(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (I),

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: C07D 471/08 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/FR 04/02643 () Elsõbbségi adatok: FR (72) Feltalálók: DARGAZANLI, Gihad, F-942 Cachan (FR); ESTENNE-BOUHTOU, Geneviéve, F-9 Chevilly-Larue (FR); MAGAT, Pascale, F Chilly-Mazarin (FR); MARABOUT, Benoît, F-9 Massy (FR); ROGER, Pierre, F Montigny le Bretonneux (FR) (73) Jogosult: Sanofi-Aventis, 7013 Paris (FR) (74) Képviselõ: Baranyi Éva, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Triciklusos vegyületek alkalmazása glicintranszport-inhibitorként (7) Kivonat HU T2 1. (I) általános képletû vegyület A leírás terjedelme 14 oldal (I), ahol R jelentése hidrogénatom vagy vinilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2, X jelentése CH vagy nitrogénatom, R 1 jelentése fenil- vagy naftilcsoport, amelyek adott esetben szubsztituálva vannak, vagy R 1 jelentése ciklohexil¹, tienil¹, piridil¹, oxozolil¹, furanil¹, tiazolil¹, kinolinil- vagy izokinolinilcsoport; R 2 jelentése hidrogénatom vagy egy vagy több következõk közül választott szubsztituens: halogénatom, trifluor-metil¹, alkil¹, alkoxi¹, tienil¹, fenoxi¹, hidroxi¹, merkapto¹, tioalkil¹, cianocsoport vagy NR 4 R, SO 2 NR 4 R, SO 2 -alkil¹, SO 2 -fenil¹, CONR 4 R, COOR 7, CO-alkil¹, CO-fenil¹, NHCOR 8, NHSO 2 -alkil¹, NHSO 2 -fenil- és NHSO 2 NR 4 R Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 vagy egy, a fenilcsoport 2¹ és 3¹helyzetéhez kapcsolódó OCF 2 O képletû csoport; az alkil¹, alkoxi¹, SO 2 -alkil¹, CO-alkil és NHSO 2 -alkil-csoport adott esetben szubsztituálva van egy vagy több R 3 csoporttal; a fenil¹, SO 2 -fenil¹, COfenil- és NHSO 2 -fenil-csoport adott esetben szubsztituálva van egy R 6 csoporttal; R 3 jelentése halogénatom, fenil¹, alkoxi¹, NR 4 R csoport; R 4 és R jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, vagy R 4 és R az ezeket hordozó nitrogénatommal együtt pirrolidin¹, piperidin- vagy morfolingyûrût alkot, R 6 jelentése hidrogénatom, halogénatom, trifluor-metil-csoport, cianocsoport, hidroxilcsoport, merkaptocsoport, alkil¹, alkoxicsoport; R 7 jelentése hidrogénatom vagy adott esetben egy vagy több R 3 csoporttal szubsztituált alkilcsoport, vagy adott esetben egy R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport; R 8 jelentése egy vagy több R 3 csoporttal szubsztituált alkilcsoport vagy alkoxicsoport, vagy adott esetben R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport; szabad bázis vagy savaddíciós só, hidrát vagy szolvát állapotban. A találmány a vegyületek elõállítására szolgáló eljárásra és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre is vonatkozik. A találmány tárgya N¹heterociklil-metil-benzamidszármazékok, elõállításuk és gyógyászati alkalmazásuk. A WO 99/11 számú dokumentumban triciklusos vegyületeket ismertetnek, amelyek a glicin szállítását gátló hatással rendelkeznek. A találmány szerinti vegyületek az (I) általános képlettel jellemezhetõk ahol R jelentése hidrogénatom vagy vinilcsoport, n értéke 0 vagy 1 vagy 2, amikor R jelentése hidrogénatom és n értéke 1, amikor R jelentése vinilcsoport, X jelentése CH képletû csoport vagy nitrogénatom, amikor R jelentése hidrogénatom és X jelentése CH képletû csoport, amikor R jelentése vinilcsoport, R 1 jelentése fenil- vagy naftilcsoport, amelyek adott esetben szubsztituálva vannak egy vagy több, a következõk közül választott szubsztituenssel: halogénatom, 1 6 szénatomos alkil¹, hidroxil¹, 1 6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoport, trifluor-metil-csoport, vagy R 1 jelentése ciklohexilcsoport vagy a következõk közül választott heteroarilcsoport: tienil¹, piridil¹, oxozolil¹, furanil-, tiazolil-, kinolinil- és izokinolinilcsoport; R 2 jelentése hidrogénatom vagy egy vagy több, a következõk közül választott szubsztituens: halogénatom, trifluor-metil¹, (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, tienil¹, fenoxi¹, hidroxi¹, merkapto¹, tio(1 6 szénatomos)alkil¹, cianocsoport vagy egy következõkben felsorolt általános képletû csoport: NR 4 R,SO 2 NR 4 R, SO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, SO 2 -fenil¹, CONR 4 R, COOR 7, (I), CO-(1 6 szénatomos) alkil¹, CO-fenil¹, NHCOR 8, NHSO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, NHSO 2 -fenil és NHSO 2 NR 4 R vagy egy, a fenilcsoport 2¹ és 3¹helyzetéhez kapcsolódó OCF 2 O képletû csoport; az (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, SO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, CO-(1 6 szénatomos)-alkil és NHSO 2 -(1 6 szénatomos)-alkilcsoport adott esetben szubsztituálva van egy vagy több R 3 csoporttal; a fenil¹, SO 2 -fenil¹, CO-fenilés NHSO 2 -fenil-csoport adott esetben szubsztituálva van egy R 6 csoporttal; R 3 jelentése halogénatom, fenil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, NR 4 R csoport; R 4 és R jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy (1 6 szénatomos)alkilcsoport vagy R 4 és R az ezeket hordozó nitrogénatommal együtt pirrolidingyûrût, piperidingyûrût vagy morfolingyûrût alkot, R 6 jelentése hidrogénatom, halogénatom, trifluor-metil-csoport, cianocsoport, hidroxilcsoport, merkaptocsoport, (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxicsoport; R 7 jelentése hidrogénatom vagy adott esetben egy vagy több R 3 csoporttal szubsztituált (1 6 szénatomos)alkilcsoport, vagy adott esetben egy R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport; R 8 jelentése egy vagy több R 3 csoporttal adott esetben szubsztituált (1 6 szénatomos)alkilcsoport vagy (1 6 szénatomos)alkoxicsoport, vagy adott esetben R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport. Az (I) általános képletû vegyületek közül megkülönböztetünk néhány elõnyös vegyületekbõl álló alcsoportot: 1. csoport: a treo-konfigurációjú vegyületek és az olyan (I) általános képletû vegyületek, ahol n értéke 0 vagy 1; 2. csoport: azok az 1. csoportba tartozó vegyületek, amelyek képletében X jelentése CH képletû csoport; 3. csoport: azok a 2. csoportba tartozó vegyületek, amelyek képletében R jelentése hidrogénatom; 4. csoport: azok a 3. csoportba tartozó vegyületek, amelyek képletében n értéke 1; 2

3 1. csoport: azok a 4. csoportba tartozó vegyületek, amelyek képletében R 1 jelentése adott esetben szubsztituált fenilcsoport. Az (I) képletû vegyületek több aszimmetriacentrumot tartalmazhatnak. Létezhetnek tehát enantiomer vagy diasztereoizomer formában. Ezek az enantiomerek, diasztereoizomerek, továbbá elegyeik, beleértve a racém elegyeket, a találmány részét alkotják. Közelebbrõl azok az (I) képletû vegyületek, ahol R jelentése hidrogénatom, létezhetnek treo-[(1s,2s) és ¹(1R,2R)] vagy eritro-[(1s,2r) és ¹(1R,2S)] diasztereoizomer formában vagy tiszta enantiomer formában, vagy az ilyen izomerek elegye formájában. Az (I) képletû vegyületek létezhetnek bázis vagy savaddíciós só állapotban. Ezek az addíciós sók a találmány részét alkotják. Ezeket a sókat elõnyösen gyógyszerészetileg alkalmazható savakkal állíthatjuk elõ, azonban az egyéb olyan savakkal alkotott sók, amelyek például az (I) képletû vegyületek tisztítására vagy izolálására használhatók ugyancsak a találmány részét alkotják. Az (I) képletû vegyületek létezhetnek hidrát vagy szolvát formában is, vagyis egy vagy több molekula vízzel vagy oldószerrel alkotott asszociáció vagy kombináció formájában. Ezek a hidrátok és szolvátok ugyancsak a találmány részét alkotják. A találmány szerinti vegyületek sajátos hatása, hogy a glicin, glyt1 és/vagy glyt2 transzporterek specifikus inhibitorai. Az (I) általános képletû vegyületeket egy alábbi 1. reakcióvázlattal illusztrált eljárással lehet elõállítani. 1. reakcióvázlat (III) (I) (II) Az 1. reakcióvázlat szerint összekapcsolunk egy (II) általános képletû diamint, ahol n, X, R és R 1 jelentése a fenti, egy (III) általános képletû aktivált savval vagy savkloriddal, ahol Y jelentése kilépõcsoport, például halogénatom, és R 2 jelentése a fenti, a reakciót a szakember számára ismert eljárásokkal végezve. A (II) általános képletû diaminokat, ahol R jelentése hidrogénatom és n, X és R 1 jelentése a fenti, az alábbi 2. reakcióvázlattal illusztrált eljárással állíthatjuk elõ. 2. reakcióvázlat (II) (IV) A (IV) általános képletû ketont, ahol n, X és R 1 jelentése a fenti, benzil-oxi-hidroxil-amin-hidrokloriddal reagáltatjuk a piridin forráspontján, és így a (V) általános képletû oximot kapjuk. Az oxim két formáját, a Z¹ és E¹formát a szakember által ismert eljárásokkal, például szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással választhatjuk szét. Az (V) képletû oximot, elõnyösen Z¹hidroklorid formájában, ezután a tetrahidrofurán forráspontján lítiumalumínium kettõs hidriddel redukáljuk, és így a túlnyomórészt treo (II) általános képletû diamint kapjuk. 0 (V) Ha az (V) általános képletû oxim E¹formáját redukáljuk, akkor a (II) diamint két diasztereoizomer (treo/eritro) elegye formájában kapjuk meg. Az eritro- és treo-diasztereoizomereket szakember által ismert eljárásokkal, például szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással választhatjuk szét. A (II) általános képletû diaminok elõállítására egy másik változatot, a képletben R és R 1 jelentése a fenti, n értéke 1 és X jelentése CH¹csoport az alábbi 3. reakcióvázlaton mutatunk be. 3

4 3. reakcióvázlat (VI) (II) A (VI) általános képletû alkoholokat Mitsunobu reakcióval (lásd Bull. Soc. Chim. Belg. (6), , 1997 és Tetrahedron: Asymmetry, (6), , 199) alakítjuk aminokká. Egyébként a treo-diasztereoizomer (1R,2R)¹ vagy (1S,2S)-enantiomerjeinek megfelelõ és az eritro-diasztereoizomer (1S,2R)¹ vagy (1R,2S)-enantiomerjeinek megfelelõ (I) általános képletû királis vegyületeket elõ lehet állítani a racém vegyületek elválasztásával is királis kolonán végzett nagy teljesítményû folyadékkromatográfiás eljárással (HPLC) vagy királis aminból kiindulva, amelyet vagy úgy állítunk elõ, hogy a (II) általános képletû racém amint rezolváljuk királis sav, például bórkõsav, kámfor-szulfonsav, dibenzoil-bórkõsav, N¹acetil-leucin felhasználásával, frakciónak átkristályosítással, elõnyösen diasztereoizomersóból, alkohol típusú oldószerben, vagy enantioszelektív szintézissel eritro vagy treo királis alkoholból kiindulva a 3. reakcióvázlaton ismertetett eljárással analóg eljárást alkalmazva. A királis alkoholokat elõállíthatjuk a Tetrahedron, (), , irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon. Abban az esetben, amikor R jelentése vinilcsoport és R 1 jelentése kinolinilcsoport, a (II) általános képletû diamint elõállíthatjuk a 3. reakcióvázlat szerint a megfelelõ kereskedelmi forgalomban lévõ királis alkoholok felhasználásával. A (IV) általános képletû racém ketont elõállíthatjuk áthidalt gyûrûs aminok aktivált komplexének deprotonálásával és egy elektrofil reagenssel végzett reakcióval, ilyen például egy észter vagy egy Weinreb-amid, a Chem. Commun., , irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg eljárással, vagy úgy, hogy egy szerves fémvegyületet reagáltatunk a 2¹kinuklidinsav etil-észterével a J. Med. Chem., , irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg eljárással; vagy a megfelelõ alkohol oxidálásával, amely alkoholt különbözõ eljárásokkal állíthatunk elõ, ezek analógok a J. Org. Chem., 0, , 198. és Chem. Comm., , 1999 szerinti eljárásokkal a szakember által ismert oxidálószerekkel, például mangán-dioxiddal vagy az oxalil-klorid-dimetil-szulfoxid rendszerrel. A (VI) általános képletû alkoholokat elõállíthatjuk úgy is, hogy a megfelelõ (IV) általános képletû ketonokat a szakember által ismert körülmények között redukáljuk. A (III) általános képletû savak és savkloridok kereskedelmi forgalomban kaphatók, vagy a szakember által ismert eljárásokkal analóg módon elõállíthatók. Például a 4¹amino-3-klór--trifluoro-metilbenzoesavat elõállíthatjuk a 4¹amino--trifluoro-metilbenzoesav szulfuril-kloriddal történõ klórozásával klórozott oldószerben, például kloroformban az Arzneim. Forsch., 34, 11a, , (1984) irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon. A 2,6-diklór-3-trifluor-metil-benzoesavat az US számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárásokkal analóg eljárásokkal állíthatjuk elõ. A szulfonamidokból származó benzoesavakat az alábbi szabadalmi leírásokban leírt eljárásokkal analóg módon állíthatjuk elõ: DE , BE 6741, DE 11897, US , GB 9129, US 33987, DE 64278, EP 68700, FR , DE ; analóg eljárást ismertetnek a J. Pharm. Pharmacol., 14, , (1962) irodalmi helyen is. A metaklór-szulfonilezett savakat a J. Chem. Soc. (C), 13, (1968) irodalmi helyen és az US , DE , EP szabadalmi leírásokban ismertetett eljárásokkal analóg módon állíthatjuk elõ. Az orto- vagy para-helyzetû klór-szulfonilezést egy diazóniumsóból kiindulva végezhetjük az US számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárással analóg módon, 4¹amino-3-klór-benzoesavval. A szulfonamidokat klór-szulfonil-származékokkal végzett reakcióval nyerjük aminfelesleg jelenlétében oldószerben, például tetrahidrofuránban, szobahõmérsékleten vagy forralással. A szekunder szulfonamidokat a BE 6741 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárással analóg módon metilezhetjük. A primer szulfonamidokat izocianáttal reagáltathatjuk oldószerben, például tetrahidrofuránban bázis, például kálium-karbonát jelenlétében. Néhány benzoesav-szulfoxid-származék ismert a DE 6912, DE és US szabadalmi leírásokból vagy elõállítható a BE 8728 számú szabadalmi leírásban és a J. Org. Chem. 6 (1), (1991) irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon. A (III) általános képletû benzoesavszármazékok, ahol R 2 jelentése elágazó láncú alkilcsoport az US számú szabadalmi leírásban, valamint a Sin. Lett., , (1996) és J. Med. Chem., 44, 8 98., (01) irodalmi helyeken ismertetett eljárásokkal analóg módon állíthatók elõ. A bifenil típusú benzoesavszármazékokat a szakember által ismert eljárásokkal állíthatjuk elõ. Végül a karbonilezett benzoesavakat az US és a GB 9130 számú szabadalmi leírásban és a Chem. Pharm. Bull., 36 (9), , 4

5 (1988) és a J. Labelled Compd. Radiopharm., 39 (6), (1997) irodalmi helyeken ismertetett eljárásokkal analóg módon állíthatjuk elõ. Az észtereket vagy amidokat direkt karbonilezéssel vihetjük be erõs bázissal a savhoz para-helyzetben a Tetrahedron Lett., 41, , (00) irodalmi helyen ismertetett körülmények között. Végül a benzoesavak cianoszármazékait egy halogénezett benzoesav vagy ¹észter melegítésével állítjuk elõ kálium-cianid, valamint egy palládium-tetrakisztrifenil-foszfin típusú katalizátor jelenlétében tetrahidrofurán típusú oldószerben a J. Org. Chem., 62, 2, (1967) irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon. Egyéb (III) általános képletû savakat és savkloridokat az EP 06672, US , számú szabadalmi leírásokban és a J. Chem. Soc., 2, (1927), Chem. Pharm. Bull., , (1992), Aust. J. Chem., (1984), és J. O. C., 27 (1980) irodalmi helyen ismertetett eljárásokkal analóg módon állíthatunk elõ. Az alábbiakban következõ példák néhány találmány szerinti vegyület elõállítását mutatják be. Az elemanalízis, valamint az IR¹ és NMR-spektrumok és a királis kolonán végzett HPLC eljárás igazolják az elõállított vegyületek szerkezetét és enantiomertisztaságát. A példák címében zárójelben szereplõ számok a késõbbi táblázat 1. oszlopában szereplõ számoknak felelnek meg. A vegyületek nevében a - a szó részét alkotja és a _ szóvégi elválasztásokra szolgál. Ezt elválasztás hiányában törölni kell példa (3. számú vegyület) Treo-2-klór-N¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid-hidroklorid 1: (Z)-1-Aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metanon- O¹benzil-oxim-hidroklorid 0 ml¹es mágneses keverõvel ellátott lombikba beadagolunk 2,2 g (9, mmol) 1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il- (fenil)-metanont és 3 g (18,69 mmol) benzil-oxi-hidroxilamin-hidrokloridot 0 ml piridinben, majd a reakcióelegyet órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot vízzel és kloroformmal hígítjuk, a vizes fázist elválasztjuk és kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk. 0, g frakciót kapunk, mely az (E)-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metanon O¹benzil-oximnak felel meg és 2,2 g másik frakciót kapunk, amely a (Z)-1- aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metanon O¹benziloximnak felel meg. Olvadáspont: C Treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]- amin ml¹es mágneses keverõvel ellátott háromnyakú lombikba nitrogénatmoszférában adagoljuk 1,3 g (34,32 mmol) lítium-alumínium kettõs hidrid ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenzióját, majd több részletben hozzáadunk 2,2 g (6,16 mmol) (Z)-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metanon O¹benzil-oxim-hidrokloridot, majd az elegyet 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt melegítjük. Az oldatot lehûtjük, majd 0 C¹on hidrolizáljuk, 1,3 ml vízzel, majd 1,3 ml vizes 1%¹os nátrium-hidroxid-oldattal, végül 3,9 ml vízzel. A heterogén elegyet Celit szûrõn leszûrjük, a szûrletet vákuumban bepároljuk, majd a maradékot 1 N sósavval és kloroformmal hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist ammónium-hidroxiddal lúgosítjuk, kétszer kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. 1,2 g treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il- (fenil)-metil]-amint kapunk olaj formájában, amely kristályosodik és ezt további kezelés nélkül használjuk fel a következõ lépésben. Olvadáspont: 1 1 C Treo-2-klór-N-[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)- fenil-metil]-3-trifluor-metil-benzamid-hidroklorid 1:1 0 ml mágneses keverõvel ellátott lombikba helyezzük 0,1 g (2,12 mmol) 2¹klór-3-trifluor-metilbenzoesav-klorid ml kloroformban készített oldatát 0 C¹on 0,29 g (2,12 mmol) kálium-karbonát jelenlétében, és hozzáadunk 0,42 g (1,93 mmol) treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]-amint ml kloroformban oldva, majd a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 6 órán keresztül keverjük. Vízzel végzett hidrolízis és kloroformos hígítás után a vizes fázist elválasztjuk, kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk. 0,18 g olajos terméket kapunk. Ez utóbbit néhány ml propán-2-ol-ban feloldjuk, hozzáadunk 6 ml 0,1 N propán-2-ollal készített sósavoldatot, az elegyet vákuumban koncentráljuk az oldószer térfogatának csökkentése céljából. Eldörzsölés után végül 0,1 g hidrokloridot izolálunk szilárd formában. Olvadáspont: C. 2. példa (4. számú vegyület) Treo-2,6-diklór-N¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid-hidroklorid 1:1 0 ml¹es mágneses keverõvel ellátott lombikba adagolunk 0,36 g (1,38 mmol) 2,6-diklór-3-trifluor-metilbenzoesavat, 0,187 g (1,38 mmol) hidroxi-benzotriazolt, 0,264 g (1,38 mmol) 1¹[3¹(dimetil-amino)-propil]-3- etil-karbodiimid-hidrokloridot 7 ml kloroformban oldva, majd a reakcióelegyet szobahõmérsékleten percen keresztül keverjük. Hozzáadjuk 0,3 g (1,38 mmol) treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]-amin ml kloroformmal készített oldatát és az elegyet szobahõmérsékleten éjszakán át keverjük. Vízzel végzett hidrolízis és kloroformos hígítás után a vizes fázist elválasztjuk, kloroformmal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, mossuk nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban bepároljuk, a maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárás-

6 sal tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk. 0,37 g olajos terméket kapunk. Ez utóbbit néhány ml propán-2-ol-ban feloldjuk, hozzáadunk ml 0,1 N propán-2-ollal készített sósavoldatot és az elegyet vákuumban koncentráljuk az oldószer térfogatának csökkentése céljából. Eldörzsölés után végül 0, g hidrokloridot izolálunk szilárd formában. Olvadáspont: C. 3. példa (14. számú vegyület) 2-Klór-N-(8,9S¹cinkonán-9¹il)-3-trifluor-metilbenzamid-hidroklorid 2: ,9S¹Cinkonán-9-amin 0 ml¹es mágneses keverõvel ellátott háromnyakú lombikba nitrogénatmoszférában beadagolunk 0,74 g (2, mmol) 8,9R¹cinkonán-9-olt (cinkonidin) 0,79 g (3 mmol) trifenil-foszfint 1 ml tetrahidrofuránban szuszpendálva és hozzáadunk 3, ml 0,9 mol¹os benzollal készített hidrazoinsavoldatot (3 mmol). Ehhez az oldathoz cseppenként hozzáadjuk 0, ml (2,7 mmol) diizopropil-karbodiimid 1, ml tetrahidrofuránnal készített oldatát és az elegyet 16 órán át C¹on melegítjük. Ezután 0,6 g (2, mmol) trifenil-foszfint adunk hozzá és percen keresztül keverjük, majd hozzáadunk 0, ml vizet és a keverést 6 órán keresztül folytatjuk. A reakcióelegyet 1 N sósavval hidrolizáljuk és kloroformmal hígítjuk. A vizes fázist ammónium-hidroxiddal lúgosítjuk és többször extraháljuk kloroformmal. A szerves fázisokat egyesítjük, mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. 0,97 g narancsszínû olajat kapunk, amely tartalmazza a 8,9S¹cinkonán-9-amint, amelyet nyersen további kezelés nélkül használunk fel a következõ lépésben ¹Klór-N¹(8,9S¹cinkonán-9¹il)-3-trifluor-metilbenzamid-hidroklorid 2:1 Az 1.3. lépésben leírt eljárással 0,97 g (3,3 mmol) 8,9S¹cinkonán-9-aminból, 0,84 g (3,4 mmol) 2¹klór-3- trifluor-metil-benzoesav-kloridból és 0, g (3,63 mmol) kálium-karbonátból kiindulva 0,3 g olajat kapunk, amelyet ml 1 N sósavban feloldunk. A vizes fázist kloroformmal extraháljuk, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. 0,26 g hidrokloridot kapunk fehér, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 18 C; [ ] 2 D =,4 (c=0,986, MeOH). 4. példa (17. számú vegyület) 2,6-Diklór-N¹[(1S)-[(2S)(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt- 2¹il)-fenil-metil]-3-(trifluor-metil)-benzamidhidroklorid 1: (1S)-[(2S)-1-Aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)- metil]-amin-d-tartarát 9,4 g (43,4 mmol) treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il- (fenil)-metil]-amint feloldunk ml etanolban. Hozzáadjuk 6,2 g (43,4 mmol) D¹bórkõsav 0 ml etanollal készített oldatát. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot 00 ml etanol:víz 9:1 térfogatarányú elegyébe helyezzük, majd oldódásig melegítjük. Három egymást követõ átkristályosítás után,39 g (1S)-[(2S)- 1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]-amin-D-tartarátot kapunk Olvadáspont: 12 1 C. [ ] 2 D = 46,1 (c=0,616; MeOH) ,6-Diklór-N¹[(1S)-[(2S)(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt- 2¹il)-fenil-metil]-3-(trifluor-metil)-benzamidhidroklorid 1:1 0 ml¹es mágneses keverõvel ellátott lombikba helyezzük 3,33 g (12,02 mmol) 2,6-diklór-3-(trifluormetil)-benzoesav-klorid ml kloroformmal készített oldatát 1,82 g (13,22 mmol) kálium-karbonát jelenlétében 0 C¹on és hozzáadjuk 2,6 g (12,02 mmol) (1S)- [(2S)-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]-amin (a 4.1. lépésben leírt só lúgosításával, majd extrahálással állítjuk elõ) ml kloroformmal készített oldatát, és a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 6 órán keresztül keverjük. Vízzel végzett hidrolízis és kloroformmal történõ hígítás után a vizes fázist elválasztjuk, kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk.,4 g olajos terméket kapunk. Ez utóbbit néhány ml kloroformban feloldjuk, hozzáadunk 0 ml sósavval telített éteroldatot és a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. 4,7 g 2,6-diklór-N¹[(1S)- [(2S)(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenil-metil]-3-(trifluormetil)-benzamid-hidrokloridot kapunk. Olvadáspont: C. [ ] 2 D =+61, 1 (c=0,32; MeOH).. példa (26. számú vegyület) Treo-N¹[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)- metil]-2,6-diklór-3-(trifluor-metil)-benzamidhidroklorid 1:1.1. 1¹Aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)- metanol 0 ml¹es háromnyakú lombikba argonatmoszférában adagolunk 1,11 g ( mmol) kinuklidint ml vízmentes tetrahidrofuránban 0 C¹on cseppenként hozzáadunk 1,33 ml (, mmol) éter-bór-trifluorid komplexet, és az elegyet 0 C¹on percen keresztül keverjük (A oldat). Párhuzamosan egy ml¹es háromnyakú lombikba argonatmoszférában beadagoljuk 2,47 g (22 mmol) vízmentes kálium-terc-butilát ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakcióelegyet 70 C¹ra lehûtjük és cseppenként hozzáadunk 22 ml 1 mol¹os ciklohexán/hexán eleggyel készített szek-butil-lítium-oldatot (22 mmol) ügyelve arra, hogy a hõmérsékletet C alatt tartsuk (B oldat). Az adagolás befejezése után az A oldatot kanülön keresztül a B oldathoz adagoljuk, a hõmérsékletet C körüli értéken tartva. Az elegyet 2 órán keresztül keverjük. 0 ml¹es háromnyakú lombikba argonatmoszférában adagolunk 2,6 ml (22 mmol) desztillált 4¹fluor-benzaldehidet ml tetrahidrofuránban oldva 70 C¹on. A B oldatot kanülön keresztül hozzáadjuk, a hõmérsékletet 70 C körüli értéken tartjuk. A kapott oldatot percen keresztül 70 C¹on tartjuk, majd hagyjuk C¹ra fel- 6

7 melegedni. Ezután %¹os sósavoldattal hidrolizáljuk. Éterrel extraháljuk, majd a vizes fázist felvesszük, ammónium-hidroxiddal lúgosítjuk. Kloroformmal extraháljuk, majd az oldatot vákuumban lepároljuk. A maradékot szilikagéloszlopon gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk. Ily módon 0,3 g 1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluorfenil)-metanolt kapunk sárgás színû, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: C..2. 1¹Aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)- metanon Háromnyakú ml¹es lombikban nitrogénatmoszférában beadagolunk 1,3 ml dimetil-szulfoxidot ml tetrahidrofuránban 70 C¹on, majd cseppenként hozzáadunk 0,9 ml oxalil-kloridot (11 mmol) és az elegyet percen keresztül ezen a hõmérsékleten keverjük. Ezután cseppenként hozzáadjuk 1 g (4,6 mmol) 1¹azabiciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metanol ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. perc elteltével 4 ml (27,6 mmol) trietil-amint adunk hozzá 70 C¹on. A reakcióelegyet ezután percen keresztül 70 C¹on, percen keresztül 0 C¹on, majd 1 órán keresztül szobahõmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet ammónium-hidroxid-oldatba öntjük, majd többször extraháljuk kloroformmal. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként kloroform és metanol elegyét használjuk. Ily módon 1 g 1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metanont kapunk. Olvadáspont: C..3. (Z) 1¹Aza-biciklo[2.2.2]oktil-(4¹fluor-fenil)- metanon O¹benzil-oxim-hidroklorid Az 1. példa 1. lépésében leírtak szerint járunk el, 1,17 g ( mmol) ketonból 1,4 g (Z) 1¹aza-biciklo[2.2.2]oktil-(4¹fluor-fenil)-metanon O¹benzil-oxim-hidrokloridot kapunk a reakcióelegy kezelése után kapott maradék éteres eldörzsölése után. Olvadáspont: 2 3 C..4. Treo-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-il-(4¹fluor-fenil)- metán-amin Az 1. példa 2. lépésében leírtak szerint járunk el, 1,47 g (4,4 mmol) (Z) 1¹aza-biciklo[2.2.2]oktil táblázat (4¹fluor-fenil)-metanon O¹benzil-oxim-hidrokloridból kiindulva 1 g treo-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-il-(4¹fluor-fenil)- metán-amint kapunk (diasztereoizomerfelesleg, de=90%)... N¹[(S)-(2S)-1-Aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluorfenil)-metil]-2,6-diklór-3-(trifluor-metil)-benzamidhidroklorid 1:1 Az 1. példa 3. lépésében leírtak szerint járunk el, 0,39 g (1,66 mmol) treo-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-il- (4¹fluor-fenil)-metán-aminból, 0, g (1,83 mmol) 2,6-diklór-3-trifluor-metil-benzoesav-kloridból, 0,2 g (1,83 mmol) kálium-karbonátból kromatográfiás eljárással végzett tisztítás után 0,79 g treo-n¹[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metil]-2,6-diklór-3-(trifluor-metil)-benzamidot kapunk olaj formájában, amelyet sósavgáz etil-éteres oldatával sóvá alakítunk. Olvadáspont: C. A többi vegyületet az 1., 2. és. példában leírt eljárással állítjuk elõ további reakcióképes aldehidekbõl kiindulva. Az alábbi 1. táblázat néhány találmány szerinti vegyület kémiai szerkezetét mutatja be. Az R oszlopban CH=CH 2 vinilcsoportot jelöl, az R 1 oszlopban C 6 H fenilcsoportot jelöl és a 4- C 9 H 6 N csoport kinolin-4-il-csoportot jelöl. A só oszlopban a kötõjel azt jelenti, hogy a vegyület bázis állapotban van, a HCl hidrokloridot és a tfa trifluoracetátot jelöl. A táblázatban szerepelõ 14., és 24. vegyület hidroklorid vagy dihidroklorid formában szerepel (lásd a táblázatot), amely egy vagy több molekula vízzel van szolvatálva. A táblázatban a 1. és 16. számú vegyület enantiomerpárt alkot, amelyeket preparative HPLC eljárással választunk szét CHIRACEL AD m¹es kolonna alkalmazásával, oldószerként pedig izohexán:propán- 2¹ol 9: térfogatarányú elegyét használva, ugyanígy van a 17. és 18. számú vegyületek esetében. A 2. táblázatban a táblázat vegyületeinek fizikai tulajdonságait, olvadáspontját és optikai forgatóképességét adjuk meg. A d azt jelenti, hogy a vegyület bomlik. (I) Szám R 1 R X n R 2 Só Sztereokémia 1. C 6 H H CH 1 3-SO 2 N(CH 3 ) 2 treo-(1r,2r; 1S,2S) 2. C 6 H H CH 1 2¹Cl, ¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 7

8 HU T2 1. táblázat (folytatás) Szám R 1 R X n R 2 Só Sztereokémia 3. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 4. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 treo-(1r,2r; 1S,2S). C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CH 3, 6¹F HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 6. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CH 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 7. C 6 H H CH 1 2,4,6-(Cl) 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 8. C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 9. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S). C 6 H H CH 1 2,-(CF 3 ) 2 treo-(1r,2r; 1S,2S) 11. C 6 H H CH 1 2¹F, 3¹Cl, 6¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 12. C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹CI HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 13. C 6 H H CH 1 2,3-(Cl) 2 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) C 9 H 6 N CH=CH 2 CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 2HCl (1S,2S) 1. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 tfa (1R,2R) 16. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 tfa (1S,2S) 17. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl (1S,2S) 18. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl (1R,2R) 19. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 2HCl treo-(1r,2r; 1S,2S). C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 2HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 21. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2 2HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 22. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3CF 3 2HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 23. C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹CI 2HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 24. C 6 H H CH 1 3,(Cl) 2, 4¹NH 2 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 2. 4-F C 6 H 4 H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) F C 6 H 4 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) naftil H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) naftil H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) naftil H CH 1 2-CH 3, 3¹CI HCl treo-(1r,2r; 1S,2S). 2-CH 3 C 6 H 4 H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) CH 3 C 6 H 4 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 32. C 6 H H CH 1 6-CH 3, 3¹CI, 2¹NH 2 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 33. C 6 H H CH 1 3,6-(Cl) 2, 2¹NH 2 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 34. C 6 H H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S). C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹Cl HCl (1S,2S) 36. C 6 H H CH 1 2¹Cl, 3¹CF 3 HCl eritro-(1s,2r; 1R,2S) F C 6 H 4 H CH 1 2-CH 3, 3¹Cl HCl treo/eritro: 9: F C 6 H 4 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹Cl HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) F C 6 H 4 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3CF 3 HCl eritro-(1s,2r; 1R,2S). 4¹F, 3¹CH 3 C 6 H 3 H CH 1 2-CH 3, 3¹OCH 3 HCl treo/eritro 1: ¹F, 3¹CH 3 C 6 H 3 H CH 1 3,-(OCH 3 ) 2 HCl treo/eritro 1: ¹F, 3¹CH 3 C 6 H 3 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) F C 6 H 4 H CH 1 2-CH 3, 3¹OCH 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 44. C 6 H H CH 1 2-OCH 3, ¹Cl HCl (1S,2S) 4. C 6 H H CH 1 2¹Br, ¹OCH 3 HCl (1S,2S) 46. C 6 H H CH 1 2,3-(OCF 2 O) HCl (1S,2S) 47. C 6 H H CH 1 3-SO 2 N(CH 3 ) 2 treo-(1r,2r; 1S,2S) 8

9 1. táblázat (folytatás) Szám R 1 R X n R 2 Só Sztereokémia 48. C 6 H H CH 1 3,-(OCHl 3 ) 2 HCl (1S,2S) 49. C 6 H H CH 1 2,3-(OCH 3 ) 2 HCl (1S,2S) 0. C 6 H H CH 1 2-NH 2, 3¹CH 3 2HCl (1S,2S) 1. C 6 H H CH 1 2-OCH 3, 3, 6¹(Cl) 2 HCl (1S,2S) 2. C 6 H H CH 1 3-(O C 6 H ) HCI (1S,2S) 3. C 6 H H CH 1 2,-(OCH 3 ) 2 (1S,2S) 4. C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹OCH 3 HCl (1S,2S). C 6 H H CH 1 2-OCH 3, 3, (Cl) 2 HCI (1S,2S) 6. C 6 H H CH 1 2¹CI, 6¹CH 3 HCI (1S,2S) 7. C 6 H H CH 1 2-NH 2, 6¹CH 3 2HCl (1S,2S) 8. C 6 H H CH 1 2-NH 2, ¹Br 2HCl (1S,2S) 9. C 6 H H CH 1 2-NH 2, ¹CH 3 2HCl (1S,2S). C 6 H H CH 1 2-OCH 3, 3¹CH 3 HCl (1S,2S) 61. C 6 H H CH 1 2-NH 2, ¹OCH 3 2HCl (1S,2S) 62. C 6 H H CH 1 2-NH 2, 3¹OCH 3 2HCl (1S,2S) 63. C 6 H H CH 1 2¹Cl, ¹CH 3 HCl (1S,2S) 64. C 6 H H CH 1 2-OCH 3, ¹CH 3 HCl (1S,2S) 6. C 6 H H CH 1 2-CH 3, 3¹OH HCl (1S,2S) 66. C 6 H H CH 1 2-CH 3, ¹Cl HCl (1S,2S) OCH 3 C 6 H 4 H CH 1 2,6-(Cl) 2, 3¹CF 3 HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) OH C 6 H 4 H CH 1 2,6-(CI) 2, 3¹CF 3 treo-(1r,2r; 1S,2S) F C 6 H 4 H CH 1 2-CH 3, 3¹Cl HCl treo-(1r,2r; 1S,2S) 2. táblázat Szám Olvadáspont ( C) [ ] 2 D ( ) > ,4 (c=0,986 MeOH) ,3 (c=1,03 MeOH) ,2 (c=0,618 MeOH) C +61,1 (c=0,32 MeOH) 8,9 (c=0,3 MeOH) Szám Olvadáspont ( C) [ ] 2 D ( ) ,2 (c=0,3 MeOH) >0 9

10 2. táblázat (folytatás) Szám Olvadáspont ( C) [ ] 2 D ( ) ,4 (c=0,32; MeOH) ,8 (c=0,32; MeOH) ,4 (c=0,32; MeOH) ,2 (c=0,; MeOH) ,3 (c=0,31; MeOH) ,6 (c=0,32; MeOH) ,1 (c=0,; MeOH) ,9 (c=0,29; MeOH) ,7 (c=0,; MeOH) ,3 (c=0,; MeOH) ,6 (c=0,31; MeOH) ,9 (c=0,; MeOH) ,9 (c=0,31; MeOH) ,4 (c=0,; MeOH) ,1 (c=0,; MeOH) ,4 (c=0,31; MeOH) ,6 (c=0,29; MeOH) ,2 (c=0,; MeOH) , (c=0,; MeOH) ,9 (c=0,32; MeOH) ,9 (c=0,; MeOH) ,9 (c=0,29; MeOH) ,4 (c=0,31; MeOH) A találmány szerinti vegyületeket több farmakológiai vizsgálatnak vetettük alá. Ezekkel kimutattuk, hogy a vegyületek figyelemre méltóak mint gyógyászati hatással rendelkezõ anyagok Glicintranszport vizsgálata natív humán glyt1 transzportert expresszáló SK¹N¹MC sejtekben A[ 14 C]-glicin-felvételt SK¹N¹MC sejtekben (humán neuroepitéliumsejtek) vizsgáltuk. Ezek a sejtek a natív glyt1 humán transzportert expresszálják. A vizsgálatot a beépülõ rádióaktivitás mérésével végeztük a vizsgálandó vegyület jelenlétében vagy a nélkül. A sejteket monorétegben tenyésztjük 48 órán keresztül fibronektinnel (0,02%¹os) elõkezelt lemezekben. A kísérlet napján a tenyésztõközeget eltávolítjuk, és a sejteket Kreps-HEPES pufferral ph=7,4 ([4¹(2¹hidroxi-etil)-piperazine-1-etánszulfonsav) mossuk. percig 37 C¹on a puffer (összehasonlító minta) vagy a különbözõ koncentrációjú vizsgálandó vegyület vagy mmol glicin (nem specifikus felvétel meghatározása) jelenlétében történõ elõinkubálás után mol [ 14 C]-glicint (fajlagos aktivitás 112 mci/mmol) adunk hozzá. Az inkubálást percig 37 C¹on folytatjuk, és a reakciót, 2 Krebs- HEPES pufferral, ph=7,4 végzett mosással leállítjuk. Ekkor 0 l szcintillációs folyadékot adagolunk és 1 órán keresztül keverjük, majd meghatározzuk a sejtek által beépített radioaktivitást. A számlálást Microbeta Tri-Lux számlálóval végezzük. A vegyület hatékonyságát a CI 0 -nel határozzuk meg, ez a vegyület azon koncentrációja, amely a glicin specifikus felvételét 0%-kal csökkenti. Ezt az összehasonlító minta és a mmol¹os glicinnel kiegészített minta által beépített radioaktivitás különbségével határozzuk meg. Az ebben a vizsgálatban legaktívabb találmány szerinti vegyületek CI 0 -értéke körülbelül 0,001 mol. Néhány vegyület egyedi értéke az alábbi (CI 0 mol-ban): 3. számú vegyület 0,017, 4. számú vegyület 0,004, 14. számú vegyület 0,07, 17. számú vegyület 0,001, 26. számú vegyület 0,07. Egy vegyület [ 14 C]-glicin-felvételt gátló hatásának ex vivo vizsgálata egér kortikális homogenátumában A vizsgálandó vegyületet növekvõ dózisban adagoljuk orális úton (úgy készítjük el, hogy a vizsgálandó molekulát mozsárban Tween/Methocel 0,%¹os desztillált vizes oldatában eldörzsöljük) vagy intraperitoneálisan (ekkor a vizsgálandó vegyületet fiziológiás szérumban oldjuk, vagy egy mozsárban eldörzsöljük Tween/Methocel 0,%¹os vizes oldatában, a molekula oldhatóságától függõen) hímnemû, a kísérlet napján 2 g¹os OF1 Iffa Crédo egereknek. Az összehasonlító csoportot a vivõanyaggal kezeljük. A dózis mg/kgban, az adagolás útja és a kezelés idõtartama a vizsgálandó molekula függvényében határozandó meg. Az adagolás után adott idõvel az állatokat lefejezéssel leöljük, az egyes állatok cortexét gyorsan jégre tesszük, lemérjük, és 4 C¹on tároljuk, vagy 80 C¹on fagyasztjuk (mindkét esetben a mintákat legfeljebb 1 napig tároljuk). Az egyes mintákat Krebs-HEPES pufferban, ph=7,4, homogenizáljuk, 1 g szövethez ml¹t veszünk. Minden homogenátumból l¹t percen keresztül szobahõmérsékleten inkubálunk mmol L¹alanin és puffer jelenlétében. A nem specifikus felvételt úgy határozzuk meg, hogy az összehasonlító csoportnak mmol glicint adagolunk. A reakciót vákuumban végzett szûréssel állítjuk le, és a visszamaradó radioaktivitást szilárd szcintillációs eljárással Microbeta Tri-lux számlálóval végzett számlálással határozzuk meg. A[ 14 C]-glicin-felvétel inhibitora elvileg csökkenti az egyes homogenátumba beépülõ radioligandum mennyiségét. A vegyület aktivitását a DE 0 -értékével

11 határozzuk meg. Ez az a dózis, amely 0%-ban gátolja a[ 14 C]-glicin felvételét az összehasonlító csoporthoz viszonyítva. Az ebben a vizsgálatban leghatékonyabb találmány szerinti vegyületek DE 0 -értéke 0,1 mg/kg intraperitoneálisan vagy orálisan adagolva. Glicintranszport vizsgálata egérgerincvelõ homogenátumában glyt2 transzporter által történõ [ 14 C]-glicin-felvételt vizsgálunk egérgerincvelõ homogenátumában beépülõ radioaktivitás mérésével a vizsgálandó vegyület jelenlétében vagy a nélkül. Az állatok (a kísérlet napján 2 g¹os OF1 Iffa Crédo hímnemû egerek) eutanáziája után az egyes állatok gerincvelõjét gyorsan kivesszük, mérjük és jégen tároljuk. A mintákat Krebs-HEPES [[4¹(2¹hidroxi-etil)-piperazin-1-etán]-szulfonsav], ph=7,4 pufferban homogenizáljuk 2 ml/g szövetet véve. 0 l homogenátumot elõinkubálunk percen keresztül 2 C¹on Krebs-HEPES puffer, ph=7,4, jelenlétében és a különbözõ koncentrációjú vizsgálandó vegyület jelenlétében vagy mmol glicin jelenlétében a nemspecifikus felvétel meghatározása céljából. Ezután hozzáadjuk a [ 14 C]-glicint (fajlagos aktivitás=112 mci/mmol) percen keresztül, 2 C¹on, mol végsõ koncentrációban. A reakciót vákuumban végzett szûréssel leállítjuk és a radioaktivitást szilárd szcintillációs eljárással határozzuk meg Microbeta Tri-Lux számlálón végzett számlálással. A vegyület hatékonyságát a Cl 0 -koncentrációval határozzuk meg, ami az a koncentráció, ami a glicin specifikus felvételét 0%-kal csökkenti. Ezt az összehasonlító minta által beépített radioaktivitás és a mmol glicinnel kiegészített minta által beépített radioaktivitás különbsége határozza meg. Az ebben a vizsgálatban leghatékonyabb találmány szerinti vegyületek CI 0 -értéke 0,02 és mol közötti. A 17. számú vegyület CI 0 -értéke 0,69 mol. Az (I) általános képletû találmány szerinti vegyületekkel végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a vegyületek a fõként az agyban jelen lévõ glyt1 glicintranszporterek inhibitorai és a túlnyomórészben a gerincvelõben jelen lévõ glyt2 glicintranszporterek inhibitorai. A találmány szerinti vegyületek tehát felhasználhatók gyógyszerek elõállítására, különösen olyan gyógyszerek elõállítására, amelyek a glyt1 és/vagy glyt2 glicintranszporterek inhibitorai. Tehát a találmány tárgya egy további szempontból gyógyszerek, amelyek tartalmaznak egy (I) képletû vegyületet, vagy annak egy gyógyszerészetileg alkalmazható savval alkotott addíciós sóját, vagy az (I) képletû vegyület hidrátját vagy szolvátját. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a demenciával kapcsolatos viselkedészavarok, pszichózisok, különösen a skizofrénia (deficites forma és produktív forma), és a neuroleptikumok által kiváltott akut vagy krónikus extrapiramidális szimptómák kezelésére, különbözõ formájú szorongások, pánikrohamok, fóbiák, rögeszmés kényszeres zavarok kezelésére, különbözõ formájú depressziók kezelésére, beleértve a pszichotikus depressziót, alkoholfüggõség vagy alkoholizmus miatti zavarok kezelésére, szexuális viselkedészavarok, táplálékfelvételi zavarok kezelésére és a migrén kezelésére. Egyébként a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók reumatológiában fájdalmas izom-összehúzódások kezelésére, akut gerincbetegségeknél, gerincvagy agyi eredetû görcsös összehúzódások kezelésére, enyhe-közepes intenzitású akut és szubakut fájdalmak tüneti kezelésére, intenzív és/vagy krónikus fájdalmak kezelésére, idegi eredetû fájdalmak és elhúzódó fájdalmak kezelésére, Parkinson-kór és neurodegeneratív eredetû vagy neuroleptikumok által kiváltott Parkinson-kóri tünetek kezelésére, primer és szekunder generalizálódó epilepsziák kezelésére, részleges, egyszerû vagy komplex tünetegyüttessel rendelkezõ epilepsziák kezelésére, vegyes formák és egyéb epileptikus tünetek kezelésére egyéb epilepsziaellenes kezelés kiegészítéseképpen, vagy monoterápiaként, alvási apnoé kezelésére és neuroprotekcióra. A találmány további tárgya gyógyszerkészítmények, amelyek hatékony dózisban tartalmaznak legalább egy találmány szerinti vegyületet bázis vagy gyógyszerészetileg alkalmazható só vagy szolvát formájában és adott esetben egy vagy több megfelelõ vivõanyaggal elegyítve. A vivõanyagokat a gyógyszerészeti forma és a kívánt adagolási mód függvényében választjuk meg. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények lehetnek orális, szublingvális, szubkután, intramuszkuláris, intravénás, helyileg történõ, intratracheális, intranazális, transzdermális, rektális, intraokkuláris adagolásra alkalmasak. Az egységnyi adagolási formák lehetnek például tabletták, kapszulák, granulátumok, porok, orálisan adagolható vagy injektálható oldatok vagy szuszpenziók, transzdermális tapaszok ( patch ) kúpok. Helyileg történõ adagolásra kenõcsöket, alkoholos folyadékokat és cseppeket készíthetünk. Példaképpen egy találmány szerinti vegyület egységnyi adagolási formája tabletta alakban az alábbi komponenseket tartalmazhatja: találmány szerinti vegyület 0,0 mg mannit 223,7 mg kroszkarmellóz-nátrium 6,0 mg kukoricakeményítõ 1,0 mg hidroxi-propil-metil-cellulóz 2,2 mg magnézium-sztearát 3,0 mg Ezeket az egységnyi formákat úgy adagoljuk, hogy naponta 0,01 mg hatóanyagot adagolunk 1 kg testtömegre számítva a gyógyszerészeti formától függõen. Lehetnek egyedi esetek, amikor ennél magasabb vagy alacsonyabb dózis a megfelelõ. Az ilyen dózis sem kerül ki a találmány körébõl. A szokásos gyakorlat szerint az egyes betegek számára megfelelõ dózist az orvos határozza meg, az adagolás módja, a testsúly és az adott beteg reakciója függvényében. A találmány egy további vonásában vonatkozik egy, a fentebb említett betegségek kezelésére szolgáló 11

12 eljárásra is, amely abból áll, hogy egy betegnek hatékony dózisban adagolunk egy találmány szerinti vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg alkalmazható sóját vagy hidrátját, vagy szolvátját. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. (I) általános képletû vegyület ahol R jelentése hidrogénatom vagy vinilcsoport, n értéke 0 vagy 1 vagy 2, amikor R jelentése hidrogénatom és n értéke 1, amikor R jelentése vinilcsoport, X jelentése CH képletû csoport vagy nitrogénatom, amikor R jelentése hidrogénatom, és X jelentése CH képletû csoport, amikor R jelentése vinilcsoport, R 1 jelentése fenil- vagy naftilcsoport, amelyek adott esetben szubsztituálva vannak egy vagy több, következõk közül választott szubsztituenssel: halogénatom, 1 6 szénatomos alkil¹, hidroxil¹, 1 6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoport, trifluor-metil-csoport, vagy R 1 jelentése ciklohexilcsoport vagy a következõk közül választott heteroarilcsoport: tienil¹, piridil¹, oxozolil¹, furanil-, tiazolil-, kinolinil- és izokinolinilcsoport; R 2 jelentése hidrogénatom vagy egy vagy több, következõk közül választott szubsztituens: halogénatom, trifluor-metil¹, (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, tienil¹, fenoxi¹, hidroxi¹, merkapto¹, tio- (1 6 szénatomos)-alkil¹, cianocsoport vagy egy következõkben felsorolt általános képletû csoport: NR 4 R, SO 2 NR 4 R, SO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, SO 2 -fenil¹, CONR 4 R, COOR 7, CO- (1 6 szénatomos)-alkil¹, CO-fenil¹, NHCOR 8, NHSO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, NHSO 2 -fenilés NHSO 2 NR 4 R vagy egy, a fenilcsoport 2¹ és 3¹helyzetéhez kapcsolódó OCF 2 O képletû csoport; az (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, SO 2 -(1 6 szénatomos)-alkil¹, CO-(1 6 szénatomos)-alkil és NHSO 2 -(1 6 szénatomos)-alkilcsoport adott esetben szubsztituálva van egy vagy több R 3 csoporttal; a fenil¹, SO 2 -fenil¹, CO-fenilés NHSO 2 -fenil-csoport adott esetben szubsztituál- (I), va van egy R 6 csoporttal; R 3 jelentése halogénatom, fenil¹, (1 6 szénatomos)alkoxi¹, NR 4 R csoport; R 4 és R jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy (1 6 szénatomos)alkilcsoport, vagy R 4 és R az ezeket hordozó nitrogénatommal együtt pirrolidingyûrût, piperidingyûrût vagy morfolingyûrût alkot, R 6 jelentése hidrogénatom, halogénatom, trifluor-metil-csoport, cianocsoport, hidroxilcsoport, merkaptocsoport, (1 6 szénatomos)alkil¹, (1 6 szénatomos)alkoxicsoport; R 7 jelentése hidrogénatom vagy adott esetben egy vagy több R 3 csoporttal szubsztituált (1 6 szénatomos)alkilcsoport, vagy adott esetben egy R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport; R 8 jelentése egy vagy több R 3 csoporttal adott esetben szubsztituált (1 6 szénatomos)alkilcsoport vagy (1 6 szénatomos)alkoxicsoport, vagy adott esetben R 6 csoporttal szubsztituált fenilcsoport szabad bázis vagy savaddíciós só, hidrát vagy szolvát állapotban. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy treo-konfigurációjú. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy n értéke 0 vagy A 3. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy X jelentése egy CH képletû csoport. A 4. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy R jelentése hidrogénatom. 6. Az. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy n értéke A 6. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy R 1 jelentése adott esetben szubsztituált fenilcsoport. 8. Az 1. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve, hogy az alábbi vegyületek közül választjuk: treo-2-klór-n¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid; treo-2-klór-n¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid-hidroklorid; treo-2,6-diklór-n¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid; treo-2,6-diklór-n¹[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenilmetil]-3-trifluor-metil-benzamid-hidroklorid; 2¹klór-N-(8,9S¹cinkonán-9¹il)-3-trifluor-metilbenzamid; 2¹klór-N-(8,9S¹cinkonán-9¹il)-3-trifluor-metilbenzamid-hidroklorid; 2,6-diklór-N¹[(1S)-[(2S)(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)- fenil-metil]-3-(trifluoxo-metil)-benzamid; 2,6-diklór-N¹[(1S)-[(2S)(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)- fenil-metil]-3-(trifluor-metil)-benzamid-hidroklorid; treo-n¹[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)- metil]-2,6-diklór-3-(trifluor-metil)-benzamid; N¹[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metil]- 2,6-diklór-3-(trifluor-metil)-benzamid-hidroklorid. 9. Gyógyszer, azzal jellemezve, hogy egy 1 8. igénypontok bármelyike szerinti vegyületbõl áll.. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy, 1 8. igénypontok bármelyike szerinti ve- 12

13 gyületet, valamint legalább egy gyógyszerészetileg alkalmazható vivõanyagot. 11. Eljárás egy 1. igénypont szerinti vegyület elõállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletû diamint (II), ahol n, R és R 1 jelentése az 1. igénypontban megadott, egy (III) általános képletû aktivált savval vagy vegyülettel reagáltatjuk (III), ahol Y jelentése kilépõcsoport. 12. Eljárás egy 1. igénypont szerinti vegyület elõállítására, azzal jellemezve, hogy a kilépõcsoport halogénatom. 13. Eljárás egy 11. igénypont szerinti vegyület elõállítására, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy alábbiak közül választott vegyületet: 1 2 (Z)-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metanon- O¹benzil-oxim-hidroklorid; treo-[1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]- amin; treo-2-klór-n-[(1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2¹il)-fenil]- metil]-amin-hidroklorid; 8,9S¹cinkonán-9-amin; 2¹klór-N¹(8,9S¹cinkonán-9¹il)-3-trifluor-metilbenzamid-hidroklorid; (1S)-[(2S)-1-aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(fenil)-metil]-amin-D-tartarát; 1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metanol; 1¹aza-biciklo[2.2.2]okt-2-il-(4¹fluor-fenil)-metanon; (Z)-1-aza-biciklo[2.2.2]oktil-(4¹fluor-fenil)-metanon-O¹benzil-oxim-hidroklorid; treo-1-aza-biciklo[2.2.2]oktil-(4¹fluor-fenil)-metánamin. 14. Egy 1 8. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletû vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására elbutulással kapcsolatos viselkedészavarok, pszichózisok, különbözõ pánikrohamok, fóbiák, rögeszmés kényszeres zavarok, különbözõ formájú depressziók, alkoholfüggõség vagy alkoholizmus miatti zavarok, szexuális viselkedészavarok, táplálékfelvételi zavarok és migrén kezelésére. 1. Egy 1 8. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletû vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására összehúzódások, fájdalom, Parkinson-kór és Parkinson-jellegû tünetek, epilepsziák, epilepszia vegyes formái és egyéb epileptikus tünetek kezelésére más epilepsziaellenes kezelés kiegészítéseképpen vagy monoterápiában, alvásban jelentkezõ apnoé kezelésére és neuroprotekcióra. 13