Tüntetést fontolgatnak a diákok

Átírás

1 CIII. évfolyam, 28. szám augusztus 30. VÁROS AZ ALFÖLD SZÍVÉBEN POLGÁRI HETILAP Ára: 158 Ft Elõfizetõknek 130 Ft Püspökhelyettesi portré Augusztus 20-a alkalmából magas rangú állami elismerésben részesült Varga László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Kecskeméti Református Kollégium fõigazgató lelkésze, aki hivatásról, közéletrõl, családról beszélt lapunknak OLDAL Munkácsy Kecskeméten 2008 februárjában városunkba érkezik a Munkácsy-kiállítás. A festõóriás mûvészetérõl a gyûjtemény tulajdonosával, Pákh Imrével beszélgettünk. 11. oldal Magyar Múzsa Ezen a héten: nyolcoldalas irodalmi melléklet, Jókai Anna köszöntõjével. A tanévkezdés terhei A tanévkezdés költségei a legtöbb családot megviselik, ám legnehezebb helyzetben ezen a téren is a nagycsaládosok vannak oldal Elmúlt heti számunkban azt írtuk, most már nincs mese, a KTE labdarúgócsapatának a Mezõkövesd ellen már kötelezõ a gyõzelem, ha nem akarják elveszíteni a szurkolók bizalmát. A fiúk is átérezhették ezt, hiszen egy ritka látványos, gólokkal és kiállításokkal bõségesen megfûszerezett mérkõzésen megszerezték a gyõzelmet, méltán kiérdemelve ezzel a szurkolók vastapsát. Szombaton a BKV Elõre elleni bajnoki meccsen ismét a három pont megszerzése a cél. 20. oldal ALAPÍTVA 1868-BAN A KECSKEMÉTI FÕISKOLA HALLGATÓI IS ÚJRA UTCÁRA VONULHATNAK Tüntetést fontolgatnak a diákok Országszerte újra tandíjellenes demonstrációk várhatók Az államilag támogatott férõhelyek számának csökkentése, a demográfiai hullám, de a tandíjfizetési kötelezettség is hozzájárul ahhoz, hogy átlagosan húsz százalékkal kevesebb diák kezdheti meg õsszel tanulmányait a Kecskeméti A KTE szombaton is gyõzni akar Fõiskola három karán. A változások legnagyobb vesztese a Kertészeti Kar és persze maguk a hallgatók, akiknek 2008 szeptemberétõl az állami finanszírozású képzésekben is évi 105 ezer forintos tandíjat kell majd fizetniük. A Kecskeméti Fõiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöke lapunknak elmondta: szeptember közepén döntenek arról, szerveznek-e ismét önálló, tandíjellenes tüntetést Kecskeméten oldal Hírös Heti Melléklet: oldal

2 2 HÍR-HÁTTÉR augusztus 30. Hírmix Tizenötmilliós támogatás Együttmûködési megállapodást írt alá a napokban Kecskemét polgármestere és a megyei közgyûlés elnöke. A dr. Zombor Gábor és Bányai Gábor névjegyével ellátott dokumentum értelmében a hírös város 15 millió forinttal kíván hozzájárulni a megyei önkormányzat által fenntartott, Juhar utcai közoktatási intézmény finanszírozásához. Az intézményben logopédiai óvoda és iskolai elõkészítõ mûködik. Az itt nevelt, oktatott gyermekek több mint fele kecskeméti lakhelyû. Többek között ezért is reagált pozitívan a megyei elnök felkérésére dr. Zombor Gábor, aki kijelentette, hogy fontosnak tartja az együttmûködést, valamint azt, hogy a beszédzavarokkal, problémákkal küzdõ gyerekeknek lehetõségük legyen szakszerû ellátásban részt venni. Bányai Gábor kihangsúlyozta, hogy nagy segítség ez a megyeszékhelytõl, hiszen tavaly például a feladat ellátására kapott állami normatív támogatás a teljes költségeknek mindössze a negyvenkét százalékát fedezte. (S.S.) Csendes demonstráció Egy másfél évtizede agyonvert, tizenhat éves fiúra emlékeztek augusztus 23-án radikális jobboldali szervezetek Kecskemét belvárosában. A Jobbik, a Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Magyar Nemzeti Front szerint a fiatalember a cigánybûnözés áldozata volt. A fõtéri demonstráció a szervezetek vezetõinek beszédét követõen békésen végzõdött. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat testületének tagjai másnap levélben reagáltak a történtekre. Köszönetüket fejezték ki, hogy Kecskeméten nincs táptalaja a szélsõséges és gyûlölködõ elemeknek, mellyel egyetért a város lakossága is, hiszen távolmaradtak a demonstrációtól, bizonyítva, hogy a helyi cigányság is aktív része a társadalomnak. Elítéljük, hogy egy fiatal gyermek tragédiájának emlékét egyes szélsõséges csoportok vezetõi saját, önös érdekükre használnak fel. Szerintünk a bûn nincs származáshoz kötve: bûnöz az, aki hajlamos rá, származástól függetlenül. Bankpont segíti a vállalkozókat A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a pénzintézetek közti megbeszélések eredményeként, öt partnerbank munkatársainak közremûködésével szeptember 3-án kezdi meg mûködését a Kamarai Bankpont. Az ügyfélszolgálat nyitva tartása alatt naponta más pénzintézet szakemberei adnak tájékoztatást az érdeklõdõ vállalkozóknak és magánszemélyeknek a hiteltermékeikrõl és befektetési ajánlataikról. A Bankpont mûködésérõl további információ a honlapon olvasható. Értékteremtõk és -õrzõk elismerése Rendkívüli közgyûlést tartottak kedden délután a kecskeméti városházán. Az ünnepi esemény egyetlen napirendi pontja díjak és elismerõ címek átadása volt. Köszöntõjében Iványosi Szabó András alpolgármester kihangsúlyozta: értékeink megbecsülése mellett az is fontos, hogy figyeljünk azokra, akik ezeket az értékeket létrehozták, illetve megõrzésén fáradoznak. A kitüntetéseket dr. Zombor Gábor polgármester adta át. Kecskemét Szocális Ügyéért díjat kapott Berente Erzsébet, az Õszikék Kht. Idõsek Klubja vezetõje, Csonka Imréné, az önkormányzat Családvédelmi Osztálya címzetes fõtanácsosa, valamint a Margaréta Otthon ápolási részlege. A Kecskemét Városért Egészségügyi díjat vehette át dr. Koncz István szülész-nõgyógyász fõorvos, dr. Kovács István házi gyermekorvos, dr. Móczár Csaba háziorvos, dr. Szelei Béla osztályvezetõ fõorvos és Tóth Mihályné gyógymasszõr. A Kecskemét Város Környezetvédelméért díjat dr. Cserni Az egyik Mathiász díjas ebben az évben Lázár János lett Imre egyetemi tanár, valamint a Gyenes kertészdinasztia érdemelte ki. A Mathiász János díjat ebben az esztendõben dr. Lázár Jánosnak, a Szõlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos munkatársának és dr. Horváth Istvánnak, a Kertészeti Fõiskolai Kar tangazdasága igazgatójának ítélték oda. Az Év Mestere Szabó Sándor szíjgyártó, az Év Rendõre Kiovszky László Balázs zászlós, az Év Tûzoltója Sinkó Csaba fõtörzsõrmester, az Év Köztisztviselõje Koltai Gyuláné, a Városfejlesztési és Közbeszerzési Osztály csoportvezetõje, illetve Vargáné Dalmati Anna, az ÁNTSZ közegészségügyi felügyelõje lett. Milliárdos miniszterelnöki ígéretek A dél-alföldi régió fejlesztési lehetõségeirõl, kilátásairól tartott sajtótájékoztatót a kecskeméti Három Gúnár Rendezvényházban, kedden délután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, illetve Bajnai Gordon, önkormányzati és területfejlesztési miniszter. A kormányfõ kihangsúlyozta, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek köszönhetõen ebben az évben körülbelül ezermilliárd forintot költhet az ország útépítésre és felújításra, oktatásra, vidékfejlesztésre és munkahelyek teremtésére. Hozzátette, hogy nincs vesztegetnivaló idõnk, mert egyszeri és megismételhetetlen lehetõség elõtt állunk. Bajnai Gordon többek között arról szólt, hogy kiemelten kezelik majd a vállalkozásfejlesztést és a foglalkoztatást elõsegítõ programokat. A dél-alföldi régióban eddig százötven kisvállalkozás nyújtott be sikeres pályázatot, az általuk elnyert összeg pedig több százmillió forintra rúg. A százötvenbõl huszonöt a kecskeméti vállalkozók száma, õk összesen mintegy százmillió forint támogatáshoz jutottak. A miniszter azt is elmondta, hogy az év végére már kétszáz témakörben lehet pályázni. Dr. Balogh László, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy régiónk, így megyénk is a gazdaságilag legelmaradottabb térségek közé tartozik, így minden támogatásra nagy szükségünk van. Pelczné Gáll Ildikó a miniszterelnök kecskeméti sajtótájékoztatójára reagálva az MTI-nek úgy fogalmazott: Gyurcsány Ferenc a bányaló vakmerõségével halad elõre és nem hagyja magát a tényektõl befolyásolni. A fideszes politikus szerint az I. Nemzeti Fejlesztési Terv céljai nem valósultak meg. Példaként említette a területi kiegyenlítõdés vagy az életminõség javításának ígéretét. Kijelentette, siker helyett ez a pénzköltés idõszaka volt, eredmény nélkül. A Fidesz alelnökének véleménye szerint Bajnai Gordonnak, az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek pedig inkább arról kellett volna beszélnie, hogy miért nem támogatták az 52, 53, 54-es utak fejlesztését, a Homokhátság fejlesztési programját, a kecskeméti kórház fejlesztését vagy Kalocsa és Baja történelmi városközpontjának megújítását.

3 2007. augusztus 30. Gazdára talált buszvárók A program keretében a város valamennyi buszvárója megszépül Kecskemét több mint háromszázötven buszvárója, illetve annak közvetlen környezete szépül meg ezekben a hetekben. A munkálatok nagy része már el is készült, mindössze kéttucatnyi váró rendbetétele van hátra. A hírt a Rendõrfalu egyik buszmegállójában megtartott sajtótájékoztatón jelentették be a napokban. Mint megtudtuk, korábban senki sem volt felelõs azért, hogy az utasokat szolgáló helyiségek tiszták, falfirkától mentesek legyenek, és környéküket ne lepje el a gaz. Az önkormányzat úgy oldotta meg a problémát, hogy szerzõdést módosított a Hírösgazda Kft.-vel, és a köztisztasági feladatok közé sorolta a várók rendbentartását. A társaság egy alvállalkozót bízott meg a munkával. Ennek több mint hárommillió forintos költségét abból a kétszáz millióból fedezik, amit köztisztasági feladatokra különítettek el az idei költségvetésben. A takarítás során azt is lajstromba vették, hogy hány helyen és hol hiányoznak az ülõkék, a szeméttárolók, sérültek az építmény fallemezei. Késõbb ezeket a problémákat is orvosolja majd az önkormányzat, de az már nem a Hírösgazda Kft. feladata lesz. Lévai Jánosné, a körzet önkormányzati képviselõje Tamási Áront idézte: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ezen a környéken van még mit tenni, hogy az itt élõk igazán otthon érezhessék magukat. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ebben a lehetõségeim szerint segítsek, természetesen nemcsak a buszvárók, hanem egyéb lakossági észrevételek, felvetések esetében is tette hozzá Lévai Jánosné. HÚSZ ÉVES A PIRAMIS KFT. Egy kiváló kollektíva ünnepe Kellemes környezetben, családias hangulatban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját Kecskemét egyik meghatározó építõipari vállalkozása, a Piramis Kft. A lajosmizsei Bujdosó tanyán megtartott, jubileumi találkozó keretében külön köszöntötték azokat a munkatársakat, -sipi- akik a leghosszabb ideje dolgoznak a cégnél. Tizennyolc évnél többet nyolcan Andrássy Ákos, Agócsné Kubics Judit, Koszorú András, Õri Mihály, Dollák Sándor, Szabó Imre, Pecznik István és Parádi István töltöttek el a kiváló kollektívában, õk egy-egy aranygyûrût vehettek át. A tizennégy esztendõnél régebben a Piramis Kft. csapatát erõsítõk Bukovinszki Attila, Dobos Gábor, Túri István, Halász Sándor, Tóth László, Szûcs Antal, Seres Zoltán, Mohácsi Katalin és Derdák Alajosné ezüstgyûrût kaptak. Andrássy Ákos ügyvezetõ igazgatótól megtudtuk, hogy jelenleg mintegy hatvan embernek ad munkát a cég, de emellett számos alvállalkozót is bevonnak feladataik elvégzésébe. Hírmix HÍR-HÁTTÉR 3 Pályázati felhívás iskolásoknak A Kecskeméti Ifjúsági Otthon megnyitásának 25. valamint az intézménynek helyet adó egykori Iparos Otthon építésének 100. évfordulója alkalmából helytörténeti és ipartörténeti közösségi játékot szervez Mesterségünk Címere címmel, 3-4. és 5-6. osztályos gyermek csoportok részére. A résztvevõ közösségek 3-4 levelezõ forduló keretében ismerkedhetnek Kecskemét helytörténeti és iparos múltjának érdekességeivel, neves iparos mestereivel és mûhelyeivel. Az ismeretterjesztõ program helytörténeti és irodalmi szemelvények önálló feldolgozásából, továbbá kézmûves, könyvtári és múzeumi foglalkozásokból áll. A szervezõk várják fõs gyermekközösségek, osztályok, szakkörök, civil szervezõdések jelentkezését. Jelentkezés: október 10-éig írásban a csoport választott nevének, pontos címének, elérhetõségének, a csoport létszámának, felkészítõjük nevének megjelölésével. Csütörtökön városi közgyûlés Kecskemét városának közgyûlése augusztus 30- án tartja nyári szünet utáni ülését, ahol döntenek a városrendezési és városüzemeltetési bizottság új külsõ tagjáról. A változtatásra azért van szükség, mivel Vásárhelyi Dániel július 9- étõl Kecskemét fõépítészi teendõit látja el, így korábbi tisztségérõl le kellett mondania. A bizottság új tagjának Katkics Tamás építészt javasolja. Várhatóan határozat születik majd annak a pályázatnak a benyújtásáról is, amellyel a Ceglég-Nyársapát-Nagykõrös-Kecskemét közötti kerékpárút megépítéséhez szükséges támogatáshoz kíván hozzájutni az önkormányzat. A teljes beruházás költsége majdnem 737 millió forint, amibõl Kecskemét része valamivel több mint 32 millió. Megszámolni is nehéz lenne, hogy a két évtized alatt hány olyan remek épület kivitelezésével járult hozzá a társaság városunk arculatának formálásához, mint például a Piramis udvar, vagy a Central Passage. Ipari beruházásokkal is több helyi cég bízta meg a Piramis Kft.-t, például a Phoenix Mecano és Rösch, de említést érdemel a Termostar Kft. irodaházának kivitelezése, nem is beszélve a kecskeméti Városháza homlokzati rekonstrukciójáról. Andrássy Ákos elmondta, hogy ez az év kétségtelenül a legnehezebb az eddigi húszból, a magyar gazdaság ugyanis olyan mélypontra került, hogy alig-alig van beruházás az országban. A társaság vezetése azonban bízik a fellendülésben, és a következõ esztendõk újabb sikereiben.

4 4 HÍR-HÁTTÉR augusztus 30. SZEPTEMBER 3-ÁN A FÕISKOLÁSOKNAK IS BECSENGETNEK Kevesebb diák tanulhat a Kecskeméti Fõiskolán Az államilag támogatott férõhelyek számának csökkentése, a demográfiai hullám, de a tandíjfizetési kötelezettség is hozzájárul ahhoz, hogy átlagosan húsz százalékkal kevesebb diák kezdheti meg õsszel tanulmányait a Kecskeméti Fõiskola három karán. A változások legnagyobb vesztese a Kertészeti Kar, és persze maguk a hallgatók, akiknek 2008 szeptemberétõl tandíjat kell majd fizetniük. Az államilag támogatott férõhelyek számának csökkentése, a demográfiai hullám, de a tandíjfizetési kötelezettség is hozzájárul ahhoz, hogy átlagosan húsz százalékkal kevesebb diák kezdheti meg õsszel tanulmányait a Kecskeméti Fõiskola három karán. Míg tavaly összesen 1413 volt, idén a pótfelvételivel együtt csak 1110 az elsõ évre felvett nappali és levelezõ tagozatos hallgatók száma: 628-an a GAMF Karra, 292-en a Tanítóképzõ Karra, míg 190-en a Kertészeti Karra járnak majd. Budapest-központú oktatásügy A továbbtanulni vágyó diákok közül sokan választják elsõ helyen a budapesti egyetemeket és fõiskolákat egyrészt úgy gondolják, a fõvárosban könnyebb lesz majd elhelyezkedniük, másrészt a számtalan szabadidõs lehetõség vonzza õket. Az idén bevezetett új felvételi eljárás azonban szintén háttérbe szorította a vidéki felsõfokú iskolákat. Míg az elõzõ években intézményenként, a 2007-es felvételi esetében már országosan állapították meg az egyes szakokhoz tartozó keretszámokat tájékoztatta szerkesztõségünket Alter Róbert, a Kecskeméti Fõiskola Oktatási Irodájának vezetõje. A pontszámok megállapítása után elõször a budapesti egyetemek, majd a budapesti fõiskolák államilag finanszírozott férõhelyeit töltötték fel, ezután következtek csak a vidéki egyetemek, végül a vidéki fõiskolák ahogyan a Kecskeméti Fõiskola is. A pótfelvételivel végül némiképp javult a helyzet. Alter Róbert hozzátette: a es korosztály eleve kisebb létszámú, a nem idén érettségizett, felsõoktatásba jelentkezõ fiatalok száma pedig az idén elenyészõnek mondható. A kecskeméti diákok is tüntethetnek Tanévenként 105 ezer forint ez vár a diákokra, hacsak meg nem változtatja döntését a kormány. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a tavalyi tüntetéssorozat után idén õsszel is több, vidéki nagyvárosban és Budapesten tervez tiltakozó akciót. A HÖOK sajtóközleménye szerint megmozdulásukkal a társadalom figyelmét szeretnék felhívni arra, hogy a tandíj egy hibás politikai döntés. Ezért továbbra is elzárkóznak a tandíj bármilyen formájától, és követelik, hogy a jelenleg fejlesztési részhozzájárulás néven bevezetett hallgatói adót törölje el a kormányzat. Miskolczi Norbert, a HÖOK elnöke kijelentette: hamis az a kormányzati kommunikáció, amely szerint emelkednek a hallgatói juttatások. Új források bevonására nem került sor, csak a már eddig is meglévõ keretösszegek átcsoportosítására, amivel csak enyhíteni lehet a tandíj okozta problémákat, megoldani nem. A HÖOK szerint félõ, hogy egy éven belül több ezer hallgató hagyja majd el a felsõoktatási intézmények padsorait anyagi megfontolásból. Az már biztos, hogy a tüntetés-sorozat a szeptember 3-ai héten, Szegeden veszi kezdetét, majd más helyszínek demonstrációi után Budapesten zárul a tiltakozáshullám szeptember végén. A vidéki egyetemek és fõiskolák hallgatói érdekképviseletei maguk dönthetnek arról, csatlakoznak-e az akcióhoz. Haán Maritától, a Kecskeméti Fõiskola HÖK-elnökétõl megtudtuk: várhatóan õk is részt vesznek a tandíjellenes tüntetésben, errõl azonban végleges döntést a három kar HÖKvezetõinek részvételével szeptember közepén hoznak. Alter Róbert: Hátrányos helyzetből indultak a vidéki főiskolák A nagy vesztes: a Kertészeti Ami a felvételt nyert elsõsök létszámát illeti, a legnagyobb csapás a Kecskeméti Fõiskola Kertészeti Karát érte, ahol idén negyven százalékkal kevesebb az államilag finanszírozott férõhelyek száma. Központilag ugyanis erõteljesen visszafogták az agrárképzést, ahogyan a jogász- és tanárképzést is. Így szokatlanul magasak voltak a pontszámok: a Kecskeméti Fõiskola nappali kertészmérnöki képzésére csak 118, míg nappali gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki szakára csak 116 pont birtokában lehetett bejutni. Nem csak a hallgatók, de a Kecskeméti Fõiskola számára is nehezebb lesz az új tanév finanszírozása erre azonban már elõre felkészült az intézmény vezetése. A 2007-es év gazdálkodása nincs veszélyben ha valamelyik karnak hiánya keletkezne, azt a központi költségvetésünkbõl pótolni tudjuk, de elõrelátóan már 2008-ra vonatkozóan is több takarékossági intézkedést hoztunk. >> Hallgatók a tandíjról A diákok aggódnak saját jövõjüket illetõen. Még nem mertem belegondolni, mennyibe kerül majd az iskolakezdés, és a késõbbiekben a tanulmányaim finanszírozása, fõleg abban az esetben, ha tényleg bevezetik a tandíjat mondja Vadász Éva, aki szeptemberben a Tanítóképzõ Karon kezdi meg tanulmányait. Sokan már most a diákhitel felvételét tervezik emiatt, ám az túlzott terhet jelenthet számukra akár egész hátralévõ életükben. Nekem biztosan dolgoznom kell majd a tanulás mellett veszi át a szót László, aki õsztõl a GAMF diákja lesz. Mint mondja, a tandíjra valót, de az utazás költségeit és a kollégiumi vagy albérleti díjat is ki kell fizetni valamibõl, ami nem kis nehézséget jelent majd számára.

5 2007. augusztus 30. VÉLEMÉNY Gyurcsányi politika a demokráciáért Baloldali kormányok regnálása alatt nem, vagy csak nagyon elvétve kezdenek sztrájkba a munkavállalók érdekében a szakszervezeteknek nevezett képzõdmények. Vezetõiket gyakran éri olyan vád, mely szerint a több évtizedes, még a SZOT idejébõl származó tradícióknak megfelelõen õk valójában a hatalmon lévõ szocialista elit szekértolói, sõt sok esetben a hatalom haszonélvezõi. Most azonban úgy tûnik, repedések mutatkoznak azon a bizonyos vörös falon. Bár a több százezres menedzserdíjjal kifizetett vasutas-szakszervezeti vezetõknek a magyar vasút szétverésekor szinte a szeme se rebben (emlékeztetõül: a polgári kormány idején pár százalékos bérvita miatt képesek voltak megbénítani az egész ország közlekedését), a társadalom spontán önszervezõdõ képessége, a civil szféra erõsödése, az emberek öntudatra ébredése és néhány szakszervezeti vezetõ lelkiismeretének megszólalása nyomán föléledõben van a nem is csak passzív rezisztencia ebben az új reformkorban. A képmutatás a bûn bókja az erény elõtt szól a Rochefoucauld-i gondolat. Bár a képmutatás csúnya dolog, ez esetben az elkövetõ tisztában van vele, hogy amit tesz, elfogadhatatlan, vállalhatatlan, így legalább a látszatát igyekszik kelteni annak, hogy õ helyesen cselekszik. Hadd tüntessenek, majd megunják és hazamennek hangzott a balatonõszödi tirádában a példátlan cinizmust tükrözõ, mellbevágóan õszinte gyurcsányi mondat. Valaki, aki mind az alkotmány, >> A hallgatói létszámmal együtt a normatíva is csökkent, így körülbelül száz-kétszázmillió forinttal kevesebb támogatást kapunk tájékoztatta a Kecskeméti Lapokat dr. Danyi József, a Kecskeméti Fõiskola rektora. Én a fõiskola mindhárom karának vezetõit arra fogom biztatni, hogy ne csupán az állami támogatást tekintsék bevételnek, hanem használják ki a pályázati-, illetve a régiós együttmûködési lehetõségeket is. Emellett azt a gazdag és sokrétû szellemi tõkét is értékesítsék, amelyet a Kecskeméti Fõiskola képvisel. Hiszen Kecskemét további, dinamikus, ipari fejlõdéséhez szükség van jól képzett mûszaki szakemberekre, az Alföld mezõgazdaságának agrárszakemberekre, de a Tanítóképzõ Kar humán értékeit is továbbadhatjuk. Ezért nem csupán a hallgatóink képzésének magas színvonalára fordítunk nagy gondot, de bõvítettük akkreditált iskolarendszerû, felsõfokú szakképzéseink sorát is mondja az intézményvezetõ. Az idei tanévre egyébként Akinek a világképében üres az Ég, úgy érezheti: hatalma birtokában bármit megtehet. mind a demokrácia íratlan normái alapján a köz véleményének és érdekeinek figyelembe vételével kellene, hogy intézze az ország ügyeit, nem is szégyelli, hanem övéi elõtt nyíltan kimondja: nem érdekli, mit gondolnak, akarnak és éreznek az emberek. Akinek a hatékony, önálló védekezésre képtelen kisember szava nem számít, és akinek a világképében üres az Ég, úgy érezheti: hatalma birtokában bármit megtehet, nincs senki és semmi, aki és ami ebben korlátozhatná. Vannak azonban jó néhányan, akiknek van hitük, bíznak az összefogás, a másokért kiállás, a szolidaritás erejében, és nem hagyják, hogy kétes hírû politikai haszonlesõk olcsó propagandával, szavazatvásárlással, náciveszéllyel való riogatással, fenyegetéssel vagy akár állami erõszak alkalmazásával végérvényesen megroppantsák a magyar társadalom még épen maradt részének gerincét. Forró õszre számíthatunk. A kormány politikájának köszönhetõen úgy tûnik, lesznek sztrájkok, utcára mennek a diákok, és mivel nincs vesztenivalójuk, egyre többen mernek nyíltan kiállni egyéni vagy csoportérdekeikért, és élnek a demokrácia és az alkotmány biztosította jogaikkal, a gyülekezés és a szólás szabadságának eszközével. Ha így lesz, a miniszterelnöknek nevezett politikai kalandornak ezért mégiscsak hálásak lehetünk de csak miután végleg lelépett a közélet színpadáról. Ősszel Kecskeméten is lehet újabb tüntetés Haág Zalán fõszerkesztõ már beiratkozhattak a felvételt nyert, elsõs diákok: 695 nappali tagozatos és 415 levelezõ tagozatos hallgató. A tanévnyitót szeptember 3-án, délelõtt 10 órakor a Tanítóképzõ Kar épületében tartják. Bera Linda HÍR-HÁTTÉR 5 Már megint egy kínai! Mégsem Tesco, hanem ázsiai áruház nyílik a Domus helyén, derült ki a közelmúltban. A sokadik a városközpontban, hiszen kínai bolt van a Casablanca pizzéria és a volt Sajtóház épületében, a rendõrséggel szemben, a színház közelében, a postával átellenben, a Rákóczi út elején, valamint a Skálában. Jön az újabb olcsó ruha, olcsó cipõ, miegymás Kínaiak a Domusban A három évtizedes múlt után elköszönõ bútoráruház dolgozóinak augusztus elejéig kellett kiüríteni a helyiséget. Sokáig úgy volt, hogy az angol hipermarket-lánc, a Tesco költözik a Domus helyére. Ezt többen is ellenezték végül az élelmiszerárusításhoz szükséges hatósági engedélyek hiánya akadályozta meg a szerzõdéskötést. Így a konyhabútorok, kanapék, franciaágyak helyét most távol-keleti termékek veszik át. Arról már régóta tudunk, hogy a Domus tulajdonosai kiszállnak a kereskedelembõl, és inkább bérbe adják az üzlethelyiséget. Az új bérlõrõl azonban csak annyit hallottunk, hogy kínai. Sok visszatérõ vásárlónk volt, õk mind sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy bezárunk meséli a Domus Áruház volt vezetõje, Nagy Katalin. Az ázsiai bolt megjelenését a környékbeli kiskereskedõk sem fogadták örömmel. Nekem az a véleményem, hogy egy ilyen bolt nem is illik ide, sokkal színvonalasabbak a környezõ áruházak mondja Demeter Otília, az Alföld Áruház árkádsorának egyik butikjában. A forgalmunknak sem tesz majd jót. Talán azzal tudjuk felvenni a harcot, ha továbbra is minõségi árut kínálunk a vásárlóknak, és ha akciókat tartunk. Tény, hogy a kínai termékek minõsége is sokat javult az elmúlt években. Tény, hogy sokan csak ezt engedhetik meg maguknak. Kérdés viszont, hogy nem épp elég-e az a hét, már meglévõ, hatalmas alapterületen mûködõ ázsiai üzlet a belvárosban? Hogyan tudnak megélni a horrorisztikus bérleti díjak mellett? Hiszen azért olyan hosszú sorok nem kígyóznak a pénztárgépeik elõtt! Szabályozás egyelõre nincsen, az önkormányzatok csak a hatósági engedélyek kiadásával rendelkezhetnek, az üzletpolitikába nincs beleszólásuk. Így a helyi kiskereskedõk érdekeit sem védhetik meg ebben a kérdésben, még az ilyen kedvezõtlen tendenciák láttán sem. B. L.

6 6 KÖZÉLET augusztus EZER FORINT AZ EGY FÕRE ESÕ JÖVEDELEM SZABADOSÉKNÁL Komoly erõpróba a tanévkezdés A rendszeresen kapott támogatások ellenére sem könnyű a helyzetük Napjainkban, amikor a kormány megszorító intézkedései a polgárok millióinak megélhetését sodorják veszélybe, különösen kritikussá vált a nagycsaládok helyzete. Azoké a családoké, ahol a szülõk nem kis áldozatokat vállalnak azért, hogy az ország népességének folyamatos fogyása legalább mérséklõdjön. Ezt a nemes célt tûzte ki maga elé a ménteleki Szabados Gyula és felesége, Irtzl Erzsébet is, akik hét gyermeket nevelnek igen nehéz körülmények között, de tisztességgel, és a lehetõségeikhez mérten mindent megadva fiaiknak, lányaiknak. Amikor a napokban ellátogattunk a népes família otthonába, elsõsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy miként tudják elõteremteni ennyi csemete iskoláztatásának költségét. Támogatás van, de kevés Szerencsére még nem mindegyik gyerek iskolás, hiszen Juli ötéves, Gabika pedig még csak három hónapos mondta az édesanya. A tizenhét esztendõs Gergõ és egy évvel fiatalabb húga, Sára az Arany János Tehetség Program keretében jutott be a szegedi Radnóti Gimnáziumba. Ez nagy könnyebbséget jelent számunkra, mert így csak a kollégiumi ebédjüket és a havi háromszori haza- és visszautazásuk költségét kell fizetnünk. A legnagyobb kiadásunk most a tizennégyéves Pisti elindítása. Õ elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát, és õsztõl a budapesti Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában tanul tovább. Beiskolázásának költsége eléri a százezer forintot, amit nem is tudnánk elõteremteni, ha a Pesten élõ nagymama nem segítene. Gyuri és András az általános iskola negyedik, illetve ötödik osztályába járnak szeptembertõl. Az õ tankönyveiket nagyrészt ingyen kapjuk, és Kecskemét önkormányzata a tanszervásárláshoz is ad huszonötezer forintot. Ezt még nem költöttük el, mert szeretnénk megvárni, hogy a pedagógusok pontosan milyen írószereket, füzeteket és egyéb taneszközöket kérnek. Kilencen havi kétszázezerbõl Irtzl Erzsébet azt sem titkolta, hogy a különféle segítségek ellenére is rendkívül nehéz a helyzetük. Férje egy korábbi autóbaleset következtében még ma is csak mankóval tud járni. Rokkantnyugdíja mellé fogyatékossági támogatást kap, ehhez jön a gyes és a családi pótlék. Mindezek együttesen körülbelül havi kétszázezer forintos bevételt jelentenek a kilenctagú család számára. Döbbenetes belegondolni, hogy Szabadoséknál egy fõre huszonkétezer forint jut havonta. Mindezek ellenére nem éreztünk keserûséget sem a szülõk, sem a gyerekek hangjában. Szavaikból az derült ki, hogy számukra a legfontosabb, hogy egészségben és egyetértésben élhessenek együtt. Tartalékok nélkül Rajtam kívül az egészségével szerencsére senkinek nincs gondja a családban állapította meg Szabados Gyula. A tanévnyitóhoz közeledve az anyagi nehézségeink természetesen hatványozódnak. Ilyen kevés pénzt beosztani már-már lehetetlen. Befizetjük a közüzemi díjakat, megvásároljuk a szükséges élelmiszereket, és körülbelül ennyi is, amire a kétszázezerbõl futja. Félretenni, egy kis tartalékot képezni gyakorlatilag képtelenek vagyunk. Magam sem tudom, hogyan, de azért valahogy mindig megoldjuk a problémákat. Az emberben mindig ott bujkál a kisördög, most sem álltuk meg, hogy feltegyük a meglehetõsen illetlen de talán logikus kérdést a szülõknek, hogy ilyen körülmények között hogy merték vállalni a hetedik gyermeket is. Az én édesanyámék hatan voltak testvérek kezdte válaszát Irtzl Erzsébet. A férjemmel annak idején úgy terveztük, hogy öt gyermeket vállalunk. Utánuk született még Juli és Gabika, de ezt egy kicsit sem bánjuk. Mindegyik gyerek egy kincs a számunkra, mindegyik más-más egyéniség, és érdekes lesz majd látni, hogy kibõl mi lesz, ha felnõnek. Gyermekkorom szép emlékei azok a napok, amikor anyuék nagy családja összejött, és vagy kéttucatnyian ültük körül az asztalt. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit gondolnak errõl a csemeték. A gimnazista Gergõ elmondta, hogy egy angolórán éppen az lett volna a téma, hogy miért jó nagycsaládban élni, de ezt senki sem tudta megfogalmazni. Arra jutottunk, hogy ezt csak átélni lehet, de elmondani nem összegezte a tapasztalatokat a család legidõsebb gyermeke. Ennek a gondolatnak a jegyében zártuk látogatásunkat, melynek végén átadtuk a Szabados családnak lapunk szerény, néhány tanszerbõl álló ajándékát. S. S. Ahogy a pedagógus látja Szabadosékban egy rendkívül összetartó családot ismertünk meg mondta Kelemenné B. Kiss Julianna, a Ménteleki Általános Iskola tanítónõje. Sajnos az anyagi helyzetük nagyon rossz, a gyerekek csak folyamatos segítségnyújtás mellett tudnak iskolába járni, rendesen ruházkodni. Ugyanakkor mindannyian rendkívül szorgalmasak, tehetségesek, kiválóak a tanulmányi eredményeik. Szeretnénk õket segíteni abban, hogy a középiskolákban, majd késõbb a felsõoktatási intézményekben is megállják a helyüket. Nem könnyû ma egy nagycsalád gyermekének lenni, és látni, hogy nekik sok mindenbõl kevesebb jut, mint a kisebb famíliákban élõ társaiknak.

7 2007. augusztus 30. KÖZÉLET 7 Iskolába megy a gyerek Három nap még kettõ már csak egy: tanévkezdésre szólít a becsöngetés az iskolákban. Az anya, egyedül Augusztus-szeptember: újabb fejezet a családok költségvetésében. Aki egyedül nevel gyerekeket, mint Dorinát és bátyját egy Nyíri úti lakásban egy anya nevezzük csak Katalinnak nem ülhet ölbe tett kézzel. Cselekednie kell. Kétórában konyhai kisegítõ munkát végzek egy kollégiumban sorolja. Ezenkívül mosást, vasalást és lakástakarítást is vállalok. Csak magamra számíthatok az anyagi problémáim megoldásában. Lakbérre 8 ezer 400, a gázért négyezer, a kábeltévéért 4 ezer 200, az áramért négyezer és a hulladékszállításért ezerötvenöt forintot fizetek havonta. Ilyenkor, iskolakezdés elõtt mindig csúszásban vagyok több fizetnivalóval, hogy a tizenhárom éves fiamat felkészíthessem a tanévre. Az anya reménykedik, hogy a tankönyveket ingyen megkaphatják és bekopog hozzájuk is a postás a rendkívüli önkormányzati segéllyel. Más-más anyagi háttérrel próbálnak megbírkózni a szülõk a tanévkezdés terhével. Meleg Tibor egy fiúgyermek édesapja munkahelyének köszönhetõen lefaraghat valamennyit a kiadásokból. Tanszerekre beváltható 19 ezer forintos csekket kapott kézhez nemrég az õt foglalkoztató cégtõl. Három, szép kisgyermek szülõje Gyulai Ferenc és neje az Akadémia körút 48-ban. Krisztián egyhónapos, Viktória kétéves, a harmadik, Jennifer, szeptemberben lesz óvodás. Bár az utóbbi még nem érte el az iskoláskort, az apa gondterhelt: mi lesz akkor?, hiszen neki nemrég kicsöngettek (!). Csak nem az iskolában, hanem a volt munkahelyén. Beteghordóként dolgoztam a megyei kórházban mondja Gyulai Ferenc. Egymagam emelgettem az kilogrammos embereket. Megroppant a derekam, valósággal szétment. Ezek után alkalmatlanságra hivatkozva elbocsátották. Szociális segélybõl, gyesbõl és gyedbõl élünk, meg abból, amit az anyósomtól kapunk. Nélkülözünk, de nem a gyerekek szájától vonjuk meg a falatot. Magunkon spórolunk. Nadrág, cipõ, papucs: mindenbõl Mire futja a vásárlási csekkből? (Hankócziné, leendő elsős kislányával) Csaknem tízezer tanulót várnak Kecskemét általános iskoláiba. Háromezren az óvodai életben vesznek részt. Az önkormányzat a rászoruló szülõknek, 1552 családnak utalt ki pénzbeni támogatást júniusig, igazolt igényjogosultság szerint. Ez több mint négyezer gyermeket érintett. Akik érdekeltek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben és a támogatás egyéb formáiban, hívhatják az as önkormányzati vonalat vagy keressék személyesen a városházi ügyfélszolgálatot, ahol minden szükséges felvilágosítást megkapnak. egy mutatja a megrokkant férfi. Rövidnadrágom úgy lesz, ha elszakad a hosszú, csinálok belõle rövidet. Te drága elsõ osztály! Akármilyen nehéz is az élet, a tanév mégiscsak itt van, karnyújtásnyira. A Petõfi Sándor utcai papír- és írószerboltban sorban adják egymásnak a kilincset a vevõk. Hankóczi Gergelyné is készül iskolába kísérni a kislányát. Zsófika elsõs lesz. Nézik a kínálatot, hogy a 20 ezer forintos vásárlási csekk mire és mennyire elég. A pultnál Szûcs Gabriella eladó sokféle tanszert tud ajánlani a listákkal érkezõ szülõknek. A lajstromokon az iskolák kívánságai szerepelnek. Az elsõ osztály a legdrágább, ötvenezer forintról is hallani! Ám az elsõ szülõi értekezleten kiderülhet: még hiányzik ez is, hiányzik az is. Úgyhogy, kedves anyukák, még ne dobják el azt a bizonyos listát! - kohl - Sokba kerül az anyatej annak, aki leadja A tejet a hét minden napján 7 és 9 között vehe tik át a családtagok. Bár a reklámdömpingnek köszönhetõen egyre nagyobb teret hódítanak a tápszerek, azoknak a kisbabáknak sem kell teljesen lemondaniuk az anyatejrõl, akiket az édesanyjuk nem tud szoptatni. Kecskeméten már több mint fél évszázada mûködik az Egészségügyi Központ oldalában az Anyatejgyûjtõ Állomás, ahol a bõséges tejjel rendelkezõ anyukák leadhatják a felesleget a közelmúltban hozott rendeletek azonban nem kis anyagi áldozatra kényszerítik õket. Naponta átlagosan öt és nyolc havonta összesen százharmincöt liternyi tejet hoz be az állomásunk kocsija, amit aztán átvizsgálunk, pasztörizálunk és lehûtünk tájékoztatta lapunkat az anyatej hónapjának tekintett augusztus utolsó napjaiban Benkõ Lászlóné Rózsa. Jelenleg tizennégy anyukától kapunk anyatejet, van köztük olyan, aki már a harmadik gyermeke mellett ad. A kereslet általában nagyobb, mint a kínálat, de alapelvünk, hogy mindenki kapjon, akinek szüksége van rá, akármilyen keveset is tudunk adni. Anyatej receptre Azok, akiknek kevés a teje, vagy gyógyszeres kezelés miatt nem szoptathatnak, a gyermek háziorvosától kérhetnek javaslatot az Anyatejgyûjtõ Állomás szolgáltatásához, de a kórház is innen kapja az anyatejet. Most tizenkét kecskeméti kisbaba között osztják el a meglévõ mennyiséget elõnyt élveznek a koraszülöttek, a szívbeteg babák, és azok, akik mûtétre várnak. Én tíz kilométerrõl járok be, hogy a kisfiam anyatejhez jusson, de ez nem jelent nehézséget nyilatkozta a Kecskeméti Lapoknak Babjákné Balázs Klaudia. Sajnos nekem április óta már nem volt elég a tejem, a tápszerben található tejfehérjére pedig érzékeny volt Patrik, így annak is örülök, ha csak egy decit tudnak adni. Vizitdíj, vizsgálati díj, várakozás Az elsõ leadás elõtt természetesen számos vizsgálaton kell részt vennie a kismamáknak, többek között bõrgyógyászati-, tüdõ- és HIV-szûrésen. Ezek azonban sokba kerülnek. Nekem rengeteg tejem volt már az elsõ pár héten is, ezért úgy döntöttünk a férjemmel, hogy leadjuk meséli Kárász Viktória, a két hónapos Zalán édesanyja. Meglepve tapasztaltuk, hogy komoly összegbe, körülbelül tízezer forintba kerül a vizitdíjakkal, vizsgálati díjakkal együtt, mire minden kontrollon túljutunk. A környezetünkben több olyan anyuka van, aki épp ezért nem vállalta, hogy leadja az anyatej-többletét. Ami azonban tényleg felháborító, hogy mivel már nem vagyunk terhesek nem élvezünk elsõbbséget a vizsgálatoknál, két szoptatás között pedig nagyon nehéz mindezt elintézni. Legalább azzal megkönnyíthetnék az anyukák dolgát, hogy egyszerre lehessen elvégeztetni a szükséges szûréseket! BL Kétezret sem adnak egy literért Nem titok, hogy a leadott tejért az OEP adómentesen havonta 1800 forintot fizet literenként. Meggazdagodni ebbõl nem lehet már csak azért sem, mert szigorú szabályokhoz kötik a leadható mennyiséget. Az Anyatejgyûjtõ Állomást vezetõ Benkõné Rózsától megtudtuk: sok az érdeklõdõ, aki anyatejet vinne be, gyakran mégis a lefolyóban végzi az értékes táplálék azért, mert ebben az esetben túl sokba kerül másokon segíteni.

8 8 PORTRE augusztus 30. A CSALÁD ÉS A KÖZÉLETI SZEREPVÁLLALÁS IS FONTOS RÉSZE ÉLETÉNEK Már gyermekként a lelkészi pályára készült Augusztus 20-a alkalmából magas rangú állami elismerésben részesült Varga László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Kecskeméti Református Kollégium fõigazgató lelkésze. Az örömteli hír hallatán hivatalában kerestük fel a köztiszteletben álló, egyházi személyiséget, akivel eddigi pályájáról, közéleti szerepvállalásáról, a politikáról, az erkölcsrõl alkotott véleményérõl és a családi háttér fontosságáról beszélgettünk. Mikor gondolt elõször arra, hogy az egyházi szolgálatot választja hivatásául? Tizenkét éves voltam, amikor egy mátraházi református gyermekifjúsági konferencián felvetõdött bennem, hogy lelkész legyek. Két évvel késõbb, a konfirmációm után olyan beteg lettem, hogy a szüleim már az életemért aggódtak. Ekkor mondtam azt édesanyámnak, hogy ne sírj, hiszen ha meghalok, akkor is tudod, hogy hova kerülök, ha pedig életben maradok, akkor lelkész leszek. Ettõl kezdve már tudatos volt bennem az elhatározás. Sokat segített ebben lelkipásztorom, konfirmálóm Tóth Endre kecskeméti lelkész, akit azóta is példaképemnek tekintek. Sajnos nagyon fiatalon meghalt, a konfirmációm után három-négy évvel, 42 éves korában. Miközben közgazdasági iskolába jártam Kecskeméten, már készültem a teológiára, amit 1954 és 1959 között végeztem el. Közben mint teológus szolgáltam Fóton. A lelkészség elsõsorban hivatás, de azon túl egy szakma is. A hivatást az Úristentõl kaptam, a szakmát Fóton tanultam meg. A lelkészek többségének a gyakori költözködés az élet természetes velejárója. Így volt ez az ön esetében is? Kétségtelen, hogy megfordultam néhány településen. A teológia elvégzése után elõször Monorra, onnan Seregélyesre, majd Izsákra kerültem segédlelkésznek. A következõ állomás Kunszentmiklós volt, majd 1962 októberében következett Kecskemét. Itt esperesi segédlelkészként ismerhettem meg az egész egyházmegyét, az egyházi adminisztrációt õszén lettem lelkipásztor Tiszakécskén, ahol több mint egy évtizedig szolgáltam. Legutóbb 1976 márciusában költözködtem, amikor ismét visszakerültem Kecskemétre. Azóta szülõvárosomban szolgálok végén választottak meg a Dunamelléki Refor- Varga László püspökhelyettes mátus Egyházkerület fõjegyzõjének, mely tisztség a püspökhelyettességet jelenti. Majdnem három évig párhuzamosan végeztem a kecskeméti és a budapesti szolgálatot. Ezt követõen az itthoni gyülekezet lelkészi szolgálatáról lemondtam. Jelenleg a kollégiumi fõigazgató-lelkészi feladatot látom el, mellette pedig Budapesten, a püspöki hivatalban végzem az ottani munkát. Fõigazgató-lelkészként van rálátása az ifjúságra. Hogyan látja a fiatalok és a hit, az egyház kapcsolatát? Az ifjúsággal már akkor is nagy örömmel dolgoztam, amikor az még tilos volt. Nyaranta a feleségemmel együtt titokban vittük a konfirmandus gyerekeket sõt a fiatalabbakat is táborozni. A 80-as évek közepén kezdtük építeni az Emmaus házat, amely ma is egy központi találkozóhelye a fiataloknak. Amikor lehetõség nyílt arra, hogy az egyházi iskolák újrainduljanak, az elsõk között voltunk. A presbitériumunk március 25- én mondta ki az 1567-ben alapított Kecskeméti Református Iskola újraindítását, mégpedig kollégiumi rendszerben. Ebbõl a rendszerbõl egyedül az óvoda hiányzott eddig, szeptemberben azt is megnyitjuk. Kérdésére visszatérve: az ifjúság olyan, mint a felnõtt nemzedék. Ugyanazokkal a nyomorúságokkal küzd, amit otthon a szüleitõl lát. Több évfolyamot vezettem végig a hatosztályos és négyosztályos gimnáziumunkban. A tanterv szerint tizenkettedikben tanuljuk az etikát. Az órákat mindig úgy kezdtük, hogy a tanulók leírták a véleményüket egy-egy morális, etikai kérdésrõl. Döbbenetes, hogy mennyire tisztán látnak ezek a tizenkettedikes gyerekek. Csak azt nem tudom, hol romlanak el késõbb, amikor ilyen alappal indulnak. Minden évben leérettségizik nálunk körülbelül száz fiatal. Gyakran felvetõdik a kérdés, hogy hol vannak õk, mivel a templomban nincsenek. Erre én mindig azt mondom, hogy igenis vannak, csak nem mind a százan. Nagyon sok ember mondja magát vallásosnak, az egyházhoz tartozónak. Kecskeméten tizenötezren vallják magukat reformátusnak, de csak körülbelül a tíz százalékuk a gyakorló hívõ ember, aki valóban hozzánk tartozik, templomba jár, részt vesz az egyház fenntartásában. Az ifjúság esetében se nem jobb, se nem rosszabb ez az arány. Hosszú idõn át volt aktív szereplõje Kecskemét közéletének. Miért tartotta fontosnak, hogy felvállalja ezt a tevékenységet? Összesen tizennyolc évig vettem részt közvetlenül a város életében. Ebbõl tíz esztendõ még a rendszerváltás elõtti idõszakra esik. Abban az idõben arra figyelt ahogy akkor mondták pártunk és kormányunk, hogy a társadalom minden rétege reprezentálva legyen a tanácsban. Nagyon pontosan meghatározták, hogy hány munkásnak, hány értelmiséginek, hány férfinak, hány nõnek kell ott lennie, és természetesen szükség volt egy lelkészre is. Így én már ban bekerültem a tanácsba, amelynek elnöke akkor Mezõ Mihály volt. Tanácsüléseket ugyan nem túl gyakran tartottak, de a körzetemben élõkkel a városnak a Ceglédi úttól északra lévõ részén igyekeztem folyamatosan tartani a kapcsolatot. Amikor alkalom nyílt rá, már akkor is szóltam a vezetés elõtt a település életét érintõ anomáliákról. A rendszerváltás után két ciklusban választottak meg önkormányzati képviselõnek. Bizottsági elnökként nyolc évig szolgáltam a város szociális életét. A rendszerváltás elõtt nem igazán lehetett szociális kérdésekrõl beszélni, a szocializmus mindent megold szlogen volt divatban. A váltás után valósággal ránk szakadt az élet valósága, az idõsek, az elesettek tarthatatlan helyzete. Minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy az elsõ években alakítottuk ki az akkori szociális bizottsággal, illetve Merász József polgármester úrral azt a szociális hálót, amely a harmadik ciklus kezdetén, egy-két esztendeig még mûködött. Hallottam róla, hogy azóta átalakult, de pontosan nem vagyok képben, mert Szécsi Gábor polgármestersége idején nem tartottak igényt a szolgálatomra, véleményemre. Sokak szerint a rendszerváltás utáni években sokkal békésebb mederben zajlottak a politikai csatározások, mint napjainkban. Belülrõl is így látszott? Pontosan ez a véleményem nekem is, és ez mindig szóba kerül, ha találkozom az elsõ képviselõtestület tagjaival, például Iványosi Szabó Andrással, aki most ismét visszatért a közéletbe, vagy Molnár Ilonával, Katona Lászlóval vagy dr. Tóth Jánossal. Viszszatekintve úgy látom, hogy akkor jóval kevesebb volt a megélhetési politikus. Az elsõ ciklus minden képviselõjének biztos egzisztenciája volt. Azért választottak meg minket, mert ismerték a munkánkat, tevékenységünket. Azt hiszem, ott romlott el az egész, amikor egyre többen kezdtek el foglalkozásszerûen politizálni. Azért önkormányzati képviselõk, hogy legyen fizetésük. Az elsõ idõben errõl szó sem volt. A második ciklusban már kezdõdött, késõbb pedig egyre jobban elterjedt. Ugyanez a helyzet az országos politikában is: a kenyérharcról,

9 2007. augusztus 30. PORTRE 9 Varga László a kitüntetésérõl az állami vagyon szétcincálásáról, a saját zsebre dolgozásról, a korrupcióról, a morális, erkölcsi romlásról szól. Az elõbb beszéltünk arról, hogy milyenek a fiatalok. Ne várjunk tõlük mást, ha ezt látják az elittõl, azoktól, akikre fel kellene nézni. Történhet ebben bármiféle változás? Úgy látom, hogy akkor lesz újra polgári Magyarország, és akkor lesz tisztességesebb a politizálás, ha minden képviselõt az arcával választanak meg, és nem listáról jut be egy testületbe vagy a parlamentbe. A másik fontos dolog a már említett egzisztenciális háttér: a képviselõnek legyen megélhetése, és valóban társadalmi munkában végezze az önkormányzati munkát. Természetesen ez nem vonatkozik a polgármesterekre, hiszen nekik fõállásban kell dolgozniuk a közért, tehát erre az idõszakra félre kell tenniük az eredeti hivatásukat. Érezhetõ-e az egyházközség életében is, hogy az emberek nehezebben élnek? Nagyon erõteljesen le tudjuk mérni ezt a jelenséget. Az utolsó két év meredek zuhanást mutat az emberek anyagi helyzetében. Ezt érezzük az adományokban, érezzük az alapítványi hozzájárulásokban, érezzük a tanulóink mindennapjaiban. Van egy diákszociális alapunk. Megdöbbentõ, hogy minden évben többen és többen kérik a támogatást. Nemhogy a szülõk támogatnák az iskolát, hanem rászorulnak arra, hogy az iskola támogassa õket, illetve a gyermekük nevelését. Az idõseknek tehetetlenül kellett végignézniük, ahogy a mai kormányzat szétverte az egészségügyet. Egyes körökben most azzal dicsekszenek, hogy kevesebben járnak orvoshoz? Igen, mert a háromszáz forint is pénz, nem is beszélve a gyógyszerek áráról. A jelenlegi kormányt nem érdekli, hogy hányan veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat: kevesebb nyugdíjat kell fizetni, ha hamarabb meghalnak az emberek. Ezt most komolyan mondja? Kissé cinikusnak tûnhet ez a megjegyzés, de sajnos igaz. Most megindult a szociális ágazat szétverése is. Mi az elmúlt években százharminc nyugdíjas lakást is felépítettünk. Az ott élõk fejkvótás ellátása folyamatosan csökken. Egyszerûen érthetetlen az az új koncepció, mely szerint az idõsek otthonába csak azok kerüljenek be, akik fizikailag erre rászorulnak. A halál elõszobája lesz az öregek otthona? Láttam nyugaton de eddig Magyarországon is olyan idõsek otthonát, ahova éves korában még Dr. Szabó István püspöki beiktatása Nagyon meglepett az elismerés. Nem tudtam róla, az értesítõ levél elkallódott, és úgy telefonáltak rám a minisztériumból, hogy miért nem jelentkeztem, hogy viszek-e valakit az átadó ünnepségre. Két dolognak nagyon örülök. Az egyik, hogy ezt írták az oklevélre: Varga László Úrnak, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökhelyettesének a társadalom széles rétegei érdekében végzett sokoldalú munkája, lelkipásztori tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom. A másik örömöm pedig az, hogy fölterjesztésem nem politikai volt, de még csak nem is az egyházi felsõbbségem terjesztett föl, hanem a Kecskeméti Református Kollégium két intézményének igazgatója. Munkatársaim, akikkel minden nap együtt dolgozunk, és akikrõl kiderült, 70. születésnapomra szerették volna elérni, hogy megkapjam az elismerést, és azóta többször is szorgalmasan megújították a fölterjesztést. Ez az ahogy mondani szokták alulról jövõ kezdeményezés külön értéket ad ennek a kitüntetésnek, számomra pedig igazi boldogságot, megtiszteltetést jelent. egészségesen, erõvel telve bekerült a házaspár, tudván azt, hogy élete végéig gondozni fogják, törõdnek vele. Mi lesz most nálunk ezekkel az emberekkel? Amit most a szociális kormányzat elkezdett, a végsõ romlásba viszi a társadalomnak azt a rétegét, aki megszenvedte a szocializmus évtizedeit, ráadásul a rendszerváltásnak is a vesztese lett, mert nem tudta és nem akarta elhordani a gyárat, lenyúlni az állami vagyont. Errõl a rétegrõl gondoskodni kellene, de úgy látom, hogy ennek a felelõsségnek a felvállalására a mostani kormányzat nem alkalmas. A reformátusokról köztudott, hogy nem csak a hívek, hanem a lelkészek, egyházi emberek számára is fontos a családi háttér. Hogy alakul ez az ön esetében? Hosszan tudnék beszélni róla. Negyvenöt éve vagyunk együtt a feleségemmel, és Isten négy gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Ezt különösen nagy ajándéknak és értéknek tartom, mert én egyke voltam. Nem azért, amiért ma általában egy gyermek van a családban, hanem azért, mert édesanyámat betegsége miatt fiatalon meg kellett mûteni, és nem lehetett testvérem. Nagy örömmel neveltük fel gyermekeinket, ma pedig már az unokáinknak örülhetünk, akik közül a nyolcadik négy hónapja született. Minden családban megvannak a problémák, a bajok, de nélkülük el sem tudnám képzelni az életemet. A feleségem most is kint van Tiszakécskén az unokákkal a hétvégi házunkban. Ha csak tudok, én is velük vagyok. Nagy problémája a mai társadalomnak, hogy a családi életet sokan összetévesztik az együttéléssel. Az együttélés soha nem családi kötelék, akkor sem, ha gyerek születik benne. Sõt, az még nagyobb baj, mert bármelyik pillanatban felelõsség nélkül ki lehet lépni a kapcsolatból, és a gyerek ott marad félárván. Nagyon sokan kérdezik ma, hogy Mit ér az a papír, számít valamit?. Hogyne számítana, hiszen akkor Isten és ember elõtt kimondja a férfi és a nõ is, hogy holtodiglan és holtomiglan. Az élettársak az elsõ válságnál szétbútorozhatnak. A házasságban élõk között erõsebb az erkölcsi kötõdés, és a válságokat is jobban átvészelik. Nagyon sok példát tapasztaltam lelkészi szolgálatom ötven éve alatt arról, hogy a házasságok megerõsödve jöhetnek ki a krízisekbõl, nem feltétlenül a válás a megoldás. Megdöbbentõ, hogy az iskolánk több mint ezer diákja közül hánynak nincs apja. Jönnek a szociális segélykérések, ki kell tölteni az anya, az apa adatait. Számtalanszor küldöm vissza a papírt, hogy az nem lehet, hogy ennyi gyereknek ne legyen apja. Aztán ismét visszajön a kérvény, hogy nem tartunk kapcsolatot, nem támogat bennünket. Rengeteg ilyen tragédiát látok, és a pedagógusok is arról számolnak be, hogy a problémás gyerekek legnagyobb része az ilyen félcsaládból kerül ki. De valójában nem is félcsalád ez, mert a család vagy egész, vagy egyáltalán nem az. Elég baj az, amikor egy haláleset miatt árva, vagy félárva lesz valaki, de hogy tudatosan tegyük árvává gyerekeinket, az óriási felelõtlenség. Említette a fél évszázados lelkészi munkát. Ennyi év után milyen új célokat tud kitûzni maga elé, mi az, amit még szeretné elérni? -Lassan elmondhatom, hogy mindent megadott nekem az Úristen. Érdememen felül nagyon sok mindent elvégezhettem. Ebben az utolsó öt évben, melyben püspökhelyettesként szolgálhatok, szintén számos, szép feladatot kaptam. Többször elgondolkodtam azon, talán mégsem véletlen, hogy annak idején nem gimnáziumba, hanem közgazdasági középiskolába jártam. Szolgálatom évtizedei alatt sok egyházi építkezésben kamatoztathattam, hogy konyítok valamenynyit a gazdasági területhez. Budapesten például az egyházkerület székházát, a teológia épületét újítottuk fel teljesen az elmúlt években. Azt a bizonyos mátraházi diáküdülõt, ahonnan én lelkésznek indultam, éppen ebben az évben varázsoltuk teljesen újjá. Nagy öröm, hogy abban a munkában is komoly feladatot vállalhattam. Jövõre betöltöm a 72. évemet, és a törvények szerint nyugállományba kell vonulnom. Az még nyitott kérdés, hogy mi lesz a püspökhelyettesi megbízásommal, amely december 31-éig tart, miközben április 19- én töltöm be az említett 72. életévet. Sokan mondják, hogy el sem tudják képzelni, hogy ne tevékenykedjek nyugdíjasként is. Ezt magam sem tudom most elképzelni, de biztos, hogy az Úristen megadja majd akkor is az életem értelmét. Talán nem a munkában, hanem még inkább az unokáimban, a gyerekeimben. Amíg erõm lesz, ha szolgálatra, feladatra kérnek, azt szívesen vállalom. Azt sem zárom ki, hogy természetesen, csak ha igénylik ismét szerepet vállaljak a város közéletében. Sipicki Sándor

10 10 KÖZÉLET/KULTÚRA augusztus 30. TÖBB ZENEKARBAN IS JÁTSZIK A HEGEDÛVIRTUÓZ LÁNY A hangszer segítségével fejezi ki érzéseit Fiatal kora ellenére tavaly óta a Vásáry Tamás vezette Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekarban játszik a kecskeméti Várkonyi Viktória. A Katona József Gimnázium diákja kisiskolás korában döntötte el, hogy zenét szeretne tanulni a muzsikálásból pedig egy életre szóló szerelem lett. A tizenhét éves lány professzionális zenekarban képzeli el a jövõjét. Reál osztályba jár, de a matek mellett a zene a mindene Nyolcéves koromban, a Zrínyi Ilona Általános Iskola zenei elõkészítõje után, húros hangszer választását javasolta a zenetanárom meséli Viktória. Kis termetem miatt a cselló túl nagy lett volna, így hegedülni kezdtem. Hamar megkedveltem, és ma már el sem tudnám képzelni az Elvesztett hegedû Ezen a nyáron elõször fordult elõ, hogy Viktória majdnem elvesztette hangszerét. Zenekarával éppen leszálltak a vonatról, amikor a sok csomag cipelése közben jelenlegi mesterhegedûjét a fülkében felejtette. Szerencsére idõben észrevette, hogy hiányzik a jól megszokott hangszer. Így nem vitte el a párját a fekete vonat Megszületett a kecskeméti Városi Ügyészség vádirata annak a felháborító bûnesetnek az ügyében, amely akár súlyos környezetszenynyezést is okozhatott volna egy, a megyeszékhelytõl alig húsz kilométerre fekvõ településen. Az elsõ- és másodrendû vádlott egy nyugatmagyarországi városban mûködõ, felszámolás alatt álló cég telephelyén tárolt, veszélyes hulladék elszállítására keresett vállalkozót. Tették ezt annak ellenére, hogy tudták: a mintegy 92 ezer kilogramm festékiszap és a 6,5 ezer kilogramm szennyezett göngyöleg elszállítására, kezelésére és ártalmatlanítására nincs engedély. A felszámolást végzõ társaság egyik alkalmazottjával ennek ellenére megkötötték a szerzõdést, és a veszélyes hulladék jelentõs részét az elsõrendû vádlott telephelyére szállíttatták. A már említett, Kecskeméthez közeli településen lévõ telephely udvarán készített hatalmas gödörbe 270 hordóból öntöttek ki festékiszapot. A Harmóniában a hegedűvel Életveszélyes környezetszennyezés felszámolóbiztos az általa elvégzettnek hitt ártalmatlanításért 21,6 millió forintot utalt át a két fõbûnösnek, akik a pénzbõl mindössze a fuvarozásra költöttek, így 20 milliós jogtalan haszonra tettek szert. Szerencsére a hatóság felfedezte a betemetett veszélyes hulladékot, amelyet egy kecskeméti vállalkozás ártalmatlanított. A munkálatok során 88 ezer kilogramm szennyezett talajt kellett kitermelni és elszállítani, összesen mintegy 3 millió forintos költséggel. A vizsgálat megállapította, hogy a hulladék emberi egészséget, sõt életet is veszélyeztethetett volna. Ettõl az idõben elvégzett kárelhárítás mentette meg a környékbeli lakosságot. A vádlottaknak a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt kell felelniük a bíróság elõtt. Az ügyészség a jogtalanul szerzett 20 millió forint megtérítése érdekében a tettesek vagyonának elkobzására is javaslatot tett. Sipi életem a hegedûm nélkül, hiszen ez az a hangszer, amely a leginkább visszaadja az érzéseket. Sokan csodálkoznak azon, hogy nem konziba járok, hanem reál gimnáziumi osztályba. Alapvetõen matematika-beállítottságú vagyok, de nálam ez jól megfér a mûvészi érdeklõdéssel. Szinte egyedülálló módon, nagyon fiatalon választottak be a Kodály Ifjúsági Világzenekarba, ahol leginkább már a zeneakadémiára járó tehetségek játszanak. Hogyan lehetett bejutni közéjük? Nagyon szerencsés voltam, hiszen az alsó korhatár a tizenhat év volt, emellett nyolcévi hangszertanulás, valamint az angol nyelv ismerete volt a követelmény. Egy DVD-t kellett beküldeni a játékunkról, egy klasszikus és egy virtuóz darabbal, ami alapján döntést hozott a karmester, Vásáry Tamás. Nagyon sokat köszönhetek Szigeti Lajosné Terike néninek, aki az M. Bodon Pál Zeneiskolában a kezdetek óta tanít. Az iskola zenekarában is régóta játszom, öt éve vagyok koncertmester. Komoly barátságok alakultak ki ebben az együttesben, ami nagyon Július 14-én 14 óra 15 perckor, Kecskemét lakott területén kívül, az 52. számú fõútvonal 7600 méterénél ismeretlen személy, az általa vezetett ismeretlen forgalmi rendszámú és ismeretlen típusú, feltehetõen fehér színû, szürke ponyvás tehergépkocsival közlekedett Solt irányába. A sofõr nem gyõzõdött meg arról, hogy jármûve elõzését egy motorkerékpár már megkezdte. Figyelmetlensége miatt az út bal oldali részén lévõ vízelvezetõ árokba fontos, hiszen csak egy igazi közösség tud jól együttmuzsikálni. Ugyanez igaz a Világzenekarra is. Idén hol koncerteztetek az utóbbi együttessel? Budapesten az Operában, Kecskeméten a Nagytemplomban, majd Galyatetõn léptünk fel. Ezután Romániában Galántán, és Belgiumban Neerpet városában, illetve Brüsszelben fesztiválokon zenéltünk. De a kecskeméti zenekar táborában, és Kaposváron egy zenei kurzuson is részt vettem, így eseménydús volt a nyaram. Muzsikus és hangszere eggyé forrnak a zenében Hamarosan érettségizel. Zenei pályára készülsz? Nemrég döntöttem el, hogy zenész szeretnék lenni, a távlati cél a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia. Persze addig még sokat kell gyakorolnom, és jó lenne egy komolyabb mesterhegedû is a felvételinél ugyanis ez is sokat számít de az komoly költséget jelentene, és nem egyszerû a választás sem. A hangszernek és a zenésznek ugyanis meg kell találniuk egymást, érezniük kell egymás hangulatát. Õk ketten összetartoznak. Bera Keresik a cserbenhagyót szorította a motorost és utasát, akik a baleset következtében súlyos sérüléseket szenvedtek. Az ismeretlen jármû ismeretlen vezetõje a baleset helyszínét megállás és segítségnyújtás nélkül elhagyta. A rendõrség várja azok jelentkezését, akik a balesetet látták, vagy arról információval tudnak szolgálni. Jelentkezni a kecskeméti kapitányság közlekedésrendészeti osztályán, illetve a 76/ es telefonszám 3524-es mellékén lehet.

11 2007. augusztus 30. KULTÚRA 11 KIÁLLÍTÁS NYÍLIK MUNKÁCSY MIHÁLY KÉPEIBÕL 2008 TAVASZÁN Munkácsy az egyetemes magyarságé Már több mint nyolcszázezren látták Budapesten és vidéken, valamint a határon túl azt a Munkácsy-vándorkiállítást, melynek gerincét a Pákh Imre, amerikai magyar magángyûjtõ tulajdonában lévõ huszonhét festmény alkotja. Ez egészül ki egy-egy helyszínen magyarországi közgyûjteményekbõl származó képekkel. Pákh Imre a napokban Kecskeméten járt és készségesen állt lapunk rendelkezésére. Pákh Imre a napokban Kecskeméten járt, ahol sajtótájékoztatón jelentette be: a hatalmas gyûjtemény 2008 februárjában a hírös városba érkezik. A magyar származású, jelenleg Amerikában élõ mûgyûjtõvel a festõóriáshoz és munkáihoz fûzõdõ kapcsolatáról beszélgettünk. Ön szó szerint földije a 19. századi nagy magyar festõnek, hiszen Munkácson született. Otthon voltak-e Munkácsytól származó rajzaik, képeik? Egyáltalán mikor kezdõdött Munkácsy iránti érdeklõdése? Lokálpatrióta vagyok. Valóban Munkácson születtem és a családban mindig volt egy Munkácsy-rajz. Eleinte francia és orosz festõk képeit gyûjtöttem, ám egy idõ után úgy éreztem, váltanom kell. Rájöttem ugyanis, hogy ha az ember gyûjt, akkor a legjobbat gyûjtse. S mivel erre a lehetõségem is megvolt, ráálltam Munkácsyra. Valamikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdtem gyûjteni a képeit. Akkoriban ugyanis nagyon sok Munkácsy-kép jelent meg az amerikai aukciós házakban, ez is befolyásolt. Gyûjteményem zöme külföldrõl származik, többsége Londonból, de vásároltam Budapesten is. Az utolsó Munkácsyképhez idén májusban jutottam hozzá New Yorkban. Nagyon örültem neki, mivel mindig is úgy gondoltam: Munkácsy a legnagyobb magyar festõ. Hogyan fogadta a családja, hogy Munkácsy-képek gyûjtésébe kezdett? Az igazság az, hogy vannak olyan Munkácsy-képek, melyek nem tetszettek a feleségemnek, sötét színük, szomorú hangulatuk miatt. Aztán amikor rájött, hogy Munkácsy nemcsak ilyen bitumenes, sötét képeket festett, megnyugodott egy kicsit. Mivel a Munkácsy-képek gyûjteményemnek csak egy kisebb részét képezik, ebbe nincs joga beleszólni, viszont a kollekció más festményei esetében élhet véleményezési jogával. Õ inkább a 20. század felé húz, és az igazat megmondva engem is inkább az izgat, de Munkácsy mindig Munkácsy marad, s ha egy jó képe elõkerül, azt azonnal igyekszem megvenni. Nagyon sok Munkácsy-kép került Amerikába, mivel nemcsak Magyarországon, de Európában sem tudták megfizetni. Miért döntött úgy, hogy gyûjteményét elhozza az óhazába és megmutatja a magyaroknak? Három célunk volt: mivel 52- ben volt az utolsó nagy Munkácsykiállítás, ezért a róla alkotott kép Magyarországon a Nemzeti Galéria állandó kiállítására épült, ami nem egy teljes kép, mivel Munkácsy legjobb munkái közvetlenül Párizsból vándoroltak ki Amerikába, még a mûhelyébõl. Ezeket akartuk bemutatni, megismertetni a hazai közönséggel az ismeretlen Munkácsyt. Szerintem ez sikerült is, mivel mostanáig már több mint nyolcszázezer ember látta a kiállítást. A másik célunk, hogy a mûvészettörténetben és a közgondolkodásban ismét az õt megilletõ helyre kerüljön. Munkácsyt nagyon sok negatív kritika érte életében, de halála után is. Voltak olyan kritikusai, akik nem a nagy Géniuszt és a nagy magyart látták benne, hanem egy ügyeskedõ mûvészt, aki okosan használja ki a piac pillanatnyi ízlését, igényeit. Véleményem szerint ezek a kritikusok ma is léteznek. Munkácsyt kritizálni divatos volt régen és most is, mert erre odafigyel a média. Ez a több mint nyolcszázezer és remélem hamarosan egymillió látogató viszont ennek épp az ellenkezõjét bizonyítja. A harmadik célunk, ami nagyon Szeptember 2-ától ismét kezdõdik a szabadszedéses ebéd a Három Gúnár Rendezvényházban! Vasárnaponként óráig korlátlan mennyiségben fogyaszthat féle hideg-meleg ételbõl Ft/fõ áron Kecskemét, Festõ u. 8. Tel.: Pákh Imre fontos és ami részben már sikerült is, hogy hitet adjunk önmagunknak. Vannak zseniális magyar emberek, akik képesek minden képzeletet felülmúló alkotásokra; ilyen volt Munkácsy is, de ezt valahogy a közvélemény elé kell tárni, és erre hivatott ez a kiállítássorozat. Nem lehet, hogy titkolt célja a magyarság lélekbeli összefogása? Elõször egy mindennapos mûvészeti koncepcióként indult, viszont most már egyfajta misszióként tekintek a kiállításra. Idõközben ébredtem rá, hogy Munkácsynak van egy lélekegyesítõ ereje, ami magától értetõdik. Két éve még nem gondoltam, hogy ez a kiállítás kijut Magyarország területérõl például Erdélybe vagy Kárpátaljára, viszont amikor láttam, hogyan lelkesednek az ott élõ emberek, és minden lehetõséget megragadtak, hogy megnézhessék a képeket, akkor jöttem rá, a missziónak egy nagyon fontos része lenne, ha be tudnánk mutatni az összmagyarságnak. Mert Munkácsy nemcsak a magyarországi magyarságé sõt, talán nem is lenne magyar állampolgár manapság, mivel Munkácson született és Franciaországban élt, hanem az egyetemes magyarság része. Hogyan látják Munkácsy mûvészetét Erdélyben? Egy kicsit másképp álltak Munkácsy képeihez Csíkszeredában, mint Magyarországon. Ott a kiállítás kimondottan nemzeti ügy, már rég nem Munkácsyról, a piktorról volt csupán szó, hanem felfedezték benne az egyesítõ õserõt. A magyaroknak mindig is szükségük volt hõsökre. Az utóbbi idõben több kiválóság is adatott nekünk, de hõs nem sok. Munkácsy ezt az ûrt tölti be: újra hitet adott. Mivel magyarázható, hogy több százezer ember kíváncsi Munkácsy képeire? Beszélhetünk egyfajta Munkácsy-jelenségrõl? Lehet, mert bár több mint egy évszázada meghalt, még mindig ennyire hat a nemzetre, ami azt bizonyítja: ennek az embernek valami olyan komoly egyesítõ õsereje lehet, ami napjainkban is megmagyarázhatatlan. De Munkácsy ma reneszánszát éli. Tulajdonképpen érthetetlen, mit is jelent ez az asztalosinasból lett festõóriás a magyaroknak. Az, hogy több egy piktornál, hogy egy magyar hõs, az egyértelmû legalábbis számomra. Egy nagyon nagy magyar ember volt. Egyenrangúnak tartották Rembrandttal és Liszt Ferenccel a kor elismert mûvésze volt. Nem mindenkinek Munkácsy a legnagyobb magyar festõmûvész, de hogy a legnagyobb magyar a festõmûvészek körében, azt senki nem vitatja. Tervezik a kiállítások után egy Munkácsy-trilógia megjelentetését is. Hol tartanak ebben a munkában? Még nagyon az elején járunk, jelenleg az anyaggyûjtés folyik. Mintegy ezer levelet dolgoztunk eddig fel. Mivel Munkácsy különféle nyelveken írt, elsõsorban nem magyar szövegû levelekrõl van szó. Ezeket fordítjuk és gépeljük. Az elsõ kötet egy új életrajz lesz, amely jelentõs mértékben támaszkodik a most feltárt dokumentumokra. A második egy új Munkácsy-katalógus részben színes nyomatokkal, ebben számos olyan új képet és rajzot is bemutatunk, melyek eddig a világ különbözõ részein kallódtak. A harmadik kötet egy monografikus mû lesz, de nem monográfia. A legjobbnak tartott nyolc-tizenkét Munkácsyszakértõ írását tartalmazza majd, köztük nemcsak magyarokét. A lefordított, közel ezer levél tartalmának ismeretében annyit áruljon csak el: ezek megváltoztatják majd véleményünket Munkácsyról? Szerintem jobban fogjuk Munkácsyt szeretni. Megváltozik egy-két szempont, például van Munkácsyról egy olyan vélemény, hogy szerény, visszahúzódó ember volt, aki mellõzte a fényûzést. Az én véleményem errõl kicsit más: szerintem nagyon is jól érezte magát a korában, élvezte az életet. Az, hogy elfáradt néha és visszahúzódott, az más dolog, de neki nagyon tetszett az az életstílus. Sõt, véleményem szerint nagyon félt elveszíteni azt az életvitelt, amit viszont fenntartani nagyon sok pénzbe került. Jó helyen volt, és nagyon jól érezte magát abban a miliõben. Szász Angéla A Munkácsy Mihály mûvészetérõl szóló összefoglalónkat a Magyar Múzsa mellékletünkben olvashatják.

12 12 KÖZ-SZOLGÁLAT augusztus 30. KISGYEREKKÉNT PAP VAGY MOZDONYVEZETÕ AKART LENNI Kalandos út a lelkipásztorságig Hatházi Róbert káplán április 15- én, Kiskunhalason született. Akasztón nevelkedett szüleivel és nagymamájával. A hódmezõvásárhelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolában érettségizett, majd Vácon töltött egy évet kispapként. Ezután belépett a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségbe, és Homokkomáromban velük élt négy évig ben hazaköltözött a szüleihez, és a nagybátyja sütõüzemében dolgozott ban jelentkezett a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolára. Pappá idén júniusban szentelték. Továbbra is száz százalékban önkormányzati tulajdonú cégünk tevékenységének egyik jelentõs területe a temetõgazdálkodás, melybe a temetkezési szolgáltatások mellett a fenntartási és fejlesztési munkák is beletartoznak mondta Herczeg Anikó. Jelenleg két mûködõ a kecskeméti és a hetényegyházi temetõ mellett több lezárt (például a Budai kapu szomszédságában lévõ régi katolikus, az evangélikus és a Szentháromság) temetõ is hozzánk tartozik. A köztemetõben az elmúlt idõszak egyik fontos fejlesztéseként végeztük el az ügyfélszolgálati irodaépület teljes felújítását, illetve bõvítését. Ennek elsõdleges célja az esztétikai szempontok mellett az volt, hogy megteremtsük az ügyfélszolgálat létszámbõvítésének lehetõségét, és csökkentsük a hozzátartozók várakozási idejét. A rekonstrukció után majdnem egy éve megkezdtük a fõkönyvek és a parcellaadatok Bár még csak néhány hete ismerkedik a széchenyivárosi Szentcsalád plébánia életével, máris egy nyitott, barátságos közösségben érezheti magát Hatházi Róbert káplán, aki augusztusban kezdte meg kecskeméti szolgálatát. Eseménydús évek vezettek idáig annak ellenére, hogy már gyermekként is lelkipásztornak készült. Két határozott elképzelésem volt: pap vagy mozdonyvezetõ akartam lenni. Végül mindkét álmom teljesült mondja mosolyogva Róbert atya hiszen júniusban pappá szenteltek, és ebbõl az alkalomból egy villanymozdonnyal ajándékoztak meg a barátaim Az érettségi után kispapként töltött egy évet, mégsem vezetett egyenes út a hittudományi fõiskolára. Miért? A Nyolc Boldogság Katolikus Közösséggel amely 1973-ban alakult és a Vatikán is elismeri még középiskolás koromban ismerkedtem meg, és a váci év után léptem be közéjük. Úgy kell elképzelni, mint egy szerzetesrendet, amellyel családok, egyedülálló felnõttek is egy közösségben élnek akárcsak az õsegyházaknál. Lelki gyakorlatokat, engesztelõ napokat, ifjúsági táborokat tartottunk, katolikus iskolába járó diákokat fogadtunk. Munka és imádság ez volt a jelszavunk. Tudtam, hogy a hit, Isten irgalmának hirdetése az én utam négy év után kikristályosodott bennem, hogy mégsem ebben a formá- digitalizálását, ami az információk gyorsabb visszakeresését segíti elõ. A munka ötven százaléka már elkészült. A késõbbiekben a internetes oldalunkon is mûködik majd egy sírhelykeresés elnevezésû menüpont, amelynek segítségével az emberek akár otthon is hozzájuthatnak a számukra szükséges információhoz. Idén tavasszal készült el a ravatalozó mögött a különálló kegyeleti helyiség, melynek célja, hogy az elhunyt közvetlen hozzátartozóinak lehetõséget biztosítson a zavartalan körülmények közötti búcsúra. A legtöbb esetben ugyanis erre a halál pillanatában, vagy az azt követõ percekben nincs lehetõség. A temetés elõtt ugyanez a helyzet: a felravatalozott elhunyttal nem tudnak egyedül maradni a legközelebbi szerettei, mert folyamatosan érkeznek a szertartásra a rokonok, ismerõsök, barátok. A kegyeleti helyiség ban. A kapcsolat nem szakadt meg a közösséggel ma is külsõ tag vagyok de akkor már biztosan tudtam: pap szeretnék lenni. Milyen tervekkel, reményekkel néz az új feladat elé Kecskeméten? Kanyargós út vezetett idáig, de az életutamat végigkíséri az emberekkel való foglalkozás, a szolgálat. Itt, a Szentcsalád plébánián jó alkalom nyílik erre, mert a családok, a hívek nem szaladnak haza a szentmise után, szívesen beszélgetnek. Szeretnék jól megfelelni a plébánostól kapott feladataimnak, a hitoktatásnak, a kórházi szolgálatnak, a ministránsokkal való foglalkozásnak. Emellett rám bízták az Angolkisasszonyok Gimnáziumának lelkipásztori teendõit Jazz és vasút gyertyákkal, imakönyvvel a kért idõpontban és idõtartamra áll a gyászoló rendelkezésére. A közelmúltban készült el egy kandelábersor az ügyfélszolgálati iroda és a ravatalozók közötti útszakaszon. Kihelyeztünk továbbá két nagyméretû, parcellatérképes információs táblát is, az egyiket az iroda szomszédságában, a másikat pedig a kettes kapunál. A köztemetõ fõbb útjainak mentén a parcellák betûjelével ellátott útbaigazító táblák segítik a tájékozódást. A közelmúltban sikerült kicserélnünk a fehérravatalozó drapériáját. A helyiségbe egyúttal új kegyeleti berendezés gyertyatartók, feszület, stb. is került. is. Kecskemétet, a város életét is szeretném felfedezni. Már néhány hét után is elmondhatom: jó érzés itt élni mert amíg Budapesten arctalanok, lélektelenek, addig itt kedvesek és figyelmesek az emberek. Bera Linda A káplánhoz közel áll a zene, hiszen orgonálni is tanult. Szabadidejében szívesen hallgat jazz és blues stílusú dallamokat. Új hobbija a vasútmodellezés bár már gyerekként is vonzotta a mozdonyok és utazó kocsik világa. Folyamatos fejlesztések a köztemetõben A kecskeméti köztemetõben nap mint nap több százan fordulnak meg, hogy szebbé varázsolják eltávozott szeretteik síremlékét. De nemcsak a hozzátartozók tesznek meg mindent azért, hogy a környezet kegyeletteljes legyen, hanem a temetõ fenntartója is. A Városgazdasági Kft. temetõgazdálkodási részlegének vezetõjét a közelmúlt fejlesztéseirõl, aktuális tennivalóikról és terveikrõl kérdeztük. Hatházi Róbert káplán A közelmúltban megújult a fehér ravatalozó is A köztemetõ hantos sírhelyei továbbra is kettõ vagy négy koporsó elhelyezésére alkalmasak. A kolumbárium oszlopok és fülkék, illetve az urnasírkert parcellái ugyancsak kettõ vagy négy elhunyt hamvainak elhelyezésére adnak lehetõséget. Még ebben az évben szeretnénk újabb urnafülkéket átadni, az viszont már most biztos, hogy napokon belül megkezdõdik a kriptaparcella elõtti útszakasz, valamint a tartalékterület úthálózatának kiépítése. Az idei nyár nagyon sok tuját tönkretett a temetõben, ezeket folyamatosan cseréljük. Hamarosan elkészül a hetényegyházi temetõ új harangja is. Ügyfélszolgálati irodánk amely közvetlenül a köztemetõ fõbejáratán belül, jobb oldalt található hétfõtõl péntekig 7.30-tól ig fogadja a hozzátartozókat, és a 76/ es telefonszámon hívható. Halottszállítási ügyeletünk éjjel-nappal elérhetõ a 30/ es mobilszámon. Belvárosi irodánk a Csongrádi utca 3. szám alatt mûködik, és a személyes megkeresés mellett a 76/ es számon is beszélhetnek ott dolgozó munkatársunkkal.

13 MAGYAR MÚZSA A KECSKEMÉTI LAPOK KULTURÁLIS MELLÉKLETE MEGJELENIK HAVONTA SZERKESZTI: LOVAS DÁNIEL Köszöntõ Örömmel hallottam, hogy Kecskeméten egy 140 éves kezdeményezés, a Kecskeméti Lapok megújul, visszatér eredeti hagyományaihoz. Egy olyan új, régi lapot indítottak, amelyben Magyar Múzsa címmel az irodalom, a mûvészet újra megfelelõ teret kap. Mint a magyar írók egyike, azt a szeretetteljes tanácsot küldöm a szerkesztõségnek, hogy fogadják meg két nemzeti nagyunk üzenetét. Amikor Berzsenyi Dániel az irodalom céljáról beszél, így fogalmaz: Legyen az szépben rejtett jó. Kölcsey Ferenc pedig azt az intelmet hagyta ránk: Jót s jól, ebben áll a nagy titok. Semmi sem aktuálisabb napjainkban annál, minthogy az örök igazságokat megfelelõ, magas hõfokú, esztétikai formában fejezzük ki. Kívánom a szerkesztõségnek, hogy ilyen munkákat adjon az olvasónak, az olvasónak pedig azt kívánom, hogy szellemi igényeit soha ne engedje lesüllyeszteni a bulvármédia, az álirodalom szintjére. Bahget Iskander felvétele Ima Magyarországért Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörbõl-vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold, csak mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nova bort kínáltak s akik ezt megitták mind bódultakká váltak. ( csak csendesen, ne siránkozz, bátran szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy ébren vigyáznak síkos savas esõ alatt bíz egyformán áznak ( csak csendesen, mind aki lázad báránybõr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erõsíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szõre hullik. ( csak csendesen, nem használ a lárma mostoha szülõk közt még árvább az árva) JÓKAI ANNA VERSE Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön-gyilkosává válni haza kell találni! ( csak csendesen, mert vád alá vesznek jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor mûdalokkal altat nejlon-furulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyába (csak csendesen, élvezd a táncot csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban ál-parasztok a búzát égetik õk nem a harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendõr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a mûvész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd õket Õsi Anya zsoldos pénznek sincsen szaga. ( csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen idõben mindenkit megérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát ûzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gõgösek se legyünk kétségbe se essünk náci-tudat, bolsi-tudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, bíztass hogy a testvérharc megszûnhet göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe édes hazánkat annak is kellõs közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke. Annyi gyalázatos koron át õrizd meg számunkra misztikus koronád. ( csak csendesen, akinek füle van, hallja, a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét kend meg könnyektõl elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A születés elõtt túl hosszú volt az Ádvent hiszen az életünk hovatovább ráment mielõtt nem késõ, Te mondd ki az Áment.)

14 II MAGYAR MÚZSA augusztus 30. Honnan hová? Magyar Múzsa címmel indítjuk el kulturális mellékletünket, mely a tervek szerint havonta jelentkezik majd a Kecskeméti Lapokban. A névválasztás kötelez, egyben kijelöli az irányt is, melyet tartani szeretnénk. Nézzük, kik is voltak elõdeink, akik hasonló címet választva fordultak az olvasókhoz: *** A második hazai újságként jelent meg 1786-ban a Magyar Kurír, melynek irodalmi melléklapja viselte elõször a mi fejlécünkön is szereplõ Magyar Múzsa címet. Szerkesztõje Szacsvay Sándor volt, munkatársai pedig fõként alkalmi verselõk, de szerepelt hasábjain Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Péczeli József is. Három évfolyamot ért meg, majd csendben kimúlt. *** Egy évtizedig sem kellett várni az újabb kísérletre: rövid, pataki jogászkodás után Csokonai Vitéz Mihály a pozsonyi országgyûlésen keresett mecénást, s Diétai Magyar Múzsa címmel 1796-ban verses újságot adott ki. A dolog természeténél fogva maga írta, szerkesztette lapját, sõt a példányok egy részét is saját kezûleg körmölte. Ám a pozsonyi diétára összegyûlt nemesek ki tudja, miért - nem értékelték a verses politikai tudósítás mûfaját, s a lap a 11. szám után támogatás hiányában megszûnt. *** Csokonai és verses lapja iskolai tananyag lett, s talán emiatt több mint egy évszázadig senki nem próbált hasonló címmel újságot indítani. Az 1920-as években azután néhány évig mûködött egy folyóirat Magyar Múzsa címen, melyet Pekár Gyula akkoriban kultuszminisztériumi államtitkár szerkesztett. A lap történetének egyik legérdekesebb epizódja a Krúdy Gyula ellen intézett támadás 1920-ban. Mint utóbb kiderült, Pekár személyes ügyben törlesztett: egy szép ifjú hölgy mellbe lõtte magát egykor miatta, mert elhagyta egy gazdagabb aráért. Krúdy megírta a történetet, melyet Pesten széltébenhosszában meséltek, ellenszenves regényhõst faragva Pekárból, aki a Magyar Múzsa hasábjain vágott vissza. Hát így zajlott az irodalmi élet annak idején... *** A következõ, jóval izgalmasabb elõd a második világháború idején bukkant fel a magyar sajtóban. A Magyar Múzsa címû folyóiratot a hasonló nevû társaság adta ki 1943-ban és 1944-ben. Kozocsa Sándor volt az elsõ felelõs szerkesztõje, Ambrózy Ágoston és Eszterhás István társaságában. Az irodalmi és kulturális lap állami támogatással jelent meg, egyik kifejezõdése volt a Kállay-kormány úgynevezett hintapolitikájának. A lap szellemisége az erõs magyarságtudatra épült, szerzõi ezt hirdették, vállalták versben, prózában, mûvészetpolitikai cikkekben. A becsületes, hazafias neveltetésû magyar középosztály felfogása tükrözõdött a Magyar Múzsában. A szerkesztõk gerincesen igyekeztek tartani magukat a vállalt alapelvekhez, szem elõtt tartva a numerus clausus korában is, hogy a tehetségeket, érkezzenek bármely irányból, nyilvánossághoz kell juttatni. A folyóirat Õrzõk, vigyázzatok a strázsán címû rovatában Kozocsa számos írást publikált. Központi gondolata közleményeinek, hogy a magyar értelmiség elsõdleges hivatása a nemzet alapvetõ értékeinek megóvása. Helyben vagyunk... *** Más korban, más körülmények között hasonló célokat tûztünk magunk elé mi is: erõs magyarságtudat, nyitott szellemiség, a szûkebb és tágasabb közösség városunk és a nemzet alapvetõ értékeinek óvása. Tennivaló ma is bõven akad. A Magyar Múzsa története folytatódik... Szellemi pezsgés a Bolyaiak városában A magyar felvilágosodás nagy egyénisége, Csokonai kevesebbel is beérte a XVIII. századvégen, amikor híres versében, a Marosvásárhelyi gondolatokban az értelem diadaláról, a kultúra jótéteményeirõl elmélkedett, és képzeletben Vásárhely kies halmára repülve, e kritikus helyen fekvõ várat a múzsák hajlékával azonosította. Erdély Kazinczyjáról, Aranka Györgyrõl és úttörõ feladatokat vállaló Erdélyi Magyar Nyelvmívelõ Társaságáról lehetett tudomása, és persze az õsi schola, a fennállásának 450. évfordulóját éppen az idén ünneplõ református kollégium, a késõbbi Bolyai Farkas Középiskola tudós professzorairól. Az akkori szabad királyi város azonban csak csíráiban hordozta mindazt, ami utóbb ezt a kis vidéki települést a Székelyföld szellemi központjává emelte. Teleki Sámuel kancellár is csak a költemény születése után négy évvel avatta föl nevezetes könyves házát, a Teleki Tékát. És rá két esztendõre lett a szóban forgó tekintélyes tanintézet tanára, s tanított ott több évtizeden át a tudományok egyik legjelesebb mûvelõje, Bolyai Farkas. Matematikai zseni fia, a geometriát forradalmasító Bolyai János a Téka létrejöttének évében, 1802-ben született. Ha az akkorinál természetesen sokkalta gazdagabb, színesebb, változatosabb, korszerûbb marosvásárhelyi kulturális életet próbáljuk jellemezni, mégis ide, ehhez a rég letûnt korhoz kell fordulnunk, mert a mai város magyar mûvelõdésében és alkotói létében meghatározó szerepe van a Bolyaiak szellemének, szellemi örökségüknek, az igen eleven Bolyai-kultusznak. Érthetõ, mekkora elégtétellel értesült a minap a lakosság a megyei lapban közzétett hírrõl, miszerint Bolyai János fõmûve, az abszolút geometriát megalapozó, 175 éve kinyomtatott munka, az Appendix a Világemlékezet-listára felkerülendõ értékek jelöltjei közé került. És nem kell csodálkozni, ha kiderül, a két Bolyai szellemisége, az általuk tanúsított igényesség még több más mûvelõdési megnyilvánulást is fémjelez. Augusztus végén zárta például várbeli kapuit immár hetedszer a Bolyai János Képzõmûvészeti Alkotótábor. A nyaranta megszervezett nemzetközi mûvésztelep gyûjteménye folyamatosan jelentõs alkotásokkal gyarapodik. Tudós nevét viselõ alkotótábor? Nincs abban semmi különös, fõleg ha arra gondolunk, hogy Bolyai Farkas irodalommal, mûvészetekkel is foglalkozott, és szépirodalmi munkássága révén lett a Magyar Tudós Társaság tagja, János pedig enciklopédikus, befejezetlen nagy mûvével, az Üdvtannal a tudományos és mûvészeti világnézet összekapcsolásával igyekezett hozzájárulni az emberi boldogság megvalósításához. Tudomány és alkotómûvészetek kölcsönhatásából gazdagszik ma ez a vásárhelyi mûgyûjtemény, amely európai-romániai pályázat elnyerésével ezen az õszön eljut Marosvásárhely három testvérvárosába is, Kecskemétre, a szicíliai Avolára és a németországi Ilmenauba. S ha már a várnál tartunk, érdemes arról is szólni, hogy mindegyre újabb kezdeményezéseknek ad otthont. Szükség is van ilyesmire, hiszen a vásárhelyi cifra paloták egyike, a szecesszió kiemelkedõ létesítménye, az egykori polgármester, dr. Bernády György (az itteni Kada Elek) fõmûve, a Kultúrpalota nagyterme felújítás alatt van, hasonlóképpen megújul a Nemzeti Színház épülete is, amely a Tompa Miklós Társulat székhelye minden kultúrára alkalmas helyet ki kell használni. A restaurált várbástyákban kezdett el mûködni tehát a fiatal színészek kísérleti együttese, a Yorick Stúdió. Ezen a nyáron kellemes újdonsággal is meglepték a vásárhelyieket, romániai õsbemutatóként adták elõ a világsikert megért Hair címû musicalt. Akárcsak a Yorick egyesület, magánkezdeményezés a vers és zene pódiumötvözetével a Kádárok bástyájában szereplõ Tamacisza Társulat is. Egyre gyakoribb különben, hogy a helyi hagyományok éltetése mellett a fiatalok valamilyen vonatkozásban újítani szeretnének. Ennek köszönhetõ az is például, hogy szintén augusztusban komoly érdeklõdés kíséretében zajlott az I. Nemzetközi Klasszikus Gitár Fesztivál. Remélhetõleg lesz folytatása, és a már 37 alkalommal megrendezett Marosvásárhelyi Zenei Napok, az ugyancsak közismert Silvestri fesztivál, az egyházzenei fesztivál, a Nyáresti orgonahangversenyek mellett újabb vonzó színfolttal gazdagítja a város amúgy is figyelemre méltó zenei kínálatát. Többször említettük ezt a szép, vakációs évszakot, amikor általában évadszünet ritkítja a rendezvények máskor igen sûrû sorát. A jelenség Marosvásárhelyen is ismerõs, de mind kevésbé érezteti hatását. A megyei napilap, a Népújság szombati irodalmi-mûvészeti melléklete, a Múzsa szerkesztõjeként nyugodtan kijelenthetem, ilyenkor is kevés kezd lenni a heti nyolc oldal. Túl vagyunk a 800. számon, és a szerkesztésben sohasem okozott gondot az eseményhiány. Ennek éppen a fordítottjával gyûlt meg sokszor a bajunk. És õsszel ez hatványozódik, hiszen elkezdik idényüket a színházak, a Nemzeti két társulata, a Színmûvészeti Egyetem Stúdió Színháza, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház is. Folytatja közkedvelt találkozói sorozatát a vásárhelyi irodalmi folyóirat, a Látó Irodalmi Színpada. A Gálfalvi György, illetve Kovács András Ferenc irányításával jelentkezõ, szépirodalmi fórum a rendszerváltás óta már több mint százszor hozta el városunkba a magyar szépírás mûhelyeit, legjelentõsebb képviselõit. A nagy múltú Kemény Zsigmond Társaság is rendszeresen várja estjeire a maga közönségét. A Kultúrpalotában és a helybeli magyarság népszerû, közmûvelõdési központjában, a Bernády Házban is egymást érik a könyvbemutatók és a rangos kiállítások. A képzõmûvészeti tevékenység pedig külön méltatást, részletezést is érdemelne. Bernády, a városépítõ polgármester annak idején ezt is körültekintõen megalapozta. Képtára értékes alapanyagát októberben Szentendrén is bemutatják. A tárlatokról talán máskor lesz lehetõségünk értekezni, mint ahogy az õsz két nagy megnyilvánulását, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt és az Alternative Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált is érdemes lenne részletesen bemutatni a kecskeméti olvasóknak. Nagy Miklós Kund

15 2007. augusztus 30. MAGYAR MÚZSA Kodály Zoltán öröksége Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója jó okot ad arra 2007-ben, hogy szembesítsük magunkat sokszínû és gazdag örökségével, s a feladattal: jól sáfárkodunk-e ezzel a hagyatékkal. Idõszerû lenne mai értékválságos idõnkben az utóbbival kezdeni, most mégis inkább megpróbáljuk körvonalazni, mi is az az örökség, amelyet ránk hagyott. Szabolcsi Bence a Tanár úr ravatalánál ezt mondta: Amit vállalt, nem kevesebb volt, mint Magyarország újjáteremtése zenében. Mérhetetlen a munka, melyet elvégzett és reánk hagyott; szerzeményei többek, mint puszta zenemûvek, tudományos és nevelõ munkája több volt, mint tudomány és nevelés. Hogyan lehetnek a szerzemények önmaguknál többek? Úgy, hogy mindig ott munkál bennük és mögöttük a teljesebb szellemi szándék, a mûvészi és erkölcsi felelõsségtudat, a példaadás és nevelés igénye ban, amikor zeneakadémiai aligazgatói és zenei direktóriumi mûködése miatt koholt vádak alapján fegyelmi eljárás alá vonták, Kodály kijelentette: A napi politikával nem foglalkoztam. Átvitt értelemben azonban politikai minden taktus, minden népdal, melyet feljegyeztem. Szerintem ez a helyes nemzeti politika. A tetteké és nem a frázisoké. Kodály Zoltánnak minden tevékenységében fellelhetjük a patrióta és demokrata felelõsség vállalást. A népdalokban nemcsak a zeneszerzõi ihletet és a tudományos feladatot ismerte fel. Megtanulta általuk becsülni azt a paraszti osztályt, amely fenntartotta az évszázados, évezredes hagyományt, amelyet az új magyar mûvészet talpkövévé lehet s kell tenni, a mûzene magasába emelve visszaadni az egész nemzetnek. De újratanult, eredeti formájában is nélkülözhetetlen a nemzet kulturális és lelki öntudatának fenntartásához, fejlesztéséhez. Már a Bartókkal közösen jegyzett elsõ, fontos munkájuk (1906) is a népdalok kultuszát szolgálta. A trianoni ország-szétszaggatás után pedig rögtön hozzáfogtak az Erdélyi magyarság Népdalok címû kötet szerkesztéséhez, és több nyelven való kiadásához. A Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisára írott Psalmus Hungaricus is ennek a válságos idõszaknak a terméke (1923). Remekmû, amely világszerte a magyar muzsika, egyúttal az egyetemes humanista szellemiség jelképévé vált. Tudományos munkája is azért mutathat túl önmagán, mert általános, kulturális értékmentés része és alkotómunka alapja. E kettõs alapra lehetett építeni a megõrzés és megújulás zenepedagógiáját. Kodály szilárdan hitte, hogy a jó zenei nevelés egyúttal embernevelés; az énekkarokon keresztül pedig közösségnevelés is, nemcsak közönségnevelés. Mûvészi és pedagógiai szempontból is hangsúlyozta a zenei anyanyelv fontosságát. Ez a zenei nacionalizmus azonban nem mások kárára érvényesülni akaró, politikai sovinizmus, hanem a népek szellemi-zenei sokféleségében a saját értékek egyenrangúságát hirdetõ, szilárd meggyõzõdés. Politikai értelmet ez a gondolat az ben írott Zrínyi szózata címû kantátájában nyert: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! Ezt még csak súlyosbította A Kecskeméti Kodály Kórus emlékkönyvének oldala a mester kézírásával. III Ady-kórus: elõadását hosszú idõre betiltották. A régi költõi szövegek megzenésítésével Kodály a legidõszerûbb problémákra mutatott rá. Emberi nagyságát, bátorságát elsõsorban a mûvészi köntösbe öltöztetett gondolatokból ismerhetjük meg. De tudhatjuk, sokszor emelt szót a politikai vagy származási okok miatt üldözöttekért. Eszméi mellett mindig kiállt ben, abban az idõszakban, amikor a hatalom képviselõi a népre hivatkoztak, de a nép ellen cselekedtek, hetvenedik születésnapja ünneplésekor kecskeméti pohárköszöntõjében ezt mondta: Emelem poharam arra, hogy a nép akarata ne csak a zene területén, hanem más területen is érvényesüljön, hogy a nép hangja mindig szabadon szólhasson! Mert Berzsenyivel vallotta: Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat! Ezt a hitvallást és felelõsségvállalást kell kihallanunk és megtanulnunk ma is a mûveibõl. Ittzés Mihály Kodály Zoltán 1958 ban, a kecskeméti ének zenei iskola első, végzős osztá lyának búcsúztatóján, az Erkel utcai azóta lebontott iskolaépület udvarán. Mögötte Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, az iskola alapító igazgatója. (Reismann fotó) a mûben a sokszoros felkiáltás: Ne bántsd a magyart! Emiatt 1956 után ugyanarra a sorsra jutott e mû, mint jó tizenöt évvel korábban, egy más politikai rendszer szorításában, a Fölszállott a páva címû Kodály Zoltán köszöntése a kecskeméti vasútállomáson 1930 ban, első hivatalos látogatása alkalmából. Bal szélen M. Bodon Pál zeneiskolai igazgató, szemben Vásárhelyi Zoltán karnagy.

16 IV MAGYAR MÚZSA augusztus 30. ISMERJÜK-E MUNKÁCSY IGAZI ARCÁT? Magyar festõsors amerikai háttérrel A napokban sajtótájékoztatón jelentették be, hogy 2008 februárjától Munkácsy-kiállítás nyílik a kecskeméti Cifrapalotában. A Pákhgyüjtemény képeire épülõ vándorkiállítás körbejárta már a fél országot, s mindenütt sorok kígyóztak a kiállítótermek elõtt. Az erdélyi Csíkszeredába és Munkácsra, a festõ és gyûjtõje közös szülõvárosába is eljutott a kollekció. Kárpátalján nem kisebb személyiség, mint maga az ukrán elnök, Juscsenko nyitotta meg a tárlatot a magyar miniszterelnök társaságában. Az amerikás magyar Pákh Imrének köszönhetõ, hogy a Munkácsy-kultusz újból erõre kapott az elmúlt években. De vajon ki volt ez a kalandos sorsú, és ha lehet, még kalandosabb utóéletû festõ? Ismerjük az igazi Munkácsyt? Feldereng elõttünk a különbözõ korokban ráaggatott maszkok mögül a valódi emberi arca? Asztalosinasból mûvészfejedelem Hímző leány, 1988 (Pákh gyüjtemény) Munkácsy Mihály önarcképe 1870 körül (Pákh gyüjtemény) Szinte egyidõben született Benczúr Gyulával és Szinyei Merse Pállal 1844-ben, útja azonban másfelé kanyargott, mint az övék. Véletlenek sorozatának köszönhetõ, hogy a kis munkácsi árvagyerek, akit Békéscsabán asztalos inasnak adtak, rátalált a festõi pályára, s megtehette az elsõ lépéseket. Ami pedig azután következett, hétköznapi ésszel felfoghatatlan. Alig két évtized, és a mûvészet fejedelmeként kapott trónust Párizsban, a világ mûvészeti központjában. Mintha Petõfi János vitéze kelt volna életre: mesés út a falu szélétõl a királyi udvarig, majd tovább, a képzelet fantasztikus víziókkal teli birodalmába. Mert ne feledjük a tragikus pályavéget sem: utolsó éveit elborult elmével, zárt intézetben töltötte. S bár 1900-ban a búcsúzó évszázad egyik legnagyobb mûvészeként temették el, életmûve egy idõre a feledés szürke homályába merült. Csak akkor vették ismét elõ, amikor kiderült, hogy szinte mellékesen készült tájképei, könnyû kézzel festett vázlatai az impresszionista festészet egyik elõfutárává teszik. Igazi, vérbeli festõ volt. S bárhová is vetette a sors, magyar festõ maradt. Igaz, meg is kapott minden támogatást a korabeli magyaroktól. Mai szemmel nézve csudálatos dolog, hogy még pályatársaitól is. Élete második olajképét Than Mór korrigálta, Ligeti Antal pedig éveken át támogatta tanulmányait ben állami ösztöndíjjal utazhatott a párizsi Világkiállításra, ahol Courbet képeit látva átértékelte egész addigi festõi szemléletét. Még csak huszonhat éves volt, amikor Siralomház címû képe egy csapásra meghozta számára a jólétet és a nemzetközi elismerést. A kirobbanó festõi erejû vásznat egy amerikai gyûjtõ horribilis összegért megvásárolta, ráadásul elnyerte vele az 1870-es Párizsi Szalon aranyérmét is. Ettõl kezdve a legismertebb európai és amerikai mûgyûjtõk versengtek képeiért. Házasságával egy gazdag francia bárónõt vett 1874-ben feleségül harminc évesen végleg révbe ért, de csak a szó polgári értelmében. A hirtelen jött sikert, ami sokakat elvakítana, kétségekkel fogadta. A hanyatlás gondolata egy óriás szörnyként áll elõttem, mely néha álmaimat is megzavarja írta egyik levelében festõbarátjának, Ligeti Antalnak. A mélyponton szerencsére sikertelenül öngyilkosságot kísérelt meg. Életkedve ekkor még gyorsan visszatért, különösen, hogy Európa fõvárosa soha nem látott lehetõségeket kínált a gyermekkorában nyomorgó, a magyar vidék porából induló mûvész számára. Párizsba érkezése után azonnal bekerült a nemzetközi mûvészvilág és az elõkelõ társasági élet forgatagába. A legdivatosabb mûvész negyedben építette fel elegáns mûtermét. Nem telt belé két esztendõ, szûknek bizonyult a kis palota. Párizs egész elõkelõ társasága, a világ szellemi uralkodói, koronás hatalmasok s nábobok jártak búcsút a magyar mûvész mûtermében. Új házat kellett építeni, s ekkor készült az Avenue Villiers-en a két emeletes palota. írja visszaemlékezéseiben titkára, Malonyay Dezsõ, majd így folytatja: Mesés berendezésû hely volt az, garmadában hevert benne a mûkincs s minden fülke, minden szöglet megannyi gyönyörû kép. Próbáljuk csak elképzelni ezt a környezetet és a benne folyó életet. A második emeleti szalonban olyan hatalmas kandalló állt, hogy a tetején elfért egy kitömött ló. A péntek esti fogadásokon itt adtak egymásnak találkozót a korabeli arisztokrácia és mûvészvilág kiemelkedõ képviselõi: trónörökösök, nagyhercegek, sõt királyok és királynék, magyar fõurak, amerikai nábobok, és persze festõk, szobrászok, kritikusok és nem utolsó sorban sok gyönyörû nõ. De bármikor beállíthattak Munkácsyékhoz a pénztelen magyar festõnövendékek is, hogy egy jó vacsora és zongoraszó mellett hasznos ismeretségek kötésével alapozzák meg további tanulmányaikat. Ha csak ennyi lett volna az életmûve, akkor is tisztelnünk kellene a mi Munkácsy Mihályunkat, mint a magyar mûvészet legmagasabb szintû, egykori nagykövetét. De emellett még festett is! Konzervatív vagy modern? Festõi életmûvének megítélése mint minden igazán nagy mûvészé több mint egy évszázada végletek között csapong. Közvetlenül halála után félretolták, Párizsban szinte elfeledték. Néhány évtizeddel késõbb itthon felfedezték, méltó helyre került a nemzeti mûvészet pantheonjában. Ekkor jött egy újabb fordulat, mely talán a legtöbbet ártott mai reputációjának. A sztálinista, szocialista realizmus mint egykori proletárgyereket, a szegények sorsának ábrázolóját beemelte ikonográfiájába, s a Kádár-korszakban is haladó festészeti hagyományunk egyik fundamentális alakjának számított. Az Ásító inast és a Rõzsehordó asszonyt az unalomig reprodukálták, közben az egyre modernebb látásmódú nemzedékek értetlenül álltak a Nemzeti Galériában kiállított, évrõl évre sötétedõ képei elõtt, melyekrõl szinte a szemük láttára csorgott le a bitumenes festék. Munkácsy hivatalosan a mennybe ment, közben egyre távolabb került közönségétõl. A szocialista esztétika bukása idején bekövetkezett szakmai leértékelése is. Napjainkban erõsen hat még az a szellemi áramlat, mely a modernitást tekinti a legfõbb esztétikai értékmérõnek. Ez nagyon leegyszerûsítve annyit jelent,

17 2007. augusztus 30. MAGYAR MÚZSA V hogy ha valaki egy új mûvészeti irányzat születése idején fest meg egy irányzatos képet, az kiemelkedõ érték. De ha mondjuk néhány évvel késõbb festi meg ugyanazt hiába hat varázslatosan a nézõre, akinek végsõ soron készült, a hivatásos esztéták nem tekintik mûvészileg teljes értékûnek. Ebben az értékrendben Munkácsy kész õrület szinte csak a másodosztályú festõk közé sorolható be, hiszen soha nem törekedett a mindenáron való újításra. Mondjuk ki bátran: konzervatív festõ volt, a szó legnemesebb értelmében. Az összefoglaló, szintetizáló szándékú mûvészek közé tartozott, akik mûvészi céljaikat a legmagasabb esztétikai színvonalon voltak képesek megvalósítani. Hatalmas kompozíciója, a Krisztus Pilátus elõtt akárcsak a két évvel utóbb festett Golgota a tizenkilencedik századi historizmus egyik remekmûve. Legjobb mûvei olyanok, mint egy klasszikus, 19. századi realista regény. Mint Balzac, Zola vagy Tolsztoj mûvei, melyek hihetetlen mûvészi erõvel képesek átfogni és megmutatni nekünk az élet teljességét a jelenben és a múltban. A nagy historizáló, realista alkotók mindenütt a világon a nemzeti érzés leghatásosabb kifejezõi közé tartoztak. S ha Munkácsy mai napig töretlen népszerûségének gyökereit keressük, alighanem itt található. Mert magyarsága amihez töretlenül ragaszkodott egész életében képein is átsugárzik. Festményeit nézve magunkat, történelmünket, ezeréves sorsunkat is szemléljük. Olyasmivel találkozunk, amivel talán magunk sem tudjuk, miért jó érzés azonosulni. Emellett persze mint másik nagy 19. századi nyugatosunk, Liszt Ferenc késõi mûveiben Munkácsynál is kimutathatók a modernség gesztusai, leginkább tájképeiben és tanulmányaiban. A Kecskeméten 27 képpel bemutatkozó Pákhgyûjtemény egyik legfõbb értéke épp ez: szerencsésen ötvözi a mûvész tradicionális és nyugtalan, keresõ, modern életérzést felvillantó mûveit. Persze gondolhatunk mi akármit itt Magyarországon Munkácsyról, nem sokat ér, ha ez a hazai kép köszönõ viszonyban sincs mûvészetének Mosó asszonyok, 1892 (Pákh gyüjtemény) nemzetközi megítélésével. A kis népek általában túlértékelik külföldön sikeres pályát befutó alkotóikat. Nálunk viszont épp fordítva, alábecsülik. Ha kimondjuk azt a szót, hogy festészet, a legtöbb magyar embernek elsõként Munkácsy jut az eszébe. A véleményformálók jelentõs része viszont talán pontosan ezért csak fintorogva legyint. Pákh Imre épp arra csodálkozott rá Amerikában, gyûjtõi pályája kezdetén, mennyire lebecsüljük itthon legnemesebb értékeinket. Amerikából nézve tisztább a kép Az elsõ festõi élmény Egy este éppen a legnagyobb magyar politikus: Széchenyi István arcképét szedtem le a falról, odaállítottam két gyertya közé az asztalra és elkezdtem másolni. Nagybátyám készült valahová és éppen öltözködött. Csak egy röpke pillantást vetett megkezdett munkámra, aztán kiment a szobából. Nagynéném is aludni tért, s én egyedül maradtam. Olyan boldog voltam, mint a szerelmes, akit végre magára hagytak a kedvesével, s nyugodtan, zavartalanul élvezheti a boldogság édes perceit. Pontosan emlékszem erre az estére. Minden perc az eszemben van még, ahogy elõre haladtam a rajzolással. Milyen türelmetlenül vázoltam fel elõször a körvonalakat, aztán milyen boldogan kezdtem el, hogy a szakállat, a bajuszt és a szemet megrajzoljam... Lassankint kialakult a rajz és a papiroson megjelent Széchenyi feje, valóban hasonlított az eredeti képhez. Hirtelen megszólalt valaki a hátam mögött: Te még nem alszol? A nagybátyám, ki közben hazajött. Féltem, hogy kikapok tõle. Õ csak odanézett a rajzomra, látszott rajta, hogy nagyon meg van lepõdve és hosszasan szemlélte az arcképet, mely már majdnem elkészült. Végre megszólalt örvendezõn: Nna! Talán még festõ is lehet belõled!... Egész éjszaka nem tudtam aludni és másnap újra nagy láz gyötört, de én csak reszketve és vacogó foggal motyogtam magamban: Talán még festõ is lehet belõled!... Istenem, remélhetek-e ennél szebbet? Festõ, festõ!... Még nem is gondoltam rá, hogy valóban az leszek, de tudom, hogy ettõl kezdve már nem firkáltam tovább össze-vissza céltalanul. Éreztem, hogy alaposan kell rajzolnom és nem azért, hogy csak az unalmat elkergessem. Komoly tanulmányszámba ment mostantól minden ceruzavonásom. (Részlet Munkácsy Mihály: Emlékeim címû, francia nyelven írt visszaemlékezésébõl. Fordította: Lestyán Sándor. Amicus, 1921) Munkácsy Krisztus-képeinek amerikai bemutatása egyébként a múlt századi menedzselés izgalmas fejezete. Sedelmeyer akivel a festõ szerzõdésben állt az egyik legnagyobb mûkereskedõje volt a 19. századnak. Gondosan készítette elõ a szállításokat, szervezte a bemutatókat. A kor jó nevû kritikusaival íratott elemzéseket, a bemutatott képekrõl metszeteket készíttetett, amelyeket tízezer számra adott el között készítette elõ az amerikai utat. A New York-i Old Tabernacle-ben mutatták be a Krisztus-képeket. Teológusok, prédikátorok tartottak elõadást a festmények elõtt és számtalan írás, tanulmány jelent meg, amelyek közül kiemelkednek a kubai José Marti New York-i levelei és cikkei. Valódi világsikert és széleskörû ismertséget hozott a New York-i bemutatkozás a magyar festõ számára. A századvégen alig akadt olyan elõkelõ amerikai család, akinek nem lógott a falán Munkácsy-kép. Az élet rendje, hogy idõvel piacra kerülnek azok a gyûjtemények, melyek nemzedékeken keresztül érintetlenül függtek egy családi otthon falán. Az utóbbi idõben egyre több Munkácsy-kép is elõbukkan, bár még mindig több százra tehetõ a lappangó festmények száma. S a hatalmas amerikai piacon örökre elkallódna nemzeti örökségünknek ezen értékes része, ha nem akadnának idõrõl-idõre áldozatkész emberek, akik felkutatják, összegyûjtik, gondoskodnak arról, hogy a képek ismét visszakerüljenek a magyar kultúra vérkeringésébe. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb tette kétségtelenül Munkácsy Krisztus-trilógiájának hazahozatala volt. Úgy állnak most ott a mûvek Debrecenben egymás mellett, egymást erõsítve, ahogyan alkotójuk sem láthatta soha õket. Hasonló missziót tölt be Pákh Imre gyûjteménye, mely évek óta jár körül az országban. Mindig új helyre hívják, s mindenütt közönségsikert arat. Hozzájárul, hogy Munkácsy végre végleg hazataláljon. Tudjuk, hogy a mûvész utolsó éveit gyógyintézetben töltötte, s teljesen elborult elmével halt meg. Ha õt nem is mentette meg a halálos kórtól mûvészetének ereje, nekünk, mai magyaroknak talán segít legyõzni a minden értéket körülvevõ fanyalgást és az életünket uraló szkepszist. Lovas Dániel

18 VI MAGYAR MÚZSA augusztus 30. A MOZIZÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN Az új kõmoziban vígan folyt a munka Hatalmas közönség gyûlt össze tegnap délután a városi mozgószínház nagy helyiségében, hogy részt vegyen annak felavató ünnepélyén így kezdi a Kecskeméti Lapok az november 7-én rendezett avató ünnepségrõl adott tájékoztatóját. A felavatási ünnepség egyben a Katona Kör évadnyitó elõadása is volt. Ennek keretében hangzott el Faragó Béla, árvaházi igazgató vetített képekkel kísért elõadása a francia festészetrõl. Az elõadás befejezése után Sándor István polgármester rövid beszéddel vette át a város közönsége nevében a mozgóképszínházat: Én tehát bizalommal nézek ennek az intézetnek jövõje elé, és meg vagyok gyõzõdve, hogy ez az intézmény nemcsak alkalomszerûleg, hanem rendes mûködésben is a szép és a jó mûvészetek temploma lesz. Ennek a reményében a mozgóképszínházat a város nevében ezennel megnyitom, és átveszem. Végül Az anyaföld címû Uránia darab került vászonra. Divatból szokás Kecskemét város korabeli vezetõinek érdemei jól ismertek, nem szorulnak a szerzõ méltatására. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kulturális élet fontos részét képezõ mozi ügyét is tökéletesen oldották meg. Tudni kell, abban az idõszakban, amikor a városi tanács és a közgyûlés a moziépítéssel szembesült, sem kidolgozott szabályok, normák, sem összegyûjtött gyakorlati tapasztalatok nem álltak rendelkezésre. Több városban adtak ki moziengedélyeket, s ezzel szemben nem kötötték ki maguknak a városok azokat a nagy, anyagi elõnyöket, melyek a mozi-engedélybõl a településre áramolhatnak. A moziépítés és mûködés kereteit is csak némely város foglalta szabályrendeletbe. állapította meg a Félegyházi Hírlap májusi számában. Miként láttuk, Kecskemétre ez a kritika egyáltalán nem érvényes, sõt a város vezetõsége a mûvelõdés és a szórakozás feltételeinek bõvítését a mozi által úgy oldotta meg, hogy az a város fejlõdését is elõremozdította. Hiszen ott állt a pompás Rákóczi út a már megépült palotákkal és üres, olcsó telkeivel. A város vezetése jóformán nem tett mást, mint kijelölt egy üres telket, s a közönség kapott egy közintézményt, amely funkciójával és megjelenésével jól beillett a már álló épületek sorába. A városi pénztárkönyvben talált adatok azt bizonyítják, hogy a mozi összbevétele után a város 1915-ben korona, 1918-ban korona, 1919-ben pedig korona részesedéshez jutott. Kecskeméten a mozi jó üzletnek bizonyult. Ugyanakkor hivatását is betöltötte, céljának megfelelt. Divatból szokássá vált a mozibajárás a módosabb rétegek körében is. A közönséget nem egyedül a díszes külsejû, elegáns épület vonzotta kényelmével, csillogásával, hanem választékos mûsora is, melynek meghatározó alapját a sokszínûség és a színvonal képezte. Az 1910-es években Angliában, Franciaországban, Dániában, Svédországban, Németországban számottevõ filmélet alakult ki. Ugyanez érvényes hazánkra is, itt is megkezdõdött némi idõeltolódással a rendszeres filmkészítés, elsõsorban a Projectograph jóvoltából, amelyet késõbb más vállalkozások is követtek, megteremtve a két honi filmközpontot: Budapesten és Kolozsváron. Ezért nincs abban semmi túlzás és meglepõ, amit a Kecskeméti Lapok névtelen krónikása írt január 27-én lapjában: A mozi szezonjai épp oly változatosak, a termés itt is olyan különnemû minden esztendõben, mint a színházaknál. Az idén például határozottan azok a filmek divatosak és sikeresek, amelyeknek írói is, színészei is mûvészi jelentõségûek. Külföldrõl egyre-másra jönnek azok a mozidarabok, amelyeknek szenzációját az írójuk és a szereplõ színészek neve adja meg. A kor szellemében Valóban kitûnõ alkotások hozták izgalomba a város közönségét, november 28-án és 30-án vetítették a 6 részbõl álló, Pompeji végnapjai címû filmet. A filmrõl a Kecskeméti Lapok november 29-i számában mindent elmondott, amit arról a közönségnek a bemutató elõtt tudnia kellett. Az alkotás Edward Bulwer angol író világhírû Pompeji utolsó napjai történelmi regénye alapján készült. Miközben a regényben a szerzõ, a film is színpompás képekben vázolta fel a római életet Pompeji városában a katasztrofális Vezúv kitörés elõtt és alatt. A film kirobbanó sikert aratott írta a helyi kritikus és ékes szavakkal méltatta a filmet. Dicsérte a miliõt, a korhû kiállítást és a csodálatos drámát. A budapesti bemutató után késedelem nélkül eljutott Kecskemétre a Pathé-gyár nagyszabású mozidarabja, a Germinál, amit alig egy hét múlva Max Reinhardt filmje a Boldogok szigete követett. Premier lesz, adta hírül a Kecskeméti Lapok január 9-én a következõket írva: Ha ilyen nagy rendezõ szenteli tehetségét a filmnek, mint Reinhardt, s szegõdik a mozi szolgálatába, ez azt jelenti, hogy õ is elismeri a mozi magas rangú mûvészi mivoltát, és nem csak múló divatnak, hanem az idõ és a kor szelleme kifejezésének tekinti. Arthur Kahane a Boldogok szigete csodálatos történetét megírta, Reinhardt filmre alkalmazta, s így született meg az a remek filmköltemény. Magyar filmek sikere Eljutottak a városba a kor hosszabb lélegzetû magyar filmjei is. A Kecskeméti Lapok híre szenzációs filmelõadást ígér, ez esetben már nem is külföldit, hanem miként olvasható: jön Csepreghy Ferenc halhatatlan népszínmûve, a Sárga csikó, amely nyolc héten át futott kiemelkedõ eredménnyel a budapesti mozikban ban két külföldi filmmûvész is forgatott a fõvárosban: Raymond Pellerin a Projectograph, és Felix Vanyl a Pathé számára. Az utóbbi magyar témát, s a Sárga csikó címû népszínmûvet filmesítette meg. Csepreghy mûvét a kor egyik legigényesebb magyar mûvész egyénisége, Janovics Jenõ, a Kolozsvári színház igazgatója dolgozta át filmre. Az alkotásban olyan kiváló mûvészek játszottak, mint Berky Lili és Várkonyi Mihály. A magyar film Kecskeméten sikert aratott, Az elõadás végén a közönség lelkes tapssal adott kifejezést határtalan tetszésének. írja a kecskeméti kritikus. A darab itteni, lelkes fogadtatása annak is köszönhetõ, hogy zenéjét Kacsóh Pongrác szerezte, aki között a Kecskeméti Állami Fõreáliskola igazgatója volt, és kapcsolatát a várossal a késõbbiek során is megõrizte. A film kedvezõ fogadtatását jelzi az is, hogy a közönségsikert megért darabokból összeállított húsvéti mûsorban a Quo Vadis és a Levegõ királya mellett helyet kapott a Sárga csikó is. A budapesti bemutatóval csaknem egy idõben jelent meg Kecskeméten Az aranyásó, Molnár Ferenc új mûsora, pontosabban kinemaszkeccse, mely Joós Ferenc megjelölése szerint félig mozi, félig színház. Az amerikai tárgyú darab zenéjét Kacsóh Pongrác írta, és szereplõi között Bedõ Ilona személyében városunk akkor kedvelt színésznõjét ismerhették fel a kortársnézõk. Olvashatjuk a Kecskeméti Lapok április 24-i filmismertetõjében. Nem maradt ki a mûsorból a Fõldes Imre írta Rablélek, az Uher mûtermében készült játékfilm. Rendezõje Kertész Mihály, fõbb szerepeit Fedák Sári, Rátkai Márton és Deésy Alfréd játszották. A helyi lapok a film sikerérõl és az érdeklõdés

19 2007. augusztus 30. MAGYAR MÚZSA VII magas fokáról adtak hírt. A kecskeméti mozi is vetítette Damó Oszkár rendezõ alkotását, a Gõre Gábor budapesti kalandozásairól készült filmet. A mozi iránti tartós érdeklõdés megteremtéséhez az igazgatóság kitartóan kereste, és alkalmazta a megfelelõ formákat. Szükség volt ilyenekre azért is, mert a helyi sajtóban idõrõl-idõre teret kaptak moziellenes nézetek is. Az új mozi megnyitása feletti öröm heteiben a kecskeméti újságok egyikében tiltakozás jelent meg az erkölcsromboló bûnügyi filmek vetítése miatt. Más esetben az igazgató kényszerült tevékenységüket ismertetõ, magyarázó nyilatkozat közzétételére, miként azt a Kecskeméti Lapokban május 8- án megjelent írásában tette. A közönség megnyerését szolgálták az ünnepekre összeállított, azok hangulatához igazodó (karácsony, húsvét, szilveszter) mûsorok. Jó érzékkel és ütemezéssel reprízelték a sikeres filmeket. A budapesti mozik mintájára mesedélutánokat rendeztek gyermekek részére. A mesedélutánon négy mozgóképet mutatunk be, melybõl három humoros, egy pedig természetes. A mesét Palásthyné, a város köztiszteletben álló tanárnõje mondja el, ami Aladdin csodalámpájáról fog szólni. hirdette az igazgatóság a helyi lapokban. Hangosfilm vidéken Tombola a moziban a világszerte ismert sztárok egyike, Max Linder kvalitásos filmjébõl összeállított, szórakoztató mûsort nyereményekkel tették még vonzóbbá január 13-án számolt be a Kecskeméti Lapok arról, hogy a mozgószínház bizottsága vasárnapi ülésén megalkotta az iskolai elõadások programját egészen májusig. Az elõadások mûsorát természeti tájkép, ipari és kereskedelmi élet körébõl készített felvételek képezik. Fenyõ Sándor igazgató agilitását jelzi, hogy december 23-án és 24-én Edison beszélõ mozijával ismerkedhetett meg a város közönsége. Ez volt az elsõ vidéki hangos-mozibemutató. Az egykori tudósítások szerint varázslatos hatást keltett a vászonról a képpel egyidejûleg elhangzó mozdonyzörej, sípolás és hangzavar. Joós Ferenc írja a már idézett könyvében: Az új kõmoziban a színházi konkurencia ellenére vígan folyt a munka. A színházzal versengésre új módokat talált. Kinemaszkeccseket mutattak be. Esetenként mûsoros est, kabaré, színházi elõadás kapott otthont a moziban. Gyakran rendeztek különösen a háborús években jótékonysági alkalmakat. Mindezekre a mozi színpada megfelelõ teret adott. A közönség itt is, miként szerte Európában a kitûnõ filmalkotásoknak tapsolt, közben rettenetes hír keltett döbbenetet: június 28-án 10 óra 53 perckor meggyilkolták Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és hitvesét. Mit játszott azon a napon a Városi Mozgószínház? A tangó tanár címû vígjátékot, Max Linder fõszereplésével és reprízként meg a Sárga csikót. Rendben elkezdte június 27-én a nyári szezonját a kecskeméti színház is. A szarajevói merénylet után a gyász kifejezéseként a hatóság egy hónapos idõtartamra eltiltotta a zenés darabok játszását. A színház egyéb mûveivel viszont dolgozgatott tovább. (RÉSZLET GILA JÁNOS: BÁCS-KISKUN MEGYE MOZITÖRTÉNETE 1899-TÕL 1990-IG CÍMÛ, ELÕKÉSZÜLETBEN LÉVÕ KÖNYVÉBÕL) Két öreg hadfi Kitüntetést kapott augusztus huszadikán az Aranycsapat két, még élõ labdarugója. A legmagasabb kitüntetést kapták meg. Öregek, fáradtak, kicsit szomorúak. De az arcukon ott a jel. Elnéztem õket a múlt év végén, amint ott ballagott a két öreg hadfi Puskás Ferenc koporsója mögött. Elfacsarodott a szívem. Õk maradtak ketten: az utolsó hírmondók. Így rendelte a sors. Puskás temetése után kérték a tanítványaim, húszéves legénykék, mondjam el nekik az összeállítást. Azt a világhíreset. Mert õk már nemigen tudják, hogy kik játszottak akkoriban. Csak ennyit válaszoltam nekik: Grosics, Buzánszky. Pont. Ez az összeállítás. Kilenc még hiányzik mondták a fiúk. Ma már így állnak fel, ketten! Így, megfogyatkozva, õk a verhetetlen tizenegy! Õk ketten a hordozói még annak a csodának, ami az ötvenes években együtt tartotta a nemzetet. De hát mi is volt az a csoda? Juvenalis, a Krisztus utáni század nagy római szatíraköltõje hagyta az utókorra a szállóigévé lett mondatot: Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszt! Ha sok mindent nem tanultak is a római bölcsektõl, Juvenalis szavait jól megjegyezték a mindenkori uralkodók. A mindenkori hatalmasak. Cirkuszt kell adni a népnek, cirkuszt és kenyeret. Akkor teli a has, és nem gondolkodik a fej. Akkor nem születnek veszedelmes gondolatok, akkor elkábítva él a tömeg. A gladiátort nézi, aki hosszú, véres tusa után megöli a társát. A bikaviadalon attól mámorosodik meg, hogy pikát döfnek a szerencsétlen állatba. A futballpályán tombolva ünnepli a gólt, és el van foglalva azzal, hogy tizenegyes volt, vagy sem. Az ötvenes években is hasonló célokból hozták létre az Aranycsapatot. Ezért adtak a játékosoknak kisebb-nagyobb kedvezményeket, ezért nem sajnálták a pénzt a Népstadion megépítésére. Ráadásul olyan csodálatos tehetségek bukkantak fel, mint Puskás, Bozsik, Kocsis, Hidegkuti, Grosics, Buzánszky. Hozták tálcán a sikert. Heuréka! Megteremtették és mûködtették a nagy magyar cirkuszt. Ha gyõz a csapat, folytatható tovább a szemfényvesztés. De volt egy bökkenõ. Azt nem tudták, nem számították ki elõre, hogy a cirkusz át is alakulhat. A mutatványosok titkon egy másik szerepet játszanak el. Õk lesznek Esze Tamás szegénylegényei, Rákóczi kurucai, Kossuth tavaszi hadjáratának dicsõséges honvédei. Õk lesznek abban a reménytelen helyzetben a régi magyar virtus, a magyarság hõsei. Ki látott akkor a focisták fejébe? Amit legbelül éreztek, a haza forró szeretetét, jól elrejtették. Megvolt rá az okuk. Grosics Gyula mondta egyszer nekem: mindig úgy mentek ki a pályára, hogy gyõzniük kell. Nem a sport miatt, egyáltalán nemcsak azért, hanem azért, hogy egy egész nemzetnek szerezzenek boldogságot. Enyhülést a közös bánatban. Hogy az elvett nemzettudatot apránként gólonként visszaadják a magyaroknak. Visszaadták. Ez volt az igazi csoda, a mindennél nagyobb. A cirkuszban amit egy legyõzött, agyongyalázott, emlékeitõl megfosztott népnek építettek, fellépésein a Szabadság nagyoperáját játszotta el tizenegy fiú. Néztem múlt decemberben a csapatkapitány koporsója után ballagó két öreg hadfit. Grosics Gyulát és Buzánszky Jenõt. Úgy szerettem volna megölelni õket. Megkérni õket szépen, hogy õk aztán soha, soha ne tegyenek ilyet Nem is tettek, hála Istennek! Ezért nyerhették el idén, augusztus huszadikán a legnagyobb kitüntetést. A Szent István-díjat. Az Aranycsapat fénykorában, az 1950 es évek első felében

20 VIII MAGYAR MÚZSA augusztus 30. ÁRTALMATLAN ELMÉLKEDÉSEK Hogyan legyünk igazi amerikaiak? Amerikainak lenni pofonegyszerû gondolnánk! Látogassuk minél sûrûbben azt a bizonyos gyorséttermet, megrögzötten higgyünk az amerikai hazafiasságban és abban, hogy az elnök szavai felérnek az isteni kinyilatkoztatással, futószalagon gyártsunk sztárokat, a botrány szagát szeressük jobban, mint egy bögre gõzölgõ kakaó illatát, felsõbbrendûség-tudatunkból pedig soha, semmilyen esetben sem adjunk alább! Errõl persze mindenki másként vélekedik saját mentalitása, és az amerikaiakhoz fûzõdõ élményei, benyomásai alapján; bár néha akármennyire is közhelyekben gondolkodunk a tengerentúliakról, a közhelyekrõl mégse feledjük, hogy általában igazak. Ha igazi amerikai akarsz lenni, feltétlenül szerezz be egy kreditkártyát! Vagy többet. Költekezz bármennyit, utána bõven lesz idõd visszafizetni amennyit hitelbe vásároltál, a kamatokkal együtt! Vásárolj egy hatalmas amerikai autót! Aztán add el és helyette vegyél egy kisebb, ám sokkal megbízhatóbb és kevesebbet fogyasztó német autót! Végül pedig ezt is add el, és cseréld egy számítógép-vezérlésû japán kocsira! Vagy vegyél biciklit! Szerezz be egy kutyát! És egy macskát, és jó sok háziállatkát! Vegyél egy saját házat! A tiéd lesz, leszámítva a lakáshitelt, amit egész életedben perkálhatsz vissza a banknak. Költözz jó sokat! Szereld fel a lakásodat annyi méregdrága és haszontalan háztartási eszközzel, amennyivel csak lehet! Egyél annyi gyorskaját amennyit csak bírsz, de étkezz nagyon lassan, hogy közben tudd nézni a monumentális, síkképernyõs plazmatévédet! Mindenképpen legyen egy üzenetrögzítõd, a sípszó elõtt ígérd meg, hogy amint lehet visszahívod az illetõt, de ez soha ne legyen túl sürgõs! Szerezz munkát! Persze mindig jobbat és jobbat, mert egyik se olyan, mint amilyenre valójában vágysz. Dolgozz keményen! Akarj gazdag lenni! Piszkosul gazdag. Sose legyen idõd semmire a munkádon kívül! Jegyezd meg, az idõ pénz! Persze a te idõd sosem fog annyi pénzt érni, mint a fõnököd ideje. Utána feltétlenül ess depresszióba, járj pszichiáterhez, de nem is egyhez, minimum tizenkettõhöz! Csalódj mindegyikben! Majd próbáld meg kissé megváltoztatni az életedet! Cseréld le a férjedet, feleségedet, az autódat, a szeretõidet, a házadat, a gyerekeidet, a munkádat és a háziállataidat! Lényegében mindent. Hátha jobb lesz. De persze nem lesz jobb. Válts be egy kis pénzt és utazz el valahova! Készíts fotókat, legalább kétezret minden helyen! Jók lesznek majd felidézni a kellemes emlékeket, amikor olyan kedved lesz. De olyan kedved természetesen sosem lesz, mert depressziós leszel újra meg újra. Cigizz! Aztán kezdj el félni a ráktól, és szokj le! Szivarozz! Szokj le errõl is! Ess ismét depresszióba! Ha már végképp semmi sem segít, olvass el egy könyvet! Persze kizárólag bestsellert. Folyamatosan aggódj az egészséged miatt! Olvass újságcikkeket, melyben azt tanácsolják, hogy ne egyél húst, cukrot, gabonát, vasat, fogpasztát, és ne igyál vizet, tejet, szódát, savas esõt! Olvass olyan cikkeket is, melyek pont az ellenkezõjét tanácsolják! Aztán jöjj rá, hogy valójában a koleszterin a ludas! Fogyassz diétás kávét, cukormentes üdítõt, só nélküli vajat, majd hidd el, hogy a folyamatos önsanyargatás a hosszabb élet biztos titka! Igazi amerikaiként mindig vedd meg a legújabb és legnagyobb tévét, ami megjelenik a piacon! Végül a képernyõd nagyobb lesz, mint a szobád. Szinte lehetetlen lesz ezt a hatalmas tévét betenni a nappaliba, így a nappalid fog bekerülni a tévébe. Az életed összességében nem sokban fog különbözni a szappanoperáktól, ahol senki sem panaszkodik. Te sem fogsz már panaszkodni. Csak mosolyogni. Végül is amerikai vagy, nemde? Kovács Katalin Névlexikon Az augusztusi Magyar Múzsa szerzõi Jókai Anna Kossuth-díjas író, költõ, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Az Írószövetség elnökségi tagjaként, majd elnökeként közéleti szerepet is vállalt között, a rendszerváltozás éveiben. Bahget Iskander szíriai származású, kecskeméti fotómûvész óta szerepel országos kiállításokon, csaknem 100 díjat, kitüntetést kapott. Portrésorozatban örökítette meg korunk jelentõs magyar mûvészeit. Nagy Miklós Kund szerkesztõ, mûvészeti író, a marosvásárhelyi Népújság fõszerkesztõ helyettese, a napilap Múzsa címû kulturális mellékletének szerkesztõje. Ittzés Mihály dr. a Kodály Intézet nyugalmazott tanára, karnagy, zenetudományi szakíró. A Magyar Kodály Társaság tagja, a hazai és külföldi Kodály-szemináriumok rendszeres elõadója. Lovas Dániel dr. könyvkiadó, szakíró, médiatanácsadó, a Kecskeméti Lapok alapító fõszerkesztõje. Közel húsz könyve jelent meg képzõmûvészeti, kultúrtörténeti és sakk témakörökben. Gila János nyugalmazott közmûvelõdési vezetõ, szakíró. Feldolgozta a megyei Mûvelõdési Központ történetét, megjelenés elõtt áll monográfiája Bács-Kiskun Megye mozitörténetérõl. Kósa Csaba író, Táncsics-díjas újságíró. Huszonnégy könyve jelent meg: regények, publicisztikai és tárca-kötetek és 2006 között a Magyar Újságírók Közösségének elnöke volt. Bera Linda újságíró, a Kecskeméti Lapok munkatársa. A mûvészeti élettel, színháztörténettel foglalkozik. Kovács Katalin fõiskolai hallgató. A Katona Gimnáziumban érettségizett, Szegeden tanul. A Hökkentõ címû egyetemi lap szerzõje. Lángokkal írt zománc-álmok Kecskeméti díjazottja is van a III. Nemzetközi Zománcmûvészeti Triennálénak. A Budafokon, augusztus 9-e és 26-a között megrendezett kiállításra ötvenkét alkotó, köztük magyar, orosz, cseh, francia, indiai, romániai, német és spanyol mûvészek is elküldték pályamunkáikat. A kortárs zománcmûvészetet képviselõ, nemzetközileg is elismert eseményt a kecskeméti székhelyû Tûzzománcmûvészek Magyar Társasága hívta életre. Idén ötvenkét alkotó nyolcvanöt pályamunkájából választotta ki a hat legjobbat a zsûri Eva Kuèerová-Landsbergová cseh és Barbara Kipp német, Hollósy Katalin és Báron László kecskeméti zománcmûvészek, valamint ifj. Gyergyádesz László mûvészettörténész. A nevezett tûzzománc alkotások közül Strohner József kecskeméti grafikus Ablakok az univerzumra címû képét is díjjal jutalmazták. A triennálé, illetve a bemutatott mûvekbõl készített katalógus nem csupán Európában örvend elismerésnek. A világ számos szakmúzeumába, mûvészeti egyetemére, kiadványaihoz eljut, így méltóképpen közvetíti a társaság által képviselt kulturális értéket, szakmai és szellemi önállóságot. A Tûzzománcmûvészek Magyar Társasága a triennáléhoz kapcsolódva minden évben egyhetes workshopot is szervez, amelyen különleges körülmények között alkothatnak a meghívott hazai és külföldi zománcmûvészek. Az alkotótábornak ugyanis a budafoki zománcgyár ad otthont tudtuk meg a szervezõ társaság titkárától, Hollósy Katalintól ahol a kádak és kályhafedõlapok készítõi szívesen fogadják a mûvészeket: a hatalmas méretû, 850 fokon izzó kemencében jól megférnek egymás mellett az ipari termékek és a mûremekek. A megszokottnál magasabb hõmérséklet mellett a gyártól kapott alapanyagok is új technikák felfedezésére, improvizációra inspirálják a mûvészeket új színek és formák születhetnek meg ekképp az égetõben. A workshop résztvevõi egyébként is kísérletezõ kedvükrõl híresek, Hollósy Katalin mind anyaghasználat, mind formanyelv, mind tematika tekintetében. Így a lírai gondolatok, a természeti jelenségek vagy a vallás éppen úgy megihleti a tûzzel, lemezzel és festékkel alkotó mûvészeket, mint ahogyan például a festékszóró pisztoly is, amely egyes zománcképeken ezúttal a mûvészi kifejezés eszközévé vált. Az alkotótábor a mûvészi munka mellett a szakmai beszélgetések és a baráti kapcsolatok kialakulásának színtere is. Ez teszi lehetõvé, hogy a külföldi mûvészek hazánkban, a magyar zománcosok pedig külföldi kiállításokon mutathassák be munkáikat a mûvészetkedvelõ közönségnek. BL