Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához

Átírás

1 Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához Európai Bizottság Vállalkozás és ipar

2

3 Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához Készítette és írta: Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, C Igazgatóság Szabályozáspolitika Európai Bizottság Vállalkozás és ipar

4 Jogi nyilatkozat: Sem az Európai Bizottság, sem más, a Bizottság nevében eljáró személy nem tekinthető felelősnek az ebben a kiadványban található információk felhasználásáért vagy a gondos előkészítés és ellenőrzés ellenére esetleg előforduló hibákért. Ez a kiadvány nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság véleményét vagy állásfoglalását. Az erre a dokumentumra vonatkozó észrevételek vagy javaslatok az alábbi címre küldhetők: Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, C.2. csoport. The Enterprise & Industry online magazine ( covers issues related to SMEs, innovation, entrepreneurship, the single market for goods, competitiveness and environmental protection, better regulation, industrial policies across a wide range of sectors, and more. The printed edition of the magazine is published three times a year. You can subscribe online ( to receive it in English, French or German free of charge by post. A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): (*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat. Az Európai Unióról további információk érhetők el az interneten ( A katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010 ISBN doi: /26547 Európai Unió, 2010 Ellenkező rendelkezés hiányában a forrás megnevezése esetén a sokszorosítás engedélyezett. Harmadik felek szerzői jogi védelem alatt álló szövegei esetében a felhasználás/sokszorosítás engedélyezését a szerzői jog tulajdonosától (tulajdonosaitól) kell kérni. A borítón szereplő kép: Freight containers Binkski # Fotolia.com Printed in Belgium KLÓRMENTES FEHÉR PAPÍRRA NYOMTATVA

5 Előszó A Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezések alkalmazásáról szóló ezen útmutató célja, hogy betekintést engedjen a gyakorló jogász szemszögéből egy, az európai integráció szempontjából alapvető fontosságú terület múltbeli fejleményeibe és új kihívásaiba. Az áruk belső piaca az európai projekt sikertörténeteinek egyikévé vált, és továbbra is az Európai Unió (EU) növekedésének fő katalizátora. Noha az útmutató nem az első a maga nemében, a korábbi kiadások elsősorban a tagjelölt országok és/vagy a nemzeti hatóságok számára készültek az EK-Szerződés cikkéhez fűződő koncepció megismerésének gyakorlati eszközeként. A mostani változat részletesebb. Az útmutató tükrözi a Bizottság azon szolgálatának munkatapasztalatát *, amely a Szerződés áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásáért felelős, és képet ad a kereskedelemnek a gyakorlatban még megvolt és meglévő akadályairól. Összefoglalja és megjegyzésekkel kíséri továbbá az idevágó ítélkezési gyakorlatot, de nem állítjuk, hogy a témakört teljes egészében lefedi. A kiadványt sokkal inkább olyan kézikönyvnek szántuk, amely rávilágít a Szerződés ezen rendelkezései alkalmazásának gyakorlati kérdéseire, és válaszokat is nyújt azokra. Az útmutató hasznosnak bizonyulhat a tagállami nemzeti közigazgatások számára a meglévő szabályozási környezet és az új nemzeti jogszabályok megfogalmazása tekintetében egyaránt. A kiadványt a nem harmonizált területre vonatkozó útmutatások miatt haszonnal forgathatják az ügyfeleiknek a belső piaccal kapcsolatos kérdésekben tanácsot adó gyakorló jogászok is. Végezetül, a belső piac mindig is érdeklődésre tarthatott számot olyan harmadik országok részéről, amelyek meg kívánták érteni az európai piac jogi keretrendszerét, és tanulni kívántak az elmúlt 50 év európai tapasztalataiból. Az útmutató e tekintetben is szolgálhat néhány hasznos meglátással. Az útmutató a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat december 31-i állapotát tükrözi. Az uniós jogszabályok és a Bíróság ítéletei megtalálhatók az EUR-Lexen ( Az június 17. óta hozott ítéletek megtalálhatók a Bíróság weboldalán is ( Az útmutató jogi kötőerővel nem rendelkező dokumentum, amely nem feltétlenül képviseli a Bizottság hivatalos álláspontját. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EK-Szerződést módosították, amely most már a Szerződés az Európai Unió működéséről (EUMSz.) címet viseli. Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések (EK-Szerződés cikk) nem változtak, de új számozást kaptak: az EUMSz cikkévé váltak. A többi cikk számozása is megváltozott. Ez az útmutató gyakorlati okokból az EUMSz. számozását használja, még akkor is, amikor a Bíróság EK-Szerződés alapján hozott ítéleteire hivatkozik. * Az útmutató második kiadását készítette és írta: Santiago Barón Escámez, Sylvia Ferretti, Juliana Frendo, Octavien Ginalski, Maciej Górka, Hans Ingels, Christos Kyriatzis, Florian Schmidt, Carolina Stege, Laura Stočkutė és Yiannos Tolias. Az erre a dokumentumra vonatkozó észrevételek vagy javaslatok a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság C.2. csoportjához küldhetők. 3

6

7 Tartalomjegyzék Előszó Az áruk szabad mozgásának szerepe és jelentősége a XXI. század belső piacán A Szerződés rendelkezései Az EUMSz. 34. cikke rendelkezéseinek hatálya Általános feltételek Nem harmonizált terület Az áru jelentése Határon átnyúló vagy tranzitkereskedelem Címzettek Aktív és passzív intézkedések Nincsen de minimis szabály Területi hatály Mennyiségi korlátozások Azonos hatású intézkedések Értékesítési módok Használatra vonatkozó korlátozások A kölcsönös elismerés elve A kereskedelem tipikus akadályai A behozatal tényéhez kapcsolódó nemzeti rendelkezések (behozatali engedélyek, vizsgálatok és ellenőrzések) A behozatal helye szerinti tagállamban képviselő kinevezésére vagy raktározási lehetőségek biztosítására vonatkozó kötelezettségek Nemzeti árszabályozás és visszatérítés Egyes termékekre vagy anyagokra vonatkozó nemzeti tilalmak Típusjóváhagyás Engedélyezési eljárás Az áruk megjelenésére (tömegére, összetételére, megjelenésére, címkézésére, formájára, méretére, csomagolására) vonatkozó követelményeket tartalmazó műszaki szabályok Reklámozásra vonatkozó korlátozások Betétdíj-kötelezettségek Eredetmegjelölés, minőségvédjegyek, hazai termékek vásárlására való ösztönzés Kötelezettség a nemzeti nyelv használatára A távértékesítésre vonatkozó korlátozások (internetes értékesítés, postai megrendelés stb.) A személyes használatra szolgáló áruk behozatalának korlátozásai Az EUMSz. 34. cikke alapján felmerülő egyéb kérdések Gyógyszerek és növényvédő szerek párhuzamos importja Gépkocsik nyilvántartásba vétele A kivitel korlátozásai (az EUMSz. 35. cikke) Kivitel Mennyiségi korlátozások és azonos hatású intézkedések

8 6. A kereskedelmi akadályok indokai Az EUMSz. 36. cikke Közerkölcs, közrend és közbiztonság Az emberi, az állati és növényi élet vagy egészség védelme (elővigyázatossági elv) A művészeti, történelmi vagy régészeti nemzeti kincsek védelme Ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelme Feltétlenül érvényesítendő követelmények Környezetvédelem Fogyasztóvédelem Más feltétlenül érvényesítendő követelmények Az arányosság vizsgálata Bizonyítási teher Kapcsolat a többi szabadsággal és a Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgásával foglalkozó egyéb rendelkezésekkel Az EUMSz. 45. cikke A munkavállalók szabad mozgása Az EUMSz. 56. cikke A szolgáltatásnyújtás szabadsága Az EUMSz. 63. cikke A tőke szabad mozgása Az EUMSz. 37. cikke Állami monopóliumok Az EUMSz cikke Állami támogatások Az EUMSz. 30. cikke A vámunió Az EUMSz cikke Adózási rendelkezések Az EUMSz cikke Jogszabályok közelítése Az EUMSz. 346., 347. és 348. cikke Az EUMSz cikke Kapcsolódó másodlagos jogi aktusok A 98/34/EK irányelv a műszaki szabványok és szabályok terén történő információ szolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról A 2679/98/EK rendelet az eperrendelet A 764/2008/EK rendelet a kölcsönös elismerési rendelet Az EUMSz. 34. és 35. cikkének alkalmazása Közvetlen hatály magánjogi jogalkalmazás Solvit Az EUMSz és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárások A 258 és 260. cikk szerinti eljárás Panaszok A Bizottság prioritásai és az intézkedésre vonatkozó mérlegelési joga

9 Mellékletek...40 A. Fontos közlemények az EUMSz. 34. cikkének területén...40 B. Területi hatály...41 Az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozó területek...41 Az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá nem tartozó területek

10 1. Az áruk szabad mozgásának szerepe és jelentősége a XXI. század belső piacán Az áruk szabad mozgása az európai projekt sikertörténeteinek egyike. A belső piac kialakításának igen fontos eleme, amelynek előnyeit európai polgárok és üzleti vállalkozások élvezik, és amely az uniós politikák velejét képezi. Ma a belső piacon a 27 tagállam összesen több mint 490 milliós lakossága könnyűszerrel vásárolhat vagy adhat el termékeket. A fogyasztóknak a termékek széles választéka áll rendelkezésre, és lehetőségük nyílik a lehető legjobb elérhető ajánlatot választani. Az áruk szabad mozgása ugyan akkor a vállalkozások számára is kedvező. Az EU-n belüli kereskedelem mintegy 75%-a árukereskedelem. Az elmúlt évtizedekben létrehozott egységes európai piac támogatja az európai vállalkozásokat abban, hogy erőteljes platformot hozzanak létre egy nyitott, változó és versenytől áthatott környezetben. Ez a belső erő támogatja az Európai Unióban a növekedést és a munkahelyteremtést, és megadja az európai vállalkozásoknak az ahhoz szükséges erőforrásokat, hogy sikeresek lehessenek a világ piacon. Az áruk megfelelően működő belső piaca ily módon a globalizált gazdaságban az Unió jelenlegi és jövőbeli jóllétének kritikus eleme 1. Jogi szempontból az áruk szabad mozgásának elve a belső piac kialakításának és fejlesztésének kulcsfontosságú eleme volt. Ez az EK-Szerződéssel létrehozott szabadságok egyike. Az elv hatályát és tartalmát az EK-Szerződés cikke határozta meg az EU-n belüli kereskedelem indokolatlan korlátozásainak megtiltása révén. Manapság a belső piac túlmutat a Szerződés e három cikkén. A harmonizált jogszabályok sok területen pontosították a belső piac jelentését, és ezzel az egyes termékek vonatkozásában megadták az áruk szabad mozgása elvének keretfeltételeit. Mindazonáltal változatlan maradt a Szerződésben lefektetett elv azon alapvető szerepe, hogy a belső piac alapja és biztonsági hálója legyen. Mára sokat eltöröltek az áruk szabad mozgását gátló főbb akadályok közül. Az alapfeladatokat 1993-ban, az egységes európai piac bevezetésével egyidejűleg elvégezték, de a polgárok és vállalkozások Bizottsághoz intézett panaszainak folyamatos áramlása nyomatékosítja azt a tényt, hogy a múlt minden erőfeszítése sem szüntetette meg a kereskedelem összes akadályát. Ezeket leginkább a kis- és középvállalkozások szenvedik meg. Mivel nehezen birkóznak meg a még nem harmonizált termékek műszaki követelményeire vonatkozó nemzeti szabályokkal, ezek a vállalkozások előnyben részesítik tevékenységüknek néhány tagállam, és nem az egész belső piac területére való összpontosítását. Ezen túlmenően a kiskereskedelem vagy árszabályozás más tagállamban tevékenykedő vállalkozások számára nem ismert eltérései is bonyolíthatják a piacra lépést. Ugyanakkor az innovatív új termékek és a technológiai fejlődés új kihívásokat támasztanak. Az ilyen fejleményekkel lépést nem tartó nemzeti szabályozási környezet előbb-utóbb a határokon átnyúló kereskedelem gátja lesz. Emellett a modern informatika mint az internet is megkönnyíti a határon átnyúló vásárlást és fokozza az igényt az áruk egyik tagállamból a másikba történő gyors és egyszerű átszállítására. Ennek eredményeként egyes területeken eddig nem tapasztalt kereskedelmi korlátozások kerülnek napvilágra. Az áruk szabad mozgása azonban nem abszolút értékű. Bizonyos körülmények között fontosabb politikai célok szükségessé tehetnek korlátozásokat vagy akár tilalmakat is, amelyek a szabad kereskedelem akadályozásán túl olyan fontos célokat szolgálnak, mint a környezet vagy az emberi egészség védelme. A főbb globális fejlemények fényében nem meglepő, hogy az áruk szabad mozgása az elmúlt években zöldebb lett, ami azt mutatja, hogy az idők során az egyes indokok megítélése változhat. Így az uniós jog alkalmazásakor állandó feladat az eltérő alkalmanként versengő célok egyeztetése, és a kiegyensúlyozott, arányos megközelítés biztosítása. Az áruk szabad mozgása ma sokféle politikát foglal magában, és a felelős belső piac szerves részét képezi, amely garantálja a kiváló minőségű termékekhez való egyszerű hozzá férést, más közérdekek védelmének magas fokával összekapcsolva. 1 Vö. A Bizottság közleménye: Az áruk belső piaca: Európa versenyképességének sarokköve (COM(2007) 35 végleges). 8

11 2. A Szerződés rendelkezései Az áruk szabad mozgását a Szerződés alábbi rendelkezései szabályozzák: az EUMSz. 34. cikke, amely a Közösségen belüli behozatalra vonatkozik és tiltja a tag államok közötti mennyiségi korlátozások(at), valamint minden más, azokkal azonos hatású intézkedés(t) ; az EUMSz. 35. cikke, amely az egyik tagállamból a másikba irányuló kivitelre vonatkozik és tiltja a mennyiségi korlátozások(at), valamint minden más, azokkal azonos hatású intézkedés(t) ; valamint az EUMSz. 36. cikke, amely az EUMSz. 34. és 35. cikke szerinti belső piaci szabadságoktól való, egyes sajátos okokkal indokolt eltérésekről rendelkezik. A Szerződés tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalmával foglalkozó fejezete, így az EUMSz. 37. cikke is, szabályokat határoz meg a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazítására. Az útmutató 7. fejezetében röviden bemutatjuk e rendelkezés szerepét és az EUMSz cikkével való kapcsolatát. 3. Az EUMSz. 34. cikke rendelkezéseinek hatálya 3.1. Általános feltételek NEM HARMONIZÁLT TERÜLET Noha az EUMSz cikke fektette le az áruk szabad mozgása elvének alapjait, nem e cikkek képezik az egyedüli viszonyítási pontot a nemzeti szabályok belső piaci szabályokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor. A Szerződés e cikkei nem érvényesülnek, ha az adott termék szabad mozgását egy konkrétabb uniós jogszabály teljes mértékben harmonizálja, azaz különösen akkor, ha az adott termék műszaki specifikációja vagy értékesítési feltételei az Európai Unió által elfogadott irányelv vagy rendelet általi harmonizáció tárgyát képezik. Néhány más esetben a Szerződés specifikusabb szabályai, így az EUMSz. belső piacot esetlegesen hátráltató adózással kapcsolatos, rendelkezésekről szóló 110. cikke elsőbbséget élvez az EUMSz cikkének általános rendelkezéseivel szemben. Ahol a másodlagos joganyag a mérvadó, a kapcsolódó nemzeti intézkedéseket a harmonizáló rendelkezésekre, és nem a Szerződés rendelkezéseire figyelemmel kell értékelni 2. Ez azért van így, mert a harmonizációs jogszabályokat lehet úgy értelmezni, hogy az áruk szabad mozgásának elvét az egyes termékek esetében betartandó jogok és kötelezettségek meg állapításával támasztják alá. Ezért a harmonizációs jogszabály hatálya alá tartozó problémákat e konkrét rendelkezésekre, és nem a Szerződésben megtestesülő tág elvekre figyelemmel kell elemezni. A Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések azonban még a közösségi jogalkotó 50 éves elszánt harmonizációs tevékenysége után sem váltak elavulttá; alkalmazási körük még mindig figyelemre méltó. Egyes körülmények és/vagy termékek harmonizálása egyáltalán nem vagy csak részlegesen történt meg. Az EUMSz cikkére minden esetben lehet hivatkozni, amikor harmonizációs jogszabály nem lelhető fel. E tekintetben a Szerződés rendelkezései olyan biztonsági hálóként működnek, amely garantálja, hogy ellenőrizni lehessen a belső piac minden kereskedelmi akadályának az uniós joggal való összeegyeztethetőségét AZ ÁRU JELENTÉSE Az EUMSz. 34. és 35. cikke az áruk és termékek behozatalának és kivitelének minden esetét lefedi. Az ide tartozó áruk köre a létező és gazdasági értékkel rendelkező áruk körével egyezik meg: (A)... Szerződés értelmében áru alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek mint ilyen termékek alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék 3. A Bíróság ítéleteiben több alkalommal egyértelművé tette valamely adott termék áruként történő megjelölését. A művészeti alkotásokat árunak kell tekinteni 4. A forgalomból kivont érmék ugyanígy 2 A C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügy (EBHT 2004., I o.) 53. pontja. 3 A 7/68 sz., Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 1968., 425. o.). 4 A 7/78. sz., Thompson-ügy (EBHT 1978., o.). 9

12 az áru fogalmába tartoznak, akárcsak a bankjegyek és a bemutatóra szóló csekkek 5, nem tartoznak ide viszont a természetbeni adományok 6. A hulladékot árunak kell tekinteni még akkor is, ha az nem újrafeldolgozható, de kereskedelmi ügylet tárgya. A villamos energia 7 és a földgáz 8 árunak minősül, a televíziós jelek 9 azonban nem. Ez utóbbi példa nyomatékosítja azt a tényt, hogy jogilag fontos lehet az áruk és szolgáltatások megkülönböztetése. Noha a hal egyértelműen áru, a halászati jogok és horgász - engedélyek nem az áruk szabad mozgása elvének hatálya alá tartoznak, hanem szolgáltatásnyújtásnak minősülnek a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek értelmében HATÁRON ÁTNYÚLÓ VAGY TRANZITKERESKEDELEM Az EUMSz. 34. cikke megfogalmazása szerint a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozik. A határon átnyúló elem ezért előfeltétel ahhoz, hogy valamely ügyet e rendelkezés alapján lehessen értékelni. A kizárólag belföldi termékeket érintő, tisztán nemzeti intézkedések nem tartoznak az EUMSz cikkének hatálya alá. A határon átnyúló jelleg követelményének teljesülési feltételei egyszerűek. Elegendő, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas legyen arra, hogy közvetve vagy potenciálisan akadályozza az EU-n belüli kereskedelmet 11. A határon átnyúló elem szükségessége egyben azt is jelenti, hogy az uniós jog nem gátolja a tagállamokat abban, hogy belföldi termékeiket a behozatalnál kedvezőtlenebb elbánásban részesítsék ( fordított megkülönböztetés ). A gyakorlatban azonban ez a probléma ritkán fordul elő, mivel a tagállamok rendszerint nem érdekeltek abban, hogy a területükön előállított árukat hátrányosan kezeljék. Noha az EUMSz. 34. cikkét alkalmazni kell abban az esetben, ha a belföldi termék elhagyja a tagállamot, de oda azt újból behozzák 12, akkor azonban nem érvényesül, ha az újbóli behozatal kizárólagos célja a belföldi szabályok megkerülése 13. A határon átnyúló jelleg követelménye teljesülhet akkor is, ha a termék pusztán áthalad a szóban forgó tagállamon. A Bíróság egyértelművé tette, hogy az áruk szabad mozgása az áruk EU-n belüli szabad áthaladása általános elvének létezésével jár 14. Függetlenül attól, hogy az áruk eredeti gyártásának helye a belső piacon belül vagy kívül található, a szabad forgalomba bocsátott valamennyi áru tekintetében érvényesül a szabad mozgás elve CÍMZETTEK Az EUMSz cikke a tagállami intézkedésekkel foglalkozik. Ezzel összefüggésben azonban a tagállamok kifejezést tágan kell értelmezni: beleértendő az ország valamennyi hatósága, függetlenül attól, hogy központi, szövetségi vagy más területi illetékességű hatóságról van-e szó 15. Az e cikkekben lefektetett feltételek azonos módon vonatkoznak a tagállamok jogalkotó, igazságszolgáltató vagy végrehajtó szerveire 16. Ez magától értetődően magában foglalja mindazon szervek intézkedéseit, amelyeket közjogi rendelkezések alapján közjogi szervként hoztak létre. A puszta tény azonban, hogy valamely testületet magánjogi alapon hoztak létre, nem gátolja, hogy intézkedéseit az államnak lehessen tulajdonítani. A Bíróság megállapította, hogy: az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozhatnak a nemzeti jogszabályokban szabályozói és fegyelmi jogkörökkel felruházott szakmai szervezetek adott szakmára vonatkozóan hozott rendelkezései 17 ; az államnak tulajdoníthatók a jogszabály alapján létrehozott magánjogi szervezetek azon tevékenységei, amelyeket főként a kormány vagy egy adott ágazat vállalkozásainak kötelező hozzájárulása finanszíroz, és/vagy amely szervezet tagjait a hatóságok jelölik ki, illetve amelyeket a hatóságok felügyelnek 18. Egy közelmúltbeli ügyben a Bíróság még azt is elismerni látszott, hogy valamely tisztviselő nyilvános kijelentései is bár nem rendelkeznek jogszabályi erővel a tagállamnak tulajdoníthatók és az áruk szabad mozgásának akadályai lehetnek, ha a kijelentés címzettjei az adott körülmények között ésszerűen feltételezhetik, hogy az álláspontot a tisztviselő hivatalának felhatalmazásával képviseli 19. Bár a tagállam kifejezésnek tág értelmet tulajdonítanak, az rendszerint nem alkalmazandó tisztán magánintézkedésekre, azaz magánszemélyek vagy vállalatok intézkedéseire. Végezetül a bevett ítélkezési gyakorlat erejénél fogva az EUMSz. 34. cikke az uniós intézmények által elfogadott intézkedésekre is vonatkozik. Ezek bírósági felülvizsgálata tekintetében azonban széles körű mérlegelési jogot kell engedni az uniós jog alkotónak. Ebből következően az elfogadott intézkedés jogszerűségét csak az be folyásolhatja, ha az intézkedés az illetékes intézmény által elérni kívánt célkitűzés meg valósítására nyilvánvalóan alkalmatlan A C-358/93. sz., Bordessa és társai ügy (EBHT 1995., I-361. o.). 6 A C-318/07. sz., Persche-ügy (EBHT 2009., I-359. o.) 29. pontja. 7 A C-393/92. sz., Almelo kontra Energiebedrijf Ijsselmij ügy (EBHT 1994., I o.). 8 A C-159/94. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1997., I o.). 9 A 155/73. sz., Sacchi-ügy (EBHT 1974., 409. o.). 10 A C-97/98. sz., Jägerskiöld-ügy (EBHT 1999., I o.). 11 A 8/74. sz., Dassonville-ügy (EBHT 1974., 837. o.) 5. pontja. 12 A 78/70. sz., Deutsche Grammophon kontra Metro ügy (EBHT 1971., 487. o.). 13 A 229/83. sz., Leclerc és társai ügy (EBHT 1985., 1. o.). 14 A C-320/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügy (EBHT 2005., I o.) 65. pontja. 15 A C-1/90. és C-176/90. sz., Aragonesa de Publicidad Exterior és Publivía egyesített ügyek (EBHT 1991., I o.). 16 A 434/85. sz., Allen & Hanburys-ügy (EBHT 1988., o.) 25. pontja; a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügy 37. pontja, az EBHT-ban nem tették közzé. 17 Lásd a és 267/87. sz., R kontra Royal Pharmaceutical Society of Great Britain egyesített ügyeket (EBHT 1989., o.); a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyet (EBHT 1993., I o.). 18 Lásd a 249/81. sz., Bizottság kontra Írország (Buy Irish) ügyet (EBHT 1982., o.); a C-325/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyet (EBHT 2002., I o.; a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügyet (az EBHT-ban nem tették közzé). 19 A C-470/03. sz., AGM-COS.MET ügy (EBHT 2007., I o.). 20 A C-154/04. és C-155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyek (EBHT 2005., I o.) 47. és 52. pontja. 10

13 AKTÍV ÉS PASSZÍV INTÉZKEDÉSEK Az EUMSz. 34. cikkét gyakorta jellemzik olyan védekezési jogként, amely a határon átnyúló kereskedelemben indokolatlan akadályokat létrehozó nemzeti intézkedésekkel szemben vehető igénybe. Ezért úgy tűnik, hogy az EUMSz. 34. cikkébe ütköző jogsértések az állam részéről valamiféle aktivitást feltételeznek. Ebben az értelemben az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozó intézkedéseket elsődlegesen a tagállami jogalkotás kötelező erejű rendelkezései alkotják, de a nem kötelező intézkedések is az EUMSz. 34. cikkébe ütköző jogsértést jelenthetnek 21. Akár közigazgatási gyakorlat is felérhet az áruk szabad mozgásának tiltott akadályával, feltéve, hogy ez a gyakorlat bizonyos fokig állandó és általános jellegű 22. Figyelemmel a tagállamoknak az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése (az EKSz. 10. cikke) értelmében fennálló kötelezettségeire, amelyek szerint valamennyi megfelelő intézkedést meg kell hozniuk a Szerződés szerinti kötelezettségeik teljesítése és az uniós jog tényleges hatékonysága érdekében, bizonyos körülmények között az EUMSz. 34. cikkébe ütközhet a tagállam inaktivitása is, azaz ha valamely tagállam nem teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyek az áruk szabad mozgása akadályainak megszüntetése érdekében szükségesek. Egyes akadályok származhatnak akár magánszemélyek cselekményeiből is. A C-265/95. sz. ügyben például megállapították Franciaország felelősségét a belföldi mezőgazdasági termelők cselekményeiért, akik a mezőgazdasági termékek szomszédos tagállamokból való behozatalát korlátozandó feltartóztatták az ilyen árukat szállító tehergépkocsikat, illetve meg semmisítették rakományukat. A nemzeti hatóságok ilyen cselekmények elleni fellépésének hiányát az EUMSz. 34. cikkébe ütközőnek értékelték, mivel a tagállamok kötelesek felségterületükön biztosítani az áruk szabad mozgását a szükséges és megfelelő intézkedésekkel annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a magánszemélyek cselekményeiből eredő korlátozásokat 23. Ezen túlmenően az EUMSz. 34. cikke eredménykötelezettséget is keletkeztethet. Ezt a kötelezettséget szegi meg a tagállam, ha inaktivitása vagy nem kellő aktivitása folytán nem teljesíti a célkitűzéseket. A C-309/02. sz. ügyben amelynek tárgya az egyszer használatos italcsomagolás kötelező visszavételének német rendszere volt a Bíróság az áruk szabad mozgása elvének való megfelelést egy olyan működőképes rendszer meglététől tette függővé, amelyben valamennyi gyártó vagy forgalmazó ténylegesen részt vehet. Bár a visszavételi rendszer kialakításának feladatát magánvállalkozásokra bízták, a tag államot tették felelőssé az elért vagy el nem ért eredményért NINCSEN DE MINIMIS SZABÁLY Az áruk szabad mozgásával foglalkozó cikkek vonatkozásában a de minimis szabály nem létezik. A régóta bevett ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti intézkedések nem kerülnek ki az EUMSz cikkében lévő tilalom hatálya alól pusztán amiatt, hogy az általuk támasztott akadály enyhe, és a termékeket más módon is lehet forgalmazni 25. Ezért vala mely állami intézkedés azonos hatású tiltott intézkedést jelenthet akkor is, ha: gazdasági jelentősége viszonylagosan kicsi; a nemzeti felségterületnek csak igen korlátozott földrajzi részén érvényesül 26 ; a behozatal/kivitel korlátozott számát vagy korlátozott számú gazdasági szereplőt érint. Egyes nemzeti rendelkezésekről megállapították, hogy az EUMSz. 34. cikkének hatályán kívül esnek, ha azok tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatása túlságosan bizonytalan és közvetett 27. Ez azonban nem tekinthető de minimis szabálynak TERÜLETI HATÁLY Az EUMSz. 34. cikk rendelkezései betartásának kötelezettsége az EU valamennyi tagállamára vonatkozik, és egyes esetekben olyan európai területekre is vonatkozhat, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel, illetve akár a valamely tagállamtól függő vagy ahhoz más formában kapcsolódó tengerentúli területekre is. Néhány más ország esetében nem az EUMSz., hanem külön megállapodások rendelkezései vonatkoznak az országok és az EU-tagállamok közötti árukereskedelemre. Például az Izlandról, Liechtensteinből és Norvégiából származó áruk az EGT-megállapodás 11. cikke erejénél fogva, a Törökországból származó ipari termékek pedig az EK-Törökország Társulási Tanácsnak a vámunió utolsó szakaszáról szóló 1/95 határozata cikke erejénél fogva élveznek szabad mozgást az EU területén. Az útmutató B. mellékletében található azon területek részletes felsorolása, amelyekre az EUMSz. 34. cikkét alkalmazni kell MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK A mennyiségi korlátozásokat olyan intézkedésként határozhatjuk meg, amelyek az áruk be hozatalának vagy tranzitjának teljes vagy részleges korlátozásával érnek fel 29. Példaként említhetjük erre a teljes tilalmat vagy a kvótarendszert 30, azaz a bizonyos behozatali vagy kiviteli mennyiségek elérésekor érvényesülő 21 A 249/81. sz., Bizottság kontra Írország (Buy Irish) ügy (EBHT 1982., o.); a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (az EBHT-ban nem tették közzé). 22 A 21/84. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1985., o.); a C-387/99. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2004., I o.) 42. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C-88/07. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy (EBHT 2009., I o.). 23 A C-265/95. sz., Bizottság kontra Franciaorzság ügy (EBHT 1997., I o.) 31. pontja; lásd még a C-112/00. sz., Schmidberger-ügy (EBHT 2003., I o.) 60. pontját, különösen a lehetséges indokokról (szólásszabadság és gyülekezési szabadság). 24 A C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügy (EBHT 2004., I o.) 80. pontja. 25 Lásd a 177/82. és a 178/82. sz. Van de Haar egyesített ügyeket (EBHT 1984., o.); a 269/83. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyet (EBHT 1985., 837. o.); a 103/84. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet (EBHT 1986., o.). 26 A C-67/97. sz., Bluhme-ügy (EBHT 1998., I o.). 27 A C-69/88. sz., Krantz-ügy (EBHT 1990., I-583. o.); a C-93/92. sz., CMC Motorradcenter-ügy (EBHT 1993., I o.); a C-379/92. sz., Peralta-ügy (EBHT 1994., I o.); a C-44/98. sz., BASF-ügy (EBHT 1999., I o.). Vö. még a C-20/03. sz., Burmanjer és társai üggyel (EBHT 2005., I o.), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti szabályok, amelyek a folyóirat-előfizetések mozgó árusítását előzetes engedélyhez kötötték, mindenképpen olyan hatást gyakorolnak a más tag államokból érkező termékek forgalmazására, amely túl jelentéktelen és bizonytalan ahhoz, hogy azt a tag államok közötti kereskedelem akadályozásának vagy más befolyásolásának lehessen tekinteni. 28 HL L 35., , 1. o. 29 A 2/73. sz., Geddo-ügy (EBHT 1973., 865. o.). 30 A 13/68. sz., Salgoil-ügy (EBHT 1968., 423. o.). 11

14 alkalmazandó jelzővel illetik (lásd a Bizottság kontra Olaszország ügyet 34 ). Ennek következtében és a Bíróság Dassonvilleügyben, majd Cassis de Dijon-ügyben hozott ítéletének nyomán nincs szükség a hátrányos megkülönböztetés elemének jelenlétéhez ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedésnek az EUMSz. 34. cikkébe történő ütközése megállapítható legyen ÉRTÉKESÍTÉSI MÓDOK A Bíróság a Dassonville-ítélet után csaknem húsz évvel 35 szükségesnek találta, hogy bizonyos korlátozásokat jelöljön ki az EUMSz. 34. cikkében megjelenő azonos hatású intézkedés kifejezés alkalmazási köre tekintetében. A Bíróság a Keck és Mithouard ítéletben 36 megállapította, hogy [t]ekintettel arra, hogy a gazdasági szereplők egyre gyakrabban hivatkoznak a Szerződés [34]. cikkére kereskedelmi szabadságukat korlátozó hatású jogszabályok elleni tiltakozásképpen, még olyan esetekben is, amikor e jogszabályok nem másik tagállamból származó termékekre vonatkoznak, a Bíróság szükségesnek tartja, hogy ismételten megvizsgálja, és pontosítsa e téren kialakított ítélkezési gyakorlatát. Más szavakkal, úgy tűnik, hogy az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatának eredete és szándéka egyebek között abból a szükségletből fakadt, hogy megállítsák azon ügyek áradatát, amelyek a tagállamok belső, a szabad mozgással soha kapcsolatba hozni nem szándékozott nemzeti jóléti és szociális rendelkezéseinek alappilléreit kívánták vitatni 37. A Bíróság a Keck és Mithouard ítéletben a Cassis de Dijon-ügyre hivatkozással megállapította, hogy a [34]. cikk által tiltott, azonos hatású intézkedésnek számítanak az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok 38. Közvetlenül ezután megállapította azt is, hogy [u] gyanakkor a korábban ítéltekkel ellentétben az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megmennyiségi korlátozásokat. E cikk hatálya alá azonban csak a nem tarifális kvóták tartoznak, hiszen a tarifális kvótákra az EUMSz. 30. cikke vonatkozik. A mennyiségi korlátozás alapulhat jogszabályi rendelkezésen vagy lehet éppenséggel köz igazgatási gyakorlat is. Ily módon még egy burkolt vagy rejtett kvótarendszer is az EUMSz. 34. cikkébe ütközik AZONOS HATÁSÚ INTÉZKEDÉSEK Az azonos hatású intézkedés kifejezés sokkal tágabb jelentésű a mennyiségi korlátozásnál. Noha nem egyszerű éles választóvonalat húzni a mennyiségi korlátozások és az azonos hatású intézkedések között, ennek sok gyakorlati jelentősége nincsen, mivel a szabályok egyformán vonatkoznak a mennyiségi korlátozásokra és az azonos hatású intézkedésekre. A Dassonville-ügyben a Bíróság lefektette az azonos hatású intézkedések jelentésének és hatókörének értelmezését 31 : A tagállamok minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabálya, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő. Ezt a fogalommeghatározást a Bíróság ítélkezési gyakorlata kisebb változtatásokkal megerősítette. A kereskedelemre vonatkozó szabály kifejezés manapság rendszerint már nem jelenik meg, mivel a Dassonville-formula már nem korlátozódik a kereskedelemre vonatkozó szabályokra, hanem például kiterjed a műszaki szabályozásra is. A Közösség átmeneti időszakában hivatalosan alkalmazott 70/50/EGK irányelvben 32 a Bizottság kijelentette azon szándékát, hogy nem csak a belföldi és az importált áruk között egyértelműen különbséget tevő intézkedéseket vizsgálja, hanem azokat is, amelyek azokra egyformán vonatkoznak. Ezt követően a Dassonville-ügyben a Bíróság kihangsúlyozta, hogy a nemzeti intézkedés EUMSz. 34. cikkébe ütközésének meghatározásakor a legfontosabb tényező az intézkedés hatása ( közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja ), ezért az intézkedés megkülönböztető vonatkozása már nem döntő tényező az EUMSz. 34. cikke szempontjából. A Bíróság számára egyértelműnek látszott, hogy nem csak a nyilvánvalóan megkülönböztető intézkedések jelenthetnek akadályt a termékek tagállamok közötti kereskedelmében. A Bíróság Cassis de Dijon-ügyben 33 hozott ítélete megerősítette a 70/50/EGK irányelv és a Dassonville-ügy korábbi kijelentéseit. A Bíróság annak elismerésével, hogy a tagállami nemzeti szabályok között lehetnek eltérések, és ez hátráltathatja a kereskedelmet, megerősítette azt, hogy a belföldi és importált termékekre egyformán vonatkozó nemzeti rendelkezések is az EUMSz. 34. cikkébe ütközhetnek. Ebben az esetben a tagállamok nem csak az EUMSz. 36. cikkére, hanem a feltétlenül érvényesítendő követelményekre amely koncepció ebben az ítéletben fogalmazódott meg első alkalommal is hivatkozhattak. Ezért levonható az a következtetés, hogy az EUMSz. 34. cikke nem csak a behozott termékekkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyek jogilag látszólag egyaránt vonatkoznak a belföldi és az importált árukra, de a gyakorlatban több terhet rónak az importra (ez a sajátos teher abból a tényből ered, hogy az importált áruknak ténylegesen két szabályrendszernek kell meg felelniük a gyártás helye szerinti tagállam és az importáló tagállam szabályrendszerének). Ezeket a szabályokat időnként a megkülönböztetés nélkül 31 A 8/74. sz., Dassonville-ügy (EBHT 1974., 837. o.). 32 A 70/50/EGK irányelv a behozatal mennyiségi korlátozásaival azonos hatású és az EGK-Szerződés értelmében elfogadott egyéb rendelkezések hatálya alá nem tartozó intézkedések megszüntetéséről, HL L 13., , 29. o. 33 A 120/78. sz., Rewe- (Cassis de Dijon-) ügy (EBHT 1979., 649. o.). 34 A C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 35. pontja. 35 A Keck és Mithouard ítélet [a C-267/91. sz. és a C-268/91. sz., Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I o.)] indokolása megjelenni látszik a következő korábbi ítéletekben is: a 155/80. sz., Oebel-ügy (EBHT 1981., o.), a 75/81. sz., Blesgen-ügy (EBHT 1982., o.); a C-23/89. sz., Quietlynn-ügy (EBHT 1990., I o.) és a 148/85. sz., Forest-ügy (EBHT 1986., o.). Ezen indokolással szemben lásd a (Keck és Mithouard ítéletet megelőző) 60/84. sz. és 61/84. sz., Cinéthèque egyesített ügyeket (EBHT 1985., o.) és a C-145/88. sz., Torfaen-ügyet (EBHT 1989., o.) (ez volt a vasárnapi árusításra vonatkozó jogszabályokkal foglalkozó első ügy). Az értékelés Torfaen-ügyben történő alkalmazásának nehézsége nyilván való volt az Egyesült Királyság ítélkezési gyakorlatában: például a B&Q plc kontra Shrewsbury BC ügy (CMLR 1990/3., 535. o.) és a Stoke City Council kontra B&Q ügy (CMLR 1990/3., 31. o.). Az EKSz. 28. cikkére vonatkozó, Keck és Mithouard ítélet előtti ítélkezési gyakorlat vázlatos ismertetéséhez lásd Jacob fő tanácsnok indítványát a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügy (EBHT 1995., I-179. o., I-182. o.) pontjában. 36 A C-267/91. sz. és a C-268/91. sz. Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I o.) 14. pontja. 37 C. Barnard: Fitting the Remaining Pieces into the Goods and Persons Jigsaw (EL Rev., 2001/35., 50. o.); J. Schwarze, Europäisches Wirtschaftsrecht, 2007., 72. pont. 38 A C-267/91. sz. és a C-268/91. sz. Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I o.) 15. pontja. 12

15 tiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelemnek a Dassonville-ítélet értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására. 39 Valójában az árukra vonatkozó követelményeket megállapító szabályokat továbbra is a Cassis de Dijon-ítélet értelmében kezelik és eleve az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozónak tekintik, függetlenül attól, hogy azok egyben tesznek-e a termék származási helye alapján hátrányos megkülönböztetést 40. Ezzel szemben az értékesítési módok csak azzal a feltétellel tartoznak az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá, ha a jogsértésre hivatkozó fél bizonyítani tudja, hogy az értékesítési módok a termék származási helye alapján jogi vagy tényleges hátrányos megkülönböztetést tesznek. Jogi hátrányos megkülönböztetés akkor fordul elő, ha az intézkedések nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetést tesznek 41. A tényleges hátrányos megkülönböztetés azonban ennél összetettebb. Azt, hogy mely típusú intézkedések vonatkoznak a termék jellemzőire, viszonylag könnyebb megérteni, mint azt, hogy mely intézkedések képeznek értékesítési módokat. A termék jellemzőire vonatkozó intézkedések lehetnek például a termék formájára, méretére, tömegére, összetételére, megjelenésére, megnevezésére vagy kiszerelésére vonatkozó intézkedések. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egyes intézkedések első ránézésre nem tűnnek a termék jellemzőire vonatkozó intézkedésnek, de a Bíróság meg állapítja, hogy mégis azok 42. A Canal Satélite Digital-ügyben 43 azt a kérdést utalták a Bírósághoz, hogy a szóban forgó nyilvántartásbavételi eljárás amely az üzemeltetőkre és a termékeikre vonatkozóan is a hivatalos nyilvántartásba vétel kötelezettségével járt az EUMSz. 34. cikkébe ütközik-e. A nyilván tartásba vételhez az üzemeltetőknek vállalniuk kellett, hogy betartják a műszaki előírásokat, valamint előzetesen beszerzik a nemzeti hatóság műszaki jelentését és az adminisztratív igazolást arról, hogy teljesítették a műszaki és egyéb követelményeket. A Bíróság megállapította, hogy ezek a kötelezettségek az EUMSz. 34. cikkébe ütköznek. Rá mutatott, hogy a szóban forgó termékek nemzeti követelményekhez való igazításának szükségessége kizárta, hogy a fenti követelményt értékesítési módra vonatkozó szabályként lehessen kezelni. A Bíróság az Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour- Marinopoulos ügyben 44 és a Bizottság kontra Görögország ügyben 45 megállapította, hogy az EUMSz. 34. cikkébe ütközik az a nemzeti követelmény, amely a fagyasztott pékáruk értékesítését ugyanolyan feltételekhez köti, mint a hagyományos kenyér és pékáruk teljes gyártási és forgalmazási folyamatát. A Bíróság annak alapján jutott erre a következtetésre, hogy a nemzeti jog rendelkezéseinek célja, hogy meghatározzák a pékáruk, köztük a fagyasztott pékáruk gyártási feltételeit 46. A fagyasztott pékáruk alapvető jellemzője, hogy azokat a gyártás fő lépéseinek befejezését követően szállítják ki az üzletekbe. Ezért az a követelmény, mely szerint az üzletek rendelkezzenek lisztraktárral, dagasztó berendezéssel és szilárd tüzelőanyag tárolására és adagolására szolgáló helyiséggel, nem veszi figyelembe e termékek sajátos jellegét, és többletköltségekkel jár. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó jogszabály a behozatal olyan akadálya, amely nem tekinthető az értékesítési mód meghatározásának. A Bíróság a főtanácsnok állás pontját látszik elfogadni, miszerint a gyártási folyamat feltételeit előíró szabályok a termék jellemzőire vonatkoznak 47. Ezzel kapcsolatban megemlíthető a Bíróság egy másik közelmúltbeli ítélete, a játék gépekkel foglalkozó Bizottság kontra Görögország ügy 48. Az ügy tárgya az a görög jogszabály, amely megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve a játék termek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését és használatát. A Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a görög jogszabályt az EUMSz. 34. cikkébe ütközőnek kell tekinteni. A Bíróság még azt is hozzátette, hogy ez akkor is igaz, ha a jogszabály nem tiltja meg az érintett termék behozatalát vagy forgalomba hozatalát 49. A Bíróság rámutatott, hogy a jogszabály hatályba lépése óta csökkent az ilyen játékok más tagállamokból történő behozatalának száma. A Bíróság azt is megállapította, hogy a játékgépek behozatala ténylegesen leállt, amikor a jogszabályi tilalom hatályba lépett. A Bíróság ezen utolsó megjegyzése döntő lehet abban, miért tartozott az intézkedés az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá. Az értékesítési módok listájába a Bíróság felvette a forgalmazás feltételeihez és módszereihez kapcsolódó intézkedéseket 50, az áruk értékesítésének idejére vonatkozó intézkedéseket 51, az áruk értékesítésének helyéhez kapcsolódó intézkedéseket vagy az arra vonatkozó korlátozásokat, hogy ki értékesítheti az árukat 52, illetve az árszabályozási intézkedéseket 53. A termékhez vagy csomagolásához nem kapcsolódó egyes eljárások/kötelezettségek is minősíthetők értékesítési módra vonatkozó 39 A C-267/91. sz. és a C-268/91. sz. Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I o.) 16. pontja. 40 P. Oliver: Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 124. o. 41 P. Oliver: Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 127. o.; a C-320/93. sz., Ortscheit kontra Eurim-Pharm ügy (EBHT 1994., I o.) egyértelműen ilyen ügy volt. 42 Lásd például a C-470/93. sz., Mars-ügyet (EBHT 1995., I o.) és a C-368/95. sz., Familiapress-ügy (EBTH 1997., I o.) 11. pontját. 43 A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügy (EBHT 2002., I-607. o.) 29. pontja; lásd még a C-389/96. sz., Aher-Waggon-ügy (EBHT 1998., I o.) 18. pontját. 44 A C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyek (EBHT 2006., I o.). 45 A C-82/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (az EBHT-ban nem tették közzé). 46 A C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyek (EBHT 2006., I o.) 18. pontja. 47 Poiares Maduro főtanácsnok indítványának 16. pontja. 48 A C- 65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2006., I o.). 49 A C-65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2006., I o.) 28. pontja. 50 Lásd a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügy (EBHT 1995., I-179. o.) 22. pontját és a C-6/98. sz., ARD-ügy, (EBHT 1999., I o.) 46. pontját. 51 Lásd a C-401/92. és C-402/92. sz., Tankstation t Heukske és Boermans egyesített ügyek (EBHT 1994., I o.) 14. pontját; a C-69/93. sz. és C-258/93. sz., Punto Casa és PPV egyesített ügyeket (EBHT 1994., I o.) és a C-418/93 C-421/93., a C-460/93 C-462/93., a C-464/93., a C-9/94 C-11/94., a C-14/94., a C-15/94., a C-23/94., a C-24/94. sz. egyesített ügyek és a C-332/94. sz., Semeraro Casa Uno és társai ügyet (EBHT 1996., I o.) 9 11., , pontját. 52 Lásd a C-391/92. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 1995., I o.) 15. pontját; a C-69/93. sz. és C-258/93. sz., Punto Casa és PPV egyesített ügyeket (EBHT 1994., I o.). 53 Lásd a C-63/94. sz., Belgapom-ügyet (EBHT 1995., I o.). 13

16 szabálynak, ahogyan az a Sapod Audic-ügyből is kiderül 54. A Sapod Audic-ügyben tárgyalt nemzeti intézkedések azt írták elő, hogy minden gyártónak vagy importőrnek hozzá kellett járulnia csomagolási hulladéka ártalmatlanításához, illetve azt meg kellett szerveznie. A Bíróság megvizsgálta az intézkedés EUMSz. 34. cikkével való összeegyeztethetőségét az ügyben, amelyben az intézkedés csak az ártalmatlanításra jóváhagyott vállalkozás által összegyűjtött csomagolás azonosítására vonatkozó általános kötelezettséget írta elő 55. Ebben a felfogásban a Bíróság megállapította, hogy a rendelkezésben előírt kötelezettség nem magára a termékre vagy annak csomagolására vonatkozik, és ezért önmagában nem képez olyan követelményeket, amelyeknek az áruknak meg kell felelniük, mint a címkézésre vagy csomagolásra vonatkozó követelmények 56. Ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezés értékesítési módra vonatkozó szabálynak tekinthető. A reklámkorlátozásokra vonatkozó intézkedések kissé összetettebbek. A reklámnak az egyik tagállamból származó terméknek egy másik tagállam piacára történő betörésének lehetővé tételében betöltött szerepét elismerte a főtanácsnok 57 és a Bíróság 58 is. A Keck és Mithouard ítélet óta a Bíróság a reklámkorlátozásokat az értékesítés módjára vonatkozó korlátozásként kezeli 59. Érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben a Bíróság úgy tűnik összekapcsolja a reklámkorlátozás terjedelmét a hátrányos megkülönböztetéssel. Pontosabban megállapítja, hogy a termék jellemzőire vonatkozó reklámozás feltétlen tilalma 60 jobban akadályozhatja a más tagállamokból származó új termékek piacra jutását, mint a fogyasztó által jobban ismert belföldi termékekét 61. Összegzésként: úgy tűnik, hogy a Bíróság az áru forgalmazásával, és nem az áru jellemzőivel kapcsolatos intézkedéseket tekinti az értékesítési módra vonatkozó intézkedésnek 62. A Bíróságnak azonban finomítania kellett a Keck és Mithouard ítéletben megállapított különbségtétel egyszerűségén 63. Ezért egyes olyan szabályokat, amelyek az értékesítési módra vonatkozó szabály kategóriájába tartozónak tűnnek, termékre vonatkozó intézkedésként kezel. Evvel szemben a termékek csomagolására vonatkozó szabályokat amelyek a Keck és Mithouard ítélet után egyértelműen a termékre vonatkozó szabályok közé tartoznak az egyedi eset vizsgálatát követően az értékesítési módra vonatkozó szabálynak minősített 64. Ezek a megoldások a Bíróság ezen a területen gyakorolt bizonyos fokú pragmatizmusáról tanúskodnak. Végezetül a Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügyben 65 a Bíróság kiemelte, hogy az EUMSz. 34. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat a következő 3 elv betartására vonatkozó kötelezettségeket tükrözi: a) a megkülönböztetésmentesség elvét, b) a kölcsönös elismerés elvét, valamint c) a közösségi termékeknek a nemzeti piacokra való szabad kijutásának elvét. Az ítélet 35. pontjában a Cassis de Dijon-ügyre, 36. pontjában pedig a Keck-ügyre hivatkozó hagyományos magyarázatot fejti ki. A 37. pont megállapítja: Következésképpen az [EUMSz. 34.] cikke értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni a valamely tagállam által meghozott olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja vagy a hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód nyújtása, valamint a jelen ítélet 35. pontjában meghatározott intézkedéseket. Ugyanebbe a fogalomba tartozik minden más olyan intézkedés, amely valamely tagállamban akadályozza a más tagállamokból származó termékek piacra jutását (kiemelés tőlünk). Egyelőre még kérdéses, hogy ez az ítélet kiterjeszti-e az EUMSz. 34. cikkének hatályát, és ha igen, milyen körülmények között HASZNÁLATRA VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK A Bíróság új keletű ítélkezési gyakorlatában a korlátozások egy kategóriáját emelte ki: a használatra vonatkozó korlátozásokat. Ezek a korlátozások olyan nemzeti szabályként jellemezhetők, amelyek ugyan megengedik a termék árusítását, de bizonyos fokig korlátozzák annak használatát. Az ilyen előírások közé tartozhatnak egy bizonyos termékhasználat céljára, módszerére, körülményeire vagy idejére, a használat mértékére vagy típusaira vonatkozó korlátozások. Ezek az intézkedések bizonyos körülmények mellett azonos hatású intézkedéseknek minősülhetnek. Három olyan közelmúltbeli ügy van, amely a panaszok e területéhez sorolható. Az első ilyen ügy a Bizottság kontra Portugál Köztársaság ügy 66, amelyben a Bizottság pert indított Portugália ellen, mivel egy portugál törvény tiltotta színes fóliaréteg gépjárműszélvédőre történő ragasztását. A Bizottság szerint ez a tilalom az EUMSz. 34. cikkébe ütközik, és az EUMSz. 36. cikke alapján sem indokolható. A Bizottság szerint az esetleges érintettek akár kereskedők, akár magánszemélyek, mivel tudják, hogy nem ragaszthatnak ilyen fóliaréteget a gépjárművek üvegezésére, 54 A C-159/00. sz., Sapod Audic-ügy (EBHT 2002., I o.). 55 Uo. 71. pont (kiemelés). Ha az intézkedést úgy értelmeznénk, hogy az valamely jelölés vagy címke alkalmazására vonatkozó kötelezettséget ír elő, akkor az intézkedés a 98/34/EK irányelv értelmében vett műszaki szabályozásnak minősülne. Ilyen esetben a magánszemélyek hivatkozhatnak arra, hogy nem jelentették be a nemzeti rendelkezést. Ekkor a nemzeti bíróságnak kell megtagadnia a rendelkezés alkalmazását. 56 Uo. 72. pont. 57 Lásd például Jacobs főtanácsnok indítványát a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügyben (EBHT 1995., I-179. o., I-182. o.) és Geelhoed főtanácsnok indítványát a C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügyben (EBHT 2004., I o., I o.). 58 Lásd például a C-34/95 C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyeket (EBHT 1997., I o.). 59 Vö. a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-üggyel (EBHT 1995., I-179. o.); a C-34/95 C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyekkel (EBHT 1997., I o.); a C-405/98. sz., Gourmet International Products-üggyel (EBHT 2001., I o.); a C-292/92. sz., Hünermund és társai üggyel (EBHT 1993., I o.). 60 A C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügy (EBHT 2004., I o.) 53. pontja. 61 A belföldi gazdasági szereplők és más tagállamok gazdasági szereplői megkülönböztetését illetően lásd a C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I o.) 74. pontját és a C-254/98. sz., TK-Heimdienst-ügy (EBHT 2000., I-151. o.) 26. pontját. Lásd még a 87/85. sz. és 88/85. sz., Legia és Gyselinx egyesített ügyek (EBHT 1986., o.) 15. pontját és a C-189/95. sz., Franzén-ügy (EBHT 1997., I o.) 71. pontját. 62 Lásd a C-71/02. sz., Karner-ügyet (EBHT 2004., I o.) (az áru felszámolásból való származására történő utalás tilalma); a C-441/04. sz., A-Punkt Schmuckhandelügyet (EBHT 2006., I o.) (házaló kereskedés) és a C-20/03. sz., Burmanjer és társai ügy (EBHT 2005., I o.) hasonló indokolását. 63 A főtanácsnok indítványa a C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyekben (EBHT 2006., I o.), pont. 64 A C-416/00. sz., Morellato-ügy (EBHT 2003., I o.) 36. pontja (Poiares Maduro főtanácsnok kijelenti, hogy a termék meg változtatásának követelményét a termék forgalmazásának utolsó szakaszában írták elő). Ennek következtében önmagában nem volt kérdés az importált áruk belföldi piacra jutása.). 65 A C-110/05. sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.). 66 A C-265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I o.). 14

17 meg sem veszik azt 67. Úgy tűnik, hogy a Bíróság elfogadta ezt az érvet, pontosabban szólva azt is megállapította, hogy az esetleges érintetteknek akár kereskedők, akár magánszemélyek, mivel tudják, hogy nem ragaszthatnak ilyen fóliaréteget a gépjárművek szélvédőjére és az utasülések melletti üvegezésére, gyakorlatilag nincs is érdekükben e terméket megvásárolni 68. Így a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Portugália megszegte az EUMSz. 34. cikkéből fakadó kötelezettségeit. A második ügy a Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy 69, amelyben a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Olaszország a motorkerékpárok általi pót kocsi vontatás megtiltásával nem tett eleget az EUMSz. 34. cikke értelmében fennálló kötelezettségének. A kifejezetten motorkerékpárok általi vontatásra tervezett utánfutók esetében a Bíróság megállapította, hogy azok más célú használata igen korlátozott 70. Mivel a fogyasztók tudták, hogy motorkerékpárjukat nem használhatják a kifejezetten azokhoz tervezett utánfutóval, gyakorlatilag nem voltak érdekeltek az ilyen utánfutók megvásárlásában. A szóban forgó tilalom ennek eredményeként az EUMSz. 34. cikkébe ütközött. Az adott ügyben azonban a Bíróság megállapította, hogy az intézkedés indokolt volt a közúti közlekedés biztonsága mint feltétlenül érvényesítendő követelmény folytán. Végezetül a C-142/05. sz., Mickelsson és Roos ügy 71, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozott, azt a kérdést vetette fel, hogy ellentétes-e az EUMSz. 34. és 36. cikke a motoros vízi sporteszközök használatát tiltó svéd szabályozással. A svéd rendelet szerint az említett járműveknek a hajózható vízi utakon kívüli, valamint a megye tartományi kormányzata által kijelölt vizeken kívüli használata tilos és pénzbírsággal büntetendő. A Bíróság először megismételte a C-110/05. sz. ügyben (Bizottság kontra Olasz Köztársaság, 37. pont) említett három példát, majd kifejtette, hogy amennyiben a hajózható vizek és vízi utak kijelölésére vonatkozó nemzeti szabályok azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák a motoros vízi sporteszközök használóit abban, hogy e termékeket rendeltetésszerűen és megfelelően használják, vagy jelentősen csökkentik használatukat, az ilyen szabályok azzal a hatással járhatnak, hogy akadályozzák e termékeknek az érintett nemzeti piacra való jutását, és így e szabályokat a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni. A Bíróság megállapította, hogy az alapügyben szereplő tényállás idején nem volt egyetlen, a motoros vízi sporteszközök számára hajózásra kijelölt víz sem, így azok használata csak a hajózható vízi utakon volt engedélyezett. A Bíróság azzal folytatta érvelését, hogy az alapügyben szereplő vádlottak, valamint a Bizottság azt állította, hogy e vízi utakon súlyos kereskedelmi hajók közlekednek, ami a motoros vízi sporteszközök használatát veszélyessé teszi, és hogy mindenesetre a svéd hajózható vizek legnagyobb része az említett hajóutakon kívül található 72. Következésképpen úgy tűnik, hogy azzal lehet érvelni, hogy a szóban forgó tilalom a piacra jutás tényleges megakadályozását eredményezte. A Bíróság a 39. pontban azonban megállapította, hogy [a]z olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, főszabály szerint arányosnak tekinthető, feltéve hogy először is az illetékes nemzeti hatóságok kötelesek ilyen végrehajtási intézkedéseket hozni, ezt követően, hogy e hatóságok ténylegesen is gyakorolták az e tekintetben őket megillető hatáskörüket és kijelölték a nemzeti rendeletben előírt feltételeknek megfelelő vizeket, végül pedig, hogy az ilyen intézkedéseket e rendelet hatálybalépését követően ésszerű határidőn belül fogadták el 73. A Bíróság a 40. pontban megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás igazolható a környezet védelmére irányuló céllal, feltéve hogy tiszteletben tartja a fent említett feltételeket. A Bíróság szerint tehát a szóban forgó jogszabálytípusok, amennyiben a fent említett feltételeket teljesítik, indokoltak lehetnek A kölcsönös elismerés elve Az áruk szabad mozgása az EU-n belül még mindig számos műszaki akadályba ütközik. Ilyenek akkor fordulnak elő, amikor a nemzeti hatóságok olyan nemzeti szabályokat alkalmaznak, amelyek a termékek által teljesítendő követelményeket állapítanak meg (pl. azok rendeltetése, formája, mérete, tömege, összetétele, megjelenése, címkézése és csomagolása tekintetében) a más tagállamokból érkező, ott jogszerűen gyártott vagy forgalmazott termékekre. Ha ezek a szabályok nem másodlagos uniós jogszabály végrehajtására szolgálnak, műszaki akadályt képeznek, amelyre az EUMSz. 34. és 36. cikke vonatkozik. Ez akkor is így van, ha a szabályok megkülönböztetés nélkül vonatkoznak vala mennyi termékre. A kölcsönös elismerés 74 elvének értelmében a különféle nemzeti műszaki szabályok továbbra is együtt léteznek a belső piacon belül. Az elv azt jelenti, hogy az EU területén érvényesülő különféle nemzeti szabályok műszaki eltérései ellenére a rendeltetési tagállamok nem tilthatják meg területükön azon termékek forgalmazását, amelyekre ugyan nem vonatkozik uniós harmonizáció, de amelyeket más tagállamban jog szerűen forgalmaznak, még abban az esetben sem, ha azokat a belföldi termékekre vonatkozó műszaki és minőségi szabályoktól eltérő szabályok szerint gyártották. Az elv alól egyedül azok a korlátozások képeznek kivételt, amelyek az EUMSz. 36. cikkében leírt indokokon (a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egész ségének és életének védelme stb.) vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által elismert, közérdeken alapuló kényszerítő indokokon nyugszanak, és az elérni kívánt céllal arányosak. Így a nem harmonizált területen a kölcsönös elismerés elve egy szabályból és egy kivételből áll: (1) az általános szabály az, hogy a rendeltetési tagállamban a nemzeti műszaki szabály létezése ellenére a másik tagállamban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott termékek élvezik az EU működéséről szóló szerződésben garantált szabad mozgás alap jogát; és (2) a kivétel az, hogy a más tagállamban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott pont pont. 69 C-110/05 sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.). 70 C-110/05 sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 51. és 55. pont. 71 C-142/05 sz., Mickelsson és Roos ügy [2009], az ítéletet még nem tették közzé pont pont. 74 Az elv a Bíróság híres, Cassis de Dijon-ügyben hozott, február 20-i ítéletéből ered (a 120/78. sz., Rewe-ügy (EBHT 1979., 649. o.), és az áruk belső piaca új fejlődésének alapját képezte. Noha kezdetekben ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata ki fejezetten nem említette, mára teljes mértékben elismerik [lásd pl. a C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 34. pontját]. 15

18 termékeket nem illeti meg ez a jog, ha a rendeltetési tagállam bizonyítani tudja, hogy alapvető fontosságú az érintett termék vonatkozásában saját műszaki szabályainak előírása, az EUMSz. 36. cikkében leírt indokok vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított, feltétlenül érvényesítendő követelmények alapján, valamint az arányosság elvének betartása mellett. Egészen a közelmúltig a kölcsönös elismerés elve megvalósításának legfontosabb akadálya kétségkívül a bizonyítási teherhez kapcsolódó, általános jogbizonytalanság volt. Ezért az EU elfogadta az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tag államban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások meg állapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 764/2008/EK rendeletet A kereskedelem tipikus akadályai A kereskedelmi akadályok meglehetősen különböző formát és alakot ölthetnek. Néha elég nyilvánvaló intézkedésekről van szó, amelyek kimondottan a behozatalra irányulnak vagy preferenciális elbánást biztosítanak a belföldi termékeknek, néha pedig általános politikai döntések nem várt mellékhatásáról. Az elmúlt évtizedekben az ítélkezési gyakorlatban és az EUMSz cikkének kötelezettségszegési eljárásokban való alkalmazása során kialakult e korlátozások néhány tipikus kategóriája. Ezek közül számosat kifejtünk az alábbiakban A BEHOZATAL TÉNYÉHEZ KAPCSOLÓDÓ NEMZETI RENDELKEZÉSEK (BEHOZATALI ENGEDÉLYEK, VIZSGÁLATOK ÉS ELLENŐRZÉSEK) A közvetlenül a termékek behozatalához kapcsolódó nemzeti intézkedések megnehezítik a behozatalt, ezért azokat rendszeresen az EUMSz. 34. cikkébe ütköző, azonos hatású intézkedésnek minősítik. A behozatali engedélynek még az áruk behozatala előtti be szerzésére irányuló kötelezettsége egyértelmű példa erre. Mivel az ilyen jellegű hivatalos el járások késedelmet okozhatnak, e kötelezettség az EUMSz. 34. cikkébe ütközik, még akkor is, ha az engedélyek megadása automatikus, és ha a tagállam nem szándékozik magának fenntartani az engedély megvonásának jogát 76. A vizsgálatok és ellenőrzések úgymint az állategészségügyi, növény-egészségügyi és egyéb ellenőrzések, ideértve a behozatal (és kivitel) ellenőrzését is a 34., illetve a 35. cikk értelmében véve azonos hatású intézkedéseknek minősülnek 77. Ezek a vizsgálatok a behozatalt vagy kivitelt valószínűleg nehezebbé vagy költségesebbé teszik, a vizsgálatokkal járó késedelemből és a kereskedő által esetlegesen emiatt viselendő szállítási többletköltségből fakadóan. A belső piac január 1-ji megindulásakor történelemmé vált az áruszállítmányok ismételt határellenőrzése. Manapság a tagállamok a saját területükön is azonos mértékben folyó általános ellenőrzési rendszert, illetve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket meghaladóan nem végezhetnek határaikon ellenőrzéseket. Ha azonban ezek az ellenőrzések függetlenül attól, hol végzik azokat összességében felérnek a behozott termékek rendszeres ellenőrzésével, továbbra is azonos hatású intézkedésnek minősülnek 78, amelyek csak kivételesen, szigorú feltételek teljesülése esetén indokolhatók A BEHOZATAL HELYE SZERINTI TAGÁLLAMBAN KÉPVISELŐ KINEVEZÉSÉRE VAGY RAKTÁROZÁSI LEHETŐSÉGEK BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGEK A Bíróság az áruk belső piacon belüli szabad mozgása közvetlen tagadásának minősítette az importőr azon kötelezettségét, hogy telephelylyel kell rendelkeznie a rendeltetési tagállamban. Megállapította, hogy a más tagállamokban letelepedett vállalkozásoknak arra való kényszerítése, hogy képviselőt tartsanak a behozatal helye szerinti tagállamban, meg nehezíti akár ellehetetleníti egyes vállalatok, különösen a kis- és közép vállalkozások számára a tagállam piacára történő bejutást 79. A behozatal helye szerinti tag államban képviselő vagy ügynök kinevezésére, a másodlagos letelepedésre, iroda vagy raktár létesítésére vonatkozó kötelezettség hasonlóképpen általában az EUMSz. 34. cikkébe ütközik. Néhány tagállam megpróbálta ezeket a követelményeket azzal az érvvel indokolni, hogy ezek a közérdekű nemzeti rendelkezések (egyes esetekben a büntetőjogi felelősséget is ide értve) megfelelő érvényesítéséhez szükségesek. A Bíróság elutasítja ezt az érvelést. Meg állapította, hogy noha minden tagállam jogosult felségterületén a megfelelő intézkedések megtételére a közrend védelmének biztosítása érdekében, az ilyen intézkedések csak akkor indokoltak, ha bizonyított, hogy azokra közérdeken alapuló jogos indokok miatt van szükség, és a védelem nem valósítható meg az áruk szabad mozgására nézve enyhébb korlátozást jelentő eszközökkel 80. Így a Bíróság megállapította, hogy még ha a büntetőjogi szankcióknak van is elrettentő hatásuk a szankcionált magatartás tekintetében, ez a hatás nem garantált és semmiképpen sem erősítheti pusztán egy olyan személy belföldi jelenléte, aki elláthatja a gyártó jogszerű kép viseletét 81. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a képviselő nemzeti területen történő jelölésének követelménye a közérdekkel kapcsolatos célkitűzések szempontjából nem nyújt ahhoz elegendő további biztosítékot, hogy indokolttá válna az EUMSz. 34. cikkében szereplő tilalom alóli mentesség. Az importált áruk készletezésére vagy raktározására vonatkozó nemzeti előírások is az EUMSz. 34. cikkébe ütközhetnek, ha ezek a nemzeti intézkedések az importált termékeket a hazai termékekhez viszonyítva hátrányosan megkülönböztető módon érintik. Ide tartozik minden olyan szabály, amely kizárólag az importált termékekre nézve megtiltja, korlátozza vagy előírja a készletezést. A Bíróság az importált boralapú szeszes italok leg alább hat hónapos tárolását bizonyos minőségi megjelölésre való jogosultság elnyerése érdekében előíró nemzeti intézkedést a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősítette HL L 218., , 21. o. Részletesen lásd az útmutató 8.3. pontjában. 76 A C-54/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügy (EBHT 2007., I o.) 31. pontja vagy az 51/71 54/71. sz., International Fruit Company és társai egyesített ügyek (EBHT 1971., o.). 77 A 4/75. sz., Rewe Zentralfinanz-ügy (EBHT 1975., 843. o.). 78 A C-272/95. sz., Deutsches Milch-Kontor II-ügy (EBHT 1997., I o.). 79 A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 7. pontja. 80 A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 12. pontja. Lásd még a C-12/02. sz., Grilli-ügy (EBHT 2003., I o.) 48. és 49. pontját; a C-193/94. sz., Skanavi és Chryssanthakopoulos-ügy (EBHT 1996., I-929. o.) pontját. 81 A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 15. pontja. 82 A 13/78. sz., Eggers-ügy (EBHT 1978., o.). 16

19 Az áruk kereskedelmének hasonló akadályozását jelentheti minden olyan nemzeti szabály, amely teljesen vagy részben a belföldi termékekre korlátozza a készletezési lehetőségeket, illetve amely az importált termékek készletezését olyan feltételekhez köti, amelyek nem vonatkoznak a belföldi termékekre, és amelyek teljesítése nehezebb. Ezért az olyan nemzeti intézkedés, amely ösztönzi a belföldön előállított termékek készletezését, az EUMSz. 34. cikke értelmében az áruk szabad mozgásának akadályát képezheti NEMZETI ÁRSZABÁLYOZÁS ÉS VISSZATÉRÍTÉS Bár a Szerződés nem tartalmaz kifejezett kikötést az árszabályozásra vonatkozó nemzeti rendelkezésekre, a Bíróság számos alkalommal megerősítette ítélkezési gyakorlatában, hogy az EUMSz. 34. cikke a nemzeti árszabályozási rendelkezésekre is vonatkozik. Az ilyen rendelkezések körébe számos intézkedés beletartozik: minimum- és maximumár előírása, az árak befagyasztása, a legalacsonyabb és a legmagasabb árrés előírása és a viszonteladói ár fenntartása. Minimumárak: A rögzített minimumár annak ellenére, hogy megkülönböztetés nélkül vonatkozik belföldi és importált termékekre korlátozhatja a behozatalt azáltal, hogy meg gátolja az alacsonyabb beszerzési áraknak a viszonteladói árakban való megjelenését, ezzel gátolja az importőröket versenyelőnyük kihasználásában, és így az EUMSz. 34. cikkébe ütköző azonos hatású intézkedésnek minősül. A fogyasztó nem élvezi ennek az árnak előnyeit 83. Ez a terület azonban ma már részlegesen harmonizált, például a dohányra minimumárat meghatározó nemzeti jogszabályokat a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, november 27-i 95/59/EK irányelvre figyelemmel kell értékelni. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a minimum eladási árak meghatározása az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésébe ütközik 84. Maximumárak: Bár a belföldi és importált termékekre megkülönböztetés nélkül vonatkozó maximumár önmagában nem képez a menynyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést, ez a hatás megvalósulhat akkor, ha az árat olyan szinten rögzítik, amely az importált termékek eladását lehetetlenné vagy a hazai termék eladásánál nehezebbé teszi 85. Árbefagyasztás: A Bíróság megerősítette egy olyan nemzeti intézkedésre vonatkozó ügyben, amely előírta valamennyi áremelésnek a hatóságokhoz két hónappal a hatálybalépés előtt történő bejelentését, hogy a nemzeti és importált termékekre egyaránt vonatkozó árbefagyasztás önmagában nem valósít meg menynyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést. Ezek azonban járhatnak ilyen tényleges hatással, ha az árak szintje mellett az importált termékek forgalmazása lehetetlen vagy nehezebb, mint a belföldi termékeké 86. Ez a helyzet akkor, ha az importőrök csak veszteséggel tudják forgalmazni az importált árukat. Az önköltségi ár százaléka helyett meghatározott összegben rögzített legalacsonyabb és a leg magasabb árrés nem képez az EUMSz. 34. cikke értelmében vett azonos hatású intézkedést. Ugyanez vonatkozik a rögzített kiskereskedelmi árrésekre, azaz a kiskereskedelmi ár gyártó által szabadon meghatározott hányadára is, legalábbis, ha azok a kis kereskedő méltányos díjazását jelentik. Ezzel szemben az EUMSz. 34. cikkébe ütközik az egy összegben meghatározott, a belföldi és importált termékekre egyaránt vonatkozó leg nagyobb árrés, amely nem veszi figyelembe a behozatal költségét 87. A Bíróság Keck és Mithouard ügyben hozott ítélete óta amely a beszerzési ár alatti értékesítést tiltó francia jogszabállyal foglalkozott úgy tűnik, hogy a nemzeti árszabályozási intézkedések az értékesítési mód fogalomkörébe tartoznak. Tehát nem tartoznak az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá, ha a nemzeti felségterületen működő valamennyi kereskedőre vonatkoznak, és ha jogilag és ténylegesen is azonos módon érintik a belföldi és a más tagállamból származó termékeket. A Bíróság Belgapom-ügyben hozott ítélete meg erősítette azt a tényt, hogy az árszabályozás értékesítési módra vonatkozó szabályozás. Ebben az ügyben megállapítást nyert, hogy nem tartozik az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá az a belga jogszabály, amely megtiltotta a beszerzési ár alatti és alacsony árréssel történő értékesítést. Gyógyszerár-visszatérítés: Az uniós jog általános szabályként nem vonja el a tagállamoktól szociális biztonsági rendszerük megszervezésének hatáskörét 88, és uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a szociális biztonsági juttatások nyújtásának körülményeit. Ezek a jogszabályok azonban be folyásolhatják a forgalmazási lehetőségeket és ezért a behozatal terjedelmét is. Ebből következik, hogy a gyógyszerár-visszatérítésre vonatkozó nemzeti döntések kedvezőtlen hatást fejthetnek ki a gyógyszerek behozatalára, és akadályt képezhetnek az áruk szabad mozgása előtt. Ezen túlmenően a Duphar-ítéletből az következik, hogy a nemzeti egészségügyi rendszer keretén belül az orvostechnikai eszközök árának visszatérítésére vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezések akkor egyeztethetők össze az EUMSz. 34. cikkével, ha a vissza térítésben részesülő termékek és a kizárt termékek meghatározásakor nem tesznek hátrányos megkülönböztetést a termék származása szerint, valamint ha a meghatározás objektív és ellenőrizhető feltételek alapján történik. Ezenkívül lehetőséget kell teremteni a visszatérítésben részesülő termékek listájának módosítására, ha azt a meghatározott szem pontok teljesítése igényli. A Bíróság által említett objektív és ellenőrizhető feltételek vonatkozhatnak a piacon jelen lévő, olcsóbb és azonos terápiás hatású termékek meglétére, arra a tényre, hogy a szóban forgó cikk orvosi rendelvény nélkül, szabadon forgalmazható, illetve arra a tényre, hogy a termékeket a közegészség védelmével indokolt gyógyszerterápiás okok miatt zárják ki a visszatérítésből. A nemzeti visszatérítési rendszerek létrehozásának eljárási szabályait az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítása, valamint a nemzeti egészség biztosítási rendszerek körébe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatósága tekintetében a 89/105/EK irányelv határozta meg. A Bíróság a Decker-ügyben 89 megállapította, hogy az áruk EUMSz. 34. cikke értelmében vett 83 A 231/83. sz., Cullet-ügy (EBHT 1985., 305. o.), a 82/77. sz., Van Tiggele-ügy (EBHT 1978., 25. o.). 84 A C-216/98. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2000., I o.) és a C-302/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2002., I o.). 85 A 65/75. sz., Tasca-ügy (EBHT 1976., 291. o.); a 88/75 90/75. sz., SADAM egyesített ügyek (EBHT 1976., 323. o.); a 181/82. sz., Roussel-ügy (EBHT 1983., o.); a 13/77. sz., GB-Inno kontra ATAB ügy (EBHT 1977., o.). 86 A 16/79 20/79. sz., Danis-ügyek (EBHT 1979., o.). 87 A 116/84. sz., Roelstraete-ügy (EBHT 1985., o.); a 188/86. sz., Lefèvre-ügy (EBHT 1987., o.). 88 Lásd a 238/82. sz., Duphar-ügyet (EBHT 1984, 523. o.) és a C-70/95. sz., Sodemare és társai egyesített ügyet (EBHT 1997., I o.). 89 A C-120/95. sz., Decker-ügy (EBHT 1998., I o.). 17

20 szabad mozgását korlátozzák az olyan nemzeti szabályok, amelyek alapján a más tagállamokból beszerzett gyógyszerek esetében a gyógyszerár visszatérítése az illetékes hatóság előzetes engedélyétől függ, mivel ez a biztosítottakat arra ösztönzi, hogy ezeket a termékeket saját tagállamukban, és ne egy másik tagállamban vegyék meg. Ezek a szabályok ezáltal alkalmasak arra, hogy gátolják a termékek más tagállamokba történő be hozatalát EGYES TERMÉKEKRE VAGY ANYAGOKRA VONATKOZÓ NEMZETI TILALMAK Az áruk szabad mozgása szempontjából a tagállamok által elfogadható legkorlátozóbb intézkedés valamely adott termék vagy anyag forgalmazásának megtiltása. A nemzeti tilalmak célkeresztjében a legtöbb esetben élelmiszerek állnak 90, ideértve a vitaminokat és más táplálékkiegészítőket, valamint vegyi anyagok 91. A tagállamok által e megszorító intézkedések védelmére leggyakrabban felhozott indokok: az emberek, állatok, növények egészségének és életének védelme az EUMSz. 36. cikke szerint, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított, feltétlenül érvényesítendő követelmények, úgymint a környezet védelme. Ezeket az indokokat gyakran kombinálják. A valamely termékre vagy anyagra nemzeti tilalmat előíró tagállamnak bizonyítania kell, hogy az intézkedés szükséges, és adott esetben azt is, hogy a szóban forgó termék forgalmazása súlyos kockázatot jelent a közegészségre, és a szabályok megfelelnek az arányosság elvének. Ide tartozik a megfelelő bizonyíték szolgáltatása, úgymint a műszaki, tudományos, statisztikai és táplálkozási adatok, és minden más idevágó információ megadása 92. Emellett a tagállamot terheli annak bizonyítása is, hogy a kitűzött cél nem érhető el más olyan eszközzel, amely kevésbé korlátozó hatású a tagállamok közötti, EU-n belüli kereskedelemre 93. Például a Bíróság egy francia tilalommal kapcsolatban amely megtiltotta italokhoz a koffein bizonyos határt meghaladó hozzáadását megállapította, hogy a fogyasztókat a dúsított termék jellegéről, alkotórészeiről és jellemzőiről tájékoztató meg felelő címkézés lehetővé teszi a termékhez hozzáadott tápanyag túlzott fogyasztását meg kockáztató fogyasztó számára annak eldöntését, hogy a terméket fogyassza-e vagy sem 94. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a koffein bizonyos mértéket meghaladó hozzá adására vonatkozó tilalom nem volt szükséges a fogyasztóvédelmi cél eléréséhez. A dán vitaminok ügye 95 azzal a dán közigazgatási gyakorlattal foglalkozott, amely megtiltotta az élelmiszerek vitaminokkal és ásványi anyagokkal történő dúsítását, amennyiben nem volt bizonyítható, hogy a dán népességnek az adott dúsításra szüksége van. A Bíróság eredetileg egyetértett azzal, hogy az arányosság elvének szem előtt tartásával Dánia dönthet az emberi egészség és élet védelmének elérni kívánt szintjéről. A Bíróság ugyanakkor megjegyezte, hogy minden egyes esetben Dánia hatóságait terheli a bizonyítási teher annak bizonyítása tekintetében, hogy a táplálkozási szokásokra és a nemzet közi tudományos eredményekre figyelemmel saját szabályai szükségesek az adott rendelkezésben említett érdek hathatós védelméhez, és különösen annak tekintetében, hogy a szóban forgó termékek forgalmazása valós kockázatot jelent az emberi egészségre 96. A Bíróság a szóban forgó dán közigazgatási gyakorlat értékelését követően meg állapította, hogy az intézkedés nem teszi lehetővé a közösségi jog betartását a köz egészség valós kockázatainak azonosítása és értékelése vonatkozásában, ami annak esetenkénti részletes értékelését igényli, hogy a kérdéses ásványi anyagok és vitaminok hozzáadása milyen hatással jár 97. Általánosságban a Bíróság megszorító felfogást alakított ki az ilyen fajtájú intézkedésekkel kapcsolatban. A Bíróság számára azonban nehezebb volt az ilyen tilalmak elutasítása olyan területeken, ahol nincs tudományos bizonyosság az adott terméknek vagy anyagnak pl. a közegészségre vagy a környezetre gyakorolt hatásáról 98. Ilyen esetekben az úgynevezett elővigyázatossági elv 99 is fontos szerepet játszik az ügy Bíróság általi átfogó értékelésében. Az is előfordulhat, hogy a tagállamok teljes tilalom helyett a közegészség érdekében egyszerűen előzetes engedélyezést írnak elő a más tagállamban engedélyezett anyagok esetében. Ilyen esetben a tagállamok csak akkor teljesítik az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket, ha ezek az eljárások rendelkezésre állnak és ésszerű időn belül lebonyolíthatók, és ha a termék betiltása bíróság előtt megtámadható. Erről az eljárásról magában az általánosan alkalmazandó, a nemzeti hatóságokra kötelező eljárásban kell kifejezetten rendelkezni. Ezen egyszerűsített eljárás jellemzőit a Bíróság a C-344/90. sz. ügyben 100 állapította meg TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A típus-jóváhagyási követelmények előre meghatározzák azokat a szabályozási, műszaki és biztonsági feltételeket, amelyeket a termékeknek teljesíteniük kell. Ennek megfelelően a típusjóváhagyás nem korlátozódik egy adott iparágra, mivel az ilyen követelmények a legkülönbözőbb termékekre vonatkoznak, mint a tengerészeti felszerelések, mobiltelefonok, személyautók és orvosi felszerelések. A típusjóváhagyásra rendszerint a termék forgalomba hozatalának engedélyezése előtt kell sort keríteni. A típus-jóváhagyási követelményeknek való megfelelést gyakran a terméken elhelyezett jelzés mutatja. A CE-jelölés például az ilyen követelményeknek való megfelelést a gyártó nyilatkozata vagy külső tanúsítás révén erősíti meg. Míg a közös, Európa-szerte érvényes típus-jóváhagyási követelmények rendszerint elősegítik a termékek belső piaci forgalomba hoza- 90 Ügyek: a 174/82. sz., Sandoz-ügy (EBHT 1983., o.); a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I o.); a C-420/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2003., I o.); a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2003., I o.); a C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2004., I o.); a C-319/05. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2007., I o.). 91 A C-473/98. sz., Toolex-ügy (EBHT 2000., I o.). 92 A C-270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2004., I o.). 93 A 104/75. sz., De Peijper-ügy (EBHT 1976., 613. o.). 94 A C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I o.) 75. pontja. 95 A C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia (dán vitaminok) ügy (EBHT 2003., I o.). 96 Uo. 46. pont. 97 Uo. 56. pont. 98 A C-473/98. sz., Toolex-ügy (EBHT 2000., I o.); a C-24/00 Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I o.). 99 Lásd később, a pontban. 100 A C-344/90. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1992., I o.). 18