szoros összefüggésben!

Átírás

1 Két hír a Népszabadságból Kell-e (55 méteres) mecset Kölnben?... 2 As You wish! Ahogy óhajtja! Napirenden a szervilis ölebmédia Az illem szocliberális helye A nagy nyugdíjbuli Az EU haldoklik, na és? Az új Kossuth Rádió a közszolgálatiság halála A demokratúrós Gazsó Ferenc az elituralomról A TARTALOMBÓL: A hazugság odaát van Kommunistátlanítás Kelet-Európában. 11 Népszavazás Trójai faló Mi történt? Lenyûgözõ képmutatás Megerõszakolt társadalom A politikai elit megy a lecsóba? A jelen magyarországi politikai rendszer a baloldal saját diktatúra-definíciója tükrében Ébren vagyunk Olajos vér vagy véres olaj? Lenyûgözõ politikusok helyett gyurcsányok A köztársaság próbája Áremelkedést hoz a liberalizáció MSZP: Tönkretesszük azt a falut, mely átveszi az Árpád-sávos zászlót Nyílt levél a fenyegetõzõ szocialista Gúr Nándorhoz Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 szoros összefüggésben! Íme a kettõ egymás után: én nagyon szoros kapcsolatot látok a két cím között. Más is? 1.hír: Nálunk a legnagyobb a keresetek közti szakadék Népszabadság június 23. A fejlett államok közül az utóbbi évtizedben Magyarországon nõtt a leggyorsabban a keresetek közti egyenlõtlenség. Tíz éve ilyen összehasonlításban még az Egyesült Államok állt az elsõ helyen, mára hazánk vette át a kétes dicsõségû posztot a legnagyobb és legalacsonyabb jövedelmû 10 százalék közötti különbség szempontjából az OECD által vizsgált húsz ország listáján. A világ legfejlettebb országait tömörítõ, párizsi székhelyû Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a napokban közzétett jelentésében megállapítja, hogy miközben milliók élvezik a globalizáció elõnyeit, a munkások egy része kedvezõtlenebb helyzetbe került. A vizsgált húsz ország közül egyedül Írországban és Spanyolországban sikerült mérsékelni a társadalmi szakadékot azáltal, hogy az elmúlt évtizedben a kereseti különbségek csökkentek. Egy évtized alatt Magyarországon közel 35 százalékkal tovább nõtt a keresõk felsõ és alsó tíz százalékának bevételei közti szakadék, amely nagyságrendjében immár megközelíti a hat az egyhez arányt. A liberális gazdaságpolitikát hirdetõ OECD a kormányoktól továbbra is a protekcionizmus mérséklését kéri, egyben a szociális védõháló erõsítését. Ez utóbbi esetében olyan foglalkoztatási politikát javasol, amely kellõ biztonság közepette segíti elõ az átképzést, a szakmaváltást. 2. hír Magyarország védte meg a szabad versenyt az EU-szerzõdésben NOL (Népszabadság Online ) június 23. Magyarország vette észre még az uniós szerzõdéstervezet hét eleji elõkészítõ szakaszában, hogy a szövegbõl hiányzik a szabad versenyt elõíró kitétel írta a szombati The Times. A vezetõ brit napilap idéz egy általa látott jegyzõkönyvbõl, amely az egyezmény szövegtervezetét sorról sorra átfésülõ uniós diplomaták a serpák keddi ülésén készült. Ebbõl kiderül: az ötórás értekezleten egy magyar diplomata látta meg, hogy valami hiányzik. Az EU elvetett eredeti alkotmánytervezete is tartalmazta, hogy az unió belsõ piacán a versenynek szabadnak és torzításmentesnek kell lennie. Ez a kitétel már az unió alapjául szolgáló Római Szerzõdésben is szerepel, de csak mellékzáradékként; a cél az elõírás státusának európai uniós célként történõ megerõsítése volt. A keddi elõkészítõ ülés jegyzõkönyve szerint az értekezlet közepe táján a magyarok felhívták a figyelmet a közlemény átírására. A tervezetben továbbra is szerepelt a belso piac melletti elkötelezettség, viszont az a kitétel már nem, hogy ezen a piacon a versenynek szabadnak és torzítástól mentesnek kell lennie írta a szombati The Times. A brit lap szerint a magyarok felvetették, hogy ez nem érinti-e az EU versenypolitikáját vagyis a tisztességes kereskedelmet torzító kartellek és illegális állami segélyek elleni EU-bizottsági fellépés hatalmas területét. Spanyolország képviselõje azonnal megjegyezte, hogy a változtatás az EU alapelveinek egyikét érinti, és további vizsgálatot kért. José Manuel Barroso EU-bizottsági elnök munkába állította jogászait, és az ügyet kellõen aggályosnak találta ahhoz, hogy a csütörtöki munkavacsorán a változtatást a fõ vitapontok között vesse fel áll a szombati The Timesban. A lap szerint Nicolas Sarkozy francia elnök csak az ügy csütörtöki nyilvánosságra kerülése után ismerte el, hogy õ vette rá a németeket a szerzõdés szövegének megszerkesztésére. Miután a turpisság kiderült, a változtatás az EU-bizottságban is mind nagyobb ellenállásba ütközött, különösen Nellie Kroes versenyügyi biztos hivatala részérõl. Barroso aztán leült egy késõ délutánba nyúló ebédre Sarkozyvel, aki végül is belement a megszületett kompromisszumba írta a The Times. A lap felidézi: Sarkozy azzal az ígérettel nyerte meg a májusi elnökválasztást, hogy megvédi Franciaországot a globalizált kereskedelem ellenségesnek tekintett erõitõl. Franciaország az utóbbi több mint egy évtizedben az EU-n belüli és kívüli, alacsony költséggel dolgozó országok tisztességtelen versenyét tartja felelõsnek saját belsõ bajaiért teszi hozzá a londoni napilap. A nagy alapító tagállamoknak a globalizáció importjával szembeni félelmeire már független londoni elemzõ házak is felhívták a figyelmet. A Moody s Investors Service nemzetközi hitelminosítõ néhány hete, az EU alapításának 50. évfordulójára Londonban kiadott átfogó elemzésében azt írta: Franciaországban az átlagos feldolgozóipari órabér 30 euró, miközben Magyarországon és Csehországban 6, Lengyelországban 4,80, Szlovákiában 4,60, Romániában 2, Bulgáriában 1,40 euró. Ennek egyik eredménye például az, hogy 2007-ben Szlovákiában több személyautót gyártanak egy lakosra számítva, mint bárhol máshol a világon, és ez okozza azt az érzést a régi tagállamokban, hogy a bõvítés trójai falóként az unió határian belülre hozta be a globalizációt állt a Moody s londoni elemzésében. (MTI) KELL-E (55 MÉTERES) MECSET KÖLNBEN? A konzervatív frankfurti napilapban Peter Schilder a Hozzájárulás és tiltakozás címû cikkében ismerteti a kölni CDU kétségbeesett próbálkozását, hogy befolyásolja a városban felépítendõ mecset méreteit. A kölni CDU ötórás vita után, a jelenlévõ ötszáz küldött látható többségével elfogadta a pártvezetés javaslatát, mely bizonyos engedményektõl teszi függõvé az önkormányzat kereszténydemokrata frakciójának támogatását egy mecsetépítéshez. A kölni CDU elsõdlegesen az épület méreteinek radikális csökkentését követeli. Armin Laschetet, a terepet elõkészítõ tartományi integrációs minisztert is meghívták. A muzulmánok integrációjának fontosságát általánosságban kiemelõ sorait még általános helyeslés fogadta. Az iszlám része a társadalomnak mondta, de szerinte fájdalmas élmény a templomok bezárása, miközben mecsetek nyílnak. Az okfejtést akkor szakította meg fújolás, amikor Laschet a Ditibet, a török állami vallásügyi hivatal németországi kirendeltségét a mecsetépítés kérdésében megbízható partnernek nevezte. A kibontakozó vitában a CDU ifjúsági szervezetének egyik tagja idézte az akkor még ellenzékben politizáló, iszlamista Recep Erdogan szavait: A minaret a mi kardunk, a mecset a mi sisakunk és a demokrácia az a vonat, mely a célhoz visz bennünket. Hans-Werner Hamm, a chorweileri kerület tanácsosa a mecset méreteiben vélte megtalálni az igazi problémát. A kupola 34 méteres és a minaret 55 méteres magassága számos polgár számára valóban fenyegetõnek tûnik. A szintén jelenlévõ Ursula Heinen CDU-s Bundestag-képviselõ ezzel szemben megerõsítve látta ama gyanúját, miszerint valójában egyáltalán nem akarják a mecsetet, vagy olyan kicsinek, hogy senki se vegye észre. Hasonlóan gondolkodik Fritz Schramma (CDU) kölni fõpolgármester. Abszurd azt hinni, hogy a CDU-pártkongresszus feltartóztathatja a folyamatokat fogalmazott Schramma. Itt legfeljebb arról döntünk, hogy pártként elbúcsúzunk a Ditibbel folytatott konstruktív vitától vagy továbbra is alakítói maradunk a kölni integrációnak. 2 jó ha figyelünk

3 avagy Garantált becsapás, a hajbókolás magasiskolája A piac majd helyre tesz mindent, a verseny majd elrendez mindent! Ezt harsogják a neoliberális irányzat ún. tankönyvközgazdászai. Az Amerikai Egyesült Államokban azért kapták ezt a nem éppen megtisztelõ titulust ezen irányzat gazdasági gurui, mert elméleteik általában életszerûtlenek, hogy úgy mondjam tankönyvízûek. Tisztelet a kevés számú kivételnek, mint például a nemrégiben elhunyt Milton Freedmann, magyar származású amerikai közgazdász, aki egészen a Nobel-díjig vitte. A parttalan szabadosság közgazdasági változatának hozsannázásából természetesen a másság és a tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõi, a Strabagdemokraták sem maradhattak ki. Élükön Kóka Johnnyval, az 1ügyû ígérgetõvel, a Pannon Puma nemesítõjével. A teljesség igénye nélkül most így hirtelen a távközlés, a telefónia piacnyitása jut az eszembe, ahol a fene nagy liberalizációt természetesen (sajnos Magyarországon így kell írnom, hogy természetesen) áremelkedések követték. Hiába jelent meg a több szolgáltató, hiába indult be a verseny, az árak valahogy csak elkezdtek felfelé kúszni. A piac meg a verseny helyre tett mindent! De erre majd még visszatérünk a késõbbiekben! (Csak úgy mellesleg és zárójelben jegyzem meg, ha már a távközlésnél tartunk, Nyugat-Európában egyszerûen eladhatatlanok lennének azok az internetes szolgáltatások például az ADSL mondjuk azért, mert ott már elavult, és ilyen sebességgel egyszerûen ott eladhatatlan, mint amivel nálunk Internet címén kiszúrják a polgár szemét. Egyszerûen körbe röhögnék a szolgáltatót.) No, de mi a baj már megint ezekkel a szegény szerencsétlen neoliberális tolerancia bajnokokkal? Nem tudom emlékeznek-e még a jó öreg Horn Gyula-díjas Horn Gyulára, a Horngyufa magyar termék névadójára? Hát persze, hogy emlékeznek, hiszen mostanság megint õ van mûsoron, csak nem akar összejönni neki a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített nem tudom én milye. Már a második köztársasági elnök van azon a véleményen, hogy hát nem fog ez menni pubikám, egy vót karhatalmista, aki talán még lûdözött is a forradalmárokra, az a szabad magyar köztársaságban mán csak ne kapjon plecsnit azé mer éppen akkor nem akadt jobb dóga, mint hogy lûdözzön a forradalmárokra. Talán ha szegény Gyula a valag-renddel próbálkozna, nagyobb sikereket érhetne el, asszem közfelkiáltással megszavazná neki az egész ország. De, hogy jön ide a jó öreg Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója? Annak idején, amikor még Csiha Judit minisztersége alatt 7 milliárd dollár csak úgy, hipp-hopp eltûnhetett a privatizációs bevételekbõl, s élõ ember nem akadt a magyar országgyûlésben, aki erre még csak a füle botját is megmozdította volna, nos akkor tájt történtek olyan dolgok, hogy a jó öreg Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója uralkodott kis hazánkban. Az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben úgy is hítta õtet a dús képzeletû nép, hogy a vaskoronás kis-nagy ember. Emlékeznek, a balesete miatt, amikor szolgálati gépkocsijával hátulról belehajtott a kivilágítatlan IFA teherautóba. Az eset érdekessége volt, hogy az elõl ülõ sofõrnek szinte a haja szála sem görbült meg, míg a mi Gyulánk, aki az autó hátsó ülésén foglalt helyet, darab ideig, az ország feletti uralmat kétségkívül sajátos módon kifejezõ készséget kellett, hogy a fején viselje a média nagy nyilvánossága elõtt. (Vagy talán nem a sofõr vezette azt a bizonyos szolgálati gépkocsit? Ez talán már soha sem fog kiderülni. De talán mindegy is.) Szóval ez a mi derék Gyulánk aki úgy egyébiránt napi harcban áll az alkohol szörnyû démonával, s estére általában ez utóbbi gyõzedelmeskedik hazánk miniszterelnökeinek sorában elõször olyan cselekedetre ragadtatta magát, amitõl bennem egész egyszerûen megállt az ütõ. Szeretném elõre bocsátani, hogy sem közgazdász, sem jogi végzettségû ember nem vagyok, csak egy szimpla, az adófizetõ barom kategóriájába besorolt tök átlagos gályázó állam- és álompolgár, ebbõl kifolyólag csak a velünk született, ún. józan paraszti észre tudok hagyatkozni. De! Mit tett ez a drága aranyos kis-nagy ember, amitõl a szocialista nagyváros öntudatos polgárában, ahogyan azt mondani szokás, megállt az ütõ? A kisöreg azzal nyitott lehet, hogy talán éppen részeg volt akkor is?, nem tudom, hogy eladott egy stratégiai ágazatot, az energiaszektort. Jó, tudom, nem teljesen, de akkor is! Ráadásul bagóért! De ez még mind semmi! A vevõknek garantált fix, 8%-os profitot. Na itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor aszontam, hogy álljunk mán meg egy polgári szóra Istenben szeretett felebarátim, mer hogy itten a fagyi nyalja a nagymamát! Megmondom az õszintét, teljesen összezavarodtam. Az összes létezõ és nem létezõ csatornán azt hallottuk, hogy a piac majd helyre tesz mindent, a verseny majd elrendez mindent. Erre mivel kellett szembesülnünk? A piac és a verseny teljes semmibe vételével. Képzeljék el a következõ szituációt. Én eladok Önöknek valamit. Önök azt mondják nekem, oké én megveszem, de csak úgy, ha én, az eladó, továbbra is garantálok Önöknek egy fix nyereséget. Tetszik érteni? Ha Önök nem jól kufárkodnak az általam eladott cuccal, mondjuk nem tudnak termelni vele, vagy nem elég jól mûködtetik, hogy az jövedelmezõ legyen, magyarán szart sem értenek a bizniszhez, én, az eladó, akkor is az Önök hóna alá nyúlok és fizetek, mint a katonatiszt. Speciel a magam részérõl már azt sem értettem, ha egyszer az eladó eladott valamit, akkor utána mi köze van ahhoz a cucchoz, amit eladott? És még az eladó fizessen hasznot a vevõnek? Életemben nem láttam még ilyen üzletet! Mondok egy példát. Teszem azt bemegyek egy autószalonba, hogy gépkocsit vásároljak. Miért nem hallottam még egyetlen hirdetésben sem, hogy Ha nálunk vásárol gépkocsit (vagy a mi márkánkat részesíti elõnyben) mi tankolunk Ön helyett, még akkor is, ha éppen kifogyott a zsébõl! Havonta kap tõlünk x összeget benzinre, a tankolásra sosem lesz gondja, amíg önnél van az autó! Vagy mondjuk, kifizetik helyettem a havi részletet akkor is, ha éppen az adott hónapban erre a célra nem marad egy vasam sem? Ha meg éppen jó a lapjárás mivel garantált nyereségrõl volt szó (emlékeznek, fix 8%!) minden hónapban kapok mondjuk egy fix összeget, ami éppen elegendõ a törlesztésre, legfeljebb félretenném és vennék belõle valami mást, vagy mondjuk elmennénk az asszonnyal kicsit shoppingolni. Normális piacgazdaságban engedne ilyen szerzõdést kötni az állam? Egy frászt! Ott van, a legjobb példa a francia állam, ha jól emlékszem az elektromos bizniszbe és még jó néhány közszolgáltatást ellátó cég privatizációjába szálltak be francia állami cégek. Úgy tûnik, ami jó üzlet a francia államnak, az rossz üzlet a magyarnak. Hát persze, majd elfelejtettem, a franciák nem tudják, amit nálunk már a legegyszerûbb Maszop-os és Szadeszos pártaparatcsik álmából felébresztve is tud: Az állam a legrosszabb tulajdonos! jó ha figyelünk 3

4 Már akkor sem értettem, most meg, hogy volt alkalmam az Új Szabadegyetem 2006 Egyesület rendezésében részt venni egy kitûnõ gazdaságpolitikai elõadássorozaton, ahol neves elõadók (Drábik János, Szakolczai György, Csath Magdolna, Bogár László, Mellár Tamás, Gazdag László) tájékoztatták a hallgatóságot a magyar gazdaság helyzetérõl, most meg aztán pláne nem értem, mit is jelent a jelenleg regnáló kormánykoalíciót alkotó pártok és politikusaik számára a piac, meg a verseny. Verseny az, amikor a külföldi tõketulajdonos leírja egy sajtpapírra, hogy mit akar, Pató Pál uramék meg Bólogató Jánosok módjára asszisztálnak hozzá? Csath Magdolna elõadásában kimerítõ részletességgel és alapossággal beszélt a versenyképességrõl. Meg is kérdeztem, beszélhetünk-e itt még egyáltalán versenyrõl, amikor egyes piaci szereplõk olyan hatalmasra duzzadtak, hogy az éves költségvetésük vetekszik, vagy sok esetben meg is haladja egy-egy nemzetállam vagy ország éves büdzséjét. Ma már az a kijelentés, hogy a piac majd helyre tesz mindent, a verseny majd elrendez mindent idejét múlta, a valóság meghaladta, s ennek felismeréséhez nincs szükség közgazdasági diplomára. Egyáltalán, hogy megy ez az egész? Példának okáért a villamosenergia-ipar Horn Gyula nevével fémjelzett elkótyavetyélés számomra azt tükrözi, hogy kis hazánkban, a gyarmatbirodalom félperifériáján valahogy úgy mennek a dolgok, hogy bejön a rabszolgatartó és aszongya, hogy már pedig nekem ennyi lóvé köll, amit ti önként és dalolva biztosítotok nekem, úgyhogy innentõl kezdve ebben a térségben ezt hívják versenynek! És kész! Ugye milyen egyszerû? As you wish! Ahogy óhajtja! No, de miért is hoztam szóba Horn Gyulát. Internetes hír: A biztosítók garanciát kérnének kormányváltás esetére Garanciát várnak a profitra, és elõre mérsékelnék a kormányváltás kockázatát az egészségbiztosítás iránt érdeklõdõ magáncégek. Az egészségügyi miniszter általánosságban összegezte az üzleti biztosítók elvárásait, a cégek képviselõi viszont a részletkérdésekrõl is beszéltek. Köztük a kisebbségi tulajdon megszerzésérõl, amelyre a tervek szerint licitálniuk kellene. Kulcskérdés, hogy kisebbségi tulajdonosként a magánbefektetõk mekkora beleszólást kapnak az egészségbiztosítási pénztárak mûködésébe és a menedzsment kiválasztásába. A biztosítók elõre rögzítenék azt is, mennyit állnának a veszteségbõl, és mennyit kapnának a profitból, és garanciát kérnének kormányváltás esetére is. Az SZDSZ-es vezetésû Egészségügyi Minisztérium milliárd forintnyi befektetést vár a nyereségérdekelt magánbiztosítóktól. Forrás: MOK És tessék! Már megint, még mindig és újból! Hányszor próbálják lenyomni a torkunkon ugyanazt a szart?! Tessék nekem megmondani? Most mán a négyévenkénti szavazássá degradált választást is felejtsük el, mert innentõl kezdve a több biztosítók fogják megmondani, hogy számukra melyik a szimpatikusabb kormányzat? Garanciát várnak a profitra, és elõre mérsékelnék a kormányváltás Asszem ebben a mondatban minden benne van! Az urbánus frazeológiában ilyenkor szoktak feltenni egy kérdést, mely arra utal, hogy mely testrészünk az, ami ezen kívül még nem kéne, de ebben az esetben úgy vélem szerencsésebb, ha mellõzzük az autentikus hangvételt. Európai Uniós ukáz, hogy az állami cégekben jelenleg még meglévõ ún. aranyrészvényeket ezek biztosítják, hogy kisebbségi állami tulajdon esetén is vétó joga lehessen az államnak szép fokozatosan le kell építenünk. Természetesen a szabad verseny jegyében. Ugyanakkor meg garanciát várnak a profitra! Látták, hogy ezt egyszer már el lehetett játszani ebben az országban az energiaszektorral, gondolták, bepróbálkoznak az egészségügyben is. Végül is, miért ne? Hiszen ugyanazok állnak a kormányrúdnál, ha egyszer bejött, bejöhet másodszor is. Már megint ez a felülrõl diktált szabadság, ez a felülrõl diktált szabad verseny, meg a szabad piac. Sándor György szavai jutnak eszembe: Egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek! Én biciklivel megyek. Õk meg sugárhajtású magánjeteken. Ez ám a sajátosan értelmezett egyenlõség, a mindent eldöntõ és mindent a helyére tévõ verseny! Tessék mondani, ha ilyen a szabad verseny, a szabad piac, milyen az, amikor nem szabad? Belegondolni is rémes. Ez az igazi becsapás. És ez aztán garantáltan az! Persze, nincs is mit meglepõdnünk, hiszen egy látszat demokráciában csak látszat szabadság jár. Meg a szánk. Amíg be nem tapasztják. Addig viszont mindenki ordítson torkaszakadtából, ami a csövön kifér: A HAZA NEM ELADÓ! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára SAJTÓSZEMLE: LANACION.CL - CHILE A chilei baloldali lap idézett a francia Le Monde-ban megjelent elemzésbõl, amely a világ tõzsdéin uralkodó pánik hátterét tárgyalja. Többek között megállapítja, hogy a kínai állam legalább annyira foglya a globális kereskedelmi hiánynak, mint az Egyesült Államok. Ha a Kínai Népi Bank valóban beváltja fenyegetését, és elegendõ mennyiségû amerikai államadósságpapírt dob piacra, akkor a kínai cégeknek nem lesz hol eladniuk termékeiket, a kínai munkásoknak pedig nem lesz hol dolgozniuk. Márpedig ha millióknak nem lesz munkájuk, az állam joggal tart egy esetleges lázadástól, vagy éppen kormánydöntéstõl. A francia lap elemzõje szerint inkább gyorsan próbál megszabadulni a bonoktól, hogy megállapodásra jussanak, amelynek révén az értük kapott dollárokból helyrebillenti kereskedelmi mérlegét. Az így szerzett dollárokból viszont lehet, hogy inkább eurót, jent vagy más valutát vásárol, hogy ezeket erõsítse meg a dollárral szemben. Az elemzõ biztosra veszi, hogy folytatódik a kereskedelmi háború a két ország között. 4 jó ha figyelünk

5 Kedves Fõszerkesztõ! Olvasom a két legújabb számot és csodálom, hogy miképp bírod idegekkel. Többször használtad a sajtóproletár szót. Talán nem írtam meg neked az izraeli zsidó Uri Avnery szóleleményét, a presstitute -ot, a prostitute-ból. Talán magyarul is megértenék egyesek esetleg kis magyarázattal a pressztituált szót, magyarul a sajtószajhát. Ui. a sajtó nem hatalmi ágazat, mint ahogy a hadsereg sem az. A mai szabad sajtó, ugyanúgy, mint a hadsereg, parancsra cselekszik. A sajtó a tényleges hatalom eszköze, esetenként fegyvere. A bunkó nem hatalmi ág. Hatalma a birtokosának van azzal szemben, akinek nincs bunkó a kezében. Ezért jó és találó a pressztituált, vagy a sajtószajha kifejezés, mert az eladja a becsületét a hatalom birtokosának, és annak kritikátlan eszközévé válik. Parancsra cselekszik, pénzért. Nevezhetnénk akár sajtózsoldosnak is, csak ez finomabb. Szervusz, Csöröge Szervusz Csöröge! Köszönöm a hasznos információkat, én azonban mégis inkább a sajtóproletár sajátos szóösszetételnél maradnék. Azt is megmondom, miért. A szajha kifejezéshez a magyar nyelvben azonnal nõ ugrik be mindenkinek, s ezzel ugyebár nagyon sok mindenkit, elsõsorban azt a rengeteg szarkeverõ mocsok férfitársunkat zárjuk ki azonnal a célcsoportból, akik a posztkommunistákat kiszolgáló szervilis lelkületû ölebmédia fõ csapásirányát jelentik. Arról nem is beszélve, hogy a hazai szociológiai és társadalmi tradíciókat figyelembe véve a proletár kifejezés is azt hiszem önmagáért beszél, kellõen mélyen meggyökeresedett a magyar társadalomban. Egyik részében nosztalgikus érzéseket ébresztve, másik részében pedig mély undort és megvetést. Véleményem szerint e kettõ kombinációja (tehát a sajtóproletár) idõvel még halálossá is válhat. Röviden ennyi. Baráti üdvözlettel: avagy Levélváltás a kufárlelkületû országbitorlók kitartottjairól, a presstituáltak, azaz a sajtószajhák népes táboráról A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából Kedves Fõszerkesztõ! Mondják, hogy kinek a pap, kinek a papné. Nekem tetszik a pressztituált, és különösen jól hangzik, hogy a túlnyomórészt zsidó újságírók megjelölésére találta ki egy izraeli zsidó. Különösen azóta tetszik, mióta kiderült, hogy a Fehér Házban éjszakai bulikat rendeztek magas rangú kormányhivatalnokok fiatalkorú férfi/fiú prostituáltakkal. Modern világban, a meleg büszkeség világában élünk. Túl vagyunk már a barbárságnak azon a korszakán, amikor a kurvák még nõk voltak. (És még modernebb felé haladunk. Biztosan tudod, hogy beterjesztették a pedofil törvényt: ha a kiskorú nem ellenkezik, nem büntetendõ. Tudod miért? Mert a Talmud szerint egy hároméves kislány már alkalmas a nemi életre. Amerikában már törvénybe is foglalták, hogy az igazságszolgáltatást a talmudista törvényekre, a goyokra vonatkozó ún. Noé-féle hétparancsolatra kell alapozni. Nemsokára a Halakha, a zsidó vallási törvény uralma alatt fogunk élni. Ha jól emlékszem, Menachem Begin mondta, hogy 1987-re már Jeruzsálemben lesz a Világbíróság székhelye, azaz ott lesz a világ fõvárosa. Hogy milyen törvények alapján fog a Világbíróság ítélkezni, arról tudomásom szerint nem beszélt, de nem kell nagy ész ahhoz, hogy megsejtsük. Az idõpont ugyan a palesztinok hõsiessége és kitartása miatt nem jött be, de ez csak csúszás, hacsak Ahmadinedzsád, Hugo Chavez és kapaszkodj meg Putyin nem képes megakadályozni. Az USA és Európa már lemondott arról, hogy szabad akarata legyen. Õk a jeruzsálemi fõrabbitól kérdezik meg, hogy éppen akkor mit akarnak.) A prostituált eredetileg azt jelenti, hogy kiállított. Egy rabszolga nõ volt, akit kiállítottak a bejárat elé, hogy fogja a férfiakat. Én általában szeretem a szavakat a valódi jelentésükön használni. A prostituált a gazdája, a futtatója számára keresi a pénzt. A mai, fõsodratú újságírónak nincsen meggyõzõdése, nem azt írja, amit helyesnek lát, mint ahogy a prostituált sem azzal fekszik le, akivel szeretne, hanem aki fizet. Válogatás nélkül. A sajtószajha annak a számára ír, aki fizeti, és azt írja, amit az elvár. Válogatás nélkül. A proletár olyan embert jelent, akinek nincs vagyona, csak gyerekei. Én proletár vagyok, egész életemben az voltam, bár most már van egy befejezetlen házam. Ha van valaki, aki megveti a proletárt, az George Bush és társai, valamint Gyurcsány és társai. Én vállalom, hogy ezek és elvbarátaik megvessenek. És ha nézed például az Internacionálé szövegét, Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl föl, te éhes proletár, az bizony az elnyomott milliók nyomorúságát és a szabadulásuk reményét fejezte ki. Mégpedig nagyon szépen és lelkesítõen. Ezt a legszegényebb, keményen dolgozó emberek õszinte hittel és szép reményekkel eltelve énekelték. Te ezt lenézed? Én nem. Hogy a marxisták (nem a kommunisták) és a bolsevikok megnyergelték a jobb életre és egyenjogúságra vágyó elnyomottak energiáját, az pont ugyanaz volt, ahogy a mi reményeinket is megnyergelte az ún. rendszerváltó elit. Én utálom az ún. jobboldalban, hogy Gyurcsányt kommunistázza. Ezt a legaljasabb, tudatos és szándékos félrevezetésnek tartom, mégpedig a magántulajdon amerikai típusú sérthetetlensége eszméjének az emberekbe való besulykolása céljából. (Tudod, mi a sulykolás? Ne haragudj a kérdésemért, de sokan ezt már nem tudják, de én még láttam asszonyokat sulykolni. Kiment a patakpartra, beállított a vízbe egy kis zsámolyfélét úgy, hogy azon átfolyt a víz, arra rátette a szennyest, és egy lapos fával addig verte, míg tiszta nem lett. Ezt teszi velünk, illetve a tudatunkkal a sajtó: addig ismételgeti a hazugságait, míg az utolsó önálló gondolatot is kiveri belõlünk, és beveri a helyére, amit el akar hitetni velünk.) A magántulajdon nem sérthetetlen, és remélem, nemsokára bekövetkezik a privatizált vagyonok újraállamosításának a korszaka. Kommunista az, aki tagadja a magántulajdonhoz való jogot. Mondd, Gyurcsány tagadja? Én többek között azért is hagytam abba minden politikai aktivitást, mert itt nem tudok senkivel sem szót érteni, mert a szavaknak már nincs jelentésük. Mindenki a saját, egyéni értelmezésében használja õket és így az emberek szükségszerûen elbeszélnek egymás mellett. Ahogy már megírtam egyszer Neked, én keresztény vagyok, baloldali, szocialista és félig kommunista. Mivel egy ilyen embert ma sehol sem fogadnak be, tudomásul vettem, hogy mindenünnen ki vagyok rekesztve. De egyet jegyezz meg: amíg a szavaknak nem adjuk vissza a becsületét, amíg nem tudunk úgy beszélni, hogy a mondatainkat mindenki egyformán értse, addig marad a szar, amiben fuldoklunk. Ahogy a képfelirat mondja: A küldetés teljesítve: a háború az béke, a szabadság az szolgaság, a tudatlanság erõ! Mondd, nem ez volt nálunk is az általam az egyértelmûség kedvéét történelmi szocializmusnak elnevezett idõszakban? (a történelmi szocializmus egyáltalán nem volt szocializmus, hanem kapaszkodj meg egy jobboldali államalakulat, amit Bogár László nagyon helye- jó ha figyelünk 5

6 sen hatalmi kapitalizmusnak nevezett. Németországban nem volt fasizmus, hanem nemzeti szocializmus, az akkori egypártot pedig úgy hívták, hogy Nazionalsozialistische Arbeitspartei, azaz Nemzetiszocialista Munkáspárt. Ezt jó, ha nem felejted el. A múltban azért fasisztázták a németeket, mert feledtetni akarták, hogy õk szocialistának nevezték magukat. A fasizmust Mussolini találta ki és valahol olvastam állítólag úgy határozta meg, mint a korporációs (mondhatnánk: magángazdasági) és államhatalom összefonódását. És mi van most Amerikában? Bizony az, amit Mussolini tudatosan és öntudatosan fasizmusnak nevezett.) A pártelit diktatúráját proletárdiktatúrának, sõt valódi, nem pedig hazug, nyugati típusú demokráciának nevezték, és kitalálták a teljesen értelmetlen demokratikus centralizmus fogalmát. Nálunk most a szélsõjobboldali nagytõkést mondják kommmunistának, az elvtelen, szolgalelkû embert proletárnak, a falvakból a lakótelepekre számûzött, gyökereitõl megfosztott és agymosott egyszerû embert megvetetõen panelprolinak, a balközepet (Fidesz) jobboldalnak, a globalizáció ellenzõit antiszemitának, az emberi jogokat nyíltan felszámoló kormányt (USA) pedig demokratának. Putyin nagyon szellemes volt, amikor a G8 értekezlet elõtti sajtófogadáson azt mondta, hogy Európában õ maradt az egyetlen demokrata, és Gandhi halála óta nincs olyan politikus a világon, akivel tárgyalni tudna. Abszolút meggyõzõdésem, hogy mindaddig, amíg nem tanulunk meg magyarul beszélni, hanem mindenki a maga sajátos újbeszéljét használja, semmi sem fog jobbra fordulni. Legfeljebb mások fogják ugyanazt a szart kavarni a számunkra. Meg kell értenünk, hogy a kapitalizmus egy nagyon rossz hatékonyságú, életképtelen, a világot és önmagát is elpusztító, kizsákmányoló, emberhez nem méltó társadalom. Meg kell értenünk, hogy Marxnak tökéletesen igaza volt, amikor a proletáriátus abszolút és relatív elnyomorodását jósolta. Marx számára egyébként a kapitalista, burzsoá és zsidó egyáltalán nem véletlenül ugyanazt jelentette. (Bayer Zsolt készített egy nagyon jó összeállítást Marxnak a Neue Rheinische Zeitungban megjelent zsidóellenes kijelentéseibõl. Sajnos nagyon rosszul fogta meg a kérdést. Ahelyett, hogy komolyan kezelte volna, mint ahogyan a dolog megérdemelné, õ röhögcsélt rajta, hogy hehehe, ti, kommunisták, milyen hülyék vagytok, még azt sem tudtátok, hogy a nagy Marxotok ilyeneket írt. Azt nem merte felvállalni, hogy a tõkés és a zsidó Marx számára egy dolog volt, hogy a kapitalizmust zsidó szellemû társadalomnak tartotta, hogy Amerikát zsidó szellemû országnak tartotta, ahol az emberekbõl teljesen kiölték a keresztény erkölcs tanítását, mert Marx ugyan végtelenül egyház- és vallásellenes volt, de a keresztény erkölcsöt sokra értékelte. Azt sem merte Bayer leírni, hogy mára már Magyarország is zsidó állammá vált, hogy ti, akik magatokat pofátlanul hazug módon baloldalinak meritek nevezni, csupán zsidók, vagy nem zsidó származású, de zsidó elmeállapotú emberek vagytok. Inkább heherészett.) Meg kell értenünk, hogy a kapitalizmusnak lényege az imperializmus, és meg kell értenünk, hogy a nyugati, ún. jóléti társadalmak létrejöttének egyetlen oka a bolsevizmus oroszországi gyõzelme volt, nem pedig a kapitalizmus természetes fejlõdése. Annak idején röhögtünk, amikor állandóan hallottuk a szöveget a nyugati imperialisták elleni harc fontosságáról. Hülyék voltunk: azt sem hittük el, amikor igazat mondtak az akkori uraink. Nem éreztünk valódi rokonszenvet sem a koreaiak, sem a vietnamiak iránt, ugyanúgy, ahogy Európa sem mutat manapság semmi együttérzést a palesztinok szenvedése iránt. Mi a nem kommunista köznép azért, mert a koreaiakra és vietnamiakra azt mondtuk megvetõen, hogy kommunisták, Európa azért, mert a sajtó azt beszéli be mindenkinek, hogy a palesztinok terroristák, az irántuk érzett rokonszenv pedig antiszemitizmus, mert a tengerbe akarják hajtani a zsidókat. Szégyellhetjük magunkat. Hogy miért írom mindezt? Mert úgy vélem, hogy aki közírói munkára adja a fejét, mint Te, annak azon is kell fáradoznia, hogy segítse a fogalmak tisztázását, mert másképp nem lehet a folyamatokat leírni és megérteni. Szemléletes rossz példa erre Molnár Tamás: Szenvedélyesen marasztal el mindenkit és mindent, még a jót is, ha olyan ember szájából hangzik el, aki nem tetszik neki. Pont olyan, mint kedvenc Sipánkád. Annak sem mondhat Orbán jót. Tudod, hogy én nem tartom Orbánt sokra, de azt el kell ismernem, hogy szokott jó és igaz dolgokat is mondani. A jó és igaz pedig akkor is jó és igaz, ha aki mondja, csak a szándékai leplezésére, a hallgatói félrevezetésére mondja. Én sok éven át gondolkodtam azon, hogy mi vagyok. Sok éven keresztül olvastam, hogy megértsem valamennyire a világot. Ezt mindenkinek el kell végeznie, mert különben farizeussá válik, aki azt hiszi, hogy a birtokában van az igazság, hogy a zsebében hordja a bölcsek kövét, hogy mindent tud, amit tudni érdemes. Nagyon sok nézetemet kellett gyökeresen felülvizsgálnom, sõt megtagadnom. Nem volt könnyû dolog, de meg kellett tennem, hogy se a fõáram, se az ellenáram ne sodorjon magával. Az átkosban az ellenáram foglya voltam. Úgy érzem, most sikerült kissé autonómmá válnom, hacsak késõbb fel nem ismerem, hogy ez is csak illúzió volt. Mindenesetre talán kevésbé egyoldalú illúzió, mint a korábbi volt. A nemzeti összefogás, ha van egyáltalán értelme egy ilyen szónak, csak akkor jöhet létre, ha a dolgokat az emberek egyformán ítélik meg. Ahhoz, hogy egyformán ítélhessenek, meg kell érteniük a dolgokat, és képeseknek kell lenniük arra is, hogy a tapasztalataikat és a nézeteiket, a megértésüket, úgy fejezzék ki, hogy azokat mások is ugyanúgy értsék. Ez nem történhet meg egy olyan világban, ahol Gyurcsányt kommunistának nevezik, és az a társaság, amely nemzeti felemelkedésrõl papol, jobboldalinak nevezi magát, tehát hivatalosan kinyilvánítja, hogy a tõkejövedelembõl élõk, azaz a tõkések érdekeit képviseli. Engem és téged tehát nem. Ezek után szavazzak rájuk? Olyanokra, akik a kizsákmányolóim érdekeit képviselik, vagy jobb esetben, csupán nincsenek tisztában az önazonosságukkal? Tiszta vizet a fejekbe, volt a címe egy hajdani kabarémûsornak. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, és legalább mi, akik csak kényszerbõl vagyunk Kelet-Bushisztán lakói, próbáljuk meg tisztázni a fogalmainkat. Gondolkodj ezeken. Szervusz, Csöröge, aki olykor Röcsöge AZ ILLEM SZOCLIBERÁLIS HELYE Az élet és az irodalom, pontosabban a politika és az irodalom nem különálló, hanem szorosan (ragaszkodom az o betûhöz) összefüggõ valóságok. Antonio Gramsci marxista gondolkodó úgy vélte, a kulturális hegemónián át vezet az út a politikai uralomhoz. Igaz. Elõbb az emberek gondolkodását és szívét formálja önképére a hatalom, aztán már könnyebben eléri, hogy kövessék az akaratát. Az ÉS nevû szellemi fertõ és a hasonló nívójú-célzatú orgánumok nélkül e hatalom sem tudta volna elérni, hogy a rendszerváltozás óta eltelt tizenhét évbõl kilencet közvetlen uralma alatt töltsön az ország. Egyszerre diktálnak az újságok szerkesztõségébõl, a parlamentbõl és a pártszékházakból. Egy olyan országban, ahol az ápolatlan és tehetségtelen Bozóki András vagy a hasonló kvalitásokkal bíró Hiller István kultuszminiszter lehet, bármi szörnyûség megtörténhet. A mai kormányzat nem tesz mást, mint meglehetõsen hatékonyan ellátja a kulturális züllés, a szellemilelki sivárság, a budi-életérzés politikai képviseletét. Még annyit: a vécé mint helyszín önmagában még nem problematikus. A magyar néplélek és köznyelv a mellékhelyiséget egyenesen a normális viselkedés (a tágabb értelemben vett kultúra) egyik háttérintézményének tekinti, ezért jelöli a decensen csengõ toalett, sõt illemhely névvel. Meg is illeti ez a tisztelet, feltéve, ha van bent papír, de legalább valami megoldás a tisztasági rituálé elvégzésére. Ha nincs, akkor vesszen az ÉS a kultúra nevében. Forrás: Balavány György Magyar Nemzet, augusztus jó ha figyelünk

7 Hatalmas átverés eredménye látszik kibontakozni a nagy tömegeknek kötelezõvé tett magánnyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatban, mégpedig anélkül, hogy valaki is komolyabban felemelné a szavát. Saját felmérés szerint tíz magánnyugdíj-pénztár tagból olyan tizenegynek fogalma sincs a tagságból eredõ kockázatokról, a majdan elõálló választási lehetõségekrõl, illetve az egyeseknek még ideig-óráig nyitva lévõ kilépés jogáról. Megkapom az egészet, akár egy összegben is ha nyugdíjba megyek, és ha én nem, akkor az örökösöm dereng valami legtöbbjüknek, a sokféle fontosság közül a majd tíz évvel ezelõtt buzgón térítõ-beszervezõ ügynökök által mondottakból. Magyarországon még mindig, évrõl-évre tarolnak a bankok, biztosítók, más pénzügyi vállalkozások profitjuk növelése tekintetében, miközben az általános pénzügyi kultúra szintjét a boldogabb tájakon idõjóslásra alkalmazott béka, annak is a hátsó fele jelzi. Ha valaki e két tény között netán nem látná meg elsõre a közvetlen összefüggést, talán felnyitja a szemét, ha belelapoz az elmúlt tizenhét év pénzügyi bûnesetlajstromába, ahol pitiánerebbnél pitiánerebb trükkökkel tudtak tömegeket a vagyonkájukból kiforgatni hozzáértõ, -értegetõ szélhámosok. Abban az országban, ahol például a pénzügyi alapfogalom, a diszkont hallatán a többségnek egy szakadt, sarki garázsbolt képe ugrik be elsõnek, ott legalábbis sportszerûtlen a fejlettebb világhoz hasonló feltételekkel rászabadítani e harácsvilágot a népre. Mintha valaki gépfegyverrel kapna vadászati engedélyt az állatkertbe. Illetékeseink csak lassan ébredeznek, szigorítják a különféle ügyfélvédõ szabályokat, osztogatnak a haszonhoz képest röhejesnek látszó bírságokat. Miközben a jó nép meg a saját kárán tanul, már ha egyáltalán valamit is tanul. A tapasztalatok szerint ugyanis a rizikós vállalkozások, netán szélhámosságok károsultjai hajlamosak a tanulságok levonása nélkül átlépni bukásuk szükségszerûsége fölött, s újabb hasonló kalamajkákba belemászni. Ezért azután hiába dúl az országos oktatási reform, továbbra is milliók válnak a pénzvilág martalékává a minimális szakismeret híján. Nem is középiskolás, de bár csak óvodás fokon ha terjedne valami a pénzügyi kultúrából, másként alakulhatna sokak sorsa éppúgy, miként a mindenható pénzvilágé is. És talán éppen itt a bökkenõ, hiszen az állam képviselõi ma is erõnek erejével próbálják a pénzpiacra kilökdösni polgáraikat, legújabban éppen az üzleti alapú egészségbiztosítás létrehozását erõltetve. Abban az országban, amelyben éppen egy hatalmas átverés eredménye látszik kibontakozni a nagy tömegeknek kötelezõvé tett magánnyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatban, mégpedig anélkül, hogy valaki is komolyabban felemelné a szavát. A jelek tudniillik arra utalnak, hogy a liberális csodaszer, a verseny, mintha nem mûködne, vagy éppen az ígérttel ellentétes elõjelû eredményt hozná a magánnyugdíj-pénztárak esetében. Az állami segédlettel létrehozott szabad piaci intézmények ugyanis mintha az eredménytelenség fokának mértékével versenyeznének egymással, miközben egyre bizonyosabbnak látszik, hogy a kényszerrel-rábeszéléssel toborzott tagság rosszabbul jár, mintha az állami nyugdíjrendszerben maradt, maradhatott volna. Ezalatt szép csendben közeleg az a nap, a belépéstõl számított 120. hónap utolsó napja, amikor az éppen nyugdíjba vonuló még visszakozhat, és választhatja az állami nyugdíjat. (A törvény egyébként december 31-ékében egy végsõ dátumot is megjelölt a kilépésre). Az illetékesek pedig majd kötelességük szerint minden bizonnyal fel fogják ajánlani valamennyi nyugdíjba vonuló érintettnek a választási lehetõséget az egyösszegû megváltás, a sima életjáradék, az elején határozott idõtartamos életjáradék, a végén határozott idõtartamos életjáradék, illetve a több életre szóló életjáradék, netán a tébé-rendszerbe történõ visszalépés módozata között. Hogy e fogalmak pontosan mit takarnak, s ki melyiket választva jár éppen a legjobban, arra használható választ legfeljebb egy komoly jóstehetséggel is megáldott, gyakorlott biztosítási matematikus tudna adni és nem egy frisskeletû (kis-)nyugdíjas. Ezért a szépkor felé közeledõk figyelem, haladjunk sorjában, tehát diszkontálni a pénzügyesek nyelvén annyit tesz, mint egy jövõbeni pénzösszeg jelen értékét kiszámítani a köztes idõtartam és egy adott kamatláb mellett. Forrás: Michnai Attila Heti Válasz AZ ÁLLAM ROMJAI Valójában a nagy bontási projektek mindig úgy zajlanak, hogy közben az állam szemérmesen másfelé néz egy kicsit. Mintha nem is igazán akarná, hogy a romokkal minden az írott jog szerint történjen. Ha a bontás környezetvédelmi költségei kényszerûségbõl beépülnének a beruházások kikerülhetetlen kiadásai közé, az a teljes magyar építési szektort megrengetné. Kiderülhetne például, hogy jobban megéri a régi épületeket felújítani, mint újakat emelni a helyükre, aminek messze ható ingatlan- és építõanyag-piaci következményei lennének. Ennyit pedig ma még láthatóan nem ér a környezet. Amíg vannak feltöltésre váró gödrök, nincs ok hozzányúlni a jól mûködõ rendszerhez. Hargitai Miklós KÁRMÁN IRÉN-ÜGY: DÖBBENETES FORDULAT! Az összevert újságírónõ tegnap már nem fogadta a médiát. Az ok feltehetõleg a kérdõjelek szaporodása lehet, hiszen még saját barátai is azzal viccelõdtek, hogy a legjobb reklámot találta ki könyvének. Kármán Irént megtaláló horgász, pedig meglepõ módon azt mondta az õt kihallgató rendõröknek, hogy nem értette miért nem szabadította ki magát a kis hölgy olyan laza volt a kötél hogy csak hozzáért és szétbomlott. Hogy menyire hiteles a megtámadott újságírónõ nyomozása? Nem tudni. Olyan dolgokról írt melyek nyomozati eredményeit hosszú évekre titkosították. Ha fel is oldják néhány fejezet titkosítását, soha nem derül ki, hogy kik azok a magas beosztású politikusok, akik nevét soha meg nem nevezi az oknyomozó. De jól hangzik. Miután Kármán Irén elismerte, hogy gyengéd szálak fûzik Portik Tamáshoz az Energol Rt. volt tulajdonosához, azonnal felmerül a kérdés mindenkiben, hogyan írhat egy újságíró tárgyilagosan és objektíven az olajügyekrõl, ha éppen az o kedvese az történek egyik legfobb érintettje. Portik Tamás az olajszõkítési ügyek egyik fõszereplõjének tartott Energol Rt.-nek volt igazgató-tulajdonosa. Ellene 1997-ben adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot, hosszú ideig o volt a legkeresettebb személy a hazai bûnüldözésben. A nyomozók Portiktól olyan vallomást szerettek volna hallani, amelyben az közötti robbantások, kivégzésszerû leszámolásokról is beszél. Portik nyolc évig bujkált sikeresen feleségével és négy gyerekével a hatóságok elõl Dél-Amerikában és az USA-ban. Portik ellen 2003-ban elévülés miatt megszüntették az eljárást. Nem tisztázta magát, ennek ellenére vígan éli életét. Szóval a fentiek fényében, joggal merülhet fel a kérdés, azok akik egy fél utcát levegobe repítettek, és egymás után gyilkolták meg vetélytársaikat, küldenek két férfit akiken még egy maszk sincsen? Megvernek egy embert, úgy, hogy még csontja sem törik? Megkötözik, hogy kényelmes legyen? Lehet, de az is lehet hogy igaza van a zsurnaliszta barátainak és ez tényleg csak egy jó reklám. Forrás: STOP jó ha figyelünk 7

8 A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú vezércikkben foglalkozik a hétvégi uniós csúccsal, s a szerzõ szerint már mindenki, így a németek is beletörõdtek az EU agóniájába. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív frankfurti napilap vezércikkében Bertold Kohler A lengyel intõ jel címû cikkében elemzi a hétvégi brüsszeli uniós csúcson történteket. Brüsszelben szemérmetlen módon nyilvánvalóvá vált, hogy alapvetõ kérdésekben is mennyire megosztottak, és az érdekeiket követve mennyire hajlíthatatlanok a mai unió tagjai. Akinek eddig illúziói lettek volna az igen vegyes társaságot illetõen azt a hét végén a fedélzetrõl lemosták a tények. Az európai egység eszméje olyan gyengévé vált, hogy az néhány uniós tagállam becsvágyát már nem foglalkoztatja, ahogyan a szavazatmegosztásért folytatott vita is mutatta, az pusztán megakadályozandó céllá vált. Ez a briteknél, akik másoknak nem engedik, hogy belebeszéljenek a belügyeikbe, már hagyománynak számít. De a késõbb az unió tagjaivá vált államok is gyorsan megtanulták, hogy az egyszer megszerzett kedvezményektõl nem, vagy csak drágán hajlandóak megválni, A német nyelvterület sajtószemléje függetlenül attól, hogy ki szerezte és milyen körülmények között. A Kaczynski ikrek fellépése, akik hollywoodi stílusban, mint jó és rossz lengyelek viselkedtek, akár tipikusnak is mondható egy olyan mentalitással, mely nehezen megoldható feladat elé állítják az EU-t. Ennek mottója: mindent megkapni, ami csak megszerezhetõ, s lehetõleg semmit semadniérte. Ez addig mûködött, amíg az egyesülési folyamat nem jutott tovább, mint egy szabadkereskedelmi övezet, és az unió legnagyobb állama tekintettel a korszakos projektre rendkívül adakozó és megértõ volt. S ennek megvoltak a múltbeli okai. Természetesen Németország hihetetlenül sokat profitált az európai egyesülési folyamatból. De miként lehet hat évtizeddel a második világháború után még igazolni, hogy Németország nyugodtan fizetheti az uniós terheket, de az egyre jobban integrálódó EU-ban méretének megfelelõ beleszólása nincs a történésekbe? Márpedig Lengyelország pontosan ezt kívánta elérni, igaz eme törekvésében nincs egyedül. Angela Merkel ugyan képes volt megakadályozni az ikrek négyzetgyökmódszerének bevezetését, de ennek igen komoly ára volt. Ezt csak azzal érhette el, hogy a nizzai rendszer, mely szerint Berlinnek, Párizsnak, Londonnak és Rómának 29 szavazata van, még tíz évig érvényben marad. S Németország, melynek lakossága duplája a lengyelnek, csak két szavazattal bír többel s olyan területeken is érvényben lesz, ahol a többségi döntések csak most nyílnak meg. Varsó anakronisztikus érvelése, mellyel megpróbálta Németország befolyását korlátozni, világos példa arra, hogy keleten még lehet olyan németellenes érvekkel politizálni, ami nyugaton már kiment a divatból. Lengyelország esetében ez még inkább visszataszító. Látható: a német kormányok lengyelbarát politikája is képtelen volt megakadályozni, hogy Kaczynskiék és híveik Németországot még a náci idõk fogalmaival jellemezzék. A brüsszeli csúcstalálkozó világosan cáfolta azt az álláspontot, hogy az EU-t lehet azonos mértékben kibõvíteni és elmélyíteni. A jövõ már csak az apró lépésekrõl szólhat. De van egy lehetõség, hogy ezt is meg lehessen akadályozni: ha felveszik Törökországot. A brüsszeli figyelmeztetést lengyelül fogalmazták. De ki állíthatja komolyan a hétvégi színjátékot követõen, hogy a falra írt intést ne lehetne megérteni? Forrás: Keresztes Lajos MNO Méltó még a nevére?méltó még a nevére?a Rádió új vezetése elsõ lépésben megszabadult a magyarul szépen beszélõ, értékes mûsorokat készítõ munkatársaktól, mint például Németh Miklós Attilától, Haeffler Andrástól, Nagy Katalintól, Sediánszki Jánostól. Ne feledjük, kiváló szakemberekrõl volt szó, távozásuk a rádiótól eleve minõségromlást jelentett: mûsorban, hangban egyaránt. A mostani, második, csoportos elbocsátási hullám sem tekinthetõ pénzügyi karcsúsításnak vagy szakmai színvonalemelésnek. Sokkal inkább további tisztogatásnak, a be nem simulók eltávolításának, értékrend váltásnak. Hiszen ha takarékoskodás indokolná az elbocsátásokat, akkor nem lenne ugyanakkor tömeges felvétel. Pedig minden nap újabb és újabb szerkesztõk, mûsorvezetõk és bemondók bukkannak fel. A közös vonás az új hangokban, hogy hamisan szólnak: erõltetve jópofiznak, bakiznak, énekelnek, és többüknek fogalma sincs a legegyszerûbb külföldi szavak kiejtésérõl sem. Úgy tûnik, már nincs szükség mikrofonengedélyre. Szegény Fischer tanár úr valószínûleg forog a sírjában. Az újonnan megjelentek mellett kiemelkedõ szerepet kaptak olyan, korábban egyértelmûen liberális töltetû mûsorok, mint például a Gondolat-jel korábbi vezetõje, Szénási Sándor, aki a PMobil vezetõjével, Schuszter Lóránttal készített interjújában azonnal le is tette a névjegyét. A közszolgálatiságot megszégyenítõ módon, csúsztatások egymás utániságával, saját gyûlölködõ véleményét nem is leplezve próbálta Schuszter Lóránt szájába adni, hogy Olaszliszkán egy szélsõséges, rasszista tömeg hallgatta a PMobil koncertjét. Nem kell rádiós szakembernek, elég csupán józan, objektív hallgatónak lenni ahhoz, hogy feltûnjön az a nyilvánvaló és tudatos érték-változtatás, amelynek a lényege az, hogy a jobboldali riportalanyt szét lehet cincálni, a balliberálisokat meg áhítattal kell hallgatni, és akármilyen képtelenséget állítanak, arra nem illik rákérdezni. Ezen kívül pedig, hogy mindegy mit és hogyan mond a riporter, csak fecsegjen errõl-arról, még akkor is, ha késõbb kiderül, a hír nem volt igaz vagy nem volt egészen korrekt. Éppen úgy, ahogyan a kormány teszi. Ez a Kossuth Rádió új hangja. Az unos-untalan ismételt, idegesítõ reklámszöveg, a Kossuth Rádió a szavak ereje szlogen pedig tartalmatlan, nem mond semmit. Hiszen ennek az új mûsorszerkezetnek és az ezt megjelenítõ új hangoknak nem az ereje, hanem sokkal inkább az erõlködése a feltûnõ: a nagyon mást akarás, aminek az egyedüli közös része a korábbi értékek erõszakos kiirtása, és a neoliberális tónus felhangosítása. Ez az új mûsor egyre inkább hallgathatatlan, az uralkodó politika kiszolgálója. Ha a balliberális hatalom valamit is adna a látszatra, akkor legalább leplezni próbálná ezt a nyilvánvaló hatalomátvételt, ami ebben a nyílt formájában csak újabb bizonyítékát adja a Freedom House legutóbbi jelentésének, amely szerint Magyarországon gyengült a demokrácia. A demokrácia-deficit növekedés egyik nyilvánvaló jele a média nyílt megszállása. Ezt mutatja az is, hogy a Vasárnapi Újság mûsorban megszüntették a betelefonálást: kizárva ezzel a hallgatói vélemény-nyilvánítás lehetõségét. Egyébként sem kíváncsi a Rádió vezetése a hallgatók véleményére. A változásokkal kapcsolatban sem elõzetes, sem utólagos felmérés eddig nem történt. Pedig, ha kíváncsiak lennének a hallgatók véleményére, akkor megtudhatnák, hogy a Kossuth Adó korábbi hallgatóinak többsége, fel van háborodva, és ezért egyre többen fordulnak el tõle. És ezen az sem változtat, hogy az új vezetés egy bántóan neoliberálist, Farkasházyt is eltávolított. Lehet, hogy itt lenne az ideje a névváltoztatásnak is. Igaz, Kossuth liberális politikus volt: de demokratikus nemzeti liberális és nem diktatórikus neoliberális. Dr. Csath Magdolna 8 jó ha figyelünk

9 Az emberi fogyasztásra nem alkalmas demokratúrós receptje Íme a diktatúrósított demokrácia receptje, vagy a demokratúrós, ahogyan a magyar nagymamák neveznék tréfásan, ha meg lehetne érni a tréfás nagymamakort ott, ahol kötelezõ e recept eredménykotyvalékának fogyasztása. E recept az általános és nemzetközi normák ellenére, köz-nemkívánatra készült és jelenleg sokmillió emberi lénnyel etetik, szintén köz-nemkívánatra. Regeneráló értékei egyedül a parasitus marxicus politicus degeneris (röviden bolsevicus ) férgek osztályába tartozó álhumán mutáns szervezõdések és a velük szimbiózisban harácsoló parasitus cionicus neoconis globalis (röviden gerinctelen dögevõk ), szintén álhumán férgek számára adottak; mindenki más számára degeneráló hatású, emberi fogyasztásra nem alkalmas méreg. Tulajdonképpen végzetesen halálos az egész emberi civilizáció számára. Ismertetése csak azért szükséges, hogy közös erõvel bezárjuk azt a globális boszorkánykonyhát, amiben készül a szörnyû végtermék. 1) Végy egy tepsit, azaz egy ún. többpártrendszeri demokráciát, tömd tele a magad által kotyvasztott média-diktatúróval, amíg az úgy meg nem dagad, hogy teljesen kitölti a tepsit. A kiérlelt média-diktatúrót használd fel arra, hogy azon keresztül jól megkevered a szart, és beszélsz annyi zöldséget, amennyi belefér a tepsibe. A lényeg, hogy addig kevered és érleled a tartalmát, amíg az alapanyag hígvelejûvé nem válik és emiatt ki nem csap téged a felszín krémjeként. Ezzel gyakorlatilag elkészítetted a demokratúrós alapjait. Fontos: a rafinált szakács a korábbi diktatúrós-félék által még elo-nem-higult alapanyag esetén és a több sütnivalóval rendelkezõ tepsikben az a la neokon rizsát löki, hogy ki ne lógjon a tepsibõl a cionbolsik szõrös lólába. 2) A rád bízott húsosfazék (gazdaság) legjavát töltsd át saját privát fazekadba és tedd félre. A fazékban a maradékot pedig -együtt minden olyan alapanyaggal amibõl fortyogás lesz (erkölcs, jog, oktatásügy, infrastruktúra stb.) zúzd apróra, tedd a tûzre és pörköld oda. Az oktatásügy odakozmáltatásának külön nagy elõnye, hogy azután nem kell különösebb gondot fordítanod a további agyvelõhigításra, mert mindenki eleve sütnivaló nélkül fogja megenni amit fõztél. Az egészségügy kipárologtatása a tepsibõl meg azért fontos, mert a legköltségkímélõbb módon takarítja meg annak gondját hogy a végén mosogatni kelljen, ugyanis nem marad majd semmi a tepsi alján, amit el kellene a végén mosogatni. (Az okos szakács tudja, hogy a maradékot kivágni a szemétbe nem lehet, mert az nemzetközi hulladék-jogokba ütközik.) 3) Eközben a nemzetközi recept szerint egy turmixgéppel keverd tovább a már jól megkevert szart, paprikázd fel és flambírozd meg (hadd lobbanjon) majd mindezt fogd rá a tepsi szélsõjobb fülére. A borzalmas masszába belegyúrhatod az idõközben feléd repített tojásokat és paradicsomot, a titokban számodra tartogatott kristálycukrot is, és az összes falra hányt borsót, de mindez opcionális. 4) Végül készítsd el a diktatúróst a hagyományos receptek szerint és törj borsot mindenki orra alá, aki ellenáll neked. Mindezt ha két vagy három párt-tányérra elosztod, és alkot(v)ányos szósszal leöntöd, és a tetejére nyomsz egy sólyom-forma bamba marcipánmadarat, az egészet úgy ahogyan van, tálalhatod, és mindenkit megetethetsz vele. A fogyasztóknak jó gyomormosást és sikeres túlélési kapálózást kívánunk az elkészült demokratúróshoz! A szakácsoknak pedig melegen ajánljuk, hogy mielõbb állítsák le a nagyüzemû kotyvasztást és etetetést, mert betelt a törpök nagy tányérkája! (FÚSZ NIM) Az egészségügyi szolgáltatások rendszerének átalakítása tovább mélyíti a válságot jelentette ki Gazsó Ferenc, az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának tiszteletbeli elnöke a Helyi Téma c. lap 20. számában megjelent interjújában. A szociológus professzor a lap szerint kijelentette: Ez nem más, mint egy már megbukott politika folytatása és reformcímkével történõ keresztülerõszakolása a társadalom minden szféráján, nem törõdve a társadalmi ellenállással sem. A kormány olyan piacelvû társadalmat akar kialakítani, amelyben semmilyen területen nincs kibúvó a piacgazdaság logikája alól. Úgy gondolják, ha ez teljes körûvé válik, akkor az állam összezsugorodik, a költségvetés megjavul, a szolidaritás elvet pedig felváltja az öngondoskodás fûzte hozzá. Gazsó professzor megerõsítette azt a tézisét, miszerint Magyar- országon rendszerkorrekcióra, és az újraelosztás teljes újragondolására van szükség. Nem lehet fenntartani azokat az óriási elõnyöket, amelyeket Magyarországon a multinacionális gazdaság élvez. A Számvevõszék vizsgálata szerint ez a gazdaság a magyar költségvetésbõl többet visz ki támogatás formájában, mint amennyit betesz a közösbe. Ez a gyakorlat nem tartható fenn, a közteherviselésbe be kell vonni a multikat is, az állami forrásokat pedig a hazai gazdaság dinamizálására kellene fordítani. Ha ez nem következik be, akkor semmilyen fordulat nem lesz, marad a besült hazai gazdaság, konzerválódik a beszûkült munkaerõpiac szögezte le. GazsóFerencegyetemesésjövedelemarányos közteherviselést sürgetett, síkraszállt a bérfelzárkóztatás mellett, hiszen a hazai munkabér az uniós átlag mindössze 32 százaléka, jóllehet az össztermék az EU átlagának százalékát is eléri. A professzor annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországon demokratikus elituralom alakult ki, a pártok kizárólagos és kirekesztõ hatalom gyakorlása zajlik, a társadalmat lényegében kizárják a társadalomról szóló döntések meghozatalából. Hiába mondja ki az alkotmány, hogy a pártok csak részt vesznek a hatalom gyakorlásában, nem így van, a hatalmat õk bitorolják, de alkalmatlanok a hatalom gyakorlására, nem tudják az országot kormányozni vélekedett. Akiknek változtatni kellene a szisztémán, azok nem akarnak változtatni rajta, akik meg szeretnének változtatni, azoknak nincs elég erejük és érdekérvényesítõ képességük rá fogalmazott. Gazsó Ferenc súlyosnak minõsítette ezt az állapotot, társadalmi közönyrõl beszélt, és megállapította, hogy az elégedetlenség nem megy át kollektív cselekvésbe. Ez az apátia arra utal, hogy a társadalom válságba került vélte a Helyi Témában megjelent nyilatkozatában. Közreadta a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala jó ha figyelünk 9

10 Bolgár György cinikusan is (bal)talpnyaló marad A Népszava lassan már olyan népszerû a nemzeti olvasók körében is, mint az általa megcélzott szocialista-liberális (manapság inkább õs-szocialista) közegben. Ha kellõ nyitottsággal forgatjuk, inkább szórakoztató, mint bosszantó a lapokról sütõ szolgalelkûség. Alant a fõ agit.prop. munkatárs ma hajnali írása. Tolle, lege! Bolgár György: Készüljünk a hatalomátvételre! Mindenki felkészül, visszaszámlálás indul! Csapataink elfoglalták harcálláspontjukat, és már csak a tûzparancsra várnak. Az eddigi elszórt csetepaték, kisebb-nagyobb összetûzések, incidensek ne tévesszenek meg senkit: a nagy hadmûvelet még hátra van. Az õszi hatalomátvételi kísérlet ugyan nem döntötte el az élet-halálharcot, hiszen a nemzetáruló gengszterbanda még mindig kormányon van, de megmutattuk erõnket, új szövetségeseket szereztünk, és minden fronton védekezésbe kényszerítettük az ellenséget. Mivel az önkormányzati választásokon szinte mindenütt irányító pozícióba kerültünk, kipróbálhattuk, mire vagyunk és mire lennénk képesek, tapasztalatokat szerezhettünk arról, hogy az ellenség mennyire gyengült meg, vannak-e még tartalékai. Megkóstoltuk õket minden oldalról, rajtuk ütöttünk, ahol csak lehetett, belemartunk a karjukba, bokájukba, némelyiküknek a torkába is, hogy ijedten meneküljenek. Erõsek vagyunk, miénk a kezdeményezés, a lendület, mögöttünk a nép elkeseredettsége, csalódottsága és a közvélemény-kutatások eredménye, velünk szemben pedig csupán egy ideggyenge pozõr. Aki azonban képtelen felmérni a reális helyzetet, és nem hajlandó beadni a derekát. Hát akkor tûûûz! Fidesz-forgatókönyv, 2007 nyara. De lehetne õsze és tele is, vagy ha addigra nem születik meg a kívánatos eredmény, 2008 eleje. Tavaszi hadjárat és nyári, õszi vagy téli, mindegy, a hadsereget állandó mozgásban és készültségben tartani, a fegyvert zsírozni, az ellenséget folyton lõni és bombázni kell. Egyetlen napnyi szünet is rossz üzenet volna: mintha a vezénylõ tábornok nem hinne már a gyõzelemben, és lélekben föladná a harcot, vagy legalábbis elhalasztaná a döntõ ütközetet 2010-re. Hát nem. Egy ideggyenge hatalombitorló ellen pedig, aki most már az egész országot veszélybe sodorja, nem is szabad letenni a fegyvert. Éppen ellenkezõleg, most kell szuronyt szegezni. Ez a harc lesz nemhogy a végsõ, de a legelsõ, az azonnali, hiszen a haza nem engedheti meg magának, hogy beteg kezekben legyen. Le vele, de rögtön! Ehhez képest minden más jelentéktelen, másod- és harmadlagos pótcselekvés. Most mondják meg, tisztelt polgártársaim, számít az valamit, hogy elõrenyomultunk például színházi fronton? Hogy szép csendben menesztjük a soproni színigazgatót, nagy zajjal a gyõrit, vagy még nagyobb harci zajjal bevisszük az emberünket Szolnokra, és melegítünk már Veszprémben is? Ugyan már! Nem a színházakban fogjuk megnyerni a háborút, ott csak a hadtápszolgálatosoknak adunk némi munkát és munkabért (és persze érzékeltetjük, hogy aki velünk tart, az megkapja megérdemelt jutalmát). Vagy komolyan gondolják, hogy nemzeti zászlók kitûzésével meghódíthatjuk a Mount Everestet és elfoglalhatjuk a Parlamentet? Ugye, nem? Ez nem azt jelenti, hogy nem végez kiváló munkát pártunk alelnöke, a XII. kerület polgármestere, amikor egy társasház-felújításokra adható pénzügyi támogatásra olyan pályázatot írt ki, amelyben ez olvasható: elõnyben részesülnek azok a társasházak, amelyek ( ) vállalják a nemzeti és kerületi zászló kihelyezését 3 éven keresztül folyamatosan. Nagyon helyes, kedves barátaim és harcostársaim: értessük meg az emberekkel, hogy aki nem szégyelli a magyarságát, valamint nem szégyelli, hogy a mi, némi anyagi ellenszolgáltatást is tartalmazó ajánlatunkra fölfedezi magában a 3 évig tartó magyarságot, az elõnyben részesül. Ebbõl is könnyen megérthetõ még a hülyének is, hogy aki magyar, velünk tart. Nem sokan maradnak az ellenség táborában. Az okosok és a hülyék kivéve az ideggyengéket mind velünk vannak. Akadnak persze olyan, mindenkinél mindig mindent jobban tudó okoskodók, akik azt állítják, hogy egy társadalomban a se nem okosok, se nem hülyék vannak a legtöbben, de hogy ne legyen félreértés, nekik is elõre megmondom, hogy mire számíthatnak, ha végre megnyerjük a háborút. Elõször is feltétel nélküli megadást követelünk az ellenségtõl. Másodszor begyûjtjük tõlük a fegyvereket: minden, ami elsülhet (fõleg, ami számunkra rosszul), csak nálunk lehet. Harmadszor olyan, de olyan polgári Magyarországot rittyentünk, hogy fejvesztve fog innen menekülni a mohácsi vészt egykor ránk hozó zsidó királyi kincstárnok, bizonyos Fortunatus Imre (kedves barátom és publicistám szíves és jóízû közlése) minden mai utódja, Fekete Jánostól Surányi Györgyön át a Világbankig, mert mi pontosan olyan kemény legények leszünk, mint Argentína, és odavágunk. Negyedszer szellemi, értelmiségi felsõházat is csinálunk legkedvesebb barátainknak (és kötelezõ olvasmánnyá tesszük a Márciusi Chartát), hogy felülrõl, sûrûn bólogatva hagyják jóvá, amit mi alul, a nép közé vegyülve és mindig csak a nép szolgálatában teszünk. Ötödször: minden hatalom a dolgozó népé, közelebbrõl a nép megválasztott vagy megnépszavazott vagy felszabadító háborúban gyõzedelmes fiaié! Addig is jogos önvédelembõl koncentráljunk az ideggyengékre! Az nem lehet, hogy szeretett hazánkat olyan ember irányítsa, akinek nem pusztán jellemhibái, hanem idegi problémái is vannak. Az nem lehet, hogy olyan ember hozzon döntéseket a sorsunkról, aki mint szolgálatkész, többnevû kabinetfõnökünk mondta ideggyengesége miatt nem tud uralkodni az érzelmein, nem tud parancsolni magának, gondolatainak, cselekedeteinek. Akinek ennek következtében politikája is ideggyenge, és ez a politika az, amelyik egyre inkább legyengíti Magyarországot. Nem tûrhetjük tovább, ebbe belebolondul az ország. E helyrõl követelem tehát, hogy az Országgyûlés rendkívüli ülésszakon váltsa le tisztségérõl a miniszterelnököt. Az eljárás keretében parlamenti vizsgálóbizottságnak kell tisztáznia, hogy az ideggyengeség milyen konkrét tüneteket takar, milyen lelki, fizikai következményekkel jár az egyénre, a kormányra és drága, ámbátor jelenleg sorvadó hazánkra nézve. A vizsgálóbizottságnak elfogultság miatt nem lehetnek kormánypárti tagjai, elnökéül a nemzet orvosát fogom javasolni. Mellesleg a vizitdíjat eltöröljük, és nagylelkûségünk bizonyítékaként az ideggyenge, átmeneti miniszterelnöknek sem kell majd kórházi ápolási díjat fizetnie. Vészhelyzet van, tisztelt hölgyeim és uraim, katonák, magyarok. Olyan nagy a vész, hogy ettõl egy lélegeztetõ gépen tartott, gyenge idegzetû, zavarosan viselkedõ ember csak összeomlani tud. És ezek a nemzetvesztõk még a Lipótot is bezárták. Ezennel ünnepélyesen vállalom, hogy újra kinyitom. Rám még az ideggyengék is számíthatnak. Bolgár György, , nepszava.hu Forrás: barikád.hu 10 jó ha figyelünk

11 Miközben nálunk egy volt KISZ-vezetõ a miniszterelnök és egy egykori karhatalmista pufajkás kitüntetése a vezetõ politikai téma, addig a térség országaiban vagy véget ért, vagy éppen zajlik a valódi rendszerváltozás befejezése. A sort a csehek kezdték, akik már 1993-ban megoldották a gordiuszi csomót, azzal hogy az egykori állampárt vezetõinek megköszönték az eltelt 40 évet és átküldték õket a polgári mindennapokba. Ezzel Prága elérte, hogy egyrészt megszabadult a közéletet bénító történelmi vitáktól, másrészt lehetõséget teremtett egy demokratikus baloldal felépítésére. Most éppen a lengyelek és a szlovákok igyekeznek behozni a lemaradást. A Kaczinski fivérek nemrég fogtak bele abba a hatalmas munkába, amelyet õk maguk Lengyelország kommunistátlanítása néven ismertettek meg a közvéleménnyel. Felállt egy hivatal, amely elkezdte az átvilágításokat, és azt következetesen és könyörtelenül végzi mind a mai napig. Ennek esett áldozatul a napokban Aleksandr Kwasnievski korábbi elnök is. Fontos elem, hogy az intézet a nálunk tabunak számító egyházakat és a sajtót sem kíméli. A szankcionálás sem akármilyen. Aki fennakad a rostán, azt elzárják a diplomácia fontosabb feladatköreitõl, az állami vállalatok irányításától, sõt az iskolák igazgatói posztjaiért is felesleges pályázniuk. Úgy tûnik, Varsóban elszánt a vezetés, amely így véghez viheti a múlt lezárását. nálunk fordítva A lengyel példa Szlovákiában is ragadós lett. Ez azért igen furcsa, mert az ottani kormány nem jobboldali. A kabinet vezetõ erejét képezõ Smer inkább baloldali, szociáldemokrata, egyik fõ koalíciós partnere, Meciar pedig posztkommunista. Szlovákiában tehát a baloldal állt a megújulás élére. Hogy fenti szomszédunknál nemcsak a nálunk olyan jól ismert szemfényvesztés zajlik, az a napokban lett nyilvánvaló. Június 21-én ugyanis nyilvánossá tette teljes levéltári anyagát az interneten böngészõk számára a szlovákiai Nemzeti Emlékezet Intézete. Ezzel a kommunista titkosszolgálat (Stb) közel 3000 tartótisztjének neve került fel a világhálóra. Így mindenkinek lehetõsége nyílik arra, hogy a sk honlapon betekintsen az állambiztonsági szervek azon iratanyagaiba, melyeket az illetékes minisztériumok már eljuttattak az intézetnek. Sem Pozsonyban, sem Varsóban nem vetõdött fel az a típus-érv az ellenoldalról, hogy 17 év után már nem lehet politikai eszközökkel rendezni a szocialista múltat. Mindkét politikai vezetés belátta, hogy az idõ a cseh mintát igazolta, de még nincs minden veszve. A jobb késõn, mint soha és az amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra elvek pedig kijelölik számukra a szükséges utat. Járnak is rajta. Itthon a tavalyi év végén a Jobbik Magyarországért Mozgalom vetett fel hasonlót, amikor népszavaztattak volna az egykori kommunista vezetõk jelenlegi közéleti szerepének korlátozásáról. Azt szerették volna elérni, hogy az MSZMP és a KISZ egykori vezetõi ne vállalhassanak államtitkári vagy annál magasabb köztisztséget. Az OVB rövid egymásutánban háromszor is elutasította a beadványt, amelyen így most az Alkotmánybíróság ül. Idõkorlát híján A magyarországi baloldal eleve elutasít minden, az 1990 elõtti történésekkel kapcsolatosésajelenreisérvényestisztázást.feleslegesnek, lehetetlennek és értelmetlennek tartanának egy varsóihoz hasonló rendezést. Csak hogy a három leggyakoribb ellenérvet említsük. A parlamenti jobboldal pedig éppen az elmaradt átvilágításból fakadó érintettsége miatt langyos lelkesedéssel fogadta a Jobbik felvetését. Úgy tûnik tehát, hogy míg a térség országai képesek lezárni a múltat és kommunistátlanítást hajtanak végre, addig nálunk épp az ellenkezõje zajlik. Kommunistálódunk. A fenti folyamatok talán összefüggnek azzal, hogy az említett országokban óriási fejlõdést produkál a gazdaság, miközben a miénk korszakos mélypontra jutott? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízzuk. Forrás: barikád.hu Hamarosan indul a médiagõzhenger és mindent letarol Emlékezzünk az EU csatlakozás médiatámogatására (3 millió igen), és a december 5-i refrendumra Politológusok, újságírók, médiamunkások tucatjai unos-untalan figyelmeztetik az ellenzéket arra, hogy még mindig nem tettek semmi érdemlegeset a sajtószabadságért. Mindannak ellenére, hogy már a Fidesz kultúrális tagozatán belül is létezik évek óta Médiatagozat: de õk semmit nem csinálnak, mintha aludnának. Nem szólnak, ha ömlik (folyamatosan) a szenny a kereskedelmi tévékbõl, nem szólnak, ha keresztény és magyarellenes megnyilvánulásokat tesznek a gagyiadók, helyettük munkanélküli újságírók, magányos harcosok küldik be az ORTT panaszokat, egymaguk többet tesznek mint az egész Fidesz kultúrális tagozata (nem nehéz túlszárnyalni). Ilyen ellenzéki teljesítmény mellett nem csodálkoznék, ha a népszavazás eredményessége sem hullana a Fidesz ölébe. Pokorni szerint Gyõztünk! De mit gyõztünk le? Kit gyõztünk le? Ne legyen már nevetséges a képviselõ. Most jön csak a nagy menet: Valóság vs. médiaagymosás. A hazugság mûvészei, azaz Gyurcsány személyes barátai, az RTL Klub, a Tv2, Népszabadság, ATV, 168 óra, Magyar Narancs, és a többi lakájsajtó, a bértollnokok megmutatják, miért kell majd NEM-el szavazni ismét. Megmutatták december 5-én, félsikerrel, de megmutatták. Ne legyen senkinek kétsége: Az MSZP ma is stabil 34%-on áll, ezt nemcsak a közvélemény-kutatások igazolják, hanem helyi, idõközi önkormányzati választások is bizonyítják. Gyalázatos kormányzás ellenére ilyen magas támogatottság nagy veszélyt rejt magában. A nép nem tanul, továbbra is bután viselkedik. Az ellenzék talán nem is sejt semmit. De micsoda ellenzék az, amelyik közel 6 éve egy ilyen gyalázatos, magyarellenes, nemzetpusztító hordát nem képes eltávolítani? Ha olyan nagy a Fidesz társadalmi beágyazottsága, miért nem tudták még az ultraliberális kormányzatot eltakarítani a nép segítségével? Nézem a Szonda Ipsos utóbbi felméréseit: 40% bizonytalan. Jó lenne ha a politikai elit ezen elgondolkodna. Javaslom, civilek alapítsák meg a BIZONYTALAN pártot, helybõl 40%-os támogatottsággal indulnának. Az ellenzék pedig kösse fel a gatyáját, ha népszavazást, és az esetleges érvényes és eredményes referendumból fakadóan kormányváltást (hiú remények) szeretnének. Nekem nincsenek hiú reményeim. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezeket törvényes, demokratikus úton el lehet takarítani. Egy többezer éves mondás szerint Malitiis non est indulgendum, azaz Gonoszsággal szemben nem szabad engedékenységet tanúsítani. A babérjain ülõ ellenzék jó lenne, ha ezt megfogadná. A jobboldali szavazótábor pedig ne mindig csak a politikusokra várjon! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló jó ha figyelünk 11

12 avagy a demokrácia minden formai kellékét felhasználó diktatúra Cinikus kezdeményként elkerülhetetlen írni az elévülhetetlen Trójai-falóról, úgy is mint a demokrácia fedõszervérõl lóval összefüggésben ez már blaszfémia, merthogy kik kucorognak benne? A mieink, s ha igen, azok kicsodák? Ha meg nem, valószínûleg nem, akkor pedig tényleg kicsodák? Csak nem azok, akik negyven év után a szocializmus alapjait azért rakták le, mert azok ostobán nehezek voltak, elbírhatatlanok, már a retorika szintjén is? Most ugyanõk az ellenkezõjét építik, egy másik, mára már az egyetlen szuperhatalom hátsójába nyelvgyökig beléomolva, azaz a demokrácia ürügyén ismét maguknak kaparnak, egy még náluknál sokkalta romlottabb és nemzetfölöttien is tõkeerõsebb réteg szálláscsinálóiként. Országveszejtõ mûködésük letagadhatatlan. Erkölcstelenebbek és gátlástalanabbak, mint anno dacumál, a Volksbund volt. És bejuthattak a Parlamentbe, törvényhozóknak. Felettébb érdekes sikertörténet. Az a baloldal, pontosabban ultrabal kisebbség és holdudvara ó mily tartós napfogyatkozás!, amely 1989-re totálkárossá tette az országot, vagyis bevallottan az államcsõdig kormányozta, most is azt teszi, teheti. Eszmei, ideológiai gátak, kényszerek nem befolyásolják, csak a mérhetetlenül kártékony hatalomvágy. Fekete-fehéren kiderül az elmúlt idõk történetébõl: számukra ez az ország nem haza, hanem az ubi bene ibi patria elv alapján csupán gazdasági buli. Ráadásul felelõsség nélküli. Arcizmuk sem rándult, amikor a máig harsányan hangoztatott, úgynevezett szegénypártiságról aki ezt a nemzeti vagyon megdézsmálásából kigazdagodott milliárdosok szájából elhiszi az tényleg szegény: lelki szegény áttértek a kíméletlenül profithajhász multinacionális cégek feltétel nélküli kiszolgálására. A koalíciós kispárt erkölcstelensége még vérlázítóbb. Fügefalevél nélkül tárja elénk szemérmetlenségét, mert elvei már ha voltak, feladásával politikai rimaként hevert be a hatalomba. Azokkal került egy pl atformra, akik képviselõit, megjelenítõit az átkosban üldözték mint ellenállókat, ezért érdekes, hogy a hajdani Beszélõ és a SZETA köré összegyûlt társaság prominens képviselõi mind bekerültek a parlamentbe. Ugyanakkor a nemzeti elkötelezettségû ellenállás, merthogy ilyen is volt, képviselõi nemigen. Az elõzõ csoportosulás tagjai valamit sejtettek, vagy valamit súgtak nekik a nyolcvanas évek közepén. Õk már tudták, hogy mire bátrak. S lám, beteljesült. És õk hálából, identitáshiányuk szülte kényszerekbõl azóta is ádáz harcot folytatnak a nemzeti önérzet õrzõi, erõsítõi ellen. Nagy garral kirekesztenek, gettóba zárnak, úgy viselkednek, nyilatkozgatnak külföldön, mintha nemzeti mûvészet, a magyarság sorskérdéseit mert azok, minden ellenkezõ híresztelés ellenére, bizony vannak magukénak valló mûvészek sose tevékenykedtek volna Magyarországon. Tehetik mindezt kormányzati, tehát intézményesített segédlettel. Noha mindenki tudja, az úgynevezett rendszervá ltást megelõzõen volt egy nagyon is aktív, a magyarság szuverenitásáért elszántan kiálló, nemzeti vonalat képviselõ erõ, amely legalább annyira hatékonyan és mélyen részt vett a változások elõkészítésében, mint a fent említett kemény mag. Ám, ki tudja miért, illetve mára nagyon is tudható, az utóbbiak kaptak prioritást, és ez ennek a harmadik évezredi demokráciának egyik legnagyobb bûne. Félek, jóvátehetetlen, mert 1990-ben az alapok, amelyek a magyarság jövõjét lettek hivatottak megtartani, elbírni, rosszak, silányak voltak nem fogják kiállani a történelmi idõ próbáját. Fõként egy olyan nemzet esetében, amelybõl kiirtották az életösztönt, az önvédelmi reflexeket, amelynek értelmisége ennyire vacak módon megosztott, s amely írástudó réteg nemzedékeken át ilyen ostobán képes volt feladni nemzet meg-, illetve fenntartó pozícióit; ennyire kihátrált a saját történelmébõl, s ha mindez így marad, nem lesz képes visszatalálni, és valami örökre elvész. Például a magyarság. A veszély fennáll, és nem csupán elméleti szinten. Ehhez képest a Herder-féle vagy akár a Vörösmarty által megidézett nemzethalál-vízió egyáltalán nem fantazmagória, túlzás. Pedig akkor, az õ idejükben még nem volt trianoni diktátum sõt, Magyarország európai középhatalmi pozíciója a levert szabadságharc és Arad szörnyûsége után sem rendült meg, erõszakos asszimilálás, hat és félmillió lehetséges lélek ab ovo abortálása. Sem gulág, Recsk, kitelepítés, vérbosszú, egyházüldözés, kíméletlen és hosszan tartó politikai diszkrimináció. Magam 1946-ban születtem, két évvel a kíméletlen ultrabal kommunista hatalomátvétel elõtt, de mindmáig nem tudom, melyek azok a meghatározó, a mai napig felemlegetett baloldali értékek. A proletárdiktatúra alatt, az orosz tankok árnyékában néhány száz léggyökerû ember tartotta rettegésben a magyarság nagy tömegeit, dúlta fel a magyar közigazgatást, bevezette az ateizmust, s ahol csak lehetett, az orosz mintát, amely végül is csa k megbukott. Ám az elmúlt negyven év is kevés volt arra, hogy valaki megkérdezze, mik is voltak az úgynevezett baloldali értékek, amelyek birtoklása megtámogathatja, úgy is mint történelmi gyakorlat, a baloldal nevében fellépõket, akik most éppen a multinacionális kapitalista vállalatok kiszolgálói. Szegénypártiságból elégtelen. Festik magukat. A mostani jogfolytonosok szociáldemokratának hirdetik magukat, mit sem törõdve azzal, hogy elõdeik a szocdem pártot mint a társadalmi igazságosságot hitele- 12 jó ha figyelünk

13 sen képviselõ, a valóságos baloldaliságot megtestesítõ, a munkástömegekre nagy hatást gyakorló alakulatot kiiktatták, erõszakosan beolvasztották az MKP-ba. Vagyis Szakasits és Marosán árulásának felhasználásával kiirtották úgyis mint potenciális konkurenciát az igazi szocdem pártot, operettszervezetekké züllesztették a szakszervezeteket. A védernyõ megszûntetve, a parasztság kiszolgáltatva, a történelmi középosztály likvidálva. Én egyetlen baloldali értékre emlékszem, a zt is könyvekbõl tanultuk, hogy Kun Béláék alatt ingyen lehetett a Margitszigetre kirándulni. Ennél többet nemigen tud felmutatni senki. Illetve csak az, aki vöröskatona volt, partizán vagy üldözött zsidó; ezek jóvátételt, emlékmûvet, jelet kaptak. A gulágosok, Don-kanyarosok, recskiek, hortobágyi kitelepítettek, elitéltek, 56-osok mindmáig valójában semmit sem. Mindebbõl következik a kérdés: hogyan lehet valóban a magyarság kétpólusú, hogyan oszthatják jobb- és baloldalra, sõt, még szélsõjobbra is, mint Grósz Károly tette, mely utóbbi frazeológiát majd késõbb Antall is használja. Öngyilkos módon, és a 90-es évek viszonyai közt hamisan is. Miért? Mert a magyarságot negyven éven át mesterségesen és mindenféle gazdasági manipulációval lekésették a saját történelmérõl. Akkor hogyan lehetett, lehet az ebbõl a késedelembõl fakadó jogos radikalizmusát, életösztönét negyven év ultrabalos diktatúra után, arról elfeledkezve, nacionalizmusnak, sz élsõjobboldalinak, antiszemitizmusnak minõsíteni s ezáltal erkölcsi rádiuszát az országra uszuló liberális sajtón át a minimumra csökkenteni? Kikafelelõsekezért?Vagykapnakjópontot, de kiktõl? Mi folyik itt a magyar nép kirekesztésével mindmáig büntetlenül? És ami a legfontosabb: mit kapnak mindezért cserébe? Erkölcsi megigazulást, megerõsödött hovatartozás-érzést, köldökzsinór megerõsítést? Nem. Pusztán pénzt. Soros óta különösen. Egyre nehezebben tudnak az erkölcsi, anyagi zsaroláshoz eszmei alapot teremteni. Valószínû, a világ minden más pontján ez lejárt, pestiesen szólva: kifújt. Csak itt, a Kárpát-medence zugában nem, ahol az írástudók egy csökött erkölcsiségû része még hajlandó részt vállalni a magyarság kollektív bûnösségének hirdetésében. Ezek jó része már Németországból, az Endlösung kitalálóinak hazájából üzen, fenyeget, és minden politikai befolyását latba veti, vetette, hogy felmutassa bûnbakságunk a zsidókérdés kapcsán, és hogy a benesi vádpontok is érvényben maradjanak. Úgy vélem, Magyarországot zsarolták, zsarolják és zsarolni fogják, mindaddig, amíg meg nem igazul. Amíg a saját értelmiségének eltévelyedõ, nemzeti identitását föladó része meg nem leli jobbik, romlatlanabb énjét, észhez nem tér, be nem látja, hogy talmi célokért rövid távra alkalmazzák. Csak addig, mert más értelemben valóban érdektelen, a mór meg tette kötelességét, a mór mehet. Abból a pénzbõl, amit most kaptak ezek a fiúk, az unokáik sem fognak látni semmit. Kezdhetik elölrõl, mert egyetemes európai író ezen az áron nem válik egyikõjükbõl sem, de már magyar se. A bûneik viszont elévülhetetlenek. Az Aczél György fémjelezte három T bevezetése és gyakorlása az 1956 utáni munkáshatalom terméke volt. A szellemi élet képviselõinek kategorizálását jelentette, megszûrését a másként gondolkodók akkoriban ez a szó más tartalmat hordozott ellehetetlenítését. Tiltjuk, tûrjük, támogatjuk. Magáért beszél, majd a nyolcvanas évek derekától egyre jobban kirajzolódik egy újhitû kritikusi réteg jelenléte, amely már valami tudás birtokában elkezdi Európa felé kiépíteni azt a néhány emberbõl álló irodalmi elitet, amelyet aztán a magyarság nevében, nem egészen magyar attitûddel futtatnak odakint. Ezek mûveikben, habitusukban nemigen vállaltak közösséget a magyarság meghatározó történelmi problémáival nemigen képviselték azt, viszont kártékony nyegleséggel, félrevezetõen kialakítottak a magyarságról egy hamis, vállalhatatlan képet, imidzset, amelynek alig van köze a magyarsághoz. Mindez a mai napig tart, a rend szerváltás után. Ennyiben hagyni ezt, öngyilkosság. Mégis, hogy ez így történhetett, pontosabban, hogy maradhatott, azért az elsõ magyar köztársasági kormány szintén felelõs. Mindazért, ami a festett díszletek mögött folyt, folyhatott, miközben a magyar nép, mint minden hosszútávon elnyomott népesség, örvendett az orosz csapatok kivonulásán, azt hitte ez a szabadság ideje. Akkor még nem fogta föl, inkább a mákonyé. És míg tartott az eufória, az 56-os jelmondat: ruszkik haza reinkarnációja, a kulisszák mögött, a mélyben ugyan zsarolás hatására, eldöntetett: egy percig sem leszünk szuverének, se gazdaságilag, se szellemiségünkben. Átlobbiztak minket az amerikai tõkeérdekeltségû világba, megvoltak hozzá a megfelelõ emberek, merthogy nem néztek a körmükre. Átmenthették magukat, iszonyatos nemzetellenes bûnök elkövetésével, korrupciós privatizációval a hátuk mögött mindent megtehettek, Antall kormánya hagyta, hogy az elõzõ rezsimek dúvadjai szabadon csörtessenek a vetésben. Utóbb kiderült: nem igaz, hogy csak a karvalytõkét lehetett választani. Például Japán is, természetesen a maga tõkekiviteli érdekeit szem elõtt tartva, de jóval elõnyösebb feltételekkel szívesen kihúzta volna az országot a kátyúból, amelybe Antallékat az amerikai modell uzsorásai belekényszerítették. Milyen rendszerváltás az, ahol a volt kommunista párttitkár elvtársak a nemzeti vagyon felett mint gyárigazgató urak diszponálhattak? Eközben a médiavilágában is megtörtént a teljes monopolizálás. A jelentõs, nagy hatósugarú médiumok kilencvenöt százaléka a liberális érdekrendszerek totális kiszolgálója lett, és mind a mai napig cudarul bánik mindazzal, ami nemzeti. Legyen az szellemi vagy gazdasági kezdeményezés. Abszurdum, ám az elsõ kormányzat, ahogy magát nevezte kamikaze kormányzat, mindezt eltûrte, sõt. Már az sem igaz, bár eleve meghirdette bénaságát, hogy azzá kellett váljék. Nem követett el annak érdekébe n semmit vagy csak igen keveset, hogy ez a helyzet ne csõdtömeggé alakuljon. Nem mert és nem is akart olyanokat megszólítani, legyenek azok gazdasági vagy értelmiségi szakemberek, akik a magyarság valóságos érdekeit nemcsak, hogy megértik, látják, de hitelesen, erkölcsi súllyal képviselni is képesek. Nem tehette, mert éppen az általa elburjánozni engedett, globalista, másságsúlykoló, balliberális, antiszemitázó, nacionalizmusozó médiatúlsúly rögvest hisztériában tört ki, föluszult, gyomorforgató stílusban mozgósítva Európa hasonszõrûit. Ráadásul, és ez politikai baklövésnek bizonyult, máig nyögjük, hogy Antall elfogadta, pontosabban újra használatossá tette a szélsõjobb fogalmát, gondolván, tán így könnyebb kormányozni és elhatárolódni attól, ami egyszerûen csak történelmi szükségszerûség keltette radikalizmus. Így aztán egy magyar vállalkozáshoz éppen csak a magyar nemzeti elkötelezettségû értelmiséget nem tudta hatékonyan megszólítani, bevonni az építõ munkába. Mert minden okos, jogos tán éppen azért nemzeti törekvést, elgondolást, kritikát szélsõjobboldali megnyilvánulásnak minõsíthetett a hangadó sajtó. És ez képtelenség! Egy olyan országban kivált, ahol 47-tõl 1989-ig baloldali terror mûködött! Miért nem attól féltek, félnek, hogy visszajön? Meglehet, mert lényegét tekintve el se ment? Ez a szerencsétlen, és tegyük hozzá, évtizedek óta már történelmietlen frazeológia csupán a Grósz Károly-féle orcátlanságot erõsítette, súlykolta tovább, aki a sportcsarnoki beszédében a fehér terror rémképével fenyegetett, nagyvonalúan elfeledkezve a vörös terror több mint negyven éven át tartó, nemzetpusztító mûködésérõl. A csapdát az Orbán-kormány is megörökölte. A nemzeti értelmiséget nem hozta helyzetbe. Sõt, mint utóbb kiderült, halva született ötletnek bizonyult az úgynevezett baloldali merthogy szerintük jobboldali nincs, amit feltételezni is politikai bornírtság volt, a Kádárék alatt kompromittálódott zsurnaliszták, médiaszemélyiségek anyagi-erkölcsi megnyerése, pozícióban hagyása. Az elsõ adandó alkalommal árulókká váltak, s ez visszaütött. Nem elõször, és félek, nem is utoljára. Ám tagadhatatlan, történt valami, ami valóban túllépett az antalli gesztuson, nevezetesen, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Kapott is érte a fejére, ami egy Trianon-trancsírozta jó ha figyelünk 13

14 országban ezt a békét a világ is elismerten igazságtalannak tartotta, Mitterand elnök bocsánatot is kért érte elképesztõ és megengedhetetlen, ám gyáván-ócskán behúzták a nyakukat, mint mostanában is annyiszor. Arról nem is beszélve, hogy mindeközben a történelem kerekét makacsul visszaforgatva kényszerítve? Antallék még újra is szentesítették, például az ukrán szerzõdéssel, ezt a Trianont, miközben szétesett már a FÁK, Csehszlovákia és a Tito-féle Jugoszlávia. Orbánék, egy új típusú nemzetiségpolitikát hirdettek meg a kettõs állampolgárság, Erdélyben az autonómia felkarolásával. Ezért teljeséggel érthetetlen a feltétel nélküli szavazásuk Románia EU-felvételével kapcsolatban. Ennyire idealisták, politikailag naivak nem lehetnek. Úgy tûnik, december 5-ébõl sem tanultak. Mégis, mit gondolnak, kikkel állnak szemben? Természetesen alaptendenciákról beszélek, nem a különbözõ kormányok mûködésének elemzése a feladatom, hanem a figyelem felhívása a tanulságok levonására. Mert kétségtelen, a Széchenyi-tervet, az ifjúsággal és a családokkal kapcsolatos intézkedést az idõ nagypolitikailag is igazolta, értékadó módon felmutatva, hogy így is lehet, lehetne. De kivel, kikkel? Ezzel az értelmiséggel? Örökké hátráló, meghunyászkodó kritikusi gárdával tisztelet a kevés kivételnek, amely hagyta magát elnyomni, legyûrni, és nem tudta, akarta európai érvényességgel felmutatni a magyar értékeket? Mindig csak utána kullogott valaminek, valakiknek, akik egészen más képet festettek a magyarságról, melyhez írásaikból kiderül, de szóbeli vallomásaikból is alig volt, van, lesz közük. Micsoda rettenetes és megalázó másodhegedûsség! Aczél termését Soros takarította be, pontosabban: teljesítette ki. Nem csupán azzal a primitív érvényességgel, hogy megosztotta az értelmiséget, amely 1956-ig, sõt 1989-ig, az állítólagos hogyan továbbig az alapkérdésekben viszonylag egységes volt, és tudta hol a helye. Most egy részük módosított ezen, jelezve, ott a helye, ahol a haszna, s ez a rosszul értelmezett globalizáció szolgálata. Nyersen arról van szó, hogy Sorosék ezeknek adták a pénzt, ami mellé igen silány vitamintartalmú ideológiát voltak csak képesek felszolgálni. A maradék nemzeti õrülteknek a nemzeti jussból maradt az egzisztenciális szegénység és a több mint ezer éves gazdag eszme, melynek szolgálata iszonyatos velõfacsarással, önellehetetlenítéssel, hogy ne mondjam, afféle mártíromsággal jár. Még most is vagy most igazán?, a harmadik évezred hajnalán, mely hajnal, a jelek szerint, a magyarság zömémek maga a sötét éjfél. Némely rossz nosztalgikusokban ennél már hogy kimentek a tankok, bejöttek a bankok, de még milyen bankok! az állapo tnál maga az Auróra is jobb volt, ha az aura nem is. Bár Churchilltõl tudjuk, a legjobb diktatúránál még a legrosszabb demokrácia is jobb. Ennél már csak egy rosszabb van, amirõl ama miniszterelnöknek, aki anno dacumál a béketárgyalásokon Teleki gróf miniszterelnök úrnak külön széket akart volna biztosítani ez valahogy elmaradt, fogalma sem lehetett. Már csak neveltetése okán sem tudhatta, hogy a demokrácia minden formai kellékét felhasználó diktatúra ez van ma Magyarországon nagyságrendekkel rosszabb, minden elképzelhetõ rossznál. Mert ez a nemzeti távlattalanság hosszú-hosszú évtizedekre bebetonozó melegágya. Akár a kommunizmus alatt, nemzedékek sorát, vagyis az alkotó, nemzetépítõ energiát fecsérli el, sõt, ami ennél tragikusabb, rekeszti ki az ország és a saját sorsának alakításából. És itt térek vissza Aczélékhoz, akik egy ismert történelmi szakaszban erre esett például az illyési magatartás támadása el akarták hitetni a nemzettel és a világg al, hogy nálunk most már kialakult egy történelmi távlatokban gondolkodni tudó, a szuverén magyarságot, valóságos magyar érdekeket képviselõ politikusi gárda, amely elvégzi mindazon teendõket sorskérdéseink megoldásával kapcsolatban, amely kérdések megválaszolása például a magyar irodalom több mint nyolc évszázados fõsodrának közremûködése nélkül elképzelhetetlen volt. Ki akarták iktatni, ebbe nyilván 56 tapasztalatai is belejátszottak, a gyökereiket vállaló, nyelvüket magas szinten mûvelõ, szétszakíttatásunkkal és a hamis proletár nemzetköziséggel egyet nem értõ Írástudókat. Mint köztudomású, Kádárék alatt nem nõtt fel ilyen politikusi gárda. Ám azok, akik mégis kimagaslottak egy fejjel e cselédi masszából, akik megigazulva igyekeztek egy megszállt országban színén ülni meg a tigrist, nos azokat kigolyózták, ellehetetlenítették. Vagyis a történelmi, politikai helyzet bebizonyította: nemzeti gondolkodású értelmiség nélkül Magyar országon soha nem lesz kibontakozás, mind gazdasági, mind erkölcsi létünket tekintve ebek harmincadjára kerülünk. De talán már nem is mi vagyunk a cél, hanem az unokáink vagy azok a meg nem születettek, akik ha világra jönnének, rögvest másfél millió forint adósságterhet örökölnének. Ahogy elnézem a dolgokat, félek, hogy tartást, okos, de szívós ellenállást vagy legalább az arra való hajlamot nemigen. De ebben megbocsáthatatlanul vétkes az a rendszerváltás, amely így vagy úgy, erre hivatkozással vagy éppen nem hivatkozással lehetõvé tette, akár a Soros nevével jellemezhetõ tõkekarakter dúvadkodását a magyar szellemi életben. Hozzájárult kizárólagosságához, ezzel szentesítve a megosztást, a nemzeti oldal végletes és készakart elszegényesítését. Minden, mondjuk úgy, nemzetidegen, globális érték, természetellenes másság felértékelését, azaz a nemzeti megtartó gondolat elsorvasztását, amely napjainkban is javában tart. Az új idõszámítás végképp lejárt, legalábbis a kiagyalók szerint, az az idõ, amely Magyarországon a magyarság érdekeit szem elõtt tartó erkölcs nevében befolyásolhatta mind az országlakosok, mind a politikusok lelkiismeretét, gondolkodásmódját. A hatalom a feje tetejére állhatott, a Dõlt vitorla írója által megfogalmazott szekérelmélet, az értelmiség mint negyedik kerék szerepérõl több mint igaz volt: az egyetlen racionalitás a túlélés érdekében. Ehhez az õsi hatalmi ághoz nyúltak hozzá azzal, hogy kilóra megvették, tehették, az értelmiség egy részét, ám a politikusi gárda, az úgynevezett politikai elit meggyõzõdését, kvalitásait tekintve nemigen változott az átkosbeli színvonalhoz képest. A legvidámabb barakk mostanra végleg elszomorodott. A tévéközvetítésekbõl is látható, de mindennapi tapasztalataink kivált meggyõznek arról, hogy ezek zöme valóban megélhetési politikus. Mûködésük számomra visszataszítóbb, mint a megélhetési bûnözõké. De most már, az elmúlt évek eredményeként, semmivé lett, pontosabb an megalázó módon leértékelõdött a mûvelt, az e mai korcsmán átlátó, már a nyelve miatt is nemzeti elkötelezettségû értelmiség ellenõrzõ, meghatározó, akár felelõsségébresztõ szerepe, de úgy is mint új politikai gondolatok, megközelítések ihletõje. S ebben a polgári kormányok legalább annyira bûnösek. Kispados, nem engedik pályára, vagy ha igen, csak labda nélkül ütögethet, mint ama híres Antonioni-filmben; nincs megszólítva az értelmiség azon része, amely egy öngyilkos, tehát ez esetben történelmileg is buta koncepció érvényesülését megakadályozhatná. Körülöttünk mindenki ébred, megvilágosul, rájön erre a kizárólag a nemzetek fölötti nagytõke érdekeit szolgáló világszélhámosságra. Különösen kis lélekszámú nemzetek mûvészei nem tûrhetik sunyin, tunyán és bénán népük beleporladását, porlasztását a semmibe. Mert éppen ezek a kishazák adnak értelmet, tartalmat a horror vacuinak. Némi túlzással, a Teremtésnek, a Teremtés sokszínûségének, a változatosságnak, amely, mint tudjuk egy elõttünk kihalt nép, a latinok jóvoltából, gyönyörködtet. Bár nem ártana, akár az õ példájuk okán, hogy el is gondolkodtatna. S ha már a Teremtésnél, a Nagyisten szándékánál tartunk, végül is tudomásul kell, kellene vennünk, az erkölcsi kötelezettséggel járó tényt szerintem vallási meggondolásoktól függetlenül, hogy mégiscsak Mária országa vagyunk, amelyben megengedhetetlen, egyebek mellett, hogy a kereszténység 14 jó ha figyelünk

15 Azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy Angela Merkel és az uniós vezetõk miként értékelik a csúcson elért megállapodást, ugyanis tõlük saját teljesítményük iránt elvárható a hurráoptimizmus. E kincstári derûlátásra mindenesetre jellemzõ, hogy a múlt héten Benita Ferrero- Waldner külügyi biztos egy szûk körû összejövetelen a Financial Times Deutschland újságírójának az uniós bénultságot firtató érdeklõdésére félig tréfásan azzal kérdezett vissza, hogy nem is érti, milyen bénultságról beszélnek akkor, amikor az EU mûködik. Abban persze a szombat hajnalban véget ért csúcs után már mindenki egyetért, hogy az unió történetének legnagyobb zsákutcájába került, és onnan akár végzetesen súlyos sebekkel is kikerülhetett volna, ha nem sikerül kompromisszumokat elérni. Egyetlen példa arra, hogy az idegek mennyire pattanásig feszültek a csütörtökön megkezdett csúcstalálkozó idején: a máskor mindig a szenvtelen bürokrata képében fellépõ José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a BBC Világszolgálatában feldúlt arccal két alkalommal is szinte kiabálva kérdezte, hogy a britek miként merészelik kormányuk azon indítványát bírálni, amiért az uniós szerzõdést (így hívják immár az alkotmánytervezetet) a parlamenttel akarja ratifikáltatni, nem pedig népszavazással, vagyis, mint a bírálók kifogásolták, a hátsó kapun át elfogadtatni? Hogy mondhatja a világ legrégibb parlamenti demokráciájában valaki, hogy a Westminster hátsó kapu? méltatlankodott Barroso, aki tegnap hatalmas megkönnyebbüléssel fejezte ki örömét a Bild címû német lapnak az egyezségek fölött, amely magában foglalja a teljes állásban foglalkoztatott uniós elnököt, a külügyminisztert, a felállítandó diplomáciai szolgálatot, az áramvonalasított Európai Bizottságot és a minõsítettebb többségi szavazást. Miközben a hivatalosságok a meghosszabbított csúcson elérteket méltatják, a nem hivatalos nyilvánosság már szinte annyi képet mutat, mint ahány az értékelõ. Szerény gyõzelem így ismerteti a vezetõ francia lap, a Le Monde a Brüsszelben elért eredményeket, míg az angolszász sajtó nagy része megrökönyödését fejezte ki, amiért Nicolas Sarkozy francia elnök súlyos csapást mért az EU liberális kereskedelempolitikájára, vagyis a szabad verseny dogmájára. Sarkozynek ugyanis sikerült kivetetnie a szerzõdésbõl a torzításmentes verseny kifejezést, és ezzel, panaszkodik a globális, neoliberális Financial Times, a nemzeti ipar védelme és maga a védelem szó a kereskedelemben nem tabu többé. A brit konzervatív ellenzék pedig azonnal nekiment a szerdán leköszönõ Tony Blairnek, mert az kiárusította Nagy-Britanniát azzal, hogy a miniszterelnöknek nem sikerült jogilag kötelezõ módon kivennie a brit külpolitikát az uniós szerzõdésbõl, mert a kivétel csupán szándéknak érthetõ. Blair szerint azonban nemcsak hazája külpolitikájának önállóságát védte meg, de ugyanez történt a védelmi politika, a büntetõjog, a szociális és adózáspolitika terén is. Az ellenzék nem hisz Blair értelmezésének, és máris követeli, hogy népszavazással hagyják jóvá a szerzõdést. Újabb bukás a levegõben? A saját nemzeti érdekeiket foggal-körömmel védõ lengyelek szintén elégedettek, hiszen 2017-ig késleltették az európai tanácsi képviseleteik számának megkurtítását. Hogy addig mi lesz a szerzõdés sorsa, azt a Visztula és a Szajna között nem sokan tudnák ma megjósolni. Gyurcsány Ferenc szintén optimistán nyilatkozott, amiért az új szerzõdés már elismeri a kisebbségi, s ezen belül a nemzeti kisebbségi jogokat. Hogy ez az új szöveg miként védi meg Malina Hedviget és a határon túl a kétnyelvûség jogát, arról viszont vannak sejtéseink. Forrás: Lovas István MNO MSZP: TÖNKRETESSZÜK AZT A FALUT, MELY ÁTVESZI AZ ÁRPÁD-SÁVOS ZÁSZLÓT A cigányok szervezett szavaztatásával megválasztásra került Gúr Nándor szocionista képviselõ megfenyegette borsodi választókerületének falvait: amelyik település átveszi a Jobbik által felajánlott, Árpád-házi zászlót, az megnézheti magát. Három falu visszariadni látszik (Részletek a 28. oldalon) védelme elmarasztaló billognak minõsülhessen. Ez abszurdum. Ne szépítsük: most itt tartunk. Itt megrekedtünk, veszteglünk. Halálos csapda. Az új ezredév hajnalán minõ köpönyegben folyik gazdasági-politikai háború? És megint éppen ellenünk? Igen. Ráadásul egyoldalú és galád. Galádságában nekem a több, mint nyolcvan éve tartó folyamatos Trianont idézi. És álnok, mert e békesség álarcában folytatott háború hadüzenet nélküli. Persze, üzenet van, de az nem a Jó Hír. Nem evangélium. Itt, és meggyõzõdésem, hogy már csak itt, valakik valamiért az új idõ és lélektani idõszámítás Krisztus által meghirdetett, az emberibb embert az Isten halálát kijelentõ Nietzsche értelmezésében is akár méltón képviselõ új erkölcsi igényt, elvárást akarják semmissé tenni. Sajnos nem valami megkövesedett ortodoxia, bár az is meghatározóan presszionál, hanem az uzsoraprofit nevében. Szolgái újratermeléséért ez túl nagy ár. A Mediciek nem, de ezek a szocialista-kapitalista parvenük már herék. Hozzájuk képest becsületesebb, sõt eszmei értelemben haladóbb is volt az a rõfös például, aki a múlt századelõn cipõfûzõvel kereskedett. Bár milliárdossá vált, mégis megmaradt fájóan emberi közelségben, hiszen mind a mai napig általános és betartandó törvény, hogy a börtönökben a nadrágszíj mellett amelynek rendszeres szûkítése a szociálisan érzékeny kormány gazdasági irányvonala nálunk, és nem mondhatom, hogy derék dolog a cipõfûzõt is elveszik. Mint az önrendelkezés, ilyen értelemben a szabadság utols ó lehetõségét minden lábbal bíró emberfiától. A szárnyakról most ne beszéljünk, a társadalmak nem erre vannak berendezkedve. De még a mitikus állatokéi sem. Szegény Pegazus. Nem lehetetlen, az eke elõtt könnyebb. Fõként, ha marad magyar föld. Hamlet óta tudom, Dániában marad. Van is világirodalma. De nem akarok silány mód játszódni, sem norvég vagy svéd megszállásról konverzálni. Amennyiben a Hamlet legalábbis egyik olvasatában a szellemi autonómia megszólaltatója, szemben a teátrálisan feltartott koponyával, és ilyenkor az emberszabású majmok kíméljenek, bocs, Darwin, akkor persze, mindez töredék. Sõt, azt is tudom, perzsaszõnyeget örököltünk, mert Pilinszkynek mélységesen igaza van abban, hogy a történelem átvérzõ szövet. (Mindeközben az egészségügy rendeletlenül tovább rothad.) Tudom, hogy minden Egész eltörött. Ez is töredék. De nem aranykori... Forrás: Döbrentei Kornél jó ha figyelünk 15

16 avagy Hogyan nyúljunk át népek feje felett? A magyar médiában már a csapból is a megvert oknyomozó újságírónõ ügye folyik. Természetesen ahogyan az lenni szokott, azonnal megindult az összeesküvés-elméletek gyártása is. A jó nép számára most is szórtak egy kis üveggyöngyöt, hadd szórakozzon vele, az igazi lényeges dolgok most is a felszín alatt, a háttérben meghúzódva zajlanak. Mielõtt még valaki félreértené, magam is azon a véleményen vagyok, hogy az oknyomozó újságírónõnek a hollywoodi eksönmúvik gyakorlatába illõ megfélemlítése kiállítja rólunk a szegénységi bizonyítványt, egyszersmind azt is megmutatja, hogy ebben a csodálatos Európa-házban darab idõ óta, miért nem engednek bennünket a szalon vagy a tisztaszoba közelébe, miért csak a cselédlépcsõ és a mosókonyha között sertepertélhetünk. És még valamit! A helyben hagyott zsurnaliszta hölgy tett egy nagyon lényeges kijelentést, nevezetesen azt, hogy köszöni szépen, de nem kér a pártok álszent szolidaritásából! A politikai alakulatok lesznek szívesek távol maradni na ez az igazi népi naivitás!, nem meglovagolni személyes balsorsát, élõsködjenek valaki máson! Nem szó szerint idéztem, de a lényege körülbelül ez volt. E kijelentés hallatán nekem az jutott eszembe, hogy bizonyos események egymásutánisága valahogy azt az érzetet kelti az emberben, hogy a politikum tagjai párthovatartozástól függetlenül mintha szüntelenül azon munkálkodnának, hogy a népbe belesulykolják, változások, vagy egyáltalán bármi ebben a nyüves, tetves, vagy éppen qrva országban (mûminiszterelnöki szóhasználat!), csak és kizárólag a pártokkal érhetõk el. Pártok nélkül itten kérem szépen mozdulni sem lehet! Lásd példának okáért, a népszavazást. A FIDESZ elintézte az embereknek. ( Gyõztünk, papírunk is van róla! ) De ugyanez áll a másik oldalra is, az MSZP-SZDSZ tandem az emberek megkérdezése nélkül megadja a népnek azt, ami szerintük jó, nevezetesen a több biztosítós egészségügyet. Hogy mit akar a nép? A kutyát nem érdekli, sõt! A regnáló hatalom a mûminiszterelnök vezetésével ezúttal is, nyíltan nekimegy a társadalomnak, nehogy az véletlenül is hallathassa a hangját. Mintha ebben az országban kizárólag a gigászok csatája, a két nagy párt körül forogna minden. Csak az számítana, más minden nagyívben és magasról le van szarva. Most jut eszembe, hogy tulajdonképpen rosszul fogalmaztam, magam is a média manipulációjának áldozatává váltam, hiszen az MSZP támogatottsága szinte már soha nem látott mélységet ért el, és ha jobban belegondolok a legnagyobb ellenzéki pártnak is maximum pár tízezres tagsága lehet, én meg itt gigászok csatájáról hablatyolok össze meg vissza. Egy látható, pontosabban nem látható kisebbség rátelepedve a többségre a média segítségével elhiteti velünk, hogy õk a többség. Miközben a valóságban azok vannak többségben, akik egy új, harmadik erõ megjelenésére várnak a politikai hadszíntéren. Mégis, ma a pártok által diktált pitiáner csatározások azok, melyek kitöltik mindennapjainkat, a szolgalelkû média pedig nem enged nagyobb rálátást a tágabb összefüggésekre. Pártok nélkül itten kérem szépen mozdulni sem lehet! Nem lehet, hiszen jelen helyzetben pártok ülnek a törvényhozás házában, nekik vannak eszközeik gondolok itt elsõsorban a média eszközeire, hogy befolyásolják, manipulálják a széles közvéleményt. Amiért ez az egész szöget ütött a fejemben az volt, hogy a megvert újságírónõ a politikum által kifejezett szolidaritást azonnal elhárította magától, a szakma, a kollégák kiállását viszont köszönettel fogadta. Ennek kapcsán el kell gondolkodnunk néhány dolgon. Az persze természetes, hogy egy adott szakma, vagy hivatás képviselõi kiállnak egymásért, vagy egy bajba jutott társukért. Láttunk már ilyent máskor is, gondoljunk csak a taxisokra, vagy a tûzoltókra. Azonban most történt valami egészen más is! Az azonnali hárítás a politikum felé, ami jelzésértékû! Miért fontos ez? Meggyõzõdésem, hogy az abbéli erõfeszítések, hogy ezt a fajta pártokráciát, pártok által levezényelt egy gyökerû demokratúrát (demokratikusnak látszó több párt rendszer keretei között mûködtetett oligarchikus diktatúrát) mesterségesen, ha kell a Nemzet ellenében is minél tovább fenntartsák, ma már mindennél fontosabbak a politikum számára. A tét óriási! Egyik oldalon az elõbbiekben vázolt sajátos véd- és dacszövetség, mely gátlástalanul gyakorolja a hatalmat (a váltótárs pedig kíméletlenül asszisztál hozzá), a másik oldalon pedig a ma még gyenge, de éledezõben lévõ civil kezdeményezések éppen kialakulóban lévõ hálózata. Ennek célja az alkotmányozó nemzetgyûlés, a kétkamarás parlament létrehozása, hogy a társadalom immáron törvényes eszközt kapjon a kezébe a pártok által diktált zsarnokoskodás ellen, hogy a nép, jogi eszközökkel vehesse ki a pártok és korrupt politikusaik kezébõl a fõ döntéshozatalt, és visszahelyezze azt a nép által választott, s a társadalmat sokkal jobban, széleskörûen reprezentáló civil szervezõdések köreibe. Az a fajta szemléletmód és mentalitás, mellyel a mai politikum tagjai mintegy ránehezednek nemzetünkre, semmi egyébre nem való, mint az ún. átmeneti idõszak konzerválására, a lehetõ leghosszabb ideig való elhúzására. Miért? Azért, mert addig jó, míg lehet halászni a zavarosban. Talán emlékszünk még Csiha Judit egykori MSZP által delegált privatizációs miniszter-asszonyra? Hivatali idejében õ mondta az ország házában egyik felszólalása alkalmával, hogy a privatizáció közben eltûnt 7 milliárd DOLLÁR!!! (nem 7 milliárd forint, 7 milliárd DOLLÁR!) privatizációs bevétel. Egy olyan országban, kedves barátaim, ahol egy ilyen kijelentésre nem ugrik fel egy emberként a teljes ellenzék és nem kezdi el azonnal szorongatni a torkát szegény szerencsétlen és védtelen privatizációs miniszternek, hogy hova a rossebbe tûnt ennyi lóvé, no az ilyen országban kérem tisztelettel a zavarosban való halászást szeretik a legjobban. Nincs is mit csodálkozni tehát, ha ezt az idõszakot szeretnék minél jobban kihúzni és elhúzni. A privatizációért egykoron felelõs MSZP-s nagyasszony, Csiha Judit Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, úgy tûnik, most már kenyéradó gazdáiknál, a gyarmatbirodalom rettegett urainál is kezdik kihúzni a gyufát. A világ egyik, ha nem a legtekintélyesebb gazdasági lapjában az Economistban a következõ anyag jelent meg: 16 jó ha figyelünk

17 The Economist: lenyûgözõ politikusok helyett gyurcsányok A jelenlegi politikusok mint például Gyurcsány Ferenc bohóckodása elrettenti az új arcokat a politikából Közép- és Kelet-Európában írja a mértékadó brit The Economist. A gyurcsányi politikusok ravaszak, populisták, és bármennyire állítják is, nem érdeklik õket a reformok véli a lap. Az egykori nagy formátumú kelet-európai államférfiakat jellegtelen vezetõk, vagy éppen jó üzleti kapcsolatokkal rendelkezõ, ravasz és enyhén populista politikusok mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök váltották fel írja a The Economist. A posztkommunista vezetõk egykoron nagy formátumú, nemzetközileg ismert emberek voltak írja a The Economist. A brit lap szerint a lengyel Lech Walesa, a cseh Václav Havel a mai napig ismerõsen csengõ nevek, a volt lengyel köztársasági elnök Aleksander Kwasniewski diplomáciai érzékét pedig világszerte csodálták. A reformpolitikusok, mint az észt Mart Laar, az orosz Jegor Gajdar, vagy a szlovák Mikulás Dzurinda lenyûgözték a politikai gurukat buzgó szabadpiaci intézkedéseikkel és egykulcsos adórendszereikkel. No itt azért álljunk meg egy szóra istenben szeretett felebarátim! A szolgalelkületû ölebmédia által a gengszterváltás óta mélytudatlanságban tartott és csak a konzumidióta barom kategóriájába sorolható senkiházi bitang, akit az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empírikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletû nép csak semmirekellõ pernahajdernek szokott nevezni, elsõ látásra talán értetlenül állna az Economist ezen megállapítása elõtt már ha tudna angolul és olvasná az Economistet, s ahogyan azt az urbánus frazeológiában mondani szokás, minden bizonnyal az agya is lelökné azt a bizonyos szíjat, amikor azt olvasná, hogy A posztkommunista vezetõk egykoron nagy formátumú, nemzetközileg ismert emberek voltak. Azonban mi, akik a nagy átlagnál kicsikét érdeklõdõbbek vagyunk, nem lepõdünk meg az ilyetén kijelentéseken, ugyanis nagyon jól tudhassuk asztat, hogy egész országokat eladósító, népeket bérrabszolgaságba döntõ ún. politikusokat a gyarmatbirodalom urai, idõrõl-idõre hálájuk kifejezésének jeléül, hogy úgy mondjam, keblükre szokták ölelni. Elég, ha csak a Horn Gyula-díjas Horn Gyulára, a Horngyufa magyar termék névadójára gondolok, akirõl messzi némethonban, az új idõk új hírnöke által dirigált országban még utcát is elneveztek! Itthon meg nem akarják kitüntetni, mert 56-ban lûdözött néhányat a gépkarabélyával! Micsoda skandallum! Kádárnak és csapatának lásd Fekete János múlhatatlan érdemei vannak hazánk eladósításában és megnyomorításában. Nem különben az utánuk jövõ KISZ-generációnak. Az utódok azonban túlontúl telhetetlenek. Több pénzt tesznek zsebre, mint amennyit új uraik és parancsolóik engedélyeztek számukra. Ki a lenyûgözõ politikus az Economist szerint? lenyûgözték a politikai gurukat buzgó szabadpiaci intézkedéseikkel és egykulcsos adórendszereikkel Vagyis azok és innentõl már ismerõs a kép, akik (túl)buzgón folytatják a kádári hagyományokat, azaz eladósítják a hazánkat, akik (túl)buzgón segédkeznek az állam, a hazai piac, és a köztulajdon lebontásában. Másként fogalmazva, azok, akik komprádor rétegként idegen érdekeket szolgálva abból húznak hasznot, hogy kiárusítják az országot. Majdnem azt írtam, hogy kiárusítják a Hazájukat, de az ember a Hazájával ilyet nem tesz. Persze, elfelejtettem, hogy ezek a gyökértelen kasztokba, az internacionalisták és a kozmopoliták kasztjába tartoznak. De még nincs vége, olvassuk csak tovább az Economist-et! A keleti sztyeppéken bohóckodnak a gyurcsányok A lap szerint azonban a régió többi vezetõje fölött már vagy elmúlt az idõ, vagy egy kissé unalmasak. Közép- és Kelet-Európának azonban szüksége lenne erõs kormányokra, hogy felzárkózzanak a kontinens régebbi demokráciáihoz. A reformok által elkerült közszolgáltatások nyelik a pénzt, miközben a minõségük rossz. A demográfiai hanyatlás különösen a legszegényebb országokban ijesztõ, és a kivándorlás csak még inkább súlyosbítja a helyzetet írja a lap. Amikor a nyugat-európai országok élén olyan kiégett vezetõk álltak, mint Jacques Chirac francia elnök, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Gerhard Schröder német kancellár, a kontraszt kevésbé volt ilyen éles. De Angela Merkel német kancellárrá, Nicolas Sarkozy francia elnökké választása, és Gordon Brown szerdai miniszterelnöki beiktatása Nagy-Britanniában éles fényt vet a keleti sztyeppékre írja a The Economist. Jó lenne ha új, lenyûgözõ politikusok lépnének elõre a térségben. Sajnos a jelenlegi politikusok bohóckodása nem inspirálja, inkább elrettenti az újakat írta a brit hetilap. Itt hadd szúrjak be egy apró megjegyzést. Annak idején, még az átkosban amerikai egyetemisták tehetek fel kérdéseket a nagy Szovjetunióról még élek, nem fogom elfelejteni, egyikük azt kérdezte, hogyan oldják meg azt a problémát, hogy a szovjet városokban fényes nappal medvék sétálnak az utcán. Ez csak azért jutott eszembe, mert mondjuk Budapest, mint keleti sztyeppe, hát szóval az ember azért nem ezt várná el a világ egyik vezetõ gazdasági lapjától. Azé a hülyeségnek és a félmûveltségnek is vannak bizonyos határai. Vagy tényleg nagyívben és magasról szarnak ránk. De megyünk tovább! A nyugatiakat aggasztja a kivándorlás. Én meg nem értem ezt az egészet! Francisco alig öt perccel ezelõtt, épp az imént ordította bele a nagyvilágba, hogy EL LEHET INNEN MENNI! TESSÉK! Az Economist hiányolja a lenyûgözõ politikusokat. Mi van hapsikáim? Már így is három hónapot ingyen dolgozik a magyar ember évente, hogy a kirótt sarcot valahogy ki tudjuk nyögni! Tán már ez sem elég? Hát, Hölgyeim és Uraim, íme a csodálatos, a nagyságos és fényességes Európai Unió, amire hülyén, ostobán és félrevezetve szavazni tetszettek annak idején! A dologban az egyetlen apró bibi, hogy én, aki ellene szavaztam, én is Önökkel együtt szívok! Vannak azonban bíztató jelek! Akadnak olyanok, akik szerint, amibe mi magyarok belépünk az vagy felbomlik vagy megszûnik vagy tönkremegy és hasonlók. Nem én mondom, hanem a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ): Az EU haldoklik, na és? Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív frankfurti napilap vezércikkében Bertold Kohler A lengyel intõ jel címû cikkében elemzi a hétvégi brüsszeli uniós csúcson történteket. Brüsszelben szemérmetlen módon nyilvánvalóvá vált, hogy alapvetõ kérdésekben is mennyire megosztottak, és az érdekeiket követve mennyire hajlíthatatlanok a mai unió tagjai. Akinek eddig illúziói lettek volna az igen vegyes társaságot illetõen azt a hét végén a fedélzetrõl lemosták a tények. Az európai egység eszméje olyan gyengévé vált, hogy az néhány uniós tagállam becsvágyát már nem foglalkoztatja, ahogyan a szavazatmegosztásért folytatott vita is mutatta, az pusztán megakadályozandó céllá vált. Ez a briteknél, akik másoknak nem engedik, hogy belebeszéljenek a belügyeikbe, már hagyománynak számít. De a késõbb az unió tagjaivá vált államok is gyorsan megtanulták, hogy az egyszer megszerzett kedvezményektõl nem, vagy csak drágán hajlandóak megválni, függetlenül attól, hogy ki szerezte és milyen körülmények között. A Kaczynski ikrek fellépése, akik hollywoodi stílusban, mint jó és rossz lengyelek viselkedtek, akár tipikusnak is mondható egy olyan mentalitással, mely nehezen megoldható feladat elé állítják az EU-t. Ennek mottója: mindent megkapni, ami csak megszerezhetõ, s lehetõleg semmit sem adni érte. A brüsszeli csúcstalálkozó világosan cáfolta azt az álláspontot, hogy az EU-t lehet azonos mértékben kibõvíteni és elmélyíteni. A jövõ már csak az apró lépésekrõl szólhat. De van egy lehetõség, hogy ezt is meg lehessen akadályozni: ha felveszik Törökországot. A brüsszeli figyelmeztetést lengyelül fogalmazták. De ki állíthatja komolyan a hétvégi színjátékot követõen, hogy a falra írt intést ne lehetne megérteni? Forrás: Keresztes Lajos MNO jó ha figyelünk 17

18 Tudod az elsõ pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod Harminc év után újra Erdélyben: az LGT A csodálatos LGT zenekarnak ez a száma jutott az eszembe az Európai Unió jelenlegi történéseit figyelve. Az elsõ pofon az ún. uniós alkotmánytervezet bukása volt, két országban is nemet mondtak rá. Most kitalálták a csövön a lukat, aszonták, hogy akkó nem alkotmánynak hívjuk majd hanem valamilyen szerzõdésnek, és máris nem kell megszavaztatni a népet, a birkanyáj csak bégessen, a többit majd mi elrendezzük. És itt térünk vissza ismét a hazai vizekre, itt kap nagyon fontos hangsúlyt a megvert újságírónõ által elfogadott és elutasított hiteles és hiteltelen szolidaritás. Miközben az Unióban beindult a mélyrepülés, aközben a hazai politikum összezár, egybekötnek, mint a vasbeton vagy mint a monolit. Egy emberként, arccal az EU felé. Megint megképzõdik az, nemzeti szinten ugyanúgy, mint nemzetközi szinten, egyszerûen átnyúlnak az emberek feje felett. A nép nagyívben és magasról le van szarva. Íróasztalok mellett légkondicionált helységeinkben kidolgoztuk a tervmutatókat (csak most nem szocializmusnak és KGSTnek hívják, meg talán valamivel puccosabb, hiszen itt több a lóvé), a tervet viszont ugyanúgy teljesíteni kell eft, akarom mondani uraim! A CIA (Central Intelligence Agency az USA Szövetségi Hírszerzési Ügynöksége) es helyzetértékelésében többek között az olvasható, hogy a szociális jogok megnyirbálása nélkül az EU felbomlik. Miért fontos ez? Azért, mert ellentétben hazánkkal az összes többi EU-tagállamban erõsödnek a nemzeti mozgalmak. A legutóbbi Európa-csúcson is láthattuk, s errõl szól a FAZ tudósítása is, hogy Lengyelország, Franciaország, Nagy-Britannia és mások is kitartóan munkálkodnak a liberális alapelvek feladásán, a tagországok függetlenségi jogainak visszaállításán, ami végsõ soron az Európai Uniónak, ennek a mesterségesen óriásira duzzasztott gólemnek a végét jelentené. Az új hírnök (Angela Merkel) és még néhány kevés kiválasztott kétségbeesetten rúgkapál, miközben minden igyekezetével azon van, hogy ezt megakadályozza. Ideig-óráig még elodázhatja az elkerülhetetlent, most még sikerült lecsitítania a készülõdõ vihart. Az elsõ dominó nemsokára ledõlni látszik a sorban, márpedig, ha az elsõ ledõl, dõlni fog utána a többi is. Végezetül vessünk egy rövid pillantást saját házunk tájára is. Két variáció van. Az elsõ: tényleg nagy a baj. A szegfûmintás utódpárt, most már nyíltan, sajtótájékoztatón, a kamerák kereszttüzében kéri meg szervilis lelkületû ölebmédiáját, hogy segítsen szembemenetelni a néppel, tegyünk meg együtt mindent azért, hogy a társadalom alkotmányban biztosított jogánál fogva nehogy megszólalhasson és hallathassa a hangját! A másik variáció az, hogy minden a mienk, a többieknek, KUSS! Így is, úgy is a pokol kapujában állunk, itt most már mindent lehet, már semmi sem számít, nem kell fû alatt susmorognunk, immáron nyíltan csatába hívjuk a seregünk, hogy eltapossuk a saját nemzetünket. A kormányfõtõl már megszokhattuk, hogy a nép ellen politizál, elég, ha csak az összecsórt fontokra utalok. Azt is láthattuk, hogy ha kell, belehazudik egy egész nemzet pofájába. Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen politikus, milyen államférfi, milyen ember az, aki nyíltan nekimegy a saját népének? Aki nyíltan a saját népe ellen buzdít? Amikor 90% felett van azok aránya, akik egyetértenek a népszavazással, hogy végre hallgattassék meg a másik, a szenvedõ fél, a nép is. Minden száz emberbõl 91 azt mondja, hogy fontosnak tartja, meg kell hallgatni a nép véleményét is. Erre jön ez a senkiházi és azt mondja, Majd én megváltom Magyarországot! Egy ilyen hitvány, rongy ember nekem ne Magyarországot váltsa meg, hanem a jegyét (és ne retúrt!) méghozzá innen jó messzire és vissza se nézzen! El lehet menni innen Feri! Tessék! A mai Magyarországon minden bizonnyal a betokosodott, pártokráciába tagozódott komprádor újburzsoázia okozza a legtöbb kárt a Hazának. Idejét múlt gondolkodásukkal, az eredeti tõkefelhalmozás sajátosan értelmezett és rablókapitalizmusba hajló kizsákmányolásával, a kevesek jólétét a sokak szenvedésével és kifosztásával teremtik meg. Az anyagi romba döntésen túl, ami talán még fontosabb, egy nemzet morális válságának okozói is, mert a társadalom tehetetlennek érzi magát egy olyan hatalmi struktúrával szemben, amely önkényesen a jog fölé helyezte magát. A jövõ elkezdõdött! hangzott annak idején a polgári oldal vezetõ politikai erejének a szlogenje. Választási vereségük után a népi bölcsesség rögtön hozzá is tette: De a múlt folytatódik! Én meg csak azt kérdezem: Meddig még? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Kossuth téri tavak: Budapest vízivárosi jellegét kívánja erõsíteni az a hamarosan valósággá váló terv, amely szerint a Parlament elõtti Kossuth téren különféle medencék készülnek majd. A fõváros így szeretné úgymond meghittebbé, hangulatosabbá tenni a placcot, egyszersmind megõrizni a tér reprezentatív, pihenõ, illetve biztonsági szerepét. Nekem eddig úgy tetszett a Kossuth tér, ahogyan volt. Ahogyan Steindl Imre megálmodta annak idején az Országházzal együtt. Ha arra sétáltam, és vizet akartam látni, hát kiballagtam az onnan száz méterre hömpölygõ Dunához. A nyakig adósságban úszó országnak és fõvárosának most az a legfontosabb, hogy két tavacskát alakítson ki a Parlament elõtt. Elõször kormánynegyedecske, azután tavacskák. Tavaly még vaskordonokkal akarták meghittebbé tenni a teret. Kilóg a lóláb, gyerekek! Egyértelmû a cél, megszüntetni vagy legalábbis megkurtítani egy olyan területet, ahol a nemzet a maga tömegével összegyûlhetne. A tiltakozni felvonuló traktorokat már kitiltották a városból. A gyurcsányi hatalom fél. Beszorult a zabszem. Ijedtében most tavakat telepít a Parlament elé. 18 jó ha figyelünk

19 Alkotmányunk szerint a nagykorú állampolgárok négy évenként titkos szavazással döntenek arról, hogy ki fogja a következõ években az országot irányítani, kinek a kezébe kerül a hatalom. A szocializmus ideje alatt, a pártállamban a szavazás teljesen formális volt. Választásra nem volt lehetõség, hiszen minden posztra csak egy jelöltet jelöltek. Az elsõ szabad választás 1990-ben volt. Biztos sokan emlékeznek arra a plakátra, amelyen egy 18 éves fiatal ember és egy 55 év körüli férfi volt. A fiatal alá volt írva, hogy most választok elõször. Az idõsebb alá pedig az, hogy én is. A jelenlegi választási rendszerünket 1990-ben a rendszerváltást követõen az akkori viszonyoknak megfelelõen,elsõsorban a stabilitás érdekében alkották meg. Cél volt az, hogy a törvényesen megválasztott erõk hatalma szilárd legyen. Jelenleg már ez a szisztéma arra jó és arra is szolgál, hogy bebetonozza a rendszerváltás óta uralkodó politikai elit hatalmát. Politikai életünk demokratizálódásának akadályai mind a korábbi négy évenkénti váltások, mind a mostani hatalomépítési törekvések. Történelmi fejlõdésünk következtében a közéleti porondján most szereplõ pártok erõszakosan a másik rovására, kirekesztésére irányulóan nem pedig konszenzusra törekvõen kormányoznak A magyaroszági politikai élet mély válságát mutatja az az Európai Uniós felmérés, amely a közelmúltban készült. Az kérdezték az összes ország állampolgáraitól, hogy úgy gondolja-e, hogy az ország politikai vezetése jó irányba viszi az országot, vagy azt hogy nem. A legtöbb országban a válasz 50%-ot meghaladóan az volt, hogy egyetértenek az országuk vezetõinek döntéséivel, követésre alkalmasnak tarják a programjukat. Magyarország sereghajtó. Csak a megkérdezett lakosságunknak 9%-a válaszolt úgy, hogy rendben van, jó úton járunk. Az egyetértés aránya az ország gazdasági és politikai programjával a legmagasabb Dániában volt,itt 99%-ot ért el. A jelenlegi hatalom megszerezte a lehetõséget a legutóbbi választások során,hogy az országnak ebben az átalakuló idõszakában vezetõ szerepet vigyen. Megszerezte, és nem megkapta. A választási rendszer béklyójában gyakorlatilag a két nagypárt és a rendszerváltóból a posztszocialista párt szövetségesévé váló, kicsinysége ellenére vezetõ szerepre törõ SZDSZ és az örök Fidesz ellenlábas,normális, felnõtt MDF között választhatunk. A felnõtt szerepért egyébként Dávid Ibolya mellett harcba szállt újabban Lendvai Ildikó is. A választás egyébként nem a programokon múlik, hanem a kampányon, világosított fel a múlt hét elején Gyurcsány Ferenc. Hiába vannak most az emberek a kormány programja ellen, a választások elõtti fél évben rá kell kapcsolni és meg kell magyarázni az embereknek, miért kell õket választani. Ahogy ez eddig sikerült,ugyanúgy sikerülni fog 2010-ben is. Náluk a pénz, paripa, posztó. Ok rendelkeznek a legerõsebb tõkepozícióval. Csak õrizniük kell a titkot. Tovább õrizni az elmúlt szocialista rendszer mûködési mechanizmusának, összefonódásainak titkát. Ha ez feltárulna akkor könnyebben megértenénk, hogy mi is történt a rendszerváltás után. A pártfegyelem túlélte a rendszert. Az akkor kívülállók ma sem láthatnak megfelelõen ezekbe a viszonyokba bele, úgy hogy a történelem által nyújtható tapasztalatokat hasznosítani tudják után titkot képez a rendszerváltás mocska. A zavarosban halászás, a közvagyon kisajátítása és kiárusítása és törvénytelen cselekedetek sorozata. Gazdasági és politikai indíttatású büntettek, sajnos még a legsúlyosabbak is. Az emberéletet követelõk, a fel nem derített, el nem varrott szálaikkal. Ezekrõl mindkét oldal tud, ha valószínûleg nem is egyenlõ mértékben, de a titkot közösen megállapodva õrzik éves pecséttel lezárva a titkosítások révén. Nekik érdekük, hogy fennmaradjon ez a rendszer, az 5 %-os választási küszöbbel. A mai eliten és körein kívül állók pedig a politika területén labdába sem rúghatnak. Akik eddig részt vettek a politikában, azok szorosan összezárnak a kívülállók elõtt. Aztán négy évenként illegálisan is szerzett kampánypénzeikkel megvívják a harcukat. Gyõz az erõsebb. Mivel osztogatni már nem tud és konszenzusra képtelen, erõszakkal és másokra ráerõszakolva érvényesíti a hatalmát. Mert a presztízsét elvesztette. Ezt mutatja a 9 %. Forrás: Melyik oldal a szarosabb? teszi fel a kérdést Kármán Irén új internetes naplójának legújabb bejegyzésében. A keserû kérdés azokból is ki szokott bukni, akik érdemi különbséget nem látnak a parlamenti pártok között, és csak kényszerûségbõl szavaznak hol erre, hol arra, mivel nincs más alternatíva. Ám a sziklaszilárdnak tekintett kétpárti diktatúra könnyen felbukhat. Azt kérdeztétek és kérdezik folyamatosan tõlem, hogy mi arról a véleményem, hogy szaros-e a másik oldal is. Igen. Kormányokon átívelõen folyt a rendszerváltás utáni legnagyobb gazdasági bûncselekmény-sorozat. A mondatok szintén Kármán naplójából vannak, az elvakult Ferencesek és Viktoriánusok kivételével ezzel már mindenki tisztában van hazánkban, ettõl még nem fog megbukni a politikai elit. A bilit Gyurcsány boríthatja ki. Gyurcsány, aki mélyrepülésével magával viheti az egész parlamenti csapatot neki már úgyis mindegy. A hétfõi parlamenti ülésen Gyurcsány azt mondta: átnézik a 85 évre titkosított anyagokat, és politikai okból semmit nem tartanak titokban. Szándékos vagy véletlen játék, nem tudni, de Gyurcsány és Kármán, most egy hangon szólal meg. Kármán szerint:...úgy gondolom, hogy kormányváltás helyett és idõközi választások helyett a törvényes hatalomnak kell megadni azt az esélyt, hogy kisöpörje azt, ami a szõnyeg alatt van, és lehetõséget adjon arra, hogy ne egy bezárkózott, megfélemlített országban éljünk.. A padlóra került MSZP egyetlen esélye a túlélésre, ha bebizonyítja, hogy a FIDESZ ugyanannyira velejéig romlott, hazug és korrupt mint õ maga. Mert igaz, hogy elõkerülnek majd szocialistákra nézve terhelõ iratok is, de az õ megítélésük már amúgy is a béka feneke alatt van. Ellenben a volt szocialistákat nyakra-fõre magába olvasztó FIDESZ sokat veszíthet, ha a titkosított anyagokat feloldják. Indulhat tehát a ki volt nagyobb tolvaj címû verseny. Az egymásra mutogatás és a leleplezõsdi azonban kétélû fegyver, mert a sorozatos botrányok után a társadalom könnyen kukába lökheti az egész parlamenti társaságot. Persze ez csak akkor következhet be, ha az embereket végre elkezdi érdekelni a saját sorsuk, és rájönnek, hogy nem csak a kormányt, hanem az ellenzéket is le kell váltani ahhoz, hogy fejlõdhessen az ország. Írta: jó ha figyelünk 19

20 Az MSZP még ciklus közben elsöpörné önmagát mint diktatúrát! (1001-dik nyílt levél a Köztársasági Elnök számára az alkotmányos diktatúra felszámolására) A hatalomváltás kikényszerítésének célja csak látszólag parlamenti ügy: valójában a nagy tömegmozgások és feszültségek tudják csak kikényszeríteni a hatalomba ágyazott képviselõk felállítását... megérett az idõ a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos módon kikényszerített hatalomváltás ciklus közbeni elõkészítésére... A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezetõt korlátozni, vele szemben erõt felmutatni, egy diktatórikus hatalomgyakorlás teljes intézményrendszerének kiépülését megakadályozni...ebben a helyzetben a Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát; lerövidíteni azt a négy évet, amely minden jel szerint kiteljesítené az alkotmányos diktatúra intézményrendszerét és az eddigieknél még mélyebben teremtené meg annak gazdasági és politikai feltételeit. A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út. (Az MSZP munkacsoportjának állásfoglalása a kormányváltás alkotmányos módjáról) 1) Az alkotmányos diktatúra elemei az MSZP Tóbiás-féle Ifjúság, Modernizáció munkacsoportjának 1998-ban készült munkaanyaga szerint: A kormányfõ, a Fidesz és a kormánykoalíció nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmányos diktatúrát épít. állítja az 1998-ban készült baloldali munkaanyag. A Fidesz-vezette állítólagos alkotmányos diktatúrát a baloldali dokumentum a következõképpen definiálja: Céljuk minden hatalom megszerzése, központosított, ellenõrizetlen és személyektõl függõ gyakorlása. Ehhez a néhány százalék parlamenti többséget kíméletlenül felhasználva, a parlamentbe és azon kívül mûködõ társadalmi együttmûködési rendszereket mellõzve és ellehetetlenítve a demokratikus politikai intézményeket formálisan kezelve vezet az út. Igen nagy a veszélye annak, hogy a társadalom élete minden ízében ismét átpolitizálódik, az állami (kormányzati) hatalom egyre több szférában ismét közvetlen dominanciához jut, a büntetõjog az egzakt biztonság helyett ismét a korlátlan és idényszerû alkalmazhatóság irányába fejlõdik, az állampolgári és csoportautonómiák garantálása helyett megint az állami fenyegetettség keltette félelem lesz uralkodó, a döntési folyamatokból minden szinten kiszorulnak a civilek (külsõk, szakértõk, érintettek, partnerek), normatív szabályokon alapuló automatizmusok helyett eseti mérlegelésre épülõ döntéshozatal lesz a jellemzõ, egyes személyek kezében túlhatalom összpontosul, a kormányzat szempontjából történõ megbízhatóság ismét a legfõbb alkalmassági szempont minden funkcióban, a parlament szerepe nyilvánossági fórumra korlátozódik, az ellenzéknek nincsen érdemi helye és szerepe a döntéshozatalban, a kormánypártiság ismét a nemzethez tartozás feltétele lesz. minden társadalmasított hatalomgyakorlási funkció visszavétele és visszafejlesztése (társadalombiztosítás, érdekegyeztetés, független pénzügyi alapok, munkaügyi ellátórendszer), parlamenten belüli kontrollok, fékek, ellenzéki szerepek és funkciók elsorvasztása (bizottságok, feles törvények kétharmadosok helyetti funkciója, mûködési nyilvánosság korlátozása, parlamenti hagyományok és szokások totális felrúgása) parlamenten és kormányzaton kívüli hatalmi centrumok, kontrollok, fékek elsorvasztása, korlátozása (miniszteri ellenjegyzés intézményének politikai használata, köztársasági elnök háttérbe szorítása, Alkotmánybíróság kérdésében való ráérõsség, szakszervezetek negligálása, civil szféra válogatott kezelése) sajtó- és médiauralomra törekvés közvetlen kormányzati beavatkozások útján, a médiatörvényben megtestesült korábbi politikai megegyezés felrúgása, az államszervezet riasztó duzzasztása, a korábbi kormányzati és parlamenti döntések semmibevétele, a nemzeti és kormányzati folyamatosság tagadása, a velünk indul a történelem szemléletének gátlástalan és korlátlan eluralkodása, a fegyveres, rendõri, rendészeti szervezetek aggasztó ütemû hatáskör-bõvítése rendõrminiszteri vagy fiskális felügyelet alatt, a kormányzati pozícióknak kizárólag ismeretségi, rokonsági, baráti szálakon történõ elosztása és újraelosztása, a társadalom egyes rétegeivel szemben a választási ígéretekkel ellentétes lépések megtétele: egészségügyiek, közalkalmazottak, köztisztviselõk, nyugdíjasok, átlagcsaládok, kisjövedelmûek a helyi hatalmak, helyi önkormányzatok visszaszorítása, korlátozása, központi hatalomtól függõvé tétele. 2) Részletek az MSZP Tóbiás-féle Ifjúság, Modernizáció munkacsoportjának akcióprogramjából a fent értelmezett alkotmányos diktatúra megdöntésére: Ebben a helyzetben a szocialista ellenzéki politizálásnak most már nem lehet célja a parlamenti munkában történõ szakszerû részvétel, a törvényhozás színvonalának javítása vagy az ország életében a megszerzett önkormányzati pozíciókon keresztül történõ együttmûködés. Ebben a helyzetben a Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát; lerövidíteni azt a négy évet, amely minden jel szerint kiteljesítené az alkotmányos diktatúra intézményrendszerét és az eddigieknél még mélyebben teremtené meg annak gazdasági és politikai feltételeit. A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út azokkal a folyamatokkal szemben, amelyeket a kormányzat megkezdett, s igen agresszíven visz végig. E tendenciákkal, folyamatokkal történõ folyamatos szembesítés lehet az a stratégiai célú tevékenység, amely alááshatja és meggyengítheti a koalíciós többséget. A társadalmi hatások ugyanis eltérõ reakciókat válthatnak ki a koalíciós képviselõkbõl, s azok szervezeteibõl. A diktatúrára a magyar nép már érzékeny, annak korai és árulkodó jeleire is érzékenyen reagál. Az értelmiségi körökben már megindult ez a folyamat, a még megmaradt értelmiségi hetilapok (ÉS, 168 Óra) az utóbbi hetekben kifejezetten kormányellenessé váltak a korábbi óvatos távolságtartást követõen, s a közvélekedésben is egyre többen kifogásolják a kormányfõ egyes szám elsõ személyû megnyilatkozásait, hatalmi arroganciáját és diktatórikus vezetési módszereit. A szocialisták politikai munkájának fõ irányát az elkövetkezõ idõszakban abban látom, hogy kialakuljon a Kormányról a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás központjának képe. Milyen módszerekkel lehet a fenti célokat segíteni? 1.A Kormány akciókra, rendszerességre modellezett politizálásához kell alkalmazkodni. Ha a Kormány csütörtökönként bombázza meg a közvéleményt újabb és újabb patronokkal, akkor a szocialistáknak elõtte (kedden) vagy utána (pénteken) kell rendszeresen egyrészt reagálni és kontrázni, másrészt számon kérni és újabb fel- 20 jó ha figyelünk