otthonápolás A Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület Szakmai Magazinja IV. évfolyam 5-6. szám 2008 szeptember-december

Átírás

1 otthonápolás A Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület Szakmai Magazinja A tartalomból: Interjú Dr. Medgyaszai Melindával, az Egészségügyi Minisztérium államtitkárával Szakmai javaslatok az otthoni szakápolás fejlesztésére Az ápolás presztízsének megítélése a lakosság körében Franciaországi úti beszámoló IV. évfolyam 5-6. szám 2008 szeptember-december

2 2008 szeptember december otthonápolás 5...azt tudom mondani, hogy Jézus Mária! Interjú Medgyaszai Melindával, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkárával SZERZÔ: VINKOVITS ÁGNES ÚJSÁGÍRÓ Összefogás és kölcsönös akarat nélkül nem lehet elôrejutni mondja Medgyaszai Melinda, aki arról is beszélt, miként kínálhat vonzó pályát az egészségügy, és mikorra rendezôdnek a szféra hosszú évek óta érintetlenül hagyott problémái. Otthonápolás: A Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig címû programtervezetet júliusban fogadta el és bocsátotta szakmai vitára a kormány. Hogy áll most a programtervezet? Medgyaszai Melinda: A társadalmi vita lezárult, rengeteg hozzászólás és észrevétel érkezett. Sok mindennel kiegészült a program, végül pedig a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) szeptember 2-i konferenciájának döntései alapján elkészült a módosított programtervezet, amely a honlapunkra is kikerült. Ebben semmi újdonság, csodálatos találmány nincs. Gyakorlatilag szakmai konszenzuson alapuló, a már ban elfogadott programok mennek benne tovább: nemzetprogramok, népegészségügyi programok, a struktúra finomítása, a jogszabályok módosítása és az Új Magyarország Fejlesztési Terv uniós forrásainak felhasználása. Hogyan fogadták ezt a szakmai szervezetek? Általában pozitívan reagáltak. Tulajdonképpen a program nevében benne van a lényeg. Eszerint meg kellene teremteni az általános biztonságos mûködési feltételeket még a jelenlegi nehéz körülmények között is, és humán erôforrás stratégiát kell készíteni. Ezt ma Európában senki sem úszhatja meg. Mindezzel együtt pedig partneri viszonyt kell kialakítani, és mindenkivel meg kell próbálni együttmûködni. Még azzal is, akivel nehéz. Az együttmûködést valóban külön említi a program. Megvalósíthatónak látja ezt a mai politikai környezetben, amikor egyáltalán nem jellemzô az együttmûködés? Én Veszprém megyébôl jöttem, ahonnan nagyon sok pozitív példát tudok említeni. Az, hogy ott minden település 15 percen belül elérhetô annak köszönhetô, hogy a helyi önkormányzat, a megyei önkormányzat, az OMSZ és a minisztérium összefogott, és létrehozta a mentôállomásokat. Összefogás és kölcsönös akarat nélkül nem lehet elôrejutni. Amit ön mond, az a politika, de én nem politikus vagyok, hanem csak egy alulképzett orvos, ahogy mondani szoktam. Teljesen mindegy, ki honnan jön, milyen politikai beállítottságú, vallású, nemi irányultságú, az a lényeg, hogy jót akar-e. És ha jót akar, még nem biztos, hogy jól akarja, de akkor már lehet közelíteni az álláspontokat. Számtalan szakmai szervezet például nagyon önzetlenül segít nekünk. A programtervezetben szerepel a kétoldalú bizalom kiépítése is. Miként kívánják visszaállítani a lakosságnak az egészségügybe vetett bizalmát? Én nem tartom helyesnek az orvosi, az ápolói hivatás, egyáltalán az egészségügyi dolgozók támadását. Van ugyanis egy olyan rossz attitûd a társadalomban, miszerint egyik oldalról elvárják az egészségügyi dolgozóktól, hogy hivatásszerûen lássák el a feladatukat, mert ôk a szegény betegek, a másik oldalról viszont fogyasztók és szolgáltatást várnak el. Ebben nem könnyû egyensúlyt találni. Tudomásul kell venni, hogy nekem vannak igényeim, de csak a szükségleteimet fogják kielégíteni közfinanszírozásból. Az egyéb igényeimmel mehetek magánellátásba. A másik oldalról pedig a média szerepét emelném ki. Mi hírértékû? Amikor a postás megharapja a kutyát, tehát amikor valami nem sikerül. Amikor utaztatnak egy halottat, vagy valamiért pénzt kérnek, amiért nem kéne. Én sok évet dolgoztam ellenôrzô fôorvosként, és higgye el nekem, a kilencvenkilenc százalék nagyon becsületesen végzi a dolgát, de a maradék egy százalék a hírértékû. Nekünk ki kell emelnünk és meg kell mutatnunk a társadalomnak, hogy íme, vannak eredmények, és vannak emberek, akik nagyon becsületesen dolgoznak. Tehát egy kommunikációs programmal készülnek? Egyrészt igen, másrészt azzal, hogy komolyan vesszük a partnerséget. Megkérdezzük, meghallgatjuk, mit és hogyan szeretnének a kollégák, a belsô vitákat pedig nem teregetjük ki. A viták ne átpolitizáltan, üzengetéssel menjenek, hanem üljünk le és beszéljük meg. És hogyan teszik vonzóvá az egészségügyet a pályaválasztók számára? A helyzetünk a meghirdetés óta nehezedett, akkor ugyanis még a gazdasági világválság elôtt voltunk. A terveinket ennek ellenére nem adtuk fel, csak kicsit átütemeztük. Eszerint összeállítunk egy humánstratégiai tervet, amelyre még ban készült egy elôtanulmány. Ezt szeretnénk továbbvinni, rendbe tenni. Ennek mik a fôbb pontjai? Elôször is egy folyamatos, moduláris, egymásra épülô képzést bevezetni, hogy ha valaki belép az egészségügybe, és esetleg váltani akar, akkor ezt minél könnyebben megtehesse a szférán belül. Ez a bizonyos életpálya modell. Támogassuk tehát a továbbképzést, ugyanakkor készítsünk olyan vizsgákat, amelyek az Unióban elfogadottak. Nyújtsunk tehát versenyképes tudást és ne korlátozzunk senkit a mozgásban, ugyanakkor érjük el, hogy ha valaki külföldre megy dolgozni, késôbb térjen haza, és kamatoztassa itthon a tapasztalatát. Ehhez azonban béremelés is kell. Természetesen. Ezt bérrendezéssel, bérfelzárkóztatással is segítenünk kell, az Európai Unió átlagát ugyanakkor nyilván nem tudjuk hozni. Meg kell célozunk a bérek százalékát, és ki kell tûzni egy évet, amikorra ezt megpróbáljuk elérni. Valóban lát esélyt minderre? Én hiszek benne. Az ugyanis biztos, hogy egyszer mindenki lesz beteg. Hacsak az ember meg nem hal nagyon hamar és hirtelen, akkor elôbbutóbb igénybe kell vennie az egészségügyi ellátást. Éppen ezért ez egy biztos életpálya. Lehet, hogy nem lesz kinek eladni számítógépet vagy televíziót, de hogy beteg mindig lesz, az egészen biztos. Másrészt ez egy segítô foglalkozás és segíteni mindig jó. Persze, nagyon nehéz pálya, ezt elismerem. Mikorra válhat vonzóvá a pályaválasztók számára? Mi at tûztük ki. Hogy ezt elérhessük, sok milliárd forintot sze-

3 6 otthonápolás 2008 szeptember december Említette, hogy ellenôrzô fôorvosként is dolgozott korábban. A MOHE javaslatai között szerepel, hogy az OEP csak olyan szolgáltatókkal szerzôdjön, akik egyrészt komplex, másrészt minôséggarantált szolgáltatásokat nyújtanak. Terveznek ilyen jellegû változtatást? Én ezt két fázisba venném. Vannak olyan kérdések, amiket az otthoni szakápolás területén elsô körben átvizsgálnánk. Az új ellátások befogadásáról, mint a parenterális táplálás vagy az infúzió-beadás már elkezdtünk tárgyalni. Ezeket be kellene illeszteni a jogszabályba, illetve magába a jogszabály-környezetbe, mivel számtalan jogszabály módosítása szükséges ehhez. Emellett viszont az egész rendszert át kell tekinteni, hiszen azt látjuk, hogy nem egyformán lefedett az ország. Ennek egyfelôl az az oka, hogy bizonyos mennyiségû vizitre egy településen nagyon nehéz rátelepíteni olyan szolgáltatást, ami sok vizitet igényel. Ugyanakkor nemcsak komplex szolgáltatók vannak terület-ellátási kötelezettséggel, így hátrány éri azt az embert, aki ott szorulna speciális szolgáltatásra, ahol az nem áll rendelkezésre. Végül a minôségi kritériumokat is át kell tekinteni. Ezzel azonban az a probléma, hogy az egészségügyben nagyon nehéz meghatározni a minôséget. Sokféle minôségbiztosítás kombinációját kell alkalmazni itt, hiszen ez nem olyan, mint a japán autóipar. Ott a futószalag végén kijön egy tökéletes motor, mivel azonban az ember nem így mûködik, nagyon nehéz ezeket a folyamatokat úgy szabályozni, hogy a minôségellenôrzés valódi legyen. Ezen a kérdésen nagyon sokat kell még gondolkodnunk, de mindenképpen komolyan gondoljuk, hogy protokolláris, és elsôsorban a finanszírozási protokollok irányába az egészségbiztosítás segítségével lehetne terelni az ellátást. FOTÓ: EGYED PÉTER retnénk erre a célra fordítani az Új Magyarország Fejlesztési Tervbôl és Európai Uniós forrásokból. Magyarország le tudja egyáltalán hívni a rendelkezésre álló uniós forrásokat? Az egészségügy területén nagyon sok kolléga dolgozik ezen, nagyon igyekszünk, és jól is állunk. Ugyanakkor néhány pályázó még mindig nem tanulta meg, hogy egy jó cél még nem elegendô a támogatás megnyeréséhez. Ha jó a pályázat és arra pályázott, amire azt kiírták, akkor megnyeri. Nem gyôzöm hangoztatni minden fórumon az egészségszolgáltatóknak és az önkormányzatoknak, hogy szigorúan a pályázati feltételeknek megfelelôen, megbízható tervezôkkel, cégekkel készítsenek pályázatot, mert nem nyernek, ha nem jó a pályázat. Ez nekünk is nagy baj, hiszen esetleg olyanok nem nyernek, akiknek a szolgáltatására vagy fejlesztésére nagyon nagy szükség lenne. Ön is említette, hogy kisebb településeken nem tudják kihasználni a keretet. Bizonyos sérüléseknél azonban nem elegendô a finanszírozott vizitek száma, emellett a vizitdíjak degressziója is sok esetben indokolatlan. Tervezik a vizitdíjak és a vizitszám-keretek ésszerûsítését? Azt kell mondjam, ez egy magyar specialitás, hogy mindig a pénztôl indulunk el. Elôször a szakmai tartalmat kell tisztázni, és amikor ez megvan, hozzá kell rendelni a finanszírozást. Mindezt valóban úgy kell, hogy az csak a minôségi munkát támogassa. Az persze nem kérdés, hogy mindennek van forrásigénye, mint ahogy az is egyértelmû, hogy a 2009-es nem a bôvítés költségvetése lesz. Azonban a jövô évet akkor is fel kell használni arra, hogy ezeket a kérdéseket átgondoljuk, és próbáljunk egy szakmailag korrekt, mindenki számára elfogadható megoldást letenni az asztalra. Elképzelhetô tehát, hogy bizonyos kötözési feladatok bátran tartozhatnak a háziorvoshoz rendelt háziszakápolóhoz, ellenben az otthoni szakápolás területén inkább a rehabilitációs típusú ellátásokat kellene szélesíteni. Ha egy sérülés indokolja, akkor a betegnek legyen egy akut kórházi, és utána egy az otthonához legközelebbi rehabilitációja. Hiszen ha valakinek van egy akut fájdalma, és reggel felül a buszra hogy bezötyögjön a járóbeteg-ellátásra, aztán hazazötyög, véleményem szerint rosszabbul lesz, amikor hazaér, mint mikor elindult. Ez egyúttal felveti a kompetencia örök kérdését. Ezt mikor teszik rendbe? Mostanra odáig eljutottunk, hogy tisztességesen összeraktuk a problémahalmazt, és erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy Jézus Mária! Ezt mindenképp rendbe kell tennünk. A kompetenciákat növelni kell. Ugyanakkor nagyon nehéz elôrelépni ebben a kérdésben, mert sokan még mindig nem hiszik el, hogy a nôvér például be tud adni egy intravénás injekciót, miközben egyre többen mondjuk, hogy igenis képes rá. Az akadály tehát a bizalmatlanság, és nem a jogi tisztázatlanság? Részben jogi tisztázatlanság is van emögött, hiszen a licence vizsgák rendszerében elvileg mindenki egyetért. Eszerint mind az ápolóknak, mind az orvosoknak lenne általános kompetenciájuk, de ezen fölül tennének licence vizsgát arról, mire képesek még. Ápolói területen ez például lehet sztóma, sebkezelés, infúzió, parenterális táplálás. Ezekrôl a képességekrôl pedig bizonyos idôközönként vizsgát kellene tenni. Az orvosoknál ugyanez szükséges. A szakma, az oktatás teljesen fel van erre készülve, a törvényi mögöttes felhatalmazó-bázist kell megteremteni. És ez mikorra várható? Én nagyon szeretném, ha 2009 elsô félévében ezt le tudnánk végre rendezni. Mindezt az ETI-vel, a MESZK-kel, az iskolákkal és, hangsúlyozom, hogy az oktatási minisztériummal együttmûködve, hiszen ezek sokszor oktatáspolitikai szabályok, amiken változtatni kell.

4 2008 szeptember december otthonápolás 7 Két minisztérium között gyorsan megy az egyeztetés? Kívülrôl ugyanis gyakran tûnik mindez egy végeláthatatlan levelezgetésnek. Én azt szoktam mondani, hogy még az Európai Unión belül is rendkívül nagy szerepe van a személyes kapcsolatnak. Ez is egyfajta lobbi. Az ember, ha komolyan szeretne valamit, akkor mindig talál olyan köztisztviselôket, akik szintén komolyan szeretnének szolgálni. Természetesen, ezt nem lehet gyorsan, hiszen a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotásból mindig csak a baj van. Ha az nem ment végig a maga útján, nem járta meg az igazságügyi, vagy a pénzügyi tárcát, nem lehet elôrejutni. Ha viszont egyeztetünk, akkor ha nem is gyorsan, de biztosan célba érünk. És most ez a cél. Szakmai javaslatok az otthoni szakápolás fejlesztésére a szakmai és a finanszírozási szabályozási háttér megújításával SZERZÔ: BANAI JOLÁN ELNÖK, MOHE Tisztelt Olvasóink! A...???? javaslatot ismertetjük Önökkel. A javaslatot kapták: Dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter Dr. Medgyaszai Melinda, szakállamtitkár Dr. Kökény Mihály, Parlament Egészségügyi bizottsága Dr. Rendek Vilma, OEP- fôigazgató A Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület célja az egészségügyi ellátó rendszer legfiatalabb tagjaként immár 12 éve mûködô otthoni szakápolási szektor szolgáltatóinak összefogása, szakmai érdekképviselete. Ez év október végén hatodik alkalommal rendezhettük meg az országos ôszi otthoni szakápolási kongresszust, melyen hagyományaink szerint egy asztalhoz ültethettük a törvényalkotókat, a finanszírozókat és a szolgáltatókat, hogy párbeszéd formájában megvitathassuk az aktuális problémákat és egységes álláspontot alakíthassunk ki a jobb betegellátás érdekében. A konferencia központi témája volt az otthoni szakápolási rendszer átvilágítása eredményeinek és továbbfejlesztési javaslatainak megvitatása. Az ennek eredményeként született javaslatokat szeretnénk ezúton a szaktárca irányába elôterjeszteni, bízva abban, hogy a szabályozási környezet alakítása során, gyakorlati tapasztalatokon nyugvó szakmai javaslatainkat, a rendszer racionalizálását, hatékonyabbá tételét célba vevô törekvéseinket figyelembe tudják venni. Az otthoni szakápolás több mint tíz éve mûködik hazánkban, de úgy véljük, hogy rendszerében még mindig olyan értékek, szakmai tartalékok vannak jelen, melyek hatékonyabb felhasználásával, az egészségügyi ellátórendszerbe történô megfelelô becsatornázásával nagyságrendileg viszonylag kevés befektetéssel jelentôs eredmények érhetôk el. Az otthoni szakápolás egyike azon területeknek, melyek fejlesztése az egészségpolitika számos illetve a Biztonság és Partnerség programban is kitûzött célja eléréséhez hozzá tudna járulni: a források ésszerû, szakszerû és hatékony felhasználása; a lakosság egészségügyi állapotának javítása; az aktív korú népesség munkaképességének helyreállítása; az ellátás minôségének javítása; jobb ellátás, igazságosabb hozzáférés; az aktív kórházi kapacitások további csökkentése, racionalizálása; a lakóhely-(lakosság) közeli ellátások fejlesztése; a társadalom, a betegek, de nem utolsó sorban az egészségügyi dolgozók elégedettségének javítása; a humán-erôforrás helyzet javítása, stb. hozzájárulva az egészségügy ellátórendszer fenntartható fejlôdéséhez. Jelenleg folyamatban van az otthonápolás aktuális problémáival, középés hosszabbtávú fejlesztésével kapcsolatos feltáró elemzések, szakmai

5 6 otthonápolás 2008 szeptember december javaslatok tanulmány formájában történô összeállítása Az otthoni szakápolás és hospice középtávú fejlesztési koncepciója és stratégiája címmel, melynek végeredményét a szaktárcához is szeretnénk benyújtani, mivel a szakmai és finanszírozási szabályozási elôkészítô munkába történô bevonásunkra továbbra is feltétlenül számítunk. Az otthonápolás szektor szolgálatai képviseletében kijelenthetem, hogy szolgáltató részrôl képesek vagyunk a továbbfejlôdésre. Ennek alátámasztásául elindítottunk egy stratégiaalkotási programot, a problémákkal kapcsolatban feltáró vizsgálatokat végeztünk, s ezúton szeretnénk a szakmai elemzô munkánk eredményeként kidolgozott javaslatainkat elôterjeszteni, melyek magukban foglalják (részletesen lásd: Melléklet): I. az otthoni szakápolás középtávú stratégiai fejlesztései tervét, II. a szakmai szabályozás fejlesztését, megújítását (20/1996 (VII. 26.) NM rendelet), III. a finanszírozási keretszabályok racionalizálását (43/1999 (III. 3.) Korm. rendelet), IV. további javaslatokat. Végezetül kiemelnénk, hogy fontosnak tartjuk a jogszabályok megyei államigazgatási szervek által történô egységes értelmezését/ érvényesítését, amely a jelenlegi gyakorlatban számos esetben nem érvényesül. Kérem Szakállamtitkár Asszonyt, hogy szíveskedjék egyesületünk számára szakmai konzultációs lehetôséget biztosítani az otthonápolás fejlesztése témakörében. Támogatásában bízva, Budapest, november 25. Tisztelettel: Banai Jolán elnök Melléklet I. Az otthoni szakápolás középtávú stratégiai fejlesztései terve Annak érdekében, hogy a továbbiakban az otthoni szakápolás, mintegy a kórház kinyújtott karjaként valódi alternatívája legyen a kórházi ellátásnak a szektor középtávú stratégiai fejlesztési tervének központjában: az otthonápolási szektor egységesítése, koncentrációja, a minôségfejlesztés érdekében a komplex ellátás nyújtó nagyobb szolgáltatók elônyben részesítése, rugalmasabb szabályozás, finanszírozás biztosítása áll, mely egy egymással szoros összefüggésben álló célrendszer: Az OEP szolgáltatásvásárlói szerepének erôsítésével párhuzamosan az otthoni szakápolási szektorban is meg kell teremteni a valós minôségi szolgáltatói verseny kereteit. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a jövôben (megfelelô átmenet biztosításával!) csak olyan vállalkozásokkal kössön az OEP szerzôdést, melyek komplex szolgáltatás nyújtására képesek: a szolgáltatások teljes palettáját nyújtják. Ehhez azonban meg kell teremteni a humán- és tárgyi feltételrendszert, valamint a korrekt egészségügyi menedzsment feltételeit. Víziónk az, hogy az otthoni szakápolás a szubszidiaritás elvét követve a beteg otthonában kielégíthetô ellátási szükségletet (szakápolás, infúziós kezelés táplálás, rehabilitáció, hospice) mintegy egy ernyô alá vonja (az ellátásszervezés, esetmenedzsment, koordináció, team munka stb. eszközeinek hatékony alkalmazásával). Ez a modell amellett, hogy költség-hatékonyabb, mint bármely típusú intézeti ellátás, a beteg szempontjából is a legbetegbarátabb ellátási forma (pl. otthoni körülmények közötti gyógyulás lehetôsége, önellátó-képesség megôrzése-fenntartása, kórházi fertôzések, decubitus megelôzése, stb.). Az azonos szintû minôségi szolgáltatás, standard minôség biztosítása érdekében javasolt lenne, hogy hosszabb távon az OEP csak minôségbiztosítást mûködtetô vállalkozásokkal kössön szerzôdést (középtávon pedig legalább tegyen különbséget), a szolgálatokat pedig csak felsôfokú végzettséggel rendelkezôk vezethessék. A minôségi ellátás nyújtásához szükséges az otthonápolás eszközrendszerének megújítása, amelyhez további kiegészítô források felkutatását tervezzük (pl. ÚMFT keretében), bízva abban, hogy a források allokációjáról rendelkezôk felismerik az ágazatban rejlô szükségleti és megtérülési tényezôket. A stabil mûködéshez azonban piaci jellegû környezetben elengedhetetlen a piaci alapokon nyugvó finanszírozás: csak a költségeket tükrözô vizitdíjjal, a valós szükségletek alapján meghatározott, rugalmasabban kezelhetô kapacitáskontingensekkel biztosítható a megfelelô költségen történô ellátás. Általános probléma az ápolói hivatás presztízsének és elismertségének, társadalmi megbecsültségének alacsony szintje (bérek, kompetenciák, képzési problémák, munkakörülmények, stb.), mely a szakma vonzerejét és ezzel az utánpótlást csökkentik. Ezt a problémát hosszútávon a többszintû ápolói rendszer kialakításával, az életpálya modell alkalmazásával, bérrendezéssel lehetne kezelni. Egy ilyen komplex szolgáltatást nyújtó integrált modellben pedig hangsúlyozni szeretnénk a vertikális (kórházi osztályokkal, járóbeteg szakellátással, rehabilitációs intézményekkel, és az otthonápolás szolgálatok közötti) valamint az interszektorális (az egészségügyi és szociális szektor közötti) együttmûködés jelentôségét. Az esélyegyenlôség jegyében a szektor rövid, közép és hosszú távú fejlesztési tervei elsôsorban a minôségi ellátáshoz való hozzáférés javítását célozzák meg. A következô két pontban azokat az intézkedéseket emelnénk ki, melyek olyan kitörési pontokat jelenthetnek az otthonápolási szektor számára, melyen elindulva már rövidtávon is jelentôs eredmények érhetôk el. II. A szakmai szabályozás fejlesztése, megújítása a 20/1996 (VII. 26.) NM rendelet módosítási javaslatai A/ Személyi feltételek változtatása Az otthoni szakápolási szolgálat vezetôje (szolgálatvezetô) egészségügyi fôiskolai vagy egyetemi és ápolói képesítéssel rendelkezô szakember lehessen, és lehetôleg fôállásban végezze a vezetôi tevékenységet (ld. középtávú fejlesztési tervek minôségi ellátás) megfelelô türelmi idô biztosításával. A szakembergárda bôvítése a minôségi komplex ellátás biztosítása érdekében az alábbi szakemberekkel: Dietetikus (egészségügyi fôiskolai végzettséggel) nem kötelezô jel-

6 2008 szeptember december otthonápolás 9 leggel (preventív tevékenység illetve egyes terápiák része); Konduktor (fôiskolai végzettséggel) nem kötelezô jelleggel (esetenként kiválthatná a logopédust, gyógytornászt - kórházból kikerülô neurológiai betegek rehabilitációja, részleges vagy teljes önellátó képesség visszaállítása, visszavezetés a társadalomba, emberhez méltó életbe); Sebészeti gyakorlattal és sebkezelési tanfolyammal rendelkezô szakápoló; Infusiós licence vizsgával rendelkezô szakápoló (a jogszabályi háttér alakulása függvényében); Hospice ellátás esetén fájdalomcsillapításban jártas szakorvos, pszichológus. hospice koordinátor, hospice tanfolyamot végzett szakápoló. Tudomásunk szerint a licence vizsgák rendszerének szabályozási háttere továbbra sem rendezett. Ennek rendezése számos kompetenciabeli kérdésre választ tudna adni, azonban úgy véljük, hogy meghatározott szakképzettségek esetén nem lenne szükséges az újabb licencvizsgák megkövetelése, hanem a meghatározott szakképzettséggel rendelkezô szakemberek kapjanak igazolást az adott tevékenység végzésére vonatkozó kompetenciájukról (pl. gyógyszeres infúzió beadása - mentôtiszt, intenzívterápiás szakasszisztens, röntgenmûtôs szakasszisztens, aneszteziológiai szakasszisztens, diplomás ápoló, OKJ-s ápolók). B/ A tevékenységek felülbírálata, új finanszírozható tevékenységek bevezetése A meglévô tevékenységek mellett, azok kiegészítéseként, vagy pontosításaként az alábbi tevékenységeket javasoljuk felvenni az otthoni szakápolás tevékenységi listájára: 1. Szondán át történô táplálás és folyadékbevitelhez kapcsolódó dietetikusi és ápolói feladatok elvégzése [a jelenlegi 1-es pont korrigálva]; 2. Állandó katéter cseréjéhez rendszeres katéterezés, hólyagöblítés az orvos utasításának megfelelôen [a jelenlegi 3-as pont korrigálva]; 3. Intravénás folyadék- és elektrolitpótlás, parenterális gyógyszer beadás az orvos utasításának megfelelôen beleértve a rövidbél szindrómás, cisztás fibrózisban szenvedô betegek parenterális táplálását illetve intravénás gyógykezelését (nemzetközi adatok alapján az otthoni parenterális táplálás 70%-kal olcsóbb a kórházi parenterális táplálásnál!) [a jelenlegi 4-es pont korrigálva]; Az otthoni gyógyszeres infúziókezelés kapcsán régóta tisztázatlan az az aktuálisan is fennálló anomália, hogy a jogszabályi háttér, az OEP iránymutatás és a gyakorlat ellentmondásban áll, pedig ez tipikusan kórházi ellátást kiváltó tevékenység (szubszidiaritás elve!). (Amennyiben széleskörû szakmai konszenzust követôen megállapítást nyer az, hogy e tevékenység valóban nem végezhetô otthoni szakápolás során, abban az esetben is szükséges olyan jogi hivatkozások megállapítása, vagy az ide vonatkozó jogszabály megváltoztatása, melyeket polgárjogi szerzôdés alapján a szolgáltatók is el tudnak fogadni.) E ponttal kapcsolatban tisztázásra szorulna a kúraszerû ellátások fogalma és szakmai tartalma (fogalmilag érthetô alatta: az ambuláns keretek között fekvôbeteg háttérrel nyújtott kúraszerû ellátás /pl. kemoterápia, értágító kezelés/, otthoni szakápolás keretében nyújtható terápiák /intravénás folyadék- és elektrolitpótláshoz parenterális gyógyszer beadás/, de a gyógyfürdô kúrák is!). Ebben a témakörben több orvosszakma és szakmai kollégium bevonásával szakmai állásfoglalást kellene kiadnia az EüM-nek, amely a szabályozás alapját képezheti. 4. Balesetek, mûtétek, lázas állapotok után legyengült betegek önellátó képességének visszaállítása (testi hihiene, mobilizálás, decubitus prevenció, roborálás-dietetikus) [a jelenlegi 5-ös pont korrigálva]; 5. Sebgondozás, sebkezelés (decubitus, ulcus churis, égési sérültek, mûtéti területek, varratszedés, sebkezelés, szívó, stoma kezelések, szeptikus sebek ellátása, táplálkozási tanácsok, bôrgyógyászati elváltozások, pikkelysömör, herpes zoorter, sipolyok ellátása, sebváladék levétel, zúzott, vágott, roncsolt sebek, lymphoedema kezelése) beleértve az egynapos ellátások utáni kezeléseket is; a duplikációkat elkerülendô az otthon ellátott teljes és részleges ellátásra szoruló beteg esetén ezek a sebkezelések kerüljenek ki a körzeti nôvér munkaköri feladatai közül. [a jelenlegi 6-7-es pont korrigálva]; 6. Gyógyászati segédeszközök szükségességének felmérése, beszerzési lehetôségek ismertetése, használatának megtanítása (kényelmi eszközök, decubitus prevenció-ágy, matrac kölcsönzés esetén, testi hygiene elvégzését segítô eszközök, mozgást elôsegítô eszközök-bot járókeret, protézisek, thrombosist megelôzô eszközök használata, maradandó károsodást szenvedett embereknek a mindennapi életvitelében segítô eszközök használatának megtanítása) [a jelenlegi 8-as pont korrigálva]; 7. Speciális tevékenységek oxigénterápia légzésterápia tracheális kanül tisztítása, betét cseréje, a tevékenység megtanítása gyógylámpa kezelés inhalálás [a jelenlegi 2-es és 9-es pontok korrigálva]; 8. Vesebetegek gondozása, diabeteses betegek és egyéb anyagcsere betegségek gondozása diéta összeállítása, ellenôrzése testsúlyellenôrzés folyadéklap vezetés peritoneális dialysis [új tevékenység]; 9. Gépi lélegeztetett betegek, éberkómás betegek, polytraumatizált betegek, stroke-os betegek tartós ápolása külön rehabilitációs vizitszámmal [új tevékenység]; 10. Tartós fájdalomcsillapításhoz tartozó szakápolási feladatok, orvosi utasításra (tapaszok felhelyezése, i, m, i, c, kanülös parenterális gyógyszer beadása orvos utasításnak megfelelôen, tens kezelés) abban az esetben, ahol a területen nem mûködik hospice ellátás [a jelenlegi 10- es pont korrigálva]; 11. A beteg állapotától függôen szakirányú terápiás szolgáltatás (gyógytorna, logopédia, dietetika, konduktív terápia, fizikoterápia) [a jelenlegi 11-es pont korrigálva]; 12. Teljes körû hospice ellátás (tartós fájdalomcsillapítás szakápolási feladatai, haldokló beteg otthonában történô szakápolása az ellátandó feladatok megnevezésével) [a jelenlegi 12-es pont korrigálva]; 13. A beteg és családtag oktatása mindazokra a tevékenységekre, amelyet megtehet az egészsége helyreállításáért (ápolási és rehabilitációs anamnézis felvétele, ápolási folyamat felállítása, rehabilitációs terv felállítása, a betegdokumentáció vezetése, jelentési kötelezettség teljesítése, rendszeres kommunikáció a házi- illetve kezelôorvossal, zárójelentés készítése az elvégzett kezelés után) betegenként a felvételi vizit legyen elszámolható [a jelenlegi 13-as pont korrigálva]. Hosszabb távon megfontolandó lenne az alábbi tevékenységek integrálása és további szabályozási eszközök alkalmazása is: további hosszúápolási tevékenységek felvétele; otthoni diagnosztika; mozgó laborvizsgálat (vérvétel nehezen mozgó paciensek esetén); bizonyos GYSE-k felírási lehetôsége (ápolási, rehabilitációs eszközök); az akut és krónikus betegségek ellátásának különválasztása; protokollhoz között, orvosi diagnózis alapú otthoni szakápolási tevé-

7 10 otthonápolás 2008 szeptember december kenységek kidolgozása, ehhez kapcsolóan differenciált vizitszámok meghatározása. III. A finanszírozási keretszabályok racionalizálását a 43/1999 (III. 3.) Korm. rendelet korrekciója Ebben a pontban szeretnénk rendelkezésre bocsátani finanszírozási szabályozási módosítási javaslatainkat a prioritások megjelölésével, melynek számos pontját elôzetesen több fórumon is egyeztettünk, és az OEP szakemberei rendelkezésére is bocsátottuk, annak érdekében, hogy a 1999/43-as Korm. rendelet aktuális módosítása során azokat figyelembe tudják venni: 1. sz. prioritás: A teljes- ill. rész-munkaidôs alkalmazottak maximum vizitszámának emelése /35. (7)/ Ez a túlzottan merev szabályozás és az alacsonyan megállapított vizitkeretek nem életszerûek (pl. helyettesítés, hatékonyság, alkalmazottak szakmai kapacitásának és munkaidejének kihasználása, bérezés vs. teljesítmény), nem biztosít egzisztenciát a fôállású szakápolóknak. A rendeletben megadott napi vizitszámokat meg kellene emelni 6-ra és 5-re. Ez megfelelô rugalmasságot ad a szakápolási szolgálatoknak, hogy szükség esetén csúcsra járhassanak és a fôállású alkalmazottakat hatékonyan lehessen foglalkoztatni. A munkaidô direktíva alapján az MT behatárolja a kérdést, ezért nem ezen a szinten kellene napi szinten korlátozni. 2. sz. prioritás: A területi pótlék emelése /35. (13)/ A területi pótlék nem fedezi az ellátás járulékos költségeit (benzin, gépkocsi fenntartás, tömegközlekedés stb.) A jogszabály korlátozása sérti az esélyegyenlôséget minden esetben. A területi pótlék 20%-ra történô megemelése. Minden szolgálat kapja meg a területi pótlékot, aki kijár a területre. (Aki viszont ténylegesen nem jár ki a területre, attól vegyék el.) Hosszú távon javasolt a részleges bázisfinanszírozás bevezetése, rendelkezésre állási díj biztosításával. 3. sz. prioritás: A vizitszám-keret meghatározás ésszerûsítése /35. (6)/ A szabályozás rugalmatlanságából adódóan nem a szükségleteknek megfelelô a tervezés és allokáció, a szezonalítás figyelmen kívül marad. A tervezhetôbb kapacitás-felhasználás érdekében negyedéves kontingensek meghatározása (részben már megvalósult). Éven belül havonta lehessen 20 %-kal fölé menni a szolgálatonkénti havi vizitszám-keretnek, amit év végéig vissza kell pótolni. Pótkeret ne vesszen el, maradjon meg 1 hónap után is. Hosszabb távon érdemes lenne a kockázatkiigazítás (risk-adjustment) alkalmazása a vizitkeret meghatározása során (pl. megyei létszám, ellátási terület, mortalitás-morbiditás, intézményszám alapján). 4. sz. prioritás: Többszöri elrendelés maximálása, fekvôbeteg ellátást követôen ismételt elrendelés maximálása, az elrendelés ismételt orvosi vizsgálathoz kötése enyhítése meghatározott esetekben otthoni kúraszerû ellátások /35. (8)/ Egyes ellátások, betegségek esetében életszerûtlen a korlátozás (pl. aktív rehabilitáció, stroke, újabb hospitalizációk, terminális állapot is lehet 3 év). Az újabb elrendeléshez egyes betegek kórházba/szakorvos rendelésére jutása nehézkes. A 2 hónapos korlátozást célszerû lenne 3 hónapra megemelni, mivel a betegek pl. idôközbeni hospitalizáció miatt, illetve mivel bizonyos rekonstrukciós mûtétek után sok esetben csak két hónap múlva lehet folytatni a rehabilitációt, gyakran elesnek a fennmaradó vizitektôl. Hosszabb távon hatáselemzés alapján, szûk indikációs körökben meg kell engedni a hosszabbítást, egyes BNO-k esetén pedig lehetôvé kell tenni a hosszabb ápolást (diagnózishoz kötötten, normatív módon). Bizonyos betegek, esetek esetében esetfinanszírozás is elképzelhetô. További javaslatok: Vizitdíj mértékének emelése /35. (11)/ A vizitdíj messze nem fedezi a megfelelô ellátás költségeit (bérek, amortizáció, a hospice-ban nem tartható a folyamatos rendelkezésre állás stb.) Nem indokolt a degressziós szorzó alkalmazása, mivel a költségek nem csökkennek a vizitek számával, és a beteg állapotától függô ellátási igényt nemcsak az otthoni szakápolás hivatott kielégíteni, mindez hátrányos helyzetbe hozza a betegeket, szolgáltatókat. Javasolt a degresszió eltörlése vagy legalább csökkentése rehabilitáció esetén (1. elrendelés egységesen 1, 2. elrendelés egységesen 0,9). Hosszú távon javasolt a részleges bázisfinanszírozás bevezetése (részletes számításokkal alátámasztva) a minôségi kritériumoknak, akkreditációs feltételeknek megfelelô szolgáltatók részére. Vizitek napi limitálásának feloldása /35. (12)/ Egyes esetek, betegségek esetében életszerûtlen a korlátozás. Egynapos ellátások utáni tevékenység tiltásának feloldása /35. (4)/ Egy rögzült felfogás alapján az egynapos ellátás és az otthoni szakápolás között szakmailag nem lehetséges az ellátásban átmenet, folyamatosság. A tiltást meg kell szüntetni. Meghatározott indikációk esetén, egyes egynapos ellátások után lehetôvé kellene tenni, hogy a betegek a hazaengedést követôen az otthoni ellátás keretében megkaphassák a szükséges ellátásokat (pl. sebkötözés). Ebben a témakörben több orvosszakma és szakmai kollégium (sebészet, nôgyógyászat) bevonásával szakmai állásfoglalást kellene kiadnia az EüM-nek, amely a szabályozás alapját képezheti. IV. További javaslatok Az alábbiakban összegyûjtöttünk még néhány olyan problémakört, melynek megoldása kevés befektetéssel szintén sokat javíthatna a szektor helyzetén: kompetenciakérdések rendezése a végezhetô tevékenységek szakmai protokolljának kidolgozása és szakképesítés szerinti kompetencialista meghatározása, a szakdolgozók munkaköri leírása a kompetenciák tükrében; az adminisztráció, a dokumentáció ésszerûsítése, standardizálása, egyidejûleg a papír alapú adminisztráció minimálisra történô redukálása; az informatikai rendszer fejlesztése (ld. pl. a gyógyszertárak, háziorvosok elszámolási rendszere), az informatikai rendszerekhez való kapcsolódás lehetôségének megteremtése (egységes kapcsolat a kórházi, finanszírozói, szakrendelôi és háziorvosi informatikával); a képzés, továbbképzés finanszírozási forrásainak felkutatása, munkaerô-kölcsönzés lehetôvé tétele, körzeti ápolók helyettesítése; a szakmai ellenôrzések hatékonyságának fokozása (egységes módszertani elvek alapján történô ellenôrzés, jól meghatározott elvárások és azok számonkérése, szankcionálása); a hospice ellátással kapcsolatos problémák és javaslatok külön csokorban történô elôterjesztése.