MUNKAANYAG. Dr. Princz Zoltán. Kártevők támadása. A követelménymodul megnevezése: Növénytermesztés

Átírás

1 Dr. Princz Zoltán Kártevők támadása A követelménymodul megnevezése: Növénytermesztés A követelménymodul száma: A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT

2 NÖVÉNYVÉDELEM - EGY KIS BEVEZETÉS ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET 1. feladat Fogalmazza meg, Ön szerint mit jelent ma a növényvédelem? SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM Ma a növényvédelem a kémiai (vegyszeres) növényvédelem szinonimájaként él a köztudatban. A növényvédelem szó hallatán a legtöbb ember azonnal a permetezésre gondol. 1

3 1. ábra Vegyszeres védekezés A növényvédelmi tevékenység azonban ennél jóval összetettebb. Ahhoz, hogy az évről évre jelentkező kártételeket megelőzzük, megszüntessük, ismernünk kell a károsítókat (a betegségeket, a kártevőket és a gyomnövényeket), továbbá ezek életmódját, biológiáját és az ellenük való védekezés módszereit. A növényvédelem a korszerű növénytermesztési technológiák egyik fontos eleme. Az egyre növekvő számú emberiség élelmiszer ellátása nem nélkülözheti a nagy mennyiségű termék előállítását lehetővé tevő intenzív növénytermesztési módszerek alkalmazását, amelyek természetes velejárója a korszerű tápanyag-visszapótlás, az új fajták előállítása (akár az utóbbi időben mind szélesebben alkalmazott biotechnológiai módszerekkel) és a növényvédelem is. A helyes talajművelés és trágyázás, a gondos fajtaválasztás és növényápolás önmagában még nem jelenti a biztos és bőséges termést, hiszen a termesztett növényeink a legjobb agrotechnika mellett is áldozatul eshetnek a károsítóknak. Ha az elvetett növény nem részesül kellő gondozásban, védelemben, nem várhatunk kimagasló terméseredményeket és jó minőségű termést sem. Ugyanakkor a hatékony és környezetkímélő növényvédelem nem nélkülözheti az egyes agrotechnikai elemek (vetésváltás, harmonikus tápanyagellátás, rezisztens fajták, hasznos szervezetek, stb.) gyomszabályozó, betegség és kártevő megelőző hatásainak a kihasználását. 2

4 2. ábra Növénytársítás, ez is növényvédelem 3. ábra Sőt ez is növényvédelem 1 Tehát: a növényvédelem a termesztett növényeken, valamint a tárolt terményeken az állati és növényi szervezetek által okozott károk megakadályozását, illetve csökkentését célzó eljárások összessége, a termesztési technológia fontos része, annak valamennyi elemét átszövi. Célja a termés mennyiségének növelése, minőségének javítása. 1 Forrás: ( ) 3

5 A NÖVÉNYEKET KÁROSÍTÓ TÉNYEZŐK 1. Élettelen (abiotikus) tényezők: - klimatikus viszonyok (pl. jégeső vagy viharkár); - talajviszonyok (pl. makro- és mikroelem-hiány); - toxikus anyagok (pl. füst, gázok, növényvédő szerek). 2. Élő (biotikus) tényezők: 4. ábra Viharkár - növényi betegséget okozó fertőző kórokozók (vírusok, baktériumok és gombák); - állati kártevők (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak és gerincesek); - gyomnövények. 4

6 5. ábra Kukorica golyvás üszög 6. ábra Gyapottok bagolylepke 5

7 7. ábra Az egyik legszebb gyomnövényünk, a mezei vagy vetési pipacs A gyakorlati növényvédelem feladata az élő károsító tényezők elleni védekezés. A károsítók elleni védekezési kötelezettség:aki földet, erdőt használ, növényt termeszt, növényt, növényi terméket feldolgoz, forgalomba hoz, tárol, vagy felhasznál, köteles a károsítók ellen védekezni, terjedésüket megakadályozni, szükség esetén azokat elpusztítani, a zárlati károsítókkal való fertőzést, vagy annak gyanúját a növényvédelmi hatóságnak bejelenteni részlet a évi XXXVIII. növényvédelemről szóló törvényből A beteg növény az egészségestől külsőleg is különbözik. A megkülönböztető elváltozásokat tüneteknek nevezzük. 6

8 8. ábra Egy egészséges paprika állomány 9. ábra És egy beteg paradicsom 7

9 Az állati kártevők által előidézett elváltozásokat kárképnek nevezzük. 10. ábra A vetésfehérítő lárvájának kártétele A növényvédelmi gyakorlatban a tüneteknek nagy szerepük van a betegségek és a kártételek felismerésében. A kárképek illetve kórképek számos károsítóra, annyira jellemzőek (specifikus tünetek), hogy kizárólag ezek alapján is megállapíthatjuk a kártevő faját vagy a betegség okozóját. Más esetben a tünetek nem specifikusak, csupán arra utalnak, hogy a növény beteg, de a tünet kiváltó okára nem következtethetünk teljes biztonsággal. TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. feladat Az iskola tangazdaságában eltöltött gyakorlat során vagy növénytermesztő üzem látogatásakor, kérdezze meg, hogy a helyi szakembereknek mi a véleményük a mai növényvédelmi gyakorlatról és milyen módszerekkel védekeznek a növényi károsítók ellen? Tapasztalatait írja le a kijelölt részre! 8

10 2. feladat Tegye fel ugyanezeket a kérdéseket otthon, szüleinek, nagyszüleinek, ismerőseinek! 9

11 ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Az információtartalom részben olvasottak alapján válaszoljon újra az esetfelvetésben megfogalmazott kérdésre! Változott-e a véleménye a növényvédelem foghalmát illetően a leírtak alapján? 2. feladat A tanultaknak megfelelően csoportosítsa, hogy milyen tényezők károsíthatják növényeinket! 10

12 Minden esetben írjon egy-egy példát is! 11

13 MEGOLDÁSOK 1. feladat A növényvédelem a termesztett növényeken, valamint a tárolt terményeken az állati és növényi szervezetek által okozott károk megakadályozását, illetve csökkentését célzó eljárások összessége, a termesztési technológia fontos része, annak valamennyi elemét átszövi. Célja a termés mennyiségének növelése, minőségének javítása. 2. feladat A növényeket károsító tényezők Élettelen (abiotikus) tényezők: klimatikus viszonyok - jégeső talajviszonyok - Mg-hiány toxikus anyagok - füst Élő (biotikus) tényezők: növényi betegséget okozó fertőző kórokozók - peronoszpóra állati kártevők - burgonyabogár gyomnövények - mezei acat 12

14 AZ ÁLLATI KÁRTEVŐK ESETFELVETÉS - MUNKAHELYZET Ön, mint gyakorló gazda, a határszemlék során, az alábbi képeken látható állati kártevőkkel találkozik. Válaszoljon a feltett kérdésekre! 11. ábra Állati kártevők 1.feladat Mely kártevőket ismeri fel a képek alapján? 13

15 2.feladat Milyen növényt vagy növényeket károsíthatnak? 3.feladat Véleménye szerint, milyen módszerekkel lehetne ellenük védekezni? SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM A kártevők olyan, szinte kizárólag fitofág állatok, amelyek a termesztett szántóföldi, kertészeti, erdészeti növényeket, raktározott terményeket elsősorban táplálkozásukkal (ritkábban ivadékgondozásukkal) károsítanak, azokon jellegzetes elváltozásokat ún. kárképeket okoznak. 14

16 A KÁRTEVŐK CSOPORTOSÍTÁSA A növényi kártevőket nagyon sok szempont szerint tudjuk csoportosítani. Ezek közül nézzünk most meg néhányat. 3. A kártevő időbeni megjelenése szerint: Rendszeres, vagy állandó kártevő, Alkalmi, vagy időszakos kártevő. 4. A kártevő területi megoszlása szerint: Helyi, vagy körzeti kártevő, Tájegységnyi kártevő, Országos kártevő, Kozmopolita kártevő. 5. A táplálékspecializáció foka szerint: Egytápnövényű kártevő, Kevés tápnövényű kártevő, Soktápnövényű kártevő, Mindenevő. 6. A megtámadott növényi rész szerint: Vegetatív részek kártevői: Gyökér kártevő, Fásrész kártevő, Zöldrész kártevő. Generatív részek kártevői: Virág kártevő, Termés kártevő. 7. A kártétel kialakulása szerint: Közvetlen kártételt okozók, 15

17 Közvetett kártételt okozók. És még néhány felsorolási mód: - Növény fenológiai stádiumai szerint - A tápnövény közösségek szerint - A kártevő jelentősége szerint - Kártevő rendszertani besorolása alapján A következőekben a rendszertani besorolást követve ismerkedünk meg néhány - növényvédelmi szempontból jelentősebb - állati kártevővel. FONÁLFÉRGEK A különböző fonálféreg fajok a Fonálférgek osztályába és a Hengeresférgek törzsébe tartozó, megnyúlt testű, kb. 1 mm nagyságú, igen karcsú állatok. Váltivarúak, a két nem egymástól jól elkülöníthető. Általában tojással szaporodnak, melyeket rendszerint növényi részekbe helyeznek el. A fonálférgek külső vagy belső parazita életmódot folytatnak. A káros fonálférgek szájszuronnyal rendelkeznek, amelyekkel megsértik a növényi sejteket. Tápanyagot vonnak el a növényektől, ugyanakkor gátolják a növény saját tápanyagforgalmát is. Néhány fajuk vírusvektor, azaz szerepet játszik a vírusok terjesztésében. Kártételük következtében a növény fejlődésében visszamarad, rajta csavarodások, torzulások, kanalasodások, gubacsok, elszíneződések és elhalások figyelhetők meg. Ismerünk cisztaképző, gyökér- és virággubacs képző, szár- és gumórontó, stb. fonálférgeket. A fonálférgek egyik életfeltétele a nedvesség. A másik számukra fontos környezeti tényező a hőmérséklet. Kedvezőtlen körülmények között nyugalmi állapotba kerülnek, amelyben éveken keresztül életképesek maradnak. Természetes terjesztésükben a víz és a szél nagy szerepet játszik. Gyakran terjednek mesterséges (mechanikai) úton, kerti szerszámokkal, szaporítóanyagokkal, munkagépekkel. 16

18 12. ábra Répa fonálféreg 17

19 CSIGÁK 13. ábra Gyökérgubacs képző fonálféreg A Puhatestűek törzsébe és a Csigák osztályába tartozó fajok közül növényvédelmi szempontból fontosak az ún. meztelen vagy házatlan csigák. Testük állandóan síkos, mert bőrükben számtalan nyálmirigy van. A növényi táplálékot a szájnyílásukban lévő kitines reszelő és az állkapcsuk segítségével őrlik össze. Élettevékenységükhöz a csapadékos, párás, meleg időjárás kedvező. Éjjel táplálkoznak és nappal nedves, sötét helyekre (avar, rögök vagy kövek alá) húzódnak vissza. Jelenlétüket ezüstös, megszáradt nyálkacsíkjuk és a növények föld felszínéhez közel eső részein található szabálytalan felületű rágásnyomok jelzik. Elsősorban melegágyakban, üvegházakban, kertészetekben okozhatnak súlyos károkat, de a szántóföldi körülmények között sem tartjuk őket kedves vendégnek. 18

20 14. ábra A nagy meztelencsiga 19

21 ROVAROK 15. ábra A foltos szántóföldi meztelencsiga Az Ízeltlábúak törzsébe és a Rovarok osztályába tartozó fajok az egész állatvilág legnépesebb csoportját alkotják. Hazánkban kb. 30 ezer fajukat írták le. Termesztett növényeink kártevőinek zöme is ebbe az osztályba tartozik. A rovarok teste szelvényezett, általában három testtájat különítünk el rajta: fej tor potroh. Testüket kívülről kemény kitinváz borítja, végtagjaik ízekből állnak. Növényvédelmi szempontból különös jelentősége van a rovarok szájszervének, amely a kártevő fajok, illetve fejlődési alakok esetében főként rágó vagy szúró-szívó. A rágó szájszerv a szilárd táplálékot fogyasztó rovarok (sáskák, bogarak) esetében a növényi részek aprítására szolgál. 20

22 16. ábra A rágó szájszerv A szúró-szívó szájszerv a növényi nedvekkel táplálkozó poloskák, kabócák, növényi tetvek jellemző szájszerve. A károsítás során ezek a rovarok kiszívják a növény nedveit, ezzel egyidejűleg a sebbe nyálat bocsátanak, amely torzulást, szövetelhalást idéz elő a növényben. 21

23 17. ábra A szúró-szívó szájszerv További szájszerv módosulások is előfordulnak, mint a lepkék pödörnyelve, amely a méz, nektár felszívására alkalmas, a méhek nyaló szájszerve, vagy a legyek nyaló-szívó szájszerve. A kártevők szájszerv típusa dönti el az ellenük alkalmazható vegyszeres védekezés módját. A rágó kártevők ellen kontakt, gyomormérgekkel, míg a szúró-szívó kártevők ellen csak felszívódó rovarölő szerekkel tudunk védekezni. A rovarok majdnem minden esetben váltivarúak. Számos fajukra jellemző az ivari kétalakúság. 22

24 18. ábra Az ivari kétalakúság Szaporodásuk történhet ivaros úton, amikor a párzás útján megtermékenyített petesejtből fejlődik ki az utód (rovaroknál ez a szaporodás általános). Szűznemzésről akkor beszélünk, amikor a pete megtermékenyítése nélkül fejlődik ki az embrió (pl. méhek, darazsak, feketebarkó, vincellérbogár). A nemzedékváltakozás során, pedig az előző két szaporodási mód váltakozik, egyes nemzedékek váltivarúan (pl. levéltetvek áttelelő nemzedéke), más nemzedékek viszont szűznemzéssel szaporodnak (pl. a levéltetvek nyári generációi). A rovarok egyedfejlődése két szakaszra különíthető. Az embrionális fejlődés a megtermékenyítéstől az egyed megszületéséig tart. Ez általában az anyaállat testén kívül történik, de előfordul az is, hogy az embrionális fejlődés az anyaállat testében játszódik le, és lárva hagyja el az anya testét, ilyenkor elevenszülésről beszélünk. A peterakás általában olyan optimális környezetben történik, hogy a belőlük kibújó lárvák mindjárt védelmet és táplálékot találnak. 23

25 19. ábra Peterakás A rovarok lerakhatják petéiket a tápnövényre (annak levelére, szárára, a tövéhez vagy a gyökérnyakra és a termésére. A rovarok egy része rejtetten rak petét a talajba, vagy a növények belsejébe. Az embrionális fejlődés időtartama fajonként és életkörülményektől függően változik. Néhány naptól akár több hónapig is elhúzódhat. A posztembrionális fejlődés a megszületéstől (a petéből való kikeléstől) az ivarérettség eléréséig tart. A petéből kikelt fejlődési alakokat lárvának nevezzük. 24

26 20. ábra Lárvák A lárváknak az imágó (kifejlett rovar) állapot eléréséig további fejlődésre van szükségük. A lárvák és az imágók eltérő életmódja alapján a posztembrionális fejlődésük is különböző lehet. Így beszélhetünk: Közvetlen fejlődésről vagy kifejlésről A lárvák minden tekintetben hasonlítanak az imágóhoz, csak méretben térnek el. A bábállapot hiányzik. Ilyen fejlődést mutatnak például a sáskák, szöcskék, tücskök, poloskák, levéltetvek, pajzstetvek, tripszek. 25

27 Fél átalakulásról 21. ábra A kifejlés A lárvák bizonyos mértékben hasonlítanak az imágóhoz, de már jellemző lárvakori szerveik is vannak és életmódjuk is eltérő. Így fejlődnek például a levélbolhák. 26

28 Teljes átalakulásról 22. ábra A fél átalakulás (átváltozás) A lárvák teljes mértékben különböznek az imágóktól, nagy formagazdagságot mutatnak (pl. a lepkék hernyója, a cserebogarak pajorja, a legyek nyűve). Fejlődésük bábállapot közbeiktatásával megy végbe. 27

29 23. ábra A teljes átalakulás A lárvák fejlődésük során állandóan növekednek, meghatározott időközönként vedlenek. Az idősebb lárvák falánkabbak, nagyobb kárt okoznak és a rovarölő szerekkel szemben jobban ellenállnak. Ezért a vegyszeres védekezéseknek mindig a fiatal, érzékeny lárvák ellen kell irányulni. A védekezések helyes időzítésében nagy szerepe van az előrejelzésnek. A teljes átalakulással fejlődő rovarok kifejlett lárvái táplálkozásuk befejezésével megfelelő helyet keresnek maguknak a bábozódáshoz. A báb nem táplálkozik, látszólag mozdulatlan. A bábállapot rovarfajonként eltérően egy héttől akár néhány hónapig is tarthat. 28

30 24. ábra A bábállapot A kifejlett rovar (imágó) elhagyja a bábot és az ivaréretté válásig ún. érési táplálkozást folytat. Ezután történik a párosodás és a peterakás. Az imágók elsődleges feladata a fejfenntartás, szaporodás. Közülük sokan érési táplálkozásuk során súlyos károkat okoznak (pl. kukoricabarkó, burgonyabogár, lucernabogár). Egy-egy fajon belül az azonos fejlődési alakok között eltelt szakaszt (pl. imágó imágó) nemzedéknek nevezzük. A legtöbb rovarfajnak nálunk egy év alatt csak egy nemzedéke fejlődik ki (egy nemzedékes fajok, pl. gabonafutrinka, kukoricabarkó, gabonapoloskák). Vannak olyan kártevő fajok is, amelyeknek évente 2-3 vagy több nemzedéke is kifejlődhet (pl. burgonyabogár, almamoly, lucernapoloska, babzsizsik). A levéltetveknek évente generációja is lehet. A rovarfajok egy részének fejlődése több évet igényel (pl. cserebogarak, pattanóbogarak, vincellérbogár). A nemzedékek számának ismerete növényvédelmi szempontból igen fontos. Ha a környezeti tényezők egy rovarfaj számára az átlagosnál kedvezőbbek, akkor létrejöhet az erős túlszaporodás, a gradáció, aminek a következménye a rovardúlás. A kártevők tömeges megjelenését rajzásnak hívjuk. A rajzásidő, rajzásdinamika (rajzás kezdet, rajzáscsúcs) meghatározása a növényvédelmi előrejelzésben fontos szerepet játszik. A rajzás gyakran elhúzódó. 29

31 25. ábra A kártevők tömeges megjelenése Növényvédelmi szempontból fontosabb rovarrendek és néhány oda tartozó kártevő faj: 30

32 EGYENESSZÁRNYÚAK 26. ábra Zöld lombszöcske, Mezei tücsök, Lótücsök 31

33 TRIPSZEK 27. ábra Dohánytripsz 32

34 POLOSKÁK EGYENLŐSZÁRNYÚAK 28. ábra Díszes káposztapoloska és lucernapoloska 29. ábra Fekete répalevéltetű BOGARAK Futóbogarak 33

35 Cserebogárfélék 30. ábra Gabonafutrinka 34

36 Pattanóbogarak 31. ábra Május cserebogár 35

37 Bödefélék 32. ábra Vetési pattanóbogár 36

38 Levélbogarak 33. ábra Lucernaböde 37

39 Zsizsikek 34. ábra Veresnyakú árpabogár (vetésfehérítő) 38

40 Ormányosbogarak 35. ábra Babzsizsik 39

41 Lepkék 36. ábra Hamvas vincellérbogár 40

42 Kétszárnyúak 37. ábra Kukoricamoly 41

43 Hártyásszárnyúak 38. ábra Fritlégy 39. ábra Repcedarázs 42

44 ATKÁK A Pókszabásúak osztályába és az Atkaalkatúak rendjébe tartoznak. Apró testméretű kártevők, testhosszúságuk az 1 mm-t sem éri el. Szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek. Petékkel vagy elevenszüléssel szaporodnak. Évente több nemzedékük fejlődik ki. Életmódjuk sokféle. Táplálkozáskor az imágók és a lárvák is a növényi részeket szívogatják. A szúrásnyomok környékén elhalnak a sejtek és apró beszáradó foltok keletkeznek. A levelek elszíneződnek (fakó, bronzos elszíneződés), gyakran torzulnak, és idő előtt lehullanak. Növényvédelmi szempontból a takácsatkáknak és a gubacsatkáknak van a legnagyobb jelentőségük. 40. ábra Közönséges takácsatka 43

45 RÁKOK 41. ábra Szőlő-gubacsatka kártétele A rákok osztályába nagyon változatos alakú és nagyságú fajok tartoznak. Növénytermesztési növényvédelmi szempontból talán a nyári pajzsosrák, mint jelentős rizskártevő érdemel említést. 44

46 GERINCESEK 42. ábra Nyári pajzsosrák Növényvédelmi szempontból a madarak és az emlősök osztályából az alábbi kártevők a jelentősebbek: 45

47 MADARAK 43. ábra Vetési varjú, Fácán, Házi veréb, Mezei veréb, Seregély 46

48 EMLŐSÖK 44. ábra Házi egér, Güzü egér, Ürge, Mezei pocok, Kószapocok, Hörcsög 47

49 45. ábra Vaddisznó, Őz, Gímszarvas TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1.feladat Az iskola tangazdaságában eltöltött gyakorlatok során, növénytermesztő üzem látogatásakor, vagy saját kertjükben gyűjtsön össze 10 db különböző kártevőt és azonosítsa őket! Minden kártevőről az alábbi adatokat tüntesse fel az előzőleg kiosztott gyűjtési lapokon: 48

50 A kártevő Magyar neve: Rendszertani besorolása: Tápnövénye: Gyűjtési hely: Gyűjtési idő: Gyűjtötte: 49

51 ÖNELLENÖRZŐ FELADATOK 1. feladat Az esetfelvetés fejezetben található a 11. ábra. A tanultak alapján írja le a képen látható állati kártevők rendszertani besorolását, a kijelölt helyre! A feladat megoldásához használhat bármilyen állathatározót. 2. feladat Mi a különbség a kifejlés, az átváltozás és a teljes átalakulás között? Írjon példákat is! 50

52 3. feladat Sorolja fel, hogy a megtámadott növényi rész szerint milyen kártevő csoportokat ismer! Mindegyikre írjon egy-egy példát! - Válaszát a kijelölt helyre írja! 51

53 MEGOLDÁSOK 1. feladat 1. Burgonyabogár - T: ízeltlábúak/o: rovarok/r: bogarak/cs: levélbogarak 2. Kukoricamoly - ízeltlábúak/rovarok/lepkék/tűzmolyok 3. Káposztalepke - ízeltlábúak/rovarok/lepkék/fehérlepkék 4. Lucernaböde - ízeltlábúak/rovarok/bogarak/bödefélék 5. Nagy meztelencsiga - puhatestűek/csigák/tüdőscsigák/limacidae 6. Mezei pocok - gerincesek/emlősök/rágcsálók/pocokfélék 7. Vetési varjú - gerincesek/madarak/verébalakúak/varjúfélék 2. feladat Közvetlen fejlődés vagy kifejlés: a lárvák minden tekintetben hasonlítanak az imágóhoz, csak méretben térnek el attól. A bábállapot hiányzik. Ilyen fejlődést mutatnak például a sáskák, szöcskék, tücskök, poloskák, levéltetvek, pajzstetvek és a tripszek. Fél átalakulás vagy átváltozás: a lárvák bizonyos mértékben hasonlítanak az imágóhoz, de már jellemző lárvakori szerveik is vannak és életmódjuk is eltérő. Így fejlődnek például a levélbolhák. Teljes átalakulásról: a lárvák teljes mértékben különböznek az imágóktól, nagy formagazdagságot mutatnak (pl. a lepkék hernyója, a cserebogarak pajorja, a legyek nyűve). Fejlődésük bábállapot közbeiktatásával megy végbe. 3. feladat Vegetatív részek kártevői: Gyökér kártevő - pl. cserebogár pajor Fásrész kártevő - pl. ázsiai hosszúcsápú cincér Zöldrész kártevő - pl. kukoricabarkó Generatív részek kártevői: Virág kártevő - pl. repcefénybogár Termés kártevő - pl. lucerna magdarázs 52

54 HARC A KÁRTEVŐK ELLEN ESETFELVETÉS - MUNKAHELYZET 1.feladat Ön, mint induló fiatal gazda úgy dönt, hogy a következő év tavaszán - első alkalommal - kukoricát fog vetni. Hogyan készülne fel a kártevők elleni harcra? Ön szerint milyen lehetőségei vannak a védekezésre? befolyásolhatják a kártevők elleni védekezés sikerességét? A termesztéstechnológia mely elemei 53

55 SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM Mint azt már az első fejezetben is olvashattuk, napjainkban a növényvédelem egy sokrétű, összetett feladat, célja a növénytermesztés eredményességének biztosítása és fokozása, a növényállomány egészségi állapotának fenntartása és a veszteségektől való magóvása. Ezen munka során minden lehetőséget és eszközt fel kell használni. A következőkben a kártevők elleni komplex védekezés (növényvédelem) egyes területeit, feladatait ismerhetjük meg. AZ ELŐREJELZÉS Ebben a fejezetben az általános törvényszerűségeken túlmenően csak az állati kártevők előrejelzésével és az ellenük való védekezés módszereivel és eszközeivel foglalkozunk. A növényi károsítók (kórokozók) tananyagrész egy másik munkafüzet anyagát képezi. A növényvédelmi előrejelzés célja a károsítók mennyiségére, megjelenési idejére, a gradációra (epidémiára) és a védekezés várható időpontjára megbízható következtetéseket nyerjünk. A növényvédelemnek nemcsak az a feladata, hogy a mennyiségi és minőségi kárt (termésveszteséget) a minimálisra csökkentse, hanem az is, hogy ezt a lehető legkisebb ráfordítással és a környezetet legkevésbé terhelő módon érje el. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy csak a szükséges védekezéseket végezzük el, mégpedig olyan időpontban, amikor azok a károsítók leküzdésében a legjobb eredményt adják. A növényvédelmi előrejelzés kulcsszerepet tölt be az integrált növényvédelemben. A védekezés szükségességének meghatározásával kiküszöbölhetjük az indokolatlan (felesleges) védekezéseket. Ennek következtében csökken a védekezések száma, ami nem csupán gazdaságossági, hanem környezetvédelmi szempontból is fontos, hiszen ilyen módon kevesebb környezetszennyező anyagot kell kijuttatni. A védekezés optimális időpontjának meghatározásakor figyelembe kell venni a kártevők érzékeny fejlődési szakaszát és a károsításuk időszakát egyaránt. A védekezés biológiai hatékonysága akkor a legjobb, amikor az érzékeny fejlődési alakok a legnagyobb egyedszámban fordulnak elő. A védekezés időzítése ezért rendszeres egyedszám vizsgálatot kíván. Az előrejelzéshez a kórokozók és kártevők ökológiai és biológiai viszonyainak ismerete, pontos adatgyűjtés és megfelelő eszközök szükségesek. 54

56 AZ ELŐREJELZÉS FORMÁI: Az előrejelzést meghatározott térben és időben végezzük, hiszen a károsítók életfolyamatai és károkozása mind térben és időben lejátszódó folyamatok. TERÜLETI ELŐREJELZÉSI FORMÁK Üzemi előrejelzés Mindig konkrét táblára, kultúrára vonatkozóan határozza meg a védekezés szükségességét és annak helyes időpontját. Az üzemi növényvédő szakember készíti el a helyi vizsgálatok alapján. Azoknál a károsítóknál nagy a jelentősége, amelyeknél az optimális védekezési időszak rövid. Tájegységi előrejelzés Hasonló környezeti adottságokkal rendelkező nagyobb területre (pl. egy-egy megye) vonatkozik. A megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok készítik. Az adat-felvételezés a növényvédelmi felügyelők feladata. Országos előrejelzés A tájegységi előrejelzési adatok, információk alapján az ország területére átfogóan ad tájékoztatást a károsítók várható egyedszám-viszonyairól. Nemzetközi és kontinentális előrejelzés Olyan károsítókra vonatkozik, melyek tömegszaporodása több országra vagy kontinensre is kiterjed (pl. sáskák). IDŐBENI ELŐREJELZÉSI FORMÁK Szignalizáció (jelzés) Védekezési felhívás, ami adott üzemi táblára a védekezés szükségességét és pontos időpontját határozza meg. Rendszerint azonnali védekezési intézkedést kíván. Rövid előrejelzés A vegetációs időszakban a várható kártétel bekövetkezte előtt néhány héttel készül és a tömegszaporodás veszélyét vagy a védekezés megközelítőleg optimális időszakát jelzi. Távelőrejelzés 55

57 Rendszerint a következő vegetációs időszakra vonatkozóan határozza meg a fontosabb kártevők várható fellépésének mértékét, a várható kártétel veszélyét. Megbízható távelőrejelzést lehet készíteni a több évig védett helyen fejlődő, helyüket nem változtató károsítókra (pl. pajorok, drótférgek), illetve az évi 1 nemzedékes fajokra, amelyeknél a fő károsító alak telel (pl. kukoricabarkó, földibolhák). AZ ELŐREJELZÉS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI: 8. A felvételezésen alapuló módszerek és eszközök Ebbe a csoportba a felvételezési eljárások tartoznak, melyek a kártevők egyedsűrűségének közvetlen számbavételén alapulnak. Az eljárás lényege mintaterületek kijelölése, melyeken a jelenlévő károsítókat összeszámoljuk. A továbbiakban néhány, a gyakorlatban is elterjedt módszert ismertetésére kerül sor. A polifág talajlakó kártevők előrejelzése: Ide tartoznak, pl. a cserebogár pajorok és a drótférgek, melyek több éves fejlődésűek és védett helyen, a talajban élnek. Egyedszámukat térfogati kvadrát módszerrel, gépi talajmintavétellel és a búzacsomós csalogató módszerrel tudjuk megállapítani. A vizsgálatokat ősszel és tavasszal célszerű végezni. 46. ábra Talajlakó kártevők 56

58 Térfogati kvadrát módszer: a kiválasztott helyen kijelölünk 0,5 m2 nagyságú területet, és itt két ásónyom mélységű gödröt ásunk ki. A kiemelt talajban talált kártevő lárvákat összegyűjtjük. A kártevők egyedszámát 1 m2-re átlagoljuk. Gépi talajmintavétel: talajmintavevő gép segítségével végezhető gyors és kevésbé munkaigényes módszer. Búzacsomós csalogató módszer: lényege, hogy a csírázó és a kikelt növények gyökérzete CO2-t termel, ami kb. 1 m2-ről odavonzza a talajlakó kártevőket. A talajfelszíni rétegében és az avarban telelő kártevők előrejelzése: Ide tartoznak, pl. a vincellérbogár, a lucernabogár, a kukoricabarkó és a répabolha. Szintén történhet területi kvadrátmódszerrel (0-5 cm mélységben - avarvizsgálat), gyeptéglás futtatással és talajtakarásos kvadrát módszerrel. 47. ábra A vincellérbogár Gyeptéglás futtatás: a telelőhelyről 25 x 25 x 10 cm-es gyeptéglákat gyűjtünk be (4-10 helyről) és ezeket futtatózsákba helyezzük, melynek a végébe fehér, széles szájú üveget kötünk A futtatót szobahőmérsékletű helyiségben tartjuk úgy, hogy az üveget a világosság felé fordítjuk. A meleg hatására megszakad a kártevők téli nyugalmi állapota és összegyűlnek a gyűjtőüvegben. A gyeptéglák felületének ismeretében az egyedsűrűséget m2-re át tudjuk számítani. Talajtakarásos kvadrát módszer: lucerna- és kukorica-kártevők előrejelzésére használható módszer, melynek lényege, hogy a kora tavasszal, 1 m2 nagyságú, 15 cm magas oldalfalú fóliakereteket kihelyezzük a lucernatáblára és 1-2 hétig kint hagyjuk. A keret alatt a talaj jobban felmelegszik, mint a nem fedett területen, s ennek következtében a talajban imágó alakban telelelő károsítók hamarabb előjönnek. A talajfelszínen mozgó kártevők felmérése: 57

59 Poharas csapdázási módszer: üzemi rövid előrejelzésre alkalmas módszer. A várható kártétel jelzése érdekében pohárcsapdázással állapítjuk meg a vizsgált területen, pl. a gabonafutrinka állománysűrűségét. A poharakat átlósan vagy hálózatosan, m- enként úgy helyezzük el a talajba, hogy felszínük fél cm-rel essék a talajfelszín alá. A poharakba sósvizet töltünk naponként kiürítjük a poharak tartalmát, és megállapítjuk a fogott kártevők egyedszámát. A mezei pocok fertőzöttség felmérése: Lakott járatok számlálása: az őszi gabonavetésekben, évelő pillangósokban, rét-legelő területeken, ha-onként 2 db 100 m2-es területet jelölünk ki, egyiket a tábla szélén, másikat a tábla belsejében. A mintatereken az összes lyukat betapossuk és a következő napon megszámoljuk a kibontott (lakott) lyukakat. 48. ábra Pocokjáratok Csapdázás: 1000 m2-es területen csalétekkel felszerelt, rugós egérfogók segítségével végezzük. A betaposott pocoklyukak területére 100 csapdát helyezünk ki. Sávmódszer: az előzőleg sávokra osztott területen helyezzük el a fentebb leírt módon a csapdákat. 2 m-re 2 csapdát állítunk fel. A talajban élő fonálférgek felmérése: 58

60 A talajmintákat kézi talajfúróval vesszük a tábla helyéről, 5-50 cm-es mélységig, rétegesen. Az értékelés laboratóriumban talajkimosással vagy fonálféreg futtatással történik. Talajkimosás: a fonálféreg ciszták vizsgálatánál alkalmazzuk. A talajt lassú vízsugárral különböző lyukbőségű szitán mossuk át. Fonálféreg futtatás: a fertőzött talajt vízzel töltött, alul csappal ellátott üvegtölcsér fölé szitaszövetre helyezzük. Nedvesség hatására a fonálférgek a talajból a vízbe kerülnek. A növényállomány vizsgálata: 49. ábra Cisztaképző fonálféreg fertőzés jelei burgonyán Hálózás: vegetációs időszakban a zárt, sűrű és egyenletes növényállományok (búza, lucerna, vöröshere) kártevőit tudjuk ezzel a módszerrel felvételezni. Fűhálóval a növényzet felső harmadában tartózkodó rovarokat gyűjtjük be. 20 x 10 vagy 25 x 10 hálócsapást végzünk és az eredményt 10 hálócsapásra vonatkoztatva adjuk meg. A hálózást szélcsendes, meleg, napos időben végezzük. Hálózással szoktuk felmérni: a gabonapoloskák, a telelőre vonuló répabolhák, a repce szárormányos és a lucerna kártevők (poloska, magdarázs, magormányos, somkóró-bagolylepke, stb.) egyedsűrűségét. Állományszámlálás: a módszer lényege, hogy a károsított növényen található kártevőket vizsgáljuk meg. Levéltetveknél ezt a Banks skála alapján végezzük, amelynél a fertőzöttség 5 fokozatát különböztetjük meg: - 0 = mentes, - 1 = nagyon gyenge fertőzés (a leveleken kis kolóniák), - 2 = gyenge fertőzés (a hajtásokon is találhatók kolóniák), - 3 = közepes fertőzés (a kolóniák még nem folynak egybe), 59

61 - 4 = erős fertőzés (összefüggő, nagy kiterjedésű kolóniák). 9. Csalogatáson alapuló módszerek és eszközök: Levegőben mozgó, repülő rovarok összegyűjtésére alkalmas módszerek Fénycsapdák:Az éjjel repülő rovarok főleg lepkék sok faja fény irányába repül. Ezt a tulajdonságukat jól fel lehet használni arra, hogy tájékozódjunk a repülő fajok féleségéről és az egyedsűrűségről is. Egyes kártevők rajzásának kezdeti időpontja is megfigyelhető e módszer segítségével. A fénycsapdázásnak hazánkban két módozata terjedt el. Az egyik a közönséges fénnyel (100 W-os normál izzóval) működik, a másik típusúba UV fényű lámpát is el lehet helyezni. Fontos, hogy a csapda környezetében zavaró fényforrás és takaró tereptárgy ne legyen. A csapdának a vizsgálati időszakon belül (április 1. október 31.) minden nap működnie kell (naponta szürkület előtt kell bekapcsolni és naplemente után oltjuk ki). A fogást naponta értékeljük. Fénycsapdát használhatunk az amerikai fehér szövőlepke, a szőlőmoly, a bagolylepke-fajok előrejelzésében. UV fénycsapda jól alkalmazható az almamoly esetében. 50. ábra Fénycsapda Illatanyag-csapdák: 60

62 Táplálékillat-csapdák: ide tartozik a melaszcsapda (egy 50x30x6 cm-es tál csalétekkel feltöltve), amely bagolylepkék begyűjtésére szolgál. A lárvák keresését 1 héttel az első érett lepkék befogása után kezdhetjük. 51. ábra Táplálékillat-csapda Szexuálillat-csapdák: olyan fajok rajzásának megfigyelésére szolgálnak, amelyek hímjeit a nőstények által termelt illatanyagok (szexferomonok) segítik azok felkeresésében. Napjainkban szintetikus szexferomon készítményekkel üzemelő csapdákat használunk, amelyek fajspecifikusak. A szexferomon kapszulákat felkereső hímek beleragadnak a gyűjtőfelület ragasztójába, ahonnan naponta leszedhetők. Így csapdázható, pl. a barackmoly, a keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly. 61

63 52. ábra A sexferomon csapdák elvi működése 53. ábra Sexferomon csapda Színcsapdák: A nappal repülő és meghatározott színre reagáló rovarok előrejelzésére használt módszer. 62

64 54. ábra Színcsapda Színes fogólapok: a 15 x 20 cm nagyságú, színes kartonlapok mindkét oldala be nem száradó ragasztóval van bekenve, amibe a színre repülő rovarok beleragadnak. A cseresznyelégy fogólap sárga, a kaliforniai pajzstetű fogólap fehér színű a répabolha fogólap szürke. 63

65 55. ábra sárga fogólap Megfigyelőlap: a takácsatkák megfigyelésére szolgál. Kb. 10 cm-es atkatojásokkal erősen fertőzött ágdarabokat 15x6 cm nagyságú farostlemezekre rögzítünk és vazelingyűrűvel körbevesszük. A lapokat a fák koronájába akasztjuk, majd március végétől nagyítóval figyeljük a kikelt és a vazelingyűrűbe ragadt lárvákat. Moericke féle sárgatál: elsősorban a levéltetvek szárnyas egyedeinek megjelenését jelzi, de a repcefénybogár, a tavaszi káposztalégy és a poloskaszagú körtedarázs rejzáskezdetének és rajzáscsúcsának megfigyelésére is alkalmas. A sárga fogótálba (40 x 30 x 8 cm) vizet és nedvesítőszert (és néhány csepp olajat) öntünk, melyben a levéltetvek elmerülnek. A tálat a talajtól kb. 40 cm-re helyezzük el. 10. Tenyésztésen alapuló módszerek: Ide soroljuk azokat a módszereket, melyek során a rendszerint lárvaállapotban lévő kártevőket begyűjtjük, természetes körülmények között átteleltetjük és figyeljük az imágók megjelenését. Az imágók megjelenéséből és a rajzásból vonjuk le a védekezéshez szükséges következtetéseket. Az egyik legismertebb módszer az almamoly előrejelzésére szolgáló Jermy-féle ketrecsoros rajzásvizsgálat. Sok esetben (pl. máktok barkó, kis kendermoly, lucernabimbó-gubacsszúnyog, szilvamoly, cseresznyelégy és kaliforniai pajzstetű) használhatjuk a kártevők rajzáskezdetének megfigyelésére a sátorcsapdás módszereket. 64

66 A MEGELŐZÉS (AGROTECHNIKAI VÉDEKEZÉS) Általános alapelvnek tekinthető, hogy célravezetőbb a kártevők elszaporodásának megelőzése, mint bármely védekezési módszer későbbi alkalmazása. A megelőzés lényege, hogy a termesztett növényeink számára olyan kedvező életfeltételeket biztosítsunk, amely lehetővé teszi azok zavartalan fejlődését, ellenálló-képességük növelését. Termőhely vagy termesztendő növény helyes megválasztása: kedvező termőhelyen a gyorsan és zavartalanul fejlődő növények kevésbé szenvedik el a különböző kártevők kártételét. A növény és a környezet összhang kialakítására kell törekednünk. Megfelelő talajművelés: hatást gyakorol a növényállomány állapotára. Az kellő időben és jó minőségben elvégzett, megfelelő talajmunkák (műveletek) nagy előnyt jelenthetnek a termesztés szempontjából. Lényeges kérdés a tarlóápolás, a talaj előkészítés és a vetés optimális elvégzése. 56. ábra A tarló ápolása, a növényvédelem fontos eszköze Tápanyag-gazdálkodás: a cél a növények harmonikus ellátása, melynek eredménye az egyöntetű, erős és ellenálló növényállomány. Megfelelő makro- és mikroelem-ellátottság, szerves- és műtrágyák használata. Helyes tápelem arány. 65

67 57. ábra Egyöntetű, jól fejlett állomány Helyes növényi sorrend kialakítása: alapvető kritérium, hogy a vetésforgóban olyan növények kövessék egymást, amelyeknek nincsenek közös kártevőik. Ha lehetőségünk van rá kerüljük a monokultúrát és a káros egymásmellettiséget! Ezeken túlmenően a vetésforgónak közvetlen növényvédelmi hatásai is lehetnek, melyeket elsősorban az ökológiai gazdálkodás során használunk ki. Vetés körülményei, időpontja, egészséges vetőmag alkalmazása, tenyészidő: a termesztett növények növényvédelmi problémáinak egy jelentős része megoldható a vetésidő, illetve a megfelelő tenyészidejű fajták megválasztásával. Az időben elvetett növény hamar megerősödik. Lényeges szempont lehet a növény és a kártevő találkozásának megakadályozása is. 66

68 58. ábra Gyors és egyöntetű kelés Állományszabályozás: a túl sűrű növényállomány kedvez a különböző károsítóknak és ráadásul a növényvédő szerek is kevésbé hatékonyan juttathatók ki ilyen körülmények között. Nagyon jó példa erre a túl sűrűn vetett napraforgó. 67

69 59. ábra A túl sűrű növényállomány a károsítók "melegágya" Fajtaválasztás: jelentős növényvédelmi előnyöket hordozhatnak az ellenálló, rezisztens vagy toleráns fajták (hibridek). A betegségekkel és kártevőkkel szemben rezisztens fajták termesztése az egyik legeredményesebb növényvédelmi módszer. Az ilyen fajták alkalmazása a növénytermesztők számára is a legtermészetesebb és egyben a legegyszerűbb védekezési mód. 68

70 60. ábra Rezisztens őszi búza (Mv Magvas) Rezisztensnek mondunk egy növényt akkor, ha a kártevők vagy a kórokozók támadásának ellenáll. A klasszikus nemesítési módszerek mellett napjainkban a génmanipulációs nemesítést is alkalmazzák. Ezzel olyan genetikailag módosított (GMO) szervezeteket hoznak létre, melyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, a gyomirtó szerekkel, a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. 69

71 61. ábra MON810 jelű, rovarrezisztens génmódosított kukorica Az EU országaiban a genetikailag módosított növények termesztése nem engedélyezett! Fertőzött növények, növényi részek megsemmisítése: az áttelelő kártevők (fejlődési formák) számának csökkentésére alkalmas módszer. 70

72 62. ábra A fás részeken áttelelő almamoly imágója Növényápolás és gyomirtás: a gyomnövények káros biológiai miliő formáló hatása azaz, hogy fényt, vizet, hőt és tápanyagot vonnak el a kultúrnövényektől, számos kórokozó és kártevő gazdanövényei és búvóhelyül is szolgálnak talán még a klasszikusan ismert kártételüknél is fontosabb. 71

73 63. ábra Kiválóan gyommentesen tartott kukorica Fertőzésmentes talaj, szaporítóanyag és öntözővíz használata: kiemelt jelentőségű területe az agrotechnikai védekezésnek, mely a termesztés (gazdálkodás) sikerét alapvetően meghatározhatja. Növénytársítások: konvencionális gazdálkodásban, főként a növényvédő szerek alkalmazása és a betakarítási technológiák miatt ritkán, ökológiai gazdálkodásban azonban széleskörűen alkalmazott eljárás, amelynek növényvédelmi hatása sokoldalú. 72

74 FIZIKAI VÉDEKEZÉS 64. ábra Vegyeskultúra egy biokertben A módszerek lényege a kártevők összegyűjtése és fizikai megsemmisítése, valamint a védendő növényzettől történő távoltartása. Ide tartozik: Az összegyűjtés: a már betelepült kártevők összegyűjtésére és eltávolítására irányuló módszerek. A múltban alkalmazott kézi összegyűjtés (pl. burgonyabogár esetében) ma már nem jellemző esetleg kiskertekben ugyanakkor a gépi gyűjtés néhány kártevő esetében az ökológiai gazdálkodás (növényvédelem) technológiai alapeleme lett. Gyakran alkalmazott módszer a bogárfogó árkok készítése a tábla széleken. 73

75 A csalogatás: az összegyűjtés eredményesebb lehet, ha azt megelőzően a kártevőket valamely számukra vonzó feltétel megteremtésével összecsalogatjuk. Erre alkalmas módszerek a szegélynövények, szín-, illat- és fénycsapdák, a búvóhely-csalogatók (pl. hernyófogó öv), valamint a csalogató vetések. 65. ábra Hernyófogó öv A riasztás: a módszerek lényege, hogy valamilyen riasztóinger alkalmazásával, a kártevők elpusztítása nélkül akadályozza meg a károsítást. Riasztásra alkalmas a fény, a mozgás, vagy valamilyen alak (pl. madárijesztő) és a hang. Elsősorban a magasabb rendű kártevők (madarak és emlősök) távoltartására szolgálnak ezek a módszerek. 74

76 A hőkezelés: a kártevők és a védendő növény eltérő hőtűrő képességén alapuló módszerek. Ide tartozik a vetőmagvak melegvizes csávázása, valamint a termények felmelegítése, illetve hűtése, a raktári kártevők ellen. A napi üzemi gyakorlatban ezek az eljárások azonban nem igazán terjedtek el. Az egyéb fizikai módszerek: a közeg megváltoztatása (pl. tárolóterekben, vagy a termesztő berendezésekben), a tárolóhelyek izolálása és a takarás (pl. fátyolfóliával, vagy vadhálóval). BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS 66. ábra Számtalan előnye van a mulcsozásnak Tágabb értelmezésben a biológiai védekezés tárgykörébe tartoznak mindazok a növényvédelmi eljárások, amelyeket élő szervezetek oldanak meg. Ezért a megelőzés fejezetben már ismertetett néhány módszer (pl. a vetésváltás, a növénytársítás, az ellenálló fajták használata és a vektorszervezetek kiiktatása) egyben biológiai védekezésként is felfogható. Ebben a fejezetben csak a szűkebb értelmezésű biológiai védekezéssel foglalkozunk, amely az élőlényeket (kártevőket) elpusztító vagy életműködését korlátozó antagonista élőlények hatásait veszi alapul, azaz a károsítók elpusztítására azok természetes ellenségeit, vagyis más hasznos élő szervezeteket használunk. 75

77 A biológiai védekezés lényege ebben az esetben, hogy a hasznos szervezetek számára előnyös feltételeket biztosítsunk! Ilyenek lehetnek: Az ökológiai kiegészítő területek létesítése és megtartása (virágos foltok, sövények, erdősáv - búvóhelyek és a hasznos szervezetek fennmaradását szolgálják). 67. ábra Virágos szegély a kert szélén A növények társítása sok esetben segíti a hasznos szervezetek táplálékának biztosítását. 76

78 Búvóhelyek létesítése (pl. fülbemászóknak), madárodúk kihelyezése, T-fák a ragadozó madarak részére. Végül, de nem utolsó sorban az óvatos növény védőszer használat, hiszen ezek a hasznos rovarok jelentős részét könnyen el is pusztíthatják. A biológiavédekezés azonban nem csak a saját maguktól felszaporodó hasznos élőlényekben és azok segítésében nyilvánul meg ( = természetes szabályozás), hanem a károsító visszaszorítása érdekében hasznos szervezetek mesterséges felszaporítására és kijuttatására is sor kerülhet ( = biológiai szabályozás). Az állati kártevők természetes ízeltlábú ellenségei lehetnek ragadozók vagy élősködők (paraziták). A ragadozó a zsákmányállatot elfogja, rögtön megöli és elfogyasztja, míg az élősködők a gazdáikon vagy gazdáikban, azokkal együtt élve táplálkoznak, és csak később okozzák pusztulásukat. A természetes kártevő szabályozásban nagy szerepük van a százlábúaknak, szitakötőknek, fülbemászóknak, fátyolkáknak, futóbogaraknak, holyváknak, lágybogaraknak, katicabogaraknak, zengőlegyeknek és a pajzstetű-legyeknek. A biológiai szabályozásban a mesterségesen tenyészthető és felszaporítható természetes ellenségek kapnak szerepet (ragadozó poloskák, ragadozó atkák, gubacsszúnyogok). A ragadozó poloskák imágói és lárvái rovarlárvákat, tripszeket, takácsatkákat, levélbolhákat, apró legyeket fogyasztanak. A virágpoloskák jól alkalmazhatók a paprika hajtatásban tripszek ellen. A ragadozó atkák csaknem kizárólag növényevő atkákkal táplálkoznak. Hazánkban az üvegházi ragadozóatkát (Phytoseiulus persimilis) a paprika és uborka hajtatásban alkalmazzák a közönséges vagy kétfoltos takácsatka ellen. 77

79 68. ábra Az üvegházi ragadozó atka (Phytoseiulus persimilis) A paraziták közül a fürkészlegyeknek és a fürkészdarazsaknak van gyakorlati jelentőségük. A levéltetű fürkészeket üvegházakban zöld őszibarack levéltetű ellen alkalmazták sikerrel. A vértetű fürkésznek (Aphelinus mali) fontos szerepe van az almásokban károsító vértetű elleni védekezésben. A molytetűrontó fémfürkész (Encarsia formosa) a paradicsom-, paprika-, és uborkahajtatásban, valamint a dísznövénytermesztésben az üvegházi molytatű ( liszteske ) elleni védekezés alapja. A pirosszemű pete-fémfürkész (Trichogamma evanescens) növényvédelmi jelentőségét növeli, hogy a még nem károsító fejlődési alakot, a petét parazitálja (bagolylepkék, molylepkék, fehérlepkék, levéldarazsak ellen alkalmazzák). 78

80 69. ábra Kukoricamoly petét paraiztáló Trichogramma petefürkész darázs Hasznos szervezetek lehetnek mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok és gombák) is, melyek a kártevőket megbetegítik, egyedszámukat csökkentik, illetve egyes kórokozók antagonistái. Vírustartalmú növényvédőszer pl. a Madex, vagy a Biotrol. A rovarok elsősorban a lepke hernyók elleni biológiai védekezésben sikeresen alkalmazzák a Bacillus thuringiensis (Bt) bakétriumot. A Bt tartalmú készítmények (pl. Novodor FC, Thuricide HP, Dipel) a hasznos szervezetekre nem mérgezőek. Ma már rovarrontó gombákat, fehérpenészt és véglényeket tartalmazó készítmények (pl. Noloc) is a biológiai növényvédelem fegyvertárát gazdagítják. Ha már a kártevők között szóba kerültek a magasabb rendű élőlények, itt sem szabad elfeledkeznünk a hasznos kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök megemlítéséről. Segítségünkre lehetnek a kártevők távoltartásában a gyíkok és a varangyok, a veréb fajok, a cinegék, a fácán, a pulyka és a gyöngyös, valamint a sün és a cickány is. 79

81 KÉMIAI VÉDEKEZÉS A módszer lényege, hogy a növények védelmét kémiai anyagok, vegyszerek felhasználásával oldja meg. A kártevők tömeges felszaporodása esetén a vegyszeres védekezéssel gyors és biztos hatás érhető el. A növényvédő szerek potenciális mérgek, így túlzott mértékű és szakszerűtlen használatuk veszélyt jelent a környezetre, a haszonállatokra és az emberre is. Alkalmazásuk nagy szakértelmet és odafigyelést igényel. Növényvédő szernek (peszticid) tekintünk minden olyan természetes eredetű vagy mesterségesen előállított anyagot, anyagok keverékét, amely alkalmas a károsítók gyérítésére, elpusztítására, csalogatására, riasztására, vagy a károsítók és a növények életfolyamatainak szabályozására. A kereskedelmi forgalomban növényvédő szer készítményekkel találkozunk, melyeket kereskedelmi néven (márkanév) tudunk megvásárolni. Ezeket a növényvédő szereket többféleképpen csoportosíthatjuk. A következőkben csak a legfontosabb szempontok szerinti csoportok kerülnek ismertetésre. Állati kártevők elleni az alábbi növényvédő szereket (zoocidok) használhatjuk: - rovarölő szerek (inszekticidek), - atkaölő szerek (akaricidek), - levéltetűölő szerek (aficidek), - lárvaölő (larvicid), - tojásölő (ovicid), - fonálféregölő (nematicid), - csalogató szerek (attraktánsok), - feromon csapdák, - rágcsálóirtó szerek (rodenticidek), - csigaölő szerek (molluszkicidek), - vad- és madárriasztó szerek (repellensek). Ezek fizikai megjelenésük szerint lehetnek: Szilárd halmazállapotú készítmények: porozószer (D), granulátum (G), vízoldható granulátum (DF, DG, WG), por alakú permetező szer (W, WP, SP), füstölő szer és gázosító szer. Folyékony halmazállapotú készítmények: vízoldható folyékony készítmény (F, FL, SC, ESC), emulzióképző permetező szer (E, EC, L, LC) és vizes szuszpenzió (FW). A növényvédő szerek mérgező hatásuk szerint lehetnek: - erős mérgek, - mérgek, - gyenge mérgek, - gyakorlatilag nem mérgező vegyszerek. 80

82 LD50 = a növényvédő szereknek az a kísérleti állatok (leggyakrabban patkány) testtömegkilógrammjára számított és milligrammban megadott mennyisége, amelynek következtében az állatok 50%-a elpusztul, ha a készítmény szájon át a szervezetükbe jut. Közegészségügyi, valamint a hasznos élő szervezetekre (pl. méhekre) gyakorolt hatásuk szerint: - kifejezetten veszélyes, - veszélyes, - mérsékelten veszélyes és - gyakorlatilag nem veszélyes készítményeket ismerünk A méhek védelme érdekében a méhek által látogatott területen (virágzó növényállomány, virágzó gyomokkal borított tábla) vegyszeres növényvédelmet ne folytassunk! Ha ez elkerülhetetlen, akkor a méhkímélő technológia szabályai szerint kell eljárni. A méhekre kifejezetten veszélyes készítmények sohasem használhatók! A méhekre mérsékelten veszélyes szerrel történő védekezés esetén a permetezést az esti szürkület kezdetétől 23 óráig végezzük el, a védekezést (időpont, hely, felhasznált szer) a kezelést megelőző munkanap 9 óráig be kell jelenteni a területileg illetékes szakigazgatási szervhez. A méhekre nem veszélyes készítmények veszély nélkül felhasználhatók. A forgalmazás és felhasználás szerint megkülönböztetünk: I. forgalmi kategóriájú szereket: melyek kiskereskedelmi forgalomban nem árusíthatók, felhasználásuk felsőfokú növényvédelmi képesítéshez kötött. II. forgalmi kategóriájú szereket: ezeket kiskereskedelmi egység forgalmazhatja, felhasználásuk zöld könyv (80 órás növényvédelmi tanfolyam) birtokában lehetséges. III. forgalmi kategóriájú szereket: szabadon forgalmazhatók, felhasználásuk növényvédelmi képesítéshez nincs kötve. Hatásuk szerint megkülönböztetünk: - Kontakt szereket a növény felületén marad, - Mélyhatású szereket behatol a levélbe, de onnét nem vándorol tovább, - Felszívódó (szisztémikus) szereket a növényben vándorol. Az előzőekben ismertetett növényvédő szereket a következő védekezési eljárások során alkalmazhatjuk: - permetezés - porozás - aeroszolozás - füstölés 81

83 - gázosítás - granulátum szórás - csalétkezés - csávázás 11. Rovarölő szerek (inszekticidek) Léteznek a természetben is előforduló anyagokat tartalmazó (természetes) inszekticidek. A krizantémum virágának őrleményéből kivont hatóanyag a levéltetvek ellen használható (Fito dueci, Biplant flóra). A kvasszia kivonat (Thiokvant) szintén a levéltetvek ellen hatásos. Az ásványolaj származékok télvégi lemosó permetezésre használhatók (Gyümölcsfaolaj E, Agrol plusz). 12. Klórozott szénhidrogének Rendkívül toxikusak nemcsak a rovarokra, hanem az emberre és a környezetre is (pl. a DDT, melyet már kivontak a forgalomból). Ma a környezetünkre lényegesen veszélytelenebb klórozott szánhidrogének vannak forgalomban. 13. Szerves foszfor vegyületek Rágó- és szívó kártevők ellen is felhasználható idegmérgek melyek, mint gyomor- és légzési mérgek hatnak. Erős mérgező hatásuk miatt felhasználásuk visszaszorulóban van. 14. Karbamát típusú rovarölő szerek Széles hatásspektrumú kontakt és felszívódó szerek, rágó- és szívókártevők ellen is használatosak. Ezek is idegmérgek. 15. Szintetikus piretroidok Széles hatásspektrumú kontakt inszekticidek. Gyors (taglózó) hatású idegmérgek. Melegvérűekre a felhasználási koncentrációban nem veszélyesek. 16. Kitinszintézis gátló és rovarfejlődés-szabályozó készítmények A fiatal lárvák ellen alkalmazzuk. Megakadályozzák a külső kemény váz kialakulását, így a lárvák (hernyók) elpusztulnak, valamint gátolják az egyes lárvastádiumok közötti átmenetet. 17. Rovarölő talajfertőtlenítő szerek A talajlakó kártevők, ill. a fiatalkori kártevők ellen alkalmazzák vetés előtt a talajba dolgozva, vagy a vetéssel egy menetben sorba adagolva. 18. Atkaölő szerek (akaricidek) Atkagyérítő mellékhatása van a kén-tartalmú gombaölő szereknek. 82

84 Speciális atkaölő szerek: Mitac 20, Neoron 500 EC, Taglo, Apollo SC, Nissuron 10 WP, Omite 57 E, Torque 55 SC, stb. 19. Rágcsálóirtó szerek (rodenticidek) Csalétkes szerek mezei pocok ellen: Redentin 75, Arvalin. Gázosító szerek hörcsög ellen: Critox, Gulyás-Palotás hörcsögirtó. 20. Vad- és madárriasztó szerek (repellensek) Kellemetlen szagukkal tartják távol a vadakat. 21. Csávázó szerek A vetőmag és a csíranövény védelmét szolgálják. 22. Lemosó szerek Gyümölcsfélék és a szőlő rovarkártevői ellen alkalmazhatók, általában a vegetációs időn kívül, a fakadás előtt. 23. Csigaölő szerek Csalétekként alkalmazhatók, de levélzöldségeknél nem szabad használni. DÓZIS, KONCENTRÁCIÓSZÁMÍTÁSOK A növényvédő szer címkén a szükséges dózis vagy koncentrációban (pl. 0,2%) vagy területre megadva (pl. 2 kg/ha) található. Ha tudjuk, hogy mennyi permetlére van szükségünk, akkor a címkén megadott koncentrációból a szükséges növényvédő szer mennyiséget a következő képlet segítségével lehet kiszámítani: Permetlé (l) x Koncentráció (%) = Szermennyiség (dkg) A permetlé mennyisége vagy a koncentráció a másik két adatból szintén kiszámítható. Ha a növényvédő szer címkén területi dózis szerepel, akkor a szükséges vízmennyiséghez a területre szükséges szert kell kimérni. Pl. 2 kg/ha = 0,2 g/m2 = 2 dkg/100 m2. Folyadékoknál is ugyanígy számolunk: 1 dkg = 10 cm3 vagy 10 ml) 83