A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TECHNOLÓGIÁK TÁRSADALMI ELFOGADOTTSÁGA 1. Farkas Tibor Kassai Zsuzsanna

Átírás

1 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TECHNOLÓGIÁK TÁRSADALMI ELFOGADOTTSÁGA 1 Farkas Tibor Kassai Zsuzsanna Absztrakt A tanulmány célja, hogy olyan szakirodalmi eredményeket és kutatást mutasson be, amelyek segítségével elő lehet mozdítani a különböző hulladékgazdálkodási technológiák társadalmi befogadását. Látnunk kell ugyanis, hogy a környezetalakító tevékenységünk eredete társadalmi jellegű, és így a következményeinek túlnyomó része sem lehet más természetű (Giddens, 1997). A hulladékgazdálkodási és egyben energiatermelő tevékenységek közül elsősorban a hőbontáson alapuló hulladékhasznosítási technológiára koncentrálunk. Jogilag a termolízis is hulladékégetésnek minősül, és a lakosság a zöld szervezetek nélkül is előszeretettel tiltakozik az ilyen eljárások ellen. A társadalmi tiltakozás objektív információkkal, hitelességgel és a helyi közösségek bevonásával azonban csökkenthető. Kulcsszavak hulladékgazdálkodás, termolízis, környezeti konfliktus, helyi társadalom, partnerség Bevezetés A nemzetközi gyakorlattól eltérően, Magyarországon a közvélemény-kutatás meglehetősen elhanyagolta a lakosság környezeti szemléletének megismerését. Ugyancsak kevesen foglalkoznak a lakosság és a környezetvédelmi programok kapcsolatának vizsgálatával. Viszont már régóta ismert az a tétel, hogy hiába 1 A kutatást a TÁMOP A-11/1/KONV sz. projekt támogatta

2 vannak az uniós és állami környezetvédelmi támogatások, ha nincs megfelelő tervezés, és a lakosság bevonása nem történik meg. Kovács már 2001-ben a következőképpen fogalmaz: A települések fejlesztésében prioritást kapó környezetvédelem csak akkor ad tényleges hosszú távú fejlődési esélyt, ha a területi autonomitás" lehetőségét kihasználók gazdasági törekvései egybeesnek a fenntarthatóságba vetett hittel és a lakosság tudatos, környezetkímélő életvitelének terjedésével. Következésképp a továbbiakban ki kell alakítani azokat a helyi és regionális stratégiákat, amelyek a közgondolkodást jó irányba formálva és építve az emberek környezet iránt érzett felelősségtudatát, erős környezeti lokálpatriotizmusát eredményezhetik. (Kovács, 2001; p. 165) Jelen tanulmányunkban a szakirodalom alapján elsősorban a hulladékgazdálkodással kapcsolatos társadalmi attitűdöket vizsgáljuk, valamint bemutatjuk azt a kutatást, amely a helyi közösségek környezettudatosságát ill. társadalmi elfogadottságát vizsgálja. A környezettudatosság A környezeti tudat (környezettudat) az egyének és a társadalom környezeti értékrendje, amelyet a környezetről alkotott tudás és a morális meggyőződés alakít ki. Integrálja az ember és környezete közötti interakció megértéséhez szükséges ismereteket és azt a szemléletmódot, amellyel körvonalazható környezetünk benne az emberi élet ökológiai, gazdasági, társadalmi fenntarthatósága. A környezeti tudat egyfelől segít a környezeti károkkal kapcsolatos gondok kialakulásának megértésében, másrészt rádöbbenti az embereket a veszélyek sürgős leküzdésének fontosságára, valamint a tudományos módszerekkel karöltve szervező és problémamegoldó erővé válhat. Világossá teszi a tettek következményeit, feltárja a korlátokat, s rámutat a társadalom szándékainak finom összefüggéseire is. Ezen az elméleti síkon születnek és formálódnak a lokális, regionális és globális környezeti rendszerek működésében meghatározó szerepet játszó döntések is, amelyek eredménye idővel a gazdasági és az épített környezetben válik láthatóvá, hatásuk pedig a természeti és a társadalmi környezetben jelenik meg (Enyedi, 2000; idézi Kovács 2001). A környezettudatosság a társadalom és annak tagjai számára legmegfelelőbb, hosszú távú környezeti érdekeket céltudatosan ötvöző, tudományosan megalapozott gondolkodás és az azon alapuló magatartásforma, melynek gyakorlati célja az ember és környezete közötti harmónia megteremtése. A környezeti érzékenység, a problémákra való fogékonyság és a környezettudatosság fokozatai genetikai, pszichológiai-mentális és tanult komponensekre vezethetők vissza. Az egyéni adottságok és jellegek mint ahogyan sok más emberi tulajdonság esetében is magukba foglalják a 2

3 környezetre irányuló gondolkodást, értékítéletet és magatartást is. A környezettudatosság összetevői egyfelől az egyéni érzékelés oldaláról a negatív vagy pozitív környezeti válaszokat kiváltó hajlamok, másfelől pedig a tanult, elsajátított ismeretek alapján formálódó, környezettel kapcsolatos nézetek és az ezekből fakadó cselekvési tendenciák. A környezeti beállítódás tehát egyrészt ösztönös, másrészt tanult viselkedési mintáktól, tudományos ismeretektől vagy ideológiailag alátámasztott eszméktől függ (Kovács, 2007). Az emberi környezet egy bonyolult egység, ami a kezelését nagymértékben megnehezíti. Amikor napjainkban a környezet leromlásáról beszélünk, akkor a környezet fogalmát a természet és az ember alkotta anyagi világra, a fizikai és biológiai környezetre szűkítjük le annak ellenére, hogy tudjuk, az ebben a szférában bekövetkező változások elválaszthatatlanok a társadalomban kialakult hatalmi viszonyoktól és azoknak intézményesült formáitól (politika, közigazgatás), a gazdaság fejlettségi szintjétől, kulturális tradícióktól (Buday-Sántha, 2009). A környezet és a gazdálkodás kölcsönhatását elemzik tanulmányukban Nagy és Káposzta (2003). Megállapítják hogy a vidéki népesség környezettudatosságának a fejlettségét nagy mértékben befolyásolhatják az Európai Unió gazdálkodással és vidékfejlesztéssel kapcsolatos irányelvei és szabályozása is. A lakóhely környezeti kultúrája, annak minden eleme befolyásolja az ott élők környezettudatosságát. A média, az oktatás, a kutatás-fejlesztés, a törvényi szabályozás, a vállalatok, a civil szervezetek, az intézmények és az egyén körül lévő társadalmi környezet befolyásolják a lakosság értékrendjét és hiedelmeit. Hatnak továbbá ökológiai tudásszintjére, vagyis arra, hogy mennyi információval rendelkezik a környezet állapotával, problémaival és a megoldási lehetőségekkel kapcsolatban. Az értékek és hiedelmek valamint az ökológiai tudásszint együttesen határozzák meg az egyének környezettel kapcsolatos attitűdjeit, a környezethez, a környezeti problémákhoz való általános pozitív vagy negatív viszonyulásukat (Schäfferné Dudás, 2008). A lakosság környezetvédelemmel való kapcsolatát jelenleg leginkább a közvetlen érintettsége határozza meg. Azok a környezeti hatások, amelyek láthatóak, és amelyek közvetlenül érintenek bennünket, aktivizálják a lakosságot, de gyakran az ilyen hatások sem elegendőek a környezeti magatartás megváltoztatásához. A lakosság környezeti tudata ma még általában kimerül a környezetszennyezés elítélésében, és nem törődünk a meglévő természeti erőforrások korlátozott voltával. Pedig e két tényezőt: a jelenlegi, közvetlen szennyezést, a tendenciájában már fenyegető, de jelenleg még közvetlenül nem érzékelhető környezeti károkozást és a természeti értékeket, a meglévő energia- és nyersanyagforrásaink védelmét egyaránt kellő komolysággal kell kezelni (Vass, 2008). 3

4 A környezettudatosság vizsgálata Az elmúlt években sorra jelentek meg gyakran a nyugat-európai országokban lefolytatott közvélemény-kutatásokra alapozott kutatási eredmények, amelyekből kitűnik, hogy a lakosságot érintő és érdeklő legfontosabb napi kérdések sorában a környezeti probléma az utóbbi évtizedben tapasztalható valamelyest gyengülő pozíciója mellett is vetekszik az alapvető munka- és létbiztonságra vonatkozó aggodalmakkal. Magyarországon az egyik legkorábbi vizsgálatok közé tartozik az 1987 és 1990 között készített országos reprezentatív vizsgálat, amelyet Hársfalvi Tamás, Kulcsár László és Misovicz Tibor vezetett 2. Ebben megvizsgálták az emberek környezettel kapcsolatos ismereteit, értékfelfogását, beállítódásait. A vizsgálat abból a feltevésből indult ki, hogy fontos összefüggés van a környezet objektív ökológiai állapota és az emberek ökológiai tudata között. A vizsgálat szerint a környezetvédelem előkelő helyen szerepelt a társadalmi problémák sorában. Az emberek közel fele ökológiai szempontból elégedett a lakókörnyezetével, egyharmaduknak pedig nem volt tudomása országos jelentőségű ökológiai problémáról. Az ifjúság némileg érzékenyebb volt, mint a felnőtt társadalom. A felnőtt lakosság 21%-a sem a saját környezetében, sem országosan nem látott semmilyen ökológiai problémát. Az iskolázottabb, urbanizáltabb és jobb lakáskörülmények között élő és főleg fiatalabb személyek mutattak nagyobb érzékenységet a környezeti problémák iránt. A lakókörnyezettel kapcsolatban leggyakrabban említett gond a szemételhelyezés (20%) volt. A megkérdezettek általában az ipari üzemek körüli területeket értékelték a legrosszabbnak (25%). A környezeti problémákról legtöbben (62%) a tömegkommunikáció (sajtó, rádió, televízió) segítségével értesültek, míg mások (11%) hallomásból szereztek tudomást a bajokról. Az emberek 56%-a nem tudta megmondani, hogy milyen szervezetek foglalkoznak Magyarországon környezetvédelemmel. A megkérdezettek 43%-a nem igényelt több információt környezetvédelmi kérdésekben, több tájékoztatást szerettek volna viszont konkrét ügyekben. A kutatók arra is rákérdeztek, elegendőnek tartják-e a környezeti ügyekről szóló tájékoztatást. A megkérdezettek 53%-a szerint minden tekintetben elegendő volt, de 29%-uk kétségbe vonta a tájékoztatás hitelességét. A tömegkommunikációt általában hitelesebb forrásnak tartották, mint a hivatalos szerveket. 2 Bővebben lásd: Hársfalvi, T., Kulcsár, L., Misovicz, T. [1989]: Környezetgazdálkodás és lakossági tudat. Kutatási jelentés (Készült a KVM megbízásából). Budapest 4

5 A lakosság aktivitása vizsgálatában a kutatók a cselekvőkészség három formáját különböztették meg: 1. Az egyéni cselekvésre való hajlandóság. 2. A csoportos cselekvésre való hajlandóság. 3. Az anyagi áldozatokra való hajlandóság. A tényleges aktivitás az alábbiak szerint oszlott el: A lakosság tényleges aktivitásának megnyilvánulásai 1. ábra hallott tiltakozásokról 26% akcióban részt vett 15% beszélget róla 28% hatóságokhoz fordult 16% tagja szervezetnek 3% nem érdekli 5% érdeklődik 7% Forrás: Hársfalvi, Kulcsár, Misovicz (1989) alapján saját szerkesztés A tényleges környezetvédelmi aktivitást motiváló tényezők közül a legdöntőbb, ha valaki nem hangsúlyozza személytelenségét, és így nem hárítja el magától a cselekvést. Akiket a természeti erőforrások kimerülése foglalkoztat, azok is hajlamosak az intenzív cselekvésre. Akik a gondok okait nem a tudati elmaradottságban, hanem a vezetés hibáiban keresik, azoknak is nagyobb a cselekvési kedve. A tényleges aktivitás erősségét befolyásolók tényezők közül első helyre az került, ha valaki közvetlen kapcsolatban áll a természettel (túrázás, horgászat, üdülés stb.). A tényleges cselekvéseket mozgatja még továbbá az egyéni felelősség vállalása, a civilizáció válságának az érzékelése. Összességében a rendszerváltás előtti társadalom környezethez való viszonyát, tudatosságát, értékrendszerét nagyban befolyásolta az iskolai végzettség, a lakótelepülés nagysága, az életkor, a szülők iskolázottsága, a 5

6 társadalmi ranglétrán elfoglalt hely és az ökológiai problémák iránti érdeklődés. Nagyon meghatározóak az életkörülmények, az életminőség adott szintje, a különböző gazdasági és egyéb kényszerek, továbbá a problémakörrel való történeti és kulturális szocializáció hiánya. A környezetvédelem a mindennapi élet szférájában kezdődik, de ennek fel nem ismeréséért elsősorban nem a lakosság a felelős. A rendszerváltás előtti időszak értékrendszerében az alapvető vagy létfenntartó értékek voltak a legfontosabbak. Ide tartoznak azok az értékek, amelyek az anyagi javakkal, a lakással, a ruházkodással, a gyarapodással függnek össze, és háttérbe szorulnak azok az értékek, amelyek az emberi lét kiteljesedését szolgálnák. További vizsgálatokról számol be Kovács (2007). Az 1992-es The Health of the Planet Survey nemzetközileg reprezentatív közvélemény-kutatás a környezeti attitűdöket, valamint a bűnözés, a megélhetés, az éhezés és a hajléktalanság megítélését mérte fel és hasonlította össze 30 európai országban, többek között hazánkban is. A Magyar Gallup Intézet 1994-ben, Zöldülő Magyarország Környezeti attitűdök 1994 őszén címmel, megismételte ezt a vizsgálatot. Ez a már csak a magyarok körében végzett elemzés kissé árnyaltabbá tette az 1992-ben kapott eredményeket, de lényegében hasonló képet adott a magyar lakosság környezettudatáról. Egyértelműen kiderült, hogy a környezeti problémakör más társadalmi kérdéskörökkel összehasonlítva Magyarországon is a jelentősebbek között szerepel. A Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) vizsgálata szerint a környezeti problémák iránti érdeklődés a középiskolások és felsőoktatásban részt vevők körében nőtt, a fiatalabb generációk pedig egyre környezettudatosabbak. A magasabb iskolai végzettségűek körében szignifikánsan nagyobb a környezeti tudatosság, például a diplomások jóval nagyobb hajlandóságot mutatnak a háztartási szemét szelektív gyűjtésére. A Magyarországot sújtó környezeti problémákat már igen súlyosnak ítélték a megkérdezettek a TÁRKI évi kutatásában, és csak a közvetlenül nem, vagy nehezen megtapasztalható környezeti károkat ítélték viszonylag kevésbé súlyosnak. A kutatásban a környezetkárosító tényezőkkel kapcsolatos ismeretekben jelentős hiányosságokat regisztráltak. Ez alól csupán azok a tömegkommunikáció által leggyakrabban említett tényezők voltak kivételek, mint pl. a savas eső, az üvegházhatás, az ózonlyuk, a szmog és a radioaktivitás (Vass, 2008). Kovács (2007) ismerteti a Magyar Gallup Intézet 2004-ben 1000 fős országos reprezentatív mintán végzett közvélemény-kutatását, amelyet a 18 éves és annál idősebb lakosság körében a környezetvédelmet, az energiafelhasználást és a velük kapcsolatos adópolitikát érintő néhány alapvető kérdésben végeztek. A kutatást végzők legfőbb kritikai észrevétele az állampolgárok környezeti aktivitásával hozható összefüggésbe. Megállapították, hogy a lakosság túlnyomó része ugyan hajlandó lenne egy bizonyos fokú (még 6

7 ha nem is túl nagy) áldozatra, ugyanakkor sokan másoktól várnak megoldást. A kérdezetteknek csak egy kisebb csoportja gondolja, hogy a környezet- és természetvédelmi problémák megoldásában az egyes embereknek épp akkora felelőssége van, mint az önkormányzatoknak, a környezetvédelmi szervezeteknek és a kormányzatnak. A lakosság szerint az államnak a környezetet erősen terhelő tevékenységeket fokozottabban kellene adóztatnia, valamint szigorúbban kellene fellépnie a legnagyobb környezetszennyezőkkel szemben, akik nem fizetik meg az általuk okozott károkat. A többség úgy véli, hogy a túlzott anyag- és energiafelhasználás fokozott adóztatása révén csökkenteni kellene a lakosság személyi jövedelemadó- és járulékterheit, sőt a kérdezettek 70%-a elutasítja a felvetést, hogy több adót fizessen, még ha a többletet az állam a környezet állapotának javítására fordítaná is. Az elmúlt évek környezettudatossággal kapcsolatos hazai vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy a környezeti problémák közül több elsősorban a szennyezések hatásai, az élelmiszerbiztonság és a fogyasztási pazarlás a társadalmi érdeklődés homlokterében áll (Hunyady, 2000; Székely, 2003; Valkó, 2003 idézi Kovács, 2007). Az égetéses technológiák társadalmi elfogadottságát vizsgáló kutatás terve A környezettudatosság kérdése szorosan összefügg a hulladékgazdálkodási technológiák társadalmi elfogadottságával. A környezetgazdálkodás és a hulladékok megsemmisítésének egyik nagyon fontos részét képezik az égetéses technológiák. A következőkben egy olyan kutatási terv előkészületeit ismertetjük, amely egy újszerűnek mondható égetéses technológia társadalmi elfogadottságának a vizsgálatát tűzte ki célul. Az Európai Gazdasági Közösség első hulladékgazdálkodási stratégiáját 1989-ben fogadták el, a hulladékgazdálkodási keretirányelv 1991-es módosításakor így már ebből indultak ki a döntéshozók. A stratégia öt irányelvet különböztetett meg, ebből három igazán lényeges e körben. A megelőzésnek két lehetősége van, technológia útján történő megelőzésről, vagy termékek útján történő megelőzésről egyaránt beszélhetünk. A két megközelítési módban egy közös pont van, a hulladéktermelés csökkentése. A technológiákkal kapcsolatos legfőbb elképzelés az ún. tiszta technológiák alkalmazása, míg a másik esetben termékek útján történő megközelítés a cél a termék teljes életciklusa környezeti hatásának megállapítása. Ez utóbbinak abban az esetben van értelme, ha már hulladék keletkezett. Ez az alapelv azokra a hulladékokra vonatkozik, amelyeket nem lehet újra felhasználni, illetve újra feldolgozni. Az ártalmatlanításnak két alapvető fajtája ismeretes, az égetés illetve a lerakás. Mindkettőnek komoly 7

8 feltételrendszere van, azonban a lerakás amely a maradékok végleges elhelyezését szolgálja csak rendkívül szigorú feltételek mellett történhet. Ezek meghatározása során figyelemmel kell lenni a helykiválasztásra, a helyek kialakítására, azok üzemeltetésére, a hulladékok előkezelésére, sőt a befogadott hulladék típusára és a bezárást követő ellenőrzésre (Csegődi, 2011). A hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítása többféle módszerrel történhet. A környezetvédők általában az alábbiak szerint csoportosítják a technológiákat 3 : Veszélyes hulladékégetők Kommunális hulladékégető Biomassza/zöld égetők Termolízis 4 / vitrifikáció 5 : A környezetvédő szervezetek elsősorban az égetéses technológiák környezetre gyakorolt negatív hatásai emelik ki. Szerintük a hulladékégetés a legdrágább hulladékkezelési módszer, amely nem váltja ki a lerakókat, sőt, veszélyes hulladéknak minősülő salakot termel. Az égetés hozzájárul a globális felmelegedéshez és energiapazarló. A környezetvédő szervezetek hatékony közbelépésével több helyen is sikerült égetőművek vagy pirolízisüzemek telepítését megakadályozni. Az egyik ilyen helyszín Sajóbábony volt. Ott negyvenezer tonna hulladék termikus ártalmatlanítását tervezték. Az üzem nem tudott megfelelni a hulladékégetéses rendelet szigorú kibocsátási előírásainak, és a Válaszúton Alapítvány, a HUMUSZ és a miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület kifogásolta az üzem hatástanulmányát. A Környezetvédelmi Felügyelőség az engedélyezési eljárást végzésében megszüntette (Szuhi, 2009). Kovács és Kelemen (2011) viszont egy sikeres történetről számolnak be a Duna-Dráva Cement váci gyárában. A váci cementgyár hagyományosan a legkörnyezetszennyezőbb üzemek közé tartozott Magyarországon. A rendszerváltás után a tulajdonosváltással a környezet terhelése nagymértékben csökkent ben azonban veszélyes hulladékokat is kezdtek égetni a gyárban. Az eljárás Európában már bevett volt, és engedélyezték is, mégis lakossági ellenállást váltott ki ban visszavonták a gyár veszélyes hulladékra vonatkozó engedélyét is. A cég először hiteles adatokkal próbálta a lakosságot meggyőzni, sikertelenül. Végül az önkormányzattal közösen egy társadalmi ellenőrző csoportot hoztak létre. Részletes környezetvédelmi 3 humusz.hu alapján 4 A hulladékok magas hőmérsékleten történő égetése, melynek során olyan termékek keletkeznek, melyeket energiatermelésre fel lehet használni. 5 Olyan hulladék-ártalmatlanítási technológia, melynek során a veszélyes anyagok üvegként kerülnek ki a rendszerből. 8

9 hatástanulmányt is késztettek, hírleveleket adtak ki, zöld számot is létesítettek így végül visszaszerezték a helyiek bizalmát, és a veszélyes hulladék égetésének a technológiáját újra elindíthatták (Szántó, 2008 idézi Kovács Kelemen, 2011). A hulladékok égetéssel és azon belül is termolízis keretében történő ártalmatlanítása energiahatékonysági kérdéseket is felvet. Az EU szabályozása egyértelmű ebben a kérdésben. E szerint az égetés elsődleges célja az, hogy lehetővé tegye a hulladék energiahordozóként történő felhasználását. A műveletet olyan körülmények között folytatják le, amelyek alapján megalapozottan hihető, hogy energiatermelés történik, azaz a megtermelt és visszanyert energia mennyisége nagyobb, mint az égetés során felhasznált energia. Továbbá az így keletkező többlet energia hő vagy elektromos energia formájában valóban felhasználható (Csegődi, 2011). A kutatásunk fókuszát jelentő hőbontásos eljárás (termolízis) egyre inkább az érdeklődés középpontjában áll külföldön és idehaza egyaránt. Számos magyar vonatkozású vizsgálat történt az elmúlt években. A hőbontás világszerte és Magyarországon is igen aktuális probléma, a hulladékok hasznosítással történő kezelésére kínál megoldást alapvetően termikus hasznosítási technológiák révén, de olyan végtermékek előállítására is alkalmas, amelyek esetében már anyagában történő újrahasznosításról beszélhetünk. Ugyan jelenleg a hulladékhierarchiával összhangban a termikus hasznosítási módok az anyagában történő hasznosítás mögé sorolódnak, de azt látni kell, hogy egyrészt az újrafeldolgozás, az anyagában történő újrahasznosítás vélhetőleg soha nem lehet teljes körű, másrészt egyre sürgetőbb probléma az energiaigény megfelelő kielégíthetősége a jövőben. A legtöbb anyag csak korlátozott számú alkalommal hasznosítható újrafeldolgozással (lásd például műanyagok), illetve sok esetben a hulladékban jelenlévő szennyezések vagy a hulladék megjelenési formája lehetetlenné teszik az anyagában történő hasznosítást. Ha máskor nem is, ekkor mindenképpen elkerülhetetlen lehet a termikus hasznosítás, hacsak nem az egyértelműen kedvezőtlenebb és jogszabályi szinten is kevésbé preferált ártalmatlanítást választjuk megoldásként. Mivel jogilag a hőbontáson alapuló hulladékhasznosítási technológiák is hulladékégetésnek minősülnek, a lakosság zöld szervezetek nélkül is előszeretettel tiltakozik az ilyen eljárások ellen. A fenti helyzet következményeképpen nem csoda, ha objektív információk hiányában - a felsőbb szintű döntéshozók számára is nehéz az egységes, szilárd álláspont kialakítása a témában. Holott a környezetnek és a társadalomnak az lenne az érdeke, hogy a környezetre ártalmas, illetve a gazdaságtalan megoldások ne valósulhassanak meg, ugyanakkor nyíljon meg az út mindazon beruházások előtt, amelyek valóban egyszerre szolgálják a környezet és a társadalom érdekeit (a TÁMOP a-11/1/konv c. projekt kutatási terve). 9

10 Kutatócsoportunk a termolízis-technológiával működő égetőművek társadalmi elfogadottságának ill. a kialakult konfliktusok kezelésének vizsgálatát tűzte ki célul. Meg szeretnénk vizsgálni, hogy a helyi közösségekben milyen attitűdökkel rendelkeznek ezekkel a technológiákkal kapcsolatban. Javaslatainkat arra vonatkoznak majd, hogy hogyan lehet az általában ellenséges attitűdöket a hiteles tájékoztatás, a helyi közösség bevonása által csökkenteni. A kutatás első fázisa a fellelhető szakirodalmi adatok feldolgozását jelenti. Itt fontos szerepet kapnak a lakosság környezettudatosságát vizsgáló röviden a tanulmányunk első részében is bemutatott kutatások. A további módszereink sokrétűek lesznek. A kutatás során olyan településeket választunk ki, amelyek valamilyen szempontból érintettek a termolízis technológiával kapcsolatban. Tehát olyan kisebb településeket keresünk fel ki, ahol már működik valamilyen termolízis üzem, vagy ahol megakadályozták ilyen üzem telepítését. Kontrolltelepülésként lesz egy olyan is, ahol nem létezik ilyen típusú üzem és nem is tervezik létesítését. A kérdőíves felmérésünk a lakosság környezettudatosságát és az energiafelhasználással kapcsolatos véleményét fogja feltérképezni. A kérdéseink részben megegyeznek a korábbi hasonló kérdőívek készítésénél használtakkal, így reményeink szerint időbeli összehasonlításra is alkalmas lesz a mérés. A kérdőívet online és nyomtatott verzióban is terjeszteni kívánjuk. Az a véleményünk ugyanis, hogy a manapság divatos online kérdőívek nem jutnak el a társadalom hátrányosabb helyzetű tagjaihoz. Azokon a helyeken tehát, ahol magasabb az ilyen rétegek aránya, a kérdőíveket kérdezőbiztosok segítségével fogjuk lekérdezni. A kérdőívezéssel egy időben interjúk is készülnek a vizsgált települések fontosabb szereplőivel. A kérdőívezés eredményeinek ismeretében fókuszcsoportos interjúk segítségével kívánjuk eredményeinket ellenőrizni és javaslataikat megfogalmazni. Összefoglalás Tanulmányunkban összefoglaltuk a környezettudatossággal és a lakossági attitűdökkel kapcsolatos néhány korábbi vizsgálat eredményét. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert így egy időbeli keresztmetszetben tudjuk értelmezni az általunk tervezett (és már megkezdett) vizsgálat eredményeit. A szakirodalmi feldolgozásból kiderült, hogy a kutatási eredmények ismeretében nehéz tényleges véleményre, konkrét cselekvésre vagy magatartásra következtetni. A helyi lakosság attitűdjeit olyan külső és belső tényezők is befolyásolhatják, mint pl. a tájékoztatás, a civil szervezetek 10

11 aktivitása, a helyi politika beavatkozása, a helyi társadalom állapota és részvétele a helyi döntésekben, a részvétel lehetősége. Ugyanakkor a környezetvédelemnek az értékrendszeren belül elfoglalt fontos pozíciója folyamatosan életben tartja a környezettudatossággal kapcsolatos érdeklődést. A tervezett felmérések és interjúk segítségével arra kívánunk javaslatokat kidolgozni, hogy hogyan lehet az égetéses technológiák társadalmi elfogadottságát növelni, hogyan lehet a helyi társadalmat bevonni és részvételét erősíteni az őket érintő döntésekben. Felhasznált irodalom Buday-Sántha Attila (2009): Környezetgazdálkodás. Dialóg Campus, Pécs Csegődi Tibor László (2011): A Hulladékgazdálkodás alapjai (kézirat) Hársfalvi Tamás Kulcsár László Misovicz Tibor (1989): Környezetgazdálkodás és lakossági tudat. Kutatási jelentés (Kézirat) Készült a KVM megbízásából, Budapest Kovács András Donát (2007): A környezettudatosság fogalma és vizsgálatának hazai gyakorlata, Települési környezet konferencia Debrecen Kovács András Donát (2001): A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata (in: Tér- és Társadalom 2001/3-4) Kovács Eszter Kelemen Eszter (2011): A környezeti konfliktusok kezelése (Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Gödöllő Nagy Henrietta Káposzta József (2003): The role of multifunctional environmental policy in the agricultural development, Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists: pp Volume 5, No. 6 Schäfferné Dudás Katalin (2008): A környezettudatosság többszintű értelmezése és a környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata (Doktori értekezés) Pécs Szuhi Attila (2009): Pirolízis bukta alapján Vass Edina (2008): Környezetgazdálkodás és lakossági tudat A kunbábonyiak környezettudatossága (kézirat) TÁMOP a-11/1/konv c. projekt kutatási terve. Szent István Egyetem- Békéscsaba 11

12 Abstract The aim of this study is to demonstrate earlier research results and a research plan which promote the social inclusion of new waste management technologies. The environmental shaping process of human being has its strong social aspects and so its consequences have the same nature (Giddens, 1997). Beside waste management technologies our research will concentrate on thermolysis. From juristic point of view the thermolizis is an incineration process and the local communities even without green organizations frequently protest against it. This kind of protest can be eliminated with the help of comprehensive information exchange, credibility and social inclusion of the local communities. 12