Középpontban a prostituáltak alapvető jogai háttérkutatás az oktatási program és jogsegélyszolgálat előkészítéséhez. Kutatási beszámoló

Átírás

1 Középpontban a prostituáltak alapvető jogai háttérkutatás az oktatási program és jogsegélyszolgálat előkészítéséhez Kutatási beszámoló Munkaanyag Juhász Judit Csikvári Judit Panta Rhei Társadalomkutató Bt. A program az Európai Bizottság támogatásával valósult meg 1

2 I. A kutatás célja, módszerei I.1. A kutatás célja A felmérés a Középpontban a prostituáltak alapvető jogai című projekt keretében a prostituáltak számára tartandó oktatási program és jogsegélyszolgálat előkészítéséhez kíván segítséget nyújtani, az oktatás anyagának és módszereinek megválasztásához szolgáltat háttérinformációkat. A kutatás során vizsgált fő kérdéskörök: milyenek az érintettek ismeretei a prostitúció jogi szabályozásáról, mi az, ami nem világos számukra, illetve további magyarázatot kíván; mik a prostituáltak különböző típusainak oktatási szükségletei és igényei, az igények mögött meghúzódó motivációk és társadalmi meghatározók; mik a prostituáltak és a hatóságok közti viszony főbb jellemzői a mindennapi gyakorlatban, mik a kialakult tipikus vélemények, viselkedésmódok; melyek az egészségügy terén felmerülő leginkább jellemző problémák: a prostituáltak egészségügyi vizsgálatok elvégzésével, a kiskönyv kiváltásával kapcsolatos attitűdjei; rendszeres orvosi vizsgálatokon való részvétel; védekezési szokások és az egészségügyi kockázatok ismerete. Vizsgáltuk a prostituáltak jellemző információs csatornáit, illetve kísérletet tettünk a prostitúció világán belüli kapcsolati rendszerük és kommunikációs szokásaik megértésére. Ez segíthet abban, hogy megtudjuk, kitől és milyen formában fogadnának el tanácsokat, ami az oktatás módszertanának kialakításához, különösen a multiplikátor hatás eredményességéhez elengedhetetlen. Igyekeztünk feltérképezni azt is, miben lenne szükségük a prostituáltaknak gyakorlati segítségre, mik azok a leggyakoribb problémák, amelyekkel nem tudnak hová fordulni, illetve miben, mely területeken támaszkodnának külső segítségre. A célok elérése érdekében mélyinterjúk, szakértői beszélgetések során felmértük a társadalmi-demográfiai jellemzőket (szociális, családi háttér, anyagi helyzet, iskolázottság); a prostitúció előtti életszakasz történetét; a prostituálódás körülményeit; a társadalmi-gazdasági háttér és a prostitúciós élethelyzet közötti összefüggéseket; a prostitúciós élethelyzet jellegzetességeit (munkakörülmények, anyagi hozadék, kapcsolatok körön belül és azon kívül). E témakörben a fő cél a pillanatnyi helyzet és problémák feltárása, a kapcsolati rendszer feltérképezése, és az igények felmérése. Különös hangsúlyt fektettünk annak megismerésére, hogy milyenek az érintettek ismeretei a prostitúció jogi szabályozásáról, a rendőri eljárás során követendő szabályokról, jogaikról és kötelességeikről. Kíváncsiak voltunk arra, melyek azok a fontos információk, melyek nem jutottak el hozzájuk, kizárva ezzel azt, hogy jogkövető magatartást tanúsíthassanak, illetve melyek azok a jogok, melyekről nem tudják, hogy megilletik őket, így sérelem esetén nem élnek a jogorvoslat lehetőségével. 2

3 I.2. A kutatás módszerei, minta A vizsgálat során 35 mélyinterjút készítettünk prostituáltakkal 1 (ennek során 37 érintettel beszéltünk), és tizenötöt a témában érintett szakértőkkel, rendőrökkel 2. Tíz rendőrrel beszéltünk, fele részük kerületi kapitányságon dolgozik, másik fele bűnügyi nyomozó, felderítő Budapestről és Pest megyéből. Ezen kívül az egyesület két jogászával és vezetőjével is készült interjú. Beszélgettünk további három jogásszal, bár kettejükkel csak töredékes interjút készítettünk a bírósági tárgyalás után és szüneteiben. Készítettünk interjút gyermekotthonban dolgozó pedagógus szociális munkással is. Az interjúalanyok kiválasztása során arra törekedtünk, hogy különféle típusú és szociális hátterű prostituáltakat szólaltassunk meg. Az interjúalanyok közt szerepelnek olyanok, akik irodában 3 vagy saját lakásban dolgoznak, olyanok, akik utcán, védett területen, akik utcán, védett területen kívül dolgoznak városban, illetve országút mentén. A 37 interjúalanyból 9 külvárosban, országút mellett dolgozik (mind védett területen), 18 városi utcákon (közülük 7 tilos, védett területen), 10 lakáson. Igyekeztünk a kiválasztásnál figyelembe venni azt is, hogy a képzettség szerinti összetétel is vegyes legyen. Hat nem végezte el a nyolc osztályt, 16 nyolc osztályt, 8 szakmunkásképzőt végzett, 5 érettségivel és szakmával rendelkezik, 1 felsőfokú végzettségű. Az interjúk kétharmadát az MPÉE saját kapcsolatain keresztül szervezte (25 interjú, ezek közül 4 az egyesület 4 tanfolyamának helyszínén, 7 a szemétégetőnél, 8 az 5-ös főút mentén, 5 a Szabadkai úton és 1 a szűrőbusznál készült). Emellett hirdetések alapján kerestünk fel lányokat (4), 6 interjúalanyt pedig bírósági tárgyalásokon eljárás alá vont személyek közül választottunk ki. Tapasztalataink szerint az interjúk használhatósága, minősége szempontjából a terepen való beszélgetés nem ideális ugyan, mégis hasznos. A környezet, a folyamatok mérlegelése szempontjából nélkülözhetetlen látni a lányok munkahelyét, a fizikai és humán környezetet, melyben dolgoznak. Ugyanakkor részletes interjúk készítésére a szituáció nem igazán alkalmas. Már csak azért sem, mert a munkájukról vonjuk el figyelmüket és idejüket, ezért, érthető módon, nem mindig sikerült elnyerni együttműködésre való hajlandóságukat sem. A nyugodtabb körülmények között (pl. lakáson, az egyesület képzésének helyén) elkészített interjúk esetében sikerült kimerítően körüljárni a fontos kérdéseket, ez az utakon folytatott beszélgetések esetében nem mondható el. Egyes csoportok jellemzően nehezebben elérhetőek a kutató, a szociális munkás, vagy akár az egyesületi aktivista számára is. Kevésbé valószínű, hogy egy ilyen kutatás során lakásokban rejtve dolgoztatott, kiszolgáltatott, esetleg kiskorú prostituáltakkal találkozhatunk, mint utcán dolgozókkal, vagy újságokban, interneten hirdetőkkel. Az általunk elért és megkérdezett lányok nem reprezentálhatják a prostituált társadalom egészét, statisztikai értelemben vett reprezentatív kutatásra elvileg sem volt lehetőség úgy véljük azonban, hogy vizsgálatunk alapján képet adhatunk legjellemzőbb típusaikról, jogaikkal kapcsolatos ismereteikről, tapasztalataikról, arról, hogy miben és milyen formában várnak segítséget. 1 A megkérdezett prostituáltak listáját lásd az I. mellékletben 2 A megkérdezett szakértők felsorolását lásd a II. mellékletben 3 Prostitúció céljára bérelt lakásokat neveznek így a szakzsargonban, leginkább azokat, ahol több lány dolgozik együtt, főnöknek. 4 Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete 3

4 II. Főbb társadalmi, demográfiai jellemzők II.1. Iskolázottság, család, életkor Az prostituáltak életkorára, iskolázottságára, családi háttérére vonatkozó átfogó statisztika nem áll rendelkezésünkre, így csak becslésekre, illetve a kvalitatív módszerekkel gyűjtött információkra támaszkodhatunk akkor, mikor összefüggéseket keresünk a társadalmidemográfiai jellemzők, a szociális háttér és a prostituálódás ténye, illetve adott prostitúciós forma előnyben részesítése, továbbá a képzési szükségletek és lehetőségek között. A mintában szereplők átlagos életkora valamivel 30 év alatt marad, a prostituáltak átlagéletkora ennél feltehetően alacsonyabb lehet, részben a megkérdezettek kiválasztása, részben amiatt, hogy a fiatalkorúak nem vallják be tényleges korukat. A megkérdezettek közel egyharmada 18 éves vagy annál fiatalabb volt, mikor elkezdte ezt a tevékenységet (a legfiatalabb 10 éves korában, a legidősebb pedig 39 évesen kezdte). Nagy részük vidéki, legtöbben közülük Kelet-Magyarországról, Borsod, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéből érkeztek: a Budapesten dolgozó interjúalanyoknak alig harmada helyi, további harmaduk Kelet-Magyarországról származik. (Olyan is volt közöttük, aki onnan ingázik). Családi helyzetük gyakran rendezetlen. Jellemzően élettárssal élnek (több mint harmaduk). Általában ők a családfenntartók, az élettársuk egyben futtatójuk is. Sokan elváltak (10 válaszadó). Több, mint fele részüknek van gyereke, akit sokan egyedül nevelnek. (De az is gyakori, hogy a jelenlegi barát nem a gyerek apja.) Sokan intézetben 1 nevelkedtek (egyharmaduk), aki nem, azok közül is sok a csonka családban vagy rendezetlen anyagi körülmények között nevelkedett. Különösen jellemző ez a közterületen dolgozókra. V.: Ezeket a lányokat, amikor bekerülnek az intézetbe, már nem kell felvilágosítani, mert már mindenen túl vannak. Általában 12 évesen kezdik a nemi életet. Ezt követően kerülnek intézetbe. Itt már a családi háttér iszonyú. Volt egy kislány, igazán kislány, az, akit a nevelőapja eladott, értelmes, kifejezetten okos kislány. 14 évesen kezdte. (Sz5b) A lakásban dolgozók közt már többen vannak, akik rendezetett körülmények közt nőttek fel. A családi háttér jelentősen befolyásolhatja, hogy valaki prostitúció útjára lép-e. Különösen fontos bár ellentmondó hatású lehet az, hogy mennyire elfogadó vagy elutasító a környezet a prostitúcióval kapcsolatban. Ha a család olyan közösséghez tartozik, ahol a nők prostituálódása nem igazán normabontó, nem kirívó, ahol valamelyest elfogadott az, hogy a közösségen belül vannak prostituáltak, előny lehet, hogy mint a közösség tagja, a prostituált is számíthat támogatásra, s mert többet tud a környezetről, talpraesettebb, jobban megtalálja a helyét, mint kívülről érkező társai. Könnyebbség lehet az is, hogy nem kell titkolni helyzetét, munkáját, ami bizony nehéz feladat, és komoly szorongások forrása lehet. Ugyanakkor a nyíltság azzal is jár, hogy nincs lehetőség inkognitóban maradni, elfedni azt, hogy prostitúcióval foglalkozik, nehéz megőrizni a polgári státusz látszatát. Ezzel viszont csökkennek az esélyek az esetleges kilépésre. Ahol a környezet, a család számára egyáltalán nem elfogadható a prostitúció, a lánynak előttük is titkolnia kell tevékenységét. Ez elvben több esélyt ad arra, hogy megőrizze a 1 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. törvény szerinti gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátást nyújtó intézmények is 4

5 látszatot, és így helyet biztosítson magának a prostitúción kívüli életben. Ugyanakkor éppen a megbélyegzéstől való félelem miatt gyakori, hogy az ilyen háttérből jött prostituáltak kerülik családtagjaikat, ismerőseiket és így gyengülnek, vagy megszakadnak a korábbi kapcsolatok. Ez viszont elszigeteltté, magányossá és kiszolgáltatottá teheti a prostituáltat: probléma esetén nem tud a családjához, barátaihoz fordulni, más kapcsolatokat épít a prostitúció körein belül, ők lesznek a meghatározóak az információcsere és a támogatás szempontjából is. A prostituáltak iskolai végzettség szerinti összetétele rendkívül differenciált. Kutatásunk során beszélgettünk többdiplomás prostituálttal, de olyannal is, aki két osztályt végzett, írástudatlan. Egyre többen vannak érettségizettek, meg diplomások. Régen az volt, hogy szegény, szerencsétlen, nehéz sorsú lány, nincs más lehetősége. Van ilyen is, de most már nagyon sok olyan is van, aki azt mondja, hogy ez neki olyan alternatíva, amit hosszú távon tud csinálni, és neki ez elfogadott kenyérkereset, erre építi fel az életét. (Sz4) Az iskolázottság a prostitúción belül is jelentősen behatárolja a lehetőségeket. Egy iskolázatlan, hiányos műveltségű, faragatlan modorú nő nem szolgálhatja ki ugyanazt a vendégkört, amit diplomás, művelt, jó modorú, nyelveket beszélő társa. Ez anyagilag, a munkakörülményekben és a munkaköri kapcsolatokban is nagy különbséget jelenthet. A lányok nagy része nem tud, de nem is akar jogkövető lenni. Sok prostituáltat képviseltem már, nagyjából látom, hogy miről van szó.( ) Azok a lányok, akik utcán maradnak, a legkiszolgáltatottabb, legalulképzettebb, legtájékozatlanabb rétegét képezik a prostituáltaknak, mert akik nem ilyenek, azok kijönnek, elmennek bárba, topless bárba, lakásra, tehát más módot választanak a szolgáltatások nyújtására. Akik az utcán maradnak, azokkal igazából nagyon nehéz kommunikálni, megértetni velük, hogy mik azok az alapvető, minimális szabályok, amelyeket be kellene tartani ahhoz, hogy ne fenyegesse őket még a rendőrség is. Fenyegető ott elég sok minden azon kívül is. (Sz14) Az anyagi háttér alapján körülhatárolhatjuk azt a réteget, melyet a krízis prostitúció kifejezéssel írhatunk le. Olyanok tartoznak ide, akik nem egészen fiatalon prostituálódnak, hanem miután fiatal felnőtt korban polgári életet éltek, krízishelyzetbe kerültek, s erre a helyzetre adott válaszuk a prostitúció. Gondolunk itt a tönkrement vállalkozásokra, adósságokra, baleset utáni megváltozott munkaképességre, válás utáni anyagi bizonytalanságra, munkahely elvesztésére. Ezek az emberek egy olyan pillanatban lépnek a prostituálódás útjára, mikor korábbi anyagi biztonságuk egyensúlya felborul, és nem képesek másképpen úrrá lenni szorongató helyzetükön. Jó családból származom. Nem mondom, hogy gazdag családból, de mindig megvolt mindenünk, és a szüleink biztosították számunkra, hogy megfelelő irányba menjünk, tanulni is tudjunk, és lehetőségünk is volt mind a kettőnknek a testvéremmel. Nem ez az ok. Hanem adósság. Mégpedig úgy, hogy volt egy vállalkozásom, ami csődbement részben rossz döntések miatt, részben pedig azért, mert kicsit segítettek, hogy kicsússzon a lábam alól a talaj. Gyakorlatilag megszűnt az adósságaimnak, a fölvett hitelek kifizetésének a forrása, és kerestem valami megoldást, hogy ezeket vissza tudjam fizetni, mert úgy éreztem, hogy nem hagyhatom cserben azokat az embereket, akik annak idején volt, aki mindenét, sőt még annál is többet kölcsönadtak nekem. Ezért vállaltam fel ezt a munkát. Teljesen saját döntés volt, senki nem kényszerített. Ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, ugyanis a prostitúció, mint olyan, a köztudatban általában úgy él, hogy erre a lányokat kényszerítik. Így alakult, mivel egy olyan szituációban voltam, hogy gyakorlatilag még kenyérre sem volt pénzem, barátaimmal éltem, válás után, de ennek mondjuk nincs köze hozzá. Tehát ez az én elcseszett életem, most már így visszanézve rossz döntéseimnek a következménye, csak kicsit van köze a házasságomhoz, 5

6 vagy a válásomhoz. Még ment a vállalkozásom, de biztos voltam, hogy mire az felfutna, nekem már régen fizetnem kéne azokat, amiket fizetni kellene. Kerestem munkát, és találtam egy olyan hirdetést, hogy erotikus barátnőt keresek. És gondoltam, mi baj lehet, hogy erre írok egy t, és végül is az lett, hogy két nap múlva dolgoztam. (P17) Ezek a nők általában, mivel idősebbek és több utat is jártak már, tudatosabbak, jobban ügyelnek a hatóságokkal való kényelmetlenségek elkerülésére is. Mégis, mivel nem látnak más kiutat, kényszer a pénzkereset, ha ahhoz a szabályok megszegésére van szükség, akkor tudatosan ezt választják. A legfiatalabbak (18 év körüliek) között sokan intézetben nevelkedtek. Ők is jelenlegi munkájukat látják a megélhetés egyetlen lehetséges forrásának. Sokan közülük még a nyolc osztályt sem végezték el, így rendes, normális munkára esélyük sem volt. Mégis, körükben tán az anyagiaknál is fontosabb vonzó tényező maga az intézeti létből való kikerülés. Nem véletlen, hogy a stricik által szigorúbban kontrollált területeken (pl. Szabadkai út) találkozhatunk velük leginkább. Könnyen kaphatók erre a munkára, egy póló, vagy mobiltelefon nagy csáberő, érték az intézetben. S mikor kikerülnek, várják, hogy valaki megmondja, mit tegyenek, hisz nem tudják azt sem, hogyan vegyenek egy liter tejet, kenyeret pedig csak asztalon, felvágva láttak. Az oktatási anyag kialakításánál figyelembe kell venni azt, hogy a különböző háttérrel rendelkező és eltérő típusokba tartozó prostituáltaknak különbözőek az ismereteik és igényeik. Az interjúk tanúsága szerint különösen szembetűnő, hogy nem azonos információra van szükségük pl. a lakáson, illetve utcán dolgozó prostituáltaknak. A tájékoztató kiadványokat viszont célszerű egységesre tervezni, ezért azokat fontos közérthető és egyszerű módon megszerkeszteni úgy, hogy abból mindenki megtalálja az őt érdeklő információkat. A családi és társadalmi háttér megismerése lényeges, mert képet kaphatunk arról, milyen kapcsolataik és információforrásaik vannak a prostituáltaknak, hová fordulnak segítségért, milyen jellegű csatornákat részesítenek előnyben (formális, informális, rokoni, baráti, munkahelyi stb.). Tájékozottságuk vagy hiányos ismereteik rámutatnak ezeknek a csatornáknak az erényeire és működési hibáira, ily módon ehhez lehet alakítani az oktatás tartalmát és módszereit. II.2. Típusok, hierarchia A prostituált társadalom meglehetősen sokrétű, élesen elkülönülnek egymástól az egyes rétegek. A szakirodalom és az interjúk tapasztalatai alapján három fő csoportot különböztethetünk meg: utcán, közterületen dolgozók, lakásban dolgozók és hotelprostitúció, escort szolgáltatást nyújtó prostituáltak. A hierarchia alján az utcai prostituáltak, felső szintjén az escortos lányok szerepelnek. Ma már talán a többséget adják a lakáson dolgozók. E három fő típuson belül persze további differenciálódás tapasztalható. Van ugyan átjárás, illetve átfedés is, de inkább az a jellemző, hogy a lányok abban a csoportban maradnak, ahol a prostitúciós tevékenységet megkezdték. A projekt szempontjából fontos áttekinteni a prostituált társadalom összetételét, mert az egyes csoportokhoz tartozóknak mások az ismeretei, igényei, mások a problémái, más területeken és más-más módon kelthető fel az érdeklődésük. A közterületi prostitúciót folytatók minden bizonnyal a legalsóbb szintbe sorolhatók, és az ide tartozók a legveszélyeztetettebbek is. A 80-as évek végéig ők jelentették a magyarországi prostitúció zömét. Számuk azóta jelentősen csökkent, de még így is a Budapesten dolgozó 5-6

7 7000 prostituáltból mintegy 1500 közéjük tartozik. Körükben fordul elő leggyakrabban a kábítószerezés, alacsonyabb a kondomhasználat, és ők azok, akik kevésbé veszik igénybe az egészségügyi szűrőszolgáltatásokat. A prostitúció fő profilja az utcai, közterületi prostitúció. Ez a legalsóbb szint. Itt fordulnak elő azok az atrocitások, amelyekről hallani a médiában, amikor adják-veszik a lányokat. Ezek viszonylag alacsony iskolázottságú, primitív személyiségű nők, százalékuk vidéki származású. Vidékről úgy hozzák fel őket. Majdnem mindegyikük kapcsolódik valamilyen bűnöző szervezethez. A közterületi prostitúció egy igazi bűnfészek. (Sz4) Az utcai prostituáltak csoportja önmagában is többrétegű. Más-más problémák jellemzőek a városon belül, védett övezetben, tilosban dolgozó lányok, a külvárosokban, az országutak kivezető szakaszain álló, illetve a városban/külvárosban, az éjszakában dolgozó prostituáltak esetében. A lakáson dolgozók általában csoportosan dolgoznak, egy főnök (gyakran nő) felügyelete alatt. A prostitúció ezen típusa professzionálisabb és formalizáltabb. A csoport tagjai jobban hozzáférhetnek az egészségügyi ellátásokhoz is, igaz, hogy ez gyakran a magánorvosok igénybevételére korlátozódik. Budapesten nagyon jellemző formája a prostitúciónak az, ami magánlakásokban zajlik. Ez a legtisztább formája. Talán ez az egyik legnagyobb létszámú prostituált csoport. Kis bordélyok. Összeáll két-három lány, hirdetnek a Tutti-fruttiban. (Sz4) A lakáson dolgozó lányok, a prostitúció világára kívülről tekintők számára az utcainál magasabb státuszcsoportot képviselnek. Nem biztos, hogy ugyanígy érzik a prostituáltak is. Az utcai prostituáltak általában azt mondták, hogy nem mennének lakásra dolgozni, igaz ugyan hogy erre az egyik indok az volt, hogy bonyolult megszervezni. Akkor pedig a lehetőségek határairól van szó. A másik leggyakoribb indok az volt, hogy az utcán, szem előtt védettebbnek érzik magukat, mint egy lakásban. Az elitet a szállodai és escort prostitúció képezi. Ők vannak talán a legkevésbé kitéve jogsértésnek, erőszaknak és egészségi problémáknak. Igaz, e csoport tagjait a legnehezebb elérni is, nem csak a kutatónak, hanem a szociális és egészségügyi szolgáltatást nyújtóknak is. Az escortosok meg úrinők. Ha az ember bemegy bármelyik szállodába, kell neki egy nő, felhívja a portást, az bemutatja a választékot. Ad 20 eurót a portásnak, egy taxis odahozza a nőt, az is egy 20 euró, és a nőnek fizet 50 vagy 100 eurót, de inkább 100-at. Mikor végeztek, akkor meg elviszik. Ez megint egy jól szervezett valami sms-ek mennek, telefonok, mint egy ügynökhálózat, úgy működik. Felhívja, vagy küld sms-t, hogy Gizikém, a Royalba kellene 10 órára két olaszhoz menni, 150 euró, és akkor ő oké, ráérek, visszacsekkol, megy. Odamegy, elveszi a 150 eurót, és később leadja a pénz egy részét az escort szolgálat vezetőjének. Ez is ÜK [üzletszerű kéjelgés] 1 elősegítése, tehát erőteljesen büntetendő az, aki ezt szervezi. (Sz4) A különböző társadalmi rétegekből származó lányok lehetőségei eleve eltérőek, de sok múlik azon a speciális helyzeten is, amely a prostitúcióba bevezeti őket. A képzési szükséglet az utcai prostituáltaknál a legnagyobb, de körükben a legnehezebben felkelthető az igény. 1 A BTK szerint (1978. évi IV. törvény) 210/A. (1) Üzletszerű kéjelgést folytat az, aki rendszeres haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik. 7

8 III. A prostitúció szabályozásának ismerete, érdeklődés A jogi szabályozással kapcsolatban igen eltérőek az egyes csoportok ismeretei és érdeklődése. Elsősorban az utcai prostitúcióra koncentrálunk, hiszen nem annyira számaránya, inkább láthatósága miatt ez áll a szabályozás középpontjában. Az is az utcai prostitúciónál jellemző, hogy a közvélemény nyomást gyakorol a hatóságokra, hogy lépjenek fel ellene, és a sajtó is erre fordít több figyelmet... rendőri szemmel a legfontosabb, hogy mi a veszélyesebb a társadalomra. Itt nagyon nehéz eldönteni, illetve a másik, hogy a lakosság szubjektív biztonságérzetét mi irritálja. Ez utóbbi könnyű, mert ha 30 kurva viháncol a Nagykörúton, akkor jön 35 levél a főkapitánynak, újságoknak. Teljesen biztos, hogy azt mondja a rendőrség, hogy akkor ezt megszüntetjük, és akkor tűzzel-vassal irtják. Nem maga a prostitúció szűnik meg, hanem az a fajtája, ami az emberek nyugalmát zavarja azon a területen. (Sz4) III.1. Ismeretek Közterületen dolgozók Összességében elmondható, hogy az utcán dolgozók ismeretei a rájuk vonatkozó jogszabályokról meglehetősen hiányosak. Tapasztalataim szerint az esetek jelentős részében egyáltalán nincsenek tisztában a szabályokkal. Ha az Egyesülettel kapcsolatuk van, és az Ági 1 a szájukba rág bizonyos dolgokat, akkor azt tudják. (Sz14) A legtöbb esetben azzal tisztában vannak, hogy azon a helyen, ahol általában tevékenykednek, ott éppen tilos vagy megengedett-e a prostitúció. Nem mindig tudják viszont erre a magyarázatot (középületek, főút védettsége). A szabálysértést az követi el, aki órákat ott sétál, nem az, aki pár percet, vagy ott áthalad, és akkor szabályosan egy provokált szabálysértést előidéznek az illetőnek, és ezért meg is büntetik. A szokásos hülye dumájukkal, védett övezet, iskola így úgy, aztán a ráutaló magatartás, mindig valamit kitalálnak. De könyörgöm, templom meg iskola mindenhol van, régen még azért is bevitték a nőket, ha miniszoknya volt rajtuk. Hogy kihívó öltözet. (P25) Még nem alakult ki az a szokás a lányok között, hogy helyválasztásnál különösképpen figyelembe vennék, melyek azok a területek, ahol a rendőrségtől háborítatlanul végezhetnék munkájukat. Gondoltam rá, hogyne, hogy oda menjek, ahol szabad, tudom, hogy hol vannak azok a helyek, de ott éjszaka lehet dolgozni, tizenegytől, azt én már ilyen betegen nem. Az éjszakában akkor lehet, hajnali háromig. Más kategória az éjszaka, jobban is kell öltözni. Szoktam oda is járni, de én ehhez már kicsit idősebb vagyok, ritkábban tudok partnert fogni. (P25) Sokkal fontosabb szempont a hely jövedelmezősége, a megszokás, illetve az esetleges futtató elvárásai: ott fele ennyiért lehet dolgozni, és méterenként áll egy lány, tele van teljesen. Én értem, tudom, hogy ott zóna van, minden, de oda menjen az, aki akar, én nem szeretnék. (P9) 1 Az interjúalany a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnökére utal 8

9 Azért nem megyek máshova, mert meg vagyok hozzá szokva, hogy vagy a VIII-ba megyek, vagy itt a IX-be. Itt szoktam állni. (P4) A Soroksári úton viszonylag nyugalomban, de tiltott helyen, főút mellett dolgozó, gyakorta igazoltatott, bevitt, felírt prostituáltak, illetve a nyolcadik kerületben a tilosban, bujkálva, rendőrség elől menekülve dolgozó lányok nagy részének meg sem fordul a fejében, hogy másik helyet keressen. V.: Ennyi, és ebből elítélik az embert, de nem tudom, hogy miért. A testével mindenki azt csinálhat, amit akar. K.: Azzal volt gond, hogy hol állsz. Ha jó helyen állsz, egyedül dolgozol, ha van egészségügyi könyved, akkor szabadna. V.: Nem. Sehol nem lehet. És az ember akkor hogy keresse meg a pénzét? Ha elmegyek lopni, azért büntetnek. Ha elmegyek csalni, azért büntetnek, ha elmegyek kurvának, azért büntetnek, akkor mit szabad? Sehol nem lehet állni. Volt erről szó, hogy csinálnak olyan mit tudom én helyet, ahova ki lehet állni. Valahol van, csak nem tudom hol. De hát ottan állítólag ott nem áll senki. (P4) Azért sem, mert leszámítva a rendőrség által okozott kellemetlenségeket, a városnak azon belső kerületeiben, melyek hagyományosan az utcai prostitúció helyszínei voltak, megfelelő infrastruktúra épült ki erre az üzletágra, amely a mai napig operatív. (Szobáztatás, kuncsaftok ismerik a helyeket.) Mert én országút mellett nem akarok állni, nagyon veszélyes, bármikor megölhetnek, nincs higiénia, nem tudsz mosakodni, tisztálkodni. Egy autóba beülni, az életveszélyes. A VIII-ban el tudok menni szobára, van fürdőszoba, kulturáltabban folyik ez az egész, mindig van otthon valaki, nem tudnak bántani, agyonütni, megfojtani, megölni. Egy autóban ki vagy téve annak, hogy nem jössz vissza élve. (P25) Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szabad helyekre való bebocsáttatás korántsem magától értetődő, egyrészt a konkurencia miatt, másrészt a csoporton belüli megegyezések miatt. V.: A Thököly úton is van, de ott tele van stricikkel, nekem nem jó, 30 vagy 40 %-ot levesznek a pénzből. K.: Gubacsi út? V.: Azt én nem tudom, az hol van? Arra cigányok vannak, biztos, a Gubacsi úton. Nem szeretem őket, babám. Nagy, kannibál oláh cigányok ott közlekednek, a stricik. Ha nincs stricim, ezek közé nem mehetek, abba a pillanatban rám szállnának, megpróbálnak lehúzni. A VIII-ban csak azért tudok dolgozni strici nélkül, mert a volt férjemet ismerik. (P25) Szakértők is hangsúlyozták, hogy a helyválasztásban nem feltétlenül döntenek maguk a prostituáltak. Vannak gyenge próbálkozások, de nem tudnak hova kiállni. A rendőrök egy perc alatt elkapják, meg nincs kuncsaftja, nem tudják, hogy ez itt most prostiként áll-e ott. De ha kimegy valaki a harmadik kerületbe, a Vörösvári út végén, ahogy megyünk ki Üröm felé, ott mindig vannak lányok, az le van osztva. A szemétégető le van osztva. A Határ út és Váci út külső része is. Külső Fóti út, az is. Oda csak az állhat, aki odatartozik. (Sz4) A szabályozás azon részei, melyek kissé komplikáltabbak és értelmezést kívánnak, teljes mértékben kívül esnek a látókörükön. (Ez érthető is, hiszen a kihívó öltözet, illetve a ráutaló magatartás definíciója annyira nehezen megfogható, hogy szinte lehetetlen elvárni a tudatosan jogkövető magatartást.) 9

10 Valaki mélyen dekoltált ruhában, kihívóan áll az utcasarkon egy pici miniszoknyában, és van nála tíz kondom, egy százas papír zsebkendő vannak olyan körülmények, közvetetett bizonyítékok, ami alapján általában el szokta fogadni a rendőrség, a bíróság, hogy ott üzletszerű kéjelgésre való felkínálkozás történik. (Sz14) A Soroksári út mentén dolgozó prostituáltak a szabályzás főbb pontjait ismerik, tudják, hogy azon az útszakaszon nem állhatnának, és van némi fogalmuk arról is, mi minősül felajánlkozásnak, kihívó öltözéknek, közszeméremsértésnek. Ez utóbbiak azonban egyfajta kukacoskodásnak tűnnek a szemükben, és valóban, egy augusztusi délutánon például nehezen lehetne megkülönböztetni egy napi bevásárlással foglalatoskodó tisztes menyecskét egy prostituálttól. Tudják, hogy főúton állnak, néhányukat már többször is bevitték a rendőrök. A járőrök igazoltatni is szokták őket, ilyenkor aláíratják velük a papírt, hogy prostitúciós tevékenységet folytatnak. Nem tudják, hogy alá kell-e írni, illetve lesz-e következménye és milyen. Tudják, hogy a Gubacsi úton szabad, de azt mondják, ott túl alacsonyak a tarifák. Egyikük egy fiatal roma származású lány, aki már sok éve dolgozik prostituáltként. Már sokszor bevitték, bár mióta a Soroksári úton áll, főként a legutóbbi időben, egyáltalán nem. Mostanra jobban is tudja, honnan vihetik be; ha úgy érzi, jogtalanság éri, vitatkozik a rendőrökkel. Azt azonban már nem tudja, hogy mivel kiskorú gyereke van, nem tarthatják bent, így többször töltött már hosszabb időt fogdán jogtalanul. Lakáson dolgozók A jogi szabályozásban, a közvéleményben és a sajtóban is több szó esik az utcai prostitúcióról, mint a lakásokban folyó tevékenységről. A lakásokban önszántukból és önállóbban, lazább felügyelet mellett dolgozók nem zavarják a közvéleményt, nem feltűnőek a hatóságok előtt. A prostitúció ezen formáját a jogszabályok is jobban tolerálják. két-három lány kibérel egy lakást. Ha ügyesen szervezik, teljesen legális. Összeáll mondjuk 3 lány, a hármuk nevében kibérelnek egy lakást, mindegyik fogadja saját kuncsaftját, így teljesen legális. (Sz4) Más kérdés, hogy éppen ezért az érintettek sokszor úgy érzik, hogy a prostitúció szabályozása őket nem érinti. Sokan az egészségügyi könyv kiállíttatását sem érzik rájuk vonatkozó kötelezettségnek. Mivel az utcán dolgozó lányoktól szokták kérni, azoknak kell, de nekik, akiktől nem kérik soha, nem is kell. Egyik interjúalanyunk, középfokú végzettségű, intelligens fiatal lány, aki önállóan, egyedül dolgozik lakáson, szintén azt gondolja, a megkötések csak az utcai prostituáltakra vonatkoznak. Az egy más műfaj. Tudja, hogy a bordélyház, mint olyan, tiltott, de nem biztos benne, hogy amit ő csinál, az milyen jogi kategóriába tartozik. Korábban, mikor irodákban dolgozott, a rendőrökkel leginkább akkor találkozott, ha azok vagy egy vendéget, vagy a főnököt keresték más bűncselekmények miatt. Mióta egyedül dolgozik, nem ellenőrizték. Élettársa mindenesetre ápol kapcsolatokat rendőrökkel: nem árt. A közvélemény és a rendőrség is jobban tolerálja a prostitúció ezen formáját. A lakáson dolgozó prostituáltak maguk is úgy érzik, tevékenységük nem szúrja semmilyen hatóság vagy egyenruhás szerv szemét, nyugodtan dolgozhatnak. Belekötni? Esetleg, hogy ha mondjuk pont rendőr jön fel civilben, akkor bele tudnak kötni az emberbe, hogyha pénzt ad a kezembe. Tehát, hogy én ezzel kereskedem? Belekötni nem igazán tudom, hogy mibe tudnak belekötni. Maximum, hogy kinek 10

11 dolgozunk. De mi magunknak dolgozunk. Tehát totálisan magunknak. A lakást béreljük. Ez az én nevemen van, mivel én néztem meg a lakást, ők dolgoztak, én néztem meg, én vagyok bérlőként beleírva. Tehát engem tudnak megcseszni ezáltal. (P6) A civilizáltabb lakásos prostitúció ritkán kerül a rendőrségre, mivel nem feltűnő, és nagy problémát nem okoz. Erre nincs rálátásunk, mert a nő, aki kivesz egy lakást, és tényleg egyedül dolgozik, az nem kerül velünk kapcsolatba. Nincs kizsákmányoló kéjelgést elősegítő személy, aki a lakást rendelkezésre bocsátja, nem áll fenn kerítés, kitartottság bűntette, tehát nem bűncselekmény. (Sz5a) Azok, akik mozognak annyira talpraesetten a világban, hogy lakást béreljenek, hirdetést adjanak fel, telefonhívásokat kezeljenek, stb., általában többé-kevésbé tisztában vannak azzal is, hogy milyen jogi kategóriába tartozik a tevékenységük. Én nem követek el semmi törvénysértést, az követi el, aki közli a hirdetést, de nem gondolom, hogy ezt senki nem tudja. Tehát ez ilyen abszolút nyílt titok. Az ingyenes oldalak már úgy ingyenes oldal, hogy a hirdetésért nem fizetsz teljesen legálisak. A társkereső oldalakon is ingyen feltehetik a képedet. Ha nem fizetsz semmit, tudomásom szerint ennek semmiféle jogi következménye nincsen. Abban az esetben, ha pénzt kérnek érte, ugye ez a prostitúciónak az elősegítése. (P17) Hallottak arról, hogy ha többen dolgoznak együtt, akkor az, akinek a nevére bérlik a lakást, bíróság elé állítható üzletszerű kéjelgés elősegítése miatt. Ugyanakkor nincsenek tisztában az egyéni prostitúció és a kerítés jogi megítélése közötti különbség mértékéről. Abban a pillanatban, amikor egy lány az élükre áll, az ő nevén van mondjuk a lakás, ő szerzi be a tisztítóeszközöket, rendezi a közüzemi számlákat, intézi a többieknek pusztán segítségből a hirdetések feladását, stb., ő már egyfajta szervező tevékenységet folytat, ekkor ez már a prostitúció elősegítésének minősített esete, a bordélyház fenntartása. Törvény olyan célt szolgál, hogy az élősködőket leválassza. Ha valaki úgy dönt, hogy a testét áruba bocsátja, tegye azt. De ebből senki más ne húzzon hasznot. (Sz4) Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben és mindannyian betartanák a szabályokat, pl. közös bérleti szerződést írnának alá. Tisztában vannak a kockázattal, de sokszor ettől függetlenül az egyszerűbb megoldást választják. Vannak olyan történetek, ahol egy lány felavanzsál dolgozóból madamnak, és ugyanazzal a módszerrel dolgozik tovább, csak főnökként. Vannak viszont, akik demokratikusan és szabályosan mindannyiuk nevére íratják a bérleti szerződést. Engem úgy tudnának elővenni, hogy a lakás zűrös, ez az egyik szegmense a dolognak, erről nem beszélnék., A másik az egészségügyi dolgok. Tudomásom szerint, bár nem vagyok nagyon tisztában ezzel, nincsen kiskönyv, viszont abban az esetben megbüntethetnek, hogy ha nincsen rendszeres orvosi vizsgálatról papír. Igazából úgy gondolom, hogy általában véve nincsenek a lányok tisztában a jogaikkal, pontosan azokra a pontokra hegyeződik ki a tudásuk, ami esetleg már megtörtént velük, vagy pedig abszolút általános. Tehát azt tudom, hogy engem nem bánthatnak, mert amit én csinálok, az legális, senki nem szólhat bele, a tevékenység maga az még csak nem is szabálysértés. Ezt nagyjából tudják a lányok, de így mélységében, hogy milyen jogaik vannak, hogy mit kell csinálni, ha bemegy a rendőrségre, ha odamegy a rendőr, hogyan tudja elkerülni a kérdéseket, azt nem. (P17) 11

12 A lakásokon dolgozó lányok, a világ szeme elől rejtve, eléggé biztonságban érzik magukat. Tudják, hogy a rendőrségtől nem nagyon kell tartaniuk, hacsak nem keverednek bele más bűnügyekbe. Mivel a lakásokon folyó tevékenység nehezebben kontrollálható, az sem meglepő, hogy van ennek olyan rétege, ahol a kizsákmányolás, a kényszer uralkodik, sokszor dolgoztatnak lakásokon kiskorú lányokat, megtagadva tőlük a szabad mozgást és az egészségügyi ellátást is. A kényszerített, önállóságuktól megfosztott prostituáltak aránya szakértők szerint 10% körül van. V.: Azt a stricit kell leválasztani, aki erőszakkal kényszerítve kirakja a prostituáltat az útra, vagy berakja egy lakásba dolgozni, aki azt mondja, hogy enyém ez az út, és ha ide állsz, fizess ennyi és ennyit. K.: Ez milyen arány? V.: 10%-uk ilyen, aki erőszakkal (Sz12) Ennyiben e kör egy része szabad prédája a szervezett bűnözésnek. Legalábbis a bűnügyi nyomozók így látják, igaz, hogy mivel a prostitúciót a szervezett bűnözés oldaláról közelítik meg, az ő rálátásuk is speciális. Nálunk áldozatként jelennek meg a prostituáltak, olyan bűncselekmények kerülnek hozzánk, mint az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette, de emberkereskedelem is van most folyamatban nálunk. Kerítés bűntette a BTK 205-ös paragrafus első bekezdése szerint, ha helyiséget, valamilyen lakást vagy szobát üzletszerű kéjelgés céljára valaki valakinek a rendelkezésére bocsát, illetve a második bekezdés szerint, ha bordélyházat vezet vagy tart, ennek a büntetése kettőtől nyolc évig terjed, illetve ha fiatalkorú is dolgozik ebben a bordélyházban, akkor az minősített eset, öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Nálunk kevés bordélyházas ügy volt, mert gyakran tudtuk ugyan, hogy bordélyházról van szó, de a joggyakorlat szerint csak akkor beszélhetünk bordélyházról, ha nem a prostituáltnak adja a pénzt a kuncsaft, hanem a madámnak, és ő fizeti a prostituáltakat. Általában az volt a helyzet, hogy a prostituáltnak fizetett a kuncsaft, és az tejelt utána. Ebben az esetben olyan, mintha lakáson lenne, így első bekezdéses lesz érvényben, az üzletszerű kéjelgés elősegítése. Ha a második bekezdés szerint bordélyház lenne, azt súlyosabban büntetnék. (Sz5) Ezekben az ügyekben a prostituáltak általában mint sértettek, illetve mint tanúk jelennek meg. Fontos, hogy legyen olyan civil szervezet, vagy kompetens hatóság, amely figyelmet szentel az áldozatok további sorsának. Az MPÉE az egyetlen olyan egyesület, mely ezeknek a lányoknak a további sorsát követi. Mivel a rendőrségnek ma ez nem feladata, hasznos lehetne egy ilyen irányú együttműködés a rendőrség és a civil szervezetek között. Egy-egy bordélyház felszámolásakor ma inkább az a jellemző, a kizsákmányolt, bántalmazott lányokat kihallgatják, tanúként állítják elő, majd ítélethozatal után szélnek eresztik őket. V.: Igazából további segítség ehhez nincs. Az áldozatvédelem erre nem vonatkozik, az az élet és testi épség elleni bűntettek esetében van, a referens veszi fel velük a kapcsolatot. Fehér Gyűrű, valami alapítvány. K.: Én próbáltam felvenni velük a kapcsolatot, de nem találtam meg őket. V.: Igen, a telefonszámuk az titkos. Van egy sörözőjük a Jászain, annak a bevétele elvileg a Fehér Gyűrűhöz folyik be. Meg van még egy másik ilyen áldozatvédelmi dolog a Németvölgyi úton. De egyébként nem vagyok meglepve, hogy nem tudott kapcsolatba lépni velük. K.: Mikor lefolyik egy ilyen ügy, nyomozás, vádemelés, stb., utána a sértett lányokat 12

13 követi-e valaki, vagy csak szélnek eresztik őket? V.: Ez nem a mi feladatunk, és nem tudok róla, hogy foglalkozik-e ezzel valaki, de jó lenne. Mi csak a nyomozásért, kihallgatásért vagyunk felelősek. Hogy utána mi lesz velük, azt nem tudjuk. (Sz5) III.2. Érdeklődés Az alaphelyzet az, hogy a prostituáltakat nem érdeklik a szabályok. Ez nem elsődleges szempont számukra, csak akkor vesztegetnek energiát a törvények megismerésére, amikor már baj van. Nem tesznek erőfeszítést arra, hogy ne adjanak okot a hatóságoknak szankciók alkalmazására, viszont ha beviszik, vagy feljelentik őket, tárgyalóterembe kerülnek vagy idézést kapnak, egyszerre fontossá válik a dolgok tisztázása. K.: Annak is lehet értelme, hogy ha ténylegesen a szabályozást tanítanák. V.: Annak is lehet értelme, de ez egy olyan dolog, az egyik fülén be, a másikon ki. (Sz13) Mivel a jogkövetésnél sokkal fontosabb az üzlet, amíg nagyobb probléma nem adódik, nem érdekli őket a szabályozás. Így gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy legalább egyszer összeütközésbe kerüljenek a hatóságokkal. Ez leginkább az utcai prostitúcióra igaz. Igazából, amíg nem tudtam, hogy van türelmi zóna, mert ugye eleinte még nem volt, és igazából mindig odamentem, ahol tudtam, hogy állnak kint lányok. Keresni is lehet, lányok is vannak. De azok voltak a legjobb helyek, ahonnan a legsűrűbben bevittek, ott lehetett a legjobban keresni. Ez a hely katasztrofális. Keresett amúgy. Sok a lány. A Fogarasi meg a 10-es út volt a legjobb. A Fogarasira kiálltam este hét-nyolc órakor, és éjfélre megvolt az ötven-hatvanezer forint. A 10-es úton kiálltam, és tíz-tizenkétezret adtak egy franciáért. Volt, hogy egy éjszaka alatt száz fölött hazavittem. Itt lement az ár. Mert itt nagyon sok a lány, nagyon sok az igénytelen lány. Megmondják nekik a hozzátartozóik, hogy ennyi időd van egy menetre, és akkor mennyivel olcsóbb. Úgysem csinálja meg, mert kiszáll a felénél. Két-három perc után otthagyja a kuncsaftot, és nekik így megéri. Csinál tíz kétezreset, az már húszezer, és akkor feleannyi időt volt bent, mint én. Nekik jó. (P30) Az utcán dolgozókat leginkább aggasztó összeütközések a hatóságokkal: fogda, pénzbírság, elzavarják őket az útról, felírják őket, és olyan dokumentumot íratnak alá velük, miszerint prostitúciós tevékenységet folytatnak. Vannak pozitív példák, mint a szemétégető mellett dolgozó lányok tudatosan civilizált és szabályszerű magatartása. A beszámolók szerint itt a rendőrök részéről is a szabályszerű, kulturált magatartás a jellemző. Az MPÉE munkája ebben nagyra értékelhető, és az eddigi módszerek beválhatnak ezután is. Lényeges a különbség a hozzáállásban azok között a lányok közt, akik hosszabb ideje vesznek részt a szervezet projektjeiben, illetve azok közt, akik nem vették még nagyon igénybe ezt a lehetőséget. Úgy tűnik, hogy ha sikerült megértetni a lányokkal, hogy az egészségügyi könyv fontos, illetve rávenni őket, hogy ha lehetséges, álljanak védett területen kívülre, tovább is lehet lépni a jogkövetés irányába. Ezt már a prostituáltak egy kisebb részének sikerült megérteni, hogy egy ilyen könyv feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne vigyék be a rendőrök, de szerintem ez is csak húsz százaléka vagy még kevesebb a prostituáltaknak, akik ezt felfogják. Azt mondják, hogy drága, azt mondják, hogy nem, mert akkor el kell menni orvoshoz. (Sz14) 13

14 Azok a prostituáltak, akikkel eddig nem volt túl szoros kapcsolata a szervezetnek, ugyanezekkel a bevált módszerekkel közelíthetők meg. Természetesen itt a szoktatás eredményei is látszanak, de van egy ennél mélyebb és lényegesebb hozadéka a dolognak: azok a lányok, akik kapcsolatba kerülnek érdekeiket védő szervezettel, sokkal inkább hajlandóak súlyt fektetni arra, hogy ők is megtegyék kötelességüket. Nagyrészt azért, mert végre dolgozó állampolgárként jelennek meg, és nem illegalitásba, és a társadalom perifériájára szoruló elemekként. Egyfajta öntudatra ébredésről beszélhetnénk. Elsődleges fontosságú kérdés, hogyan lehet felkelteni érdeklődésüket a szabályozás iránt, legalább annyira, hogy alapvető kötelességeikkel és jogaikkal tisztában legyenek. Ennek alapfeltétele, hogy lássák, hogy nekik ehhez érdekük fűződik. Ahhoz, hogy a szabályokat be is tartsák, az kell, hogy legalábbis hátrányuk ne származzon belőle. Például, hogy a nem védett területeken a munkakörülmények legalább annyira megfeleljenek az igényeiknek, mint a már megszokott tiltott övezetekben. Ahogy azt az egyik ügyvéd szakértő megjegyezte, tapasztalatai alapján: Azoknál a lányoknál, akik tiltott területen dolgoznak, gyakrabban előfordul az egészségügyi kiskönyv hiánya, mivel úgyis előállítják őket azért, mert rossz helyen állnak. Azok a lányok, akik az utcai prostitúció számára legális helyen dolgoznak, szinte kivétel nélkül rendelkeznek egészségügyi kiskönyvvel, nehogy ez legyen az oka az előállításuknak. (Sz13) A nem üzleti oldalát nézve a dolognak, az érdeklődést érdeklődéssel lehet kiváltani. Abban a pillanatban, mikor az ő jogaikról is szó van, ha képviselik az ő érdekeiket is, illetve nem háborgatják őket feleslegesen, a prostituáltak is hajlandóak tenni valamit a szabályok betartása érdekében. Az Egyesülettől megszokták, hogy mi emberként kezeljük őket. Az egy jó példa volt, hogy amikor megpróbáltuk harmadszorra úgy kiküldeni a szűrőbuszt, hogy mi nem mentünk, de mindenkit tájékoztattunk arról, hogy délután kettőtől ott áll a busz, menjetek oda a vizsgálatra. Két óra elteltével felhívott a főorvosasszony, hogy körbeautózzák a buszt, de hogy minket nem látnak, elmennek. Legyek szíves és azonnal menjek oda. Én meg nem akartam odamenni, de megpróbáltam az adott területen lévőket felhívni, mondtam, hogy menjetek oda, kopogjatok be a buszba. Megvárunk, amíg odaérsz. Ha nem mentem volna ki, úgy ment volna el a busz, hogy egyetlen vizsgálat sem történt (Sz12) III.3. Hivatalos, bejelentett tevékenység lehetőségének ismerete, megítélése Bár a prostitúció törvényi szabályozása nem egyértelmű és nehezen betart(tat)ható, elvileg van lehetőség a tevékenységet hivatalos keretek között folytatni. Szakértők is többször felhívták erre a figyelmet. Volt olyan, hogy már egész közel kerültünk a New York-i Egyezmény felmondásához, és ezzel lehetett volna egy kicsikét tágítani és liberalizálni a prostituáltakra vonatkozó szabályokat. De a mostani rendszeren belül sem kizárt az, hogy egy lány egyéni vállalkozó legyen, és szexuális szolgáltatást nyújtson. Ez egy legális jövedelemszerző tevékenység, ennek van TEÁOR-száma, van SZJA-száma, valójában hogyha ezt egészen komolyan vennénk, akkor egy lánynak adóznia kéne a tevékenysége után, ami egyébként mindenkinek jó lenne. (Sz14) Erről a lehetőségről a lányok nagy része nem hallott, sőt, eszébe sem jut, hogy ez egyáltalán szóba jöhet. A prostitúcióval kapcsolatos berögzült szokásokról, véleményekről van szó. 14

15 Miután a prostitúciót ők maguk is a másik oldalon állónak érzik, tehát törvényen és társadalmon kívülinek, nem merül fel, hogy összeegyeztethető a polgári normákkal. K.: Arra gondoltál, hogy hivatalosan csináld? Hogyan, hogy akkor adnék számlát? [nevet] Milyen címszóval? Akkor ehhez kellene egy jogszabály. K.: Egyéni vállalkozóként lehet. Igen? [nevet] De hát tiltják. (P5) Az, hogy milyen érdekük fűződhet ahhoz, hogy hivatalosan legyenek prostituáltak, ugyancsak kérdéses. Nem jellemző, hogy a nyugdíjukra gondolnának. A bejelentett munkavégzés és az azzal járó szociális, állampolgári juttatások nagy előnyt jelentenek, de nem mindannyian látják át ennek a rendszernek a működését. A társadalombiztosítási ellátások és a bejelentett munka összefüggése például általában nem ismert. Ugyanakkor a társadalom toleranciája könnyebben lenne kivívható, ha a prostituált, ugyanúgy, mint a többi dolgozó állampolgár, kivenné részét a közterhek viseléséből. Az egy általános állampolgári kötelezettség, hogy ha valaki jövedelmet szerez, utána adót fizet valamennyit. Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíj- és egészségbiztosítást miért a társadalom fizesse meg más után? Ez tényleg egy morális kérdés már. Mindenképpen államérdek, a társadalom érdeke. Az, hogy ki fizeti meg a szifiliszes lány kezelési költségeit. Én, vagy pedig az a társadalombiztosítás, ami ő hozzájárulhat? ez egy alapvető kérdés. Ha azt kívánjuk, hogy a társadalom tolerálja a lányokat, akkor bizonyos alapvető szabályok elfogadását tőlük számon kell kérni. (Sz14) Itt látnunk kell azt is, hogy nemcsak a prostituált, hanem egy átlagos állampolgár sem látja át ennek a rendszernek a működését. A prostituáltak dolgát külön nehezíti, hogy a tevékenység szabályozása olyannyira kevéssé körvonalazódott, hogy még hivatalos személyek, rendőrök sem mindig vannak tisztában azzal, hogy valójában milyen formában űzhető hivatalosan prostitúciós tevékenység. K.: APEH felé? Ha be akarja jelenteni vállalkozásként, székhelyet is meg kell adnia, hogy tud bérelni három lány részére ilyen tevékenységbe V.: Ezzel egy gond van. Ahhoz, hogy vállalkozást tudjon csinálni, meg kell adni a tevékenységi kört. Ennek van egy listája, és abban nincs benne ez a tevékenység. K.: De benne van. V.: Így, hogy szexuális szolgáltatás? K.: Úgy, csak az SZJ számok között tevékenységeknél egyéb gazdasági... V.: Akkor én vagyok elmaradva. K.: Szóval a kérdés az, hogy talál-e lakást? V.: Valószínűleg nem járulna hozzá a bérbeadó. K.: És ha hozzájárul, akkor megbüntetik, mert segíti a prostitúciót? V.: Ezek a bérbeadók soha nem fizetnek adót az után, hogy kiadják a lakást. Mindenesetre szerintem hivatalosan még eddig senki nem próbálta. De ez érdekes kérdés, mert van olyan bűncselekmény, hogy üzletszerű kéjelgés elősegítése. Aki prostitúció céljára lakását más rendelkezésére bocsátja, az az ÜK elősegítője. Tehát magánlakásra kell ezt korlátozni. Ha vesz egy lakást, akkor rendben. A pénze meg lenne rá, ha összerakná. Meg, ha erre valaki rájön, azt mondja, hogy én veszek 25 millió forintért egy lakást, a prostituált nevére, aztán írunk egy szerződést kölcsönadásról, hogy ő tartozik nekem 25 millió forinttal. Övé a lakás, majd törleszti. Ez már csak jogi csűrés csavarás. (Sz4) Fontos kérdés, hogy mennyire zavarná az érintetteket, hogy hivatalosan prostituáltként legyenek nyilvántartva. Az erre vonatkozó kérdésre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy az 15

16 lenne a lényeges számukra, hogy tudják, ki/kik, milyen hivatal láthatja az erre vonatkozó bejegyzést, illetve milyen ügyekkel kapcsolatosan kerülne elő ez az adat. Ugyanakkor a nyilvántartás segíthetne abban is, hogy a hatóságok és a prostituáltak viszonyát rendezze. V.: És akkor keretek közé voltak szorítva a lányok, rendszeresen jártak orvoshoz. Volt egy bárcájuk, nyilvántartásban szerepeltek. Igen, mert miden szempontból, a bűnözés szempontjából és tudjuk azt, hogy mik húzódnak meg mögötte. Ha lenne egy külön nyilvántartás, sok minden változna, ezzel ellenőrizhetővé is válik. És ez nem azt jelenti, hogy visszaélünk az ő jogaikkal, nem azt jelenti, hogy meghurcolom, bántom, hanem tudom, hogy ő hogyan, mit csinál. K.: Ahogy minden dolgozó nyilvántartásba van véve? V.: Erről van szó. K.: De ha valaki úgy van nyilvántartásba véve, hogy szórakoztatóipari dolgozó, az is más, mint hogy prostituált. V.: Nézze, akkor ne legyen prostituált. És akkor itt ne beszélgessünk a bűbáj lelkünkről, mert az nem ezen múlik. Mindenki el tudja azt dönteni, hogy mit akar csinálni. Tehát ha prostituált, akkor vállalja. Ha nem, nem. Most az a veszély van, hogy arra fut ki az egész, hogy szegény prostituált. Vállalják! (Sz5b) Az, hogy ebben az esetben adót kell fizetni a tevékenység után, úgy tűnik, erősebb visszatartó tényező. Probléma lehet az is, hogy a legtöbb prostituált nem tervez hosszú távra ezzel a tevékenységgel (más kérdés, hogy a későbbiekben valóban ki tudnak-e lépni akkor és úgy, ahogy tervezték). Ezért is kisebb a vállalkozó-prostituált státusz vonzereje, hiszen úgy vélik, ideiglenesen, kis időre nem érdemes belevágni a bejegyeztetéssel járó hivatali hercehurcába és vállalni a költségeket. Miután hozzászoktak egy kötetlen, informális munkavégzéshez, számukra a hivatalos ügyek intézése általában problémát jelent, és feleslegesnek is tartják. Ez a lehetőség a lakáson dolgozó lányok esetében lehet inkább releváns, legalábbis közöttük volt több olyan, aki érdeklődést mutatott a dolog iránt. Az utcai prostituáltak számára mindaddig nem lehet valós lehetőség, amíg tiltott helyen állnak. A nem védett övezetben (pl. szemétégetőnél) álló lányok közül egyébként volt, aki szintén eljátszott a gondolattal. A képzés tudatosan kell építsen a prostituáltak legalitáshoz fűződő érdekeinek bizonyítására. IV. Találkozások és összeütközések az igazságszolgáltatással. Jogok, tapasztalatok Leginkább az utcai prostitúció érintett ebben. A tárgyalásokon való részvétel, illetve a lányok válaszai alapján egyértelmű, hogy a leggyakoribb ügyek az utcai prostitúcióhoz kötődnek: a védett övezetben való tiltott kéjelgés szabálysértése, a nem védett övezetekben az egészségügyi könyv hiánya jelent problémát, amiből szintúgy szabálysértési perek vannak. A lakáson dolgozó prostituáltak általában akkor kerülnek bíróság elé, ha a lakás bérleti szerződésének elkészítésekor nem veszik figyelembe a szabályokat. Ha egyikük nevére szól a bérleti szerződés, akkor megállhat az üzletszerű kéjelgés elősegítésének vádja, ami már nem szabálysértés, hanem bűncselekmény, alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. 16

17 IV.1. A rendőri eljárás szabályai Az eljárási szabályokról keveset tudnak mind a rendőrökre, mind önmagukra vonatkozóan. Ezek a kérdések is csak akkor merülnek fel, mikor egy-egy konkrét esetben személyesen érintve vannak. Hozzáállásuk kétoldalú: Egyrészt, ha ellenük folyó eljárás, vagy rendőri intézkedés közben igazságtalanságot szenvednek el, vagy vélnek elszenvedi, a probléma eseti megoldására koncentrálnak, érthető módon le akarják zárni az ügyet a számukra legkedvezőbb módon, de nem sokan vonnak le általánosabb következtetéseket, illetve használják fel az ügy tanulságait arra, hogy a későbbiekben elkerüljék a problémákat. Meg sok lány visszaélt ezzel a gyerekes dologgal. Úgy, ahogyan például a Fogarasin. Bevittek, és mondtam, hogy jó napot, kiskorú gyerekem van. De akkor még tényleg pár hónapos volt, amikor elkezdtem ezt az egészet, és akkor úgy rendszeresen kiengedtek. És akkor úgy voltam vele, hogy bevisznek, úgy is kiengednek. Ez ment is egy darabig, amíg bent nem tartottak, és utána hagytam ott a Fogarasit is. Meg akarták szüntetni ott a rendőrök az utat, és igazából csak olyanok maradtak, akik valamivel védekezni tudtak. Én is azért maradtam ott, mert bevittek és kiengedtek. Az kellett, hogy egyszer bent tartsanak 72 órát, és el is jöttem arról az útról. Mindegyik helyről azért jöttem el. A 10- es úton is eleinte jött a rendőrautó, kiadott egy tízezer forintos csekket, alá kellett írni, és mondta, jó, akkor haza kéne menni. De utána jött az, hogy jöttek egy nagy busszal, videofelvételt készítettek rólunk, hogy kint állunk, és bevittek. (P30) Másfelől a prostitúcióhoz fűződő előítéletek miatt nem jut eszükbe a kérdéssel foglalkozni. A prostituált rutinszerűen ki van téve annak, hogy a rendőrök igazoltassák, fogdára vigyék, bíróság elé kerüljön, és ez ellen sokszor esetleg csak a meggyőződést pótló vehemenciával tiltakoznak. Mert úgyis mindig a rendőrnek van igaza, illetve a hatóságnak vagy hivatalos szervnek, a prostituált csak elszenvedője ezeknek az eseményeknek. Az oktatás során a szabályok ismerteése fontos feladat, de törekedni kell arra is, hogy a prostituáltak lássák ennek fontosságát, kialakuljon az érdeklődés. IV.2. Tapasztalatok rendőrökkel Összességében elmondható, hogy a rendőrség és a prostituáltak viszonya meglehetősen konfliktusos a mai napig. Érdemes azonban megnézni, hogy milyen esetekben milyen mértékben. Megjegyeznénk, hogy a rendőr-prostituált viszony az egyes színtereken lényegesen eltérő. A legrendezettebb és legcivilizáltabb viszonyokkal egy olyan helyen találkoztunk, ahol szabadon állhatnak prostituáltak. A rendőrség itt úgy állítja meg és igazoltatja a prostituáltakat, mint ahogy az ellenőr kéri a jegyet, de lehet, hogy kevesebb arroganciával. A rendőrök igyekeznek az ellenőrzésekkel biztosítani, hogy a lányok ne dolgozzanak egészségügyi könyv nélkül, ezen túl alig van kapcsolat közöttük. A hangvétel kulturált, az intézkedés lojális és kulturált módon zajlik le, mindkét félnek köszönhetően. Ugyanitt a rendőrök, ha olyan útszakaszon találkoznak prostituálttal, ahol már nem engedélyezett a tevékenység folytatása, beviszik a lányt, de elmagyarázzák neki, hogy rossz helyen állt, azt is, hogy arra az útszakaszra mi vonatkozik (főút, védett övezet, stb.), és hogy melyik útszakaszon dolgozhat probléma nélkül. Az egészségügyi könyv hiányából adódhatnak még problémák, a prostituáltak beszámolója szerint a rendőrök ezekben az esetekben is gondot fordítanak a tájékoztatásra. 17

18 Ezen a területen a prostituáltak is úgy nyilatkoztak a rendőrökről, mint akikkel mindennap találkoznak, de nincs köztük nézeteltérés, nem panaszkodtak a hangvételre sem, nem ellenségesek, az együttműködés jellemzi a viszonyt. A találkozások barátságosak, elbeszélgetnek, viccelődnek egymással. Az említett területen a rendőrökre nem helyeződik nyomás, hogy számolják fel a prostitúciót, ezért nincs okuk arroganciára, a lányokat pedig többnyire nem éri sérelem, ezért nem ellenségesek. A szabályok pedig ezeken a területeken tartatnak be a leginkább. Egy másik fővárosi útszakaszon, ahol szintén szabad prostitúciós tevékenységet folytatni ugyanolyan korlátozások mellett, mint az előbb említett helyen, a viszony már nem annyira békés. Itt a prostituáltak panaszkodtak a bánásmódra, a hangvételre, és beszámoltak konkrét rendőri visszaélésről is. Előfordult olyan eset, ahol a futtató közbelépésének köszönhette a prostituált, hogy a rendőri visszaéléstől megmenekült : Hát itt kint állok hajnalban hát szinte már majdnem reggel volt. Pénteki nap volt, mindig így reggelig szoktam kint lenni, mert így hajnalban nagyon jó, jönnek a részegek, meg így a kábítószeresek jönnek, mondom azok jók. Kint álltam, egyedül voltam a zónában, meg az élettársam, az itt ült a kocsiban. Megáll egy fekete Suzuki, vagy nem is tudom milyen kocsi volt, két ember ült benne, civil rendőrök voltak, nyomozók. És ott kérdezősködnek, hogy mi mennyi, meg minden, kérték a kiskönyvet akkor még nem volt kiskönyvem, hogy most vigyenek be, ne vigyenek be, meg minden. És az élettársam szólt, hogy mi az, hogy ezek ennyit beszélnek. Utána odajött, és mondta a nyomozóknak, hogy ez mind fel van véve telefonra, és hogy ezt így fogja megmutatni a rendőrségen. Erre azt mondja, hogy jó, ok, rendben van, de ezt nem így kéne megoldani. Azt mondja az élettársam, hogy ha el akarnád vinni üzletbe, akkor ne így vidd el, hogy most vigyünk be, vagy ne vigyünk be, hanem fizessél 3 vagy 5 ezer Ft-ot, vagy amennyit szeretnél. Szóval akartak vinni ingyen üzletbe, és az élettársam meg odajött, és akkor elmentek. (P28) Kérdés, hogy mik lehetnek a különbségnek okai. Mennyiben múlik az intézkedő rendőr személyén, a kiadott utasítások egyértelműségén, esetleg a prostituáltak és futtatóik viselkedésén és hozzáállásán. Egy harmadik területen a rendőri intézkedéseket az határozza meg, hogy védett övezetről, főútról van szó. Itt a lányok vegyes tapasztalatokról számoltak be. Az itt dolgozó prostituáltak viszonya a rendőrökkel elmondásuk szerint személyfüggő. Noha a tiltott helyen űzött prostitúcióért elmarasztalják, őrizetbe veszik őket, azonban nem minden rendőr teszi ezt arrogáns és lekezelő stílusban. A legtöbb esetben felírják őket, aláíratják velük a papírokat, elküldik őket az útról, és csak többszöri figyelmeztetés után állítják elő őket. A prostituáltak itt is panaszkodtak a rendőrök viselkedésére, hangnemére, de hangsúlyozták, nem minden rendőr viselkedik ugyanúgy. Esetenként fenntartható egy viszonylagosan lojális kapcsolat a prostituáltak szabálysértő viselkedése ellenére. Egy másik szélsőség valószínűleg a belső területeken zajló utcai prostitúció, ahol a prostituált és a rendőr a mai napig ősellenségek. A prostituáltakra jóformán vadásznak, térfigyelő kamerákkal, járőrkocsikból. A Tavaszmező utca, a József utca, Mátyás tér ez volt a klasszikus kocsisor, ill. még a Horváth Mihály tér hozzátartozott, illetve a Rákóczi tér és a József körútnak az a kis része, ahol régen volt a Cola presszó, Gobé meg Ibolya presszó, amik megszűntek, itt kihalt. Köszönhető a térfigyelő kameráknak egyébként, és kihelyeződött az utcára, az a legdurvább egyébként. Ott tényleg. Az utcai prostitúció...most vannak a térfigyelő kamerák, ha felveszi, hogy integet egy lány, már viszik is, így könnyen lehet 30 napot 18

19 leszakítani elzárásra. Régen úgy volt, hogy mikor kimentünk ellenőrizni, azt mondták a lányok, hogy én a barátomat, a férjemet várom. Volt a táskájában, - akkor még bele lehetett nézni 3 mázsa óvszer. Az meg a barátomnak kell. Most már ez megfordult. Ha valaki prostitúciós tevékenységet folytat, azt már viszik el és kész. Meg hát ezek ismertek egy idő után. Ha valakinek van 2-3 pénzbírsága, akkor simán becsukhatják annyi időre. (Sz4) A VIII. kerületi prostituált-rendőrség háború nem ma kezdődött, lehet, hogy a hátvédharcoknak lehetünk most tanúi, a dolgok lecsengésének. Nyilvánvaló, hogy a védett övezetben rendszeresen rajtakapott lányok éppenséggel nem vívják ki a hatóságok jóindulatát. mindig jönnek, nemcsak a kerületiek, hanem még a kaméleon csoport, ami hirtelen Budapest egész területén járőrözhet, kiugrik más kerületből és elvisz. Engem például mindig a Diószegi, hogy így csinálnak, pedig a Víg utca tartozik oda. Mit keres ez a körúton? Kaméleon, kaméleon, így a telefonba, már visznek is. Úgy szoktuk, hogy kapuk alá beugrunk, boltba befutunk, vagy a használt ruhában a fogasok mögül is hoztak már ki engem, elbújtam a ruhák közé, oda is bejött a köcsög rendőr, aszongya, gyere csak ki a ruhák közül, mi van, a fogas mögé bújtál? A rák egye ki a beledet, mondom, még itt se hagysz békén, mondom vásároltam, azt mondja, ne hazudjál. (P25) Ezeknek a prostituáltaknak nagy része régóta dolgozik a Rákóczi tér környékén, a körúttól beljebb, eldugott utcákban. Rajtuk kívül néhány olyan fiatal prostituált is dolgozik itt, aki ebben a környezetben szocializálódott, és ugyanezeket a mintákat illetve felfogást vette át. Ez az ő területük, az ő megélhetésük, az ő szobáztatóik, az ő lakhelyük, munkahelyük, kuncsaftjaik. Az, hogy a város már kiveti őket magából, hogy a VIII. kerület hagyományos arculata átalakul, és a prostitúció visszaszorul, hogy a rendőrségnek egyik fontos feladata, hogy takarítsa el az utcai prostitúciót a negyedből, ez nem más lehetőségek megfontolására ad okot számukra, hanem a hadviselésre. Ez a problémákat csak kiélezi, a viszonyokat tovább mérgesíti. A lányok nem is igyekeznek fenntartani egy elviselhető kapcsolatot a kerületi rendőrökkel, veszekednek velük, átkozódnak, egyáltalán, filmbe illő jeleneteket produkálnak. Az interjúalanyok beszámolójából az is kitűnik, hogy vidéken általában konfliktusosabb a kapcsolat rendőr és prostituált közt, mint Budapesten. V.: Hatalmas különbség van. Budapesten már kezdünk odáig eljutni, hogy némi fogalmuk van a rendőröknek arról, hogy legális a prostitúció, hogy mi a védett övezet és mi a nem védett övezet. Ezzel együtt még Budapesten is hosszabb időbe telik, amíg megértetjük ezt egy parancsnokkal, aki kiadja a rendőrnek utasításként, hogy teljesen mindegy, hogy jó helyen áll a lány vagy nem, akkor is vigyétek be. K.: Ez ismeretbeli gond, az az oka, hogy nincsenek kellően tájékoztatva a rendőrök? V.: Igen. Az adott kerületi rendőrkapitány meg akarja mutatni, hogy ő jól végzi a munkáját, és ott nem fog állni prostituált. Nem érdekli a rendőrkapitányt, hogy vannak jogai a prostituáltnak. Mondok egy példát: az egyik kerületi rendőrkapitány úgy gondolta, hogy új seprő jól seper, hiába bizonyítottuk bíróság előtt harmadszor vagy negyedszer, hogy védett övezeten kívüli területről vitték el a lányokat, akkor is kiadta a parancsot, hogy őt ez nem érdekli, minden prostit állítsanak elő. Itt lépett be az Egyesület, hogy jó, akkor nekünk ebből elegünk volt, belügyminiszter, országos rendőrfőkapitány, budapesti rendőrfőkapitány, legfőbb ügyész, mindenhova panasszal fordultunk, hogy jogtalanul zaklatják a rendőrök a prostituáltakat. És elértük három éven belül, hogy a mai napig is nyugodtan dolgoznak a lányok. Úgyhogy Budapesten sokkal egyszerűbb, mint vidéken. (Sz12) A rendőri visszaélések gyakoriságáról és mértékéről nehéz megbízható információt kapni. A hosszú évek óta dolgozó prostituáltak különösen a VIII. kerületiek nagyon sok esetről, 19

20 általában rossz tapasztalatról számoltak be, de nem mindig világos, hogy ez a mostani viszonyokra milyen mértékben vonatkozik. Inkább a 80-as, 90-es években volt tapasztalható esetenként kifejezetten brutális bánásmód a prostituáltakkal szemben a rendőrök részéről. A korrupciós gyakorlatok valószínűleg ha kisebb mértékben is, de még mindig élnek. V.: Sajnos tudjuk, hogy a rendőrök is szednek helypénzt, ill. kapnak pénzt időnként, szolgáltatásokat vesznek igénybe ingyen, ezekről hallunk, tudunk. K.: Meg az, hogy a lebonyolításkor, ha rajtakapják a kocsiban a kuncsaftot? V.: Igen, ez zsarolás leginkább. Hallottam ilyenről. Sajnos a rendőrségen már előfordult drogfutár betörő, nem vagyunk mentesek mi sem ilyesmitől. Ilyesmiről csak az egyenruhásokkal lehet beszélni, aki meg benne van, az nem nagyon beszél ilyenről. (Sz4) A kerületi kapitányságokon ebben a témában a nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy a rendőri visszaélés nem létezik, elképzelhetetlen, nem fordulhat elő. A magasabb beosztású, nem egyenruhás állományba tarozó rendőrök, nyomozók azt mondják, valószínűleg élnek ezek a gyakorlatok, de nincs rálátásuk. Ha tudnak róla, próbálnak tenni ellene, de mindig lesznek esetek, ahol az intézkedő rendőrök önkényesen vagy szabálytalanul járnak el. V.: Ez nagyon nehéz, az én szintemen ezt nem lehet megoldani. Milyen tapasztalata van ebben? Konkrét ügyekről is tud? Mert én nem nagyon tudom, hogy mennyire megy ez, érdekel tehát, hogy prostituáltaktól hallotta? Egyenruhás állomány csinál ilyet a VIII. kerületben, az utcai prostitúciónál? K.: Igen, egyenruhás állomány. V.: Én is hallottam ezt. Csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz elérni, hogy olyan embereket vegyenek fel, akik ezt hivatásnak tekintik, és tiszteletben tartják azt, amire fölesküdtek. Nehéz kiszűrni, hogy ne bűnözők legyenek, akiket felveszünk a rendőrséghez. Azt egyébként a statisztikák kimutatták, hogy a rendőri bűnözés tiszthelyettesi állományban magasabb, mint tiszti állományban. Nyilván képzettebben már nem áll oda úgy bűnözni, mint egy képzetlen rendőr. De ez csak a magánvéleményem. Egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani ezt, mint ahogy a korrupciót sem, én innen nagyon nehezen látom megoldhatónak. A fejekben kellene rendet tenni. Egyébként az Ügyészségi Nyomozó Hivatal hatásköre. Ebben nem tudok segíteni, de én is hallottam, hogy van ilyen, főleg a VIII. kerületben, ahol utcai prostitúció volt. Vagyis még most is van, csak rejtettebb formában. (Sz5) A most utcán dolgozó fiatal lányok, akik az utóbbi egy-két év tapasztalatairól számolnak be, lényegesen enyhébb konfliktusokat írnak le. Ugyanakkor jellemző, hogy nehezen beszélnek ezekről a tapasztalatokról. Egyrészt bizalmatlanságból, másrészt azért, mert maguk sincsenek egészen tisztában azzal, hogy mely esetekben sérülnek a jogaik. Vannak olyan történeteik, melyekben ők igazságtalannak vagy méltatlannak tartják az eljárást/intézkedést, holott az szabályos, illetve sok visszaélésről nem tudják hogy valójában szabályellenes intézkedés történt, ezért esetleg el sem mesélik az esetet. Általában kifogásolják a rendőrök, hatósági személyek hangnemét és modorát velük szemben, illetve hangsúlyozzák, hogy a rendőr személyes hozzáállásán nagyon sok múlik. V.: A legrosszabb rendőrélményem az a Fogarasin volt szintén, amikor a kedves rendőr bácsi olyan szinten rám szállt, hogy közölte, hogy ha a háztetőn állok, vagy ha beteszem a lábam a XIV. kerületbe, teljesen mindegy, hogy a Tescoba vagy akárhol, elvisz. Voltak még a régi időkben a valamit valamiért. Ez másfél-két évvel ezelőtt volt. Még a tiltott helyek Fogarasi út, 10-es út, Üllői út. K.: Szerinted ez még most is van? V.: Szerintem biztos, még itt is van egy-két olyan rendőr, aki felteszi a kérdést. Senki 20