ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére. a évi LXXXVIII. törvényben szabályozott agrárkár-enyhítési rendszer átalakításáról

Átírás

1 Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a évi LXXXVIII. törvényben szabályozott agrárkár-enyhítési rendszer átalakításáról Budapest, szeptember dr. Kis Norbert szakállamtitkár

2 1. Az egyeztetés alapadatai 2. Az egyeztetésben részt vevők 2 Egyeztetési lap munkaterv szerint ténylegesen szakmapolitikai értekezlet időpontja: , honlapon való közzététel időpontja: közigazgatási egyeztetésre megküldés: közigazgatási egyeztetés lezárása: államtitkári értekezlet időpontja: kormányülés időpontja A Kormány ügyrendje alapján észrevételezésre jogosultak, jogszabály alapján egyetértési joggal rendelkezők: intézmény észrevételező egyetért nem ért egyet IRM nem adott észrevételt észrevétele maradt fenn 2.2. A Kormány ügyrendje vagy jogszabály alapján véleményezésre jogosultak intézmény véleményező egyetért nem ért egyet HM EüM KHEM PM KüM KvVM NFGM KHEM OKM ÖM SZMM KFTNM PTNM EKK NFÜ MEH LÜ nem adott véleményt észrevétele maradt fenn

3 3. Egyéb véleményezők 3.1.Egyéb állami szerv egyéb állami szerv véleményező egyetért nem ért egyet GVH Dr. Nagy Zoltán ÁJOB Dr. Szabó Máté AVB Dr. Szabó Máté PSZÁF Farkas István Magyar Banksz. Dr. Nyers Rezső 3.2 Társadalmi szervezetek társadalmi szervezet MVH MgSzH MOSZ MAK MAGOSZ MABISZ véleményező egyetért nem ért egyet dr. Margittai Miklós Lukács László Nagy Tamás dr. Csikay Miklós Jakab István Filvig István nem adott véleményt nem adott véleményt észrevétele maradt fenn észrevétele maradt fenn

4 I. Tartalmi összefoglaló 4 Vezetői összefoglaló Az új típusú agrárkár-enyhítési rendszer év elejétől működik. A rendszer a termelők döntő részének érdektelenségéből, illetve bizalmatlanságából fakadó tartózkodása miatt nem képes ellátni feladatát. A termelők és az állam kölcsönös kockázat és felelősség vállalására épülő rendszerhez a termelőknek csak elenyésző hányada (kb. 6%-a) csatlakozott. A években a termelői befizetésből és az állam ezzel azonos összegű támogatásából csupán mintegy 1-1 milliárd forint kárenyhítési forrás képződött, így súlyos elemi károk bekövetkezése esetén a rendszer forrás hiányában nem biztosíthat megfelelő védelmet a károsult termelői kör számára. Ugyanakkor az éghajlati tényezők egyre inkább eltolódnak a szélsőségek irányába. A jövőben is visszatérően kell számolnunk előre nem látható, súlyos természeti katasztrófákkal, amelyek kezelésére a mezőgazdaságban elengedhetetlen megfelelő védőháló működtetése. Ezért indokolt a kárenyhítés szabályainak olyan értelmű módosítása, amely a mezőgazdasági termelők meghatározó körének a kárenyhítési rendszerbe történő belépését eredményezi. A tárca javaslatára a kárenyhítési törvény módosítása, illetve az időközben lefolytatott egyeztetések eredményeként új törvény kiadása a kormány II. félévi jogszabály-alkotási programjába is bekerült. Az agrárkár-enyhítési rendszer továbbfejlesztésének konkrét módját illetően több változatot dolgoztunk ki. Az elvégzett előzetes egyeztetések alapján olyan megoldás alakult ki, amely szerint a tipikusan árutermelő gazdálkodó szervezetek (például gazdasági társaságok, szövetkezetek) és az egyéni vállalkozók számára kötelező lenne a belépés, míg a mezőgazdasági őstermelők továbbra is saját döntésüktől függően léphetnének be a kárenyhítési rendszerbe. A résztvevő termelői kör bővülése miatt csökkenthető lenne a belépő termelők által befizetendő kárenyhítési hozzájárulás fajlagos összege. Az előterjesztésben részletezett javaslat szerint évenként mintegy 2,5 milliárd forint termelői befizetéssel számolunk, amelyet az államnak legalább ilyen összeggel kellene kiegészítenie. Az új szabályozási konstrukció kialakításakor megvizsgáltuk, hogy az mennyiben érinti az agrár-biztosítások rendszerét. Megállapítható, hogy sem a jogviszony sajátos jellege, sem a pénzügyi konstrukció önmagában nem korlátozza a biztosító intézetek agrárbiztosítások területén meglevő versenyt, miután a kárenyhítési rendszer olyan káreseményekre is kiterjed (aszály), amelyekre az üzleti biztosítók kockázatvállalása nem terjed ki. A 3. számú mellékletben szereplő törvénytervezet e változat szerint készült, amely összhangban van a természeti csapások miatti kárenyhítésre vonatkozó európai uniós szabályozással. A tervezetet azonban a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet értelmében

5 5 be kell jelenteni az Európai Bizottsághoz. Ha a Bizottság 10 napon belül nem emel kifogást, az intézkedés megvalósításának nincs akadálya. II. Előzmények A év elejétől működő agrárkár-enyhítési rendszerhez annak a évi súlyos fagykárt követően történő ismételt megnyitását is figyelembe véve csupán termelő, a regisztrált gazdálkodók mintegy 5,9%-a, a szántóterület 10,5%-ával és az ültetvény terület 43,4%-ával csatlakozott, ami messze elmaradt az előzetes várakozástól, így csak a kormány által a költségvetési tartalékból biztosított 5 milliárd forint többletforrással vált lehetővé a súlyos károkat szenvedett Észak-kelet magyarországi gyümölcstermelő gazdák talponmaradása, a termelő alapok döntő többségének megőrzése. A kárenyhítési forrás a 2007-es károk rendezésével kimerült, így évben üres kasszával indultunk az új esztendőnek. Az eddigi tendenciák évben sem módosultak. A ki- és belépések egyenlegeként a szerződött tagok száma (11,1 ezer fő) és az általuk vállalt termelői hozzájárulás összege (530 millió Ft) nagyságrendileg azonos az előző évivel. A törvény szerint kötelező mértékű állami hozzájárulással együtt alig több mint 1 milliárd forint kárenyhítési forrással számolhatunk. Ennek alapján egyértelmű, hogy súlyos elemi károk bekövetkezése esetén a rendszer forrás hiányában nem biztosíthat megfelelő védelmet az érintett termelői kör számára. (A évi rendkívüli intézkedések megismétlésére nem lehet számítani, de ez nem is lenne helyénvaló.) III. A kormányprogramhoz való viszony Az új típusú agrárkár-enyhítési rendszer csak közvetve kapcsolódik a kormány programhoz, annak hatékonyabb megvalósulását szolgálja. IV. Várható társadalmi gazdasági hatások Az új típusú agrárkár-enyhítési rendszer elősegíti a természeti csapások miatti bevételkiesés áthidalását, a folyamatos termelés feltételeinek biztosítását és ezen keresztül a mezőgazdaságból élő vidéki családok megélhetési biztonságát. A javasolt új szabályozás mellett várhatóan ezer mezőgazdasági termelő az összes terület mintegy 57%-ával csatlakozna a kárenyhítési rendszerhez és járulna hozzá a kárenyhítési források megteremtéséhez. A csatlakozó termelői kör bővülése a kárenyhítési források szükséges nagyságára figyelemmel lehetőséget ad az ilyen célú befizetés összegének differenciált mérséklésére. (Az évenkénti hozzájárulás fajlagos összege szántóföld esetén az eddigi Ft/hektárral szemben 800 Ft/hektár, a szőlő és gyümölcsültetvények esetén pedig az eddigi Ft/hektárral szemben Ft/hektár lenne.) A javasolt befizetési mértékek mellett a termelői befizetés évi 2,5 milliárd forint körül alakulna, amelyhez az államnak legalább ugyanilyen összegű támogatást kellene biztosítania. Az így képződő forrás a kármentes években történő halmozódással várhatóan lehetőséget adna a természeti csapások miatti bevételkiesés elfogadható mértékű kompenzálására.

6 6 Megjegyezzük, hogy a évi költségvetésben a tervezett támogatási összeg 1,4 milliárd forint volt, ezzel szemben az állam ténylegesen 5,5 milliárd forinttal járult hozzá a kárenyhítési forráshoz. A évi költségvetésben e célra 0,5 milliárd forint előirányzat szerepel. V. Kapcsolódások Az előterjesztés az agrárkár-enyhítésről szóló évi LXXXVIII. törvény. helyett új törvény kiadására tesz javaslatot, és kapcsolódik a évi költségvetési törvényhez, valamint az agrárágazat fejlesztéséről szóló évi CXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló évi XXVIII. törvényhez. VI. Fennmaradt vitás kérdések Az egyeztetéstől függően. VII. Javaslat a sajtó tájékoztatására. A előterjesztés kommunikációja Javasolt-e a kommunikáció Kormányülést követő szóvivői tájékoztató Tárcaközlemény Tárca által szervezett sajtótájékoztató További szakmai programok szervezése Részletezve: További lakossági tájékoztatás Részletezve (célcsoport-bontásban): állami vagy szakmai felügyeletek által, a szolgáltatók által ügyfeleik felé A kommunikáció tartalma (sajtózáradék): Tárcán belüli nyilatkozók szintje: Miniszter, Államtitkár Igen X X X Nem X X X X X X X

7 7 Határozati javaslat A Kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a évi LXXXVIII. törvényben szabályozott agrárkárenyhítési rendszer átalakításáról szóló kormány-előterjesztést és elrendeli az előterjesztés 1. számú mellékletét képező kormányhatározatnak a Határozatok Tárában történő közzétételét.

8 8 A Kormány /2008. ( ) Korm. határozata 1. számú melléklet a kormány-előterjesztéshez a évi LXXXVIII. törvényben szabályozott agrárkár-enyhítési rendszer átalakításáról A Kormány: 1. egyetért az agrárkár-enyhítési rendszer javasolt módosításával és elfogadja a évi LXXXVIII. törvényben szabályozott agrárkár-enyhítési rendszer átalakításáról szóló kormány-előterjesztés 3. számú mellékletében szereplő törvény-tervezetet; 2. elrendeli, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az 1. pont szerinti törvény-tervezetet az Európai Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: csoportmentességi rendelet) szabályai szerint jelentse be az Európai Bizottsághoz; Felelős: Határidő: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azonnal 3. felhatalmazza a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, valamint az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy amennyiben az Európai Bizottság nem emel kifogást a törvényjavaslatot véglegesítse és gondoskodjon annak az Országgyűléshez történő benyújtásáról. Felelős: Határidő: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter igazságügyi és rendészeti miniszter Európai Bizottság állásfoglalásától függően

9 1.) Gazdálkodó szervezetek 9 2. számú melléklet a kormány-előterjesztéshez Kalkuláció a kárenyhítési hozzájárulás kiszámítására Terület (ezer ha) Kárenyhítési hozzájárulás Fajlagos Összeg: (Ft/ha) (e Ft) a.) Szántóterület b.) Ültetvényterület (szőlő+gyümölcs) c.) Összesen (a+b): ) Egyéni vállalkozások * a.) Szántóterület b.) Ültetvényterület (szőlő+gyümölcs) c.) Összesen (a+b): ) Kárenyhítési hozzájárulás a.) Kötelezően befizetett hozzájárulás b.) Önkéntesen befizetett hozzájárulás** c.) Összesen Forrás: KSH. Magyarország mezőgazdasága, (kiadvány) Megjegyzés: *) Becsült adat: az 50 ha-on felüli szántóterületet és 1 ha-on felüli ültetvényterületet művelő egyéni gazdákat tekintettük egyéni vállalkozóknak. **) A jelenlegi csatlakozási arány szerint becsült adat

10 10 3. számú melléklet a kormány-előterjesztéshez évi.. törvény a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról Az Országgyűlés a mezőgazdaságot sújtó elemi károk hatásának enyhítésében való termelői érdekközösség kialakítása, öngondoskodó felelősségük megerősítése és az állami segítség hatékonyabbá tétele érdekében a következő törvényt alkotja: Általános rendelkezések 1. (1) A törvény célja a mezőgazdasági termelők befizetéséből és az állam ezzel legalább azonos összegű költségvetési támogatásából keletkező pénzügyi forrás létrehozása, amely a befizető mezőgazdasági termelők körében az elemi kár okozta károk részbeni megtérítésére (a továbbiakban: kárenyhítő juttatás) szolgál. (2) A kárenyhítő juttatással kapcsolatos egyes feladatokat az agrárkár-enyhítési szerv, valamint az agrárkár-megállapító szerv látja el. (3) Az agrárkár-enyhítési szerv eljárására ide értve a kárenyhítő hozzájárulás meg nem fizetésével kapcsolatos eljárást is a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló évi XVII. törvény ( a továbbiakban: eljárási tv.) mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (4) A törvény alapján járó kárenyhítő juttatás feltételei megfelelnek a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, december 15-i 1857/2006/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 1857/2006/EK bizottsági rendelet) 11. cikke szerinti kedvezőtlen éghajlati jelenségek folytán járó támogatás igénybevétele valamennyi feltételének. 2. E törvény alkalmazásában: a) elemi kár: a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföldön bekövetkezett aszály-, belvíz- és fagykár; b) mezőgazdasági termelő: az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló évi törvény (a továbbiakban: SPS tv.) 2. -ának b) pontja szerinti mezőgazdasági termelő;

11 11 c) kis- és középvállalkozás: a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló, augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete szerinti kis- és középvállalkozás; d) gazdálkodó szervezet: a kis- és középvállalkozásnak minősülő jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; e) egyéni vállalkozó: az egyéni vállalkozásról szóló évi V. törvény szerinti kis- és középvállalkozásnak minősülő egyéni vállalkozó, egyéni cég; f) mezőgazdasági őstermelő: a személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény pontja szerinti magánszemély; g) termőföld: az SPS tv. 2. -ának i) pontja szerinti jogosult terület; h) egységes kérelem: a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendeletek módosításáról szóló, szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet 22. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen kifizetés iránti kérelem; i) használatban lévő termőföld: az egységes kérelemben megjelölt jogosult terület növelve a mezőgazdasági termelő által művelt szőlő, és csökkentve a mezőgazdasági termelő által használt gyep, legelő területtel; j) tárgyévi hozamérték: a használatban lévő termőföldről a tárgyévben betakarított termékek külön jogszabályban meghatározott áron számított értéke; k) referencia hozamérték: a tárgyévet megelőző - elemi csapástól mentes - három év átlagtermése és a tárgyévben a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföld területének alapulvételével külön jogszabályban meghatározott áron számított hozamérték; l) hozamérték-csökkenés: a referencia hozamérték és a tárgyévi hozamérték különbsége; m) elemi csapás: a tárgyévben a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföld területére számítva több mint 30 százalékos hozamérték-csökkenést okozó elemi kár. A kárenyhítő juttatásra való jogosultság feltételei 3. (1) E törvény alapján kárenyhítési hozzájárulás fizetésre kötelezettként kárenyhítő juttatásra jogosult: a) a gazdálkodó szervezetnek, vagy b) egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelő, valamint c) az a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő, aki a törvényben foglaltak szerint kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezettséget vállal (az a)-c) pontban foglaltak a továbbiakban együtt: kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő).

12 12 (2) A kárenyhítési hozzájárulás megfizetése csak a törvényben, illetve a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén jogosít kárenyhítő juttatás igénybevételére. 4. (1) A kárenyhítő juttatásra a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő abban az esetben jogosult, amennyiben a) a használatában levő termőföldön bekövetkezett belvíz- és fagykárt a külön jogszabályban meghatározottak szerint az agrárkár-megállapító szervhez a káresemény bekövetkezésétől számított tíz napon belül bejelentette, és b) a használatában lévő termőföldön elemi csapás következett be és kárenyhítő juttatásra vonatkozó igénye az agrárkár-megállapító szervhez a tárgyév október 15-éig beérkezett és c) az agrárkár-megállapító szerv által felülvizsgált kárenyhítő juttatásra vonatkozó igénye legkésőbb a tárgyév november 10-éig beérkezett az agrárkár-enyhítési szervhez. (2) A kárenyhítő juttatást a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő részére a használatában levő termőföld alapján akkor lehet megállapítani, ha az a kárenyhítő juttatásra vonatkozó igény benyújtásakor is a használatában van. (3) A mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő halála esetén a kárenyhítő juttatást az örökös mezőgazdasági termelőnek kell kifizetni. (4) A kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő legkésőbb a kárenyhítő juttatásra vonatkozó igényének benyújtásával egyidejűleg köteles bejelenteni az agrárkár-enyhítési szervnek a kárenyhítési igényével érintett elemi kárra biztosítóval történt szerződés kötését, valamint e szerződés alapján az igénnyel érintett elemi kárral összefüggésben a biztosító által a részére megállapított összeget. Ha ez az összeg csak az igénybejelentést követően válik ismertté, akkor a mezőgazdasági termelő e körülményt a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni. A szerződéskötésre vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő nem jogosult kárenyhítő juttatásra, a már kifizetett kárenyhítő juttatást a jogosulatlanul igénybevett támogatásra vonatkozó szabályok szerint köteles visszafizetni. 5. A tárgyévi kárenyhítő juttatások mértékének meghatározásánál a tárgyévet megelőző év október 1-jétől a tárgyév szeptember 30-áig bekövetkezett elemi károkat kell figyelembe venni. Az ezt követő időszakban bekövetkezett elemi kár a következő évi kárenyhítési igény megállapításánál érvényesíthető.

13 13 A kárenyhítő juttatás pénzügyi forrásai, megállapítása és kifizetése 6. (1) A kárenyhítési hozzájárulás mértéke a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő használatában levő: a) szőlő és gyümölcs ültetvényterület után évenként és hektáronként 2000 forint, b) egyéb termőföldterület után évenként és hektáronként 800 forint. (2) A kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő a kárenyhítési hozzájárulás (1) bekezdés szerint kiszámított összegét a tárgyév június 30-ig banki átutalással, a befizető azonosítására alkalmas módon köteles befizetni az agrárkárenyhítési szerv külön jogszabályban meghatározott számlájára. Határidőben történő befizetésnek kizárólag az agrárkár-enyhítési szerv számláján tárgyév június 30-ig jóváírt összeg tekinthető. (3) A kárenyhítési hozzájárulás meg nem fizetése esetén az eljárási tv ában foglaltakat úgy kell alkalmazni, hogy: a) a tartozást az agrárkár-enyhítési szerv a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által a központi költségvetési forrásból finanszírozott támogatásból vonja le, b) amennyiben közösségi jogi aktusban foglalt rendelkezésekre figyelemmel a tartozást az állami adóhatóság hajtja be, a behajtott összeget az állami adóhatóság átutalja a (2) bekezdés szerint meghatározott számlára. (4) A mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba fogalt nyilatkozattal határozatlan időre kötelezettséget vállalhat kárenyhítési hozzájárulás fizetésére. A nyilatkozat legkésőbb az egységes kérelem jogszabályban meghatározott módosítási határideéig tehető meg. A nyilatkozat elfogadásáról az agrárkár-enyhítési szerv dönt. Az agrárkár-enyhítési szerv a nyilatkozat elfogadását kizárólag az e törvényben foglalt feltételek teljesítésének hiányában tagadhatja meg. A nyilatkozat megtételének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. (5) Megszűnik a mezőgazdasági őstermelő e jogviszony alapján történő kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettsége, ha a mezőgazdasági őstermelő: a) az egységes kérelem benyújtására jogszabályban előírt határidőt megelőzően meghal, b) közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozattal visszavonja a (4) bekezdésben foglaltak szerint tett nyilatkozatát, c) a tárgyévben nem nyújt be egységes kérelmet, d) egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelőként nyújt be egységes kérelmet.

14 14 (6) Ha a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő egyben egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelő is, a kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettségét az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok szerint kell teljesítene. (7) Az (5) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozat a tárgyévben csak az egységes kérelem benyújtásáig tehető meg. (8) A mezőgazdasági őstermelő halála esetén a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésére az az örökös mezőgazdasági termelő köteles, akinek részére az örökhagyó által benyújtott egységes kérelem alapján járó támogatást kifizetik. (9) A megfizetett kárenyhítési hozzájárulás nem követelhető vissza. 7. A kárenyhítési hozzájárulás a kárenyhítő juttatás forrásául szolgáló, az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium költségvetési fejezet fejezeti kezelésű előirányzatának (a továbbiakban: előirányzat) bevételét képezi. 8. (1) Az állam évenként a központi költségvetési forrásból az összes kárenyhítési hozzájárulással legalább azonos összegű támogatással járul hozzá a kárenyhítés pénzügyi forrásaihoz. (2) A kormány nyilvános határozatban dönthet az összes kárenyhítési hozzájárulást meghaladó összegű többlet költségvetési hozzájárulás biztosításáról, továbbá szempontokat határozhat meg a többlet költségvetési hozzájárulás igénybevételének szakmai feltételrendszerére. A kárenyhítési igények elbírálása során a többlet költségvetési támogatás azon kárenyhítő hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelők között osztható fel, akik teljesítik a külön jogszabályban meghatározott feltételeket. (3) Az előirányzat központi költségvetésből történő évenkénti támogatása évtől nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző évi összes kárenyhítési hozzájárulás összege. (4) A kárenyhítési hozzájárulás és az (1) és (2) bekezdés szerinti költségvetési támogatás kizárólag a törvény szerinti célokra használható fel. (5) A (4) bekezdés szerinti összeg maradványa nem vonható el, nem csoportosítható át, nem csökkenthető és nem zárolható, arra a mindenkori költségvetési törvény által előírt tartalék- és maradványképzési kötelezettség nem vonatkozik. Az

15 15 összeg tárgyévben kárenyhítő juttatásra fel nem használt részét a következő évre kötelezően át kell vinni. 9. (1) A kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő elemi csapás esetén legfeljebb a hozamérték-csökkenésnek az 1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott mértéke szerinti kárenyhítő juttatásra jogosult. Amennyiben a rendelkezésre álló összes kárenyhítő juttatás és költségvetési támogatás együttes összege nem fedezi a tárgyévben maximálisan adható kárenyhítés összegét, úgy a kárenyhítő juttatás mértékét az adott évben valamennyi kárenyhítő juttatást igénylő termelőnél arányosan csökkenteni kell. (2) Az agrárkár-enyhítési szerv kárenyhítési kötelezettsége legfeljebb az (1) bekezdés szerinti juttatásnak a biztosító által a 4. (4) bekezdése szerinti biztosítási szerződés alapján - nem fedezett részére terjed ki. 10. (1) Elemi csapás esetén a termelőket megillető kárenyhítő juttatás összegére az agrárkár-enyhítési szerv évenként egyszer, jogszabályban meghatározott határidőn belül, a kárenyhítő juttatásra vonatkozó kifizetési tervben (a továbbiakban: kifizetési terv) tesz javaslatot a miniszternek. (2) A kifizetési tervet a miniszter - az általa történő jóváhagyást követően - továbbítja az Európai Bizottság részére. (3) Az agrárkár-enyhítési szerv az Európai Bizottság döntésének kézhezvételétől számított harminc napon belül intézkedik a kárenyhítő juttatás kifizetésről. 11. (1) A miniszter döntése alapján a 10. (1) bekezdése szerinti kárenyhítő juttatás összegéből, annak legfeljebb 90%-áig a tárgyévben előleg fizethető ki. (2) Amennyiben a kárenyhítési juttatás előleg összege a véglegesen megállapított kárenyhítő juttatást meghaladja, a különbözetet az agrárkár-enyhítési szerv határozatában foglaltak szerint harminc napon belül vissza kell fizetni. A határidőben vissza nem fizetett előleg adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. 12. (1) Az agrárkár-enyhítési szerv a törvényben foglalt feladatai ellátásához: a) kárenyhítési adatbázist hoz létre, b) nyilvántartja és kezeli a kárenyhítő juttatás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelők azonosító adatait,

16 16 c) gondoskodik a kárenyhítési hozzájárulás elkülönített kezeléséről és nyilvántartásáról, d) összesíti és feldolgozza az agrárkár-megállapító szerv által felülvizsgált kárenyhítő juttatás iránti igénybejelentéseket. (2) Az agrárkár-megállapító szerv e törvényben foglalt feladatai teljesítéséhez: a) fogadja és ellenőrzi a 4. (1) bekezdés a) pontja szerinti bejelentéseket, b) fogadja a 4. (1) bekezdés b) pontja szerinti kárenyhítő juttatás iránti igényeket, c) felülvizsgálja és záradékolja a 4. (1) bekezdés b) pontja szerint benyújtott kárenyhítő juttatás iránti igényeket. (3) Az agrárkár-enyhítési szerv a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésével összefüggő adatokat a fizetési kötelezettség megszűnését követő öt évig, illetőleg ezt követően az ezzel összefüggő eljárások befejeződéséig kezelheti. Átmeneti és záró rendelkezések 13. (1) Ez a törvény január 1-jével lép hatályba és ezzel egyidejűleg a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló évi LXXXVIII. törvény és az azt módosító évi XL. törvény hatályát veszti (2) A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló évi LXXXVIII. törvény alapján kötött szerződések december 31. napjával a törvény erejénél fogva megszűnnek. (3) A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló évi LXXXVIII. törvény alapján képzett előirányzat maradványa nem vonható el, az az e törvény alapján képzendő előirányzat bevétele. (4) A folyamatban lévő eljárásokban a évi LXXXVIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal hogy az e törvény alapján keletkezett fizetési kötelezettségnek a törvény hatályba lépése után behajtott összege az e törvény alapján képzendő előirányzat bevétele. (5) Az 1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikk (8) bekezdése értelmében től a vihar- és tűzkár elleni biztosítással, vagy egyéb növénytermesztési biztosítással nem rendelkező kárenyhítő juttatás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő az őt megillető kárenyhítő juttatásnak csak az 50 százalékára jogosult. (6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a) az agrárkár-enyhítési szervet, b) az agrárkár-megállapító szervet

17 rendeletben jelölje ki. 17 (7) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy: a) a hozamérték-csökkenés kiszámításának módját, a kárenyhítési rendszerhez kapcsolódó eljárás részletes szabályait, az elemi csapás bejelentésének, igazolásának, az előlegfizetési és a kárenyhítő juttatás iránti igény benyújtásának, a kárenyhítő juttatás megállapításának részletes szabályait, a kárenyhítő juttatás jogszabálysértés esetén jogosulatlannak minősülő részét és az ellenőrzés rendjét, b) a többletforrás igénybevételéhez szükséges feltételeket és a feltételek teljesítése igazolásának módját, valamint c) a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő által a kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettségvállalás megtételének részletes szabályait rendeletben határozza meg. Az Európai Unió jogának való megfelelés 14. Ez a törvény a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, december 15-i 1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

18 18 Előterjesztő rész A évi LXXXVIII. törvény által bevezetett agrárkár-enyhítési rendszer működőképességének biztosításához az eddigi tapasztalatok alapján a rendszer egyes elemeinek korrekciója indokolt. Emiatt napirendre került a törvény módosítása vagy egy új törvény megalkotása, amely a kormány II. félévi jogalkotási programjában is szerepel. I. A kárenyhítési rendszer működésének értékelése Az időjárási szélsőségek (például: aszály, fagy, ár- és belvíz) időszakonként jelentősen károsítják a mezőgazdasági növények termesztését. Az utóbbi öt esztendőből háromban (2003., 2004., év) volt nagyszámú mezőgazdasági termelőket érintő elemi csapás. Ebből két esetben (a évi súlyos aszály, valamint a évi rendkívüli mértékű tavaszi fagyok) olyan súlyos volt a kártétel, hogy az ebből adódó termés- és jövedelem kiesés miatt egész térségek, sőt országrészek termelői kerültek lehetetlen helyzetbe. 1. E természeti csapások ellen az üzleti alapon működő mezőgazdaság biztosítás nem nyújt megfelelő védelmet. Egyrészt a viszonylag magas díjak miatt a termelőknek csak egy része köt biztosítást (ez a kör a biztosítási díjtámogatás évi megszűnését követően tovább szűkült), másrészt a magyar viszonyok között legsúlyosabb kárveszélyt jelentő aszályra nem is köthető biztosítás. Ezért az elemi károkkal érintett termelők az államtól várták káraik kompenzálását. Tekintve, hogy sem ilyen célú támogatási konstrukció, sem elkülönített költségvetési forrás nem állt rendelkezésre, a kormány a más célú források átcsoportosításával ad hoc intézkedéseket (kedvezményes hitel, állami támogatás) hozott a legsúlyosabb károk enyhítésére, a folyamatos gazdálkodás feltételeinek biztosítására. Az uniós csatlakozás óta ilyen intézkedésekre nincs mód, ezért egyre sürgetőbben merült fel egy más típusú védőháló kiépítésének igénye. Ennek eleget téve az Európai Unió vonatkozó rendelkezéseinek figyelembe vételével 2006-ban kidolgoztuk az agrárkárenyhítés új rendszerét. A rendszer az Európai Bizottság jóváhagyását követően a évi LXXXVIII törvénnyel került bevezetésre. Az új rendszer a mezőgazdasági termelők és az állam kölcsönös felelősség- és kockázatvállalására épül. A kárenyhítés forrása a rendszerhez önként csatlakozó termelők törvény által elrendelt évenkénti hozzájárulásából és az állam legalább ezzel azonos mértékű támogatásából képződik. A rendszer az aszály-, fagy-, valamint belvízkárok formájában megjelenő természeti csapások esetén nyújt kárenyhítést az abban résztvevő termelőknek. A kárenyhítési rendszer kidolgozásánál azzal számoltunk, hogy az árutermelő mezőgazdasági vállalkozások jelentős része a földterület 50-60%-ával csatlakozik a rendszerhez, és így az évente keletkező mintegy 2,5 milliárd forint termelői befizetés ugyanilyen összegű állami forrás-kiegészítéssel együtt megfelelő fedezetet nyújt a 4-5 évenként jelentkező természeti csapások hatásainak elfogadható mértékű kezelésére.

19 19 2. Az új típusú agrárkár-enyhítési rendszer év elejétől működik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer a termelők döntő részének érdektelenségéből, illetve bizalmatlanságából fakadó tartózkodása miatt nem képes ellátni feladatát. (A rendszerhez csupán termelő, a regisztrált gazdálkodók mintegy 1,8 %-a, a szántó terület 6%-ával és az ültetvény terület 10 %-ával csatlakozott, ami messze elmaradt az előzetes várakozástól.) A év elején pusztító fagyok kárainak felmérését követően nyilvánvalóvá vált, hogy a termelői befizetési kötelezettségek alapján összegyűlő mintegy 300 millió forint az állami kiegészítéssel együtt sem lesz képes a károkat elfogadható mértékben enyhíteni. Ezért rendkívüli állami intézkedésekre, köztük a kárenyhítési törvény módosítására is sor került, amely újból megnyitotta a kárenyhítési rendszerhez való csatlakozás lehetőségét. Ennek ellenére lényegében csak a kárt szenvedett termelők léptek be a rendszerbe és a új szerződés csak mintegy 250 millió forinttal növelte a termelői befizetéssel létrehozott kockázati alapot. Fentiek miatt csak a törvényi felhatalmazáson alapuló 5 milliárd forint rendkívüli többletforrás költségvetési tartalékból történő biztosítása, valamint a kárenyhítő juttatások 90 %- ának még a tárgyévben előlegként történő kifizetése tette lehetővé a megfelelő mértékű kárenyhítést. Így válhatott lehetségessé a súlyos károkat szenvedett észak-kelet magyarországi gyümölcstermelő gazdák talpon maradása, a termelőalapok döntő többségének megőrzése. Az összességében mintegy 11,5 ezer termelőből álló kockázatközösségben szerződésre összesen millió forint kárenyhítési juttatás került kifizetésre, amellyel az összes kárenyhítési igénynek átlagosan 34 % -os mértékű kielégítése vált lehetővé. 3. A kárenyhítési forrás a 2007-es károk rendezésével kimerült, így a évben üres kasszával indultunk az új esztendőnek. Az eddigi tendenciák a évben sem változtak. A ki- és belépések egyenlegeként a kárenyhítésben résztvevő szerződött tagok száma (11,1 ezer fő), az általuk vállalt termelői hozzájárulás összege (530 millió forint) nagyságrendileg azonos az előző évivel. Így a törvény szerint kötelező mértékű állami hozzájárulással együtt alig több mint 1 milliárd forint kárenyhítési forrással számolhatunk. Ennek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kárenyhítési rendszer a potenciálisan érintett termelők döntő többségének távolmaradása miatt ma sem képes betölteni a rendeltetését, súlyos elemi károk bekövetkezése esetén forrás hiányában nem biztosíthat megfelelő védelmet az érintett termelői kör számára. (A évi rendkívüli intézkedések megismétlésére nem lehet számítani, de ez nem is lenne helyénvaló.) II. Az agrárkár-enyhítési rendszer átalakításának szükségessége Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az éghajlati tényezők egyre inkább eltolódnak a szélsőségek irányába. A jövőben is visszatérően kell számolnunk

20 20 előre nem látható, súlyos természeti katasztrófákkal, amelyek kezelésére a mezőgazdaságban elengedhetetlen megfelelő védőháló működtetése. Az elemi károk enyhítése uniós szempontból nemzeti támogatásnak minősül, ezért figyelemmel kell lennünk a vonatkozó uniós rendelkezésekre, amely behatárolja a mozgásterünket. A jelenlegi kárenyhítési rendszer működtetését az Európai Bizottság a tervidőszak végéig, 2013-ig engedélyezte. A rendszer jogi alapját az Európai Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: csoportmentességi rendelet) képezi. Figyelmet érdemel, hogy a csoportmentességi rendelet 11. cikke bizonyos korlátozó rendelkezéseket is tartalmaz. A pontos szöveg a következő: 11. cikk (8) bekezdés: január 1. után a támogatást 50 %-kal csökkenteni kell, kivéve olyan mezőgazdasági termelők esetében, akik az éves átlagtermésükre vagy a termeléssel összefüggő jövedelmükre, illetve az érintett tagállamban vagy régióban statisztikailag leggyakrabban előforduló időjárási csapások ellen legalább 50 %-ra terjedően biztosítást kötöttek. 11. cikk (9) bekezdés: január 1-től az aszálykárokra adott támogatást kizárólag az a tagállam folyósíthatja, amelyik a mezőgazdaság tekintetében teljes mértékben végrehajtotta a 200/60/EK európa parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkét, és biztosítja, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott vízügyi szolgáltatások költségeit az ágazat megfelelő mértékű hozzájárulása révén visszatéríti. A fenti korlátozásokat a kárenyhítési rendszer működési feltételeinek módosítása során érvényesíteni kell. A közösségi agrárpolitikán kívül tekintettel kell lennünk arra is, hogy a termelők öngondoskodási hajlama, egymás iránti szolidaritása igen alacsony fokú. A és évi tapasztalatok arra utalnak, hogy a termelők döntő többsége önként nem hajlandó belépni a kárenyhítési rendszerbe és részt vállalni a kárenyhítési források biztosításában. Sőt a fent említett szigorító rendelkezések hatására azzal kell számolni, hogy még a jelenleg csatlakozott termelők egy része is kilépne a rendszerből, ami a kárenyhítési rendszer működésképtelenségéhez vezetne. A fentiek alapján indokoltnak látszik a kárenyhítés szabályainak olyan értelmű módosítása, amely a mezőgazdasági termelők többségének a kárenyhítési rendszerbe történő belépését eredményezi. A tárca javaslatára a kárenyhítési törvény módosítása a kormány II. félévi jogszabály-alkotási programjába is bekerült.

21 21 III. Az agrárkár-enyhítési rendszer megváltoztatásának lehetőségei A jelenleg érvényben lévő agrárkár-enyhítési rendszer elvileg alkalmas a magyar mezőgazdaságban meghatározó fontosságú, viszonylag széles termelői kört érintő elemi csapások kezelésére. A problémát az okozza, hogy a termelői kör érdektelenségéből fakadó alacsony részvétel miatt nem képződik elegendő kárenyhítési forrás, ami a rendeltetésszerű működést nem teszi lehetővé. 1. Az agrárkár-enyhítési rendszer további sorsát illetően jelentős változtatások szükségesek. Az agrárgazdálkodás időjárási kitettségéből adódó magas fokú kockázata miatt elvileg indokolt, hogy valamennyi területalapú támogatást /SAPS, majd SPS/ igénylő, legalább 1 hektár szántóval és/vagy 0,3 hektár szőlő és gyümölcs ültetvénnyel rendelkező termelő kötelező jelleggel kapcsolódjon be az agrárkár-enyhítési rendszerbe és vállaljon részt a kárenyhítés pénzügyi forrásainak megteremtésében. Ezzel a kárenyhítés a termelők számára alanyi joggá válna, így nem lenne szükség szerződéskötésre sem, ami jelentősen egyszerűsítené az adminisztrációt. Ez esetben azonban azok az őstermelők is bekerülnének a rendszerbe, akik döntően önfogyasztásra termelnek és a felesleget esetenként értékesítik. Ráadásul ez a kör nem is végez könyvelést, így a hozamcsökkenés megállapítása és ellenőrzése nehézkes lenne. Továbbá az egyes években igen nagyszámú (több tízezer) kárenyhítési kérelem jelentős többlet feladatokat róna az igények ellenőrzését és elbírálását végző szervezetekre (MgSzH, MVH). Fentiekre tekintettel az előzetes egyeztetések alapján azt javasoljuk, hogy csak a tipikusan árutermelői kör (gazdasági társaságok, szövetkezetek, egyéni vállalkozók) számára legyen kötelező a rendszerbe történő belépés, ahol a kárenyhítési jogosultság egyértelműen megállapítható és ellenőrizhető. Az őstermelők saját döntésüktől függően csatlakozhatnának a rendszerhez. Ez esetben többségük várható távolmaradása miatt elviselhető lenne az elbíráló szervek adminisztrációs terhe is. Kalkulációnk szerint az új szabályok mellett az őstermelők esetében az eddigi részvételi arányt feltételezve mintegy ezer termelő lépne be a rendszerbe körülbelül 2,8 millió hektár termőterülettel, az összterület mintegy 57 %-ával. A forrásképzésben részt vevő termelői kör az eddigihez képest így is többszörösére növekedne, ami lehetővé tenné a hektáronként befizetendő kárenyhítési hozzájárulás mértékének jelentős csökkentését. Így a jelenlegi törvényben előírt (szántó esetében forint/hektár, szőlő és gyümölcs ültetvény esetében forint/hektár) hozzájárulással szemben a szántónál 800 forint/hektár, illetve az ültetvények esetében forint/hektár hozzájárulás előírása látszik indokoltnak (részletek a 2. számú mellékletben) Megítélésünk szerint a fenti összeg befizetése minimális terhelést jelentene a SAPS és a top-up címén igényelhető több mint 40 ezer forint/hektár területalapú támogatáshoz képest. Ezzel együtt is arra

22 22 számítunk, hogy az őstermelők nagyobbik része önként továbbra sem lépne be a rendszerbe. A fenti mértékekkel számolva évenként körülbelül 2,5 milliárd forint termelői hozzájárulás kerülne befizetésre. Ezen összeget ugyanilyen összegű állami hozzájárulással megnövelve éves átlagban mintegy 5 milliárd forint kárenyhítési forrás állna rendelkezésre, amely a kármentes években történő halmozódással megfelelő fedezetet adna az elemi csapások kezelésére. 2. A 3. számú mellékletben szereplő törvénytervezet e változat szerint készült, amely összhangban van a természeti csapások miatti kárenyhítésre vonatkozó uniós szabályozással. A tervezetet azonban a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet értelmében be kell jelenteni az Európai Bizottsághoz. Amennyiben a Bizottság 10 napon belül nem emel kifogást, az intézkedés megvalósításának nincs akadálya. Az átalakított kárenyhítési rendszerben változatlanul fönntartanánk a jelenleg érvényes rendszer alapvető elveit és szabályait. Így például: - a kárenyhítési rendszer támogatásából csak a kis- és közepes vállalkozások (beleértve az őstermelőket is) részesülhetnek, - a kárenyhítési hozzájárulás alapja az SPS törvénytervezet szerinti jogosult terület lenne megnövelve a szőlőterülettel és csökkentve a gyep- és legelőterületekkel, - a kárenyhítési rendszer az aszály-, fagy és belvízkárokkal összefüggő természeti csapásokat kezelné, - kárenyhítési igény csak akkor nyújtható be, ha a törvényben meghatározott elemi kár következtében a vállalkozás egészére számított hozamérték csökkenés meghaladja a 30 %-ot, - a rendszerhez csatlakozó termelők befizetéseit az állam évenként legalább ugyanazon összeggel egészítené ki, - a kárenyhítési forrásokat alapszerűen kellene kezelni, - a kárenyhítés lehetséges mértékét a jogos igény és a rendelkezésre álló forrás határozná meg, de nem lehetne több 80%-nál, - a termelők által benyújtott kárenyhítési igényeket a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal vizsgálná felül, a kárenyhítési források felhasználásával kapcsolatos feladatokat (a források felosztása, kifizetési terv elkészítése, az

23 23 előlegfizetés és a végelszámolás) pedig az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal végezné. Az agrárkár-enyhítési rendszer átalakítása keretében figyelemmel kell lenni a csoportmentességi rendelet korábban említett 11. cikkének 8. pontjára is. E szerint a törvényben elő kell írni, hogy 2010-től a növénytermesztési alapbiztosítást (vihar és tűzbiztosítást) nem kötő termelők elemi kár esetén csak az egyébként járó kárenyhítési juttatás 50 %-ára lesznek jogosultak. A kárenyhítési rendszer és az üzleti biztosítás viszonyával kapcsolatban rögzíthető, hogy a kárenyhítési rendszerben való részvétel nem zárja ki az ugyanarra a kockázatra vonatkozó üzleti biztosítás megkötésének a lehetőségét. A kárenyhítési rendszer alapszerűen működik, a kárenyhítési juttatás mértéke egyrészt a hozamérték-csökkenés mértékétől, másrészt pedig az összegyűlt kockázati alap nagyságától függ, míg az üzleti biztosítás esetén a kártérítés a biztosítási díj és az önrészesedés nagyságától. (Tehát a kárenyhítés és a kártérítés feltételei alapjaiban különböznek.). Az alapszerű működés teszi azt is lehetővé, hogy egy esetlegesen bekövetkező nagy kihatással járó káresemény következményeinek elhárítása ne hiúsulhasson meg pl. azért, mert a konvergencia programban foglaltak teljesítése miatt egyszerre nagy összegű költségvetési forrás nem áll rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy a kárenyhítési rendszer kockázati alapjának a képzésében az állam 50 %-os mértékben részt vesz, a kárenyhítési juttatás támogatásként kezelendő. Kárenyhítési juttatást (támogatást) pedig csak az a termelő kaphat, aki vagy amely megfelel a támogatási feltételeknek. Az üzleti biztosítás kártérítési feltételeivel kapcsolatban ilyen megfelelési kritériumok nincsenek. A kárenyhítési rendszer alapjaiban az üzleti biztosítók által nem preferált, vagy egyáltalán nem kezelt (pl. aszály) kockázatok elleni védelem céljára jött létre. A hosszú távú forrásgyűjtésen alapul, és a ritkábban, nem minden évben előforduló, rendkívüli nagy elemi károk kezelését szolgálja. A javaslatban említett jogcímeken túl még számos olyan lehetőség adott (pl. jégeső, homokverés, stb.) ahol az üzleti biztosítók számára a biztosítási szerződés kötés lehetősége adott. A termelők érdekeit hatékonyan e két rendszer (a kárenyhítési rendszer és az üzleti biztosítási rendszer) egymást kiegészítő működése szolgálja. Az előzetes egyeztetések alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az előterjesztés 3. számú mellékletében szereplő törvénytervezet elfogadását javasolja. Tekintettel arra, hogy a kárenyhítési szabályok SPS törvénytervezettel való harmonizálása, a rendszerbe való bekapcsolódás újraszabályozása, a szerződéses konstrukció megszűnése és más okok miatt a változás a jelenlegi törvény szinte valamennyi szakaszát érinti, nem a jelenlegi törvény módosítása, hanem új törvény megalkotása célszerű.

24 24 IV. A jogszabályalkotás ütemterve A Kormány jóváhagyását követő jogszabály alkotási feladatokat az alábbi ütemezésben tervezzük elvégezni: 1. Az agrárkár-enyhítésről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvénytervezet Európai Bizottságnak történő bejelentése október A törvényjavaslat benyújtása az Országgyűléshez október A törvény elfogadása és kihirdetése november A végrehajtási rendelet kihirdetése december 12. A fentiek alapján kérem az előterjesztés és a határozati javaslat elfogadását. Budapest, szeptember Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter