TÁJÉKOZTATÓ. A monitorozott természetes koncentrációcsökkenés, mint kármentesítési technológia

Átírás

1 TÁJÉKOZTATÓ A monitorozott természetes koncentrációcsökkenés, mint kármentesítési technológia Összeállította: Ádám László VITUKI Kht. Kármentesítési Koordinációs Központ adam.laszlo@kgi.ktm.hu 1.Bevezetés A monitorozott természetes koncentrációcsökkenés egyre gyakoribb és elfogadottabb kármentesítési technológia a nemzetközi gyakorlatban. Előretörése az ismeretek bővülésének, a kisebb volumenű kármentesítési problémák előtérbe kerülésének és a módszer költség hatékonyságának köszönhető. Jelen tájékoztató az Environment Agency 95. számú R&D publikációjára (Guidance on the Assessment and Monitoring of Natural Attenuation of Contaminants in Groundwater, 2000) és a CORONA tréning kurzus (Frankfurt, 2005 május ) előadás anyagára épül, figyelembe véve a Kármentesítési Útmutató 6. és 7. számában (6. Tényfeltárás és monitoring, 7. A mennyiségi kockázatfelmérés módszertana) tárgyalt ismereteket. A tájékoztató célja, hogy tájékoztatást nyújtson a döntéshozók részére a módszer alkalmazásának lehetőségéről, korlátairól, és eljárásrendjéről. 2.Definíciók A felszín alatti vízben történő természetes koncentrációcsökkenés (TK) meghatározása: A természetben előforduló fizikai, kémiai és biológiai folyamatok, vagy ezek kombinációjának a hatása a felszín alatti vízben lévő szennyező anyagok mennyiségének, koncentrációjának, áramlásának vagy toxicitásának csökkentésére. A természetes koncentrációcsökkenés abban az esetben lehet hatékony kármentesítési tevékenység, ha az említett folyamatok mértéke elégséges ahhoz, hogy megelőzze a szennyező anyagok bejutását a hatásviselőkbe és minimalizálja a szennyező anyag csóva kiterjedését a nem szennyezett felszín alatti vízbe. Nem tekinthető természetes koncentrációcsökkenésnek a hatásviselőben történő hígulás, történjen az folyóban vagy felszín alatti vízben. A monitorozott természetes koncentrációcsökkenés (MTK) meghatározása: A felszín alatti víz monitorozása annak a ténynek a megerősítése céljából, hogy a természetes koncentrációcsökkenési folyamatok kielégítő mértékben működnek és biztosítják a tágabb környezet érintetlenségét a szennyező anyagoktól, továbbá a kármentesítési célkitűzések ésszerű határidőn belüli megvalósulását, mely jellemző esetben kisebb, mint egy nemzedék, azaz 30 év.

2 3.Alkalmazhatóság A fenti definíciók értelmezésében a MTK csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lehet alkalmas kármentesítési technológia. Főbb kritériumok a technológia alkalmazásával kapcsolatban: terepi mérések igazolják a szennyezőanyag mennyiségének a csökkenését geokémiai és biokémiai indikátorok bizonyítják, hogy a TK okozza a szennyezőanyag csökkenését (és nem a hatásviselőben történő hígulás) a TK folyamatát megbízható adatok bizonyítják (jellemzően legalább 2 éves monitoring idősor) a kármentesítési monitoring alatt a TK folyamatoknak elég hatékonynak kell lenniük ahhoz, hogy védjék a hatásviselőket a TK monitorozható legyen, azaz ne legyen fizikai, műszaki, szabályozási vagy egyéb más akadálya a monitoring kivitelezésének az MTK által kitűzött kármentesítési célok ésszerű határidőn belül megvalósuljanak, ez az időtartam jellemzően nem több egy nemzedéknél, vagyis 30 évnél. A.Műszaki kritériumok a TK-t megbízhatóan kell demonstrálni igazolni kell, hogy a TK hatékonysága nem fog csökkeni a jövőben a TK-nek elég idő álljon rendelkezésre, és legyen hatékony a környezeti célok ésszerű időn belül történő elérésére B.Gyakorlati kérdések a fizikai hozzáférés garantált-e a monitoring pontokhoz van-e elég költségtartalék a tényfeltárás és a hosszú távú monitoring fedezéséhez a jövőbeli földhasználat nem befolyásolja-e hátrányosan a TK-t más, párhuzamosan alkalmazott műszaki beavatkozás nem befolyásolja-e hátrányosan a TK-t elég idő áll-e rendelkezésre a monitoring lefolytatásához biztosítja-e a hozzáférést a monitorozott ingatlanon kívül elhelyezett monitoring pontokhoz háromoldalú megállapodás (kötelezett, hatóság, szomszédos terület birtokosa) megoldott-e a hosszú távú kötelezettsége a tulajdonosnak/szennyezőnek C.Szabályozási kritériumok az összes releváns jogi szabályozásnak, továbbá az egészségügyi és biztonsági előírásoknak eleget kell tenni mind rövid, mind hosszú távon meg kell óvni a hatásviselőket a szennyezőanyag csóva kiterjedése a nem szennyezett felszín alatti vízbe csak minimális mértékű lehet biztosítékképpen egy tartalék (B) tervet kell készíteni, feltüntetve a szükséges műszaki beavatkozást, ha a TK hatástalannak bizonyul elegendő költség tartalék álljon rendelkezésre mind a hosszú távú monitoring, mind a tartalék (B) terv megvalósítására 2

3 4.A koncentrációcsökkenést előidéző folyamatok A TK-t előidéző folyamatok három csoportba oszthatók fizikai kémiai biológiai A.Fizikai koncentrációcsökkentő folyamatok és szállító mechanizmusok Oldódás: A szennyező anyag koncentrációjának csökkenése oldódással. A hatásviselőben történő oldódás nem tekinthető TK-nek (lásd annak fogalmát az 1. oldalon). Tekintettel arra, hogy felszín alatti vizet hatásviselőként kezeli a hazai szabályozás, ezért az oldódás nem tartozik a természetes koncentrációcsökkentő folyamatok közé. Szorpció: A szorpció egy folyamat, melynek során oldatban lévő kémiai anyagok hozzátapadnak, vagy leválnak szilárd szemcsékről. A folyamat megfordítható. Kipárolgás: Folyadék fázisú szerves vagy vizes oldatban lévő szennyezőanyagok átalakulása gázfázisba. A folyamat a telítetlen zónában zajlik, és ritkán hatékony, maga a kipárolgás expozíciós út is egyben. Advekció: Oldott anyag szállítása a felszín alatti víz áramlásával. Konvekciónak, vagy tömeg áramlásnak is nevezik, minden mozgó folyadékban előfordul. Diffúzió: A diffúzió során a folyadékban oldott anyag a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé mozog. A szétterjedés sebességét a koncentráció gradiens határozza meg. Molekuláris diffúzióként is ismert. Elsősorban ott jelentős, ahol a felszín alatti víz áramlása elhanyagolható, de ide tartozik a csóvára merőleges terjedési irány a csóva palást azon szélén, amely párhuzamos a felszín alatti víz áramlási irányával. Diszperzió: Oldott anyag szétterjedése. Az oldott anyag a felszín alatti vízzel közel azonos sebességgel áramlik el a szennyezőforrástól, miközben fizikai keveredés és diffúzió hatására szétterjed az oldott anyag a felszín alatti víz áramlására merőlegesen. Két fajtája van: a (1) mechanikai diszperzió a szemcsék közötti bonyolult, zegzugos áramlási pálya eredménye, míg a (2) hidraulikai diszperzió a mechanikai diszperzió és a molekuláris diffúzió kombinációját jelenti. B.Kémiai lebontó mechanizmusok A kémiai lebontó mechanizmusok kémiai reakciók (hidrolízis, redox reakció) segítségével degradálják a szennyező anyagot biológiai folyamatok nélkül. Főleg szervetlen szennyező anyagokra jellemző, bár a szerves szennyezők egyes típusai esetén is jelentős mértékű lehet. C.Biológiai lebontás A biológiai lebontás mikroorganizmusok segítségével történik. Legjelentősebb mikroorganizmusok a baktériumok. A gombák csak a talajban történő lebontásnál játszhatnak szerepet. A biológiai lebontás során egy összetevő biológiai átalakulása zajlik le, egy vagy több más összetevővé. A lebontás terméke sejt anyag, továbbá szerves és/vagy szervetlen metabolitok (CH 4, CO 2, H 2 O, Cl - stb.). A lebontás típusát és hatékonyságát meghatározza az 3

4 oxigén jelenléte. Az oxigénnel jellemzett környezet aerobnak minősül, míg az oxigénmentes környezet anaerob. Közvetlen (metabolikus) biodegradációnak minősül az a folyamat, amikor a lebontás során a szennyezőanyag a lebontó szervezet táplálékául szolgál. Közvetett (kometabolikus) lebontás történik abban az esetben, mikor a szennyezőanyag a metabolikus folyamatok mellett párhuzamosan futó, mellékes folyamatok eredményeként bontódik le. A fentiekre tekintettel a biodegradációnak négy fő típusa van: Közvetlen aerob biodegradáció Közvetlen anaerob biodegradáció Aerob kometabolizmus (pl. triklóretilén lebomlása, mialatt a mikroorganizmus metánt, propánt, toluolt vagy fenolt oxidál) Anaerob kometabolizmus (pl. klór atomok eltávolítása lépésenként) D.A lebontás kémiai alapja A szennyezőanyagok lebontása függetlenül attól, hogy spontán vagy mikroorganizmusok segítségével történik, kémiai redox folyamatok formájában zajlik. Redox folyamatok során elektron átadás történik a kémiai összetevők között. Az elektron felvevő összetevő az elektron akceptor, melynek töltés száma csökken, negatívabbá válik, azaz redukálódik. Az elektron leadó összetevő az elektron donor, melynek töltésszáma nő, pozitívabbá válik, azaz oxidálódik. A szennyezőanyagok zömmel elektron donorként viselkednek (pl. az alifás szénhidrogénekben lévő redukált állapotú szénatomok oxidációjakor), ekkor a levegő molekuláris oxigénje vehet fel elektront (aerob lebontás), illetve oxigénmentes (anaerob) környezetben a Mn 4+, NO 3 -, Fe 3+, SO 4 2-, ill. a CO 2 +H 2 összetevők a lehetséges elektron akceptorok. Bizonyos esetekben a szennyezőanyag oxidált állapotú szénatomot tartalmaz (pl. klórozott szénhidrogének esetén), ekkor a szennyező anyag redukció útján bontódik le, mely során a szénatom elektront vesz fel. A folyamat neve deklorináció, melyben a klórt hidrogén ion cseréli le. A folyamat oxigén mentes környezetet igényel, mivel a molekuláris oxigénnek nagyobb az affinitása a szabad elektron felvételére, mint a szénatomnak. Oxigén jelenlétében történő lebontási folyamatok a legintenzívebbek. A kémiai lebontási folyamatok hatékonyságának a növelése érdekében számos technológiai eljárás ismert (elektron akceptorok, pl. O 2., vagy elektron donorok, pl. Fe 0, bejuttatása a csóvába). E.A lebontási folyamatok térbeli elrendeződése Az alábbi leírás csak a felszín alatti vízben oldott szennyezőanyagok leírásával foglalkozik, mivel az önálló fázist alkotó szennyezőanyagok esetén a TK mértéke elhanyagolható. A leghatékonyabb lebontási folyamatok a természetes, nem bolygatott és a szennyezett, bolygatott zóna határára, azaz a szennyezőanyag csóva szélére korlátozódnak (lásd 1. melléklet). Például szénhidrogén szennyezés esetén a természetes, nem bolygatott környezet a háttér koncentrációra jellemző mennyiségben tartalmazza az elektron akceptorként számba vehető összetevőket, továbbá sem szennyezőanyagot, sem a degradáció során keletkező végterméket nem tartalmaz a háttérértéket meghaladó mennyiségben. A nem bolygatott zóna felől a bolygatott zóna felé haladva egyre csökken a lehetséges elektron akceptorok mennyisége, egyúttal a bomlás termékek és a szennyező anyag mennyisége egyre növekszik. Első lépésben a molekuláris oxigén fogy el, így a csóva 4

5 belső része anaerobbá válik, s lehetővé válik az anaerob oxidáció, illetve a még belsőbb régiókban a redukció, a deklorináció. Nagyon fontos paraméter a bolygatott zóna és a közel állandó paraméterekkel jellemezhető nem bolygatott (természetes állapotú) zóna közötti távolság. Minél nagyobb ez a távolság annál nagyobb felületen férnek hozzá a mikroorganizmusok a szennyezőanyaghoz, s annál hatékonyabb a lebontás. A kérdéses szegélyzónát elsősorban fizikai koncentrációcsökkentő folyamatok alakítják ki, mintegy előkészítve a terepet a mikroorganizmusok számára. A térbeli elrendeződés feltérképezésére szolgáló adatigényt a 6. Kármentesítési Útmutató táblázat foglalja össze. F.A lebontási folyamatok időbeli lefutása a felezési idő fogalma A koncentráció csökkentő folyamatok időbeli lefutásának igazolása és modellezése elengedhetetlen az MTK alkalmazásához. Az időbeli lefutás jellemzésére vezették be a felezési idő fogalmát, melyre gyakran hivatkoznak a különböző referencia könyvek, műszaki kiadványok. A felezési idő azt az időmennyiséget jelenti, mely egy összetevő konventrációjának 50%-os csökkentéséhez szükséges. Az 1-2 évnél kisebb értékei gyakoriak a felszín alatti vízben előforduló szennyezőanyagok esetén. Maga a felezési idő számtalan helyspecifikus tulajdonságtól függ, ezért a referencia könyvekben feltüntetett értékeket kellő óvatossággal kell kezelni, mivel valószínűleg nem alkalmazhatók az adott szennyezett területen. G.Műszaki megbízhatóság A TK műszaki megbízhatósága a szennyezőanyag és az azt körülvevő környezet jellemzőitől függ. Kedvező szennyező anyag tulajdonságok: alacsony toxicitás közepes oldhatóság irreverzibilis lebontó mechanizmusok túlsúlya gyors degradáció (alacsony felezési idő) Környezeti tényezők A TK folyamatok bizonyos geokémiai feltételek teljesülését igénylik. A mikrobiológiai lebontás optimális ph tartománya közötti. Aerob lebontás 1 mg/l oldott oxigén tartalom alatt nem valószínű. Anaerob lebontás 0,5 mg/l oldott oxigén tartalom felett nem valószínű. A megadott értékek kiszámításánál nem vették figyelembe a különböző környezeti faktorok közötti esetleges kapcsolatokat, mint például a melléktermékek által okozott egyidejű lebontó reakciókat. A környezeti tényezőkhöz tartozik az adott víztartó hidrogeológiája. A MTK alkalmazására a legkedvezőbb geológiai képződmény izotróp és porózus, amelyben a felszín alatti víz áramlása szemcsék között, intergranulárisan történik. Ez esetben a felszín alatti víz áramlása elég lassú, így könnyen modellezhető, továbbá a mikroorganizmusoknak elég idő áll rendelkezésre a szennyezőanyag lebontásához. Hasadékos, vagy karsztos képződmények 5

6 esetén a vízáramlás sokkal gyorsabb, s nehezen megjósolható annak iránya és terjedési üteme. H.A MTK alkalmazásának eljárása vázlatosan A MTK alkalmazásának elfogadására több lépcsős eljárás keretében kerülhet sor. Az első lépésben felderítő tényfeltárás segítségével igazolni kell, hogy a MTK alkalmas műszaki beavatkozás lehet a terület kármentesítése szempontjából. A következő lépésben egy 2-3 éves monitoringgal egybekötött részletes tényfeltárás segítségével demonstrálni kell, hogy a TK folyamatok jelen vannak a területen, s modellezéssel igazolni kell, hogy a jövőben kellően hatékonyak lesznek a kármentesítési célállapot határérték eléréséhez. Az utolsó lépésben kerül sor a hosszú távú monitoring elvégzésére. Felderítő fázis A felderítő fázisban egy előzetes értékelést kell elvégezni, annak megválaszolására, hogy a MTK alkalmas kármentesítési megoldás lehet-e az adott szennyezett területen. Az értékelésbe bevont szempontok a 2. mellékletben kerültek összesítésre. A MTK-t, mint kármentesítési technológiát nem lehet alkalmazni, ha egy kizáró tényező is előfordul a mellékletben közölt értékelő szempontok között. Ebben az esetben egy másik, hatékonyabb műszaki beavatkozási technológiát kell alkalmazni. A megfelelő értékelés elvégzéséhez helyspecifikus adatokra is szükség van, ezért egy felderítő tényfeltárás lefolytatása elengedhetetlen feltétele a felderítő fázisnak. Részletes tényfeltárás azonban nem indokolt, annak költségigénye miatt, mivel a felderítő fázis nem igényel részletes tényfeltárási adatokat. Demonstrációs fázis A demonstrációs fázisban két fontos jellemző vizsgálatára kerül sor. Egyrészt igazolni kell, hogy a jelenben a természetes koncentrációcsökkentő folyamatok működnek. Másrészt igazolni kell, hogy a természetes koncentrációcsökkentő folyamatok a jövőben működni fognak és biztosítják a kármentesítési célkitűzések elérését adott határidőn belül. A demonstrációs fázis elvégzéséhez részletes tényfeltárás és 2-3 éves monitoring lefolytatása szükséges. A tényfeltárásnak és monitoringnak elegendő adatokat kell biztosítania ahhoz, hogy TK mértéke mennyiségileg kifejezhető legyen, továbbá a szennyezettség jövőbeli viselkedése modellezéssel előre jelezhető legyen. A különböző TK folyamatok értékeléséhez szükséges adatigény bemutatása a 6. Kármentesítési Útmutató táblázatában található. A TK mértékének meghatározását a 6. Kármentesítési Útmutató 5.8 A természetes koncentráció-csökkenés számszerűsítése c. fejezete tárgyalja. A demonstráció eredményeinek az értékelését az alábbi tételek feltüntetésével szükséges dokumentálni: a tényfeltárás és monitoring eredményei, mely magában foglalja az összes begyűjtött adatot koncepciós modell a TK bizonyítékai az értékeléskor alkalmazott paraméter értékek leírása és indoklása az értékeléskor alkalmazott módszerek részletei és a módszerek indoklása a modellezés eredményei, az elemzés bizonytalanságainak a megvitatása az adott esetben mi alapján javasolják az MTK-t, mint kármentesítési megoldást 6

7 a javasolt hosszú távú monitoring stratégia vázlata egy tartalék (B) terv leírása, mely akkor lép életbe, ha az MTK a hosszú távú monitoring alatt elégtelennek bizonyul a javasolt szabályozási, anyagi és intézményi struktúrák leírása Amennyiben a demonstrációs fázis igazolja, hogy a MTK alkalmazásával a kármentesítési célkitűzések elfogadható időtartományon belül elérhetők, akkor sor kerülhet a hosszú távú monitoring megtervezésére és lefolytatására. Hosszú távú monitoring A hosszú távú monitoring jelenti a MTK lefolytatását. A hosszú távú (vagy végrehajtási) monitoring az alábbi célkitűzésekkel rendelkezik: demonstrálja, hogy a TK a vártaknak megfelelően történik meghatározza a csóva státuszát (növekvő, stabil, csökkenő) a felszín alatti víz áramlásában bekövetkezett változások meghatározása mérgező bomlás termékek meghatározása nem ismert szennyezők megjelenésének detektálása a hidrogeokémiai háttérértékek hosszú távú ingadozásának meghatározása a TK-re ható geokémiai/biokémiai feltételek megváltozásának meghatározása demonstrálja, hogy a hatásviselőkre a szennyezettség nincs hatással a kármentesítési célkitűzések elérését igazolja alapot nyújt a tartalék intézkedés meghozatalához alapot nyújt a MTK megszüntetéséhez, ha a szennyezettség már egyáltalán nem jelent kockázatot a hatásviselőkre. A monitoring program kialakításakor a tényfeltárás adataira és eredményeire kell támaszkodni, továbbá figyelembe kell venni a hatásviselők érzékenységét, a monitoring pontokhoz való hozzáférést hosszú távon, a költségeket, a hatóságok előírásait, a szennyezés típusát, a környezet geokémiai/biokémiai paramétereit, a csóva méretét és alakját, a vízáramlás mértékét, a hidrogeológiai rezsim összetettségét és a víztartó típusát. A fenti kívánalmaknak megfelelő, tipikus monitoring hálózat az alábbi elemeket tartalmazza: a csóva felvízi részén (a csóván kívül azon a részen, amerről a felszín alatti víz áramlik a csóva felé) lévő kút/kutak, a csóvát hígító felszín alatti víz ellenőrzése céljából (háttér értékek) a csóva oldal vízi részén lévő kút/kutak a háttér vízminőség ellenőrzése céljából. Ezek a kutak a csóva geometriájának időbeli változását is detektálhatják. a szennyezőforrás területén mélyült kút/kutak a csóván belül a szennyezőforrás alvízi részén elhelyezkedő kút/kutak a csóva időbeli változásának vizsgálatára a csóva határán, annak alvízi részén (a csóván kívül azon a részen, amerre a felszín alatti víz áramlik a csóvától) elhelyezkedő kút/kutak, melyek adatai azonnal jelzik a csóva terjedését. Ezek a kutak a TK folyamatok működését is jól jelzik pl. elektron akceptorok fogyása. őrszem kút/kutak elhelyezése a csóva és a hatásviselők közé. Amennyiben ezekben a pontokban a mért érték meghaladja a kármentesítési célállapot határértéket, akkor végre kell hajtani a tartalék műszaki beavatkozási tervet. 7

8 Ökölszabályként megállapítható, hogy legalább négy monitoring kútra van szükség egy hosszú távú monitoring hálózatban, egy kutat a csóva felvízi részén, kettőt a csóva alvízi részén, és egy kutat a szennyezőforrás és a hatásviselő közötti áramvonalra szükséges elhelyezni. A hatásviselővel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az MTK alkalmazása nem lehetséges, ha ökoszisztéma, vagy humán hatásviselő helyezkedik el a szennyező anyag csóván belül (lásd 2. melléklet). A szennyezés terjedése azonban abban az esetben sem megengedett, ha a szennyezett területen, illetve annak környékén nincs releváns ökoszisztéma vagy humán hatásviselő, mivel a hazai szabályozás a felszín alatti vizet is hatásviselőnek tekinti. Ebben az esetben a felszín alatti víz védelmét már a demonstrációs fázisban figyelembe kell venni 7. Kármentesítési Útmutató 3.6 A felszín alatti vizek védelme érdekében alkalmazott megközelítés c. fejezetében tárgyalt ismereteknek megfelelően. A monitoring során alkalmazott analitikai vizsgálatokra 6. Kármentesítési Útmutató táblázata ad példákat. A MTK befejezése Adott esetben a hosszú távú monitoring befejezésének a kritériumait a monitoring program tervben kell megfogalmazni. Általában a monitoringot mindaddig folytatni kell, amíg: 1. a csóvában mért koncentráció értékek nem érik el a háttér koncentráció értékét, vagy 2. a kármentesítési célkitűzések teljesültek és a természetes hígulásra rábízható a maradék szennyezettségi szint csökkentése, vagy 3. a kármentesítési célkitűzések még éppen nem teljesültek, azonban a szennyezőanyag koncentráció csökkenés trendje oly mértékig ismert, hogy nagy biztonsággal vélelmezhető a kármentesítési célkitűzések teljesülése a közeljövőben. 5.Összefoglalás A MTK alkalmas kármentesítési technológia lehet bizonyos feltételek teljesülése esetén. A MTK alkalmazásához nélkülözhetetlen feltétel a TK folyamatok hatékonyságának igazolása idősor adatokkal. A MTK alkalmazásakor a kármentesítési célkitűzéseknek ésszerű határidőn belül teljesülniük kell. A MTK alkalmazására nem kerülhet sor azokon a területeken, ahol: 1. a szennyezőforrás működik, vagy 2. a szennyezett terület vízbázis védelmi területén helyezkedik el, vagy 3. releváns ökoszisztéma vagy humán hatásviselő van a szennyezett területen, vagy 4. a geokémiai viszonyok nem teszik lehetővé a TK folyamatok működését. 8

9 1. melléklet: A szennyezőanyag csóva térbeli felosztása 9

10 2. melléklet: A monitorozott természetes hígulás megvalósíthatóságának kritérium táblázata Kritérium 1 A megvalósíthatóság szintje nagy közepes alacsony 2 A. Műszaki tényezők A szennyezőforrás eltávolítva eltávolítás alatt / működik kimerült A szennyezőanyag csóva jól meghatározott gyengén meghatározott A csóva státusza összehúzódó állandósult növekvő A geokémiai feltételek 3 teljesülnek részben teljesülnek nem teljesülnek A szennyező anyag állandósága könnyen bomlik az adott környezeti feltételek mellett nem bomlik könnyen az adott környezeti feltételek mellett a koncentrációcsökkentő folyamatok kevéssé ismertek megfordítható/nem destruktív A fő koncentrációcsökkentő megfordíthatatlan/destruktív folyamat A szennyezőanyag közepes alacsony nagy mobilitása Bomlás termékek kisebb, mint a kiindulási egyforma nagyobb, mint a kiindulási szennyezőképessége anyagoké anyagoké Többféle szennyezőanyag nincs kombinált hatás új szennyezést okozhat kombinált hatása A víztartó homogenitása és homogén és izotróp heterogén és anizotróp izotrópiája A felszín alatti víz áramlása lassú közepes gyors Releváns ökoszisztéma nincs van vagy humán hatásviselő a csóva területén Vízbázis védő területén kívül helyezkedik el belül helyezkedik el Jelenlegi vagy leendő nem jellemző közepes jellemző felszín alatti vízhasználat A megbízhatóság szintje a monitoring adatokban a szennyező anyagok megoszlásában B. Szabályozási tényezők A hatósági elfogadás Területen kívüli monitoring pontok megközelíthetősége Költség tartalékok A terület tulajdonosának célja nagy - széleskörűen gyűjtött monitoring adatok, melyek 2 évnél hosszabb időszakot ölelnek fel nagy pl. oldott szennyezőanyagok sekély, homogén víztartóban nincs jogszabályi kifogás, műszaki támogatás van. nincs jogszabályi kifogás, műszaki megfontolások vannak alacsony egyszerű monitoring adatsor alacsony pl. DNAPL mély, heterogén víztartóban elvi jogszabályi kifogások, súlyos műszaki megfontolások vannak C. Gyakorlati és gazdasági kikötések biztosított lehetséges korlátozott/nem lehetséges hosszú távú költség tartalék hosszú távú, nem nincs hosszú távú költség biztosított jogerős költség tartalék tartalék biztosított hosszú távú (>10 év) érdekeltség a területen minden nagy vagy közepes osztályzatú, nincsen alacsony közepes távú érdekeltség (3-10 év) Összesítés nagy, közepes és alacsony osztályzat vegyesen, de nincs kizáró tényező rövid távú érdekeltség (<3 év) egy, vagy több kizáró tényező van, vagy nincs nagy osztályzatú tényező 1 a szürke háttérrel jelzett kritériumok nehezen véleményezhetők a felderítő fázist követően, inkább a demonstrációs fázis után nyílik lehetőség kimerítő jellemzésükre 2 a vastagon szedett alacsony osztályzatú tényezők kizáró tényezők 3 lásd a környezeti tényezők tárgyalását az 5. oldalon 10