Csongor Barnabás előszava
|
|
- Ottó Veres
- 8 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1 Han-san A BÖLCS VIGYOR Károlyi Amy és Tokaji Zsolt fordítása Terebess Kiadó, Budapest, 1998 A könyv borítója Bővített (!) elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár Csongor Barnabás előszava A kínai festészetnek kedvelt témája a hegy, legtöbbször az egész képet betöltő, égbenyúló hegyorom formájában. A szeszélyes formájú sziklák, girbegurba fák, a kanyargó hegyipatak mellett csak a figyelmes szemlélő veszi észre az ösvényen baktató emberkét. Egy ilyen kép első benyomásunk szerint mintha az ember jelentéktelenségét fejezné ki a világ vételen nagyságához képest. A kínai gondolkodásban azonban a hegynek ezen túlmenő - vagy inkább: ezen inneni, szűkebb - jelentése is van. A hegyi ösvény magányos vándorában nem csupán a világmindenséghez képest magát jelentéktelennek tudó embert jeleníti meg az írástudó művész - írástudó, mert az e fajta festészet a régi Kínában úri kedvtelés volt, nem kézműves mesterség, - nem pusztán a városi életbe beleunt mandarin vágyódását fejezte ki a természet fensége, szépsége után, hanem a hagyományos életformának a hivatalnok-írástudó léttel ellentétes, ám attól mégsem elválasztható, azt kiegészítő változatának, a visszavonultságnak, remeteségnek a dicséretét és vágyálmát. A hegy ugyanis a visszavonulás, a remeteség helye volt a régi Kínában. Megművelhetetlen, és így megadóztathatatlan lévén, nehezen lehetett a mindent számbavenni és számontartani igyekvő mandarin-bürokrácia hatáskörébe vonni. Ide tartozik, hogy hegy és erdő hagyományosan szinonimák voltak: a síkvidékek erdeit kiirtották, hogy még több teret hódítsanak a parasztok faekéinek és kapáinak, az erdők sűrűjében régtől fogva rablók és szentek, a társadalom önkéntes és kényszerű kivetettjei találtak otthont, menedéket. Ilyen visszavonult írástudó, önkéntes számkivetett lehetett a hagyomány szerint kötetünk verseinek szerzője, Han-san - vagy tiszteletteljesebb nevén Han-san-ce, a Hideg-hegyi Mester: ím a nevében is ott van a hegy. Ezért csak lehetett, mert fennmaradt versein és néhány anekdotán kívül nem tudunk róla semmit - még a nevét sem ismerjük; nem állapítható meg bizonyossággal az sem, mikor élt. Neve alatt háromszáztizenegy vers maradt ránk - fele annak a számnak, amelyet egyik költeménye emleget. Az utókor szerzetes-költőként tartja számon, A Tang-kor összes versei c. gyűjteményben ilyenként szerepel a tizenkettedik rész élén - nem valami előkelő helyen, afféle függelékfélében: a szerzetesek versei után már csak a taoista papok, a halhatatlanok és szellemek művei következnek a negyvenezer egynéhány verset magában foglaló gyűjteményben. E besorolás is árulkodik arról, hogy a gyűjteményt összeállíttató mandzsu császár a konfuciánus értékeket mindenek fölé helyezte, - s bár megtűrte, nem különösebben kedvelte sem a buddhista, sem a taoista eszméket. Mit tudunk költőnkről? A fenti gyűjteményben versei előtt a szerkesztő bizottság a következőket adja tudtunkra: Han-san mesterről nem tudni, hová valósi. Tientajban, a Tanghszing járás Hanjen hegyében lakott. Meg-meglátogatta a Kuo-csing kolostort. Nyírfa kérgéből készített föveget, vásznat, állatbőrt, kopott lábbelit viselt. Olykor útközben hosszan énekelt, a falvakban, mezőkön jártában danolászott. Nem tudta senki, kicsoda. Mikor Lü-csiu Jin mandarin lett Tancsiuban, oda indulásakor találkozott Feng-kan mesterrel, aki megmondta neki, hogy a Tientajról jött. Lü-csiu ezért megkérdezte, hogy ki van azon a vidéken, aki méltó lenne arra, hogy mestere legyen? Feng-kan mester így szólt: "Hansan, aki Mandzsusrí, s Si-tö, aki Szamantabhadra bodhiszattva reinkarnációja. Ez utóbbi a Kuo-csing kolostor konyhájában a tüzet rakja." Lü-csiu megérkezvén hivatalába harmadnap meglátogatta a kolostort. Megtalálván kettejüket tisztelettel üdvözölte őket. Azok ketten nagyot nevetve megjegyezték: "Micsoda fecsegő ez a Feng-kan, micsoda fecsegő!
2 Amitábhát sem ismerné fel! Mit udvariaskodsz?" Azzal kiszaladtak a kolostorból, visszamentek a Hansan hegyre, Han-san mester bement egy barlangba és eltűnt, az üreg magától bezárult. Bambuszokra, fákra, kövekre, falakra írta verseit. Ezzel együtt a falusi házak falára írt szövegei háromszázegynéhány verset tesznek ki, ezeket kötetbe szerkesztették.* Egy személy azonosításához a régi Kínában családi és személynevén kívül származási helyének ismerete is hozzá tartozott: ezen általában nemzetségének székhelyét értették, megkülönböztetvén őt ezzel a hasonló családnevű más nemzetséghez tartozóktól. Az olyas valaki, akinek sem neve, sem származási helye nem volt ismeretes, különös, rendkívüli lénynek számított: nem lévén helye meghatározható a társadalmi hierarchiában, egyszerre számított társadalmon kívülinek - és felettinek. Mindenképpen jellemzőnek mondható, hogy a Han-san versek szerzőjének "neve" egy olyan helynév, mely magában is társadalmon kívüliséget sugall. Ha származási helyet nem említ is a fenti életrajz, a nevét adó hegy helyét meghatározza: a Csöcsiang tartománybeli Tientaj hegység nevezetes helye a kínai buddhizmusnak: kolostoraiból eredezteti magát a költőnk előtt több évszázaddal, a 6. században keletkezett, ismertebb, japán nevén tendai, a buddhista teológia szerteágazó gazdagságú irodalmát enciklopédikus igénnyel rendszerező buddhista iskola. Az életrajz azonban láthatóan nem a tendai, hanem a csan, japán nevén zen néven ismert irányzathoz sorolja Han-san mestert és társait. A csan-tanítást követők jelentéktelenségükkel, vagy éppen bizarr viselkedésükkel tűnnek ki, akár a taoista legendák eszelős, visszataszító külsejű koldusai, akikről rendszerint kiderült, hogy igazából földöntúli erőkkel bíró halhatatlanok. Amikor Feng-kan mester Han-sant és Si-töt Mandzsusrí és Szamantabhadra bodhiszattva, a mahájána buddhizmus e két nagy istensége megtestesülésének jelenti ki, tulajdonképpen ezt a hagyományt követi. Egybevág ezzel Han-san és Si-tö kölönc viselkedése is, amely egyben a minden konvención túllépő csan viselkedés tipikus példája. Hogy Si-tö és Feng-kan sem lehettek közönséges szerzetesek, arról az ugyancsak A Tang-kor összes verseiben található kurta életrajzuk tanúskodik: Si-tö a Csen-kuan korban Feng-kannal, Han-sannal nagyjából egy időben élt a Kuo-csing kolostorban. Annakelőtte Feng-kan csan mester a fenyves ösvényén járván lassú léptekkel, a Veres Fal útján találkozott egy tíz év körüli fiúval. Bevitte magával a kolostorba, s átadta a személyzetnek. Harminchat év után főszakács lett. Az ételmaradványokat mindig bambuszcsövekbe tette el, s mikor Han-san-ce eljött, elvitte a hátán. Egyik éjjel a szerzetesek valamennyien azt álmodták, hogy a hegy istene (san vang) azt mondta: "Si-tö megvert engem." Reggel a hegy istenén valóban botütés nyomait látták. Mind nagyon megfélemedtek. Mikor az történt, hogy Lü-csiu helytartó tisztelgett előttük, utána Han-san-cevel elmentek a kolostorból, nyomuk veszett. Később kolostorbeli szerzetesek a déli helycsúcsnál rőzsegyűjtés közben találkoztak egy szerzetessel, aki csontokat szedett össze mondván: "Si-tö ereklyéit szedem össze." Ekkor jöttek rá, hogy ebben a szakadékban pusztult el, ezért elnevezték Si-tö szakadékának. Egy tekercs verse van.** Feng-kan csan mester a Tientaj hegyen, a Kuo-csing kolostorban nappal közönséges, rizsen élő szerzetes volt, éjjel pedig bereteszelt ajtaja mögött dúdolgatott. Egy nap tigrisen lovagolva fenyvesek ösvényén érkezett Kuocsingbe, végigjárva a sétányokat prédikált. Mindenki nagyon megijedt. Egyszer a fővárosban, az udvarban kigyógyította Lü-csiu helytartót betegségéből. Mikor Lü-csiut kinevezték Tajcsouba, meglátogatta a Kuocsing kolostort, s érdeklődött, merre van Feng-kan csan mester lakása? Mondták, hogy a szútrák raktára mögött, nem embernek való helyen. Mindig van egy tigris, mely időnként arra jár és bömböl. Lü-csiu megérkezvén oda benyitott, de csak tigrisnyomokat látott. A szobában a falon máig fennmaradt két verse.
3 Si-tö, a lelenc a későbbi hagyományban Han-sannal együtt a csan példaképek jelentős alakjává nőtte ki magát: különösen japánban számos zen festő örökítette meg őket.*** A csan-tanítást az Indiából jött Bodhidharmától származtatja a hagyomány. Az alapító pátriárka a hatodik században a Honan tartománybeli Saolin kolostorban kezdte hirdetni tanait. Azt tanította, hogy az akkoriban Kínában uralkodó mahájána, Nagy Fogat buddhista irányzatok bonyolult követelményeket támasztó megváltástanával szemben az áhított tökéletesség, a buddha-természet nem rajtunk kívül létező elérendő cél, hanem ott van lényünkben elrejtve, csak meg kell találnunk magunkban. Harcot hirdetett a holt betű, a formális szabályok ellen, az intuitív megismerés, a lényegre való villámcsapásszerű rádöbbenés elsőbbségét hangoztatta. Kína körülményei közt ez együtt járt a hagyományos kultúra fontos részét alkotó írásos és íratlan hagyománnyal való szembekerüléssel, legalábbis azzal a részével, amely a társadalom hierarchikus rendjének mindenek felett való fontosságát hirdette. A csan tanítás ennek alapján felfogható az egyéni szabadság felé törekvésnek a hagyományos kötelékek ellen. E vonatkozásban egy tőről fakadt és azonos célt követett a nála majd ezer évvel idősebb másik kínai eszmei iskolával, a taoizmussal. Han-san verseiben nem véletlenül szerepel gyakran Lao-ce és Csuangce neve és tanítása. Buddhizmus és taoizmus e békés együttélésében kínai szemmel nem volt semmi rendkívüli: ritka esetben került csak sor eszmei kizárólagosság hirdetésére. Időszámításunk harmadik-negyedik századától meg is fogalmazódott a kínai hagyományban konfucianizmus és taoizmus viszonya olyképpen, hogy az előbbi "külső", az utóbbi "belső" tanítás, azaz a konfucianizmus a közösséggel való kapcsolatainkban szolgál eligazítóként, míg a taoizmus dolga egyéni sorsunk (testi épségünk és lelki életünk) rendbe tétele. Ha megpróbálunk a költő alakja körül kialakult fenti legendás-misztikus elemek burkán áthatolni, ehhez egyetlen eszközünk van, maguk a versek. Az életműt böngészve nem egy esetben találunk olyan utalásokra, melyek a költő életének konfuciánus vonásairól árulkodnak. Némely vers hivatalnokoskodásra utal, feleségről, gyermekekről beszél. Többek közt ez indított egy kutatót arra, hogy - összekapcsolva ezt az életrajzban pártfogóként említett Lü-csiu Jin mandarin személyére vonatkozó egyéb adatokkal - Han-sant egy, a 8. század közepe táján élt írástudóval azonosítsa. Más versek arról tudósítanak, hogy a családos költő földet művel valahol a hegyoldalban. Ez, bár nincs példa nélkül a kínai költészetben - elég Tao Jüan-ming-re és Tu Fu szecsuani korszakának egyes verseire utalnunk- ritka vállalkozás kínai írástudó részéről. Annyi bizonyos, hogy Han-san nem "népköltő" - a hagyományos kínai világban nem is igen képzelhető el az őstehetség, aki sok éves szigorú iskolázás nélkül, ösztönös, spontán költői ihletettsége jogán robbant volna bele az irodalomba: Han-san, verseinek tanúsága szerint nemcsak a buddhista szent könyveket ismerte, de a konfucianizmus és taoizmus műveit, a művelt verselés szabályrendszerét is. A versköltés írástudók általános foglalatossága volt, s nemcsak a verstan ismeretét, szabályainak, megtartását követelte meg, hanem a költői hagyomány ismeretének a saját versekben való tanúságtételét is - ma mi ezt a régi Kínában általánosan elfogadott gyakorlatot talán utánérzésnek, utánzásnak neveznénk. A buddhista költő minősítést költőnk természetesen kifejezetten vallásos témájú verseinek köszönheti. Az élet mulandóságával, visszáságaival, a szépség tünékeny, esendő voltával, a vágyak kötelékeitől való megszabadulás vágyával foglalkoznak ezek, olykor szelíd humorral, vagy bölcs rezignációval, - mindenesetre jóval nagyobb tehetséggel, mint a hagyományos kínai buddhista költészet didaktikus prédikációi. Költészete csúcsait pedig az alapjában véve vallási ihletésűnek mondható, szövegük szerint a Hideg-hegy zord fenségét, megközelíthetetlen szépségeit megéneklő versei jelentik. Ezekben a hegy fogalma újszerű jelképi értelmet nyer, a tökéletesedés útjának nehézségeit és szépségét fejezi ki. A versek általában az úgynevezett "régi stílusúakhoz" tartoznak, többségükben nyolc ötszótagú sorból állnak. Előfordul köztük néhány hét-, illetve még ritkábban háromszótagos sorból álló, olykor húszegynéhány sornál is hosszabb, vagy - különösen a háromszótagosak esetében - csupán pár sorból álló vers is. A versek rímeinek vizsgálata alapján egyes kutatók valószínűsítik, hogy egy részük Tang-kor
4 elejinek mondható, a hetedik század elejéről, más csoportjuk rímelése azonban határozottan másfél évszázaddal későbbre, a nyolcadik század közepe tájára utal. Témáikban, versformájukban azonban e két csoport nem különíthető el egymástól. Amennyiben ez a hangtani különbség valóban ekkora időrendi különbséget jelent, - némi túlzással tán az is elképzelhető, hogy a legkorábbi versek szerzője annakidején követőkre talált a Hideg-hegy környékén, s azok háromszáz éven át rótták költeményeiket fák oldalába, írták sziklafalakra, fák törzsére, házak falára, s ezeket aztán a buzgó utókor egybegyűjtötte egy gyűjteménybe, - valószínűbb azonban, hogy a kései versek egy már kötetbe szerkesztett gyűjteménytől inspirálódtak. Ilyesmire mutathat a néhány, Si-tönek tulajdonított vers léte is. Mindenesetre a Hansan nevét viselő versciklus minden tematikai változatosságával egységes képet mutat, ha nem egyetlen költőnek, akkor egyazon költői iskolának az alkotásai. Csongor Barnabás * Lü-csiu Jin látogatásának modern feldolgozását a Kuo-csing kolostorban Mori Ógai ( ) japán író egyik kései novellájában olvashatjuk: A tartományi főjegyzőt illő tisztelettel fogadták. Egy Tao-csiao nevű szerzetes a vendégszobába vezette Lü-csiut, és teával meg süteménnyel kínálta. Amikor befejezte a teázást, Lü-csiu megkérdezte: - Lakott ebben a kolostorban egy Feng-kan nevű szerzetes? - Feng-kan testvér valóban itt lakott, de zarándoklatra indult, és nem tért vissza - válaszolta Tao-csiao. - És mit csinált ebben a kolostorban? - Ő törte meg mozsárban a rizst a testvérek ebédjéhez. - Igen? Semmi olyan tulajdonsága nem volt, ami megkülönböztette volna a többi szerzetestől? - Dehogyisnem! Eleinte úgy viselkedtünk vele, mint kedves társunkkal, aki fáradságát soha nem kíméli. Amikor azután kezdtük megbecsülni és nagyra értékelni, akkor egy napon elhagyott bennünket. - Az hogy lehet? Mi történt vele? - Valami csoda történhetett, mert egy napon tigrisháton lovagolva jött le a hegyről. Úgy ment be a kerengőbe is, tigrisháton, és közben verseket szavalt. Nagyon szerette a verseket. Éjjel is gyakran lehetett hallani, amint egyedül szaval a remetekunyhójában. - Hmm! Mint maga a megvilágosodott Buddha! - mondta Lü-csiu, majd megkérdezte: - A remetekunyhóval mi lett? - Most üres. Éjszakánként néha tigrisüvöltés hallani abból az irányból. - Lenne szíves odavezetni? - kérte Lü-csiu, és felállt. Tao-csiao ment elől, és félreseperte Lücsiu útjából a pókhálót. Már alkonyodott, és a növekvő homályban a kunyhó még elhagyatottabbnak tűnt. Tao-csiao lehajolt, és a kőpadlón homályló tigrisnyomokra mutatott. A hegyről élet szél fújt az ablakon túl, és felkavarta a vastagon felgyülemlett faleveleket. A száraz levelek zörgése megtörte a csendet, és Lü-csiu megborzongott. Sietve kilépett a kunyhóból, és megkérdezte a mögötte álló Tao-csiaót: - Él ebben a kolostorban egy Si-tö nevű szerzetes? Tao-csiao furcsán nézett rá: - Jól tudja uraságod. Az imént a konyhában láttam melegedni Han-san testvérrel. Ide hívjam: - Szóval Han-san is ott van! Nagyon jó! Vezessen, kérem, a konyhához. - Ahogy uraságod parancsolja - válaszolta Tao-csiao, és elindult a főépület mentén nyugati irányba. - Mióta van Si-tö ebben a kolostorban? - kérdezte a háta mögül Lü-csiu. - Már jó ideje: Elhagyott gyermek volt, Feng-kan testvér talált rá a fenyves erdőben, ő hozta ide. - Értem. És mivel foglalkozik? - Három évvel azután, hogy idekerült, azt a feladatot kapta hogy a szentek szobrainak étel- és tömjénáldozatot mutasson be. De egyszer rajtakapták, hogy maga is lakmározott az áldozati ételből. Alighanem azért tett ilyet, mert nem tudta, hogy szentségtörés. Most a testvérek tálkáit mosogatja a konyhában. - Aha, értem - mondta Lü-csiu, majd néhány lépés után tovább kérdezett: - Az előbb említette Han-san nevét. És ő? - Han-san testvér a kolostortól nyugatra lakik egy hideg kőbarlangban. Si-tö elmossa az
5 edényeket, aztán a maradék rizst és zöldséget összegyűjti egy bambuszszárba. Han-san mindennap eljön érte. Aha - mondta Lü-csiu, és közben azon törte a fejét, hogy ha Han-san és Si-tö, akik ilyen módon élnek, valójában két szent: Ven-su és Pu-hszien, akkor vajon ki lehet a tigrisháton lovagoló Feng-kan? Úgy érezte magát, mint a vidéki ember a színházban, aki nem tudja eldönteni, hogy melyik szerepet melyik színész játssza. - Elég mocskos hely - mondta Tao-csiao, amint beléptek a konyhába. Alig lehetett látni a gőztől, amíg a szemük hozzá nem szokott a homályhoz. A kőfalak mentén hosszú asztalok álltak. Szerzetesek szedegették a fazekakból a rizst, a zöldséget. A három nagy tűzhely alatt még pislákolt a parázs. Tao-csiao beljebb lépett, és elkiáltotta magát: - Hé, Si-tö! Lü-csiu is a hang irányába nézett, és az ajtótól legtávolabb eső tűzhelynél két kuporgó alakot pillantott meg. Egyikük födetlen fővel guggolt, látszott, hogy meglehetősen hosszú a haja. Fonott szandált viselt. A másiknak a fejét faháncs kalap fedte, és facipő volt a lábán. Mindkettő sovány volt, és alacsony termetű. Tao-csiao hívására a fedetlen fejű visszanézett és elvigyorodott, de nem válaszolt. "Úgy látszik, ez Si-tö." A faháncs kalapos meg sem mozdult. "Ez lesz Han-san" - gondolta Lü-csiu. Pár lépést tett feléjük, és mélyen meghajolt. - Lü-csiu Jin vagyok, a császár tanácsosa és meghatalmazottja, Tajcsou főjegyzője, skarlátszín köntös és hal-jelvény illet meg - mutatkozott be. A két guggoló szerzetes egyszerre emelte fel a fejét. Azután egymás felé fordultak, és mélyről jövő kacagás tört ki belőlük. Majd hirtelen egyszerre felálltak, és iszkoltak kifelé a konyhából. Még hallani lehetett, amint futás közben Han-san azt mondja: - Biztosan Feng-kan fecsegett neki valamit! Lü-csiu hüledezett. A szerzetesek, akik előbb a rizst és levest merték, köréje sereglettek. Tao-csiao sápadt arccal állt ott, mint akit odacövekeltek. (Kacagó szerzetesek, in: A vadlúd, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983, o., Hürkecz István fordítása) ** Si-tö egyik versét Faludy György fordította le Öregszem címmel: Megroggyantam, öregszem, erőm fogy, kinevetnek, de sétálok: a felhők s a fenyők még szeretnek. Azt bánom csak, hogy máig a sült galambra vártam, s kormány nélkül sodródtam, részeg hajó az árban. *** Japán olvasatban: Kanzan és Jittoku (ejtsd: Kandzan és Dzsittoku), a két félnótás, vigyorgó alakot mindig párban ábrázolják, egyiküket gyakran szútratekerccsel a kezében (elmélet), másikukat söprűvel (gyakorlat); néha Feng-kan (japánul: Bukan)-nal hármasban szunyókálnak egy tigris hátára könyökölve. Ld. még: Miklós Pál, A sárkány szeme, Corvina Kiadó, Budapest, 1973, oldal. Miklós Pál: A Zen és a művészet, Magvető Kiadó, Budapest, 1978, oldal. Károlyi Amy fordításai: 1. Verseim minden olvasója örökre tiszta szívű marad. Zsugorik, kapzsik megjavulnak, a csaló pár nap mulva patyolat. Irtom a gonosz mesterkedést, mindenki megigazul önként. Maholnap eléri a buddhaságot, az, aki megtartja a törvényt. 3.
6 Hiu vesződség utad, Rideg-hegy. Nincs arra szekér, nincs ló csapás sem. Egymásbafutó, forgó szakadék és csúcs tetéz csúcsot véghetetlen. Ezerféle fű harmatot könnyez, fenyő dudol a szélzúgásban. Ezuttal is elvétem az utat, "merre menjünk?" kérdezem árnyam. 14. Szép szemöldökű városi leány gyöngyfüggői övén hogy játszanak! Virágok közt ilyen a papagáj, vagy pengő citera a hold alatt. Dala visszhangzik három hónapig, tízezren nézik tánca hogy forog. Mire jó ennyi könnyű gyors siker? A lotuszvirág nem bír el fagyot. 17. A négy évszaknak nincsen pihenője Év megy és év jő ujonnan. A végtelen sok élő egymást váltja, csak a kilenc ég változatlan. Világosodik keleten, nyugaton besötétül, virág lehull és ismét nyílni fog. De sötétből vissza nem térünk, mi Sárga forráshoz igyekvő vándorok. 18. Elment az év és vele bánata. Itt a tavasz, a színek megujulnak. Csörgő vízbe hegyi virág nevet, a bérci fák kék párát táncoltatnak. Ez a madarak, halak ideje, a lepkék boldogsága most van itt. Barátom folyton kóborol, nem bír aludni hajnalig. 21. Tüzes lovára pattan a lovag, fűzágat lóbál, ostorát lenditi. Azt mondja: "sohse halunk meg!" létra, hajó nem kell neki. Esze hamis virágának örül, egy reggel aszu-sárgán leli. A dús vajat, a sziklák mézét, ha jő a halál, többé nem izleli. 36. Házigazdám egy öregasszony, meggazdagodott négy-öt éve. Hajdanán ő volt a szegényebb, most meg rajtam nevet a néne. Ő rajtam nevet, hogy mögé kerültem,
7 én ő rajta, hogy megtollasodik. Egymást nevetjük, míg abba nem hagyjuk, napkeltétől napnyugatig. 37. Oly zavart lelküek a gazdagok, csapástól lassan magukhoz térők. Magtáraikba nem fér már a rizs, mégse kölcsönöznének egy mérőt. Ravaszkodnak, hogy szerezhessenek, silány selyemként veszik a szépet. De ha eljő haláluk perce, csak döglegyek a gyászoló vendégek. 58. Láttam egy sereg csapzott kutyát. Borzas és kusza valamennyi. Az egyik kószál, másik heverész, a többi kutya nékik senki, semmi. De dobj csak közéjük egy darab csontot: egymásnak esnek marakodva. A kutya sok, kevés a csont, nem vághatod egyenlő darabokra. 70. Holt ember húsát zabálja a disznó, ember a döglött disznót falja. Disznót nem bánt az ember bűze, embernek illatos a tarja. A döglött disznót folyóba dobják, a földbe temetik a holtat. Ott aztán nem eszik már egymást, lotusz is forró vízből sarjad Élet és halál példázata: jégről és vízről kell példát venned. Ha a víz megfagy, jéggé válik, ismét vízzé lesz, ha a jég enged. Ujra születik az, aki meghalt, halálba tér, ki világra téved. A jég és víz nem bántja egymást, élet és halál csak együtt szépek Ha egy jámbor és daliás ifju könyv nélkül tudja szent könyvek százát, akkor a világ mesterének hívja, nagyra tartják a tudományát. Hivatalhoz még nem jut ettől, szántás-vetés meg nem az ő dolga. Télen is vásott ruhában jár így, íly sorsra jut a könyvek bolondja.
8 156. Han-san-on csupasz féreg él, feje fekete, teste fehér. Két könyvet fog kezibe: egyik az Út, másik az Erény. Otthonában se tűz, se fazék, ruhát nem adtak neki. Bölcseség kardját megmarkolja, szenvedés ördögét ledöfi Ezer születés, tízezer halál -- mikor ér véget? Tévelygő érzésekbe sodor jövő-menő halál. Nem is tudod, szived míly drágaságot őriz, te lábadban bízó vak szamár A csillagok hálója szétteritve. A szirt tetején hold az árva lámpa. Teli kerek, nem csiszolt drágakő. Ott függ szivem, sötétben hold világa Tudással elkerülheted a halált? Tanulással az ínség elkerülhető? Mire jó a tudás szeretete? "A többinél különb a betűvető. Ha a férfi nem tud írást, biztos helyét nem lelheti." Ha tud: keverhet sárga-gyökeret fokhagyma-lébe, az baját-búját feledteti "A sors osztogat életet, halált, gazdagságot az ég" mondogatták a régiek, nekem ez együgyű beszéd. Az okos kívánja: ne hosszan éljen, csak a bolond kívánkozik mennybe. Könyékig vájkál kincsben a buta, józan fickónak nincs fityingje Ember világ szennyében élve, akár fazékban a bogár. Utolsó percig járhat körbe-körbe, a lábasból nincs szabadulása már. Isten, halhatatlan nem lehetsz, az élet kínja véget nem szakad. Az évek, hónapok akár a futó víz, és aggastyánná tesz egy pillanat Ötszavas verset ötszázat írtam,
9 hetvenkilenc hétszavút. Háromszavasat huszonegyet, összesen hatszázra rúg. Kőre róttam őket sorba, szép jelekkel, eldicsekszem. Ha valaki érti őket, csakis Buddha anyja, más nem Nem voltam én mindig remete. Vadonbeli ember a nevem. Turbánban szolgáltam ostobát, vászonba csavarom fejem. "Ha fészket lelsz uton, foszthatod" Jao és Sun nem parancsol nekem. Hivatali kalap majmoké, tudós átlép sáron, szennyesen Ezer felhő, tízezer folyócska, semmittevő tudós közbül él. Zöld hegyekben telik nappala, aludni a sziklaágyba tér. Gyorsan múlik ősze, tavasza, földi szennytől megszabaduló. Mire hagyatkozik derüje? Nyugodt akár ősszel a folyó Van a földön egy furcsa szerzet, igazán nevetséges fajta. Családot elhagy, nyűvi testét, de elve, hogy a világot csalja. Szennytől szabadító köntöse, csuhája bolhák otthona. Nem lenne jobb megtérnie, s menni amerre hajtja hajlama? 286. Szépreményű Vang diák gúnyol, hogy verseimben sokat vétek. Nem értek a "darázsderékhoz", nem értem a "darutérdet"! Nem jól váltok "síma hangsúlyt és csavartat", "ahogy szóm jön" teszem verssé. Én az ő versén mulatok: olyan mintha vak a napot énekelné Faluban lakom, apám sincs, anyám sincs, nevem se családom, egyszer Csang, másszor Csing. Tanulatlan vagyok,
10 nyomorult és szegény. De szivem gyümölcse: gyémánt kemény Han-san igéi ezek. De velük senki sem él. Persze, a méz méltóbb az ínyre, nehezen nyelhető a sárga gyökér. Engedve szívének az ember, vígan él, másképpen düh és bánat a része. De nézd csak a fabábot, a sorsa nyomor, ha a játéknak vége Testemre ürességből ruhát szabok, lábam teknősbékaszőr-cipőben tapod. Kezemben markolom nyúlszarvíjamat, lelövöm: tudatlanság, démonod Buddhista nem ügyeli már a törvényt, a taoista sem nyeli varázsszerét. Valahány bölcs volt hajdanában, mind a zöld hegyek lábához tért Van, aki nevet verseimen, pedig követem a klasszikus kánont. Cseng mestert, igaz nem nagyra tartom, s Mao úr szabályait sem használom. Nem bánt, hogy kevesen értenek, az értő barát legyen kevés. Ha egyre kung-sang módra dalolásznék, e bajból nem lenne menekedés. Ha értő olvassa verseim egyszer is, nyomban híressé válnak maguktól is. Tokaji Zsolt fordításai: 2. Roppant hegycsúcsokon választott lakom; madarak útja - ember még nem járt ott. Ha pedig keresnéd, hol van a portám: ahol a szikla fellegekbe mártott. Itten éldegélek pár esztendeje, láttam már, a tél tavaszba hogy váltott. Gazdagéknak küldöm ezen szavakat: - Üres nevekkel jól még dehogy jártok! 4. Szeretem, ha portám ember elöl rejtett; messzi otthonomhoz zaj és por nem ér el.
11 Kapumhoz a fűben én taposok ösvényt, Felhőknek kiadó mind a négy szomszédhely Dalolni, fütyülni madárkák segítnek; ha a Tanról szólnék, nincs ki bölcsen érvel. Olyan vagyok én most, mint a büdös cédrus, melynek több év is csak egy tavasszal ér fel. 5. Maradj meg barátom a lantnál s a könyvnél, jussért, hivatalért ugyan minek törnöd? Ha csábítana rang, hallgass asszonyodra; bár "hintók ura"-ként lenne derék kölköd. Szellő simogatná gabonamezőid, lenne halastavad, vízzel csurig töltött. Mégis irigyelnéd a kis ökörszemet, ki egyetlen ágon is békességben költött. 7. Bújtam a könyveket, lettem vívó lovag; egy szent bölcsre leltem, hálás voltam neki: Keleten szolgáltam, de nem ért méltóság, nyugaton támadtam, de nem tüntettek ki. Tanultam bölcselni, tanultam harcolni; tanultam harcolni, tanultam bölcselni. Mára megvénültem, hogy' elaggott testem; s nyamvadt életemben, lám nincs dicső semmi! 8. Bölcs Csuang-ce azt kérte, hogy temetésekor: "Az Ég és Föld legyen koporsómul majdan!" Meghagyom hát én is, ha időm lejárna, csak egy gyékényt alám, ne legyen más rajtam! Tetemem táplálja a döglegyek hadát, gyásztól ne riadjon szentek fehér darva. Mint, kik éhenvesztek a Soujang hegyekben, tisztességben élve, örömben meghalva. 9. Az emberek kérdik: "Hol a Hansan útja?" Az útjain járni bizony nincsen remény. Nyáron sem olvad fel a jégpáncél rajta, s bár nap süt, nem látsz át sűrű ködfüggönyén. Mint én, hisz hozzám is hogyan jutnának el? A te lelked más, mint amilyen az enyém. Mert ha lelkünk mégis hasonlítna, akkor felkerekednél s ide költöznél mellém. 10. Ha nagy ritkán az Ég száz láb magas fát szül, kivágják, hogy legyen gerenda belőle. Ám szemöldökfának sajnálnák használni, félreeső zugba teszik egy időre. Hosszú évek múltán még mindig jó erős, csakhogy rég lehámlott róla kéregbőre. Egy szép nap valaki látja, előveszi,
12 Talán még lehetne istálló cölöpje. 11. A sivatagba hajtom lovam, a romváros ott mindig meghat. Fenn-lenn régi lőrések sora, szerte sokféle ódon sírhant. Árva gyom árnya reszket maga, dermedt a sírőrző fák hangja. Ma már csak közönséges csontok, kik jajongtak név nélkül halva. 12. Papagájnak nyugat otthona, lépre csalják, s elhozzák onnan, hogy széphölgyek játéka legyen, reptetik s nevetik ha huppan. Aranykalitka lesz jutalma, lekopaszul majd toll-ruhája. Jobb a vadlúdnak, s a darunak, repülnek fellegek nyomába. 13. Jáde teremben gyöngyös függöny, gyönyörű szűz leány mögötte. Istennőknél, tündéreknél szebb, mint a hamvas barack oly üde. Keleten tavaszi köd gyűlik, nyugaton őszi szél vonul át. Így múlik el harminc év gyorsan, s a lány, mint a száraz cukornád. 15. Szüleim könyveket hagytak rám, Szántóföld, kert - másra nem vágyok. Asszonyom serényen sző - katt-katt, fiacskám játszik, gügyög-gagyog. Virágok közt táncra perdülök, kis madár dalod add elő! Ki jön, hogy vélem csodálja ezt? Csak ritkán egy-két rőzseszedő. 16. Zöld sziklák tövében van az otthonom, kertem gyomján kívül mást le nem metszek. Friss akác fürtjei csimbókban lógnak, Vénséges vén szikla fala meredek. A hegy gyümölcseit majmok majszolják, tó hala ficánkol kócsag csőrében. A halhatatlanságról egy-két könyvet fa alatt ülve dünnyögve böngészem. 19. Kézírásod túl széles, nyújtott,
13 a formája is ormótlan, nagy. Amíg élsz vannak korlátaid, halva meg névtelen démon vagy. Régtől fogva sokan így jártak, te sem kerülöd el a halált. Jöjj hát velem a felhők közé, s tanuld a "bíborgomba'"dalát! 20. Ha tested és lelked pihenni vágyna, jöjj az oltalmat nyújtó Rideg-hegyre. Gyönge szellő neszel fenyők rejtekén, hogy tisztábban hallhasd, menj közelebbre! A fák alatt egy loboncos ősz öreg, a Tao könyveit motyogó remete. Tíz esztendeje, hogy haza sem jutna, hisz a visszautat rég elfeledte. 22. Rózsásfelleg-evő mester lakik itten; lakhelyét kerüli közönséges vándor. Az évszak itt bizony mind hűvös és csípős, a tavasz éppolyan, akár az ősz máskor. Rejtett völgyben csermely folyvást locsog-csobog; friss szellő csiklandoz magas fenyőfákat. Ha félnapig magadban itt elücsörögnél, elfeledve máris száz évnyi búbánat. 23. Fiatal asszonyként Hantanban, hol élek csengő dalom hangja siklik, úszik lágyan. Ide költözködtem, itt van csöndes lakom, s ezt a régi nótát zengem mostanában: "Becsíptél, ne mondd hát: 'Haza kéne mennem', messzi még a reggel, s csak az minden vágyam, ha már itt vagy nálam, maradj éjszakára, tiéd hímes párnám, vár rád ezüst ágyam." 25. Miként a bölcsek: te megvetsz engemet. Miként a balgák: én megvetlek téged. Nem kell több balga és nem kell több bölcs sem, e perctől kezdve vessünk ennek véget! Éjjel a tündöklő holddal éneklek, hajnalban fehér felhőkkel táncolok. Hogy tudnék csöndben elmélkedni nyugton? Miközben ülök, hajam egyre lobog. 27. Zsúptetős házamban vidéken lakom, portám előtt sosem jár lovas szekér. Az erdő mélyén madarak fészkelnek, halakat rejt mindegyik patak és ér. Erdei gyümölcsöt szedek fiammal, hegyoldalt szántjuk asszonyommal párban.
14 Otthonomban vajon mit is találnál? Nem mást, csak a könyvekkel teli ágyam. 31. Árny jár, kúszik fel a Hansanra. Zúg-búg a jéghideg zuhatag. Cseng-csöng apró madarak dala. Csend-csönd, itt fenn ember nem marad. Súg-búg a szél, arcomba csapkod. Hull, hull, a hó rajtam egy arasz. Hétre hét, nem látom a napot. Évre év, nem köszönt a tavasz. 34. Két teknős utazott az ökrös szekerén. Útközben megálltak, egy kis játék kijárt. Ám az árokból előbújt egy skorpió, az ölést unta már, kocsikázni kívánt. "Ne ültessük fel őt!" - súgta a józan ész, mégis felpakolták, jól meg is fáradtak. Huss, szemhunyás alatt lecsapott a fullánk. - Légy kedves és tégy jót, döfés lesz jutalmad! 35. Tavasz elején a selyemhernyók még aprók. Lányok jönnek virágot szedni, s csokrot kötnek, a fal mentén kergetnek szálldosó pillangót, a tóban békák fején koppannak kis kövek. Selyem ruhaujjukba gyűjtik a friss ringlót, arany hajtűik karca bambuszhajtásokon. Tavaszi csacsogás, megannyi bájos színfolt, sokkal jobb itt nekem, mint bármikor is otthon. 39. Fehér daru visz zamatos gyümölcsöt, csak egyszer pihent ezer mérföld alatt. A Penglaj hegyekbe igyekszik, eleséget visz, amit társának ad. Még messze az otthon, de tolla kihullt, magányosan a bánat kedvét szegi. Mikor boldogan visszaszáll fészkére, párja és kicsinye meg sem ismeri. 40. Hozzászoktam régen, hogy elvonultan éljek, de most épp Kuo-csing felé taposom a sarat. Néhanap beugrom a jó öreg Feng-kanhoz, a ha már ott járok remélem, Si-tö is fogad. Majd magányos utam a Rideg-csúcsra veszem, ott nincs kivel beszéljek, nem kellenek szavak. Keresem, kutatom a Forrásanincs-csermelyt, forrása kimerült, de vize el nem apadt. 41. Ha elmúlt életedben egy fajankó voltál,
15 megvilágosodni e létedben sem lehet. Ha ma csupán ágrólszakadt szerencsétlen vagy, okát előző léted tetteiben keresd. Ha mostani életedben sem szorgoskodnál, új léted is épp olyan lesz akár a régi. Ha célod a túlsó part, de nincsen ladikod, a háborgó vizeken bajos lesz átkelni. 45. Naponta használunk szerszámot, eszközt, mindnek meg van hol, mikor s mire való. Baj ha nem ismerik rendeltetésük, rossz kézben a legjobb se használható. Ha mondják, készíts fából vaskarikát, sajna hiába, ily munkát ne vállalj. Ha Hua-liuval fogatnának egeret, ő sem érne fel egy sánta macskával. 46. Örökké ugyan ki élhetne? A halál mindenkit elragad. Nagyra nőtt tested még épp csak hogy eszmél, s máris felsöprik maréknyi hamvadat. A Sárga Forrásnál nincs hajnal, a zöld fű tavaszt alig láthat. Elmegyek oda, ahol szívem sajog, a szélfútta fenyők közt megöl a bánat. 48. Mintha minden nap folyton részeg lennél, az évek fogynak, s te nem pihensz soha. De majd gyomos földbe temetnek téged, ahol nem pirkad, a nap nem süt oda. Húsod és csontod szétmállik teljesen, a lelked is szertefoszlik, elsorvad. Akár még a vasat is elharapnád, de nem vagy képes, hogy Lao-cét felolvasd. 49. Egyszer megpihentem a Rideg-heggyel szemben, és itt maradtam, itt lakom már harminc éve. Tegnap még voltak szeretteim, barátaim, de mára a Sárga Forráshoz tért többsége. Mint az égő viaszgyertya, úgy fogy az élet, úgy siet, mintha zúgó víz hátán rohanna. Reggel ahogy bámultam árva árnyékomat, észrevétlen kicsordult könnyem két patakja. 64. Árad és hömpölyög a Sárga-folyó, soha sem pihenve rohan keletre. Vizét tisztának sehol sem láthatod, a halálba tér mindenki élete. Ha fehér felhőkön kívánsz utazni, minek növesztenél ahhoz szárnyakat?
16 Tégy mindent a legjobb tudásod szerint, használd ki, hogy még fekete a hajad. 66. Ha csöndben maradsz, s örökké csak hallgatsz, tudásod hogy ismerné meg a jövő? Ha remeteként élsz az erdő mélyén, elméd bölcs fénye hogy ragyogna elő? A korhadt fák oltalmat nem nyújtanak, szél és dér marja, emészti el őket. Ha cserépökörrel a sziklát szántod, aratható rizs azon biz' nem nőhet. 75. Itt a világban élnek oly ostobák, kábák, zavartak, akár a szamarak. Értik ugyan az emberi beszédet, de vágyak után mind disznóként szalad. Oly fennen járnak, hogy az mérhetetlen, szájukból hamisak az igaz szavak. Ki lenne képes diskurálni vélük? Kergesd el őket, itt ne maradjanak! 81. Kristálytiszta forrás, smaragdzöld patakok; Rideg-hegyen a Hold fehér színbe ragyog. A csöndben tudom jól: megvilágosodtam, ürességet nézve még nyugodtabb vagyok. 85. Oly temérdek féle-fajta az ember. Hírért, haszonért van tervük százféle. Dicsőség után egyre áhítoznak, Buzgón sürögnek, mind jólétben élne. A lelkükben szemernyit nem pihenve, Ködként kavarognak, mit szél fú félre. A család bizony szoros közösség, egy mondja: "igen" - száz ért egyet véle. Ám nem tart ez tán hetven esztendőt sem. A jég olvad, a cserép roppan: vége. Haláloddal minden más is odavész, akkor öröködbe ugyan ki lépne? Mikor sárgöröngy a vízben elmerül, megtudod majd: bölcs élet ez, megérte? 86. A zsugorik vagyonuk úgy imádják, miként fiókáját a bagolymadár, ki fölcseperedvén felfalja anyját. A kapzsikra is balsorsuk rátalál. Vesd el a vagyonod, és boldog leszel, vagy ha kuporgatod rád sorscsapás vár! Aki szegény, és nincs mit féltenie, kék felhők közé szárnyát rebbentve száll.
17 87. Az otthonodtól tízezer mérföldre, kardoddal a gaz hunokat aprítod. Ha győzedelmeskedsz, ők vesznek oda, de ha ők győznek, néked lesz ott sírod. Ha életüket te magad sem szánod, Miért bűn, ha véled végez valaki? Megtanítom néked a hadtudományt: - a legjobb taktika, hogy ne légy kapzsi! 88. Az izzó düh csak tűz a szívben, fölperzseli érdem-ligeted. Ha bodhiszattvák útját vágyod, türelem, s óvd igaz elmédet! 91. E világnak roppant sok "bölcs" embere, balga tökfilkók, csak küszködnek hiába. Dehogy akarnának egy jobb jövendőt, tettük nem vezet csak gonoszkodásra. Barátjuk az öt vétek s a tíz gonosz, ők a három méreg atyafisága. Mihelyt meghalnak, pokolra kerülnek, mint ezüstjük most a kincseskamrába. 99. Csüggedt s nincstelen szegény írástudók, éheznek, fáznak, alig bírnak élni. Dologtalanul rímeket faragnak, keserves munka lelkük beleszőni. De soraikat ugyan ki gyűjtené? Azt javallom sóhajodnak vess véget, mert ahol ők egy tál ételért írnak, ott még a kivert kutyák sem ennének Éhes csavargók fáznak, élnek állati sorban. Templom lépcsőin alszanak, könnyük hull sikátorban. Mindig rizsről álmodnak, télen nincs meleg ruha. Jussuk egy szalmakéve és öt pint silány korpa Szemrevaló kis csapszék ez, volt itt jó bor mindig elég. Cifra zászló is hirdette, boruk becsülettel mérték. Mért nem megy az üzlet mégsem? Okold portájuk vérebét,
18 mert annak, ki betévedne, megharapja az ülepét Ki ez a kóborló öreg írástudó? Időről-időre a fővárosba jön. Hány éve is? Harminc, talán több is annál? Elbukott vizsgáin, négyen vagy tán ötön. A tarisznyájában nincs egy árva peták, kosarában is csak sárga könyvtekercsek. Amikor elhalad a pecsenyés előtt, oda sem mer nézni, pedig nem is evett 124. A módosokhoz járnak messzi rokonok is, csak mert pénzből és rizsből van nekik temérdek. A szegények házából fogynak a rokonok, s nem azért mert kevesen vannak a fivérek. Siess, siess, fordulj vissza amíg nem késő! A méltóság kapuja előtted nincs nyitva. Hiába kódorogsz a Bíbormadár úton, csak elnyűvöd bőrcsizmád, s elkopik a talpa Az új termés még nem érett be, ám a régi már mind elfogyott. Kölcsön kérnék egy mérőnyi rizst, egy gazda házánál kopogok. Azt mondja kérjek a nejétől, de ő meg a férjéhez küldött. Gyűjtened kell, hogy ne légy szegény, csakhogy a gazdag mind ütődött Rozzan vénember fiatal mátkája, gyűlölködik, hogy férje feje deres. Roskadt vénasszonyt a fiatal ura, utálja, mert bőre ráncos s visszeres. Ha vénembernek vénasszony a párja, végre mind a kettő egymásra talált. Ha fiatal lánynak legény az ura, a boldog párnak készülhet a nászágy Madarak éneke andalít, szalmakunyhómban most ledőlök. Cseresznye szikrát hány vörösen, fűzbarka leng, mint a hajfürtök. Elnyeli a nap a zöld csúcsot, a tavat felhők mossák szebbre. No, ki hagyja ott a szennyt s piszkot, hogy feljöjjön a Rideg-hegyre? 132.
19 Az ember nem akar szegény maradni, akiknek nincs pénze, terveket szőnek. Egy borjút tartanak, nevelnek nagyra, hogy életet adjon további ötnek. Azok is majd mind borjakat ellenek, s már nem is számolják, annyi a tehén. Tao Csu uramhoz küldöm üzenetem, hiszen még ő sincs olyan gazdag, mint én Tegnap éjjel álmomban otthon jártam, a feleségem szövögetett éppen. A vetélővel babrált s eltűnődött, a gyönge teremtést egyre csak néztem. Megszólítottam, és ő felém fordult, nem ismert meg, láttam üres szemében. Hisz sok éve, hogy hazulról elmentem, hajam színe sem olyan már, mint régen Az ember élete száz esztendő sincs, ám búja-baja elég ezer évre. Önmagad miatt is, jaj megrokkanhatsz, hát még ha aggaszt utódait léte!? Legalul vizslatod gabonád földjét, Fenn eperfádnak lesel tetejére. Keleti tengerbe ha hull mérlegsúly, végre megérted, pihenned is kéne Élnek e világon oly furcsa lények, korhadtak, üresek, mint a fatuskó. A szavakból semmit meg nem értenek, azt mondják: "Valamennyi gondunk múló." Kérded, mi a Tao, ésszel föl nem fogják, hogy hol van Buddha, nem érdekli őket. Ha egyre keresed a dolgok okát, a végtelen bánat-tenger megölhet Az ifjú Tung úr palotában lakott, pompásan járt-kelt a császár kedvence. Sárga libapehely szín inget viselt, nem festett még szebbet piktor ecsetje. Lova patája a havat kavarta, nyáron szállt körötte vörös porfelleg. A kíváncsi nép az utcára tódult, ámulva kérdezték, ki fia lehet? 138. Ez a szégyentelen ki fia-borja? Gyűlölködik egyre, mérhetetlenül. Mindig csak dúl-fúl, elméje ostoba, szemén bormámor kába ködleple ül. Buddha előtt földre nem veti magát,
20 szerzetesnek sem adja a kenyerét. Csak azt tudja, honnét vágjon egy falást, az égvilágon más egyébhez nem ért A városban északon élt a vén Csung, házában bor s hús mindig volt nagy halom. Mikor megboldogult vén Csung asszonya, gyászolók tolongtak utcán s udvaron. Hanem, mikor vén Csung maga is elhunyt, bizony nem siratta őt meg senki sem. Ki poharából ivott s húsát ette, hogyan lehetett ennyire szívtelen? 143. Az utam ódon sírok között vezet, a könnyek elfolytak, csak én sóhajtok. Törött kriptából kifordult koporsó, benne hevernek csupasz, fehér csontok. Oldalra dőlve urna, cserépedény, megpiszkálom, de nincs jádelapocska. Szellő érkezik, bévülre lopódzik, s a hamvakat fújja, ki tudja hova Magányosan ülök a hegyen fent-lent, lelkem kétségek tengerébe hullt, fúlt. Hegy derekán felhő-gyűrű leng-leng, völgyek torkából a szél fájón súg-búg. Majom had csörtet fák ágain ripp-ropp, madarak dala erdő mélyén cseng-csöng. Ősz haj alig leng kobakomon itt-ott, évre év s vénülök, köröttem csend-csönd Mikor nekem volt némi pénzem, mindenkor kölcsönöztem neked. Most, hogy neked megy jól a sorod, nem nyújtod ki segítő kezed. Emlékezz, te is támaszt vártál, ahogy azt most én is remélem. A van és nincs egymásból fakad, azt ajánlom, fontold meg mélyen! 153. Megtanítok néked pár hasznos dolgot, hallgasd végig, s belátod, mily bölcs vagyok. A szegény kínjában eladja házát, s szántóföldeket vesznek a gazdagok. Korgó gyomorral nem bírsz talpra állni, de békés álmot sem ád cifra párna. Hogy e szavakat jól lássa mindenki, tán föl kéne tűzni egy napsugárra.
SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve
SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek
RészletesebbenGÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN. a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked
GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked és jól van így mondom magamnak és így is jól van így is
RészletesebbenDALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.
DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a
RészletesebbenCsillag-csoport 10 parancsolata
Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan
RészletesebbenBatsányi János: A látó
Batsányi János: A látó Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág. Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, Valakinek kedves nemzete s hazája; S valaki a magyar változó
RészletesebbenAmint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van
Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön
RészletesebbenAdy Endre magyarság versei. Az Ugar-versek
Ady Endre magyarság versei. Az Ugar-versek MIT ÉR AZ EMBER, HA MAGYAR? Javasolt feldolgozási idő: 120 perc 1. feladat Olvasd el Ady Endre Vér és arany című kötetéből Az ős Kaján című verset, majd válaszolj
Részletesebbenhttp://webovoda.blogspot.com/
http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész
Részletesebbenwww.varosijogi.hu MESTEREKRŐL
MESTEREKRŐL Sok szó esik a régen élt és önmagát felismerő mesterekről, ám gyakran egyfajta misztikus ködbe burkolóznak bennünk, mintha elérhetetlenek, legendák volnának, amivé mi sosem válhatunk. Számtalan
Részletesebben1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három...
A SÓ (népmese) Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király s volt három szép lánya. Volt néki három dúsgazdag országa, mindhárom lányának jutott egy-egy ország. Hanem ahogy mondják: nincs három
Részletesebbenmagát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.
Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.
RészletesebbenGulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.*
HÚZD A KUTAT. Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.* Húzd a kutat és idézd föl bátran tiszta szellemét, hadd merüljön fel a mélyből, hol aludta szenderét! Csillogjon ezüstruhája, hömpölyögjön
RészletesebbenKötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta
Kötelező versek 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, - igazat mondok, nem tréfát - aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta, mint a tavasz, hegyre dombra és mezőre,
RészletesebbenTÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4
TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK
RészletesebbenA HAPPY-hét időpontja: 2014. március 24-28.
2014. 03.26-án a Zipernowsky Károly Általános Iskola Tematikus Napjainak keretében a felső tagozatos diákok Irodalmi Teadélutánon vettek részt az iskola könyvtárában. A foglalkozás témája az aktuális Happy
RészletesebbenKiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival
Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig
RészletesebbenA fölkelő nap legendája
Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk
RészletesebbenVersajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre
Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre Juhász Gyula: Petőfi ünnepére Petőfi ünnepére, fel, A munka véle ünnepel, Dalában él múlt és jelen És a jövő, a végtelen. Átzeng az bércen és folyón Virrasztva
RészletesebbenAz Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright
Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,
RészletesebbenSCHUMANN CHAMISSO. Frauenliebe und Leben. Asszonyszerelem, asszonysors
SCHUMANN CHAMISSO Frauenliebe und Leben Op. 42 Asszonyszerelem, asszonysors Frauenliebe und leben Asszonyszerelem, asszonysors Op.42 1. Mióta láttam őt, vaknak hiszem magam, Bárhová is nézek, csak őt látom;
RészletesebbenZordongó és Pillepanna barátsága
Gyarmati Viktória Zordongó és Pillepanna barátsága Hajdú Edit rajzaival 2 3 4 1 2 3 4 Egészen nagylány voltam már, amikor elôször hallottam Zordongóról, a csíkos hasú dongófiúról. Nahát, Te tényleg nem
RészletesebbenA debrői kertek alatt (gyermekjáték / Heves vm.) A kazári piacon Bábi, Bábi, de beteg (gyermekjáték)... 2
Tartalom A debrői kertek alatt (gyermekjáték / Heves vm.)... 2 A kazári piacon... 2 Bábi, Bábi, de beteg (gyermekjáték)... 2 Búbb bújj zöld ág (magyar népdal)... 2 Elfogyott a krumplileves... 3 Elvesztettem
RészletesebbenAndersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS
Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki
RészletesebbenÖrökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!
Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy
RészletesebbenÉn Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része
Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol
RészletesebbenAz én kicsi fiam. Lent, Magyarország égalján hagytam:
Utassy József Akiért a Zambézi zokog Az én kicsi fiam Lent, Magyarország égalján hagytam: verjen félre egy nagyharang szoknyát, rúgja zeniten, köldökmagasban követelje, hogy világra lopják, mert Ő: az
RészletesebbenÉ N E K F Ü Z E T S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T V A MILYEN GYÖNYÖRŰ A SZÉP DICSÉRET! Z S O L T Á R O K K Ö N Y V E 1 4 7 : 1
É N E K F Ü Z E T A S V Á B H E G Y I R E F O R M Á T U S G Y Ü L E K E Z E T S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T V A MILYEN JÓ ISTENÜNKRŐL ÉNEKELNI, MILYEN GYÖNYÖRŰ A SZÉP DICSÉRET! Z S O L T Á R O K K
RészletesebbenAdventi Hírnök Szálljatok le szálljatok le
1. Adventi Hírnök 1. Adventi hírnök: friss fenyő ág, Lobog az első gyertya láng! Karácsonyt várva lázban a föld, Isteni gyermeket köszönt. 2. Adventi hírnök: friss fenyő ág, Lobog már két kis gyertya láng!
RészletesebbenKheirón megtudja hogy testvére beteg. megmerevedett nézte a Nyilas kísérőbolygóit a zümmögés nem szűnt a fejében
Tornai József Kheirón megtudja hogy testvére beteg A kentaur szomorú lett más lények nem tudják mi a kentaur-szomorúság nem tudják hogy négy lábba és két karba mennyivel több szomorúság fér el megmerevedett
RészletesebbenQALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy
i ( LEGUJABB QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy 1-= :-: dalkedvelö. :-: 1,,:,1 Megjelent H.-Nl... Vásárhelyen. t Kapható,: Török Pál könyvárusnill "'IL" "Kigyó-u. 2.... ", NYOMATOTT NEMES ÁRMIN
RészletesebbenNATAŠA KRAMBERGER PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA
SAMPLE TRANSLATION NATAŠA KRAMBERGER SZEDER-ÉGBOLT PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA ORIGINAL TITLE: NEBESA V ROBIDAH:
Részletesebben1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút
1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért
RészletesebbenDALSZÖVEGEK. (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal)
DALSZÖVEGEK (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) 14. Támaszd meg oldalad Két arany pálcával. Meg is simakodjál, Meg is mosakodjál, Beszélve: Töröld meg magad
RészletesebbenMűszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-615-3. Mercator Stúdió, 2009
A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki
RészletesebbenAztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget
Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat
RészletesebbenHallottalak sírni téged
Haza melyik út vezet A szívem égtıl elzárt madár De érzem egyszer hazatalál Karodon vittél évekig És most is énrám vársz Már érzem haza melyik út vezet Nélküled minden nagyvárosban Az utcán kígyók közt
RészletesebbenHorváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET
Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,
RészletesebbenÁprily Lajos emléke Nagyenyeden
Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra
RészletesebbenA három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes.
A HORTOBÁGYI ORGONA Hirtelen beborult az ég, mintha egy óriás hamuszínű ponyvával vonták volna be. A Hortobágy síkján hűvös fuvallat száguldott végig. A távolban morgott már a zivatar. A kocsiúton három
RészletesebbenPor BRASNYO ISTVÁN CSILLAGOK
Por BRASNYO ISTVÁN CSILLAGOK Szalmakazal, ahová az emberek lefekszenek aludni a derült éjszakában, a tarlón fekete szél susog a tejút örökös íve alatt, és a durva kenderpokrócuk testeket domborítanak egészen
RészletesebbenShy: Napfoltjaim. Publio Kiadó ISBN: 978-1-4709-4308-0
Shy: Napfoltjaim Publio Kiadó ISBN: 978-1-4709-4308-0 2011 "A világ nem attól szép, hogy süt a NAP, hanem attól, hogy ezt nem csak a szemünkkel láthatjuk." Előrevetített árnyék Előszó Dragon György tollából...
RészletesebbenA mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,
A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és
RészletesebbenFranz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás
Franz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás 1. Gute Nacht - Jó éjt Idegenként jöttem, Idegenként is távozom. A május kedves volt hozzám Számos virágcsokrával. A lány szerelemről beszélt, Az anyja egyenest
RészletesebbenÉn Istenem! Miért hagytál el engem?
Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!
RészletesebbenSZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I.
SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. Madarak négy égtáj meséiben 103_D.indb 3 2007.08.30. 11:39:00 103_D.indb 4 2007.08.30. 11:39:05 TANULÓI MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. 3. ÉVFOLYAM 5 D1
RészletesebbenBenedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA
Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a
RészletesebbenHét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel,
Kiscsoport Hét este, hét reggel 1. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! az első nap ezzel telt el. 5. Égben madár, vízben halak, röpködjenek, pancsoljanak! ötödik nap ezzel telt el. 2. Hát
Részletesebbenkonyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom
NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak
RészletesebbenA pillangófa. Olvasószint: B. Mester Györgyi meséje nyomán. Angelov Kati képei. Megoldások: A pillangófa. Magyar ábécéposzter Olvass magyarul!
Az Olvass magyarul! kiskönyvsorozat azoknak a tengeren túl élő magyar gyerekeknek készül, akik az angol mellett magyarul is tanulnak írni és olvasni. Természetesen a világ bármely részén élő magyar gyermekeknek
RészletesebbenFityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik
Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször
RészletesebbenMár a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a
V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,
RészletesebbenÉL ÉS VILÁGÍT. SZENTJÁNOSBOGÁR KLUB Óbuda. Szentháromság Plébánia
ÉL ÉS VILÁGÍT SZENTJÁNOSBOGÁR KLUB Óbuda Szentháromság Plébánia Tartalomjegyzék Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet... 3 Fehér Karácsony, hóban mosdasz,... 4 Hány lába van a madárnak, számold meg
RészletesebbenMorajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!
Morajló tenger Bíró Krisztina 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! 1. rész - Úttalan utakon (2006-2008) HA MEGLÁTOM... Ha meglátom sötét árnyak Heves táncát bennem, Nyögve kiáltok távolba De senki
RészletesebbenÁltalános iskolás kategória
Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával
Részletesebben40 éves házassági évfordulóra gitáros szentmise
D A G A Bevonulás Két ember eléd lép, két ember Téged kér, D A G A Két ember eléd áll, két ember Téged vár, A D H E Végtelen Istenünk, áldd meg az életünk! Cis Fis H E Végtelen Istenünk, áldd meg az életünk!
RészletesebbenBoldog születésnapot! Egy éves a Szövétnek
A TARJÁNI, HÉREGI ÉS BAJNAI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK HÍRLEVELE II. évfolyam 11. szám 2009. november Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. Boldog születésnapot! Egy éves a Szövétnek
RészletesebbenDmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982)
Dmitrij Alekszandrovics Prigov Moszkva és a moszkvaiak (1982) (részletek) Előhang Lássuk be, hogy a Pétervár- (Leningrád-) témát az orosz költészet kellő mélységében és adekvát módon még nem aknázta ki
RészletesebbenSzia Kedves Elsős! Remélem, jól megtanulsz írni év végéig! Jutalmad ez az érme lesz. Színezd ki, vágd ki, és viseld büszkén! Megérdemled! Jó munkát!
Szia Kedves Elsős! Ugye ismersz? Én vagyok BÖLCS BAGOLY! Remélem, jól megtanulsz írni év végéig! Jutalmad ez az érme lesz. Színezd ki, vágd ki, és viseld büszkén! Megérdemled! Jó munkát! 3 4. Játsszunk
RészletesebbenAkárki volt, Te voltál!
Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás
RészletesebbenHarmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között
Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.
RészletesebbenGegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY
Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen
RészletesebbenTOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 4. OSZTÁLY
TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS. OSZTÁLY Tanuló neve, osztálya: Iskola neve, címe: Levelezési cím: Felkészítő tanár neve: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 009. DECEMBER 7. 1 CÍM: FEKETE ISTVÁN ÁLTALÁNOS
RészletesebbenKedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204
Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első
RészletesebbenBata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM
Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki
RészletesebbenHalálzokni. Játék a sorssal
Vörös István Halálzokni (kórusok az Antigonéból) I. Játék a sorssal 66 Héliosz, Argosz, Thébai, Hephaisztosz, Polüneikész, mind csak egy kitalált város isten-polgárai és ember-héroszai, Laiosz, Apollón,
RészletesebbenA LÉLEK KARDJA. Alapige: Efézus 6,17b Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.
Pasarét, 2013. október 24. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza A LÉLEK KARDJA Alapige: Efézus 6,17b Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Imádkozzunk! Hálaadással
RészletesebbenÖtven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****
Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,
RészletesebbenDemjén Ferenc: Felnőtt gyermekek
Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek 1. Ugye voltál gyermek, Mi most is vagy Lerohantak az évek, az idő elhagy. Bámuló szemmel, újra nyíló szívvel játssz mindent át. Mit az élet kínált neked. Felnőtt lettél,
RészletesebbenFordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo)
Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) Ó, Fortuna, mint a Luna egyre-másra változol: majd nagyobbodsz, majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor: gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:
RészletesebbenMAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje
MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;
RészletesebbenAz aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő
Benedek Elek Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl Megálljatok csak, nem jól kezdettem Hát: volt egyszer
RészletesebbenVerzár Éva Kelj fel és járj!
Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén
RészletesebbenHARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN
HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves
RészletesebbenSZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!
SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad:,,ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.'' És az egyház így énekel:,,ahol
RészletesebbenHimmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely
Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999
RészletesebbenPetőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva
RészletesebbenMándy Iván. Robin Hood
Mándy Iván Robin Hood Mándy Iván Robin Hood 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Mándy Iván jogutódja A király vadászai Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni!
RészletesebbenAz Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma
Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Magyar népmese Illusztrációk: Szabó Enikő Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és mégsem eresztette őket atyjuk a napvilágra. Egyszer a legöregebbik
RészletesebbenSütő Ãndrás. Földi ºsztºl, égi szék*
Sütő Ãndrás Földi ºsztºl, égi szék* Adventi szelek fújnak maholnap a Hargitán, menni, menni kéne Sikaszóba! Nyár eleje rég volt, hogy arra járhattam, káplánszoknyás fenyőfáim alatt megülhettem. Fülemben
RészletesebbenJeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom
Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.
RészletesebbenElmélkedés a halálról, az orvosaimról, és sorstársaimról
PAPP ZSOLT Elmélkedés a halálról, az orvosaimról, és sorstársaimról Összefoglalás A nehéz sorsú, hajléktalanszállón lakó, AIDS betegségének állandó fenyegetettségében élő szerző a halálról, félelmeiről,
RészletesebbenGÖRGETEG. Székely mesejáték.
GÖRGETEG. Székely mesejáték. SZOLGÁLÓ (a nyitott ajtóban vázákat törölget, körülötte is tele a föld leszedett virágcserepekkel. Énekli): Likas a kalapom teteje, kiláccik a hajam belőlle. Eléggé sajnálom
RészletesebbenKisslaki László Kipper Róza temetése
Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra
RészletesebbenElőhang Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit; s mint koldús éteti öntestén férgeit, mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. És bűnünk mind makacs, igaz bánatra
RészletesebbenA BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.
Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,
RészletesebbenLÉGIFELVÉTEL. Fehér mezők: só hamis jégvirága Százholdakon. Egy élő folt sehol. Egy fa sem él, egy út sem indul erre. Lassan szivárog fel a föld alól
LÉGIFELVÉTEL Fehér mezők: só hamis jégvirága Százholdakon. Egy élő folt sehol. Egy fa sem él, egy út sem indul erre. Lassan szivárog fel a föld alól A kőzetek, a hely szép tiszta kincse, Mit nem értékel
RészletesebbenPetőfi Sándor: FA LESZEK, HA...
Petőfi Sándor: FA LESZEK, HA... Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország:
RészletesebbenA királykisasszony cipője
A királykisasszony cipője Színpadra alkalmazta: Steinwender József Szereplők: Királykisasszony Mészáros Csizmadia Szobalány Kisbíró Herceg koldus ruhában Hajdúk Napszámosok (férfiak, nők) Hercegek, királyfik
RészletesebbenA Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013.
Lektorálatlan összegyűjtött változat A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. A BARÁTOK VERSLISTA KIADVÁNYA Farkas Mayer Zsó: Torkos (Fotó: Fetykó Judit) Farkas koma nem volt rest Piroska mamájához
RészletesebbenNapszaki Áhítatok Liturgikus Füzete. Böjt idejére I. (Első két hét) (2016. február 10-20.)
Napszaki Áhítatok Liturgikus Füzete Böjt idejére I. (Első két hét) (2016. február 10-20.) Erdélyi Gyülekezet Budapest, 2016 2 Tartalomjegyzék Napi változó részek a Reggeli áhítathoz - II.10 (Böjt 1. napja)
RészletesebbenA róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas.
A róka és a farkas Vót, hol nem vót, heted hét országon is túl, de még az operenciás tengeren is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, vót eccer egy róka. Vót ennek a rókának két báránnyó. Csált 1 magánok
RészletesebbenSZENT LÁSZLÓ KIRÁLY NAPJAI CSÍKRÁKOSON
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY NAPJAI CSÍKRÁKOSON Időpontja: 2009. Június 25-28. (4 nap) A rendezvény eszmeisége: Sok évszázados, vagy akár évezredes székely hagyomány megjelenítése történik meg, tehát minden program
RészletesebbenA SZÁZEGYEDIK ASSZONY
A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában
RészletesebbenA Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi
I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már
RészletesebbenHallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,
Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,
RészletesebbenHangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese
Varázsbetű Mesetár Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére http://varazsbetu.hu/mesetar Pirosmalac Hangos mese (A hanganyag itt található: http://varazsbetu.hu/mesetar/pirosmalac)
RészletesebbenTatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD
Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.
RészletesebbenERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam
ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont
RészletesebbenMAGYAR NYELV ÉS IRODALOM
PRÓBAÉRETTSÉGI 2004. május MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM KÖZÉPSZINT SZÖVEGALKOTÁS 180 perc SZÖVEGALKOTÁS Figyelem! Az alábbi feladatok közül csak egyet kell megoldania. Kérjük, húzza alá, melyik feladatot választotta!
RészletesebbenKós Károly. Kovács László
Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.
Részletesebben