Már reggeli hét óra volt, de a köd még mindig ott ült a város felett. Mintha fáztak volna a soproni házak és tornyok: az utcák és a templomok úgy

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Már reggeli hét óra volt, de a köd még mindig ott ült a város felett. Mintha fáztak volna a soproni házak és tornyok: az utcák és a templomok úgy"

Átírás

1 SZILVÁSI LAJOS EGYSZER-VOLT SZERELEM REGÉNY KOZMOSZ KÖNYVEK 1966 "Bujkál a hold" címû regényemben megírtam öt Kanadába szakadt soproni fiú sorsát. Azokról a soproni fõiskolásokról van szó, akik 1956 novemberében elhagyták az országot, és fél Európán át hányódva végül hajóra szálltak, hogy Kanadában, az erdõk honában próbáljanak szerencsét. Egy hányadukat ott, Kanadában, felvették az erdõmérnöki egyetemre, nagygyobb részük azonban rosszabb helyzetbe került: a soproní fõiskola egyik tanársegéde erdõmunkára adta el õket, azzal biztatva a fiúkat, hogy "gyakorlati" munkájuk után,folytathatják tanulmányaikat a kanadai egyetemen. A valóság aztán másként alakult: a tanársegéd minden tanítványáért jutalékot kapott az illetõ fakitermelõ cégtõl, amelynek eladta a fiúkat, az egykori soproni fõiskolások pedig egy-kettõre rádöbbentek, hogy gonoszul becsapták õket. Így történt, hogy 1958 nyarán a Severn folyó menti fakitermelõ teleprõl megszökött öt fiú. Ezek pedig a következõk voltak: Holló Péter, a nógrádi erdész fia; Joci, a valamikori lelencgyerek; a Kölyök, aki elsõévesként hagyta el az országot, s a leggyeøngébb volt a szökevények között; a Lord, a soproni ügyvéd fia, aki az Igéretek Földjét kereste Nyugaton; s végül a brennbergi bányász, akinek a sorsa csak véletlenül fonódott össze a fõiskolásokéval. A szökevények nem érték el céljukat. A Kölyök tüdõgyulladásban halt meg, amíg az õsrengetegben vándoroltak. Az Oriás csaknem gyilkolt társaiért, s hogy mentse õket, feladta magát a kanadai csendõröknél. Joci, akinek sohase volt otthona, elszegõdött egy farmra Kanadában. A Lord ellopta Holló pénzét, s elment a nagyvárosokba, hogy megcsinálja a szerencséjét. Holló volt az egyetlen ötük közül, aki kiábrándultan, mindenbe belefáradtan, de elindult haza, Magyarországra. Ennyit kellett itt elöljáróban elmondanom, nehogy az olvasó ennek az írásnak láttán egy pillanatra is érthetetlen eléggé világos momentumokkal talállcozzék. Végezetül csak annyit hangsúlyoznék, hogy mind a "Bujkál a hold", mind pedig ez a regény külön-külön is önálló egész. Szilvási Lajos 1966 VÁRAKOZÁS

2 Már reggeli hét óra volt, de a köd még mindig ott ült a város felett. Mintha fáztak volna a soproni házak és tornyok: az utcák és a templomok úgy burkolóztak a tapinthatóan sûrû ködbe, akár didergõ ember a gyapjas takaróba. Pedig hideg se volt. Hét órakor megszólalt az elsõ harang. Nem lehetett pontosan tudni, vajon a Szent Mihály-templom kondult-e vagy a bencéssek tornya. Mindenesetre jelt adott valamelyik, s a többi harang nem volt rest: valamennyi csatlakozott az elsõnek ébredõhöz. S nem telt belé egy perc, már bimbamolt mindegyik. A kisebb harangok szaporán csilingeltek, a nehezebbek megfontoltabban lendítették szívüket, s mélyebben is szóltak. És mintha a harangzúgás tette volna, az ódon tetõk felett, a mohos cserepek és párás palák felett megszakadozott a köd. Csak most lehetett észrevenni, mennyire vastag volt ez a hideg gõztakaró: magasba nyúló páraszakadékokból fújta alá csillogó fényleheletét a nap. A Kurucdombon hirtelen megvillant az egykori szélmalmok zsindelysapkáján a nedvesség. Fény zuhant a Várostorony zöldre mázolt bádogtetejére is, a sisapon magasló kovácsolt vas címer pedig sasos árnyékot vetett a szürke kövezetre. Egy eresz alól kövérre hízott galamb bújt elõ. Elõbb körülnézett, üres-e a tér a Várostorony elõtt, aztán ellökte magát fészke peremérõl. Nyakán fémes-zölden ragyogott a tollgallér. Két kecses kört írt le a tér közepén szürkéllõ vén szobor körül, aztán lustán, hangtalanul a patika elé ereszkedett, a járda szegélyére. A patika vák ablakai elõtt a madár felborzolta minden tollát - ettõl szinte még egyszer akkorára terebélyesedett, mint amekkora valójában volt -, majd leszegte fejét, és körülpillantott a betonon: maradt-e morzsa tegnapról, amivel el lehetne kezdeni ezt a mai reggelt? A Fabricius-ház pléh csatornáján verebek tollászkodtak. Eddig jóformán némák voltak - még nem szállt ki apró szemükbõl az álom -, de amint megpillantották a patika elõtt a kövér galambot, egyszerre megbolydultak. Egymást túlcsivitelve rúgták neki magukat a levegõnek, és szapora szárnycsapkodással értek földet a galamb körül. Izgágán ugráltak jobbra-balra - a maguk nyelvén nyilván a galambot szidták -, s nem nyugodtak addig, amíg a náluk ötször nagyobb madár vissza nem szállt a városháza eresze alá. Utána diadalmas csipogással ünnepelték gyõzelmüket, de csak addig,

3 amíg a Templom utcából ki nem fordult egy ember, egy botozó öregúr. Ajövevény tíz lépésre se közelítette meg õket, máris szárnyra keltek, és a Szentháromság-szobor körül húzódó vaskerítés korlátjára telepedtek. Az öregúr megállt a sarkon, s csodálkozó pillantást vetett a patikára. A gyógyszertár ajtaja zárva volt. Redõnyén harmatcseppek csillantak, s az ajtó felett sötétlõ üveglapon vakon aranylottak a betûk. Az öregúr zsebébe nyúlt, láncon lógó órát húzott elõ, megnézte, aztán vállat vont, majd bólintott is hozzá: hiába, korán érkezett, még nincs itt a nyitás ideje. Fáradt léptekkel indult el vissza, a Templom utca felé. Megkerülte a bencések tornyát, amelynek sisakja alatt már elhallgatott a harang, s azt se vette észre, hogy a napsugarak már a nyakát és keményített inggallérját simogatják. Botjának szöges vége ütemesen kopogott a kövezeten, cúgos cipõje is csosszant minden lépésnél, s ezek az apró neszek az õ fülében hangosabbak voltak, mint az a kis nyikkanás, amivel a feje felett kinyílt egy vén ház - a Templom utca jobbszélsõ ablaka. Onnan fentrõl idõs hölgy piliantott le a kihalt utcára. Tekintete elidõzött az öregúr fekete kalapján, elõrebukó vállán, nádból hajlított sétapálcáján meg ódivatú, csíkos nadrágján. Arra is gondolt egy pillanatig az idõs hölgy, hogy lekiáltson az öregúrnak - Hallo, Herr Hübner, wohin so früh? - aztán mégse kiáltott. A hajlított vaspálcával kiakasztotta az ablakot, maga pedig visszahúzódott a szoba belsejébe. A nyitott ablakon át friss levegõ szökött a szobába. Körüllibegte az öreg, de jóformán nem is kopott bútorokat. A nehéz fából faragott, mégis könnyed darabok szinte mozdíthatatlanul álltak a helyükön. Más stílusú bútor nem is illett volna a boltíves mennyezet alá, csak ez a barokk garnitúra, amely minden méltósága ellenére lakályossá varázsolta a jókora helyiséget. Az idõs hölgy ide-oda lépkedett a bútorok között. Céltalanul ténfergett, s ha hozzá is nyúlt valamihez, annak se volt értelme. Megigazította az ura erdész-egyenruhás fotográfiáját a tálaló felett, pedig a kép eddig is egyenesen függött. Utána végigsimított az asztalfõn álló szék támlájára terített, horgolt huzatvédõn, jóllehet a csipke pontosan úgy takarta a hajlított lábú ülõ alkalmatosság hátát, ahogy takarnia kellett. És az is felesleges volt, hogy az idõs hölgy felvegye helyérõl, majd visszaálítsa a vitrin tetejére a porcelán huszárt. Amit aztán

4 végképp oktalanul tett : ráfújt a szoba sarkában sárgálló hangulatlámpa asztalkájára, mintha elfeledte volna, hogy alig negyedórája törölt végig gondosan minden bútort és minden nippet. A szobában kár volt már minden mozdulatért. Az idõs hölgy tehát kiment az elõszobába, onnan bekukkantott az apró konyhába, miután errefelé sem talált tennivalót, fordult egyet, és a folyosóra sietett. A ház udvara kihalt volt. Vasárnap lévén, még a két kendermagos tyúkot se eresztette ki a földszinti lakó. Az idõs hölgy végre felnézett az égre, amely már szemfájdító-kéken ragyogott. Érdekes: pillanatok alatt eltûnt minden köd a levegõbõl. A szeptemberi nap, akár egy régen volt tékozló gavallér, mindenhová aranypénzt - haldokló falombok résein áthulló sárga foltokat szórt. Aranyszeplõkkel lett tele az egész udvar. A tenyérnyi fények összekeveredtek a sárga levelekkel, amelyek már hajnalban búcsút mondtak a terebélyes platánfa gallyainak. Az idõs hölgy önkéntelenül sóhajtott egy aprót, aztán megfordult, hogy visszamenjen a lakásba. De mielõtt átlépte volna a magas küszöböt, gépies mozdulattal felemelte köténye szélét, és megtörölte vele az ajtóra csavarozott kicsiny réztáblát, amelyen ez a név állt: ÖZV. KRAMER KRISTOFNÉ NYUGDÍJAS A mozdulattól papiros zördült a köténye zsebében. Az özvegy belenyúlt a zsebbe, és elõvette a borítékot, pedig erre sem volt szükség: kívülrõl tudta már a levél minden sorát. Mégis besietett a lakásba, az ebédlõben orrára illesztette csontkeretes, férfias szemüvegét, és újra olvasni kezdte a kurta mondatokat. Amikor a végére ért, még inkább erõt vett rajta a türelmetlenség. Ránézett a sarokban álló ingaórára, amelynek üveg mögött ide-oda hintázott a rézkoronggal megnehezített járóka. Még mindig alig múlt negyed nyolc! Az özvegy hirtelen összehajtotta a levelet, visszatömte a borítékba, aztán a kötény zsebébe süllyesztette a kupertát. Rosszallóan megcsóválta fejét, s bosszús pillantást vetett a fekete telefonkészülékre, amely némán kuksolt a tálaló mellé gurított kerekes kisasztalon. Végtelenül hosszú egy ilyen vasárnap reggel. Különösen egy özvegynek, aki már öt órakor ébren fekszik az ágyban, fél hatkor kiszáll a dunyha alól, hat órára megmosakszik, háromnegyed hétre végez minden teendõjével - a takarítás-

5 tól a reggeliig -, s utána csak téblábol az üres lakásban. A hétköznap reggelek sokkal kellemesebbek. Hétfõtõl kezdve minden reggel fél hatkor megélénkül az utca, kocsik zörögnek, egy-egy autó is elhúz a ház elõtt, gyerekek sietnek az iskolába... Olyankor érdemes kinézni az ablakon. De egy ilyen vasárnap reggel a maga unalmával, csöndjével... Vasárnap reggel nem illik tíz óra elõtt telefonálni. Auerbachék még alusznak. Somorjai professzor már fent van, de nyilván kint tesz-vesz a kertben; a gyümölcsfák közé pedig nem hallik ki a telefoncsengetés. Várnia kell. Tíz óráig még kilencven perc. A telefon pedig néma-csúfondárosan feketéllik a kis kerekes asztalkán. Az özvegy kilenc hónapja szereltette fel a telefont. Amint felvette a Takarékban a lottónyereményét - négy találatra több mint százhúszezer forintot kapott -, elsõ dolga volt, hogy telefont igényeljen. Egyébként hozzá se nyúlt az öszszeghez. A nyeremény kamatai bõven fedezték telefonszámláját, pedig a postás minden alkalommal megjegyzi, hogy a magánelõfizetõk közül õ telefonál legtöbbet: De ehhez senkinek semmi köze. Mindenkinek van valamilyen mániája. Az egyik ember szenvedélyes turista, a másik mozilátogató, a harmadik folyton a cukrászdában ül, a hasonló öregasszonyok közül a legtöbb pasziánszt vet... Az õ mániája a telefon. És ha naponta harmincszor emeli fel a kagylót - ehhez joga van: pontosan fizeti a számlát, s öröm minden beszélgetés. Amíg nem volt telefonja, járkálnia kellett, és sohasem tudhatta, mikor toppan be rosszkor valahová. De amióta itt ez a kis fekete készülék, félórákat is beszélgethet a város túlsó végével anélkül, hogy kimozdulna a lakásból. Odalénett a kerekes asztalkához, felvette a hallgatót, füléhez emelte, és elmosolyodott a gyön e búgó hangtól. A telefon udvariasjószág. Azt jelzi ezzel a távoli búgással, hogy: parancsoljon, asszonyom, szolgálatára állok... Majd tíz órakor... Helyére tette a kagylót, és kényelmesen elhelyezkedett a vén karosszékben. Egy pillanatra kedve támadt, hogy újra köténye zsebébe nyúljon a levélért, aztán mégse mozdult. Fejét hátrahajtotta, nekitámasztotta a fotel támlájának, s a nehéz bronzcsillárt nézte, amely megbízhatóan, súlyosan függött alá a mennyezet közepérõl. Az éjjel annyira megzavarta a postás csengetése, hogy hirtelenében nem a hangulatlámpát, hanem a csillárt gyújtotta fel, amikor kiment, hogy átvegye az expressz levelet. A nagy

6 fény elvakította pár pillanatra, álmos is volt, s csak nagy sokára tisztultak olvashatóvá a betûk a papiroson, hogy aztán újra elmosódjanak... Az özvegy torka most is összeszorult. Két száraz keze rákulcsolódott a fotel karfájára, s érezte, hogy könnyek gyülekeznek a szeme sarkában. Visszajött... Estére itt lesz. Érintetlenül várja a szûk diákszoba, amely fölé oltalmazóan hajlik a vastag boltív. Csak két esztendõ telt volna el azóta...? Még annyi se. Két hónap hiányzik belõle. Mégis... jóformán végtelennek érzi ezt a huszonkét hónapot. De - és az özvegy most kiegyenesedett a fotelban, aztán egy energikus mozdulattal leemelte orráról pápaszemét is - az a fontos, hogy visszajött. Felállt a székbõl, és fel-alá járkált a szobában, kemény, férfias léptekkel. Ahogy elhaladt az ablak elõtt, kezében a pápaszeme üvegén megcsillant a fény. Úgy érezte, enyhén szúr a szíve. Az izgalom, a türelmetlenség teszi. Mintha a saját fiát várná, sohasem volt gyerekét. Mindössze három hónapig volt férjnél. Még meg se szokta az asszonyéletet, máris bevitték katonának az urát. Kristófon nagyszerûen állt a hadnagyi uniformis. Izmos válla kitömte a zubbonyt, mellkasán is feszültek a sujtások ban volt ez. Tavasszal És nyár elején - de az özvegy ezt csak évek múltán tudta meg - annyi sem maradt a szép szál huszárhadnagyból, a fiatal erdõmérnökbõl, hogy ember nagyságú sírt ássanak neki... Gránát találta el. Férjhez mehetett volna utána, de nem tette. Rokonai boszszankodtak a makacsságán, mert féltek, hogy rájuk fog szorulni. Aztán, amikor látták, hogy megáll a saját lábán, eltartja magát, és senkitõl se kér segítséget, napirendre tértek felette. Legfeijebb annyit gondoltak: "vénkisasszony-természet". Nem bánta meg, hogy özvegyen öregedett el. Csak annyit sajnált, hogy gyereke nem volt. pedig nagyon-nagyon akart egy fiút. Egy keménykötésû fiút, akit körülvegyen egész elraktározott szeretetével, minden rejtett anyai ösztönével. Valamennyi asszonyban ott munkál a vágy, hogy gondoskodjék valakirõl. Ahányszor új lakó érkezett a kis diákszobába, õ mindig abban reménykedett, hogy az új erdõmérnök-hallgatót vagy bányamérnök-jelöltet saját fiaként tudja majd szeretni. Rendesek voltak a kölykök, végeredményben egyik se okozott csalódást, de az igazi, akit valóban a fiának tudott érezni, ez ù a legutolsó volt... S amikor elment, õ nem is vett többé

7 kosztos diákot a lakásba. A pénzre, amit fizettek volna, nem volt sz üksége, már a lottónyeremény elõtt sem. Az elõírtnál magasabb nyugdíjat kapott : ezzel hálálták meg, hogy 1944-ben hetekig bújtatott egy politikai foglyot, aki a sopronkõhidai nyilas börtönbõl szökött meg. És Holló Péter után úgyse tudott volna senkit elviselni a kis diákszobában... Visszajött... Hét és fél ezer kilométer messzirõl. Nem mert személyesen írni a pernahajder, hogy itthon van Magyarországon. Az anyjával íratott, hogy vasárnap, tehát ma, szeptember 22-én, este érkezik, hogy folytassa félbeszakadt tanulmányait. Ha egy mód volna rá, szeretne újra a kis szobában lakni, de ha nem sikerül, beköltözik a diákotthonba... Az éjszaka meg is sértõdött a levélnek ezen a passzusán. Ha a fiúnak nincs annyi esze, legalább az anyjának lehetett volna. Tudhatnák, hogy ez a szoba akkor is Holló Péter rendelkezésére áll, ha érte magának a velszi hercegnek kellene felmondani. Az özvegy már az elõszobában állt. Keze a diáktanya kilincsére nehezedett. Benyisson? Minek? Odabent minden rendben van. Valamennyi bútordarab ragyog a tisztaságtól. Az ágy frissen húzva. Az ablak csillog. A levegõ friss az alacsony boltív alatt. És mozdulatlan a várakozástól. Az ingaóra még el sem ütötte a tízet, az özvegy máris felemelte a telefonkagylót. Ekkor észrevette, hogy meg-megremeg a keze. Mutatóujja alig találta meg a hatost. Nagy nehezen mégis végigtárcsázta a háromjegyû számot. A készülék jelezte, hogy a vonal másik végén cseng a telefon. Az özvegy kíváncsi volt, ki veszi fel az Auerbach-villában a kagylót. Szerette volna, ha Krisztina lép a telefonhoz. Hallani akarta a lány hangjában a meglepetést, élvezni akarta Krisztina zavarát. Vagy talán nincs otthon senki a Vinkler úti villában? elutaztak volna? Nem, nem lehet. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a vonal túlsó végén kattant a készülék, s Krisztina mély árnyalatú hangja szólalt meg: - Tessék, Auerbach-lakás... - Krisztina? - kérdezte az özvegy, bár feleslegesnek tartotta a kérdést. - Itt Janka néni. - Kezit csókolom, Janka néni. Hogy tetszik lenni? - Köszönöm, kislányom, meg vagyok. - Az özvegy cseppnyi kárörömet érzett, amikor megállapította, hogy Krisztinának ugyanolyan szenvtelen-tárgyilagos a hangja, mint mindig,

8 Majd kihozlak én mindjárt a sodrodból, gondolta, és el is mosolyodott. - Nagy hírt mondok, ha érdekel... A lány hangjában nem sok érdeklõdés csendült: - Mi történt, Janka néni? Az özvegy pár pillanatnyi hatáskeltõ szünetet tartott, aztán önkéntelenül félig suttogva mondta : - Holló Péter hazajött Kanadából... - folytatta volna tovább is, de ráparancsolt magára, és kettévágta a mondatot. A vonal túlsó végén csend volt. Az özvegy szája sarkában derû játszott. Nem hunyta be szemét, de így is maga elõtt látta Krisztinát, amint ott áll a lány az Auerbach-vüla halijában, a nagy fikusz mellett, amelynek kövér levelei lustán hajlanak jobbra-balra, a hegyében pedig az új hajtás csaknem eléri a mennyezetet. Meg mert volna esküdni arra is, hogy Krisztina elsápadt az õ néhány szavától. Ugye, csitri, mindenre számítottál ezen a vasárnap reggelen, csak ilyen hírre nem? A csend lassan már kínossá vált. Ezt érezhette meg a vonal túlsó végén a lány is, mert megszólalt: - Hát... ez igazán érdekes. Most jött haza? - Nem, már több mint két hete. Eddig otthon volt a szüleinél. Kipihente magát. ma este érkezik a gyorssal. Tizenegy órakor. A minisztérium már elintézte, hogy folytathassa a tanulást. És itt fog lakni továbbra is énnálam. Érezte a lány hangján, hogy Krisztina erõlteti a mosolyt: - Igazán örülök, Janka néni. Köszönöm, hogy felhívott bennünket. Majd megmondom apunak meg anyunak, mit tetszett üzenni. Ök is nagyon fognak örülni. Kezit csókolom, most ne tessék haragudni, vissza kell mennem a fürdõszobába. Éppen fésülködés közben voltam, tetszik tudni... Kezit csókolom, Janka néni. Az özvegy jókedvûen válaszolt: - Szervusz, kislányom. Köszöntöm a szüleidet. És letette a kagylót. Kis ideig úgy érezte, hogy elfáradt ettõl a kurta beszélgetéstõl. Mozdulatlanul ült a karosszékben, és maga elé nézett. Csak nagy sokára jutott eszébe, hogy még Somorjai profeszszórt is fel akarta hívni. Újra tárcsázott. A professzor azonnal felvette a kagylót. S az özvegy jóformán még bele se kezdett a mondókájába, Somorjai máris félbeszakította: - Nagyon kedves, hogy felhívott, asszonyom, de én már

9 egy hete tudom a dolgot. Mindenesetre köszönöm a figyelmét. Egyébként - s a professzor hangja most tréfás-számonkérõvé vált - megtartotta a múltkori ígéretét? - Hogyne, professzor úr, voltam az orvosnál. Vitamint írtfel... - És pontosan szedi? Az özvegy nevetett: - Nem egészen pontosan, de amikor eszembe jut, mindig bekapok egy-két tablettát. Tudja, olyanok ezek az orvosságok, akár a szenteltvíz... Amikor pár percnyi csevegés után letette a hallgatót, rosszkedvû volt. Eleget tett egész napra a kötelességének. És este tizenegyig még oly hosszú az idõ... - Krisztina! - Auerbachné hangja tompán szûrõdött át a fürdõszoba tapétás ajtaján. - Meddig várjunk rád? A lány idegesen hátrarázta gesztenyebarna sörényét, s bosszúsan fordult el a fürdõszoba hosszú tükrétõl. Legszívesebben visszakiáltott volna anyunak, hogy csak reggelizzenek nyugodtan, de mégsem tette. Apu vesszõparipái ellen hiábavaló hadakoznia. És ha apunak az a kívánsága, hogy vasárnap reggelente együtt reggelizzenek mind a hárman, õ csak egyet tehet: alkalmazkodik. Kilépett a fürdõszobából, s nagyot lélegzett, mielõtt benyitott a hall üvegajtaján. Ne lássák meg rajta a szülei, hogy felzavarta Janka néni telefonja. Addig várt az ajtó elõtt, amíg meg nem állapította, hogy most már nem szapora a lélegzete, csak aztán nyomta le a kilincset. Apu és anyu már a terített asztalnál ült, a fajansz csészékben ott gõzölgött a tea, és illata betöltötte a három üvegfallal határolt hallt, amely télikertnek is beillett a sok zöld növénnyel: a fikuszokkal, pálmákkal, aszparáguszokkal és más futókkal. Ilyenkor kora délelõtt a tágas helyiség szembe kapta a napot, s minden ragyogott a három üvegfalon belül. Csillogott apu õszülõ haja is, amely már felkopott a feje tetejéig, anyu krémszín pongyolája pedig szinte fehérnek látszott az éles világításban. - Végre... - mondta Auerbach fõmérnök, amikor Krisztina belépett. Nem volt neheztelés a hangjában, inkább csak egyfajta megkönnyebbülés, hogy most végre nekifoghat, hogy vajat kenjen a kenyérre, s belekortyolhat az illatos teába is. Ö vezette be ezt a szokást, s tartotta is magát a szabályhoz. De mielõtt a csészéért nyúlt volna, gyors pillan-

10 tást vetett a feleségére: - Tennék bele még egy szem cukrot... A nyúlánk asszony, akinek lazán fésült, dús kontya szinte hátrahúzta szép fejét, vállat vont: - Én nem bánom, fiam - nézett az urára - idd annyi cukorral, amennyivel akarod, de aztán ne panaszkodj, hogy már megint szûk a nadrágod. Auerbach fõmérnök tréfás-kesernyésen elmosolyodott: - Úgyis mindegy. A vaj talán nem hizial? Egy kocka meg úgyse számít... - azzal két szem cukrot ejtett a teájábamajd beleharapott a vajas kenyérbe. Krisztina szótlanul nyúlt a teáscsészéjéért. Ivott egy kortyot az aranyos fényû folyadékból, s élvezni akarta a tea kesernyés, zamatos ízét. Cukor nélkül itta, mert így látta anyutól, mióta az eszét tudta. Magán érezte az édesanyja pillantását, s már várta is a kérdést, ami valóban nem késett: - Ki telefonált az imént? Krisztina lenyelte a kortyot, s anélkül, hogy anyura nézett volna, megpróbált szenvtelen hangon felelni: - Janka néni szólt, hogy Holló Péter hazajött Kanadából... - s érezte, hogy újra szaporábban ver a szíve. Auerbach fõmérnök felkapta a fejét: - Micsoda?! És te ezt csak így mondod? Krisztina az asztal alatt ökölbe szorította vékony kezét: - Estére jön a gyorssal... Tovább tanul az Akadémián. Elégedett volt magával. Nyugodtan, szinte kérdõen nézett bele az apja fürkészõ, barna szemébe, ártatlanul, mintegy azt kérdezve, hogy "ugyan, apu, csak nem azt vártad tõlem, hogy táncra perdülök örömömben?" Auerbachné kezében már Krisztina elsõ mondatának hallatán megállt a kiskanál. Gyors oldalpillantást vetett a lányára, csak aztán szólalt meg: - Furcsa... Én ezt megálmodtam. - Elõrehajolt. - Tegnap éjjel álmodtam meg, csak utána elfeledtem mondani. Itthon láttam Hollót, a Várkerületben találkoztam vele, a szálloda elõtt... Az igazság persze az volt, hogy tegnap nem akart szólni Krisztinának az álmáról. Attól félt, hogy Krisztinát újra felkavarja, ha Hollóról beszél vele. Éppen eleget kínlódott szegény gyerek annak idején. Buta história volt. Csak az innsbrucki utazással heverte ki Krisztina a dolgot...

11 S most csodálkozott: Krisztina hûvösen, minden emóció nélkül közli, hogy Holló itthon van. Ha nem kérdi az imént a lányától, hogy ki telefonált, talán el sem mondta volna a hírt. Vagy talán most is ugyanaztjátssza, amit az apjától tanult el? Hogy az ember titkolja el azt is, ha nagyon örül, azt is, ha nagyon fáj neki valami... Krisztina nemrég tanulta meg ezt, éppen annak idején, amikor az apja már csaknem teljesen leszokott róla. Mióta túllépett a negyvenötön - az asszony ezt egykettõre észrevette -, Auerbach fõmérnök indulatosabb lett, többé nem uralkodott magán annyira, mint elõbb. Egészséges, elhasználatlan idegek kellenek ahhoz, hogy valaki képes legyen leplezni érzelmeit. - És most... Azt akarta kérdezni Krisztinától, hogy most mi lesz, de mielõtt befejezte volna a mondatot, gyorsan fordított a szón:... a harmadéven tanul tovább Holló? Elveszftett két évet. Krisztina vállat vont. Nagyot harapott vajas kenyerébõl, hogy tele legyen a szája, s ne kelljen semmire felelnie. Nem akart elpirulni. Nem akarta, hogy elhatalmasodjék rajta a furcsa izgalom, amely pedig újra meg újra feltolult a gyomra tájékáról. Auerbach fõmérnök megcsóválta fejét. Nem nézett a lányára: tudta, hogy Krisztina a zavarával küzd, s nem akarta megnehezíteni a helyzetét. Gyerek még, kölyök még mindig ez a lány, hiába tizenkilenc éves. Bizonytalanul csillannak az aranyfények szeme zöld íriszében. - Világot látott a f iú... - mondta aztán. - Kanada... Tizenötezer kilométer oda-vissza... Nem kicsiség. - Kíváncsi vagyok, mi mindent fog mesélni... - nézett az urára az asszony. - Mondd, hát nem érdekes, hogy elõre megálmodtam? Krisztina nem akart többet hallani Hollóról. Eltolta maga elõl a teáscsészét, s letette a vajas kenyeret is, pedig félig se ette meg. - Apu... kölcsönadnád a robogót? - Hová akarsz menni vasárnap délelõtt? - nézett rá az apja. Mindjárt meg is rótta magát a kérdésért. Felesleges volt. Krisztinának most az a legjobb, ha elmegy, jár egyet a robogóval, és kiszellõzteti a fejét. Hadd gondolja végig, amit végig kell gondolnia. Tisztázza csak önmagával, hogy mi is lesz ezután. - Csak ne nyúzd agyon a motort. - Vigyázok rá - állt fel Krisztina az asztaltól. - Köszönöm szépen a reggelit... És kisietett a hallból.

12 Auerbach fõmérnök egy esztendeje vásárolta a robogót, hogy rajta járjon le a hegyoldali villából a városba, s ne kelljen mindennap a félóránként közlekedõ autóbuszhoz alkalmazkodnia. Akkor még nem gondolta, hogy Krisztina is megkedveli az aprókerekû motorkerékpárt, s neki kell minden reggel megkérdeznie a lányától, hogy autóbuszon menjen-e, vagy netán igénybe veheti a robogót. Ha ébredéskor észrevette, hogy Krisztina szobájának ajtaja még nincs nyitva, már tudta, hogy igyekeznie kell, mert a tízperces lustálkodás, amit a lánya engedélyezett magának, azzal jár, hogy udvarias férfiként kell viselkednie: át kell engednie a robogót. Mert jóllehet minden alkalommal megkérdezi Krisztina, hogy "mondd, apu, mehetek a géppel?" - ez az udvarias érdeklõdés voltaképpen felszólítás arra, hogy egy idõre mondjon le a kis motorról. A robogóval feleakkora sebességet se lehetett elérni a dombos terepen, mint egy igazi motorkerékpárral, de Krisztina ezt a harmincöt-negyven kilóméteres rohanást is élvezte. Szívesen futkározott a robogóval, bár a motorozáshoz mindig sötétkék halásznadrágját kellett felvennie, s õ nem szerette a fiús öltözködést, ami pedig az utóbbi években már nemcsak a fõvárosban, hanem itt, Sopronban, a határszélen is tért hódított. A szél, amellyel szemben futott, hátracsapkodta laza sörényét, a búvó szõke tincsekkel elegy gesztenyeszín hajzuhatagot, hiába fogta össze szalaggal a tarkóján a vastag fürtöket. Kipirult a fürge széltõl, amely beszökött blúzának nyitott nyakán a háta közepéig. Leszegte fejét, és félig leeresztette nagy barna pilláit is, mert szeme nem bírta az arcába fúvó szelet. Nem a város felé rohant a motorral, hanem fel, a Károlymagaslat kilátójának irányába. Elhúzott a Löver-szálló két nagy épülete elõtt, amelynek erkélyein üdülõk napoztak, valamennyien fürdõruhában, mert a szélárnyékos balkonokat még mindig nyári erejével melegítette a nap. A keskeny betonutat késõbb erdõ kapta közre mindkét oldalról, zöld világ, tele az Osztrák Alpok levegõjével, éles és tiszta leheletével. Krisztina teleszívta tüdejét, s több gázt adott a motornak, amely már hallhatóan küszködött a szerpentin emelkedõjével. Kétoldalt a tölgyesben fel-felkiáltottak a madarak: egymásnak jelezték, hogy ember zavarja a csöndet a betonúton. - Még egy kicsit... - mérte fel a távolságot a lány. Mindjárt itt a tisztás, az õ tisztása, a feljebb kezdõdõ gazdag

13 fenyvesben. Apró rejtek, ahová odahallik a közeli patak köveken ugrándozó vizének sok egybefolyó csobbanása, tenyérnyi zug a fenyõk sûrûjében, búvóhely, amirõl senki sem tud, ahová senki sem jár, csak õ, hogy egészen egyedül legyen magával. Megállította a robogót, s betolta a sudár fák közé. Nekitámasztotta a legvastagabb fenyõ derekának, aztán kiegyenesedett. Zihált a tüdeje, mintha õ küszködött volna meg az emelkedõvel, nem a gép. Hosszú, mély lélegzeteket vett, aztán letelepedett a fenyõtûszõnyegre, s nekivetette hátát a legközelebbi fának. Egyszerre hallhatóvá vált körülötte a csönd. Mintha az örökké nyughatatlan szél is elpihent volna pár percre, mozdulatlanná merevedtek a fenyõgallyak. A szerpentin felõl se hallatszott hang. Krisztina érezte, hogy egyedül van. Úgy szimatolt bele ebbe a hirtelen támadt nyugalomba, akár egy érzékeny orrú fiatal vad. Maga alá húzta lábát. A lucfenyõ tövébõl felemelt egy frissen hullott fenyõtût, és rágni kezdte. Élvezni akarta, hogy szétterjedjen nyelvén a gyantás íz, de a fenyõtû csak keserû volt. Holló szoktatta rá a fenyõtûrágásra. Még kezdetben történt ez, amikorjobbára szótlanul csavarogtak itt a Löverek erdeiben, s nem tudták, mirõl szabad beszélni és mirõl nem, s Holló más téma híján a fákról mesélt neki, arról, hogyan élnek, lélegzenek, táplálkoznak a fenyõk, a tölgyek, a bükkök... Mi lesz most? Hogyan néznek egymás szemébe? Hogyan mondják ki az elsõ szót, amit ki kell mondaniuk? Egyáltalán: eljön-e hozzájuk Holló? Csaknem két esztendõ telt el azóta, hogy a fiú a fõiskolások zömével együtt átment a határon. S több mint két esztendõ azóta, hogy õk ketten utoljára beszéltek egymással... Az elsõ hibát õ követte el. Jó volna tudni: vajon mindig a nõk hibáznak elõször? Anyu szerint igen, márpedig anyu nagyon ért ahhoz, hogyan kell viselkednie egy okos asszonynak... Akkor is megmondta: "Krisztina, baj lesz... Nekem nem tetszik ez az alak..." S igaza lett. Palotai jóképû volt, rövid két hét alatt közkedvelt lett az egész városban, beszédtéma az asszonyok között, akik felfigyelnek minden új orvosra, különösen, ha nõorvos az illetõ, és kocsija is van. S látszólag külön tetszett a nõknek, hogy Palotai doktor nem kezdett el jobbra-balra flörtölni, ahogy ez a fiatal orvosok szokása, hanem - mindjárt a harmadik héten - bemutattatta magát az Auerbach-villában. S alig pár nap után ki-

14 jelentette a Várkapu bárban, hogy õ Auerbach Krisztinát veszi feleségül, vagy senki mást... Ha semmi másért, ezért érdemes volt elfogadnia, hogy Sopronba helyezzék, a határszélre, az isten háta mögé... S anyu hiába beszélt. Hiába mondta, hogy: "Krisztina, ne bolondozz. Nem látod, hogy üres ez az alak?"... Ö nem hallgatott anyura. Még meg is orrolt, amikor anyu azt mondta Palotairól, hogy "alak". És tetszett neki, hogy Palotainak autója volt, zsemleszínûre lakkozott Wartburg, nyitható tetõvel. Élvezte, hogy a legtöbb nõ irigyen fordult meg a Várkerületben vagy a Széchenyi téren, amikor az autó elsuhant vele és Palotaival a járda mellett... Pedig valóban üres alak volt... Két hét után elfogytak a szellemes mondásai, s már csak önmagát ismételte. De ez a két hét elég volt ahhoz, hogy õ elveszítse Hollót. S utána hiába adta ki Palotai doktor útját, Hollót már nem tudta visszaszerezni. A fiú arra se adott módot neki, hogy magyarázkodjék, bocsánatot kérjen. Otthagyta, kirohant, pedig õ utána kiáltott - s Krisztina most, a fenyõ tövében, szemét behunyva hallotta akkori sikolyát: "Péter! Péter!..." Aztán megjött a nyári vakáció. Holló hazautazott. Csak aputól és anyutól búcsúzott el. Velük üzent: "Krisztinának kellemes nyaralást kívánok." S elment haza a szüleihez, a Karancs hegységbe, az erdészházba, amirõl mindig oly nagy szeretettel mesélt... Krisztina kinyitotta a szemét. most vette csak észre, hogy alig néhány pillanat alatt szaladt át az agyán mindaz, amit végiggondolt. Hiszen még a kesernyés fenyõtût se rágta szét. Az út felõl autózúgás hallatszott, aztán egy erõlködõ fekete személykocsi haladt el a lány rejteke alatt a szerpentinen fel, a Károly-kilátó irányába. Palotai doktor kocsija még sokszor megállt az Auerbachház elõtt, pedig Krisztina a tizenhétévesek kegyetlenségével adta tudtára minden kertelés nélkül, hogy elege van belõle. Apu és anyu udvarias volt az orvoshoz, de õ - hiába figyelmeztették egy jól nevelt lány elemi társaságbeli kötelességeire - nem bírt erõt venni magán. Pedig tudta, hogy igazságtalan Palotaihoz, hiszen a fiatal orvos nem tehetett róla, hogy Holló... És hiába sétált a szokottnál gyakrabban a Templom utca felé, nem sikerült találkoznia Hollóval. Elment a kedve min-

15 dentõl. Legszívesebben átaludta volna a nappalokat is. "Álomkóros lettél, vagy mi van veled?" - bosszankodott anyu, amikor egy-egy este leültek kártyázni, s kilenc órakor már csaknem leragadt a szeme, és annyira nem tudott figyelni a lapjárásra, hogy mindig apu vette fel a talont... Addig jó volt, amíg Bécsben és Innsbruckban meg Salzburgban kószáltak. Herbert bácsi egész nyárra hívta õket, de apunak csak három hét szabadsága volt, visszavárta a munka, s anyu is hazajött vele. Ö egyedül maradt ott, Herbert bácsinál, s vele töltötte az egész nyarat. Elmentek Karinthiába is, s néhány hét után az osztrákok el se hitték róla, hogy magyar lány, annyira felfrissült minden szó az emlékezetében, még a sajátosan német kifejezések is, amiket apró gyerek korában tanult. Szép volt a hósipkás hegyek között, jó volt, hogy minden napra tucatnyi esemény akadt, s nem kellett Hollóra emlékeznie. Herbert bácsi a gondolatait is elleste. Nem kívánhatott olyant, ami szinte azon nyomban ne teljesült volna. Kitárultak elõtte a kedves, méregzöld völgyek, járt havasi legelõkön, amiket ott Almnak hívnak, megmosdott a nyári hóban Innsbruck fölött a Hafelekaron, és még a bobszánra is felült volna, ha nyáron is tartanának bobversenyt, hiszen a bobon ugyanolyan nagyszerû lehet a száguldás, mint a robogón... Ivott frissen fejt, vastag tejet alpesi istállóban, és szerette a tehenek szagát, a kisborjak érdes nyelvét, ha valamelyik megnyalta a kezét... Szikrázó nyári hó, hegyi emberek rövid tiroli bõrnadrágban. És csak nagy nehezen álltak rá, hogy bemutassák a jódlizást az ungarisches Mádchennek. másuk támadt, hogy a fiúk büszkélkedõ szavai valami rosszat takarnak. Holló annyit se tett meg, hogy egy ilyen üdvözlõ kártyát küldött volna. Krisztina felállt a fa tövébõl, és zsebre vágta két kezét. Hirtelen úgy találta, hogy egyszerre lehûlt körülötte a levegõ. Felnézett a magasba, ahol a vén fenyõk összehajló ágai között itt-ott mégis átsejlett a végtelen ég néhány, tenyérnyi kék foltja. Nem, nem bújt el a nap... Krisztina ebben a pillanatban pontosan tudta, hogy fél. Úgy érezte, nem szabad tovább itt maradnia egyedül. Ki kell rohannia a szerpentinre, a napra, mert itt a fák között valami veszély fenyegeti. És tudta azt is, hogy ugyanúgy szereti Hollót, mint két évvel ezelõtt. Ugyanúgy? Nem, másként. Képtelen volt tisztázni, hogy hogyan másként, de arra esküdni mert volna,

16 hogy amit ma érez, sokkal több - talán fájdalomtól tisztultabb, gyötrõdéstõl nemesebb - mint az a régi érzés volt... Kapkodva tolta vissza a szerpentinre a kis robogót, s amikor ráült, és a gép elindult alatta, egyszerre egészen felszabadult. Visszajött! Holnap talán már látni is fogom! És mindent elmondunk, aztán... Ö is megbánta már, hogy akkor elment, hogy egyetlen szó nélkül ment el... Hiszen csak azért cselekedett így, mert neki is nagyon fájt... Hagyta, hadd fusson kedvére a motor lefelé a szerpentinen. Hátrarázta haját, aztán felnézett az égre, és belenevetett a határtalan kékségbe. A szõke asszony - haja világosabb árnyalatú volt, mint a Krisztináé - elnyomta cigarettáját a hamutartóban, s csak utána felelt az urának: - Majd meglátjuk... Auerbach fõmérnök elmosolyodott nyírott bajusza alatt: - Persze De a szerzõdésünk áll továbbra is? Az asszony elnevette magát: - Én másítanám meg? Hiszen az én ötletem volt. S ha akkor nem avatkoztunk bele a dolgaiba, miért tennénk ezután? - Kíváncsi vagyok, nagyot változott-e a fiú... - fújta maga elé a kék pipafüstöt a férfi. - Két év nagy idõ ebben a korban. Húsz éves volt, amikor elment... - Már elmúlt húsz. - Akkorse több huszonháromnál. Amikor én annyi idõs voltam, még csak Bécsig jutottam el. - És megbántad? - kérdezte az asszony, s önkéntelen mozdulattal rásimította tenyerét az ura öklére, amely az asztalon nyugodott. Cinkosan összenevettek. Csaknem húsz éve az asszony Budapestrõl utazott Bécsbe, a férfi pedig innen Sopronból. S ha akkor nincsenek mindketten ugyanazon az estén ugyanabban a grinzingi Heurigerben, talán sohase ismerik meg egymást. Mindkét család ellenezte az esküvõjüket. Ök akkor megfogadták, hogy ha egyszer gyerekük lesz, ilyenformán sohase avatkoznak bele a sorsába. Így házasodtak össze. Auerbach fõmérnök az üvegfalon át kitekintett az útra. Már hallotta a robogó halk zúgását, s csakhamar megpillantotta Krisztinát is, amint a lány lobogó sörényével elõtûnt a kanyarból. - Ö is megnõtt, ugye? - kérdezte a feleségétõl. Az asszony rácsodálkozott: - Miért nõtt volna? Csak már nem olyan sovány, mint két

17 éve volt... Izmosabb is lett. Szótlanul nézték a lányukat, aki odalent leszállt a motorról, és betolta a gépet a kapun. S most már Auerbach fõmérnök is látta, hogy Krisztina valóban nem nõtt két esztendõ alatt, csak nagylány lett a kislányból, és ugyanolyan szép, mint Adél volt húsz évvel ezelõtt, ott, Bécsben. A mozdulatai is határozottak, s egész könnyedségében egy fiatal vad - az egykori Adél - kecses ereje vibrál. A lány felnézett az udvarról, és észrevette a szüleit. Felemelte karját, s megbillegtette ujjait: - Megjöttem! Somorjai professzor már jó fél órája tudta, hogy késik, mégsem volt kedve indulni. Jólesett hosszú házikabátjában idehaza lustálkodnia. Fárasztó volt ez a hét. Sohasem került ágyba hajnali fél három elõtt. Angéla kisasszony morgott is. Hogy a professzor úr igazán vigyázhatna magára. A kiadó meg nyugodtan várhat, ha netán késik is egy hetet a kézirat... A professzor elismerte, hogy Angéla kisasszonynak igaza van, s amiatt se nyugtalankodott, hogy a kiadó alkalmasint szemrehányást tesz az egyhetes késedelemért, mégsem engedte meg magának a luxust, hogy kényelmesen dolgozzék. Sokszor feltette már magának a kérdést: mi kényszeríti õt arra, hogy minden kötelességét határidõre teljesítse? Hiszen az emberek zöme egyáltalán nem érez lelkiismeretfurdalást, ha kényelmessége miatt mások se végezhetik el határidõre a munkájukat. Persze, az embereknek ez a bizonyos többsége sohasem volt szegény diák, akinek egyetemi évei alatt minden ügye a mások jóindulatától függ, s ezt a hajlandóságot csak azzal tudja megszolgálni, ha minden dolgát ötszörös gonddal és késedelem nélkül végzi el. A professzor feledékeny ember volt, de az idegei nem tudtak felejteni. Nem múlt el belõlük a régi idõk sok lerakódott emléke, hogy amikor õ még ösztöndíjas egyetemista volt, a harmincas évek közepén, keserves következményekkel járt az is, ha egy szegény diák bosszúságot okozott bárkinek, aki magasabban állt, mint õ. Azokban az idõkben jelentõsége volt egy arcizom rándulásának is, meg annak is, ha valaki - befolyásos ember - felvonta a szemöldökét. Vigyázni kellett, nehogy éppen egy szegény diák szolgáltasson okot ilyen arcmozdulatra. S - ahogy a többi, hozzá hasonló hallgatóban - Somorjai professzorban is nyomot hagyott ez a beidegzõdés. Csak éppen átalakult az évek folyamán. Elmúlt mögüle a félelemérzet, s maradt maga a

18 kötelességtudás: hogy aminek hétfõ a végsõ dátuma, annak hétfõre kell készen lennie, nem pedig keddre vagy szerdára. A professzor már elmúlt negyven éves, négy esztendeje kapta a katedrát, s már megszokta azt is, hogy nemzetközi tekintélyként tartják számon jóformán egész Európában, mégis minden alkalommal, amikor elvállalt valamilyen munkát, egészen alárendelte magát a "megrendelõnek", lett légyen az akár a Magyar Tudományos Akadémia, akár egy istenhátamögötti kicsiny termelõszövetkezet, amely tanácsért fordult hozzá, és segítségét kérte. Így történt ezzel a legújabb munkájával is, amit az éjszaka fejezett be. Ha már - egy esztendõ elõtt - odaírta a nevét a szerzõdés alá, s ezzel vállalta, hogy igazodni fog a közösen megállapított dátumhoz, nem volt joga, hogy Angéla kisasszony zsörtölõdésére hallgasson. Pedig ha engedett volna a kísértésnek, most nem lenne ilyen lusta, s nem érezné kellemetlen nyûgnek, hogy vendégségbe menjen. Különben is, az efféle vendégség... Ostoba helyzet: az egész társaság sejti, hogy õ pontosan tudja, mit akarnak tõle. Meg akarják nõsíteni, össze akarják boronálni Matilddal. S bizonyos az is, hogy Matild nem ellenzi ezt a suskust, bár jobbára neki is kínos a sok kényszerû és célzatos egyszerremeghívás. De Matild is nõ, s végeredményben a tudata mélyén valamennyi lány - lett légyen már harminc éves is - férjhez akar menni. Matild észlény, de az eszes nõk is nemük egyedei. S ha azt látják, hogy Sopronban kevés a maguk korabeli nõ, akinek ne lenne férje, meg aztán a korzón is minduntalan fehér gyerekkocsik özönnek szemükbe... Eh, voltaképpen komikus ügy. Somorjai elmosolyodott. Erõs, csontos ujjai szórakozottan doboltak a rádióasztalka szélén. Az utcán gyerekhang kiáltott. A szót nem lehetett érteni, csak a szilaj kurjantás hatolt át az ablaküvegen. Mégiscsak ideje öltöznöm - gondolta a professzor, de nem kelt fel ültébõl. Kellemesnek találta, hogy nyugodt csönddel veszi körül a tágas dolgozószoba. A bútorok nem illenek egymáshoz, de egy legényembertõl nem is várhatja el senki, hogy - kisezer más dolga mellett - azzal is törõdjék, hogy a lakberendezés törvényei szerint egészítsék ki egymást a bútorai. Az a fontos, és semmi más, hogy minden darab célszerû legyen. A gyalult, felületesen pácolt, csaknem mennyezetig nyúló polcokon könnyed és szakszerû rendben férjenek el a

19 könyvek; az íróasztalnak se kell faragott-méltóságosnak lennie, elég ha széles és hosszú lapján kényelmesen szét lehet teregetni térképeket, jegyzeteket, kézikönyveket. Így jó minden ebben a szobában, ahogy éppen van. Ne változtasson ezen a cicomázatlan célszerûségen senki asszony akarata. Bora néni hetente háromszor takarít, s már meg szokta, hogy semmit se vegyen el onnan, ahová a profeszszor úr tette. Csak azzal törõdjék, nehogy por maradjon valahol, mert akkor a professzor úr maga vesz törlõrongyot, s képes fél éjszaka porra vadászni, de nemcsak a dolgozószobában, hanem az ebédlõben és az alkóvban is, ahol pedig csak a kopott rekamié áll, meg az éjjeliszekrény. S ha egyszer rájön a takaríthatnék, meg se áll, míg meg nem tisztítja és át nem zsírozza a három vadászpuskát is. Bora néni ilyen takarítási roham után mindig megsértõdik, s hetekig csak az orra alatt morran valamit köszönés gyanánt. Rendes asszony... Csak a fegyverszekrény tetején álló uhut utálja: az a rögeszméje, hogy a kitömött bagolyba beleveszi magát a moly. A múltkor is rajtakapta a professzor, hogy félhangosan zsörtölõdik a madárral, ronda dögnek, halálhordónak titulálja szegény üvegszemû jószágot. Somorjai felállt a rádió mellõl, és jóízût nyújtózott. Csontos, magas figurája a mozdulattól megjelent a dolgozószoba nyitott üvegajtajának tükrében. Nagyot ásított, és szájából elõvillantak ezüst metszõfogai. A nyújtózás után sóhajtott egyet, aztán az ablakhoz lépett, amelynek kilincsére még hajnalban, miután Angéla kisaszszony elment, kiakasztotta sötétszürke ruháját. Megnézte a nadrág vasalását. Nem volt azzal semmi baj. Bora néni figyelmét sohase kerüli el, ha meggyûrõdik valamelyik ruhadarab. Emiatt is szokott morogni. Hogy a professzor úr igazán felhúzhatná a térdén a nadrágot, amikor leül... Somorjai megcsóválta fejét. Miért zsörtölõdik õvele minden fehérnép? Úgy bánnak vele, mintha folyton figyelmeztetésre szorulna. Matild is ilyen lenne? Erre hümmentett egyet, aztán - mielõtt öltözködni kezdett volna - három hosszú lépéssel odament a másik ablakhoz és kinyitotta. Körülnézett. Tíz-tizenkét éves gyerekek futballoztak az aszfaltos úttesten. Mindegyik ingujjra vetkõzött a játék hevében, s nagyokat rikkantottak, ha az ócska labda fenyegetõen közeledett valamelyik kapu felé. A kapukat földre hajított kiskabátok jelez-

20 ték a poros aszfalton. Somorjai önkéntelenül odakönyökölt az ablakpárkányra, és szórakozott mosollyal figyelte a változatos játékot. A gyerekek legtöbbje érzékkel kezelte a labdát: ügyesen lestoppolták, ha eléjük pattant, s már adták is tovább egy könnyed rúgással valamelyik társuknak, aki éppen szabadon állt. A professzor nem tudta egyik srác nevét sem, de arcról mindegyiket ismerte, hiszen a kölykök hétköznaponként délután, vasárnap pedig reggeltõl estig itt rúgták fáradhatatlanul a bõrt az ablaka alatt, ebben a csöndes utcában, ahol nem zavarta õket közlekedés, mert autó vagy lovaskocsi alig fordult meg errefelé. - Henc! - kiáltott a bal oldali csapat kövér kapusa. - Hene! Lukas, te voltál! Henc volt! De a játék nem állt meg a tiltakozó kiáltásra, ellenkezõleg, a szemben álló csapat vezetett fenyegetõ támadást a kövér gyerek kapuja felé, aki a veszély láttán egyszerre elfeledkezett róla, hogy az ellenfél balszélsõje az imént kézzel érintette az ócska bõrt. Szétterpesztette két vastag lábát, elõrehajolt, és a fényképeken látott nagy kapusok pózában - várta a labdát. A balszélsõ, ugyanaz a fiú, aki az imént kézzel nyúlt a futballhoz, most szúrta rá a kapura. A kövér kölyök oly fürgén ugrott, hogy szinte elfeledtette a többiekkel a hatvan kilóját. Magához ölelte a labdát és diadalmasan dobta elõre a maga csapata centerének. A labda ott hullt le a szeplõs középcsatár elõtt, de hirtelen irányt tévesztett a fiú lábán, magasba röppent, s éppen a professzor ablakának tartott. A gyerekek eddig nem figyeltek fel az ablakban könyöklõ férfira, de ebben a pilianatban mindegyik látta - a labdarúgók beidegzett szög-érzékével -, hogy a bõr pontosan fejen találja egyetlen nézõjüket. Somorjai is tudta ezt. Mozdított egyet vastag nyakán, gépiesen elõrevágta szegletes fejét, s amint a labda széles homlokához ért, majd visszapattant onnan, már abban is biztos volt, hogy jól célzott: visszaadta a szeplõs fiú lábára. Hátrasimította sûrû, már erõsen deres haját, s elmosolyodott: hiába, a régi reflexek... Még hallotta, hogy a fiúk hálás rikkantással köszönik meg szívességét, s ismerik el ügyességét, aztán behajtotta az ablakot, és hirtelen támadt jókedvvel öltözni kezdett. Amikor õ utoljára futballozott... Harmadéves volt annak idején, ugyanitt, az Akadémián, ahol most egy katedra pro-

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek,

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek, Kovács úr Kissé sovány és elhasznált ember. Éveinek száma szerint negyven esztendõs, de ötvennek látszik. A szakállát gondosan borotválja, õ maga minden reggel, tehát azt, hogy borostás arccal járna az

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla!

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla! ÚJ LAKÁSBAN Kedves Csilla! Képzeld el! Új lakásban lakom! Ez a legszebb ház a környéken! Egy mesés társasházban, gyönyörű lakásban élek! Képzeld el! Van benne egy csendes hálószoba, világos nappali szoba,

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

34 tiszatáj. Közönséges történet

34 tiszatáj. Közönséges történet 34 tiszatáj NAGY KOPPÁNY ZSOLT Közönséges történet Amikor Virág hazaérkezett, Gábor a pamlagon feküdt, behúzott sötétítőkkel. Nem mozdult akkor sem, amikor felesége már a cipőiből lépett ki. Virág mint

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte,

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, I. Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, fivére, Fritz Herbig üzemét. Ebédidõ volt. A gyár kürtje

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig.

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig. Gesztenyefaág A kórház hűvös, steril levegője körülölelte az idős asszonyt. A szoba fehér berendezése és a csempézett fal tisztaságot sugárzott. Négy ágy volt benne, közülük egy üresen állt, a mellette

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

www.tantaki.hu Oldal 1

www.tantaki.hu Oldal 1 www.tantaki.hu Oldal 1 Problémacsillapító szülőknek Hogyan legyen kevesebb gondom a gyermekemmel? Nagy Erika, 2012 Minden jog fenntartva! Jelen kiadványban közölt írások a szerzői jogról szóló 1999. évi

Részletesebben

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN oral history 186 [ ] SÁRAI SZABÓ KATALIN Változatok az identitásra Az utóbbi években Magyarországon is egyre több kutató fordul a nôtörténet (gender) felé, és szaporodik az egyes nôi csoportok vizsgálatával

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,

Részletesebben

Szabó Noémi: A Szív ébredése

Szabó Noémi: A Szív ébredése Szabó Noémi: A Szív ébredése Élt egy szív, mely nem tudott úgy szeretni, ahogyan az benne élt. Egyszerűen nem emlékezett, mi szerepe van ezen a Bolygón. A harsány világ zaja taszította, s nem tudott mit

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 3

MagyarOK 1.: munkalapok 3 1. Mi a tárgy neve? kártyák telefon lámpa számítógép / laptop kulcs pénz igazolvány toll nyomtató asztal szék szemüveg könyv kávéfőző bögre buszjegy papír zsebkendő mobiltelefon ceruza Szita Szilvia és

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene 1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

Ottlik Géza: Minden megvan

Ottlik Géza: Minden megvan Ottlik Géza: Minden megvan Ottlik Géza Minden megvan (Részlet) (Részlet) Magvető Ottlik Géza örököse, 1991 Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi KFT. www.magveto.hu ISBN 978-963-14-2778-3 Készítette: ekönyv

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

Kós Károly. Kovács László

Kós Károly. Kovács László Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA

SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA Pósa János egyetemista akkor ismerte meg Bucskó Ilonát, mikor az a fenekébe szúrt. János már lefeküdt a paraván mögött levő keskeny ágyra, nadrágját engedelmesen letolta

Részletesebben