Magyar Kelet-politika a rokonság jegyében. az őstörténet, mint társadalomés Gazdaságpolitikai tényező 100 éve és ma. Kiss Attila

Átírás

1 Magyar Kelet-politika a rokonság jegyében az őstörténet, mint társadalomés Gazdaságpolitikai tényező 100 éve és ma Kiss Attila 2015

2 KISS ATTILA Magyar Kelet-politika a rokonság jegyében - az őstörténet, mint társadalom- és gazdaságpolitikai tényező 100 éve és ma A szerző dolgozatában részletes őstörténeti apparátussal kivánja áttekinteni a magyar keletkutatás azon irányát, amely a rokonnak tekintett európai és ázsiai népekkel való tudományos, kulturális és gazdasági kapcsolatok kialakítását szorgalmazták, majd összehasonlítja ennek tendenciáit a jelenkori keleti nyitás stratégiájának rokonnemzeti vonatkozásaival. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a magyar nép és nyelv eredetének kibontakozó kutatása és a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját övező őstörténeti érdeklődés találkozásának köszönhetően kormányzati körökben is felmerült annak igénye, hogy a keletre és a Balkánra vezetett tudományos expedíciók akár társadalom- és gazdaságpolitikai célokat is maguk elé tűzhetnek. Mert bár az Osztrák Magyar Monarchia nem tudott de nem is akart bekapcsolódni Európa gyarmatpolitikájába, a Magyar Királyság, mint a közép-európai térség nagyhatalmának egyre izmosodó társországa, érdeklődéssel tekintett a visszaszoruló Török Birodalom balkáni érdekeltségeire, sőt magának Anatóliának és Ázsiának gazdaságilag kihasználatlan területeire is. Ennek a gondolatnak a jegyében jött létre brit és német példára a Magyar Ázsiai Társaság, ismertebb nevén a Turáni Társaság 1910 végén. Működését, munkájának kibontakozását azonban meghatározta az első világégés, amelynek tragikus következményei új irányt szabtak a magyar Keletpolitikának. A Társaság működése a kulturdiplomácia és tudománypolitika területére helyeződött át, irreálissá vált gazdasági céljait feladta, amelyet névváltoztatással (Magyar Néprokonsági Egyesület) is jelzett. A második világháborút követő évtizedekre a rokonságalapú magyar Kelet-politika tetszhalott állapotba került az ország szovjet érdekszférába való betagozódásával maradék létjogosultsága is megszünt. A Szovjetunió felbomlásával a függetlenné vált Magyarország újrapozicionálta a Kelettel való kapcsolatait, amelyben a keleti nyitás gazdaságpolitikai stratégia részeként és jó két évtizeddel a rendszerváltást követően helyet kapott a rokonnak tartott népekkel való együttműködés lehetősége is. Kulcsszavak: magyar őstörténet, keletkutatás, Turáni Társaság, gazdaságpolitika, keleti nyitás Bevezetés A magyarság a honfoglalás után is intenzív kapcsolatban maradt a Kelettel, amely azonban koronként, valamint a kontaktus tartalmában és minőségében eltérő képet mutatott. Elég itt csak a századok ismétlődő katonai eseményeire (besenyő, oguz, kun, mongol és oszmán-török támadások), a keleten maradt magyar néprészek felkeresésére indított kormányzati erőfeszítésekre, a kelet-európai mongol állammal való kapcsolatokra vagy az Oszmán Birodalommal fennállott (fél-)vazallusi viszonyra utalnunk. A magyarság valamint a keleti népek és országok érintkezéseinek baráti metszésponjai, a közös történeti múltat, műveltséget a középpontba állító és az ezen kiindulópontokon nyugvó tudományos és gazdasági kapcsolatokat megalapozó együttműködések tervei azonban csak a XX. század első dekádjára kristályosodtak ki jóllehet e törekvéseket nehány évvel-évtizeddel már akarvaakaratlan megelőzték azok a tudományos expedíciók, amelyek a magyarság őshazáját, illetve a régi magyar műveltség nyomait keresték Kelet-Európa, Szibéria és Ázsia belsőbb területein. A Brit és a Német Ázsiai Társaság mintájára létrehozott Turáni Társaság (Magyar Ázsiai Társaság) volt hivatva az Osztrák Magyar Monarchián belül képviselni azokat a magyar 1

3 érdekeket, amelyek a múltbéli közös kapcsolódási pontokra alapozva új perspektívát kívánt teremteni Ázsiában és nem mellékesen a Balkánon a magyar tudományosság révén a gazdaság számára. Teleki Pál, a társaság egykori elnöke így foglalta össze a szervezet krédóját 1914-ben: Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre! Tudományos alapot, alapos ismereteket a gazdasági előnyomulásnak, gazdasági célokat, de segítséget is a tudománynak. Mert nemzeti tudományon felépülő nemzeti gazdagodás, presztízsünk emelése keleten reális export-ipar megteremtésével, illetve fejlesztésével lesz erőnk, függetlenségünk, hatalmunk alapja. A magyarság keleti kötődését szem előtt tartó tudományos törekvések és kutatóutak szárba szökkentek ugyan, de az erre alapozott gazdasági terjeszkedés előbb a nagy háború miatt nem bontakozhatott ki, majd annak következményei miatt irreálissá váltak. Nem csak Magyarország, de a Turáni Társaság is részeire esett szét, melynek tagsága az egységesnek tűnő célkitűzés ellenére közel sem látta azonosan a magyarság céljait Keleten. A társaságot elhagyta értelmiségi gárdájának az a része, amely nem kívánt munkásságával politikai célokat szolgálni, de az a szárnya is, amely kifejezetten támogatta a turanizmust, mint politikai eszmét. A Horthy-korszak magyar kormányzatai által támogatott Kelet-politikának a turáni azaz a rokonnépekkel való együttműködést szorgalmazó vonulata a kulturdiplomácia és a tudománypolitika területére szorult vissza, amely idővel deklaráltan is feladta gazdaságpolitikai ambícióit. Elsőrendű feladata a rokonnépekkel való kapcsolattartás, tudományos kutatómunka és kulturális tevékenység lett után a kommunista hatalmi övezetbe betagozodó Magyarországnak esélye sem lehetett a Szovjetunió ideológiai felfogása miatt ilyen hátterű együttműködésre, kapcsolatok csak a szovjet birodalmi kereteken belül voltak. Azonban a XX XXI. század fordulójának független nemzetei és országai újra felvették azt a fonalat, amely mentén számos rokon keleti néppel elsősorban a posztszovjet térségben lehetségessé vált a kulturális, tudományos és gazdasági kooperáció, amely törekvéseknek pedig kifejezetten kedvez ezen országok és népek növekvő gazdasági ereje, amely immár a hazánkban való beruházások lehetőségében is megnyilvánul. Írásomban összegezni kívánom a tágabb értelemben vett száz év őstörténeti-alapú Kelet-politikáját, kettős célból. Egyrészt érdemes meghúzni az ívét annak a törekvésnek, amely bemutatja, hogyan alakult a sorsa egy kulturális-tudományos talapzattal rendelkező, keleti irányú gazdaságpolitika megteremtését célzó stratégiának, amely alkalmazkodva a realitásokhoz később feladta kereskedelmi és gazdasági céljait. Másrészt érdekes lehet megvizsgálni, hogy ez a felfogás és stratégia tartható-e előképének a jelenkori keleti nyitás politikájának, egyáltalán lehet-e bármilyen párhuzamot vonni a törekvések között. 1 1 Elöljáróban szeretnék egy elvi (1) és két könyvészeti (2) megjegyzést tenni. (1) A tanulmány nem kíván állást foglalni a turáni eszme közpolitikai tartalmát illetően, de világos kell, hogy legyen: a később a szélsőjobboldal retorikájához csatlakozó felfogás és hangnem a magyar turanizmus mellékterméke, gyakorlatilag a korszak gyermeke. A nyelvrokon uráli, illetve a kulturálisan rokonnak tartható törökségi népekkel való minél szélesebb körű kapcsolattartás akkor is üdvözlendő, ha ezen erőfeszítéseknek elfajult és tudománytalan értelmezései is születtek. Az államilag hol diszkréten, hol vállaltan támogatott, a néprokonsági eszme köré tömörülő erőfeszítések sosem sodródtak át ilyen perifériákra, azokat a kormányzat végül már kifejezetten üldözte. A dolgozat érdeklődésének középpontjában pedig a magyar kormányzatok rokonságalapú Kelet-politikája áll, nem pedig a turanizmus történetének bemutatása, bár kétségtelen a széleskörű átfedés. Más kérdés, hogy a tudományos diskurzusban előbb-utóbb nem mindenki számára volt vállalható magának az eszmének a politikai beágyazottságából fakadó és a különböző értelmezési mezőkból következő tartalma, irányultsága. (2) Bizonyos munkákra csak utalok, de azokat nem dolgoztam be írásomba. Ezek könyvészeti adatait a jegyzetekben idézem, de éppen ezért a felhasznált irodalomban nem szerepelnek. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy a korunkban kibontakozó keleti nyitás stratégiájának rokonnemzeti vonulatát nem kívánom elemezni (talán még nem is igen lehetséges), csak bemutatni és összehasonlítani a régebbi korok törekvéseivel. Mivel a stratégiának még szükségszerűen nincsenek feldolgozásai, alapvetően a forrásként kezelhető, napi politikai és gazdasági kapcsolatokat hírül adó napi- és hetilapok értesítéseire hagyatkoztam. Természetesen egyes esetekben 2

4 I. I. Magyar Kelet-politika a rokonság jegyében 1918-ig I.1 A kezdetek Törekvések a magyar ősmúlt nyomainak feltárására Bíborbanszületett Konstantín a Perzsia vidékére költözött magyar néprészről szóló tudósítása 2 és a régi hazáról és az ott maradt magyarokról még értesüléseket fenntartó latin nyelvű krónikáink amelyek értesítéseire hivatkozva keltek útra a magyar domonkosok, 1232-ben Ottó, 1235-ben pedig Julianus és társai, hogy a keleten maradt testvéreket felkeressék: 3 ezek az elhomályosult ismeretek voltak vezérfonalai az első újkori magyar keletkutatóknak a keleten maradt ősök kereséséhez. Törekvéseiket azonban nem koronázta siker. Be kellett látni, hogy a kelet-európai steppén és Ázsiában nem ősmagyarokat kell keresni, hanem az ősmagyarok és rokonaik régészeti és egyéb emlékeit, vallatóra kell fogni a nyelvet és fel kell tárni azokat a keleti forrásokat, amelyek a magyarokról s a velük és körülöttük élő rokonokról és ellenségekről szólnak foglalta össze a magyar őstörténet kutatását célzó expedíciók alapelvét Ligeti Lajos egy, saját belső-mongóliai útját bemutató munkájának első lapjain. 4 Így indultak el a különféle tudományágak képviselői kelet felé, hogy amíg lehetséges, őseink és az egykori haza hagyatékából minél többet megismerjenek, dokumentáljanak és megmentsenek a magyarság javára. Azonban ahogy szárba szökkent volna a magyar régmúlt tudományos igényű kutatása, azzal szinte egy időben, a XIX. század második felére két irányzatra vált szét mégpedig a nyelvészeti kutatások mentén. A magyarországi nyelvészeti kutatások erre az időszakra érték el azt a szintet, amikor lehetővé vált a finnugor összehasonlító nyelvtudomány alapjainak a megteremtése. 5 Ennek következtében igazolni tudta azt a régebbi sejtést, 6 hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvághoz tartozik. A Budenz József nevével fémjelezhető felfogással szemben a korábbi, Vámbéry Árminhoz köthető vélekedés viszont a magyar nyelvet a törökkel rokonította, amely illeszkedett a Kézai Simon gesztájában megörződött hun magyar azonosság téziséhez, amely Kun László udvari papjától Bonfiniig, Thuróczy Jánoson keresztül Werbőczy Istvánig, majd tovább a XVIII. századi magyar jezsuiták honfoglalási eposzaiig a magyar nemesség világnézetének sarkalatos pontjává vált. 7 Azonban a hunok nyelvéről már akkor sem voltak megbízható adatok, ennek ellenére a többségi álláspont szerint török nyelvűek lehettek, így a magyarság török eredete gond nélkül beilleszthető volt a hun származáselméletbe. 8 Az évtizedes vita a tudománytörténetben az ugor-török háború internetes adatokra is utaltam, de inkább törekedtem a nyomtatott sajtó anyagára támaszkodni, hiszen a világhálón könnyen kereshetőek adatok, ezzel szemben magam egyfajta adatbázist igyekeztem készíteni a téma iránt érdeklődök számára. Ide tartozik az is, hogy bizonyos anyagok (pl. külföldi diplomatákkal, miniszterekkel készített interjúk) máshol nem is érhetők el. 2 DAI 38. (HKIF 123). 3 Lásd: Györffy 1965, 26 30; Ligeti , 14. Gyakorlatilag ugyanezeket rögzítette Vásáry István is. Vö. Vásáry 2008b, Vö. Pusztay 1977, A magyar nyelv rokonságát a vogul és osztják nyelvvel legelőször Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa, örökítette meg két munkájában is így pl. az 1503-ban megjelent Cosmographia című művében. Megállapításai egy veronai szerzetes észrevételeire mentek vissza (Kodolányi 1973, 7; Pusztay 1977, 147). A magyar és a finn nyelv közötti tipológiai egyezéseket Tröstler János (1666) és Vogel Márton (1669) vették észre és írták le először (Kodolányi 1973, 7; Bereczki , 33). 7 Vásáry 2014, A fennmaradt néhány hun tulajdonnév és közszó sajnos alkalmatlan a nyelv milyenségének a meghatározására. A tulajdonnevek eredete semmi biztosat nem mond viselője származásáról, a közszavak pedig olyan kulturális termékeket jelölnek, amelyek akadálytalanul terjedtek egyik néptől a másikhoz megnevezésükkel együtt (Sándor 2011, 46). Ettől függetlenül tény, hogy a hunok által viselt germán (gót) eredetű neveken túl (Ruga/Rua/Rugila; Laudaricus/Laudareiks; Bléda stb) van egy olyan csoport is, amely török alapon magyarázható (Oibarsios = Ajbars Hold-Párduc, Attila egyik nagybátyja; Mundiuchos/ Mundzucus = 3

5 néven vált ismertté. 9 A megosztottság alapvető oka tulajdonképpen abban volt megragadható, hogy a magyar nép eredetének kutatásakor a tudósok is elfogadták azt a Gottfried Wilhelm von Leibniztől származó tételt, miszerint a népek eredetének kérdéseire a nyelvek rokonságának bemutatása deríthet fényt. 10 Így a nép és a nyelv eredetének azonossága egyik sarkalatos pontja lett a vitának. 11 Bonyolította a kérdés megítélését az is, hogy egyrészt nemcsak a magyar nyelv (és nép) eredete volt vita tárgya, hanem az is, hogy összefüggnek-e és ha igen, miképpen az uráli és altaji nyelvek. 12 Másrészt a korai magyarságot a muszlim és Mundzsuk (üveg)gyöngy, Attila apja; Kreka/Rekan = Ary(g)-kan Tiszta Fejedelem, Attila főfelesége stb). Maga a hun népnév is magyarázható a törökből. Németh Gyula úgy vélte, hogy e nevek valami török műveltségi hatás eredményei nem lehetnek, ezek magából a tulajdonképpeni hun nyelvből valók azaz: az európai hunok vezető része, de bizonyára maga a tulajdonképpeni hun nép is, török nyelvű volt (Németh , ). A turkológus Németh eredményeivel szemben az iranista Harmatta János úgy vélte, hogy a hunok legalábbis a fejedelmi nemzetségük nyelve eredetileg kelet-iráni, szaka típusú volt akár az ázsiai hunoké (hiung-nu/hsziung-nu-k) (Harmatta 1986, XXVII). 9 A témáról számos összefoglalás született, de monografikus feldolgozása nincsen. A talán leggyakrabban idézett tárgyalása: Pusztay 1977, Hogy a finnugor nyelvhasonlítás története nem olyan egyenes vonalú Sajnovicstól Budenzig, mint ahogy az a tudománytörténetekben olvasható, az kitűnik Békés Vera remek összefoglalásából (Békés 1997, ). Így pl. Sajnovics a kínai-magyar rokonság tanát is vallotta, Gyarmathy korábban a zsidóhoz hasonlította a magyar nyelvet, Reguly pedig gyűjtőútjáról megtérve akadémiai székfoglalóját A dzsungárokról és azoknak a magyarokkal állított fajrokonságáról tartotta (Békés 1997, 183, 185, 189; Sinkovics 2002, 90 91). Budenz az 1860-as évek első felében még azon a véleményen volt, hogy a magyar nyelv közelebb áll a török nyelvekhez, mint a finnugorokhoz erre mutat akadémiai székfoglalója is, amelyet Török-magyar nyelvhasonlítás és hasonlító altaji-magyar hangtanról címmel tartott meg. Csak 1867-re jutott arra a meggyőződésre, hogy a finnugor egyezések a nyelvrokonság, míg a török egyezések későbbi érintkezések lenyomatai. Ugyanebben az időszakban Vámbéry úgy vélte, hogy a török-tatár nyelvekkeli rokonság csak második fokú és hogy a magyar első fokon csak a finn-ugor nyelvekkel, még pedig a vogul nyelvvel áll, legközelebbi rokonságban (Vámbéry 1870, 114). Vö. Pusztay 1977, 94; Csúcs 2010, 70. Vámbéry véleménye éppen Budenz érveinek hatására változott meg (Békés 1997, 191; Sinkovics 2002, 91). A háború terminus ellenére szerencsére a finnugor népekkel, nyelvekkel foglalkozók és azok, akik a finnugor nyelvrokonság elfogadása mellett a török nyelvi, kulturális és etnikai kapcsolatokra voltak inkább kíváncsiak egyáltalán nem két egymást ágyúzó szekértáborként rendezkedtek be (Sándor 2011, 420). Az évekigévtizedekig eltartó polémiát Békés paradigmák közötti küzdelemnek tartja, éppen ezért azzal a megállapítással összegezte vizsgálódásait, hogy a pozitivista paradigma egyik igen markáns iskolája, a történeti-összehasonlító irányzat szemben az önmagáról kialakított képpel nem a tudománytalanság ködéből emelkedett ki, hanem az őt megelőző paradigmával szembeni küzdelemben kerekedett felül (Békés 1997, ). 10 Pusztay 1977, 9; Farkas 2007, 32. Szigorúan véve már az ókortól kezdve azonosnak tartották nép és nyelv eredetét, mivel tapasztalható volt, hogy különböző népcsoportok között nyelvi (vagy nyelvjárási) eltérések figyelhetőek meg. Később a középkori krónikások csak a nép eredetét keresték és a humanisták voltak az elsők, akik külön a nyelvek eredetével is foglalkoztak. A kettő kutatása véglegesen a történeti-összehasonlító nyelvészet kibontakozása után vált el egymástól (Sinkovics 2002, 89) de máig, szinte minden ilyen témájú írás hangsúlyozza a kettő közötti különbséget. A nyelv- és néprokonság problematikáját kimerítően taglalta Róna- Tas 1978, Pusztay 1977, 93; Farkas 2007, 32. Eltekintve a magyar nyelv származtatásának polémiájától érdemes kiemelni: Vámbéry pontosan látta, hogy a nép kialakulása folyamat és a nyelv folytonosságától függetlenül etnikai keveredéssel jár. Ezzel szemben Hunfalvy Pál (Budenz mellett a háború másik híres alakja az ugoroldalról ) aki jóideig a hun-szkíta rokonság lelkes híve volt soha nem mondott le arról, hogy nép és nyelv eredete és története azonos (Sándor 2011, 418). Vö. Vásáry 2008c, Vámbéry részletesen ki is fejtette Hunfalvynak írott válaszában 1884-ben újra, hogy a néptörténet nem azonos a nyelv történetével (Sinkovics 2002, 94; 38. jz). De utalt erre Budenz is 1886-ban (Békés 1997, ). 12 Az uráli és altaji nyelvcsalád közös eredetét vallotta a finn Castrén vagy az észt Wiedemann is. Eszerint a nyelvcsaládokat beszélő két ősnépesség valaha egymás közelében élt a szibériai nagy folyók forrásvidékén, az Altaj- és a Szaján-hegység vidékén ez lenne az ázsiai őshaza. A tézis azonban bizonyítatlan maradt, és még az is vitatott, miképpen kapcsolódnak egymáshoz az altaji nyelvek (Rédei 1998, 19 20, 58; Klima 2000, 15). A korai régészeti kutatásban a finn Aspelin vélte úgy, hogy a bronzkorban létezett egy nagy régészeti műveltség, amely az Altajtól az Urálig húzódott ez lett volna a finnugor-altaji ősnép hagyatéka (Fodor 2009, 16). A két nyelvcsalád egyezései azonban elsősorban tipológiaiak (Keresztes 2010, 305), amelyek a legnagyobb valószínűséggel érintkezésen alapuló kapcsolat lenyomatai (Kodolányi 1973, 11; Rédei 1998, 58). Erre mutat az is, hogy grammatikai elemek területén anyagi egyezések nem állapíthatók meg. Emellett az uráli és török 4

6 bizánci források a török népek közé sorolták. 13 Ennek az lehetett az elsőrendű oka, hogy a magyarság olyan nomád népek között és birodalmak keretében alakult ki, amelyekben a meghatározó elemet török nyelvű népek alkották. A besorolás azonban az életforma, had- és politikai szervezet, kultúra hasonlóságán alapulhatott elsősorban, bár könnyen lehet, hogy a honfoglalás időszakában a magyarság nem csak a saját, finnugor eredetű nyelvét ismerte. 14 A vitát élénk érdeklődés kísérte a társadalom részéről is, amely a Millenium és a megszaporodó keleti expedíciók (Széchenyi Béla, Zichy Jenő és mások 15 ) miatt még nagyobb figyelmet kapott. A magyar őstörténet kutatásának felértékelődésével párhuzamosan hatott a romantika korszakának vonzalma is a Kelet felé. Az orientalizmus nyugati világban megfigyelhető divatja (műgyűjtés, irodalmi alkotások, lakberendezkedés) ekkor ért el nyelvek alapszókincse gyökeresen eltér egymástól, a vizsgált ősi etimológiák száma csekély és bizonytalan (Rédei 1998, 58) és ez jellemző a többi altaji nyelvre (mongol, mandzsu-tunguz) is. Az érintkezések tehát kétségtelennek tünnek, de ezek egy esetleges nyelvi rokonság bizonyítására éppúgy nem elegendőek, mint végleges tagadására. Az uráli és a török nyelvek között egy ilyen minőségű kontaktust nevezett Németh Gyula rokonságszerű ősi kapcsolatnak (Róna-Tas 1983, 343). 13 A szerzők és passzusaik külön-külön való felsorakoztatására itt most nincs mód. Tájékozódásképpen ajánlhatóak a különböző forrásgyűjtemények, amelyek olyan szerzők műveiből adnak közre magyar nyelvre fordított szemelvényeket, amelyek a IX X. századi magyarságról valamint annak történetéről is őriztek meg adatokat. A muszlim szerzők utalásait összegyűjtötte Zimonyi 2005, Többnek magyar fordításához l. Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom I/1 3 [1997, 2000, 2007] Magyar Őstörténeti Könyvtár 10, 13, 23. Szerk. Zimonyi István. Budapest. A bizánci forrásokat taglalja Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest (1988) c. munkája. Jól használható még a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. köteteként megjelent és Kristó Gyula szerkesztette A honfoglalás korának írott forrásai (Szeged 1995) címet viselő forrásgyűjtemény. Utóbbi muszlim, görög, szláv és latin nyelvű kútfőket is bemutat. 14 Erről a DAI 39. ( kabar ) fejezete konkrétan meg is emlékezik. A X. század közepén szerkeszetett államkormányzati munka szerzői úgy tudták, hogy a Hétmagyarhoz csatlakozott kazár néprész, akiket holmi kabaroknak neveztek a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket [azaz a magyarokat KA], és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is (HKIF 127). A DAI konkrét adatán túl egyes turkológusok is úgy látják, hogy olyan mérvű hatás, amilyet a török gyakorolt a magyarra, nem lehetséges kiterjedt kétnyelvűség nélkül (Sándor 2011, 426). A magyar nyelven hagyott török nyelvi lenyomat egyértelműen azt mutatja, hogy a magyarok nyelvcseréje egy-két generáción belül elkezdődött volna vagy talán egy részüknél már el is kezdődött, ha politikailag nem szakadnak ki abból a török kulturális környezetből, amely ezt a hatást gyakorolta rájuk (Sándor 2011, 226). Ennek etnikai vonzata is lehetett: Rédei Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy jövevényszavak kölcsönzése legtöbbször együtt jár az átadó nyelv beszélőinek részleges (ritkábban teljes) beolvadásával (Rédei 1998, 77). Halasi-Kun Tibor a Kárpát-medencét birtokba vevő magyarok törzsszövetségét magyar és török törzsek egyvelegének tartotta, amit joggal gondolhatunk kétnyelvűnek. Felfogása azonban azzal is kiegészül, hogy szerinte a nyelvi és nemzeti tudat kettőssége a magyaroknál nyelvcsere következménye (Halasi-Kun 1990, 8; 10), tehát egy török nyelvű népesség asszimilálódott a meghódított finnugor nyelvű közegbe. (Ez gyakorlatilag a bolgár-modell.) A nyelvcsere lehetőségét bár történetileg számos példát ismerünk (Bálint 2006, ) nem tartja valószínűnek az őstörténet-kutatás, mert a magyar nyelv szerkezete és alapszókincse is finnugor, azaz a török eredetű szókészlet nem lehet örökség, csak jövevény, tehát későbbi kapcsolatok termése (Zimonyi 1990, 10 11). Mások teljesen elutasítják a magyar-török kétnyelvűség lehetőségét is, mint aminek nincs reális alapja (Keresztes 2010, 315). 15 A korai keleti tudományos tanulmányutakat Széchenyi Béla, a Turáni Társaság első elnöke foglalta össze a Turán hasábjain, l. Széchenyi Maga is vezetett expedíciót között Kelet-Ázsiába. Vö. Józsa 1966, 11. A számos nyelvészeti-néprajzi érdeklődésű vállalkozás között lehet számon tartani Kőrösi Csoma Sándor (1820: Közép-Ázsia, India, Tibet), Reguly Antal (1839: Finnország, Oroszország), Vámbéry Ármin (1863: Közép-Ázsia, Irán) útjait. Ami a régészetet illeti, (Ógyallai) Besse János Károly 1829-ben járt a Kaukázusban magyarként ő tudósított először részletesen Madzsar romjairól (Bendefy , ) ez azonban nem magyar őstörténeti, hanem katonai-térképészeti kutatóút volt. Jerney János volt az első, aki a korai magyarokhoz köthető régiségeket akart felgyűjteni Oroszország déli területén. Az ásatások kezdeményezése mellett kapcsolatot létesített az orosz tudományosság céljaival releváns képviselőivel is. Rómer Flóris rövid tanulmányútját gróf Zichy Jenő saját finanszírozású expedíciói követték a Kaukázus vidékére és az Orosz Birodalom keleti területeire (Langó 2007, 99). Gr. Zichy Jenő kelet-ázsiai utazásához l. még Józsa 1966, Útjainak eredményeiről maga is több kötetben számolt be. 5

7 Magyarországra. 16 Szintén fontos tényező volt amely a magyarság keleti kapcsolatainak a korszakban is érvényes keretet adott a kibontakozó pán-mozgalmaktól való félelem. Erre az időszakra esett a pángermán és pánszláv mozgalmak kialakulása, amelyek céljainak lehetséges megvalósulása a herderi jóslat 17 beteljesedésével fenyegetett, így az addig elsősorban a tudomány és a kultúra területén zajló küzdelmek politikai tartalmat kaptak: az Európában rokontalan magyarságnak elemi érdeke, európai megmaradásának záloga a rokonnépekkel való egység megteremtése, amely új erőközpontot hoz létre Eurázsiában. 18 Ráadásul ugyanerre a korszakra volt tehető a finnugor néprokonsági eszme 19 kialakulása a finneknél és a pántörök mozgalom a Török Birodalomban és az oroszországi török népeknél is. Így kezdett formálódni az a mozgalom, amely a magyarral rokon népekkel való tudományos, kulturális és gazdasági együttműködést tűzte ki célul a turáni eszme, a turanizmus. 20 A turáni elnevezés elterjedése Max Friedrich Müller, XIX. századi Angliában, közelebbről Oxfordban 21 élt német nyelvésznek volt köszönhető, aki ezzel az összefoglaló névvel jelölte Európa és Ázsia nem indoeurópai és nem sémi nyelveit. 22 Müller a turániak 16 Ablonczy 2006, 60 61; Farkas 2007, Johann Gottfried Herder ( ) Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról ( ) c. művében fogalmazta meg azt a gondolatát, hogy a magyar nép most szlávok, németek, oláhok és más népek között az ország legkisebb részét képezik, és évszázadok múltán nyelvüket talán alig fogjuk megtalálni (Brogyanyi 2010, 51 és 1. jz). 18 Ablonczy 2004, 12; Farkas 2007, A finnugor néprokonsági eszme (heimoaate) gyakorlatilag megfeleltethető a turáni gondolat kulturális vetületének. Célja az adott finnugor néphez tartozó egyén saját kulturájának minél alaposabb megismerése, majd annak terjesztése a rokonnépek és mások között, így végeredményben az egész emberiség kulturáját gyarapítva (Szíj 1998, 150). 20 A turanizmus és a turkizmus, illetve a pánturkizmus között megragadható elvi különbségek vannak. Míg a turanizmus alapvetően minden turáni nép a finnugor és a mongol népeket is beleértve egyesítését tűzte zászlajára, a másik (két) kategória csak a töröknek tartott népek gazdasági, politikai és nyelvi egyesítésére törekedett. De amíg a turkizmus az államiságra fektetett nagyobb hangsúlyt, addig a pánturkizmus tágabb, lazább kötelékű konföderációt is kivitelezhetőnek tartott (Oláh 2012, 68; 11. jz). Mindkét fogalmat Vámbéry munkásságához lehet kapcsolni: a turanizmus, mint terminus tőle terjedt el a török népek között, 1865-ös művében ( Közép-ázsiai utazások ) pedig elsőként vázolta egy pán-türk birodalom határait. Azonban Vámbéry nem célként, hanem mint meg nem valósult történelmi lehetőséget festette le e fikciót, de a későbbi ideológusok erre hivatkozva egészítették ki a turáni népek összefogásának gondolatát egy esetleges államszövetség, vagy turáni unió eszméjével. Vámbéry viszont visszautasította a neki tulajdonított kezdeményező szerepet, amelyet egyébként sem tartott életszerűnek (Farkas 2007, 34 35). A török turanizmus eleve a pántürkizmus jegyében állt. Éppen ezért a magyar és a török turanizmus közötti alapvető különbség abban volt megragadható, hogy a török turanisták nem számoltak egy olyan néppel, amely nem török nyelvet beszél és nem muszlim. Magyarországgal és a magyarsággal szembeni befogadó álláspontra csak Juszuf Akcsura helyezkedett, aki megpróbálta a kis Turán és nagy Turán fogalompárral szélesíteni az értelmezési tartományt és a közös történelmi tudat hangsúlyozásával igyekezett a magyarságot is bekapcsolni az eszmei mozgalomba (Oláh 2012, 75). Ami az oroszországi török népeket illeti, a krími és volgai tatárok voltak a török nemzeti törekvések fő előmozdítói (Oláh 2012, 69). A mozgalom később is a szovjethatalom átmeneti visszaszorulása alatt ( ) szárba szökkent: Ez az új török faji mozgalom írta később Virányi a Krim-félszigettől a Volga Ural közti térségen, Kaukázus, Dagesztán, Azerbejdsán, Turkesztán hegyein, völgyein és mérhetetlen pusztáin át egész az egykor őshazául szolgált Altáj-hegység láncolatáig terjed (Virányi 1941, 182). 21 Egey Szíj 2002, Ugyanebben az értelemben turáni nyelvekről először Christian Bunsen ( ), a göttingeni egyetem főkönyvtárosa értekezett, de előkerül a jelző Julius Klaprothnál (1802) és Rasmus Ranknál is (1836), szintén nomád népek nyelvére vonatkoztatva. A fogalom igazi karrierje viszont 1847-ben kezdődött Max Müller révén (Sándor 2011, 421) más vélemények szerint ez 1861-től adatolható (Kincses Nagy 1991, 44; Oláh 2012, 67). Az orientalista Müller Bunsen kérésére fogott hozzá a turáni nyelvek fogalmának kidolgozásához (Sándor 2011, 421). Osztályozásának alapja az volt, hogy a nyelveket két nagy csoportra vélte feloszthatónak: a letelepült népek nyelvére és a nomád népek nyelvére, s ez utóbbit nevezte el turáninak. Vö. Kincses Nagy 1991, 44. Az osztályozásból azonban maga is kivonta a kínai nyelvet (Ablonczy 2004, 12), majd később felosztását is visszavonta (Németh 1931, 137). Maga a Turán, turáni név ősi iráni szó, amely először az Avesztában bukkant fel, ahol egy vad, rabló népet jelöltek vele. Később Firdauszí, perzsa költő Sáhnáme (Királyok könyve) című 6

8 északi, más néven ural-altaji csoportjába sorolta egyebek mellett a finnugor és a török-tatár nyelveket így ide lehetett sorolni a magyar nyelvet is. 23 A turáni eszme alapgondolata szerint a magyarság feladata a többi turáni eredetűnek tartott nép jobb megismerése, kutatása, illetve velük a kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítésével bizonyos együttműködés kialakítása, egyes értelmezések szerint a politikai összefogás, a turáni szövetség megteremtése volt. Éppen az ilyen egyes értelmezések miatt a turanizmus eszmerendszere rendkívül széles skáláját nyújtotta a különböző, gyakran egymásnak teljesen ellentmondó értelmezési lehetőségeknek, 24 hiszen teljesen más meggyőződéssel tekintett a különböző megközelítések alapján rokonnak tekinthető népekhez való kapcsolódási pontokra a tudósok (azon belül a különböző tudományágak képviselői), a gazdasági célokkal keletre tekintők és a politikailag elkötelezettek tábora is. A turanizmus egyfajta eszmei-ernyő lett, amelynek keretei közé eleinte minden megközelítés befért és gyakorlatilag közös nevezőre hozta mindazon népeket, nyelveket, illetve azoknak időben releváns leszármazottait, amelyekkel a történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi kutatások szerint a honfoglalás előtti magyarság kapcsolatban állhatott. 25 Ez így viszont nem organikus természetű, hanem egy mesterséges kreáció volt, amelynek alapvetően csak földrajzi értelemben volt létjogosultsága: a tágabb értelemben vett steppeöv. Mégis, használták nyelvi és népiségi értelemben is, holott már akkor belátható volt: turáni nyelv és turáni nép nincs, 26 csak egy jól elhatárolható terület, amelyen különböző nyelvű és etnikumú de hasonló életformájú és kulturájú népek éltek és élnek. 27 munkájában fordult elő a X. században. A Sáhnáme gerincét Irán és Túrán, az irániak és turkok végzetes harca képezi. Ennek előzménye, hogy Firédún három fia között osztotta fel birodalmát, melynek legszebb országát, Iránt legkisebb fiának, Iradzsnak juttatta. A két idősebbik fivér, Szalm és Túr tiltakozott és meggyilkolták öccsüket, akinek kisfiát, Manócsihrt nagyapja magához vette, hogy rá szálljon Irán trónja. Manócsihr harcossá serdülve bosszút állt nagybátyjain, de ennek következtében Túr országa, Túrán és Iradzs országa, Irán között évszázadokon át tartó háború gyúlt ki (Devecseri 1975, 43 44). Ennek tudható be, hogy később a perzsa kultúrában a fogalom a nomád, steppei népek összefoglaló neve lett, melyek többnyire északi irányból veszélyeztették az iráni földeket, s mitológiai értelemben egyenesen a gonosszal azonosították: a negativitás, a rombolás, a végtelen mezőkön élő lovas nomád népek szimbólumává váló Turán a világ sötét oldalát jelképezte. Az európai köztudatba Abul Gázi XVII. századi történetíró Sedzsere-i Türk Török családfa (1663) című munkája nyomán került be a XVIII. század elején, amelyben a Kaszpi-tengertől az Aralig, Pamírig terjedő területet jelölte. Vö. Németh 1921; Kincses Nagy 1991, 44; Sándor 2011, Egey Szíj 2002, Farkas 2007, Tanulmányunkban, bár részletesen foglalkozunk a Turáni Társasággal hiszen a rokonságon alapuló és a magyar őstörténeti kutatásokat előtérbe helyező magyar Kelet-politika a társasággal indul, nem célunk a turanizmusnak, mint eszmerendszernek a kiterjedt vizsgálata. Részletesebb és elmélyültebb tanulmányozásra azonban ajánlhatóak a felhasznált irodalom apparátusában található művek, illetve az azokban hivatkozott munkák. Ugyan nem szerepel köztük Farkas Ildikó kéziratos disszertációja ( Farkas Ildikó: A turanizmus ), de összegzően bemutatja a tárgykört fentebb hivatkozott tanulmánya is. (Emellett további másik két írása is taglalja a kérdést (Farkas Ildikó: A turánizmus. Magyar Tudomány 1993/7, ; Uő: A magyar és a török tatár népek turanizmusa. Világtörténet 2006 ősz/tél, 52 63), de ezek tulajdonképpen a 2007-es írásának tömörebb formáinak tekinthetők.) 25 A turániságba ennélfogva lényegében mindent be lehetett tuszkolni a finnugor mellé, törököt, japánt, hunt és szkítát (Sándor 2011, 422). 26 Ezt egyébként más aspektusból, de megfogalmazta már Ny. Sz. Trubeckoj herceg is: A turánság sem nem faji, sem nem szigorúan nyelvészeti, hanem etnopszichológiai egység. Idézi: Szíj 1998, Mindezt így foglalta össze Sándor Klára a magyarsággal kapcsolatban: A Csendes-óceántól nem messze, Mandzsúriától kezdődő és a Magyar Alföldig tartó eurázsiai steppe mintegy 8000 kilométeres, lényegében teljes Eurázsia közepén áthúzódó öv évezredekig gazdasági, politikai és kulturális egység is volt. A magyarul beszélő nemzetségek ebben a közegben formálódtak néppé, sőt már akkor is ennek vonzáskörzetében, a steppei népekkel állandó kapcsolatban éltek, mielőtt maguk is teljesen asszimilálódtak a steppei kultúrához (Sándor 2011, 94). Máshol: A hatalmas kiterjedés miatt talán meglepő, de ez az egész Eurázsiát átszelő földrajziökológiai sáv hosszú időn át gazdasági, politikai és kultúrális értelemben meglehetősen egységes képet mutatott egyszerűen azért, mert a nomádok a lehető legjobban alkalmazkodtak ahhoz a környezethez, amelyben éltek. 7

9 I. 2. Kelet a magyar gazdaság és külkereskedelem szempontjából A turanizmus eszmerendszere egybe esett, bizonyos értelemben kiegészült, egy magyar expanziós gazdaságpolitikai irányzattal. A kiegyezés óta bekövetkezett gyors ütemű fejlődés nyomán a magyar politikai elit jelentős része úgy látta: itt az ideje annak, hogy Magyarország egy európai nagyhatalom meghatározó részeként, a Monarchiában növekvő ipari-gazdasági súlyának megfelelő szerepet játsszon a külpolitikában is. A turanizmus, vagy egyszerűen csak a keleti (és balkáni) terjeszkedésről való gondolkodás szolgáltatta a befoglaló keretet a századelő magyar imperializmusának. 28 Ezen törekvéseket Paikert Alajos, a fenti célokat is szolgálni hivatott Turáni Társaság ügyvezető alelnöke így fogalmazta meg: Igenis, mi gazdasági expanzióra törekszünk, természetesen a monarchia külügyi politikáján belül, de úgy, ahogy azt a nagy birodalmak közül Németország és Anglia, a kis országok közül pedig Belgium és Hollandia teszik. Nekünk jelenleg nincsenek gyarmataink, nem is törekszünk tényleges gyarmatok után, de hasonlóképpen, ahogy a kis Belgium vállalkozó iparosai, kereskedői, tudósai mindenhol a világ legtávolibb részeiben is dicsőséget és gazdagságot szereznek kis hazájuknak, ekképpen mi is járhatunk el hasonló sikerekkel. ( ) Ezen törekvéseinkben bennünket sem politikai, sem felekezeti, sem exclusiv faji szempontok nem vezérelnek céljainkat pedig a nem-turáni népekkel egyetértésben óhajtjuk elérni. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy céltudatos és energikus nemzeti irányban haladjunk ( ). 29 Az 1867 után a magyarországi gazdasági fejlődés eredményeként megjelenő külkereskedelmi érdeklődés, részben tőkekivitel, majd a megerősödő politikai törekvések a Balkán felé fordultak. A magyar gazdasági elitben tudatosodott, hogy itt a verseny kevésbé éles, illetve a magyar kínálat sikeresen értékesíthető. Az osztrák magyar nagyhatalmi törekvések (jelentős részben magyar érdekérvényesítési meghatározottságok mellett) Balkán felé való fordulását előmozdította az 1878-as berlini kongresszus. Bosznia Hercegovina okkupációja után a Monarchia jelentős balkáni területeket is integráló és egyben balkáni érdekeltségű nagyhatalommá vált. Bosznia Hercegovina annexiójával (1909) pedig a Monarchia a legveszélyesebb időszakban vált minden tekintetben balkáni szereplővé. Viszont a Monarchia belső etnikai és hatalmi struktúrái miatt nem lehetett hagyományos területi gyarmatosító a Balkánon, nem volt érdekelt Bosznia Hercegovina megszerzése után jelentős új területek annektálásában, hiszen már az utóbbi terület is sok gondot okozott mind nemzetközileg, mind pedig a belső viszonyokban. 30 A Monarchia elsősorban abban vált érdekeltté, hogy megakadályozza azt, hogy bármely nagyhatalom (különösen Oroszország) a háta mögött (térbelileg és politikailag is) olyan befolyásra tegyen szert a félszigeten, amely Így a steppe fölött legfőbb ellenőrzést gyakorló törzsek etnikailag ugyan különbözőek voltak, de kultúrájuk nagyon hasonlított egymásra (Sándor 2011, 96). 28 Vö. Ablonczy 2006, 61; Farkas 2007, 31. A modern magyar politikai földrajz ebben az időszakban elkerülhetetlenül és szükségszerűen ebben a politikai-hatalmi hálóban bontakozott ki, hatott rá. E tekintetben nem csak a korszak egyik gyermeke, hanem elemzéseivel,,,hatalmi célkitűzései megfogalmazásával, vissza is hatott a politikai folyamatok alakulására. Az,,imperializmus kategóriája a korabeli magyar politikai földrajzban egyértelműen pozitív tartalmat kapott: azt fejezte ki, hogy Magyarország (legalább a Balkán területén) versenyképes a többi nagyhatalommal mind gazdasági, mind pedig különösen politikai tekintetben (Hajdú 2003, 8 9). 29 Paikert 1914, 8 9; Kincses Nagy 1991, Havass Rezső úgy ítélte meg, hogy az Osztrák Magyar Monarchia részeként Magyarország egyáltalán nem folytathat olyan tengeren túli gyarmatosító politikát, mint Anglia, Franciaország vagy Olaszország. Magyarország számára a Balkán kínálkozik gazdasági, politikai expanziós térként, hiszen 1526 előtt a történelmi Magyarország a Balkán északi részét teljesen uralta, s az erejében gyarapodó új Magyarországra ez természetes történeti jogokat és kötelezettségeket ró (Hajdú 2003, 24). 8

10 korlátozná mozgásterét. A magyar gazdasági köröknek a balkáni piacok felé mutatott érdeklődés tehát mind az I. világháború előtt, mind pedig a háború alatt folyamatos volt. 31 A kereskedelem világát is érezhetően foglalkoztatta a magyar keleti expanzió. A magyar gazdasági fejlődés, valamint a Kelet és a Balkán iránt megnövekedett politikai érdeklődés az 1890-es évek elején kikényszerítette az állam oktatási szerepvállalását a keleti külkereskedelem fejlesztése érdekében. 32 Az 1857-ben alapított Pester Handels Akademie keretén belül már 1883-tól indultak keleti nyelvi stúdiumok ben a Kereskedelmi Akadémia keretei között 1 éves keleti kereskedelmi tanfolyam jött létre. 33 Ennek továbbfejlesztését jelentette, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) ben létrehozta a 2 éves M. Kir. Keleti Kereskedelmi Akadémiát, Budapest székhellyel. Az iskola hallgatói létszáma mindvégig alacsony maradt, tevékenységében a szakmai elitképzés dominált. Igazgatója Kunos Ignác ( ), a Balkán iránt elkötelezett turkológus nyelvész lett. 34 Kunos több évet töltött Konstantinápolyban, s a török nyelvoktatás mellett felvállalta a magyar török gazdasági, társadalmi, politikai kapcsolatok fejlesztésének a szorgalmazását is. Az Akadémia alapvető célkitűzése az volt, hogy a főiskolai szintű képzés keretei között segítse elő a keleti kapcsolatok fejlődését, a külkereskedelmi együttműködés elmélyítését. Az Akadémia elsősorban gyakorlatorientált oktatási intézmény volt, de az oktatási igények szükségszerűen megkövetelték a tudományos kutatások sokoldalú elmélyítését is. Az oktatási anyagban kiemelkedő helyet foglalt el a közgazdaságtan, a pénzügytan, vámügy, vámigazgatás a balkáni országokban, valamint a Balkán, Kis-Ázsia és Elő-Ázsia gazdasági földrajzának az oktatása. A nyelvi képzés hasonló prioritást élvezett a felkészítésben, de oktattak egyfajta kereskedelmi pszichológiát is. Az intézmény a képzés megalapozottságának érdekében kialakított egy kis saját Keleti Múzeumot (néprajzi, népismereti, földrajzi, áruismereti anyaggal), hogy a hallgatók minden tekintetben felkészülhessenek a térségből, de szerveztek állami támogatással tanulmányi kirándulásokat, terepgyakorlatokat is. A külföldi nyári munkavállalás és nyelvtanulás szintén állami támogatással valósult meg. 35 Az Akadémia a Balkányi Kálmán (ügyvéd, közgazdasági szakíró, 1908-ban az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkára), és Lánczy Leó (a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke) által létrehozott Magyar Bosnyák és Magyar Keleti Gazdasági Központtal közösen külön bosnyák tanfolyamokat szervezett, amelyeken a terület iránt érdeklődő kereskedők, iparosok a térségre vonatkozóan széleskörű ismereteket (gazdasági, politikai, jogi, társadalmi, néprajzi, földrajzi) szerezhettek. Ez a képzés a napi gyakorlat számára kívánt megalapozott információkat nyújtani. 36 A tanfolyamok és intézmények elsődleges célja a Balkán és a Kelet felé irányuló diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok számára szakképzett külügyi és kereskedelmi szakemberek képzése volt. Ennek komoly célzatosságát mutatja, hogy az elsősorban nyugateurópai és tengeren túli kereskedelmi és diplomáciai szakemberek képzését célul kitűző fiumei székhelyű Kiviteli Akadémia csak 1912-ben jött létre Hajdú 2003, 8. A Kereskedelmi Múzeum 1914-ben egy 14 kötetből álló kiadványsorozatot indított (Balkáni piacok a háború után), amelyben már a háború utáni helyzetre, a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére kívánt felkészülni. A megjelent kötetek az egyes városokat, területeket, országokat rendkívül részletesen mutatták be (Hajdú 2003, 5). 32 Hajdú 2003, Vö. Oláh 2012, Szögi Zsidi 1994, 99; Vér 2011, 120; 4. jz. 35 Hajdú 2003, Hajdú 2003, Ujvári 1929, 81; Hajdú 2003, 9; Ablonczy 2006,

11 I. 3. Az összefonódás: rokonság-alapú magyar Kelet-politika a Monarchián belül A Turáni Társaság (Magyar Ázsiai Társaság) létrejötte és törekvései E sokfelé tartó szellemi, gazdasági, politikai törekvést a Turáni Társaság volt hivatott egybefogni, amely december 3-án alakult meg Budapesten, a német Deutsch-asiatische Gesellschaft és a hasonló brit társaság (Royal Asiatic Society) mintájára. 38 Későbbi folyóiratának, a Turánnak a szerkesztősége így foglalta össze a társaság céljait: A társaság célja a velünk rokon európai és ázsiai népek tudományát, művészetét és közgazdaságát tanulmányozni, fejleszteni és a magyar érdekekkel összhangba hozni. A társaság altruistikus irányú, működéséből kizárja a politikát, a vallási és felekezeti kérdéseket és a személyes érdekeket. Tevékenysége elsősorban tudományos; üzletekkel nem foglalkozik. Céljait a többi nem-turáni népekkel összhangban és együttműködve óhajtja elérni. (...) A társaság a magyar nemzetnek részt kíván biztosítani Ázsia most kezdődő újraéledésében. 39 A társaság tehát nem foglalkozott politikai és kereskedelmi ügyletekkel, de deklaráltan szolgálni kívánta a tudományos szempontok mellett a közgazdasági és a keleti irányú magyar gazdasági-kereskedelmi terjeszkedést segítő szellemi törekvéseket. 40 Paikert Alajos és Teleki Pál, a társaság oszlopos tagjai is ezen alapelveket igyekeztek kidomborítani: Ázsia most nekünk magyaroknak meghódítandó territórium, de nem a kard élével, sem az ottani népek elnyomásával és kizsákmányolásával, hanem ellenkezőleg azok testvéri támogatásával, produktív munkával, a technika, a tudomány és művészet fegyvereivel szerezzünk ott magunknak és nemzetünknek előnyöket és igaz jóbarátokat. 41 Társaságunk legfőbb célját abban látom, hogy érdeklődést keltsen és munkásokat segítsen nevelni azon tudományos és gazdasági céloknak, amelyekkel fajunk és általa az emberi kultúra fejlődését szolgáljuk. És társaságunk legfőbb jelentőségét, amely által kulturális fejlődésünk tényezőjévé válik, abban látom, hogy egyesíti és összehozza e törekvésben különböző tudományágak és a közgazdaság különböző ágainak munkásait. Nekünk turániaknak szükségünk van arra, hogy keressük azt, ami összehoz s ne azt, ami szétválaszt. 42 A Turáni Társaság tiszteletbeli elnöke Széchenyi Béla, a legnagyobb magyar fia és Vámbéry Ármin lett, míg az ügyek operatív irányítását Paikert Alajos alelnök, a Mezőgazdasági Múzeum 43 alapítója, valamint Teleki Pál elnök végezték. A Társaság tagsága három nagy csoportra osztható. Egyrészt szerepet vállaltak benne a politikai és gazdasági elit mérvadó képviselői, Tisza Istvántól Károlyi Mihályon át aki ekkor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke volt 44 Chorin Ferencig. 45 Számukra nyilván elsősorban a 38 Ablonczy 2004, 12; Ablonczy 2006, 61; Farkas 2007, L. Turán 1913/1, 51. Vö. Egey Szíj 2002, 7; Szendrei 2010, 15. Bizonyos értelemben ennek előképét fogalmazta meg Munkácsi Bernát, aki már 1899-ben arról írt egy tanulmányának zárásaként, hogy...igen üdvös dolog volna, ha hazánkban... az összes szakértők és érdeklődök egyesülnének oly végből, hogy a keletnek tisztán magyar szempontból való nyelvi, néprajzi és történeti tanulmányozását lehetőleg előmozdítsák (Munkácsi 1899, 61). Vö. Szendrei 2010, Egey Szíj 2002, 7 8. Gyakorlatilag ez a momentum köti össze a magyarság őstörténetének és rokoni kapcsolatainak kutatását a kor társadalom- és gazdaságpolitikai tényezőivel. A keleti kérdés felvetődésekor pl. Magyarország számára a Török Birodalom már nem mint veszély és ellenség jelent meg elsődlegesen, hanem mint együttműködő partner, sőt katonai szövetséges. A magyarság és a török népek közötti kulturális, nyelvi, etnikai rokonság kutatása és problematikája a politika társadalmi és gazdasági szintjén a szimpátia felkeltését is szolgálta az ország irányába. Ehhez hasonlóan Bulgária is potenciális szövetségesként jelent meg a magyar politikai elit jelentős része számára Románia és Szerbia hátában. A magyar politikai vezetés nem csak tisztában volt a Balkánon belüli feszültségek és szembenállások rendszerével, hanem tudatosan is épített ezek kihasználására (Hajdú 2003, 9). 41 Paikert 1913, Teleki 1914, A Társaság irodája, könyvtára és gyűjteményei a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium jóvoltából állandó helyiséget kapott a Mezőgazdasági Múzeumban díjtalanul (Paikert 1914, 7). 44 Sándor 2011,

12 Társaság tevékenyégének politikai-gazdasági oldala volt lényeges. A második csoportba elsősorban azon tudósok tartoztak, akik a tudományos kutatás fontosságát hangsúlyozták. Ez a szellemi tőke igen nívós és több tudományterületre kiterjedő volt közéjük tartozott egyebek mellett pl. az elnök, a geográfus Teleki Pál, az alelnökök közül az ugyancsak földrajztudós Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő, illetve Erődi Béla, török és perzsa nyelvész. A választmányban jelen volt egyebek mellett Csánki Dezső történész-levéltáros, a magyar történeti-földrajz nagy alakja, Déchy Mór, a Kaukázus tudós kutatója, Goldziher Ignác sémi filológus, arabista, Gombocz Zoltán nyelvész, Kunos Ignác, néprajzkutató-turkológus, Felvinczi Takács Zoltán, művészettörténész-orientalista, Munkácsi Bernát finnugor nyelvész vagy a földrajzos Havass Rezső, Balkán-kutató. 46 A harmadik csoportot a turáni aktivisták alkották, akik nemritkán egy távol-keleti út nyomán, esetleg személyes elhivatottságból csatlakoztak a turáni mozgalomhoz és lettek annak sokszor harcos képviselői. Ezeket a kategóriákat azért kell hangsúlyozni, mert bár az egyes elkötelezettségek akár egy személyen belül is keveredhettek 47 a turáni mozgalom az első világháború után nagyjából e törésvonalak mentén hasadt három részre. A turanista felfogás jó pozíciókkal rendelkezett egyes állami intézményekben is, így például a fiatal kolozsvári egyetemen, ahol számos oktató, pl. a régész Pósta Béla vagy a történész Márki Sándor képviselte az eszmét, 48 de ugyancsak tudatosan vallotta a turáni gondolatot Kmoskó Mihály, a szír és arab filológia, valamint Pröhle Vilmos, a török, japán és arab nyelvészet művelője is, akik szintén magas katedrával bírtak. 49 A Társaság céljaival, a keletkutatás fellendítésével egyetértettek olyan, a hivatalos politikától igencsak távol álló személyek is, mint például Szabó Ervin, aki a Fővárosi Könyvtár igazgatójaként szintén pártolta a balkáni magyar politikai-gazdasági terjeszkedést. 50 A fentebb kihangsúlyozott felfogásbéli különbségek jól megragadhatóak voltak már a "turáni" jelző értelmezésének esetében is. Ezek a differenciák természetesnek voltak tekinthetők a tudományos és nem-tudományos (gazdasági, politikai) megközelítések felől nézve, 51 de hasonló nézeteltérések voltak a különböző tudományágak képviselői között is. Az összehasonlító nyelvtudomány fejlődésével a nyelvészek rámutattak, hogy nincsenek turáni nyelvek, a terminus azonban még sokáig gyakorlatilag az ural-altaji nyelvű népek összefoglaló neveként élt tovább. 52 A földrajztudomány képviselői megpróbálták a fogalmat eredeti geográfiai értelmében kezelni, s a "turáni népek" alatt a Pamír, Irán és a Kaspi-tenger között elterülő alföldről származó népeket értették. Ezzel azonban azt is elismerték, hogy a 45 Az január 31-i közgyűlés jegyzőkönyve szerint a hat alelnök közül a három tudós mellett kettő főnemes: Bánffy Miklós és Esterházy Móric grófok. L.: (A Turáni Társaság elnöksége és választmánya). Ide sorolható meg Darányi Ignác, Berzeviczy Albert, Szemere Miklós, Hatvany József, Bárczy István és Teleki Géza is (Ablonczy 2004, 12), továbbá gr. Szapáry László (Németh 1931, 132). 46 Vö. továbbá a Magyar Életrajzi Lexikon vonatkozó szócikkeit (Kenyeres 1967); Ablonczy 2006, 61. Említhető még Milleker Rezső, Hopp Ferenc, Mészáros Gyula, Germanus Gyula, vagy Vikár Béla, akik a földrajz, a néprajz és a keleti nyelvészet terén alkottak (Ablonczy 2004, 12). 47 Lásd pl. Cholnokyt, aki földrajztudósként igyekezett a Turán fogalmát tisztázni és létjogosultságát megvédeni (Cholnoky 1918), majd harcosan hirdette a turáni faj erkölcsi és kulturális magasabbrendűségét (Cholnoky 1922), később aztán pedig újra mérséklődött szemlélete. 48 Ablonczy 2006, 61. Pósta munkásságához és szemléletmódjához a magyar őstörténet kapcsán l. Langó 2007, Márki Sándor, középkorász akadémikus már a századforduló idején kezdeményezte (egészen a középiskolai tantervig) a turáni népek köztük a magyarok történeti jelentőségének hangsúlyozását az oktatásban. Vö. Szendrei 2010, 91; 132. jz. 49 Ablonczy 2004, Ablonczy 2004, 14; Ablonczy 2006, 61. Vö. Katsányi 2001, Vö. Farkas 2007, A nyelvtudomány az ural-altaji kifejezésre cserélte le a turáni jelzőt (Németh 1931, 137; Oláh 2012, 67. Vö. Farkas 2007,

13 turániakat nem köti össze szükségszerűen nyelvrokonság, ahogyan néprokonság sem feltétlenül viszont a közös életforma, kultúra és egyéb, történeti szervezőerők eggyé amalgálták e népeket. 53 A nyelvtudomány szakemberei láthatólag elnagyoltnak érezték a földrajzi megközelítést és inkompetensnek ezen tudomány képviselőit a magyarság rokonainak megnevezésénél és azok minősítésénél. 54 A tudományos értelmezések mellett a politikai turanizmus hívei és a nagyközönség sokkal inkább a néprokonsági feltevés alapján állt, s a turáni népeket egy népcsaládnak tekintette. Azonban míg a mérsékeltebb felfogás az ural-altaji nyelvcsaládhoz tartozó népeket értette a turáni fogalom alatt, a radikálisabb nézet a turáni népek közé sorolta Ázsia csaknem összes népét, 55 a műkedvelő nyelvészek pedig a történeti népek között kerestek és találtak rokonokat a magyarság számára. 56 A különbségek ellenére amelyek feloldhatatlan ellentmondásai amúgy is csak később jelentkeztek a Társaság életében abban konszenzus volt, hogy az angol, német és amerikai Ázsia-társaságok mintájára szükség van egy Magyar Ázsiai Társaságra. Ez lett a Turáni Társaság "mellékneve" is 1916-ig. Ezek a szerveződések az orientalista tudományos kutatást előtérbe helyezve nagyban elősegítették az adott országok gazdasági behatolását, 53 A fajnak nem is kell egységesnek lennie, különösen nagy területen a legritkábban az; közös származás nem kritérium sine qua non [ elengedhetetlen feltétel KA] (...) A Turán tájfogalom és nem legalább egészben nem nyelvi, embertani, származási vagy akár néprajzi. E tudományok egyike sem adhatja meg magyarázatát egymagában. (...) Turáni jelző alatt összefogható, vagy összefoglalt népek nincsenek mindannyian nyelvi rokonságban egymással, és megdől tiszta közös törzsből származásuk föltevése. Azonban senki sem vonná kétségbe valamely vidék morfológiai egységét azért, mert az különböző korú, származású és anyagú közetekből épült fel. Egy életegység, életközösség egységét sem szabad tagadni csak azért, mert egy, vagy néhány önkényesen a tudományos analízis önkényével kiragadott szempontból nem egységesek elemei (Teleki 1917, 25 28). Ez a felfogás gyakorlatilag később programmá is vált; a szerkesztők 1918-as beköszöntőjében az alábbiakat olvashatjuk: Turán... szemünkben egy szóban foglalja össze azt a milieu-t, a mely a minket érdeklő kultúrák és elemeik kialakulásának irányt szabott. (...) De ezért nem nevezzük e kultúrák hordozóit, mint népeket és nyelveket turániaknak. A Turán számunkra földrajzi fogalom. Nem Müller Miksa Turánja, mely annyi bajt okozott a tudományban és nem politikai czéloké. Vö. Turán 1918, 2. L. még Cholnoky (Túrán) és Teleki (A Túrán földrajzi fogalom) tanulmányait uott [25 43; 44 83]. 54 A két tudományág összefeszülését egy rövid vita kísérte. Germanus tanulmányában kivéreztette a turanizmus nyelvészeti felfogását joggal. Teleki Pál éppen azért írta meg geográfiai tárgyú tanulmányait Táj és faj, illetve A Túrán földrajzi fogalom címmel és hozzá hasonlóan Cholnoky Jenő is mert látható volt: a Társaság berkein belül, éppen a szerteágazó értelmezési lehetőségek miatt, egyre több a tudománytalan megközelítése a magyar őstörténet keleti hátterének, az egész eszme mozgatórugójának. Germanus viszont úgy értékelt, hogy a turanisták nyelvészeti kudarczát követi újabb tájbeli theoriájuk kudarcza, a mely elől hiába igyekeznek újabb területekre menekülni. A turanismusnak hiányos a tudományos alapja (Germanus 1917, 384). Vö. Szendrei 2010, Így pl. a két világháború között működő és a politikai turanistákat tömörítő Magyarországi Turán-Szövetség (MTSz) nagyvezére, a máskülönben kiváló földrajzos Cholnoky Jenő a japániakat és a khinaiakat is besorolta a turáni népek közé (Cholnoky 1922, 10; 12). (Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy Cholnoky 1923-ban kilépett a Szövetségből és újra a Turáni Társaságban folytatta tevékenységét.) Érdemes felhívni a figyelmet, hogy ilyen tekintetben a mérsékeltek felfogása közelebb állt a Turánt egyedül földrajzi viszonylatban elfogadók véleményéhez, mint a radikálisok hóbortjaihoz. Hiszen az uráli és az altaji nyelvcsaládokhoz tartozó népekhez valóban volt köze a magyarságnak, e népek földrajzi helyzete valóban kijelölt egy olyan geográfiai egységet, amely kifejezetten rímelt a turáni jelzőre (a steppe), de a nyelvtudomány is az ural-altaji kifejezésre cserélte le a turáni jelzőt (Oláh 2012, 67). Vö. Farkas 2007, Farkas 2007, 32. Jó példa erre az MTSz felfogását követő turáni egyistenhívők szertartásrendjét leíró Batu, aki szerint a táltosnak szólnia kell a szumírokról, őshúnokról, szittyákról, szarmatákról, kimmeriekről, őscsinekről, japánokról, ősmongolokról, ujgurokról, keftelitákról (fehér hunok), gujarokról stb. népekről (Batu 1936, 10). De maga Cholnoky is úgy nyilatkozott, hogy turáni népek a hunnok, avarok, magyarok, kunok, törökök stb ; más helyen újfent elősorolja az egykori turáni népeket: Turáni népek voltak a hunnok, avarok, kazárok, besenyők, bolgárok, kunok és jászok (jaszigok) is. Egy térképen is rögzítette a mai turáni népek elhelyezkedését ezen a koreaiak is turáni népként vannak jelen (Cholnoky 1922, 8; 12; 17). A koreaiakkal való kapcsolat lehetősége illetve a koreai-uráli nyelvrokonság annak a XIX. századi hipotézisnek a vadhajtása, amely az ural-altaji ősrokonságot hirdette (Keresztes 2010, 305). 12

14 majd politikai térnyerését is az ázsiai területeken hozzájárulva így az "érdekszférák" kialakításához is. 57 Így az alapítással gyakorlatilag mind a tudományos-kulturális, mind a gazdasági törekvések teret nyertek a magyar Kelet-politikában. Ezzel pedig lehetségessé vált a magyarság hagyományos, Kárpát-medencére tekintő hatalmi törekvéseinek újraorientálása. Az irányváltás azonban különböző horizontokra tekinthetett hiszen ahogyan a kapcsolatok milyenségének a megítélése is eltérő volt, ehhez hasonlóan a kulturális és gazdasági terjeszkedés volumene és iránya is. Egyeseknek a Kelet csak a balkáni, osztrákokkal és németekkel versenyző, magyar politikai-gazdasági dominanciát jelentette, másoknak viszont a Közel-Kelet és a Török Birodalom egyes területeivel való szorosabb gazdasági kapcsolat kiépítését is. 58 Kétségtelen viszont, hogy a Turáni Társaság minden integráló szerepe ellenére más intézményi területeken is kibontakozott egy tudatos magyar Kelet-politika, amelynek irányvonala hasonló volt a Társaság által képviselthez, de célkitűzéseit alapvetően nem a rokonság, hanem a Monarchián belüli magyar érdekek határozták meg. Így pl. a Magyar Tudományos Akadémia keretei között 1918 előtt többször megjelent a Kelet- és Balkánkutatás intézményi kereteinek a kialakítására irányuló törekvés elsősorban Teleki Pál ösztönzésére ban az MTA főtitkára,,tekintettel a szomszédos keleten legújabban végbement nagy politikai és gazdasági változásokra is, javasolja egy Keleti Bizottság szervezését, mely elsősorban a balkáni, de a távolabbi keleti tartományoknak és népeknek is földrajzi és történeti, nyelvészeti és gazdasági ügyeit tudományos kutatás tárgyává tegye. 59 A Keleti Bizottság létrehozásának előzetes jelentése megállapította, hogy:,,...az imént lefolyt balkánháború következtében hazánk keleti érdekkörében mélyreható fordulat állott be. Politikai, kereskedelmi, tudományos és gazdasági körök egyaránt tudatában vannak annak a körülménynek, hogy a törökség kiszorításával és a balkáni államok új alakulásával egy új culturalis fejlődés korszaka kezdődik, a melyből nekünk is ki kell vennünk a minket megillető részt. 60 Azzal a dogmával, hogy csakis a török birodalom fenntartásában bízhatunk, le kell számolnunk. Az evolutio elvégezte azt az amputatiót, a melyet az államférfiak egész sorozata előre látott. Az új helyzet azt követeli meg az előkészítő bizottság szerint, hogy Magyarország az új államalakulatok felé fordítsa figyelmét, hiszen közvetlen szomszédságában alapvetően megváltoztak a területi és hatalmi viszonyok. Magyarországnak ki kell használnia az új helyzet adta lehetőségeket, közvetítenie kell ott, ahol erre lehetősége adódik. Ehhez,,szellemileg is fegyverkeznie kell, meg kell ismernie a Balkán egész területét és teljes belső problematikáját. 61 Az előkészítő bizottság sikeres munkája után az akadémiai osztályok 1914-ben megválasztották a Balkáni Bizottság tagjait Farkas 2007, Ablonczy 2004, Akadémiai Értesítő 24 (1913), 230. Vö. Hajdú 2003, A versenyfutás az újjárendeződő területekért azonnal megindult. Az előkészítő bizottság rámutatott, hogy a német tudomány már erőteljesen figyeli a térséget, úttörő jellegű kutatásokat végez ott, ahol a magyarok is elvégezhetnék ezeket a fontos elemzéseket. De Ausztria is komoly feladatának tartja a hozzá tartozó Dalmácia és általában a térség kutatását: 1896-ban a Bécsi Akadémia saját feladataként definiálta a térség régészeti, nyelvi, történeti, etnikai kutatását, s létrehozta a Balkán Bizottságot. Bécs valóságos délszláv kutatási és egyetemi oktatási központtá vált. Ezért hangsúlyozta a hazai tudománypolitika, hogy Magyarországnak és a magyar tudományosságnak is vannak, mégpedig önálló feladatai és lehetőségei a Balkán kutatása kapcsán (Akadémia Értesítő 25 (1914), ). Vö. Hajdú 2003, Akadémia Értesítő 25 (1914), Hajdú 2003,

15 I. 4. A Turáni Társaság első korszaka ( ) A Turáni Társaság a korban szokásos egyesületi életet élte: előadásokat, vetített képes konferenciákat rendezett Budapesten és az ország különböző pontjain és 1913-tól, Teleki Pál főszerkesztésében, megjelentette a Turán című folyóiratot. 63 A Társaság működését egy kisebb bank az Első Hazai Takarékpénztár érdekeltségébe tartozó Hazai Bank Rt. támogatta és a kormányzat is juttatott kisebb összegeket, de a munkát inkább az anyagi szűkösség jellemezte. 64 Ennek ellenére a társaság igyekezett a saját lehetőségeihez mérten megszervezni magát törekedett a nemzetközi kapcsolatainak a kiterjesztésére, csereviszonyba lépett több más periodikával, társasággal és intézménnyel, amely egy gyarapodó könyvtár alapját képezte, a hozzájuk tartozó folyóiratokkal és térképekkel. 65 Tervbe vették egy turáni internátus létrehozását turáni diákok részére a tudomány, valamint a kapcsolatfelvételt turáni vezető férfiakkal a politika oldaláról. 66 A tudományos ismeretterjesztés, a turáni eszme népszerűsítése és a nyelvoktatás (török, finn, japán) mellett a Társaság számos kezdeményezést tett kutatóutak megszervezésére Anatóliába, a Kaukázusba, a Kaszpi-tó vidékére, Belső-Ázsiába és a Balkán-félszigetre. 67 Ez utóbbi több ellentmondást is hordozott magában. A Balkánon nem voltak a magyar őstörténet kutatása számára releváns kapcsolódási pontok, ráadásul a Monarchia balkáni érdekeinek érvényesítése éppen a területről kiszoruló turáni testvérnép, a Török Birodalom rovására történt. Azonban a Monarchia és így Magyarország számára is a gyarmati terjeszkedés egyetlen lehetséges iránya a Balkán felé vezetett. Az június 13-án összeült berlini kongresszuson született döntéssel Bosznia-Hercegovina az Osztrák-Magyar Monarchia igazgatása alá került, melynek területét október 6-án annektálta. 68 A két esemény közötti harminc évben számos gazdasági beruházás és tudományos expedíció indult a tartományába, ami megalapozta a magyar Balkán-kutatást. Ezek a törekvések egyértelműen az osztrák fél ellenében akarták megvalósítani a magyar gazdasági expanziót, melynek kivitelezését a Társaság a turáni Bulgáriával való viszony szorosabbá tételével vélt megvalósíthatónak. A magyar-bolgár viszonyt a világháború szövetségi politikája később tovább egyengette és a Balkánnal kapcsolatos közös területi érdekeltség ellenére ugyanez volt elmondható Törökországgal kapcsolatban is. A közvélemény törökbarátsága összefüggött a történeti hagyományokkal, a több ponton is összekapcsolódó múlttal, a szabadságharcos kurucos hagyománnyal, valamint a Habsburg- és az orosz-ellenességgel, 69 de ekkorra vált a magyar turkológia is nemzetközileg elismert tudományos műhellyé. 70 A rokonszenv megalapozásában és 63 A Turán megjelenését kormányzati szinten is segítették hála a közoktatási kormány áldozatkész támogatásának (Paikert 1914, 7). 64 Ablonczy 2004, 13; Ablonczy 2006, 62. Így pl. a keleti gazdasági és kereskedelmi expanziót szolgáló szerepére való hivatkozással a Társaság beadvánnyal fordult a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz január 16-án, amelyben évi segélyért folyamodtak. Az illetékes miniszter, bár méltányolta a Társaság célul kitűzött gyakorlati feladatait, csak 2000 korona támogatásban részesítette a szervezetet ( f[olyó] esztendőre). De kilátásba helyezte a minisztériumi dotálás lehetőségét a továbbiakban is, amennyiben a Társaság ez iránt elém terjesztendő kéréseiben be fogja igazolni, hogy a tervbe vett külföldi utazások és utaztatások közgazdasági haszonnal jártak s a gyakorlati életben hasznosítható külkereskedelmi relációk beszerzését és publikálását eredményezték (Farkas 2007, 38 39). Mivel a Társaság vezetőségében és tagságában számosan voltak a kor társadalmi elitjéből, az ő adományaik is szerves részét képezték a tagdíj és az állami támogatás mellett a szervezet költségvetésének (Farkas 2007, 39 40). 65 Paikert 1914, Ablonczy 2004, 12; Farkas 2007, Farkas 2007, Gunst Jemnitz Márkus 1981, 463; És persze az es szabadságharc utáni török-magyar kapcsolatokkal. A török-magyar barátság a XIX. század második felében, a Corvinák visszadásával (1877) érte el tetőpontját (Kakuk 1991, 27). 70 Olyannyira, hogy 1926-ban, a Bakuban rendezett első nemzetközi turkológiai kongresszuson Theodor Menzel Magyarországot a turkológiai kutatások fellegvárának ( Hochburg der Turkologie ) nevezte (Eren 1991, 3). 14

16 fenntartásában jelentékeny szerepet vállalt a magyar turanizmus is, amelynek eszmerendszerében fontos szerep jutott a törökségnek, Törökországnak. 71 A Balkánon túl aránylag hamar Kisázsia, majd a Szuezi-csatorna megnyitása után Délkelet-Ázsia is a Monarchia (és így a Magyar Királyság) kereskedelmi és gazdasági érdeklődésének célkeresztjébe került. Ezzel magyarázható, hogy az 1868-ban indulásra kész kelet-ázsiai expedícióban Magyarország is részt vállalt a költségek 30%-át biztosítva. Igaz viszont, hogy a magyar iparos és kereskedelmi körökön belül, amelyek az 1867-es kiegyezéssel gazdasági kibontakozást reméltek, csak néhány nagyiparos lelkesedett azért, hogy távoli, keleti piacokat szerezzenek számolva azzal, hogy a befektetés esetleg csak évtizedek múltán térül meg. 72 Éppen ezért a fő prioritás a közelebbi érdekszférák maradtak. 73 A tudományos és kulturális erőfeszítések mellett a Turáni Társaság 1914-ig öt ázsiai tudományos kutatóutat szervezett és pénzelt mert azokat, angol és német példákra hivatkozva, a gazdasági előretörés eszközeinek látták. 74 Ezek időbeli sorrendben a következők voltak: a Mészáros-Milleker expedició, a Timkó expedició, a Milleker expedició, a Kovács-Holzwarth expedició és a Sebők-Schultz expedició. Ezeknek célja Ázsiának magyar szempontból fontosabb vidékeinek néprajzi, földrajzi és különösen gazdasági szempontú tudományos kutatása, piacok és nyersanyaglelőhelyek feltárása volt. Az Ázsiába készülő utak résztvevőinek török és orosz nyelvkurzusokat szerveztek, a különféle tudományos mérések és felvételek, valamint a térképészeti alapok elsajátítására szakértőket bíztak meg A Mészáros Milleker-féle kisázsiai kutatóút a Tuz-Csöllü, addig terméketlennek ismert steppe területeit tanulmányozta Angora és Konya között alapos néprajzi, geológiai és gazdasági megfigyelések alapján. Az expedíció a térképen fehérrel jelölt területet a gazdasági kultúrának igen alkalmasnak találta. Az expedícióban a vezetőkön, dr. Mészáros Gyulán és dr. Milleker Rezsőn kívül részt vett Andrasovszky József botanikus és Náday Lajos zoológus. 76 Millekerék útja arra mutatott rá, hogy Anatólia gazdaságilag elmaradott terület, amelyet középkori viszonyok jellemeznek, éppen ezért a technológiai újításoknak nagy felvevőpiaca lehetne. Így pl. a jó talajadottságokkal rendelkező területekre kutakat és vízemelőket, öntözőrendszereket lehetne telepíteni, mert nincsenek kutak, de a vaseke, vagy a 71 Hajdú 2003, 20; Farkas 2007, 31, 35; Oláh 2012, Józsa 1966, Az expedícióban való magyar részvétel ezért elsősorban közjogi jelentőséggel bírt, hiszen a kiegyezés után ez volt az első alkalom, hogy Magyarország a nemzetközi porondon megjelenjék és ezzel a Monarchián belüli önálló államiságát kidomborítsa a keleti világ előtt. Másodsorban tudományos szempontokat is figyelembe vettek, ha már kereskedelmi tekintetben nem sok haszonnal járt a vállalkozás hazai kereskedelmünk jelen állapotában az ázsiai expeditio által reánk magyarokra ugy sem hárulhatván még most aránylag annyi positiv eredmény, mennyi a terhünkre eső költségbeli osztályrésznek megfeleljen, igen kivánatos volna, hogy ebbeli rövidségünk tudományos eredmény által pótoltassék ki (Józsa 1966, 22 24). Az expedíció 18 tagjából 5 volt magyar (kereskedelmi szaktudósítók, diplomaták és egy tudós, Xantus János). S bár a tetemes költségű vállalkozás nem eredményezett komolyabb kereskedelmi kapcsolatokat, de volt közvetlen diplomáciai eredménye. A külügyi kormányzat főkonzulátust állított fel Sanghajban, majd konzulátust Jokohamában és Bangkokban, de követségek létesítéséről még nem volt szó (Józsa 1966, 48). A beszerzett szakkönyvek jó szolgálatott tettek az osztrák sinológia és a magyar orientalisztika fejlődésének és Xantus zoológiai gyűjtése vetette meg az alapját a Nemzeti Múzeum kelet-ázsiai anyagának (Józsa 1966, 39 40). A kereskedelmi remények azért sem lehettek megalapozottak, mert ebben az időben sem az osztrák, sem a magyar hajózási társaságok nem idítottak közvetlen járatokat Kelet-Ázsiába (Józsa 1966, 55), de általánosságban is elmondható, hogy a magyar köröket a biztosított kereskedelmi jogok sem ösztökélték ilyen távoli befektetésekre (Józsa 1966, 58). 73 Józsa 1966, Farkas 2007, Paikert 1914, 5; Paikert 1914, 5. 15

17 vető- és cséplőgép is ismeretlen. Gabonaneműből egyedül búzát tud exportálni, tehát a vetőmag-kereskedés területe is nyitott. A kihasználható lehetőségek azonban nem ismertek a lehetséges befektetők előtt, mert még a modern német térképek sem ismerik a vidéket, sivatagot mutatnak ott is, ahol mindkét gazdasági ágnak megfelelő területek vannak. Pedig a föld ára alacsony (30 40 korona/hold), és az újonnan települő három évig adómentes, a gazdasági eszközök bevitele pedig vámmentes. A gyáripar teljességgel hiányzik, az erdőművelés és a bányászat dacára a természeti kincsekben való gazdagságnak fejletlen. Milleker úgy vélte, hogy Anatólia gazdasági felvirágoztatásában Magyarország szerepet tudna vállalni. A dunai vízi úttal, vasúton és tengeren a terület elérhető, amely országban nem politikailag érdekelt félként tekintenének ránk, hanem testvérként szemben a messzi világrészekkel, amit amúgy sem nagyon tudnánk elérni, pláne a nyugati államokkal konkurálni. Magyarország piaca a Balkánon és Anatóliában van, amelyet igénybe is kell vennie felvirágzó ipara és kereskedelme számára A Timkó Imre által irányított expedíció (aki a Turáni Társaság főgeológusa volt 78 ) az Aral és a Kaszpi-tó vidékein végzett elsősorban agrogeológiai kutatásokat és összehasonlító talajismereti tanulmányokat. Ennek során alkalom nyílt település- és gazdaságföldrajzi vizsgálatokra az Aral Kaszpi térség népei körében. Részletes adatokat közöltek a kazah törzsek földrajzi elhelyezkedéséről, létszámáról és területeik gazdasági lehetőségeiről, amely kapcsán a kazahok meglepő rátermettségét bizonyító modern mezőgazdasági üzemeit figyelték meg. Ennek során számos fontos mozzanatot írtak le, amelyek egy része a Magyar Alföld gazdasági viszonyait tekintve is értékes, de a magyar őstörténet szempontjából is tartalmaztak hasznosítható információkat. További célként fogalmazódott meg e ma hasznavehetetlen sósföldek mezőgazdaságilag jövedelmezőbb kihasználása A második Milleker-féle kisázsiai kutatóút (amelyen dr. Horváth Béla segítette Millekert török nyelvismeretével és gazdasági szakképzetségével) a Konya Kaizarié közötti területet tette részletes gazdasági és tudományos vizsgálat tárgyává. A terület a bagdadi vasút vonzáskörzetéhez tartozott, amelynek így felértékelődött a jelentősége, de szomszédos volt Kilikia tartománnyal is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szempontjából volt kiemelt jelentőségű. Az expedíció fő célja fotogrammetriai felvételek készítése és egyéb, tudományos és gazdasági vizsgálatok folytatása volt. 80 Milleker később publikált megfigyeléseket tett a kis-ázsiai rézlelőhelyek kapacitása és kiaknázhatósága kapcsán is. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Anatólia ősrégi bányáit inkább tönkretették a későbbi korokban, mint kihasználták és hiába lennének még nagy tömegben ásványok nincs vállalkozó, aki rendelkezne a kiaknázáshoz szükséges anyagi és szellemi erőkkel. A bányák kitermelési módja korszerűtlen gyakorlatilag ókorinak mondható: Ugyanaz itt az állapot, mint a földmívelésnél, ahol a faeke és a cséplőszán ókori idők óta fennmaradt. A legnagyobb és gyakorlatilag kiaknázatlan, még koncesszióba nem adott rézbányák a Bagdad-vasút vonalától 4 70 km távolságra esnek, amely hatalmas olajlelőhelyeken keresztül vág át. Márpedig az antóliai bányakincsek hasznos kitermelésének kulcsfontosságú feltétele az úthálózat kiépítése és a szénhidrogén-források megléte. Mivel mindkettőt érinti a német érdekeltségben lévő 77 Milleker Hasonló szellemben fogalmazott a Turán hasábjain Penigey Antal is. Szerinte Magyarország elsősorban a keleti expedíciók támogatásával, a tudományos érdeklődés mellett a gazdasági viszonyok megfigyelése révén léphet előre kivált az ottani termelésnek helyes irányba fordításával. Pl. az expedíciókat az ottani nyelvekre lefordított érthető mezőgazdálkodási szakmunkákkal látjuk el, bemutatókat szervezünk stb. Ennek a vetőmagoktól a tenyészállatokig és az aratógépekig kellene kiterjednie (Penigey 1913, 88). 78 Emellett a Földtani Intézet egyik őre. Ázsiai útjáról beszámolt a Világ [1913. május 30, 12]. Vö. Szendrei 2010, 46; 92, 139. jz. 79 Timkó 1913, 154; Paikert 1914, Turán 1913/2 (február), 108 / Hírek; Paikert 1914, 5. 16

18 beruházás, ennél fogva érdemes lenne a magyar befektetőknek fokozott figyelmmel kísérni a területet főleg, hogy a jelenlegi politikai helyzetben Magyarország igen kedvező pozíciót foglal el a Törökországgal való viszonylatban A Kovács Holzwarth-féle tanulmányút a Kaukázus déli lejtőin, valamint Perzsia északnyugati területein végzett gazdasági és egyéb kutatásokat. Az expedíciót dr. Kovács Jenő és dr. Holzwarth Lajos társaság-beli tagok vezették, akik egyrészt a Kaukázus grúz hadi útját és néprajzi viszonyait, továbbá a Kaszpi-tó közelében fekvő petróleum-forrásokat tanulmányozták a kutatóút a Krím-félszigetet is érintette A Sebők Schultz-féle közép-ázsiai expedíció Oroszország európai és ázsiai területein keresztül a Bajkál-tó környékét célozta, ahol a burjátok között gyűjtöttek magyar párhuzamokkal is bíró néprajzi anyagot (pl. fehér ló áldozása 83 ). A dr. Sebők Imre és Schultz Aurél társasági tagok vezette kutatóút érintette még Mongólia, Mandzsúria és Észak- Kína területeit is, szemrevételezve ezen ébredező nagy térségek gazdasági és társadalmi evolutioját. 84 Az expedíció gyakorlatilag egész Ázsiát keresztülszelte, és igyekezett figyelembe venni az egész beutazott vidék gazdasági, földrajzi, néprajzi, történeti stb vonatkozásait. Számos fényképfelvételt készítettek. Az útirány a következőképp alakult: Szentpétervár Moszkva Nyizsníj Novgorod Kazany Szamara Ufa Tomszk (át a kazah Baraba steppén, a transzszibériai vasúttal) Irkutszk. Itt hat hétig embertani, néprajzi és gazdasági kutatómunkát folytattak a burjátok között. Innen tovább indultak Kiachta és Majmacsin vidékén át Urgába (Ulánbátor). Itt gyűjtőmunkát folytattak, de a háborús forrongás miatt nem érték el a Góbit. A Kiachtába való visszautazást követően Csita Mandzsúria Chailar Cziczikar Karbin Mukden útirányon Porth Artur-be érkeztek. Innen tengeri hajóval a magyar gyarmatba, Tien-Tszibe érkeztek, majd Peking Niucsvang vonalon a transzszibériai vasúttal érkeztek haza Budapestre. 85 A Társaság által támogatott kutatóutak gazdasági megalapozottságát abba látták, hogy Magyarország képtelen olyan gyarmatpolitikát folytatni, mint a nagyhatalmak, de erre nincs is szüksége. A gazdasági uralomhoz nem feltétlenül szükséges valamely ország politikai meghódítása. Ez utóbbi nagyon sok áldozatot követel az államtól, míg a gazdasági hódításhoz elegendő néha egy hajójárat subvencionálása is. A politikai hódításon nyugvó gyarmatpolitika nem zárja ki azt, hogy más államok kereskedelme és ipara megfelelő helyzetet szerezzen kivitele számára. Pl. a Török Birodalom minden állam külkereskedelmének szabad térfoglalást enged, s a külkereskedelem terén a versenyző államokat egyenlő elbánásban részesíti. 86 A Török Birodalom törzsterülete, Anatólia kifejezetten üres területnek tünt a gazdasági és kereskedelmi terjeszkedés számára. Azzal viszont számolni kellett, hogy az expanzió és vele a török gazdasági élet fejlesztése komoly finanszírozást igényelt. Az km 2 területű országnak hivatalos adatok szerint mindössze 2,78%-a volt mezőgazdasági művelés alatt, területét pedig összesen 7500 km vasút szelte át, ami nagyban hátráltatta a gazdaság kibontakozását. Ennélfogva Törökország búza behozatala Oroszországból, Romániából és Bulgáriából mintegy vagonra, lisztimportja mintegy vagonra rúgott. Törökországban gyakorlatilag nem voltak gyárak, amelynek egyik 81 Milleker 1917, Paikert 1914, A burját gyűjtés eredményeit Sebők Imre publikálta a Turán 1917/8 9 (augusztus szeptember), és az 1917/10, lapjain, A fehérlóáldozat címmel. 84 Paikert 1914, Turán 1913/2 (február), 107 / Hírek. 86 Penigey 1913,

19 alapvető oka a minimális értékű értékvám volt. Emellett a nyersanyaglelőhelyek sem voltak feltárva, és hiányzott a rendelkezésre álló tőke, szakértelem, állami támogatás. 87 Az expedíciók arra is rámutattak, hogy Ázsiát gyakorlatilag újra fel kell fedezni, hiszen földrajzáról, társadalomszerkezetéről, gazdaságáról sem voltak egzakt információk, nemhogy a piaci és beruházási lehetőségekről. Ezeket potenciális, meghódításra váró területeknek tekintették, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kiépítése pedig jól illeszkedett a turáni együttműködés eszmerendszerébe. Azonban azt is látni kellett, hogy hiába a turáni fajrokonok szimpátiája, a nemzetközi kereskedelem gazdasági harcában az csak az egyenlő erők esetén döntő. Mivel világos volt, hogy a Keleten keresett olcsó tömegáruk előállítása terén a nyugati ipari kapacitással a magyar ipar nem tudja állni a versenyt, ezért fogalmazódhatott meg az a vélemény, hogy a magyar külkereskedelem térfoglalását a szükségletek és ezzel kapcsolatban a kereslet létesítésével törekszünk egybekapcsolni. 88 A nagy vállalások kiteljesedését az első világháború kirobbanása megakadályozta. Hiába tervezte a Társaság a jövendő munkaprogramját, a tudományos tanulmányutak irányítását és támogatását, az előadások folytatását és a Turán kiadását, a könyvtár és a gyűjtemények gyarapítását, a kapcsolatok ápolását a többi Turáni, valamint a külföldi Ázsia Társaságokkal, kiállítások és kongresszus szervezését: 89 A háború kitörése után, részint a behívások, részint az érdektelenség miatt a Társaság működése elhalt, a Turán kiadását pedig beszüntették. 90 Azonban 1916 folyamán Tisza István kormányzata fantáziát látott a Társaság működésének újraélesztésében, amely újra zászlót bontott Magyar Keleti Kultúrközpont Turáni Társaság néven május 2-án az MTA üléstermében. 91 Az MKK-val a kormányzat jóval szorosabb 87 Donner 1917, Penigey 1913, Vö. Paikert 1914, Ennek ellenére a Társaság törekvéseit a vezetőség egyes tagjai igyekeztek életben tartani telén Teleki Pál az MTA Balkáni Bizottsága nevében kidolgozta egy,,balkáni és Előázsiai Földrajzi Intézet létrehozásának koncepcióját. Az új intézet létrehozásának legfontosabb okát Teleki abban jelölte meg, hogy a világháború kitörése óta a tudomány, a gazdaság és társadalom érdeklődése minden korábbinál erősebben és egyértelműbben a Balkán felé fordult, szerte az országban tudatosul és ébredni kezd a,,keletre magyar jelszavának a megértése. Ennek fontosságánál Teleki hangsúlyozta, hogy arról a positióról van szó, amelyet a világháború után el fogunk foglalni a nemzetek között és amely nagy lehetőségeket jelent majd Magyarország számára. A tervezet szerint az intézet mindenre kiterjedő kutatási, dokumentációs és információs bázissal működne, vizsgálna minden olyan jelenséget, illetve tényezőt, melyek,,alkalmasak gazdasági térfoglalásunkra, szolgálja a Keleten való érvényesülésünk nagy nemzeti ügyét. Az intézet kapcsolatainak kiépítését a háborúban szövetséges országokkal kívánta kezdeni, a Balkánon Törökországgal és Bulgáriával. Az intézet állami jellege azzal járt volna, hogy egyértelműen politikai támogatást kapna, másrészt olyan anyagi biztonságot a hosszú távú működésre, melyet egy társulat vagy más szervezet nem tud adni számára. Azonban az Akadémia Balkánibizottsága 1916 január 21-i és 25-i ülésén úgy találta, hogy az indítványozó szaktudásának és buzgalmának készséges elismerése mellett a tervezet anyagilag finanszírozhatatlan a háborús körülmények között, s még nincsenek meg a terv szakmai hátterét jelentő kutatások sem. A Balkáni Bizottság a benyújtott formában nem támogatta a tervet, s felkérte Telekit egy visszafogottabb célú és tartalmú előterjesztés elkészítésére mely mostani viszonyaink közt is megvalósítható (Akadémiai Értesítő 1916, ). Vö. Hajdú 2003, Farkas 2007, 41. Vö. Turán 1917/1 (január), 70 / Társasági ügyek. Az elnökség többé-kevésbé hasonló maradt, de létrehozták a társelnöki pozíciót itt kapott helyet a hétből gr. Klebelsberg Kunó is. Az újjáalakulást üdvözölte a Balkányi vezette Magyar Keleti Gazdasági Központ is, amely bejelentette a gazdasági központ hozzájárulását egy nagy keleti szövetség megalkotásához. Ennek elnökségébe számos arisztokratát és felsőházi tagot nyertek meg (Uott 70 71). Nem csak a Turáni Társaság alakult újjá a magyar keletkutatás és a keleti gazdasági expanzió támogatására, de már meglévő kutatási központok is kiszélesítették profiljukat, átszervezték működési struktúrájukat. Az MTA Balkáni Bizottságában pl. rövid időn belül az a nézet fogalmazódott meg, hogy a Bizottság kutatásait ki kell terjeszteni a Balkán-félszigeten túl Kis-Ázsiára, valamint esetleg Ázsia egyéb térségeire is, ezért névváltoztatással létrejött a Keleti Bizottság (1916). Ez célul tűzte ki e területek (a Balkán, Elő-Ázsia és esetleg a távolabbi Kelet) és országok tudományos kutatásának a megindítását, 18

20 kapcsolatot alakított ki, mint elődjével, a Turáni Társasággal (ennek oka volt a szövetséges Török Birodalom és Bulgária felé való gesztus is), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium emellett kiterjedt feladatkörrel látta el a szervezetet, amelynek céljaira jelentős összeget juttatott és irodát biztosított számára a Parlament épületében. 92 Szakosztályokat hoztak létre (folyóirat- és könyvkiadó, föld- és természettudományi, oktatás- és nevelésügyi, nyelvészeti és néprajzi, történelmi és régészeti, művészeti, propaganda, közművelődési), 93 amelynek tagjai és a vezetőség a magyar politikai elit valamennyi színárnyalatát képviselték és a legnevesebb közéleti és tudományos személyiségek vállalták az ügy képviseletét. Újra megjelent a Turán (1917 elején, évente tízszer), és török, bolgár, bosnyák, albán, sőt tatár ösztöndíjasok érkeztek Magyarországra, hogy itt folytassák tanulmányaikat. 94 Teleki Pál Budapesten komoly erőfeszítéseket tett, hogy a keleti témájú könyveket és folyóiratokat gyújtő intézmények törekvéseit összefogja, és a Fővárosi Könyvtár, a Keleti Kereskedelmi Akadémia Könyvtára és az MTA égisze alatt egy közös, nagy keleti gyűjteményt hozzon létre. 95 Temesváron felállítottak egy Balkán-irodát, 96 magyar (illetve osztrák magyar) támogatását és irányítását, valamint az ottani tudományos körökkel, akadémiákkal való szorosabb érintkezés és együttműködés előmozdítását (Akadémiai Értesítő 28 (1917), 247). Vö. Hajdú 2003, Farkas 2007, Farkas 2007, 41. Vö. Turán 1917/1, 71 (Társasági ügyek). A szakosztályok mellett munkabizottság is felállt, amelybe a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mellett képviselőt küldött a Kereskedelemügyi és a Földművelésügyi Minisztérium is (Uott 72). A kormány tehát immár nem csak támogatta a Társaság céljait, hanem gyakorlatilag beállt mögé. 94 Külföldi turáni ösztöndíjasok már korábban is érkeztek Magyarországra Paikert jelentésében úgy fogalmazott, hogy: szerény tehetségünkhöz mérten igyekeztünk úgy magyar, mint török, vagy más velünk rokon ifjaknak idevonatkozó tanulmányait elősegíteni, igyekeztünk a turáni internátus létesítése érdekében eljárni (Paikert 1914, 7). Egey is említi, hogy a Társaságnak az első világháború előtt helyi társszervezetei alakultak, pl. Temesváron, de Kolozsváron, Kassán, Kisszebenben és Szabadkán is voltak támogatói ezen városok mezőgazdasági szakiskoláiban tanultak azok a török és bolgár diákok, akik a Társaság oktatási ösztöndíja révén kerültek Magyarországra (Egey Szíj 2002, 12). Az újabb ösztöndíjasok érkezésének az volt az előzménye, hogy 1917 tavaszán gróf Bánffy Miklós és gróf Teleki Pál alelnökök Konstantinápolyba és Szófiába tettek látogatást, mely alkalomból a török gyermekek, illetőleg a bolgár ifjak és leányok magyarországi neveltetéséről folytattak tárgyalásokat a K.K.K [Keleti Kultúrközpont KA]. (Turáni Társaság) megbízásából. Május közepén Budapestre érkezett egy bolgár delegáció, amely megegyezett fiatalok Magyarországra való küldéséről, a konstantinápolyi út hozadékaként pedig megalakult a Keleti Kultúrközpont mintájára a Török- Magyar Barátság Egyesülete, amely a török birodalom érdekelt minisztériumai részéről hasonló ráruházott hatáskörökkel bír, mint a magyarországi központ. Vö. Turán 1917/6 7 (június július), / Szemle. Ezt követően jött létre nov. 16-án a Magyar-Török Barátság Egyesülés, a Kultúrközpont tizenhat vezető törökbarát tagjából (Turán 1918, 191 / Társasági ügyek). Évente összesen török, bosnyák, és talán kéttucatnyi albán diákot fogadtak be magyarországi középiskolák, szakiskolák és felsőoktatási intézmények, de érkeztek diákok az 1918 elején kikiáltott Krími Tatár Köztársaságból is. A dicséretes törekvések ellenére azonban ezen akciók nem egyszer csalódást okoztak az eredményeket illetően (Ablonczy 2004, 14; Farkas 2007, 43). 95 Ablonczy 2004, 14. A már említett Szabó Ervin által vezetett Fővárosi Könyvtár gyakorlatilag a Turáni Társasággal egy időben, 1912-től tervbe vette, hogy egy külön keleti gyűjteményt fog csinálni. Ezt a Zichy- és a Vámbéry-hagyaték alapozta meg, amelyet a Balkán-háborúk idején feltárult keleti perspektívák tovább ösztönöztek. Az egyesülés megkívánta volna az önálló helyiséget, az anyag közös elhelyezését, az összehangolt tervszerű együttműködést és gyűjtést, azonban Szabó terveit nem tudta akceptálni sem az MTA, sem a Keleti Kereskedelmi Akadémia hiszen azok könyvtárai így gyakorlatilag beolvadtak volna az új, Szabó ambíciói szerint általa vezetett gyűjteménybe (Katsányi 2001, ). 96 A temesvári Balkán-Iroda Temesvár város és a temesvári kereskedelmi és iparkamara közös alkotása volt, melyet a Magyar Földrajzi Társaság is támogatott. A kereskedelmi és közgazdasági feladatokat kitűző szervezet elsősorban a Balkánnal, különösen Bulgáriával való gazdasági kapcsolatok megteremtésén fáradozott de emellett a magyar balkáni kapcsolatok sokoldalú elemzését is elsőrendű feladatának tekintette: az Iroda mintegy 30 folyóiratot kísért állandó figyelemmel. A balkáni érdeklődésű bolgár magyar kapcsolatok fejlesztése céljából bolgár nyelvtanfolyamot tartott fenn és bolgár hallgatóknak is tartottak magyar nyelvórákat, hogy azok később kereskedelmi tanulmányokat folytathassanak (Fodor 1917, 249; Hajdú 2003, 25) között többször felmerült annak lehetősége, hogy Szegeden is felállítanak egy komplex területi kutatásokkal foglalkozó Balkán- 19