Kistérségi Gyerekesély Stratégia. Ózdi Kistérség. Készült az Ózdi Kistérség megbízásából 2014.

Átírás

1 Kistérségi Gyerekesély Stratégia Ózdi Kistérség Készült az Ózdi Kistérség megbízásából 2014.

2 Tartalomjegyzék I. Bevezetés - a kistérségi gyerekesély stratégia szükségessége... 4 II. A Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia alapelvei és célkitűzései... 5 II.1. Általános stratégiai alapelvek... 5 II.2 A Nemzeti Stratégia céljai... 7 II.2.1 Átfogó célok, fejlesztési területek... 7 II.2.2. Horizontális célok... 8 II. 3. Fejlesztendő területek... 9 II.4. A kistérségi gyerekesély program kapcsolódása a Nemzeti Stratégiához, azonosságok és különbségek II.5. A stratégiai tervezés II.5.1. A stratégiai tervezés lépései II.5.2. Kistérségi jövőkép megalkotása II.5.3. Alapértékek meghatározása II.5.4. Helyzetelemzés II.5.5. Stratégiai célok, prioritások meghatározása II.5.6. Akciók, intézkedések II.5.7. Értékelés III. Az Ózdi kistérség helyzetelemzése III.1. Demográfiai jellemzők III.2. Foglalkoztatás III.3. Lakáskörülmények, szegregátumok III.4. Közoktatási intézmények és szolgáltatások III.4.1. A kistérség óvodáinak helyzete III.4.2. A kistérség általános iskoláinak helyzete III.5. A kistérség településeinek szociális és gyermekjóléti ellátó rendszere III.5.1 Az Ózd és Térsége Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Integrált Intézmény által ellátott szolgáltatások

3 III.5.2 Putnok és Térsége Szociális, Gyermekjóléti és Egészségügyi Intézményfenntartó Társulás által nyújtott szolgáltatások III.5.3. Egyéb önállóan vagy kisebb társulásokban nyújtott szolgáltatások III.5.4. Szociális ellátások IV. Az Ózdi kistérség fejlesztéspolitikai irányai és a hozzá kapcsolódó dokumentumok IV.1 A kistérség stratégiái ( ) VI.2 A Rombauer Terv IV.3 A közoktatási esélyegyenlőségi célok IV.4. A jövőben tervezett beavatkozások V. A kistérségi gyerekesély stratégia céljainak megvalósulását segítő feladatok és megoldási lehetőségek V.1. Korai képességgondozás V.2. Óvodáztatás V.3. Közoktatás V.4. Egészségesebb gyermekkor V.5. A kistérségi gyerekesély stratégia kommunikációjának megteremtése

4 I. Bevezetés a kistérségi gyerekesély stratégia szükségessége Az Ózdi kistérségről 1 Az Ózdi kistérség az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozik. Az Északmagyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében fekszik, 29 települést foglal magába. A települések mindegyikére jellemző, hogy a népesség folyamatosan csökken, részben az elvándorlás, részben a születések számának csökkenése miatt. A lakosság jelentős része képzetlen, a rendszerváltás óta folyamatosan növekszik a munkanélküliség. A kistérségben a lakosság kb. 20%-a kiskorú, de ez az arány a térségen belül is nagyon változó. Négy településen akár a 30%-ot is eléri, másutt alig vannak gyermekek, elöregedik a lakosság. A romák aránya szintén nagyon különböző az egyes településeken. Néhol az 50%-ot is meghaladja, és van olyan község is, ahol alig 1-2%. Ózdon ez az arány a lakosság kb. egyharmada. Jellemző továbbá, hogy a szegregátumokban élők száma igen magas, ami az egyik legnagyobb problémája a kistérségnek, hiszen ez számos negatív következményt von maga után. (Sajnálatos módon a szegregátumokról jelenleg csak kevés tényszerű adat áll rendelkezésünkre.) A lakhatási körülmények egy-egy ilyen szegregátumban szinte minden esetben nagyon szélsőségesek, az ott élők pedig nem csak fizikai értelemben élnek kirekesztettségben, de előfordul, hogy nehezen jutnak hozzá a különböző szolgáltatásokhoz. Mindezeknek a problémáknak a megoldásához, vagy akár enyhítéséhez a rendelkezésre álló források hatékonyabb és céltudatosabb, előre tervezett felhasználására van szükség, ez indokolja a kistérségi gyerekesély stratégia kidolgozását. A stratégia elkészítésének elméleti alapját a Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia (továbbiakban: Nemzeti Stratégia) adja, amit a 47/2007. (V. 31.) OGY határozatban fogadott el az Országgyűlés. 1 Forrás: Kistérségi helyzetelemzés Ózdi kistérség 4

5 II. A Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia alapelvei és célkitűzései 2 II.1. Általános stratégiai alapelvek A Nemzeti Stratégia indokoltsága Minden szegénység szenvedést okoz, de a gyermekek szegénysége elviselhetetlen. 3 Az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezménye szerint a gyermekeket minden, más egyezményekben rögzített emberi jog megilleti, de ezen jogok érvényesítéséhez különös gondozás és biztosítékok szükségesek; ez az elsődleges indoka a Nemzeti Stratégia megalkotásának. A második indoka, hogy a szegénység enyhítéséhez elengedhetetlenül szükséges a szegénységi ciklus megszakítása, tehát a gyermek születésétől fogva fennálló anyagi és társadalmi hátrány csökkentése. A harmadik indok, hogy az ország fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődése mindannyiunk közös érdeke. Ennek megvalósulásához szükség van arra, hogy a kezdetektől biztosítsuk a gyermekek számára a nagy társadalmi rendszerekbe való bekapcsolódás lehetőségét, a megfelelő színvonalú oktatást, ezáltal az esélyegyenlőtlenség enyhítését. Hosszú távú szemlélet, folyamatos építkezés elve: generációs stratégia alkotása Az elv lényege, hogy a gyermekek teljes társadalmi integrációja csakis egy hosszú távú, gondosan felépített program, és kitartó, céltudatos munka eredményeképp valósulhat meg. Ezért van szükség egy 25 évre szóló, egész generáción átívelő stratégia megalkotására. A társadalmi beágyazottság elve Mivel a szegénység a társadalmi struktúra eleme, tartós, érdemi eredményt nem lehet úgy elérni, ha csak egyes elemek javítására fókuszálunk, vagy tünetileg kezeljük a problémákat. A szegénység csökkenésének alapfeltétele a gazdaság erősödése, a jövedelmek és információk igazságosabb elosztása, a szociális szolgáltatások javítása, a jogok érvényesítésének elősegítése. Közösen elfogadott normák, és a társadalmi integráció erősítése szükséges a békés, civilizált együttéléshez. 2 A fejezet a Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia szövege alapján készült Forrás: 3 Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia, , 1. oldal 5

6 A gyermekek mindenek felett álló érdekének elve Az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezménye rögzíti, hogy a törvényalkotás során figyelembe kell venni a gyermekek mindenek felett álló érdekét, és csak olyan intézkedések és megoldások születhetnek, amik ezzel összhangban állnak. Ugyanez érvényes a Nemzeti Stratégia és a hozzá kapcsolódó programok, eljárási rendek megalkotására. A jó kormányzás elve A jó kormányzás alapelveit nemzetközi szinten is a következőkkel jellemzik: - széleskörű részvétel; - konszenzusra törekvés; - felelősségvállalás és felelősségre vonhatóság; - átláthatóság; - fogékonyság a történésekre; - hatásos és hatékony működés; - méltányosság; - jogállamiság. Ezeket a szempontokat figyelembe véve és alkalmazva hatékonyabbá válik a kormányzás, átláthatóbbá válik a források felhasználása. A társadalmi, helyi együttműködés elve A gyermekek esélyeinek növelése és a gyermekszegénység visszaszorítása a társadalom, az állami és önkormányzati szervek, valamint a civil szerveződések közös érdeke, feladata és felelőssége. 4 A Nemzeti Stratégia sikerességéhez szükség van ezeknek a szereplőknek a szoros együttműködésére, és arra, hogy minden helyi közösség felismerje ennek az együttműködésnek és a Stratégia megvalósításának fontosságát. A komplexitás elve Ahogy azt már a 3. pontban is rögzítettük, a gyermekszegénység csökkentéséhez olyan intézkedéseknek, programoknak kell születniük, amelyek minden ágazatra kiterjednek. Ehhez össze kell a hangolni a már folyamatban lévő, és a jövőben megvalósítandó intézkedéseket a települések, majd a kistérségek, végül az egész ország szintjén. 4 Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia, , 3. oldal 6

7 Az átláthatóság és ellenőrizhetőség elve A Nemzeti Stratégia megvalósulásához meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feladatok végrehajtása ellenőrizhető és számon kérhető legyen. Az ellenőrzést az erre a célra megalakuló Monitoring Bizottság végzi. Az imént felsorolt nyolc általános stratégiai alapelven túl, a Nemzeti Stratégia további négy elvet határoz meg, ami speciálisan a gyermekek helyzetével függ össze: - prevenció elve: a gyermekszegénység elleni küzdelemben a megelőző jellegű megoldások a leghatékonyabbak; - a gyermekek érdekének mindent átható elvként való kezelése: a gyermekszegénység felszámolásáért dolgozó szerveknek szem előtt kell tartaniuk, hogy tevékenységük semmilyen szinten nem állhat ellentétben a gyermekek érdekével; - fokozatosság, és a leghátrányosabb helyzetben lévők fokozott védelmének elve: a rendelkezésre álló források felhasználásánál meg kell határozni a az elérendő célok prioritását; - az egyenlő esélyű hozzáférés elve: a gyermekszegénység csökkentésében fontos szerepe van annak, hogy a gyermekek lakóhelyüktől és körülményeiktől függetlenül hozzájussanak a szolgáltatásokhoz. II.2 A Nemzeti Stratégia céljai II.2.1 Átfogó célok, fejlesztési területek A Nemzeti Stratégia három átfogó célt fogalmaz meg: - a gyermekek és családjaik szegénységének aránya jelentős mértékben kell, hogy csökkenjen, a jelenlegi arány töredékére, emellett közelíteni kell a gyermekek továbbtanulási esélyeit és a várható életszínvonalukat; - nagy mértékben kell csökkennie a gyermeki kirekesztés és szegregáció mértékének, és az életesélyeket romboló devianciák előfordulásának; - alapjaiban kell megváltoznia azon intézmények és szolgáltatások szemléletmódjának, amelyeknek a legnagyobb szerepük van a szegénység újratermelődésének folyamatában. Ezeknek a céloknak az eléréséhez az alábbi területek fejlesztése szükséges: - foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet; 7

8 - a gyermekes családok anyagi helyzetének javítását célzó ellátások; - Lakás, lakhatás minőségét javító szolgáltatások; - a sikeres iskolai pályafutást elősegítő intézmények és szolgáltatások, korai képességfejlesztés, a szegregáció csökkentése; - a gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások, szakellátások; - egészségesebb gyermekkor biztosítása. II.2.2. Horizontális célok A horizontális cél olyan alapvető elvárások, kritériumok összessége, amelyet a célok meghatározásánál, az intézkedések, programok kialakításánál és a végrehajtás során is következetesen érvényesíteni kell. A Nemzeti Stratégia a horizontális célokat két csoportra osztva határozza meg: 1. csoport: a mélyszegénységre közvetlenül is ható célkitűzések: - a roma kisebbség helyzetének javítása, a szegregáltság enyhítése; - a fogyatékossággal élő gyerekek és családjuk helyzetének javítása, szükségleteik jobb kielégítése; - a hátrányos helyzetű települések, térségek kirekesztettségének csökkentése; - a gyermekeket is szolgáló közösségi rendszerek fejlesztése (pl. iskola, egészségügy stb.). 2. csoport: a jogok és a demokratikusabb részvétel révén a szegénységre, illetve minden gyerekre ható célkitűzések: - a jogok és jogi szemlélet erősítése, a gyermeki jogok javuló érvényesítése; - a szakmák, intézmények, szervezetek javuló együttműködése; - az állampolgárok, azon belül különösen a szegények és a gyerekek aktívabb részvétele az őket érintő ügyekben; - az informatikai lehetőségek felhasználása arra, hogy a tájékoztatások, információk lehetőleg mindenkihez eljussanak. 8

9 1. tábla: A célok összefoglalása 5 Roma gyerekek prioritása Szülők munkája Lakhatás javítása Gyerekek fejlesztése, képzése Szociális ellátások és szolgáltatások Gyerekek jobb egészsége Fogyatékossággal élő gyerekek prioritása Települési lejtő csökkentése Működő nagy ellátórendszerek fejlesztése Gyermeki jogok erősítése Együttműködés szektorok, intézmények, ágazatok között Állampolgárok, gyerekek részvétele Információterjesztés, hozzáférés Szegénység arányának és mélységének csökkentése Szegénység arányának csökkentése, minden gyerek esélyeinek javítása, jogainak és részvételének erősítése II. 3. Fejlesztendő területek 6 A Nemzeti Stratégiában felsorolt hat terület fejlesztésének szükségessége általában az ország egészére vonatkozik, ám konkrét kistérségekre levetítve eltérő fontossági sorrendben és mértékben jelentkeznek a kezelendő problémák. Az Ózdi kistérség az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérsége, ebből adódóan ott mind a hat területen erősen indokoltak a fejlesztések természetesen különböző hangsúlyokkal, fókuszpontokkal. 5 Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia, 20. oldal 6 Forrás: Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia 9

10 - Foglalkoztatás A gyermekszegénység kialakulása legfőképp abból ered, hogy a szülők foglalkoztatási szempontból kedvezőtlen helyzetben vannak. Legtöbbjük képzetlen, ráadásul kevés a munkahely a család lakóhelyén és környékén, és ha van is munkája legalább az egyik szülőnek, a fizetés nem elég a család eltartására. Amennyiben ebből nem tudnak kitörni, a szegénység újratermelődik Legfontosabb célkitűzések: nagymértékben kell csökkenteni a gyermeket nevelő, foglalkoztatott nélküli családok számát; az atipikus foglalkoztatási formák elterjedésének elősegítése, ezzel együtt a szükséges szociális biztonsági háló kiépítése olyan napközbeni ellátási szolgáltatások működtetése, amelyek könnyen hozzáférhetőek, és rugalmasan igazodnak a gyermekes családok szükségleteihez - A gyermekes családokat célzó ellátások A gyermekes családok szegénységét előidéző tényezők közül elsődleges az igen alacsony jövedelem, ami sok esetben a létminimumot sem tudja biztosítani amennyiben a minimális szintű önfenntartás sem biztosított, abszolút szegénységről beszélhetünk. Ezt a problémát hivatottak enyhíteni a pénzbeli és természetbeli ellátások. Ide sorolható a családi pótlék, az önkormányzati segélyek, az iskolai étkeztetés, tankönyvtámogatás stb. Ezek az ellátások hatékonyan tudják javítani a nehéz anyagi körülmények között élők helyzetét és a gyermekek esélyeit. Legfontosabb célkitűzések A családtámogatások szegénységcsökkentő hatásának növelése A gyermekszegénység szélsőséges, végletes formáinak enyhítése és felszámolása - Lakás, lakhatás Egy gyermekes család és persze minden ember életszínvonalának egyik legmeghatározóbb eleme az, hogy a lakás, amiben élnek, milyen minőségű, ide értve például a méretét, komfortfokozatát, a szobák számát. Ezek a jellemzők nagymértékben befolyásolják az ott élők közérzetét, biztonságérzetét és egészségi állapotát is. A fizikai tulajdonságokon túl annak is igen nagy jelentősége van, hogy a lakás fenntartása milyen mértékű költségekkel jár, különösen a család összjövedelmének arányában. A szegénységben élőkre általában jellemző, 10

11 hogy a lakáskörülményeik nem megfelelőek. Elégséges jövedelem hiányában a családnak rangsorolnia kell a szükségleteit, és a fontossági sorrendben pl. a táplálkozás értelemszerűen előbbre való, mint akár a vezetékes víz vagy a villanyáram. Továbbá a lakhatási körülmények a szegregátumokban szinte minden esetben nagyon szélsőségesek, az ott élők pedig nem csak fizikai értelemben élnek kirekesztettségben, de előfordul, hogy nehezen jutnak hozzá a különböző szolgáltatásokhoz. Legfontosabb célkitűzések: Egészséges és biztonságos lakókörnyezet Megfelelő közlekedési infrastruktúra a szolgáltatások eléréséhez Szegregációmentes lakókörnyezet Egészséges ivóvíz és megfelelő közüzemi szolgáltatások általános elérhetősége A szükségleteknek megfelelő, a piac működésével összhangban lévő, igazságos, arányos és fenntartható támogatási rendszer létrehozása és működtetése A lakásvesztés intézményesített megelőzési eszközeinek működése A szükségleteknek megfelelő mennyiségű bérlakás és szociális bérlakás - Képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció csökkentése a) Napközbeni ellátások A szülők munkavállalási lehetőségeit sok esetben az korlátozza, hogy nem megoldott vagy nehezen megoldható a gyermekek napközbeni elhelyezése. Ez különösen a hátrányos helyzetű és főleg a kisközségekben élő családok számára jelenthet problémát, ahol általában nincs bölcsőde, de sokszor óvoda sem. Ahhoz, hogy a gyermekek eljussanak ezekbe az intézményekbe, a szülőknek meg kellene oldaniuk a gyermek utaztatását, amire az egyébként is szűkös anyagi lehetőségeik miatt legtöbbször nem jut pénz. Ez a probléma kihatással van a gyermek későbbi iskolai beilleszkedésére is, mivel az élete első 6-7 évében nincs alkalma megtanulni a közösségi viselkedés alapszabályait. Legfontosabb célkitűzések: a 0-3 éves gyerekeket nevelő családok szükségleteinek megfelelő számú napközbeni ellátási férőhelyet biztosító ellátórendszer 11

12 a szülői választási szabadságot lehetővé tevő alternatív napközbeni ellátások megfelelő körének működése 4 éves kortól minden gyermek számára jó minőségű, korszerű pedagógiai eszközöket alkalmazó óvodai férőhely biztosítása a 6-10 éves korosztály számára a szükségletekhez igazodó számú és jó színvonalú iskolán kívüli tanulási, sportolási és szabadidős tevékenységeket biztosító szolgáltatások működése a szünidők idején szükséglet szerint igénybe vehető sokszínű programok biztosítása b) Korai képességgondozás A korai képességgondozás fontosságát számos kutatás és vizsgálat bizonyította az elmúlt években. Jelentősége abban áll, hogy a gyermek életének első néhány évében igen hatékonyan fejleszthető, és az ezekben az években befektetett energia a gyermek későbbi iskolai pályafutása során sokszorosan megtérül. Legfontosabb célkitűzések rendszeres időközönként megvalósuló szűrés a gyerekek egészségi állapotáról, kognitív-, mozgás-, beszéd- és érzelmi fejlődéséről a korai és hatékony fejlesztés érdekében a bölcsődébe, óvodába nem járó gyerekek számára képességgondozó és fejlesztő szolgáltatások biztosítása a kisgyermekkori neveléssel foglalkozó szakemberek rutinszerű együttműködése a kisgyermekkori fejlesztésre, nevelésre szakosodott szakemberek működése a korai képességgondozás intézményeiben, valamint a bölcsődékben, illetve az óvodai tevékenységbe való bevonásuk c) Közoktatás A demokratikus társadalmakban az iskolák, különösképpen az alapfokú közoktatási intézmények egyik alapvető funkciója kellene, hogy legyen a társadalmi különbségek csökkentése, a tanuló gyermekek esélyeinek egymáshoz való közelítése. 7 Az oktatási rendszert három jellemző alapján szokás minősíteni: minőség, hatékonyság, méltányosság. A PISA felmérés szerint a magyar közoktatási rendszer a méltányosság szempontjából bőven hagy kívánnivalót maga után, hiszen méltányosnak akkor tekintünk egy oktatási rendszert, ha 7 Legyen Jobb a Gyerekeknek! Nemzeti Stratégia, 31. Oldal 12

13 képes a hátrányosabb helyzetű tanulók esélyeit kiegyenlíteni, és ha minden tanuló számára biztosítani tudja a színvonalas oktatást családi háttértől függetlenül. Legfontosabb célkitűzések: a hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátásának biztosítása a sikeres iskolai pályafutás biztosítása érdekében, minden gyerek a képességeinek megfelelő szintű maximális tudással fejezze be alapfokú tanulmányait a kompetenciamérések eredményeiben radikálisan csökkenjen a szülő iskolázottságának, illetve a gyerek lakóhelyének meghatározó szerepe a sajátos nevelési igényű gyermekek meghatározó többsége a képességüknek megfelelő szakmai támogatással integrált környezetben folytassa tanulmányait iskolán belüli pedagógiai módszerekkel, iskolán kívüli támogatásokkal, - az iskolai sikeresség elősegítésével-, csökkenjen minimálisra a saját osztályában több évvel túlkoros gyerekek száma az iskolai szegregáció minden formájának megszűnése, vagy mérhető visszaszorulása, felkészített és tudatos pályaválasztás után radikálisan csökkenjen a középfokú oktatási intézményekben lemorzsolódók száma minden fiatal a képességeit maximálisan érvényesítő, piacképes tudással hagyja el a középiskolát - Gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások A gyermekjóléti szolgáltatásokat és a gyermekvédelmi szakellátásokat, azok kereteit, feladatait évi XXXI. törvény határozza meg. Azonban ezeknek a szolgáltatásoknak illetve szakellátásoknak a működése és színvonala térségenként is nagyon változó. Legfontosabb célkitűzések: szegregációmentes intézmények egyenlő esély a hozzáférésben korszerű tudással rendelkező szakemberek, a hatékonyságot előtérbe helyező, együttműködő szolgáltatások az ellátatlan gyerekek számának radikális csökkentése rugalmasság, a szükségletekre válaszoló szolgáltatások működtetése rutinszerűen működő szakmaközi együttműködés 13

14 rutinszerű együttműködés a szülőkkel korszerű képzési és továbbképzési rendszerek bővítése hatékony és intenzív családmegtartó szolgáltatások biztosítása korszerű módszerek rutinszerű használata az iskolai konfliktusok, a családon belüli erőszak, a gyerek- és fiatalkori bűnelkövetés hatékony kezeléséhez az igénybevevők elégedettségének rendszeres mérése - Egészségesebb gyermekkor biztosítása Az anyagi helyzet és az egészségi állapot közti összefüggéseket számtalan főleg nemzetközi vizsgálat alátámasztja. A szegénységben élők megbetegedési és halálozási statisztikái egyértelműen rosszabbak, mint a társadalom felsőbb rétegeiben élőké. Ennek oka többek között az, hogy a szegényebb családok sokkal nehezebben férnek hozzá az ellátásokhoz, vagy az ellátórendszer maga nem működik megfelelően, a rendszertelen, hiányos táplálkozás, a rossz lakáskörülmények stb., amik egy fejlődő szervezet számára még fokozottabb veszélyt jelentenek. Legfontosabb célkitűzések: Az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő egyenlő hozzáférés megteremtése az alap- és szakellátásában A védőnők továbbképzése, érzékenyítésük fokozása Az ellátatlan gyerekek számának radikális csökkentése, a minden gyermeket elérő szakorvosi ellátórendszer A serdülőkori terhességek korszerű megelőzése A koraszülések előfordulásának és arányának csökkentése II.4. A kistérségi gyerekesély program kapcsolódása a Nemzeti Stratégiához, azonosságok és különbségek A kistérségi gyerekesély stratégia a helyi szintre levetített megfelelője mindazon alapelveknek és célkitűzéseknek, amiket a Nemzeti Stratégia fogalmaz meg. Céljai azonosak az országos célokkal, de a megvalósítás léptéke sokkal kisebb. Ez nem egyszerűen mennyiségi kérdés, hanem minőségi is, hiszen a helyi cselekvés lehetőségei és módszerei mások, mint az országos szereplőké. Kistérségi, 14

15 települési, illetve intézményi szinten kevés kivételtől eltekintve - nincs mód jogszabályalkotásra, vagy ha van is, nagyon korlátozottan, magasabb szintű jogszabályok és anyagi lehetőségek által behatároltan. A következő táblázatban öt pontba szedve foglaljuk össze a Nemzeti Stratégia és a kistérségi gyerekesély stratégia hasonlóságait és különbségeit: 2. tábla: Az országos hatókörű Nemzeti Stratégia és a kistérségi gyerekesély stratégia hasonlóságai és különbségei A stratégia indokoltsága Célok Hosszú távú szemlélet, folyamatos építkezés Társadalmi, helyi együttműködés Háttér Nemzeti Stratégia A szegénységi ciklus megszakításának szükségessége; az ország fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődése 25 évre szóló, hosszú távú terv, célja, hogy a felsorolt alapelvek szerinti intézkedések szülessenek ez idő alatt Rendszerszerű változások szükségesek Szektorközi együttműködés szükséges a tervezésben, a végrehajtásban, monitorozásban és számonkérésben is A 47/2007. (V.31.) Országgyűlési határozat fogadta el Kistérségi gyerekesély stratégia A gyermekek szenvedése iránti társadalmi érzékenység erősítése; széles körű felismertetése annak, hogy a társadalom egységes irányú fejlődése közös érdek; a fenntartható fejlődéshez a leszakadó társadalmi rétegek felemelése szükséges 10 évre szóló program, rövid, közép és hosszú távra is megfogalmaz célokat, fókuszban a kistérségre jellemző, specifikus problémák kezelése Fejleszteni kell a stratégiai szemléletet Lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a stratégia elfogadása előtt minden érintett kifejezhesse a véleményét, a leghátrányosabb helyzetű embereket támogatni kell, hogy aktívan részt vehessenek a stratégia megalkotásában és végrehajtásában, a stratégia és cselekvési terv fejlesztését a jövőben az alulról jövő kezdeményezésekre kell építeni Kötelező vállalás, a Gyerekesély Bizottság fogadja el miután elkészült 15

16 A Nemzeti Stratégia célkitűzései nem lennének megvalósíthatóak a kistérségi stratégiák nélkül, mint ahogy a Kistérségi Gyerekesély Stratégia is életképtelen cselekvési terv és mindezt végrehajtók nélkül, azonban önállóan a többcélú kistérségi társulás, illetőleg a kistérség nem tudja magára vállalni a gyermekszegénység csökkentését és megszüntetését. Nagyon sok dologra nincs befolyása (munkahelyteremtés, gazdaságfejlesztés, stb.), ugyanakkor az eszközrendszereivel igyekszik a cél érdekében mindent megtenni. II.5. A stratégiai tervezés A stratégiai gondolkodás és tervezés elengedhetetlenül szükséges a kistérségi gyerekesély stratégia megalkotásához. A következőkben azokat a kereteket, lépéseket és teendőket kívánjuk bemutatni, amik a stratégiai tervezés folyamatát alkotják. A Kistérségi Gyerekesély Stratégia egyaránt tartalmazza a települési és a kistérségi szintű célkitűzéseket és ezek megvalósításának jelentőségét. Az alábbiakban felsoroljuk, hogy általánosságban milyen eredményeket szeretnénk elérni a stratégia segítségével: a Nemzeti Stratégia alapelvei ténylegesen érvényesülni tudjanak a gyermekszegénység felszámolására hozott intézkedésekben; ezek az alapelvek, a fejlesztendő területek, a források felhasználásának prioritásai a kistérség szintjén is megállják a helyüket, tehát a specifikus helyi problémákkal, szükségletekkel és körülményekkel legyenek összeegyeztethetőek; a helyi viszonyokat meg kell változtatni olyan módon, hogy az a szegénység újratermelődésének folyamatát megszakítsa. A felsorolt eredményeket nem érhetjük el a stratégiai tervezés alkalmazása nélkül. A stratégiai tervezés tulajdonképpen egy eszköze annak, hogy a gondolkodni és alkotni vágyók megvalósíthassák a kitűzött céljaikat, esetünkben azt, hogy a kistérséget élhetőbbé, a körülményeket humánusabbá tegyék. A kistérség, a települések, szolgáltatások és intézmények legnagyobb nehézségét a tervezés során a rövid- és hosszú távú célok és érdekek egyeztetése jelenti. A stratégia olyan hosszú távú gondolkodás, amelynek előnyei rövid távon nem feltétlenül érvényesülnek, sőt akár ellentétesek is lehetnek a rövid távú célokkal. A hosszú távú cél elérése rövid távon is befektetést, erőfeszítéseket igényel, de hozadéka nem feltétlenül érzékelhető. Ugyanakkor, ha a gyermekek helyzetén tartósan és 16

17 érezhetően változtatni akarunk, az befektetést igényel minden tekintetben, miközben a legtöbb település napi forráshiánnyal küzd. A helyi közösség jobban értékel egy most felépített épületet, mint egy megújuló pedagógiai kultúrát, amelynek bevezetése kezdeti nehézségeket okoz, eredményei pedig közép- vagy hosszú távon jelentkeznek. Egy-egy térség, település célja nem lehet más, mint az élhető környezet, a békében együtt élő közösség megtartása. Ez stratégiai gondolkodás nélkül nem sikerülhet. A stratégiai tervezés nem más, mint a kívánatos jövőkép, egy ideális állapot meghatározása, amely azonban nem csak vágyakon, hanem reális elemzéseken is alapul, azaz a kiinduló helyzet, a célok, a lehetőségek és a feltételek összhangját igyekszik megteremteni. Ismét gondoljunk vissza Nemzeti Stratégiára, amely leírja, elemzi, hogy milyen folyamatok hozzák létre és termelik újra a gyermekek szegénységét, és milyen területen, milyen mértékű változásokat kell elérni annak érdekében, hogy a folyamatot megállíthassuk. II.5.1. A stratégiai tervezés lépései 3. tábla: A stratégia tervezés lépései Feladat megnevezése I. Stratégia Szakmai tartalom Szükséges közreműködés a Gyerek Iroda részéről 1. Az érintettek tájékoztatása az elkészítés folyamatáról, bevonhatók és bevonandók köréről, feladataikról. A tervezett tevékenységekhez kapcsolódó elvárások tisztázása: gyerekbizottság, gyerekiroda 2. Gyerekbizottsági ülés: stratégiai tervezés Előkészítés: a Stratégia készítés folyamatához kapcsolódó elvárások, tájékoztatási és szervezési munkák tisztázása. az érintettek tájékoztatása a Stratégia céljáról, szükségességéről, és az elkészítés folyamatáról a Stratégia készítés ütemtervének (konkrét tevékenységek, felelősök, határidők) kialakítása - az elkészítési ütemterv tevékenységeihez kötődő részletes elvárások tisztázása A Stratégiakészítés ütemtervének véglegesítése, 17

18 Javaslat az egyes tevékenységeket végző team-ek kialakítására Javaslat a szervezési munkákra 3. Projekt-team: stratégiai tervezés elindítása 4. A térségi tükör felülvizsgálata, kiegészítése Felkészítés. A stratégiai tervezésről módszertani leírás rendelkezésre bocsátása. Javaslat megfogalmazása az ütemtervi feladatok elvégzésére. A meglévő (eredeti) térségi tükör aktualizálása, kiigazítása és bővítése Szakterületi ágazati - adatlapok elkészítése (fenntartó, szolgáltatás, intézmény) Kérdőívek elkészítése (fenntartó, szolgáltatás, intézmény, szolgáltatást igénybe vevő kör...) Település, közösségi beszélgetések (tematika) A változások, javaslatok beépítése a térségi tükörbe (az összesítés alapján) II.5.2. Kistérségi jövőkép megalkotása A stratégiai tervezésnek mindig az aktuális állapotból kell, hogy kiinduljon (jelen esetben a kistérségi helyzetelemzés az a dokumentum, ami a fennálló viszonyokat és problémákat bemutatja), és egy ehhez képest kívánatos jövőbeli állapot, jövőkép meghatározását, elérési útját kell kidolgoznia. Az éppen fennálló problémákat, lehetőségeket és adottságokat, az előnyös belső és külső körülményeket meghatározva lehet a hosszú távú jövőképet megalkotni. A jövőkép nem más, mint egy ideális, a jelen problémáitól mentes, elképzelt jövőbeni állapot, amelyet rövid, tömör, közérthető formában szokás közzétenni. A jövőkép a jelenből építkezik, a jelen hiányosságaira és problémáira épít. A világosan megfogalmazott jövőkép belső erőt ad, motivál a célok elérésére. A túlterhelt, napi problémák szorításában dolgozók újra megtalálhatják az eredeti célokat, a tevékenységük értelmét. Közös értékrend és célok kialakításával segíti a szervezeti problémák megoldását. Biztos alapot szolgáltat a döntéshozatalhoz. Döntéseink valóban a céljainkat fogják szolgálni. 18

19 A tervezési folyamatban való részvétel fejleszti, elkötelezettebbé teszi a közösséget. Segíti az önállóság megőrzését: saját céljainkat fogjuk követni és nemcsak a külvilághoz alkalmazkodni. A jól kidolgozott terv segít a tudatosabb és eredményesebb munkavégzésben. 8 II.5.3. Alapértékek meghatározása A stratégia csak a közösen elfogadott és vállalt alapértékek szem előtt tartásával lesz végrehajtható. A gyermekszegénység csökkentése megkívánja legalább a Nemzeti Stratégiában foglalt alapelvek közös elfogadását. Nem pusztán szóban, eseti cselekvésekben, hanem a mindennapi gyakorlatban is. II.5.4. Helyzetelemzés A stratégiához készített helyzetelemzés többnyire statikusan mutatja be és elemzi az éppen fennálló állapotokat, ami alapján egy képet kaphatunk a kistérségről, az egyes településekről, a demográfiai helyzetről. Ezeket a viszonyokat értelemszerűen a helyi szakemberek sokkal jobban átlátják, mint egy külsős szakértő, épp ezért az elemzést minden térség illetve település maga kell, hogy elvégezze. A kistérség jelenlegi helyzetét természetesen számtalan külső tényező is befolyásolja, azonban ezekre hatással lenni nincs túl sok lehetősége a kistérségnek, ezért elsősorban azokat a folyamatokat érdemes elemezni, amelyek belső események, cselekvések, döntések következményei. II.5.5. Stratégiai célok, prioritások meghatározása A gyermekek szegénységének csökkentése, a leszakadás mérséklése érdekében egy település vagy kistérség számos célt határozhat meg, amelyeket a jövőképből vezethetünk le. A célokat azonban érdemes jól átgondoltan megválasztani és rangsorolni, mert ha túl sok vagy nehezen megvalósítható célokat választunk, az szinte biztosan kudarchoz vezet. A célokat a közösen elfogadott küldetésből, értékekből és a lehetőségek összevetetéséből lehet összeállítani. A célokat általában rövid- és középtávra (egy-három év), valamint hosszú távra (tíz-huszonöt év) szokás megfogalmazni. A rövid távú célok eléréséhez könnyebben lehet konkrét feladatokat és intézkedéseket rendelni, hiszen a feltételeket, amelyek között ezeket végrehajtjuk kevesebb ismeretlen tényező határozza meg, mint hosszú távon. Ezt a módszert alkalmazzuk a stratégia elkészítése során. 8 Forrás: Ökotárs Zsebkönyv

20 A stratégiai prioritásokat azért szükséges kidolgozni, mert a rendelkezésre álló források általában szűkösek, és nem elegendőek arra, hogy egyszerre minden területet azonos intenzitással azonos mértékben fejlesszünk. Logikus szempontok alapján kell kiválasztani a legfontosabbakat, és ezekre összpontosítani az erőforrásokat. A kistérségi gyerekiroda rangsorolás alapján három területet állított a saját stratégiájának fókuszába, melyek a Nemzeti Stratégia alapelveinek tükrében - a következők: a korai képességgondozás a közoktatás egészségesebb gyermekkor II.5.6. Akciók, intézkedések Az akciókat érdemes úgy megtervezni, hogy több alternatív megoldási tervet is készítünk, és ezek közül választjuk ki a legmegfelelőbbeket, a közösség számára leginkább elfogadhatóbbakat. Azonos célok elérésére eltérő stratégiákat lehet alkalmazni. Az ózdi kistérség esetében a leszakadás megállítása az elsődleges cél, mégpedig a leghátrányosabb helyzetű gyermekek szegénységének csökkentésével, amely nem csak az ő jövőjüket határozza meg, de hosszú távon az egész kistérség jövőjét is. A kistérség felzárkózatásának egy másik lehetséges módja lehetne egy intenzív, a helyi adottságokra épülő gazdaságfejlesztés. Ennek a lehetőségnek a figyelembe vételével indult el a gyermekszegénység elleni program. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a kistérségben található munkaerő minősége a gazdaságfejlesztési stratégiát jelentősen befolyásolja. Ha nincs kellő számú, megfelelő képzettségű ember, hosszú távon nem lehet sikeres gazdaságfejlesztési stratégiát kialakítani. A stratégia szempontjából lényeges kérdés a kistérség számára - ahol a 29 település közül 18 népességszáma nem éri el az ezer főt hogy a települések sikeresen tudnak-e együttműködni a szükséges szolgáltatások megszervezésében. A folyamat az óvodák, a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás kistérségi fenntartásba kerülésével elindult, de ez a kérdés nem csak az intézmények működtetésére és fenntartására vonatkozik, a gyerekstratégia megvalósíthatóságát is nagymértékben befolyásolja. Többféle módszert illetve eszközt határozhatunk meg, az egyik: valamiféle méltányos elosztás a települések között, amely minden település számára juttat valamilyen, a közösség számára fontos intézményt. A másik, hogy az intézmények (mikro) térségi központokba szerveződnek (a gyermeklétszám csökkenése felveti előbb-utóbb az óvodák további átszervezésének kérdését is), de ellátások-szolgáltatások az egyes településeken is rendszeresen és 20

21 megfelelő mértékben elérhetővé válnak. Mindkét megoldásra találunk példát a kistérségben, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, de eredményességük legfőképp attól függ, hogy a lakosság mennyire hajlandó elfogadni a helyzetet, és belátni, hogy a döntésnek jó oka van és megalapozott. A stratégia megalkotása során dilemmát okozhat még, hogy a családok anyagi helyzetének javítására vagy inkább a szolgáltatások minőségére kellene fektetni a hangsúlyt. A válasz nem egyértelmű, hiszen mindkét tényező releváns, és bizonyos mértékig rendelkezésre állnak eszközök mindkét fajta stratégia megvalósítására. Úgy gondoljuk, hogy a megfelelő szolgáltatások, különösen a korai gyermekkorban történő beavatkozások nagyobb hatást gyakorolnak a gyermekek jövőjére, mint a családok anyagi helyzetének rövid távú, vagy éppen csak alkalmi javulása. Ugyanakkor azt is tudjuk, elégtelen táplálkozás mellett, fűtött lakás hiányában nem lehet otthon tanulni, stb. tehát a mélyszegénység enyhítése érdekében mindent meg kell tenni, túl a jogszabályok kínálta lehetőségeken. (Pl. étkeztetés szünidőkben, adományszervezés, háztáji gazdálkodás elősegítése, stb. Ugyanakkor, ha családok anyagi helyzetének javítását összekötik olyan tevékenységekkel, amelyek növelik a felnőttek aktivitását, akkor sokkal eredményesebben lehet enyhíteni a mélyszegénységben élők helyzetét. Az aktiválás azt jelenti, hogy be kell vonni az érintetteket azokba a folyamatokba, amelyek az ő életszínvonalukat hivatottak javítani. Nem kényszerrel, hanem motivációval, segítségnyújtással, támogatással. Stratégiai kérdés továbbá, hogy a kistérségben a preventív, azaz megelőző jellegű beavatkozásra helyezik-e a hangsúlyt, vagy az utólagos beavatkozásokra. Azaz, mikor foglalkoznak egy-egy jelenséggel: akkor, ha már kialakult és a problémát kezelni kell, vagy akkor, amikor még csak valószínűsíthető, hogy a probléma a jövőben ki fog alakulni. A rossz körülmények között élő gyermekek több okból is eltérő módon fejlődnek, mint a jobb helyzetűek. Ez az eltérő fejlődés az óvodában, de főként az iskolában már konkrét lemaradásként, hátrányként jelenik meg: pl. sajátos nevelési igény, gyógypedagógiai fejlesztés szükségessége, stb. Általános igazság, hogy a megelőzés mindig sokkal olcsóbb, mint a korrekció, s egyúttal hatékonyabb is. Szintén nagyon fontos stratégiai kérdésnek látjuk, hogy a települések az életminőség javulását a humán erőforrás fejlesztésével, vagy infrastrukturális beruházásokkal kívánják elérni. Az infrastruktúra fejlesztés népszerű a lakosság körében és olykor elengedhetetlen is. Megállapíthatjuk, hogy viszonylag jó a kistérség pályázati aktivitása, a nyertes pályázatok között az infrastrukturális és gazdaságfejlesztési pályázatok vannak túlnyomó többségben, melyek remélhetőleg a jelenleg fennálló helyzetből kiutat jelentenek majd. 21

22 A Nemzeti Köznevelési Törvény január 1-jétől állami fenntartásba vette a köznevelési intézményeket, de a települési önkormányzatok köznevelési szerződés keretében vállalhatják az intézmények működtetését Néhány esetben tettünk erre vonatkozóan utalásokat a helyzetelemzésben, pl. gyermeklétszámok várható alakulása és az intézményi struktúra, szegregáció valószínűsége, stb. Ugyancsak stratégiai kérdés, hogy az általános iskolákban 16 óráig kötelezően szervezendő foglalkozásokat hogyan tudják majd a gyermekek felzárkóztatása, a hátrányok enyhítése érdekében ténylegesen jól kihasználni. II.5.7. Értékelés A stratégiaalkotás olyan folyamat, amely lehetőséget ad az utólagos korrekciókra. A megvalósítás eredményei illetve tapasztalatai birtokában értékelni kell a választott célok és az alkalmazott eszközök, módszerek helyességét, levonni a tanulságokat. A stratégia megalkotásának, majd megvalósításának folyamata gyakorlatilag megegyezik a projektciklus folyamatával. Nem véletlenül ciklusról beszélünk, hiszen a megvalósítás körforgás jellege abból ered, hogy egy-egy tevékenység általában újabb változások, fejlesztések szükségességét indukálja. Ennek fő oka egyrészt az, hogy ritkán sikerül 100 százalékban elérnünk azt, amit terveztünk, másrészt ha el is értük, mindig van hová fejlődni. Az eredmények értékelése során általában elemezzük, hogy mennyire voltak sikeresek az akciók, a tervezetthez képest milyen változások következtek be, és az esetleges nem várt változásoknak milyen okai lehettek Ezután újabb tevékenységet kezdünk, vagy újabb módszereket alkalmazunk azért, hogy közelebb kerüljünk eredeti céljainkhoz. Az általunk javasolt stratégiai és cselekvési tervben jól látható, hogy minden célhoz tevékenységeket, a tevékenységekhez pedig indikátorokat (az eredményesség és hatásosság mérésére alkalmas mérőszámokat) rendeltünk. Erre azért van szükség, hogy a megvalósítás eredményeit és hatásait mérni lehessen. Az értékelés szintén nagyon fontos eleme a felhasználók véleménye. Ahhoz, hogy a kistérség stratégiája sikeres legyen, érdemes az önkéntesen igénybe vehető szolgáltatások szakszerű értékelése, de legalább ugyanennyire lényeges a gyerekprogramé is. Az értékelés attól lehet hiteles, hogy nem a megvalósítók véleményét tükrözi, hanem mérhető mennyiségi és minőségi indikátorokon alapul. 22

23 III. Az Ózdi kistérség helyzetelemzése 1. ábra: Az Ózdi kistérség települései 9 Az Ózdi Kistérség az Észak-magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében helyezkedik el. A kistérség négy nagyobb egységre bontható: Nádasd-Hangony völgye: Arló, Borsodnádasd, Borsodszentgyörgy, Domaháza, Hangony, Járdánháza, Kissikátor Hegyhát: Borsodbóta, Bükkmogyorósd, Csernely, Csokvaomány, Farkaslyuk, Lénárddaróc, Nekézseny, Sáta, Uppony 9 Forrás: MTA-GYEP Kistérségi helyzetelemzés - Ózdi kistérség 23

24 Gömör: Bánréve, Dubicsány, Gömörszőlős, Hét, Kelemér, Királd, Putnok, Sajómercse, Sajónémeti, Sajópüspöki, Sajóvelezd, Serényfalva Ózd Az Ózdi kistérség a megye 15 kistérsége közül a második legnépesebb. A kistérség területe 550 km 2, központja Ózd város. A kistérség 3 városra (Ózd, Putnok, és Borsodnádasd) és 26 községre tagolódik, a kistérség népességének több mint fele a három városban él. A községek közül Arló a legnépesebb és Gömörszőlősön élnek a legkevesebben. A kistérség országos viszonylatban is az egyik legelmaradottabb kistérségnek számít: a 29 település közül a 240/2006. (XI. 30.) kormányrendelet szerint 26 társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliségi aránnyal rendelkezik. A szegénységi kockázatot 10 tekintve öt település (Arló, Domaháza, Farkaslyuk, Kelemér, Sajónémeti) a legmagasabb (10) fokú, igaz a többi település eredményei sem sokkal jobbak Az MTA Regionális Kutató Központja által számított érték. A szegénység mértékét jelző típusképző mutatók: Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60 évnél idősebbek arányában), 2005; Középfokú végzettségűek aránya a 18 évesnél idősebb népesség körében, 2001; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem és nyugdíj összege havonta, 2005; Foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, 2001; Regisztrált munkanélküliek a évesek arányában, 2005; Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya a 0 17 évesekből, 2006; Nem korbetöltött nyugdíjasok aránya, 2005; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem, Forrás: MTA GYEP: Kistérségi helyzetelemzés Ózdi kistérség 24

25 2. ábra: A települések szegénységi kockázati kódjai Sajónémeti Kelemér Farkaslyuk Domaháza Arló Sajómercse Járdánháza Hangony Csernely Borsodbóta Serényfalva Sáta Sajóvelezd Sajópüspöki Putnok Nekézseny Királd Hét Gömörszőlős Csokvaomány Borsodnádasd Uppony Ózd Lénárddaróc Bükkmogyorósd Borsodszentgyörgy Kissikátor Dubicsány Bánréve Forrás: MTA GYEP,

26 III.1. Demográfiai jellemzők Az Ózdi kistérség alapvetően aprófalvas településszerkezetű, a 29 település kétharmada 1000 fő, negyede 500 fő alatti, ugyanakkor Ózd és Putnokon kivételével kilenc nagyobb ( fős) település is található a térségben. A kistérség központja, Ózd fős lakosság számával az Északmagyarországi régió negyedik legnépesebb városa. A 18 éven aluliak teljes népességen belüli aránya vizsgálatakor szélsőségesek az adatok. Míg négy településen Arló, Domaháza, Farkaslyuk, Kelemér egyharmad körüli, (ami kiugróan magasnak számít az országos adatok tükrében), addig öt községben Bükkmogyorósd, Gömörszőlős, Királd, Lénárddaróc, Uppony kifejezetten elöregedőnek tekinthető a népességszerkezet, hiszen csupán a lakosság tizede gyermek. Összességében a kistérségben 20,7% a 18 éven aluliak teljes népességen belüli aránya. A 2003-as országos reprezentatív cigány vizsgálat szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a harmadik legmagasabb a romák népességen belüli aránya a megyék között (13,3%) ben a helyi jegyzők becslése szerint Ózd adatai nélkül a kistérség népességének közel harmada (28,2%) roma. 13 Ózdon az Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) szerint százalék a cigány népesség aránya. Az IVS helyzetelemzése négy városrészt különböztet meg, ezek közül kettőben (Keleti és Északi városrészek) a lakosság mintegy fele roma. 14 Teljesen roma falvak nincsenek, de Sajónémetiben a lakosság csaknem kétharmada (59,9%), további öt településen mintegy fele cigány. Ezek a községek egyértelműen gettósodásnak indultak, és közel hasonló a helyzet azon a hét településen is, ahol százalékos a roma arány. A helyi megítélés szerint három faluban (Gömörszőlős, Kissikátor, Nekézseny) egyáltalán nincsenek romák, négy településen pedig 1-2 százalék az arányuk Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella (2004) A magyarországi cigányság, Gondolat Kiadó- MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 13 Az arány számításánál Ózd lakosságát nem vettük figyelembe Forrás: MTA-GYEP: Kistérségi helyzetelemzés Ózdi kistérség 26

27 4. tábla: Lakónépesség, 18 éven aluliak, cigány népesség és szegregátumban élők Település a kistérség településein (a jegyzői adatlap alapján) Lakónépesség száma (2010. január) (fő) 18 éven aluliak Cigány népesség becsült száma aránya (fő) (%) száma (fő) aránya (%) Arló , ,9 Bánréve , ,0 Borsodbóta , ,8 Borsodnádasd , ,8 Borsodszentgyörgy , ,0 Bükkmogyorósd , ,3 Csernely , ,2 Csokvaomány , ,8 Domaháza , ,9 Dubicsány ,1 14 4,3 Farkaslyuk , ,4 Gömörszőlős ,6 0 0,0 Hangony , ,7 Hét ,4 5 0,9 Járdánháza , ,0 Kelemér , ,2 Királd ,5 15 1,6 Kissikátor ,7 0 0,0 Lénárddaróc ,3 7 2,3 Nekézseny ,9 0 0,0 Ózd ,4 na 29-33* Putnok , ,2 Sáta , ,4 Sajómercse , ,8 Sajónémeti , ,9 Sajópüspöki ,4 50 9,1 Sajóvelezd , ,3 Serényfalva , ,5 Uppony ,7 4 1,1 Ózdi kistérség , ,2 *Forrás: IVS helyzetelemzés (CKÖ és önkormányzati adatszolgáltatás alapján, 20008). A kistérségi átlag számításában nincs benne Ózd. **KSH, es népességhez viszonyított arány ***2008-as kistérségi esélyegyenlőségi helyzetelemzés. Az Ózdi kistérség népességszáma folyamatos csökkenést mutat, de elsősorban nem az élve születések aránya csökkent radikálisan az elmúlt években, évtizedben, hanem az elvándorlási hajlandóság növekedett. A képzettebb, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők egyre nagyobb 27

28 százaléka hagyja el a kistérséget: a munkaerőpiac beszűkülése, a slumosodó települések nem sok lehetőséget tartogatnak számukra. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, a kistérség társadalmigazdasági problémái továbbfokozódnak, aminek következményei beláthatatlanok. Éppen ezért a kistérség egyik legfőbb feladata, hogy újra megteremtse azokat a feltételeket, amelyek helyben tartják a képzett/szakképzett munkaerőt. 3. ábra: Természetes szaporodás (ezrelék) 4. ábra: Vándorlási egyenleg (ezrelék) 2,00 1,00 0,00-1,00-2,00-3,00-4,00-5,00-6, Ózdi kistérség Régiós átlag/összeg Ózd Megyei átlag/összeg Országos átlag/összeg 0,00-5,00-10,00-15,00-20, Ózdi kistérség Megyei átlag/összeg Régiós átlag/összeg Ózd Forrás: Az MTA-GYEP 2010-es kutatásában a következőket írják: A kistérségi gyerekes családok helyzetéről a jegyzők adatai alapján vannak információink, az adatszolgáltatás azonban itt is hiányos. Domaházáról, Ózdról és Lénárddarócról nincsenek adatok. Így a települések összehasonlítása és a kistérségi átlagok csak korlátozottan érvényesek (az ózdi adatok hiánya alapvetően befolyásolja az eredményeket). Itt azonban nincs lehetőség más (KSH) adatokkal való helyettesítésre, mivel a háztartásokról csak a 2001-es népszámlálásból nyerhetnénk információkat, ez pedig időben igen messze van. Mindenestre 26 településről rendelkezésre állnak a 2010-es statisztikák azokról a háztartás típusokról, amelyek az országos tendenciák alapján a legnagyobb szegénységi kockázatúak. A foglalkoztatott nélküli gyerekes háztartások összes háztartáshoz viszonyított kistérségi aránya a három település nélkül 12,6 százalék. 16 (Ha az összes gyerekes háztartás arányában tudnánk ezt megnézni, magasabb számarányt kapnánk, erről viszont nincs adatunk.) legmagasabb az arány 16 Ez az összes háztartáshoz viszonyított arányszám, így csak igen durva, közelítő adatnak tekinthető. 28

29 Keleméren (38,2%), és öt további településen is százalék a foglalkoztatott nélküli gyerekes családok összes háztartáson belüli aránya. Ugyanakkor feltűnően sok településről jeleztek jó helyzetet: a jegyzői adatlap szerint sem Gömörszőlősön, sem Upponyban nincsenek ilyen családok, és 11 településen 5 százalék körüli vagy az alatti az arányuk, miközben a munkanélküliségi, foglalkoztatási mutatók ennél rosszabb arányokat valószínűsítenek. (2009-ben országosan a gyerekes családok mintegy ötödében nincs foglalkoztatott. 17 ) A három és többgyerekes háztartások összes háztartáshoz viszonyított aránya a kistérség egészében 10,5 százalék. Az arány itt még inkább csak közelítő, mivel a három jelzett település mellett erről Dubicsány sem szolgáltatott adatot; 25 települést tudunk tehát összehasonlítani. Ennek alapján szélsőségesen magas a nagycsaládok aránya Farkaslyukon (82,8%). A második legnagyobb arányban Sajónémetiben (29,5%) vannak sokgyerekesek. Az igen kérdéses kistérségi átlagot mindössze öt település haladja meg, ugyanakkor a települések majdnem 40 százalékáról 5 százalék vagy akörüli arányokat jeleztek. (Ebben nincs benne Gömörszőlős és Uppony, ahol a jegyzők szerint nem élnek ilyen családok sem.) Az egyszülős családokról szintén 4 településen nincs adat (a fenti három mellett Keleméren). A 25 településen mindenestre összesen 926 egyszülős háztartás él, amely a kistérségi háztartások 7,1 százaléka. Farkaslyukon ismét kiugróan magas az érték, amely szerint a falu összes háztartásának majdnem fele (47,8%) egyszülős. Bükkmogyorósdon viszont senki nem neveli egyedül gyerekét. 5. tábla: A legnagyobb szegénységi kockázatú háztartástípusok száma és aránya a kistérségben, Háztartás ok száma (jegyzői adatlapok alapján) Foglalkoztatott nélküli gyerekes háztartások aránya száma (%) 3 és több gyereket nevelő háztartások Egyszülős háztartások Település aránya aránya száma száma (%) (%) Arló ,6 98 5, ,5 Bánréve ,6 2 0,4 5 1,0 Borsodbóta ,4 24 6,8 4 1,1 Borsodnádasd ,1 53 3,9 26 1,9 Borsodszentgyörgy , ,1 10 2,2 Bükkmogyorósd ,0 1 1,3 0 0,0 Csernely , ,5 8 2,0 Csokvaomány ,1 13 2,8 5 1,1 17 Az MTA GYEP megbízásából a TÁRKI által 2009-ben készített, a gyerekes háztartásokra reprezentatív adatfelvétel előzetes adata alapján. 29