KERECSENYI EDIT TÓTH OSZKÁR LETENYE TÖRTENETE LETENYE ELŐSZÓ

Átírás

1 KERECSENYI EDIT TÓTH OSZKÁR LETENYE TÖRTENETE LETENYE ELŐSZÓ E kötet lapjain Letenye múltja elevenedik meg. Dr. Kerecsényi Edit és Tóth Oszkár, akik a város történetének megírására vállalkoztak, fontos és szép megbízatást teljesítettek. Több kísérlet történt már különböző szerzőktől, hogy Letenye igen gazdag múltját leírják, de ezek a dicséretes munkák csak egy-egy kicsiny szeletet mutattak be a letűnt időkből. A mai emlékezet a legnagyobb sorsfordulókról is csak egy-egy villanást őrzött meg, s híján van annak a megalapozottságnak, amely táplálhatja a ma emberében a lokálpatrióta büszkeséget. A kötetet lapozgatva kicsit elfogultan és nagy elismeréssel gondolunk azokra az ősökre, akik az örvénylő Mura mentén megteremtették a mai Letenye létének alapjait. Az itt élő emberek ragaszkodással és hangyaszorgalommal építették Letenyét, mindig hozzátéve egy keveset ahhoz, ami volt. Nem mindig szándékaik szerint és önmaguknak, de a jövőnek, pontosabban a mának. Egy település az évszázadok során sokat megél, jót és rosszat is. A hajdani mezőváros Letenye életében is egymást követték a kedvező és kevésbé kedvező időszakok. Több mint száz éven keresztül volt közigazgatási központja közel félszáz településnek. Ezt a hajdani szerepet hozta lehetőségként ismét a legújabb kori történelem. Az 1989-ben elnyert városi cím azt a megtisztelő feladatot adta, hogy a falusias település egyre inkább megfeleljen a városokkal szemben támasztott követelményeknek. Nyújtson olyan szolgáltatásokat, amelyek a városi élet feltételeit jelentik, s azt, hogy valóságos vonzása legyen környezetére. Szeretnék őszinte köszönetet mondani a szerzőknek, akik alapos és gondos munkát végeztek. Munkájuk igazi elismerése az lesz, ha sokan olvassák e kötetet és okulnak a múltból, erőt gyűjtenek a jelen és jövő feladataihoz. Szóljon a mű a legfiatalabbaknak is, hogy őseink erejének tudatában büszkék legyenek szülőföldjükre. Jó szívvel bocsátom útjára és ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik itt élnek, azoknak, akik innen elszármaztak, s azoknak, akiket megérintett, vagy meg fog érinteni Letenye. Rostonics László polgármester A TAJ ES A KÖRNYEZET Letenye az ország délnyugati szögletében, Zala megyében, Nagykanizsától 22 km-re, a Mura mentén fekszik. Határa 4169 ha, amely a változatos, észak déli irányú dombokból mélyen fekvő területekbe megy át. Északon Zajk és Kistolmács, nyugaton Murarátka, keleten Becsehely, délen pedig Horvátország határolja. A felszín alakulásában a Mura amely ezen a szakaszon határfolyó is jelentős szerepet játszott. A vele szomszédos, áradásoknak kitett terület szántóföldi művelésre ma sem alkalmas. A folyó szabályozásának eredményeként a határ déli része legelőként, rétként, szántóként hasznosítható. Északról erdőkkel és szőlőkkel betelepített dombvonulatok tagolják, amely a Zalai-dombság részét képezi. A Julian-hegy, Öreghegy, Kecskehát, Bécihegy vízmosásokkal kísért vonulatai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A határ

2 keleti részén lankás szántók vannak. A települést észak dél irányban a Murába ömlő Bécipatak szeli át. Talaja általában közép-kötött agyag. Az árterületen löszös, jó termőföld is található. Savanyú, erdőségi talaj csak a terület kisebb részén akad. Ez helyenként a sok csapadéktól kilúgozott, mészhiányos. Az éghajlat szélsőségektől mentes. Az Adriai-tenger közelsége és a Mura-medence befolyásolja a térség időjárását. A nyár mérsékeltebb, a tél pedig enyhébb, mint az ország keleti vidékein. A mediterrán központból érkező szubtropikus légtömegek hatására a vidék kedvezően csapadékos. Főleg május júniusban és október táján esik gyakran. A földrajzi adottságok, a Mura és a sok erdő mindenkor lehetőséget nyújtottak az itt élőknek a halászatra, vadászatra és a legkülönfélébb erdei termékek hasznosítására. A település határában mindig jelentős volt a szőlőművelés. A lakosság kevés földjén főleg gabonát, kukoricát és burgonyát termelt. Az állattartásra, hosszú időn át a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés volt jellemző. A vidéket elkerülték ugyan a vasútvonalak, de a közúti forgalom mindig jelentős volt. Átszeli a 7-es számú főútvonal, mely bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe. Letenye 1923-tól fontos közúti határátkelőhely, s ma az ország egyik legjelentősebb délnyugati kapuja. LETENYE TÖRTÉNETE A NYILAS HATALOMÁTVÉTELIG AMIRŐL A RÉGÉSZETI LELETEK VALLANAK Az 1989-ben ismét várossá lett s az elmúlt századok során több települést is magába olvasztó Letenye és környéke évezredek óta lakott. A Nemzeti Múzeum de főleg a nagykanizsai Thúry György Múzeum sok száz régészeti emléket őriz e vidékről, melyek szórványként vagy leletmentések alkalmával kerültek felszínre. A legrégibb őskori darabokat, az újkőkori csiszolt kőbaltákat az 1950-es évek végén amikor a Letenye története című kiállításra készültünk kaptuk ajándékba lelkes lokálpatriótáktól és iskolás gyermekektől, akiket arra kértünk, figyeljék a friss szántásokat, s érdeklődjenek szüleiktől, nagyszüleiktől, hol vetett felszínre az eke edénycserepeket, tégla- és paticsdarabokat. Leletbejelentések alapján szerettünk volna ugyanis a török időkben elpusztult települések nyomára bukkanni, s közülük legalább egyet feltárni. A terv számos támogatóra talált, hisz 1958-ban sokan figyelemmel kísérték a 7-es főközlekedési út korszerűsítése alkalmával végzett, ősi temetőket feltáró munkánkat után befejeződvén a mezőgazdaság kollektivizálása megkezdődött a kisparaszti parcellák felszámolása. Ezért többen is szorgalmazni kezdtük Zala megye földrajzi neveinek mielőbbi összegyűjtését, remélvén, hogy e munka során számos új régészeti és történeti ismerettel valamint értékes tárgyi anyaggal gazdagodunk. így is történt. A hazánkban elsőként, 1964-ben megjelent kötet a helytörténeti, nyelvészeti, néprajzi és régészeti kutatók kincsestárává vált. Kiváltképp gazdag Letenye és környéke névanyaga.1 Az itt lakók valóban megértették és támogatták célkitűzéseinket, és szinte versenyben közölték az újabb és újabb földrajzi neveket, régészeti lelőhelyeket és a velük kapcsolatos mendemondákat, hiedelmeket, vélekedéseket. Munkánk eredményeként már akkor azonosítottuk két, a török időkben, 1587 előtt elpusztult település Csitár és Hergyó helyét. Csupán Szentgyörgy hollétét fedi még homály, mivel sem földrajzi név, sem a népi emlékezet nem utal rá. Remélhető azonban, hogy e monográfia ismét arra buzdítja majd a városukat őszintén szerető letenyeieket, hogy miként a 60-as években most is felhívják figyelmünket a felszínre kerülő régészeti emlékekre, s megtaláljuk talán az utoljára 1715-ben említett, Mura-menti Szentgyörgy falucska maradványait.

3 E kis kitérő után tekintsük át röviden Letenye régmúltjának tárgyi emlékeit! A szórványos leletekkel kezdjük. Mint említettük, a nagykanizsai múzeum több újabb kőkorból származó kőbaltát és különféle cserépmaradványokat2 őriz, a Nemzeti Múzeum pedig az Andrássy grófok egykori birtokán talált, a balatoni csoporthoz tartozó, középső rézkori temető (i. e körül) leleteit és edénytöredékeket, amelyek 1939-ben kerültek leltárba.3 Az I. század végéről, vagy a II. század elejéről származik az a stájermárványból azaz finom, kristályos, fehér mészkőből készült római sírkő, pontosabban síroltár, amely valószínűleg egy poetovioi kőfaragóműhely terméke. Felirata szerint CAIUS JÚLIUS FLA-VIANUS állíttatta leányának, Faustinának.4 Észak-itáliai veterán katona lehetett, aki talán ajelenlegi Főtér alatt fekvő, egykori római településen szolgált, melyet valószínűleg tűzvész pusztított el. E területről számos szórványlelet került már a múlt században magángyűjteményekbe, néhány darab pedig a Nemzeti Múzeumba. A sírkő izgatta a hajdani letenyeiek fantáziáját is. Egy idős adatközlő azt mondta, hogy Szapáry Etelka állíttatta kutyája emlékére. Jegygyűrűje ugyanis begurult a kastély mesterséges tavába, s a kutya ki akarta hozni. Addig kereste, míg erejét vesztette és belefulladt a vízbe.5 Szabó István néhai íintafai majorgazda szerint azonban a sírkövet a kastély építésekor találták a földben, egy olyan sír felett, melybe egy aranypénzzel teli fazekat is elhelyeztek hajdan útravalóként a halott számára. Hozzáfűzte még, hogy a gróf e kincsből építtette a Fő téren lévő templomot a török időben elpusztult béci helyett. Kétségtelen, hogy Letenye ezen része évezredek óta lakott volt. Töttösy Béla itteni járásbíró már az 1870-es években végzett feltárásokat a Fő téren. Rátalált az egykori római település maradványaira, és 1879-ben innét származó téglákat, faldarabokat és edénytöredékeket ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak. Ugyanitt feltárt 15 koraközépkorból származó sírt is, melyekből szintén értékes leleteket: díszes ezüst és bronz fülbevalókat, hajkarikákat, gyűrűt adományozott ugyancsak a Nemzeti Múzeum számára.6 (E lelkes de laikus bíró megkérte ügyfeleit is, hogyha valahol régiségek kerülnének napvilágra, vigyék hozzá, mert megveszi őket.) De nemcsak Letenye, Egyeduta is lakott volt már a korai Árpádok idején. Az 1970-es években ugyanis a Rákóczi utca 94. szám alatti ház alapozásakor XI. századi sírokra bukkantak, de a sietős munka miatt nem sokat törődtek velük. Mindössze egy ezüstgyűrűt emeltek ki az egyikből, amit a Nagykanizsai Múzeumnak ajándékoztak ben került a Nemzeti Múzeumba egy 1590 után elásott edény, melyben 3 arany- és 14 ezüstpénzt találtak.8 Csak találgathatjuk, mi lett a sorsa a néhai tulajdonosnak, miért nem volt módja visszatérni az elrejtett kincsért. Az iménti szórványleletek ismertetése után a három későbbi leletmentő ásatásról kell szólnom. Közülük kétségkívül a Mura árteréből kiemelkedő Szentkeresztdombon végzett a legjelentősebb. A Nemzeti Múzeum régészeinek jelentése szerint e viszonylag kis területen több ezer év kultúrájának tárgyi emlékei kerültek felszínre. Legrégibbek az i. e. mintegy 3000 körül készített újkőkori, a lengyeli kultúrához tartozó részben festett cserepek. 11 gödörből java rézkori, a balatoni csoporthoz (i. e körül) tartozó nagyszámú cseréptöredék került elő. Feltárták 5 korabronzkori, a zóki kultúrát képviselő (i. e. kb. 1800) gödör tartalmát és egy tűzhelyet, továbbá 12 római kori gödröt valószínűleg szórthamvas sírt töredékes leletanyaggal. Közben Árpád-kori leleteket is találtak. Parádi Nándor ben egy kő alapozású, kora Árpád-kori kerektemplom" maradványait tárta fel ugyanitt. Apró hajójában 12 sír volt, főleg gyermekeké. Á körülötte volt temetőből idő híján csupán 2 sírt tudott kibontani. A bennük talált szegek koporsós temetkezésre utalnak. A templomról írott emlék nem maradt az utókorra. A kiásott alapfalak azonban azt bizonyítják, hogy a XI XII. század fordulóján kedvelt, kisméretű, román stílusú körtemplomok közé tartozott, melyek többnyire plébániatemplomnak épültek. A

4 Szentkeresztdomb elnevezés arra utal, hogy a Szentkereszt tiszteletére emelték. Parádi az ásatást ismertető s a kerektemplomokkal foglalkozó kitűnő tanulmányában azt feltételezi, hogy a Murától és a közúttól északra fekvő dombon húzódó csitári erdő" helyén lehetett a török időkben elpusztult Csitár (Csatár) falucska és annak temploma volt a kis körtemplom.10 Újabb kutatásaink alapján azonban az is lehetséges, hogy a hajdan volt Mura menti Szentgyörgy falucska templomával azonos. A kérdést ásatás tisztázhatja. Letenye Fő terén is lehetett egy kora Árpád-kori templom, melynek maradványait a későbbi építkezések eltüntették. Erre következtethetünk a már Töttösy által megbolygatott és az ban leletmentett XI XIII. századi, templom körüli temetőből is. Ezen ásatás során 16, nagyrészt már sérült sírból számos lelet, a női tetemek mellől pl. S" végű hajkarikák, kagylókból és üveggyöngyökből fűzött nyakékek, gyűrűk kerültek elő.12 Körülöttük észlelhettük a már említett, a II. században leégett római telep nyomait. Téglákat, egy szép bronz fibulát és több cserépedény maradványát vittük be innét a Thúry György Múzeumba.13 Szintén a 7. számú út évi korszerűsítése során a Kossuth Lajos utcai általános iskolával szemközti szakaszon egy IX. századi későavar szláv temető 15 sírját tártuk fel, de 5-nek csak szétdúlt maradványait találtuk. (Az útépítés során korábban már sírt megsemmisítettek.) A női sírokból változatos formájú hajkarikák, fülbevalók, pasztagyöngy nyakékek és gyűrűk, a férfiakéból csont- és fanyelű kések, árfélék és szinte mindegyikből agyagedények kerültek elő. Egy halott derekán aratósarlót fektettek keresztbe. Talán azért, hogy a túlvilágon is arathasson, vagy azért, hogy ne térhessen vissza az itt maradottakhoz... Két sírban vasalt tarsoly maradványaira bukkantunk, közülük az egyikben tűzcsiholó acél, kovakő és két darab IV. századi római pénz volt. A mellékletek pogány temetkezési szokásokra utalnak.14 E leletmentő ásatások eredményei nemcsak azt bizonyították, hogy Letenye és környéke évezredek óta lakott, hanem azt is, hogy e vidék a XI. század végéig az országot védelmező határsávhoz, gyepűhöz tartozott. Szent László uralkodása idején terjesztették rá ki a királyi közigazgatást, és akkor kezdték meg a falusi plébániák szervezését is. Erre engednek következtetni a nagyon korai, fegyvergyártót és pajzskészítőt jelentő Csatár (Csitár), Ortilos és Szentgyörgy településnevek, valamint a Szentkeresztdombon feltárt kerektemplom maradványa. LETENYE ES KÖRNYÉKE A KÖZÉPKORBAN A régészeti kutatások amint láttuk kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Letenye és közvetlen környéke a honfoglalás és a korai Árpádok idején is lakott volt. írásos emlék azonban a XIV. század előtti időkből, sajnos, nem áll rendelkezésünkre. így csak közvetett forrásokból, a földrajzi névanyag, az összehasonlító nyelvtudomány és a tágabb környék ide vonatkoztatható történeti adataiból vázolhatjuk fel e vidék középkori történetének kezdeteit és alakulását. A IX. század végén, amikor a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében megjelentek, az egykori Pannónia nyugati része a keleti frank állam fennhatósága alá tartozott. A védelmére szervezett déli határgrófság székhelye Mosaburg volt, a mai Zalavár közelében. A magyarság a 900-as évek elején vehette birtokába Dél-Zalát. Az itt talált lakosságot késői avar és szláv szórványok valamint néhány bajor telepes adófizetésre és különféle szolgáltatásokra kötelezték, de életvitelükben nem zavarták őket.15 Úgy tűnik, először Kál horkának [a horka (harka) szó magas törzsi méltóságot jelentett], a Bizáncban 948-ban megkeresztelkedett Bulcsú apjának törzse birtokolta e térséget. Keresztapja maga a kelet-római császár lett, aki valószínűleg térítő papokat is küldött a hazatérő Bulcsúval. Általuk terjedhetett el a vitéz római katonából, Györgyből lett szentnek a

5 kultusza. Szállásterületük védelmére őseink valamilyen természetes határ (hegy, folyó, sűrű erdő) felhasználásával mesterséges védősávot alakítottak ki, amit gyepűnek a szélesebbkeskenyebb senki földjét pedig gyepűelvének neveztek. Zalában ez a Kerka és a Mura ártere mentén húzódott, s a legjelentősebb átkelőhelyek egyike Letenyénél lehetett. Hogy Szlavónia meghódítása után, a gyepűvonal feleslegessé válásával hogyan és miként lett e terület valóságos királyi birtok, mikor kapcsolták be a vármegyei és egyházi szervezetbe, kik kapták az első birtokokat, hogyan alakult az őslakók és a volt határőrök sorsa, reánk maradt oklevelek hiányában nem tudjuk. Aminthogy azt sem, hogyan fejlődtek ki a megadományozottak gazdaságaiból a falvak, milyen volt és milyenné vált e vidéken a társadalom szerkezete, hol és milyen piacokon zajlott a termékcsere, s hogy a belpolitikai küzdelmek, a határvillongások mennyiben érintették a lakosságot. Tény azonban, hogy főleg a XIII. században jelentős várbirtokok kerültek adományként a királyoknak különféle szolgálatokat tett, főleg nyugatról érkezett lovagok és hazai nemesek kezébe. Ennek folytán kialakult egy nagybirtokos arisztokrácia, mely egyre inkább éreztette hatalmát: sanyargatta a népet és szembeszegült a királlyal is. Zala legjelentősebb birtokosai ekkor az Atyusz és Gutkeled nemzetség ivadékai, a Hahót, a Kőszegi, majd az Osl (a későbbi Kanizsai) s a bennünket leginkább érdeklő, szintén német eredetű Balog nemzetségből származó felsőlendvai Széchy család. Belőle származott az a Miklós mester, aki 1346-ban halt meg,16 s akinek özvegye és két fia visszaadták a Béczi családnak egykori tulajdonát. Ebben a somogyvári konvent (kiváltságos kolostor) által szeptember 29-én kiállított oklevélben17 tűnik fel először Letenye18 neve. Megtudjuk belőle, hogy Felsőlendvai Széchy II. Miklós bán özvegye és fiai a letenyei úti azaz szárazvámot" valamint a béci (Beych) földeket visszaadják Béczi István fiának, Mátyásnak és egy rokonának, Creyneknek. Béc ugyanis korábban több jobbágytelekkel a róla nevezett család birtoka volt. A bán kitűnő katona s Nagy Lajos kedvelt embere lévén már a nápolyi hadjáratban kitüntette magát. Szolgálataiért a király egyre magasabb méltóságokkal jutalmazta (1355-ben Horvát-, Tót-és Dalmátország bánja, 1356-ban országbíró lett) és adományokkal halmozta el. Dél-Zala szempontjából különösen nagyjelentőségű Lajos király augusztus 26-án kelt adománylevele, melynek értelmében Ónod váráért és más Borsod megyei birtokokért cserébe, egyúttal érdemei jutalmául Széchy Miklós szlavon bánt és fivérét, Domokos erdélyi püspököt beiktatták a Zala megyei Letenye, Csatár (Chatar) és Hergyó (Heryou) királyi birtokokba a Murán található kikötő (murai rév) haszonvételeivel egyetemben. A következő évben az uralkodó szerdai napokra hetivásár tartását engedélyezte Letenyén,20 majd 1380-ban az örökös nélkül elhunyt Béczi Mátyás fia, István Béc nevű birtokát is a bánnak adományozta. Béc Jelentős település lehetett, mert már 1334-ben említették a bekcsényi főesperességhez tartozó plébániáját ban Béczi Mátyás fia István nagynénje Balázs nevű fiát egy, a béci plébánia keleti oldala mellett fekvő 3 jobbágyteleknek megfelelő nagyságú birtokkal elégítette ki.23/b A Boldogságos Szűz tiszteletére avatott, kőből épített templomáról ben, majd 1498-ban is történt említés. 24/a 1502-ben plébánosa András, káplánja János pap volt. Béc birtoklási viszonyai meglehetős változatosak. A XIV. század derekán több jobbágytelekkel a Béczi családé és néhány kisnemesé volt. Az utóbbiak közé tartozó Lipsei Miklós azonban 1385-ben kénytelen volt lemondani Széchy II. Miklós akkor már az ország nádora javára Bécet illető minden jogáról.25 A Béczi- leszármazottak később visszaszerezhették itteni birtokaik egy részét, mert 1498-ban egy oklevél nemesi kúriájukat említi.

6 A XV. században Letenye is szépen fejlődhetett, mert 1498-ban már oppidum, azaz mezőváros.27 A következő évben részben gazdát cserél: Széchy IV. Miklós fia, II. Tamás ugyanis a muraszombati és szécsiszigeti kastélyt, Dobra és Felsőlendva várát, valamint más Vas és Zala megyei birtokait köztük Letenye, Béc és Egyeduta felét arany Ft-ért eladta fivérének, Miklósnak. Itt kell szólnunk Egyeduta Mohács előtti szerepéről is, mely erősen összefonódott Letenyével és Bécével. Egyeduta (Egedwtha) Neve 1373-ban bukkan fel először egy oklevélben, és a következő 150 évben viszonylag ritkán történik róla említés ban pl. Egyedutai Ágoston fia egy szőlőt adott el Béczi Czipán Pálnak.30 Nem sokkal később Széchy Tamás birtokában találjuk, aki 1499-ben Egyeduta felét is eladta fivérének, Miklósnak.31 A XVI. század elején különböző nemes családok kezén volt ban ismét Széchy Tamás a legfőbb birtokosa, aki e falucskát egy kislaki valamint néhány más zalai birtok fejében Literátus Imre feleségének birtokaival elcserélte.32 De az ügylet csak részben valósult meg, mert Egyeduta 1524-ben újból Széchy Tamás tulajdona.33 A birtoklás körüli vitáknak ezzel nem lett vége ban a mohácsi csatában hősi halált halt Széchy II. Tamás Vas megyei főispán fia, István visszavonta korábbi nyilatkozatát, mellyel hozzájárult, hogy atyja a mostohájára, Zekel (Székely) Magdolnára hagyományozza a Vas megyei Dobra várát, Letenye mezővárost, valamint (Szécsi) Sziget kastélyát. Béc és Egyeduta mellett szólni kell a régészeti feltárásoknál már említett és Letenye középkori történetéhez ugyancsak szorosan kapcsolódó de a török harcok során elpusztult Csitár, Hergyó végül Szentgyörgy történetének lényeges okleveles és tárgyi emlékeiről. Csatár azaz Csitár Földrajzi neveink36 és a régészeti leletek tanúsága szerint e falucska Letenyétól nyugatra egy Murarátka szomszédságában húzódó dombon és a Mura árterébe nyúló földnyelven feküdt. A név és a már említett körtemplom azt látszik bizonyítani, hogy e kis település a korai Árpádok alatt is létezett. Első ismert birtokosa 1350-ben Gutkeled Miklós bán fia Miklós fia János volt.37 A település a család férfiágának kihalta után vissza-szállt a koronára, s 1366-ban Nagy Lajos Letenyével és Hergyóval Széchy II. Miklósnak adományozta ben a király innét idézte meg felsőlendvai (Széchy) János mestert. A XV. század első felében más családoknak is volt itt tulajdona, mert 1429-ben 2 gyermektelenül elhunyt kisnemes birtoka vissza-szállt a királyra, aki azokat Széchy Miklós fiainak adományozta.40 Ők emeltek panaszt 1459-ben Bánffy Pál ellen, mivel elfoglalta itteni földjeiket. Széchy Miklós fia, Tamás 1499-ben birtokai felét, köztük Csatárt testvérének, Miklósnak adta el.42 A XVI. század folyamán többnyire a letenyei judicatus azaz bíróság vagy a letenyei vár tartozékaként szerepel végső pusztulásáig, mely az 1580-as években következhetett be. Ezért további sorsát Letenyével együtt ismertetjük. Hergyó Herjo E falucskának is több földrajzi név őrzi emlékét. Letenyétől délre, a Mura közelében sík területen feküdt. Az 1950-es évek mélyszántásai során sok tégla, cserép és csontmaradvány került még felszínre. A közelben található egykor tisztavizű Alsó-kút"-at minden bizonnyal Hergyó népe is használta.44 Heryou alakban 1366-ban bukkan fel Letenyével és Csitárral együtt Nagy Lajos Széchy Miklós javára szóló adománylevelében.45 A XV. században is e család kezén lehetett, hisz

7 1499-ben Széchy Miklós fia Tamás ennek felét is eladta testvérének, Miklósnak. A XVI. sz. folyamán többnyire Hergyót is a letenyei judicatus illetve a vár részeként említik. Utoljára 1576-ban találkozunk vele lakott településként, de akkor már csak két zsellér lakta. Szentgyörgy Zala vármegyében a középkorban 11 ilyen nevű település volt, melyek nyilván Szent György tiszteletére emelt templomukról nyerték nevüket. A kor kiváló kutatója, Holub József a fennmaradt földrajzi nevek segítségével a legtöbbet azonosította is. Letenye határában azonban ilyen nevű falura utaló név nem található. Holub tehát úgy vélte, hogy talán a Molnáritól keletre fekvő Gyurgyánc-pusztával, esetleg a muraközi Jursoveccel azonos. Elgondolását arra alapozta, hogy egy bizonyos Mura melletti Szentgyörgy (Zenthgyurgh) 1370-ben a Rajki családtól a rajki prépostság birtokába került.48 Egy ugyancsak Mura menti Szentgyörgyöt (talán ugyanezt) 1385-ben a Széchyek bérbe vettek a préposttól. Feltételezhető, hogy a település később is tulajdonukban maradt. De meglehet az is, hogy egy másik közeli Széchy Miklós évi peres halasztó-levelében említett hasonnevű településsel azonos. Hogy hol is feküdt ez a XVI XVII. század folyamán gyakorta említett, a letenyei judicatushoz tartozó Letenyéhez szorosan kötődő falucska, pontosan nem tudjuk tehát. A Mura XIX. és XX. századi szabályozása és az árvíz-mentesítési munkálatok során ugyanis tetemes földmunkákat végeztek, melyek alkalmával eltűnhettek maradványai. Valószínű, hogy Hergyó vagy a mai Alsó-letenye szomszédságában feküdt, s feltételezhető, hogy ennek körtemploma került feltárásra a Szentkeresztdombon. De az is lehetséges, hogy beolvadt Alsóletenyébe. A TÖRÖK FELHOLD ÁRNYÉKÁBAN ( ) A mohácsi csatavesztés felmérhetetlen csapást jelentett Magyarországra. A Széchy család is gyászolt. Elesett a hatalmas uradalom feje, Széchy II. Tamás Vas megyei főispán, s bár az 1526-os és 29-es év eseményei még nem érintették közvetlenül vidékünket, a megismétlődő török portyák, becsapások miatt a veszedelem erősen közeledett. Az évi nagy dikális összeírás (a dika egy portára, vagyis kapura kivetett adótétel volt) arról tanúskodik, hogy a török már a Mura menti falvakat is végigdúlta. Letenyén és akkori tartozékain (Béc, Egyeduta, Hergyó, Csatár és Korong) 97 adóztatható jobbágy-portát írtak össze, ám megemlítenek 31 szegényt, 6 leégettet és 10 elhagyottat is. A megújuló támadásoktól rettegő földesurak sietve megerősítették kastélyaikat, kúriáikat, és igyekeztek kiépíteni védelmi rendszerüket. Még a kisebb birtokosok is fallal, árokkal vették körül udvarházaikat, s várrá alakítottak át nem egy kolostort, sőt templomot is. Letenye váráról azaz castellumáról először egy 1533-ban kelt adóösszeírás tesz említést,61 majd ben és 1562-ben is írnak róla. (Béc, Szentgyörgy, Egyeduta, Csitár és Hergyó tartozott hozzá.)52 Helyét több földrajzi név őrzi Egyeduta és Tótszerdahely egymással szomszédos határánál, sőt az egykori építkezésből mélyszántáskor téglatörmelékek és cserépmaradványok is felszínre kerültek. A népi emlékezet szerint itt állt hajdan Egyed vitéz vára, ami a törökfutás" idején pusztult el.53 A hatalmas Széchy-dominium várai és kastélyai többször képezték vita tárgyát a Széchyörökösök Thurzó Elekné Székely Magdolna ezen házasságból származó leányai (Anna és Erzsébet) valamint Széchy Tamás leánya, Margit (férjezett gróf Salm Miklósné) között, mely 1541-ben egyezséggel végződött. Felsőlendva várát, Szécsisziget, Muraszombathely és Letenye castellumokat két értékben egyenlő részre osztották, s az egyiket Thurzó Anna és Erzsébet, a másikat Salm Miklósné kapta. Számunkra ez az osztály" azért fontos, mert név szerint felsorolja Letenye mezőváros, Béc, Szentgyörgy, Egyeduta, Csitár és a kis Hergyó jobbágyait a telkek nagyságával, a zsellérek valamint a puszta telkek számát. Az alábbi

8 kimutatás a megosztás előtti állapotot tükrözi:54 Helységnév 1/2 telek 1/4 telek puszta telek zsellér Letenye Bécz Egyeduta Látható belőle, hogy a portyázásoknak és az átvonuló katonaság pusztításainak különösen kitett Letenyén feltűnően sok már a puszta telek. Az osztály éve, 1541 egyben Buda elfoglalásának esztendeje. Bár Dél-Zala egyelőre távol maradt a hódítás irányától, a török könnyűlovasság betörései állandósultak. Uleman pasa hordái két ízben is végigrabolták a letenyei judicatus területét. Az évi dikális összeírás alkalmával az adószedők azt jelentették, hogy az ellenség 6 települést felégetett és csaknem teljesen elpusztított. Letenyén, Szentgyörgyön, Csitáron, Bécen, Egyedután és Hergyón együttesen: 85 lakott, 63 elpusztított, 45 szegény, 20 elhagyott és 4 új portát írtak össze valamint 2 szolgát. Említést tesz az összeírás 2 földesúri majorságról és 2 bíróról is.56 Az egyre fenyegetőbb helyzetben mind Salm gróf, mind Thurzóné Székely Magdolna igyekezett kiterjeszteni és fejleszteni majorságát, hisz a védekezéshez temérdek pénzre lett volna szükség. Megszervezték az uradalmak közigazgatását, melyek élén egy-egy udvarbíró állt ben az uradalom egész területén 56 jobbágytelket (sessiot) írtak össze, melyeken 224 porta állt. (4 porta számított akkor egy sessionak). Közülük 65-öt felégetettnek, 73-at szegénynek állapítottak meg az adószedők, és 10 új házat találtak. Összeírtak 39 zsellércsaládot is.56 Számos XVI. századi forrás tanúsítja Letenye és környéke virágzó szőlőművelését. A bekcsényi főesperesség tizedszedői pl. faluról falura haladva vették számba a beszedett bordézsmát. Az akkori szőlőhegyi hajlékokról azonban kevés tudomásunk van. Egy évi oklevélből arról értesülünk, hogy az alsólendvai Bánffyak jobbágyai kirabolták a Széchyek letenyei szőlőhegyén a helybeli, béci, szentgyörgyi, csitári és hergyói jobbágyok pincéit, és azokból bort, szőlőművelési szerszámokat és más ingóságokat vittek el. Sőt elemelték egy jobbágy ott elrejtett, minden bizonnyal szerzett" 100 aranyát is. E szőlőhegyeken természetesen volt szőleje a földesuraknak és számos kisnemesnek is. Jobbágyaik művelték ezeket robotban ben pl. Széchy Margit leányai: Júlia és Magdolna között a nemesi kúrián és jobbágytelkeken kívül a Kecskeháti-hegyen (Kech-kehat), valamint a Nemesszőlő (Nemeszeöleö) és Kondorszőlő (Kon-dorzeöleö) dűlőkben fekvő szőlők is megosztásra kerültek. Sajnos, az átmenetileg magukhoz térő településeket 1566-ban nagyrészt megsemmisítette a Szigetvár eleste után az egész Dél-Dunántúlt végigfosztogató török^a^uad^aagdők ezen évben azt jelentették, hogy mindenütt i 1568-ban királyi végvár lett Nádasdy Ferencné Kanizsai Orsolya birtoka, Kanizsa. Nagy feladat hárult reá. Az, hogy a hősi küzdelem után elesett Szigetvár helyett Nyugat-Dunántúl védőbástyája legyen. Kapitánya a végvári harcok talán legnagyobb alakja, Thúry Györgylett.O azonban csak 1571-ig irányította a vár védelmét, mert április 2-án a törökök Orosztonynál tőrbe csalták és megölték.60 Visszatérve Felsőlendvai Széchy Margit két házasságából született leányainak: gróf Archo-i Pyrho Júliának és gróf Salm Magdolna férjezett báró Lobkowyczi Poppel Lászlóné évi,

9 Miksa császár által aláírt vagyonmegosztási szerződésére, elcsodálkozhatunk a latin nyelvű irat rendkívüli precízségén. Az örökösök asszonynevéből kitűnik, hogy ők is követték idősödő anyjuk példáját, s mindketten idegen országbeli főúrhoz mentek feleségül. Megosztásra került Vas megyében Felső-Lendva, Dobra és Muraszombat, Zalában pedig a szécsiszigeti és letenyei uradalom. Szentgyörgy az utóbbi judicatus legnépesebb települése volt ekkor. Megtudjuk még az inventáriumból (vagyonleltár), hogy a Széchy örökösöknek a letenyei nemesi kúrián kívül egy másik háza is volt, melyeken szintén megosztoztak, miként a szántókon, a szőlőkön, a Murán álló vízimalmon és az állatállományon. Voltak földjeik a közeli Vente-pusztán és Petriben, sőt megosztásra került a családnak a Mura folyón még érvényben lévő vámszedési joga is. Az alábbi táblázaton a judicatus jobbágytelkeinek a vagyonmegosztás előtti állapota látható, bár mindez nem tartalmazza a harmadik tulajdonos, a valószínűleg még birtokban lévő Salm Gyula részét. A falvak egy része tehát az állandó török veszély ellenére is fejlődött. Persze, ezen összeírások nem mindig megbízhatók, hisz a földesúrnak is érdekében állt, hogy jobbágyai minél kevesebb adót fizessenek az államnak. Hozzwtotj (Hosszutót) János zalai dikátor pl. ugyanezen évben azt panaszolja egy, a Királyi Kamarához írt levelében, hogy munkájukat csak nehezen végezhetik, mivel minduntalan meg kell vesztegetniük valakit, hogy valós adatok birtokába jussanak. Idézet az Szent Lőrinc utáni vasárnap kelt levélből: Az monak (malmok) dolgát lathuk hogj az byrak Igen el tagatak, efelle dolgokban es hagthwk uketh hogj az mállómnak mjnden sersamit el hanthak es azt mondtak hogj mjnd elpustulytk. Kykre solga byroth wythem es megh mutatham neky, de azért Wgan megh vothak efelle calardsagok. Sokak vannak ellenünk kyk mjat kesse-rethetwnk. Tjtkon emberth fogadunk, kyknek fyzetest adthunk, kjek igazan mindent megh montak..." 1574-ben Szepetnek, Sormás, Eszteregnye elpusztítása után újabb kegyetlen csapás érte a letenyei judicatus területét. A török 65 jobbágyportát égetett fel, úgyhogy a három Széchy örökös kezén mindössze 12 ép és 31 szegény porta maradt. De nézzük a dikális összeírás adatait! Ekkor már luteránus hitre tértek Letenye földesurai s velük az uradalom népe is től 1644-ig hol református, hol evangélikus lelkészei voltak a településnek körül itt született Lethenyei István, a neves evangélikus prédikátor. A Nádasdy család támogatásával Wittenbergben tanult, majd Sárváron tanított, végül Csepregen lett esperes. Jeles hitvitázóként tartották számon, több egyházi témájú műve nyomtatásban is megjelent.64 A török 1578-ban újból lerohanhatta és felégethette a letenyei judicatust, mert az összeírok csak 22 új házat találtak.66 De feldúlta Zrínyi Miklós muraközi birtokait és a Kanizsától nyugatra fekvő területeket is a Kerkáig. Nem csoda hát, hogy 1588-ban Letenye is vállalta, hogy nyugalma megváltása érdekében adózik a töröknek. Ám ennek ellenére érhették újabb támadások, mert amikor 1591-ben III. Széchy Tamást (Felső-Magyarország főkapitánya és királyi főudvarmester volt többek között) beiktatták itteni birtokaiba, Letenyét már csak praediumnak azaz lakatlan pusztának nevezték, míg a fő közlekedési úttól némileg távolabb eső Béc, Szentgyörgy és Egyeduta még lakott volt. Ugyanezen évben Hasszán szigetvári bég felgyújtotta Kanizsa előre tolt szemét", a komári várat (Kiskomárom) is, majd 1600-ban maga Ibrahim nagyvezér indult hatalmas sereggel Kanizsa ellen. A császáriaktól sorsára hagyott őrség 45 napig állt ellen az ostromnak, de végül október 20-án kapitulált.67 A győzelem után Ibrahim pasa igyekezett hosszú távra berendezkedni. 4 szandzsák Szigetvár, Pécs, Siklós és Eszék haderejének parancsolt és nemcsak a saját területén lévő lakosságot, hanem a környékét is kegyetlenül adóztatta, sarcolta. Az 1630-as évek harcaiban a kis zalai végházak és várak védőik egynegyedét veszítették el. A XVII. század elején vidékünk mégis kezdett újra benépesülni ban pl. a letenyei

10 judicatus területén ismét megadóztatták Széchy Tamás két jobbágyportáját,68 bár miként a jobbágypanaszok bizonyítják a végváriak, sőt Zrínyi muraközi jobbágyai is újra meg újra megsarcolták a mezővárost és környékét ban Dobos György szécsiszigeti kapitány több alkalommal is jelentette Batthyány Ádám dunántúli főkapitánynak, hogy Letenye lakói igen haragusznak a muraköziekre, főleg a kotoriakra, mivel sokféle munkára kényszerítik őket. (300 palánkfa szállítását vetették pl. ki rájuk.) Pedig ők mint a szécsiszigeti uradalom jobbágyai mindenkor pontosan adóztak az országgyűlés rendelkezése szerint. Könyörögnek Batthyánynak, írjon érdekükben gróf Zrínyinek, ne háborgassák őket tovább. A levélnek nem lett foganatja: a muraköziek tovább garázdálkodtak, sőt a letenyei polgárok egy részét tömlöcbe is vetették. A muraköziek Letenye elleni támadásait azzal magyarázhatjuk, hogy Zrínyi Miklós, a csáktornyai uradalom feje, saját költségén ütőképes katonaságot tartott fenn. Birtokait, egyben a megmaradt nyugati országrészt védelmezte vele. Közben, érezvén a török erejének hanyatlását, elsők között sürgette a felszabadító háború megindítását. Ennek érdekében megkezdte Belezna mellett, a Mura innenső partján Új Zerinvár építését. Palánkerőd volt, mégis stratégiai jelentőségű, melyet a Kanizsa visszaszerzésére irányuló harcok egyik hídfőállásának szánt. S mivel az építkezéshez és a katonaság fenntartásához rengeteg pénzre volt szüksége, keményen adóztatta jobbágyait. A muraköziek úgy vélték, joggal haragszanak a letenyeiekre, mivel azok akár önként, akár kényszerből kiszolgálják a törököt, a rájuk kivetett adó megfizetésével pedig elősegítik uralma megszilárdítását. A század derekán Zrínyi és Batthyány Ádám szüntelenül szorgalmazták a haditanácsnál a Kanizsától nyugatra fekvő végházak és várak megerősítését. E célból kezdtek a lenti vár újjáépítéséhez is, melyhez 1652-ben a környező falvak minden házától gerendát illetve szálfát kellett a jobbágyoknak a helyszínre szállítaniuk. E falunkénti kirovást tartalmazó jegyzék azért különösen értékes, mert kiderül belőle, hogy a jelzett évben mekkora volt az egyes dél-zalai falvak adóztatható népessége. Letenye 25 házától 500, Egyedutától ugyanannyit, Béctől pedig 200 szálfát kellett a parasztoknak Lentibe szállítaniuk. A felépült Új-Zrínyivar nagy kihívást és veszélyt jelentett a török számára. Erőteljesen tiltakozott is ellene, hisz a zsitvatoroki béke értelmében a szemben álló felek egyikének sem volt szabad új várat építenie. Hivatkozva a szerződés megszegésére, 1663-ban új hadjáratot indított Magyarország illetve Bécs ellen, de csak Érsekújvárt tudta elfoglalni. Válaszul 1664 januárjában Zrínyi is megkezdte nagyszerű téli hadjáratát. Felszabadította Berzencét, Babócsát, Barcsot, Pécset, felégette az eszéki hidat, majd visszafoglalta Baranyavárt és Segesdet is. Kanizsa várának nagyon remélt visszavétele azonban a császári hadvezetés tehetetlensége miatt nem sikerült, sőt az időközben seregével hazánkba érkező Köprüli Ahmed nagyvezér Új-Zrínyivárt is felrobbantatta ben új fejezet kezdődött a szécsiszigeti uradalom, így a le tényei judicatus életében. Hogy minél nagyobb jövedelemre tehessen szert, gróf Széchy Péter Vas megye főispánja és Kőszeg várának örökös ura a korábbinál sokkal súlyosabb urbáriumot kényszeríttet jobbágyaira. Gondosan felmérette az egyes települések teherbíró képességét, a gazdaságok állapotát valamint a veszteségeket. (1. melléklet) A letenyei bírósághoz ekkor már csak Béc, Egyeduta és Szentgyörgy tartozott. Letenye elveszítette mezővárosi jogállását, mert csupán villa"-nak azaz falunak nevezték. A település határában 90, az ekkor már pusztává vált Csitár helyén pedig 16 hold szántót műveltek. A gabona őrlésére egyetlen malom szolgált, mely után a molnár adót fizetett a földesúrnak. Az urbárium szerint a bíróság lakossága köteles volt évente 6 hizlalt ártányt, minden helyes" azaz egész telkes jobbágy fél icce vajat és egy csirkét adni, gabonatized megváltása fejében együttesen 20 Ft-ot fizetni, és az uraság kívánságára évente 6 lóval egy hosszúfuvart teljesíteni. Robotjuk szőlőkapálás és malomjavítás volt, de a tisztviselők utasítására évente 2 hétig egyéb munkát is kellett végezniök.73

11 Ugyanezen évben elhunyt Széchy Péter, s vele kihalt e nagy múltú család férfiága ben (más források szerint 1688-ban) Lipót császár kedvelt hívének, gróf Kéry Ferenc tábornoknak Széchy Julianna férjének adományozta az uradalmat, valószínűleg elmaradt illetményei fejében.74 Ekkor már folyt a felszabadító háború: a szövetséges nyugati hadak a csatlakozó magyarral visszafoglalták Esztergomot, szeptember 2-án bevették Buda várát, majd Pécset, Kaposvárt januárjában kapitulált Szigetvár. Kanizsa ostromát meg sem kísérelte a felszabadító sereg. Mivel eleve az őrség kiéheztetésére törekedtek, a dunántúli főkapitány elrendelte, hogy a Zala folyótól délre minden falu népe költözzék el jószágával, élelmével, értékeivel egyetemben, hogy a házakat, malmokat felgyújthassák és a várat blokád alá vehessék. A terv be is vált, április 13-án az éhségtől legyengült őrség megadta magát, és végre Kanizsa is felszabadult. Kéry nyilván tisztában volt a várható pusztulással, s mivel 1687-ben még a harcok elején tartottak, feleségével kijelentette, hogy békésebb vidéken szeretnének birtokot. Ezért nem is kezdtek el érdemben gazdálkodni Széchiszigeten. Előbb bérbe adták, majd 1690-ben eladták Szapáry Péternek és feleségének, Egresdy Zsófiának Ft-ért, 100 akó borért és 100 köböl zabért. Ez utóbbiakat a vásárlók kötelesek voltak az Apátiban lévő kastélyba szállíttattni.75 Más források szerint Szapáry Ft-ért a muraszombati uradalommal együtt vásárolta meg a fenti uradalmat, melyekre I. Lipóttól adománylevelet is nyert.78 AZ URADALOM SZORÍTÁSÁBAN Az új birtokos, Szapáry I. Péter többször kitüntette magát a török elleni harcokban ban Mosón megye alispánja, egy évvel később alországbíró lett. A Thököly-szabadságharc idején a császáriak oldalán harcolt, ezért I. Lipót aranylánccal tüntette ki. Aranysarkantyús vitéz lett, 1690-ben báróságra emeltetett", és megkapta a Mura-Szombat örökös ura" címet. Miközben Kéry és Szapáry között az adásvételi tárgyalások folytak, megkezdődött az alighogy felszabadult kanizsai kerület s azon belül a letenyei bíróság településeinek első jövedelemösszeírása. Földesúrként még Kéry Ferenc szerepel. Eme 1690-ben kelt összeírás főbb tételei: Helységnév házak szőlő szántó rét kapás holdban kaszás Letenie" Bechy" Egyet uta" 4 80 Letenie Szent Gyeorgh" 3 40 Összesen: Szőlő tehát csak Letenye és Béc határában volt. Megjegyzi az összeíró, hogy a szőlőket most kezdik újra művelés alá venni. Amely falunak rétje nincs, az erdőkben talál kaszálási lehetőséget. Az mindenütt bőségesen van: Bécen legnagyobb részt tölgyes, Letenye Szentgyörgyön pedig nagy vegyeserdő a Mura árterületén. A 4 település hódoltságkori földesurairól és a nekik való adózásról az alábbiakat vallották a jobbágyok: Letenye: utolsó török földesura a kanizsai Neby Hagy" volt, akinek évente 15, a szultánnak pedig 5 Ft-ot adtak. Bécé a kanizsai Húszain Iszpahya", akinek évi 7, a szultánnak pedig 3 Ft járt. Egyedutáé Ahmeth Iszpahya", aki évi 15, míg a szultán 5 Ft-ot kapott. Végül Szentgyörgy ura Nazuph Aggha" volt, akinek évi 7, míg a szultánnak 3 Ft-ot adtak. Valamennyien szolgáltak még természetbeniekkel, fuvarozással és szükség szerint robottal is.

12 Jelenlegi földesurának a judicatus együttesen fizet évi 20 Ft-ot, továbbá tizedet ad gabonából és borból, kivéve Egyedutát, melynek lakói a tizedet újabb 20 Ft-tal váltják meg. Kelcz Mihály ugyancsak 1690-ben készített kimutatása szerint a letenyei bíróság a régi urbárium idején hegyvám címén 46 nyolc pintes urna bort, 6 Ft értékben pedig egy öreg szarvast szolgáltatott az uraságnak. A jobbágyok évenként 2 hetet robotoltak a tormaföldi és a szécsiszigeti malmoknál. A többi robotot valamint az urbáriumban megállapított adót évi 300 rénus Ft-tal váltották meg. Közli még, hogy 1687-ben a Kanizsa visszavételére gyülekezőhadak mind a 4 falut elpusztították, s azokat az összeírás idején (1690. április 29.) még nem lakja senki, hanem azután fognak épülni és visszaszállani... ha a háborús viszály" elmúlt. Nézzük meg most, miként alakult a letenyei térség gazdasága és benépesültsége a török utáni évtizedekben! 1697-ben Letenyén, Bécen és Egyedután együttesen 120 hold szántót (ebből 88 állt művelés alatt), 122 kaszás rétet, 100 kapás szőlőt és 2 erdőt írtak össze. Utóbbi nagyobb részt tölgyes volt. Mindössze 18 féltelkes jobbágy és 8 zsellér lakta őket, 10 telek üresen állt. A jobbágyok gyakori robottal szolgáltak és házanként évi 1 Ft adót fizettek a birtokot zálogban bíró" uraságnak. A judicatus évente 4 szekeret volt köteles biztosítani Kanizsára és vissza 10 napra. A Murán ismét működött egy vízimalom, amit a jobbágyok építettek újjá. A lakosok részben katolikusnak, részben luteránusnak vallották magukat. Az előbbiek a zágrábi püspökséghez tartoztak, melynek együttesen évi 20 Ft-ot fizettek a tized megváltására ban az egyházi főhatóság canonica visitatio"-t, egyházlátogatást tartott e vidéken. A vizitátor Letenyén 9 telkes jobbágyot és 27 zsellért, Egyedután 9 telkes jobbágyot és 10 zsellért, Bécen 7 telkes jobbágyot és 3 zsellért, Szentgyörgyön 3 telkes jobbágyot és 5 zsellért vett számba, akik a becsehelyi, polai és szerdahelyi hívekkel a tótszentmártoni plébániához tartoztak. Megállapította, hogy mind a plébános, mind a hívek nyomorultul élnek, s hogy az egykori béci plébániatemplomnak már csak két fala áll.80 A letenyei judicatus területén a hódoltság megszűntével egymást érték a különféle összeírások. De más-más módszert alkalmazott mert más cél vezérelte az adószedő, az uradalmát megszervezni törekvő földesúr és az egyházi vizitátor. Ezért alig lehetséges a közzétett adatokat viszonyítani, minőségi vagy számbeli fejlődést, esetleg visszafejlődést kimutatni ben elhunyt Szapáry I. Péter. Két fia, Miklós és Péter örökölték a vagyont.81 A zaklatott viszonyok közepette Szapáry II. Péter igyekezett az uradalmat betelepíteni és különféle kedvezményekkel vonzóvá tenni. De megpróbált más eszközökkel is több jövedelemhez jutni ben pl. a vármegye támogatásával megkísérelte felújítani a háborús időkben feledésbe merült vámszedési jogot.82 Ugyanezen évben szokatlanul gazdag állatállományt írtak össze Letenyén és környékén. Ebből arra következtethetünk, hogy a nép az adószedők közeledtére állataival együtt gyorsan be tudott menekülni a környező erdőkbe. (Még az évi II. József-féle katonai térképen is Béc és Egyeduta határáig ért az erdő.) Csakis ezzel magyarázható, hogy a Letenyén, Bécen, Egyedután és Szentgyörgyön élő 43 adózónál (utóbbit már csak négy szegény család lakta) 166 ökröt, tehenet illetve lovat, valamint 171 egy évesnél idősebb sertést vettek számba! Letenyén és Bécen ezúttal is sok volt a szőlőbirtokos ban Lipót császár önkényuralma miatt (a végvári katonák elbocsátása, idegen zsoldosok garázdálkodása, rendkívül súlyos adók) zászlót bontott Rákóczi szabadságharca, s a kuruc seregek 1704-ben a Dunántúl nagy részét is felszabadították. Ám a siker rövid életű volt, és

13 Heister tábornok kegyetlen bosszút állt a kuruc érzelmű lakosokon. A császáriak elkobozták a jobbágyok utolsó szem gabonáját, elhajtották vagy leölték állatait ben, amikor Vak Bottyán serege ismét felszabadította Zalát, a csaknem puszta falvakban meggyötört, éhező parasztokat talált. A Rákóczi-szabadságharc utolsó évében, 1711-ben a szécsiszigeti és alsólendvai uradalom(!) tartozékaként összeírt letenyei judicatus állapota ismét lehangoló képet mutatott. A családok száma csökkent. Ebben nyilván része volt az akkor dúló nagy pestisnek, melynek áldozatait e falvakban nem, ám sok szomszédos településen szám szerint jelezték. De az is elképzelhető, hogy a kuruc labanc háború vagy a magas adók miatt a jobbágyok a még betelepítetlen helységekbe vándoroltak. Hisz a 4 falura csak a katonaság ellátására azaz a porció fejében 245 Ft-ot róttak ki, noha a szüntelenül átvonuló katonaság beszállásolása önmagában is szinte elviselhetetlen terhet rótt a jobbágyokra. A másnak adósa" rovatban szereplő 1209 Ft a lakosság eladósodását bizonyítja. Csökkent az állattartás, a vetésterület, és a családok gabonakészlete is minimális volt. Ezt az összeírást magyar ember magyar nyelven készítette, tehát a nevek írásmódja hitelesnek tekinthető.84 Az évi adóösszeírás különösebben újat nem tartalmaz. Ám ebben szerepel utoljára lakott helységként Szentgyörgy, mégpedig Letenye cum Szent György" néven, ami azt sejteti, hogy a falucska beolvadt Letenyébe. Az évi Portalis Regnicolaris Conscriptio ismét a szécsiszige-ti dominium részeként kezeli Letenyét, Bécet és Egyedutát, s a családok, a gazdaságok feltűnő pusztulását mutatja: Helységnév telkes jobbágy zsellér megművelt föld p. köbölben rét kaszásnyi szőlő kapásnyi Letenye Béc Egyeduta / /4 32 1/2 11/ /2 10 Összesen: / /2 (1 pozsonyi köblös szántó kb , egy kaszás rét , 1 kapás szőlő 94 D-re számítható át.) Az összeíró az alábbiakról tájékoztatta még megbízóit. A három falu, Egyeduta, Letenye és Béc egymás mellett, kedvező helyen, síkságon, erdőktől körülvéve fekszik. Földjeiket két egyenlő nyomásban művelik, egy pozsonyi köböl elvetett mag 4 és félszeres termést hoz. A rétek mélyen fekszenek, egy kaszásra egy közepes, 2 ökör vonta kocsi sásos szénát adnak. Közös legelőik az erdőkben vannak. A szőlőskertekben silány, romlékony bor terem, 1 kapásra 2 és fél urnával. Urnáját 50 krajcárért tudják eladni. Tűzi- és épületfa elég van. Területközösségben élnek. Dolgaikat csak maguk közt értékesítik. De így lehetett ez akkor egész Zalában, hisz a vármegye 454 településének népe mindössze 5197 háztartásban élt. A családfők közül 2102 jobbágy, 2201 zsellér, 772 szabados, 122 pedig egyéb jogállású személy volt, egy településre tehát átlagosan csupán 11,4 háztartás jutott. A bécsi udvar némely szakértője szerint az összeírok ezúttal lyukas hálóval halásztak, s az adózók kisiklottak ujjaik közül. Az uradalom évi összeírása a viszonyok fokozatos konszolidálódására utal. A lakosság ennek ellenére lassan gyarapodott, mert Szapáry akit szolgálataiért III. Károly 1722-ben grófi rangra emelt szinte kizárólag 1/4, illetve 1/8 telekre ültette jobbágyait, ami csak szűkösen vagy egyáltalán nem biztosította a családok megélhetését. Közvetve ekkor értesülünk a béci major létezéséről. Az összeírok, sajnos, ezúttal a rovatoknak csak egy részét töltötték ki. Munkájukat mégis nagyra értékelhetjük, mivel név és gyakran lakóhely szerint is feltüntették a kiterjedt szőlőhegyek más falvakban lakó birtokosait, és ők is készítettek a településekről rövidebbhosszabb gazdaságtörténeti áttekintést. Példaként Letenyét idézem, természetesen fordításban: A falu régtől lakott. Negyed telekhez 8 vagy 6, nyolcadhoz pedig 5 vagy 4 hold tartozik. A földeket 2 nyomásban, 4 igavonóval és háromszori szántással művelik, egy pozsonyi köböl elvetett mag háromszoros termést hoz. Gabonát nem adnak el. Dohányt és kukoricát nem vetnek, kendert és lent csak saját szükségletükre. A rétek jó fekvésűek. Jó szénát adnának, de

14 a Mura 2 3 évenként elárasztja őket, sőt olykor az egész szénát elragadja. Ezért eladásra nem jut belőle. A legelő csak saját jószágaik számára elegendő. A szőlőhegyen egy kapásra egy pozsonyi akó romlékony, a megyében 55 dénárért eladható bor terem. Tűzi- és épületfa elég van, zsindelynek, deszkának és egyéb faeszköznek való azonban nincs. Az edények készítésére alkalmas fát az uradalom magának tartja fenn. Makkos erdeje akkora, hogy bármely lakos hizlalhat benne egy-két sertést, ami 36 Ft-ot jövedelmez számukra. (Bécnél eme hasznot 12, Egyedutánál 16 Ft-ban állapítja meg.) A földek jó fekvésűek, de egynegyedük hegyes, terméketlen, felhőszakadásoknak is kitett. Két helybeli lakos egy közös, egy kerékre járó malmot működtet a Fintafa-patakon, mely 10 Ft-ot jövedelmez. Egy másik ugyancsak 1 kerekű malom három helybeli lakosé, annak jövedelme is ennyi. Kereskedéssel nem foglalkoznak. Ezen összeírásban több, korábban csak muraközi adóíveken szereplő horvát családnévvel találkozunk. Ez arra utal, hogy az új telepesek egy része Muraközből érkezett. Ez érthető, hisz e terület a Zrínyiek, majd később az Althanok földesurasága alatt sűrűn lakott volt, és az itteniekénél súlyosabb terhek alatt nyögött. Ezért, mihelyt módjuk nyílt, átszöktek a Mura innenső partjára, ahol a szűkösen mért telki földeket irtásokkal növelhették.89 A majorsági gazdálkodás fellendülésével a földesurak elkezdték kisajátítani az irtásföldeket. Egyre jobban növelték a jobbágyok robotterheit, hisz a földek műveléséhez sok munkáskézre volt szükség. Ezért 1749-ben a gróf úriszéke új urbáriumot, úrbéli szolgálatrendszert vezetett be szécsiszigeti uradalmában, így Letenyén is. Egyebek mellett heti egy nap gyalog- vagy igásrobotot követelt. Az addig szokásos természetbeni járandóságokat és telekadót a félhelyes gazdák 2 Ft 50 kr-ral, a többiek pedig ennek arányában voltak kötelesek megváltani. A korábban betelepült árendás"-ok ezt sérelmesnek tartották, ezért alázatos, de mégis határozott hangú fellebbezést nyújtottak be a vármegyéhez. Panaszolták, hogy évtizedek óta becsülettel teljesített szolgáltatásaikat az uraság nagy mértékben felemelte, sőt terményeikből kilencedet is követel. Kijelentették, hogy inkább elköltöznek, de kilencedet nem adnak. A beadványnak nem sok eredménye lett, mert a megyei törvényszék csupán lényegtelen részletekben enyhített az úriszék döntésén. (Az évi 3 q méz beszolgáltatási kötelezettsége91 azt sejteti, hogy az uradalom termékei egy részét Ausztriában értékesítette, ahol azoknak mindenkor jó ára volt.) De nem jártak nagyobb szerencsével az uradalom szenterzsébeti, dobraföldi, szentlászlói és tormaföldi jobbágyai sem. Pedig ők is megkísérelték az urbárium számukra hátrányos rendelkezéseit enyhíttetni. Mária Terézia évi új vámszabályzata támogatta az Ausztria számára szükséges nyersanyagok kivitelét, a hétéves háború következtében pedig magasra szökött a gabona, hús, bor és gyapjú ára. Ezért a földesurak, így a Szapáryak is még jobban növelték a majorsági termelést, ami által tetemes jövedelemre tettek szert. Szükségük is volt erre, hisz az 1750-es években Szécsiszigeten a település akkori méreteihez képest nagy barokk templomot építtettek, a nagy múltú várat pedig kastéllyá alakíttatták át.93 AZ ÚJJÁÉPÍTETT BECI PLÉBÁNIA ÉVTIZEDEI Nagy jelentőségű esemény volt Letenye, de főleg Béc életében, hogy 1747-ben újjáépült Béc plébániatemploma, melyet a Szentháromság tiszteletére emeltek. A zágrábi vizitátor szerint a templom falazott volt: tégla járószinttel, deszka mennyezettel és zsindelytetővel készült. A szószéket és karzatot valamint a templom feletti kis tornyot melybe egy apró harang is került gerendákból készítették. Újból használni kezdték a templom körüli temetőt. A plébános, Gaál András Zágrábban végzett. Övezette az 1723-ban nyitott máig kegyelettel őrzött anyakönyveket, és vasárnaponként ő misézett. Az egyházlátogatónak azonban nem nyerte meg rokonszenvét, mert fecsegőnek és világiasnak tartotta. Egy újonnan

15 épített kétszobás házban lakott, az egyik szobában ő maga, a másikban 2 cselédje és a szolgája. Kapott a falu Nagy Ádám személyében tanítót is, aki írni, olvasni és hittanra tanította volna a gyermekeket, ha akadt volna tanítványa. Mivel zsellér jogállású volt, és Becsehelyről járt át, az összeíró felszólította az uradalmat, építtessen számára házat a templom közelében. A harangozót Héder Györgynek hívták. Naponta háromszor sőt, ha szükség volt rá, vihar ellen is harangozott. Az évi Canonica Visitatio idején a tanító végezte a harangozó tennivalóit is. Abéci plébániához ekkor 5 leányegyház (filia): Pola, Becsehely, Letenye, Egyeduta és Zajk tartozott együttesen 200 házzal. Megtudjuk még a jelentésből, hogy a lakosság 2 eretnek" kivételével már katolizált ra elkészült a temetőben egy fazsindellyel fedett harangláb. Fiatal és jól képzett új plébánost kapott ekkorra a falu, Sznopek Istvánt, aki Zágrábban és Bécsben végezte a teológiát. Új tanító, ludimagister" is érkezett, Brenóczi Ferenc. Mindketten panaszolták a kiküldöttnek, hogy az alig 10 éves templomot silányul építették, több helyütt beázik. Remélik, mondták, hogy a kegyúr hamarosan jobb templomot építtet.96 Szapáry Péter azonban úgy határozott, hogy a vagyoni erejét és tekintélyét is bizonyítani hivatott új templom már Letenyére kerüljön ből ismét új tanítóról értesülünk Bécen, aki már a plébánia telkén épített kis szobakonyhás házban lakott. Tanítványa azonban még e Kiss Ferencnek sem volt. Fizetését a plébánostól és a hívektől kapta: a plébániától 2 Ft 20 krajcár lélekpénzt", természetben pedig 12 és fél pozsonyi mérő rozst, 3 mérő búzát, 11 kocsi tűzifát. Az utóbbit kocsinként 9 krajcárra értékelték. Jövedelmét a temetési stólapénzekból összegyűlt mintegy évi 3 Ft növelte. Összes javadalmát 16 Ft 35 krajcárra becsülték. Megemlíti még az összeíró, hogy a tanítót a plébánossal egyetértve a hívek alkalmazták, s munkáját a plébános felügyeli ben a zágrábi vizitátor hosszasan foglalkozott a bekcsényi (becsehelyi) főesperesség, azon belül pedig a fennállása utolsó éveit élő béci plébánia helyzetével. Jelentésében részletes kimutatást ad különféle jövedelmeiről. Ennek lényegét azért érdemes közölnünk, mert átfogó képet nyerhetünk belőle a plébániához tartozó települések demográfiai viszonyairól: a keresztelésekről, esketésekról, temetésekről. A plébános természetbeni javadalmazásából pedig a termelt gabonaféleségek és a bor mennyiségére következtethetünk. Ez ugyanis az egyházi tized tizenhatod része volt. A latin nyelvű kimutatás részlete: Bécz Letenye Egyeduta Zajk Pola Becsehely Keresztelés Esketés Temetés Ház, amelytől természetbenit kap (telkes) Ház, amelytől pénzt kap (zsellér) Hazátlan zsellér Disznólábat kap a tehetősektől Szekér tűzifát kap (háztól) Az összeíró a következőket jelentette még: A béczi plébániatemplom régi, romos. Annyira beázik, hogy esős időben istentiszteletet sem lehet benne tartani, pedig 1741-ben javították. Helyette Letenyén, a fíliában épített új, elegáns, falazott templomot a kegyúr, Szapáry Péter,

16 de még nincs kész. Ha elkészül, a régi templom lebontásával Letenyére helyezik át a plébániát. A plébániaház Bécen fából van. Elég jó, de igen nedves. Újat kell építeni Letenyén. A plébános összjövedelme ez évben 335 Ft. Néhány részlet a kimutatásból: A kertből származó haszon 1, Ft 1 szekér szénát gyűjt és hoz a lakosság ingyen 1,30 Ft 5 hold szántót ingyen művelnek, ebből a vetőmag és cséplőrész leszámításával marad néki 8 mérő rozs á 36 kr. 4,48 Ft 10 mérő kukorica á 45 kr. 7,30 Ft 6 mérő zab á 30 kr. 3, Ft A 2 és fél holdas erdőből behoz 4 szekér fát 0,48 Ft az egyházi tizenhatod mennyisége: 31 akó bor, ami megfelel 4960 akó össztermésnek, 1,5 mérő búza, megfelel 240 mérő össztermésnek, 4 mérő rozs, megfelel 640 mérő össztermésnek, 3 mérő árpa, megfelel 480 mérő össztermésnek, 2 mérő zab, megfelel 320 mérő össztermésnek ben az újonnan szervezett szombathelyi egyházmegyéhez csatolták a béci plébániát is. A vizitátor első jelentésében beszámol arról, hogy a letenyei templom 15 éve épül..." Az éviből megtudjuk, hogy a plébános horvát anyanyelvű, de mivel a hívek magyarok, magyarul prédikál nekik. A mellette működő káplán magyar, ám tud horvátul is. Felsorolja még, hogy mely dűlőkben fekszenek a plébánia földjei, majd beszámol jövedelméről, mely nagyjából megfelel az évinek. Újdonság számunkra, hogy a ludimagisternek már vannak tanítványai, kiket írásra, olvasásra és hittanra tanít. Művelt ember, magyarul, latinul és horvátul egyaránt beszél. Egy-egy fiú tanításáért negyedévenként 15 krajcárt és télen egy kocsi tűzifát kap. (Sajnos, épp a legfontosabbat nem közli: hány tanítványa volt és mely falvakból.) A harangozásért pénz és termény jár neki ben Bécen megszűnt, Letenyén pedig megkezdte működését a plébániahivatal.100/a A már ismét romos béci templomon lassan úrrá lett az enyészet, tégláit építkezésekhez hordták el. Alapfalai azonban megtalálhatók még a Béci utca 17. számú ház kertjében. Az egykori paplak és oskola" további sorsáról nincs tudomásunk. AZ ÉS AZ ÉVI URBÁRIUMOK HATÁSA A parasztok kérvényezési lázát a földesurak a renitensek" ellen indított úriszéki perekkel igyekeztek megtorolni, s őket a megemelt szolgáltatások teljesítésére kényszeríteni. Eközben anyagi helyzetük olyan mértékben leromlott, hogy képtelenek voltak az állami adót megfizetni. Mária Terézia tisztában volt a mértéktelenül megnövelt terhekkel, melyek ellen ban Nyugat-Dunántúlon már lázadozott a parasztság. A forrongás lecsillapítására Brunswick Antal királyi biztost küldte Zala megyébe azzal az utasítással, hogy vizsgálja ki a panaszokat, és csendesítse le az indulatokat. Intézkedésére megkezdődtek az úriszéki perek, melyek során számtalan, a földesurak visszaéléseit részletező panasz érkezett a Helytartótanácshoz. Ezek tisztázása érdekében töltette ki 1766-ban a királynő a 9 kérdőpont"-ot mindazon településeken, melyekben úrbéri per volt folyamatban. A királynő tehát akarta orvosolni a panaszokat, ám az új urbárium kihirdetéséig ragaszkodott az ország nyugalmának megőrzéséhez, amit ahol szükségét látta karhatalommal is biztosított. Az egységesen kötelező úrbéri rendelet 1767-ben jelent meg. Mindenütt a föld minőségétől függően állapította meg a teleknagyságot. Az I. osztályba sorolt földeknél egész telekhez 18 hold szántó és 8 szekérnyi rét, a II. osztályba soroltaknál már 24 hold szántó és 10 szekérnyi rét tartozott. A robotot a telkes gazdáknál országosan évi 52 nap igás- vagy 104 nap kézi robotban állapította meg. Az előbbit szántáskor 4, egyébként 2 marhával kellett végezni. A töredéktelkes jobbágy robotja arányosan kisebb lett, a zselléreké 18, a ház nélküli zselléreké

17 pedig (11 ilyen volt akkor Letenyén) 12 nap. A robot egynegyedét télen lehetett csak követelni. A szőlősgazdák Szentmihály-naptól Szentgyörgy-napjáig mérhették borukat. Az úrbérrendezést a szécsiszigeti uradalomban 1768-ban hajtotta végre a királyi biztos. Érdemes megemlíteni, hogy országos viszonylatban Szapáry Péter ekkor a maga úrbéres holdjával (mely főleg Vas és Zala megyében feküdt), csak a 31. helyen állt a földesurak sorában. A megyei levéltár letenyei úrbéri iratai rendkívül hiányosak; valószínű, hogy gróf Andrássy Károlyné Szapáry Etelka irattárával a Felvidékre kerültek. A fennmaradt csekély anyagból és Felhő Ibolya kitűnő kötetéből mégis megállapíthatjuk, hogy Letenyét 23 egész 6/8 jobbágytelekkel az L, Bécet 11 egész 2/8 jobbágytelekkel a II., Egyedutát 20 egész jobbágytelekkel az I. osztályba sorolták. A telekátlag Letenyén 0,50, Bécen 0,53, Egyedután 0,64 lett. A jobbágyok társadalmi rétegződését és számát az alábbi kimutatás részletezi: Telek nagysága Letenye Béc Egyeduta 1/ / / / / /8 3 Összesen: Házas zsellér Hazátlan zsellér 11 Összes úrbéres Csaknem valamennyien örökös jobbágyok voltak.101 Letenye és Egyeduta ekkorra már sűrűn benépesült. Főleg Letenyén volt sok a házas és ház nélküli zsellér. Az új urbáriumban a zalai jobbágyok leginkább a földesúri kilenced és a különböző konyhai ajándékok" (egész telek után 1 icce vaj, 2 kappan, 2 csirke és 12 tojás) szolgáltatását tartották sérelmesnek. Falvak egész sora tiltakozott ellenük. Mária Terézia urbáriuma tehát a Szapáry-birtokokon nem sokat enyhített a parasztok terhein, a földesúr ugyanis nem tartotta be annak rendelkezéseit. Fokozott mértékben visszaváltotta az irtás-földeket (a törvény lehetőséget nyújtott rá), és vagy majorságához csatolta őket, vagy jobbágytelkeket alakított belőlük, hogy robotot és egyéb szolgáltatásokat követelhessen utánuk. Az alábbi, 1769-ben kelt panaszos levél is részben ilyen sérelmekre kér orvoslást. Vázlatos tartalma: 1. Az urbáriumban megszabott napszámhoz képest most is fölös robotra hajtják őket. Ez főleg azért fájdalmas számukra, mert az uraság az urbáriumra hivatkozva vette el saját kezükkel kiirtott, megtisztított, valamint más társaiktól pénzért vett irtásföldjeiket, és új jobbágytelkeket alakított belőlük. 2. Az uraság Regedébe (Radkersburg) szállíttatta velük gabonáját, ami teljes 5 napot igényelt. E hosszúfuvart mégis csak 4 napnak számolták. 3. Az uraság nem enged épületnek és hegyi pincének való fát kitermelni. 4. A tizedet és hegyvámot nem a borból veszi ki. Helyette a szőlőtermést látszatra méri fel, s önkényesen viszi el tized és hegyvám címén a bort, többet, mint amennyi járna A környéken egyedül tőlük szednek a hegyvám mellett kappan és cipó fejében pénzt is. A levelet négy írástudatlan letenyei, ugyanannyi béci és 5 egyed-utai jobbágy látta el +

18 kézjeggyel. Az urbárium utáni első országos összeírás 1770-ben történt. Nagy érdeme, hogy aprólékos részletességgel jelzi nemcsak a családfők és adózók számát, hanem azok jogállását is: jobbágy, zsellér, cseléd, szolgáló stb. Közli a családfők foglalkozását (ha az nem paraszt), vagy az átlagostól eltérő jellemzőit: katona, cigány, csordás, koldus. Felsorolja a különféle termények mennyiségét, az állatfajták darabszámát, az ipar űzéséből származó hasznot stb..letenye, Béc és Egyeduta úrbéreseinek társadalmi összetételére vonatkozó adatok: Helységnév Összes család Közülük telkes Összes lélek Közülük a telkeseké Összes adózó Közülük telkesek Zsellér Letenye Béc Egyeduta Letenyén két telkes jobbágy kézművesként is tevékenykedett együttesen 8 Ft, Egyedután pedig 1 személy 4 Ft jövedelemmel. Mesterségüket az Összeíró nem részletezte. Fő termény a kukorica és rozs volt, de csaknem mindenütt termeltek több-kevesebb hajdinát és kölest is. Nagy súlyt helyeztek a szőlőművelésre, mely többnyire jól jövedelmezett. A szőlőhegyeken számos szomszédos, sőt távolabbi településen lakó (pl. muraközi) jobbágynak is volt birtoka. A majorság nagyságára csak következtethetünk. Bizonyos, hogy a központi majorokat Letenyén alakították ki. Erre utal az itteni alkalmazottak (extraszerialisták) aránylag nagy száma. Érdemes velük megismerkednünk, hisz ily módon nyerhetünk bepillantást az uradalom gazdálkodásába. Letenyén 16 ilyen családot írtak össze 68 lélekkel és 35 adózóval. Köztük volt 1 mészáros 4 Ft, 1 kőműves 6 Ft és 1 molnár 16 és 1/4 pozsonyi mérő gabonajövedelemmel. 1 provizor azaz udvarbíró, 1 magtáros, 2 csordás, 1 mercenarius (napszámos, béres?), 1 helvetus (?), 1 cigány (kovács), 1 kádár, 1 téglaégető, 1...?, 1 korcsmáros, aki egyúttal mészáros is volt, 1 juhász, 1 kanász, végül egy secundarius (valószínűleg őr). Bécen 8 extraszerialista család került összeírásra 21 lélekkel és 14 adózóval. Köztük 2 molnár 29 p. m. gabonajövedelemmel, 1 csordás, 1 kanász, 2...? és 1 koldus. Itt írták össze a plébánost és a káplánt 6 szolgájukkal, valamint a tanítót ugyancsak 6 lélekkel. Egyedután 8 ilyen család volt 25 lélekkel és 12 adózóval. Köztük 1 katona, 1 cigány (kovács), 1 campanator (harangozó), 2 csordás és 1 koldus. Az uradalmat nyilván az udvarbíró irányította a Szécsiszigetról küldött utasítások alapján. Letenyén összeírták a földesúr kukoricatermését is, mely a parasztokéhoz képest elenyészően kevés, mindössze 50 p. mérőnyi. Összehasonlítva a jobbágyok és uradalmi alkalmazottak számát, jól látható, hogy Letenye gyorsabban fejlődött, mint a másik két település. A nagyszabású építkezések, központi majorok előrevetítik már az újbóli mezővárossá fejlődés lehetőségét. A határ bejárása után az összeírok hosszabb-rövidebb jellemzést adtak a települések viszonyairól. A Letenyére vonatkozó latin szöveg mai fordításban: Faizási joga, legelője, szőlőhegye, malma és a törvényben megengedett korcsmatartása van. Közúton fekszik, ezért a lakosok fuvarozással némi pénzt keresnek. Sok kárt okoznak a Mura áradásai, a mocsarak és a vízfolyások. A föld termékeny, de az árvizek gyakran tönkreteszik a termést. A múlt évben elfagyott a rozs, jelen évben pedig áradások, majd aszály sújtották a vidéket. Sok és jó az erdő, fűzfák ültetésére (ezt a királynő javasolta) ezért nincs szükség. A településen földesúri vámszedőhely működik. Mivel fő útvonalon fekszik, gyakran terhelik a katonai átvonulás költségei. Tanító nincs. Béc jellemzésénél a fentebb mondottakon kívül szól a tanítóról, akinek nincs tanítványa. A telkes jobbágyok ettől függetlenül fejenként negyedköböl gabonát (összesen 18 köbölnyit) adnak neki, a zsellérek pedig évi 3 Ft-ot. Stólapénzből 4 Ft a haszna. Nehezen él, mert a filiákból nem kap gabonát.

19 Egyedutánál a conscriptor kiemeli, hogy mivel a Mura közelében fekszik, az áradások itt okozzák a legnagyobb károkat. Sok gondot ad a parasztoknak a gyakori átvonulás következtében a katonák elszállásolása. Utasításra ültettek 60 fűzfát, noha a természeti adottságok miatt az amúgy is bőven nőtt. Erdejük nagy, tűzifa bőven van, szőlőhegye nincs. 104 Mindhárom falunak meglehetős archaikus lehetett még a társadalmi szerkezete. Több helyütt nagycsaládban éltek 6 8 adózó felnőttel, családtaggal. Alig képzelhető, hogyan fért el az apró, boronafalú házakban ennyi ember. A fiatal házasok minden 35 bizonnyal az istálló vagy a pajta padlásán, a legények pedig a jószág mellett éjszakáztak.104 A XVIII. század vége felé sem igen tapasztalható fejlődés az iparosodás terén. Az 1775-ös adóösszeírásban mégis szerepel 5 faber (kézműves), 1 fazekas, 1 szabó, 3 molnár, de ban ismét csak 4 faber, valamint Andor János kovács és a fentebb említett szabó, Tóth Márton.105 Az 1784-ben közzétett II. József-féle katonai térképen Béc és Egyeduta sűrű erdőit ölelésében fekszik. Az előbbi házait szabálytalanul, halmazosan építették, az utóbbi lényegében egyutcás úti" falu. Ma is ez a településszerkezet jellemző rá. Letenyétől és Egyedutától délre, irtásokkal szabdalt ártéri erdő mentén hatalmas hurkokat képezve kanyarog a Mura. Látható a térképen a Szapáryak új kastélya, az évszázadok során többször említett átkelő, a rév és a mellette álló vendégfogadó. Kereszt jelzi a mai Furgyántér"-en az 1756-ban emelt Szent Flórián-szobrot. A Bécre vezető úttól délre megnyitották már a közös temetőt.106 Letenye tekintélyét és fejlődését minden bizonnyal előmozdította, hogy 1785-ben plébániát kapott, melyhez évtizedeken át 5 filia tartozott. A település központját uraló, a Szentháromság tiszteletére épített tágas, egyhajós barokk templomról érdemes bővebben szólni. Egyes források szerint 1765-ben már állt, de valójában még 1777-ben sem volt kész.108 Két homlokzati falfülkéjében Szent Péter és Szent Pál kb. 2 m-es, hársfából művészien faragott szobra állt. Több mint egy évszázad viszontagságai azonban megrongálták őket. Előbb a karok lettek az enyészeté, majd az esőtől, fagytól korhadni kezdett a szobrok teste is. Ezért a templom 1900 körüli tatarozásakor eltávolították őket. Egy ideig a templom padlásán hevertek, majd a Thúry György Múzeumba kerültek,109 ahol elvégezték rajtuk az alapvető konzerválási munkákat. Bár restaurálásuk még nem történt meg, számos kiállításon gyönyörködtették a közönséget. A barokk templombelsőt angyalszobrokkal ékes főoltár uralja középütt a Szentháromságot megjelenítő szép, barokk festménnyel, a bal oldali mellékoltárt pedig egy Mária-kegykép díszíti két oldalán Szent István és Szent László szobraival. A hajó ugyancsak bal oldali falán látható falfestmény témája: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. Nem tudjuk, hogy a templomot vagy az eredetileg barokk kastélyt építették-e korábban. Utóbbit 1820 körül klasszicista stílusban átalakították. A főbejárat felett 4 pár oszlopon nyugszik a kovácsoltvas korláttal övezett széles erkély. Felette az enyhén előreugró középrizalitot timpanon teszi hangsúlyossá. Bár a kastélyban csak ritkán tartózkodott a Szapáry család, a körülötte elterülő nagyparkot időnként a változó stílusirányzatoknak megfelelően átformálták. Fái közül legnevezetesebbek egy 550 cm törzsátmérőjű, több száz éves, fejedelmi koronájú platánfa, a régi időkből visszamaradt kocsányos tölgyek, valamint a kastéllyal talán egyidős gyertyánlugas.110 A 3 település társadalmi összetételének behatóbb megismeréséhez az ugyancsak II. József által elrendelt évi népszámlálás segít hozzá. Főbb adatai: Helységnév Házak Családok Jogi népesség Férfi Nő Letenye Béc Egyeduta

20 A férfiak közül: Helységnév Pap Nemes Tisztviselő '. Polgár Paraszt Zsellér Egyéb Letenye Béc Egyeduta m Letenyén lakik a plébános és a káplán, a templomot tehát használták már. A század utolsó évtizedében Letenye, Béc és Egyeduta csak ritkán szerepel nyomtatott forrásokban. Vályi András között megjelent Magyar országnak leírása... című nevezetes munkájában a következőket olvashatjuk róluk: Letenye. Elegyes mezőváros, földesura gr. Szapáry uraság. Lakossai katolikusok, fekszik Zala egerszeghez nem messze, határja termékeny, más különféle javai is vannak." Bécz. Magyar falu, földesura gr. Szapáry uraság, lakosai katolikusok, fekszik Letenyének szomszédságában, melynek filiája, határbéli szőlőhegyei jók és terméseinek eladására valók, jó módja van, de középszerű vagyonnyaihoz képest, második osztálybéli." Egyeduta. Elegyes falu Szála Vármegyében, földesura gr. Szapáry uraság, lakói katolikusok, fekszik Letenye mellett, annak filiája. Határbéli földje jó termékenységű és más jeles tulajdonságaihoz képest is I. osztálybéli." m Letenye tehát ismét mezőváros! A szerző érdemesnek tartotta megemlíteni, hogy lakói terményeiket jól el tudják adni. Mária Terézia vámpolitikája a század végére megtermetté gyümölcsét: a hazai mezőgazdasági termékeket és nyersanyagokat (gubacs, hamuzsír, kender, len stb.) az alacsony vámok miatt szinte kizárólag az osztrák tartományokban értékesítették, az ottani ipari termékek pedig a külföldi versenytársak szinte teljes kizárása folytán hazánkban kerültek piacra. Ugyanekkor megsokszorozódtak a Balkánról Ausztria felé irányuló sertés- és vágómarhaszállítmányok is, és főképp a napóleoni háborúk idején tovább nőtt a kereslet a gabona, gyümölcs, méz, gyapjú, bőr, gubacs és hamuzsír iránt. A mindjobban kifizetődő, ezért egyre inkább fellendülő termény-, állat- és ipari nyersanyagkereskedelem fokozott termelésre és értékesítésre ösztönözte a földesurat és jobbágyát egyaránt. Ennek érdekében az uradalmak közöttük a letenyei is újból megkezdték az irtásföldek tömeges kisajátítását. Egyre több jobbágytelket alakítottak belőlük, mert a majorsági földek műveléséhez mind több robotra és egyéb szolgáltatásra (hosszúfuvar stb.) volt szükségük. Eltiltották jobbágyaikat az erdei haszonvételektől is: a legeltetéstől, a makkoltatástól, a gubacsgyűjtéstől, és tilalmazták a háziiparként űzött bognár, kádár, pintér, kerékgyártó és egyéb faipari mesterkedéseket, mivel azokhoz a földesúri erdőből szerezték" a nyersanyagot ben Szapáry Péter arra hivatkozva, hogy a jobbágytelkek 1767 óta ismét nagyon elaprózódtak újabb úrbérrendezést hajtott végre. Megszüntette a töredéktelkeket, és főleg 1/2, illetve egész telekre ültette jobbágyait. Ennek eredményeként Letenyén 23 és 3/4 helyett 32, (7 egész és 50 féltelek), Bécen 11 és 1/4 helyett 18 2/4 (8 egész és 21 féltelek), Egyedután 20 egész helyett 34 egész telek (1 másfél, 14 egész és 37 féltelek) került kialakításra. A jobbágyok száma ugyanezen idő alatt a következőképp alakult: Letenye Béc Egyeduta Telkes jobbágy Zsellér Ház nélküli zsellér Összes úrbéres: A telkes jobbágyok száma tehát s vele a szolgáltatások mértéke is jelentősen nőtt, a zselléreké viszont csökkent. Ezen úriszéken megítélt, az úrbéres terheket újólag szabályozó, ún. reguláció a végsőkig elkeserítette a parasztokat június 4-én egy, a parasztok megnyugtatására a vármegye által kiküldött bizottság igyekezett a jobbágyokkal elfogadtatni az elvett irtásokért megállapított szerény kártérítési összeget. De azok egyre csak azt hajtogatták, hogy irtásföldjeiket nem adják, és megtartásuk