Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenysége

Átírás

1 Forrás: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenysége Péter Mihály, Péter H. Mária Megjelent: Orvostudományi Értesítő, 2006, 79 (4): Az erdélyi késő reneszánsz, a felvilágosodás kora, a humanista eszmék térhódítása serkentette az egyetem, múzeum, könyvtár alapítást és egy tudományt művelő társaság létrehozását. Bár a gazdasági, társadalmi és politikai körülmények ezeknek nem kedveztek, Erdély fejedelmei (Báthori István, Bethlen Gábor), főúrai (Batthyányi Ignác), tudósai (Apáczai Csere János, Bod Péter, Aranka György, Döbrentei Gábor) részéről e vonatkozásban számos sikertelen vagy csak rövid életű eredményhez vezető próbálkozás történt [3, 4, 5, 8]. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum alapításának gondolatát először Bölöni Farkas Sándor ( ) vetette fel 1829-ben. Létrehozásának lehetőségét gr. Kemény József és gr. Kemény Sámuel saját, nagyértékű gyűjteményeik felajánlásával alapozták meg [1, 5, 8]. A Habsburgabszolutizmus azonban súlyosan nehezedett Erdélyre, ezért a magyar értelmiségieknek hoszszas küzdelemre volt szüksége ahhoz, hogy az államhatalom engedélyezze egy erdélyi múzeum és egy tudós társaság létrehozását. Csak az 1859-es, vereséggel járó osztrák-olasz háború (Solferino, június 24.) miatt meggyengült monarchia következtében vált lehetővé, hogy még az évben sikerült gr. Mikó Imrének ( ) jelentős anyagi áldozata és fáradhatatlan munkája révén ezt a régi álmot megvalósítania [2]. Ilyen körülmények után november között Kolozsváron megalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az Egyesület célja történelmünk tárgyi és írásos emlékeinek összegyűjtése és tudományos feldolgozása, valamint a tudományok művelése és magyar nyelven történő terjesztése volt [1, 3, 4, 5, 8]. A Szakosztály megalakulásának előzményei Megkezdődött a múzeumi tárgyak, a felajánlott levéltári anyagok, könyvek begyűjtése, rendszerezése februárjában már megtartották az első tudományos előadást. Egy év múlva szükségesnek látszott a tudományos ülések szétválasztása tárgykörük szerint, történelmi és természettudományi szakosztályra. Ez utóbbi foglalta magába az orvostudományt is. Közben 1872-ben, Kolozsváron létrehozták Magyarország második egyetemét, a későbbi Ferenc József Tudományegyetemet. Létrejötte jelentősen befolyásolta az EME további sorsát. Sajnos a két intézmény kapcsolata nem volt mindig felhőtlen. Így például 1875-ben a kolozsvári tudományegyetem meghívta Hőgyes Endrét, a kór- és gyógytani tanszékre nyilvános rendes tanárnak. Ezekben az években az Egyesület Természettudományi Szakosztályának működése éppen hullámvölgyben volt. Többek között ez késztethette Hőgyest arra, hogy 1876-ban létrehozza az EME-től független Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatot (Társulat), Orvos- és Természettudományi Szakosztállyal. Ennek létrejöttét az EME vezetői nem nagy örömmel fogadták, bár ez fellendítette az Egyesület ellankadt szakosztályainak tevékenységét [3, 4, 5, 6]. Az ekkor alapított Társulat elnöke Abt Antal, titkára Hőgyes Endre, az Orvosi Szakosztály elnöke pedig

2 Genersich Antal, míg a Természettudományié Entz Géza egyetemi tanárok lettek. A Társulat tudományos tevékenységének közlésére még 1876-ban Értesítő címmel Hőgyes Endre egy folyóiratot indított el. Ez többszöri alcím változtatás és kényszerszünet után ma is él [6, 7]. Három év után a lap kiadási költségei miatt felvetődött a két, különben hasonló célú társaság egyesítésének gondolata. A lap 1879-ben már közös kiadványként jelent meg ben az egyetemiek által alapított Társulat beolvadt az Egyesület megfelelő szakosztályaiba és ettől kezdve mint az EME Orvos-Természettudományi Szakosztálya működött. Közben 1883-ban a Történelem-nyelv és bölcsészettudományi Szakosztály is megalakult [3, 4]. A szakosztályok hivatalos létrejötte jelentősen serkentette az akadémiai irányzat képviselőinek tevékenységét, hiszen a tudomány és technika gyors fejlődése a kutató munka szükségességét helyezte előtérbe, viszont ellentétes hatást gyakorolt a múzeumi gyűjtő- és feldolgozó munkára. E miatt 1903 és 1905 között az ellentétek az akadémiai és a múzeumi irányzat között kiéleződtek. Ez új alapszabály megalkotásához és a szakosztályok átszervezéséhez vezetett, ami január 1-jén lépett életbe [4, 8] között az Orvos-Természettudományi Szakosztályon belül az orvosi szak 30 évi fennállása idején 229 szakülést tartott, melyeken 686 előadás hangzott el, illetve beteg-, műszer-, makro- vagy mikroszkópos készítmény bemutatása történt. Ezenkívül számos ismeretterjesztő előadásra is sor került. Az előadások tárgyköre az orvostudomány minden területét átfogta. A vezetőség megkülönböztetett figyelmet fordított az orvostudomány legújabb vivmányainak, új gyógyszerek, új gyógyeljárások ismertetésére. Tevékenységükről az Értesítő hasábjain számoltak be, itt jelentek meg az elhangzott előadások teljes terjedelmükben vagy bő kivonat formájában. E periódusban 27 kötet jelent meg [3, 4, 6, 7]. Az Orvosi Szakosztály tevékenysége 1906 és 1919 között Miután 1906-ban életbe lépett új alapszabály, az EME, célkitűzéseinek új megfogalmazása nyomán a szakosztályok számát négyre emelte: 1.Bölcsészett-, Nyelv- és Történelemtudományi; 2.Természettudományi; 3. Orvostudományi, valamint 4. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztály [3, 4, 5]. Ettől kezdve tehát az Orvos-Természettudományi Szakosztály kettévált, egy Orvosi és egy Természettudományi Szakosztályra és mindkét szakosztály önállóan működött tovább. Az előbbi már január 25-én megtartotta alakuló közgyűlését, ahol elnöknek Purjesz Zsigmondot, titkárnak Jakabházy Zsigmondot választották [3, 4]. Tevékenységükről továbbra is az Értesítőben számoltak be. Az Orvosi Szakosztály (OSZ) ettől kezdve immár új keretek közt folytatta tevékenységét a következő formákban: - Tudományos szakülések rendszeres tartása ( között évi 20-24). - A Kolozsváron tartott tudományterjesztő rendezvényeken orvosi előadásokkal való részvétel. - Új tevékenységi formaként indultak be 1906-tól a vándorgyűlések, melyeken valamennyi szakosztály résztvett, ezekről Emlékkönyveket adtak ki között 8 vándorgyűlést tartottak Erdély különböző városaiban (Marosvásárhely 1906, Nagyenyed 1906, Zilah 1907, Brassó 1908, Dés 1910, Vajdahunyad 1911, Gyulafehérvár 1912 és Torda 1913). A vándorgyűléseken orvosi ismeretterjesztő előadások is elhangzottak. Az I. világháború kitörése miatt között már csak szakülésekre került sor [3, 4, 7, 11]. - A köz- és választmányi ülések jegyzőkönyveit, valamint a szakülések anyagát az

3 Értesítőben közölték, 1906 és 1919 között 12 kötet jelent meg [6, 7, 10]. - E periódusban 3 neves egyetemi tanár tiszteletére Emlékkönyvet adtak ki (Purjesz Zsigmond 1906, Lechner Károly 1915, Szabó Dénes 1919) [7]. A háború és az azt követő impériumváltás lefékezte, majd megszakította az Egyesület tevékenységét december 24-én a román csapatok bevonultak Kolozsvárra, a román Kormányzótanács május 12-én átvette a Ferenc József Tudományegyetem minden ingatlan és ingó tulajdonát, közte az EME-nek az egyetem használatára bocsájtott minden vagyonát. Az egyetem Szegedre távozott ahol 1940-ig működött. Az Egyesület tevékenységében is beállt az első kényszerszünet. Az Orvosi Szakosztály tevékenysége között Az EME megfosztva minden anyagi erőforrásától, céljai megvalósításában csaknem leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Az OSZ-nak nemcsak az egész tisztikara, hanem a tagjai közül is sokan elhagyták az országot. Mihelyt a bénultság valamelyest oldódott és a viszonyok lehetővé tették, első teendő az Egyesület vezetőségének újjászervezése volt. Erre 1921.december 29-én tartott közgyűlésen került sor. Az itthonmaradottak közül 1922.április 22-én (25-én?) a hatóságoktól nehezen megszerzett engedéllyel 26 szakosztályi tag alakuló közgyűlésre jött össze, hogy megválasszák az új tisztikart. Elnök Veress Ferenc, titkár Koleszár László, jegyző Veress Géza, majd ennek lemondása után Török Imre lett [9, 10]. Az egész magyar orvosi testület érezte az egyetem, a klinikák hiányát, ahonnan teljesen kiszorultak től a szakülések a hatósági engedélyek nehéz beszerzése miatt lassan, de újra beindultak. Üléseiket különböző intézmények helyiségeiben tartották, így például az Unitárius Kollégium dísztermében, az Európa kávéházban, az Iparkamara tanácstermében, a Magyar Zenekonzervatóriumban tól már a vándorgyűléseket is engedélyezték között 8-at tartottak (Marosvásárhely 1930, Nagyenyed 1931, Nagybánya 1932, Sepsiszentgyörgy 1933, Brassó 1934, Székelyudvarhely 1937, Torda 1938 és Gyergyószentmiklós 1939). Az elsőn, a marosvásárhelyi vándorgyűlésen az orvosok nagyszámú előadása (42) miatt elhatározták, hogy e vándorgyűlés orvosi szaküléseit Orvoskongresszussá nyilvánítják és az elkövetkező vándorgyűlések keretében kétévenként Orvoskongresszust szerveznek. Ez meg is valósult, Nagybányán 1932-ben a II., Brassóban 1934-ben a III. és Tordán 1938-ban a IV.Orvoskongresszusra került sor. Mind a négy rendezvényről Emlékkönyv jelent meg [7, 11] ben sikerült az Értesítő újraindítása is (I.Újfolyam, XLV.évfolyam). Ez a kötet az közötti 65 szakülés jegyzőkönyveit közli, az ott elhangzott 96 előadás rövidebbhosszabb tartalmával együtt. Ezt követően még 4 kötet jelent meg ebben az időszakban [6, 7, 10]. Az Orvosi Szakosztály tevékenysége között A második bécsi döntés után a Ferenc József Tudományegyetem 22 év után Szegedről visszatért eredeti székhelyére, Kolozsvárra. Az EME tulajdonában lévő javak használatára vonatkozó szerződések megkötésének elhúzódása miatt a szakosztályi tevékenység csak késve indult be. Megkezdték ugyan a szakülések tartását. Ezért az első szakülésre csak 1941.május 3-án került sor. Ezt követően még 1941-ben 3 szakülés volt február 26-án összeült az OSZ tisztújító közgyűlése, ahol Berde Károlyt elnöknek, Krompecher Istvánt titkárnak,

4 Ujváry Imrét jegyzőnek választották meg ben újra megjelent az Értesítő (50. kötet), amely az évi tevékenységet mutatja be. Ettől kezdve 1943-ban és 1944-ben 4-4 kötet jelent meg. Az 1944 őszén bekövetkezett főhatalomváltás ismét gyökeres változást hozott a Ferenc József Tudományegyetem illetve az Egyesület életében. Ez alkalommal az egyetem nem távozott el Kolozsvárról. Az egyesületi élet is tovább folytatódott ben 2 kötet Értesítő jelent meg, melyeknek szerkesztését már egyetemi tanárok végezték. Ez év őszén az Orvosi Kar Marosvásárhelyre költözött. Az Értesítő 1947-ben megjelenő 61. kötete már az Egyesület és az Orvosi Kar közös kiadása ban jelenik meg ennek az időszaknak a két utolsó kötete (62. és 63.kötet), melyeknél kiadóként csak a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Kara szerepel. A 62. kötet még közli az EME Orvosi Szakosztályának Kolozsváron 1947-ben elhangzott utolsó előadásait. A 63. kötetben csak a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának Marosvásárhelyen Péter Mihály, Péter H. Mária 445 tartott 33 előadása szerepel. Ezeknek a köteteknek alcímében még fel van tüntetve az OSZ neve, de kiadójuk csak a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Kara [6, 7, 10]. Meg kell még említenünk, hogy ebben az időszakban mindössze két vándorgyűlésre került sor: 1942-ben Désen, 1943-ban Besztercén. Mindkettőn a hallgatóság igényét előre felmérve színvonalas orvostovábbképző előadás sorozatot tartottak. E két vándorgyűlésről Emlékkönyv már nem jelent meg, de az orvostovábbképzők anyagát az Értesítő 51. és 56. kötete közölte [7, 10]. E periódus nehéz körülményeire utal az évente tartott szakülések száma: 1942-ben 10, ban 28, 1944-ben 15, 1945-ben 3, 1946-ban 3, az 1947-ben még 13 előadásra került sor, de az ülések száma, helye és időpontja nincs feltüntetve. Az évvel az OSZ tevékenységének utolsó nyomai is megszüntek. Az Egyesület életében az eddigi leghosszabb 40 év kényszerszünet állt be.1949/50-ben hatalmi szóval betiltják a romániai magyar társadalmi intézmények, köztük az EME tevékenységét is [1, 7]. Az Orvosi Szakosztály tevékenysége között Az 1989 december végi események a pártállami rendszer megdöntéséhez vezettek. Számos jogrendi nehézség ellenére 1990.március 22-én az EME megtartotta újraalakuló közgyűlését. Alapos előkészítés után, szeptember 15-én megalakult Marosvásárhelyen az Orvosi Szakosztály, ettől kezdve székhelye is Marosvásárhely lett. Első elnöke Puskás György profeszszor, titkára Bérczes Judit főkutató lett, a választmány pedig 9 tagból állt től Pap Zoltán, 1998-tól Feszt György, 2002-től és jelenleg is Kovács Dezső a szakosztály elnöke. Titkárok voltak Péter H. Mária, Benedek István, Lőrinczi Zoltán, jelenleg Sipos Emese től előbb 2 (Balla Árpád, László József) majd 3 alelnökkel (Egyed Imre, Gyéresi Árpád, Albert István és 2006-tól ez utóbbit Borsa István váltja fel), 1998-tól pedig jegyzővel is (Ábrám Zoltán, majd Szilágyi Tibor) kiegészült a vezetőség. Az orvostudomány gyors fejlődése miatt a vegyes programú szakülések helyett a medicina szakosodásának megfelelően szakcsoportok megszervezése vált szükségessé. Ezek keretein belül szaküléseket és továbbképző előadásokat tartottak. A vándorgyűlések helyett az OSZ évente Erdély különböző városaiban tudományos ülésszakot szervezett. Az elsőt 1991-ben Székelyudvarhelyen tartották. Ezt követte tal bezárólag még 15 ülésszak (Kézdivásárhely 1992, Nagyvárad 1993, Csíkszereda 1994, Marosvásárhely 1995, Sepsiszentgyörgy 1996, Szatmár 1997, Brassó 1998, Gyergyószentmiklós 1999, Székely-udvarhely 2000, Zilah-Szilágysomlyó 2001,

5 Marosvásárhely 2002, Sepsiszentgyörgy 2003, Kolozsvár 2004, Marosvásárhely 2005 és Csíkszereda 2006). Ezeknek több száz belföldi és számos külföldi résztvevője volt vel kezdődően továbbképző előadásokat is tartottak [6, 7, 12] ben újraindult az Értesítő a 64. kötettel, ez az I. tudományos ülésszakon elhangzott előadások szövegét tartalmazza től már évi 4 számmal jelenik meg a lap, a 2003-ban megjelenő 76.kötet 3.számától kezdve megtörtént a folyóirat akkreditálása [7]. A vidéki tagságnak a szakosztályi tevékenységbe való bekapcsolása érdekében létrehozták a területi csoportokat. Jelenleg 15 ilyen csoport működik. Az OSZ és a területi csoportok más hasonló bel- és külföldi intézményekkel, egyesületekkel, társaságokkal, szervezetekkel szoros kapcsolatot létesítettek, melyekkel közös rendezvényeket is tartottak [7]. Az említett tudományos üléseken kívül az OSZ számos más rendezvényt is szervezett. Ezek közül kiemeljük az 1999-től évente megrendezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben c. konferenciákat. Szakosztályunk több tagjának jelentek meg szakkönyvei Egyesületünk kiadásában (Kun Imre 1998, Bocskay István 1999, Péter H. Mária 2002, Kelemen Hajnal 2003, Ferencz László ). Szakosztályunk 100 éves tevékenységének bemutatására készült Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának száz éve c. kötetet november 17-én mutatták be, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben c. rendezvény keretében. Mivel az 1990-es újraalakulás után az OSZ tevékenységébe egyre több gyógyszerész is bekapcsolódott, többször is felmerült a szakosztály nevének ezirányú kiegészítése tól az Orvos- Gyógyszerésztudományi Szakosztály elnevezés vált használatossá. Erősíti a szakosztály életében a gyógyszerészek szerepét az a tény is, hogy a szakosztály 2006-ban együttműködési megállapodást kötött a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal [7]. Az OSZ munkájának eredményességéhez jelentősen hozzájárult az Egyesület által ban rendelkezésre bocsátott székház, melyet az utóbbi években a kor igényeinek megfelelően átalakítottak és felszereltek. A székházban működő könyvtárat 2003-ban, helyszűke miatt, de az OSZ tulajdonjogának fenntartása mellett átadták a Studium Alapítvány könyvtárának [7]. Bár az OSZ valóban 100 éve önállósult, a 44 évi kényszerszünet miatt tevékenysége csupán 56 évre szorítkozik. Ennek ellenére között 433 szakülést tartott, ahol 1034 előadás hangzott el, melyekből az Értesítő 493 dolgozatot közölt 7062 oldal terjedelemben [10]. Ugyanebben a periódusban. az OSZ az Egyesület 16 vándorgyűlésén vett részt és ezek keretében 4 alkalommal Orvoskongresszust is tartott [7, 10, 11]. Majd között az OSZ 16 tudományos ülésszakot szervezett, az itt elhangzott előadásokból az Értesítőben 1319 dolgozat jelent meg 6057 oldalon [12]. A 100 év alatt megjelent 47 kötet Értesítő közlési lehetőséget nyújtott tagjainak, akiknek száma 86-ról 2006 májusáig 1031 fizető tagra emelkedett [7, 9]. Az EME Orvosi Szakosztálya tevékenysége során, tudományos előadásokkal, továbbképzésekkel, ösztöndíjakkal, tapasztalatcserékkel jelentősen hozzájárult tagjai szakmai felkészültségének emeléséhez. Közlései lehetőséget biztosítva segítette előrehaladásukat, előléptetésüket. Erősítette tagjai önismeretét, önbecsülését, serkentette társadalmi kapcsolataik kiépítését, egyűvé tartozásuk érzését. Az OSZ az eltelt 100 év alatt jelentősen hozzájárult nemcsak az orvos- és gyógyszerésztudomány műveléséhez, terjesztéséhez, hanem közvetve Erdély egész lakossága egészségügyi és műveltségi színvonálának emeléséhez is. Tevékenységének továbbra is ez a célja.

6 Irodalom 1. Benkő Samu - A romániai magyar tudomány helyzete és az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladatai. Budapest Egyed Ákos - Gróf Mikó Imre - Erdély Széchenyije. Multiplex Media - DUP, Debrecen, Erdélyi Pál (szerk.) - Emlékkönyv az EME félszázados ünnepére Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, György Lajos (szerk.) - Az EME háromnegyedszázados tudományos működése Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület, Cluj-Kolozsvár, Kelemen Lajos - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület múltja és jelene. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, Péter Mihály, Péter H. Mária - Visszatekintés az Orvostudományi Értesítő múltjára a 75. kötet megjelenése alkalmából. Orvostudományi Értesítő 2002, 75, Péter Mihály, Péter H. Mária Péter Mihály, Péter H. Mária - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenysége Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, Szabó T. Attila - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület kiadása, Kolozsvár, ***Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyvei , Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár. 10. ***Az EME Orvostudományi Szakosztályának Értesítője , EME kiadása, Kolozsvár. 11. ***EME vándorgyűléseinek Emlékkönyvei , , EME 12. ***Orvostudományi Értesítő , EME kiadása, Kolozsvár.