Erdei T. Lilla: Cérnába szőtt évszázad A Halasi Csipke 110 éve

Átírás

1 Erdei T. Lilla: Cérnába szőtt évszázad A Halasi Csipke 110 éve

2 Erdei T. Lilla: Cérnába szőtt évszázad A Halasi Csipke 110 éve

3 Copyright: Erdei T. Lilla, 2012 Kiadja: Halasi Csipke Közalapítvány Felelős kiadó: Dr. Várnai László kuratóriumi elnök Fotók: Áment Gellért Képek: Iparművészeti Múzeum, Halasi Csipke Közalapítvány, Szterényiné Herczegh Alexandra Angol fordítás: Nagyné Batári Zsuzsanna Német fordítás: Hollósi Éva Japán fordítás: Kósa Bálint /Balint Rei Kosa / Támogató: Iparművészeti Múzeum Jelen kiadvány a jogtulajdonos és a képek tulajdonosai engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható sem elektronikus, sem mechanikus eljárással. Nyomdai előkészítés: Bánóczki Rita Nyomdai munkák: Kópia Nyomda Kft., Kiskunhalas Nyomdavezető: Lichtenberger Csilla ISBN:

4 Köszöntő A csipkéknek gyerekkorom óta őszinte csodálója vagyok. Nagy családban nőttem fel, unokanővérek és nagynénik között. Akkor az volt a divat, hogy az ünneplő ruhákat, blúzokat csipkével díszítették. Kislányként arról ábrándoztam, hogy ha nagy leszek, nekem is lesz szép csipkegallérom és zsabóm. Az élet másként alakult, de a vonzalom megmaradt, és mondhatnám feltámadt, amikor megismertem a lepkekönynyű, lehelletfinom halasi csipkét. Amikor férjem, Mádl Ferenc köztársasági elnök volt, II. Erzsébet királynőnek, a japán császárnénak és több államfő feleségének halasi csipkét vittünk ajándékba. Az elnökség ideje alatt a diplomata-feleségekkel külön látogatást szerveztünk Kiskunhalasra, hogy személyesen ismerjék meg a Csipkeházat, a varróasszonyokat és a nagyon szép kiállításukat. A kapcsolatom a halasi asszonyokkal azóta is folyamatos. Ezért vállaltam 2012-ben a halasi csipke születése 110 éves jubileuma fővédnökségét. Egy régi, korabeli idézettel szeretném felhívni a figyelmet a kezdetekre ben, amikor még alig élte második esztendejét a halasi csipke, így írt róla egy népszerű magyar társasági hetilap, az Új Idők cikkírója: Halasi csipke új magyar specialitás: szép, értékes, új és magyar zamatú. Tetszeni fog mindenütt, ahol csak műértő, vagy legalább is jó ízlésű emberek szeme elé kerül. [...] A halasi csipke hivatva van megint beszéltetni rólunk, akiket csak közjogi súrlódásaink révén ösmer a művelt világ. Remélem, ma is teljesíti a feladatát. Mádl Dalma a halasi csipke védnöke - -

5 - -

6 Köszöntő Vannak szavak, amik összekötődnek, egybeforrnak az emberek fejében: kalocsai hímzés, tokaji bor, herendi porcelán, és igen: HALASI CSIPKE. Tudjuk, hogy ez az egységes fogalommá válás csak ma hat ilyen természetesnek. Ahhoz, hogy kimondva a fentieket mindenkinek ugyanaz jusson eszébe, hosszú és kitartó munkára, a szó legnemesebb értelmében vett alkotó tevékenységre volt szüksége. Stephanek Ernő rajztanár és Markovits Mária varrónő biztosan nem gondoltak arra, hogy 2012-ben, száztíz évvel később még él, sőt elevenebb, mint valaha, az az iparművészeti remek, amivel egy alföldi kisváros a világ meghódítására indult. Japántól Vatikánig, Ausztráliától Kanadáig ezrek számára ma már a művészi csipke hitünk szerint egyet jelent a halasi csipkével. Halasi és csipke. Egy kisváros nagy értéke. Mi halasiak büszkék vagyunk arra, hogy az ország büszke lehet ránk, arra, ami nálunk készül, nálunk teremtődik, azt a mi polgáraink keltik életre újra és újra. És természetesen annak is örülünk, hogy a csipkéről Halas, ugyanakkor Kiskunhalasról a csipke jut eszébe sok embernek határokon innen és túl. Tudjuk, hogy ez nagy felelősség, a kreativitás, a minőség, a szépség, a finomság, tehát az érték megőrzésének a felelőssége. De az embert, egy közösséget az éltet, az tesz emberré és közösségé, hogy felelősnek érzi magát valamiért, ami az övé, de úgy az övé, hogy meg akarja, meg szeretné osztani másokkal, hátha ők is azt az örömöt érzik a befogadás, mint a tervezők és a varrónők az alkotás során. A díjak, kiállítások, elismerések melyek az 1937-es párizsi Grand Prix-től a Szellemi kulturális örökség díjig szépen, rendben felsorolhatók, nyilvántarthatók, de a hozzájuk vezető út, a mögöttük lévő munka csak akkor válik érzékelhetővé, ha lehetőségünk nyílik saját szemünkkel megnézni, közelről értékelni, megállni egy-egy kiállított darab előtt, belefeledkezni abba, és utána, reményeink szerint kicsit más szemmel nézni a világot. Ehhez kívánok Önöknek, minden kedves érdeklődőnek kellemes és értékes időtöltést. Dr. Várnai László kuratóriumi elnök - 6 -

7 - -

8 Erdei T. Lilla: Cérnába szőtt évszázad A Halasi Csipke 110 éve A 19. század folyamán az egyre jelentősebbé váló gépesítés nem kímélte a csipkekészítést sem. A gépek újabb generációi egyre tökéletesebben és olcsóbban tudták utánozni a kézi csipkéket, így szélesebb társadalmi rétegekhez is eljutott ez a korábban csak a legtehetősebbek számára megfizethető árucikk. A nehéz helyzetbe került csipkemanufaktúrák a tömegtermeléssel szemben többféle módon is igyekeztek felvenni a versenyt. A munkaigényes, drága luxuscsipkék készítése a század második felében több darabból összeállított, hatalmas méretű csipkék formájában még egy utolsó nagy lendületet vett, de a század végére a gépesítés már kiszorította a piacról. Egy másik részük a mintakincs és a készítéstechnika egyszerűsítésével, illetve a gépi és kézi csipkék kombinálásával jutott nagyobb vevőkörhöz. A legsikeresebb megoldásnak az egyediségre, új stílus kialakítására való törekvés mutatkozott. Ezek az újfajta csipkék különlegességük és viszonylag kis darabszámuk miatt magasabb áron is kelendőek voltak. A ruskini mozgalom hatására az új csipketípusok gyökereit a múlt művészetében és a régi csipkék megismerésében látták, ezért gyűjtésekbe fogtak. Az előző századok csipkéit reprodukálták, mintáikat feldolgozták és technikáikat alapul véve, egyedi látásmóddal kiegészítve, különleges újításokkal fűszerezve új stílusú csipkéket hoztak létre. Ezek oktatására, készítésére és kereskedelmére iskolákat, tanműhelyeket alapítottak pl. Franciaországban, Angliában, Bécsben. A 19. század második felében hazánkban is megkezdődtek a forrásfeltáró néprajzi gyűjtések, és a szervezett keretek közötti oktatás is kialakult. Az évszázadokon át népszerű népi csipkekészítés fokozatosan visszaszorult, helyette a múlt értékeire alapozva számos csipketípus, csipketechnika, tanműhely, kézimunkaüzlet született, és tervezők, tanárok, munkás kezek ténykedtek a magyar csipke megteremtésén. A csipkeműhelyek létrehozásának fő szempontja a művészi megújulás mellett a kereskedelem felélénkítése és a női munkaerő foglalkoztatásának együttes megvalósítása volt. Az első csipkeiskola az 1880-as években vándoriskolaként alakult a felvidéki Soóváron. Néhány évvel később Körmöcbányán letelepülve, Angyal Béla művészeti vezetése mellett, Állami Csipkeverő Tanműhely néven az 1920-as évekig működött ben, szinte egy időben két csipkefajta, a halasi varrott és a balatonendrédi vert csipke indult útjára. A halasi csipke kialakulása Magyarországon a vert csipkével szemben az ún. levegőbe varrott csipke készítésének nem volt hagyománya. Az első igazi magyar varrott csipke, a halasi csipke volt, megalkotása Dékáni Árpád és Markovits Mária nevéhez kötődik

9 Dékáni Árpád ( ) erdélyi származású rajztanár, a háziipari mozgalom tevékeny tagja, mozgatórugója volt. Középiskoláit Székelyföldön végezte, majd Budapesten a Műegyetemi képzést elhagyva a Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében fejezte be felsőfokú tanulmányait. Olyan jeles művészek formálták szemléletét, mint Székely Bertalan, Keleti Gusztáv, Lotz Károly és Schulek Frigyes. Tanulmányai végeztével hamarosan, 1886-ban Kiskunhalasra helyezték, ahol húsz évig a református gimnázium rajztanáraként dolgozott. Ismerte, és figyelemmel kísérte kora hazai és külföldi iparművészeti törekvéseit. Festett, aktívan részt vett a település kulturális és sportéletében, diákjaival néprajzi gyűjtéseket végzett és a rajzórákon a népművészeti tárgyak sablonos másolása helyett önálló tervezésre buzdította tanítványait. Támogatóként részt vett az 1880-as években a Körmöczbányai Csipkeverő Tanműhely létrehozásában. Ennek példájára ő is olyan művészi kézimunkát szeretett volna Kiskunhalason meghonosítani, amivel a helyi asszonyokat biztos kereseti lehetőséghez juttathatta volna. Markovits Mária ( ) fehérneművarrónő, a Magyar Királyi Állami Nőipariskola egykori diákja, a halasi csipke technikájának megalkotója. Már tanulmányi ideje alatt kitűnt tehetségével. Ő készítette Vaszary Kolos hercegprímás megrendelésére a Mátyás templom miseingeinek hímzéseit, I. Ferenc József számára készült garnitúra kárpitjaival az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. Iskolái végeztével beteg édesanyja kérésére hazaköltözött Kiskunhalasra, és fehérneművarró műhelyt nyitott. Kettejük szerencsés együttműködésének eredménye a különleges halasi csipke. Újdonságát a morrisi szecessziós formavilág és a magyar népi hagyományok hangulatos keveredése mellett a minta szépségét kihangsúlyozó, egyedi készítéstechnika adta. Dékáni 1902 elején tervezte meg az első csipkéket, amire Lyka Károlynak, egykori tanárának írt levelében így emlékezett vissza: 1902 év tavaszán az akkor nálam tartózkodó édes anyámmal csipkékről beszélgettünk, szóba került, hogy magyar varrott csipke nincs. Édes anyám a ki amúgy is igen szépen kézimunkázott vállalkozott az általam készített terv kivitelezésére. Sem a terv sem a kivitel nem sikerült, de ezen csipke a kezdete a halasi csipkének. 1 Néhány hónappal később új tervekkel több hiábavaló kísérlet után felkereste Markovits Máriát, aki fáradságot nem kímélve kifejlesztette a mintakincshez legjobban illeszkedő technikát. A forradalmi megoldás a fehérneművarrásból átvett szövőöltés (stoppolóöltés, lécezés) alkalmazása volt, ami a csipkevarrásban évszázadok óta használt huroköltések helyett nyugodtabb, egyenletesebb felületet biztosított a finoman ívelő szecessziós csipkéknek. Dékáni ráismert eredeti elképzeléseire, és elkezdődött a munka. Az új csipke 1902-ben, az Iparművészeti Társulat Országos Iparművészeti Múzeumban rendezett karácsonyi kiállításán mutatkozott be először nagy nyilvánosság előtt. A kiállítás katalógusából megtudható, hogy 15 csipkét állítottak ki cérna és selyemből. Rózsás, szarvasos, bimbós, címeres, leveles, szőllős, virágos, lukacsos, hatytyús, tubarózsás, stb. mintával. Közöttük egy csipkelegyező Roosewelt Alice részére 2. Szakavatott szemek hamar felfigyeltek a különleges csipkékre. Az első írásban fennmaradt méltatás Szmik Antal neves csipkegyűjtő tollából származik a Budapesti Hírlap 1902-es karácsonyi számából: A folyosó egyik szekrényében a kis-kun-halasi - 9 -

10 nőegyesület a halasi magyar csipkének egy rendkívül érdekes kollekcióját mutatja be. A halasi csipkékkel a csipke készítésének egy új neme nyer polgárjogot hazánkban s ezt a kérdést nem lehet eléggé méltányolni. Varrott csipke hazánkban alig készült, s ez a körülmény ád a halasi csipke kezdésének oly jelentőséget, mely minden illetékes faktor figyelmét megérdemli. Habár a gyári csipke most már alig különböztethető meg a valódi csipkétől, s a divat szerint használata is változik, azért a finom izlésű közönség előtt a valódi csipke mindég becses és keresett portéka. 3 A halasi csipke készítése A halasi csipke aprólékos, finom kézimunka, ezért készítéséhez repedésmentes, tiszta kéz kellett. A parasztlányok, -asszonyok keze ezzel szemben kétkezi munkához szokott, ezért mielőtt munkához látnánk, előbb egy kisebb fajta operáción kell keresztülmenniök: le kell políroztatni az ujjaik hegyét, hogy a bőr finomabb legyen, bele ne akadjon a selyem, a czérna. 4 A halasi csipke készítéséhez az első évtizedben selyemcérnát és durvább, illetve vékonyabb lencérnát, 1910 után már csak változó vékonyságú fehérített vagy fehérítetlen lent használtak tól azonban már pamuttal dolgoznak. A csipke mintáját fonák oldalával felfelé gondosan átrajzolják egy pergamenlapra, viaszolt vászonra vagy egy vékonyabb kartonra. Rá átlátszó színes papírt, alá több réteg vastagabb textilt rögzítenek, hogy biztosítsák a munkafelület megfelelő feszességét. Ezután az egészet egy négyszögletes rámára kifeszítik. Következik a kontúrozás: a mintarajz körvonalára ráfektetik, és néhány milliméterenként átfogó öltésekkel lerögzítik a vastagabb kontúrszálat. Ez adja a csipke tartóvázát. (1. kép) Utána a félkész munkát 1. kép A kéthattyús terítő felkontúrozás után. (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona)

11 alábélelt mintarajzával együtt leveszik a keretről, és a felső végét hozzáerősítik egy homokkal kitömött párnához. Így a csipkét félig kifeszítve, félig kézben tartva először szövőöltéssel elkészítik a mintatestet (2. kép), majd különböző lábazásokkal, 2. kép A kéthattyús terítő a szövőöltések kivarrása után. (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona) 3. kép A kéthattyús terítő elkészítve, terv: Stepanek Ernő, 1910-es évek. (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) illetve csipkeöltésekkel kivarrják a fennmaradó köztes részeket. Fontos, hogy a kivarró öltéseket csak a kontúrba vagy a másik cérnához rögzítsék, ne öltsenek bele az alapba. Innen kapta az igazi varrott csipke a szálhúzásosvagdalásos munkákkal szemben a levegőbe varrott csipke megnevezést. Ezután a befejezett csipkét a fércszálak elvágásával leválasztják a mintarajzról, eltávolítják a még benne maradt, feleslegessé vált cérnafoszlányokat és készen van a halasi csipke. (3. kép) A tervezők egy része ismerte a csipkekészítés technikáját másik részük nem, így ettől függően vagy berajzolták az alkalmazandó öltéseket vagy a csipkevarrókra hagyták annak

12 megválasztását. Sokszor ugyanazt a tervet különböző öltésekkel készítették el, ezért más hatást nyújtanak ugyanazon rajz alapján készült csipkék. Az első évek csipkéi Az első évek csipkéinek stílusa, alapanyaga és készítéstechnikája jelentősen eltért azoktól, amiket napjainkban halasi csipke néven ismerünk. A korai munkákon a hangsúly a nagy felületen alkalmazott szövőöltéses mintákon volt, melyet a lábazások, pókolások vagy a csipkeöltések még jobban kiemeltek. Alapanyaguk szempontjából három csoportra oszthatjuk ezeket a korai alkotásokat: színes selyemcsipkékre, valamint durvább és vékonyabb lencérnából varrottakra. Az első két csoport csipkéi csak 1910-ig készültek, míg a harmadik típusból fejlődött ki a mai csipke. A századelő kedvezett a csipke alkalmazásának. A halasi csipke változatos, nagy választékkal, széles spektrumban igyekezett alternatívát kínálni a külföldről beözönlő kézi és gépi csipketermékekkel szemben. Az öltözködésben betöltött szerepük rendkívül széleskörű volt: szélcsipkék, változatos fazonú gallérok, függők, ruhabetétek, sálvégek, zsebkendőszegélyek és -betétek, tarsolyok, legyezők, nyakkendővégek, zsabók készültek belőle. A lakásokban kisebb-nagyobb terítők, alátétek, függönybetétek formájában jelentek meg, illetve jégkendők, asztali kendők széleit díszítette a halasi csipke. Egyházi használatban elsősorban oltárterítők, kehelytakarók szélesebb és keskenyebb szegélyeiként ismertek. Színes selyemcsipkék A korai darabok legkülönlegesebb csoportját a színes selyemcsipkék alkotják. A színes szálak alkalmazása a csipkekészítésben korábban sem volt ismeretlen, de csupán a vert csipkékre korlátozódott. A 16. századi itáliai csipkék kézelőiként és ruhaszegélyeiként, a 17. századi magyar úrihímzéses keszkenők kerek csipkecsüngőiként, a későbbi századok szláv lakosságú területeinek népviseleteiben mind szívesen alkalmazták a változatos, néhol kifejezetten erős színeket. Fekete csipkével a francia királyi Chantilly és Puy manufaktúrák termékeiként találkozhatunk. A 19. század utolsó évtizedeiből a francia Félix Aubert 5 fontos kiemelni, aki Bayeux és Courseulleus-sur-Mer manufaktúrái részére tervezett sokszínű szecessziós selyemcsipkéket. A varrott csipkék közül először a halasiban találkozhatunk színes szálakkal. A kontúr nyers len- vagy fekete selyemcérna, a színek legnagyobb felületen a szövőöltésnél érvényesülnek. Ha egy színt erősebbé akartak tenni, akkor vízszintesen és függőlegesen is azonos színű szálat használtak. Ha pedig színátmenetet és árnyalatokat kívántak létrehozni, akkor különböző színű fonalat vezettek egymásba, néhol több színt felváltva, így fokozatos, szinte láthatatlan átmenetet tudtak létrehozni. Ezzel az egyedi megoldással a csipke sokkal plasztikusabbá, szinte térbelivé vált. Színátmeneteket ritkán a lábazásoknál és a csipkeöltéseknél is használtak, de azok feladata többnyire a szövő

13 öltéses rész hangsúlyozása volt. (4-5. kép) Sokféle színt használtak, legkedveltebbek az olajzöld, vörös, narancssárga, rózsaszín, szürke és a májszín. A hangulatos szegélycsipkék, legyezők, függők, ruhabetétek, gallérok, sáldíszek mintáiban a szecesszió és a népművészet mintakincse finoman keveredik. A szecessziós mintaelemek közül főként a morrisi szövetek és tapéták mintája hatott Dékánira. A népművészet elemeit a diákokkal végzett, Kiskunhalas környéki gyűjtések tárgyai ihlették, tükrösök, tulipános ládák, népi kerámiák, ködmönök, subák mintái. Egymás mellé 4. kép Pávás legyezőcsipke, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) 5. kép Pávás legyezőcsipke részlete. (Iparművészeti Múzeum, ltsz )

14 sorakoztatott, lágyan hajló virágszálak (6. kép), virágbokrok, stilizált fantáziavirágok és -indák, egymás felé forduló madárpárok, széttárt farktollú pávák, népviseletbe öltözött lányok és fiúk alakjai jól mutatják, hogy az 6. kép Csillagvirágos csipkeszegély, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) ilyen munkában a népiességből sokszor elég egy szemernyi, amit inkább sejtünk, érzünk, mint tisztán látunk 6. A virágok és növények számtalan fajtáját és formáját ismerhetjük meg csipkébe átültetve, pl. epervirág, gránátalma, hajnalka, csillagvirág, margaréta, tulipán, békavirág, paprika és cseresznye. Az egyházi csipkék központi motívuma a virágminták közötti kereszt és (lélek)galamb lágyan hajló virágindákkal körbeölelve. (7. kép) Földöntúli hatásukat a varrott technikától szokatlan fémfonalak alkalmazása 7. kép Szent István csipkeszegély, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz )

15 adja huroköltések, vagy a keresztből kiinduló isteni fénysugarakat jelképező lábazás formájában. Jellegzetes ábrázolások a népviseletbe öltöztetett lányok és legények alakjai, akár legyezőlapon, akár szegélycsipkéken egymás mellé sorakoztatva. (8. kép) A halasi csipke különleges eleme a zsinórozások, vitézkötések csipkébe való beemelése. A zsinórozások és az erősebb kontúrok három ágból fonott dolgozószálból készültek. A 17. századi nemesi és huszárnadrágokról, illetve később a székely harisnyákról (férfinadrágokról) ismert vitézkötések a csipkeminta szerves részét, középmotívumát 8. kép Rózsabokorban termettem csipkeszegély, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) képezik. Változatos vonaljátékok, kisebb hurkos vonalvezetések, sűrűn egymás mellé állított hármas hurkok elsősorban a szélek dekoratív díszéül szolgáltak. (9. kép) A színes selyemszállal való munka rendkívül nagy tudást, precizitást igényelt, ezért készítésük nemcsak munka-, de időigényes is volt. Csak kb ig varrták, elhagyásában vélhetően a divat változása és a technika egyszerűsítésére való törekvés játszott szerepet. Később, az 1967-es csipketerv pályázat keretei között történtek kísérletek 9. kép Agancsos, zsinóros csipkeszegély, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz )

16 a színes csipke felélesztésére, a kor ízlésének megfelelő újragondolására, de néhány terv megvalósításán és díjazásán kívül nem tudott tartós sikert elérni. Ezekből az új, színes csipkékből csupán három darab ismert 7. Bár a 60-as évek jellegzetes stílusában megtervezetett munkák a pályázat első és második díjait elnyerték, a nagy felületű, erős színeikkel nem tudták visszahozni a századelő finom csipkéjének hangulatát. Durvább lencérnából készült csipkék Mind durvább, mind vékony lencérnából készült csipkék jellegzetes szecessziós vonaljátékú, felismerhetetlenségig stilizált, egy-két mintaelemenként ismétlődő virágok, levelek és fantáziaminták. E szélcsipkék esetében a különbség csupán az alapanyagukban és méretükben volt. A durvább lencérnából készült csipkék nyers színe, rusztikus megjelenése és mintaelemeik stoppolóöltéses kitöltése miatt leginkább az áttört hímzésekre emlékeztetnek. Körvonalaikat és a szélek játékos hármas hurkolásait is a legtöbb esetben háromágú fonott kontúrból készítették. Ennek a kontúrnak a megfonása a halasi csipke legelső lépése, a kontúrozást megelőző művelet, de csak a kezdeti csipkéknél, a színes és a durvább lencérnák kontúrjainál használták. A folthatást erősíti, az alakokat kiemeli a háromágú, súlyosabb, fonott kontúr és a szabálytalannak tűnő, ám jól átgondolt lábazások és pókolások rendszere. Alapanyaguknak megfelelően elsősorban nagyobb méretű csipkék, változatos szabásformájú gallérok, vállfodrok és szegélyek készültek belőle. Bár hatásukban súlyosnak tűnnek, alakjaik mégis 10. kép Szarvasos csipkeszegély, terv: Dékáni Árpád, (Iparművészeti Múzeum, ltsz )

17 könnyedek, finom vonalvezetésűek. Mintái főként virágok és párosával egymás felé forduló madarak, szarvasok. (10. kép) A népviseletbe öltözött alakok itt népi életképekként, pl. botjukra támaszkodó juhászok vagy fiatal párt ábrázoló tarsolylap formájában ismertek. (11. kép) A képen bemutatott tarsolylap érdekessége, hogy a csipke szélére rányomva látható Dékáni Árpád vörös viaszpecsétje és mellette kézjegye is olvasható. 11. kép Jancsi és Iluska tarsolylap, terv: Dékáni Árpád, 1906 körül. (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) Vékony lencérnából készült csipkék A vékony fehér lencérnából készült csipkék mintái rendkívül aprólékosak, a finom batiszt hatását keltik. Leggyakoribb felhasználási módok a zsebkendőszélek és -keretek, terítők, zsabók, alátétek. A főként virágminták vagy fantáziaformák apróak, finom kidolgozásúak, az összekötő részek lábazásai mellett a csipkeöltések nagyobb szerepet kapnak. Az első években Markovits Mária féle csipkeöltést használt, de a század második felétől kezdve ugrásszerűen megnőtt a számuk. Ma egyedülálló módon 60 féle csipkeöltés közül választhat a csipke tervezője és kivitelezője. A csipkeöltések hangzatos, népies neveket kaptak, pl. csokros, szalagos, gyermeklánc, rózsafüzér, kerítéses, hópelyhes, szélmalomvitorlás, stb. Ismerünk olyan csipkéket, melyet színes selyemcérnából és vékony lencérnából is elkészültek, természetesen az alapanyag lehetőségeit és hatását figyelembe véve. En

18 nek szép példája a Legényes és leányos legyezőcsipke. (12. kép) Színes változatát sajnos csak fényképről ismerjük, de a 8. kép szélcsipkéjének alakja megegyezik a színes legyezőcsipkéjével. A lányt kibontott hajjal, térdig érő szoknyában, hozzá illő kötényben, buggyos ujjú ingben, a legényt tollas kalapban, bő ujjú ingben, mellényben, rövid, bőszárú gatyában ábrázolja. A színes csipke esetében teltebbek az alakok és a színek dominálnak, míg a lenfonalas változatnál a csipkeöltésekre kerül a hangsúly. 12. kép Legényes és lányos legyezőcsipke, terv: Dékáni Árpád, 1903, kivitel: (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) Kezdeti sikerek Az új csipke sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1902-es bemutatkozást számos elismerés és kitüntetés követte ban az Iparművészeti Társulat és a Vízcsöpp Társaság legyező pályázatának első díját az egyik szecessziós vízililiomos selyemcsipke nyerte meg ben a csipkeműhely a Kereskedelmi Miniszter 2000 koronás iparművészeti díjat kapta meg. A kezdeti években Markovits Mária három tanítványával, saját műhelyében kivitelezte a tervek sorát. E díjnak köszönhetően jobb munkakörülmények közt folyhatott a munka, és több csipkevarrót tudtak kiképezni a növekvő igények kielégítésére. A csipkeműhely céghirdető kártyájának tanúsága szerint Dékáni Árpád célja lassan megvalósulni látszott: Szegény lányok által készített magyar mintájú halasi csipkéket a művészi szépért érdeklődő közönségnek pártfogásába ajánlja a Kis-Kun-Halasi Nőegylet

19 1904-ben a St. Louis-i Világkiállításon a csipkéket nagydíjjal tüntették ki, és ráadásként a díjazott kollekciót St. Louis városa megvásárolta. Még ez évben az Országos Iparművészeti Múzeum az első két év csipkéiből egy közel 40 darabos kollekciót vásárolt, mely ma a kezdeti évek különleges darabjainak legnagyobb gyűjteménye ban a Milánói Világkiállítás nagydíját is elhozták. A Magyar Iparművészet cikkében így írt a külföldi sikerek magyar hatásáról: Az általános nemzeti felbuzdulás végre szalonképessé tette Magyarországon a külföldön nagy hírnévvel bíró halasi csipkét olyannyira, hogy a főrangú hölgyeink egymással vetekedve halmozzák el a halasi műhelyt megrendeléseikkel. 9 Az angol International Studio és a The Studio folyóirat is több alkalommal közölt cikket a csipkéről. A külföldi sikerek mellett a belföldi kiállításokon is sikerrel szerepeltek a csipkék, Kecskeméten és Pécsett díszoklevéllel jutalmazták a munkákat ban Dékáni Árpádot Budapestre helyezték és a hazai csipkeipar szervezését és irányítását bízták rá. Székhelye Budapest belvárosában, a Kígyó tér 1. szám alatt (most Ferenciek tere) nyílt Műhely nevű állami csipkekészítő-, bemutató- és árusítóhelység lett, élő kirakata a magyar csipkeművészetnek. Megfelelő anyagi háttér hiányában azonban rövid életűnek bizonyult a kezdeményezés. Dékáni két évvel később az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola újonnan alakult háziipari osztályának lett a vezetője. Feladata fókuszába most az iskola hatáskörébe utalt 12 textilműhely köztük a halasi csipkeműhely, és a gödöllői szőnyegműhely szakmai irányítása tartozott, összességében több mint 700 tanítvánnyal. Kiskunhalas mellett Kispesten, Diósgyőrben is tanították a halasi csipke készítését, sőt Solton is történtek előkészületek egy nagyobb műhely elindítására. A műhelyek mellett az Iparművészeti Iskolában is tanítottak csipkekészítést, sőt tervezést is. Az iskola évkönyveiből és az International Studio kép Négyzetes terítő, terv: Tar Antal, között (Szterényiné Herczegh Alexandra tulajdona) számából ismerünk néhányat az iskolában tervezett és kivitelezett halasi csipkék közül. Ismerjük például Mirkovszky Gizella szecessziós gallérját és zsebkendőcsipkéjét, Szendrői Dezső és Örkényi István jellegzetes stílusú zsebkendőjét és alátétcsipkéjét. A bécsi Iparművészeti Múzeum csipkegyűjteménye őriz néhány kisméretű, színes, virágmintás próbadarabot, melyek rajzuk alapján

20 Örkényi Istvánnak között az Iparművészeti Iskola textilművészeti tervezést oktató tanárának tulajdoníthatóak. Az iskolai csipkék közül kiemelkednek a kiskunhalasi születésű Tar Antal munkái. Dékáni tanítványaként eleinte mestere stílusában tervezett, ezért rajzaik nehezen megkülönböztethetőek. (13. kép) Tar Antal az iskola elvégzése után Ötfán csipkevarró telep létrehozásán dolgozott, de a világháború meggátolta terveit. Bazala Béláné Gábris Ilona nevét az 1916-ban készült, 60 cm átmérőjű Állatalakos csipketerítőjéről ismerjük elsősorban, mely igazi mestermunka, mind tervezését, mind kivitelezését illetően. A budapesti csipkeműhely munkájaként ismert. (14. kép) A terítő középső sávjában hat különböző állatalakot ábrázol, egy kardot tartó oroszlánt, haltestű oroszlánt, úszó hattyút, fenyőágat tartó unikornist, jogart tartó oroszlánpárt és egy fiait etető pelikánt. A köztük levő teret a magyar népművészetből ismert virágbokrok töltik ki. Középen több sávban virágkoszorúk, a külső szélen szívformában növő virágok, köztük felváltva kecses madarak és madárpárok láthatóak. Újabb tervek esetén az állatalakok rajzait külön-külön 14. kép Állatalakos terítő, terv: Bazala Béláné Gábris Ilona, (IM )

21 terítőközépként is felhasználták. Ilyen például a fiait etető pelikán az ún. 24,5 x 17,5 cm-es Pelikános, vagy a Metropolitan Múzeum egyik kardot tartó oroszlánt ábrázoló terítője 11. A kiskunhalasi iskolában 1906-tól Stepanek Ernő ( ) vette át az üresen maradt tanári széket. Sokoldalú művészként rajzolt, festett, írt, hegedült, zenét szerzett és gyűjtötte a népművészeti motívumokat. Dékáni Árpád után ő volt az egyik legjelesebb és legismertebb tervezője a halasi csipkének. Már 1908-ban bekapcsolódott a Csipkeház munkájába. A világháború előtti tervei a régi magyar hímzések mintakincsén alapultak. Ő alkalmazta először a csipkék kontúrjainak hurkos vonalvezetését, mely apró kis lyukak formájában légiesebbé tette a csipkét. Az utána jövő tervezők mind átvették, így a halasi csipke jellegzetes elemévé vált. Vonalvezetései, mintái könnyedebbek, karcsúbbak lettek, a szövőöltések egyre kisebb, míg a változatos csipkeöltések egyre nagyobb felületet kaptak. Mintái általában szimmetrikusak, illetve egymás mellett ismétlődő mintaelemek sorából állnak. A háború előtti időszak legszebb munkája az 1916-ban Zita királynénak tervezett, fiatal kalotaszegi párt ábrázoló koronázási tarsoly. A két világháború közötti csipkék Markovits Mária az első világháború vészterhes időszakában is folytatta a csipkék készítését, és várta türelmesen azt az időt, amikor majd újból felvirágozhat a halasi csipke. A világháború utáni évek nehéz időszakában is készültek szebbnél szebb csipkék Stepanek Ernő tervei alapján. A máig legnépszerűbb csipketervek az 17. kép Nagy gallér, terv: Stepanek Ernő, (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) ő nevéhez kötődnek, pl. a Páros hattyú (lsd: 3 kép), az Úszó hattyú, a Kétszarvasos terítő. Keretdíszei, melyek már nem kapcsolódtak szervesen a belső díszítményhez, a későbbi tervezők munkáin is sokszor felismerhetőek. Szögletes nagy gallérjának aprólékos rajza, buja virágindái és azok kidolgozása is ( kép) magukkal ragadja a szemlélőt. Kanyargós a barokk és a rokokó hangulatát idéző virágos terítői, gallérjai, páros szarvas és madárábrázolásai, népies jellegű képei, mesetörténetei szintén virágos ágakkal 18. kép Nagy gallér részlete

22 körülvéve romantikus hangulatot sugallnak. Kiemelkedik közülük egy szemérmes fiatal szerelmespárt ábrázoló tarsolylap. Különlegessége, hogy a lány szoknyájában, a fiú gatyájának alján, illetve kalapjában egy-egy piros-fehér-zöld színes sáv fut. (19. kép) Stepanek Ernő a harmincas években számos címert tervezett, pl. Horthy Miklós, Gömbös Gyula számára, de Jász-Nagykun-Szolnok megye, illetve Kiskunhalas címere is az ő munkája alapján készült. Kiskunhalas címere kisebb-nagyobb méretben, különböző kerettel ismert, sőt még egészen apró, néhány centiméteres változatban, könyvjelzőként is árulták. Már 1911-től bekapcsolódott a terezési munkákba Pongrácz Margit. Nőipariskolát végzett, ismerte a csipkekészítés különböző típusait és a halasi csipkét is megtanulta. Az Országos Háziipari Szövetkezet budapesti részlegének üzeletvezetője volt. A 20-as évek végétől az Apponyi téren (korábban Kígyó tér, ma Ferenciek tere) saját üzletet nyitott és egyedi varrott csipketípust is kifejlesztett, mely Pongrácz csipke néven került forgalomba. Keskenyebb-szélesebb szélcsipkéi főként hurkos vonalvezetésekből kialakított virágsort alkotnak. Zsabói közül a hatalmas gránátalmán álló galambpár emelkedik ki. (20. kép) Későbbi nagy méretű, főleg címerállatos 19. kép Tarsolylap, terv: Stepanek Ernő, 1930-as évek (Iparművészeti Múzeum, ltsz ) 20. kép Galambos zsabó, terv: Pongrácz Margit, (Szterényiné Herczegh Alexandra tulajdona)

23 terítőtervei számos nemzetközi kiállítás kedvelt darabjai voltak. A 20-as évek végére hazánkba is begyűrűző gazdasági világválság kedvezőtlenül befolyásolta a halasi csipke alakulását is. Az állami támogatás és a reklám hiánya miatt a megrendelések és vásárlások is fokozatosan elmaradtak, sőt a csipkeműhely felszámolása is napirendre került. Sokan síkra szálltak a műhely megmentése mellett, köztük Lyka Károly aki 1928-ban a Magyar Iparművészet folyóiratban a következőket írta a hazai kortárs csipkeművészetről: Hazánkban nem is egy csipkegyűjtemény gyűjtötte szeretettel a mult a nemű munkáit. De megtaláljuk e valamennyiben a modern csipke legszebb darabjait is? Nemsokára ott tartunk majd a téren, hogy Amerikába kell utaznunk magyar csipketanulmányaink során, mert odavitték ládaszámra az akkor még uj, élő csipkeművészetünk gazdag sorozatát. Vajon mi a bűne ezeknek a sok sikert aratott, nálunk azonban a gyűjtőktől mellőzött művészeteknek? Csak az, hogy mai, hogy a jelené, hogy kortársunk. Meg kell előbb halnia, régivé kell előbb válnia, hogy bebocsájtást nyerjen. A baj csak az, hogy ezzel a felfogással körülbelül meghuzzuk a lélekharangot élő iparművészetünk felett. 12 A 30-as évek elején Dr. Fekete Imre, a város ambiciózus polgármestere az új művelődési- és gazdaságpolitika érdekeivel összetalálkozva, az idegenforgalomra építve újra felvirágoztatta a halasi csipkét. A csipkeműhely állami segélyt kapott, filléres vonatok indultak Budapestről Kiskunhalasra, ahol a világhírű csipkevarrás bemutatója mellett kiállításokkal, néprajzi előadásokkal, rádióadásokkal szórakoztatták a közönséget ban Sz. Csorba Tibor kiadta könyvét A halasi csipke múltja-jövője címmel, aminek a célja a figyelemfelkeltés mellett a halasi csipke készítésének és három évtizedes történetének, összefoglalása és megismertetése volt. Előszavában Spolarich László, a Nőipariskola igazgatója a következőket írta: A halasi csipke nagyszerű érték azonban már is. Kellő felkarolást érdemel. Csipke kultuszt kell teremteni Halason a halasi csipke kedvéért s munkával ellátni a téli szűkölködőket. 15. kép A halasi csipkébe varrt védjegy 16. kép A halasi csipke papír alapú védjegye A propaganda olyan jól sikerült, hogy az egyre népszerűbb csipketechnika védelme érdekében 1934-ben a Kereskedelmi és Iparügyi Kamara felvette áruvédjegy lajstromába a halasi csipkét és védjeggyel láttak el minden újonnan készülő darabot. Ettől kezdve került be a csipkék rajzába Kiskunhalas címeréből az egymásra fektetett három hal (15. kép) és a csipkéhez rögzíthető, papír alapú azonos mintájú védjegy (16. kép). Még ebben az évben, egy brüsszeli tanulmányút hatására felvetették egy népművészeti ház létesítésének gondolatát. Hamar megvalósult a nagyszerű terv, egy évvel később, június 23-án a jelenlegi helyén felavatták a halasi Csipkeházat. A hatalmas fás park közepén fekvő, háromosztatú, tornácos parasztházban a csipkevarrók megfelelő munkakörülmények között dolgozhattak

24 Méltó helyet kapott az épületben a régi halasi csipkékből álló csipkegyűjtemény és a népi élet tárgyai, köztük azok is, amelyeket Dékáni Árpád tanítványaival még a századfordulón gyűjtött, és inspirációul szolgáltak csipketerveihez. A régi, népművészeti tárgyak között dolgoztak a csipkevarrók, amiket a helyi kisiparosok új berendezési darabjai egészítettek ki. Az épület megtervezésében az Országos Néprajzi Múzeum segédkezett, a költségeket a Kereskedelmi Minisztérium, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kiskunhalas városa állta. A kedvező körülmények és lehetőségek a művészi fejlődésnek is szabad utat nyitottak ben a Brüsszeli Világkiállításon hatalmas elismerésben részesült a bemutatott kollekció. Mme Paulis, a brüsszeli Királyi Művészeti és Történeti Múzeum csipkeszakértője elismerően nyilatkozott a Világkiállítás halasi csipkéiről: Nagyon sok kultúrnemzet csipkéjét ismerjük, de nagyon meglep minket a magyar háziipari csipkék újszerű formameglátása, finom technikája. A világszerte közismert, folyton ismétlődő minták és készítési módok mellett feltűnő a magyar csipkék újszerű, sajátos művészi szépsége ben a mintakincs megújítására pályázatot írtak ki: Suly fektetendő ujszerű és eredeti elgondolásokra, magyaros motívumokra, s azok diszkrét elosztására, valamint az anyag lengeségére és az elkészítés technikai követelményeire. Egy-egy minta részleteiben gyönyörködtető legyen, összességében pedig harmonikus egészet alkosson. Tervezhetők: női ruhagallérok és kézelők, zsabók, plasztronok, métercsipkék, betétek, zsebkendők, zsebkendőkeretek, kis vitrinkendők négyzetes vagy kerek formában, ovális formában, nagyobb terítők kerek, négyzetes vagy téglány formában 14 Terveket csak Magyarországon élő művészek adhattak be. 119 pályamű érkezett, az első díjat Tar Antal új felfogású Pásztoros terítője nyerte. Tervének érdekessége, hogy a központi nap motívum körül körben, önmagába visszatérve mutatja be a birkáját legeltető pásztor körüli növényvilágot. Tar Antal a világháború után csak a 30-as években kezdett újra tervezni. Az 1935-ös pályázatot megnyert hasonló stílusú terítői ( Jancsi és Iluska, Szarvas, Fajdkakas ) újszerű szerkesztési elvével különlegesen ötvözi a hagyományokat, a Dékáni Árpád féle nagy felületű vászonöltést, a lábazást és a széleken a hármas zsinórozást. Más stílusban tervezte kisebbnagyobb virágos terítőit, szélcsipkéit, zsabóit, ahol a hurkolásos vonalvezetés és a változatos csipkeöltések teszik mozgalmassá a csipkéket. A Fajdkakas alátét (21. kép), volt ez időben az a 21. kép Fajdkakas alátét, terv: Tar Antal, 1930-as évek (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona)

25 darab, amin a kezdő csipkekészítők tanulták a mesterséget. Különösen érdekes az ban tervezett virágos nagyterítő kollekciója, ahol burjánzó, mozgalmas virágmintáit, hol szimmetrikusan rendezte el, hol a teljes felület szabálytalan kitöltésével játszott. (22. kép) 22. kép Nagy virágos terítő, terv: Tar Antal, (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona) A halasi csipke újra fénykorát élte, a hazai és külföldi vásárlók egymásnak adták a kilincset és az állami megrendelések is egymást követték. Számos tervező munkái ismertek ebből a korból, a Csipkeház alkalmazásában lévők mellett megbízott külső tervezőket is foglalkoztattak. Szakácsi Csorba Tibor ( ) író, műfordító, filozófus, rajztanár, kiskunhalasi tanári évei alatt készített csipketerveket. Rajzaiban a halasi szűrök motívumkincsét és a halasi növényvilág csipkévé stilizálását követte. Munkái közül kiemelkednek címertervei. Egyik legszebb munkája Fáy András virágkeretbe komponált családi címere, mely ma a Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Főiskola megbecsült darabja. A csipke kivitelezése mestermunka, a címer apró részletei mind rendkívül aprólékosan kidolgozottak, minden részletre kiterjednek, a fehé

26 rített lencérnából készült csipkeöltések pedig a színek hatását idézik. A keret nagy virágai hangsúlyozzák a középrész szépségét. (23. kép) Komjátszegi Kelety Eszter (? 1936) az Iparművészeti Iskola hallgatója, majd textil szaktanítónője volt. Kisebb terveket készített, legismertebb és sok változatban elkészült alkotása a Táncoló lány és a Táncoló fiú csipkekép. Ábrahám Dezsőné Rucsinszky Anna Nőipariskolát végzett. Nagyméretű csipkete- 23. kép Fáy András címere, terv: Sz. Csorba Tibor, 1934 (Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakközépiskola tulajdona) rítőinek stílusa jellegzetes: rendkívül dekoratívan, helyenként zsinórozásos formában vezeti a kontúrt, virágkompozíciói kecsesek, lágyan hajlóak. Kis felületen használja a szövőöltést, csipkeöltései nagy, összefüggő felületet képeznek. Többféle csipkeöltést használ egy-egy terítőn, mégis jól megválasztott alkalmazása átlátható kompozíciót eredményez

27 1937 Párizsi Nemzetközi Kézműipari Kiállítás aranyérmét Bazala Béláné Gábris Ilona 1916-ban tervezett 60 cm átmérőjű Állatalakos terítője kapta. (ld. 14. kép) Egy évvel később, 1938-ban a Berlini Nemzetközi Kézműipari Kiállítás nagydíját hozták el. A kiállítás legismertebb darabja a később Hitlernek ajándékozott 80 cm átmérőjű kerek terítő, Molnár Béla terve. A csipkében a keskenyebb-szélesebb virágkoszorúk gyűrűjébe komponált, két angyal által tartott koronás magyar címer látható. Később ennek egy kisebb méretű, egyszerűsített, csipkehálós közepű változata is elkészült. Molnár Béla Munkács-díjas textiltervező, az Iparművészeti iskola textil tanszékének a vezetője volt. A harmincas években készült munkáira a modernség és a hagyománytisztelet egyszerre volt jellemző. Népviseletbe öltözött alakokat, népi életképeket, címereket tartó angyalokat, madarakat, virágokat a kor ízlését tükröző, kissé merevebb kompozíciós egységbe ülteti. Jellegzetes tervei az Ötfiús és a Négyalakos terítő. A berlini kiállításról a másik ismert darab Pongrácz Margit Oroszlános címeres terítője, mely hasonlóan Bazala Béláné korábban ismertetett Állatalakos terítőjéhez, körformákba komponált állatokkal tervezte meg a mintát. Újabb sikerként ben, a VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon bemutatott munkákat Diploma D onore-ral jutalmazták. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1939-ben új szárnnyal bővült a Csipkeház. Az új épületrészben állandó csipkekiállítás és múzeum nyílt, a közel 100 főt foglalkoztató csipkeműhely újabb helyiségekkel gyarapodott. Ez évben a 24. kép Keresztelőruha és főkötő az 1910-es évekből származó csipkékkel díszítve, 1941 (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona)

28 nyugdíjazását kérő Dr. Fekete Imre polgármesternek a halasi csipke megmentőjének is készült egy ovális csipkekép. A csipkének csupán a tervét ismerjük: virágos koszorúban egy nádas fölött repülő sas a szájában csipkét tart. Kiskunhalas városa 1941-ben Kathona Mihály polgármester kislánya keresztelőjére egy régi csipkékből összeállított bájos keresztelő ruhát és főkötőt ajándékozott. (24. kép) A csipkék az ingecske mellrészén függőlegesen és a kézelőn futnak, illetve a főkötő elő- és hátlapját díszítik rózsaszín alapanyagon, rózsaszín masnik közt tüllre applikálva. A második világháborút megelőző gazdasági nehézségek egyre inkább éreztették hatásukat, ezért a kereslet drasztikusan csökkenni kezdett. Nemesi címerekkel díszített terítők, kötények még készültek, de főként kisebb terítőkre, jelvényekre volt kereslet. A csipkevarrók nagy részét elbocsátották, és a Csipkeház egy részét más célra adták át. A csipketörténetben szinte páratlan hazai és külföldi pályafutás után a halasi csipke a legnemesebb külföldi csipkék versenytársává lett. És akkor kitört a második világháború 15 A II. világháború végétől napjainkig A II. világháború végére a megrongálódott és kifosztott Csipkeház berendezésének, dokumentációs anyagának, néprajzi- és csipkegyűjteményének csak egy része menekült meg az enyészettől. A nagy veszteségek ellenére a halasi csipke 1946-ban a kiskunhalasi Mezőgazdasági Kiállításon újra a kiállítók között szerepelt, majd 1949-ben a Budapesti Őszi Nemzetközi Vásáron díszoklevelet kapott. Köszönhető ez Markovits Máriának, aki másodmagával, Papp Amáliával a háború alatt is fáradhatatlanul dolgozott. Az 50-es évek elején a gazdasági változások és a kultúrpolitika alakulása pozitívan befolyásolta a halasi csipke fejlődését és a Csipkeház működését. Megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége és annak helyi apparátusa, a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. A helyi szervezet keretein belül igyekeztek összefogni a háziipart és újraéleszteni a csipkevarrást. Az intézményi hátteret a szövetkezet adta a Csipkeház részleges helyreállításával, tanfolyamok rendezésével és megrendelések biztosításával. A művészi felügyeletet az újonnan megalakult Népi Iparművészeti Tanács adta ben részlegesen helyreállították a Csipkeházat, és az épületben újra megkezdődött a csipkevarrás. Sajnos ezt Markovits Mária már nem érhette meg, az átadás előtt két héttel elhunyt. Néhány év múlva a Csipkeház teljes felújítása is befejeződött és a halasi csipke történetét bemutató kiállítás is helyet kapott az épületben ben ünnepélyes keretek között átadták az épületet, és Markovits Mária emléktábláját is felavatták. Ez alkalomból a Budapesti Állami Pénzverde Csúcs Viktória tervei alapján bronz és ezüstözött bronz emlékérmet adott ki. Az érem egyik oldalán a stilizált csipkeháttér előtt a Csipkeház, fölötte KISKUNHALAS, alatta CSIPKEHÁZ felirat. (25. kép) A hátlapján a halasi csipke három halas védjegye csipkekeretbe illesztve, alatta terve

29 25. kép Emlékérem színoldala a kibővített Csipkeház átadására, terv: Csúcs Viktória, kép Emlékérem hátoldala zőjének CSV monogramja látható. (26. kép) Az épületben a csipkevarrás mellett szövők, hímzők, kötöttáru, babaruha készítők is helyet kaptak, és a környékbeli településeken bedolgozói rendszerben is foglalkoztatták a szövetkezet több száz tagját. Feltételezhetően ennek a szövetkezetnek a közös munkája az 1960-as évekből származó, fehér zsorzsett anyagba applikált halasi csipkével díszített főkötő és keresztelőingecske. (27. kép) A csipkevarrás a szövetkezet keretein belül lassan újra erőre kapott, főként kisebb darabok, zsebkendőszélek, tenyérnyi vitrinterítők, keskeny fehérnemű csipkék, nyakkendővégek, zsabók, faliképként használt Jézus szíve és kereszt motívumok voltak kelendőek. A legjelentősebb bevételi forrást az állami megrendelések adták ben Sztálin születésnapjára, ben a Magyar Népi Demokratikus Szövetség asszonyainak kongresszusára, 1952-ben Rákosi Mátyás születésnapjára, 27. kép Keresztelőruha és főkötő, 1960-as évek (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona) 1954-ben a Népművelési Minisztérium megrendelésére, hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára készült egy-egy nagy terítő. Ezeken, illetve a további kisebb-nagyobb állami megrendeléseken is az új politikai berendezkedés jelképei, az ötágú csillag, a traktor, a búzakalász és kalapács alkották a központi motívumot. A terveket Tóth Béla ( ), a kiskunhalasi gimnázium tanára és egyben a műhely vezetője készítette. Ezeken a csipkéin gyakran

30 ráismerhetünk Stepanek Ernő, Tar Antal, Pongrácz Margit korábbi rajzainak egy-egy elemére, főként a keretdíszekre, amit a tervek elkészítésének rendkívül rövid, esetenként egyetlen éjszakás határideje indokolt. Hagyományos csipketervei tanára, Stepanek Ernő stílusát idézik, a népművészet mintakincséből merítve. A háború után a csipke a legnagyobb külföldi sikert az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon aratta, ahol a Csipkeház Molnár Béla terveivel vett részt. Brüsszel címerével és a brüsszeli Városházát ábrázoló halasi csipkével nagydíjat nyert, amit a kiállítás után a szövetkezet Brüsszel városának ajándékozott. Molnár Béla a hatvanas évek táján készült csipketervein a többi munkájához hasonlóan a kor jellegzetes geometrizáló szerkesztési módját követte. Az állatalakok, a növényvilág is mind a háromszögek, négyszögek, ovális és körformákra vezethetőek vissza, ami a Szarvasos, Madaras, Buzogányos terítőkön megfigyelhető. Terveinek érdekessége a halasi védjegy három halának szögletes megformálása, átvariálása. Népi életképein ( Faültető, Halász ) ez 28. kép Nagy csipketerítő, terv: Pongrácz Margit, (IM ltsz )

31 az ábrázolásmód kicsit oldottabb. Külön figyelmet érdemel a népies stílusban, Kodály Zoltán 75. születésnapjára készült pávás terítő, közepén Hej páva, hej páva felirattal. A brüsszeli kiállítás magyar pavilonjából származik az a 100 cm átmérőjű, 5800 órai munkával elkészült virágos terítő, melyet 2010-ben ajándékozott Schei Franciska azt Iparművészeti Múzeumnak. (28. kép) Ennek a terítőnek még egy másik fajta középrészszel elkészült 1967-ben kivitelezett változata ismert, nyolc csipkevarró közös munkája. A brüsszeli kiállítás sikerére való tekintettel 40 főre nőtt a csipkevarrók száma, majd néhány év múlva a kereslet hirtelen visszaesésével 12 főre csökkent ban a Magyar Posta a közlekedési és postaügyi miniszter támogatásával nyolc címletből álló bélyegsorozatot adott ki. A bélyegek (20, 30, 40, 60 fillér és 1, 1,50, 2, 3 forint értékben) Zombory Éva grafikusművész munkája alapján készültek ofszetnyomásos technikával. A síknyomásos bélyegek finom aprólékossággal mutatják be az as évek csipkéit ben a Csipkeház múzeumi részének felújításával egy időben, újabb nyolccímletű (20, 30, 40, 60 filléres és 1, 1,40, 2, 2,60 forintos) sorozatot bocsátott ki a Magyar Posta Zombory Éva és Füle Mihály közös munkája alapján. Ez a sorozat újabb, ún. réznyomásos technikával készült. Ennek a dombornyomásos technikának a különlegessége, hogy a bélyeg felületének tapintása olyan érzetet kelt, mintha miniatűr csipkét érintenénk meg ujjunk hegyével. A kiválasztott csipkék az 1930-as években és 1957-ben készült új munkákat mutatják be. Az es évek legjelesebb tervezői Molnár Béla, Esztergominé Nagy Kálózi Lili, Nagy Szeder István, Vorák József voltak, de számos alkalmi tervező munkája is ismert. Esztergomi Miklósné Nagy Kálózi Lili (1918- ) 1957 óta tervezett csipkéket. Markovits Máriával való rokonsága révén már kislánykorában megismerkedett a halasi csipke készítésével, így határozott elképzelése volt a kivarrásról. A csipketervekre a kitöltőöltéseket is berajzolta. Tervei világos vonalvezetésről tanúskodnak, apró középmintái keretben képszerűen, vagy három, négy, illetve hatos osztású elrendezésben 29. kép Négyvirágos terítő, terv: Esztergominé Nagy Kálózi Lili, 1964 (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona) ismétlődnek. Kisebbnagyobb tulipán, mezei, csillag-, harangvirág

32 mintájú kerek és négyszögletes terítőket tervezett. Munkáira jellemző, hogy a szövőöltés csak a karcsú, keskeny mintákat emelte ki, ezek összeállításra nagy felületen változatos csipkeöltéseket használt. (29. kép) Vorák József, a halasi múzeum igazgatója kevés vászonöltéssel készülő, egymásba hajló virágokat és a változatos csipkeöltéseket kedvelte. A kereslet ismét fokozatosan csökkenni kezdett, kevés új terv született. Ennek orvoslására 1967-ben, majd 1976-ban tervpályázatot írtak ki, melyek közül csak kevés csipke tudott maradandó sikert elérni. A 70-es évek végén Lengyel Györgyi összegyűjtötte és megírta a halasi csipke többszáz oldalas dokumentációját, melynek sajnos csak egy kis töredéke került kiadásra 1982-ben a Kiskunhalas a csipke városa című kiadványban ben megszűnt a Csipkeház állami támogatása. Ezután elsősorban a külföldi és belföldi kiállítások tartották életben a csipkekészítést, csak néhány csipkevarrót tudtak foglalkoztatni ban Bodor Miklós a koronázási palást motívumaiból tervezett terítőt, melyet 1996-ban II. János Pál pápa kapott meg magyarországi látogatása alkalmából. Az újonnan készült munkák a régi csipkék mintái és a csipkevarrók újabb tervei alapján készültek. Az évtized végére a csipke fennmaradása kérdésessé vált ben a Halasi Csipke Alapítvány létrehozásával, a Csipkeház megmentésével és felújításával egy új korszak kezdődött. A Tóth Zoltán polgármester elnökletével megalakult Alapítvány fő célja a halasi csipke felvirágoztatása, és népszerűsítése lett. Támogatásukkal 1996-ban László Emőke, Pásztor Emese és Szakál Aurél munkája alapján kiadásra került a halasi csipke szakkatalógusa, mely a csipke dokumentálása szempontjából fontos mérföldkőnek tekinthető. Ismét hazai és külföldi kiállítások sora hivatott fenntartani az érdeklődést a csipke iránt. Az utóbbi évtizedekben iparművészek bevonásával folyamatosan keresik a halasi csipke művészi felhasználásának, megújulásának lehetőségeit, mind új tervek, új formák vagy a régi csipkék, minták megújult felhasználása révén. Bródi Mária grafikus, dekoratőr, 2000 óta tervez csipkéket a Csipkeház részre. Alkotásain a szecessziós vonalvezetés, a mesék világának tisztasága, finomsága ötvöződik és alkot egy sajátos stílust. Rajzain jelöli az alkalmazandó öltéseket: szövőöltéssel kiemeli a mintatestet és változatos, sűrű csipkeöltésekkel árnyalja a kisebb-nagyobb, összefüggő háttérfelületeket. Jó arányérzékkel helyenként pókolással kép Páva, terv: Bródi Mária, (Halasi Csipke Alapítvány tulajdona)