PhD értekezés. Dr. Szemesi Sándor MISKOLC 2008.

Átírás

1 PhD értekezés Dr. Szemesi Sándor MISKOLC 2008.

2 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Dr. Szemesi Sándor A DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA AZ EMBERI JOGOK E URÓPAI B ÍRÓSÁGA GYAKORLATÁBAN PhD értekezés A Doktori Iskola vezetője: Dr. habil Bragyova András egyetemi tanár A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlődési tendenciákra A doktori alprogram címe: A nemzetközi jog ezredfordulós kihívásai, különös tekintettel a nemzetközi bíráskodás és az emberi jogvédelem perspektíváira Tudományos vezető: Dr. habil Kovács Péter egyetemi tanár Miskolc

3 Dr. Kovács Péter Egyetemi tanár Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros Témavezetői ajánlás Dr. Szemesi Sándor: A diszkrimináció tilalma az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában c. értekezésének munkahelyi vitájához Az értekezés az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatából a hátrányos megkülönböztetést tiltó 14. cikket választotta ki. Az elméletileg lehetséges feldolgozási módszerek közül a tematikus megoldást választotta, azaz megpróbálta megragadni azokat a fontosabb problémaköröket, amelyekben jól lehet szemléltetni a non-diszkrimináció bírói gyakorlatát. A disszertáció az egyenlőség elvének filozófiai gyökereire adott rövid kitekintés után bemutatja azokat a szövegezési vitákat, amelyek nyomán a 14. cikk végleges szövege megszületett. Bő terjdelemben mutatja be az előkészítő anyagok (travaux préparatoires) alapján, hogy miért jelent meg a francia és az angol szövegben egy olyan szóhasználati különbség (distinction / discrimination), amelyből komoly értelmezési vitát eredményezett volna, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága annak nem vette volna idejekorán az élét. A diszkrimináció elemzése során az eltérő bánásmód célját, a cél és az elérése érdekében választott eszköz arányosságát, az államot megillető mérlegelési jogkört részletesen elemzi a dolgozat. Áttekinti azokat a témaköröket (nyelvi kisebbségi kérdés; cigánykérdés; kurd kérdés; homoszexualitás; vallás; gyermeknevelés; iskolaügy; sajtó; tulajdon;), amelyekben a diszkrimináció kérdése tipikusan felmerül. -3-

4 A strasbourgi joggyakorlat elemzése során a disszertáció nem egyszerűen a lineáris-kronológiai megközelítést választotta, hanem a megfelelő helyeken rámutat a továbblépésre, adott esetben a lefékezésre, illetve azokra a pontokra, ahol áttételesen bár, de az adott lezáratlanul maradt probléma választ kaphat. A disszertáció mintegy háromszáz tudományos forrást és kb. 200 ítéletet tekintett át, ezeket megfelelően ütköztette is egymással. Az ítéleteket illetően up to date -nek tekinthető, igen friss ítéletek is megragadták a figyelmét, többek között az ún. roma ügyekben. Tudományos háttér gyanánt pedig a nemzetközi és a magyar nyelvű szakirodalom egyaránt részletes feldolgozottsága szolgál. Bár a dolgozat tárgya az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata, de esetenként kitekintést ad a szerző olyan magyarországi ügyekre is, amelyek bár nem kerültek el Strasbourg-ba, de problematikájukat illetően szoros összefüggést mutatnak az Emberi Jogok Európai Bíróságának valamely ítéletével, adott esetben ítéletsorozatával. A non-diszkrimináció témakörében komolyan perspektívákat jelentő, de egyelőre frissen hatálybalépett és joggyakorlat alapjául érdemben még nem szolgáló 12. kiegészítő jegyzőkönyv elemzésével fejeződik be a tanulmány. Dr. Szemesi Sándor kollégánk tanulmánya olyan jellegű, amely nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír. Javaslom a munkahelyi vitára való kitűzést. Miskolc, május 13. (Kovács Péter sk.) -4-

5 Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok... 7 I. Az egyenlőség elvének filozófiai háttere Az egyenlőség elve az antik filozófiában Az egyenlőség elvének megjelenése a keresztény gondolkodásban Az egyenlőség elve és a társadalmi szerződés elméletek Az egyenlőség elve a késő középkorban Egyenlőség és utópia Az igazságosság kérdései a legújabb kor filozófusainak gondolatvilágában II. Az egyenlőség elvének megjelenése a jogi szabályozásban A jogi szabályozás fejlődéstörténete A nemzetközi jogi dokumentumok csoportosítása Általános diszkriminációtilalmat tartalmazó nemzetközi jogi dokumentumok Ágazati egyezmények Egyes csoportokra vonatkozó egyezmények Az egyenlőség elvének egyes vetületei az Európa Tanács tevékenységében Az egyenlőség elve a közösségi jogban III. Az egyenlőség elvének megjelenése az Emberi Jogok Európai Egyezményében44 IV. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának fogalmi kérdései A diszkrimináció jelentése nyelvtani értelemben A hátrányos megkülönböztetés tilalma mint speciális jog Az egyenlőség elvének jelentéstartalmai A különbségtétel módjai A különbségtétel egy sajátos formája: a pozitív diszkrimináció A különbségtétel lehetséges szempontjai a nemzetközi jogi dokumentumok alapján V. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megközelítése diszkriminációs ügyekben A diszkrimináció tilalmát sérelmező panasz valóban egy, az Egyezményben foglalt joggal összefüggésben került-e említésre? Sérült-e az a jog, amellyel összefüggésben hivatkoztak diszkriminációra? Beszélhetünk-e különböző bánásmódról? Az állam általi bizonyítás kérdései Jogszerű cél érdekében történt-e a különbségtétel? Arányos-e ez a bánásmód az elérni kívánt céllal? Van-e az államnak az adott kérdés vonatkozásában mérlegelési jogköre? VI. Az élethez, emberi méltósághoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának összefüggései Romákkal kapcsolatos ügyek Kurdokkal kapcsolatos ügyek VII. A kényszermunka tilalma és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának egyes kérdései VIII. Az eljárásjogi cikkek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kapcsolata Hátrányos megkülönböztetés objektív (az eljárás sajátosságaiban rejlő) tényezők alapján Hátrányos megkülönböztetés szubjektív (a kérelmező személyében rejlő) tényezők alapján

6 IX. A magán- és családi élethez való jog és a diszkrimináció tilalmának egyes kérdései Szexualitással kapcsolatos esetek Gyermekek jogi helyzetével kapcsolatos esetek A személyállapottal kapcsolatos további ügyek X. A vallásszabadság és az oktatáshoz való jog, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának egyes kérdései Hit gyakorlásával kapcsolatos esetek Vallási kérdések az iskolában Az oktatáshoz való joggal kapcsolatos egyéb esetek XI. A politikai jellegű jogok és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának összefüggései A politikai jogok gyakorlásával kapcsolatos ügyek Politikai nézetekkel, illetőleg a médiával kapcsolatos ügyek XII. A tulajdonhoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kapcsolata XIII. A jövő útja: a 12. kiegészítő jegyzőkönyv A 12. kiegészítő jegyzőkönyv létrejötte A 12. kiegészítő jegyzőkönyv tartalmi kérdései A 12. kiegészítő jegyzőkönyv esetjoga Következtetések Felhasznált irodalom Magyar nyelvű összefoglaló Idegen nyelvű összefoglaló Dr. Szemesi Sándor doktori értekezése tárgyában publikált tanulmányai

7 Bevezető gondolatok A természet állapotában az emberek valóban egyenlőknek születnek, de nem tudnak ilyennek megmaradni. Egyenlőségüket a társadalom veszítteti el velük, és csak a törvények teszik őket újra egyenlőekké. (Monte squieu, A törvények szelleméről, VIII. könyv, III. fejezet) 1 Az 1950-ben létrehozott és 1953-ban hatályba lépett Emberi Jogok Európai Egyezménye, és hozzá kapcsolódóan az Emberi Jogok Európai Bírósága által kifejlesztett esetjog méltán tekinthető egyfajta iránymutatásnak napjaink nemzetközi emberi jogában. Sokan és sokféleképpen elemezték már a strasbourgi bíróság esetjogát, bemutatva annak következetességét vagy éppen következetlenségét, a nemzeti jogrendekre vagy éppen más nemzetközi bíróságokra gyakorolt hatását. Jelen dolgozat keretei között az Egyezmény egyetlen, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 14. cikkelyének és a hozzá kapcsolódó esetjognak az elemzésére vállalkozunk, melyet a szakirodalom jelentős része (miként azt a dolgozatból is láthatja a Tisztelt Olvasó, nem véletlenül) homályosnak és ellentmondásosnak értékel. A 14. cikkely meglehetősen sajátos helyet foglal el az Egyezményben, amely sajátos pozíció szükségképpen egyedi megközelítést is igényel: jóllehet formálisan önálló jogként szerepel az Egyezményben a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valójában azonban mégis csak járulékos formában, más jogokkal összefüggésben lehetséges az erre való hivatkozás tegyük rögtön hozzá, hogy az Egyezmény szerint. A szimbolikusan az Egyezmény aláírásra történő megnyitásának 50. évfordulóján, november 4-én aláírásra megnyitott 12. kiegészítő 1 jegyzőkönyv ugyanis alapjaiban szakított M ONTESQUIEU, A törvények szelleméről, Osiris-Attraktor, Budapest, 2000, a hátrányos

8 megkülönböztetés tilalma járulékos jogi jellegével, és immáron lehetővé tette az e jogra történő önálló hivatkozást is elviekben legalábbis, hiszen, miként azt a dolgozatban részletesen is bemutatásra kerül, meglehetősen mérsékelt sikerrel folyik jelenleg is a formálisan már hatályban levő, de értékelhető esetjogot felmutatni még nem képes jegyzőkönyv további ratifikációja. A dolgozat az általánostól a különös felé haladás módszerét követi, mely megközelítés alapjaiban határozza meg a szerkezeti felépítést is. A dolgozat első, általános részként is meghatározható részében elméleti síkon közelítjük meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmát mint önálló, az Egyezményben foglalt jogot, bemutatva az egyenlőségi eszme történeti fejlődését éppúgy, mint az Egyezmény 14. cikkének végleges szövegéhez vezető utat, ez utóbbit a travaux préparatoires felhasználásával. Ezt követően részletesen elemezzük a diszkrimináció fogalmát, lehetséges csoportosításait, illetőleg a strasbourgi bíróság hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos ügyekben tapasztalható megközelítését ugyancsak általánosságban, a legtöbb ügyben jellemző közös vonásokat kutatva. A dolgozat második, különös részének koncepcionális jellegű elkészítésekor a 12. kiegészítő jegyzőkönyvre alapított esetjog hiányában abból a realitásból indultunk ki, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma járulékos jognak tekinthető az Emberi Jogok Európai Egyezményében, amennyiben csupán más, az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt jogokkal összefüggésben lehetséges az erre való hivatkozás. Éppen ezért ebben a részben a diszkriminációs esetjog egyes cikkelyekhez kapcsolódó vizsgálatát végezzük el, ésszerűen csoportosítva a hasonló vonásokat mutató cikkeket. A hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos esetjog sajátosságait tekintve rendkívüli módon függ az alapul vett cikkelyektől, különösen olyan esetekben, amikor valamely diszkrimináció alap (például a faji alapon történő megkülönböztetés) több cikkely vonatkozásában is szóba kerülhet. A dolgozatban részletesen bemutatjuk, mennyiben más a Bíróság -8-

9 megközelítése például az élethez, emberi méltósághoz való jog, vagy éppen a tisztességes eljáráshoz való jog, és a hátrányos megkülönböztetés kapcsolata tekintetében. Ezen sajátosságokra tekintettel választottuk vizsgálódásunk kiindulópontjaként a cikkelyek szerinti, és nem a diszkrimináció lehetséges alapjai szerint történő megközelítést. Dolgozatunkban az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát a kezdetektől április 30-ig (a kézirat lezárásáig) tekintettük át, kiemelve valamennyi cikkely vonatkozásában a legfontosabb ítéleteket beleértve a kapcsolódó párhuzamos, illetőleg különvéleményeket is, elfogadhatósági határozatokat, illetőleg bemutatva a Bíróság történetének első érdemi tanácsadó véleményét is. Terjedelmi okokból nem tűzhettük ki célul más (hazai vagy nemzetközi) jogalkotó és jogalkalmazó szervek diszkriminációs gyakorlatának részletes bemutatását, így az esetleges magyar és európai uniós vonatkozásokra azokban az esetekben, ahol az feltétlenül szükségesnek mutatkozik, utalásszerűen térünk ki. Igyekeztünk ugyanakkor valamennyi olyan hazai bírósági, illetőleg magyar vonatkozású strasbourgi bírósági esetet bemutatni, ahol a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos problémák felmerültek, ezzel is érzékeltetve esetenként a magyar és strasbourgi joggyakorlat közötti összhangot, vagy éppen ellentmondásokat. A dolgozat főbb megállapításai bizonyos tekintetben pillanatfelvételek csupán, hiszen a Bíróság maga is hangsúlyozza, hogy az Egyezményt és a kapcsolódó esetjogot élő jogként ( living instrument ) kezeli, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy jó kormányosként a közös európai értékrend változásai alapján a mindenkor megkövetelt leghelyesebb irányba fejlessze tovább az esetjogot. Néhány tekintetben eltérő végkövetkeztetésekkel zárult volna a dolgozat, ha a kézirat lezárása november 13-a előtti, amikor is a Bíróság Nagykamarája korszakalkotónak tűnő megállapításokat tett a közvetett diszkrimináció, illetőleg a statisztikai adatokkal történő bizonyíthatóság tekintetében a D. H. és mások roma szegregációs ügyben. Az -9-

10 ilyen jellegű, még be nem következett ítélkezési fordulópontok azonban bizonyos esetekben nem teljesen kiszámíthatatlanok, sokszor csak a bekövetkezésük ideje kérdéses. Éppen ezért, ahol csak lehetséges, a dolgozat maga is utal arra, hogy mely területeken és milyen irányban volna célszerű az esetjogot továbbfejleszteni, és egyben arra is rámutat, mely területeken lehet szükséges a hazai jogalkotó beavatkozása, illetőleg a magyar jogalkalmazási gyakorlat módosítása. I. Az egyenlőség elvének filozófiai háttere Az emberek közötti egyenlőség kérdése, a közöttük való jogszerű és jogszerűtlen különbségtétel lehetősége már régóta jelen van nem csupán a jogi, de a filozófiai gondolkodásban is. Kétségkívül volt a történelemben olyan korszak, melyben az emberek közötti egyenlőtlenség volt a természetes állapot (jó példa erre a középkor társadalmi berendezkedése, azon belül is elsősorban a rendiség intézménye), azonban napjainkban már a legtöbb társadalmi berendezkedés az emberek jogi értelemben vett egyenlőségét hirdeti. Ez az egyenlőség azonban csupán viszonylagosnak tekinthető: kizárólag jogi értelemben használható a kifejezés, tényleges egyenlőségről legfeljebb utópisztikusnak kreált társadalmakban beszélhetünk. Az egyenlőség a szó szoros értelmében azt jelenti: két dolog egy és ugyanaz, mely megközelítésben az egyenlőség valójában azonosságot jelent. Ez az azonosság jól kezelhető a matematika nyelvén ( A=A )2, és értelmezhető a jog nyelvén ( jogi egyenlőség ) is, azonban a társadalom való viszonyaira már szükségképpen csak egyfajta absztrakció segítségével vetíthető le, hiszen a természetben teljes azonosság nem létezik. Ebben az értelemben az 2 VIERDAG, E. W., The Concept of Discrimination in International Law, Martinus Nijhoff, The Hague, 1973,

11 egyenlőség csupán egy vagy több kritérium szerinti azonosságként értelmezhető, hiszen egyenlőnek tekinthetünk tömegük szerint mondjuk 1 kg paradicsomot és 1 kg acélt, ugyanakkor semmilyen más értelemben sem beszélhetünk ezek azonosságáról. Éppen ezért az egyenlőség elvének gyakorlati megnyilvánulásait szükségképpen relatív egyenlőségként értelmezhetjük csupán, ahol az értékelés során lényeges szerepet játszanak az értékelés szempontjai. Ebből a különböző szempontokon alapuló megközelítésből következő módon a relatív egyenlőség vizsgálata során az egyes gondolkodók más és más válaszokat adtak arra a kétségkívül rendkívül egyszerűnek látszó, ámde a valóságban mégis bonyolult kérdésre, hogy: de mit is jelent az egyenlőség a valóságban? Ezen kérdés vizsgálata dolgozatunk kiindulópontja, hiszen a hátrányos megkülönböztetés tilalma egy rendkívül sajátos emberi jog: megítélése döntő mértékben függ attól, hogy milyen viszonyítási pontot veszünk fel, azaz kihez tudja a panaszos saját helyzetét viszonyítani.3 Az egyenlőség elvének vizsgálata ugyanis kizárólag abban az esetben lehet érdemi és eredményes, ha olyan csoportot tudunk találni, amellyel ésszerű keretek között lehetséges az összevetés. Tekintettel arra, hogy a valóságban az egyenlőség állapota legfeljebb idealisztikusnak tekinthető (miként azt jelen fejezet keretei között bővebben is bemutatjuk), és a mindennapok világában sokkal inkább az egyenlőtlenség dominál, szükséges annak vizsgálata, hogy ez az egyenlőtlenség mely esetekben tekinthető elfogadottnak, és mely esetekben elfogadhatatlannak. Más szavakkal, mikor tekinthető egy adott, a mindennapokban alkalmazásra kerülő konstrukció igazságosnak, és mikor tekinthető ugyanez igazságtalannak. 1.1 Az egyenlőség elve az antik filozófiában A görög filozófia korai képviselői elsősorban arra a problémára keresték a választ, mi a közös a környező valóság tapasztalatilag 3 KOVÁCS Krisztina, A hátrányos megkülönböztetés tilalma, Emberi jogok, Osiris, Budapest, 2003, hozzáférhető In: HALMAI Gábor, TÓTH Gábor Attila,

12 jelenségeiben. A görög gondolkodók csak évszázadokkal később, a társadalmi feszültségek növekedése láttán fordultak az emberi közösség és az egyes ember boldogulásának problémái, így a politikai és etikai kérdések felé.4 Az idealista filozófia megalapítójának tartott Platón kereste talán elsőként átfogó jelleggel műveiben az igazságossággal kapcsolatos kérdésekre a választ, anélkül azonban, hogy ebből az egyenlőség kérdésére vonatkozóan átfogó megállapításokat tett volna. Álláspontja szerint az állami életnek három, egymástól jól elkülöníthető területét kell elkülöníteni: az anyagi javak termelését, a fegyveres védelmet és az értelmes vezetést éppen ezért az állam is három rétegre tagozódik: dolgozókra, őrökre és uralkodókra (filozófusokra). Ezen csoportok együttműködését pedig az igazságosság eszméje biztosítja. Az egyes csoportok közötti kiválasztás gyermekkorban történik, azzal, hogy minden gyermek számára azonos esélyeket kell biztosítani: Mindezt szüntelenül fürkészned kell, főleg kik ilyenek, kik a legállhatatosabbak hogy a fiatalok közül tanulmányaikban, és a legállhatatosabbak a harcban is és a többi törvényes kötelmeikben is; és mikor betöltötték harmincadik évüket, a már kiválasztottakat rostáld meg újra, és akiket kiválogattál, még több tisztséggel ruházd föl, és próbáld ki őket a dialektika erejével: melyikük képes megközelíteni a létező lényegét és az igazságot, elvonatkoztatva szeme látásától és a többi érzéklettől. És itt nagyon elővigyázatosnak kell lenned, barátom! 5 A kiválasztást követően azonban már az egyes csoportokban levőknek mások a feladataik, és ebből következő módon más jogok és kötelezettségek vonatkoznak rájuk, ily módon az ő helyzetük már a későbbiekben nem is lesz összehasonlítható. Az egyenlőség azonban nem csupán az egyes társadalmi csoportok között, hanem nemi vonatkozásokban is értelmezhető Platónnál. Meglátása szerint a nők és férfiak között képességbeli különbségek nincsenek, 4 HÁRSING László, A filozófiai gondolkodás fejlődése Thalésztől Gadamerig, Kecskemét, 1996, 8. PLATÓN, Az állam (Jánosy István fordítása), Hetedik könyv, 192. (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, december 14-i letöltés)

13 kizárólag fokozatbeliek. Egy rendkívül jellegzetes hasonlattal élve: Tehát, barátom, nincs olyan foglalkozás az államban, amelyre kizárólag csak nők volnának alkalmasak, mert nők, vagy csak férfiak, mert férfiak, hanem a természetes alkalmasság egyformán osztódott szét mindkét nemben, és a nő természete szerint - űzheti mindama szakmát, amit a férfi. - 6 Láthatjuk tehát, hogy a Platón munkásságában felbukkanó egyenlőségi eszme nem tényleges, hanem esélyekben való egyenlőségként érhető tetten: az egyenlő neveléssel azonos esélyt biztosítani minden gyermeknek, illetőleg a képességek szerinti megítéléssel azonos foglalkozási lehetőségeket biztosítani a férfiak és nők számára egyaránt. Az igazságosság vizsgálata terén kétségkívül az egyik legtöbbet idézett mű Arisztotelész Nikomakhoszi etikája. Arisztotelész meglátása szerint igazságos dolog az, ami törvényes és egyenlő, igazságtalan pedig az, ami törvényellenes és egyenlőtlen.7 Ebből következően Arisztotelésznél elválik a törvényes és erkölcsi értelemben vett igazságosság. Az igazságosság relatív voltát jól példázza, hogy nem mindenk i ugyanazt az érdemességet tartja irányadónak: a demokrácia hívei a szabadságot, az oligarchia hívei a gazdagságot vagy a nemesi származást, az arisztokrácia hívei az erényt. Az igazságo az arány bizonyos esete. 8 s dolog tehát Az arány bizonyos esete kifejezés a matematika nyelvén lesz értelmezhető: megkülönböztethetjük egymástól a mértani és a számtani arányosságot, melyek funkciójukat tekintve osztó, illetőleg kiigazító igazságosságot szolgálnak. Az osztó igazságosság értelmében az igazságosság arányosságot jelent, ily módon az arányos egyúttal középmértéket is jelent. Ez a fajta igazságosság a matematika nyelvén mértani (geometriai) arányosságot jelent: aki az 6 PLATÓN i.m., Ötödik könyv, 121. (Forrás: Magyar Elektronikus december 14-i letöltés) 7 A RISZTOTELÉSZ, Nikomakhoszi etika, Európa Kiadó, Budapest, 1987, A RISZTOTELÉSZ i.m Könyvtár,

14 igazságtalanságot elköveti, annak több jut a jóból, akivel szemben pedig elkövetik, annak keve sebb. A rosszat illetőleg fordítva áll a dolog: a kisebb rossz a nagyobb rosszal szemben jó számba megy, mert a kisebb rosszat mindig érdemesebb választani, mint a nagyobbat, márpedig az, amit érdemes választani, mindig jó, s amit érdemesebb választani, a z nagyon jó. 9 Ezt a fajta igazságosságot elsősorban az állam és a magánszemély (aláfölérendeltségi) viszonyaiban kell alkalmazni. A kiigazító igazságosság matematikai értelemben számtani (aritmetikai) arányosság értelmében használható. Ezen megközelítésnek az a lényege, hogy a haszon és a kár ellentétes oldalon mutatkozik többnek, illetőleg kevesebbnek a kiigazító igazságosság tehát a kár és a haszon közt levő középet jelenti. 10 Ezt a fajta igazságosságot elsősorban a magánszemélyek egymás közötti (mellérendeltségi) viszonyaiban kell alkalmazni, akár közvetlenül, akár közvetett (bíró általi) módon. Az egyenlőség relatív voltát jól példázza a fenti két megközelítés: a maga nemében mindkettő tekinthető egyszerre igazságosnak és igazságtalannak. Az arisztotelészi megközelítés pedig jelen fejezet kiindulópontját is igazolja, hiszen a hátrányos megkülönböztetés fennállása vagy éppen fenn nem állása döntő mértékben fog függeni a kiindulási helyzettől, tehát, hogy a magunk helyzetéhez milyen viszonyítási pontot vettünk fel. Érdekes kérdés az igazságosság alapjának vizsgálata is. Arisztotelésznél az igazságosság alapulhat a természeten, és alapulhat törvényen is: természetszerű az, amelynek mindenütt egyforma az érvényessége, azaz amely nem függ attól, hogy a z emberek jónak látják -e vagy sem; törvényen alapuló pedig az, amelynek esetében eredetileg teljesen közömbös, hogy 9 A RISZTOTELÉSZ i.m A RISZTOTELÉSZ i.m

15 miképpen megy végbe, de ha az emberek már törvényerőre emelték, akkor már nem mindegy Az egyenlőség elvének megjelenése a keresztény gondolkodásban A kora középkor vallási ihletésű gondolkodói (így például Augustinus) tanai a Bibliára alapozva vallották az emberek egyenlőségét.12 A Bibliában az emberek egyenlősége több vonatkozásban is előkerül, mind pozitív, mind pedig negatív ( mindenki egyformán bűnös ) értelemben. Az egyenlőség elvének megnyilatkozása jellemzően közvetett formában bukkan elő, és ez utóbbi, mindenki bűnösségét feltételező megközelítéshez kapcsolódik, olyan közismert történetekben is, mint például Bábel tornyának, vagy Noé bárkájának eseteiben. Bábel tornyának történetében az Úr összezavarta az égig érő tornyot építeni szándékozó emberek nyelvét, hiszen ekkor még az egész emberiség egy nép volt. ( Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. )13 Noé történetében Isten úgyszintén egységesen kezelt valamennyi élőt, embert és állatot egyaránt, amikor is özönvizet küldött a Földre, hiszen Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együ Az egyenlőség elvének egyik legtöbbet tt. 14 idézett bibliai példája Szent Pál apostol galatákhoz írott levele, melyben kijelenti: Krisztusban tehát nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő, mert ti mindnyája n egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 15 Ez utóbbi mondásra épülnek a keresztény filozófusok tanai, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyenlőség csak Isten színe előtt, az égi országban érvényesül, a földi 11 A RISZTOTELÉSZ i.m Az emberi jogok középkori fejlődéstörténetéről bővebben lásd: HALMAI Gábor, Az emberi jogok igazolása. In: TALLÁR Ferenc (szerk.), Az emberi jogok és az európai tradíció, Osiris, Budapest, (a továbbiakban: HALMAI [2002]) 13 Mózes I. könyve, 11,6. 14 Mózes I. könyve, 6, Pál levele a galatákhoz, 3,

16 világban nem valósítható meg. Ezen nézetek az utópisztikus gondolkodók műveiben köszönnek aztán a későbbiekben ismételten vissza. 1.3 Az egyenlőség elve és a társadalmi szerződés elméletek Bizonyos értelemben a földi egyenlőség lehetőségéből indulnak ki a társadalmi szerződés elméletek, melyek közül kettőt emelünk ki részletesebben. Ezen két gondolkodó eltérő kiindulópontból jutott részben hasonló következtetésekre az egyenlőség elvével összefüggésben. Ezen szerződéses elméletek már az egyenlőséget és a szabadságot általános érvényű és kikényszeríthető jogként fogják fel, szemben az ókori és a középkori keresztény eszmerendszerekkel.16 Thomas Hobbes Leviatánjában az emberek eredendően egy anarchisztikus, állandó háborús időszakban élnek, ahol ember embernek farkasa ( homo homini lupus est ). Ebből az áldatlan állapotból aztán egy társadalmi szerződés fogja jelenteni a kiutat, melynek alapja az a természeti törvény, hogy kötelességünk másra átruházni azokat a jogokat, amelyeknek megtartása az emberiség békéjét felborítaná. 17 Ennek továbbgondolásából következik a pacta sunt servanda elve, azaz a megkötött megállapodások betartásának kötelezettsége. Az igazságosság forrása pedig ezen római jogi gyökerű elv: ha nincs megállapodás, mindenkinek mindenre joga van, következésképpen semmilyen cselekedet nem lehet igazságtalan. Ha viszont létrejött egy megállapodás, akkor az igazságtalanság már formális lesz: az igazságtalanság definíciója nem más, mint a megállapodás be nem tartása. 18 Ezen megállapodások érvényességének előfeltétele egy olyan polgári hatalom, mely elég erős ahhoz, hogy a megállapodások betartására kényszerítsen minket. Ezen polgári hatalom alapjait pedig egyebek között azon természeti törvény alapozza meg, mely szerint mindenki ismerje el embertársát 16 HALMAI [2002] i.m. 22. HOBBES, Thomas, Leviatán I. kötet, Kossuth Kiadó, Budapest, 1999, HOBBES i.m

17 természettől fogva egyenlőnek, és a béke állapotán ak létrejöttekor senki se kívánjon fenntartani magának semmilyen jogot, hacsak bele nem egyezik, hogy ugyanezt a jogot mindenki más is fenntarthatja magának. 19 Más szavakkal, az emberek a társadalmi szerződés révén válnak szükségképpen egyenlővé. John Locke kiindulópontként szögezi le, hogy amikor az emberek a tökéletes szabadság állapotában élnek, akkor valójában az egyenlőség állapotában vannak. Ebben az állapotban minden hatalom és hatáskör kölcsönös, és senkinek sincs nagyobb hatalma, mint a másiknak; hiszen mi sem természetesebb, mint hogy ugyanazon fajú és rendű teremtmények akik minden megkülönböztetés nélkül ugyanazon természeti előnyök élvezetére és ugyanazon képességek használatára születtek egyenlők legyenek egymás között, minden alárendelts ég és alávetettség nélkül. 20 Ez az egyenlőségi doktrína kiindulópontként fogadja el, hogy az azonos képességű emberek (márpedig minden ember eredendően azonos képességekkel rendelkezik) azonos jogokkal is bírnak. Láthatjuk, hogy amíg Hobbes esetében az alapállapot az anarchia, addig Locke megítélése szerint a társadalmi szerződés előtti helyzet a béke állapota, melyet időről időre az sért meg, amikor valaki megszegi ezt az isteni mértékegységet, és nem az ész és a közönséges igazságosság elve szerint él. Az ilyen személy veszélyessé válik az emberiségre, melynek következtében a többi ember jogosulttá válik arra, hogy büntetésben részesítse a bűnöst.21 Locke társadalmi szerződés elméletének lényege, hogy a teljesen egyenlő, de nem korlátlan, hanem Isten törvényeinek alávetett hatalommal rendelkező egyes emberek hatalmuk egy részét átruházzák az uralkodóra, aki aztán jogosult lesz ennek gyakorlására az átruházás keretei között. Az elmélet tehát szükségképpen feltételezi az egyes emberek egyenlőségét, méghozzá valamennyi jog vonatkozásában, lényegét tekintve abból a (keresztény gondolkodók által is vallott, és az előbbiekben már bemutatott) maximából kiindulva, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. 19 HOBBES i.m LOCKE, John, Második értekezés a polgári kormányzatról, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999, LOCKE i.m

18 Fredman megjegyzi ugyanakkor, hogy Locke egyenlőségfelfogása korántsem volt teljeskörűnek nevezhető, ugyanis a fentiekkel szemben azt is állította műveiben, hogy a család valójában a családfő és neki alárendelt feleség, gyermekek, szolgák és rabszolgák összessége Az egyenlőség elve a késő középkorban Jóllehet Immanuel Kant neve elsősorban a Tiszta ész kritikájáról lehet ismert, jelen dolgozat keretei között mégis Az örök béke című művéből idézünk, melyben (a francia forradalom győzelmének köszönhetően) a béke feltételeként a szabadság és közös törvényhozástól való függőség mellett az alattvalók egyenlőségét fogalmazta meg, egyértelműen hitet téve amellett, hogy kizárólag a köztársasági államforma teremtheti meg az örök béke kívánatos állapotát. Kant megfogalmazásában: külső (jogi) egyenlőség egy államban az állampolg ároknak olyan viszonya, melynek értelmében senki a másikát jogosan semmire sem kötelezheti, anélkül hogy egyúttal alá ne vesse magát a törvénynek, mely szerint ettől viszont ugyanazon módon ő is kötelezhető. 23 Látható, hogy Kant már egyértelműen a jog síkjára tereli az egyenlőség elvének vizsgálatát. Az angol polgári forradalom időszakától kezdve a gondolkodásban megjelent az egyenlőség kérdésének gazdasági aspektusa is. A modern közgazdaságtudomány egyik atyjának tekinthető Adam Smith fogalmazta ezt meg először Nemzetek gazdagsága ( The Wealth of Nations ) című munkájában, amikor is hangsúlyozta: Egyenlő munkamennyiségeknek a munkás számára mindenkor és mindenhol egyenlő értékűeknek kell lenniük. 24 Ezen gazdasági jellegű 22 FREDMAN, Sandra, Discrimination Law, Oxford University Press, 2002, 5. KANT, Immanuel, HEGEL, Georg Wilhelm Friedrich, A tiszta ész. Válogatott írások. 7. (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, december 14-i letöltés) 24 SMITH, Adam, An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, I. könyv 5. fejezet. A könyv teljes angol nyelvű változata elérhető: (2007. december 14-i letöltés)

19 megközelítést vitte tovább Karl Marx A tőke című könyvében, amikor Arisztotelészhez visszanyúlva állította: amikor egy házat egyenlővé teszünk egy ággyal, valójában azt mondjuk ki, hogy az emberi munka egyenlő mindkét áru esetében. Ez viszont (menti fel Arisztotelészt) kizárólag abban az esetben értelmezhető kijelentés, ha az emberi egyenlőség fogalma már népi előítélet szilárdságával rendelkezik. De ez csak olyan társadalomban lehetséges, amelyben a munkatermék általános formája az áruforma, tehát az embereknek egymáshoz mint árutulajdon osokhoz való viszonya az uralkodó társadalmi viszony. 25 Jóllehet Marx gondolatai több vonatkozásban a szocializmus alapjául szolgáltak, megjegyezzük, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elve napjaink munkajogában már alapelvnek tekinthető. 1.5 Egyenlőség és utópia Az utópia-szerzők által elképzelt jövőbeni társadalmak valamilyen formában kapcsolatba hozhatóak az egyenlőség eszméjével. A kapcsolódó irodalmi hivatkozások rendkívül széles körére26 tekintettel jelen fejezet keretei között csupán néhány, a legismertebbek közé tartozó mű bemutatására vállalkozhatunk. A talán legismertebb hazai vonatkozású utópia Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásának tizenkettedik jelenetében ( falanszter-szín ) fedezhető fel. Egy tudomány által vezérelt új világban vagyunk, ahol a teljes egyenlőség elve érvényesül, nem csak a jogok, hanem a kötelezettségek területén is: valamennyi emberi tevékenység a szent cél, az emberiség megmentése szolgálatába kerül, a kreatív zsenialitás pedig kifejezetten káros. Nem véletlenül állapítja meg Ádám Lutherről, Cassiusról, Platóról vagy éppen 25 M ARX, Karl, A tőke, Szikra, Budapest, 1955, 66. A teljesség igénye nélkül néhány lehetséges példa: ORWELL, George, 1984, M ORE, Thomas, Utópia, CAMPANELLA, Tommaso, Napváros, VONNEGUT, Kurt, Utópia

20 Michelangeloról: S mi egyformára, mily törpére szűrte / Az állam 27 Mindezt pedig azért, mert Most már egész föld a széles haza / Közcél felé társ már most minden ember, / S a csendesen fo lyó szép rend fölött / Tisztelve áll őrűl a tudomány. 28 Ez a fajta, a jövőben megnyilvánuló mesterséges egyenlőség jellemzi például Aldous Huxley Szép új világát is: Ford után 632-ben, egy tökéletesen megtervezett és megszervezett társadalomban mindenki boldog: futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (a legalsó kasztok tagjait ráadásul eleve csökkentett szellemi képességekkel). Csakúgy, mint Madách falanszterében, itt sincs helye sem a művészetnek, sem a kreativitásnak, sem pedig a mélyebb emberi érzéseknek. Egyforma férfiak és nők, azonos adagokban. Közösség, Azonosság, Állandóság! Nagyszerű szavak! Ha a bokanockizációnak nem lennének korlátai, az egész problémát meg tudnánk oldani. Megoldanák egyforma Gammákkal, sorozatban g yártott Deltákkal, azonos értékű Epszilonokkal. A teljesen azonos ikrek millióival. A tömegtermelés elvét végre a biológiában is alkalmaznák. 29 Ezen jelenetek közös vonása, hogy a teljes egyenlőség csak az egyes kasztokon belül érvényesül, a kasztok között az átjárás ugyanakkor jellemző módon hermetikusan lezárt. Az egyenlőség elvének sajátos értelmezését (és egyben a Szovjetunió által képviselt rendszer paródiáját) adja George Orwell Állatfarm c. műve, melynek helyszíne egy angol farm (Mr. Jones majorja), ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarmon élik először szabadnak látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. A hatalmat magához ragadó Napóleon az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméit folyamatosan átértelmezve a többiekre egyre szörnyűbb 27 M ADÁCH Imre, Az ember tragédiája, 134. (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, december 14-i letöltés) 28 M ADÁCH i.m HUXLEY, Aldous, Szép új világ, Kozmosz, Budapest, 1982,

21 diktatúrát kényszerít, semmivé téve a kezdetekre jellemző egyenlőséget. Az eredetileg elfogadott hét parancsolat fokozatosan csökkent, és tartalmuk is módosult, mígnem Benjámin ez egyszer hajlan dó volt áthágni önnön szabályait, és felolvasta Rózsinak, mi van a falra írva. Ott már semmi más nem állt, csak egyetlen Parancsolat, amely így hangzott: Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél Az igazságosság kérdései a legújabb kor filozófusainak gondolatvilágában Az egyenlőség elvének filozófiai vizsgálatakor megkerülhetetlenek Ronald Dworkin nézetei. Dworkin szerint egyenlőségről két értelemben beszélhetünk, ami valójában ugyanannak a dolognak a két oldalát fogja jelenteni: az egyik megközelítés szerint az emberek mint emberek egyenlőek, azaz minden embert egyformán kell kezelni ezt nevezi Dworkin az egyenlő fontosság elvének.31 Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek között ne létezhetnének különbségek: az eltérések már az egyéni felelősség elvéből azaz a másik megközelítésből adódnak, nevezetesen, hogy végső soron mindenki a saját sikerének kovácsa. A gyakorlat nyelvére fordítva mindez azt jelenti, hogy az emberek ugyan egyenlőek, és ennek vannak is jogilag releváns következményei, például az emberi jogok területén, ennek ellenére az emberek közötti különbségek is érvényesülnek, mely különbségek egyrészt minden személy vágyaiból, személyes preferenciáiból, másrészt pedig a személyes tulajdonságok, javak létéből vagy éppen nemlétéből (tehetség, szorgalom, egészség stb.) fakadnak. Dworkin állítása szerint a demokráciát egy előzetes morális döntés, az egyenlőség iránti elkötelezettség követeli meg. A demokrácia fogalmi célja 30 ORWELL, George, Állatfarm, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005, DWORKIN, Ronald, Sovereign Virtue. The Theory and Practice of Equality, Press, London, 2000, Harvard University

22 az, hogy a kollektív döntéseket olyan po litikai intézmények hozzák, amelyek összetétele és gyakorlata garantálja, hogy a közösség minden tagját, mint egyént, egyenlő gondossággal és tisztelettel kezelje. 32 Ugyanakkor, némiképpen visszakanyarodva az arisztotelészi kiindulóponthoz, Dworkin is hangsúlyozza: egyenlőségnek tekinthetjük azt is, amikor minden személy ugyanolyan mértékben részesül az állami javakból, de azt is, amikor mindenki a lehetőségeihez mérten részesül azokból oly módon, hogy a rászorultabbaknak jusson a nagyobb rész. John Rawls az eljárási igazságosság három kategóriáját határozza meg Az igazságosság elmélete című művében. A torta felszeletelésének példáján mutatja be a tökéletes eljárási igazságosságot: ha feltételezzük, hogy a torta szeletelője választja ki utoljára a maga szeletét, racionális döntéseket feltételezve belátható, hogy akkor számíthat a lehető legnagyobb szeletre, ha minden szelet egyforma. Ez a példa azonban meglehetősen életszerűtlennek tekinthető, hiszen könnyen belátható, hogy családi körben vagy éppen hölgytársaságban a torta szeletelőjének nagy valószínűséggel nem az a célja, hogy saját maga számára a lehető legnagyobb szeletet biztosítsa. A tökéletlen eljárási igazságosság példája a büntetőeljárás: nem alakítható ki olyan eljárás, amely minden esetben biztosan igazságos eredményhez vezet, csupán olyan szabályrendszer, amely általában igazságos eredményt biztosít. Rawls használja végezetül a tiszta eljárási igazságosság kategóriáját is, melyben a helyes eredménynek nincs független kritériuma: ha a helyes eljárást alkalmazzuk, akkor az eredmény szintén helyes, bármi legyen is az, erre pedig példaként a szerencsejátékok hozhatóak. Ha nem fordult elő csalás, a nyereményalapok elosztása méltányos lesz, bárki bármekkora összeget kapjon is. A jog szabályrendszere véleményem szerint szükségképpen a tökéletlen eljárási igazságosság elvén alapszik. 32 DWORKIN i.m

23 Rawls elmélete szerint a szervezett emberi együttélés legalapvetőbb követelménye az igazságosság, mely olyan elveket jelent, amelyeket mindenki elfogad, mégpedig azért, mert ezek hiányában az emberek közötti együttműködés nem valósulhatna meg. Ami az igazságosság fogalmát illeti, Rawls szerint ez nem más, mint tartózkodás attól, hogy előnyt húzzunk valaminek az elvételéből, ami nem a miénk. 33 Megfordítva ezt az állítást, látható, hogy a már római jogban is ismert honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere 34 elvének leképezéséről beszélhetünk. Tartalmilag ez nem mást jelent, mint a hasonlót hasonlóan, a különbözőt különbözően kezelés követelményét. Az igazságosság első elve Rawls szerint az egyenlő szabadság elve, mely azonban nem azonos a szabadság értékességének egyenlőségével: a szabadsággal járó lehetőségek ténylegesen már nem mindenki számára azonosak, az egyes személyek vagyoni helyzete, társadalmi pozíciója alapján. Minden személynek egyenlő joggal kell rendelkeznie az egyenlő alapvető szabadságoknak ahhoz a legkiterjedtebb teljes rendszeréhez, amely összeegyeztethető a szabadság egy mindenki számára hasonló rendszerével. 35 Ugyanakkor az, hogy egyesek kevesebbet kapjanak mások boldogulása érdekében, lehet ugyan célszerű, de nem lehet igazságos.36 Az igazságosság második elve az erőforrások igazságos elosztását jelenti. Ehhez olyan gazdasági rendszer szükségeltetik, mely minden kormányzati ágazatban biztosítja az igazságosságot. Rawls nézetei szerint a kormányzat négy alrendszerből áll, melyeknek nem csupán külön-külön, de együttesen is igazságosaknak kell lenniük: ezen kormányzati ágazatok pedig az erőforrásokat elosztó, a stabilizáló, a jövedelemelosztó és a szociálpolitikai ágazatok. A javak elosztása persze nem feltétlenül lesz egyenlő mértékű, sőt, 33 RAWLS, John, Az igazságosság elmélete, Osiris, Budapest, 1997, 29. tisztességesen élni, másnak nem ártani, és mindenkinek megadni, ami neki jár 35 RAWLS i.m HALMAI [2002] i.m

24 ezen egyenlőtlenség kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a tehetségeseket arra ösztönözze, hogy a tehetségüket még inkább kamatoztassák. Rawls nézetei szerint az a cél, hogy a társadalom számára fontos pozíciókba a legrátermettebbek kerüljenek. Erre viszont csak úgy kerülhet sor, ha az adott feladatot ellátó személyt minél több szereplőt felvonultató versenyben választjuk ki, a versenyre pedig akkor vehetünk rá minél több embert, ha a feladat ellátásáért cserébe minél nagyobb jutalmat tűzünk ki. Rawls megfogalmazásával élve: A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket úgy kell alakítanunk, hogy a) a legkevésbé előnyös helyzetűek számára a legelőnyösebbek legyenek az igazságos megtakarítás elvével összhangban, és ugyanakkor b) a tisztségek és pozíciók, amelyekhez kapcsolódnak, álljanak nyitva mindenki előtt a méltányos esélyegyenlőség feltételei szerint. 37 Rawls elméletének egyik lényeges sarokköve az ún. maximin szabály, azaz a maximum minimorum, tehát a legkisebbek legnagyobbikának elve. Ezen szabály értelmében a cél minden esetben a legrosszabb eredmény elkerülése, ezért azt az alternatívát kell előnyben részesíteni, amelynek legrosszabb eredménye jobb (pontosabban kevésbé rossz), mint a többi lehetséges alternatíva legrosszabb eredménye. Másképpen, addig mehetünk el a társadalmi különbségek elfogadásában, amíg azok a legkevésbé kedvező helyzetűek számára nem előnytelenek.38 Joel Feinberg Társadalomfilozófia című alapmunkájában találóan mutat rá, hogy Az igazságosságnak a társadalom elméletét legközvetlenebbül foglalkoztató problémái azok, amelyek szükségképpen feltételezik, hogy összehasonlítjuk és valahogyan egyenlegbe állítjuk legalább két ember igénye it. 39 Különbséget tehetünk azonban nem összehasonlító (egyedi) igazságosság és összehasonlító igazságosság között. Előbbi esetben nem alkalmazható az egyenlő bánásmód doktrínája, hiszen ha mindenkivel 37 RAWLS i.m KOVÁCS Krisztina [2003] i.m FEINBERG, Joel, Társadalomfilozófia, Osiris, Budapest, 1997,

25 méltánytalanul bánunk, az formálisan megfelel ugyan az egyenlő bánásmód követelményének, igazságosnak mégsem feltétlenül nevezhető. Feinberg ezen állítására példaként hozza Henry Jordan amerikai futball-játékos nyilatkozatát egykori edzőjéről, Vincent Lombardiról: Egyformán bánt mindannyiunkkal. Mint a kutyák kal. 40 Ezért fogalmaz úgy Feinberg, hogy a hasonló esetek hasonló kezelésének elve nem egyszerűen az engedelmességünkért versengő számos etikai elv egyike, hanem egy olyan általánosabb elv megnyilvánulása, amely része magának az ésszerűségnek. Ezt az álta lánosabb elvet sértenénk meg, ha eltérő geometriai jellemzőket tulajdonítanánk két egybevágó háromszögnek, ha adott fizikai eseményt kivételnek tekintenénk Newton törvényei alól, s akkor is, ha megtagadnánk az egyenlő jogvédelmet azoktól a polgároktól, aki knek a bőrszínük fekete. 41 A korábban már bemutatott elveknek megfelelően Feinberg is állítja: bármely két ember vagy dolog különbözni fog valamilyen tekintetben, így minden esetben hivatkozhatunk valamilyen különbségre a bánásmód különbségének alapjaként, a kérdés csupán annak vizsgálata lehet, hogy ez a különbség mennyire tekinthető egy adott szituációban lényegesnek. Feinberg hangsúlyozza: téves az a megközelítés, hogy az egyenlő bánásmód elvét kell vélelmezni minden esetben, hiszen Arisztotelésztől eredően az egyenlő bánásmód elve kétféleképpen sérülhet: ha eltérően kezelünk olyan személyeket, akik lényeges tulajdonságaikat tekintve ugyanolyanok, illetőleg ha azonosan kezelünk olyan személyeket, akik lényeges tulajdonságaikat tekintve különbözőek.42 A lényegesség kritériuma pedig még látszólag egyértelmű fogalmak esetében is zavarbaejtő bizonytalanságot eredményezhet: példának okáért a magas kifejezéshez egészen más testmagasságot társítunk egy férfi és egy nő, egy felnőtt és egy gyerek viszonylatában FEINBERG i.m Hasonló példát láthatunk Jókai Anna Selyem Izabella című elbeszélésében is: Hattanti Ernő durva volt, majdnem brutális, de érthetően magyarázott, igazságosan osztályozott, nem bratyizott senkivel, terrorja megnyugtató egyértelműséggel lengett az osztály fölött. 41 FEINBERG i.m FEINBERG i.m Ezzel kapcsolatos fejtegetésekről bővebben lásd: HART, Herbert L. A., A jog fogalma, Osiris, Budapest, 1995,

26 II. Az egyenlőség elvének megjelenése a jogi szabályozásban A nemzetközi jogba az államok (jogi értelemben vett) egyenlőségének elveként44 került be az egyenlőség gondolata, a mai nemzetközi jogrend alapjait megteremtő vesztfáliai békeszerződésekkel.45 Az egyenlőség elvét azonban ma már nem csupán az államok, de a magánszemélyek egyenlőségének szintjén is értelmezhetjük a nemzetközi jogban, a következő fejezetekben részletesen is bemutatásra kerülő fejlődés eredményeként. 2.1 A jogi szabályozás fejlődéstörténete A nemzetközi jognak az a korszaka, amikor az emberek közötti egyenlőség kérdése is napirendre került, csak az ENSZ Alapokmányával és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával vette kezdetét. Az emberi jogok alapgondolata ugyanis a jogegyenlőségen nyugszik, minden ember egyenlő méltóságából egyenlő szabadság, egyenlő jogok következnek. Ezen egyenlőség elve pedig a nemzeti jogokban csak a XVIII. század végére kezdett kialakulni, hiszen a polgári átalakulást megelőző időszakra a jogegyenlőség hiánya, azaz a születési előjogok voltak a legjellemzőbbek. Ha az egyenlőség elvének kezdeteit szeretnénk a jogi dokumentumok szintjén is megragadni, egészen a XVIII. századig kell visszamennünk az időben. Az 1700-as évek végén került ugyanis sor az alábbi három, az emberi jogok fejlődéstörténete szempontjából kulcsfontosságú dokumentum megalkotására. Az június 12-én elfogadott Virginiai Nyilatkozat 1. cikkelye kimondta, 44 Erről az elvről, illetőleg a szuverenitás és egyenlőség kapcsolatáról lásd: VALKI László, A nemzetközi jog társadalmi természete, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989, KARDOS Gábor, Üres kagylóhéj, Gondolat, Budapest, 2003, 96. (a továbbiakban: KARDOS [2003])

27 hogy Minden ember egyformán szabad és független. 46 Ezen mondatok a kor rabszolgatartó társadalmában nem csupán provokatívnak, de rendkívül veszélyesnek is számítottak, nem véletlen, hogy az ellenzéki konzervatívok egyenesen társadalmi megmozdulásoktól tartottak e szavak hallatán.47 Az július 4-én kelt amerikai Függetlenségi Nyilatkozat úgyszintén amellett tett hitet, dokumentum hogy Minden ember egyenlőnek teremtetett. apró szépséghibájaként azért 48 megjegyzendő, Ezen két hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásában döntő szerepet játszó Thomas Jefferson példának okáért maga is rabszolgatartó volt.49 Az Amerikai Egyesült Államokban egyébiránt a rabszolgaság megszüntetését csak a tizenharmadik alkotmánykiegészítés, a férfiak és nők egyenjogúságát pedig a választójog nőkre való kiterjesztésével együtt a tizenötödik alkotmánykiegészítés mondta ki. A harmadik említést érdemlő alapvető dokumentum az 1789-ben kelt francia Deklaráció az ember és polgár jogairól, melynek 1. cikkelye értelmében Jogi értelemben az emberek egyenlőnek születtek és egyenlőek is maradnak. 50 A francia forradalom közismert hármas jelszavának egyike nem véletlenül volt éppen ezért az egyenlőség. Ezen kezdeti időktől fogva az egyenlőségi eszme és a jogi szabályozás kapcsolata három korszakra osztható. A XVIII. században az egyenlőség leginkább a bíró előtti egyenlőséget jelentette, és szerepe szinte kizárólag a végrehajtó hatalom önkényével szembeni védelem biztosítása volt. Ezt az időszakot nevezi Opsahl a törvény előtti egyenlőség ( equality before the law ) korszakának.51 Ezen időszak fő jellemzője, hogy a jog mindenkit egyaránt kötelez, mindenkire egyformán alkalmazandó, ami a mai modern, a 46 That all men are by nature equally free and independent A teljes szöveget lásd: (2007. december 30-i letöltés) 47 STOURZH, Gerald, égaux en droits : Th e Place of Non -Discrimination in the History of Human Rights. Human Rights Law Journal, Vol. 25. (2004.) No That all men are created equal A teljes szöveget lásd: (2007. december 30-i letöltés) 49 OPSAHL, Torkel, Law and Equality, Ad Notam Gyldendal, Oslo, 1996, Men are born and remain free and equal in rights. A teljes szöveget lásd: (2007. december 30-i letöltés) 51 OPSAHL i.m

28 jog uralmát tiszteletben tartó demokráciákban alapkövetelmény.52 Az elnevezés onnan származik, hogy a legtöbb polgári alkotmány, illetőleg emberi jogi deklaráció tartalmazta a törvény előtt mindenki egyenlő formulát.53 Kardos azon megállapítása is összecseng ezzel, mely szerint a demokrácia három alapértéke a nyitott társadalom, ahol minden állami hatalom a néptől ered, az emberi méltóság és a jogegyenlőség.54 A gazdasági liberalizmus időszakában, a XIX. század első felében a magánszféra kiteljesedett, és az állam szerepe abban nyilvánult meg, hogy biztosítania kellett a piac szereplői közötti jogegyenlőséget, annak zavartalan működése érdekében. Éppen ezért ezen korszak célja az egyenlő jogvédelem ( equal protectio n of the laws ) biztosítása volt elsődlegesen. Az elnevezés az Egyesült Államok Alkotmányának 1868-ban elfogadott tizennegyedik kiegészítéséből származik.55 Ezen elv azonban több tekintetben sem valósult meg maradéktalanul a gyakorlatban. Egyebek között komoly ellentétek forrása volt, hogy miközben az állam feladata egyebek között a tulajdon zavartalanságának garantálása volt, és a rabszolgák a polgárok tulajdonát képezték, addig a rabszolgaság léte nyíltan támadta az egyenlőségi eszmét. Végül aztán fokozatosan sor került az eszme kiteljesítésére: először a rabszolgák, majd a vagyoni cenzus miatt jogkorlátozott szegények, egyes (nem domináns helyzetben levő) vallások követői, illetőleg a nők hátrányos helyzetének felszámolása révén.56 Az ipari forradalom korszakában aztán az államok feladata rendkívüli mértékben megnőtt, és immáron az egyenlőségi eszmét nem csak a politika, de a gazdaság és szociális ügyek terén is biztosítania kellett. Ennek is 52 KOVÁCS Krisztina [2003] i.m VIERDAG i.m KARDOS Gábor, Emberi jogok egy új korszak határán, T-Twins, Budapest, 1995, (a továbbiakban: KARDOS [1995]) 55 A teljes szöveget lásd: (2007. december 30-i letöltés) 56 OPSAHL i.m