Környezetvédelmi politika

Átírás

1 KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL Egészséges és fenntartható környezetet a jövő nemzedékei számára Környezetvédelmi politika Nem maradhat minden a régiben

2 TARTALOMJEGYZÉK KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL Ez a tájékoztató füzet a Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról című sorozat része. A sorozat azt hivatott elmagyarázni, mit tesz az EU azokon a területeken, ahol hatáskörrel rendelkezik, miért van szükség arra, hogy intézkedjen, és munkája milyen eredménnyel jár. Miért van szükség környezetvédelmi politikára?... 3 Hogyan alakítja az EU a környezetvédelmi politikát?... 5 Mit tesz az Európai Unió?... 8 Az előttünk álló út További információk A rendelkezésre álló ismertetőket a következő internetcímen lehet elolvasni és letölteni: Hogyan működik az Európai Unió? Európa 2020 stratégia: Európa növekedési stratégiája Az EU alapító atyái Adópolitika Belső piac Bővítési politika Csalás elleni küzdelem Digitális menetrend és információs társadalom Egészségpolitika Éghajlat-politika Élelmiszer-biztonsági politika Energiapolitika Fejlesztési és együttműködési politika Foglalkoztatási és szociális politika Fogyasztói ügyek Gazdasági és monetáris unió és az euró Halászati és tengerpolitika Határok és biztonság Humanitárius segítségnyújtás Jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság Kereskedelempolitika Költségvetés Környezetvédelmi politika Közlekedéspolitika Kulturális és audiovizuális politika Kutatási és innovációs politika Kül- és biztonságpolitika Mezőgazdasági politika Migrációs és menekültügyi politika Oktatási, képzési, ifjúsági és sportpolitika Regionális politika Vállalkozáspolitika Vámpolitika Versenypolitika Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról Környezetvédelmi politika Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság Kiadványok 1049 Brüsszel BELGIUM A kézirat lezárva: január Címlapfotó Jupiter Images 16 oldal 21 29,7 cm ISBN doi: /5133 Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2013 Európai Unió, 2013 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A fényképeket a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy sokszorosítani. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.

3 K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I P O L I T I K A 3 Miért van szükség környezetvédelmi politikára? A környezet lényegéből adódóan nem szorítható politikai, közigazgatási és egyéb, ember által alkotott határok közé. Ezért elengedhetetlen, hogy az EU tagállamai együttműködjenek egymással és a világ más országaival, ha eredményesen kezelni kívánják a mindannyiunkat érintő kihívásokat, legyen szó aszályokról vagy áradásokról, környezetszennyezésről vagy az Európa gazdag természeti örökségét és biodiverzitását fenyegető veszélyekről. Az EU környezetvédelmi politikájának alapvető célja az, hogy növelje természeti értékeinket, előmozdítsa az erőforrás-hatékony gazdaság kialakulását, és oltalmazza az emberek egészségét. Az uniós szinten összehangolt környezetvédelmi stratégia elősegíti, hogy szinergia és koherencia jöjjön létre a különböző EU-szakpolitikák között, továbbá tekintve, hogy a környezetvédelmi jogszabályok nagy jelentőséggel bírnak sok gazdasági szektorban biztosítja, hogy egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek a vállalkozások számára. Nem mindegy, hogyan bánunk környezetünkkel ma, és milyen bolygót hagyunk örökül gyermekeinknek A környezetünk által biztosított javak sokak számára magától értetődőek, ám Földünk véges, meg nem újuló természeti erőforrásai rohamos ütemben fogynak. Ha nem tudjuk visszájára fordítani a folyamatot, azzal megfosztjuk a jövő nemzedékét jogos örökségétől. Ennek az óriási kihívásnak a kezelése együttes fellépést igényel az EU, a nemzeti, a regionális és a helyi kormányzatok, a vállalkozások, a nem kormányzati szervek és a lakosság részéről. Nemzetközi partnereinket is be kell vonnunk az erőfeszítésekbe, hogy világszinten hathatós intézkedéseket tudjunk hozni. Ebben a füzetben a Bizottság nagy vonalakban bemutatja az EU környezetvédelmi politikáját; a kiadványból kiderül, hogyan jött létre ez az uniós szakpolitika, mit is jelent a gyakorlatban, és miképp változhat a jövőben. Az egyre növekvő szükségletek szorításában Fogyasztási szokásaink óriási terheket rónak bolygónkra. A 20. század folyamán a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása tizenkétszeresére, a nyersanyag-erőforrások kitermelése pedig harmincnégyszeresére nőtt a világon. Az élelmiszerek, állati takarmányok és textiltermékek iránti kereslet 2050-ig várhatóan 70 százalékkal fog növekedni. Ha az erőforrások felhasználását a jelenlegi ütemben folytatjuk, két bolygó sem lesz elég az igényeink kielégítésére. Folyamatosan alakuló stratégia istockphoto.com/eva serrabassa Az Európa előtt álló fő környezeti kihívások jelentősen változtak az európai uniós környezetvédelmi politika létrejötte óta. Az 1970-es és 1980-as években a hagyományos környezetvédelmi prioritásokon, így például a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelmén, valamint a levegő és az ivóvíz minőségének javításán volt a hangsúly, és e célok megvalósításának eszköze a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése volt. Ma már olyan, rendszerszintű fellépésre van szükség, amely figyelembe veszi a különböző részterületek közötti kölcsönhatásokat, illetve azok globális vetületeit. Ez azt

4 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 4 jelenti, hogy a környezeti károk helyreállításáról a hangsúly a megelőzésre tevődött át. Ez egyben azzal jár, hogy számos más területen, így például a mezőgazdaság, az energia, a közlekedés, a halászat, a vidékfejlesztés, a kutatás és innováció, valamint a fejlődő országok segélyezése terén is maximálisan figyelembe kell venni a tervezett szakpolitikai intézkedések és finanszírozási döntések környezetre gyakorolt hatását. Ez a fajta holisztikus megközelítés biztosítani fogja a környezetvédelmi kihívások összehangoltabb kezelését és a szinergiák lehető legnagyobb mértékű növelését. A több mint négy évtizedes uniós szintű szakpolitikai döntéshozatalnak köszönhetően a környezetvédelemre vonatkozó uniós szabályozás meglehetősen átfogó és mélyreható. Az intézkedések megvalósítása terén azonban sok a hiányosság. Ezt a hiányt mihamarabb pótolni kell annak érdekében, hogy a környezetvédelmi jogszabályok előnyeit minden európai polgár maradéktalanul élvezhesse. Az EU új környezetvédelmi cselekvési programja épp ezt a célt fogja szolgálni (lásd Az előttünk álló út című fejezetet). A környezet és a gazdaság összhangja A környezetvédelmi és a gazdasági célok valójában kiegészítik egymást. Ha környezetkímélőbbé tesszük a gazdaságot, és hatékonyabban használjuk fel a természeti erőforrásokat, az a környezeti költségek csökkenését eredményezi, a környezetbarát technológiák és eljárások pedig munkahelyeket hoznak létre, élénkítik a gazdaságot, és javítják az európai ipar versenyképességét. Az Európai Unió következő évtizedre szóló növekedési stratégiája, az Európa 2020 stratégia kiemelt célként rögzíti a természeti erőforrások hatékony felhasználását, A környezetvédelmi és a gazdasági célok kiegészítik egymást istockphoto.com/robert Churchill felismerve, hogy a környezetvédelmi politika számottevően hozzájárulhat a tudásalapú, erőforráshatékony európai gazdaság kialakításához. Az ökoszisztémák ellenálló képességének erősítése kiemelt feladat, hiszen ezek a rendszerek biztosítják többek között az élelmiszereket, az ivóvizet és a nyersanyagokat. Ha az ökoszisztémák ellenállóbbá válnak, az kedvezően hat a termelékenységre és az életminőségre is, és a népegészségügyi kiadások csökkenését eredményezi. Globális szerepvállalás Környezetünk a levegő, a víz, valamint a szárazföld és a tengerek élővilága nem ismer határokat. Minél eredményesebben ösztökéli az Európai Unió a szomszédságában található államokat és ideálisan a világ többi országát arra, hogy magas szintű normákat léptessenek életbe, annál jobb lesz környezetünk minősége. Az EU gondosan ügyel arra, hogy a hozzá csatlakozni kívánó országok jogszabályai megfeleljenek az általa szabott szigorú követelményeknek. Az Unió a fentieken túlmenően szorosan együttműködik szomszédjaival annak érdekében, hogy a környezetvédelmi normák náluk is érvényesüljenek, és tevékeny szerepet játszik a fenntartható fejlődéssel, a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozás elleni fellépéssel kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon. A környezetvédelmi fenntarthatóságra vonatkozó hosszú távú uniós célkitűzés az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak egyike. Társadalmi támogatottság A társadalom széles körűen támogatja a környezet javítását célzó uniós intézkedéseket. Egy 2011 közepén végzett páneurópai közvélemény-kutatás szerint a válaszadók több mint 90 százaléka fontos személyes ügynek tekinti a környezet védelmét. Közel 90 százalékuk helyesli, hogy az EU forrásokat biztosít a környezetbarát tevékenységek támogatására, és a válaszadók több mint négyötöde egyetért abban, hogy uniós jogszabályokra van szükség ahhoz, hogy hatékony környezetvédelem valósuljon meg az egyes országokban. A felmérésben részt vevők elsősorban a vízszennyezéssel, a természeti erőforrások kimerülésével és a hulladék mennyiségének növekedésével kapcsolatban fejezték ki aggályukat.

5 K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I P O L I T I K A 5 Hogyan alakítja az EU a környezetvédelmi politikát? Noha egyesek marginális kérdésként kezelik a környezetvédelmet, az valójában központi elemét képezi az EU szakpolitikáinak. Az Európai Unióról szóló szerződés megalkotói felismerték a tiszta és egészséges környezet fontosságát. Így a tagállamok a Szerződés aláírásával a 3. cikk (3) bekezdésében foglaltak értelmében kötelezettséget vállaltak arra, hogy törekszenek a környezet magas fokú védelmére és javítására. E célok eléréséért nemzetközi szintű erőfeszítésre is szükség van. Az EU arra törekszik, hogy előmozdítsa a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését. E törekvés homlokterében a szegénység felszámolása áll. Demokratikus döntéshozatal Az EU demokratikus eljárások során alkotja meg jogszabályait. Az Európai Bizottság mielőtt jogszabályjavaslatot terjeszt elő széles körű konzultációt folytat az érintett felekkel: lehetőséget ad a tagállami hatóságoknak, a nem kormányzati szervezeteknek, a környezetvédelmi szakértőknek és a lakosságnak arra, hogy hangot adjanak véleményüknek. Ez a folyamat biztosítja, hogy a benyújtott jogszabálytervezet figyelembe vegye a különböző érdekelt felek álláspontját és észrevételeit, valamint tudományosan megalapozott tényeken alapuljon. A konzultációs eljárás nemcsak a tervezett szabályozás tárgyát képező szakterülettel kapcsolatos kérdések tisztázására alkalmas, hanem azt is elősegíti, hogy a legfontosabb érdekelt felek magukénak tekintsék a javasolt intézkedéseket. A tagállamok kormányainak lehetőségük van arra, hogy a miniszteri szinten ülésező Tanács keretében módosítsák a jogszabálytervezetet, az uniós polgárok pedig az Európai Parlament révén befolyásolhatják a jogalkotást. A jogszabály elfogadásához szükség van arra, hogy mind a Parlament, mind a Tanács jóváhagyja a tervezet szövegét. A folyamat során más testületeknek is így például a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint az érintett gazdasági ágazat szereplőinek, a témával foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek és tudományos kutatóknak, illetve az európai polgároknak is lehetőségük nyílik véleményt mondani a tervezetről. A konzultációk eredménye néha arra enged következtetni, hogy az adott terület jogi úton történő szabályozása nem indokolt, helyette kötelező jogi erővel nem bíró iránymutatásokra, a bevált módszerek cseréjére van szükség. Megbízható adatokon alapuló döntéshozatal A szakpolitikai intézkedések alapjául olyan helytálló bizonyítékoknak kell szolgálniuk, amelyek rávilágítanak a környezeti változások okaira és hatásaira, és így lehetővé teszik megfelelő válaszlépések és stratégiák kidolgozását. Ezeknek az adatoknak a nagy részét a tagállamok bocsátják az EU környezetvédelmi politikájának alakításában segédkező Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendelkezésére, amely elemzi azokat. Az EU különböző programokat léptetett életbe, így ösztönözve azt, hogy helytálló és pontos adatok álljanak rendelkezésre, és hogy ezeket az érdekelt felek széles körűen megosszák egymással. A Kopernikusz program például a földi, légi és tengeri megfigyelőállomásokról származó adatokat a földmegfigyelő műholdak adataival kombinálja. A program célja ezzel az, hogy a környezetvédelmi szakpolitika alakítását és végrehajtását segítő, átfogó adatkészletek jöjjenek létre. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatokat gyűjti és rendszerezi. A koppenhágai székhelyű ügynökség, amely 1994-ben kezdte meg működését, a környezet állapotát kíséri figyelemmel: mutatószámokat és jelentéseket készít, és azokat rendszeresen frissíti. Az ügynökség feladata az, hogy segítséget nyújtson az EU-nak és a tagországoknak abban, hogy tájékozott döntéseket hozzanak a környezet állapotának javítása és a környezetvédelmi szempontoknak a gazdasági döntéshozatalba történő beépítése terén. Ezáltal hozzájárul a fenntarthatósági célok eléréséhez, valamint az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat tevékenységének összehangolásához.

6 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 6 Végrehajtás A hetvenes évek óta az EU több mint kétszáz környezetvédelmi jogszabályt alkotott. De a jogalkotás mit sem ér, ha a szabályokat nem hajtják végre, illetve nem alkalmazzák megfelelően. A kihívás tehát napjainkban elsősorban az, hogy miképp tudunk hathatósan érvényt szerezni a már elfogadott rendelkezéseknek. Ez felettébb összetett feladat, hiszen a folyamat egyes szakaszaiban más és más szervezetek és érdekcsoportok vesznek részt, a tagállami felügyeleti szervektől és bíróságoktól kezdve egészen a részvételi jogaikat gyakorló nem kormányzati szervezetekig és uniós polgárokig. A jogszabályok végrehajtásának hiánya számos káros következménnyel jár. Alááshatja az alapvető környezetvédelmi célok megvalósítását, károsan befolyásolhatja az emberek egészségét, és jogbizonytalanságot eredményezhet a gazdasági szereplők számára abból kifolyólag, hogy az elfogadott normákat az illetékesek nem alkalmazzák következetesen EU-szerte. Az előírások megfelelő végrehajtása ezzel szemben pénzügyi előnyökkel járhat. Az uniós hulladékszabályozás teljes körű alkalmazása esetén 400 ezer munkahely jönne létre, és éves szinten nettó 72 milliárd euró költségmegtakarítást lehetne elérni. Az uniós környezetvédelmi szabályok végrehajtása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Európai Bizottság azonban keresetet indíthat az Európai Unió Bíróságán azok ellen a tagállamok ellen, amelyek nem hajtják végre megfelelően a jogszabályokat. Ez a kötelezettségszegési eljárás a nyomásgyakorlás hatékony eszköze: a jogellenes helyzet mielőbbi megszüntetésére ösztönzi a szabálysértő tagállamot, amely pénzbírság fizetésére kötelezhető, ha többszöri felszólítás és a Bíróság elmarasztaló ítélete ellenére sem tesz eleget az uniós szabályoknak. De a Bizottság mindig csak a legvégső esetben fordul a Bírósághoz. Nagyobb fontosságot tulajdonít annak, hogy segítse a tagállamokat az uniós jog átültetésében és eredményes végrehajtásában. A tagországok szakmai segítséget, illetve pénzügyi támogatást vehetnek igénybe a szükséges kapacitások kiépítéséhez, meríthetnek a környezet állapotával kapcsolatos, uniós szinten összegyűjtött és rendszerezett ismeretekből, továbbá tájékozódhatnak arról, hogy más tagállamok miképp tesznek eleget vállalt uniós kötelezettségeiknek. A Bizottság azt javasolta, hogy a tagállamok mindegyike hozzon létre független nemzeti vizsgáló szervet, pl. ombudsmani hivatalt, amely a lakosság részéről érkező, környezetvédelmi vonatkozású panaszokat kezeli. Megfelelő piaci intézkedések Az EU környezetvédelmi politikájának kialakítása során a Bizottság nagy gondot fordít arra, hogy költséghatékony módszereket találjon a környezet védelmére és javítására, valamint a szűkös erőforrások iránti óriási szükségletek csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy a meglévő gazdasági eszközöket felhasználva, pénzügyi ösztönzőkkel segíti elő a környezet védelmét. Ahol a piaci intézkedések várható hatása korlátozott, célértékek meghatározásával és fix összkvótás kereskedési rendszer bevezetésével lehet elérni, hogy a termékek ára tükrözze az előállításukkal járó tényleges környezeti költségeket. Adóügyi intézkedésekkel és támogatásokkal szintén hathatósan lehet ösztönözni a vállalatokat és a fogyasztókat arra, hogy a fenntarthatósági célokkal összhangban lévő döntéseket hozzanak. Sok ilyen intézkedés létezik már: példaként említhetők a fák kivágására vagy a hulladéklerakásra kivetett díjak. Az Európai Bizottság fontosnak tartja, hogy fokozatosan megszűnjenek azok a nemkívánatos ösztönzők, amelyek lendületet adnak a környezetszennyező, illetve energiaigényes termékek és eljárások alkalmazásának. istockphoto.com/henrik Jonsson Adóügyi intézkedésekkel és támogatásokkal arra lehet ösztönözni a vállalatokat és a fogyasztókat, hogy kíméljék a környezetet.

7 K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I P O L I T I K A 7 Az ökoinnováció ösztönzése Az ökoinnováció az innováció minden olyan formája, amelynek eredménye vagy célja a fenntartható fejlődés irányába történő jelentős és látványos előrelépés a környezeti hatások csökkentése, az azokkal szembeni ellenálló képesség javítása, illetve a természeti erőforrások hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználásának megvalósítása révén. Ezek a technológiák és az őket létrehozó iparágak már most fontos részét teszik ki az EU gazdaságának. Az ökoinnováció piaci térnyerése azonban a megújuló energia kivételével viszonylag lassúnak mondható. Fékezi az ökoinnovációt például, hogy a piaci árak sok esetben nem tükrözik a környezeti költségeket és előnyöket, valamint hogy olyan ösztönzők és támogatások vannak érvényben, amelyek elősegítik a pazarló eljárások és a merev gazdasági struktúrák fennmaradását. Különböző programjai révén az EU pénzügyi eszközökkel segíti a kutatást és az innovációt, és finanszírozást nyújt az ökoinnovációba beruházó vállalkozások számára is. A környezetbarát technológiák szélesebb körű meghonosítása érdekében az EU ösztönzi a zöld közbeszerzést, a termékek élettartamának megfelelő árazást és ökocímkerendszer használatát. A környezetvédelem finanszírozása A környezetvédelmi célok támogatására fordított összegek az uniós költségvetés jelentős hányadát teszik ki. A környezetvédelmi politika más szakpolitikai területekkel való összekapcsolása révén éves szinten 10 és 12 milliárd euró közötti megtakarítás érhető el az EU költségvetésében, például agrár-élelmiszeripari intézkedések, illetve a kohéziós politika, a kutatás és az innováció támogatása révén. A környezetvédelmi szakpolitika fő uniós finanszírozási eszköze az 1992-ben létrehozott LIFE program. A betűszó a program francia elnevezéséből származik: l Instrument financier pour l environnement (környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz). Az évek során a program kibővült: immár nagyobb hangsúlyt fektet a természet megóvására és a környezet védelmére. A programból biztosított pénzügyi források több célt szolgálnak: így például a biológiai sokféleség csökkenésével és az élőhelyek fogyatkozásával összefüggő kihívások kezelését, az erőforrások hatékony felhasználását és az éghajlatváltozás elleni fellépést. A tényleges gyakorlati eredményekre irányuló kezdeményezésekre, az innovációra és a bevált módszerek helyi szintű terjesztésére hangsúlyt helyező LIFE-projektek nagyban hozzájárultak a szemléletmód megváltozásához, mind a döntéshozók és az érdekelt szervezetek, mind a lakosság körében.

8 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 8 Mit tesz az Európai Unió? A környezetvédelmi politika végső soron arról szól, hogy megteremtsük az egyensúlyt egyrészt a fejlődéshez és a természeti erőforrások felhasználásához kapcsolódó szükségleteink, másrészt pedig a bolygónk jövőjével és az eljövendő nemzedékek jogos elvárásaival összefüggő kötelezettségeink között. A környezetvédelmi politika homlokterében tehát a fenntarthatóság áll. Számos gazdasági ágazat, illetve tevékenységi terület így az ipar, a mezőgazdaság, a halászat, a közlekedés, az energiaipar és a várostervezés jelentős hatást fejt ki a környezetre, egyúttal azonban nagymértékben függ is az egészséges ökoszisztémáktól. A fenntarthatóság jegyében biztosítani kell, hogy ezek az ágazatok maradéktalanul el tudják látni gazdasági szerepüket, ugyanakkor ne veszélyeztessék a működésükhöz és tágabban véve az emberiség boldogulásához szükséges természeti erőforrásokat. A környezetvédelem alapvető fontosságú ahhoz, hogy az emberiség a jövőben jólétben élhessen. Az élhető jövő érdekében már most határozottan fel kell lépnünk Az újrahasznosítás révén jelentősen csökkenthető az elsődleges nyersanyagok felhasználása a természeti környezet megóvásáért, és gondoskodnunk kell a létünket meghatározó erőforrások, például a tiszta levegő és az ivóvízkészletek regenerálódási képességének megőrzéséről. Erőforrás-hatékonyság Az erőforrások gazdasági és környezeti jelentősége vitathatatlan. A korábban bőségben rendelkezésre álló olcsó nyersanyagok amelyek nélkül az utóbbi két évszázadban elért gazdasági fejlődés nem következhetett volna be rohamos ütemben fogynak, és folyamatosan drágulnak. A népességnövekedés és az életszínvonal emelkedése egyre nagyobb fogyasztást generál, ez utóbbi pedig tovább apasztja az amúgy is szűkös természeti erőforrásokat, pl. a fémeket, az ásványkincseket és az élelmiszereket, és egyre feljebb hajtja világpiaci árukat. Egyes előrejelzések szerint a következő évtized végére a feltörekvő gazdaságú országokban a középosztályhoz tartozók tábora kétmilliárd fővel fog nőni. Ennyivel többen lesznek azok, akik elkölthető jövedelmük birtokában ugyanolyan életmódra törekszenek majd, mint amilyet mi Európában már évtizedek óta a magunkénak tudhatunk. J. Toland

9 K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I P O L I T I K A 9 Európai Unió A Natura 2000 hálózat az EU területének csaknem 18 százalékát fedi le; óvja a vadon élő állat- és növényfajokat és azok természetes élőhelyeit Az Európai Bizottság eltökélt aziránt, hogy választ keressen ezekre a kihívásokra, ezért az erőforráshatékonyságot kiemelt szakpolitikai célkitűzésként kezeli. A feladat korántsem egyszerű: a fenntarthatósági követelményeknek megfelelve kevesebb ráfordítással többet kell előállítanunk, és hatékonyabban kell gazdálkodnunk erőforrásainkkal azok egész élettartama során. Ennek elengedhetetlen feltételeként innovációra, valamint a termelési folyamatok és a fogyasztási szokások átalakítására, ehhez pedig megfelelő ösztönzőkre és árjelzésekre van szükség. Az EU-országok kormányai 2011 végén elfogadták az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét, amelyben hangsúlyozták, hogy mind a gazdasági és politikai életben, mind az egyének magatartásában gyökeres változásra van szükség. Az ütemterv meghatározza, milyen fontos fejlődési szakaszokat kell teljesíteni a különböző szakpolitikai területeken ahhoz, hogy 40 év múlva az európai gazdaság továbbra is magas életszínvonalat biztosítson, ám a gazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt hatása a mainál sokkal kisebb legyen. Erőforrás-hatékonyság Az erőforrás-hatékonyság megvalósításához az kell, hogy a gazdasági növekedés kevésbé függjön az erőforrások felhasználásától. A cél az, hogy a gazdaság az erőforrások fenntartható módon történő felhasználásával és a környezetre gyakorolt hatás minimalizálásával kevesebből többet teremtsen, kisebb befektetéssel nagyobb értéket hozzon létre. A véges erőforrások hatékony és körültekintő felhasználására irányuló célkitűzés minden uniós szakpolitika szerves részét képezi. A folyamat előrelendítése érdekében a Bizottság magas szintű munkacsoportot hozott létre, amely tagállami, uniós és nemzetközi döntéshozókból, ipari szereplőkből, valamint kiváló gazdasági és környezetvédelmi szakértőkből áll. re_platform/index_en.htm

10 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 10 Biológiai sokféleség Az európai környezetvédelmi politika egyik alapvető célja az, hogy védelmet biztosítson szűkebb és tágabb természeti környezetünknek. A természet világszerte számos fenyegetésnek van kitéve, és a biológiai sokféleség bolygónk különböző élőhelyeinek változatos állat- és növényvilága mindenütt hanyatlásnak indult. Az EU eltökélt aziránt, hogy 2020-ig megállítsa a biológiai sokféleség fogyatkozását és az ökoszisztémák állapotromlását. A biológiai sokféleség megőrzése önmagában is kiemelt cél, ám számos létfontosságú gazdasági ágazat, így például az élelmiszeripar, a textilipar, az üzemanyaggyártás és a gyógyszeripar fennmaradásának is előfeltétele, valamint az emberiség jövője szempontjából meghatározó jelentőségű éghajlatés árvízvédelem, ivóvízellátás, virágporzás és talajképződés tartópillére is egyben. Gazdasági jólétünk, biztonságunk, egészségünk és életminőségünk a tét. Az EU 2006-ban fogadott el először cselekvési tervet a biológiai sokféleség megóvására. Majd néhány hónappal azután, hogy nagy ívű ENSZ-egyezmény született a japán Nagoyában, az EU 2011 elején naprakésszé tette biodiverzitással kapcsolatos stratégiáját. Ebben kiemelt célként tűzi ki, hogy 2020-ra megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását az Európai Unióban, azokat a lehető legnagyobb mértékben helyreállítsa, és növelje Európa részvételét a biológiai sokféleség megóvásáért tett globális erőfeszítésekben. Védelem alatt álló területek Mivel a természet nem ismer közigazgatási határokat, az EU szigorú természetvédelmi szabályokat vezetett be. A vadon élő madarak védelmét célzó kezdeti intézkedéseket az EU fokozatosan kiterjesztette sok veszélyeztetett Az egészséges ökoszisztémák kulcsfontosságúak Európa biológiai sokféleségének megőrzéséhez Albrecht Föhl, of LIFE07 NAT/D/ LIFE Streuobstwiese Albvorland állat- és növényfajra és azok élőhelyeire is. Ezeket az erőfeszítéseket a Natura 2000 hálózat kiépítése koronázta meg, mely mára gyakorlatilag befejeződött. Ez a páneurópai hálózat, amely a vadon élő állat- és növényfajok és természetes környezetük megóvására hivatott, a maga nemében a legnagyobb a világon: több mint 26 ezer természetvédelmi körzetet foglal magában, melyek az EU területének csaknem 18 százalékát fedik le. Ez a terület Németország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság összterületének feleltethető meg. A Natura 2000 hálózat alapjául az a felismerés szolgál, hogy az ember a természet része, ezért szövetségben kell élnie a természettel. A hálózatnak nem az a célja, hogy hadat üzenjen, hanem pusztán az, hogy bizonyos korlátokat szabjon a gazdasági tevékenységnek az értékes élőhelyek és élővilág megóvása érdekében. Finanszírozását tekintve a Natura 2000 program szervesen kapcsolódik a fő uniós szakpolitikai területekhez, kiváltképp a mezőgazdasághoz, azon belül is a vidékfejlesztési (agrár-környezetvédelmi és erdőgazdálkodási) intézkedésekhez. Az EU kohéziós politikája (amely a gazdasági növekedést szolgálja az EU országaiban és régióiban) fontos szerepet játszik a beruházások finanszírozásában, főképp az újonnan csatlakozott tagállamokban. A Natura 2000 program arra irányul, hogy fennmaradjanak az egészséges ökoszisztémák, melyek megannyi felbecsülhetetlen értékű szolgáltatást nyújtanak. Példaként említhető az ivóvízellátás, a szén-dioxid-tárolás, valamint az árvizek és a tengerpartok eróziójával szembeni védelem. Ezeknek a szolgáltatásoknak az értéke évente összesen milliárd euróra tehető. Ez az összeg sokkal több, mint a hálózat működtetésére éves szinten fordított hatmilliárd euró.

11 K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I P O L I T I K A 11 A környezettudatosság erősítése Az Európai Bizottság többféleképpen népszerűsíti a környezettudatosságot a lakosság és a vállalatok körében. Fontos ismeretterjesztő esemény az ún. Zöld Hét, amelynek rendezvényein évről évre több ezren vesznek részt. A résztvevők a legégetőbb környezetvédelmi kérdésekről, például a biológiai sokféleségről vagy az ivóvízről folytatnak vitát. A Bizottság díjversenyeket, vetélkedőket is rendez, hogy elmélyítse a köztudatban a környezetvédelem fontosságát. Az Európa Zöld Fővárosa díj kiváló lehetőséget teremt arra, hogy Európa városai bemutassák, milyen innovatív elképzeléseket valósítottak meg vagy szándékoznak megvalósítani a környezetvédelem és a fenntartható várostervezés terén. A Bizottság a vállalkozások, hatóságok és egyének hasonló célokat szolgáló, újító projektjeit is díjazza. Zöld fővárosok Az Európa Zöld Fővárosa díjat azok a városok nyerhetik el, amelyek szigorú környezetvédelmi normákat léptettek életbe és alkalmaznak következetesen, és a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségükkel példát mutatnak más városi közösségek számára. Az alábbi városok kapták már meg az Európa Zöld Fővárosa díjat: 2010: Stockholm 2011: Hamburg 2012: Vitoria-Gasteiz 2013: Nantes 2014: Koppenhága Az Európai Unió gazdaságában az egy főre jutó anyagfelhasználás évi 16 tonna, ebből 6 tonna hulladék keletkezik istockphoto.com/steve Debenport

12 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 12 Uniós ökocímke Uniós ökocímkével lehet ellátni azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek egész élettartamuk alatt tehát a nyersanyagok kinyerésétől kezdve a gyártáson és a felhasználáson át az ártalmatlanításukig kímélik a környezetet. Ez az önkéntes címke a környezetvédelmi kiválóságot díjazza, melynek kritériumait tudományos szakértők, nem kormányzati szervezetek és az érdekelt ágazati szereplők dolgozták ki közösen. Több mint 1300 összesen 18 ezernél is több terméket előállító vállalat kérte és kapta meg az uniós ökocímkét. A vásárlók megbízhatnak a jellegzetes uniós logóval ellátott termékekben, hiszen azok megfelelőségét független szakértők ellenőrizték. akkor jelenthetnek veszélyt, ha nem előírásszerűen használják őket. Az EU a vegyi anyagok biztonságának garantálása, a környezet védelme és az egyik legfontosabb európai iparág versenyképességének elősegítése érdekében a világ legelőremutatóbb vegyianyagjogszabályát dolgozta ki, a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, engedélyezésére és korlátozására vonatkozó, ún. REACH szabályozást. Minden olyan vegyi anyagot, amelyet az EU-ban állítottak elő, vagy az EU-ba importáltak, regisztráltatni kell a Helsinkiben működő Európai Vegyianyag-ügynökségnél ig az EU-ban forgalmazott összes vegyi anyagnak meg kell felelnie ennek a követelménynek. Ellenkező esetben a kérdéses termék nem értékesíthető az Unió területén. Különösen szigorú szabályok vonatkoznak a legveszélyesebb termékekre. A vállalatok maguk felelősek azért, hogy felmérjék és kezeljék az általuk használt vagy forgalmazott vegyi anyagok kockázatait, és hogy megfelelő biztonsági tanácsokkal lássák el a vásárlókat az adott termék használatával kapcsolatban. HULLADÉK: Az Európai Unió gazdaságában az egy főre jutó anyagfelhasználás évi 16 tonna, ebből 6 tonna hulladék keletkezik, amelynek a fele hulladéklerakóba kerül. Ha a hulladék keletkezése nem is kerülhető el minden esetben, az Európai Bizottság fontosnak tartja az értékes erőforrásként újrafelhasználható vagy anyagában hasznosítható termékek visszanyerését. A hulladéklerakókra kivetett adók és a fizetés a kidobott mennyiség alapján elvű díjkivetési rendszerek számottevően hozzájárulhatnak e cél eléréséhez. Néhány tagállamban a hulladékok újrahasznosítási aránya ma már eléri, sőt meghaladja a 80 százalékot, és gyakorlatilag megszűnt a hulladéklerakás. Más országoknak még sok a tennivalójuk ezen a téren. Az EU mára már jogszabályokat léptetett életbe az elektromos és elektronikus berendezésekből keletkező hulladékokra, a csomagolási hulladékra, az elhasználódott elemekre és akkumulátorokra, illetve járművekre vonatkozóan. Ezek nagyban hozzájárulnak az erőforráshatékonyság növeléséhez. Egyéb európai uniós vívmányok E két, szakpolitikai területeken átívelő, horizontális célkitűzés az energiahatékonyság és a biológiai sokféleség védelme mellett az EU több, közelebbről behatárolható területen is tevékenyen fellép azért, hogy a környezetvédelmi normák következetesen érvényesüljenek. VEGYI ANYAGOK: A vegyi anyagok központi szerepet játszanak mindennapjainkban. Több vegyi anyag azonban súlyosan károsíthatja az emberi egészséget, míg mások LEVEGŐ: Az utóbbi 20 évben az EU sikeresen csökkentette több szennyező anyag kibocsátási szintjét. Az ólomkibocsátás mennyisége például mintegy 90 százalékkal esett vissza. Az elért eredmények ellenére az európai polgárok a levegőszennyezést okkal még mindig az egyik legaggasztóbb környezetvédelmi problémának tekintik: évről évre nagyon sok ember hal meg idő előtt a rossz levegőminőség miatt. Az EU-nak még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a levegőminőség szintje ne jelentsen számottevő egészségügyi és környezeti kockázatot.