Az energiaadó tajvani bevezetésének megvalósíthatósági elemzése

Átírás

1 Az energiaadó tajvani bevezetésének megvalósíthatósági elemzése A Környezetvédelmi Főosztály megbízásából készítette a Chung-Hua Gazdaságkutató Intézet (CIER)* 1. Mi az energiaadó? Az energiaadó különböző energiatermékekre, leggyakrabban a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett adó. Általában, mivel az energiatermékek kimerülő erőforrások, végesek, a későbbi generációknak nem feltétlenül állnak rendelkezésre, ezért a generációk közötti energiafelhasználás kiegyensúlyozása érdekében a kormányok az energiaadót az energiafelhasználás csökkentésének egyik eszközeként használták. Azonban az elmúlt években az üvegházhatású gázok által okozott globális felmelegedés miatt a légkörben levő üvegházhatású gázok sűrűségének ellenőrzése céljából az energiaadót mindinkább az üvegházhatású gázok csökkentésének gazdasági ösztönző eszközeként használják. Így az energiaadó kivetésének fő célja a használói költség tükrözése. A használói költség két dolgot jelent; az egyik az, hogy a jelen generáció egy egység kimerülő erőforrás felhasználásával létrehozza azt a haszonáldozati költséget, hogy az erőforrást a jövő generáció nem tudja majd használni, a másik pedig az energiafelhasználás által létrehozott üvegházhatású gázok környezettel összefüggő költsége. Más szóval az energiaadó kivetése alapjában véve az energiafelhasználás külső költségeinek internalizálása, ami lehetővé teszi, hogy az energiafelhasználók vásárlási magatartása tükrözzön minden kapcsolódó költséget. 2. Miért vetnek ki energiaadót? Az energiaadó környezetpolitikai eszközként való alkalmazásának fő okai az alábbiak: 1. Az energiaadó, mint gazdasági ösztönző eszköz illeszkedik ahhoz a rugalmas elvhez, hogy a használó fizet: a környezetpolitikai eszközök hagyományosan főleg az adminisztratív szabályozás eszközei, például a kibocsátási előírások. Azonban a szabályozás tárgyai, például a vállalkozások, mivel az ipari tevékenységük és a nagyságuk különböző, a környezeti költségeket egyenlőtlenül vállalják fel. A gazdasági ösztönző eszköz megengedi, hogy az ipari és más szereplők a helyzetüknek megfelelően saját maguk alkalmazzanak különböző környezetirányítási módszereket, amivel elérik a társadalom általános környezeti célkitűzéseit; rugalmas környezetpolitikai eszköz, ami ráveszi a vállalkozásokat a legmegfelelőbb környezetirányítás alkalmazására. Ezen felül a társadalom környezeti költség vállalása a lehető legalacsonyabb, mivel akiknek magasabb költséggel jár, kevesebbet tesznek, akiknek alacsonyabb költséggel jár, többet tesznek; a környezeti költségeket elsősorban azok a vállalkozások vállalják fel, amiknél ezek a költségek kisebbek, emiatt a kibocsátás-csökkentés hatékonysága nagyobb. *A tanulmányt Wen Lihchyi kutató és Lee Ying-Chiao elemző írták. 1

2 2. Az energiaadó bevételét a kormány a környezetvédelemmel összefüggő befektetések forrásaként használhatja: a környezetvédelem a társadalom környezettudatosságának emelésén túl az életkörnyezet megváltoztatásának a folyamata. Külföldi tapasztalatok szerint az ideális életkörnyezet eléréséhez a változtatási folyamat során kifizetett környezetvédelmi költségek gyakran igen jelentősek, ugyanakkor szükséges befektetések. Az energiaadó és más környezetvédelmi adók jelentős bevételt jelenthetnek a kormánynak, amivel a változtatási folyamat során fokozható a környezetvédelem hatékonysága, és lerövidíthető a folyamathoz szükséges idő. 3. Ha az energiaadó bevételét más torzító adók csökkentésére használják (például a jövedéki adó és a jövedelemadó), annak kettős hozadéka lehet: a kivetett adók csökkentik a munkavállalási kedvet és a foglalkoztatást, torzítják a jövedelemnövekedést, például a jövedelemadót a keresők munkavállalási kedvét csökkentő, a foglalkoztatásra negatívan ható torzító adónak tartják. Azonban az észak-európai zöld adóreformban az energiaadót kettős hozadékkal rendelkező eszköznek tartják; ha a kormány környezetvédelmi adót vet ki és az adóbevételt megfelelően használja, csökkenti a torzító adók mértékét, akkor a környezetminőség javulásán kívül várható az erőforrás-eloszlás hatékonyságának növekedése, a foglalkoztatási kedv növekedése, a GDP és a foglalkoztatás bővülése. 3. Az energiaadó kivetésének módja Az energiaadó alkalmazásának külföldi tapasztalatai azt mutatják, hogy az energiaadót főként energiával összefüggő termékekre, értékarányos vagy mennyiségarányos adóként vetik ki. Az értékarányos adó azt jelenti, hogy az energiatermék piaci ára alapján vetnek ki egy meghatározott mértékű adót; például az USA-ban Nyugat-Virginia államban a szénre kivetett energiaadó a piaci ár 2,5-5%-a, kőolajra a piaci ár 5%-a, földgázra szintén a piaci ár 5%-a. A mennyiségarányos adó azt jelenti, hogy az energiaadót az energiatermék tömege vagy űrtartalma alapján vetik ki, például az USA-ban Ohio államban ezek mértéke szénnél 9 cent/tonna, kőolajnál 10 cent/tonna, földgáznál 2,5 cent/ezer köbláb. Különböző országok eltérő energiatermékekre vetnek ki adót. Az USA államaiban adó tárgyai a szén, a kőolaj, a földgáz, a só, a kén, a bányatermékek, még a homok és az agyag is. Míg például Kanadában csak a háztartási könnyűolajra, a haszongépjárművekhez használt gázolajra és a benzinre vonatkozik energiaadó. A különböző országok energiaadóit az 1. táblázat mutatja. 2

3 1. táblázat. Az energiaadó értékarányos mértékei a világ országaiban 2005 Ipari magas kéntartalmú benzin Ipari alacsony kéntartalmú benzin Áramtermeléshez használt nehézolaj Ipari könnyűolaj Háztartási könnyűolaj Haszongépjárművekhez használt gázolaj Nem haszongépjárművekhez használt gázolaj Ólmozott benzin Általános ólommentes benzin Prémium ólommentes benzin (98) Prémium ólommentes benzin (95) Haszongépjárművekhez használt LPG Nem haszongépjárművekhez használt LPG Ipari földgáz Áramtermeléshez használt földgáz Háztartási földgáz Ipari szén Ipari áram Háztartási áram Japán 4,8 4,8-4,8 4,8 42,1 35,3-48, ,1 19, ,8 7,5 7,1 Dél-Korea 12,6 12,7-32,0 32,1-48,0-61, ,4 10,9 11,6 17, Törökország 27,7-27,2-56,6 57,9 57,9 68, , ,9 20,9 15,3 15,3 16,1 19,3 Ausztria - 21,1 4,8 24,1 34,2 48,1 50,1-58,5 54,1 57, ,5 35,9 24,3 21,7 Belgium - 6,1-4,3 10,9 40,7 51, ,6 63,3-17, Franciaország 7,6 7,1-12,5 26,1 48,8 57,2 66,8-65,4 67,1 11,3 25,7 4,2-14,8-11,2 25,0 Németország - 10,3 10,8 13,6 25,5 21,1 57,9-68,2 65,3 67,4 20,0 31, Magyarország - 10, ,0 54,1-59,6 58,7 60,0-37,3 3,4-13,0-1,0 19,2 Hollandia - 11, ,3 13,2 11, ,1 66,0 12,8 26, , ,1 Luxemburg ,7 12,8 36,2 44, ,9 56,3 13,2 18, , ,1 Svájc - 1,9-13,3 8,1 54,2 53, ,7 65, ,7-7, ,9 Spanyolország - 4,8-17,7 29,1 38,2 46,7 54, ,3 6,8 19, ,8-4,9 18,0 Portugália - 4, ,5 45,4 50,0 60,5-60,2 65,8-26, , ,8 Olaszország - 10,2-46,2 55,2 44,6 53, ,9 33,0 44, ,4 24,5 Görögország 7,2 6,6-22,5 34,3 33,1 43,2 51, , , ,1 Lengyelország 7,3 6,2 7,3 12,9 28,0 39,4 50, ,8 57,4 29,3 42, ,0-8,8 23,1 Csehország 9,5 8,0 9,5 4,9 28,0 42,5 51,7-58,1 53,1 57,5 18,2 31, , ,8 Szlovákia ,8 54, ,9 57,5 28,7 40, , ,0 Dánia - 15,5-5,3 49,4 44,5 55,6-64,9 63,3 64, , ,7 Svédország - 57,0-13,3 56,2 44,0 55, ,7 65, Finnország - 18,8-14,8 30,2 40,2 51, ,5 66,5-25,7 13,0-26,3 43,5 8,0 25,7 Norvégia ,4 33,1 43,7 55,0 61,9-63,3 64, ,0 41,6 Írország 4,0-6,5 9,8 19,4 43,0 52, , , ,5 Nagy-Britannia - 24,2 27,7 19,1 22,1 60,9 66, ,3 69, ,5-4,8 9,3 4,6 4,8 Új-Zéland ,4 11,5-46,0-44, ,3-12, ,1 Ausztrália ,9-43, Mexikó ,3 13,8-20,4-23, , ,0 USA 4,9-4,9 4,9 3,6 18,9 18,9-17,1-15, Kanada ,2 25, ,8 32,1 32, ország 9,51112,73212,40014,85528,65437,66746,17560,68348,24259,11157,05819,33330,0008,11316,25016,60021,76011,61819,323 átlagos értéke 3

4 Ezen kívül érdemes megjegyezni, hogy a kettős hozadék elérése érdekében az északeurópai országok az energiaadó bevételének legnagyobb részét központilag használják fel. Mivel az energiaadó bevétele igen nagy, különbözik más környezeti adók nagyságrendjétől, például a légszennyezési díjtól, ezért az energiaadó bevételének felhasználása az adókivetés tervezésekor fontos szempont. 4. Energiaadó a világ országaiban Az energiaadó nemzetközi alkalmazásának helyzetéből látható, hogy a múltban a generációkon átívelő energiahasználat haszonáldozati költsége volt az energiára kivetett adó mögötti megfontolás, míg ma általában az üvegházhatású gázok csökkentése az adó kivetésének fő célja; emiatt energiaadó helyett helyesebb szénadóról beszélni. Ténylegesen nem csak az észak-európai országok (Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia), hanem Hollandia, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztria és Belgium is alkalmaznak energiatermékekre kivetett szén-dioxid-adót. Bár az ázsiai országok is aktívan tervezik, mégis arra hajlanak, hogy ne vessenek ki szénadót, hogy ne terheljék a kis és középvállalkozásokat. A CIER (2007) által készített 1. táblázat az energiára kivetett adó értékarányos mértékeit mutatja a világ országaiban. A számítás módja az adó összege osztva az adózás utáni kiskereskedelmi árral, ami úgy is tekinthető, hogy 100 dollár árban mennyit tesz ki az energiaadó. A táblázatból látható, hogy a legtöbb OECD országban a kőolaj energiaadója igen magas, a 95-ös ólommentes benzin adójának mértéke átlagosan 57,06%, más szóval a fogyasztó által kifizetett árnak több, mint a fele energiaadó. Az adó mértéke Nagy- Britanniában a legmagasabb (69,2%), az energiaadó a benzin árának 2,25-szöröse. Folytatva az olajtermékek nemzetközi összehasonlítását, látható, hogy a benzin és a gázolaj a leginkább adóztatott termékek, és a benzin energiaadója magasabb, mint a gázolajé; míg más olajtermékek adója viszonylag alacsony. Ennek fő oka az lehet, hogy az adó meghatározásánál figyelembe vették az ipari villamos energia költségét és az ipari versenyképesség szempontjait. 5. Az energiaadó előnyeinek és hátrányainak összehasonlítása Ma Ying-jeou elnök 2008-ban, a hivatalba lépésekor bejelentette az energiaadó bevezetését, hogy a rendeleti szabályozást gazdasági ösztönzéssel váltsa fel. Hogy ez a módszer valóban képes-e csökkenteni az üvegházhatású gázok mennyiségét, érdemes alaposabban megvizsgálni. Általában véve a kormány környezetpolitikai eszközei lehetnek: (1) közvetlen szabályozás, (2) adó, (3) az összkibocsátást korlátozó kibocsátáskereskedelmi rendszer. A környezeti cél és a költséghatékonyság szempontjából a kibocsátás hagyományos, közvetlen szabályozása eléri a környezeti célt, de mivel a vállalkozások kibocsátáscsökkentéssel járó költségei egyenlőtlenek, ez a módszer nem költséghatékony. Ezek alapján: 1. Az energiaadó nem könnyen ragadja meg a környezeti célt: az energiaadó valóban egy költséghatékony módszer, de mivel a kibocsátási cél eléréséhez szükséges adó mértékéről nem lehet előre meggyőződni, az adó sokszori 4

5 módosításra szorul (trial and error). Ha az adó mértéke túl kicsi, nem csökkenti a kibocsátást, ha túl nagy, az visszahat a termelésre, az adókivetést általában nem fogadja jól az ipari szektor. Ezzel szemben a kibocsátáskereskedelmi rendszer mivel korlátozza a teljes kibocsátást, eléri a környezeti célt és a kibocsátási egységekkel való kereskedelem következtében költséghatékony is. A vállalkozások ezzel a módszerrel is ösztönözhetők a kibocsátás csökkentésére. 2. A szénadó környezeti tartalma konkrét: környezeti szempontból az energiaadó és a szénadó különböznek, a szénadó az energia széntartalma alapján adóztat, aminek konkrétabb környezeti eredménye van. A törvényhozás jelenlegi energiaadó tervezeteiben az adókulcs szerkezete és az energiák szén-dioxid-kibocsátása inkonzisztens, a Törvényhozó Yuanban tárgyalt energiaadó-tervezeteket összehasonlítva látható, hogy a szén kibocsátási együtthatója magas, de az adókulcsának növekedése alacsony. Ha az iparban használt energiaforrások felcserélhetők, minél magasabb egy energiaforrás adókulcsának növekedése, a vállalkozások annál kevésbé fogják azt használni, ezek eredménye azonban az, hogy a szén használatára bátorítanak, és nem fékezik meg az üvegházhatású gázok kibocsátását. 3. Az adókulcs meghatározásánál figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátást: ha az energiák szén-dioxid-kibocsátási együtthatója alapján különböző adókulcsokat határoznak meg, az hatékonyabban segíti az üvegházhatású gázok csökkentését, és környezetvédelmi és gazdasági szempontból is előnyös. Ezért ha energiaadót vezetnek be, azt az energiák széntartalma alapján kell kivetni. Ezen kívül a széntartalom alapján megállapított energiaadó integrálható egy jövőbeli kibocsátáskereskedelmi rendszerrel. 4. A környezetpolitikai eszköznek figyelembe kell vennie a vállalkozások jellegét: a környezetromlás megállítása érdekében Európában és Amerikában preferálják a vállalkozások megadóztatását, az ipar környezettudatosságának emelését és a környezetvédelemhez szükséges forrásokat biztosító intézkedéseket. Ezzel szemben az ázsiai országok preferálják az adómentességet, az adókedvezményeket, az alacsony kamatú finanszírozást és a vállalkozásokat segítő intézkedéseket. A preferenciáknak ez a különbsége főleg az ipar jellegének különbségeire vezethető vissza. Az európai és amerikai vállalkozások főleg nagyvállalatok, míg Ázsiában a kis és középvállalkozások jellemzőek. Az európai és amerikai nagyvállalatok teherviselési képessége jobb, az adók kevésbé befolyásolják a versenyképességüket, de mivel jelenleg Tajvanon a kis és középvállalkozások jellemzőek, figyelembe kell venni ezek teherviselő képességét. Ezért szénadó (energiaadó) bevezetése előtt figyelembe kell venni, hogy az ipar jellege országonként eltérő. 6. A tajvani energiaadó-törvénytervezetek összefoglalása és értékelése Első alkalommal a Pénzügyminisztérium nyújtott be energiaadóról szóló törvényjavaslatot 2006 augusztus végén, amely szerint adót kell fizetni benzin, gázolaj, repülőgép-üzemagyagok, fűtőolaj, cseppfolyósított propán-bután gáz, földgáz, petróleum és szén után, illetve az energiaadó bevezetésével egy időben megszűnne a gépjárművek 5

6 üzemanyag-használati díja és az olaj- és gázfélék jövedéki adója. Ezen kívül törvényhozók is benyújtottak törvényjavaslatokat. Ezek az adóztatott termékek tekintetében megegyeznek a Pénzügyminisztérium változatával, de az adó tartalma és a kapcsolódó intézkedések különböznek (lásd a 2. táblázatot). A fő különbség az adómérték emelkedésében és az emelkedés felső határának eltérésében van. 2. táblázat. Az energiaadóról szóló törvénytervezetek tartalmának összehasonlítása Tartalom Kapcsolódó intézkedések Érvek A Pénzügyminisztérium változata Adót kell fizetni benzin, gázolaj, petróleum, repülőgép-üzemanyagok, oldószerek, cseppfolyósított propánbután gáz, földgáz és szén után. Megszűnik a gépjárművek üzemanyag-használati díja és az olaj- és gázfélék jövedéki adója. Az adatok forrása: A kutatás szerzői Chen Min-Jen változata 1. Adót kell fizetni benzin, gázolaj, petróleum, repülőgép-üzemanyagok, oldószerek, cseppfolyósított propán-bután gáz, földgáz és szén után. 2. A jelenlegi gépjárműadót, üzemanyag-használati díjat és a benzin és gázolaj jövedéki adóját felváltja az energiaadó, 2009-től kezdve a literenkénti adó kétévente tíz évig emelkedik. 3. A többi termék után fizetendő adó évente emelkedik, legfeljebb 35%- os mértékben. Megszűnik a gépjárművek üzemanyag-használati díja és az olaj- és gázfélék jövedéki adója. 1. Mivel a villamos energia árának csak egy része az energia ára, bár az energiaadó mértéke tíz év után eléri a 40%-ot, átszámítva a villamos energia árában csak 10% -os növekedést fog okozni, ami még a megengedhető mértéken belül van. 2. Összhangban van azzal a nézettel, amely az upstream energiaárakon keresztül szorítaná vissza a szén-dioxid kibocsátást. Wang To-Far változata 1. Adót kell fizetni benzin, gázolaj, petróleum, repülőgép-üzemanyagok, oldószerek, cseppfolyósított propán-bután gáz, földgáz és szén után. 2. A belföldön előállított és a külföldről behozott energia egyaránt adóköteles 3. Az adó alapmértékének meghatározása után az energiaadó 2015-ig évente emelkedik (legfeljebb 20%- os mértékben), azután nem változik. Az adóbevételt, csökkentve az olaj- és gázfélék jövedéki adójának és az üzemanyaghasználati díjnak az összegével, háromfelé osztva a személyi jövedelemadó-mentesség növelésére, a vállalkozások jövedelemadójának csökkentésére és a környezetkutatás fejlesztésére kell fordítani. Ösztönzi az energiatakarékosságot, az energiahatékonyság növelését, az alternatív energiaforrások kiaknázását, a fenntarthatóan fejlődő társadalom megteremtését és elérhetővé válik az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentési célja. A Gazdaságtervezési és Fejlesztési Tanács értékelése szerint az energiaadótörvénytervezetek közül a Pénzügyminisztérium változatának gazdasági hatása a legkevésbé 6

7 kedvezőtlen, azonban az üvegházhatású gázokat is ez csökkenti a legkevésbé, mindössze 5,08%-kal. (Lásd: 3. táblázat) 3. táblázat: Az energiaadó-törvénytervezetek gazdasági hatása és üvegházhatású gáz csökkentésük hatékonysága Egység Chen Min-Jen változata A Pénzügyminisztérium változata Wang To-Far változata Az értékelés éve Adóbevétel millió NTD Nettó adóbevétel (1. megjegyzés) millió NTD A GDP növekedésére gyakorolt hatás % -0,48-0,06-0,08 (2. megjegyzés) CO 2 csökkentés hatékonysága % 9,97 4,81 13,97 CO 2 csökkentés hatékonysága (2025) % 10,64 5,08 14,96 1. megjegyzés: A Pénzügyminisztérium változatában a nettó adóbevétel az energiaadó bevétele csökkentve az olaj- és gáztermékek, az elektromos készülékek, a gumiabroncsok, az italtermékek és a síküvegek jövedéki adójával, a szórakoztatási adóval, a turistabuszok üzemanyag-használati díjával, az illetékekkel, az üzemanyaghasználati díjjal és a bérjövedelemből leszámítható adókedvezmény NTD-s emelésével. 2. megjegyzés: A Pénzügyminisztérium változatában az energiaadó nettó bevételét 100%-ban infrastruktúra fejlesztésre fordítják. Az adatok forrása: Council for Economic Planning and Development 7. Az energiaadó kettős hozadékának pozitív és negatív értékelése a nemzetközi szakirodalomban A kettős hozadék feltevését a 90-es évek közepétől kezdve sok közgazdász kétségbe vonta. Bovenberg, Goulder és Parry (BGP) és más későbbi kutatók általános egyensúlyi elemzés alapján arra az eredményre jutottak, hogy a szennyezési adó önmagában igen nagy torzítást okozhat. Bovenberg és Mooij (1994) úgy vélik, hogy a környezeti adó általában súlyosbítja az adótorzítást, még akkor is, ha az adóbevételt más torzító adók csökkentésére fordítják; Parry (1995) a második hozadék mellett függőségi hatást (interdependency effect) is megkülönböztet, hangsúlyozza, hogy a munkaerő adóját környezeti adóbevétellel helyettesíteni nem annyival előnyösebb, mint amennyivel a meglevő adótorzítást a környezeti adó súlyosbítja; Parry és Oates (1998) elemzési modell alapján azt az eredményt kapták, hogy a környezeti adó torzító hatása nagyobb, mint a munkaerőadót csökkentő hatása, így cáfolják a kettős hozadék feltevését; a Parry, Williams és Goulder (1999) által felvetett adókölcsönhatás (tax interaction effect) arra utal, hogy a kivetett környezeti adó megemeli a termelési költségeket, emiatt növekednek a termékek árai, a reáljövedelem csökken, a munkaerő-kínálat csökken, vagyis a környezeti adó befolyásolja a közbenső inputok és a fogyasztási cikkek választásait és jóléti költségnövekedést okoz. Amikor az adókölcsönhatás által előidézett jóléti költségnövekedés nagyobb, mint az adóbevétel visszaforgatási hatása által előidézett haszon, a kettős hozadék nem létezik; és ha a munkaerőpiacon az adók miatt már eleve van torzítás, a környezeti adó által okozott többletteher igen jelentős. 7

8 Azonban más tanulmányok felhívják a figyelmet a fenti kutatási modellek hiányosságaira, és más modellel arra mutatnak rá, hogy ha a környezetszennyezési adó bevételével körültekintően helyettesítenek más torzító adókat, azzal ellensúlyozni lehet a környezetszennyezési adó kivetése miatt keletkező nemzeti jövedelem csökkenés nagy részét. (Terkla, 1984; Repetto, Dower, Jenkins és Geoghegan, 1992; Shah és Larsen, 1992; Barker, Bayliss és Madsen, 1993; Wilcoxen és Jorgenson, 1993; Mckitrick, 1997) A hazai energiaadóra vonatkozó kutatások még kezdeti szakaszban vannak, és leginkább a szénadó kutatására irányulnak. Például Huang Yophy és Ju Jia Dung (1997) szénre, kőolajra és földgázra szénadót kivetve, 15%, 10% és 5%-os szimulált mérték mellett a helyettesítő hatást vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a jövedelemadó mértéke csak 0,238%-kal csökkenthető. Az adósemlegesség előfeltétele mellett ilyen helyettesítő hatásnak nincs kettős hozadéka. Kuo Nai-Fong, Yang Hao-Yen és Wen Lihchyi (1999) elemzési modellen keresztül azt az eredményt kapták, hogy ha szénre tonnánként 250 NTD szénadót vetnek ki, az a reál GDP 0,037%-os csökkenését eredményezi. De ha a szénadót az ipar közvetett adóinak csökkentésére használják, a reál GDP 0,04%-kal növekszik, jelentkezik kettős hozadék. Minél magasabb a szénadó színvonala, annál nagyobb reál hozzáadott érték csökkenést eredményez; a szén-dioxid csökkentő hatása annál jobb, de az ipar közvetett adóinak csökkentésére használva csak enyhíteni tudja a reál hozzáadott érték csökkenés mértékét, nincs kettős hozadéka. Kettős hozadék csak viszonylag alacsony adószint mellett jön létre. Tseng Chiung-Yao (1999), Su Han-Pang (1999) kimutatták, hogy két különböző szénadó tervezet ellentétes hatást gyakorol a gazdaságra. Ha a szénadót az államkincstár bevételeként használják fel, az a gazdaságra és az ipar legnagyobb részére jelentősen negatív hatással van; azonban ha a szénadó bevételét visszajuttatják a vállalati szektornak, a vállalati szektor nettó nyeresége (adózás utáni többlete) növekszik, az ipari befektetések növekednek, a gazdaság és az ipar legnagyobb részénél pozitív növekedés jelentkezik, ami azt mutatja, hogy a szénadót a vállalkozások jövedelemadójának csökkentésére használva kettős hozadék jön létre. Wen Lihchyi, Kuo Nai-Fong és Huang Yophy (1999) gazdasági modellt értékelve kimutatták, hogy ha a jövedéki adót egyszerűen légszennyezési díjjal helyettesítik, jelentkezik kettős hozadék; azonban ha a személyi jövedelemadót, a közvetett adókat, a forgalmi adót vagy a vállalkozások jövedelemadóját helyettesítik légszennyezési díjjal, egyik esetben sincs kettős hozadék. A jóléti torzulás a vállalkozások jövedelemadója esetében volt a legsúlyosabb. Yang Hao-Yen (2002) pedig kimutatta, hogy a szén-dioxid kibocsátás korlátozását a szénadó bevételének újraelosztásával párosítva, a kibocsátást szénadóval korlátozva csökkenthetőek a gazdasági költségek. 8. Következtetések és javaslatok A klímaváltozás problémája egyre nagyobb figyelmet kap. Az új elnök, Ma Ying-jeou bejelentette, hivatalba lépése után be fogja vezetni az energiaadót az üvegházhatású gázok kibocsátásának társadalmi költségeire reagálva. Az elgondolás helyes, különösen az 8

9 energiaadó bevételének más adók, például a jövedéki adó és a jövedelemadó csökkentésére való felhasználása, ami úgynevezett kettős hozadékot hoz létre. Azonban az adóreform mélyreható beavatkozás, ahhoz, hogy az energiaadóval olyan helyzetet hozzunk létre, amivel a környezet és a gazdaság is nyer, érdemes megvizsgálni a következőket: 1. Az energiaadónak nincs konkrét környezeti hatása, egészen eltérő lehet a világos és közvetlen környezeti hatással rendelkező szénadótól. A hazai és külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezeti adók környezeti hatékonyságát nem könnyű meghatározni. A felhasználó csak akkor tudja energiamegtakarítással csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha az adó mértékei és az energiák széntartalma között egyértelmű korreláció van. A jelenlegi, közigazgatási szervek és törvényhozók által benyújtott adótervezetekben egyáltalán nem ismert az adókivetés és a környezetjavulás közötti kapcsolat, kockázatot teremtve a megfelelő környezetpolitika megvalósulására nézve. 2. Az energiaadónak is van torzító hatása, nem könnyű kettős hozadékot létrehozni. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy az energiaadónak kettős hozadékot tulajdonítanak, környezeti adót kivetve a környezetminőség javulásán túl, ha megfelelően használják az adóbevételt és csökkentik a torzító adók mértékét, várhatóan növekszik az erőforrások eloszlásának hatékonysága, bővül a GDP és a foglalkoztatás. Azonban az, hogy az energiaadónak valóban van-e kettős hozadéka, még elméleti és gyakorlati vita tárgyát képezi, mivel az energiaadónak magának is van torzító hatása. Ha csak egy százalékos energiaadót vetnek ki, az is költségnövekedést eredményezhet, és ha a torzító hatása lényegesen nagyobb, mint más adóké, inflációt és exportcsökkenést okozhat, nem beszélve arról, hogy a jelenlegi magas nemzetközi olajár mellett az energiaadó kivetése súlyosbíthatja a helyzetet. Ezért ha az energiaadó valóban az üvegházhatású gázok kibocsátásának társadalmi költségeire adott válasz, szénadót kell kivetni, melynek adókulcsait az energiák széntartalma alapján számolják ki, hogy a környezeti célhoz való hozzájárulás minél konkrétabb legyen. 3. Az üvegházhatású gázok összkibocsátását korlátozó kibocsátáskereskedelmi rendszer globális tendencia; nem csak jelentős a környezeti hatékonysága, de összhangban van a környezet és a gazdaság egyensúlyi fejlődésével. Ha meg akarjuk határozni az üvegházhatású gázok összkibocsátását, az összkibocsátást korlátozó rendszer a legalkalmasabb erre, mivel ezzel pontosan ellenőrizhető az üvegházhatású gázok összkibocsátása, amin keresztül elérhető a környezeti minőségirányítás célja. A kibocsátáskereskedelmi rendszernek ma különös jelentőséget tulajdonítanak, mivel ez képviseli a leghatékonyabb környezeti piacot. Az amerikai vállalatok önkéntes SO 2 csökkentése esetében a kibocsátáskereskedelmi rendszer közel 70%-kal járult hozzá a kibocsátás csökkenéséhez, emellett kialakította a különböző szénpénzügyi termékek piaci árait. Világszinten a kibocsátáskereskedelmi piac tükrözi a környezeti termékek gazdasági értékét, ben a piac nagysága 50,4 milliárd dollár volt. 9

10 4. Energiaadó/szénadó kivetésekor meg kell fontolni a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel való összepárosítást. Ha az energiaadót az üvegházhatású gázok összkibocsátásának korlátozásával és kibocsátáskereskedelmi rendszerrel együtt vezetik be, azzal környezeti piac jön létre, amely láthatóvá teszi a környezeti árakat. A piaci szereplők így képesek gazdasági lépéseket tenni a környezeti szükségleteik megváltoztatására, értékelni a környezeti vagyont, és olyan helyzet valósul meg, amely a környezet és a gazdaság számára is előnyös. Politikai javaslatok A kibocsátás környezetpolitikai adóval való csökkentése, bár van gazdasági ösztönző hatása, mégis a vállalkozások részéről a legsúlyosabb tehervállalást jelentő módszer, különösen a jelenlegi magas az energiaárak mellett az energiaadó kivetése kétségtelenül súlyosbítja a helyzetet. Amíg a kormány egyáltalán nem veszi figyelembe az adó mértéke és a környezeti hatás közötti egyértelmű kapcsolatot, az energiaadó nem tud konkrét környezeti hatást elérni, és felmerülhet a gyanú, hogy a környezetpolitika egy álcázott adópolitikai eszközzé válik. Ezért, ha a kormány energiaadót vet ki, nem hagyhatja figyelmen kívül az energiák adókulcsa és szén-dioxid kibocsátása közötti összefüggést. Azonban még inkább meg kell fontolni a környezeti célok megvalósítását lehetővé tevő összkibocsátást korlátozó rendszert. Mivel ennek a költségei a legalacsonyabbak és a negatív hatásai a legkisebbek, a termékek versenyképessége szempontjából legkedvezőbb piacot hozza létre, emellett elérhetőek vele konkrét környezeti célok. A tanulmánynak három fő javaslata van: 1. Az energiaadó/szénadó adókulcsainak utalnia kell az üvegházhatású gázok csökkentését ösztönző hatás és az energiák környezeti teljesítménye közötti összefüggésre, csak így érhető el környezeti eredmény. 2. Az energiaadó/szénadó esetében meggondolandó az a Nagy Britanniában alkalmazott módszer, amely szerint a nagyvállalatok az összkibocsátás korlátozása alá esnek, míg a kisvállalkozások szénadót fizetnek, elkerülve, hogy a vállalkozások egyszerre több különböző szabályozó eszköz terhelése alá essenek. 3. Az energiaadó/szénadó különböző közigazgatási egységek együttműködését igényli: a tajvani adórendszerben már léteznek az energiaadó kezdetleges formái, például az olaj- és gáztermékek mennyiségarányosan kivetett jövedék adója, a gépjárművek üzemanyag-használati díja, a légszennyezési díj, a talaj- és talajvíz kármentesítési díj és az olajalap. Ezeknek az adóknak és díjaknak a hatásköre különböző kormányzati szervek, a Pénzügyminisztérium, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium, a Környezetvédelmi Főosztály és a Gazdasági Minisztérium között oszlik meg. Ha az energiaadó céljait nem tudják integráltan tervezni és összehangolni, az adó kivetésének nem lesz látható eredménye. 10

11 Hivatkozások 1. 尤俊達 (2007), 國內能源供需現況與能源稅的衝擊分析, 經濟部技術處 ITIS 專案辦公室 2. 曾瓊瑤 (1999), 以碳稅作為溫室氣體減量策略之經濟影響分析, 國立台灣大學農業經濟研究所碩士論文 3. 黃耀輝 朱家棟 (1997), 碳稅與所得稅稅制調整之福利分析, 國立中興大學財政學研究所碩士論文 4. 郭迺鋒 楊浩彥 溫麗琪 (1999), 碳稅收入循環利用之雙重紅利效果: 台灣多部門 CGE 實證模型, 東吳經濟學術研討會論文集 5. 溫麗琪 郭迺鋒和黃耀輝 (1999), 空氣污染防制費與相關賦稅之整合研究, 台灣經濟學會年會論文集,1999 年 12 月, 頁 , 台北市 6. 楊浩彥 (2002) 簡介可計算一般均衡模型 7. 蘇漢邦 (1999) 課徵碳稅對 總體經濟 與 所得分配 影響之一般均衡分析, 國立台灣大學農業經濟研究所碩士論文 8. 蕭代基 黃耀輝 王京明 羅時芳等 (2007), 推動能源稅之影響評估及應有配套措施之研究, 行政院經濟建設委員會,2007 年 12 月, 台北市 9. Bovenberg, A. L. and de Mooij, R., (1994a) Environmental Levies and Distortionary Taxation, American Economic Review, Vol. 84, pp Bovenberg, A. L. and de Mooij, R., (1994b) Environmental Policy in a Small Open Economy with Distortionary Taxes, International Environmental Economics, ed. Ekko C. Ban Ierland. New York: Elsevier. 11. Jorgenson, D. W., and P. J. Wilcoxen, (1993) Reducing US carbon dioxide emissions: An econometric general equilibrium assessment, Resource and Energy Economics, Vol 15 (1), pp Parry, I., (1995) Pollution Taxes and Revenue Recycling, Journal of Environmental Economics and Management, Vol.29 (3), pp.s64-s Parry, I. and W. Oates, (1998) Policy Analysis in a Second-Best World, Discussion Paper 98-48, Washington, D.C.: Resources for the Future. 14. Parry, I., R. Williams and L. Goulder, (1999) When Can Carbon Abatement Policies Increase Welfare? The Fundamental Role of Distorted Factor Markets, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 37 (1), pp

12 15. Repetto, R. Dower, R. Jenkins, and J. Geoghegan, (1992). Green Fees: How a Tax Shift Can Work for The Environment and The Economy. World Resources Institute. 16. Shah, A. and B. Larsen, (1992). Carbon Taxes, The Greenhouse Effect and Developing Countries. World Bank Policy Research Working Paper Series, The World Bank, Washington, DC. 17. Terkla, D., (1984) Efficiency value of effluent tax revenues, Journal of Environmental Economics and Management, Vol.11, pp