LEINER LAURA A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő. Ciceró Könyvstúdió

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "LEINER LAURA A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő. Ciceró Könyvstúdió"

Átírás

1

2

3 LEINER LAURA A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő Ciceró Könyvstúdió Fedélterv MALUM STÚDIÓ SZABÓ VINCE Címlapfotó OANA STOIAN A történet szereplői kitalált személyek, a valóságban nem léteznek. A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Második kiadás ISBN ISBN ö Leiner Laura, 2012 Ciceró Könyvstúdió Kft., 2012

4 LEINER LAURA A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő ÚTVESZTŐ Adatlap részletek a közösségi portálról Név: Bencze Virág (Emó) Kor: 17 Beszélt nyelv: magyac, francia Magamról: J Luv Claude Bukowski Érdeklődési kör: festés, rajzolás, mozi, Hair; George Burger Klubtagság: Hair; Hippies; Let the sunshine in; Luv Pete Wentz; AFC; Disney; Végzősök Név: Matsuda Okitsugu (Macu) Kor: 17 Beszélt nyelv: magyar, japán,, francia Magamról; Egy alma akkor szép, ha bele van harapva." Matsuda Okitsugu Érdeklődési kör: Minden, amihez van USB vagy lehet hozzá kapni. Klubtagság: iphone; ipod; ipad; imacu; ijapan; ivégzős Név: Zsidák Gábor (Gábor) Kor: 17 Beszélt nyelv: magyar, francia Magamról: Kapcsolatban Érdeklődési kör: Kommunikáció Klubtagság: Gáborok klubja; Segítsünk Jacques-nak; Végzősök Név: Jacques Chatelin (Zsák) Kor: 17 Beszélt nyelv: francia, magyar Magamról: Pardon, vous pourriez recommander un bon hotel? Érdeklődési kör::((( Klubtagság: Paris Je T aime; Desserts et fromagesj L'amour; Mon Amie; Végzősök Név: Pósa Richárd (Ricsi) Kor: 18 Beszélt nyelv: magyar, francia Magamról: Jövőt keresek. Van valakinek eladó? Vagy ingyen. Az jobb lenne. * Emó, ne szomorkodj! * Cortez, megadom a leszállási engedélyt. LOL. *

5 Neményi! Megfejellek! Érdeklődési kör: Elfogyott. Klubtagság: Akit már rúgtak állba; Mihaszna; Korn; Bajnokok L-igája RulZ; Fesztiválarc; Csütörtöki filmpremierek; Végzősök Érdeklődési kör: Máday Klubtagság: I luv Máday; Végzősök Név: Bernáth András (Andris) Kor: 17 Beszélt nyelv: magyar, francia Magomról; Van nőm! Csak kasznált. :DDDDD Érdeklődési kör: Csak a nők. A jó nők. Klubtagság: Metál; Mentán; Netán; Pogó; I Luv Máday; Végzősök Név: Felmayer Dávid (Dave) Kor: 17 Beszélt nyelv: magyar, francia Magamról: Doktor F. Mayer. Éjjel nappal hívható, az alábbi telefonszámokon... * Orvosi ügyelet: pénteken Zsoltiék garázsában. * Szalagavatóval kapcsolatban már mindent elrendeztem, nem kérünk reklámanyagot. Érdeklődési kör: Social Media/ Girlfriend Klubtagság: iphone; ipod; ipad; idave; idoctor; ILove; ifriends; ivégzős Név: Antai-Kelemen Ádám (Cortez) Kor: 18 Beszélt nyelv: magyar, angol, francia, spanyol, portugál Magamról: Just leave me alone, Érdeklődési kör: Lesz. Klubtagság: Born in the USA; Bajnokok Ligája RulZ; Coca-cola; Ramones; Around the World; Végzősök Augusztus 31., szerda És végre! Eltelt a nyár. El sem hiszem. Biztos, hogy a legtöbb diák árulónak, strébernek és menthetetlenül nagy lúzernek titulálna e miatt a nem túl hétköznapi kijelentés miatt, de nem érdekel. A lényeg, hogy vége. Most, hogy tudom, holnap suli, kissé megkönnyebbültem. Na jó, azért annyira nem volt vészes a nyaram, sőt, szinte elmondható, hogy ez volt életem legjobb szünete, de a tűzijáték elmarad, mivel ez nem ezt a két és fél hónapot dicséri, hanem inkább az eddigieket minősíti. Azért ahhoz képest, hogy júniusban, az utolsó tanítási napon mennyire kétségbe voltam esve, viszonylag jól sikerült a szünet, mivel, hála a többieknek, egy percig nem unatkoztam. Tulajdonképpen csak egy hétvégém volt, amikor a szobámban ülve, magam elé bámulva hallgattam olyan dalokat, mint pl. a Hey there Delilah, és engedtem, hogy világfájdalmam, hiányérzetem és kétségbeesésem uralja az agyamat. Aztán a nyári szünet első hetének hétfő hajnalán Kinga megérkezett hozzám, és miután rám ordított, hogy húzzál már készülődni, nem fogok miattad elkésni!, minden megváltozott. Elkezdtük az önkéntes, karitatív munkánkat, ami igen keménynek bizonyult. Mindennap reggel nyolctól délután ötig segítettünk egy alapítványnak vigyázni olyan, hátrányos hely- zetű gyerekekre, akik vagy

6 állami gondozottak, vagy a szüleik nem tehetik meg, hogy otthon legyenek velük a nyáron, emiatt ebbe a napközibe küldték őket. Az egész napos gyerekfelügyelet totál kifárasztott minket, viszont minden fáradtság és kimerültség ellenére nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez volt életem leghasznosabb cselekedete, és tudom, ez pont olyan időszak, amire mindig is büszkén fogok visszaemlékezni. Hála Kingának tehát így szaladt el a júniusom. A július pedig még ennél is gyorsabban. Arnold hazaérkezett a szünetre, én pedig elkezdtem dolgozni Karcsival a könyvesboltban, amit a Szent Johanna intézett nekünk nyári munka gyanánt. Ekkor már a szüleim kezdtek sandán méregetni, gondolván, baj van a gyerekkel, ugyanis a korosztályommal ellentétben az utolsó gimis nyaram egyáltalán nem vad bulikkal, menő fesztiválokkal vagy egész napos lájkolással telt, hanem munkával, könyvekkel, olvasással és pár órás alvásokkal (kicsit kitikkadtam azért). Minden kimerültség ellenére imádtam azt az egy hónapot, amit a könyvesbolt kisegítő alkalmazottjaként tölthettem. Mindenki kedvesen fogadott minket, Karcsival együtt igen hamar beilleszkedtünk a munkahelyünkre, és ez így el is tartott vagy két napig. Utána, azt hiszem, már csak azt várták, hogy leteljen az egy hónap és húzzunk el örökre. Hm. Nos, igen. Nem lettünk az ott dolgozók kedvencei, pedig minden olyan jól indult. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit ronthattunk el, és végül arra jutottam, Karcsi talán azzal húzta ki a gyufát, hogy ha unatkozott és nem tudta hasznossá tenni magát (ami azért, valljuk be, a nyári kánikulában, egy könyvesboltban előfordul), olyankor átrendezgette a polcokat. Naponta négyszer-ötször. Ő emiatt kezdett a kollégák agyára menni. Hogy mi volt az én bűnöm? Nem mi, inkább ki. Vagyis kik. Na, jó, az úgy volt, hogy első nap mosolygósán, beszélgetve, pakolászva és határtalanul büszkén töltöttem az időm, és viszonylag hamar beilleszkedtem, ami nem is jellemző rám. Gyaníthattam volna, hogy ez így túl egyszerűen ment. Második nap megérkezett Arnold a könyvesboltba. Örültem neki, és amikor nem volt rám szükség (oké, szinte soha nem volt), akkor odaültem mellé kicsit beszélgetni, de közben ügyeltem arra, hogy ha új vevő jön, akkor felpattanjak, és amíg nem távozott, vártam, hogy hátha segíthetek. Talán néha követtem egy- egy vevőt, de komolyan nem azért, mert szarkának néztem, csupán érdekelt, hogy milyen könyveket vesz fel a zsámolyról. Ez szerintem nem bűn. A kollégák sem panaszkodtak emiatt, sőt Arnold sem zavarta őket, aki összegyűjtött vagy harminc könyvet, leült, és azokat olvasgatta. A probléma harmadik nap kezdődött. Amikor is látogatóim jöttek. Nos, ha azt mondom, én örültem egyedül annak, hogy Virág és Ricsi becsörtetett a könyvesboltba, akkor egyáltalán nem túlzók. Sem a munkatársak, sem Arnold nem dobódott fel a hippilány és a rasztafiü érkezésétől. Karcsi semleges volt, ő akkor éppen az idegen nyelvű sort pakolta át megint. Én viszont őszintén örültem nekik, mert az utolsó tanítási nap óta nem is találkoztunk (Virág elutazott az apukájával, Krisztával és Benivel, Ricsi programjáról pedig nem tudok). így boldogan csevegtem Virággal, közben pedig fél szemmel Arnol- dot és Ricsit figyeltem, akik finoman szólva nem rajonganak egymásért. Gondoltam, ha kínosan is, de eltelik ez a nap. Elvégre két évig jártunk úgy egy osztályba, hogy Arnold és Ricsi nem nyírta ki egymást. Egy nap nem a világ vége. Aha. Gondoltam én. Csakhogy másnap mindenki ugyanúgy megérkezett. Arnold is. Virág is. Ricsi is. A nap nagyjából azzal telt, hogy Virág levágta magát törökülésbe a padlóra (!) egy halom mangával, Arnold figyelte, ahogy dolgozom, Ricsi pedig figyelte, ahogy Arnold figyel engem. A kollégáim figyelme pedig megoszlott: hol Karcsit nézték, aki ráejtette a lábára a bazinagy enciklopédiasorozat 5-ös és 6-os kötetét (egy röntgen nem ártott volna), hol Arnoldot és Ricsit, akik között szinte vibrált a levegő, hol pedig Virágot, aki időnként megfeledkezett arról, hogy könyvesboltban van, és végigterült a padlón a mangájával. Rám ritkán néztek, de ha igen, az olyan is volt. Mivel én csődítettem az amúgy nyugodt, júliusi pangásba a nem kívánatos személyeket (természetesen senki nem vett semmit, csak ültek egész nap), engem kedveltek a legkevésbé. Hjaj, de jó is jó társaságban, szerető kollégák közt dolgozni. Nem mondhatnám, hogy július utolsó napján megsirattak volna, valamint búcsúbulira sem számíthattunk Karcsival. Csupán megkaptuk a fizut, és közölték, hogy örültek a szerencsének. Azt hiszem, ezt gúnyosan mondták, mert amikor összepakoltuk a cuccainkat, valami olyasmit pusmogtak a hátunk mögött, hogy végre elmegy a pakológyerek meg a lány, aki az ingyenélőket hozta". A pakológyerek jelző kétségkívül Karcsit illette, de hogy én vagyok a lány, aki az ingyenélőket hozta? Most miért? Mert Arnold egy hónap alatt kiolvasta a fél könyvesboltot, Virág az összes mangát, Ricsi pedig kiitta a tartályban lévő összes vizet, ami a vásárlóknak volt fenntartva? Jó, talán pont ezért. így hát nem kötöttem életre szóló barátságot senkivel, de nem baj. Viszont mire vége lett az egy hónapos könyvesbolti munkámnak, fáradtabb voltam, mint valaha. És nem a munka készített ki ennyire, mert az azért annyira nem volt megterhelő; néha lézengett pár nézelődő, de tömeg soha nem volt. Inkább a folyamatos figyelés fárasztott ki, az, hogy egész nap Ricsit és Arnoldot kellett felügyelnem. Néhány csípős szóváltáson kívül semmi durva konfliktus nem volt köztük, mert Arnold egyszer csak gondolt egyet, és szinte szó nélkül elment. (?) így ért véget a július. És következett egy igen nagy

7 dilemma. Terveim szerint intenzív angol nyelv- tanfolyamra mentem volna, amivel ki is pipálhattam volna a nyár utolsó hónapját, elrepült volna az idő stb... De végül nem mentem. Ennek számos oka van, de csak a legfontosabbak olyan meggyőzőek, hogy elég azokat megemlítenem. Például, hogy a folyamatos munka miatt alig találkoztam a szüleimmel: reggel korán mentem, mikor hazaértem, akkor pedig leültem a gépem elé, és árgus szemekkel lestem az emet. Lett egy fantomlányuk, akivel néha összefutnak, de semmi komolyabb kontakt. Ez engem is bántott, de látva, hogy ezt anyuék milyen nehezen viselik, folyamatosan mardosott a lelkiismeret-furdalás. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy ejtettem a nyelvsuli projektet. Aztán ott volt még, hogy a sok éjszakai webkamerázás miatt (átkozott idő- eltolódás), nem sikerült egy kiadósat aludnom annak ellenére, hogy az a legjobb dolog a nyári szünetben. Színem sem volt, a könyvesboltban töltött hónap alatt a napot sem láttam, úgyhogy amíg a vevők kellemes, napbarnított bőrrel érkeztek, addig én fakó fejjel meredtem magam elé. Ezer éve nem láttam egy jó filmet (rosszat sem), a Facebookot utoljára talán a suliban csek- koltam, a gyakorikérdésekkel is jól lemaradtam, mert amikor gépnél voltam, akkor csak és kizárólag az és a skype kötött le. Válaszra várt Justine, a francia levelezőtársam és Peti, az emós barátom, nekik egyszerűen nem volt időm válaszolni. Zenét csak munkába menet hallgattam, az is nagyon hiányzott. Ott volt Virág pótvizsgája, amire kötelességemnek éreztem felkészíteni, mert magától nem jutott eszébe, hogy tanuljon rá. Hát, ilyesmi. Plusz halkan megjegyezném, hogy Amerikába kissé drága telefonálgatni és egy idő után egyszerűen pofátlanságnak éreztem volna a szüleimmel feltöltetni a mobilegyenlegem, ráadásul a könyves- bolti fizetésem nem volt elég a nyelvtanfolyamra, a zsebpénzem, amivel kipótoltam volna, elment telefonfeltöltésre, úgyhogy ez a hajó végérvényesen elúszott. Miután eleget töprengtem, rájöttem, nem is kell tudnom angolul, úgyis a francia a fő idegen nyelvem, így aztán lemondtam az angoltanfolyamról, helyette pedig mindent megtettem, amit az előbb felsoroltam. Elkísértem anyut a Meteorológiai Intézetbe, bűnrossz akciófilmeket néztem apuval, segítettem Virágnak tanulni, válaszoltam a leveleimre, vagy éppen csak kiültem a kerti pagodába, és a nyári napsütésben, egy limonádé társaságában egész álló nap olvastam. Szerintem megérdemeltem. A legfontosabbat direkt a végére hagytam. Cortezt. Hogy nappal olyan jól elvoltam, az a többieknek köszönhető, lekötötték a figyelmem, és tényleg, örök hála nekik, amiért folyamatosan zargattak, mert így szinte soha nem voltam egyedül. Szinte. Mert kora esténként, amikor a szobámban bekapcsoltam a laptopom, és vártam, hogy beszélni tudjunk, igen szomorú voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. És nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van. Mindennap kommunikáltunk. Vagy így, vagy úgy. Az időeltolódás miatt vagy én voltam hullafáradt, vagy ő ült a gépe előtt az éjszaka közepén, várva, hogy én felébredjek és tudjunk beszélni tíz percet. Skype, , telefon és elképesztően sok sms. A 21. század minden technikáját kihasználtuk, de hiába. 85 nap, az 85 nap. Iszonyatosan hosszú idő. Óriási dolog viszont, hogy még a nyár elején le tudtam rázni zöld szemű haveromat, a féltékenységet. Ebben Kinga óriási segítség volt, mert észrevette, hogy melankolikus hangulatban merengek, a fejemben mindenféle rémképpel, hogy Cortez kivel és mit csinálhat éppen. Ilyenkor jól megrázott (néha elméletben, sokszor gyakorlatban), és a tudtomra adta, vagyis inkább az arcomba ordította, hogy ha nem bízom Cortezben, az az én bajom, de ne viselkedjek így, mert ha a rémálmom valósággá válik (mármint, hogy Cortez megismerkedik valakivel), azt sehogy nem tudom megakadályozni. A szavai kemények voltak, mint mindig. De igazak is, mint mindig. így hát erőt vettem magamon, és átprogramoztam az agyam. Elképesztő nehézségek árán, de sikerült viszonylag normálisan kezelnem azt, hogy nincs mit tenni, vakon kell bíznom benne, mert nem tehetek mást. De így is nagyon nehéz volt nélküle. Sírtam is. Jó, mondjuk, ez nem újdonság, elvégre a Cortez név és a sírás nálam mindig ugyanabba a halmazba tartozott. Annyira hiányzott, hogy az kimondhatatlan, és bár láttam webkamerán, meg hallottam a hangját, olvastam a sorait, és megnéztem a küldött képeit, mindez nagyon kevésnek tűnt. Hiányzott az érintése, az illata, hogy velem legyen, hogy érezzem a közelségét, hogy megcsókoljon... Kegyetlen hosszú volt a nyár. És vége. Szombaton jön!!! Az már csak három nap. Wááááá! El sem hiszem, hogy végre nem kell majd mobillal a fejem mellett aludnom, éberen álmodva, felkészülve arra, hogy bármikor üzenhet, amire felpattan a szemem. Hogy nem kell majd kis képernyőn át néznem, mert itt lesz pár utcára, és bármikor láthatom. Nem kell e- maileznünkü! Akkor ölelem meg, amikor csak akarom! Hú. Azt hiszem, még ez a három nap is hosszú lesz. Este Virággal kimentem megsétáltatni Claude Bukowskit, mármint a kutyáját. Ja, igen, Virág a nyáron vagy ezerszer megnézte a Hairt, ebből legalább ötszázszor velem együtt, sőt, még a musicalt is elmentünk megnézni, ami alapján Virág tényleg óriási rajongónak tűnik, ha már egyszer rászánta magát a színházra (!). így lett a kutyája Claude Bukowski. Szegény spániel, semmire nem hallgat, annyi neve volt már, hogy néha még én se tudom, hogy hívjam. Kutyasétáltatás közben még egyszer felidéztük a pótvizsgáját, ami igen vicces

8 volt: állítólag mindenki azon volt, hogy Virág végül leolvassa a tanár szájáról a választ, ami csak harmadszorra sikerült, így szó szerint átrugdosták tizenkettedikbe. Én persze a folyosón várakoztam, az ujjamat morzsolgatva, és el nem tudtam képzelni, hogy mi olyan vicces egy pótvizsgán, merthogy kihallatszott a röhögés. De Virág remeklésével mind megvagyunk. És mind végzősök lettünk. Cortez: 5/5* - mivel holnap suli, nem dorbézolhattam éjszakáig, így este tízkor volt egy nyolcperces skype beszélgetésünk. De azért jó volt látni. V Holnap suli: 5/5 - végre már! Vacsora: 5/3 - roston sült hús, krumplipürével (por volt szerintem). Bah. Pótvacsora apuval: 5/5 - találtunk gyümölcssalit, és közben kitárgyaltuk, hogy a szőlőben milyen idegesítő a mag. Net: 5/5 - az msn tömve, a Facebook-fal pörög, mindenki képet tölt fel, posztol, ezerrel lájkol és virtuálisan visongva örül a másiknak. Előkerültek a tanárok, akik kommentek- ben kérik az obszcén szavak elhagyását, az ofők, akik üzenetben figyelmeztetnek, hogy holnap négy osztály- főnöki óra lesz, és mindenki pontosan érkezzen... Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Még másfél óra, és szeptember van. Szeptember 1., csütörtök Mint minden új tanév első napján, ma is izgatottan ébredtem. A tükör előtt fésülködve aztán egy pillanatra megállt a kefe a kezemben, mert eszembe jutott, hogy ez az utolsó megkezdett tanév a Szent Johannában. Szívesen filozofáltam volna még ilyen dolgokon, közben a napsütéstől előjött szeplőimet fürkészve, csak sajna totál késésben voltam, úgyhogy későbbre tartogatva világ megváltó gondolataimat, rohantam suliba. Felkaptam a beatleses válltáskámat, és még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Brit mintás Converse, farmer, fehér, V nyakú póló, ami láttatni engedi a nyakamban lógó láncon lévő gyűrűt. Pár napja újra lehúztam az ujjamról, és visszatettem, hogy medálként szolgáljon. A hajam egyszerűen beszárítottam, feltettem egy minimál sminket (szájfény, szemspirál), és kész is voltam. Oké, tény, hogy nem válogatnának be a Gossip Girhe ezzel a lány a szomszéd házból stílussal, de a tükörképemet csekkolva egyszerűen csak megvontam a vállam. Szerintem oké. És amúgy is késésben voltam, úgyhogy időm sem lett volna variálni. Leszaladtam a lépcsőn, kivettem a hűtőből az uzsonnám (nem baj, ha a gyerek elmúlt tizenhét, a csomagolt uzsonna jár! Esetemben ez inkább sajnos, mint éljen. Na, mindegy), aztán megnéztem a hűtőn hagyott üzenetet, amit anyu írt nekem. Harminc fok körüli hőmérsékletet jósolt, zéró felhő, minimális szélmozgás. Ezt jó tudni. Mivel apu sem volt már otthon, ugrott az elvitetem magam lehetőség, így bezártam az ajtót, és kisiettem a kapun. A reggel tipikusan nyári volt, frissen vágott fű illata érződött, az utakon foltokban száradt fel a hajnali locsolás, és bár kissé csípős volt az idő, az erős napsütésből érezni lehetett, hogy nagyon meleg napunk lesz. Bedugtam a fülembe a zenelejátszóm fülhallgatóját, és mélyen beszívva a levegőt sétáltam le a dombon. A Szent Johanna körül egyre több diák igyekezett az épület felé, én azonban csak egy társaságra figyeltem, és már messziről mosolyogva intettem neki. A szokásos helyükön álltak, a lépcső előtt, és egymás szavába vágva sztorizgattak. Virág Ricsi robogóján ült, és az érkezésemre olyan gyorsan szállt le róla, hogy szinte felborult. Amíg Virág boldogan a nyakamba ugrott (tegnap este találkoztunk, de Virág afféle nyakba ugrálós lány, neki nem kell külön indok hozzá, szinte mindig örül), Ricsi visszaállította a mociját az eredeti helyére, aztán visszafordult a többiekhez. Mivel Virággal, Kingával és Ricsivel sokat találkoztam a nyáron, rajtuk nem tűnt fel olyan nagy változás, vagyis inkább nem döbbentett meg annyira, mint a többieké. Mindig elképedek, hogy a fiúk mennyit változnak két és fél hónap alatt. Zsolti például sokkal izmosabb lett (hova gyúr már?), és ahogy átkarolta Kingát, úgy tűnt, simán indulhatnak a Mr. és Miss Szent Johanna gimi címért. Jól mutattak együtt, afféle címlapfotó pár lett belőlük, Zsolti sportosan, edzőcipőben, farmerben, mellette Kinga balerinacipőben, szűk farmerben (van olyan alakja, hogy bátran hordhat ilyesmit) és piros blúzban. Hosszú, dús, barna haja a vállára omlott, és a fejére tolt napszemüvege fogta hátra, hogy ne lógjon az arcába. Első látásra tökéletesen festettek, egyszerűen jó volt rájuk nézni. Viszont, ha jobban ismeri őket az ember, akkor tudja, hogy a külsőségek ellenére ők még mindig ugyanazok. És tudja, hogy Zsoltin az I m with stupid feliratú póló szerinte jó poén, Kinga pedig, ha még öt másodpercig nem pislog, az azt jelenti, hogy ordítani fog valakivel. Mellettük Dave fontoskodott, elegánsan előszedte a zakója belső zsebéből a mobilját (bocsánat, iphone-ját), és halaszthatatlan dologra hivatkozva kissé odébb sétált telefonálni. Dave tehát tárgyalt, és jó volt tudni, hogy továbbra is bizniszmen stílusban parádézik. Ő az, aki zakót hord farmerrel, mindig makulátlanul tiszta a cipője, valamennyi zsebében lapul egy legújabb kütyü, a laptoptáskájában pedig ott van élete szerelme, a

9 MacBookja. Apropó, Dave és a szerelem. Év végén úgy tűnt, az a-s Tami ideális társ lehet Dave számára, de ez a kapcsolat sose jött létre. Már eleve érdekkapcsolatnak indult: Dave-nek kellett volna egy barátnő, Tami meg szeretett volna a mi társaságunkkal bandázni, de a nyári szünet kezdetekor beszéltek utoljára, és mint kiderült, annyira nem hiányolták egymást. A társaságban állt még Macu, a japán származású osztálytársunk, aki egykor Arnold helyére érkezett, de olyan régen volt már, hogy úgy tűnik, mintha a kezdetektől velünk lenne Macu púnk. tarajos haja némi feltűnést keltett a suli előtt (a Szent Johanna Máday igazgatóhelyettes asszonynak köszönhetően kissé konzervatív értékrendű), de az elmúlt években annyiszor kivertük a biztosítékot (Virág régi emós külseje, Ricsi raszta tincsei és szemöldökpiercingjei), hogy egy kis taraj meg sem kottyan már Mádaynak. - Ren! - köszöntött Ricsi, én pedig mosolyogva intettem mindenkinek. - Na, kinek volt a legkirályabb nyara? - lépett vissza hozzánk Dave, és bár már nem telefonált, azért biztos, ami biztos alapon nem tette el a készüléket. - Corteznek. Mivel neki még tart - biccentett Ricsi. - Jó, igaz. De kinek volt a második legkirályabb nyara? - próbálkozott tovább. - Zsoltinak és nekem. Olyat fesztiváloztunk, hogy még mindig cseng a fülem - bólogatott Ricsi. Fiúk, műanyag, fesztiválos kar- szalaggaí, amit, ügy tűnik, soha többé nem vesznek le. Pfuj. Dave kínosan rágta a szája szélét. - Értem. Na, és kinek volt még nagyon király nyara? - Dave, ne erőlködj. Tudjuk, hogy egész nyáron semmi nem történt veled. Végigkövethettük a Twitteren - röhögte ki Zsolti. - A legérdekesebb tweeted az volt, amikor Mac hírlevelet kaptál. - Szegény Dave kissé beégett, úgyhogy hagyta a fiúkat, és felém fordulva kezdett arról magyarázni, hogy na, de az micsoda hírlevél volt!. Én megértően (vagyis nagyjából megértően) bólogattam, közben meg füleltem, mert Kinga elemében volt. - Ha még egyszer meg kell hallgatnom, hogy valami degenerált koncerten Ricsit állba rúgták, azért horzsolódott le az arca, komolyan mondom, nem állok jót magamért! - fakadt ki. - Vannak, akik hasznosan töltötték a nyarat, időt és energiát nem kímélve, karitatív munkával, önkéntesként segítettek rászorulókon. Erre valami fesztiválról kell unásig ismételt sztorikat hallgatnom! - Azta! Állba rúgtak? - röhögött Macu, akinek ezek szerint még új volt a nyár sztorija. -Ja. Brutál volt - vihogott Ricsi. - Mondjátok már, mi volt - csigázták fel Macu érdeklődését, így a fiúk újra belekezdtek a történetbe, és egymás szavába vágva mesélték. Ricsi, Zsolti és Dave. Aki amúgy ott sem volt, de annyira beleélte magát, hogy úgy adta elő, mint aki Ricsi mellett állt az ominózus pillanatban. Nos, végzősök ide vagy oda, van, ami nem változik. Méghozzá a szeptember elsejei élménybeszámoló. Mivel egyre többen csatlakoztak a fiúkhoz (ha azt mondom, már én is unom a fesztiválon véletlenül állba rúgták koncert közben történetet, akkor az sok mindent elárul), mi, Virággal és Kingával kicsit odébb álltunk és az érkező diákokat csekkoltuk. Megszeppent kilencedikesek, ismerős, jó barát tizedikesek (a gót Kata meg Jacques barátnője, Flóra) és a Szent Johannában csak áldozatként elhire- sült, tizenegyedikes Karcsi is megérkezett. Mindenkivel váltottam pár szót, aztán Kinga oldalba bökött, úgyhogy megfordultam. És megérkeztek ők is. A három a-s lány. Napbarnftottan, lenge, nyári ruhában, legalább egy órán át készült sminkkel, belőtt hajjal, feltűnő kiegészítőkkel, táskák helyett egy-egy mappával... Na, ők illenének a Gossip Girlbe. Úgy lépkedtek a suli felé, mintha csak övék lenne a hely. Edina kissé elöl, hogy minden figyelmet ő kapjon, a másik két lány mögötte, kísérőként. A végzős a-s lányok nem hazudtolták meg magukat, parádéztak egy sort, és elérték, hogy mindenki rájuk figyeljen. Mi, hárman az ő hármasuk ellen. Igazából úgy festettek, mintha a Cosmopolitanből léptek volna ki, igazi csajos megjelenés, feltűnő dekoltázs (jó nekik... pff), magas talpú szandál és olyan furán tartott kéz, ami akár kecsesnek is lehetne nevezhető, de nem az, inkább idétlen. Mi meg... Hát, Kinga, a visszafogott, mégis mindig nagyon csinos, én, akit meglátnak, és két perc múlva elfelejtenek, annyira nem érdekes, és Virág, aki... Hú. Hát, ő volt emós, azt úgy be tudtuk határolni, azóta viszont képtelenség a stílusát meghatározni. Ma például sárga, ujjatlan póló volt rajta, valami színes, buggyos fazonú gatyával. Hullámos haját napraforgós (!) csattal tűzte oldalra, a szemüvege alól pedig nagy, tágra nyílt szemekkel nézelődött. Igen, azt hiszem, a végzős lánycsapatként bevonulunk az iskolába versenyt az a-sok nyerték. Egészen addig, amíg be nem léptek az aulába, mert Máday úgy ordított a strandbarbie szerkójuk miatt, hogy még hozzánk is kihallatszott. Ez van. Tami, a negyedik a-s lány volt a kakukktojás, ő az osztálytársaitól külön érkezett. Még a múlt tanévben levált Dináéktól, és sokáig úgy tűnt, hozzánk fog csatlakozni, de mivel Dave-vel nem jött össze a dolog, nem akart csak úgy alkalmatlankodni. Pár tizenegyedikes társaságában ment be a suliba, és bár nekünk odaköszönt, úgy

10 tűnt, többé már nem fog odajönni hozzánk. Még javában beszélgettünk a suli előtt, miközben megérkezett Andris és Robi, osztályunk két elvetemült rockere, akik egészen addig a saroknál bagóztak. A két füstfelhőt látva tudtuk, hogy ők lehetnek vagy esetleg indiánok. De mivel ez a II. kerületben kevésbé elképzelhető, így inkább arra hajlottunk, hogy a rockerek. És igazunk volt. Ők azok, akik ügyet sem vetnek a nyárra, a melegre, a napközbeni harminc fokra: bakancsban, hosszú gatyában és fekete pólóban járnak, tíj hóbortjuk azonban, hogy mindketten felnyíratták a hajukat, és copfban hordják. Ahogy megérkeztek, rögtön mesélni kezdtek, méghozzá azt, hogy a nyáron mindketten becsajoztak. Andris és Robi, a két, intelligens, tizenhét éves fiú, széles érdeklődési körrel. Konkrétan három dolog körül forog az agyuk, de megállás nélkül. Metál, PC játékok és jóóóó nők. Hát nem imádnivalóak? Éppen arról magyaráztak, hogy Andris nyári nőjének menynyire nagy volt a... Itt nem fejezhették be, mert Kinga a táskájával fejbe verte mindkettőt, így a mondat vége az lett, hogy menynyire nagy volt a mosolya. A fiúk szakadtak a röhögéstől, én meg gyanítom, nem ezt szerették volna elmesélni. Kingával viszont senki nem mer szembeszállni. így ácsorogtunk a suli előtt, és a többiek hülyülését hallgatva kissé összeszorult szívvel néztem körbe. Ismét. Nagyon hiányzott közülünk Cortez. - Tisztelt tizenkettő bé - sétált ki hozzánk Máday. -Máday néni! Csokoládé! - kurjantotta Zsolti. Ő a barátait általában úgy köszönti, hogy csoki, de ha felnőttel van dolga, akinek meg szeretné adni a tiszteletet, akkor udvariasan azt mondja, csokoládé. Valóban, az úgy tényleg sokkal megtiszteló'bb. -Jót beszélgettek? - érdeklődött az ig. helyettes. -Ja - biccentett Ricsi. -Tehát jól szórakoztok - vigyorgott, de én inkább vicsornak láttam, mert furán rángott az arca, és az az ér is olyan érdekesen dagadt ki a homlokán. - Igen, köszönjük - mosolygott vissza Macu. A kis naiv. - Nagyszerű - nézett végig rajtunk. - Esetleg nem feledkeztetek meg valamiről? -Jaj, ne! - kapott Dave a homlokához. - Jó, hogy mondja. Otthon maradt a töltőm. Le fogok merülni - szörnyülködött attól félve, hogy megtörténik a legrosszabb. Dave elérhetetlen?! Neeee! Macu azonnal megnyugtatta Dave-et, hogy nála van töltő (persze, miért ne lenne a suliban), a többiek meg zavartalanul tovább beszélgettek. Én behúztam a nyakam, mert tudtam, pár másodpercen belül zengeni fog tőlünk az utca. És igazam volt. -Mindenki húzzon befelé, öt perce elkezdődött az óra! Szerintetek a csengő rátok nem vonatkozik? Mi??? - ordította Máday vörös fejjel. -Jól van már - motyogta Zsolti, és elindult a lépcsőn. -Én nem hallottam. Azóta csöng a fülem, hogy... - kezdte Ricsi. -...állba rúgtak a koncerten - fejeztük be mindannyian. Az eddigi évek tapasztalatai alapján csak az első héten vannak nyári sztorik, utána elhalnak. Szóval maximum holnap kell még Ricsi és Zsolti fesztiváltörténetét hallgatni. Ó, de jó. Amúgy tényleg becsöngethettek, mert ahogy felmutattuk a portán a belépőkártyánkat, az aulában néma csend fogadott minket, magunk voltunk az elengedhetetlen Jeanne darc-szoborral. -Nyomás órára! Egy hang nélkül! Gyerünk, gyerünk! - sürgetett minket Máday, mi pedig felslisszoltunk a lépcsőn. Szerintem a néma csendben ment volna, ha Zsolti nem kezd el áriázni, kihasználva a remek akusztikát. Úgyhogy természetesen kitört belőlünk a röhögés, aminek következtében két tanterem ajtaja is kinyílt, és egy pillanat alatt megjelent a szaktanár. Farkas tanárnő csak a fejét ingatva a szája elé emelte a mutatóujját, egy kis pssszt hanggal erősítve meg a kérését, és már visz- sza is ment a terembe. A másik tanár már nem volt ennyire elnéző. Kardos feszült tekintettel meredt ránk. - Miért nem vagytok órán? - Oda tartunk - kurjantotta Andris. -Mire véljem a késést? - húzta össze a szemöldökét Kardos szigorúan. -Tanár úr, ne tartson már fel minket, óránk van! - mondta Zsolti türelmetlenül, mi pedig inkább lehajtottuk a fejünket. -Azonnal indulás a terembe! A folyosón megvárom, hogy néma csendben odaérjetek. Hang nélkül. A többiek elindultak, én pedig kissé megszántam a már első nap meggyötört arcú magyartanárt. - Üdvözlöm, tanár úr - suttogtam. - Szervusz, Reni - biccentett, és halvány mosolyféle jelent meg az arcán. Hát, ennyi, rajtam kívül úgyse sokan szeretik Kardost a suliban, pedig a városi legendákkal és rémtörténetekkel ellentétben nagyon jó tanár, ha valaki nem bunkózik vele, akkor soha nem kegyetlen. Szerintem. Más, mondjuk, nem így gondol

11 Vladárra. Hm. Fura dolgok ezek. A terembe lépve az ofő felnézett a naplóból, és örömmel konstatálta, hogy megérkezett az osztálya. Merthogy addig Jacques-kal és Gáborral ücsörgött a teremben. - Bocs a késésért - szólt oda Robi. - Bocsánat - javította ki az ofő. - Semmi baj - felelte Robi. Haller összeráncolta a szemöldökét. Azt hiszem, tudatosult benne, hogy minden bizonnyal nehéz éve lesz. -Üljetek le, és kérlek, maradjatok csöndben - vette könyör- gőre a figurát. Ami nem túl jó jel, tekintettel arra, hogy egy perce érkeztünk. Viszonylag hamar elhelyezkedtünk, csak a csendben maradással volt némi baj, mert hirtelen mindenki úgy érezte, eszméletlenül fontos mondanivalója van a másiknak. Mint pl. add ide a szendvicsed, ne dobálj már!, halljátok, vicces poszt a Face- bookon, nézzétek meg... Én sem könnyítettem meg szegény ofő dolgát, mert annyira megörültem Jacques-nak, hogy muszáj volt váltanunk pár szót. Egész nyáron Párizsban volt, és nem is találkoztunk. Nos, nagyjából így telt az első ofőóra a négyből. Szünetben megrohamoztuk a büfét, és bár, mondjuk, én beálltam a sor végére, a fiúk úgy érezték, végzősként elsőbbséget élveznek, úgyhogy szemrebbenés nélkül bepofátlankodtak mások elé. - Ren, ne hülyülj már, gyere, mondd, mit kérsz - kiáltott rám Ricsi, aztán behajolt a büfé ablakán. Vagyis szinte bemászott. Sűrű bocsánatkérések közepette mentem előre, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy a sorban álló diákok mennyire gyűlölnek most minket. Illetve engem. -Egy sonkás croissant-nal, citromos minyonnal és dobozos őszibaracklével mentem vissza a terembe, és miután Virágnak odaadtam a rántottás zsömlém (fogalmam sincs, Virág hogy tudja évek óta megenni anyu uzsonnáját, mindenesetre még él), előszedtem a táskámból Az időutazó feleségé., fellapoztam és belemerültem. Sok év tapasztalata, hogy úgy is tudok koncentrálni az olvasott sorokra, hogy körülöttem őrültekháza van. Mindenki a telefonján pötyögött, mindenféle zene üvöltött a készülékekből, Andris és Robi Virágot kínozta. Szerintem halálra akarták csikizni, Virág konkrétan a földön fetrengett és visongatott, a rockerek meg csak nem hagyták békén. Egészen addig, amíg Ricsi meg nem ragadta mindkét fiú tarkóját, ami az arckifejezésüket látva fájdalmas lehetett. - Ésszel - szólt rájuk szigorúan, aztán a barátnőjéhez fordult. - Emó, te meg ne visíts már, csöng a fülem... -Tudjuk - szóltam oda neki, miközben lapoztam egyet a könyvemben. -Gyerekek, nagyon sok fontos dolgot kell megbeszélnünk. Üljetek a helyetekre, és jegyzeteljetek - kezdte a második órát Haller. -Tanár úr, nálam nincs toll - jelentkezett Macu. - Nincs toll a táskádban? - ráncolta a szemöldökét az ofő. - Nincs nálam táska. - Miért nincs? - Minek? Ma négy ofőóránk van. - Macu, kérj egy lapot meg egy tollat valakitől. És máskor, kérlek, készülj az iskolára, ne csak beugorj. - Tanár úr! - lóbálta a kezét Ricsi. -Tessék, Richárd. - Beszélgetünk az órán? - Szívesen meghallgatnám a nyári történeteiteket, különösképp azt, ami a füleddel történt... -Állba rúgtak - helyesbített Ricsi. -Nos. Igen. Értem. Tehát szívesen beszélgetek erről, de csak szünetben. Most diktálni fogok. - Ajj már - hajtotta le Virág a fejét a padra, és a többiek is nyöszörögni kezdtek. Nem csoda. Kint ragyogó napsütés, csiripelő madarak, a csiripelő madarakat szidó gondnok, nekünk meg jegyzetelni kell. Ilyen ez a szeptember. Az ofő nem túlzott, valóban rengeteg dolgot kellett megbeszélni. Húzós évünk lesz, az biztos. Kaptunk órarendet (nem olyan durva), megkaptuk az érettségi felkészítés órarendjét (na, ez durva, mindegyik nulladik órában van). Szalagavató, érettségi, fakultációk, konzultációk, ruhapróba, táncpróba, tánctanár stb. Annyira gyorsan diktált, hogy totál csúnyán írtam, de azért bírtam a tempót, ellentétben az osztály nagy részével, akik megunták, és gondolván, majd rólam leírják", egész egyszerűen mobiloztak óra végéig. - Szeretném, ha jövő hét végéig eldöntenétek, hogy mi a plusz érettségitárgyatok, továbbá hogy melyik idegen nyelvből tesztek érettségi vizsgát - nézett ránk az ofő. -Francia - mondtam gondolkodás nélkül, mert már csak az kéne nekem. Egy angolérettségi. Szinte mindenki

12 benyögte utánam, hogy francia. Aztán jött a probléma. Ugyanis Jacques is azt mondta. - Sajnálom, Jacques, de te nem választhatod idegen nyelvnek a franciát - mondta az ofő. Jacques értetlenül nézett körbe. - Ember, francia vagy. Érted? - dobta meg Ricsi egy összegyűrt alufólia labdával. - Óó - biggyesztette le a száját Jacques. - Választhatod az angolt, illetve a magyart - lapozta fel Haller a tanári zsebkönyvét. - Mi? Én is magyarból akarok! - üvöltötte Zsolti. - Először is, nyugodj meg - szólt rá az ofő, mert Zsolti kissé túlpörgött nagy hirtelen. - Másodszor, ez Jacques-ra vonatkozik. Francia állampolgárként tehet magyar nyelvből érettségi vizsgát. Ha abból szeretne. Ez némi értetlenséggel töltötte el az osztályt, úgyhogy az ofő megpróbálta elmagyarázni, hogy ez miért vonatkozik Jacques-ra, és Macura miért nem (ő csak japán származású, de magyar állampolgár, és mindig itt élt). Én eközben előszedtem a mobilom, mert rezgett a zsebemben, és bár tudom, hogy tilos és hogy óra volt, de mégis megnéztem. Mivel Cortez irt. És nyolcvanakárhány nap után nekem bármit megért, hogy azonnal olvassam az üzenetét. Milyen az ofőóra? A pad alá csúsztattam a telóm, és mivel nagy rutinra tettem szert a nyáron, pillanatok alatt visszaírtam, hogy klassz, de nélküle nagyon nem az igazi. Azonnal jött is a válasz. Két nap. Xxx Holnapután. Te jó ég, mennyire rég szerettem volna ezt kimondani. Csengetéskor arra kaptam fel a fejem, hogy a többiek az érettségiről beszélgetnek. Éppen Zsolti közölte, hogy ő az urdut választja idegen nyelvnek, mert az mekkora poén már. Szóval nem maradtam le semmi érdekesről. Felálltam a helyemről, és a mögöttem lévő padra néztem, miközben végigsimítottam rajta a kezemmel. Elképesztően hiányzott. Az idilli, töprengős pillanatomat szokás szerint Kinga rontotta el, aki megállt mellettem és unottan bámult az arcomba. - Bútorasztalosnak készülsz? Vagy miért simogatod az asztallapot? -Nem, csak... Cortez... - Mi van vele? - vonta fel a fél szemöldökét. - Ez az ő helye. - Na, és? Csak egy pad. -Az ő padja. -Renáta, az agyamra mész. Egész júniusban valami poshadt pólóról áradoztál, most meg padot simogatsz. -Az nem poshadt póló! Cortez Ramones felsője, amit itt hagyott nekem - kértem ki magamnak, mert ne becsmérelje a szent ereklyémet, amivel kihúztam a nyarat. Már nincs Cortez-illata, főleg, amióta kispárnahuzatként használom (ez titok), de akkor is, ne pocskondiázza. - Felőlem - vonogatta a vállát. - De most szedd össze magad, és gyere le az udvarra terepszemlére. Cortez hazajön, addig szakadj el a padjától, a csöves pólótól... - Hagyd már békén a pólót! - kértem dühösen. - Na. Menjünk - indult kifelé határozottan, és mivel útba esett, fejbe verte Andrist a tenyerével. Nem tudom, miért, most nem csinált semmit, de Kingánál sosem lehet tudni, talán megelőlegezte. Virág csatlakozott hozzánk, és elindultunk a folyosón. A sulirádióból az Eminem Without me című dala szólt, a diákok pedig csoportokba verődve beszélgettek, nézelődtek, vagy éppen jöttek-mentek. A lépcsőfordulónál beleütköztünk az a-s lányokba, Edina kis híján nekem jött, végül én kerültem ki, mert ő nagyon el volt foglalva valamivel. -A kis dögök - prüszkölt dühösen, és a kíséretével visszasietett a termük felé. -Ez mi volt? ~ kérdeztem, miközben leszaladtunk a lépcsőn. Hogy lehet az a-s lányoknak konfliktusa nélkülünk? Hm. - Úgy gondolom, Dináék összefutottak a kilencedikes lányokkal - húzta gúnyos vigyorra a száját Kinga. - És az miért baj? - csodálkozott Virág. Kinga nem válaszolt, azt hiszem, direkt. Merthogy az udvarra kiérve mi is szembesültünk velük. Öten voltak. A padunkon ültek. Sütkéreztek a napon. Viháncoltak. És eleve nem úgy viselkedtek, mint akiknek ez az első napjuk a Szent Johannában. - Mi is ilyenek voltunk? - tátottam el a számat. - Renáta, ébredj fel! Mi még most sem vagyunk ilyenek. Soha nem is leszünk - ingatta a fejét Kinga. A 9/a lányai. Tizennégy éves korukhoz képest... nem is tudom. Azok a ruhák. Meg cipők. És smink? Ez komoly? És ahogy beszélnek. Ahogy másokra néznek. Amikor kiléptünk a napsütésbe, éppen Karcsi jött felénk, totál elvörösödve.

13 - Mi a baj? - kérdeztem aggódva. - Hú. Elküldték - dadogta, és anélkül is tudtam, hogy elmesélte volna. Minden bizonnyal szétalázták. - Na, ebből elég - bólintott Kinga, és megindult a pad felé. -Várj, nem küldhetjük el őket, ez egy szabad pad - siettem utána, mert Kinga totál beőrült. - Nem. Az a mi helyünk. Végzősök vagyunk. Átülnek máshová - fújtatott Kinga, mi meg Virággal futólépésben követtük. Az öt lány úgy nézett fel ránk, mintha csak szívességet tennének. Ezek tényleg kilencedikesek? Húúú. -Egy-kettő, felállni - tapsolt kettőt Kinga, minden bevezetés nélkül. - Mer? - kérdezte egy (festett) szőke hajú Barbie baba. - Majd mindjárt elmagyarázom. Kitti, indíts! - Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak. - Nézd, ezt már megbeszéltük. Minimális kommunikáció, egymástól messze. így mindketten túléljük ezt a közös évet. tígyhogy leszel szíves máshol fecsegni a kis barátnőiddel. - Nem félek tőled - hunyorgott Kitti. - Pedig jobban tennéd. Na, tűnés - ragadta meg Kinga a húga karját, és felrángatta a pádról. Családi konfliktus. Mi, Virággal szerettünk volna kimaradni belőle, úgyhogy néma csendben figyeltük az eseményeket. - Eressz már el! Nekünk ez a helyünk. Innen jól látjuk a pasikat - vigyorgott össze a barátnőivel Kitti. Kinga hitetlenkedve meredt rá. - Pasikat? A pasikat? Na, ne röhögtess már. A te korodban maximum Justin Bieber háttérképe jelentheti a pasit - mondta könyörtelenül.. Kitti nem ijedt meg, felállt Kingával szemben, aki bevetette az adu-ász nővér kártyát. - Apropó, anyu tudja, hogy ilyen göncben jöttél suliba? Mert, ha jól emlékszem, reggel még más volt rajtad - nézett végig rajta Kinga kifejezéstelen arccal. - Szemét - sziszegte Kitti, és feltápászkodott. A többi lány követte, és átcsörtettek az árkádok alá. -Megáll az eszem. Taknyos tizennégy évesek - ült fel a pad támlájára Kinga. - IJúú, ez de durva - tért magához Virág. Virág és Kinga magában dünnyögött, én pedig a napsütésben hunyorogva néztem a kilencedikes lányok felé. Még én sem hordok olyan topot, mint amilyen egyikükön volt. Máday pedig komolyan törheti a fejét, mert úgy tűnik, megérkeztek a suliba a normális ruhában érkezünk, a vécében pedig átöltözünk típusú lányok. Pedig de jól megvoltunk nélkülük. Kata talpig feketében lépkedett felénk, a napsütésben szinte világított fehér arca. A kilencedikesek előtt elhaladva kapott egy adag kiröhögést, mire zavartan jött oda hozzánk. - Kik ezek a gonosz törpék? -9/a - mondtuk szinte egyszerre. - Bájosak - dünnyögte, és gyorsan feltette a napszemüvegét. Jacques és Gábor (a sulirádiósok, szigorúan a tőlünk kapott dalokkal ) számot váltott, és Good Charlotte következett. Virág halkan énekelgetett mellettem, Kinga valamit jegyzetelt, Kata verseskötetet lapozgatott, én pedig tovább olvastam a könyvem. Aztán felnéztem, mert a kilencedikes lányok elég nagy hangzavart csináltak, és a sulirádiót szidták minősíthetetlen stílusban. Az egyetlen szalonképes kifejezésük a tré a zene volt. - Te jó ég - pislogtam nagyokat őket nézve. - Nincs mese. Megérkezett az első csitriosztály - szólt Kata. És ha még túlzott volna. Utolsó ofő után (leszakadt a karom, annyit jegyzeteltem) a suli előtt váltottam pár szót a többiekkel, aztán elindultam felfelé a dombon. Egyedül. Virág és Ricsi moziba ment, Kinga hazarohant panaszkodni a szüleinek, Zsolti edzőterembe indult, Dave és Macu kockulni, a rockerek valami online játékkal lövöldözni, Jacques Flórával, Gábor pedig... Na, róla nem tudok. Még Karcsi sem tartott velem, pedig örültem volna a társaságának, de az anyukája elé ment, vagy valami ilyesmi, úgyhogy ő az ellenkező irányba tekert el a sulitól. A meredek utcán sétálva a fák lombjain átszűrődő napsugarakat néztem, teljesen belefeledkezve a gondolataimba, amik, nem meglepő, Cortez körül forogtak. Holnapután. Soha, semmit nem vártam még ennyire. Hazaérve ledobtam a táskám, aztán beszámoltam anyunak a napomról. Ha akartam volna, sem tudtam volna átverni, minden vicces sztori és poén ellenére keserű mosoly ült az arcomon. És hát anyut nem könnyű átverni. Örök hála, amiért betudta az állapotomat iszonyúan hiányzik Cortez szindrómának, és nem kínzott tovább. így felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem. Na, és már csak három óra, és tudunk

14 beszélni vagy öt percet Cortezzel. A hülyének is megéri. Addig olvasok. Első nap: 5/4 - majdnem teljes. Majdnem. 9/a-s lányok - öten vannak, és nagyon gonoszak. 9/b-s lányok - na, ők szimpik. Összesen ketten vannak (az osztályukban tíz fiú van és két lány), és olyan csendesnek tűnnek, a büfénél láttam őket második szünet ben. Lehet, hogy megpróbálom őket rávenni az olvasókörre. Ricsi: 5/5 - talán nem említettem, hogy a fesztiválon, egy koncerten véletlenül állba rúgták, és azóta csöng a füle. Ofőórák: 5/3 - kemény évünk lesz. Órarend: 5/5 - tűrhető. Cortez: 5/5* - jöjjön már hazaaaaaaü! Rasmus - Livin In A World Without You-. 5/5*** - Egész nyáron ezt hallgattam. Vagyis ezt is. Szeptember 2., péntek A Szent Johannához érve a többieket totál feldobódva találtam, egyszerűen örültek a hétvégének. És ami azt illeti, én is. Mert a mai, pénteki nap azt jelenti, hogy holnap szombat. Ami pedig azt jelenti, hogy Cortez végre hazajön. 85 napja elment. Elvileg ezt már fél lábon is kibírom. De vajon miért kéne fél lábon kibírnom? Egyáltalán milyen hülye kifejezés ez? Miközben ezen gondolkoztam (tényleg azon, hogy fél lábon állva várjam a holnapot), lemaradtam valamiről, mert a többiek mind felém nézve várták a válaszomat. - Bocs, nem figyeltem - ismertem be zavartan. - Este. Zsoltiéknál. Jössz, nem? - ismételte meg Macu. - Ööö - túrtam bele a hajamba. Péntek van. Ami azt jelenti, hogy Zsoltiék garázsában bandázunk suli után. Tizedikben próbateremmé avattuk, a néhai Jalapeno (RIP) próbái mindig ott voltak, aztán feloszlott a banda, mi mégis ott maradtunk. Zsolti a dobot fekve nyomó padra cserélte (már ami a használat gyakoriságát illeti, egyébként még megvan a dobja is), Dave bandamenedzserből párkapcsolati szakértővé (vagy mivé) avanzsált, Cortez felhagyott a gitározással, már csak hobbiként szokott játszani rajta, a Vikivel való kapcsolat csúnya véget ért, róla azóta nem hallottam, hogy megtudta, Cortez velem jár. Egyedül Ricsi nem mondott le a rocksztár leszek álmáról, és basszgitárosként maga mellé vette Katát, akivel nemcsak furcsa zenészpárt alkotnak, de a YouTube-ra feltöltött videók alapján a zenéjük is állati furcsa. Na, mindegy. Mivel egyikünk sem plázában lógó típus, totál klassz, hogy van egy helyünk, ahol együtt tölthetjük az időt. Igazából minden adva van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Hangszerek, kis hűtő, egy ősrégi, de működő tévé (Virág nem bírja ki Viva nélkül), csocsó, hosszabbító Dave és Macu kütyüjeinek töltésére, szakadt, cipővel simán taposható ülőgarnitúra, a fiúk igényének megfelelő koszmennyiség (háklisak a tisztaságra) és egy közeli pizzéria. A futár múlt évi csúcsa tizenhárom perc volt. Igaz, akkor nyers maradt a pizza, de mindegy. Hátha idén megdönti. - Persze, megyek - mosolyodtam el. Naná, hogy ott a helyem. Sokkal jobb a többiekkel elütni az időt, mint otthon szenvedve számolgatni, hogy Cortez mikor száll be a gépbe, ami után egy frankfurti átszállással cirka huszonnégy óra múlva megérkezik. A többiek tovább tervezgették az estét, én viszont megpillantottam a két kilenc b-s lányt, úgyhogy gyorsan eléjük siettem. Szegények, totál ledöbbentek, többször össze-, majd maguk mögé néztek, hogy megbizonyosodjanak róla, tényleg rájuk mosolygok-e. - Sziasztok - kezdtem. Csak zavartan hebegtek valamit, és kissé félve néztek rám. - Biztos mondta az osztályfőnökötök tegnap, hogy a jövő hét a nyílt szakkörök hete a suliban Én olvasókörös vagyok kilencedik óta, és gondoltam, a figyelmetekbe ajánlom, mert nagyon klassz szakkör... - magyaráztam. Még mindig csendben meredtek rám, úgyhogy tovább folytattam. - A Szent Johanna könyvtárában hihetetlenül sok könyv van, az idegen nyelvű választék is nagyon nagy. Főleg francia, ami érthető, mivel ez francia tagozatos suli... - hebegtem tovább. Kicsit könnyebb lett volna, ha bármilyen reakciót kivált a mondandóm, de a két lány továbbra is némán ácsorgott. Én meg lassan kezdtem kifogyni a szavakból. - Az elmúlt években jó társaság alakult ki, hétfő délutánonként egy-egy könyvről beszélgetünk... Ekkor Kinga lépett mellém, és összefont karral meredt a két kilencedikes lányra. Hát, gondoltam, ha eddig nem szólaltak meg, Kinga nem túl barátságos arckifejezése láttán tuti, hogy meg sem fognak nyikkanni. -Látom, Renáta, toborzod a megfelelő embereket az olvasókörre. Kik ezek? A kilencedikes klónjaid? - kérdezte gonoszul. Megpróbáltam ügyet sem vetni rá, és tovább magyaráztam a két kilencedikes lánynak az olvasókör

15 előnyeiről, a fantasztikus társaságról, a jó hangulatról meg ilyesmiről. Na, jó, az igazság az, hogy kötelességemnek éreztem kicsit fényezni a szakkört, hátha az idei tanévben többen leszünk, mert az olvasás finoman szólva nem a legnépszerűbb délutáni program a Szent Johanná-sok körében. Látva, hogy a kienc a-s lányok milyenek, őket alapból kihagytam a lehetséges jelöltek közül, és inkább a másik osztályból kerestem szimpatizánsokat. Reményeim akkor kezdtek szertefoszlani, amikor a mondandóm végén sem szólalt meg egyikük sem. A fenébe. Kinga tettetett elismeréssel nézett rám. - Komolyan mondom, csak gratulálni tudok. A gót Kata, a Harry Potter-alteregó Karcsi és a jelentéktelen Flóra után az olvasókör két süketnémával bővülhet. Micsoda hétfő délutáni program. Ha ráérnék, talán én is elmennék, hogy feldobódjak. Ezt megérné látni - veregette meg a vállam nem túl finoman, aztán otthagyott minket. A két lány elvörösödve nézett utána, és úgy tűnt, továbbra sem akarnak megszólalni, úgyhogy ideje volt nekem is távoznom. -Ha mégis érdekelne titeket, akkor hétfőn a könyvtárban... - kezdtem búcsúzkodni. - Engem érdekel - mondta az egyikük. De jó, beszél! Szemüveges, világosbarna, göndör hajú, sok szeplővel és fogszabályzóval. Kétségtelen, közénk való. - Tényleg? - vigyorodtam el. Haha! Toboroztam egy embert. - Igen. Szeretek olvasni. -Akkor neked való szakkör. Van kedvenc könyved? érdeklődtem. - Fehér Klárától a Mi, szemüvegesek - mosolyodon el. A kora reggeli napsugár megcsillant a fogszabályzóján. Hát, látva a másik kilencedikes osztály társaságát, úgy éreztem, ennek a két lánynak kegyetlenül nehéz lesz a gimi. Már ami a hierarchiát illeti. Ösztönösen szimpatizáltam a két esetlen, kissé idegenkedő kilencedikessel, mert láttam a szemükben azt, ami valaha engem is annyira nyomasztott. Az a nem túl kellemes nem találom a helyem érzés. - És te? - kérdeztem a másik lányt, aki továbbra sem reagált. - Én is szoktam olvasni. De... - motyogta zavartan. - Más szakköröket néztem. - Miket? - érdeklődtem. -A rajz és a színjátszás között fogok választani. Szerinted melyik a jobb? - kérdezte, egy fokkal bátrabban. Vettem egy mély levegőt, és szívből válaszoltam. -Hát. Ezek klassz szakkörök. Jövő héten nézd meg mindkettőt, és majd választasz. A rajzosok kedvesek. - És a színjátszósok? - szaladt fel a szemöldöke. -Ööö... - húztam el a számat. Most hazudjak? Vagy engedjem be az oroszlán barlangjába? Kinga, Dináék és minden bizonnyal a 9/a-s lányok is oda mennek majd. Nem, nem fogok hazudni. - A rajz talán jobban tetszene - feleltem diplomatikusan. Gondolom, ebből értik majd. Legalábbis remélem. Otthagytam a két lányt, és visszasiettem a többiekhez. -Jön a másik csapat - nézett Kinga mögénk, mire mindannyian megfordultunk. Kitti és a maradék négy lány érkezett a sulihoz normál ruhában, natúr arccal, totál feltűnésmentesen. Pillanatok alatt beslisszoltak a kapun, és azt hiszem, meg sem álltak a mosdóig, ahol átvedlettek. Ezt abból gyanítom, hogy az első szünetben már totál máshogy festettek. Hogy ebben mi a jó? És Máday mikor neszeli meg? Jó kérdés. Első órán Kardos kijelentette, hogy vége a nyári szünetnek, úgyhogy mindenki ehhez tartsa magát, továbbá, hogy nem fog fegyelmezni, hanem szó nélkül kivágja a rendbontót. - Akkor kezdjük is el. Kötelező olvasmányok. - Tessék várni a diktálással - lóbálta a kezét Dave, és kapkodva előszedte az ipadjét, hogy majd azon ír. - Felmayer, ha nem teszed el a tábládat, év végéig a fiókomba kerül. Nem viccelek, most! - kelt ki magából a tanár. -De megkérdeztem, és a tanárok megengedik, hogy ezen... -Vannak a tanárok, és vagyok én. Márpedig az én órámon nem használsz kütyüt. Elteszed. Dave dünnyögve elpakolta az ipadet, és körbenézve papírt kért. Ricsi nagylelkűen megragadta a füzetét, és tervei szerint kitépett volna belőle egy lapot, de a nagy lendületben a fedelét tépte le. Egy pillanatig furán nézte, aztán csak megvonta a vállát, és a füzetet Dave-nek adta, a fedelet meg megtartotta magának. Ezt sehogy nem értettük. - Te IQ-bajnok - reagálta le Kinga. -Tehát, mik a kötelező olvasmányok? - kérdezte unottan Dave. - Úgy érted, mik voltak? - nézett szigorúan Kardos. - Nem. Most mik. Felírnám. - Felmayer, a kötelező olvasmányok listáját júniusban megkaptátok azzal az utasítással, hogy olvassátok ki szeptemberre! - kiabált rá Kardos. - Tegye fel a kezét, aki kiolvasta a kötelezőket - kopogtatott a tanári

16 asztalon türelmetlenül. Félve körbenéztem, és óvatosan feltettem a kezem. Rajtam kívül csak Kinga és Gábor jelentkezett. - Gratulálok, tizenkettő bé. Érdekes lesz az idei év. Ezzel a hozzáállással előre várom, mit produkáltok az érettségin. - Hol van az még - vigyorgott Zsolti. - Hidd el, nincs már olyan messze - vigyorgott vissza rá Kardos. A két mosoly között óriási különbség volt. -Tanár úr - jelentkezett Ricsi. - Tessék - szólította fel Kardos. - Olyan jó idő van. Nem mehetünk ki focizni? - kérdezte, én pedig lejjebb csúsztam a székemen. Ezek megőrültek. Miért kell Kardost magukra haragítani az első órán? Nem csodálom, hogy csengetésig a tanév menetéről diktált, és bár többen jelezték, hogy lemaradtak (Virág, Jacques, Zsolti, Andris), Kardos szerint tizenkettedikre már megtanulhattunk volna írni, és anélkül, hogy elismételte volna, folytatta a diktálást. Kardos masszív irodalma után felüdülés volt Monsieur Durand- nal a duplafrancia. Végre egy tanár, akit érdekel, hogy mi történt velünk a szünetben (Ricsi elmesélhette, hogy állba rúgták a koncerten), hogy telt a nyarunk, mit csináltunk meg ilyesmi. Mindkét órát végigbeszélgettük, szó volt az érettségiről, a tanévről, az anyagról, Durand minden kérdésünkre válaszolt, úgyhogy igazán jól telt az óra. Nem véletlen, hogy Tölgyessyvel holtversenyben Durand a diákok kedvenc tanára. Az előbbi a jófejsége és lazasága miatt, Durand viszont azért, mert elképesztően figyel ránk, nagyon jó tanár, sosem hajt túl minket, mégis az egész osztály remekel franciából. Tizenegyedik óta pedig annyi óránk van vele, hogy hivatalosan is őt tartjuk a tizenharmadik osztálytársunknak. Angolon végig behúzott nyakkal ültem (utólag belátom, kissé hiányzik az a nyári nyelvtanfolyam, ááá), és a számat elhúzva konstatáltam, hogy továbbra sem értek túl sokat Mr. O Realy mondandójából. Jaj nekem. Angol után j.hírt kaptunk, Gondos nincs az első héten, így lyukasóránk volt fizika helyett. A fiúk tesitanára, Szekeres ugrott be helyettesíteni, és mivel fizika után amúgy is tesink jött, összevonták az órát, és lóghattunk az udvaron. A suli első hetének, főleg, ha rövid hét, mint most, nagyon nagy hangulata van. A napsütésben ülni az udvaron, miközben a nyitott ablakokból kihallatszik a tanárok fegyelmezése (a földszinten Farkas tanárnő próbált rendet tenni a tizedikes Bálinték osztályában). Napszemüvegben olvasni a pádon, amíg a fiúk fociznak, Virág pedig hanyatt fekszik a füvön, és arról beszél, hogy a felhőkről a tejszínhab jut eszébe, és hogy mennyire enne most egy nagy epres fagyit, sok habbal. Figyelni, ahogy Kinga a jegyzetfüzetébe írja a pro és kontra listáját azokról a diákokról, akiket ki akar rúgni a suliújságból. Főszerkesztőként simán megteheti. És meg is teszi. A fél fülhallgatót bedugni a fülünkbe, és hagyni, hogy halkan Oasis szóljon, afféle háttérzajnak, miközben az óránkra nézve rádöbbenünk, hogy már ezer éve tart a nap, mégis, még csak fél egy. Kétségtelen, az első hétnek nagy hangulata van. Már nem nyár, pedig még mindig úgy tűnik. Utolsó órán, ofőn Haller folytatta, amit tegnap nem tudott befejezni, úgyhogy jegyzeteltünk. Szegény ofő már most kikészült attól, ami ránk vár, mi viszont még semmit nem érzékeltünk az egészből. Igazából úgy tűnt, mintha ő lenne a végzős. Izgult, kapkodott, csapongott a témákban, és összevissza lapozta az egyébként originál tanári zsebkönyvét. Mi meg nem kifejezetten értettük, hogy mi baja van. - Tanár báá - kurjantotta Robi. - Tessék? - Mi lesz a plakáttartókkal? Hozhatunk posztert? - Persze - biccentett Haller, de nem is nagyon figyelt a kérdésre, mert a naplóban számolt valamit. - Akármit tehetünk bele? - kérdezte Andris. - Hogyne - mondta Haller szórakozottan. - Bikinis nők Harley Davidsonon? - próbálkozott Robi. - Persze, hogyne - felelte Haller, nem is hallva a kérdést. - Na, jó. Az ofő nem figyel ránk. Ez tény - jelentette ki Zsolti csalódottan. - Lépjünk le - állt fel, és komolyan elkezdett pakolni. - Ülj már vissza, óra van! - förmedt rá Kinga. - Gyerekek, elnézést, egy pillanat türelmet még, de ellenőriznem kell az adminisztrációt... Haller tényleg nem figyelt ránk, ha azt sem vette észre, hogy Zsolti óra közben indulni készült haza. Csengetéskor figyelmeztetett minket, hogy otthon ki kell töltetnünk egy halom nyomtatványt és hogy ne felejtsünk el plusz tantárgyat választani az érettségire... Oké, értjük mi, hogy ez az utolsó évünk, de miért kell már a második napon ennyire a tudtunkra adni? Hazaérve összekészítettem a hétfői tancuccomat (van, ami nem változik), aztán az ofőtől kapott

17 nyomtatványok közül kiragasztottam párat az asztalom feletti tükörre, hogy semmiképp ne feledkezzem meg róla. Önkéntelenül is elidőzött a tekintetem a sok kirakott dolgon, és vigyorogva néztem a színházprogramot (Virággal a Hair), a könyvjelzőket (Jacques olyan kedves, hozott nekem Párizsból új darabokat), a nyomtatott Beatles-dalszöveget (Lucy In The Sky With Diamonds, örök fav.) és a sok-sok fényképet. Virággal vigyorogva magunkat fotózzuk a tükörben, Kingával és a gyerekekkel csoportkép a nyári táboroztatás alatt, tavaly év vége a teremben, az egész osztály összetömörült a fényképre, még velünk volt Carlos, a csontváz is. És négy kép Cortezről meg rólam. A digitális fényképezőgépem automata üzemmódban, egymás után lőtte el a négy fotót, az elsőn mindketten nevetünk, a másodikon Cortez lehajtja a fejét, én pedig a tenyerembe temetem az arcom, a harmadikon egymás felé hajolunk, a negyediken pedig megcsókol. Virág nyomtatta ki nekem a képeket, de előtte összeszerkesztettük, sőt olyan keretbe tettük, mintha egy fotóautomatában készült volna. Ez az egyik kedvenc közös képünk. Meg a többi. Végighúztam az ujjam Cortez arcán, és szomorú sóhajjal lehunytam a szemem. Holnap. Már csak holnapig kell kibírnom. Mivel egyedül voltam otthon, csináltam egy melegszendvicset, aztán megborult a ketchupos üveg, így kissé sok ment rá. Úgy nézett ki a szenyám, mintha vérfürdőt rendeztek volna a tányéromban, úgyhogy a késsel megpróbáltam lekotorni róla. Kellőképpen gusztustalan uzsonnám elfogyasztása után a szüleim szinte egyszerre értek haza, úgyhogy elhadartam, hogy mi volt a suliban, aztán közöltem, hogy lelépek Zsoltiékhoz. Anyu leült meteorológiai oldalt szerkeszteni, apu pedig füvet készült nyírni (?), úgyhogy annyira nem viselte meg őket, hogy programom van, így nyugodt szívvel indultam el. Utolsóként érkeztem Zsoltiékhoz, a nyitott garázsajtón belépve már mindenkit ott találtam. A késő délutáni napsütésben a helyiség porosnak és kissé lelakottnak tűnt. Mivel a fiúk birtokolták a nyári szünet alatt, ezen nem lepődtünk meg. Amikor beléptem, Kinga éppen egy seprűvel próbálkozott, de csak felkavarta a port, amitől mindenki prüszkölni és könnyezni kezdett. - Látszik, hogy a nyáron nem volt időm felügyelni ezt a helyet. Disznóól. Ez például mi? - hajolt le a fotel mögé, és undorodva, két ujjal felemelt egy csokispapírt. - Pfuj, ebben még benne van a fele. - Muti! - emelte fel a karját Andris. Kinga odadobta neki, mire a rocker belenézett a csomagolásba, aztán ráfújt kettőt (fő a higiénia), és gond nélkül megette. - Váááá, de undi - visongott Virág. Robi akkor ért be a friss levegőről (kint bagózott, természetesen), és idegesen förmedt Andrisra. - Mit eszel? -Talált csokit - vihogta teli szájjal. - Nem hagytál? De mocsok vagy! - Nyugi, van nálam csoki - emeltem ki a táskámból egy bontott csomag M&M s-t. - Az nem kell - legyintett. - Most komolyan. Az a baj, hogy nem koszos, romlott és nem áll hetek óta a porban? kérdeztem nevetve. -Hát. Ja - felelték egyszerre. Ah. Rockerek. Sosem kínálhat nekik az ember elég jót, mindig igénytelenebb dologra vágynak. Dave és Macu az iroda részlegben ültek egy-egy MacBook mögé bújva, és szüntelenül pötyögtek. Fogalmam sincs, mit csinálhattak, talán egymással eseteitek, mindenesetre szörnyen el- foglaltnak tűntek. Amúgy az iroda részleg egy kopott asztalból áll, de ez a megnevezés hivatalosabbá teszi az ő helyüket. Ricsi a basszgitárján játszott, Virág pedig a csocsólabdát próbálta kihalászni a kis lyukon (senki nem tudja, miért), aztán beszorult az ujja, és őrült sikoltozásba kezdett. Kingával alig tudtuk kiszabadítani, végül vizes papírzsepiket tekertünk a kezére, mert eléggé bedagadt. Törökülésben felültem a kanapéra, és előszedtem Az időutazó feleségéi, de mielőtt belemerültem volna, Kata vágta le magát mellém. -Mi újság? - érdeklődtem. - Nem sok - vonogatta a vállát, és magára erőltetett egy nem túl boldog mosolyt. - Petiről mit tudsz? - Múlt héten összefutottunk egy fagyira. Mielőtt elment. Te? -Egész augusztusban a nagyiék telkén voltam. Nem találkoztunk. A nyáron összesen kétszer láttam. Ez van. A szüleim amúgy sem rajongtak érte. Idősnek találták hozzám. Szomorúan hallgattam Katát, aki tényleg eléggé csalódottnak tűnt. Petivel a múlt tanév végén ismerkedtek meg, és úgy tűnt, hogy az emós fiú és a gót lány abszolút megtalálta a közös hangot és egymást. Én örültem volna, ha, mondjuk, járnak, mert mindkettejüket őszintén kedvelem, csak hát közbejött nekik sok minden. A nyár, amikor alig találkoztak, Kata szülei, akik iszonyat szigorúak, ha fiútémáról van szó, és Peti, akit Pécsre vettek fel egyetemre, emiatt koleszos lett, és pár napja leköltözött.

18 - Sajnálom - simítottam meg a karját. - Én is - biccentett. - Na, hagylak olvasni - tápászkodott fel, és Andris meg Robi ellenfeleként, beállt Ricsi mellé csocsózni. Épphogy egy sort olvastam, amikor Kinga ült le mellém, és mivel másodpercenként ciccegett, úgy éreztem, mondani szeretne valamit. - Mi az? - kérdeztem. - Semmi. Csak kiválasztottam az érettségi tárgyamat. - Komolyan? Máris? - kerekedett el a szemem. - Renáta, elképzelhetetlen számodra, hogy valakinek nem tart évekig, hogy döntsön valamiről? -Nem, csak... - sóhajtottam. Mindegy. Nem folytam bele a vitába, inkább visszatértem az eredeti témára. - Mit választottál? - Biológia. - Hogyhogy? - Állatorvosnak készülök, nyilván a biológiát fogom választani. - Állatorvosnak? - ráncoltam össze a szemöldököm. Ez nekem új volt. - Igen. Állatorvosnak. Mindig is annak készültem. - Kinga, én ezt még soha nem hallottam tőled - mosolyodtam el. - Viccesnek tartod a jövó'képem? - Nem, nem nevetek, csak mosolyogtam - védekeztem azonnal. - Lássuk a tiédet. Mi is leszel? Hová is szeretnél menni továbbtanulni? Mi a választott tárgyad? Egyáltalán mi az elképzelésed? Ja, hogy semmi? Elnézést, húsz-huszonöt év múlva felkereslek és megkérdezem. Addig mosolyogj nyugodtan a céljaimon - pattant fel dühösen. Hogy néha mi baja van? Fogalmam sincs. - Mi van Kingával? Tiszta idegbeteg - szólt oda Ricsi, akinek Kinga arrébb rúgta a gitártartó állványát. - Berágott rám, mert nem tudtam, hogy mindig állatorvosnak készült. - Mi? - röhögött fel Zsolti. Mit akar meggyógyítani, lótetűt? Muhahaha. - Idióta fújtatott Kinga, aki igen sajátos kapcsolatot ápol a barátjával. - Én csak kérdeztem. - Ne mááár. Hagyjátok már a sulit, a franc kíváncsi rá nyavalygott Ricsi. -Ja. Haller ránk szállt, a tanárok már most szívatnak minket, legalább ti nyugodjatok le - szólt közbe Andris, és a kólásdobozból cipőt készítő Robi (letette a földre, és a bakancsával rátaposott, hogy rászoruljon a doboz) is vadul helyeselt. - Nekem is elegem van abból, hogy mindenki az érettségivel nyaggat minket. Hagyjanak már lógni, ez az utolsó évünk. Azt hittem, buli lesz, meg hülyülés, meg Hawaii, erre mindenki komolykodik... - szónokolt Zsolti. - Hawaii? - kérdeztem furán. -Ja, tudod. Hepaj - magyarázta meg. Elvileg így már értenem kellett volna. Azt hiszem, elkelne nekem a mindennapra egy szleng szó alkalmazás a profilomra. Hátha akkor a fiúk mondandójának a felét érteném. Már az is siker lenne. A többiek egymás szavába vágva panaszkodtak arról, hogy mennyire csalódottak, amiért végzősként nem királykodhatnak kedvükre a suliban, mert minden tanár annyira komolyan veszi a feladatát. így hamar létrejött az érettségibojkott, ami annyiból áll, hogy a többiek egész egyszerűen nem hajlandók foglalkozni a témával, és nem áll szándékukban erre pazarolni az idejüket. A fő lázadó Zsolti és Ricsi volt, de természetesen Dave, Macu, Virág és a két rocker is azonnal egyetértett. Kata csendben mosolygott, ő tizedikes, neki még nem kell emiatt törnie a fejét... Én tartózkodtam (mint mindig), Kinga pedig hunyorogva meredt a társaságra. - Mivel én mindent elterveztem, fix céljaim és konkrét terveim vannak, főszerkesztő vagyok, népszerű blogot vezetek, díjugratóversenyre járok, edzek, egyszóval határozott jövőképpel rendelkezem, nincs időm a ti destruktív viselkedésetekkel törődni. Oldjátok meg - vigyorgott elégedetten. - Mi az a destr dolog? - forgatta a fejét Virág. -Majd elmondom - feleltem halkan, és közben a többieket figyeltem, aki a magasba emelték a kólás, fantás meg ásványvizes üvegeket, és koccintottak a nem érdekel minket semmi, lazulunk az utolsó évben! tervükre. Hát, így is el lehet kezdeni egy végzős évet. Olvasás közben kicsit zavart, hogy Robi a betonon húzta a bakancsára szorult aluminiumdobozt (minden lépésénél kirázott a hideg), aztán csipogott a telefonom, mire összecsaptam a könyvem, és izgatottan kihalásztam a mobilt a zsebemből. Velem egy időben Ricsi is megnézte a telefonját, és szinte egyszerre mondtuk, hogy Cortez beszállt a gépbe.

19 Első hét: 5/4 - rövid hét sok-sok sztorival, rengeteg nevetéssel, még több jegyzeteléssel és egy halom ránk váró feladat ismertetésével. A többiek: 5/5* - mindig megállapítom, hogy mennyire hiányoztak a nyáron. Ha külön-külön találkozunk is, az valahogy mégsem annyira jó, mint így, együtt. Sulirádió: 5/2 - szegény Jacques és Gábor Ricsi kérésére ma egész nap Slipknotot játszott. Máday megfenyegette őket, a kilencedikesek meg féltek. :D Érettségibojkott: 5/1 - érthető, hogy a fiúk kiakadtak, amiért már év elején a nyakunkba szakadt minden, de azért mégis... előbb-utóbb szembe kell nézniük a tényekkel. Az időutazó felesége: 5/5* - kedvenc. De tényleg. Cortez: 5/5*** - úton van. Áááááá! 9 Szeptember 3., szombat Nem pazarolom a sorokat arra, hogy telt a napom. Szerintem még soha nem voltam ennyire indiszponált, konkrétan egész nap tűkön ültem, tördeltem az ujjaim, hadartam, és szinte megkattantam, annyit néztem az órámat. A szüleim fellapoztak pár kamaszkezelőt, de mivel nem találtak benne olyan fejezetet, hogy mit tegyünk, ha a lányunk bezsong?", saját belátásuk szerint cselekedtek. Vagyis elkerültek, mert már attól felpörögtek, hogy engem néztek, annyira vibráltam. Persze nem engedték meg, hogy kimenjek a reptérre (későn jön a gép, nem szeretik a gyorsforgalmi utat stb.), viszont azt kiharcoltam, hogy ha csak pár percre is, de találkozzak Cortezzel éjjel, amikor megérkezik. Először nem akartak belemenni, de miután rájöttek, hogy egyszem gyermekük egész nyáron át jól viselkedett, és még csak gondolatban sem lázadt egyszer sem, megengedték. Más kérdés, hogy mintagyerek ide vagy oda, ma tuti, hogy kilógtam volna. Cortez hívott, amikor az átszállásra várt, onnantól kezdve pedig még kibírhatatlannak tűnő hat óra volt hátra. Várt a csatlakozásra, kicsit késve is indult a gépe, úgyhogy negyed tizenkettő után szállt le. Én pedig már éjfélkor kiálltam a kapunkba, és vártam (anyuéknak megígértem, hogy nem megyek ötméteres körzetnél messzebb, sőt, még egy pórázt is felajánlottam, hogy kössék rám, de nem tartották viccesnek). Az idő kicsit hűvös volt, de kellemes, egyáltalán nem fáztam pólóban és dzsekiben. A sötétben minden elhaladó fényszórót meredten bámultam, de az utcánkban nem jár túl sok kocsi, úgyhogy inkább az eget kémleltem, ami tele volt csillagokkal, és jó tanítványként nem hozva szégyent anyura, azzal szórakoztattam magam, hogy csillagjegyeket keresek az égbolton. A következő pillanatban bekanyarodott egy kocsi az utcánkba, a fényszóró elvakított egy pillanatra, miközben a torkomba ugrott a gyomrom, és megremegtem. Ő volt az. Ezerszer elképzeltem már a nyáron, hogy milyen lesz újra látni, hogy fogunk találkozni, mit mondunk majd egymásnak, sőt, még a zenét is kiválasztottam, hogy minek kéne mennie. Elképzeléseim szerint Robbie Williams Feel című dala szólt volna halkan (fogalmam sincs, honnan), és az egészet olyan csöpögősen romantikusnak gondoltam, hogy például Cortez felkap, megpörget, egymásra nevetünk... Na, jó, azt hiszem, túl sok lánykönyvet olvastam a nyáron. Ehhez képest nem volt zene, nem volt pörgetés, de jobb volt, mint amit valaha képzeltem volna. Cortez autója megállt előttem, leállította a motort, és lazán kiszállt a kocsiból. Az utcai lámpa fényénél is tisztán láttam az arcát, és mint mindig, most is rá kellett döbbennem, hogy egy fénykép meg egy webkamera sem adja vissza azt, hogy mennyire, de mennyire helyes valójában. A tervem az volt, hogy visongva a nyakába ugrok, de ez sem jött be, mert totál lefagytam. Csak álltam és úgy éreztem, a boldogságtól mindjárt elbőgöm magam. - Régóta vársz? - kérdezte mosolyogva, én meg vadul kalapáló szívvel bólintottam. - Nyolcvanhatodik napja - suttogtam, rádöbbenve, hogy elmúlt éjfél, így akaratlanul is egy nappal nőtt a külön töltött idő. -Úgy értem... régóta állsz itt kint? - helyesbített mosolyogva. -Jaa. Ööö... - hebegtem zavartan. Aha. Tehát az érdekli, hogy régóta várok-e a házunk előtt, az éjszaka közepén. Én meg benyögtem a brutál romantikus nyolcvanhat napja rád várok választ. Ááá. De ciki. - Nem, nem vészes - legyintettem bénán. Cortez nevetve bólintott egyet, aztán felém lépve megragadta a karomat, magához húzott, és hosszasan megcsókolt. Velem pedig szokás szerint megfordult a világ. Ott volt. Velem. Éreztem az illatát, beletúrhattam a hajába, megcsókolhattam, és belefúrhattam az arcom a vállába. Utólag tudom csak, milyen pokoli hónapok állnak mögöttem. Fogalmam sincs, hogy meddig öleltem szó nélkül, meddig támasztottam a homlokom a mellkasának lehunyt szemmel, de nem is számít. Megint teljes lettem. Ő egészít ki engem, és végre megint velem volt. - Milyen volt az út? - kérdeztem nagyon-nagyon soká.

20 - Hosszú - felelte az amúgy logikus választ, mire elmosolyodtam. -Annyi mindent akarok mondani, hogy fogalmam sincs, hol kezdjem. - Mindennap beszéltünk - nevette el magát. - Tudom, de akkor is. Az csak pár perc volt - mondtam őszinte fájdalommal. - Lesz időnk bepótolni - bólintott, és megint magához ölelt, én pedig mélyen beszívtam az illatát. Fogalmam sincs, meddig állhattunk a kapuban, de gyanítom, hogy sokáig, mert egyszer csak apu kijött a házból. - Gyerekek. Kettő óra lesz. Holnap majd folytatjátok. -Jó, egy perc - alkudoztam. - Nem, most már menj be. Cortez is biztos fáradt. - Nem vészes. Azt hiszem, harminckilenc órája keltem, a gépen egy percet nem aludtam... - számolgatott. -Ó - kaptam a fejemhez. Elfelejtettem, hogy este indult a gépe, nyilván egész nap ébren volt, aztán átrepült egy óceánt, várt az átszállásra, megint repült, leszállt, hazament, és kocsival átjött hozzám. És annak is már több mint egy órája. Szegéééény! - Tényleg menj - mondtam, bár egyáltalán nem akartam. - Hívlak, ha felkeltem - indult a kocsijához, aztán kivett a hátsó ülésről egy zacskót, és visszasétált vele. - Ez mi? - vigyorogtam. - Csak duty free - legyintett. - Nem tudtam mivel elütni az időt átszállásig. Jó éjt - hajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra (apu előtt konszolidált a búcsúnk). - Köszönöm. És jó éjt - szóltam utána. Apuval együtt mentünk be a házba, és nem tehetek róla, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. - Annyira boldog vagyok - mondtam fáradtan, de mégis majd kicsattanva áz örömtől. Apu mosolyogva nézett rám. - Én is - bólintott. - Ezt nézd. Toblerone! - rángatta ki a zacskóból a csokit, amit egyébként már befelé menet kiszúrt. A lényeg, hogy mindketten jókedvűek voltunk. Én azért, mert a barátom végre-valahára hazaért és találkozhattunk! Apu pedig azért, mert a kezébe került egy zacskó reptéri édesség. No comment. Boldog vagyok: 5/5* - Pótvacsora apuval: 5/5 - ér éjjel kettőkor, a konyhapulton ülve pralinét tesztelni, egytől ötös skálán értékelve az ízüket? Szerintünk igen. De pszt. Szeptember 5., hétfő A tegnapi napom csak és kizárólag Cortezről szólt. Korán reggel felkeltem, és vártam, hogy hívjon, miután kialudta magát. Jó, mondjuk, délután fél háromkor ébredt, viszont háromra már át is mentem hozzá, és egész nap együtt voltunk. És hiába nevetett ki, volt mit megbeszélnünk, attól függetlenül, hogy tényleg mindennap tudtunk kommunikálni. Ha az ember tudja, hogy csak pár perce van, akkor a hogy vagy és hasonló kérdések a legfontosabbak, az apróbb dolgokat pedig nem említi. így zúdítottam rá egy csomó, amúgy nem is annyira lényeges infót, amiről úgy éreztem, lehet, hogy érdekelné. És érdekelte. Ahogy engem is az, amit ő mesélt. Nagyon különböző nyarunk volt, sőt, tulajdonképpen csak egy közös pontja volt mindkettőnkének. Hogy alig vártuk, hogy találkozzunk. Amúgy Cortez jól érezte magát, aminek nagyon örülök, hiszen nem lehetek önző, nagyon sok barátja van Amerikában, velük is kell időt töltenie. Elmesélte, kikkel, merre volt, mivel töltötte az idejét (ezt általában sms-ben is megírta, de természetesen szívesen meghallgattam újra). A szüleit is megemlítette, de róluk ritkán beszél, úgyhogy ezt a vonalat abszolút nem erőltettem. Ahhoz képest, hogy egyébként nem volt túl érdekes nyaram, én is sokat tudtam mesélni. A táborról, az ott megismert gyerekekről, a könyvesboltról, és részletesen beszámoltam a majdnem beiratkoztam nyelviskolába sztorimról. Cortez láthatóan jól szórakozott rajtam, és miközben kiröhögött, megjegyezte, hogy soha nem fogok megtanulni angolul. Nos, fő az optimizmus. Ha ő így látja, akkor tényleg nincs sok esélyem. Ami érdekes, hogy a könyvesboltban eltöltött hónapomat csendben hallgatta végig, semmit nem reagált arra, hogy elmeséltem, Arnold milyen sokat volt bent nálam. Mondjuk, nem csodálom, hogy nem érdekelték a részletek. Egyrészt, nem az a típus, aki balhézna emiatt, maximálisan tiszteletben tartja, hogy Arnold még mindig jó barátom... Másrészt, azt hiszem, van egy megbízható kéme, aki egész idő alatt Arnoldon tartotta a szemét. Igen, Ricsi. Ki más? Azt hiszem, Ricsi már rég leadta a drótot, így sok újat nem mondtam Corteznek, de nagyra értékelem, hogy úgy tett, mintha nem tudna mindenről... Amúgy pedig a napom nagy része azzal telt, hogy próbáltam betelni Cortez látványával. Hihetetlenül

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON Legyen, BELÉPŐ???!!! ahogy akarod! ÁLOM vagy VALÓSÁG JULIE FISON Elsô fejezet Ahogy leszálltam a buszról, már tudtam, hogy nagy hír vár rám. Nagyon nagy. Elindultam a folyosón a barátnôim felé, remegve

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója. Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába.

Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója. Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába. Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába. A tanító néni kedves mosolya bátorított minket, az első "o" betűnél még ő

Részletesebben

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel OLVASNI JÓ! 6 Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel 1 Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel Könyvmolyképző Kiadó

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idén évkönyvünk vendége Gryllus Dorka színésznő, aki 1987 és 1991 között volt iskolánk diákja. Vöröslő arccal, zihálva rohantam be egy magyar népmese címére hallgató pesti

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Juhász Bence. A nagy litikamu

Juhász Bence. A nagy litikamu Juhász Bence A nagy P litikamu Parlamentből a Parlamentbe Viszontválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Köszönöm Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Ház. Amint az előző felszólalásomban is ismertettem

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken)

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) A tények: Időpont: 2012. október 10 13. Helyszínek, látnivalók, programok: Dachau: koncentrációs tábor megtekintése Strasbourg: angolosok: részvétel

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! 10/2. Képzeld el ezt a szituációt: Megismerkedtél egy nagyon vonzó pasival. Úgy érezted magad vele, mintha már ezer éve ismernétek egymást.

Részletesebben

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen?

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009 96 97 98 99 100 SKAohsiung: A BAJNOK ÚTJA,,Hatéves voltam, amikor édesapám ismerôse révén elmehettem egy karateedzésre. Ahogy beléptem, iszonyú hangzavar, kiabálás, egymással harcoló fehér ruhás emberek

Részletesebben

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

KE - Vizuális támpontként majd egy legközelebbi műsorunkban már hátha már lesz webkamera és akkor majd könnyebb lesz, mi is majd fejlődünk.

KE - Vizuális támpontként majd egy legközelebbi műsorunkban már hátha már lesz webkamera és akkor majd könnyebb lesz, mi is majd fejlődünk. Konferálók - a HIT Rádió délutáni műsora HIT Rádió, www.hitradio.hu (KE Körtvélyfáy Eszter riporter, LE - Loványi Eszter és KZS - Kovács Zsuzsanna KE - A kutya az ember legjobb barátja. tarja a mondás,

Részletesebben

Gárdonyi Géza. Az ablak

Gárdonyi Géza. Az ablak Gárdonyi Géza Az ablak Egy tizenöt éves fiú is járt az iskolába. Daninak hívták. Leány is volt három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak és kedvesek. Csak ez a Dani! Ült fakó arccal az első helyen,

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel.

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel. Jeles napok 113 VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL énekléssel sok-sok tánccal...és a gólyaesküvel. 114 A szalagavatót minden évben nagy várakozás előzi meg, mind a diákok, mind a tanárok részéről. Így történt ez

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Szerintem vannak csodák

Szerintem vannak csodák Brjeska Dóra Szerintem vannak csodák De neked is tenned kell értük 2015 Bevezetés Ajánlom ezt a könyvet valakinek, aki már egy másik, sokkal békésebb helyről vigyáz ránk és segít nekünk. Így kezdődik egy

Részletesebben

Spanyolországi beszámoló

Spanyolországi beszámoló Spanyolországi beszámoló Rettentően vártam már hogy végre eljöjjön a nap, hogy Spanyolországba utazzunk, mivel ez lett volna az első utam, amit repülővel tettem volna meg, ami már magában elég ok a nagy

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában,

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, ama XII. ÁGOTA táborrul, mely tarttatott az jeles Szeged városában, azon vidám ifjak örömére!!! Az ÁGOTA Alapítvány (helyett) bemutatja (a 2

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang.

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang. Jackie megpróbálta felvenni a borítékot. Ez marha nehéz, gondolta. No, nem a boríték volt az, hanem a kidobó, aki a kezén állt, miközben ő a borítékot markolta. Az történt, hogy leejtette, egy két méter

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!!

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! A VAJDA PÉTER ÉNEK- ZENEI ÁLTALÁNOS ÉS SPORTISKOLA LAPJA 18. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2012. JÚNIUS Botos Auróra 3.s JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! tartalom JÚNIUS 3 Kiváló Vajdások 4 Pedagógusnapra 5 Németországban Comeniussal

Részletesebben

Bocskor Bill Turner. Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során.

Bocskor Bill Turner. Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során. Bocskor Bill Turner nov. 7 Péntek Utazás: Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során. Szállás: Komfortos,tiszta,kényelmes és nagyon bejövös

Részletesebben

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény Lázár Éva AJÁNDÉK regény Az élet furcsa játéka, a beletörődés és a küzdelem. A belső és külső lélek harca. A féltés, a halál, a megértés, a szeretet és az elfogadás játéka. Egy lány lelki tusája, a család

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

szerelmes éneke T E D D W A Y N

szerelmes éneke T E D D W A Y N szerelmes éneke T E D D Y W A Y N E A testvéreimnek és a szüleimnek Azt akarom, hogy az életem buli legyen. Se szülôk, se szabályok, se semmi. Hogy senki se állíthasson meg. Senki ne állíthasson meg. Justin

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Pivárcsi István SzalámI avagy SzeSztIlalom

Pivárcsi István SzalámI avagy SzeSztIlalom Pivárcsi István Szalámi avagy szesztilalom Pivárcsi István Szalámi avagy szesztilalom Diákok és tanárok aranyköpései 2007 2010 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Pivárcsi István Az igazgató beszédet tart A hányingere

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

Hector közelebb jut a boldogsághoz

Hector közelebb jut a boldogsághoz Hector közelebb jut a boldogsághoz Édouard a vacsora végeztével nagyon elégedettnek tûnt, de nem érte be ennyivel, ragaszkodott hozzá, hogy átmenjenek még egy másik helyre. Azt akarom, hogy megismerd Kínát!

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

Október 17., vasárnap

Október 17., vasárnap Október 17., vasárnap Újra itthon. Az egész tegnapi nap rémes volt, semmi mással nem telt az idő, mint hogy néma csendben ültem a konyhában, és anyut hallgattam. Úgy tűnt, soha nem fogy ki az érvelésből,

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

De vele nem ez volt a helyzet, nem megfontoltságból, alaposságból néztem utána. Hanem egyszerűen szembe jött. Nem

De vele nem ez volt a helyzet, nem megfontoltságból, alaposságból néztem utána. Hanem egyszerűen szembe jött. Nem 2013 március 30. Flag 0 Értékelés kiválasztása értékelve Mérték Még nincs 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Előbb olvastam vele interjúkat, mint hogy a könyveit a kezembe vettem volna. Persze, ez akár érthető is lehet,

Részletesebben

ART08 2010 12 30 Lelkednek sem Art egy kis táplálék 2010. 12. 20. hétfő

ART08 2010 12 30 Lelkednek sem Art egy kis táplálék 2010. 12. 20. hétfő ART08 2010 12 30 Lelkednek sem Art egy kis táplálék 2010. 12. 20. hétfő (Előzetesen írtam!) Ezt a színházat megelőlegezem magunknak, mert csak hétfőn kerül rá sor. Én azonban nagyon rosszul vagyok, még

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást.

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. A zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson

Részletesebben

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV A kötet gondozásában közremûködött a Feldmár Intézet. A Feldmár Intézet szellemi mûhely, amely a filozófia, az etika és az interperszonális fenomenológia eszközeivel

Részletesebben

Gázló TT 2008 A rekordok napja 2008. július 12.

Gázló TT 2008 A rekordok napja 2008. július 12. Gázló TT 2008 A rekordok napja 2008. július 12. 4:30 Fire! - üvölti Hans-Peter Geerdes (ki az?), nincs mese, menni kell. Lassan megy az öltözés, kínlódás minden ruhadarabot felvenni mondjuk jó idő van,

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Betty apósa túl volt már a 86.

Betty apósa túl volt már a 86. A nyughatatlan Betty apósa túl volt már a 86. évén. Nyugdíjas volt. Tevékeny, szorgalmas ember lévén a nyugdíjas életformát unalmasnak tartotta. Elég erőt érzett magában ahhoz, hogy még valamit, valahol

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Prievara Tibor Nádori Gergely. A 21. századi szülő

Prievara Tibor Nádori Gergely. A 21. századi szülő Prievara Tibor Nádori Gergely A 21. századi szülő Előszó Ez a könyvecske azért született, hogy segítsen a szülőknek egy kicsit eligazodni az internet, a számítógépek (összefoglaló nevén az IKT, az infokommunikációs

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

TARTALOM. Ügyintézés A hivatalban. Használt autó eladó. Birtesttás.

TARTALOM. Ügyintézés A hivatalban. Használt autó eladó. Birtesttás. TARTALOM 1. lecke Az emberi külső Neked ki tetszik?. Tanúvallomás. Körözés. Nem is tudom..... A magyarok és nyelvrokonaik Fél füllel hallottam Tükröm, tükröm... 2. lecke Öltözködés Divatbemutatón. Mit

Részletesebben

Név: Szép Veronika. Dátum: 2005. november 5. Munkanapló sorszáma: VII. Építésziroda neve: Mlacomba. Fogadó város: Palma de Mallorca

Név: Szép Veronika. Dátum: 2005. november 5. Munkanapló sorszáma: VII. Építésziroda neve: Mlacomba. Fogadó város: Palma de Mallorca Név: Szép Veronika Dátum: 2005. november 5. Munkanapló sorszáma: VII. Építésziroda neve: Mlacomba Fogadó város: Palma de Mallorca Szakmai beszámoló: Hétfő: a hetet a zártsorú beépítésben lévő épület homlokzatának

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 7

MagyarOK 1.: munkalapok 7 1. Dénes napirendje 6.30 6.35 Fél hétkor Dénes felkel. Hat óra harmincöt perckor már a fürdőszobában van. (Hideg vízzel zuhanyozik.) 7.00 Hét órakor Dénes kimegy a konyhába, és leül reggelizni. / Hét órakor

Részletesebben

MIÉRT SZERETNÉK SZOCIÁLIS MUNKÁS LENNI?

MIÉRT SZERETNÉK SZOCIÁLIS MUNKÁS LENNI? MIÉRT SZERETNÉK SZOCIÁLIS MUNKÁS LENNI? Érdekesnek tűnik egy dolgozat címét kérdésként feltenni. Ez számomra azt jelenti, hogy nem egy szokványos házi dolgozatról beszélünk. Amióta Kocsis tanárnő feladta

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Pokol Anett. Téli mesék. Lindának, ötödik születésnapjára

Pokol Anett. Téli mesék. Lindának, ötödik születésnapjára Pokol Anett Téli mesék Lindának, ötödik születésnapjára December 1. Az aranyszínű léggömb UTOLSÓ NAP, UTOLSÓ ÓRA, NEM FOG AZ AGY, NEM FOG A KRÉTA! üvöltötte kórusban az egész 2. B osztály. Téli szünet

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg a házat, mert utcanevek nincsenek Japánban! Megismerkedtem

Részletesebben

2012. Május ANGYALKERTI HÍRMONDÓ

2012. Május ANGYALKERTI HÍRMONDÓ 2012. Május ANGYALKERTI HÍRMONDÓ KATICA Mennyi, mennyi minden. Annyi minden történt mostanában. Áprilist zártuk a kiállítással, utána készültünk az anyák-napjára nagyon ügyesek voltak, 11-én pénteken délelőt

Részletesebben