[ A CSÍKI TERÜLETI RMDSZ IDŐSZAKOS KIADVÁNYÁNAK KÜLÖNSZÁMA ]

Átírás

1 2 Félmillió Ámen Csíksomlyón Eredményt hozott 10 az összefogás 113 Csak az elso helyezettre emlékeznek A CSÍKI TERÜLETI RMDSZ IDŐSZAKOS KIADVÁNYÁNAK KÜLÖNSZÁMA ] NOVEMBER ]

2 2 3 A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy legyenek a ferencesek segítségére a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. Tizenötön voltunk, amelyikek elindultunk az első esztendőben, 1997-ben. Csináltattunk a szomszéddal egy fakeresztet, hogy menjünk mi is keresztaljával, és tettünk rá egy zászlócskát, amire ráírtuk: Klézse, A búcsújárás egyik hagyománya az erdélyi katolikusok emlékezetében az 1567-es legendás csatával függ össze, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta unitárius hitre téríteni. A fejedelem nagy sereggel érkezett Csíkba pünkösd szombatján. A tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték a Szűzanya közbenjárását, segítségét. A székelyek legyőzték az erdélyi fejedelem seregét, megnyerték a csatát. A hagyomány szerint azóta zarándokolnak el a hívek minden évben Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra. Csíki Lapok, május 16.: A pünkösdi búcsúra az idén is nagy számban sereglettek össze a hivők. A megjelentek számát mintegy ezerre becsülik. A csíksomlyói búcsú az 1989-es rendszerváltás után a keresztény magyarság nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált. Azért van nagy jelentősége a zarándoklatnak, mert ilyenkor, függetlenül attól, hogy honnan jönnek és hogy milyen felekezethez tartoznak, a hívek megerősödnek keresztény hitükben és magyarságukban. Idén több mint félmillió magyar imádkozott a Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó közötti nyeregben. A hagyomány szerint a gyergyóalfalusi keresztalja megy a zarándokmenet elején. A csoportot a csángók zárják. Az út A moldvai csángók szülőföldjükön csak elvétve vehetnek részt magyar nyelvű szentmisén, és vallási életük sok más területén sem tudják használni anyanyelvüket. Éppen ezért, felértékelődik számukra a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amelyen régi szokás szerint külön magyar nyelvű misét tartanak nekik. Ekkor elénekelhetik ősi énekeiket, együtt imádkozhatnak anyanyelvükön: magyarul. Botezatu Viktori pedagógus Klézsén tanít magyart a moldvai csángó gyerekeknek. Úgy emlékszik vissza első csíksomlyói zarándoklatára, mintha egy csodát élt volna át. Beraktuk a tarisznyába a vizet, szalonnát, túrót. Azelőtt felkészültünk úgy, hogy elmentünk, meggyóntunk, és Félmillió vártuk, hogy érjen ide az a nap. Kértük a jó Istent, hogy legyen jó idő, és nehogy valahol eltévedjünk. Kitanulmányozták az emberek a térképen, hogy hol kell menni, melyik útvonalon, hol van út, hol kell átvágni az ösvényeken. Ideért az a reggel, s elindultunk. Tizenötön voltunk, a m e l y i k e k mentünk az első esztendőben, 1997-ben meséli. Napokig gyalogoltak, szálláshelyként gyakran csak az útszéli sánc vagy a vonatállomás épülete szolgált. De olyan település is volt, ahol a kapuban élelemmel, vízzel várták őket, volt, ahol behívták és megpihenhettek. A Csíksomlyóra vezető több száz kilométeres úton imádkoztak és énekeltek. Mentek kitartóan akkor is, ha felsértette a lábukat a cipő. A legelső, amit megláttunk, a Szent Antal-kápolna volt. Jött, hogy sírjunk. Volt egy ének, amit a búcsúra tanultunk. Elkezdtük énekelni: köszöntünk Somlyó szép csillaga, üdvözlégy áldott Szűz Mária, eljöttünk Hozzád, Szűz Anyánk, segíts meg minket s tekints ránk. Ámen Csíksomlyón A csíksomlyói búcsú a mi szellemi örökségünk Kelemen Hunor RMDSZelnök kulturális és örökségvédelmi miniszterként március 26-án aláírta a dokumentumot, amely révén a tárca felterjesztette a csíksomlyói pünkösdi búcsút az UNESCO szellemi világörökségi listájára. Az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezetéhez (UNESCO) elküldött dossziét egy szakértőkből álló csoport készítette elő, amelynek tagjai a búcsú eredeti lelkiségének és szellemiségének, identitásának megőrzését tartották a legfőbb célnak. Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli, a csíksomlyói zarándoklat egyike azon vallási, kulturális hagyományoknak, amelyek meghatározók a Kárpát-medencei magyarság életében. A csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyikévé vált. Minden évben majd félmillióan zarándokolnak ide Erdélyből és szerte a világból. A világörökség részeként a csíksomlyói búcsú fokozottabb védelmet kapna, ugyanakkor méltó elismerést jelentene a székelység több mint 500 éves hagyományának. Egy olyan közös székelyföldi, erdélyi, magyar értékünk kerülne fel a nyilvántartott nemzetközi értékek közé, amely méltó módon képviselne bennünket ezen a listán mondta a Hargita megyei parlamenti képviselő. Csíksomlyó nem a tégláktól, nem az építményektől fontos. Ezt a helyet a Teremtő és az emberi gondviselés tette azzá, ami ma. A csíki ember ide járt, ha kérése volt, itt találkozott Szűz Máriával, és ide járt hálát adni is, ha jól ment dolga. Nem volt életpálya úgy, hogy néhányszor el ne jött volna ide az ember. Ez volt, és ez maradt az a hely, ahol a magyar ember találkozott és találkozik Istennel. Hunor fiam, belőled nem lesz semmi! Csíkkarcfalva már az 1330-as években létezett, Ábránfalva és Tótfalva összeolvadásából keletkezett. Egykori járási székhely, mely Csíkjenőfalvával, Csíkdánfalvával és Csíkmadarassal együtt alkotta a Csíknagyboldogasszony községet. Madaras 1742-ben önállósult, Dánfalva az 1920-as években. Ma Csíkjenőfalva tartozik hozzá. A község olyan híres emberek bölcsője, mint Mártonffy György, a település általános iskolájának névadója, aki 1725-től Erdély püspöke volt. Csíkkarcfalva szülötte a hálózatelméletek világhírű tudósa, Barabási Albert-László is. Jelentős kutatási eredményei mellett az ő nevéhez fűződnek többek között a Villanások a jövő kiszámítható, illetve a Behálózva a hálózatok új tudománya című nagysikerű könyvek. Fülöp László, a községi iskola volt igazgatója egy éve vonult nyugdíjba. Több évtizedes munkája végigkísérte a Csíkkarcfalván felnövekvő generációkat. Ha a község büszkeségeiről kérdezzük, nem győzi sorolni. Legfőbb büszkeségünk Csíkkarcfalva és Jenőfalva közös erődtemploma, hiszen egy kompakt katolikus közösségben az emberek menedéke a templom mondja Fülöp tanár úr. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templom Hunyadi János adományá- Míg a gazdasági válság hurrikánként vonult végig a világon, Csíkkarcfalvát mintha elkerülte volna: bővül a fúvószenekar, virágzik a jégkorongsport, új jégpályát építettek, növekszik a továbbtanuló diákok száma, rendszeressé váltak a színházi előadások, és hamarosan befejeződik az egyik legszebb erdélyi erődtemplom felújítása. Fülöp László nyugalmazott iskolaigazgató úgy véli, a település sokat köszönhet az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának és Kelemen Hunor szövetségi elnök, felcsíki parlamenti képviselő közbenjárásának. ból épült 1448 körül. Többször volt átépítve: az 1700-as években kétszer, majd 1922-ben még egyszer. Védőfalai a XV XVI. század fordulóján épültek, védőfolyosóinak kialakítása egyedülálló Székelyföldön. Az A kategóriás műemléknek számító vártemplom 2011-re megérett egy alapos restaurálásra: tönkrement a tetőzet, a falak felszívták a vizet, a torony bádogborítása rozsdás lett, a toronyba vezető lépcső életveszélyessé vált. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a májusi kormányváltásig a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium vezetőjeként gondoskodott arról, hogy az előző évek arányaihoz képest jóval több magyar vonatkozású műemlék épületet sikerüljön felújítani. Így került a listára többek között a község erődtemploma is, amelynek restaurálására 3 millió 300 ezer lejes támogatást hagyott jóvá a szaktárca. Most is folyik a munka, épp elvitték az orgonát, hogy megtisztítsák. Az, hogy a templomunk megújul, kizárólag a Hunor érdeme. Erre nem kerülhetett volna sor, ha nem ő a kulturális miniszter fogalmaz a volt iskolaigazgató, aki már gyermekkora óta ismeri a szövetségi elnököt. Kelemen Hunor Felcsík egyik legszebb településén született, értelmiségi családban. Édesapja nagy tiszteletnek örvendett a felcsíki településeken. Pontos, fáradtságot nem ismerő munkás ember, rendet, fegyelmet követelt. Édesanyja a kultúrház igazgatójaként szép eredményeket tudhatott magáénak, miközben 3 gyereket nevelt. Hunornak jó eredményei voltak az iskolában, kitűnő magaviseletű, tisztelettudó diák volt. Ugyanakkor érdekes gyermek is. Egyszer letesztelt engem: izikaórán kivette a biztosítékot, így nem működött az előkészített kísérlet. Kipróbált, tudom-e, hogy hol a hiba. Persze ez a gyerekeknek nagy vidámságot okozott emlékszik mosolyogva a tanár úr. Kelemen Hunor felfelé ívelő pályáján sem feledkezett meg szülőfalujáról, mindig szívesen tért haza azok közé az emberek közé, akik többször is megbízták, hogy képviselje őket Románia parlamentjében. Sosem élt vissza a bizalmunkkal. Szemünkkel láthatjuk Karcfalván és más felcsíki falvakban is az eredményeket. Ritka az a település, amelyik nem büszkélkedhet olyan megvalósításokkal, amelyek hátterében Hunor áll. A község büszkeségének számít az erődtemplom mellett a néhai püspök nevét viselő Mártonffy György Általános Iskola is: korszerűen felszerelt épület, futball- és kézilabdapályával, tornateremmel. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a helyi gyerekek ne érezzék alsóbbrendűnek magukat, ha elmennek egy városba továbbtanulni mondja Fülöp László,

3 4 5 hozzátéve, hogy az elmúlt 40 évben több mint 300 diákjuk folytatta tovább tanulmányait az ország valamelyik felsőoktatási intézményében. A kultúrház is Karcfalva büszkesége lett, hiszen csupán egy hatalmas, használhatatlan építmény volt a 70-es évekből, ami mindenre jó volt, csak épp a téli kulturális tevékenységek lebonyolítására nem. A minisztériumból kapott támogatásból modernizálták, így most, mint Csíkszeredában vagy bármelyik nagyvárosban, zakóban végig lehet nézni egy-egy előadást. Jár a Csíki Játékszín társulata, bérleteink vannak, felpezsdült a kulturális élet a településen véli a nyugalmazott igazgató. Fülöp tanár úr szerint méltán büszke a település a több mint 70 főt számláló fúvószenekarára is. Terveik közé tartozik, hogy százfősre duzzasztják a csapatot, bevonva a kisebbeket is, létrehozva így egy országszinten is egyedinek számító gyermek-fúvószenekart. A felcsíki jégkorongsport bölcsőjeként emlegetik az immár több mint 1 éve aktívan működő műjégpályát, amely nemcsak különböző mérkőzéseknek ad otthont, hanem lehetőséget teremt az utánpótlás-nevelésnek is. Az ország egyedüli falusi jégpályája a miénk. Sőt Románia legmodernebb, legkorszerűbb jégcsarnokaként emlegetik. Nagyon örülnek neki az emberek, és nemcsak azok, akiknek a gyerekei, unokái korcsolyáznak, hokiznak, hanem azok is, akik a kereskedelemben, vendéglátásban dolgoznak, hiszen Galacról, Bukarestből, Brassóból egyaránt érkeznek edzőtáborba a sportolók és szüleik, fellendítve a helyi vállalkozásokat is: itt szállnak meg, itt étkeznek. Kelemen Hunor tevékenysége kettős mondja a nyugalmazott iskolaigazgató. Vannak direkt és indirekt tevékenységei. A műjégpálya esetében a háttérben dolgozott, de közbenjárása elengedhetetlen volt a megvalósításban. Hunor diákként is érett volt, már 8. osztályban magasabb volt, mint az átlag. Persze kamaszként már heccelték a tanárokat. Egyszer felbosszantották a némettanárnőt, aki akkor azt mondta neki: Hunor, belőled semmi sem lesz! A jelen mutatja, hogy csupán pillanatnyi felindultságában mondta a tanárnő, hiszen azóta Kelemen Hunor sokszor és sokat bizonyított. A felcsíki ember el sem tudja képzelni a politikát nélküle. A mi képviselőnk mindenkivel megtalálja a közös hangot, számtalan elfoglaltsága ellenére is igyekszik találkozni az emberekkel. Szívből örülünk, hogy ismét indul a választásokon. Egészséget, munkabírást és kitartást kívánunk neki és az egész RMDSZ-nek! H ogyan és mikortól jöttek a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes számára a külföldi fellépések lehetőségei, hogyan vált közönségükké a külföldi hallgatóság? Már a műkedvelő Hargita együttesnek is több külföldi fellépése volt még a 90-es évek előtt től a mostani hivatásos Hargita együttes is gyakori vendége lesz a külföldi színpadoknak, rendezvényeknek, számtalan alkalommal megfordultunk Magyarországon ben a Magyar Kollégiummal közösen szerveztük a Kárpátmedencei turnét, amelynek Beszélgetés András Mihállyal, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával A világ ránk is kíváncsi Az elmúlt évek során világszínpadokat hódított meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Azzal az értékes néphagyománnyal és kulturális kinccsel, amit elődeinktől kaptunk örökségbe, a csapat a külföldi közönség elismerését is számos alkalommal begyűjtötte. Külföldi siker ide vagy oda, a Hargita együttes legszívesebben a hazai közönség előtt lép színpadra vallja András Mihály. Az együttes igazgatójával a határon túli tapasztalatokról és sikerekről beszélgettünk. keretében a határon túli magyarsághoz jutottunk el. Azt gondolom, ahhoz, hogy ilyen irányú meghívásokat kapjunk, ismerniük és látniuk kell bennünket a távolabbi színpadokon is. Ezeknek a magyarországi turnéknak köszönhetjük azt, hogy meghívást kaptunk a németországi világkiállításra, ahol a magyar pavilon műsorkínálatát színesítettük. Az ottani sikerünket látva, Románia Kulturális Minisztériumától is jött egy felkérés, hogy ugyanezen a rendezvényen belül a román pavilonban is mutatkozzunk be. Nem sértődtek meg azon, hogy Magyarországot is erősítettük, hanem a fellépésünk által büszkén mutatták be az ország multikulturalitását. Ennek aztán újabb hozadéka lett, hiszen az elmúlt néhány évben további világkiállításokra kaptak meghívást, a spanyolországi Zaragozában, Kína nagyvárosában, Shanghaiban, és nemrégiben Dél-Koreában is bemutatkozhattak. Hogyan fogadta Önöket a külföldi közönség? Valóban lehetőségünk volt ezt a sorozatot folytatni, mivel a szervezők látták, hogy kíváncsi ránk a közönség. Mindenhol Románia multikulturalitását képviseltük, az erdélyi táncok mellett román, de akár szász néptáncokat is előadtunk. Min- den alkalommal nagyszerű élményekben volt részünk, legutóbb például Dél-Koreában az ENSZ bennünket választott fellépőnek az általa szervezett gálaműsorra. Ugyancsak nagy megtiszteltetés, hogy a záró- műsorban is benne lehettünk, amelybe a legtetszetősebb előadásokat válogatták össze. Az ottani közönség szó szerint partnerünk volt, benne éltek a műsorainkban, sokan viszs z a j ö t tek, hogy újra lássák az előadásunkat. A színpadi előadások mellett a közönséget is rendszeresen bevontuk, szívesen táncoltak velünk. Érezhető volt a kíváncsiságuk. Egyre többet meg akartak tudni rólunk, mondhatni kuriózumnak számítottunk a körükben. Mit gondol, milyen tapasztalatokkal gazdagodhat a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a külföldi fellépések során? Miben látja a szélesebb közönség előtt való bemutatkozás jelentőségét? Furcsán működik a vi- lág. Ha azt látja a székely közönségünk, hogy szeretnek bennünket a világban, ha sokat szerepelünk a televízióban, akkor népszerűbbek vagyunk itthon is. Nekem nagyobb élmény itthon fellépni, mint a világ legnagyobb színpadain. Külföldön például nem értik az énekeinket, itthon velünk énekelnek és táncolnak. Ennek ellenére mégis kihívást je- lent az ismeretlen közönség, felmérhetjük azt, hogy szakmailag képesek vagyunk-e megfelelni a nagyvilágban. Teljesen más külföldön sikerre vinni a műsorainkat, mint az itthoni hallgatóság előtt. Ott garantáltan nehezebb sikeresnek lenni. Azt tapasztalom, hogy saját kultúrkörünkön belül kevesen tudják, hogy milyen értékes kulturális örökségünk van. A zenei anyagaink és táncaink tárháza felbecsülhetetlen érték. Abban a pillanatban, ahogy a külföldi közönség elé lépünk, megmutatjuk a tradícióinkat, kapunk egy azonnali visszacsatolást arról, hogy milyen értékek birtokában vagyunk. A világ arra kíváncsi, mi az, amit mi hozzátehetünk. A befogadás pedig bennünket is megerősít abban, amit csinálunk. Nagyon fontos az is, hogy a háttérben értékes ságok alakulnak. Úgy vélem, akár gazdasági, politi- barátkai, szociális vagy épp kulturális esemény kapcsán találkoznak Romániával és az erdélyi magyarsággal, pozitív megítéléssel közelednek felénk, mert már van egy kellemes élményük rólunk. A külföldi közönség előtti fellépések nagyszerű lehetőséget teremtenek az ország arculatépítésében. A Hargita együttes ilyen módon az ország nagykövete is. Mielőtt még azt hinnék olvasóink, hogy a külföldi utazásaik során csupán nagyszerű kirándulásokban lehetett része a Hargita együttesnek, nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé is. Egyértelműen nehezebb munka világszínpadokon szerepelni, mint idehaza megmozgatni a székely közönséget. Hogyan bírta a csapat ezeket az újfajta megpróbáltatá- sokat? Valóban az emberek ezt nagy kirándulásnak láthatják, de ennél nyilván sokkal több. Nem vihetek magammal egy olyan csapatot, amely nem bírja a terhelést, izikailag min- denki erős kell legyen. Ezekben a távol-keleti országokban más az éghajlat, nagy a hőség és a páratartalom, ami megterhelő az emberi szervezet számára, s emellett bírni kell a munkatempót is. Naponta annyi előadásunk volt, hogy éjszakába nyúlóan még színpadon kellett állnunk. Idegileg bírni kell ezt a terhelést. Messze van, több ezer kilométer, ezért bármi történjen, egymásra vagyunk utalva a nagyvilágban. Léteznie kell egy belső fegyelemnek, egy kohéziónak, ami extrém helyzetekben is működőképessé teszi a csoportot. Ez a csapat megtanulta azt, hogy erősnek és fegyelmezettnek kell lennie, és túlterheltség alatt is bírja a tempót. Újabb kihívást jelent az is, hogy megtaláljuk az összhangot, a közös hullámhosszat, amellyel eljuthatunk ahhoz a közönséghez, amelynek éppen játszunk. A visszajelzések és az a szeretet, amellyel kitüntettek bennünket, azt igazolja, hogy a csapatomnak ez nagyszerűen sikerült. Az ilyen színvonalú és ilyen távoli rendezvényeken való fellépés nyilvánvalóan nem kis összegekbe kerül. A Hargita együttes saját költségvetéséből feltételezhetően nem tudná fedezni ezeket a kiadásokat, hogyan tudtak támogatókat szerezni a külföldi útjaikhoz? Az együttesünk működését a csíkszeredai önkormányzat biztosítja, a költségvetésünkből csupán a megyei szintű fellépéseket tudjuk ellátni. Több módja létezik annak, hogy határon túl léphessünk színpadra. Legtöbb esetben megláttak, megszerettek és meghívtak bennünket. Alkalmanként mi magunk pályázunk vagy lobbizunk egyegy fellépési lehetőségért. A nagyobb lehetőségeket, mint például egy világkiállításra való kijutást, abban az esetben lehet megszerezni, ha olyan honatyák állnak mellettünk, akik pozíciójukból kifolyólag képesek lobbizni az érdekünkben. Ilyen esetekben segítség nélkül nem jutottunk volna eredményre, hiszen számtalan együttes szeretné világszinten képviselni az országot. Zaragozába, Kínába és Dél-Koreába is úgy tudtunk eljutni, hogy mindhárom alkalommal mellettünk állt Korodi Attila parlamenti képviselő és más segítőtársak. Attilát nem mint parlamenti képviselőt ismertük meg, hanem mint azt az embert, aki feleségével együtt, ha tehette, résztvevője volt táncalkalmainknak. Később mint környezetvédelmi miniszter ott volt a rendezvényeinken hivatalos meghívás nélkül is. Úgy vélem, becsüli elhivatottságunkat, és mivel a kulturális értékmegőrzés számára is fontos, így, ha teheti, segíti tevékenységünket. Jelenleg is éppen kemény munka zajlik a színfalak mögött. Amíg mi beszélgetünk, az együttes tagjai a legújabb előadásukat próbálják. Milyen premierre készülnek, mit kell tudni a bemutatás előtt álló műsorról? Ami az év hátralévő két hónapját illeti, még nagyon sok feladat áll előttünk. Csak hogy párat említsek, hátravan a szórványban néhány előadásunk, van meghívásunk Magyarországra, de még ott vannak a saját rendezvényeink, a Prímások Találkozója és a Csűrdöngölő néptánctalálkozó is. Emellett pedig valóban előkészületben van egy új műsor, Hagyaték a címe. December 12-én lesz a bemutatója Csíkszeredában. Röviden vázolva arról szól, hogyan tudjuk ápolni és életben tartani azt a hagyatékot, azokat az értékeket, amelyeket őseinktől kaptunk. Számtalan élményről és elismerésről esett szó a fentiekben, de ha ki kellene emelnie egy dolgot, hogy mit tart a Hargita együttes legnagyobb sikerének, mi lenne az? A legnagyobb sikerünk az, hogy még mindig létezünk; tehetséges, kitartó emberekből álló csapattal tudjuk hivatásunkat teljesíteni. Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs hol, nincs akinek fellépni. Mi hál istennek nem győzünk eleget tenni a felkéréseknek. Igen, azt hiszem, a legnagyobb eredményünk az, hogy még mindig kíváncsiak ránk az emberek.

4 6 7 A politika teljes embert kíván. Sokszor kettőt is. Talán elmarad az őszi, hátizsákos kirándulás, talán évtizedeket kell várjon egy-egy jegyzet, amíg prózát írnak belőle. Most más fontos. Most építkezünk. A magyarság biztonságos, megbízható jövőre vágyik. A mi ügyünk csak nekünk fontos. 23 év a magyarokért. Mindig a magyarokért. 10 PERC A SZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL Mit szeret az őszben? Hogy hosszú és viszonylag meleg. Csíkban ritkán volt, ritkán van ilyen hosszú ősz és ilyen meleg nyár. Ha lenne egy szabad hétvégéje, amit utazással töltene Csíkban, hová menne? Most? Valószínűleg a Madarasi-Hargitára. Vagy a Csíkihavasokba valahová, úgy, hogy át lehessen menni az Egyeskőhöz, Csík fölé. E két úticél közül bármelyiket merem ajánlani bárkinek. Mennyi ideje van kirándulásra? Kevés, szinte semmi. Fiatalkoromban bejártam a Keleti- Kárpátokat, a Déli-Kárpátokat és a Nyugati-Kárpátoknak egy részét. Sátorral, hátizsákkal, rendes turistaként. Az embernek az életéből sok minden hiányzik, sok mindent átszervez, átalakít. Ez az egyik, ami hiányzik. Lehet, hogy izikailag nem is bírnám azt, amit annak idején, abban az iramban. De az, hogy eltöltsek egy-két-három napot, egy hétvégét fent a Csíki-havasokban vagy a Hargitán, hiányzik. Ha ezt hiányolnia kell, milyen élményekben volt része az elmúlt egy-két hónapban? Az idei ősz munkával telt. Bukarestben tartották az Európai Néppárt Kongresszusát, aminek az RMDSZ volt az egyik házigazdája. Az Európai Néppárt Európa legnagyobb politikai családja, hozzá tartoznak a keresztény-demokrata és konzervatív alakulatok. Jelenleg a legbefolyásosabb politikai erő Európában. Sokan hallottak Wilfried Martensről, Angela Merkelről, Nicolas Sarkozyről, José Manuel Durao Barrosóról, vagy épp Orbán Viktorról. Ők is annak az Európai Néppártnak a vezető politikusai, amelynek a mi Szövetségünk is tagja, már a 90-es évek elejétől. Azért volt kiemelkedően fontos ez a kongresszus, mert 20 év után először módosítottuk az Európai Néppárt alapprogramját. Az RMDSZ kezdeményezésére külön fejezetet szenteltünk a kisebbségvédelemnek. Ez olyan lehetőségeket nyit meg az Európai Unióban, amilyenekről hosszú ideig csak álmodoztunk. Ilyen eredmények elérésére pedig a következő esztendőben az erdélyi magyar politikában nem lesz lehetőség. Az is különleges érzés, különleges élményt jelent, amikor az ember találkozhat a német kancellárral, Európa egyik legtehetségesebb, legnagyobb tekintéllyel bíró politikusával, Angela Merkellel, és röviden bár, de beszélgethet vele. Találkozhat olyan meghatározó politikusokkal, mint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, vagy az ír miniszterelnök, Enda Kenny, akit én rendkívül tisztelek és nagyra tartok. A német kancellár mellett talán az ír miniszterelnök az egyik legtehetségesebb és a legnagyobb tekintéllyel bíró európai politikus napjainkban. Az, hogy részt vehettem a néppárti miniszterelnökök és államfők csúcstalálkozóján, úgy, hogy az RMDSZ épp ellenzékben van, egy embernek egy életben valószínűleg csak egyszer, esetleg kétszer adatik meg. Többször nem. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek ezt az esztendőt, ezt az őszt egy kicsit érdekesebbé, élménydúsabbá tették. És biztos, hogy ez nem fog megismétlődni jövőre, vagy az azt követő évben. Még akkor sem, ha hosszú, meleg ősz lesz. Azt mondta, a német kancellárt tartja Európa egyik legtehetségesebb, legtekintélyesebb politikusának. Angela Merkel nem kispályás politikus, ráadásul nő. Hogyan viszonyul az RMDSZ a nők a politikában témához? Az RMDSZ pontosan úgy viszonyul ehhez a témához, mint bármelyik más politikai párt vagy szervezet a Kárpátmedencében. Nem állunk sem jobban, sem rosszabbul, mint a sokéves kelet-közép-európai átlag. Nekünk is voltak és vannak vezetői beosztású női politikusaink. Voltak és vannak kiemelkedő női teljesítmények, polgármestertől kezdődően egészen megyei önkormányzati elnökig, államtitkárig, vagy épp prefektusig. A nők ugyanúgy képesek teljesíteni a politikában, mint a fér iak, és jó lenne, ha több szerepet vállalnának. Ebben a kérdésben azonban meghatározók a hagyományok, illetve a női szerepek az erdélyi magyar társadalomban. Ezek a szerepek egyébként átalakulóban vannak. Az elmúlt évtizedekben volt, és van ma is néhány kiemelkedő női teljesítmény, olyan, amilyent fér iként sem biztos, hogy túl lehet szárnyalni. Ha csak a már hivatalban nem lévő Margaret Tatcherre gondolunk, a Vaslady-re, vagy a német kancellárra, Angela Merkelre, vagy az amerikai külügyi államtitkárra, Hillary Clintonra, bebizonyosodik, hogy igenis bármelyik nő képes megállni a helyét a politikai életben. Többször találkozott Wilfried Martenssel, az Európai Néppárt elnökével, és most Angela Merkellel is volt alkalma beszélgetni. Hogyan látják ők az erdélyi helyzetet, az itteni magyarságot? Ha nem beszélsz erről folyamatosan, akkor sehogy. Ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy mi vagyunk a világ közepe. Annyira vagy fontos, amennyit be tudsz vinni a magad erejéből a igyelem középpontjába, a látószögükön belüli mezőbe. Nyilván Angela Merkel érzékeny arra, ami Kelet-Közép-Európában történik, mert Kelet-Németországból származik és megtapasztalta a kommunizmust. Őt lehet tájékoztatni, és vele vagy a körülötte lévő emberekkel lehet nyíltan és őszintén beszélni kisebbségi kérdésekről. Ha a javaslatok nem sértenek német érdeket, tudják támogatni. Angela Merkel érti Közép- és Kelet-Európát, minden nyűgével, bajával, de szigorú is ezzel a régióval. Wilfried Martens, a Néppárt elnöke több mint egy évtizeden keresztül volt belga miniszterelnök, és nehéz időszakokat kellett átvészelnie a belga kormány élén. Ő élt át éles konfliktusokat, látott és kezelt nehéz helyzeteket, de nagy empátiája van, és érti a kisebbségi kérdést a Belgiumban tapasztalható flamand vallon ellentétekből kifolyólag is. Amikor ezelőtt másfél évvel benyújtottuk a kisebbségvédelemmel kapcsolatos javaslatunkat, Martens volt az, akivel elkezdtük a tárgyalásokat, és akit viszonylag könnyen magunk mellé tudtunk állítani. Wilfried Martens pontosan tudja, mekkora jelentősége van a román belpolitikában és az Európai Unióban az erdélyi magyar képviseletnek. Pontosan tudja, hogy milyen kon liktusokkal, veszélyekkel jár, ha egy másfél milliós nemzeti közösségnek az ügyei a politikai intézményeken kívülre kerülnek, és az utcán próbálják megoldani a problémákat. Látva az elmúlt 23 év teljesítményét, ő is nagyon racionálisan azon az állásponton van, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség köré kell építeni az erdélyi magyarság képviseletét. Nem szabad azonban abban a tévhitben élnünk, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, és hogy a Néppárt politikusai az erdélyi magyarság iránti aggodalommal kelnek és fekszenek. Ha nap mint nap nem helyezzük ezt a témát a látóterükbe, ha nem foglalkozunk vele, akkor elfelejtik. Ezért volt fontos a Bukarestben tartott néppárti kongresszus, ezért volt fontos az elmúlt másfél esztendő és az azt megelőző időszak, amikor beépültünk a Néppártba, és a különböző néppárti struktúrákba. Azt láttam és azt tapasztaltam, hogy egy ilyen eredmény eléréséhez, amilyen a kisebbségvédelemmel kapcsolatos javaslat, rettenetesen következetesnek, kitartónak és makacsnak kell lenni. Nem szabad feladni. Sokszor csak tíz percet tárgyalsz, sokszor csak egy mosolyra futja egyiknek vagy másiknak az idejéből egy nemzetközi konferencián, máskor egy vacsora mellett vagy egy hivatalos találkozón tudtok beszélgetni. Bárhogy is adódik, ott kell lenni, jelen kell lenni, érezniük kell, hogy számunkra a mi ügyünk a legfontosabb. Mi az a téma, amiről ugyanolyan lelkesedéssel beszél, mint a politikáról? Irodalomról, művészetről, ilozó iáról bármikor szívesen beszélek, és nem is tudok felállítani közöttük fontossági sorrendet. Akármelyikről legyen szó, ezek a területek közel állnak hozzám, az életemnek jelentős időszakát töltötték ki. Ír-e még? Nem, sajnos nincs rá elég időm. Az én esetemben és nem biztos, hogy ez mindenkire érvényes, mivel reggeltől estig politikával foglalkozom, nem működik a metamorfózis, az átalakulás, amely révén este 11 óra után alanyi költővé válok. Verset szinte egyáltalán nem írtam, de vannak prózajegyzeteim, és bizonyára eljön az az idő, amikor majd meg tudom ezeket az ötleteket írni. A prózaírás egész embert kíván, legalábbis az én esetemben. Prózát nem lehet futtában, egy félóra, egy óra alatt írni. Mert benne kell élned a történetben, amiről írsz, és benne kell élned azokban az emberekben, alakokban, akikről írsz, függetlenül attól, hogy a valóságból merítkezel vagy ikciót írsz, esetleg a kettő keverékét. Benne kell élned. Az én szempontomból ez a politika hátulütője. Egyébként rengeteg olyan szakma, hivatás van, amelyet nem lehet a politikával párhuzamosan űzni. Orvos sem tudsz lenni úgy, hogy politikus vagy, tanár sem, középiskolai tanár végképp nem, úgy, hogy közben politizálsz. A politika is teljes embert kíván. Sokszor kettőt is egy napra. Bizalom, biztonság, jövő. Ezekkel a szavakkal indul az őszi parlamenti választásokra az RMDSZ. Mi van mindez mögött? Minden választási kampányban abból indulunk ki, hogy mire van szükségük az egyéneknek, a családoknak, a közösségnek, milyen elvárásokat fogalmaznak meg a magyar emberek a politikusok felé. A Szövetség úgy gondolja, és a 2009-es elnökválasztási kampány óta egyre jobban hangsúlyozza is, hogy meg kell erősítenünk a bizalmat az erdélyi magyar társadalomban. A bizalom ugyanis az a társadalmi tőke, ami nélkül nem létezik sikeres, jól működő közösség. Sokszor a bizalom, mint társadalmi tőke, fontosabb, mint maga a pénz. A bizalom mindig hozzájárul egy közösség, egy társadalom, egy ország sikeréhez. Ha meg tudjuk erősíteni a magyar emberek bizalmát, mindannyian sikeresek leszünk. Miért a biztonság? Az emberek mindig gazdasági válságban különösen biztonságra vágynak: létbiztonságra, a munkahelyek biztonságára, szociális biztonságra. Emellett, a magyarság számára kiemelten fontos az a biztonságérzet is, amit egy erős parlamenti képviselet tud nyújtani: az identitás megőrzését, erősítését. A politika az a terület, amely mindig a jövőt tervezi, alakítja. Természetesen mindig számolni kell a múlttal, ismerni kell a tapasztalatokat és fel kell használni őket, de a múltba forduló, sérelmi politika soha nem lesz sikeres, soha nem lesz eredményes. Mi is büszkék vagyunk a múlt értékeire, de ez főként azért fontos a politika számára, hogy tudja: szilárd alapokon áll. Amikor életet tervez az ember, nem a múlt felé fordul, hanem jövőt próbál teremteni, jövőt próbál építeni. Nekünk is a jövőbe kell tekinteni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1990 óta, a sikerekkel és a kudarcokkal együtt, mindig a magyar emberek érdekeit helyezte az első helyre. Mindig a magyarok voltak a prioritási lista első helyén, és ennek így is kell maradnia. Egyetlen román pártnak sincs semmiféle ajánlata a magyar közösség számára. És nem is lesz. Tulajdonképpen, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, azt mondom, jó esetben a román pártokat nem érdekli, hogy mi történik velünk, magyarokkal. Nem foglalkoznak velünk. Ez a jó eset. A rossz esetben pedig nyilván azt akarják, hogy aszszimilálódjunk, hogy nemzeti identitásunkat feladva olvadjunk bele a román társadalomba. Ilyen körülmények között kiemelten fontos az erdélyi magyar politika számára, hogy a magyar embereket helyezze az első helyre. Mert mi tudjuk, hogy az RMDSZ-nek egyetlen szövetségese van: az erdélyi magyarság. Nekünk az a kötelességünk, hogy minden magyar embert képviseljünk. Nekünk nem egymással, hanem egymásért kell küzdenünk. Nem más pártokkal, hanem a magyar választókkal fogunk össze. Ez az igazi összefogás.