Népi gyermekjátékok táncok az óvodában a játék, a játékosság hozzátartozik életünkhöz, végigkísér és vigaszt nyújt az életben. 1

Átírás

1 Polgár Edit, óvodapedagógus Mézeskalács Körzeti Napközi Otthonos Óvoda és Bölcsőde Abda Népi gyermekjátékok táncok az óvodában a játék, a játékosság hozzátartozik életünkhöz, végigkísér és vigaszt nyújt az életben. 1 Egyetértek Kodály Zoltán azon gondolatával, melyet 1944-ben jegyzett le, eszerint: a kultúrát nem örököljük, hanem minden embernek, minden nemzedéknek el kell sajátítani. Őrizzük, ápoljuk népi kultúrkincsünket, mert általa óvodásaink és mi magunk is gazdagabbak leszünk. Mit tud az óvodás gyermek a világról? Az óvodáskor sajátosságai, jellemzői Az óvodás gyermek legfőbb tevékenysége a játék ezen keresztül ismeri meg, fedezi fel a világot, tanul és megismer. A játék örömforrás a gyermek számára, feszültségoldó hatással is bír. Ebben az életkorban nagy szerepet kap a felnőttek, valamint a nagyobbak utánzása. A játékok során egyszerűbb mozgásokat is elsajátít, a zene ritmusa által ösztönös mozgásra készteti a gyermeket: a dalokban, játékokban ismétlődő játék ritmus - mozgás örömét éli át ezek újrajátszása révén. A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást A zene és testmozgás szerves kapcsolata: énekes játék a szabad ég alatt, ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme. 2 A hagyományok közvetítése régen a családokban Tímár Sándor a család szerepét a hagyományok közvetítésében a következőképp fogalmazza meg: Elődeink tudták, hogy a jövő feltétele a jól szervezett, s a megfelelő elvekre épített nevelés. Megfigyelték, hogy a kicsi gyermek mire figyel legjobban, és azzal közelítették meg világát. 3 A falvakban nagycsaládok éltek együtt - több generáció élt egy fedél alatt, családon belül mindenkinek megvolt a maga feladata. A nagyszülők, szülők az értékek, kultúrák közvetítésében sokat tettek: ezáltal hagyományozódott a népi kultúra nemzedékről nemzedékre. A gyermekjáték-dalok, mondókák csecsemőkortól serdülőkorig végigkísérték a gyermek életét, annak minden mozzanatát. Kisgyermekkorban a gyermekek testvéreik és a hasonló korú gyermekek révén kisebb csoportokba tömörültek: szerették figyelni a nagyobb gyerekek játékait és boldogok voltak, ha könnyebb játékokba őket is bevonták. A nagyobbak között voltak, akik szívesen foglalkoztak a kicsikkel: kis dalokra, játékra tanították őket. 1 Justné Kéry Hedvig (1975): Ősi és népi játékok élménylefolyása és jelentőségük. Budapest, Akadémia Kiadó o. 2 Kodály Zoltán (1954): A zene mindenkié. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat o. 3 Tímár Sándor (1999): Néptáncnyelven. Budapest, Püski Kiadó o. 1

2 Mivel ezek a nagycsaládok az évtizedek folyamán felbomlottak, így elveszett a család műveltségátadó szerepe. Ezért népi kultúránk kincseinek megőrzését az óvodai nevelésnek kell átvennie. A népi kultúra ápolása az óvodában A népi kultúra elemei közösséget építenek, erkölcsi tartást adnak, hazaszeretetre nevelnek, a szűkebb szülőföld megismerését segítik: a gyermek identitása folyamatosan alakul ezek által. Olyan élményekhez jut a gyermek, amely a fantáziájára, képzeletére, beszédére, ízlésére hatva csiszolja zenei és mozgáskultúráját. A népi kultúránk egyik megismerésének módja a népdalok, néptáncok ismerete által történik. A hagyományos népi játékok jó néhány néptánc alaplépést is tartalmaznak, mely a gyermek fantáziavilágában módosulva játékká válik. Az ének zene - tánc együttesen formálja a közösséget. Miért is fontos a néphagyomány ápolása ebben a korban? - mert a gyermek egyrészt az anyanyelvvel együtt észrevétlenül tanulja meg a játékokat és mondókákat, másrészt a néphagyomány a zenét a szöveg és a dallam tökéletes egységében adja át a beszélni tanuló gyermek számára. A népköltészet, népzene, népi játékok világával ismertethetjük meg a gyermekeket így a néphagyományokat beépíthetjük az óvodás gyermekek valamennyi tevékenységébe, például: népi motívumokat alkalmazhatunk az óvodai környezet kialakításába, régi népviseleti ruhákat mutathatunk meg, vagy felkereshetjük a környéken fellelhető falumúzeumokat, tájházakat. Hagyományőrző jeles napot ünnepelhetünk az óvodában. A környék hagyományőrző csoportjaival együttműködve szervezhetünk találkozókat, különböző néptáncos rendezvényeket. A népi mozgásanyagot, táncmozdulatokat is elsajátíthatják az óvodások, pl.: csárdás, höcögő, sarkazó. Gyermekjáték, gyermektánc A magyar játékkincs A gyermekjátékok szókincse, kifejezése egyszerű, őszinte, mint maga a gyermek. Nem csak testet, erőt, kitartást épít, hanem segít a társas kapcsolatok eligazodásában is. Fejleszti az igazságérzetet és a józan ítélőképességet. A cselekvés ténye viszont örömet okoz a gyermeknek, így készteti arra, hogy többször is képes eljátszani egy-egy dalt, mondókát, játékot. Együtt örülve a többiekkel nem csak a saját, hanem mások örömének is, a közösségi érzetet is fejleszti. A gyermekjátékok kiválasztásának szempontjai Az óvodás gyermeknek nincs kellő ismerete, tapasztalata a világról. - ezért kell a pedagógusnak megfelelően felkészültnek lenni, hogy megfelelő irányban és módszerekkel fejlessze a rábízott gyermekeket. Mi alapján válasszuk ki a megfelelő játékokat? A szempontok kialakításában Antal László, Falvay Károly, Kodály Zoltán, Kokas Klára és Nagy Béláné pedagógiai munkája ad támpontot: Az életkori jellemzők figyelembe vétele 2

3 Az egyszerűbb táncok, táncanyagok tanítása 4-5 éves kortól kezdhető meg. Antal László szerint: Fontos szerepe van az énekkel, mondókával, zenével kísért játékoknak, amelyekben a mozgásfeladat végrehajtása a kíséret ritmusához igazodik. 4 A mozgástapasztalat Tudományos kutatás megállapította, hogy a gyermek mozgásfejlődésében nagy szerepe van a szűkebb és tágabb környezetnek: a család, a szülők ismeretei, az óvodai környezet, a hagyományőrző falusi közösség befolyásoló tényező. A helyi szokásanyag A szűkebb környezet szokásai, játékai legyenek előtérbe helyezve. A gyermek ismerje meg a gyökereit, kultúráját. Aztán később meg lehet vele ismertetni hazánk tájait, sokféleségét, kulturális különbségeket. A játék és tánc kapcsolata más nevelési területekkel Az ének és mozgás együttese azt a lehetőséget biztosítja a gyermek számára, hogy általános aktivitásés mozgásigényét kulturált formában élje ki. Az éneklésnek, de főként a közös éneklésnek bő érzelmi tartalma (mondhatnánk: katarzis élménye) és a változatos ingerhatások együtt adják a transzferhatás egyik élettani alapját. 5 Népi gyermekjáték tánc jelentősége a gyermekkorban A gyermekjáték, gyermektánc, mint komplex örömszerző tevékenység, nagy jelentőséggel bír a 3-7 éves korú gyermek számára. Olyan élményeket nyújt számára, amellyel az önszabályozó, önnevelő képességük is folyamatosan fejlődik. Az éneklés-mozgás öröme fejleszti a gyermek érzelmi életét, egymás közti magatartását, személyiségformáló hatása óriási. Az óvodás gyermek, amint zenét hall, azonnal elkezd rá mozogni, lépni, tapsolni, táncolni. Kodály Zoltán megfigyelte, hogy pl.: a székely emberek mulatságain az 5-6 éves gyermekeket táncolni tanítják. A népi gyermekjátékok, énekes játékok, néptánc tanítása az óvodában azért fontos, mert általuk a gyermekek mélyebben megismerkednek a magyar népi gyermekjátékokkal, az énekes játékok szövegének, ritmusának, dallamának, mozdulatának és cselekményének együttes megjelenítésével, ezáltal a magyar népzenével. Az óvodás korosztály az énekes-mondókás gyermekjátékok segítségével sajátítja el a néptánc első motívumait. A néptánc hatására fejlődik a gyermekek ritmusérzéke, mozgáskoordinációja, valamint nem elhanyagolható, hogy helyes testtartásra is nevel. A gyermekek értelmileg fogékonyabbá, érzelmileg gazdagabbá válnak. A népi gyermekjátékok gazdag variálási lehetősége kedvezően befolyásolja a gyermek zenei alkotóképességének kibontakozását, szárnyalását. Kisalföldi gyermekjáték-dalok és mondókák a mindennapokban A Kisalföld gyermekjátékain keresztül ismeri meg a gyermek a környező világ élőlényeit, természeti jelenségeket. Majd ahogy egyre nő, tágul a világa: észrevétlenül belenő az őt körülvevő társadalomba, ahogy Barsi Ernő is írja. A Kisalföld gyermekjátékai, mondókái és gyermektáncai a gyermek minden egyes mozzanatához, élete minden részéhez kapcsolódnak. Mindezek olyan mély gyökerekre tekintenek vissza, melyet az évszázadok csiszoltak, tökéletesítettek, egyszerűsítettek: a gyermek számára érthetővé, egyszerűvé, könnyen elsajátíthatóvá. 4 Antal László (2002): A néptánc pedagógiája: alapvetés. Budapest, Hagyományok Háza o. 5 Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat o. 3

4 Óvodámnak vannak saját hagyományai, melyet ötvöztünk a kisalföld szokásaival, hagyományaival így alakultak ki saját ünnepeink, hagyományaink. Az őszi ünnepkörben őszbúcsúztatót tartunk gyermekeknek, szüleiknek, délutáni programként. A gyermekek szüleikkel együtt jönnek vissza óvodánkba, terméseket hoznak, melyekkel fizetnek a megvásárolt finom meleg teáért, sült tökért, vagy éppen valami apróságért: tobozbabát, nyakláncot vásárolnak. A fizetséget kosárkákba gyűjtjük, később ezt felhasználjuk télen barkácsolunk belőle. A téli ünnepkörben, az adventi időszakban várjuk a Mikulást, hajtatunk luca-búzát, karácsonyra mézeskalácsot sütnek a csoportban a gyerekek, ezzel kedveskednek a családnak. Ebben az időszakban egy másik fontos, gyerekek által nagyon várt esemény a farsang amikor a gyermekek jelmezbe öltöznek, és mindenki felismerhetetlenné válik. Ezt megelőzi az óvoda udvarán tartott közös télkergetés, melyet mindig az 5-7 évesek szervezik és bonyolítják le. A tavaszi ünnepkör a húsvétvárással kezdődik. A gyerekekkel tojást festünk. Aztán együtt kergetjük a nyuszit az udvaron! Abdai gyermekjátékok óvodámban A gyermektánc foglalkozások célja, hogy megismerjék és megszeressék a magyar népzenét, a néptáncot, vidáman, jó hangulatban sajátítsák el a táncok egyszerűbb formáit, emellett fejlődjenek képességeik. Fontosnak tarom, hogy megismerkedjenek saját népük kultúrájával, ezért Barsi Ernő által összeállított abdai hagyományokból, játékokból, énekekből is beépítek a foglalkozások anyagába. A foglalkozások nagyon jó hangulatban telnek: egy kis fogócskázással, közös játékkal alapozzuk meg a jókedvet, aztán pihenésképpen mondókázunk, névcsúfolókat tanulunk. Ösztönzöm a gyermekeket arra, hogy ők is találjanak ki saját nevükhöz kapcsolódó névcsúfolót. Íme pár kedvenc említésképp: Máté jele cseresznye, elkésik reggelente. Dorka, kedvence a torta. A foglalkozás kedvenc része az új játék tanulása, eljátszása. Nagyon ügyes csoporttal dolgozom együtt hamar megtanulják a játékokat. Így könnyű a népi játékok, körjátékok tanítása, megtanulása. Egy kis tánccal zárul a foglalkozás a lépéseket mindig előtáncolom a gyerekeknek, de van, hogy ügyes gyerekek mutatták büszkén az egyszerűbb tánclépéseket társaiknak. Az órákat a figyelem, fegyelem, és a jókedv jellemzi. Az óvodában tanult, megismert népi játék, tánc megalapozhatja a későbbi néptánchoz való kedvet. 4

5 SZAKIRODALMI JEGYZÉK Antal László (2002): A néptánc pedagógiája. Budapest, Hagyományok Háza Barsi Ernő (1995): Abdai néphagyományok Kaszás Ferencné Somogyi Teréz emlékezetében. Abda, Abdai Önkormányzat Barsi Ernő (2006): Kisalföldi gyermekjáték-dalok és mondókák. Győr, Magyar Kultúra Kiadó Kft. Falvay Károly (1990): Ritmikus mozgás, énekes játék óvodásoknak, kisiskolásoknak. Budapest, Országos Pedagógiai Intézet Foltin Jolán - Tarján T. Katalin (2007): Játék és tánc az óvodában. Budapest, Hagyományok Háza Forrai Katalin (1979): Ének az óvodában. Budapest, Zeneműkiadó Justné Kéry Hedvig (1975): Ősi és népi játékok élménylefolyása és jelentőségük. Budapest, Akadémia Kiadó Kodály Zoltán (1954): A zene mindenkié. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zeneműkiadó Magyar Néprajz (1990): VI. Kötet Népzene, néptánc, népi játék. Budapest, Akadémia Kiadó Mérei Ferenc V. Binet Ágnes (1975): Gyermeklélektan. Budapest, Gondolat Kiadó Nagy Béláné (1989): Táncosjátékok az óvodában. Budapest, Óvónők modern kiskönyvtára Tímár Sándor (1999): Néptáncnyelven: a Tímár-módszer alkalmazása a játékra és táncra nevelésben. Budapest, Püski Kiadó 5