AZ ÁGAZATI PÁRBESZÉD HELYZETE AZ ÉLELMISZERIPARBAN

Átírás

1 AZ ÁGAZATI PÁRBESZÉD HELYZETE AZ ÉLELMISZERIPARBAN A MUNKAVÁLLALÓI ÉS MUNKAADÓI OLDAL EGYSÉGES TANULMÁNYA Budapest, január Készítette : Piros László Sóki Gyula

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 3. oldal 2. Az ágazat jellege, struktúrája 3. oldal 2.1. A magyarországi élelmiszeripar helyzete 3. oldal 2.2. Versenyképesség 5. oldal 2.3. Vállalkozások száma, koncentráció 2.4. Eredményesség 2.5. Az élelmiszeripar és az EU csatlakozás, problémák, javaslatok oldal oldal oldal 3. Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban 10. oldal 3.1. Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek 10. oldal 3.2. A jelenlévő szakszervezetek jellemzői 12. oldal 3.3. Munkaadói szövetségek 13. oldal 4. Kollektív alku jellemzői 17. oldal 4.1. Kollektív Szerződések 17. oldal Sütőipar 17. oldal Cukoripar 18. oldal Konzervipar 19. oldal Hűtőipar 19. oldal 4.2. Bérmegállapodások 20. oldal Sütőipar 20. oldal Cukoripar 21. oldal Konzervipar 21. oldal Hűtőipar 21. oldal 4.3. A kollektív alku területén érvényesülő trendek 21. oldal 5. Középszintű szociális párbeszéd további fórumai 23. oldal 5.1. Az együttműködés intézményei 23. oldal 5.2. Közös akciók, események 23. oldal 5.3. Az ágazat KSZ lefedettsége 24. oldal 5.4. Több munkáltatóra vonatkozó KSZ-ek 24. oldal 5.5. Gazdasági érdekegyeztetés lehetőségei 24. oldal 6. Részvételi intézmények az ágazatban 25. oldal 6.1. Participációs intézmények aránya 25. oldal 6.2. Transznacionális vállalatok, Európai Üzemi Tanácsok 25. oldal 6.3. Szerepvállalás az EU-s Ágazati Bizottságok munkájában 26. oldal 7. Következtetések 27. oldal Mellékletek/Táblázatok 29. oldal 2

3 1.Bevezetés E tanulmány célja, hogy bemutassuk az élelmiszeripari ágazatban folyó szociális párbeszéd eddigi tapasztalatait, jelenlegi helyzetét. A helyzetértékelés során elemezni kívánjuk a szociális párbeszéd megteremtésére irányuló törekvéseket, bemutatva az elért eredményeket. Ezen belül fel kívánjuk tárni a szociális párbeszéd teljes körű kialakítását és hatékony működését akadályozó tényezőket, hiányosságokat és ennek kapcsán javaslatokat kívánunk tenni azok megszüntetésére. Ez a tanulmány az ágazatban működő munkavállalói érdekképviseletek, szakszervezetek tapasztalatainak felhasználásával, azok összegzésével készült. A tanulmányban az élelmiszeripar, mint a nemzetgazdaság egy ágazata szerepel. Ugyanakkor az élelmiszeripari ágazaton belül sok önálló KSH besorolással rendelkező szakágazat (alágazat) tevékenykedik 1. Az anyagban ezért a KSH besorolásnak megfelelően az egyes szakmák, iparágak esetében szakágazatokról beszélünk, ezt a kifejezést használjuk. A tanulmányban az élelmiszeripari ágazat egészének bemutatása mellett részletesen csak a cukoripari, hűtőipari, konzervipari, valamint a sütőipari szakágazatok gazdasági és strukturális elemzésével, továbbá az ezekben folyó társadalmi párbeszéd érdekegyeztetés tapasztalataival, eredményeivel és gondjaival foglalkozunk. 2.Az ágazat jellege, struktúrája 2.1.A magyarországi élelmiszeripar helyzete Az élelmiszer,-italipart, valamint tradicionálisan a dohányipart soroljuk a feldolgozóipar élelmiszeripari alágazatába. Az élelmiszeripar az ország adottságaira tekintettel szakágazatonként eltérő mértékben éves múltra tekint vissza és mindenkor jelentős szegmense volt a magyar gazdaságnak. Jelenleg a magyar ipar termelésének mintegy 14 %-át adja, s feldolgozó iparon belül a gépipar után a második legnagyobb alágazat. A gazdasági, társadalmi jelentőségét az adja, hogy az élelmiszeripar vásárolja meg a magyar mezőgazdaság árutermelésének közel 75 %-át, s ezzel alapvetően befolyásolja a mezőgazdaság, a magyar vidék fejlődését. Az élelmiszeripar kibocsátásának 80 %-a a belföldi piacra irányul, 20 %-a pedig a külföldi piacokra. A belföldi értékesítésünk sajátossága, hogy a kereskedelmi hálózatban egy év alatt eladott összes élelmiszeripari termék legalább 90 %-ban hazai termelésből származik. Ez a piaci 1 Lásd: 1. sz. melléklet 3

4 részesedés a magyar feldolgozóiparon belül lényegében egyedülálló. A külkereskedelem fokozott ütemű liberalizálásával is összefügg, hogy évről- évre nő az import verseny. (Öthat évvel ezelőtt az import termékek piaci részesedése még nem volt több 5-6 %-nál.) Az élelmiszeripari termékek exportja több év átlagában évi 2 md EURO, ami az ország áru-kivitelének alig 6 %-a. Ugyanakkor az élelmiszeripari termékek importját is figyelembe véve az alágazat évi átlagban mintegy 1 md EURO pozitív külkereskedelmi egyenleggel járul hozzá az ország fizetési mérlegének kiegyensúlyozásához. A termelő ágazatok közül egyedül még a mezőgazdaság az amelyik külkereskedelme érdemi pozitív egyenleget termel. A magyarországi élelmiszeripar teljesítményét növeli, hogy - az összes agrárkivitel 75 %-át adja, azaz ilyen magas a feldolgozott termékek aránya, - a kivitel közel 60 %-a az EU országaiba irányul, - Európában alig van ország amellyel szemben ne lenne aktív az élelmiszeripari termékeink külkereskedelme. A realitáshoz az is hozzátartozik, hogy az élelmiszeripar exportja a világ fejlett régióiba az elmúlt 10 évben ugyan nőtt, de ez a növekedés nem kompenzálhatta a volt keleti piacokon elszenvedett piacvesztést. Az élelmiszeriparunk a rendszerváltást követően nemcsak a külpiacokon szenvedett el veszteségeket. A belső piacon a rendkívül magas infláció, az ország gazdasági teljesítményének tartós visszaesése, a vásárlóerő csökkenést okozott, amit egy alapvetően belföldre termelő ágazat érzett meg a legjobban. A közel 30 %-os vásárlás visszaesés hatása még mindig tart. Összeségében ez a magyarázata annak, hogy az ipar változatlan áron mért termelési szintje 2000-ben csak minimálisan volt nagyobb a 10 évvel megelőző szintnél. Összehasonlításként, a mezőgazdaság árutermelése ez alatt az időszak alatt mintegy 40 %- kal csökkent. A két ágazat eltérő irányú fejlődése mögött az élelmiszeripar sikeres strukturális átrendeződése, az állami tulajdon magánosításának gyors üteme, s nem utolsó sorban a privatizációban a nemzetközi piacvezető cégek kitüntetett szerepvállalása a meghatározó. Jelenleg az élelmiszeripari alágazat jegyzett tőkéjének 65 %-a van külföldi tulajdonban. Ezen belül abszolút meghatározó a nemzetközi vállalatok súlya. Közvetlen állami tulajdonban a jegyzett tőke mintegy 1 %-a van. A strukturális átrendeződés sikerét jelzi, hogy amíg egyfelől a hagyományos élelmiszeripari szakágazatokban kapacitás felesleg keletkezett, amit jelentős társadalmi, regionális feszültségek közepette állami segítség nélkül nagyrész a külföldi tulajdonú társaságok szüntettek meg, addig igen jelentős magas hozzáadott érteket termelő új kapacitások is létrejöttek. Új szakágazatok születtek. ( jégkrém, maláta, sneck, ételízesítőlevesporok, dressingek, öntetek stb. ) Jelentős fejlődés következet be a húskészítmények, a tejtermékek gyártásában is, s megújult az egész ipar termelési szerkezete és csomagolás kultúrája. Ez a folyamat azonban még nem fejeződött be. 4

5 Az EU csatlakozáshoz közeledve, a szabad-kereskedelem kiteljesedése fogja a folyamatot lezárni. Az elmúlt 10 év alatt új szakágazatok születtek, mint például snack-gyártás,a jégkrémgyártás, ételízesítők,levesporok,dresszingek gyártása, önálló szakágazattá fejlődött az űditőitalipar, az ásványvíz palackozás, a hobbiállat eledel gyártás. Jelentős mértékben nőtt a hús, baromfihús készítmények gyártása és megújult az egész ipar csomagolás kultúrája. A fejlődést, a változást jelentős fejlesztések alapozták meg. Az elmúlt 10 évben az élelmiszeriparban megvalósított döntően technológiai célú beruházások miatt az iparág egészét tekintve a működő technológiai berendezések átlagos életkora alig több öt évnél. ( Természetes azonban, hogy az átlag mögött szélsőséges szóródás húzódik meg. Jellemző, hogy a magyar tulajdonban lévő cégek esetében az elmúlt 10 évben még a pótlásra sem volt mód. Szakágazatonként is rendkívül nagy a szóródás.) 2.2 Versenyképesség A fejlesztések, a strukturális átrendeződések, a hagyományos szakágazati teljesítmények visszaesése következtében 10 év alatt az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma becsléseink szerint közel fővel csökkent. Jelenleg az összes élelmiszeripari termék előállításban a vállalkozások mintegy 152 ezer főt foglalkoztatnak. Ez a szám azonban a termeléssel összevetve számos, még meglévő problémára utal. Így többek között: - nemzetközi összevetésben az egy foglalkoztatottra jutó termelés alacsony, az EU átlagától kb. 20 %-kal marad el, - ezt magyarázza azonban az is, hogy ágazatunk tevékenységi szerkezete sem átlagos, még mindig magas a közvetlen mezőgazdasági termék-feldolgozó szakágak súlya, - a lakosság fizetőképessége még nem képes tolerálni a magasabb feldolgozottságu termelést. Mindezek ellenére a magyar élelmiszeripar versenyképessége nem rossz! Az EU élelmiszeriparának átlagában a termelés bruttó hozzáadott érték hányada átlagosan %. Nálunk ez az arány %, tehát a különbség nem nagy, nem behozhatatlan. Ugyanakkor a magyar élelmiszeripar kibocsátásának 66 %-át adó legnagyobb 100 cégnél ez az arány közel 30 %! Ebből is látszik, hogy a gond alapvetően a kis és közepes méretű vállalkozásoknál van Vállalkozások száma, koncentráció Ágazatunkban dec. 31.-én 8378 vállalkozás működött. Ebből: 3083 jogi személyiségű társas vállalkozás, 1395 a jogi személyiség nélküli társas vállalkozás és 3900 egyéni vállalkozás. Az összes vállalkozás 80,4 %-a 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, s ennek a körnek az ágazat teljes bruttó termeléséből való részesedése 3,1 %. 5

6 Ugyanakkor az összes vállalkozásnak csak 46,9 %-a készít társasági adóbevallást. A kettős könyvvezetésű vállalkozások száma 2959 és ennek a körnek a termelési értékből való részesedése 96 %. Ezért elemzésünkben az 5 főnél többet foglalkoztatottak, és a kettős könyvvezetésűek adataira támaszkodunk. A kettős könyvvezetésű vállalkozások átlagos adatai : Egy vállalkozásra jutó - foglalkoztatottak száma 40 fő - éves nettó árbevétel 623 millió Ft ( 2,5 millió EURO ) export hányad 19.3 % - saját tőke 207 millió Ft ( 0,8 millió EURO ) - adózás előtti eredmény 25 millió Ft ( 0,1 millió EURO ) A év átlagos adatai világosan mutatják, hogy az élelmiszeriparra alapvetően a kis és közép vállalati struktúra a jellemző. (Ez természetesen kihat a munkavállalók szervezettségére is! ) A vállalkozásoknak csak 13 %-a, 385 cég foglalkoztat 50 főnél többet, ezen belül a zöm az létszám-kategóriába tartozik ( 2841 cég ) között a cégek 1,9 %-a, azaz 56 cég van. 500 főnél többet foglalkoztatott cégek aránya 1,5 %, azaz 62. E két utolsó kategória együttesen több mint 70 %-át adja az ipar termelésének. Ez a vállalkozói kör foglalkoztatja a kettős könyvvezetésű cégek foglalkoztatottjainak (118,3 ezer fő) legalább a 65 %-át, azaz közel főt. A kis cégek piaci esélyei nem jók. A globalizáció körülményei között versenyhátrányban vannak az erőforráshoz jutásban, valamint a koncentrált kiskereskedelem hálózatán keresztüli értékesítésben. Az élelmiszeripari vállalkozások koncentrációját jól jellemzi a mellékelt 100-as toplista. A magyarországi cégeket is évről évre érinti a nemzetközi szintű vállalatfelvásárlás, a fúziós trend, valamint a közép-európai regionális kapacitás építés, vállalat átszervezési hullám. Az ágazat vállalkozásait a közel jövőben rendkívüli mértékben fogja érinteni az élelmiszerbiztonsági, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés, illetve annak számonkérése. A kis vállalkozások közül több ezerre tehető azoknak a száma akik még nem alkalmazzák a kötelező HACCP rendszert Eredményesség Az árbevétel arányos adózás előtti eredmény évben 4,03 % volt, 35 %-kal alacsonyabb mint a magyar ipar átlaga!. Az alacsony eredmény tartalom főleg a rendkívül magas kölcsön forrással, illetve a kereskedelemnek a fogyasztói árak alakulásától lefelé eltérített beszerzési árpolitikájával függ össze. 6

7 A magas kölcsöntőke hányad miatt például a bank-költség egy évben kiteszi az adózás előtti eredmény 54 %-át! Az élelmiszer árolló nyílása pedig ben legalább 25 milliárd Ft bevétel kiesést okozott, ami az eredmény 34 %-nak felel meg. Az élelmiszeriparban 2000-ben az átlagos havi bruttó keresetek 17,8 %-kal nőttek, melynek forrását nagyrészt ( 95 % ) a termelékenység növekedése adta, ezért a 100 ft termelési értékre vetítve a személyi jellegű költség folyamatosan csökken és már nem éri el a 12 Ftot. Kedvezőtlen jelenség, hogy 2000.ben 1186 vállalkozás volt veszteséges, s a veszteség mértéke 32 milliárd Ft volt. Igen kedvezőtlen az is, hogy a veszteség 55 %-át a külföldi tulajdonban lévő cégek termelték ki, s a veszteség 42 %-át az 500 főnél többet foglalkoztatott cégek adták. Kedvező azonban, hogy a nyereséges vállalkozások az adó megfizetése után több, mint 60 milliárd Ft-ot forgattak vissza vállalkozásaikba. Ezen felül 36 milliárd Ft osztalékot is fizettek. Az áttekintés az iparágról átlagos képet ad, de a valóság gyártási ágazatonként, vállalkozásméret szerint rendkívül nagy szóródást mutat, amit a három szakági melléklet is példáz. 2.5 Az élelmiszeripar és az EU csatlakozás, problémák, javaslatok A magyarországi élelmiszeripar tevékenységét az élelmiszertörvény és annak végrehajtási rendelete, valamint számos miniszteri rendelet, s nem utolsó sorban három kötetes Élelmiszer Könyv szabályozza. A szakmai törvényeink harmonizáltak, sőt az új EU rendelkezések átvétele is naprakész. Élelmiszeripart érintő kérdésben a magyar kormány egy-két derogációs igényt jelentett csak be. Nagy lépéseket tettünk az élelmiszerhigiéniai, az élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelésben is. Fő gond, hogy a követelményeink sok esetben keményebbek az EU előírásainál, de a magyar ellenőrző hatóságok kapacitása nem kielégítő, ezért különösen a kis vállalkozások esetében a követelményeknek való megfelelés számonkérése nem teljes. A kis vállalkozások jó része akkor szembesül a követelmények meglétével, amikor a hatóságok szembesítik őket azokkal. Nagyfokú ebben a körben az információ hiány, ezért az ÉFOSZ egy Phare project keretében sorozatot indított egy-egy szakma JÓ HIGIÉNIAI GYAKORLATA témakörben, átvéve az EU szakmai szövetségeinek eredményeit, útmutatóit. A farmtól a fogyasztó asztaláig megjelenő új vertikális élelmiszerbiztonsági követelmény gyenge pontja a mezőgazdaság és a kereskedelem. Egyik ágazatban sem született meg a jó termelési, kereskedelmi gyakorlat és a jó higiéniai gyakorlat intézménye, s így félő,hogy az ipari erőfeszítések hiábavalóak. 7

8 Az iparban várhatóan még ez év első felében kötelező lesz a címkéken tájékoztatni a fogyasztót, hogy a felhasznált nyersanyagot melyik termelőtől vásároltuk. Működik az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Bizottság, melyben az ÉFOSZ rendes tag, s ebben az évben felállításra kerül az Élelmiszerbiztonsági Hivatal is. Az élelmiszeripar aktuális problémája a környezetvédelem. Ezen belül a csomagolási hulladék csökkentése, az újrahasznosítás vár megoldásra. A jelentős terhet adó csomagolási termékdíj-rendszer nem váltotta be a reményeinket, mivel az adók módjára az állam által beszedett termékdíjakból minimális összeg jutott a szelektív gyűjtés rendszerének kiterjesztésére, az újrahasznosításhoz szükséges feldolgozó kapacitások megépítésére, az érdekeltség megteremtésére. Ezért az ÉFOSZ fő törekvése, hogy a hazai törvények tegyék lehetővé az ipari összefogást, a kötelező termékdíj rendszer egyidejű megszüntetésével. A magyar ipar közvetlenül és a CIAA-én keresztül is részt vesz a BAT követelmények EU szintű kimunkálásában. A csatlakozás előtt kiemelt feladat a környezeti erőforrásokkal való gazdálkodás eredményességének javítása. Ez a levegő, a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek terhelhetőségében jelent rendkívül nagy fejlesztési feladatot. Az ipar ezt saját forrásból képtelen megoldani. Különösen akkor ha a kormányzat a kommunális szennyvízkezelés ügyét úgy is előakarja segíteni, hogy az élelmiszeripar által korábban létrehozott a települések szennyvízkezelését megoldó művekből kiszorítja az ipart és arra ösztönzi, hogy saját műveket hozzunk létre. Ehhez a feladathoz az ipar vállalkozásainak ereje nem elégséges. Mindenképpen szükséges, hogy az állam támogatással ösztönözze a szükséges beruházásokat. A KAP rendszer átvételében is óriásiak a lemaradások. Az ipar versenyképességét érintő agrártámogatási rendszerekben még nem sikerült átvetetni a KAP filozófiáját, módszereit is csak nyomokban. A kollektív agrármarketing rendszerében sem léptünk abban előre, hogy a magyar tulajdonú cégek olyan márkaépítést végezzenek, ami nélkülözhetetlen az egységes EU piacon, de a magyar piacon is egyre inkább a sikeres helytálláshoz. Ezzel szemben óriási ütemben nő a jellegtelen áruházi márkák súlya a termelői márkák rovására. A termelő cégek nagy gondja, s évente rendkívül nagy veszteségeket szenvednek el attól, hogy a gyártók és a kereskedők közötti kapcsolatokat se a versenytörvény, se a kereskedelmi törvény nem, illetve igen hézagosan szabályozza. ( fizetési határidők, beszerzési ár alatti értékesítés, árajánlati különbségtétel a kerekedő társaságok irányában aszerint, hogy azoknak milyen a funkciójuk és hol van a működési területük stb. ) Különösen nehezményezik a gyártók, hogy amíg a kormányzat ösztönzi a kereskedőket, hogy beszerzési társaságokat hozzanak létre, addig a magyar versenytörvény tiltja a gyártóknak a kínálat-egyesítő társaságok szervezését. Mára olyan helyzet jött létre, hogy 6-7 beszerzési társaság kezében van a teljes élelmiszer beszerzés több mint 80 %-a. 8

9 A kínálat egyesítő összefogás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a kis és közepes méretű zömmel magyar tulajdonú társaságok talpon maradjanak és a csatlakozás után is jelentős piaci szereplők legyenek. Ellenkező esetben meg kell elégedniük a helyi, kis és közepes települések kínálta piaci lehetőséggel. Ehhez is azonban termékváltásra, fejlesztésre van szükség. Esélyt csak a helyi gasztronómiai hagyományokra, a bio termékek előállításában találhatnak, mivel a kereskedelmi hálózatok az egységes kínálatukkal rövid időn belül elérik a kis régiók központjait is. A kereskedelem egységes kínálata beszállítói oldalon márkát, minőséget, nagy mennyiséget követel, s ebben a kicsik, közepesek kevésbé állhatják a versenyt a nagy gyártó cégekkel. A nagy gyártó cégek kontinentális méretekben racionalizálják leány vállalataik kapacitásit, termék szerkezetét, hogy a kereskedelem óriási ütemű koncentrációja által kiváltott kihívásnak megfeleljenek. Mindezek a folyamatok jórészt függetlenek az EU csatlakozásunktól. Ezek a globalizációval, valamint az egyetemes élelmiszerbiztonsággal, környezetvédelemmel függnek össze. A felvázolt problémákat magunkért kell megoldani, amiben viszont az EU csatlakozás is segít. Segít, mert kényszerit a normáknak való mielőbbi megfelelésben, segít mert már a csatlakozást megelőzően a SAPARD és más előcsatlakozási alapok forrásaival ösztönzi a felzárkózást. Az élelmiszeripar gazdasági, társadalmi és politikai súlya azt igényelné, hogy például a Széchenyi terv kereteiben egy az idegenforgalomhoz hasonlóan, egy ágazatspecifikus program segítené az élelmiszeripar éves teljesítményének %-át adó, a munkavállalók %-át foglalkoztató döntően vidéki telephelyű 8200 kis és közepes vállalkozást. Az ágazat jelenlegi helyzetének részletes bemutatását a melléklet tartalmazza. A három szakágazat ( sütőipar, cukoripar, gyümölcs-zöldség feldolgozás ) helyzetfeltáró anyaga, mint munkaadói vállalás külön került leadásra, s azok az ágazat egységes tanulmányában is hasznosulnak! A verseny fokozódása és a magasabb szintű minőség élelmiszerbiztonság követelménye jótékony hatással lehet, lesz a fejlesztésekre, ezzel egyidejűleg viszont törvényszerűnek és elkerülhetetlennek látszik a foglalkoztatottak számának csökkenése. E tekintetben a foglalkoztatottak számának további, minimum 40 % körüli csökkenésére számítunk (pl. a cukoriparban a csatlakozással további cukorgyárak bezárása prognosztizálható). Az ágazati foglalkoztatás drasztikus csökkenése jelentős kihatással lesz az érdekképviseletek pozíciójára, működésére. Ezért is tartjuk fontosnak és lényegesnek az erők koncentrálását, az egységes fellépés lehetőségének megteremtését. Ilyen hatások mellett hamarosan előtérbe kerülhet a jelenlegi szakszervezeti struktúra életképességének kérdése is, feltehetően át kell gondolni a hangsúlyok áthelyezését helyi szintről szakmai, vagy ágazati szintre úgy a tevékenység, mint szervezeti struktúra tekintetében. Megítélésünk szerint nem csak a szakszervezeti struktúra és érdekvédelem nem felel meg napjainkban az európai uniós elvárásoknak, hanem a munkaadói érdekképviseletek szervezeti struktúrája, működési mechanizmusa sem felel meg annak. Különösen nem felel meg a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek együttműködési mechanizmusa az ágazati, szakágazati szintű egyeztetések jelenlegi gyakorlata. 9

10 Szükségesnek tartjuk egyértelműen rögzíteni és közzétenni a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek felállását, működési mechanizmusát és kapcsolatrendszerét. Különösen fontos, hogy rögzítésre kerüljön az egyes szervezeteknél hogy milyen felhatalmazottság alapján, milyen kompetenciával vesznek részt a szakágazati szintű egyeztetéseken, milyen jogosultságaik vannak megállapodások megkötésére. A szakszervezetek működési mechanizmusa, kongresszusuk által elfogadott alapszabályuk lehetővé teszi és felhatalmazást adnak szakágazati szintű érdekegyeztetésben való közreműködésre, megállapodások megkötésére. A foglalkoztatás területén is várhatók jelentős változások. Feltehetően előtérbe kerül majd a határozott időre történő munkaviszony létesítés, a foglalkoztatás rugalmas formái, az atipikus foglalkoztatás, a szezonmunka előretörése, stb. A szakszervezeteknek, érdekképviseleteknek ezekre fel kell készülniük. A szakszervezetek fontos feladata, hogy ezekkel kapcsolatban felhívja a figyelmet az aktív munkaerő-piaci eszközök hatékony használatára. Itt meg kell említeni a munkavállalók felkészültségi szintjét is, mellyel szemben várhatóan megnőnek a követelmények, s melynek továbbfejlesztését a meglévő és kiváló hagyományokra kell építeni. 3.Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban Az élelmiszeripari ágazatban a többi ágazathoz hasonlóan a munkaügyi kapcsolatok szereplői a szakszervezetek munkaadói szervezetek munkaadók, vagy azok csoportja A múltban e területen két szereplő volt jelen, az ÉDOSZ 2, mint szakszervezet és közvetlen kapcsolatban volt a munkáltatókkal, illetve az azokat tömörítő trösztökkel. A rendszerváltás időszakában a szakszervezetek is pluralizálódtak, az ÉDOSZ, mint egységes szakszervezet felbomlott és szakágazati szakszervezetek alakultak ki és meg. Ezzel közel egyidejűleg jelentek meg a munkaadói szervezetek, szövetségek, illetve a kamarai törvény hatályba lépésével a kamarák Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek Az élelmiszeriparban, napjainkban többségében - a volt ÉDOSZ-t alkotó szakmai szakszervezetek vannak jelen. Ennek megfelelően a(z) Édesipari Baromfiipari Gabona- és malomipari Húsipari 2 Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete, majd később jelenleg is Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (Federation of Foodworkers Trade Unions) 10

11 Konzervipari Hűtőipari Sütőipari Fehérjeipari Növényolajipari Dohányipari Dolgozók Szakszervezetei, melyek önálló jogi személyként funkcionálnak. Önálló jogi személyként bejegyzett még a DEKO Szakszervezet, mely a Debreceni Konzervgyár önálló konzervipari szakszervezete, viszont nem tagja a Konzervipari Dolgozók Szakszervezetének, közvetlenül tagja az MSZOSZ-nek. Annak megyei képviseletén keresztül. Ezeken kívül szintén önálló jogi személyként az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete (ÉDSZ) tagozati struktúrában tömöríti a külön-külön kisebbnek nevezhető szakmai szervezeteket, így a Tejipart, Cukoripart, Szeszipart, Boripart, Söripart, Üdítő- és ásványvízipart, Élelmiszeripari iskolákat, Egyéb, vegyes területeket (kutatóintézetek, kisebb hús- és dohányipari alapszervezete, stb.).. A fentiekben említett szakszervezetek a dohányipar kivételével az MSZOSZ-hez kapcsolódnak, annak tagszervezetei. Ugyanakkor ezek nagyobb része szövetségi formában alkotja az ÉDOSZ Szövetséget, melyen keresztül ugyancsak az MSZOSZ-hez tartoznak 3. Az élelmiszeriparban nem jelentős számban, de jelen vannak más konföderációhoz tartozó szakszervezetek is, így elsősorban a LIGA szakszervezetek (pl. Hatvani Cukorgyár, Nyírség-Hasso Sütőipari Kft, stb.) Mint korábban említettük, a dohányipar az egyetlen, mely elkülönült szakszervezetként egyetlen konföderációhoz sem tartozik. A Sütőipari Dolgozók Szakszervezete (SDSZ) a szakágazatban reprezentatív szakszervezetként közel negyven alapszervezettel rendelkezik, a teljes szakágazati foglalkoztatotti létszám kb. 50 %-át tömörítő vállalkozásoknál jelen van. Önálló jogi személyként működik. Közvetlenül alapító tagja az MSZOSZ-nek, valamint az ÉDOSZ Szövetségnek. Képviselőin keresztül mindkettő vezető testületeinek munkájában részt vesz. Önálló nemzetközi kapcsolatai nincsenek, az ÉDOSZ-on keresztül tagja az EFFATnak, illetve az IUF-nek. A Konzervipari Dolgozók Szakszervezete (KDSZ) szintén önálló jogi személyként bejegyzett szakszervezet, kapcsolódása azonos az SDSZ-ével. Tíz alapszervezetet tömörít, melyek a szakágazat nagyüzemeiben működnek. Nincs szakszervezeti jelenlét 8 nagyobb és valamennyi kisüzemnél. Becsült szervezettsége 50 % január elsejétől 3 Lásd: 4. sz. melléklet 11

12 vált külön a KDSZ-től a DEKO Szakszervezete, mely szintén kb. 50 %-os szervezettséggel bír. A Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ) mintegy ezer fő szakszervezeti tagot tömörít, tagja az MSZOSZ-nek ig az ÉDOSZ Szövetség tagja volt, ekkor azonban kivált, s önállóan képviseli tagjait. Nemzetközi kapcsolatai nincsenek. Az ÉDSZ Cukoripari Tagozata ig önálló cukoripari szakszervezetként működött, jelenleg az ÉDSZ egyik meghatározó tagozata. Szervezettsége magas, 80 % feletti. A tagozat vezetője az ÉDSZ Ügyvivő Testületének és az ÉDOSZ Szövetség elnökségének választott tagja. Önálló szakszervezeti nemzetközi kapcsolatai nincsenek, de mint a későbbiekben látszik, aktív szakmai-nemzetközi életet él A jelenlévő szakszervezetek jellemzői Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek becsült taglétszáma 26 ezer fő, a következők szerint: édesipar 1800 fő baromfiipar 2500 fő ÉDSZ 6500 fő Húsipar 6000 fő Konzervipar 1500 fő Gabonaipar 2500 fő Hűtőipar 1000 fő Fehérjeipar 300 fő Sütőipar 2500 fő Növényolajipar 700 fő Dohányipar 1000 fő LIGA 200 fő Munkástanácsok (1-2 helyen, néhány fővel, ugyanakkor gyakorlatilag ágazati szinten nincs jelen.) Mint a számokból is látszik, az ágazatban legnagyobb részt a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez tartozó szakszervezetek vannak jelen. Ugyanakkor az ágazati szintű tagozódás a szakszervezeti és külkapcsolatokban okoz jelentős hátrányokat. Az ágazati tagság kb. 72 %-a az ÉDOSZ Szövetségen, mint ágazati szakszervezeten keresztül kapcsolódik a konföderációhoz, négy szakszervezet viszont külön, s így a szakszervezeti tevékenység nem egységes. Az ágazati közös érdekképviselet ellen hat az is, hogy a szakmai szakszervezetek külön is tagjai az MSZOSZ-nek, így ott többségében a szakmai és nem az ágazati érdekek jelennek meg, bár a fontosabb kérdések összehangolására több példa létezik. Az érdekképviselet különös megnyilvánulása jelentkezik a dohányiparban is, ahol néhány kisebb alapszervezete az ÉDSZ-en keresztül kapcsolódik az ágazati munkához, többsége azonban sehová sem tartozó önálló szakszervezetet alkot. 12

13 Az ágazat szervezettségi mutatója számítási módszertől függően változó. A teljes foglalkoztatotti létszámot figyelembe véve mintegy %-os. Az élelmiszeriparra azonban jellemző a sok 10 fő alatti - kisvállalkozás ( kb. 6000), ahol gyakorlatilag lehetetlen szakszervezeti alapszervezetet működtetni a jelenlegi struktúrában. Viszont az ágazat szakszervezetei az ország élelmiszertermelésének 80 %- át előállító cégeknél jelen van. Ha ily módon számítjuk a szervezettséget, akkor ez közel %. Az egyes szakmai szakszervezetek szervezettségi aránya rendkívül eltérő, így például a nagy cégeket tömörítő húsiparé közel 50 %-os, hasonló az ÉDSZ területe is, alacsonynak mondható viszont a sütőipar, ahol a teljes foglalkoztatottakhoz viszonyítva mindössze %, bár az itt található több mint 1500 vállalkozás legnagyobb része 1-5 főt foglalkoztat. Ugyanakkor a nagyobb fő feletti sütőipari vállalkozásoknál a szakszervezet gyakorlatilag mindenhol jelen van. Az ezen vállalkozásoknál foglalkoztatottak számához viszonyított szervezettség a sütőiparban is meghaladja a 40 %-ot. Az ÉDOSZ hoz tartozó szakszervezetekre jellemző a szoros együttműködés. A Szövetség vezető testületének (elnökség) minden szakszervezet választott képviselője útján tagja, részt vesz a szövetségi (ágazati) munkában és döntésekben, így folyamatos formális kapcsolat létezik. Itt meg kell említenünk, hogy az utóbbi években felgyorsult az a folyamat, mely az egységes ágazati szakszervezeti megjelenést tűzte ki célul. A szakmai szakszervezetek lehetséges fúziójával megteremthető az erős ágazati megjelenés úgy a belső, mint az egyéb hazai és nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Ezzel párhuzamosan viszont szükségesnek ítéljük a szakmai érdekek, specifikumok kifejeződését is. Más szakszervezetekkel Szövetségen kívüli, illetve más konföderációhoz tartozó intézményes szakágazati és ágazati kapcsolat nincs, ez kizárólag helyi, üzemi szintre korlátozódik. Ez jellemző a nemzetközi kapcsolatokra is. Az ÉDOSZ, mint ágazati szakszervezet tagja a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, azon belül az Élelmiszeripari Világ-, illetve Európai Szövetségnek (IUF és EFFAT 4 ) Ezek a szervezetek külön-külön nem is ismerik el tagjukként a szakmai szakszervezeteket, így intézményes kapcsolatuk sincs. A mégis létező szakmai-szakszervezeti nemzetközi kapcsolatok elsősorban bilaterális, hagyományőrző kapcsolatok, jellemző rájuk a szakszervezetinél erősebb szakmai vonulat. 3.3.Munkaadói szervezetek és jellemzőik Az élelmiszeripar vállalkozásai az agrár-piac szabályozás sajátossága, a nemzetközi tapasztalatok alapján Magyarországon a szakmai, ágazati érdekeinek megjelenítésére, érvényesítésére a tevékenységi szerveződést és nem a térségi elvet választotta. Előfordul azonban a méret szerinti szerveződés is. Mindezek alapján majdnem minden szakágazatban működik önálló jogi személyiségű országos szakmai szövetség, egyesülés. A működő szervezetek mindegyikének 4 IUF(IUL, UITA) = International Union of Food, Agricultural, Hotel, Restaurant, Catering, Tobacco and Allied workers Associations, EFFAT = European Federation of Trade Unions in the Food, Agriculture and Tourism sectors and Allied branches 13

14 alapokmánya deklarálja a gazdasági, szakmai érdekképviselet mellett a munkaadói érdekképviseletet is, de az élelmiszeripar elmúlt 10 évében a szakmai szövetségek tagjaik elvárásai alapján a fő hangsúlyt a tevékenység közgazdasági, jogszabályi feltételeinek javítására helyezték. Az élelmiszeriparban működő érdekképviseleti szervezetek: Magyar Húsiparosok Országos Szövetsége/ + Hús Céh Tejipari Egyesülés/+ Magyarországi Tartósítóipari Szövetség/+ Magyar Hűtőipari Szövetség /+ Szárítmány- gyártók Szövetsége Gabona Feldolgozók és Kereskedők Országos Szövetsége Hobbi-Állateledel Gyártók Szövetsége/+ Sütőipari Egyesülés/+ Magyar Pékek Ipartestülete Cukoripari Egyesülés /+ Magyar Édesség-gyártók Szövetsége/+ Magyar Cukrászok Ipartestülete Margarin- gyártók és Kereskedők Szövetsége Magyar Borgazdasági Szövetség /+ Magyar Sör-gyártók Szövetsége /+ Magyar Szeszipari Szövetség és TT /+ Pálinkafőzők Országos Egyesülete /+ Magyarországi Űditőital-,Gyümölcslé-,Ásványvíz-gyártók Szövetsége/+ Ásványvíz-gyártók Szövetsége és TT Magyar Dohányipari Szövetség /+ A megjelölt szakmai szervezetek, valamint egyéni vállalatok alkotják az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségét..(ÉFOSZ) Az ÉFOSZ reprezentációja termelési értékből való részesedést tekintve 78 %. A gabona, az ásványvíz, a margarin, a kis és közepes húsipari vállalkozásokat tömörítő Hús Céh nem tagja az ÉFOSZ föderációjának. Ugyanakkor több tagjuk az ÉFOSZ-nak is egyéni tagja.. Az ÉFOSZ alapító tagja a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének, s országos kérdésekben az MGYOSZ rendszerén keresztül vesz részt a munka világát érintő érdekegyeztetésben. Az ÉFOSZ-MGYOSZ rendszer reprezentációja 85 %, mivel több olyan élelmiszeripari vállalkozás is van akik nem tagjai az ÉFOSZ rendszerének, de tagok az MGYOSZ térségi szervezeteinek. Sok élelmiszeripari vállalkozás, ( főleg a sütőiparból és a pálinkafőzők, száraztésza gyártók, tartósított lisztesáru gyártók, mini sörfőzdék, olajütők stb táborából, más országos föderációnak is tagja, sok a kettős tag is. Így a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségében, az ipartestületekben, a gazdasági, kereskedelmi kamarákban, az IPOSZ- 14

15 ban, az Agrármunkaadók Szövetségében, az ÁFEOSZ-ban is sok élelmiszeripari vállalkozás van. A gabona szövetség viszont nem tartozik egyetlen országos föderációhoz sem, de együttműködik az ÉFOSZ-al. Az élelmiszeripari szakági szövetségek a legtöbb esetben tagok a megfelelő európai szakmai szövetségeknek. Az ÉFOSZ, mint nemzeti szövetség 1993 óta társult tagja az Európa Unió élelmiszer és italipari konföderációjának a CIAA-nak, valamint a Budapesten megalakult Élelmiszeripari Világszövetségnek, melynek Európán kívül a 12 legnagyobb élelmiszeriparral rendelkező ország szövetsége is tag. Ezekre a szervezetek azonban nem igazán a munkaadói megközelítés jellemző! A CIAA szervezetében az EU országainak nemzeti élelmiszeripari szövetségei a tagok. Ugyanakkor az európai szakmai szövetségek, valamint több nemzetközi nagy vállalat társult tagok és képviselőik részt vesznek a CIAA szakmai munkabizottságaiban, az elnökség munkájában is. Az ÉFOSZ és a szakmai szövetségek így kettős kötést hoztak létre az EU élelmiszeripari érdekképviseleti rendszerében. Az élelmiszeripari vállalatok privatizációja, annak kapcsán a gazdálkodó szervezeteknél bekövetkezett szervezeti, strukturális, személyi változások alapvetően megnehezítették az ágazati szintű párbeszédet, az együttműködést. A munkaadói érdekképviseletek szervezeti felállása is változott, gyakran módosult. Ezen tényezők hatására a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek közötti párbeszéd egyre inkább a szakágazati szintre tolódott. Az egyes szakágazati szintű párbeszéd formája és hatékonysága attól függött elsősorban, hogy az adott szakágazatban milyen szakszervezet és főként milyen munkaadói érdekképviselet szakmai szövetség, tagozat működött. Több szakágazatban baromfi-, gabona-, tej-, sör-, hűtő-, cukor-, konzerv-, sütőipar már az 1990-es évek elején érdemi tárgyalások folytak szakágazati szintű KSZ- és bérmegállapodás megkötésére. A törvényi szabályozás lehetővé tette akkor a több munkáltatóra vonatkozó KSZ-ek megkötését. Ugyanakkor egyes szakágazatra vonatkozó egységes szabályozás létrejöttét megnehezítette az, hogy ezek a több munkáltatóra vonatkozó megállapodások csak az adott aláíró felekre, gazdasági társaságokra vonatkozott. Tehát nem volt felhatalmazása a munkaadói érdekképviseletnek a megállapodás aláírására, azt csak az adott gazdasági társaság fogadhatta el és írhatta alá. Ezek a tényezők jelentősen csökkentették a megállapodások megkötésében való érdekeltséget, és így a szakágazati szintű egységes szabályozás csak néhány területen jött létre, az is jellemzően a több munkáltató és a szakszervezet által megkötött megállapodás kollektív szerződés, bér- és bértarifa megállapodás volt. A Munka Törvénykönyvről szóló évi XXII. törvény lehetővé tette, hogy a szerződést kötő felek együttes kérelmére a munkaügyi miniszter az adott ágazat, szakágazat egészére kötelező hatállyal kiterjessze a megállapodást. A kiterjesztés alapfeltétele az volt, hogy a szerződést kötő felek az adott területen reprezentatívak 15

16 támogatottságban, gazdasági súlyukat illetően és taglétszámukban meghatározóak legyenek. Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) Magyarország egyik legnagyobb, régi hagyományokkal rendelkező szövetsége. Újraalakítására szeptemberében került sor, elsősorban a kézműiparosokat, kis- és középvállalkozásokat tömörítő ipartestületek részéről. Tagszervezetei elsősorban területi alapon szerveződnek, de tagjaik között van 30 országos szakmai szövetség is. Az Ipartestület néhány szakszervezeti konföderációval Munkástanácsok Országos Szövetsége, - Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, LIGA Szakszervezetek együttműködési megállapodást kötött. Ugyanakkor az élelmiszeripari ágazatban ezen konföderációkhoz tartozó szakszervezetek száma rendkívül alacsony és így gyakorlatilag ezen szakszervezetekkel együttműködés nem is alakult ki. Az élelmiszeripar területén érdemi együttműködés az IPOSZ-al és szakágazat egészére vonatkozó megállapodás csupán a sütőipari szakágazatban jött létre. Így az Ipartestülettel való együttműködést az élelmiszeripar területén csak a sütőipari szakágazatban elért eredmények alapján tudjuk értékelni. A sütőipari szakágazatban folytatott párbeszéd egyértelműen bizonyítja, hogy ezekben a szakágazati szintű egyeztetésekben az Ipartestületek Országos Szövetségének fontos szerepe és érdemi közreműködése szükséges. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elején a politikai és gazdasági rendszerváltást megelőzően jött létre. A Szövetség első 10 éves fennállása alatt jelentős szervezeti és strukturális változásokon ment keresztül. Az 1998-as megújulást követően vált jellemzően a közép- és nagyvállalkozásokat tömörítő érdekképviseletté, de azóta is jelentős érdekkörében a kisvállalkozások száma. A VOSZ tagja az ILO európai szervezete, az IOE végrehajtó bizottságának. A VOSZ szakszervezeti kapcsolata és együttműködése elsősorban makroszinten, az országos fórumokon jelentős. Bizonyítja ezt többek között, hogy a VOSZ és a versenyszféra két legnagyobb munkaadói szervezete együttműködési megállapodást kötött. Az élelmiszeripari ágazatban működő szakszervezetek, az ÉDOSZ Szövetség és a VOSZ között érdemi együttműködés, kapcsolat nem alakult ki. Kivételt jelent ez alól a sütőipari szakágazat, ahol óta a Szakágazati KSZ évenkénti módosítása, a bér- és bértarifa megállapodásra vonatkozó tárgyalásokon a VOSZ vezetői szinten érdemben részt vesz és mint munkaadói érdekképviselet azt alá is írja. Szükséges, hogy valamennyi olyan élelmiszeri szakágazatban, ahol a VOSZ érdekeltsége jelen van mint munkaadói szervezet az egyeztetésekben érdemben vegyen részt. Az Általános Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetek mint munkáltatói érdekképviselet az élelmiszeripari ágazatban csak közvetetten érdekelt. Mint munkaadói érdekképviselet elsősorban a kereskedelmi, szövetkezeti ágazatban érintett. Ugyanakkor az általuk tömörített gazdálkodó, kereskedelmi társaságoknál élelmiszeripari feldolgozás, termékgyártás is történik. 16

17 A sütőipari szakágazat abból kiindulva, hogy több ÁFEOSZ-hoz tartozó vállalkozásnál történik sütőipari termékgyártás, rendszeresen kezdeményezte a szakágazati szintű KSZ, bér- és bértarifa megállapodás tárgyalásában és megkötésében való ÁFEOSZ részvételt. Az 1990-es évek közepén néhány alkalommal az ÁFEOSZ képviseltette is magát ezeken a tárgyalásokon, ugyanakkor a megállapodások megkötésében mint aláíró fél nem vett részt. Az ÁFEOSZ-al és néhány más munkaadói érdekképviselettel történő szakszervezeti együttműködést, a szakágazati szintű párbeszéd kialakítását nehezíti az is, hogy nem tisztázott az egyeztetésben való részvétel formája és jogosultsága azon érdekképviseleteknek, mely fő tevékenységük alapján nem abba a szakágazatba vannak besorolva, ahol az egyeztetés megtörténik. Az érdekképviseleti munkában új helyzetet jelent, hogy a hiper és szupermarketekben egyre általánosabb a saját sütőipari és húsfeldolgozási tevékenység, de ezek az egységek alapvetően fő tevékenységük okán az Országos Kereskedelmi Szövetség tagjai. 4. Kollektív alku jellemzői Az élelmiszeripari szakágazatokban létrejött önálló szakszervezetek részéről az 1990-es években a gazdasági rendszerváltás és privatizáció kezdetén erőteljes törekvés volt a szakágazati szintű tárgyalások és megállapodásokat illetően. Ennek oka, hogy a korábban meglévő merev központi irányítás és szabályozás ekkor szűnt meg, a munkavállalók helyzete, foglalkoztatottságuk, a bérek és juttatások mértéke a közgazdasági szabályozórendszer keretei között egyre inkább az adott vállalkozástól függött. A szakágazati szintű egységes szabályozás érdekében konkrét tárgyalásokat kezdett a Baromfi-, Cukor-, Hűtő-, Gabona-, Konzerv-, Növényolaj-, Édes-, Sör-, Tej-, valamint a Sütőipari Szakszervezet. (A tárgyalások időpontját és a megállapodásokat az 5. sz. melléklet tartalmazza.) 4.1. Kollektív szerződések Sütőipar A sütőipari szakágazatban a szakágazati szintű kollektív tárgyalások már 1989-ben elkezdődtek. A 39 sütőipari nagyvállalat szakmai együttműködését a Sütőipari Egyesülésen keresztül valósította meg. Ez gyakorlatilag lefedte a sütőipari szakágazatban érintett vállalkozások 95 %-át. Így adott volt a Sütőipari Egyesülésen és a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetén keresztül a szakágazat döntő hányadát érintő kollektív tárgyalások feltétele. Hosszas szakmai előkészítő és egyeztető munka után májusában aláírásra került az első, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés. A kollektív szerződés részeként bérmegállapodás is aláírásra került. A bérmegállapodáshoz 1992-ben csatlakozott a Magyar Pék-, Sütő- és Kapcsolódó Szakmák Ipartestülete. 17

18 A szakágazatra vonatkozó kollektív szerződés és bérmegállapodás kiterjesztését nyarán amikor a törvényi szabályozás ezt lehetővé tette a szerződést kötő felek együttesen kérték a munkaügyi minisztertől. Mivel Magyarországon korábban a kollektív szerződés kiterjesztésével kapcsolatosan semmilyen jogszabályi szabályozás és gyakorlat nem létezett és a törvény is csak keretjelleggel szabályozta ezt a kérdést, számos értelmezési gond merült fel, jogi és egyéb kérdést kellett tisztázni. Három évi előkészítő munka után a munkaügyi miniszter kötelező hatállyal a szakágazat egészére kiterjesztette. A sütőipari szakágazatban óta minden évben bér- és bértarifa megállapodásra kerül sor, valamint a szakágazati kollektív szerződés szükség szerinti módosítása is megtörténik. A sütőipari szakágazatban az érdekegyeztetés 1998-ban vált teljes körűvé, amikor kötő félként a Magyar Pékek Ipartestülete, az Ipartestületek Országos Szövetsége, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége bekapcsolódott. Így azóta a kollektív szerződés, bér- és bértarifa megállapodás együttes megkötésének és kiterjesztési javaslat megtételének gyakorlata alakult ki. A sütőipari szakágazatban megkötött kollektív szerződés határozatlan időre szól. Kötelező hatállyal szabályozza a felmondásával kapcsolatos kérdéseket, a végkielégítés mértékét, a különféle műszakpótlékok minimális mértékét, a munkaminősítési besorolási rendszert, a kategóriákhoz tartozó minimális alapbéreket és egyes szociális juttatásokat (pl. étkezési térítés minimuma). Néhány kérdésben ajánlás jelleggel szabályoz, teret engedve ezzel a helyi kollektív szerződésben történő szabályozásnak. Ugyanakkor a helyi kollektív szerződések a szakágazati szintű KSZ-től csak pozitív irányban, azaz a dolgozók javára térhetnek el. A sütőiparban a munkavállalók mintegy 95 %-a tartozik a KSZ hatálya alá annak ellenére, hogy az ágazatban kiterjesztett szakágazati kollektív szerződés van. Ennek oka, hogy a kiterjesztés csak a fő tevékenység szerinti sütőipari cégekre vonatkozik és így ahol a sütőipari termékgyártás nem fő tevékenységként szerepel kereskedelmi egységek, ÁFÉSZ-ek, stb., ott a KSZ előírásai nem érvényesülnek. Szükségesnek tartjuk, hogy a kollektív szerződés miniszteri kiterjesztése a sütőipari tevékenységet végzők teljes körére vonatkozzon, függetlenül attól, hogy azt fő-, mellék-, illetve kiegészítő tevékenységként végzi-e az adott gazdálkodó szervezet Cukoripar A cukoriparban a kollektív alku folyamatosnak és jó színvonalúnak mondható. Minden munkáltató területén létezik a munkavállalókra nézve a Munka törvénykönyvénél lényegesen kedvezőbb elemeket tartalmazó helyi kollektív szerződés. Többnyire ezek minimumokat határoznak meg, a felső határt nem korlátozzák. Jelenleg, mint említettük, minden gyárban van érvényes kollektív szerződés. Hatályuk tulajdonosi körönként változó; az Agrana csoportnál mindkét gyárra nézve azonos a ksz tartalma, a Beghin-Say csoportnál a gyárak külön kötnek ksz-t. Itt várhatóan ez évben következik be a csoporton belül azonos tartalmú érvényes ksz megkötése. A szakágazatban jelenleg nincs az egész szakágazatra kötött kollektív szerződés, bár a kezdeményezések elindultak, s esély van arra, hogy 2002-ben létrejöhessen. Annak, hogy eddig nem jött létre, elsősorban az volt az akadálya, hogy folyamatos leépülésben volt a 18

19 szakágazat, illetve jelentősen eltérő volt a tulajdonosi szerkezet (az elmúlt években 12 cukorgyárból 6 bezárásra került) Konzervipar Az egységes szabályozás kialakításának érdekében a Konzervipari Dolgozók Szakszervezete 1997-ben elkészített egy tervezetet szakágazati kollektív szerződés kötésére, melyet átnyújtott a munkaadói szövetségnek, s eljuttatott valamennyi érintett munkaadónak és alapszervezetnek. A szakszervezeti oldalról megvolt a készség a kollektív szerződés tárgyalására és megkötésére, azonban a munkaadói oldal úgy ítélte meg, hogy mivel még folyik az átalakulás, így nem aktuális. Az 1998-ban bekövetkezett orosz válság hatása a magyar konzerviparra a kollektív szerződés gondolatát is levette a napirendről, megakadályozta a folytatás lehetőségét. Jelenleg úgy tűnik, hogy változásra rövid távon semmiképp nem lehet számítani. A munkaadók részéről nem csak, hogy igény nincs rá, de nem is kívánják ennek létrejöttét. A helyi alkufolyamatokban hasonló trend uralkodik, mint a többi szakágazatban. Évrőlévre egyre nehezebb eredményt elérni a bérek, szociális juttatások terén. Erősen hátráltatja az alkufolyamatot, hogy a szükséges adatokat a munkaadók nem bocsátják rendelkezésre Hűtőipar A hűtőipari területén kizárólag a Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete van jelen. Tárgyalásokat a hűtőiparban működő vállalkozások szintjén tud folytatni, mivel az ÉFOSZ-on belül működő Magyar Hűtőipari Szövetséggel a Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete többszöri kezdeményezése ellenére együttműködés nem alakult ki. A hűtőipar területén 1993-ban kötöttek először több munkáltatóra szóló kollektív szerződést, valamint bérmegállapodást, melyet a Zalaegerszegi Hűtőipari Rt. kivételével valamennyi hűtőipari gazdálkodó szervezet vezetője aláírt. A több munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződés 1995-ben átdolgozásra került és ezt a megállapodást 5 munkáltató a Székesfehérvári, Miskolci, Békéscsabai, Budapesti és a Kecskeméti Rt., illetve Kft. vezetője írta alá, majd a megállapodáshoz csatlakozott a Mirelite Csepeli Hűtőipari Kft. és a Hajdúsági Hűtőipari Rt. is. A megállapodást nem írta alá az ARVIT Hűtőipari Rt., az UNILEVER Magyarország Kft., valamint a Zalaegerszegi GOLD SUN Hűtőipari Rt. A hűtőiparban 1998-tól bérmegállapodást nem sikerült kötni. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyv 2001-es módosítását követően a több munkáltatóra kiterjedő KSZ módosítása elkezdődött, az jelenleg folyamatban van. A szakszervezet megítélése szerint fennáll a veszélye annak, hogy a KSZ-t aláírók száma tovább csökken. A tárgyalások során egy munkáltató kérte, hogy a bérmegállapodást, a műszakpótlék meghatározását, a külföldi munkavállalók foglalkoztatásának kérdéseit a helyi függelékben szabályozzák. A hűtőiparban a több munkáltatóra kiterjedő KSZ kötelező hatállyal a Munka Törvénykönyvnél kedvezőbb mértéket tartalmaz a munkaviszonyban töltött idő utáni felmondási idő vonatkozásában, mivel a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő után a felmondási idő 5 naptól 120 napig meghosszabbodik. Ugyancsak kedvezőbb a 19

20 munkavállalókra nézve, hogy a végkielégítés mértéke ugyancsak az eltöltött időtől függően 1-15 havi átlagkereset összegével emelkedik. Kedvező továbbá, hogy a KSZ hatálya alá tartozó munkáltatóknál a próbaidő hossza a 60 napot nem haladhatja meg. A hűtőipari KSZ kiterjesztésére azért nincs lehetőség, mert azt a munkaadói oldalról nem a Hűtőipari Szövetség mint munkaadói érdekképviselet kötötte. A hűtőiparban megkötött több munkáltatóra kiterjedő KSZ határozatlan időre szól. A szakágazaton belüli lefedettség 70 %-os. A KSZ pozitívuma továbbá, hogy nem teszi lehetővé a helyi függelékek felmondását, ezáltal védelmet nyújt az ott dolgozóknak. Ugyanakkor a Hűtőipari Szakszervezet úgy ítéli meg, hogy a kollektív alku területén az elmúlt években visszaesés következett be és ez a tendencia napjainkban tovább folytatódik Bérmegállapodások Az élelmiszeriparban bérmegállapodások megkötésére általánosságban helyi, üzemi szinten kerül sor, többnyire évente. E megállapodások a helyi kollektív szerződések részét képezik. Ágazati bérmegállapodás az élelmiszeriparban nincs. Az ÉDOSZ Szövetség elnöksége minden év elején bérajánlást ad ki, azonban ez, mint nevéből is megállapítható, csak ajánlás szinten működik. Ugyanakkor szakmai közgazdasági érveivel segítséget nyújt a helyi bérmegállapodások előkészítéséhez, megkötéséhez Sütőipar A sütőiparban szakágazati szintű bérmegállapodás megkötésére 1991-ben, a hasonló szintű kollektív szerződés megkötésével egyidejűleg került sor. Hasonlóan a ksz-hez, 1995-ig több munkáltatóra kötött megállapodás volt, 1995-től az egész szakágazatra kiterjesztett. A bérmegállapodás részét képezi a kollektív szerződésnek. A bérmegállapodásnak lényegileg három fő elemből áll: - kötelező szakmai besorolási rendszer, - a szakmai besorolásokra épülő és minimális béreket rögzítő bérkategóriák táblázata, - az éves keresetnövekedés ajánlott, vagy kötelező százalékos mértéke. A bérmegállapodást a munkaadói és a munkavállalói oldalról ugyanazok a szervezetek kötik, mint a kollektív szerződést. Az utóbbi években előfordult, hogy a kollektív szerződés módosítására nem került sor, így csak a bérmegállapodásról tárgyaltak a felek, s az aktuális kiterjesztés is erre vonatkozott. A megállapodás elemei egymásra épülnek. A munkavállalót kötelezően be kell sorolni valamelyik szakmai kategóriába, majd ez határozza meg, hogy melyik bérkategóriába tartozik. E bérkategóriában vannak rögzítve a kötelező minimális órabérek (fizikai állománynál), illetve havi bérek (szellemi állománynál). 20