Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában

Átírás

1 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 A végsõ harc története, avagy végzetes találkozás az angyalarcú gyilkossal Bevezetõként egy rövid történet. Hirtelen csend lett. Pedig a csatazaj távoli robaja most is beszûrõdött, de a közvetlen fenyegetés megjelenése feledtetett minden mást. A hatalmas, fekete páncélba öltözött alak megállt. Szinte karnyújtásnyira tõlük. Tudták, a küzdelem immáron elkerülhetetlen. Ez a harc lesz a végsõ súgta oda egyik a másiknak, miközben hallották azt a félreérthetetlen, semmivel össze nem téveszthetõ hangot, amit akkor lehet hallani, ha egy fegyver életre kel. Egy pillanatra még tétovázott, tekintetét megpihentette a mindig nyugalmat, mindig szeretetet és megbékélést sugárzó arcon. A pillanat elmúlt és tudta, itt és most, a létezésnek egy másik síkjára lépett, eljött a harc ideje. Szinte gépiesen, valamiféle halálos precizitású balett-mozdulattal fordult meg, ahogy egyszerre fegyverét is elõhúzta, jelezvén, készen áll a küzdelemre. De még mindig nem történt semmi. A szinte hegyként fölé magasodó fekete alak nem mozdult. Mintha nem is élõlény, mintha a robosztus páncélos alak csak egy látomás lenne, mozdulatlanul állt, kezében a hatalmas halált osztó fegyverrel. Testében szétáradt az adrenalin, harcolni kell. Az agyból a pillanat tört része alatt érkezett meg az impulzus a lábakhoz. Indulás! Csak az elsõ lépést tudta megtenni az ellenség felé, amikor hirtelen, csikorogva megállt az idõ. Hallotta, érezte a csont roppanását, a húson áthatoló hideg fém jelenlétét a testében. Nem a félelem, nem is a fájdalom, inkább a megdöbbenés volt az, amit érzett, ami egy röpke pillanatra kiült az arcára, ahogy lenézett és látta, a hasából kiálló penge hideg fényét. Elárulták. Hátba támadták. Érezte, ahogy hirtelen eltûnik alóla a talaj, s a következõ pillanatban, mint egy rongybaba, összeesve a padlóra rogyott. Mozdulni sem bírt. Az átvágott idegkötegek bevégezték. Az igazi kínt azonban nem a szétáradó fájdalom, hanem a döbbenet és a csalódás okozta. Õ? Pont õ? De hát ez nem lehet igaz! Ahogy ott hevert a padlón, s az élet lassan elszállt belõle, ebbõl a furcsa, szokatlan szemszögbõl még hatalmasabbnak tûnt a fekete páncélos alak, akirõl egész eddig úgy tudta (neki azt mondták), azt hitte, õ az ellenség, ellene kell harcolni. A teste fölött átlépõ alakot még felismerte. Most is ugyanaz a jóságot, békességet sugárzó arc nézett vissza rá, mint néhány pillanattal ezelõtt. Még hallotta, ahogy a páncélmaszk mögül megszólal egy hang: Végeztünk? Igen. Nincs több dolgunk itt. Így esett hát a végsõ harc története. Sokan vannak, akik már találkoztak az angyalarcú gyilkossal, de nagyon kevesen vannak azok, akik túl is élték ezt a találkozást. Õ a legveszélyesebb, mert szemtõl-szembe a barátodnak, a társadnak, a támaszodnak mutatja magát, de ha hátat fordítasz neki, azonnal elárul és beléd vágja a kést. Légy résen! Ismerd fel idejében! Nehogy számodra is ez a harc legyen a végsõ! *** Eddig a történet. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. És itt zsarnokság van. Hogyan küzdhetünk jogszerû eszközökkel egy olyan hatalom ellen, amely magát önkényesen a jog fölé helyezte? Mert ez a hatalom, magát önkényesen a jog fölé helyezte. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a nép ne hallathassa a hangját. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! A szocialista nagyváros öntudatos polgáraként, nem Barcson, nem Budapesten, hanem itt, Pécsett élek, mióta megszülettem. Egy rég film címe jut az eszembe: Megáll az idõ. És tényleg megállt. Több tekintetben is. Az eladósodást, valamint a földbõl gomba módra kinövõ bevásárlóközpontokat leszámítva, ez a város megállt az idõben és a fejlõdésben. De megállt a tekintetben is, hogy még mindig a népelnyomó diktatórikus állampárt jogutódjának elvtársai verik dobra a közöst, csak most nem úgy hívják õket, hogy tanácselnök eftárs, hanem polgármester úr. Ahogy Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná, árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. A hazudós mûminiszterelnök egyszer aszonta, hogy Mária levette a kezét errõl az országról. Nos, nekem úgy tûnik, ennek éppen az ellenkezõje igaz, nagyon is rajta tartja, és árgus szemekkel figyeli az itteni történéseket. Nagynevû elõdök regnáltak a városházán, akik múlhatatlan érdemeket szereztek a város több évtizedre történõ eladósításában. Láttuk mi történt velük. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Az 1848-as forradalom és szabadságharc olyan fontosnak tartotta a szólás- és véleménynyilvánítás, a sajtó szabadságát, hogy a 12 pontból egyet külön ennek a témának szenteltek. 161 esztendõvel a forradalom után az egykori állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális alosztályának vezetõje, egy állampárti cenzor osztja nekünk az észt és a demokráciát a törvényhozás házából. De itt kell említést tennünk arról is, hogy a szegfûmintás utódpárt soraiból került ki az a magát miniszterelnöknek nevezõ mosdatlanszájú hazudozó is, aki minõsíthetetlen hangot engedett meg magának, amikor errõl az országról beszélt. És Szili Katalin nem állt föl az õszödi beszéd elhangzásakor, az országgyûlés elnökeként, mint az egyik legfõbb közjogi méltóság, 2 jó ha figyelünk

3 nem kérte ki magának ezt a hangnemet, sõt, a parlamentben szavazatával még meg is védte, meg is mentette, az egész országot szembe hazudó kormányfõt. Itt egy pillanatra meg kell álljak és fel kell, tegyem a kérdést: valóban ilyen szellemiségû, ilyen erkölcsi érzékkel és morállal bíró polgármesterre van szükségünk? És december 5-ét sem felejtettük el! Nem felejthetjük el! Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Ha valaki megnézi a 2009-es Magyarország mutatóit, megdöbbenve tapasztalja, hogy azok egy háború alatt álló ország képét mutatják. Ilyen mértékû visszaesés és leépülés csak a háború alatt álló országokra jellemzõ. Békeidõben ez egyedülálló és jelzésértékû! Emellett senki, józanul gondolkodó ember nem mehet el szó nélkül! 2009-ben az egy fõre jutó reálbér 5 százalékkal ér kevesebbet, mint 1978-ban. Az országra több évtizeden keresztül többször is ráerõszakolt megszorítások ellenére rosszabb a helyzet, az adósságállomány pedig nagyjából 100 milliárd dollárral emelkedett. Ez totális csõdje annak a hazugság tömegnek, melyet hosszú évtizedek óta hallunk a hatalmon lévõ, magukat szociálisan érzékenynek nevezõ utódpárttól. Gazdasághoz valóban értõ szakértõk köreibõl egyre többször halljuk most már, hogy ezt a gigantikus adósságállományt egész egyszerûen képtelenség lesz visszafizetni. Kicsit olyan ez, mint az Amerikai Egyesült Államok viszonya a vietnámi háborúhoz. Soha nem volt szabad megnyerniük, de minden körülmény között fenn kellett tartaniuk. Városunk adósságállománya is immáron több tízmilliárdra rúg, s hogy tetézzék a bajt, vezetõink rátettek még egy lapáttal, újabb gigászi összeggel terheltek meg valamennyiünket. Hány évre, vagy talán helyesebb, ha így tesszük fel a kérdést, hány évtizedre adósítottak el bennünket? Zálogba tették a jövõnket, ráadásul a megkérdezésünk nélkül. Ugyanazt tapasztaljuk helyi szinten, mint országosan. Mások, a megkérdezésünk nélkül felélik és elzálogosítják a jövõnket. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: ez lenne az oly hõn áhított közvetett népképviseleten alapuló demokrácia? Nem, barátaim, ez nem az. Ez valami egészen más. A demokráciának és vele együtt gyakorlatilag minden másnak egyfajta sajátos, a hatalom önös érdekei szerint való folyamatos félreértelmezése. Félresikerült elegye, a sors és a történelem fura fintoraként a kádári korból itt ragadt összekacsintós, mutyizós puha diktatúrának és a számunkra már csak a történelemkönyvek lapjairól tananyag formájában ismerõs vadkapitalizmusnak, mellyel az oskolában eredeti tõkefelhalmozás néven ismerkedhettünk meg. Csakhogy a diktatúrához szokott, a Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiban edzõdött egykori kádergyerekek nem tudják (vagy talán nem is akarják?) mûködtetni a demokráciát. Hallottuk, a csõd-mesterbõl miniszterelnökké avanzsált újgazdag élõsködõ is megmondta, amikor tanácstalanul széttárta karjait: Nem értettünk hozzá. Az ún. rendszerváltozást elkerülhetetlenül kiprovokáló államcsõdöt egyszer már eljátszották velünk. A teljesen szükségtelen és hatalmas károkat okozó Bokros-csomagot egyszer már eljátszották velünk. Most mégis ugyanezt kínálják gyógyír gyanánt. Az egy fõre jutó reálkeresetek a harminc évvel ezelõtti szinten vannak, az adósságállományunk a többszörösére nõtt, tehát láthatóan nem mûködik a dolog! De nekünk továbbra is ez kell! Nekünk továbbra is ezek az emberek kellenek, mert õk a szakértõk. És mindig õk a szakértõk. Én tudom, mi a jó ennek az országnak, mondta meglehetõs magabiztossággal nem is oly rég a mûminiszterelnök. Ma már nem miniszterelnök. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken, és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Azt mondod: Helló Pécs? Azt mondom: Üdvözlégy Mária! My english is very poor, you know. Azt mondod: nem akarsz radart a Tubesre? (A mûminiszterelnök után szabadon): És eddig mi a lószart akart, mama? Most hirtelen le kell ereszkedni a néphez? Most egyszerre kifizetõdõ lett nem akarni radart a Tubesre? Vagy ezt tanácsolta a PR-kampánystábként reinkarnálódott agit-prop osztály? Netán ültessünk bánáti bazsarózsát, mer csak az vonzza igazán a hatalmasságokat? Egyébként a többi elvtárs tudja már, hogy nem akarsz radart a Tubesre? Ez ügyben egyeztetett már a Központi Bizottság? A színes, szélesvásznú kampány kiadvány belívének elsõ oldalán rögtön a harmonikás utcai koldus képe fogad bennünket. És valóban, lassan már úgy kell összegazsulálni a mindennapi betevõre valót, mert az állítólag 2010-ben Európa Kulturális fõvárosaként fungáló várost a Mecsek hermetikusan elzárja és lezárja mindentõl. A tett halála a tökölõdés tartja a nép ajkán született bölcs mondás. A lóvé megy ki számolatlanul, miközben a szekér állni látszék, bár az idõ szalad. Csak egyvalamirõl nem esik szó soha. Arról, hogy mi lesz akkor, ha ez az egész nem készül el idõben. Vajon, hogyan néznek majd ránk a többiek, amikor kitesszük a lábunkat innen? Mutogatnak majd ránk? Pécsi? Ja azok, akik nem tudták megcsinálni, de a pénzt azt zsebre tették! A presztízsveszteséget, vagy a megaláztatást nem a parlament elnök-asszonya, hanem a kisember fogja elszenvedni, akár nap, mint nap. Belegondoltak már ebbe? Immáron országos beszédtéma a 2010-ben nagy valószínûséggel bekövetkezõ fiaskó, legfeljebb csak a mértékén folyik a vita. Már város is akadt, amely közölte, szívesen átvenné, hiszen mindene megvan hozzá. Felelõsséggel tartozunk a városunkért valamennyien, akik most és itt élünk. Erre köteleznek bennünket az elõttünk itt élõk, akik mûködtették, fejlesztették, építették és megõrizték számunkra az ország egyik ékkövének számító, több ezer éves múlttal bíró településünket. Ugyanakkor felelõsséggel tartozunk az utánunk jövõknek is, akik majd itt, ebben a városban fognak élni tíz, száz vagy akár ezer év múlva. De ez a város csak úgy maradhat fenn tíz, száz, vagy akár ezer éven át, ha a vezetõi nem csak arra fordítanak egyre több idõt, hogy teletömjék a zsebeiket, hanem arra is, hogy átérezzék a felelõsséget, mely osztályrészül jutott nekik. Mit gondoltok, a mai vezetõk, akik tökig eladósították és eladósítják Pécset, vajon átérzik ezt a felelõsséget? Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! jó ha figyelünk 3

4 TISZTELT KÉPVISELÕ ÚR! Ahogyan azt mindannyian tapasztalhattuk, a polgármesteri címért kiírt választási küzdelem az eddig városunkban megszokottakhoz képest példátlanul eldurvult. Erre, a sem a városhoz, sem pedig lakóihoz nem méltó színvonaltalanságra a Magyar Szocialista Párt Nõtagozata által az ország több pontjából Pécsre utaztatott, mintegy 1600 önkéntes aktivista szerepeltetése tette fel a koronát. Példátlanul aljas, Pécs lakóira, valamint az önkormányzatra, az önkormányzatiságra nézve is rendkívül megalázó momentuma volt ez az ún. választási küzdelemnek. Milyen jogon szól bele a pécsiek döntésébe olyasvalaki, aki az ország másik végérõl egy napra érkezik ide? Milyen jogon szól bele a pécsiek döntésébe olyasvalaki, aki nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, nem itt viseli a terheket, nem ismeri ezt a várost, nem ismeri annak gondjait, problémáit? Az ország távoli pontjairól egy napra ideutaztatott önkéntes aktivisták másnap hazamentek, de mi itt maradtunk. Nem az õ településük az, melyet több évtizedre elõre eladósítottak, nem nekik kell viselni az itteni terheket, hanem nekünk. Persze tudjuk, kibicnek semmi sem drága. Nemcsak a pécsi polgárokra nézve megalázó, hanem az önkormányzatra nézve is. Hol van itt az önkormányzatiság? Beszélhetünk még itt egyáltalán önkormányzatiságról? Vagy már a sorsunkat érintõ fontos döntéseket is ki akarják venni a kezünkbõl? Azokat valahol egészen másutt akarják meghozni? Elõfordulhat ilyen az Európai Unióban? Ez még belefér a demokratikus jogállam keretei közé? A törvény ismeri a jó erkölcsbe ütközés fogalmát. Ezért városunk, valamint lakosságának sorsáért, és nem utolsó sorban a demokráciáért felelõsséget érzõ pécsi polgárok arra kérik Önt, járjon utána, hasson oda, hogy a jog eszközével büntethetõk legyenek az ilyen és ehhez hasonló, a jó erkölcsbe ütközõ kampány megoldások, s az azt lefolytató politikusok, vagy politikai szervezetek. Véleményünk szerint és bízunk benne, hogy van erre mód, akár az Alkotmánybíróságig is elmenve!, a törvény szigorával kell lesújtani minden olyan esetben, amikor a jó erkölcsbe ütközõ módon befolyásolni akarják, vagy el akarják venni a demokratikus döntés jogát és lehetõségét a választópolgároktól. Ha valaki nem ért a joghoz, még az is érzi, hogy a kampánycsend elõtti utolsó napon, a várost az ország különbözõ részeibõl elözönlõ önkéntesek bevetésével, az õket alkalmazó politikai párt átlépett egy határvonalat, melyet nem lett volna szabad átlépnie. Ezek után most már mindent meg lehet tenni ebben az országban? A választópolgár semmibevétele napi gyakorlat lesz ezután? Tisztelettel kérjük képviselõ urat, találjon módot arra a törvény erejével és szigorával, hogy a fent említett esethez hasonló aljas és a választópolgárokra nézve megalázó események ne történhessenek meg többször hazánkban. Tisztelettel: Szabó László, egy pécsi polgár Sokan vannak a hatalmasságok között, akik szemtõl-szembe a barátodnak, a társadnak, a támaszodnak mutatják magukat, azt mondják, éretted cselekszenek, de nagyon kevesen vannak közülük azok, akik, ha hátat fordítasz neki, nem árulnak el és nem vágják beléd a kést. Légy résen! Tanulj meg különbséget tenni! Ismerd fel kiben bízhatsz és ki az, akiben nem! Az angyalarc mögött sokszor egy szörnyeteg rejtõzik. És soha ne felejts! De mindig emlékezz! Mert a tett az elsõ, a szó csak a második! Isten áldja Magyarországot! Isten áldja Pécset! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából 4 jó ha figyelünk

5 Követeljük: 1. A Gyurcsány-kormány azonnali távozását, az Országgyûlés feloszlatását. 2. A rendszerváltó politikai pártok feloszlatását, az uralkodó politikai-pénzügyi elit és tanácsadóik leváltását, vezetõik tételes vagyoni elszámoltatását és ha kell büntetõ felelõsségre vonását. 3. Népszavazás azonnali kiírását a legitim államforma (demokratikus királyság) létrehozására. 4. Alkotmányos (demokratikus) királyság kikiáltását a Szentkorona-tan alapján, a történelmi alkotmány és jogrend helyreállításával. Magyarország Szûz Mária országa mindenestül (termõföldjével, összes vagyoni elemével, lakóival, stb.) a Szent Korona tulajdona. 5. Legitim (bizonyítottan árpádházi leszármazású) magyar Király jelölését, erõs prezidenciális (pl. törvényi vétó) jogkörrel felruházva. 6. A Nemzetgyûlés azonnali összehívását, a Király megválasztását. A kétkamarás parlament felállítása érdekében az országgyûlési választások azonnali kiírását a visszahívható egyéni képviselõk megválasztására. A felsõház tagjait, képviselõit a Király jelöli. 7. A független, szabad, önfejlõdésre képes, önfinanszírozó Magyarország létét nem megfelelõen szolgáló nemzetközi szerzõdések, politikai és hitelszerzõdések azonnali felmondását. Ezen belül: 7.1. Az állami adósságszolgálat teljes és azonnali felmondását Kilépést a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból Kilépést a NATO-ból Kilépést az Európai Únióból Kilépést az Atlanti Tanácsból. 8. Az elõtti társadalmi (kollektív népi) tulajdon egyenlõ (közös) használati jogként való helyreállítását; közbülsõ lépésként a mûködéshez szükséges alapvetõ nemzeti vagyonelemek (termelõtõke, földtulajdon, közszolgáltató vállalatok, bankok stb.) azonnali visszaállamosítását. 9. A Magyar Nemzeti Bank, legfõképpen a jegykibocsátó monopólium visszaállamosítását. A MNB a magyar állam, a magyar nép bankja. Új, a kamatos-kamatoktól mentes magyar forint kibocsátását, amelynek kizárólagos fedezete a magyar gazdaság teljesítménye. 10. A magyar állampolgárság feltétel nélküli azonnali megadását minden, a határainkon túl élõ, magyar embernek. 11. A külföldi katonák (fegyveresek) azonnal hagyják el hazánk területét, a külföldön állomásozó magyar katonák pedig azonnal térjenek haza. 12. A HUN-ÚNIÓ létrehozását, amelynek természetes, teljes jogú tagja minden hun-magyar, aki él ezen a világon. Vác, március 15. Czike László Tekintettel arra, hogy mi, magyarok még a nemzetiek is, igen különbözõk vagyunk, eltérõ genetikus adottságokkal, más és más családi és társadalmi meghatározottságba születtünk bele, sokféleképpen szocializálódtunk, majd a legkülönbözõbb iskolázottságot (általános mûveltséget és szakképesítést) megszerezve kapcsolódtunk bele a társadalmi munkamegosztásba, még a legalapvetõbb világnézeti, történelmi és politikai fogalmakról is eltérõen gondolkozunk, célszerû, hogy az általam 12 pontban összeállított stratégiai posztulátumokhoz rövid magyarázatot fûzzek, annál is inkább, mert az avatatlan olvasó ki avatott? számára több, talán meglepõ logikai fordulat is szerepel... Sorsfordító idõkben remélhetõleg most éppen ilyen idõket élünk!, amint a sorsfordító történelmi esemény évfordulója, március idusa dátum szerint elkövetkezik; az írástudók legott a klaviatúra fölé hajolnak s nekiállnak spontán tizenkét pontot írni, hogy így vessék papírra mindazon legsürgõsebb kívánalmakat, melyek teljesülése/teljesítése jobbra fordítaná a fokozódó magyar balsorsot. Az ilyen pontgyûjteményekkel az alábbi gondok fordulnak elõ: A/ A stratégiai pontok között nincsen logikai összefüggés B/ A tizenkét pont nem körvonalaz konzisztens koncepciót C/ Az író eltéved, elvész a másodrangú fontosságú részletekben D/ A 12 pont nem épül egymásra, nem képez zárt rendszert E/ Nem elégíti ki a legkisebb közös többszörös követelményét F/ Nem ad sem minimális, sem maximális cselekvési programot G/ Inkább megosztja az olvasókat, mintsem integrálná õket H/ Sem követhetõ stratégia, sem taktika nem olvasható ki belõle I/ Tértõl és idõtõl elrugaszkodott, önkényes ideákat fogalmaz meg J/ Megfeledkezik a történelem Istentõl eredõ konvergenciájáról K/ Megfeledkezik az adott történelmi és geopolitikai realitásokról L/ Szûk, elit -csoport érdekeit fejezi ki, hímes álruhába bújtatva Nos, ez a 12 pont reményeim szerint nem esik a fenti hibákba. Tizenkét pontot csakis olyant szabad, érdemes írni, amely minden meglepõsége ellenére megvalósítható, mi több az egyetlen valós reménysugár amellett, hogy egyesíti a nemzet legjobb erõit olyan magasabb célért, mely közös nevezõként, esélyt ad a megújulásra. Fogjuk hát meg egymás kezét, és figyelmesen gondoljuk át! Ez a liberális áldemokrácia, ez a szemfényvesztõ ragadozó kapitalizmus nem felel meg a magyar léleknek, sõt, a normális emberi élet nélkülözhetetlen feltételeit sem biztosítja, mi több: kiirtja a magyart. Vissza kell térnünk a gyökerekhez; olyan történelmi alapokhoz, társadalmi rendszerhez, amelyben rombolás helyett békés építés folyt, társadalmi béke uralkodott: mûködött az ország. (Mert ma semmilyen rész-vonatkozásban sem mûködik. Csak vonaglik, halódik, agonizál.) Ám mégsem térhetünk vissza ÁdámhozésÉvához habárjóltudjuk,akígyó (vö.: Trianon) megjelenésekor romlott el a számunkra minden -; így egyelõre most egy olyan történelmi etalont kell választanunk, amely még aktuálisan helyreállítható. A pontokhoz az alábbi, rövid magyarázó megjegyzéseket fûzöm: ad1. Ennyi, és nem több. A magyar nemzet megújhodása csak keresztény erkölcsi alapokon képzelhetõ el, s nem a talmudista szemet szemért, fogat fogért elvek alapján. Jézus Krisztus soha nem állna bosszút a bûnösökön, csupán igazságot tesz. Az anyagi elszámoltatás természetesen egy másik ügy (lásd: lejjebb). ad2. A magyartól alapvetõen idegen a Háttérhatalom által ránk erõltetett többségi valójában bolsevik áldemokrácia, amely a társadalom elektronikus agymosó-tudatmódosító megdolgozása után demokratikusan közhírré teszi az Országgyûlés többségi döntéseit, hogy a Föld márpedig egy lapos tányér, és egyébként Fûre lépni tilos!. Francis Fukuyama tanaival szemben: Eppur si muove!. A hamis rendszerváltás amelyben valójában csak az ilyen-olyan titkos ügynökök tökéletes és maradéktalan hatalom-átmentése valósult meg, más semmi pártjait fel kell oszlatni, mert ezek képezik a hatalomátmentõk újjászervezõdõ, titkos búvóhelyeit. ad3-4. A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Az alkotmányos jelzõ itt/most azt jelenti, hogy formálisan jó ha figyelünk 5

6 visszatérünk az alkotmányos királyság ez volt az utolsó, még jól mûködõ államformánk államformájához; ámde azzal a lényegbevágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szentkorona-tan alapján ezúttal a valódi demokráciát fogja megvalósítani, melyben a Király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demokrácia rendeltetésszerû mûködtetésének szakrális felettese, legfõbb egyszemélyi ellenõre. Olyasvalaki, aki a megfellebbezhetetlen származásánál fogva garancia arra, hogy Magyarországon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz istentagadó, igazságtipró rémuralma. ad4. Államalapító királyunk, (Árpádházi) Szent István halála elõtt Szûz Mária tulajdonába személyes oltalmába ajánlotta hazánkat. Az õ Jézus édesanyja oltalmát szentnek tekintjük. ad5. Az Árpád-ház családfája nem halt ki. Ellenõrizd pl. az interneten. A szakmaiságot illetõen itt jegyzem meg, hogy a Királytól csak azt várjuk el, hogy a leszármazása (a vérvonala) bizonyítottan árpádházi legyen, és õ maga vállalja, hogy mértéktartó és igazságos lesz; hogy méltó folytatója legyen árpádházi királyaink szakrális hagyományának, vagyis a magyar nép, a magyar nemzet szakrális szolgálatát tekintse élete céljának, égi küldetésének. Nem szükséges, hogy történész, ügyvéd, közgazdász, bankár legyen a magyar királyi trón várományosa. Reformközgazdász ellenjavallt... ad6. A Királyt csak a Nemzetgyûlés jelölheti, s a Nemzetgyûlés javaslata (jelölése) alapján kiírt népszavazás választhatja meg. A Nemzetgyûlés maga a magyar nemzet legelismertebb, feddhetetlen képviselõibõl, köztiszteletben álló személyekbõl áll össze. Ügynökök, az ál-rendszerváltás bárminemû szereplõi, megvalósítói, haszonélvezõi és titkos társaságok tagjai természetszerûleg nem lehetnek a Nemzetgyûlés tagjai. A kétkamarás parlament összetételét, mûködési rendjét megválasztás után a Király és a Nemzetgyûlés együttesen dolgozzák ki, határozzák meg. ad7. Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életét gúzsba kötik a különbözõ nemzetközi szerzõdések, amelyek felmondása nélkül Magyarország haldoklása a végtelenbe nyúlik, és amelyek alapján az ország gyarmatosító célú felszámolása folyamatosan zajlik, és záros határidõn belül elkerülhetetlenül végbemegy. Ezért az alapvetõen és meghatározóan elõnytelen (egyoldalú) szerzõdéseket fel kell mondanunk. Ki-ki magában döntse el, hogy az alpontokban említett szervezetektõl, szervezõdésektõl Magyarország és a világ magyarsága eleddig mi jót kapott, s perspektivikusan még mi jót kaphat. Véleményem szerint semmit. Sõt, az ezen szervezetekben való tagságunk mostanáig csupán hatalmas gazdasági (pénzügyi) és politikai tehertételt jelentett Magyarország számára, mivel ezek a szerzõdések észrevétlenül mindenestül elvették Magyarország teljes függetlenségét, zenés kísérettel biztosították kifosztásunkat. ad8. Az Antall és a Horn érában 80 %-ban megvalósult, és a mai napig meg nem szûnõ kampányszerû állami privatizáció alapvetõen törvénytelen, nyilvánvalóan elképesztõ jogtiprás (volt). A leváltott Kádár-rezsim elvitathatatlan vívmánya volt pl. a termelõeszközök társadalmi tulajdona, a teljes foglalkoztatottság (a létbiztonság), az ingyenesállamioktatásésazingyenesésáltalános társadalombiztosítás (orvosi ellátás). Ezeket a szerzett vívmányokat meg kellene õrizni, ha nem is maradéktalanul abban a formában, ahogy 1990 elõtt volt. A társadalom kollektív tulajdonát képezõ mûködõ tõkét a (hamis) rendszerváltó kormányok egy tollvonással, bármifajta felhatalmazás nélkül ellopták, s egy tál lencséért eladták a multi nagytõkéseknek, amely tõkés társaságok tartják fenn és el a gyarmatosító világállamot (olvasd: Korten). Ma semmink nincs, amibõl pl. az állami adósságszolgálatot s emellett az ország gazdasági növekedését, a megélhetésünket ki lehetne termelni, mert már minden haszon a nemzetközi nagytõkéé. Kamatos kamat és profit formájában évi min. 15 milliárd USD összegû haszon áramlik ki az országból, amelynek teljes egészében a magyar jólétet, a magyar fejlõdést kellene (kellett volna) szolgálnia. Az ál-rendszerváltás fõ célja épp az volt, hogy a magyar termelõtõke, a magyar piac megszerzésével végleg eladósítsák Magyarországot, hogy azután fel is számolhassák ben Magyarország rendelkezett a teljes nemzeti vagyonával (cca. 100 milliárd USD), és emellett volt 22 milliárd USD kitalált (papíron kreált) adóssága. Ma semmi vagyonunk nincs, és mintegy milliárd USD értékû az a nemzetközi tõke, amely évente átlagosan 6-8 % átlagprofitot realizál nálunk. Az országos közüzemek és a bankok horribilis árakkal mûködnek és az élen járnak Magyarország kifosztásában. Vissza kell õket államosítani! ad9. Ma a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok fiktív külföldi hitelpénzbõl finanszírozzák a magyar állami költségvetést, a teljes magyar gazdaságot, a lakossági hiteleket (tehát mindent!); a kamat azonban, amit kõkeményen beszednek, valóságos pénz. Magyarország erõsödõ kifosztása éppen a külföldi hitelek kamatmechanizmusán alapszik. A MNB, mûködésének lényegét tekintve ma a nemzetközi bankok, bankárok Világbank, IMF, London, Wall Street, Basel, Frankfurt, stb. leánybankja, s nem hazánké. Vissza kell tehát államosítani, vissza kell venni a kamatmentes magyar valuta kibocsátásának a monopóliumát, majd új, kamatmentes forintot kell kibocsátani. Az állami hitelekkel pedig tõzsdei spekulációk helyett a magyar produktív termelést kell finanszírozni. ad10. Egyrészt jóvá kell tenni a 2005-ös bûnös mulasztásunkat, másrészt ugyanolyan jogokat kell adni a trianoni békeszerzõdés miatt a határainkon kívül rekedt magyaroknak, mint a határokon belül élõknek. Természetes joguk, hogy részt vállalhassanak az ország jövõjének aktív megteremtésében. Õk a mi géntartalékunk... ad11. Magyarország népe békét akar. Békés életet, békés önfejlõdést. Semleges állam akarunk lenni, kívül a nemzetközi viszályokon. Saját, országvédõ, nemzetvédõ hadsereget akarunk, külföldiek jelenléte, és külföldi hódító feladatvállalások nélkül. ad12. A hun-magyarság világméretû összefogását, fokozatos gazdasági, lelki és szakrális egységesülését akarjuk függetlenül attól, hogy nemzettársaink most épp melyik országban élnek, vagy kényszerülnek élni. A szétszóródott világ-magyarság szakrális küldetése a rokon népek lelki integrációjának elõsegítése Jézus Krisztusban, s nem pedig a Lucifer pénzuralmában tobzódó világkáosz növelése egy központi világkarám felépítésével. Mi magyarok ebbõl nem kérünk! Sem a világkarám építõi, sem haszonélvezõi, sem egyszerû lakói, vagy a (kamat-, bedolgozó) rabszolgái nem kívánunk lenni. A hun-magyar nép az égi béke követe, s nem a (világ)háborúságé. Miért fáj neked az, hogy én jó vagyok? Mondta Jézus Krisztus, az Õt bántónak. Szakrális királyunkkal Õt követjük. Vác, március 15. Czike László ÉVEK ÓTA MENTÁLIS VÁLSÁGBAN VAN AZ ORSZÁG Tévesnek tûnik az a megállapítás, hogy csupán a gazdasági válság miatt nõtt a gyermekotthonok kis lakóinak száma. A szakemberek szerint az elmúlt öt évben indult süllyedésnek az életszínvonal, amely a családok széthullásához, a biztos jövõkép összetöréséhez vezetett. Bár sok családot ért már el az anyagi csõdbõl sarjadó kilátástalanság, a válság hatásai csak ezután mutatkoznak meg. 6 jó ha figyelünk

7 Nem hiába gondolják sokan, hogy a mai szocialista népség lelkében megegyezik a Rákosiék ÁVH-s, akasztós politikájának támogatóival. A szavakban demokratikus mentalitás lélekben közelebb áll a recski keretlegények gyakorlatához, mint Európához. Ízelítõül egy a világhálón köröztetett levelet adunk közre, amely méltó a köteles gyakorlathoz. ÖSZÖDI BESZÉD! Cím:Ha egyszer mindenki abbahagyná a hazudozást... Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Polgári Körök!..nos, Kedves Barátaim, ha õszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyok kétségekkel. Azért, mert az elmúlt 2 parlamenti választást elkúrtam. Nem kicsit, nagyon! Európában ilyen böszme választási kampányokat ember nem csinált, mint amit én csináltam. A két legutóbbi parlamenti választás elõtt 1-1 évvel 20%-os elõnyünk volt a baloldalhoz képest! De én ezt is elkúrtam! Meg lehet magyarázni! Tessék! Nyilvánvalóan végighazudtam az utolsó 16 évet! Keresztbe tettem mindenkinek: Budapestnek, az MDF-nek, minden kisebb és nagyobb, jobboldali és baloldali pártnak. Szétziláltam a kereszténydemokratákat, a kisgazdákat, az MDNP-t, az MDF-et.Mert rögeszmém: egy a zászló, egy a tábor! Én vezettem be a NATO-ba az országot, mert különben nem tudtuk volna biztosítani a Szerbia és a vajdasági magyar városok bombázását, Magyarország irányából, a koszovói albánok jogainak védelmében! Büszke vagyok rá, hogy Horthy Miklós után végre, ezt megtehettem! Mert nekünk jobboldaliaknak, vérünkben van az expanzió, a mások letörlése, a kommunisták megsemmisítése! Elleneztem az Európai Uniót, mert ha nem én vezetem az országot, akkor ne menjünk sehova! Hazugnak neveztem Antall Józsefet a Parlamentben, majd rá néhány évre, Antall József méltó követõjének neveztem magam! Ebben a témában jogosan... Nem szavaztam meg a 13. havi nyugdíjat, de a nyilvános vitán mégis, bátran belemondtam a kamerába, hogy megtettem ban kampányoltam a kisebb Parlament mellett, aztán a választás, után azt sem szavaztam meg! Hazudtam reggel, éjjel és este. Voltam liberális, késõbb konzervatív, most populista nemzeti- keresztény kommunista népvezér lettem. Mindent megtettem Egyetlen Drága Barátom (a HATALOM) érdekében! A választásokon ötször annyit ígértem, mint a baloldal. Ez nem került semmibe. Teljesen világos volt, hogy amit ígértem, az nem igaz. Amit 1998-ban mondtam, hamis, amit 2002-ben állítottam, az hamis, amit 2006-ban, szintén az. De megígérhetem, hogy folytatom!!! Legyen adócsökkentés, ha bele is gebedünk, legyen kolbászból a kerítés, éljek én és az imázsközpont! Készüljön film a kolbászfesztiválos munkámról, viszont ne készüljön jegyzõkönyv a kormányülésrõl, vegyünk 5 milliárdért újabb beengedõ rendszert a stadionokba, amit soha nem használunk, építsünk újabb húszezres stadionokat Újpesten, ahova kimennek hatszázan és szétvernek mindent az MTV-t ostromló híveim! Mit mondhatunk az embereknek két ilyen elkúrt választás után? Ellenem szavazott ez a kurva ország, nem a baloldalra! Miután 6 éve mindenki szar választási kampányokat csinál, gondoltam következmények nélkül én is megtehetem. És igen (igen, igen), minden hazugságom és a választások elvesztése ellenére szûk családom, valamint szélsõjobbos- és Korlátolt Felelõsségû Társaim továbbra is maximális bizalommal vannak irántam. És hiába kritizál a Kósa, ha sokáig jártatja a száját, Debrecent is elveszem tõle! Elvégre mégiscsak én vagyok a király. Igaz, elég kis király... De ha megnövök... Ha választásokkal, demokratikusan nem tudtam megszerezni a hatalmat, akkor megtesszük erõszakkal, nagygyûlésekkel, ultimátumokkal, zsarolásokkal, székház szétverésekkel Mindegy, hogyan! Csak minél hamarabb! Visszaszerzem! Enyém lesz a hatalom! Enyém lesz ez a kurva ország! (Betûhív helyesírással.) Forrás: gondola MAGYAROK SZÖVETSÉGE: JAVASLATOK A TUDATOS VÁSÁRLÁSHOZ 1, Kapcsold ki a TV-t! Ha mégis a TV nézés közben szeretnél kikapcsolódni, tudatosan válaszd ki elõre a mûsort, ami érdekel, és ne maradj órákon keresztül a képernyõ elõtt. Kerüld a reklámokat! (Az üzletekben kapható hirdetett termékek árába a reklámok költségét beépítik, ez termékfajtától függõen 6-20 % közötti többlet költséget jelent, amit a Te fizetsz ki, amikor ezeket az áruféleségeket megveszed. A kereskedelmi TV-k által sugárzott mûsorok célja, hogy megnézd a reklámokat.) 2, Írd össze, tervezd meg elõre, mit fogsz beszerezni, mire van valóban szükséged! 3, A családod tagjaival, ismerõseiddel alakítsatok vásárlói közösségeket, gyûjtsétek össze rendszeres igényeiteket és keressetek meg ezekkel közvetlenül termelõket! Az élelmiszerek közül, amit lehetséges szerezzetek be termelõtõl, állapodjatok meg elõrelátóan, több hétre, hónapra. 4, Amennyiben szükséged van más árura is, élelmiszerek és iparcikkek esetén elõször kutasd fel a legközelebbi piacot vagy vásárt. Menj el, nézz körül, tapasztald meg, mit tudsz onnan beszerezni. Menj családostól, vidd a gyermekeidet is. (A kereskedelmi láncok árrése az eladásra szánt termékek árát jelentõsen megemeli (30-100%-os árrés)) 5, Amennyiben üzletben vásárolsz, listával menj oda, és ragaszkodj ahhoz úgy, ahogy elõre megtervezted! (Az emberek többsége, az üzletekben jelentõs mennyiségben vásárol szükségtelen, felesleges dolgokat, azért mert õket elõzõleg a reklámokban vagy közvetlenül az üzletekben ért hatások befolyásolják, ezt nevezik impulz vásárlásnak, vagy eladáshelyi döntésnek, az így vásárolt termékeken van általában a legnagyobb árrés.) 6, A lista összeírásánál felejtsd el az akciós szórólapokat, támaszkodj saját kútfõdre, Te tudod igazán, hogy mire van szükséged! (A szórólapokban megjelenített hirdetésekért, az azokban szereplõ termékek szállítói jelentõs összeget fizetnek az üzletláncoknak, ami hirdetésenként százezres, vagy milliós nagyságrendû összeg, ezt a gyártó a forgalmazott termékek árába beépíti. Ezek a szórólapok arra szolgálnak, hogy Téged befolyásoljanak, és ennek minden költségét veled fizettetik meg. Jelentõs részét adják a képzõdõ papírhulladéknak, aminek költségeit szintén Te viseled (szemétdíj, szelektív gyûjtés költségei). >> jó ha figyelünk 7

8 Olyan világban élünk, amit mintegy 60 évvel ezelõtt George Orwell megálmodott. Olyan világban élünk, amelyet immáron a gondolatrendõrség ural. - mondta Domokos Endre János, a szombati Igazság menetén. Szavai beigazolódtak. Történt ugyanis, hogy Lendvai Ildikó felháborodásának adott hangot egy közleményben a szombati várbéli felvonuláson elhangzott beszédek miatt, s kérte az illetékes hatóságokat, hogy vizsgálják ki az ügyet. Másnap a rendõrség közölte is, hogy hivatalból eljárást indít Domokos Endre János, a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) vezetõje, és Dósa István, a Független Magyar Gárda Mozgalom (FMGM) fõkapitánya ellen. Nesze neked, független igazságszolgáltatás! Apropó, igazság! A demonstráción feltünt egy, a PHM tagjai által vitt transzparens, amin ez állt: Az igazság szabaddá tesz! Nos, azt eddig is tudtuk, hogy liberális barátaink nem igazán forgatják a Szentírást, hiszen ha olvasnák, akkor nem írnának le olyan bõdületes baromságokat, hogy a felvonulók ezzel valószínûleg az auschwitzi tábor bejáratánál lévõ A munka szabaddá tesz feliratra utaltak. A kedvükért ajánlom figyelmükbe a következõ bibliai idézetet: Az igazság szabaddá tesz (Jn 8, 32) No, de visszakanyarodva e rövid kitérõ után, Dósa bûne az volt, hogy ki merte mondani, hogy a holokauszt, amit elénk tálalnak, és próbálnak lenyomni a torkunkon, az egész egyszerûen hazugság, amit a cionisták tartanak mesterségesen életben, amellyel világhatalmi törekvéseiket próbálják támogatni. Domokos Endre János pedig arra mutatott rá, hogy 1990-ben az auschwitzi tábor bejáratánál lévõ táblán módosították a 4 milliós adatot, és 1 millióra javították. A korábbi verzió úgy nézett ki, hogy Aushcwitzban halálozott el 4 millió zsidó, a többi táborban pedig 2 millió. Ez így együtt 6 millió. Viszont, ha 6 millióból kivonunk 3 milliót, az nem 6 millió, mint ahogy állítják továbbra is. Borzalom! Ez tényleg egészen felkavaró. Alighanem, a matematika is náci tudományággá silányult. Ha már a számoknál járunk, épp a napokban jelent meg egy bejegyzés a Bombagyár nevû közösség portálon, amelybõl idézni szeretnék; Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és történészek menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapmûvének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése címû könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, mirõl beszél. Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják ben Magyarország lakossága fõ volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.) 1949-ben pedig fõ. A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem fõ. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy közösség elleni izgatás címén indítottak eljárást az érintettek ellen. Csupán az a probléma (mármint az õ szempontjukból), hogy ez még az õ mércéjük szerint sem valósulhatott meg sehogyan. Érzi ezt Hiller István is, hiszen a holokauszttagadás bûncselekménnyé nyilvánítását kezdeményezte hétfõn az Országgyûlésben. A zsidótalpnyaló, Lendvai Ildikó napirend elõtti felszólalására reagálva azzal a kéréssel fordult az Országgyûlés minden képviselõjéhez, hogy konszenzussal alkossanak törvényt arról, hogy Magyarországon a holokauszttagadást nyilvánítsák bûncselekménnyé. Kedves Hiller úr, kedves Lendvai asszonyság, és kedves politikai elit! Önök félnek. Teszem hozzá, joggal. De biztosíthatom, önök, és világszerte az önökhöz hasonlóak által súlykolt holo-dogma (mint ahogy egész nyomorult rendszerük) nem húzza már túl sokáig. Világszerte tapasztalható és várható, hogy még erõteljesebben hallatja hangját a revizionizmus, s szerez egyre több hívet magának. Az igazság olyan, mint a víznek folyása. Egy ideig feltartóztatható, de az elõbb-utóbb utat tör magának. Hiszen, ahogy Szálasi Ferenc mondta egykor: A szellem mindig erõsebb, mint bárki más. Ha az igazság az életet szolgálja, akkor az igazság fog gyõzni és nem átmeneti hangulatok. Lantos János Kitartás.hu 7, Az üzletekben kerüld a nagy akciós megjelenítéseket, a raklapos kihelyezéseket, a színes termékkínálókat, ezek célja az, hogy többet vásárolj, mint amire valóban szükséged van! (Ezeket a lehetõségeket az üzletláncok általában nagy összegekért adják el a gyártóknak és forgalmazóknak, ennek költsége a termék árába be van építve, Te fizeted meg a vásárláskor.) 8, Kerüld a saját márkás, termékeket (az üzletlánc nevével fémjelzett, gazdaságos, budget és más megnevezések, vagy azok a termékek, amelyek gyûjtõneve abban az adott boltláncban található meg, és több termékfajtát is takar) Ezek a termékek javarészt silány minõségûek, egyre nagyobb mértékben származnak importból, a forgalmazó üzleteknek extraprofitot jelentenek, és vásárlásukkal a hazai ipart és termelõt gyengíted! 9, Ne vásárolj nagy tételben, csak akkor, ha a felhasználásban is mértékletes tudsz lenni! (A nagyobb csomagolások, sokszor pazarló felhasználásra ösztökélne, a nagyobb csomagból, dobozból, tubusból többet használnak a vásárlók) 10, Az üzletekben keresd a hazai termékeket! Ha nem találod amit keresel, ne röstelld jelezni az üzletben. (ha esetleg mégis hipermarketben vásárolsz, akár írásban is a vevõszolgálatnál) A vonalkód (599 kezdetû) sajnos sokszor félrevezetõ, sok esetben csak hazai csomagolást jelöl és nem gyártást, és legtöbb esetben a termék, bár magyar neve van, multi vállalatok tulajdona. Tájékozódj a valóban hazai gyártókról! 11, Kerüld a többszörösen becsomagolt, hivalkodó termékeket! (A csomagolás ára, annak megtervezésétõl kezdve, a gyártásán keresztül, az abból képzõdõ hulladék ártalmatlanítását is Te fizeted. A hivalkodó feltûnõ csomagolással, általában a minõség hiányosságait leplezik, vagy téged ösztökélnek felesleges vásárlásra.) >> 8 jó ha figyelünk

9 SZÓ SINCS ITT SZAKÉRTÕI KORMÁNYRÓL Egyáltalán nem tekinthetõ szakértõ"i kabinetnek a Bajnai Gordon által vezetett kormány értettek egyet a meghívott politológusok a Deák Ferenc Közéleti Klub Budapesten tartott csütörtöki rendezvényén. A felszólalok szerint a jövõkép nélküli politizálással nagyon nehéz lesz sikeres teljesítményt nyújtania a mostani kabinetnek. Szakértõi kormány definíció szerint nem létezik, így ez a mostani Bajnai-kormány sem szakértõi kabinet mondta el Giró-Szász András politológus. A mostani kormány brit mintára szakértõkkel megerõsített szocialista kabinet mondta Kiszelly Zoltán politológus. Válsághelyzetben és politikai patthelyzet esetén van szükség szakértõkre hívta föl a figyelmet. az Európai Parlament 2009-es képviselõállítására, amely létrejött a Szent Koronát Szolgálókat képviselõ Pajzs Szövetséget ajánlószelvénnyel listaállításra jogosító magyar választópolgárok, mint egyetemes megbízók, és a Szent Koronát Szolgálókat képviselõ Pajzs Szövetség, mint megbízott között az alábbi feltételek mellett: I. A megbízott Pajzs Szövetség választási listáján szereplõ jelöltek a Szent Korona és a Magyar Nemzet iránti alázattal fogadják: 1. Az Európai Parlamentbe kerülve minden tevékenységüket azzal a céllal végzik, hogy a tagállamokat szabadságjogaiktól összevonással (integrálással) megfosztó, föderatív Európai Unió békésen alakuljon át a tagállamok életét az államok és az emberek örök és elidegeníthetetlen önrendelkezési- és szabadságjogának érvényesülését tiszteletben tartva összehangoló (koordináló) Európai Konföderációvá. 2. Tevékenységüket az Európai Konföderációról szóló szerzõdéstervezet irányelvei szerint végzik azért, hogy a Szabad Magyarországot a szabad Európában c. munkaterv C/III. pontja szerinti feladatok végrehajtásával elérjük célunkat: Magyarországon és Európában a Szent Korona értékrend természetes gondolkodási módja érvényesülésével a neoliberalizmus bukásának életromboló hatása mielõbb megszûnjék. 3. Közvetlenül közremûködnek abban, hogy Európai Parlamenti munka mellett a következõ magyarországi országgyûlési választásokon a Szent Koronát Szolgálókat képviselõ, kényszerpártként alakult Pajzs Szövetség nemzeti egységet teremtsen, és a munkatervben meghatározottak szerint létrejöjjön a hatalom- és rendszerváltás. II. A megbízott Pajzs Szövetség választási listáján szereplõ jelöltek tevékenységüket a Szent Korona és a Magyar Nemzet iránti alázatos felelõsséggel végzik, ezért megbízatásukat kötött mandátumként teljesítik, vagyis elfogadják a jelölés feltételeként azt, hogy amennyiben a választók érdekeit nem jelen társadalmi szerzõdés szerint képviselik, a megbízók visszavonhatják mandátumukat. III. A megbízott Pajzs Szövetség választási listáján szereplõ jelöltek elfogadják jelölésük feltételeként az alábbi kötelezettségek részükrõl történõ teljesítését: 1. Havonta egy alkalommal nyilvánosan beszámolnak a megbízóknak az Európai Parlamentben végzett munkájukról. 2. A rendelkezésükre bocsátott tiszteletdíj és általános költségtérítés összegének 30 %-ával hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szent Koronát Szolgálókat képviselõ Pajzs Szövetség a következõ országgyûlési választáson elérje célját, a Szent Korona értékrendje szerint élõ Magyarország újjászületését. IV. A megbízott Pajzs Szövetség választási listáján szereplõ jelöltek az alábbi esküvel erõsítik meg jelen társadalmi szerzõdést: A Magyarok Istene elõtt esküszöm, hogy jelölésemet a Szent Korona és a Magyar Nemzet iránti alázattal fogadom el, választás-elõkészítõ munkámat és amennyiben a választók bizalmát elnyerem képviselõi feladataimat a jelen társadalmi szerzõdés alapján atyai eleink hagyományához való hûség és minden Teremtménynek szabadságot adó szeretet küldetésében végzem. Úgy segítsen a Magyarok Istene földi életemben, ahogyan ezen eskümnek eleget teszek. Kelt Magyarországon, április 28-án. 12, Hanyagold az elkészített, konyhakész, félkész élelmiszereket! (Ezeknek a termékeknek nem megbízható a forrása és a tápértéke. A hosszú tárolás során elkerülhetetlen a tartósítószerek használata. Az elkészítésükkel nyert idõt legtöbbször értelmetlen célokra fordítod, mint pl TV-zés, mozi, vagy éppen bevásárlás, tulajdonképpen több idõd lesz arra, hogy tovább költhesd a pénzed.) Fedezd fel újra a fõzés örömét, ajándékozd meg vele a családod és magadat, használj hozzá megbízható jó minõségû alapanyagokat. 13, Ne hidd el, hogy az Új/New -jelzõvel megjelölt termék mindig jobb. Az alapvetõ élelmiszerek esetében ez eleve kizárt, hiszen azok az élelmiszerek tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek már évezredek óta majd ugyanebben a formában léteznek, és szükségesek. A nélkülözhetõ csoportba sorolható árucikkek esetében napjainkban a termékek életgörbéje (amíg a gyártásukkal és forgalmazásukkal foglalkoznak), pár év csupán, az Új, Újabb,... termékek, legtöbbször nem tartalmaznak valós, csupán vélt elõnyöket, ezeknek az a célja, hogy átvegyék az elõd szerepét, a fejlesztésük vagy módosításuk költsége a termék árába van építve, Te fizeted. A gyártásuk, elõállításuk költsége viszont legtöbbször csökken, tehát nagyobb rajta a haszon. Gondolkodj el azon, hogy Szüleid, Nagyszüleid mit használtak hasonló célokra, és hogy annak használati értékén valóban javított-e a sok fejlesztés azóta, tényleg jobbak-e ezek a termékek?... 14, Ha úgy döntöttél, hogy megfogadsz párat az itt leírt pontokból, légy magaddal szemben türelmes, de következetes is! Légy türelmes, amíg meg nem találod a számodra legjobb vásárlási forrásokat, tarts ki az elhatározásod mellett és következetesség rövid idõ alatt átalakul majd igénnyé. Gosztola Ferenc jó ha figyelünk 9

10 Kövér László a Heti Válasz április 9-i számának adott interjújában azt mondta: Nincs külön Fidesz-szempont: a párt érdeke egybevág az országéval. Akkor leszünk erõs, tartósan kormányzó erõ, ha jó irányba tudjuk fordítani az ország szekerét. E kijelentõ mondat megvalósulása érdekében a Fidesznek arra kell törekednie, hogy választóival olyan harmóniát építsen fel, mint amely Ausztria, Franciaország, Norvégia és Európa legtöbb pártja, valamint szavazói között megvalósult. Ha ez nem történik meg, a rettenetes állapotban átvett ország kormányzásának elsõ fél éve után megtörténhet a jobboldal legnépszerûbb pártjával az, mint ami ma a szemünk elõtt az MSZP-vel játszódik le, amelyik olyan mértékben elvesztette kapcsolatát választóival és menetel velük szembe, hogy most valóban felbomlanak a közöttük több évtized alatt megszilárdult kötelékek. A Fidesznek és a választóinak egymást jobban meg kell ismerniük. Hiszen most még a kormányváltáshoz vezetõ utat is másként látja a párt és a hozzá akár a legszorosabban állók. Egy példa. A Magyar Demokrata április 8-i számában Bencsik András Lázadni kell! címû vezércikkében azt írta, hogy ki kell menni az utcára és forradalmat csinálni. Amivel gondolatban nyilván sokan értenek egyet a jobboldalon. A Fidesz.hu honlap beszámolója szerint ugyanakkor egy március 24-én tartott veszprémi elõadáson Navracsics Tibor frakcióvezetõ óva intette hallgatóságát a forradalmi megoldástól. A másnapi Veszprémi Napló részletesen idézte szavait: az utcára azért sem lehet kivinni a népet, mert valóságos eredményt sohasem a forradalmak hoznak; az összetûzésekben életüket vesztett emberekért pedig azokat terhelik a felelõsség, akik õket az utcára küldték. Azt most ne elemezzük, hogy a történelem e sajátos felfogásához mit szólnak azok, akik az 1848-as és az 1956-os forradalomra másként tekintenek. Csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy még a kormányváltáshoz vezetõ út értelmezésében sincs egység a jobboldal egy tekintélyes része és annak legnagyobb pártja között. Az most mellékes kérdés, hogy a forradalmat igenlõk és a forradalmat ellenzõk vagy leszólók is elbeszélnek a valóság feje fölött. Forradalmat lehetetlen csinálni demokráciában függetlenül attól, hogy e demokrácia csak formálisan, intézményeiben létezik. Azon egyszerû oknál fogva, hogy senki sem tudná, kire kell vagy mire kellene lõni. A Parlament épületére? A Magyar Nemzeti Bankra? Az MTV székházára? És mivel lõnének a forradalmárok? A fegyverek a kormánynak engedelmeskedõ rendõrség és katonaság, valamint kedvenc gorillavállalatuk, az In-Kal Security kezében vannak. További forradalomtechnológiai apróság : az SZDSZ javaslatára már jó ideje megszüntették a kötelezõ katonai szolgálatot, aminek következtében sokan még egy puskát sem tudnak elsütni. Az ország szekerének jó irányba fordításához pedig a kihívásokra felkészült, roppant keményen dolgozó Herkulesek egész csapatára lesz szükség. Ugyanis az országban amely polgáraiból áll vannak nem kis számban olyanok, akik érdekeikkel és érzületeikkel ellentétesnek tartják azt, ha egy középjobboldali kormány idején az ország lelkileg, fizikailag és gazdaságilag virágzik, ami elsõ számú érdek. Makovecz Imre, a világszerte ismert építész, a Magyar Demokrata már említett számában megjelent interjújában jelentette ki a mai hatalomról, hogy Azokra az intézkedésekre, amelyek a nemzet fennmaradását szolgálnák, a hatalom részérõl sem pénz sem akarat nincs. Akarat csak a nemzet felszámolására van. Amit a Központi Statisztikai Hivatal élérõl törvénytelenül elkergetett Mellár Tamás a Heti Válasz említett számában így fejezi ki ugyanezt: Mintha a sikeres stabilizáció és reform alapvetõ feltétele a lakossági megszorítások mértéke lenne; minél jobban szenved a nép, annál biztosabb a siker. A Magyar Nemzet április 14-i számában pedig ugyanerrõl Czakó Gábor azt írta: Ha a nép kivész, akkor minek az egész kormányzás? A jobboldali pártok szavazói között ezt a már általánosan elfogadott véleményt támasztja alá az eddig más módon kielégítõen, sõt sehogyan nem magyarázott tény, hogy a 2001-ig igen kedvezõtlen globális gazdasági környezetben a jobbközép koalíció vezetése alatt Magyarország miért szárnyalt, miért tekintették széles körben mintadiáknak az uniós csatlakozásokra váró országok között is, majd mindez miért csapott át ennek teljesen az ellenkezõjébe, noha a múlt év szeptemberében az Egyesült Államokban kirobbant világválságig a magyar gazdaság egy parádésan felfutó globális környezetbõl profitált, akárcsak a térség néhány év alatt bennünket messze elhagyó országai. Kövér elsõ mondatára visszatérve kimondhatjuk: ha a Fidesz azt akarja, hogy az országot felemelje, pontosabban a felemelkedés lehetõségét megteremtse, akkor azt az ellenérdekeltek erõs ellenállásán keresztül is meg kell tennie. Arra pedig számítani kell, hogy az ellenállás a másik oldalról a korábbiaknál is finoman fogalmazva nagyobb lesz, noha azt ma csak a fantáziadúsak hiszik el. Az pedig mindennapos tapasztalat, hogy a másik oldal nemzetközi kapcsolatai, amelyeket felhasználva segít majd be a javulást gátló projektjébe, fényévekkel jobb a Fideszénél, amely párt még ma sem érti, hogy egy Hobbes-i világban él, ahol Sarkozy elnöknek, Merkel kancellár asszonynak vagy Berlusconi miniszterelnöknek mérhetetlenül fontosabb például Medvegyev orosz elnök a magyar miniszterelnöknél. Amit viszont tud a szlovák Fico, a cseh Klaus és térségbeli társaik. Hacsak valami rendkívüli fordulat nem következik be amelynek esélye mára már elhanyagolható -, és a Fidesz nyeri a választást legkésõbb 2010 tavaszán. Annyi kétségtelen, ha a választások idején a globális válság véget ér, a gyõztesnek jóval könnyebb lesz kormányoznia az ország teljesen lepusztult állapota ellenére, az általánosan bizakodó hangulatnak köszönhetõen. De essen a kormánykerék átvétele akár általános gazdasági lejtmenet, akár a tartóssá vált depresszió, akár már a kilábalás idejére, aki nem illúziók rabja, tudja, az MSZP és az SZDSZ-hû értelmiség a kezében lévõ eszközökkel egy fél év alatt az általuk létrehozott nyomort a megválasztott jobboldali kormány nyakába varrja. Ekkorra a választásokon elnyomorodottságuk és a mai kormány elleni általános ellenszenvük miatt a Fideszhez csapódott szavazók vagy passzívvá válnak, vagy egy vele szembe menõ politikai erõ demagóg szólamainak felülve akár arra is hajlandóak lesznek, hogy az 10 jó ha figyelünk

11 utca nyomásával kergessék el a kormányzó jobbközép pártot, amely e nyomásnak messze nehezebben tud ellenállni, mint a most kormányzók. Legjobb esetben pedig helyükön maradnak úgy, hogy félelmük megbénítja kormányzásukat, nem beszélve a beígért intézkedések elvégzésére irányuló akaratukat. Amihez hasonlót már megéltünk a taxisblokád után. És ez lesz az a pillanat, amikor a Fidesznek történetében a leginkább szüksége lenne az õt támogatókra, amelynek hiányábanmagyarországonigen csúnya történelmet írhatunk. E támogatás azonban csak akkor marad a Fidesz mögött, ha a párt megvalósítja azt, amire az elfogadott szóhasználat szerint jobboldalinak nevezett szavazók az 1990-es fordulat éve óta mindhiába várnak politikai vezetõiktõl. Ha az akkori Fidesz-kormány e várakozásoknak nem fog megfelelni, az a nemzetre, választóira, magára a pártra és minden bizonnyal a teljes magyar jobboldalra nézve végzetes lesz, noha a végzetes szó - tekintettel a mai, nyugalommal szintén végzetesnek tekinthetõ helyzetre - a sors szomorú fintoraként kissé már kezd klisészámba menni. A feladatok olyan gigantikusak, amelyekre a felkészülést papíron, fizikailag/szervezetileg és elsõsorban lelkileg már évekkel ezelõtt meg kellett volna kezdeni. Amennyiben ez nem történt és nem történik meg, sok esélye nincs az alapvetõ átalakulásnak. A világtörténelemben országoknak szinte csodával határos mértékû átalakulása nem egyszer sikerült, Szingapúrtól Kínáig. Szingapúr esete - azt mutatja, hogy a legfõbb tanulságok egyike a dolog egyszerû volta: a fundamentális változáshoz nem kell újra feltalálni Kolumbusz tojását. Ez az, amit a most 86 éves Lí Kuan Jú, a jelenlegi miniszterelnök tanácsadói miniszterelnöki rangban még mindig aktív édesapja, a földkerekség vitathatatlanul legbölcsebb és leghatékonyabb politikusa bebizonyított. Azzal, hogy az egész világot karácsonyfának tekintve válogatta ki és szedte le arról az ajándékokat, vagyis más országban bevált gyakorlatot, amelyek a legjobban tetszettek neki és valósította meg õket otthon. Ideológiai elõítélet nélkül, pragmatikusan: a jó macska az, amelyik egeret fog alapon. Az eredmény: a városállamot jövõképének megfelelõen rövid évtizedek alatt egy trópusi, nyomorgó pokolból szupergazdag, mintaszerûen mûködõ országgá varázsolta. Lít nem zavarta, hogy a brit önkormányzatok lakástámogatási rendszerének munkáspárti gyakorlatát, a Pinochet-i chilei nyugdíjrendszert vagy a rotterdami konténerkikötõ szervezéstechnikáját ültette át. Csak egyetlen dolog érdekelte: vajon a sikeres, másolandó gyakorlat hatékonyan elõmozdítja-e a nemzeti érdeket? A szingapúri módszer másik nagy tanulsága annak egyszerûsége: az egykori koszfészekbõl Lí azzal kezdte a mai laboratóriumi tisztaságú egyenlítõi várost kimosni, hogy a mocskos Szingapúr folyó partján a takarítását kezdeményezve seprût ragadott. Miközben vasszigorral likvidálta a minden bokorban burjánzó korrupciót. Zárójeles kérdés: vajon a Pekingnek és Washingtonnak is oly sokszor tanácsot adó Lít miért nem lehet a mocsokba fulladó Budapestre hívni már most? És - szintén kérdés a Fideszhez - miért nem alakulnak olyan csoportok, amelyek Dániában - Európa érvelhetõen legsikeresebb társadalma - mindennapos gyakorlatát tanulmányozzák a helyszínen szemmel a hazai alkalmazhatóságra? Matolcsy György ugyancsak a Heti Válasz idézett számában Jövõkép 2025 címmel megjelent cikkében - amelyben ismerteti, hogy hetvenöt magyar közgazdász miként látja a magyar jövõt -, azt várja, hogy a lelki és erkölcsi fordulat magunkban, bent zajlik le. Arra a volt gazdasági miniszter 2025 után is várhat. Bajnai Gordon és csapata belsõ, erkölcsi fordulatára. Az erkölcsi tisztogatást is kívülrõl kell elvégezni, az új kormány hivatalba lépése elsõ órájában, elõre kidolgozott tervek mentén. Amire egyetlen példa: nincs az a civilizált, de még a nem civilizált világ országaiban sem még egy olyan, amelyben akár internetes kiadványok fórumain, akár televíziós mûsorok alatt futó csíkokon sms-ek formájában nyilvánosságot kaphat az a gyûlölködõ szennyözön, mint ami nálunk. Ami nem önvizsgálatból fakadó morális megújulási mozgalommal akadályozható meg, hanem azzal, hogy a személyiségi jogok megsértõit gigantikus pénzbüntetéssel sújtják. Azok, akik - és most bocsánat, de legalább ezzel az esettel érzékeltetni kell, hogy mi folyik itt - arra bíztatnak egy internetes fórumon, hogy egy ötvenhatos hõs asszony szájába vizeljenek, azok nem fognak önmagukba nézve megújulni. Ennek a bosszúból és élvezetbõl gyûlölködõ, hazáját és népét megvetõ rétegnek destruktív alkotókészségét el kell fojtani, mert húsz év alatt kiderült, ellentétben azzal, mint amit magukról hirdetnek, vagyis azt, hogy puszta létük kulturális és egyéb pluszt hoz a társadalomnak, térségünkben mindaz az ország, ahonnan hiányoznak, sikeresebb, tisztább, tisztességesebb, civilizáltabb és kulturálisan is sokrétûbb, kezdve az aluljáróktól az épületek homlokzatáig egészen a teljes közéletig, mint a miénk. Nem pedig ismét megrendelésekhez juttatni õket. A Stockholm-szindrómában lubickolás az egész magyar jobboldal feltámadás nélküli halálához vezet. A jobboldali szavazóknak elege volt abból, hogy az általuk megválasztott koalíció is a Réz Ádámokat, a György Pétereket, a Héder Barnákat és társaikat futtatta; azon televíziós állomásoknak engedtek el milliárdokat, amelyek e réteg szócsöve. Elege volt abból is, hogy középiskolás terjesztésre erkölcsi tankönyveket csak azért tiltja be saját kormányuk, mert azokat a másik oldal sajtója támadja, míg a Nemzeti Kulturális Alap a másik oldalnak hódol pénzzel. Elég volt abból, hogy a külügyminiszter azzal dicsekedett: nála nem volt tisztogatás. Elég volt abból, hogy a kancelláriaminiszter a másik oldalnak hozott létre intézményeket úgy, hogy a jobboldalnak a választási csalással elúszott veresége után (Kövér László dicséretes, de sajnos késõi beismerése) abból egyetlen nem maradt. A kérdés, hogy a szemléletváltáshoz elég volt-e az eddigi siralmas kudarc. Az elõjelek közül vannak aggasztóak. Navracsics Tibor frakcióvezetõ honlapján ugyan a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap vagy a Demokrata - a Fidesz törzsszavazóinak kitüntetett olvasmányai - nem érhetõek el, de azon külön, napi olvasásra is ajánlottan szerepel és érhetõ el egyszerû ráklikkeléssel az a két internetes kiadvány, amely a fehér izzásig gyûlöli a felsorolt újságokat, jeleníti meg rajta idolként azt a Seres Lászlót fotóval és interjúval, aki szerint kár, hogy Magyarország nem az Egyesült Államok 51-ik állama. És az azokon ajánlott internetes helyekrõl szintén nem a jobboldali választók fórumai tárulnak fel, hanem a jobboldali pártok választóit rasszistának, és a többi megszokottnak tartók világa. Azért azonban, hogy ez az írás optimista hangon érjen véget: reméljük, a fideszes vezetõnek a cikk elején idézett mondatai végre nem csak a szándékot, de a valóságot is tükrözik. Lovas István Magyar Élet jó ha figyelünk 11

12 Pénzisten Globális Papjainak háttérhatalmi törekvése Magyarhonban kitüntetett szereppel bír, ez egész biztos. Mint 1956-ban, ma is körülményeket teremtenek, és a nyáj ismét a tervek szerint fog mozdulni. A birkáknak eszükbe nem jutna áttörni az elektromos kerítést, és a dús legelõt elhagyni, vagy a gazda ellen fordulni. Meg kell fertõzni a füvet, le kell bontani a kerítést, és egy farkast kell közéjük engedni - vajon mi fog történni? ! Ha a hátteret mélyebben értelmezzük, kiderül, 1956-ban pontosan ez zajlott le. Vannak feltáró történészek, akik sejtik ugyan, hogy valami nincs rendjén a Magyar szabadságharccal, de furcsamód nem néznek mélyebbre. A marionett színfalak mögé kukkantva látszanak a dróton rángatás trükkjei, de azt is érdemes tudni, ki mozgatja a bábukat, és ami mindennél fontosabb, hogy miért. E. S. Fischer kilenc és fél évesen élte át a Budapesti ötvenhatos szörnyûségeket. Amikor 1995-ben felvetette elsõ kételyeit, sokan támadták: ugyan minek beszél az, aki akkor még kisgyerek volt? - A Magyar Forradalom titkos története [68] címû könyvében frappáns választ adott: Ezek szerint hallgasson mindenki, aki valahol nem volt jelen? Ha Henrik Schliemann, az amatõr német régész így gondolta volna, akkor soha, senki nem indul el kiásni Tróját. Vagy sohasem hallunk a Magyar kettõs honfoglalás kitûnõ elméletérõl, elvégre hány éves lehetett László Gyula, a történész 650-ben, vagy 895-ben? Viszont akik ott voltak ban - sorozatban írják meg ugyanarról az eseményrõl a teljesen különbözõ látottakat-hallottakat. Ez jobb? Tisztázzuk hát, nem biztos, hogy az lát jól mindent, aki az események sûrûjében forgolódott." - Nagyon egyetértek. A nyáj közepén lökdösõdve nem is sejti a birka, éppen ki tereli. Érdemes E. S. Fischer könyvét jól áttanulmányozni. Az számomra is feltünt, számomra, akinek annyi köze sem volt e kétes szabadságharchoz, mint az eseményeket gyerekként átélt Fischernek, hogy vajon miként szerzett a fiatalság fegyvert. Rádióban elhangzott megemlékezések irányították figyelmemet a témára, amikor ötvenhatosok ecsetelték:...egyszer csak megállt a téren egy teherautó, és fegyvereket kezdtek osztogatni. Honnan, és kik? Ma is képtelenség lenne egy teherautónyi fegyvert, a spontán szervezõdött tüntetõknek pár óra alatt biztosítani, de 1956-ban az államvédelmi ellenõrzés mellett képtelen feladat volt. Mégis sikerült, és nem is csak egy teherautó, de öt szállított fegyvereket a békés tüntetõknek. Fischer szép sorjában feltárja a történteket. Röviden összefoglalom különös felismeréseit és következtetéseit: október 23-án délután 2-kor kezd ött a békés, rendszerjobbító tüntetés. Eset 8-ra Budapest utcái és terei nyugodt felvonulókkal teltek meg, az erõszaknak nyoma sem volt. Nemhogy nem lõttek, de egy pofon se csattant. A hangosodó, de békés tüntetésekkel egy idõben a szovjet csapatokat mozgósítják, és Budapestre vezénylik, ahol ellenforradalmi fegyveres felkelés van - pedig nincs! Este 8, fél 9 körül a Kálvin téren öt teherautóból több száz fegyvert kezdenek osztogatni. A fegyverek Budapest legnagyobb fegyvergyárából, a Soroksári útiból származtak. Fedõneve Lámpagyár volt. A gyárat a rettegett Államvédelmi Hivatal (ÁVH) védte, és a civileknek garantáltan megközelíthetetlen volt. 5-kor az ÁVH õrséget elvezényelték a gyárból. Ezt nem értette senki. A gyárban maradt személyzet nyilatkozta, hogy félórával késõbb öt teherkocsi érkezett, ellenállásba nem ütközve behatoltak, és fegyvereket vételeztek. Rejtély, hogyha tényleg a felkelõk készültek a békés tüntetést fegyveres forradalommá változtatni, akkor miért vesztegeltek a kocsikkal 9-ig? Ugyan miért vártak a fegyverek kiosztásával? Valamiért fontos volt az idõzítés. Ugyanakkor ez a 2 és fél, 3 óra miért nem volt elég a jól felkészült ÁVH-nak, hogy felderítse és leszerelje õket? A fegyveres harc a rádió épületénél bontakozik ki. Az elsõ áldozat, fél 9 körül, a rádió egy fegyvertelen védõje, akit közelrõl terít le egy ismeretlen géppisztoly sorozata. Ebben a pillanatban a tömeg még megbotránkozik, mert az õ fegyvereinek se híre, se hamva. Senki nem készült a harcokra. A tömeg meglepetése csak fokozódik, amikor 9 körül fegyvereket kezdenek nekik osztogatni. ÁVH visszavonulás, hogy az ÁVH által védett rádió fegyverrel legyen támadható? És az adást nem szakították meg. Tehát a világ számára igazolva volt a szovjet jogos fegyveres beavatkozás. - Elvégre a pesti csõcselék lõtt! Pedig a Magyar nép nem akart fegyvert használni, így minden jel szerint provokátorokat vetettek be. A szerzõ román érdekeltségre és közremûködésre is rávilágít. Fény derült néhány romániai férfi történetére, akiket Magyar mivoltuk ellenére Magyargyûlölõvé kondicionáltak. Az adatok szerint 1956 nyarán Bukarestbe vezényelték õket, bizonyos képzésre, majd 1956 október 15-én szolgálatba vezényelték õket. Többségük csak karácsonyra tért haza, és nem beszélt titokzatos kiküldetésérõl. 57. februárjában valamennyien eltûntek, feleségeik beszámolója alapján a hatvanas években lettek halottnak nyilvánítva... Vajon (csak) a Szovjetuniónak fûzõdött érdeke ahhoz, hogy még a színfalak mögött is tovább fertõzze a román-magyar viszonyt? Az mindenképpen jól jött nekik, hogy a világ ezekben a napokban Magyarországra figyelt. A szerzõ elsõsorban ebben látja a Magyar válsághelyzet szovjet kiprovokálásának okát, hogy tudniillik közben õk nyugodtan megvívhassák aljas érdekharcukat Szueznél. E. S. Fischer alapos kutatást folytatott, logikai érvei bizonyító erejûek: a Magyar népet feláldozták egy aljas világpolitikai játszmában. A szerzõ a szovjet érdekeket helyezi elõtérbe, sõt, Európa megszállását is feltételezi háttérindokként, ami, szerinte a szovjet vezetés belsõ viszálya miatt nem valósult meg. Az író éles szemmel felismeri az elvarratlan szálakat: az idõzítés fontosságát; a külsõ provokáció valószínûségét; a Magyar vezetés árulását; a szovjet háttérérdekeket... és ami sok mindent megmagyaráz, a bizonyítható elõkészületekre is rávilágít: Például, október 20-án a nyugati határõrségnél riadókészültséget rendelnek el, mondván: nagyszámú határõrsértõre lehet számítani, akik el akarják kerülni a közelgõ szovjet bevonulást ; Románia, Magyarországgal határos területein a szabadságon lévõ szovjet tiszteket és román tartalékosokat 21-én mozgósítják; ugyanekkor pontonhidakat szerelnek össze a szovjet-magyar határon, amiken 24-én beözönlenek a készenlétben álló tankok. Az események precízen elõkészített forgatókönyv szerint zajlottak. E. S. Fischer sokkal átfogóbb leleplezést érhetett volna el, ha nem rögzül a hidegháború felszínes vezérvonalán, mely látszatra a két nagyhatalom politikai-katonai versengése volt. E szerint mi, Magyarok csakis a baloldali szovjet birodalom eszközei és áldozatai voltunk. A Magyar forradalom titkos története címû könyv nézetem szerint némileg hiányos, illetve egyoldalú. Ha a szerzõ az alábbi információt is feldolgozta volna, kiderülhetett volna az esetlegeses, rejtett nyugati érdek is: 1949-tõl 1955-ig hét milliárd forintból - irdatlan összeg volt - aknamezõt telepítettek a nyugati határon. 12 jó ha figyelünk

13 Érdekes módon, még 1955-ben elkezdik az aknák erõltetett felszedését. A kapkodásban sokan meghaltak és megsebesültek. A határ akna-mentesítését éppen október 20-ra fejezték be. Három nap múlva forradalom. Erre utaltam, amikor a birkák szokásait ecseteltem. A dús legelõvel elégedett jószág kezes bárány. De, még a kiéheztetett állat is a gazda kénye-kedve szerint terelhetõ, sõt, a zöldebb fû irányába õ terelhetõ igazán, fõként, ha a cél, a kinyitott kerítésen át elüldözni azt, aki zavaró lehet. Ne feledjük minden tervezett folyamatban mindig az eredmény a valódi cél: kétszázötvenezer gondolkodó Magyar - de lehet, hogy ennek a többszöröse - hagyta el az országot a megnyitott osztrák határon át! Ezekre az agyakra nagy szükség volt nyugaton. Itthon pedig nagyon nem volt rájuk szükség. Sõt. Megfélemlítésre, rettegésre és pusztulásra volt szükség. Norvég történészt hallottam nyilatkozni, szerinte a Magyar forradalom a nyugat számára valóságos agyelszívás volt. Igen. Akik elmentek, kevés kivételtõl eltekintve, forradalmasították a nyugati technológiákat, az ipart és a mezõgazdaságot. Népünk oly büszke 56-ra, pedig szerintem a Magyar nép sem tud forradalmat csinálni. Erre egyetlen nép sem képes. Az egyszerû, legtöbbször nélkülözõ nép nem ért a forgatókönyvíráshoz. Átfogó és mûködõ forgatókönyvet csak a Pénzisten Globális Papjainak világkormánya írhat. Csakis a háttérhatalom képes az idõzítésre, és a komplex szervezésre. Ügyelniük kell arra, hogy egy nép fellázítása valamilyen tágabb világpolitikai érdeket is szolgáljon, egyébként önmagában semmi értelme nincs. Pénzisten Globális Papjai önmagában a népért semmit nem tesznek. * Salamon Konrád történész egy interjújában a minap szemléletesen összefoglalta a mai Magyarország legfõbb gondját: a nemzeti öntudat kihalását, és az okait. Hogyha a történész szavaival párhuzamosan figyelembe vesszük a globális háttér-érdekek rendezõelvét, érthetõvé válik a hajdan büszke Magyar nép évszázados tehetetlensége: a nemzeti öntudatrombolás szépen felépítet stratégia. A múltunkat meg kell ismerni. Ma Magyarországon sajnos mindennél fontosabb kérdés, hogy ez a nemzeti múltismeret, ez a nemzeti önérzet és öntudat ismét meglegyen az emberekben, mert a társadalom egy jelentõs része ezekkel a kérdésekkel sajnos nem foglalkozik. Viszont a közös múlt tudata nélkül nincs nemzeti közösség, nincs semmilyen közösség. Tehát, a mi-tudat, hogy mi Magyarok ezt meg ezt csináltuk, ez nem a kritikátlan önimádatot jelenti, hanem azt a szembenézést a múltunkkal, ami egy korszerû gondolkodású embertõl elvárható. De ugyanakkor meg kell találni azt az arányt, hogy ez a szembenézés ne váljon oktalan önostorozássá, múltunk kigúnyolásává, lebecsülésévé, mint aminek az elmúlt idõszakban, fõleg a huszadik század közepétõl kezdve sajnos a Magyarság áldozata volt, mivel hogy mindent sárba tapostak, ami nemzeti, szinte mindent. Egy-két kiemelkedõ dolgot kénytelenek voltak elismerni. Ez csak Magyarországra volt jellemzõ, még az NDK-ban voltak hasonló törekvések. A t öbbi szovjet csatlós országban mindenütt beépítette a rendszer a nemzeti gondolatot a maga politikai tevékenységébe, fõként Oroszországban. Az orosz nacionalizmus soha nem volt olyan nagy, mint a szovjet rendszer idejében. Egyedül Magyarországon értelmezték úgy az internacionalizmust, hogy nekünk a múltunkat szinte meg kell tagadni, és kialakult egy olyan helyzet, hogy itt, Magyarország történetében szinte mindenkinek igaza volt Csak a Magyarság követett el sorozatos hibákat, senki más. A velünk élõ népeknek semmilyen hibája nem volt, csak mi követtünk el velük szemben hibákat." Salamon Konrád történész így folytatja: Szerintem a tragikus fordulópont 1919, amikor Magyarországon kialakítottak a kommunisták egy oktalan vörös terrort, és erre visszacsapott egy fehérterror. Ez nem volt más, mint polgárháborús állapot, és akkor, miközben a szomszédos országok, a velünk korábban együtt élõ népek mindent elkövettek, hogy minél nagyobb területet szakítsanak ki Magyarországból, addig a Magyarság polgárháborúban gyilkolta egymást, ahelyett, hogy ez ellen a külsõ erõszak ellen védekezett volna. Tehát egyszerûen lebénította a cselekvést, és rossz irányba terelte. Azt hiszem, itt van az a tragikus pillanat, amikor is a gondolkodása mindenkinek egy kicsit eltorzult. És ez után a szörnyû, egymással folytatott küzdelem után Magyarország soha nem tudott igazán a huszadik században olyan egységesen talpra állni, ahogyan kellett volna. Egy rövid pillanat volt, 1956 forradalma, amikor úgy nézett ki, hogy a nemzet ismét felemelkedik, fel is emelkedett néhány napra, de utána jött a szovjet elnyomás, és ami még fontosabb, utána jött az a hosszú Kádár-korszak, ami aztán a nemzet gondolkodását teljes egészében eltorzította. Nehogy itt öntudatos emberek, egy nemzeti közösséghez tartozás öntudatával élõ emberek itt akadályozzák a mindenkori kis diktátoroknak a tevékenységét. Itt olyan emberekre volt szükség, akik csöndbe vannak, akik szégyellik magukat, akik örülnek, ha élnek, és örülnek, hogyha a rendszer egyszerûen békén hagyja õket. - Nyilatkozta Salamon Konrád történész az MR1, Kossuth Rádióban, 2008 õszén. LEMONDTUNK MÁR SZUVERENITÁSUNK EGY RÉSZÉRÕL IS KÖZÖTT DUPLÁJÁRA NÕTT AZ ORSZÁG ADÓSSÁGÁLLOMÁNYA Csökkenteni kell az áfa mértékét és a vállalkozások terheit, fontos, hogy ne szülessenek fogyasztást visszavetõ gazdasági döntések mondta Kovács Árpád, az Állami Számvevõszék (ÁSZ) elnöke Debrecenben. Kovács szerint bizonyos pénzügyi csoportok javára már az ország gazdasági szuverenitásának egy részérõl is le kellett mondani: ezen csoportok érdekei sokszor annyira beépültek a belpolitikába, mint a társadaloméi. A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara csütörtöki rendezvényén Debrecenben az ÁSZ elnöke rámutatott: az adórendszer nem fejezi ki a társadalom jövedelmi viszonyait és nem tudta kezelni a fekete- és szürkegazdaságot. Szavai szerint ezen mindenképpen változtatni kell, mégpedig a fogyasztást ösztönzõ intézkedésekkel, elsõsorban a kis- és középvállalkozókat érintve. Ennek egyik eszközeként említette az áfa csökkentését. A vállalkozói szektorba jelenleg 1600 milliárd forint megy, azonban ennek csupán a töredékéhez jutnak hozzá a kis- és közepes vállalkozások annak ellenére, hogy a szektorban dolgozók 60 százalékát õk foglalkoztatják. Ezen az aránytalanságon mindenképp változtatni kell fogalmazott. A kormányzati megszorításokról szólva rámutatott, hogy például az egészségügybõl kivont pénz nemcsak a szolgáltatás színvonalát csökkenti, hanem a hozzá kapcsolódó vállalkozások sorát is érzékenyen érinti. Habár az egészségügyi és más rendszerekhez kapcsolódó vállalkozói réteg kis produktumú, de hatalmas mennyiségû munkaerõt leköt, így meg kell õrizni õket mondta. Magyarország pénzügyi helyzetére kitérve elmondta: semmi gazdasági alapja nem volt az elmúlt nyolc évben végbement közeledésnek az európai szintû szociális rendszerhez, a nagyívû fejlesztésekhez. A közötti idõszakban duplájára nõtt az ország adósságállománya, így bizonyos pénzügyi csoportok javára már az ország gazdasági szuverenitásának egy részérõl is le kellett mondani: ezen csoportok érdekei sokszor annyira beépültek a belpolitikába, mint a társadaloméi. Ezzel szemben muszáj lenne magunkat olyan helyzetbe hozni, hogy legalább részben a magunk urai lehessünk fûzte hozzá. A világgazdasági tendenciákkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a pénzügyi válság gazdaságiba megy át, ezt pedig sokkal nehezebb lesz kezelni. Ez szerinte Magyarországon is súlyos társadalmi válságba torkollhat. (MTI) jó ha figyelünk 13

14 Hatmillió zsidó áldozat? Ugyan már, ennél sokkal kevesebben voltak. Vessünk már végre véget ennek a tündérmesének, amely csak arra jó, hogy Izrael maga mellé állíthassa a nemzetközi közvéleményt. (La Republica, március 24.) Ezek a jeruzsálemi mufti, Ikrima Szaid Szibri szavai. Többek között ezek a mondatok szerepelnek abban a válaszban, amelyet a Palesztin Hatóság által kinevezett mufti aki egyben a jeruzsálemi Szentély romjaira épült Aksza-mecset imámja a Vatikán Emlékezzünk címû dokumentumára adott, amelyben a római katolikusok bocsánatot kérnek a II. világháború idején tanúsított magatartásukért. Jacques Chirac hasonló tartalmú nyilatkozata és a pápa 2000 tavaszán Izraelben megtartott, bocsánatért esedezõ beszéde szintén ilyen elképesztõ reakciókat váltott ki az arab médiából. Az arab média, és vele párhuzamosan a kortárs arab politikai-történelmi közbeszéd érvrendszere a szakirodalmon alapul: Roger Garaudy Az izraeli politika alapmítoszai címû (1996-ban kiadott) mûve amelyben az ex-kommunista francia szerzõ a Holokausztot egyszerûen cionista hazugságnak nevezi az évek során az írástudó arabok egyfajta bibliájává vált. Garaudynak a marxizmusról és az iszlámról szóló tucatnyi mûvét fordították le arabra, amelyek roppant népszerûek szerte az arab világban. Így nem csoda, hogy az Alapmítoszok arab fordítása sem váratott sokáig magára. A könyv megjelenése után az arab lapok szinte azonnal interjúkat készítettek a szerzõvel, bõségesen tudósítva a francia bíróságokon Garaudy ellen zajló perekrõl, amelyekben a per tárgya általában a Gayssot-féle törvény megszegése, azaz a Holokauszt-tagadás és az antiszemita izgatás volt. Garaudy az 1998-as Kairói Nemzetközi Könyvkiállítás egyik prominens meghívottja volt, és közel-keleti túráján perei finanszír ozásához nem kevés pénzt kapott támogatóitól. Közben mûvét kiadták Damaszkuszban és Bejrutban is. A Palesztin Írószövetség és az Arab Ügyvédszövetség harcias hangú levélben tiltakoztak perbe fogása ellen. Olyan ismert arab személyiségek fogták a pártját, mint a Nobel-díjas író, Nagib Mahfuz, az Al Ahram neves újságírója, Hasszanin Heikal, vagy a volt libanoni miniszterelnök, Rafik Harari. Egyikük sem kérdõjelezte meg Garaudy azon képtelen és aljas állítását, mely szerint a Holokauszt a cionisták képzeletszüleménye volna. A Holokauszt mítosza, avagy hogyan lehet áldozatokból tetteseket fabrikálni Mivel számos arab szerzõ szerint a Holokauszt a zsidó állam legitimációjának fõ eszköze, nagy vehemenciával keresik annak a módját, hogy bebizonyítsák: a Holokauszt, ha volt is, maguknak a zsidóknak a mûve. Ez szerintük úgy történt, hogy a zsidók azáltal, hogy magukra haragították az európai népeket saját maguk idézték elõ a keresztények elõre látható bosszúját. Hasszán Alam például a cionizmus rák-szerû terjedésérõl ír, amely pogromokat váltott ki a 19. századi Európában a szeparatista zsidók ellen. Alam szerint mindez csupán a keresztények érthetõ önvédelmi reakciója volt a zsidó fenyegetéssel szemben. Szalah Zahraddin A Garaudy-per történelmi háttere címû arab nyelvû mûvében (Bejrut, 1998) szintén az állítólagos zsidó fenyegetéssel operál. Szerinte az oroszországi pogromok a II. Sándor cár elleni merénylet következményei voltak, míg a Reichskristallnacht oka von Rath német követségi tanácsos párizsi meggyilkolása volt. Mahmud Fawzi Garaudy, az iszlám és a cionizmus dühe címû arab nyelvû mûvében (Kairó, 1996) már egyenesen azt írja, hogy a zsidók 1939-ben hadat üzentek Németországnak. Erre a németeknek nem is lehetett más választásuk, mint hogy a zsidó származású németeket táborokba zárják. Nem ugyanezt tették-e az amerikaiak 1941-ben a japán származású amerikaiakkal? Cionizmus egyenlõ nácizmus Az arab sajtóban számos cikk jelent már meg, amely egyenlõséget tesz a cionizmus és a nácizmus között. Ezek szerint a cionizmus rasszista, gyarmatosító mozgalom. A cionisták ugyanúgy a vért tekintik meghatározónak, mint a nácik, csak míg az elsõ arra keresi a választ, hogy ki a zsidó, a második meg arra, hogy kik tartozhatnak a Volk kötelékébe. Zahraddin szerint a cionizmus a nácizmus szellemi örököse. A kairói Október címû hetilap fõszerkesztõje, Radzsab al Banna szerint a világban fellelhetõ mindenfajta rasszizmus eredõje és szülõanyja a judaizmus, továbbá a náci bûnök eltörpülnek a cionisták bûnei mellett. Anan Bardzsi és Fathi Amar nem voltak restek, és elõhalászták az egyik õs-náci, Alfred Rosenberg korai mûvét (A zsidók nyoma a változó idõkben, 1919), azt bizonyítandó, hogy a náci-cionista együttmûködésre Palesztina zsidó gyarmatosítása céljából volt szükség. A náci mozgalom legfontosabb célja ugyanis az volt, hogy a német zsidókat áttelepítsék Palesztinába. A nácik és a cionisták céljai tehát egybeestek. Az arab sajtó szerint az üldöztetés és a deportálások fõ felelõsei maguk a zsidók voltak. Zahraddin szerint például a táborokban a rend azért volt példás, mert Kasztner Rezsõ és társai erre ígéretet tettek tárgyalópartnereiknek, a náciknak. Garaudy érvei visszhangoznak azokban a cikkekben, amelyek azt bizonygatják, hogy az Oslo-i egyezmény szövege egy az egyben megegyezik a Hitler és Pétain közötti szerzõdés szövegével, amelyben meghatározták a megszállt Franciaország jogállását. Az As-Sahid ( A vértanú ) címû lap szerint Auschwitz és a palesztin menekülttáborok semmiben sem különböznek egymástól. A Holokauszt tagadása Ha egyszer a cionizmus és a nácizmus között sikerül eltüntetni a különbséget, a Holokauszt tagadása sem várathat magára sokáig. Ennek folyamata már jól ismert, hiszen olyan szakértõk taposták ki az ide vezetõ utat, mint Robert Faurisson vagy David Irving. Elõször meg kell kérdõjelezni a gázkamrák létezését, majd legyinteni kell egyet a statisztikák pontosságára, végül jöhet a relativizálás: nem zsidó áldozatok is voltak bõven, mások is szenvedtek, nem csak a zsidók, stb. Rá kell mutatni, hogy a gázkamra-krematórium ipari komplexum mûködése mûszakilag nem kivihetõ, a táborokban csak tetvetlenítés folyt, és a krematóriumok csak a betegségekbe belehalt néhány fogoly elégetésére szolgálhattak (As-Saab március 24, Al-Ahram május 20, Al-Ahbar július 14). Mivel Garaudy szerint Dachauban nem volt gázkamra, ebbõl az arab újságírók azt a következtetést vonták le, hogy nyilván máshol sem voltak. A legnagyobb példányszámú arab napilap, az Al-Ahram ( A pirami sok ) szerint Európában 1939-ben mindössze 3-4 millió zsidó élt, és összehasonlítva a második világháború sok millió áldozatával, a zsidó áldozatok aránya elenyészõ lehetett. A Holokauszt mint a cionisták eszköze Az arab szerzõk a Gayssot-féle törvényt, amelynek megszegéséért Garaudyt végül is elítélték, tákolmánynak tartják, amelyet a cionisták erõltettek a franciákra. A cionista lobby ugyanígy nyomást gyakorol többek között a pápára, az ENSZ-re és számos olyan országra, amelyek például hajlandóak évrõl-évre megemlékezni a Holokausztról. Természetesen a cionista mesterkedések mögött pénzügyi érdek húzódik, a zsidó profitszerzési vágy. Az arab szerzõk a náci korszak valós történelmi mozgatórugóit és eseményeit, vagy a zsidók kollektív emlékezetét figyelmen kí- 14 jó ha figyelünk

15 vül hagyják, és a Holokausztra úgy tekintenek, ahogy Garaudy: azaz a Holokauszt egyszerû mítosz, amelyet a zsidók azért fabrikáltak, hogy igazolják Izrael létét és saját igényüket a vagyoni kárpótlásra. A zsidók megjelenítése az arab sajtóban Míg Garaudy kifejtette, hogy könyvét a maga részérõl a cionista politikai mozgalom kritikájának szánja, az arab szerzõk számára a cionista egyszerûen a zsidó szinonimája. Ahmed Rami szerint a két kifejezés összemosása azért jogos, mert a Talmud gyûlöletre és bûnök elkövetésére kötelezi a zsidókat, tehát a zsidók akár cionisták, akár nem természetüktõl fogva rasszisták. Ennek az elméletnek az alátámasztására az arab szerzõk soha nem mulasztanak el hivatkozni az arabul nagy számban közkézen forgó Cion bölcseinek jegyzõkönyvére, továbbá arra az állítólagos tényre, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere szinte mindig zsidó. A szemükben újabb megerõsítést nyert ez az elmélet a Monica Lewinsky-ügy kapcsán: a hölgyet nyilván a Moszad küldte Clinton nyakára, hogy ezzel Izrael mentesüljön a várható amerikai nyomás alól. Ahmed Rami az As-Saab ( A nép ) hasábjain felvilágosítást ad a zsidó összeesküvés végsõ céljáról is: A cionizmus a maga roppant hatalmával nemcsak Palesztina megszállását tûzte ki célul, hanem a Nyugat minden országának, a világgazdaságnak, a médiának és a nemzetközi és regionális szervezeteknek az elfoglalását is. Az sem kizárt, hogy a kereszténységet is judaizálják. Erre már volt példa a történelemben. Mára odáig jutottunk, hogy Franciaország püspöke egy lengyel zsidó és Lustigernek hívják. A Holokauszt-tagadó anticionizmus gyökerei Az antiszemita ideológia kialakulása a társadalmi struktúrák modern átalakulásához, azaz a 19. század végéhez köthetõ. A hagyományos kötõdések család, rokonság, vallás fellazulásával az egyén a társadalomban alapvetõen új helyzetbe került, és egészen másként tekintett a világra. Sokan a nemzetben találták meg a kötõdés új, biztosnak vélt közegét. A nemzeti mozgalmak kialakulásával az egyén számára lehetõvé vált az azonosulás egy nagy csoporttal mind kulturális, mind politikai téren. Az antiszemitizmus is új értelmet nyert: megmagyarázhatóvá tette a máskülönben érthetetlen társadalmi változásokat. Mivel az európai társadalmak antiszemitizmusát már elég behatóan kutatták, az eredményeket bátran összevethetjük az arab társadalmak hasonló jelenségeivel. Általában az ideológiákat, és ezeken belül az antiszemitizmust nem a specifikus kultúrák autentikus jelenségeként kell felfognunk, hanem inkább bizonyos gondolkodásmódokként, amelyek a sajátos társadalmi-történelmi összefüggésekbõl erednek. Sokan feltételezik, hogy az arabok az antiszemita sztereotípiákat Európából importálták, mintha ez kizárólag európai jelenség volna. A kérdést három oldalról kell megközelítenünk. Az elsõ a vallási keresztény, illetve az arabok esetében iszlám háttér, amely tápot adott a zsidó sztereotípiák kialakulásának és amelybõl késõbb kifejlõdött a fajon alapuló antiszemitizmus. A második a nacionalizmusésamögöttehúzódógondolkodásmódok. A harmadik pedig az iszlámizmus megerõsödése, amelynek éppen most vagyunk a tanúi. Ha mindhárom területet áttekintjük, akkor talán jobban megértjük az arab kultúrák antiszemita jellegét. Ez nem jelenti azt, hogy az arab nacionalizmusok és az iszlámizmus szükségszerûen nyíltan antiszemita jellegûek lennének, csupán azt, hogy ideológiai felépítésükben megbújva, ott lapul az antiszemitizmus. A zsidóellenesség kialakulása az arab világban Számos tanulmány mutat rá arra, hogy az iszlám társadalmak a legtöbb helyen megtûrték a zsidókat, és az arab térség történetében sokkal kevesebb olyan jelenségrõl van tudomásunk, amelyeket az európai zsidó szenvedéstörténet hosszan sorol. A Korán mind a zsidókat, mind a keresztényeket úgy tekinti, mint a Könyv Népeit és az arabok ekképpen is kezelték õket. Bizonyos fokú vallási autonómiával rendelkeztek, biztonságban érezhették magukat, hiszen hitük Allah egyik vagy másik prófétájának (Musza, azaz Mózes, illetve Issza, azaz Jézus) a tanításaiból eredt, noha alapjában véve csak dhimmik, azaz védelem alatt álló másodrendû állampolgárok voltak. Ugyanakkor a Korán és a Hadisz (Mohamed tanításai) számos negatív példát hoznak a zsidókra, akik azzal, hogy nem fogadták el az iszlámot, magukra zúdították Allah haragját. A zsidók az iszlám Szentírásban ravaszak, gyávák és mindig aljasul rászedik az igazhitûeket; cselt szõnek Mohamed próféta és a muzulmán közösség ellen; továbbá szándékosan elferdítik a saját szent szövegeiket. Szerencsére az iszlám nem tekinti Jézust istennek, ezért a zsidók náluk nem gyilkosai az istennek úgy, mint a keresztényeknél. Összességében elmondható, hogy az arab világban a zsidókkal szembeni megnyilvánulásokat egészen a modern kor hajnaláig a jóindulatú lenézés jellemezte. Szíria és Egyiptom már igen korán megismerkedett a vallási antiszemitizmussal. A vérvád a 19. század második felében vált divattá és az év tavaszán az ún. damaszkuszi üggyel teljesedett ki. Ezidáig a vérvád az arab világban ismeretlen volt, valószínûleg keresztény szerzetesek terjesztették el. Ugyanebben az idõben bukkantak fel Szíriában a francia antiszemita irodalom gyöngyszemei, amelyekbõl a helyi francia telepesek, majd nyomukban a franciául beszélõ helyi arabok elsajátíthatták az európai zsidógyûlölet kulcskifejezéseit. Az arab zsidóellenesség fontos fordulópontja a haldokló Ottomán Birodalom utolsó idõszaka volt. A vallásos antiszemitizmus ugyanis ekkor kezd átitatódni faji motívumokkal. Arab nacionalista ideológia és a mögötte lappangó antiszemitizmus Bár a nacionalizmus csak a 20. század elején, az ottomán uralom utolsó éveiben jelent meg az arab világban, ugyanakkor az arab nemzeti ébredés jelei már korábban is jól láthatók voltak több országban. Ilyen volt például az úgynevezett nahda (újjászületés, felemelkedés), az arab mûvészet és irodalom felvirágzása a 19. század végén Szíriában. George L. Mosse szerint a nemzeti hovatartozás kérdésének eldöntéséhez ellenségképre is szükség van. Így vált sok helyen a nacionalizmus szükségszerû velejárójává a zsidónak, mint a nemzet ellenségének a megjelenése Európa egyes országaiban, és az arab világban. Mivel a zsidókat egyszerre tekintették népnek és vallási csoportnak, sok antiszemita publicista olyan nemzetellenes kozmopolitáknak festette le õket, akik nem kötõdnek egy-egy országhoz, azok között szabadon vándorolnak, nyelvet és kultúrát úgy cserélgetve, mint más a kabátját. Az arab nacionalisták természetszerûen kizárták a köztük élõ zsidókat a nemzettestbõl. A 20. század elején tovább élezte a helyzetet a romantikus nacionalizmus és a fenyegetõen közelgõ modernizmus összecsapása. Ugyanúgy, mint egy fél évszázaddal korábban a német romantikus nacionalisták, az arab nacionalisták is zsidónak tekintettek minden újat, amely véleményük szerint a hagyományosan elképzelt nép-ideált fenyegette, legyen az kapitalizmus, liberalizmus, demokrácia, vagy szocializmus. Tehát, ami korábban csupán mint vallási-kulturális különbség jelentkezett az iszlám és a keresztény-zsidó kultúrkör között, átalakult nemzeti ellentétté az arabok és a nem-arabok között. Az utóbbi ellentét pedig sokszor csapott át az uralkodó faj és az ellenfaj (a 19. századi német Gegenrasse), azaz a zsidók ellentétébe. Iszlám ébredés és a nagy összecsapás rémképe Az arab nacionalizmus virágkorának az arab-izraeli háborúk vetettek véget, melyek során, mind Nasszer Egyiptoma, mind a Baath-párt Szíriája csúfos vereséget szenvedett. Az arab nacionalizmus helyét minden tekintetben fokozatosan átvette a szahwa (iszlám ébredés). Mivel a szocialista-nacionalista modernizációs kísérletek elvetéltek, az arab értelmiség az iszlámba menekült. A jó ha figyelünk 15

16 qaum (a nép, vagyis a romantikus német Volk) helyét átvette a nála sokkal tágabban értelmezett umma (az iszlám közösség, amelybe a nem-arab mohamedánok is beletartoznak). Az arabok a társadalmi és politikai konfliktusokat hagyományosan hajlamosak vallásos-kulturális köntösbe öltöztetni, és különösen igaz ez az arab-izraeli konfliktusra. Az iszlámista csoportok Izrael megalakulását Allah büntetésének tekintik azért, mert az arabok hûtlenek lettek a Korán szelleméhez és idegen ideológiákat vettek át. Az arabok és Izrael konfliktusa az igazság és a hitetlenség (cionizmus, materializmus és ateizmus) összecsapásaként jelenik meg. A nyugati dolgok gyökeres visszautasítása kéz a kézben jár a Korán szelleméhez való betû szerinti visszatérés követelésével ez az iszlámizmus lényege. Az iszlámisták szándékosan visszavetítik az arab-izraeli konfliktust a 20. század elsõ felének gyarmatosító politikájára, és azt állítják, hogy Izrael a Nyugat elõretolt bástyája, amely Amerika támogatása nélkül azonnal összeomlana. Tehát a cionizmus nemcsak gonosz és hitetlen, hanem a nyugati expanzió eszköze is itt is fordulópontot jelentett: a hatnapos háborúban gyõzelmes Izrael elfoglalta az Aksza-mecsetet, és ezzel örökre véget vetett annak a lehetõségnek, hogy az arabok a zsidókat jóindulatú lenézéssel kezeljék, mint a megelõzõ 1300 éven át, hiszen a legyõzött a gyõztessel szemben erre kevéssé lehet képes. A zsidó már nem a Koránban leírt nyomorult, hanem a Nyugat eszköze, az örök ellenfél. Így válik az arab antiszemitizmusban az izraeli a zsidó szinonimájává. Az iszlámisták találtak olyan utalásokat a Koránban, amelyek világossá teszik, hogy a zsidók és a cionista állam tulajdonságai egybevágnak. Szerintük Izrael nem más, mint tumor, parazita az arab világ testén, amelyet a Nyugat helyezett oda, hogy tönkre tegye az igazhitûeket és hagyományos értékeiket. Így az arab világ számos valóban nyugtalanító társadalmi és gazdasági problémájának az oka is világossá tehetõ: ezeket mind a zsidók okozzák. Mivel a meglehetõsen elmaradott közel-keleti társadalmak szinte állandó mozgásban vannak, a változások magyarázatára egyre-másra bukkannak fel a fantasztikusabbnál fantasztikusabb magyarázatok, amelyek végsõ eredõje szinte mindig valamilyen távolban szõtt összeesküvés az arab világ ellen. A tudatlanság velejárója, hogy az ostobák minden számukra nehezen, vagy egyáltalán nem érthetõ társadalmi-politikai jelenséget csak a jó és a gonosz, azaz iszlámista nyelvre lefordítva az igazhitûek és a hitetlenek közötti harcként képesek megmagyarázni. Így válnak a zsidóellenes sztereotípiák az arab társadalmakban megfigyelhetõ közbeszéd egyik leggyakrabban idézett hívószavává óta Garaudy hírhedt Holokauszttagadó mûve roppant népszerûvé lett az arab értelmiségi körökben. Bár a nyugat-európai, amerikai és kanadai revizionisták és az antiszemita érzelmû arab értelmiség között alapvetõ ideológiai különbségeket lelhetünk fel, a két csoport a Holokauszt tagadásának formájában megtalálta a közös nyelvet. Götz Nordbruch elemzése nyomán: Rajki András [Szombat] Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és történészek menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapmûvének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése címû könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, mirõl beszél. Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága 1941-ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják ben Magyarország lakossága fõ volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.) 1949-ben pedig fõ. A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem fõ. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt. Vajon született-e 1941 és 1949 között elég csecsemõ ahhoz, hogy a háborús veszteségeken túl még 600 ezer elpusztított zsidót is kompenzáljon? Természetesen nem. Az élveszületések száma: 1941: 177, : 190,398 Ugyanezekben az években a halálozások száma: 1941: 123, : 105,718 A köztes évekrõl nincs adat, de tételezzük fel, hogy a lakosság hancúrozási kedve a legnagyobb bombázások idején is töretlen volt, és a születések száma mindvégig 40%-kal meghaladta a halálozások számát, mint a fenti években. (1941-ben 30%-kal, 1949-ben pedig 45%-kal volt több születés, mint halálozás, kerekítve.) Ahhoz, hogy 600 ezer fõnyi holokauszt-veszteség ne látsszon meg a háború utáni statisztikákban, 9 év alatt legalább ennyivel több csecsemõnek kellett születnie. Azaz évente kb. 66 ezerrel több a normálisnál. Ez azt jelentené, hogy a háborús nélkülözés éveiben a lakosság elkeseredett kefélésbe kezdett, és a háború utáni baby boom-ot is meghaladva kb. 80%-os népszaporulatot produkált kilenc éven keresztül, de közben nem is halt meg senki más, csak az a 600 ezer holokauszt-áldozat. E számok alapján ki lehet jelenteni: 600 ezer holokauszt-áldozat biztosan nem volt. Néhány héttel ezelõtt a Bombagyár Rádióban is szó volt arról, hogy újabb sokmilliárdos kárpótlást fizetnek a magyarországi holokauszt-túlélõknek. De mennyien lehetnek? Errõl nem szól KSH-információ, de arról igen, hányan élnek ma Magyarországon, akik 2009 január 1-jén betöltötték a 63. életévüket, vagyis 1945-ben vagy azelõtt születtek. Ez fõ. (Ez elõzetes adat, a pontos értéket júniusban tudják megmondani. Nagyjából egy-kétezret tévedhetnek.) Tehát ennyi ember él ma Magyarországon, aki potenciálisan érintett lehetett a holokausztban. Közülük azonban ne vegyük figyelembe azokat, akik még nem voltak 15 évesek a vészkorszak idején, hiszen a munkaképtelen gyerekeket a mese szerint azonnal elgázosították, illetve a táborbeli mostoha körülményeket sem élték volna túl. Vagyis azokat keressük, akik 1930-ban, vagy azelõtt születtek, és ma is életben vannak, tehát 2009 január 1-ig betöltötték 78. évüket. Ez 511,5 ezer fõ. A 600 ezer állítólag elhurcolt zsidó Magyarország 1941-es lakosságának 6,44%-a - mondjuk, hogy 6,5%, mert 1944-re megszaporodott a lakosság. Feltételezhetjük, hogy a fenti 511,5 ezer fõ közt is ugyanilyen arányban vannak holokauszt-túlélõk. Ezek szerint mintegy 33 ezer holokauszt-túlélõ élhet ma az országban, és ez nagyjából stimmel is a kárpótlási programok kedvezményezettjeinek számával... Csakhogy nem lehetnek ennyien, hiszen a mese szerint nem élték túl hatszázezren! Ne feledjük, hogy a magyar zsidók 1944-ben érkeztek a haláltáborokba, amelyek immár tökéletes halálgyárakként mûködtek, és rajtuk próbálták ki elõször a tömeges megsemmisítés módszereit. Csak azok élték túl, akiket munkára fogtak, és túlélték a halálmeneteket is, vagy épp itt felejtették õket a budapesti gettóban a totális megsemmisítés közepette. Nem lehetnek tehát 33 ezren, ennek talán a tizede lehetséges. Mégis több tízezer túlélõ jelentkezik rendszeresen a hatalmas kárpótlásokért. Tessék elolvasni, hogy csak a Claims Conference weboldalán hány kifizetés szerepel. Forrás: Blog Tomcat 16 jó ha figyelünk

17 Tárgy: holokauszt-törvény, és kárpótlás Üdvözlöm! Iványi Sándor a nevem. Én egy 40 esztendõs, protestáns családapa vagyok. Levelemet azért fogalmaztam meg, mert kaptam egy hírt, hogy a MAZSIHISZ az SZDSZ-szel karöltve olyan új törvényeket akar kikényszeríteni az Országgyûlésben, amely büntetné a gyûlöletbeszédet, és a holokauszt tagadást. Azzal egyet is érthetünk, hogy nem gyûlölködni kell, hanem szeretettel összefogni a válságban, de azzal nem érthetünk egyet, hogy egy kisebb csoport jelen esetben a MAZSIHISZ, és az SZDSZ szabja meg, hogy mi a gyûlöletbeszéd, és hogy melyik népirtásban higgyünk: buntetheto elektronikus_alairasgyujtes/10/1360 Ez a törekvés súlyosan sérti a lelkiismereti és szólásszabadságot! Magyarország aláírta az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatát. Ebben, és a hatályos Alkotmányban is rögzítve van a lelkiismereti és szólásszabadság. Ezek alapján minden ember maga döntheti el, hogy miben higgyen, vagy ne higgyen. Általános jogelv a világon, hogy nem lehet olyan törvényt hozni, amely ellentétes a legfelsõbb törvénnyel. A tervezett, holokauszt tagadást büntetõ törvény ellentétes lesz az Alkotmánnyal. Ezt a törvényt azért akarják megalkotni a kiötlõi, mert a holokausztból üzletet csináltak! Bernd Weiser úrtól, a Német Köztársaság konzuljától tudom, hogy Németország júniusáig-ig az Emlékezés, felelõsség, és jövõ Alapítványon keresztül 10,1 milliárd márkát fizetett ki a kényszermunkára elhurcoltak hozzátartozóinak, és a túlélõknek. Akkor miért kell még 2012-ig a magyar adófizetõk pénzébõl tovább kárpótolni a kényszermunkára elhurcoltak leszármazottait? A magyar kormány, a magyar adófizetõk befizetéseibõl Gyurcsány Ferenc félre-kormányzása idején újabb, 21 millió dolláros kárpótlást indított el a kényszermunkára elhurcoltak hozzátartozói részére, amelyet több részletben 2012-ig utal át a magyar állam, Feldmáyer Péter szavai szerint,,egykor itt élõ, ma többségükben izraeli állampolgárok bankszámlájára!!! A magyaroknak azt tanítják az iskolákban, a Parlamentben, és a médiákban, hogy béküljünk meg Trianonnal, a Donnal, és minden múltbéli magyar tragédiánkkal. Ha a magyarságnak meg kell békülnie kárpótlás nélkül minden múltbéli tragédiájával, akkor ugyanezen alapon a zsidóságnak is meg kellett volna békülnie a több mint 50 éve történt holokauszttal. De nem, õk új világvallást kreáltak belõle, örök bûnbakká, és adóssá téve Németországot, és Magyarországot is. A kilencgyermekes katolikus, hajdúsámsoni nagyapámat is elvitték kényszermunkára a németek, még sem fizetett senki sem kárpótlást az árváknak! Az elutasító indok az volt, hogy már vége a kárpótlásoknak! Tisztelt Magyar testvéreim!!! Mi közöm nekem, Önnek, és a gyermekeinknek a holocausthoz? Miért fizessek én az adómból izraeli állampolgároknak, immár sokadik kárpótlást egy olyan népirtásért, amelynek részleteit, és megtörténtét a mai napig sokan vitatják történész körökben is? (folytatás a 21. oldalon) jó ha figyelünk 17

18 interjú Szepessy Zsolttal Az alábbi cikkre a Hírhozó címû nyugdíjasoknak szóló hetilapban bukkantam, amelyben az újságíró Szepessy Zsolttal, Monok polgármesterével készített interjút. A riport elég terjedelmes formában, két részben jelent meg Kimondom a teljes igazságot címen. A sok hasznos mondanivalón túlmenõen én a cigánysággal foglalkozó részt emelem ki a riportból, amely azt bizonyítja, hogy vannak még hazánkban közszereplõk, akik nem csak néznek, hanem látnak is. Az alábbiakban betû szerint másolom ki az idevonatkozó részt a riportból. Nem hallgathatjuk el a vidék egy másik akut problémáját, a cigányság helyzetét sem. Az emberekben óriási feszültséget generál, hogy a cigány lakosság ki kell végre mon-dani népszaporulata olyan mértékû, hogy vidéken már szinte mindenütt több cigánygyer-mek születik, mint magyar. Nálunk az elsõ osztályban két magyar gyermek tanul. Jövõre Kos-suth Lajos szülõfalujában viszont nem lesz az elsõ osztályban magyar tanuló, csak cigány. Az iskolánkban a gyerekek hatvan százaléka cigány, az óvodában ez a szám még magasabb. Míg mi fogyunk, a cigányság szaporodik... Ez az ország az én õseim országa, ezt az országot meg-örököltem a dédapámtól, és az a feladatom, hogy továbbörökítsem az unokámnak, de félek tõ-le, hogy hasonló népességi mutatók mellett nem tudom megtenni. Borzasztó belegondolni, hogy több ezer éves kultúrával és tudással rendelkezõ nemzet azért fog megszûnni vagy hát-térbe szorulni a saját országában, mert van egy olyan kisebbség, amelyet olyan helyzetbe hoztunk, hogy a szaporodásával túltegyen rajtunk. Ezért a kijelentéséért meg fogják kövezni. Lényegében azt állítja, hogy a cigányság egy magyarul beszélõ más nemzet. Odáig még senki nem ment, hogy a cigányság népszaporulatát okolja a bajokért. Engem megkövezhetnek, ki fogom mondani az összes igazságot. Nem bántón, sértõn vagy hazudva, de öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. A rendszerváltástól kezdve azért jutot-tunk idáig, mert hazudtunk egymásnak mindenrõl, és a hazugságnak ez az ára, hogy az ország óriási katasztrófa felé sodródik. A mai szociális ellátórendszer ugyanis egy számonkérés és követelmény megszabása nélküli rendszer. Csak egy példa: amikor az iskolánkban a tanárnõ a rendetlenkedõ cigánygyerekhez odafordult és megkérdezte, te mi akarsz lenni, az csak annyit mondott: segélyes. A fiúk általában pénzbehajtók, autóvagy vaskereskedõk akarnak lenni, a lányok pedig egy õsi mesterséget favorizálnak. A polgári foglalkozás meg sem fordul a fejükben. Ez döbbenetes. Nyilván nem igaz ez mindenkire. Persze hogy nem, de amíg az átlag magyar polgár dolgozik, adót fizet, áldozatot hoz, addig vannak olyan emberek, akik hagyják gyermekeiket korán teherbe esni, a születendõ gyerekekre pedig nem fordítanak semmi gondot, tehát újra a mi vállunkra raknak terheket. Ki kell végre mondani: ezek az emberek azért vállalnak gyermekeket, mert a gyerek a család megélhetésének alapja. Ha ezeket a problémákat nem tudjuk kezelni, borzasztó nagy bajba kerülünk. Mire gondol? Ha a jelenlegi tendenciák maradnak, húsz év múlva a Magyarországon élõ magyar és cigány lakosság aránya egyforma lesz, esetleg a romák aránya meg is haladja a magyarokét. És nézzük meg, mi történt Szerbiában Koszovóval: az albánok egyszerûen kiszorították a szer-beket a saját országukból, õsi földjükrõl. Az országunk egy második Trianonba szaladhat be-le, mert könnyen megeshet, hogy a cigányság lecsatol egy részt az országból, megalakít egy saját önálló államot, amihez az unió tapsol, hogy ez a demokrácia csodája, ismét egy új állam született. Ezzel a kijelentésével végtelen terhet vesz nyakába. Nyilván bal és jobboldalon is akad majd, aki elítéli az okfejtését. Nem fél? Mondhatják, hogy egy vidéki polgármester vizionál, de én látok tendenciákat, ismerek olyan falvakat, ahol a cigányság aránya már ma is százalék, és ez nem fog megállni. Abban azért szinte mindenki egyetért, hogy célként a cigányság integrálását kellene kitûznünk. De ez az eddigi módszerekkel nem megy. Meg kell változtatni a rendszert, lehetõséget kell biztosítani a magyar családoknak arra, hogy ne egy-két gyermeket vállaljanak, mert azzal a mi nemzetünk ki fog halni. Magyarország nem szegény, hiába sugallják ezt sokan, ez az or-szág az itt élõ embereket bõséggel és gazdagon el tudná tartani. Úgy gondolom, hogy minket szándékosan tartanak mélyszegénységben, de ezt a faggyút fel kell olvasztani, a gazdaságunkat fel kell fûteni, és olyan közgondolkodást kell terjeszteni, hogy egy magyar család bátran vállaljon gyermeket. A magyar dolgos nép, de látni kell: a huszonnegyedik óra elõtt járunk pár másodperccel. Eddig a riport. Mindenki értékelje úgy ahogy akarja, de azt tudomásul kell venni, hogy a pol-gármester a mai magyar valóságról beszélt akár tetszik, akár nem. Német lapszemle Panorama (Daserste.ndr.de/panorama) A közszolgálati televízió egyes csatornájának riportmûsora Megfélemlítés a gettóiskolában németek kisebbségben címû tudósításában foglalkozik az elnyomott bennszülöttek sorsával. Michael 8 éves és kirekesztett az osztályában. Berlin egyik legproblémásabb negyedében németként õ alkotja a törpe kisebbséget írja a Panorama. A tanulók 96 százaléka bevándorló. A szünetben sokszor megverték már és azzal gúnyolták, hogy keresztény. A 15 éves Johnny legszívesebben elköltözne. A 9 éves Celina azt meséli, a szülei azt tanácsolták, tanuljon meg arabul, mert így védekezhet. Fordított diszkrimináció egy új jelenség azokban a városnegyedekben, ahol egyre kevesebb német és egyre több bevándorló él. 18 jó ha figyelünk

19 Mint ismeretes, az uniós csatlakozással nemzeti kereteink megszûntek. Tradicionális közigazgatásunk utolsó maradványait, a vármegyerendszert éppen napjainkban számolják fel. Hazánkat Brüsszelbõl vezényelt komprádor kormányzat irányítja egy kisebbség nevében. A Vajk-István akaratából hazánkra szabadított külföldi csõcselék uralma óta ilyen vészhelyzetben csak a Habsburg abszolutizmus korszakaiban és a kommunista terror idején volt hazánk és nemzetünk. Siralmas állapotunkat a világfolyamatok további tragikus elemekkel terhelik. Mi várható az évtized végéig?... A világban: Egyre mélyülõ és általánossá váló energiaválság Az energiatermelés, közlekedés, autóipar és szolgáltatás, idegenforgalom hanyatlása Államcsõdök, az államadósságok törlesztésének felfüggesztése A fedezetlen értékpapír-láncok és valuta-rendszerek összeomlása, bankcsõdök A multinacionális vállalatok szétbomlása a munkanélküliség %-ra nõ Az ún. demokratikus szabadságjogokat korlátozzák látens hadiállapot állandósulása Kísérlet a világ fosszilis energiabázisaival rendelkezõ régióinak teljes gyarmatosítására Klímaátalakítások a sarkvidéki és tengeri olaj- és szénmezõk feltárása, ökológiai világkatasztrófa, új világjárványok: Menekültáradat a világ lakható részein átrajzolódnak az etnikai térképek A nemzeti mozgalmak felerõsödnek, az Európai Unió átmenetileg a nyílt diktatúra irányába tolódik, majd felbomlik; idegenek elleni pogromok világszerte Amerikában szeparatista faji mozgalmak támadnak, s az USA több darabra hullik, világhatalmi szerepe csökken, az Új Világrend intézményei megszûnnek, fokozatosan impotenssé válnak; Ebben a helyzetben alapvetõen két sors- és jövõkép között választhatunk: - A szétbomló Új Világrend intézményei mellett a liberális kormányzat utolsó csatlósaként kitart. A gazdasági válság tovább mélyül, felfüggesztik, illetve erõsen korlátozzák az ún. demokratikus - és nemzetjogokat. A vidék elszegényedik, s a városok lepusztult panel-lakótelepein hatalmas nyomornegyedek alakulnak ki. Hatalmas menekült tömegek befogadására kényszerül az ország a városok külsõ és belsõ menekülttáborokká válnak. Ezzel párhuzamosan feltámad az etnikai szeparatizmus önálló nemzetiségi autonóm övezetek alakulnak. A magyarság kisebbségbe kerül saját hazájában: a magyar mellett új hivatalos állami nyelvek jelennek meg magyarüldözések. Végül Magyarország önálló állami léte megszûnik és területét a felbomló Európai Unió újjászületõ nemzetállamai egymás között felosztják. Hangsúlyozom, hogy mindezt május 01-jén, azaz éppen 6 éve látta és láttatta az Ébredés Mozgalom A nemzeti és vallási megújulásért szervezõdött szövetség, amely Ígéret hava l-i vezetõségi értekezletén hozott elvi határozatot nemzeti önvédelmi feladataink újrafogalmazásáról. Ezt írták akkor: Mindezt az tette szükségessé, hogy április 12-én a magyarországi lakosság 36 %-a igent mondott Magyarország EU-integrációjára, s ezzel jóváhagyta az 1990-ben új módszerekkel felgyorsított hon-kiárusítás folyamatát és a közhatalomban egymást váltó négy komprádor-adminisztráció internacionalista politikáját, egyszersmind kinyilvánította, hogy jövõjét nem nezeti keretekben képzeli el. A népszavazás eredménye szerint a nemzetállami kereteink, életterünk, valamint természeti és humán erõforrásaink megvédésében érdekelt öntudatos magyarság számaránya nem éri el az összlakosság 6 %-át, azaz keveseb, mint a két legjelentõsebb hazai kisebbség: a zsidóság és a cigányság külön -külön. Választható sors- és jövõképünk: A jóléti társadalom álmának szétfoszlásával megerõsödik a magyarság faji összetartozás-érzése és nemzeti öntudata; a család szerepe megerõsödik, nemzeti érzelmû tanítóink és vezetõink befolyása megnõ. Nemzeti érdekvédelmi szervezetek, önvédelmi csoportok alakulnak. A falvakban földfoglalásokra, a városokban idegenellenes megmozdulásokra kerül sor. A külföldi cégeknél munkástanácsok veszik át az irányítást. Nemzeti kormány kerül hatalomra és fokozatosan jobbra tolódik. A tradicionális nemzeti jobboldal gazdasági és politikai szerephez jut; ezzel elkezdõdik az a gazdasági és társadalom-átalakítási folyamat, amit a történelem majd Negyedik honfoglalásként és államalapításként fog számontartani. Mozgalmunk felismerte, hogy ebben a sorsdöntõ helyzetünkben csak Istenünk szavában és védelmében bízhatunk, aki egykor, hasonló vészhelyzetünkben e szavakkal üzent választott népének: Fogjátok erõsen egymás kezét és ne féljetek! én veletek vagyok, de összefogott erõtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak. Fohász: Világot Teremtõ Istenünk, Hadaink Ura, ki õseinket népeddé választottad, s Tanítóinkként, Vezéreinkként testet öltve közöttünk, bennünket egykor a Tudás Népévé és világok urává tettél, kérünk, fordítsd felénk arcodat! Adj Erõt, hogy tehessük a Jót, s szolgálhassuk Törvényedet! Anahyta, Boldogasszony Anyánk, ki az Égbõl szálltál közénk, hogy életet adj Hunor és Magyar népének és Világ Tanítójának, töltsd belénk õseink nagy lelkét, hogy megvilágosodjunk, magunkra találjunk és újra megtaláljuk oltáraidat! Add, hogy oltáraid szent ligetei ismét népünk gyülekezõ helyei, nemzeti újjászervezõdésünk bázisai legyenek! Áldás Napistentõl mindazoknak, akik ezt az üzenetet hallják és megértik! Ennek az Elvi határozatnak a folytatását még ma továbbítom. Most ennyi idõm adódott a jelzésértékû írás elküldésére. Az Ébredés Mozgalom vezetõje akkoriban Erdey Zoltán volt, Várgesztesen él(t?). Mindezt most leírni azért éreztem fontosnak, mert megdöbbentõ volt újraolvasnom a most hat éve hozzám is eljutott határozatot, amit valóban a véletlen adott a kezembe. Reménytkeltõ abban az értelemben, hogy vannak az országunkban olyan mozgalmak, még ha nincsenek is a köztudatban, akik nagyon tisztán látták-látják az ország tragikus helyzetét, de nem dobolják világgá a médiákban, nem állnak pénzes háttérerõk mögöttük. Jelzi viszont azt, hogy igenis jelen vannak azok a szellemi és lelki erõk az országban, amelyek a magyar megmaradást tekintve több mint reménykeltõek. Õk a névtelenek, a nem nyomuló hangzatoskodók és hataloméhes nyomulók. Teszik csendben, lépésrõl lépésre a dolgukat lelkükben elhivatottan, érdek nélkül. (olvasónktól májusából) jó ha figyelünk 19

20 Az emberiség történelmét áttekintve, szomorúan konstatálhatjuk, hogy nagy múltja van a szavakkal való játszadozásnak, különösképpen a fogalmak tartalmi mondanivalójával történõ visszaélésnek. E téren különösképpen élen jártak a politikusoknak álcázott szemfényvesztõk, akik elvi síkon képesek Gizikébõl gõzekét varázsolni, a bornyúbul pedig tehenet világra hozatni. Ékes bizonyítékkal szolgálhatunk az utóbbi 20 évbõl is, a rádió és Tv archívumok özönébõl, továbbá az írott sajtó s egyéb termékek elõbányászásakor, az azt megelõzõ bõ 40 évbõl egyaránt. Ki mit mondott, írt egykoron és manapság? A különféle beszélgetõs mûsorok, sajtótermékek tehát napjainkban is bõséges tárházát adják a nézõ, hallgató, olvasó számára mindezekbõl, anélkül, hogy különösképpen meg kellene erõltetni magunkat a kutakodásban. Évszázadokra biztosítva van belõlük látni, hallani, olvasnivaló. De ne menjünk olyan messzire, maradjunk a leginkább kézenfekvõ napi aktualitásoknál, pl., a zsidó-holokauszt és cigánykérdés témakörénél, a rasszizmussal fûszerezve. Ez utóbbi különösképpen elnyerte tetszését a médiában dolgozó fizetett széltolóknak, akiknek semmi sem drága a tekintetben, hogy évtizedek óta, zavartalanul ontsák zavaros igéiket, a magyar nép s az országunk lejáratását illetõen. S lássatok csodát, a szemük nem rebben mind e-közben s nem akad emberfõ, aki végre a helyére tegye õkelméket -tisztelet a lámpással keresendõ és megtalálható kivételeknek-.és határozottan kiállva, leleplezze buzgolkodásuk hátterét. Ami a napnál világosabb. Vannak ugyanis körök a földgolyón, akik szeretik a könnyû megélhetést, a mások verítékével megtermelt javakat, különféle trükkös megoldásokkal, magukévá tenni. Részletekbe nem megyek bele, ezt azokra kell bízni, akiknek birtokában van minden bizonyíték, hogy arra alkalmas helyen és idõben ezeket a nyilvánosság elé tárják. Részemrõl a szándékos zavarkeltés egyik igen átlátszó, használóikat fehéren-feketén leleplezõ fõ forrását, a fogalmak átértékelõit szeretném jobb belátásra bírni, mert igen rossz úton járnak, ha úgy folytatják, ahogy megbízóik utasítják õket, vagy egyszerû önmentegetõ szokásuk életben tartásával próbálják védeni a védhetetlent. Maradva a legkirívóbb példáknál, nézzük mi a valóság a nemzetiségek elnevezését illetõen. Legtöbben a neo-liberálisok sorából, újabban az évszázadokkal ezelõtt a Kárpát-medencébe bevándorolt népcsoporttal, a cigánysággal operálnak elõszeretettel. Van é cigánybûnözés vagy nem? Roma é vajon a cigány magyarul, vagy nem? Szerintük egyre inkább kihangsúlyozottan nem, tehát olybá is vehetjük erõfeszítéseiket, hogy túl akarnak tenni Kazinczyn és erõszakos nyelvújítókként szándékoznak bevonulni a történelembe.anélkül,hogyerrefölhatalmazástkaptak volna bárkitõl, élen a Magyar Tudományos Akadémia erre illetékes tagozatával. Nem tudom hallott é errõl valaki, hogy megtörtént volna? Ha igen, kérem jelentkezzen. Nem szégyen az, ha nem vagyunk mindenrõl informálva. Jó pap is holtig tanul, tartja a közmondás. Ha tehát ilyen felhatalmazása nincs senkinek, akkor a mindenkori törvények érvényesek, tehát azt kell alkalmazni a gyakorlati életben, amely erre vonatkozóan használatos. Ha tévedek, elõre is bocsánatot kérek mindenkitõl, de úgy tudom, a cigány megnevezés az teljes mértékben elfogadott a magyar köznyelvben. Hogy e népcsoport tagjai egymás közt és akár nyilvánosan, miképpen nevezik önmagukat, ez rájuk tartozik. Ha romáknak, akkor legyen úgy, használják egészséggel, de engedtessék meg nekünk, hogy akik ragaszkodunk az évszázados hagyományainkhozésahivatalosmegnevezésükhöz, élhessünk törvény adta jogainkkal. Minden zavar- és hisztériakeltés nélkül. Fentiekbõl adódóan arra szeretném megkérni cigány származású honfitársainkat, hogy ne hagyják magukat csõbe húzni és vakvágányra terelni, közös dolgaink mielõbbi megoldása helyett, a szavakon történõ lovagolás elmérgesítésével megnehezíteni. Az ugyanis semmit nem segít rajtuk, azáltal nem lesz több a munkahelyük, a segélyük, semmit nem nõ az életminõségük, ha ágálnak a nevüket magyarul kimondókkal szemben. De attól sem, ha a roma megnevezést erõltetik úton-útfélen, és követelik használatukat minden komoly érv nélkül. Felesleges pánikot keltve. Ezzel azt hiszem ezt a témát minden józanul gondolkodó számára egyértelmûen lezárhatjuk s átadhatjuk a múltnak. Egy csontrágással kevesebb marad a közélet szennyezése tekintetében, ha meghajolnak a tények elõtt. Az õket is félrevezetõ, becsapó, hergelõ rétegek képviselõivel együtt. Legyünk optimisták, higgyünk a csodákban s a józan ész eljövetelének diadalában! Sõt, mutassunk példát a világnak. Rá fér más népekre is a tükörrel való szembenézés. Néhány szó a rasszizmus vádjáról, amellyel kapcsolatosan szintén bõ terjedelemben olvashatunk az elmúlt 20 év során, komolynak tartott, vélt, hitt emberek szájából, tollából is. Mi ez a hisztériakeltés népünk ellen? Nem más, mint alattomos, szándékosan megtévesztõ, haszonlesõ, minden komoly indok nélküli vaklármakeltés. Örökös hivatkozás olyan eseményekre, amelynek jelen korunkban semmi meggyökerezõdött alapja nincs. Ha valaki ilyet talál, úgyszintén megkérem, jelentkezzen. Jómagam épp a II. VH. után születtem, nem emlékszem sem az általános iskolában, sem a gimnáziumi- felsõfokú tanulmányaim során, hogy Rákosi és Kádár oktatáspolitikája ilyen eszmerendszer követõivé kívánta volna nevelni az akkori jövõ generációját. Minket és sorstársainkat, akik már jóval túl vagyunk a hatodik X-en. Mirõl beszélnek a bennünket rágalmazók??? Tudatában vannak mondanivalójuk tartalmi hiányosságainak? Vagy csak a szájuk jár? Vajon kiknek a biztatására? Hol hallják, látják e kitalált meséket, bizonyítékok nélkül? A mindenkori, széles körben alkalmazott provokátoraik igénybevételével megerõsítve, vagy inkább önmagukat leleplezve. Eltalálták, a média harcosok jól kiképzett, gátlástalanul szemforgató, a kettõs mércét folyamatosan alkalmazó mûködése által. S ezt szajkózzák, ismételgetik velük egy kórusban, a megtévesztettek kara, anélkül, hogy utánanéznének a realitásokon álló valóságnak. Vakhittel követve életük megrontóit. Mer ugyi láttam, hallottam a.-ban, -ben,- nem sorolom föl azon médiákat, amelyeket jól ismerünk ezen áldásmentes tevékenységükrõl. Jól tudja azokat mindenki, aki figyelemmel kíséri ténykedésüket és lát is belõle valamit, nemcsak nézi. Magyarul, fölfogja mi miért hangzik, látszik úgy, ahogy? Zsidókérdés. E téren szintén komoly szemléletváltásra van szükség. Egyszerû ténykérdés, a zsidóság is bevándorolt e tájékra, a Kárpát-medencébe, hasonlóképpen a cigánysághoz. Ezek szerint õket is a nemzetiségek sorába kell bejegyezni. Akár tetszik ez egyeseknek köreikbõl, akár nem. Olyan törvényt kell hoznunk, hogy minden népcsoport tagsága, köteles alávetni magát a többi, országunkban HAZÁT lelt néppel, népcsoporttal, nemzetiséggel kapcsolatos elõírásoknak. A magyarországi zsidóságnak is. Kötelezõvé téve egyébként minden itt lakónak, minden embertársunknak, bátran vallja be származását, mert azon nincs semmi szégyellnivaló. Ne rejtõzködhessen el senki -látszatparaván mögé- hová tartozik, mit hozott magával elei által, örökségül? Hisz azzal csak gazdagodunk, színesítik a palettát, amit István királyunk is papírra vetett, Imre hercegnek írt intelmeiben. Micsoda? Ilyeneket leírni, kapják kezüket a fejükhöz egynéhányan, az érintettek közül. Bizony, kedves honfitársaim, ennek így kell történnie. Ha élhetõ országot akarunk fölépíteni, sallangmentesen. Helyére téve az eddig szõnyeg alá söpört dolgainkat. Bármennyire is hihetetlenek tûnik. Figyeljétek meg, lesz visszhangja e néhány 20 jó ha figyelünk