E L JAMES. A szabadság ötven árnyalata

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "E L JAMES. A szabadság ötven árnyalata"

Átírás

1

2 E L JAMES A szabadság ötven árnyalata Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012 A fordítás alapjául szolgáló mű E L James: Fifty Shades of Freed Fordította: Tótisz András

3 Para mi Mamá con todo mi amor y gratitud És az én szeretett apámnak Papa, minden nap hiányzol

4 Előszó Mami! Mami! Mami a padlón alszik. Már régóta alszik. A haját simogatom, mert ezt szereti. De nem ébred fel. Megrázom. Mami! Fáj a pocim. Éhes vagyok. Az a férfi nincs itt. Szomjas vagyok. A konyhában a mosogatóhoz húzok egy széket, és iszom. A víz kilöttyen a kék pulóveremre. Mami még mindig alszik. Mami, ébredj fel! Mozdulatlanul fekszik. Hideg. Odaviszem a plédemet, ráterítem, és lefekszem mellé a ragacsos, zöld szőnyegre. Mami még alszik. Van két játékautóm. Versenyeznek egymással a padlón, ahol mami még alszik. Azt hiszem, beteg. Keresek valami ennivalót. A hűtőben találok borsót. Hideg, lassan eszem. Fáj tőle a pocim. Elalszom mami mellett. A borsó elfogyott. A hűtőben van valami. Muris a szaga. Megnyalom, és hozzáragad a nyelvem. Lassan eszem. Undorító íze van. Iszom egy kis vizet. Játszom az autóimmal, aztán elalszom mami mellett. Mami olyan hideg, és nem ébred fel. Egy csattanás. Az ajtó. Betakarom mamit a takarómmal. Az a férfi jött. Bassza meg. Hát itt meg mi a fene történt? Ilyen egy őrült, kicseszett ribancot! Basszus! A kurva életbe! Húzz már előlem, te kis szaros! Belém rúg, és a padlónak csapódik a fejem. Ott fekszem mami mellett. Fáj a fejem. Egy rendőr néni van itt. Nem! Nem! Nem! Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám! Anyával maradok. Ne! Ne gyere közelebb! A rendőr néninél van a takaróm, és megfog engem is. Visítok. Mami! Mami! Az anyukámat akarom! Eltűntek a szavak. Nem tudom kimondani őket. Mami nem hall meg. Nincsenek szavaim. - Christian! Christian! - A lány hangja sürgető, és kihúzza őt a lidérces álomból, a kétségbeesésből. - Itt vagyok. Itt vagyok. Christian felébred, s Ana hajol fölé, a két vállát fogva rázza. Arcán gyötrelem, kék szeme tágra nyílt, könnyes. - Ana. - Szinte csak leheli, szájízét beszennyezi a félelem. - Itt vagy. - Persze, hogy itt vagyok. - Álmodtam. - Tudom. Itt vagyok, itt vagyok veled. - Ana - súgja a lány nevét. Ez a talizmán, amely megvéd a testét elöntő, fojtogató, fekete félelemtől. - Pszt! Itt vagyok. - A lány átöleli, védő burkába vonja, melege beszivárog a férfi testébe, visszaszorítja az árnyakat, visszaszorítja a félelmet. Ana a napsugár, a fény és az övé. - Kérlek, ne veszekedjünk. - Christian hangja rekedt. Magához szorítja Anát. - Oké. - A fogadalmak. Nincs engedelmesség. Képes vagyok rá. Megtaláljuk a módját. - A túláradó érzelmektől, a zavartól és a szorongástól hadarva buknak elő a szavak. - Igen. Így lesz. Mindig megtaláljuk a módját - suttogja a lány. Ajka máris a férfi ajkán, elnémítja őt, s visszahozza a jelenbe.

5 Első fejezet A nádfonatú napernyő rései között elégedett sóhajjal pillantok fel a legkékebb égboltra - nyárkék, mediterránkék. Christian lustán nyúlik el mellettem a napozóágyon. A férjem. Az én dögös, gyönyörű férjem félmeztelenül, levágott szárú farmerban olvas. A könyv a nyugati bankrendszer összeomlását jósolja, és úgy tűnik, letehetetlen. Még egyszer sem láttam Christiant ilyen mozdulatlannak. Inkább tűnik diáknak, minthogy az Egyesült Államok egyik vezető magánvállalatának elnök-vezérigazgatója legyen. Nászutunk utolsó állomásán, a monacói Beach Plaza Monte-Carlo strandján lustálkodunk a délutáni napon, bár nem a szállodában lakunk. Kinyitom a szemem, és a kikötőben horgonyzó Fair Ladyre nézek. Természetesen egy luxusjachton lakunk. A Fair Lady 1928-ban épült, s most felségesen lebeg a vízen, az öbölben horgonyzó jachtok királynőjeként. Innen olyan, akár egy lendkerekes gyerekjáték. Christian imádja, gyanítom, szeretné megvásárolni. De őszintén a férfiak meg az ő játékszereik! Hátradőlök, s miközben a Christian Grey mixet hallgatom az új IPodomon, elszenderedek a napsütésben, és felrémlik bennem a jelenet, amikor megkérte a kezem. Ó, az a mesébe illő leánykérés a csónakházban szinte érzem a mezei virágok illatát - Összeházasodhatnánk holnap? - mormogja Christian lágyan a fülembe. A mellére borulva fekszem a virágágyon a csónakházban, kielégülten a szenvedélyes szeretkezés után. - Hmm. - Ez most igen? - Kihallom a reménykedő csodálkozást a hangjából. - Hmm. - Vagy nem? - Hmm. Érzem, hogy vigyorog. - Nem következetes, Miss Steele. Én is elvigyorodom. - Hmm. Christian felnevet, magához szorít, és megcsókolja a fejem búbját. - Akkor holnap, Vegasban. Álmosan fölemelem a fejem. - Nem hiszem, hogy a szüleinket boldoggá tennénk vele. Ujja hegyével dobol meztelen hátamon, gyöngéden simogat. - Mit szeretnél, Anastasia? Vegast? Hatalmas esküvőt mindenféle cécóval? Mondd el. - Nem kell nagy csak a barátok és a család. - Felnézek rá, s meghat a ragyogó, szürke szemében látható csöndes könyörgés. Ő mit szeretne? - Oké - bólint. - Hol? Vállat vonok. - Csinálhatnánk itt? - kérdezi bizonytalanul. - A szüleid házában? Nem bánnák? Felhorkan. - Anyám a hetedik mennyországban lenne. - Oké. Akkor itt. Biztos vagyok benne, hogy anyám és apám örül majd neki. Megcirógatja a hajamat. Lehetnék még boldogabb? - Tehát megegyeztünk, hogy hol, most jöhet a mikor.

6 - Nyilván meg kell beszélnünk anyáddal. - Hmm. - Christian mosolya lehervad. - Egy hónapot kap. Túlságosan is kívánlak ahhoz, hogy többet várjak. - Christian, a tiéd vagyok. Már egy ideje a tiéd vagyok. De oké, legyen egy hónap. - Megcsókolom a mellkasát, lágy, szűzies csókkal, majd rámosolygok. - Megégsz - súgja Christian a fülembe, és felriaszt az álmodozásból. - Csak érted égek. - A legédesebb mosolyommal nézek rá. Alacsonyabban áll már a késő délutáni nap, eláraszt sugaraival. Christian elégedetten mosolyog vissza, és egyetlen gyors mozdulattal behúzza az ernyő árnyékába a napozóágyamat. - Elég a mediterrán napsütésből, Mrs. Grey. - Köszönöm az emberbaráti gesztust, Mr. Grey. - Örömömre szolgál, Mrs. Grey, és nem teljesen emberbaráti önzetlenség. Ha leégsz, nem érinthetlek. - Felvonja a szemöldökét, szeme jókedvűen ragyog. A szívem valósággal dagad. - De gyanítom, hogy ezt jól tudod, és magadban nevetsz rajtam. - Hogy én? Képesnek tartasz rá? - Ártatlanságot színlelek. - Nagyon is. Gyakran nevetsz rajtam, és többek között ezt is szeretem benned. - Lehajolva megcsókol, játékosan az alsó ajkamba harap. - Reméltem, hogy bekensz még napolajjal - duzzogom az ajkának. - Elég alantas munka, Mrs. Grey de ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza. Ülj fel! - utasít, és rekedtes a hangja. Teszem, amit mond, és Christian erős, hajlékony ujjai lassú, módszeres simításokkal bekennek napolajjal. - Ragyogóan szép vagy. Szerencsés ember vagyok - mormogja, mikor ujjai a mellemhez érve szétkenik a folyadékot. - Igen, az vagy, Mr. Grey. - A szempilláimon keresztül szemérmesen pislogok fel rá. - Jól áll neked a szerénység, Mrs. Grey. Fordulj meg, be akarom kenni a hátadat is. Mosolyogva fekszem hasra, ő pedig kikapcsolja a szemérmetlenül drága bikini pántját. - Mit szólnál, ha én is topless lennék, mint a többi nő a parton? - kérdem. - Haragudnék - feleli habozás nélkül. - Az sem tesz boldoggá, hogy most ilyen kevés ruha van rajtad. - Lehajol, és a fülembe súg. - Ne kísértsd a szerencsédet. - Ez provokáció, Mr. Grey? - Nem. Mindössze tényközlés, Mrs. Grey. Sóhajtva csóválom a fejem. Ó, Christian én birtokló, féltékeny, irányításmániás Christianom. Mihelyt elkészül, a fenekemre csap. - Megvagyunk, asszony. Csörögni kezd az örökké jelenlévő, örökké aktív BlackBerryje. A homlokomat ráncolom, Christian viszont mosolyog. - Csak az én szememnek, Mrs. Grey. - Játékosan, figyelmeztetőn vonja fel a szemöldökét, majd ismét a hátsómra paskol, és visszaül a nyugágyába, hogy fogadja a hívást. Belső istennőm dorombol. Talán este rendezhetünk neki egy kis műsort, amit csak ő láthat. Belső istennőm értő mosollyal néz, én pedig elvigyorodom a gondolatra, és folytatom a délutáni sziesztát. - Mam selle? Un Perrier pour moi, un Coca-Cola light pour ma famme, s il vous plaît. Et quelque chose a manger laissez-moi voir la carte.

7 Hmm Christian folyékony francia beszéde ébreszt. A napfényben megremeg a szempillám. Christian engem figyel, s egy libériás, fiatal nő elsiet. Tálcáját magasra emeli, magas, szőke lófarka ingerlően leng. - Szomjas vagy? - kérdi Christian. - Igen - motyogom álmosan. - Egész nap elnéznélek. Fáradt vagy? Elpirulok. - Nem sokat aludtam múlt éjjel. - Én sem. - Christian elvigyorodik, leteszi a BlackBerryjét, és feláll. A sortja kicsit lejjebb csúszik, és úgy lóg a csípőjén, hogy kilátszik alóla a fürdőnadrág. Aztán leveszi a sortot, és kibújik a papucsból. Elvesztem gondolataim fonalát. - Jössz úszni? - A kezét nyújtja, én pedig kábán pillantok fel rá. - Úszunk? - kérdi újra félrebiccentett fejjel. Vidám az arca. Amikor nem válaszolok, lassan megcsóválja a fejét. - Azt hiszem, szükséged van egy kis ébresztőre. - Hirtelen rám veti magát, felkap, én pedig visítok, inkább a meglepetéstől, mintsem félelmemben. - Christian! Tegyél le! - sikítom. - Csak a tengerben, bébi - kuncogja. Miközben Christian nevetve becipel a vízbe, a napozók lezser érdektelenséggel néznek bennünket, és most jövök rá, hogy ez annyira jellemző a franciákra. Átkarolom Christian nyakát. - Mégsem teszel le - nyögöm, s igyekszem elfojtani a nevetést. Elvigyorodik. - Ó, Ana, kicsim, hát semmit sem tanultál az alatt a rövid idő alatt, amióta ismerjük egymást? - Megcsókol, én pedig kihasználom a lehetőséget, a hajába túrok, két kézzel markolom, és visszacsókolom őt, nyelvem a szájába hatol. Christian élesen beszívja a levegőt, és hátradől. A szeme fátyolos, de óvatos is. - Tudom, miben mesterkedsz - suttogja, és lassan beleereszkedik a tiszta, hűvös vízbe. Magával húz, ajka ismét rátalál az enyémre. Hamarosan megfeledkezem a Földközi-tenger hűvösségéről, ahogy a férjemre tekeredek. - Azt hittem, úszni akarsz - mormogom a szájába. - Nagyon elvonod az ember figyelmét. - Christian fogai az alsó ajkamat súrolják. - De azt biztosan nem akarom, hogy Monte-Carlo derék polgárai lássák a feleségemet a szenvedély markában. Fogamat végighúzom az állán, borostája a nyelvemet csiklandozza. Tojok a derék monte-carlói polgárokra. - Ana - nyög fel Christian. A csuklójára tekeri a lófarkamat, és egy finom húzással hátrabiccenti a fejem. Csókokkal halmozza el feltárulkozó nyakamat. - Vigyelek mélyen a tengerbe? - zihálja. - Igen - súgom. Christian elhúzódik és lenéz rám, a tekintete meleg, vággyal teli, vidám. - Mrs. Grey, ön kielégíthetetlen és vakmerő. Miféle szörnyet teremtettem? - Egy neked való szörnyet. Kellenék neked, ha nem ilyen volnék? - Minden módon kellesz, ahogyan csak meg tudlak kapni, te is tudod. De nem most. Nem közönség előtt. - A part felé biccent. Tessék? És tényleg, a parton napozók közül néhányan már nem is tettetnek érdektelenséget, hanem érdeklődve figyelnek. Christian hirtelen elkapja a derekamat, és feldob a levegőbe, én pedig a vízbe pottyanok, a hullámok alá süllyedek, egészen a puha homokig. Köhögve, vizet köpködve, kuncogva merülök föl. - Christian! - korholom, és bosszúsan nézek rá. Azt hittem, szeretkezünk a tengerben megint kipipálunk

8 valamit, amit először csinálok. Az alsó ajkába harap, hogy elfojtsa a nevetést, erre lefröcskölöm, és ő visszafröcsköl. - Miénk az egész éjszaka - mondja, és úgy vigyorog, mint egy bolond. - Laters, bébi! - Lebukik a víz alá, aztán egy méternyire tőlem bukkan fel, majd könnyed, kecses csapásokkal úszni kezd. Távolodik a parttól, tőlem. Á, a játékos, kínzó Ötven! Leárnyékolom a szemem a nap elől, miközben utánanézek. Annyira incselkedő mit tehetnék, hogy visszafizessem ezt neki? Kiúszom a partra, és a lehetőségeket mérlegelem. Időközben megérkeztek az italok, gyorsan iszom egy korty diétás kólát. Christian már csak apró pötty a távolban. Hmm Hasra fekszem, kicsit babrálok a bikini pántjával. Leveszem a felsőt, és lazán Christian nyugágyára dobom. Tessék most már láthatja Mr. Grey, milyen merész vagyok. Ezt tűzd a kalapod mellé! Lehunyom a szemem, a nap kellemesen melengeti a bőrömet a csontjaimat, és elbóbiskolok a hőségben. Gondolataim az esküvőm napjához szállnak. - Megcsókolhatod a menyasszonyt - jelenti be Walsh tiszteletes. Ragyogó arccal nézek fel a férjemre. - Végre az enyém vagy - suttogja Christian, s a karjába vonva szűzies csókot lehel az ajkamra. Férjnél vagyok, Mrs. Christian Grey vagyok. És kába az örömtől. - Gyönyörű vagy, Ana - mormogja. Elmosolyodik, süt a szeméből a szerelem és valami sötétebb, valami forróság. - Senki más nem veheti le rólad ezt a ruhát, csak én, megértetted? - A mosolya már százfokos, olyan forró, ujjai végigsiklanak az arcomon, lángra lobbantva a vérem. Jesszusom, hogyan képes erre még itt is, amikor ennyien bámulnak minket? Némán bólintok. Remélem, senki nem hall bennünket. Walsh tiszteletes szerencsére tapintatosan hátralépett. Az ünneplőbe öltözött tömeg felé pillantok. Anyám, Ray, Bob és a Grey család. Mindenki tapsol, még Kate, a nyoszolyólányom is, aki döbbenetesen jól fest halványrózsaszín ruhájában, Christian bátyja mellett. Ki gondolta volna, hogy Elliot tanúként így kirittyenti magát? Mindenki arcán széles, ragyogó mosoly, Grace-t kivéve, aki kecsesen sír finom, fehér zsebkendőjébe. - Készen áll a partira, Mrs. Grey? - suttogja Christian, s azzal a szégyenlős mosolyával tekint rám. Istenien néz ki a fekete szmokingjában, az ezüstszínű mellényben, nyakkendővel. Annyira klassz. - Készen állok, mint mindig. - Ostoba vigyor terpeszkedik az arcomon. Később javában áll a bál Carrick és Grace igazán kitett magáért. Ismét fölállították a sátrat, az öböl felöli oldalakat nyitva hagyták, és gyönyörűen kidekorálták halványrózsaszínnel, ezüsttel, elefántcsonttal. Szép idővel vagyunk megáldva, a késő délutáni nap ragyog a vízen. A sátor egyik végében táncparkett van, a másikban pazar svédasztal. Ray meg az anyám egymással táncol, közben nevetgélnek. Keserédes érzés elnézni őket együtt. Remélem, Christian meg én tovább bírjuk. Nem is tudom, mit tennék, ha elhagyna. Az elsietett házasságnak hosszú a böjtje, kínoz a mondás. Kate áll meg mellettem. Annyira szép a hosszú selyemruhában. Homlokráncolva néz rám. - Hé, állítólag ez életed legboldogabb napja - korhol. - Az is - suttogom. - Ó, Ana, mi a baj? Anyádat nézed Rayjel? Szomorúan bólintok. - Olyan boldogok. - Külön boldogabbak. - Kétségeid vannak? - kérdi Kate riadtan.

9 - Nem, dehogy. Csak annyira szeretem. - Megmerevedek, és valahogy képtelen vagyok megfogalmazni a félelmeimet, de nem is akarom. - Nyilvánvalóan rajong érted, Ana. Elég szokatlanul indult a kapcsolatotok, tudom, de láttam, milyen boldogok voltatok az elmúlt hónapban. - Megfogja, megszorítja mindkét kezem. - Most már különben is késő - teszi hozzá vigyorogva. Kuncogok válaszul. Kate mindig rámutat arra, ami nyilvánvaló. Most pedig a Katherine Kavanagh-féle Különleges Ölelésbe von. - Minden rendben lesz, Ana. És ha Christian csak a hajad szálát is meggörbíti, nekem kell felelnie. - Elenged, rávigyorog valakire, aki mögöttem áll. - Szia, bébi! - Christian meglepetésemre átkarol és megcsókolja a halántékomat. - Kate - üdvözli a barátnőmet. Még mindig hűvösen viselkedik vele, pedig már másfél hónap is eltelt a vita óta. - Szia, Christian! Megyek, megkeresem a tanúdat, mellesleg ő az én támaszom is. - Ránk mosolyog, és elindul Elliot felé, aki Ethannel, Kate bátyjával és José barátunkkal iszik. - Ideje mennünk - mormogja Christian. - Máris? Ez az első buli az életemben, ahol nem bánom, hogy én vagyok a figyelem középpontjában. - Feléje fordulok. - Meg is érdemled. Csodálatosan nézel ki, Anastasia. - Ahogyan te is. Elmosolyodik, meleg az arca. - Jól áll neked ez a szép ruha. - Ez a régi jószág? - Szégyenlősen elpirulok, és az egyszerű, testre simuló esküvői ruha finom csipkeszegélyét babrálom. Kate anyja tervezte nekem. Imádom, ahogy a csipke végighúzódik a váll alatt. Szemérmes, mégis csábító. Legalábbis remélem, hogy az. Christian lehajol és megcsókol. - Menjünk. Nem akarok osztozni rajtad ezekkel az emberekkel. - Elmehetünk a saját esküvőnkről? - Ez a mi bulink, bébi, most azt csinálunk, amit csak akarunk. Felvágtuk a tortát. És ebben a pillanatban szeretnélek megszöktetni, hogy csak az enyém legyél. - Egy életen át a tiéd leszek, Mr. Grey - kuncogom. - Örömmel hallom, Mrs. Grey. - Ó, hát itt a szerelmespár? Magamban felnyögök Grace édesanyja ránk talált. - Christian, drágám, még egy tánc a nagymamáddal? Christian a száját biggyeszti. - Hát persze, nagymama. - És te, szépséges Anastasia, menj, tegyél boldoggá egy vénembert. Táncolj Theóval. - Theo, Mrs. Trevelyan? - Trevelyan nagypapa. És azt hiszem, szólíthatsz nagyinak. Aztán jó lesz, ha ti ketten komolyan nekiláttok, hogy dédunokáim legyenek. Már nincs sok időm. - Affektált mosollyal néz ránk. Christian rémülten pislog. - Gyere, nagymama - mondja, és kézen fogva a táncparkettre vezeti. Szabályosan duzzogva néz vissza rám, a szemét forgatja. - Laters, bébi. Elindulok Trevelyan nagypapa felé, de José áll meg mellettem. - Nem kérek még egy táncot. Már így is túl sok idődet követeltem magamnak a parketten boldog vagyok, hogy boldognak látlak. De komolyan mondom, Ana, ha szükséged lesz rám én itt leszek. - Köszönöm, José. Jó barát vagy. - Komolyan gondolom. - Sötét szeméből süt az őszinteség.

10 - Tudom, hogy komolyan gondolod. Köszönöm, Jos. És most, ha megengeded, itt hagylak. Randim van egy öregemberrel. José zavartan ráncolja homlokát. - Christian nagyapja - világosítom fel. Elvigyorodik. - Sok szerencsét hozzá, Annie. Sok szerencsét mindenhez. - Kösz, José. Táncolok Christian most is elbűvölő nagyapjával, majd megállok a franciaablaknál, és nézem, mint bukik le lassan Seattle felett a nap, s vet narancs és akvamarin árnyékokat az öbölre. - Menjünk! - sürget Christian. - Át kell öltöznöm. - Megfogom a kezét, az a szándékom, hogy magammal viszem őt az emeletre. Christian a homlokát ráncolja. Nem érti, mit akarok, és gyengéden megállít. - Azt hittem, te akarod levenni rólam a ruhát - magyarázom, erre felcsillan a szeme. - Így is van. - Huncut vigyorral néz rám. - De nem itt vetkőztetlek le. Nem indulnánk el, amíg nem is tudom - Legyint, s bár nem fejezi be a mondatot, egyértelmű, hogyan érti. Elpirulok, és elengedem a kezét. - És a hajadat sem engedd le - mormogja sötéten. - De - Semmi de, Anastasia. Szép vagy, és én akarlak levetkőztetni. Ó. A homlokom ráncolom. - Hozd magaddal az úti ruhád - utasít. - Szükséged lesz rá. Taylor becsomagolta a nagybőröndöt. - Oké. - Vajon mit tervezhet? Nem árulta el, hová megyünk. Szerintem senki nem tudja. Sem Mia, sem Kate nem tudta kiszedni belőle. Anyám és Kate felé fordulok, akik a közelben ácsorognak. - Nem öltözöm át. - Tessék? - hökken meg anyám. - Christian nem akarja. - Úgy rándítok vállat, mintha ez mindent megmagyarázna, de anyám homlokán összeszaladnak a ráncok. - Nem fogadtál engedelmességet - emlékeztet kedvesen. Kate próbálja köhögésnek álcázni a horkanást. Összehúzom a szemem, úgy nézek rá. Neki meg anyámnak sejtelmük sem lehet, mit veszekedtem Christiannal emiatt. Nem is akarom felmelegíteni ezt a veszekedést. Jesszusom, Ötven árnyalatom duzzog és lidérces álmai vannak. Kijózanító az emlék. - Tudom, anya, de tetszik neki ez a ruha, és szeretnék örömet okozni neki. Meglágyul az arca, Kate pedig a szemét forgatja, és bölcsen visszavonul. Kettesben maradunk anyámmal. - Csodálatosan nézel ki, drágám. - Carla gyöngéden a helyére tesz egy kósza tincset, és végigsimít az államon. - Olyan büszke vagyok rád. Boldoggá fogod tenni Christiant. - És magához ölel. Ó, anya! - El sem hiszem, milyen felnőttnek látszol most. Új életet kezdesz Csak azt ne feledd, hogy a férfiak egy másik bolygóról valók, és minden rendben lesz. Kuncogok magamban. Christian egy másik univerzumból való. Ha anyám tudná - Kösz, anya. Ray csatlakozik hozzánk, kedvesen mosolyog mindkettőnkre. - Gyönyörű királylányt hoztál a világra, Carla - mondja, s a szeméből süt a büszkeség. Remekül néz ki a fekete szmokingban és halványrózsaszín mellényben. Könnyek szúrják a szemem. Jaj, ne mostanáig megúsztam a sírást. - Te pedig nézted, mint nő föl, és segítetted, Ray. - Carla hangja szomorkás. - Szerettem minden egyes percét. Átkozottul csinos menyasszony vagy, Annie. - Ray a fülem mögé dugja ugyanazt az elszabadult hajtincset.

11 - Ó, apa - Elfojtom a sírást, Ray pedig a maga szemérmes módján, kurtán megölel. - És átkozottul jó feleség leszel - suttogja, és rekedt a hangja. Mire elenged, Christian már újra mellettem van. Ray melegen rázza meg a kezét. - Vigyázz a kislányomra, Christian. - Ez a szándékom, Ray. Carla. - Biccent a nevelőapám felé, és megcsókolja anyámat. A vendégek hosszú, emberi folyosót alkotnak, ezen keresztül vonulhatunk a kijárathoz. - Készen állsz? - kérdi Christian. - Igen. Kézen fogva vezet a magasba nyújtott karok alatt. A vendégek jó szerencsét kívánnak, gratulálnak, és rizsszemek hullnak ránk. A folyosó végén Grace és Carrick mosolyog. Mindkettőnket megölelnek, megcsókolnak. Grace-t elöntik az érzelmek, mi pedig sietve búcsúzunk. Taylor odakint vár, hogy gyorsan elmenekítsen minket az Audi SUV-val. Christian kitárja előttem a kocsi ajtaját, én pedig megfordulok, és az összesereglett fiatal nők felé hajítom a rózsaszín és fehér rózsákból álló csokromat. Mia emeli diadalmasan a magasba, és fülig ér a szája. Becsusszanok a SUV-ba, nevetnem kell, hogy Mia ilyen arcátlanul elkapta a csokrot. Christian közben lehajol, és felemeli a ruhám szegélyét. Amint biztonságban a kocsiban ülök, búcsút int a várakozóknak. - Gratulálok, uram - mondja Taylor, amikor nyitja neki az ajtót. - Köszönöm, Taylor - feleli Christian, és elhelyezkedik mellettem. Amikor Taylor elhúz a járda mellől, vendégeink rizsszemekkel dobálják a kocsit. Christian megfogja a kezem, és megcsókolja az ujjperceimet. - Eddig minden rendben, Mrs. Grey? - Eddig minden csodálatos, Mr. Grey. Hová megyünk? - Sea-Tac - feleli egyszerűen, és akár egy szfinxé, olyan a mosolya. Hmm vajon miben mesterkedik? Taylor nem az indulási terminálhoz hajt, amire számítok, hanem egy biztonsági kapun át egyenesen a betonra. Mi van? Aztán meglátom a gépet. Grey Enterprises Holdings, Inc., a felirat nagy, kék betűkkel virít a törzsén. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy már megint helytelen célra használod a cég tulajdonát? - Hát, remélem, Anastasia - vigyorog Christian. Taylor megállítja az Audit a géphez felvezető lépcső aljánál, és ugrik, hogy kinyissa Christian ajtaját. Rövid megbeszélés után Christian nyitja ki az én ajtómat, majd ahelyett, hogy hátralépve helyet adna, hogy kiszállhassak, behajol és kiemel. Hűha! - Mit művelsz? - cincogom. - Átemellek a küszöbön - feleli. - Ó! - Azt nem otthon szokták? Könnyedén visz fel a lépcsőn, Taylor pedig a kisbőröndömmel követi. A gép ajtajánál hagyja, majd visszatér az Audihoz. A fedélzeten felismerem Stephant, Christian pilótáját. Egyenruhában van. - Üdv, a fedélzeten, uram, Mrs. Grey. - Mosolyog. Christian letesz, és kezet ráz vele. Stephan mellett sötét hajú nő áll. Mennyi idős lehet? Talán a harmincas évei elején jár, szintén egyenruhát visel. - Gratulálok mindkettejüknek - folytatja a pilóta. - Köszönöm, Stephan. Anastasia, Stephant már ismered. Ma ő a kapitányunk, a hölgy pedig Beighley, első tiszt. A nő elvörösödik, amikor Christian bemutatja, és szaporán pislog. Nagy a kísértés, hogy a szemem forgassam. Még egy nőszemély, akit teljesen elbűvöl a túlságosan is jóképű férjem.

12 - Örülök, hogy megismerhetem - ömleng Beighley. Kedvesen mosolygok rá, elvégre a férfi az enyém. - Minden előkészülettel megvagyunk? - kérdi Christian, én pedig körülnézek a kabinban. A belseje csupa világos juhar és krémszínű bőr. Nagyon szép. Egyenruhás fiatal nő áll a kabin másik végében, igen csinos barnahajú lány. - Minden rendben. Innentől Bostonig jó időnk lesz. Boston? - Turbulencia? - Boston előtt nem várható. Shannon felett van egy front, ahol zötyöghetünk kicsit. Shannon? Írország? - Értem. Hát, remélem, átalusszuk - mondja Christian tárgyilagosan. Alusszuk? - Indulunk, uram - jelenti be Stephan. - Natalia gondjaira bízzuk önöket, ő a légi kísérőnk. - Christian a lány felé pillant, és a homlokát ráncolja, de mosolyogva fordul vissza Stephan felé. - Remek. - Megfogja a kezem, és az egyik pazar bőrüléshez vezet. Vagy tizenkettő lehet a gépen. - Ülj le - mondja. Leveszi a zakóját, kigombolja a finom brokátmellényt. Két különálló, egymással szembe fordított székbe ülünk, amelyek között lakkozott asztalka áll. - Üdvözlöm önöket a fedélzeten, uram, asszonyom, és gratulálok. - Natalia terem mellettünk, egy pohár rózsaszín pezsgővel kínál minket. - Köszönöm - bólint Christian, a lány pedig udvarias mosollyal visszavonul a konyhába. - A boldog házaséletre, Anastasia! - emeli Christian a poharát az enyémhez, és koccintunk. Csodás a pezsgő. - Bollinger? - kérdem. - Pontosan. - Amikor először ilyet ittam, teáscsészében kaptam. - Elvigyorodom. - Nagyon jól emlékszem arra a napra. A diplomaosztód volt. - Hová megyünk? - Nem bírom tovább visszafojtani a kíváncsiságot. - Shannonba - feleli Christian, és izgatottan csillog a szeme. Olyan, akár egy kisfiú. Írországba? - Írországba megyünk! Ott tankolunk - teszi hozzá. Heccel. - Aztán? - sürgetem. Még jobban vigyorog, és a fejét rázza. - Christian! - Londonba - mondja. Feszülten figyel, igyekszik felbecsülni a reakciómat. Eláll a lélegzetem. Szent tehén! Azt hittem, talán New Yorkba megyünk, vagy Aspenbe, talán a Karibtengerre. El sem hiszem. Egész életemben arra vágytam, hogy lássam Ang-liát. Valósággal sugárzom, izzom a boldogságtól. - Aztán Párizsba. Tessék? - Aztán Dél-Franciaországba. Hűha! - Mindig is arról álmodtál, hogy eljutsz Európába - mondja lágyan. - Valóra akarom váltani az álmaidat, Anastasia. - Te vagy a megvalósult álmom, Christian. - Ahogyan ön az enyém, Mrs. Grey - suttogja. Ó, istenem - Kapcsold be az övet. Vigyorogva engedelmeskedem.

13 A gép gurulni kezd a kifutópályán, mi pedig pezsgőt kortyolgatva, vigyorogva nézzük egymást. El sem hiszem. Huszonkét éves koromban elhagyom az Egyesült Államokat, és Európába megyek - ráadásul Londonba. A felszállás után Natalia tölt még pezsgőt, és felszolgálja az esküvői lakománkat. És micsoda lakoma! Füstölt lazac, majd fogoly roston, zöldbab salátával és dauphinoise burgonyával, s mindezt a hatékony Natalia készítette el. - Desszert, Mr. Grey? - kérdezi. Christian a fejét rázza, és alsó ajkán végigsimítva kérdő pillantást vet rám. Sötét, kiismerhetetlen az arca. - Köszönöm, nem - mormogom. Nem tudom elszakítani a szemem az övétől. Christian ajka titokzatos kis mosolyra húzódik, és Natalia visszavonul. - Helyes - morogja Christian. - Téged kívánlak desszertnek. Ó itt? - Gyere - mondja. Feláll az asztaltól, és a kezét nyújtva a kabin hátsó része felé vezet. - Itt fürdőszoba van - mutat egy kis ajtóra, majd egy rövid folyosón vezet a végében nyíló ajtóhoz. Jesszusom hálószoba. Krém és jávorfa színű a kabin, a kis dupla ágyon arany és sötétszürke párnák. Nagyon kényelmesnek látszik. Christian felém fordul, s a karjába vonva néz le rám. - Úgy gondoltam, töltsük harmincötezer láb magasan a nászéjszakánkat. Ezt még sosem csináltam. Még egy első. Tátott szájjal meredek rá, zakatol a szívem a Mile High Club[1]. Hallottam már erről. - De először meg kell szabadulnom ettől a mesés ruhától. - Christian szeméből süt a szerelem és valami még sötétebb érzelem, valami, amit szeretek valami, ami belső istennőmet szólítja. Eláll a lélegzetem tőle. - Fordulj meg! - Christian hangja immár halk, de tekintélyt parancsoló, s átkozottul izgató. Hogy képes ennyi ígéretet sűríteni két szóba? Boldogan engedelmeskedem, és keze a hajamhoz ér. Óvatosan húzza ki egyenként a hajtűket, ügyes ujjaival könnyen boldogul a feladattal. A hajam a vállamra omlik, egyenként hullanak a tincsek, takarják el a hátam és a mellemet. Próbálok mozdulatlanul állni, nem mocorgok, de sajgón vágyom az érintését. A hosszú, fárasztó és izgató nap után kívánom őt - tetőtől talpig. - Olyan szép a hajad, Ana. - Szája egészen közel van a fülemhez, érzem a leheletét, bár nem ér hozzám az ajka. Mi-után a hajamban nincs több tű, beletúr, finoman masszírozza a fejbőrömet ó, istenem Lehunyom a szemem, és átadom magam az érzésnek. Christian ujjai lejjebb siklanak, a hajamnál fogva hátrabiccenti a fejem, s föltárulkozik a nyakam. - Az enyém vagy - zihálja, és fogával gyengéden húzza a fülcimpámat. Felnyögök. - Csitt! - korhol. Félresöpri a hajamat, és a ruha csipkés szegélyét követve végigsimít a hátamon, egyik vállamtól a másikig. Borzongok a várakozástól, ő pedig gyengéd csókot lehel a hátamra, a ruha legfelső gombja fölé. - Olyan szép - mondja, és fürgén gombolja ki az első gombot. - Én vagyok ma a legboldogabb ember. - Kínzó lassúsággal végez a gombokkal, s halad lefelé a hátamon. - Annyira szeretlek. - Csókokkal halmoz el a nyakszirtemtől a vállam széléig, és halkan suttog a csókok között. - Nagyon kívánlak benned akarok lenni az enyém vagy. Minden egyes szó megrészegít. Lehunyom a szemem, és félrebiccentem a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz, és átengedem magam a varázslatnak, amit Christian Grey, a férjem jelent. - Az enyém - suttogja ismét. Lehúzza a ruhát a karomon, s az elefántcsont színű selyem és csipke felhőként hullik a lábamhoz. - Fordulj meg - súgja, és hirtelen rekedtes a hangja. Megfordulok, és Christian lélegzete elakad. Testhez álló, vöröses rózsaszín szaténfűzőt viselek harisnyatartóval, hozzáillő csipkés bugyival, és fehér

14 selyemharisnyával. Christian pillantása mohón siklik végig a testemen, de egy szót sem szól. Csak vágyakozástól tágra nyílt szemmel mered rám. - Tetszik? - suttogom, és érzem, hogy szégyenlős pír terül el az arcomon. - Több mint tetszik, bébi. Szenzációsan nézel ki. - A kezét nyújtja, én pedig megfogom, és kilépek a ruhámból. - Ne mozdulj - mormogja, és anélkül, hogy elsötétedő pillantása elszakadna az enyémtől, középső ujjával végigsimít a mellemen, majd a fűző vonalán. Kapkodva veszem a levegőt, ő pedig ismét a mellemen folytatja útját, ujja kínzó bizsergést kelt a gerincemben. Abbahagyja, és mutatóujját a levegőben forgatva jelzi, hogy forduljak meg. Neki most bármit megtennék. - Állj - mondja. Az ággyal szemben állok, háttal neki. Christian átkarolja a derekamat, magához húz, orrát a nyakamhoz érinti. Gyengéden fogja a mellem, játszik vele, hüvelykujja úgy köröz a bimbók körül, hogy nekifeszülnek a fűzőnek. - Az enyém - suttogja. - A tiéd - lihegem. Magára hagyja a mellem, keze lesiklik a gyomromon át a hasamra, majd tovább a combomra, hüvelykujja a nemi szervemet súrolja. Elfojtok egy nyögést. Christian ujjai most a harisnyatartóval babrálnak, sorban kioldja mindegyik pántot. A keze most a hátsómra téved. - Az enyém - szakad ki belőle. Tenyere a fenekemre tapad, ujjhegye a nemi szervemhez ér. - Ó! - Pszt. - Keze a combom hátsó részére siklik, ott is kikapcsolja a harisnyatartót. Lehajol, és elhúzza az ágytakarót. - Ülj le. A rabja vagyok, teszem, amit mond, ő pedig a lábam elé térdel, és finoman lehúzza a fehér esküvői Jimmy Choo cipőket. A bal harisnya következik, lassan hámozza le, hüvelykujja végigsiklik a lábamon ugyanezt teszi a másik harisnyával is. - Mintha a karácsonyi ajándékomat csomagolnám ki. - Hosszú, sötét pilláin át rám mosolyog. - Egy olyan ajándékot, amit már megkaptál. Helytelenítőn ráncolja a homlokát. - Ó, nem, bébi. Ez alkalommal igazán az enyém. - Azóta a tiéd vagyok, Christian, amióta igent mondtam neked. - A két kezembe fogom szeretett arcát. - A tiéd vagyok, és mindig is a tiéd leszek, én férjem. Most pedig, azt hiszem, túl sok a ruha rajtad. - Lehajolok, hogy megcsókoljam, ő pedig hirtelen felemeli a fejét, csókolja az ajkam, ujjai a hajamba túrnak. - Ana - zihálja. - Az én Anám. - Ajka ismét az enyémre tapad, nyelve behatolva hódít. - Ruhák - suttogom, s légzésünk összekeveredik. Hátratolom a mellényét, ő pedig kibújik belőle, s közben egy pillanatra elenged. Megáll, vággyal teli, tágra nyílt szemmel néz rám. - Én szeretném kérlek. - Lágy, hízelgő a hangom. Én akarom levetkőztetni a férjem, az én Ötvenemet. Christian hátraül a sarkára, én pedig előrehajolva megfogom a nyakkendőjét - az ezüstszürke nyakkendőt, a kedvencemet -, és lassan meglazítom, majd kioldom. Christian felemeli az állát, hogy a fehér ing legfelső gombjához érjek, s amint azzal megvagyok, a mandzsetták következnek. Platina kézelőgombokat visel, a belegravírozott, összefonódó A és C betűkkel - az én eljegyzési ajándékom. Miután kiveszem, Christian elkéri, és a markába szorítja őket. Aztán megcsókolja az öklét, és a nadrágzsebébe dugja a gombokat. - Igazán romantikus, Mr. Grey. - Önnek, Mrs. Grey-szívek és virágok. Mindig. Megfogom a kezét, félig lesütött pilláim alól felnézek rá, s megcsókolom egyszerű platina jegygyűrűjét.

15 Christian felnyög, és lehunyja a szemét. - Ana - suttogja. - A nevem imádság. Felnyúlok a második inggombhoz, s ugyanazt csinálom, amit ő az imént, minden egyes gombnál lágy csókot lehelek a mellkasára, és két csók között suttogok. - Annyira boldoggá teszel szeretlek. Christian felnyög, egyetlen gyors mozdulattal megmarkolja a derekam, és felemel az ágyra. Követ engem, az ajka rám talál, megfogja a fejem, két keze mozdulatlanul tart, s nyelvünk nem tud betelni a másikéval. Hirtelen feltérdel, én zihálok és többre vágyom. - Annyira szép vagy asszony. - Végighúzza kezét a lábszáramon, és megmarkolja a bal lábfejemet. - Olyan formás a lábad. Minden centijét csókolni akarom. Itt kezdem. - A nagylábujjamhoz érinti az ajkát, majd a talppárnát a fogával súrolja. A derekamtól lefelé minden görcsbe rándul. Christian nyelve felsiklik a lábfejem belső részén, foga a sarkamat, majd a bokámat éri. Csókokkal halad fel a lábszáram belsején, puha, nedves csókokkal. Mocorgok tőlük. - Nyugalom, Mrs. Grey - figyelmeztet, és váratlanul hasra fordít, úgy folytatja az utat a szájával kényelmesen fölfelé a lábszáramon, a combomon, a fenekemen, majd megáll. Hangosan nyögök. - Kérlek - Meztelenül akarlak - mormogja, és lassan kikapcsolja a fűzőt, egyenként, sorban a kapcsokat. Mikor a fűző már laposan terül el alattam az ágyon, Christian végighúzza nyelvét a gerincemen. - Christian, légy szíves. - Mit óhajt, Mrs. Grey? - Lágy a hangja, egészen közel a fülemhez. Majdnem teljesen rajtam fekszik a hátsómon érzem, mennyire kemény. - Téged. - Én pedig téged, életem, szerelmem - súgja, és mire észbe kapok, már a hátamon vagyok. Christian fürgén feláll, és egyetlen hatékony mozdulattal szabadul meg a nadrágjától és a bokszeralsótól is, hogy meztelenül és csodálatosan meredjen harcra készen rám. A kis fülkét elhomályosítja ez a káprázatos szépség és a vágya irántam. Lehajol, lehúzza a bugyimat, és végignéz rajtam. - Az enyém - mondja némán. - Kérlek - könyörgök megint, ő pedig elvigyorodik, amolyan érzéki, gonoszkás, ingerkedő, igazi Ötven vigyorral. Visszamászik az ágyra, és ez alkalommal a jobb lábam csókolja végig amíg el nem ér a combjaim tengelyéhez. Akkor széjjelebb tolja a lábaimat. - Á az én feleségem - mormogja Christian, aztán rajtam a szája. Lehunyom a szemem, és átadom magam rendkívül ügyes nyelvének. Belemarkolok a hajába, a csípőm táncot jár, az ő ritmusa vezet, majd úgy szorítja a csípőmet, hogy ne mozduljak de nem hagyja abba az édes kínzást. Közel vagyok, annyira közel. - Christian - nyögöm. - Még ne - zihálja, és felcsúszik a testemen, nyelvét a köldökömbe mártja. - Ne! - A csudába! A hasamon érzem a mosolyát, ahogy folytatja útját felfelé. - Milyen türelmetlen, Mrs. Grey. Bőven van időnk, amíg leszállunk a Smaragd szigeten. - S imádattal csókolja a mellem, húzogatja ajkával a bal bimbómat. Amikor felnéz rám, a szeme sötét, akár a trópusi vihar. Ó, istenem El is felejtettem. Európa. - Kívánlak, férjem. Légy szíves. Fölém magasodik, teste befedi az enyémet, a könyökén támasztja meg a súlyát. Orrát az enyémhez érinti, én pedig végigsimítok erős, hajlékony hátán, egészen a csodás-csodás fenekéig. - Mrs. Grey hitvesem. Állok szolgálatára. - Súrol az ajka.- Szeretlek. - Én is szeretlek.

16 - Nyisd ki a szemed. Látni akarlak. - Christian.. á - felkiáltok, amikor lassan belém hatol. - Ana, ó, Ana - zihálja és mozogni kezd. - Mégis, hogy képzeled ezt? - Christian harsogása riaszt a kellemes álomból. Csuromvizes és gyönyörű, ahogy ott áll a nyugágyam végében, és haragosan néz le rám. Mi rosszat tettem? Jaj,ne a hátamon fekszem A fenébe, fenébe, fenébe, nagyon pipa. Igazán haragszik. [1] A ãmile High ClubÓ kifejezžs kžt olyan emberre vonatkozik, akik szexu lis kapcsolatot lžtes tenek repÿlőgžpen, minimum l b magass gban.

17 Második fejezet Azonnal teljesen éber vagyok, feledem az erotikus álmot. - Hason feküdtem. Biztosan megfordultam álmomban - védekezem suttogva. Christian szeméből süt a harag. Felkapja nyugágyáról a bikini felsőm, és odadobja nekem. - Vedd föl - sziszegi. - Christian, senki nem néz. - Hidd el, néznek. Biztos vagyok benne, hogy Taylor és a biztonságiak élvezik a műsort - vicsorogja. A bánatos életbe! Miért felejtem el állandóan? Rémülten kapok a mellemhez, és eltakarom. A Charlie Tango ellen intézett szabotázs óta örökösen árnyékként kísérnek minket a biztonsági emberek. - Igen - acsarog Christian. - És lekaphat valami kibaszott, piti paparazzo is. Azt akarod, hogy a Star magazin címlapján lásd viszont magad? Ez alkalommal meztelenül? A fenébe! A paparazzók! Basszus! Sietve kapom magamra a felsőt, mintha csupa hüvelykujj lennék, s a vér kifut közben az arcomból. Megborzongok. Még élénk bennem a kellemetlen emlék, mikor a lesifotósok az eljegyzés után megrohantak a Seattle Independent Publishing előtt. Ez is hozzátartozik a Christian Grey csomaghoz. - L addition! - veti oda Christian az arra haladó pincérlánynak. - Megyünk - veti oda nekem. - Most? - Igen. Most. A francba. De most nem lehet vitatkozni vele. Felveszi a sortját, bár a fürdőruhájából még csöpög a víz, majd a szürke pólót is. A pincérnő néhány pillanat múlva már ott is van a hitelkártyájával és a számlával. Vonakodva bújok bele a türkiz nyári ruhába, és felveszem a papucscipőt. Amint a pincér távozik, Christian felkapja a könyvét és BlackBerryt, s foncsorozott pilóta napszemüvege mögé rejti dühét. Süt belőle a feszültség meg a harag. Összeszorul a szívem. A parton minden nő monokiniben van - nem olyan nagy bűn ez. Sőt, a felsőmben lógok ki a sorból. Némán sóhajtok, és elromlik a kedvem. Azt hittem, Christian látja a dolog mulatságos oldalát egy kicsit talán ha maradok hason fekve, de így oda a humorérzéke. - Kérlek, ne haragudj rám - suttogom. Elveszem tőle a könyvet meg a BlackBerryt, és berakom a hátizsákomba. - Már késő - mondja nyugodtan, túlságosan is nyugodtan. - Gyere. - Megfogja a kezem, és int Taylornak meg a két társának, a francia biztonságiaknak, Philippe-nek és Gastonnak. Hátborzongatón egyforma ikrek. Türelmesen figyelnek bennünket a verandáról, és mindenki mást is az öbölben. Miért is feledkeztem meg róluk? Hogyan? Taylor merev arccal áll sötét szemüvegében. A csudába, ő is haragszik rám. Még mindig nem szoktam meg, hogy ilyen laza öltözékben, sortban és fekete pólóban lássam. Christian bevezet a szállodába, átmegyünk az előcsarnokon és ki az utcára. Idegesen, merengőn hallgat, és én tehetek róla. Taylor a csapatával követ minket. - Hová megyünk? - nézek rá bizonytalanul. - Vissza a hajóra. - Rám sem néz. Fogalmam sincs, hány óra lehet. Azt hiszem, már öt vagy hat körül járhat az idő. A kikötőbe érve ahhoz a dokkhoz megyünk, ahol a Fair Lady motorcsónakja és jet-skije horgonyoz. Átadom Taylornak a hátizsákomat. Idegesen nézek rá, de akárcsak Christiané, az ő arca sem árul el semmit. Elpirulok a gondolattól, mit láthatott a parton. - Tessék, Mrs. Grey - nyújt felém Taylor egy mentőmellényt a motorcsónakról, én pedig kötelességtudón fölveszem. Miért csak nekem kell mentőmellényt viselnem? Christian és Taylor összenéz. Jesszusom, lehet, hogy Taylorra is haragszik? Aztán Christian ellenőrzi a mentőmellényem szíját, jól meghúzza a

18 középsőt. - Megteszi - morogja duzzogva, de még mindig nem néz rám. A fenébe! Kecsesen felül a jet-skire, és felém nyújtja a kezét, hogy segítsen. Erősen fogom, és sikerül átvetnem a lábam a mögötte lévő ülésen anélkül, hogy belepottyannék a vízbe. Taylor és az ikrek beszállnak a motorcsónakba. Christian elrúgja a jet-skit a mólótól, s az szelíden lebeg a sportkikötő vizén. - Kapaszkodj! - utasít, és átkarolom. Ezt szeretem a legjobban a jet-skiben. Szorosan ölelem Christiant, orrom a hátát birizgálja, s közben az jár az eszemben, hogy volt idő, amikor nem viselte volna el, hogy így érintsem. Jó szaga van Christian és tengerillat. Bocsáss meg, Christian, légy szíves. Megmerevedik. - Nyugalom - mondja. Lágyabb a hangja. Megcsókolom a hátát, és nekitámasztom az arcomat. Visszanézek a mólóra, ahol néhány nyaraló ácsorog, és nézi a műsort. Christian elfordítja a kulcsot, s a motor életre kel. Csavar a gázon, a jet-ski előrelendül, és máris hasítjuk a sportkikötő hűvös, sötét vizét. A kikötő közepe felé száguldunk, ahol a Fair Lady horgonyoz. Erősebben szorítom Christiant. Imádom ezt - olyan izgató. Karcsú testének minden izmát érzem, ahogy belekapaszkodok. Taylor mellénk húz a motorcsónakkal. Christian rápillant, majd újra gyorsít, és úgy pattogunk a vízen, mint egy jól elhajított kavics. Taylor lemondóan csóválja a fejét, és egyenesen a jacht felé tart, Christian viszont elszáguld a Fair Lady mellett, ki a nyílt tengerre. Permet csap fel a vízből, meleg szél csap az arcomba, a lófarkam vadul csapdos köröttem. Ez akkora buli. Talán a száguldás izgalma elűzi Christian rosszkedvét. Nem látom az arcát, de tudom, hogy jól érzi magát - gondtalan, és a változatosság kedvéért a korához illőn viselkedik. Jókora félkört írunk le, így szemügyre veszem a partot, a sportkikötőben horgonyzó hajókat, a sárga-, fehér- és homokszín irodák meg lakások mozaikját, mögöttük a sziklás hegyeket. Annyira kusza az egész, nem olyan szabályos háztömbökből áll, mint amihez hozzászoktam, de festői látvány. Christian hátrapillant, s a mosoly árnyéka játszik a szája szélén. - Még egyszer? - harsogja túl a motor zaját. Lelkes bólintásomra szédítő mosollyal válaszol, majd gázt adva megkerüli a Fair Ladyt, és újra kifelé száguldunk a tengerre. Azt hiszem, megbocsájtott. - Megfogott a nap - mondja Christian gyengéden, amikor leveszi a mentőmellényemet. Aggódva próbálom felmérni, milyen kedve van. A fedélzeten állunk, és az egyik steward némán várakozik a közelben, hogy átvegye a mellényemet. Christian átadja neki. - Ez minden, uram? - kérdi a fiatalember. Tetszik a francia akcentusa. Christian rám néz, leveszi, s a pólója nyakába akasztja a napszemüvegét. - Innál valamit? - kérdi. - Szükségem van rá? Félrebiccenti a fejét. - Miért kérdezed? - lágy a hangja. - Jól tudod, miért. Úgy ráncolja a homlokát, mint aki mérlegel valamit. Ó, mi járhat az eszében? - Két gin tonikot, legyen szíves. És egy kis mogyorót meg olívát - mondja a stewardnak, aki bólint, majd felszívódik. - Gondolod, hogy megbüntetlek? - Christian hangja selymesen cseng. - Meg akarsz büntetni?

19 - Igen. - Hogyan? - Majd kitalálok valamit. Talán miután megittad az italodat. - Határozottan érzéki fenyegetés. Nyelek egyet, belső istennőm pedig bandzsítva néz fel a nyugágyáról, ahol a nyakánál legyezőszerűen szétterülő ezüstfóliával igyekszik elfogni a napsugarakat. Christian ismét a homlokát ráncolja. - Akarod? Honnan tudja? - Attól függ - mormogom és elvörösödöm. - Mitől? - Christian igyekszik leplezni mosolyát. - Attól, hogy akarsz-e bántani, vagy sem. Összeszorítja a száját, oda a jókedv. Előrehajol, és megcsókolja a homlokomat. - A feleségem vagy, Anastasia, nem az alávetettem. Soha nem akarlak bántani. Mostanra már tudhatnád. Csak ne vedd le a ruhádat nyilvánosság előtt. Nem akarom, hogy meztelenül szerepelj a bulvárlapokban. Te sem akarod, és biztos vagyok benne, hogy anyád vagy Ray sem. Ó, Ray! A fenébe, szegény infarktust kapna. Mégis, mit gondoltam? Némán korholom magam. A steward megjelenik az italainkkal meg a harapnivalóval, és a teakfa asztalra teszi. - Ülj le! - utasít Christian. Teszem, amit mond, és letelepszem egy összecsukható székbe. Christian helyet foglal mellettem, s a kezembe nyom egy gin tonikot. - Egészségedre, Mrs. Grey! - Egészségedre, Mr. Grey. - Jólesően iszom. Az ital szomjoltó, hűvös és finom. Amikor újra Christianra pillantok, kiismerhetetlen arccal engem néz. Idegesítő nem tudom, hogy még mindig pipa rám, vagy sem. Szabadalmaztatott figyelemelterelési technikámhoz folyamodom. - Kié ez a hajó? - kérdem. - Egy brit nemesé, Sir Akárkié. A dédapja fűszerüzletet nyitott. A lánya egy európai koronaherceghez ment feleségül. Ó. - Szuper gazdag? Christian hirtelen gyanakodva néz. - Igen. - Mint te - mormogom. - Igen. Ó. - És mint te - suttogja Christian, s egy olívabogyót dob a szájába. Szaporán pislogok lelki szemeim előtt megjelenik Christian szmokingban és ezüstszínű mellényben szeméből süt az őszinteség. Ahogy az esküvőnkön nézett rám. - Minden, ami az enyém, mostantól a tiéd is. - Tisztán cseng a hangja. Emlékezetből mondja el az esküt. Minden az enyém? - Fura. Semmim nincs, aztán - a fényűző környezetre mutatok - minden. - Meg fogod szokni. - Nem hiszem, hogy valaha is meg tudom szokni. Taylor bukkan fel a fedélzeten. - Keresik, uram. - Christian a homlokát ráncolja, de átveszi a felé nyújtott BlackBerryt. - Grey - pattog a hangja, aztán felemelkedik a székéről, és megáll a hajó orrában. Kinézek a tengerre, nem figyelek oda a beszélgetésre - azt hiszem, Rosszal, a jobb kezével beszél. Gazdag vagyok pimaszul gazdag. Semmit nem tettem, amivel kiérdemelném ezt a pénzt csak hozzámentem egy gazdag férfihoz. Beleborzongok, ahogy a gondolataim visszaszállnak a házassági szerződéssel kapcsolatos

20 beszélgetésünkhöz. Vasárnap volt, Christian születésnapja után, mi pedig a konyhaasztalnál élveztük a reggelit mi, mindannyian. Elliot, Kate, Grace meg én azon vitatkoztunk, hogy melyik is jobb, a kolbász vagy a sonka, míg Carrick és Christian a vasárnapi újságot olvasta. - Ezt nézzétek meg - visít fel Mia, és leteszi elénk a konyhaasztalra a netbookját. - A Seattle Nooz Website-on a pletykarovatban az áll, hogy eljegyzett vőlegény vagy, Christian. - Máris? - döbben meg Grace. Aztán lebiggyeszti az ajkát, egyértelmű, hogy valami kellemetlen dolog jutott az eszébe. Christian a homlokát ráncolja. Mia felolvassa a cikket. - Eljutott a hír hozzánk, hogy Seattle legjobb partijának tartott agglegényét, bizonyos Christian Greyt megszerezte egy lány, és esküvői harangok zúgása várható. De ki a nagyon szerencsés hölgy? A Nooz mindent elkövet, hogy megtudja. Lefogadom, kemény házasság előtti szerződés vár rá. Mia kuncog, de azonnal abbahagyja, amikor Christian keményen ránéz. Csend telepszik ránk, és Greyék konyhájában a fagypont alá esik a hőmérséklet. Jaj, ne! Házassági szerződés? Eddig meg sem fordul a fejemben. Nyelek egyet, érzem, hogy a vér kifut az arcomból. Kérlek föld, nyelj el! Christian zavartan mocorog a székében, amikor rossz előérzettel felé fordulok. Nem - formálja némán az ajka. - Christian - szól rá óvatosan Carrick. - Nem akarom újra megvitatni veletek - csattan rá Christian. Carrick idegesen pillant felém, és kinyitja a száját, mint aki mondani akar valamit. - Nem lesz házassági szerződés! - Christian szinte kiabál, aztán ügyet sem vetve az asztalnál ülőkre, visszavonul az újságja mögé. A többiek hol őrá néznek, hol énrám majd mindenhová, csak kettőnkre nem. - Christian - mormogom. - Bármit aláírok, amit te és Mr. Grey akartok. - Jesszusom, nem ez lesz az első alkalom, hogy aláírat velem valamit. Christian fölnéz, rám szegezi a tekintetét. - Nem - csattan rám, és ismét elsápadok. - Ez csak téged véd. - Christian, Ana, azt hiszem, ezt kettesben kell megvitatnotok - korhol minket Grace. Haragosan néz Carrickre és Miára. Hűha, úgy tűnik, ők is bajban vannak. - Ana, kérlek, ne vedd magadra - mormogja Carrick megnyugtatón. - És kérlek, szólíts Carricknek. Christian összehúzott szemmel néz az apjára. Hideg a tekintete, és összeszorul a szívem. A csudába nagyon pipa. Mindenkiből ömlik a szó, és Mia meg Kate egyszerre ugranak fel, hogy leszedjék az asztalt. - Én határozottan jobban szeretem a kolbászt - közli El-liot. Összekulcsolt ujjaimra meredek. A fenébe. Remélem, Mr. és Mrs. Grey nem hisznek afféle hozományvadásznak. Christian gyöngéden megfogja a kezem. - Ezt fejezd be. Honnan tudja, mi jár az eszemben? - Ne törődj apámmal - mondja olyan halkan, hogy csak én hallom. - Nagyon dühös Elena miatt. Ez az egész ellenem irányul. Bárcsak anyám tartotta volna a száját! Tudom, hogy Christian még mindig nyalogatja a sebeit a beszélgetés után, amit Carrickkel folytatott tegnap este Elenáról. - De igaza van, Christian. Te gazdag vagy, én pedig a diákhitelemen kívül semmit nem hozok a házasságunkba.

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen Gyönyörű Idegen Ahogy a régi életem véget ért, az minden volt, csak nem finom és nőies; inkább egy hatalmas robbanáshoz tudnám hasonlítani. De, hogy őszinte legyek, én voltam az, aki meggyújtotta a zsinórt.

Részletesebben

This is éles helyzet. NoT a TesT COURTNEY SUMMERS

This is éles helyzet. NoT a TesT COURTNEY SUMMERS ...le sem tudtam tenni, és a legvégén rájöttem, hogy sokkal többről szólt a túlélésnél. Julie Cross, bestseller szerző This is éles helyzet NoT a TesT COURTNEY SUMMERS Courtney SummerS This is NoT a TesT

Részletesebben

Pozsgai Zsolt. Liselotte és a május. -tragikomédia két részben-

Pozsgai Zsolt. Liselotte és a május. -tragikomédia két részben- Pozsgai Zsolt Liselotte és a május -tragikomédia két részben- Komédium Színház Budapest 2004 2 Szereplők: Liselotte.Nagy-Kálózy Eszter Férfiak: - Karl, Liselotte régi osztálytársa - Ludwig, könyvelő -

Részletesebben

Vártam, hogy végre szóljak, azt, hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg kérlek, azt, mi számomra a legszentebb dolog!

Vártam, hogy végre szóljak, azt, hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg kérlek, azt, mi számomra a legszentebb dolog! FEB tábori dalgyűjtemény - 1 - készült:1997 augusztus-szeptember 1. SZÁLLJ FEL C dm E7 am F G C Szállj, szállj, szállj fel magasra, dalom hódítsd meg most a kék eget. C dm E 7 am F G C Jöjj, jöjj, kérlek

Részletesebben

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Szerkesztő: Dr. Pétery Kristóf Műszaki szerkesztés,

Részletesebben

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss Botho Strauss AZ IDŐ ES A SZOBA SZEMÉLYEK JULIUS OLAF MARIE STEUBER FÉRFI, AKINEK NINCS MEG AZ ÓRÁJA TÜRELMETLEN NŐ FRANK ARNOLD ALVÓ NŐ FÉRFI TÉLIKABÁTBAN TELJESEN ISMERETLEN FÉRFI Szoba három nagy, utcára

Részletesebben

Amit csak Ő akar. Sara Fawkes

Amit csak Ő akar. Sara Fawkes Sara Fawkes Amit csak Ő akar Lucy Delacourtnak nem álmai netovábbja a mostani beugró állás, de legalább fizetni tudja a számláit egyelőre. Napjai fénypontja a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie,

Részletesebben

Julie Garwood Ha eljő a tavasz

Julie Garwood Ha eljő a tavasz Julie Garwood Ha eljő a tavasz A Clayborne legenda folytatódik! Adam, Douglas és Travis boldog házasságban élnek, szeretett Rose mamájuk pedig el van ragadtatva a csodálatos hölgyektől, akiket fiai választottak.

Részletesebben

No és DELPHINE DE VIGAN

No és DELPHINE DE VIGAN No és én DELPHINE DE VIGAN Delphine de Vigan No és én 1 2 Delphine de Vigan No és én Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2011 3 Írta: Delphine de Vigan A mű eredeti címe: No et moi Fordította: Burján

Részletesebben

Turan Oflazoglu NAGY SZULEJMÁN SZULTÁN. Terebess Kiadó Budapest, 2000

Turan Oflazoglu NAGY SZULEJMÁN SZULTÁN. Terebess Kiadó Budapest, 2000 Turan Oflazoglu NAGY SZULEJMÁN SZULTÁN Terebess Kiadó Budapest, 2000 Fordította: Tasnádi Edit NAGY SZULEJMÁN SZULTÁN TÖRVÉNYHOZÓ ÉS FENSÉGES tragédia két felvonásban Kötetünk a Török Köztársaság Nagykövetsége

Részletesebben

A Barátok Verslista kiadványa 2014/2. szám

A Barátok Verslista kiadványa 2014/2. szám A Verslista 14. születésnapi találkozóján Budapesten, 2014 őszén A Barátok Verslista kiadványa 2014/2. szám Sodrásban 2014 antológia bemutatója Műsor előtt Bp., 2014. 12. 13. Sodrásban 2014 antológia bemutatója

Részletesebben

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Fiatal lány korában Fern elvesztette családját, s azóta senkit sem enged igazán közel magához. Szerelem és szenvedély helyett egy megbízható régi barátságra alapozná

Részletesebben

1981 MÁJUS. Fel is Út le is Út! DRÁMAMELLÉKLET GEORGES FEYDEAU. Komédia három folvonásban 1894 Fordította: Vinkó József.

1981 MÁJUS. Fel is Út le is Út! DRÁMAMELLÉKLET GEORGES FEYDEAU. Komédia három folvonásban 1894 Fordította: Vinkó József. DRÁMAMELLÉKLET 1981 MÁJUS GEORGES FEYDEAU Fel is Út le is Út! Komédia három folvonásban 1894 Fordította: Vinkó József SZEREPLŐK BOUZIN IRRIGUA tábornok BOIS-D'ENGHIEN LANTERY, közjegyző CHEUNEVIETTE FONTANET,

Részletesebben

Pável István SZEX, SZERELEM ÉS EGYÉB CSACSKASÁGOK

Pável István SZEX, SZERELEM ÉS EGYÉB CSACSKASÁGOK Pável István SZEX, SZERELEM ÉS EGYÉB CSACSKASÁGOK Pável István Szex, szerelem és egyéb csacskaságok Pável István Szex, szerelem és egyéb csacskaságok Új bevezetés Ez a kiadás, a korábbiakhoz képest, több

Részletesebben

BÜNTETÉSEK FRANZ KAFKA EMLÉKE Botrányos attrakció szünet nélkül

BÜNTETÉSEK FRANZ KAFKA EMLÉKE Botrányos attrakció szünet nélkül BÜNTETÉSEK FRANZ KAFKA EMLÉKE Botrányos attrakció szünet nélkül Senki sem énekel oly tisztán, mint azok, Akik a legmélyebb pokolban laknak: amit Az angyalok énekének vélünk, az ő énekük. (F. Kafka) SZEREPLŐK

Részletesebben

Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE

Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét Egyáltalán nem könnyű annyira magunkba bolondítani egy

Részletesebben

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz!

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Kresley Cole MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Kresley Cole: If You Deceive A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál

Részletesebben

VÍZKERESZT, VAGY BÁNOM IS ÉN

VÍZKERESZT, VAGY BÁNOM IS ÉN A MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA D R Á M A M E L L É K L E T 2 0 0 6. F E B R U Á R Shakespeare VÍZKERESZT, VAGY BÁNOM IS ÉN FORDÍTOTTA: NÁDASDY ÁDÁM A FORDÍTÓ MEGJEGYZÉSEI A fordítás az alábbi kiadásból

Részletesebben

Slágerek. Kenéz Heka Etelka

Slágerek. Kenéz Heka Etelka Slágerek Kenéz Heka Etelka Kenéz Heka Etelka Slágerek és saját versek Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 975 9 Régi idők dalai versekben

Részletesebben

Az első gyilkosságom

Az első gyilkosságom Leena Lehtolainen Az első gyilkosságom SKANDINÁV KRIMIK animus Budapest, 2012 2 Viszi az ár csónakom, hová sodorja vajon? Hullára csap orrába, oldalába. Mi az emberi lét? Nyughatatlan lidércfény, nyughatatlan

Részletesebben

Mi lett volna, ha...

Mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha... Norman és Olivia késésben volt, természetesen, hiszen elkapni egy vonatot mindig az utolsó percek kérdése. Már csak egy hely maradt üresen a kocsiban, az elején, ahol már semmi más

Részletesebben

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY (Tartalom) A titokzatos stylesi eset Első fejezet Stylesba megyek Az élénk érdeklődés, amely az annak idején stylesi eset -ként emlegetett ügyet kísérte,

Részletesebben

Fordította Bíró Júlia. A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter

Fordította Bíró Júlia. A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter Fordította Bíró Júlia A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter Federica Bosco SZERELMEM EGY ANGYAL Libri Kiadó Budapest Federica Bosco, 2011 Newton Compton editori s.rl, 2011 Hungárián translation

Részletesebben

Ha eléggé vakmerő vagy ahhoz, hogy a megvilágosodást keresd, a következőket ajánlom:

Ha eléggé vakmerő vagy ahhoz, hogy a megvilágosodást keresd, a következőket ajánlom: A SZÍV ÉBREDÉSE Elmélkedések rövid történetek alapján Anthony de Mello SJ A csend szava, Egy perc bölcsesség, valamint a Szárnyalás szerzője KORDA KIADÓ KECSKEMÉT 1998 Figyelmeztetés Nagy titok, hogy bár

Részletesebben

DE MI LETT A N ŐVEL? Férfimese (Jan de Miettanövel ötlete nyomán) Csehov-Kiss Csaba

DE MI LETT A N ŐVEL? Férfimese (Jan de Miettanövel ötlete nyomán) Csehov-Kiss Csaba Játék - súgópéldány - színdarab Manapság, mikor oly sok szó esik a klasszikus szövegek átírásáról, hogy már tudományos fogalom - az enyhén rosszalló mellékzöngéjű dekonstrukció" - is született a jelenség

Részletesebben

Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA. Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi. 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A.

Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA. Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi. 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A. Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A., Milano Fordította: Matolcsi Balázs Eleonórának, mert szavak nélkül megígértem

Részletesebben

Hazudd, hogy szeretsz!

Hazudd, hogy szeretsz! 1 Hazudd, hogy szeretsz! 1. Hattyúból kiskacsa Február végi péntek délután volt. Az utolsó rajzórám utolsó negyede, amit azzal töltöttem, hogy álmodoztam a kábé két óra múlva bekövetkező csodás változásról,

Részletesebben

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek...

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... Rövid ismertető a hátoldalról: Sissy élete alkonyán már csak emlékeinek él Íróasztalán díszes keretben ott áll leghűségesebb lovagja, gróf Andrássy

Részletesebben

Görbüljek meg, ha igazat mondok

Görbüljek meg, ha igazat mondok A bemutatja: ALLY CARTER Görbüljek meg, ha igazat mondok Release date: 2011-06-15 A Könyv Megjelenésének éve:...2011 Kiadó:...... KELLY Oldalszám:.........206 Az eredeti köny oldalszáma:... 227 Fejezetek

Részletesebben

TEARS OF AN ANGEL 1x01 Javított! Írta. Haris-Weldin Szandra

TEARS OF AN ANGEL 1x01 Javított! Írta. Haris-Weldin Szandra TEARS OF AN ANGEL 1x01 Javított! Írta Haris-Weldin Szandra TEARS OF AN ANGEL 1.évad 1.rész "A játék indul" Szereplők: Angelina Sforza Mark Zane Jason Black Nina Jackson Kate McKanzie Lucas Lawson és Mrs.

Részletesebben