A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA. Európa megújulása Románia megújulása

Átírás

1 PARTIUMI KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN JÚLIUS 13. Európa megújulása Románia megújulása A III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre tekintõ nagyváradi találkozó július 6. PROGRAM NYITÓÁHÍTAT Tõkés László püspök Kezdõének: XXV. Zsoltár (Szívemet Hozzád emelem...) Záróének: XC. zsoltár (Tebenned bíztunk eleitõl fogva...) MEGNYITÓ KÖSZÖNTÉSEK Tõkés László, Tolnay István RÉSZTVEVÕK: BRÜSSZEL: Colin Williams fõtitkár (Conference of European Churches) MAGYARORSZÁG: Dr. Bóna Zoltán fõtitkár (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) Dr. Börzsönyi József esperes (nagygyûlési küldött) FELVIDÉK: Fekete Vince fõgondnok Kis Béla fõszerkesztõ ERDÉLY: Tempfli József püspök Ioan Codorean kulturális tanácsos (Sofronie Drincec ortodox püspök képviseletében) Kováts Gyula elõadó-tanácsos Virgil Bercea görög katolikus püspök Mátyás Attila evangélikus lelkész Dr. Paul Costin elnök, temesvári Zsidó Egyházközség Fejes Rudolf Anzelm prelátus Geréb Zsolt rektor KIRÁLYHÁGÓMELLÉK: Csûry István lelkészi fõjegyzõ Tolnay István világi fõjegyzõ (az értekezlet moderátora) Dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos Antal János elõadó-tanácsos június 6-án az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei, illetve vezetõ képviselõi találkozót tartottak Kolozsváron. A római katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi vezetõk a szeptember 5 7-én, Nagyszebenben sorra kerülõ III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre nézve egyetértésüket fejezték ki a következõk tekintetében: Az ökumenikus nagygyûlés egyik hivatalos nyelve legyen a magyar nyelv. A helyszín, Nagyszeben város neve három nyelven: románul, magyarul és németül szerepeljen a hivatalos feliratokon és dokumentumokban. Egyetértenek abban, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház meghívott vendégként vegyen részt a nagygyûlésen, mint társult tagjai a CEC-nek. Magas rangú egyházi személyek tartottak megbeszélést pénteken a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagytermében Európa megújulása Románia megújulása címmel, a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre készülve. A nyelvi akadályokat két szinkrontolmács hárította el, hiszen a romániaiak mellett ott voltak a magyarországi és a szlovákiai egyházak képviselõi, valamint Colin Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának fõtitkára. A nyitóáhítatot Pál apostol szeretethimnuszaként ismert Korinthusi levelébõl vett idézetre építette Tõkés László. A püspök kifejtette, hogy Európa lelki megújulása az egyházak célja azon a jelképes zarándoklaton, amelynek Salzburg, Gyula és Temesvár után Várad az egyik állomása a szeptemberi nagyszebeni összejövetel elõtt. Ezen az úton a szeretet a hajtóerõ, amely a sötétségbõl a világosságra visz a háborúk és terrorizmus fenyegetése ellenére. Elérkezett annak az ideje, hogy az egyházak közötti kapcsolatok nemcsak a hangzatos nyilatkozatokban, hanem a cselekedetekben érvényesüljenek. Colin Williams angol nyelvû beszédében elmondotta, hogy mind Európa, mind Románia lelki megújulása a cél. Szeretné megismerni a kis és kisebbségi egyházakat az uralkodó nagyobbak mellett annak reményében, hogy megteremtsék az igazi ökumenét. Virgil Bercea görög katolikus püspök EMLÉKEZTETÕ Ezen túlmenõen Egyházaink síkra szállnak annak érdekében, hogy: Románia Alkotmányának megfelelõen, az ország Parlamentje a Tanügyi Törvény ilyen értelmû módosítása által törvényesítse a felekezeti oktatást mint harmadik törvényes oktatási formát az állami és a magánoktatás mellett. Az ügy sürgõsségére való tekintettel kormányhatározatban elõlegezzék meg a Parlament döntését. A Tanügyminisztérium és a Kultuszminisztérium közbenjárásával, másfelõl a Román Ortodox Egyház testvéries együttmûködésével a nagyváradi Városi Tanács juttassa vissza a helybéli Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium használatába annak több mint két éve elidegenített és a román ortodoxoknak önkényesen átadott sportpályáját. Lelki megújulásunk a cél szerint csak a krisztusi tanok fényében lehet a jelenkor kihívásait leküzdeni. Tempfli József római katolikus püspök kifejtette, hogy Romániában vallási, nemzetiségi és gazdasági szempontból nagyon színes a kép. Szerinte az Európai Unió feszültségeinek egyik oka az, hogy a keresztény értékrendszer nincs kellõen megjelenítve. Ioan Codorean, Nagyvárad, Bihar és Szilágy ortodox püspökségének kulturális tanácsosa kihangsúlyozta az erkölcsi megújulást a krisztusi szeretet nevében a közös kincs, az evangélium alapján. Paul Costin, a Temesvári Zsidó Hitközség elnöke szerint a kereszténység egyeduralma helyett jó lenne a vallások szövetségében alapul venni az egy istenbe vetett hitet. Kováts Gyula, az Erdélyi Református Egyházkerület elõadó-tanácsosa beszélt az 1568-as tordai határozatról, amikor Európában elsõként szûkebb pátriánkban mondták ki a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy még a kommunista rendszerben is megkeresztelték a gyermekek 99 százalékát, a fiatalok 85 százaléka konfirmált, míg a temetések 100 százalékban egyházi szertartással történtek. Mátyás Attila evangélikus lelkész kritikát fogalmazott meg, mivel a szép szólamok mellett a gyakorlat egészen más. Így akadályba ütközött nemrég egy fiatal pár határozott kérése, az, hogy házasságukat ortodox és evangélikus lelkész elõtt egy idõben szentesítsék. (Folytatása a 2. oldalon)

2 2. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát szintén keményebb hangot megütve elmondta: igaz, hogy a törvények már európaiak, ám az alkalmazásuk hézagos, fõleg a magántulajdon szentségét illetõen. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora összefoglalta a Sulyok István Fõiskola és a PKE történetét, ahol jelenleg 12 szakon tanulnak a diákok. Antal János külügyi elõadó-tanácsos angol nyelvû beszédében ismertette az egyházkerület álláspontját. Szólt a gondokról az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását illetõen, valamint az ortodox egyház túlzott mértékû állami támogatásáról is. JÓSA PIROSKA EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL IV. Tárgy: Egyházkerületi Közgyûlési Határozatok 1. Egyházkerületi Elnökség a mellékelt Tájékoztatás és az Egyházkerületi Közgyûlés határozati kivonatai révén tisztelettel tájékoztatja Egyházunk gyülekezeteit és híveit, valamint az egyházi közvéleményt a következõ tárgyakban hozott határozatokról, illetve intézkedésekrõl: a. Báthori Gyula felfüggesztett gencsi lelkész fegyelmi és peres ügyei (Határozat és Közlemény) b. A Visky Béla-féle botránykeltési akciózás c. Állásfoglalás az ún. Generális Konvent ügyében 2. Egyházkerületi Elnökség az Egyházkerület titkosszolgálati átvilágítása vonatkozásában, az egyházi élet megtisztulása és megújulása érdekében, valamennyi lelkészi és nem-lelkészi vezetõ személy, valamint az egyházi közvélemény szíves együttmûködését kéri ennek a sajnálatos, de szükségszerû folyamatnak a lebonyolításában. 3. A CE-Szövetséggel fenntartott kapcsolatok vonatkozásában Egyházkerületi Elnökség az Egyházkerületi Közgyûlés mellékelt határozatának a szíves tudomásulvételét kéri gyülekezeteinktõl, egyházmegyéinktõl, lelkipásztorainktól és presbitériumainktól külön is felszólítva õket arra, hogy egész egyházkerületünkben szerezzenek érvényt a Közgyûlés törvényes meghagyásainak. 4. Egyházkerületi Elnökség Árpád nagyfejedelem millecentenáriuma alkalmából felhívással fordul egyházközségeinkhez, hogy a Közgyûlés vonatkozó határozata értelmében ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg errõl a jeles évfordulóról. Nagyvárad, július 14. TÕKÉS LÁSZLÓ KOVÁCS ZOLTÁN püspök-elnök elnök-fõgondnok Mi, romániai, magyarországi és szlovákiai egyházak képviselõi, akik az Európai Egyházak Konferenciája fõtitkárával, Colin Williamsszel egyetemben részt vettünk a Nagyváradon, július 6-án, a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés nagyszebeni záró-rendezvényére tekintõ találkozón, kifejezzük egyetértésünket a következõkben: 1. Örömünket fejezzük ki, hogy a Nagyszeben felé vezetõ úton a januári, gyulai és az áprilisi, temesvári találkozók nyomán most Nagyváradon is egybegyûlhettünk. Mindenekelõtt teljes egyetértésünket nyilvánítjuk ki a április 26-i, Temesvári Nyilatkozat üzenetével, és annak célkitûzéseit támogatásunkról biztosítjuk. Ennek megfelelõen indítványozzuk, hogy: A III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés, a nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetek ítéljék el a kommunizmust a fasizmushoz hasonlóan. Induljon párbeszéd a nemzeti, kisebbségi kérdések rendezésére, a kisebbségi etnikai és egyházi közösségekkel szembeni diszkrimináció és jogfosztás minden formájának a megszüntetése érdekében. 2. Hasonlóképpen egyetértésünket fejezzük ki az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetõinek június 6-án kialakított közös álláspontjával. Ennek megfelelõen ezúton is sürgetjük, hogy: Románia Alkotmányának megfelelõen, az ország Parlamentje a Tanügyi Törvény módosítása által törvényesítse a felekezeti oktatást mint harmadik törvényes oktatási formát az állami és a magánoktatás mellett. Az ügy sürgõsségére való tekintettel kormányhatározatban elõlegezzék meg a Parlament döntését. ÁLLÁSFOGLALÁS Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye TEMPFLI JÓZSEF püspök Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség DR. VIRGIL BERCEA püspök Erdélyi Református Egyházkerület KOVÁTS GYULA elõadó-tanácsos Romániai Magyar Evangélikus Egyház MÁTYÁS ATTILA lelkipásztor 3. Ezeken túlmenõen egyetértésben foglalnak állást a következõk vonatkozásában: A nagyszebeni Ökumenikus Nagygyûlésen részt vevõ egyházak képviselõiként szorgalmazzuk és vállaljuk az Ökumenikus Charta aláírását a rendezvénysorozat alkalmával. Szorgalmazzuk és sürgetjük a romániai országos ökumenikus tanács megalakítását, mihelyt az ennek útjában álló külsõ és belsõ akadályok elhárulnak. Sürgetjük azoknak a kisebbségi természetû konkrét problémáknak a megoldását, melyek feszültség forrását képezik a romániai nemzeti és egyházi közösségek viszonyában, mint amilyenek: a római katolikus csángó-magyarok anyanyelvû vallásgyakorlata, az elkobzott egyházi ingóságok és ingatlanok köztük a román görög katolikus és római katolikus templomok visszaszolgáltatásának a folytatása, az erõvel megszüntetett magyar nyelvû egyetemi oktatás teljes körû helyreállítása. A nagyszebeni gyûlés fõtémájához kapcsolódva kijelentjük, hogy egyházaink továbbra is elkötelezettek Európa megújulása és egysége iránt, és kifejezzük abbéli reményünket, hogy Románia uniós csatlakozása, másfelõl a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés fontos segítséget jelenthetnek Románia megújulásában, hogy a szabad vallásgyakorlás útjából régiónkban is minden akadály elháruljon, és Krisztus világossága mindannyiunkra ráragyogjon július 6. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház FEKETE VINCE fõgondnok Királyhágómelléki Református Egyházkerület TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Nagyváradi Román Ortodox Püspökség IOAN CODOREAN kulturális tanácsos A Premontrei Rend Váradhegyfoki Prépostsága O. Praem. FEJES RUDOLF ANZELM prépost-prelátus Temesvári Zsidó Hitközség PAUL COSTIN elnök Közgyûlésünk Jubileumi Nyilatkozatát és az ide vonatkozó Határozati kivonatot jelen lapszámunk 14. oldalán olvashatják. DR. BÓNA ZOLTÁN a Magyarországi Ökumenikus Tanács fõtitkára DR. GERÉB ZSOLT a Partiumi Keresztény Egyetem rektora

3 PARTIUMI KÖZLÖNY ERDÉLYBÕL EURÓPÁBA Erdélyi képviseleti fórum Marosvásárhely, június OLDAL TÁJÉKOZTATÁS Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Polgári Egyesület, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében június 30-án Erdélybõl Európába címmel képviseleti fórumra került sor Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház nagytermében. A szervezõk azzal a szándékkal hívták össze a rendezvényt, hogy közösen keressék a megoldás lehetõségeit az erdélyi magyar politika és közélet egyre mélyülõ válságára. A fórumon elhangzottak összegzéseképpen a következõket rögzíthetjük: 1. Az erdélyi magyar közélet jelenlegi válságát elsõrenden a hatalmi politika hitelvesztése okozza. A magyar közösség érdekérvényesítõ képessége a belsõ demokrácia és az intézményesült pluralizmus hiányában olyannyira legyengült, hogy a politikai képviselet puszta léte is veszélybe került. 2. Az RMDSZ nem tud vagy nem akar megszabadulni korrupt és korrupciós esetekkel vádolt politikusaitól. Megrögzötten ragaszkodik az egypártrendszer és saját hatalma minden áron való fenntartásához. Politikájával nem csak saját intézményi rendszerét és vezetõit igyekszik bebetonozni, de ezáltal nemzeti közösségünk érdekérvényesítési lehetõségeit és elemi érdekeit is veszélyezteti. 3. A egymást követõ politikai hibák arra vallanak, hogy az egykori érdekvédelmi szövetség mára már csak egy szûk csoport érdekeit képviseli. Nem csak választási ígéreteit nem tartja be, de a saját programjában is szereplõ autonómia ügyét sem képviseli. 4. A válság oka nem csak a kompromittálódott vezetõk funkcióban tartásában keresendõ, hanem szerkezeti akadályai is vannak az erdélyi magyar politika megújulásának. Az egypártrendszer mûködésképtelen, rendszerváltásra van szükség. Ennek, az erdélyi magyar közösség társadalmi valóságát figyelembe véve, a pluralizmus alapján, a közösségi önrendelkezés célját szem elõtt tartva kell megtörténnie úgy, hogy érdekérvényesítési erõnk megerõsödjön. 5. Ennek elsõ lépése lehet a hiteles, a közösség érdekeit felvállaló képviselet megvalósítása az Európai Parlamentben. A résztvevõk egyetértettek abban, hogy erre Tõkés László jelölése és megválasztása által konkrét lehetõség nyílik az õsszel esedékes európai parlamenti választásokon. Felkérik az RMDSZ-t, támogassa Tõkés László megválasztását az õsszel esedékes szavazáson. 6. Elengedhetetlenül fontos az erdélyi magyar-magyar párbeszéd intézményesítése egy Erdélyi Magyar Kerekasztal által. Az összefogás új módozatait kell megtalálni, ehhez pedig párbeszédre van szükség. A pártegység ideje lejárt, mivel az egypártrendszer visszafejleszti a közösség alkotó energiáit. 7. A civil társadalom, a sajtószabadság és az ifjúsági szféra fejlõdése is veszélybe került az egypártrendszer klientúra-építõ és mindenre rátelepedõ politikája által. A magyar közösség számára elérhetõ források pártpolitikai szempontok szerint történõ szétosztása nem csak az állampártot gyengítette le, de az egész közösség fejlõdését is veszélybe sodorta. 8. A fórumot összehívó szervezetek részérõl egyértelmûen megfogalmazódott, hogy a hiteles magyar képviselet érdekében az erdélyi magyarok támogatásával induló Tõkés Lászlót támogatják az õsszel esedékes európai parlamenti választásokon. A fórum alkalmából bemutatták az EMNTkönyvsorozat harmadik kiadványát, melynek címe: Párbeszéddel és összefogással az autonómiáért. A fórum résztvevõi egyperces néma felállással adóztak Domokos Géza, az RMDSZ elsõ alapító - elnöke emlékének. Nagyvárad, július 3. AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATALA Képviselt partiumi és erdélyi kisrégiók, székely székek és települések Székelyföld székek 1. Sepsiszék 2. Csíkszék 3. Udvarhelyszék 4. Gyergyószék 5. Kézdiszék 6. Bardóc Miklósvárszék 7. Orbaiszék 8. Erdõvidék Partium 1. Arad 2. Temes 3. Dél-Bihar 4. Nagyvárad 5. Érmellék Berettyó mente 6. Nagykároly és környéke 7. Szatmár és környéke 8. Nagybányavidék 9. Történelmi Máramaros 10. Szilágycseh Tövishát 11. Szilágysomlyó és környéke 12. Zilah-Meszes Közép-Erdély 1. Beszterce vidéke 2. Szamos mente Mezõség 3. Kolozs megye 4. Maros megye A Fórumon 24 kisrégióból és székely szék területérõl, illetve 48 településrõl 250 regisztrált képviselõ vett részt. Marosvásárhelyrõl mintegy 60 támogató tisztelte meg jelenlétével a tanácskozást.

4 4. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Az egész magyarság és Európa érdekeit is szolgáljuk Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fórumunknak arra kellene felelnie, hogyan zárkózzon fel Erdély nem csak formailag, hanem ténylegesen is Európához. Erdély évszázadokon át pozitív példákkal szolgálta Európát. II. András Szászföldre vonatkozó kiváltságlevele lényegében Európa elsõ autonómia-statútuma. A székely önkormányzatiság biztosította megmaradásunkat évszázadokon át. A kontinentális Európában Erdély mondotta ki elsõnek a vallásszabadságot, egy nagyon is megosztott, belharcokkal sújtott nemzetközi helyzetben. Ezekre a pozitív történelmi elõzményekre is támaszkodva kell szervezetten igényeljük a különbözõ autonómia-formákat. Küzdelmünk következetes és szakmailag helyes, képviseletünk az Európai Unióban pedig hiteles és hatékony kell legyen, csak így remélhetjük, hogy Erdély megint hozzájárul Európa problémáinak megoldásához, csak így remélhetjük, hogy nagyobb távon is megmaradunk és nem jutunk a szászok sorsára. Hibáinkból is kell tanulnunk. Trianon azért volt ilyen nagy mértékben igazságtalan, mivel a Tanácsköztársaság káros voltára hivatkozhattak. A százak tanácsa 1945 novemberében minõsíthetetlen álláspontra helyezkedett. A Magyar Népi Szövetség, akarva-akaratlanul, de végül is sírásója lett mindennek, amit a magyarok huszonöt év alatt felépítettek. Egész Romániában a Magyar Autonóm Tartományban volt a legkiélezettebb az osztályharc és a vallásellenesség. Az 1956-os perek bizonyítják, hogy a magyarság egy része a legnehezebb idõkben is felvállalta a küzdelmet, de ugyanakkor többen szolgai módon támogatták az elnyomó diktatúrát. Sajnos ez a megalkuvó szellemiség és politizálás határolta be az 1989 utáni küzdelmünk mozgásterét és hatékonyságát is. A pozitív példákra támaszkodva és a negatív példákon okulva születtek meg azok a szervezeteink, melyek felvállalták a romániai magyarság hiteles érdekképviseletét és amelyek itt ma találkoztak. A Székely Nemzeti Tanács, mint közképviseleti és nem pártpolitikai testület, Székelyföld területi autonómiájának igénylését és az azért folytatott küzdelmet vállalta fel ben felkértük a települési önkormányzatokat, hogy határozzanak a népszavazás kiírásáról Székelyföld, mint autonóm területiközigazgatási egység szerves törvény általi létrehozására vonatkozóan. Ezeket a határozatokat a prefektúrák rendre megtámadták úgy, hogy az egyik ditrói határozattal már Strassbourgig jutottunk. A 2005 márciusi Romániára vonatkozó európai uniós országjelentésben kimondották, hogy a magyar kisebbségre vonatkozóan többletintézkedésekre van szükség az önkormányzás és a szubszidiaritás elve alapján. Mivel ez nem következett be, március 15-én, Székelyudvarhelyen elfogadtuk Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó kiáltványunkat június 18-án a ditrói Székely Nemzetgyûlés, mint döntéshozatali testület, határozatot fogadott el Székelyföld autonómiájának törvény általi létrehozásáról. Kimondottuk, hogy amennyiben ez sem következik be, kezdeményezzük belsõ népszavazás megszervezését Székelyföld autonómiájának tárgyában novemberében történelmi egyházaink püspökei nyilatkozatban mondották ki, hogy támogatják autonómia-törekvéseinket. A belsõ népszavazás, mely közvetlen és titkos, arra a kérdésre vonatkozik, hogy Ön, mint XY (település) lakosa akarja-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon és települése ehhez tartozzék?. A népszavazást a települési székely tanácsok szervezik, de hatékony és tényleges támogatást kapunk egyházaink, a Magyar Polgári Szövetség, az Erdélyi Magyar ifjak és néhány nem kormányzati szervezet részérõl, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Támogatnak önkormányzatok és polgármesterek is. Bár az RMDSZ felsõ vezetése elzárkózott, sok RMDSZ-tag és tanácsos segít. A belsõ népszavazást Erdõvidéken, tehát Bardoc-Miklósvárszéken kezdtük, mégpedig igen jó eredménnyel. Következtek Sepsiszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Orbaiszék, Csíkszék és Marosszék. A részvételi arány kb %, az IGEN szavazatok aránya pedig kb. 98% volt. Eddig kb IGEN szavazatot sikerült összegyûjtenünk, és reméljük, hogy elérjük a szavazatot. Marosszéken Szovátán kezdtük a népszavazást és folytatjuk a Küküllõ és a Nyárád mentén. Engedjék meg, hogy itt, ezen a fórumon jelentsük be: július elején elkezdjük a belsõ népszavazást Marosvásárhelyen is. Ezt azért tehetjük, mivel sok tapasztalatot gyûjtöttünk és még több támogatót. Az eddigi felmérések alapján itt is számíthatunk az egyházak és néhány szervezet támogatására. Külön kiemelem annak fontosságát, hogy az RMDSZ városi körzetei is kifejezték támogatási szándékukat. A népszavazást körültekintõen kell megszervezni és pontosan kell lebonyolítani. Mindez nagyon sok munkát igényel. Nem elég a népszavazást helyeselni, hanem effektív segítséget kérünk ebben a munkában. Teljesen helytelen az a felfogás, hogy az autonómia iránti igényünket nem kell népszavazással kifejezzük, hisz az magától értetõdõ. Kristoph Pan, Mischl Ebner, Oli Rehn és más európai uniós politológusok és politikusok éppen azért bíráltak bennünket, mivel igényeinket nem tudtuk egyértelmûen kinyilvánítani és felmutatni. Így történhetett meg, hogy a bukaresti EBESZ-tanácskozáson (Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet) államelnökünk kijelentette: Romániában a nemzeti kisebbségek problémái modellszerûen oldódtak meg, amit mi aztán határozottan cáfoltunk. A népszavazás eredményeit szakszerûen és sokrétûen kell hasznosítanunk. Az erre vonatkozó teendõk kidolgozásával több szakember foglalkozik. Például fel kell szólítanunk Románia Parlamentjét, hogy érdemben tárgyalja Székelyföld Autonómia Statútumára vonatkozó törvénytervezetünket, melyet mindeddig elfektetett. Többek között el kell érnünk, hogy az Európai Unióban érvényesítsék az Európa Tanács nemzeti kisebbségekre vonatkozó ajánlásait, mint például az 1201-es ajánlást és az Európai Parlament november 21-i határozatát, mely szerint az Unió és a tagországok bátorítják a területükön történelmileg jelenlévõ etnikai és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük elõsegítését, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlõségének biztosítására, a sajátos helyi-, regionális-, vagy csoport önkormányzási formák szavatolására. Mindez csak úgy lehetséges, ha Tõkés László elnök úr személyében hiteles és hatékony képviseletet tudunk biztosítani az Európai Parlamentben. Mindannyian ismerjük és tiszteljük Tõkés László és családja, valamint munkatársai tevékenységét. Itt azonban egy olyan munka felvállalásáról van szó, mely nagyon nehéz, de ugyanakkor túlmutat a magyar igényeken. Kérem, gondolják át és fogadják el a következõ érveket. Azok az európai õshonos nemzeti közösségek, melyeknek sikerült autonóm státust kiharcolniuk, ezt saját erejükbõl és nem európai uniós segédlettel érték el. Ahhoz, hogy más nemzeti közösségek is eredményesek legyenek, föltétlenül szükséges, hogy az Európai Parlament egyértelmûen kodifikálja az õshonos nemzeti közösségekre vonatkozó jogokat. Ezek azonban az Európai Unióban annyira vitatottak, hogy csak egy folyamat kifejleteként számíthatunk eredményre. Ezt a folyamatot tudná elindítani és szakszerûen irányítani Tõkés László. Föltétlenül be kell tehát juttatnunk Tõkés Lászlót az Európai Parlamentbe, csak így remélhetjük, hogy eredményesek leszünk és ezzel párhuzamosan az egész magyarság és Európa érdekeit is szolgáljuk, akárcsak több száz évvel ezelõtt. Marosvásárhely, június 30-án FODOR IMRE, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Itt az ideje az erdélyi magyar rendszerváltásnak! Fõtiszteletû Püspök úr! Mélyen tisztelt Elnök és Alelnök urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves jelenlevõk! Közhelyszerû a megállapítás: meglehetõsen zilált állapotok jellemzik az erdélyi magyar közéletet. A kelet-európai átrendezõdések után több mint 17 évvel az erdélyi magyaroknak még mindig harcolni kell a többpártrendszerért! A romániai fordulat azt hittük nekünk is elhozta a szabad választás lehetõségét. A kezdeti felbuzdulás és sikerek után, a monopolhelyzetre való törekvés és a hiányos demokrácia által elsikkadt a magyar érdekképviselet sokszínûsége. Az RMDSZ vezetését kisajátította a szûk neptunista csoport, õk diktálják a politikacsinálást"; a civil szférát, a sajtót és a kultúrát az anyagi források klienturális csöpögtetésével tartják kordában, sõt még egyházi berkekben is keresik egyre agresszívebben a saját ráhatás lehetõségeit. Az elmúlt rendszer visszatért? Az RMDSZ mindenhol, az RMDSZ mindent lát, az RMDSZ majd megmondja... az emberek közben elkezdtek újra félni egymástól, visszavonulnak, elzárkóznak a megnyilatkozástól, elfordulnak a nagybetûs POLITIKÁTÓL, egyszóval megcsömörlöttek az utóbbi évek átveréseitõl. Nagy bûne ez az RMDSZ vezetésének, mert az, hogy egyesek meggazdagodtak és saját zsebre is dolgoztak csak a tyúktolvajlással ér fel amellett, hogy mások, netán ugyanazok, megingatták az erdélyi magyar ember bizalmát és hitét saját jövõjében. Fõbenjáró bûn a kilátástalanságban, anyagi létbizonytalanságban szenvedõ ember nemzeti öntudatát is áruba bocsátani. A becsületes magyar ember szavazatát nem lehet, nem szabad piszkos alkuk tárgyává tenni, ezt pedig sorozatban elkövetni már-már a nemzetárulás fogalmi határát súrolja. Egyre többen követelik: aki hibázott menjen, és jöjjön a megújulás, jöjjenek az új emberek... Itt az ideje az erdélyi magyar rendszerváltásnak! Csupáncsak a személycserék nem oldják meg a pluralizmus hiányát, a rendszert kell megreformálni. Olyan emberek kell legyenek a választott vezetõk, akik többpártrendszerben képesek gondolkodni, akik élvezik a közösség bizalmát, és fõleg nem élnek vissza vele. Olyan vezetõ egyéniségek, akik összefognak és nem megosztanak, miközben hamis egységrõl folytatnak esernyõs pártpro- (Folytatása a 5. oldalon)

5 pagandát. Azt mindenki tudja, összefogni csakis külön egységek tudnak. Elismerni a más véleményt, a mások hitét, a különbséget a modernkori ember egyik legnagyobb erénye. Egész történelmünk arról szól: mikor, ki és kikkel tudott összefogni nemes céljaink érdekében. Volt amikor külsõ ellenségek megállítására szövetkeztünk (legyen az pogány tatár, török avagy keresztény labanc), és volt amikor a belsõ kényszer szülte az összefogást különbözõ csoportok és rétegek között. Trianon átka is a határhuzavona által inkább összefogásra kényszerít bennünket, olyannyira, hogy egy gyurcsányi december ötödike is csak megingatni tudta azt, eltiporni az összetartozást soha. Volt már, hogy megbicsaklottunk, de mindig felálltunk! Vannak, akik most is kongatják a vészharangot, a népességfogyás, az elvándorlás mértéke a kritikus értéket ostromolja, olyannyira, hogy már veszélyezteti magyar megmaradásunkat, erdélyi magyar létünket. Exponenciálisan érvényes ez Partiumra, ahol egyre ritkább az olyan helység, ahol közösségünk többséget alkot. Engedjék meg, hogy otthonról hozott példával éljek: Nagyvárad jelenlegi polgármestere odáig merészkedetett, hogy kijelentse minek ide több magyar utcanév, mikor idõ kérdése, hogy lekerüljenek a magyar feliratok a magyar ajkú lakosság 20%-os törvényi szint alá csökkenése által?" Történik mindez napjainkban, azon a Nagyváradon, ahol még az ötvenes évek elején a Fõ utcán sétálva csak elszórtan lehetett hallani román szót! PARTIUMI KÖZLÖNY Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mai fórumunk legsarkalatosabb kérdése: Mit tegyen az erdélyi magyar: alkudjon meg a még hatalmon levõ magyar szervezet monopóliumával? Térjen vissza a múltba és fogadja el az egypártrendszert? Adja fel önnön véleményét és válassza a minden áron való összefogást? A magyar szolidaritás a magyar megmaradás biztosítéka. A nagyváradi székhelyû Magyar Polgári Egyesület egyik programpontja, az Erdélyi Magyar Alap létrehozására tett javaslat-tervezete is ezt a célt szolgálja. Sajtón keresztül bizonyára Önök is értesülhettek errõl, bõvebb információért ajánlom figyelmükbe honlapunkat. A tervezet is az összefogás üzenetét hordozza, de ez nem zárja ki a szabad választás lehetõségét. Egyértelmûen ki kell jelenteni: többségi környezetben javallott, sõt kötelezõ a helyhatósági választásokon való megmérettetés a helyi alternatívák között. Nem mindegy, van-e választási lehetõség, létrejön-e egy (netán több) magyar párt, és az sem mindegy milyen mûködõképességet biztosítanak ezeknek a választott vezetõk. Ott, ahol matematikai számarányunk kritikusan alakult, esélyeink csakis az összefogás igényében ölthetnek valóságot. Össze kell fogni, de nem mindenáron! Ha elismerjük a más vélemény létjogosultságát, van esély arra, hogy valós szövetséget képezzen a vélemények keresztmetszete. Örvendetes ténynek tartjuk a nemzeti oldal példás összefogását, bár voltak hangok, melyek elképzelhetetlennek tartották a hat jelölõ szervezet konszenzuskészségét, a jelölési folyamat és az aláírásgyûjtés eredménye beszédesen ellensúlyozta az aggódók fenntartásait. Erdélyi magyar rendszerváltás nem jöhet létre teljes demokrácia és többpártrendszer nélkül. Szükség van a polgári erõk összefogására és minden olyan magyar szervezet aktív együttmûködésére, amelyek az autonómia kivívását elsõrangú nemzeti célnak fogadják el. Ott viszont, ahol diktatórikus elutasításként jelentkezik az egypártrendszer csökevénye, nincs értelme a próbálkozásnak sem. Az összefogás nem válhat önfeladássá. Az árnyalt vélemények még a diktatúrákban, az egység leple alatt is elférhetnének; ott ahol sokszínûség és demokrácia van, jótékony hatással törhetnek felszínre. Sok emberrel, sok helységbõl volt alkalmam eszmét cserélni az utóbbi idõben. A partiumiak véleménye is ezt tükrözi: igenis 5. OLDAL támogatják közös jelöltünk és kampánystábja fáradozásait a párbeszédre, támogatják nyitottságukat az összefogásra a magyar érdekek képviseletéért. Ezzel egyetértve aggodalmunknak adunk hangot akkor, amikor kijelentjük: Markó Béla elnök úr és tettestársai már nem képesek a megegyezésre, kizárólagosan az idõhúzási taktika általi hatalmon maradás az egyetlen céljuk. Továbbra is kitartunk véleményünk mellett: az RMDSZ vezetõi alapfeltételként léptessék vissza a pártlistát egy nemzeti összefogás listája ellenében. Amíg nincs megegyezés a közös célokról, a magyar közösségen belüli szervezetek közti választásokról, önrendelkezésrõl és érdekképviseletrõl, nem látjuk célravezetõnek a parttalan vitákat, az eredménytelen csúcstalálkozók létrejöttét. Az alkotói mûhelyek munkacsoportjai viszont folytassanak érdemi egyeztetéseket. Párbeszéd kell helyi és országos szinten a magyar szervezetek között a közös célokról, a programokról, az embereket érintõ valós gondok konkrét megoldási lehetõségeirõl. Létre kell hozni és mûködõképessé kell tenni az Erdélyi Nemzeti Kerekasztalt, mint a bársonyos rendszerváltás legfõbb fórumát. Mi biztosak vagyunk jelöltünk, az erdélyi magyarság jelöltje, Tõkés László Európai Parlamentbe való jutásának mindent elsöprõ esélyében; tudjuk feladatunk, vállaljuk a további munkát székelyföldi testvéreinkkel a kampány és a választások lebonyolítására, hiszünk sikerünkben. Tartsuk fel és erõsítsük nemes összefogásunk kötelékeit, erõnk sokszorozódjon Önök által. Köszönöm figyelmüket... Gyõzni fogunk, mert gyõznünk KELL!!! Marosvásárhely, június 30. CSUZI ISTVÁN, a Magyar Polgári Egyesület elnöke Hatékony munka és szervezettség függvénye a siker Tisztelettel köszöntök mindenkit! Rám hárult az a feladat, hogy néhány gondolatban az erdélyi ifjúsági szféra helyzetét vázoljam, emellett pedig a közösen vállalt ügyekrõl beszéljek. Engedjék meg, hogy a szokásosnál õszintébb, talán emiatt részben kényelmetlen mondatokban fogalmazzak. Kezdem az ifjúsági szféra helyzetével, melyet elsõsorban a Magyar Ifjúsági Tanács és a vele rokonszenvezõ ifjúsági szervezetek szemszögébõl látok és láttatok. A MIT és az RMDSZ közös történetének, majd szétválásának mozzanatai gondolom mindenki elõtt többnyire ismerõsek. A MIT 2001 óta az RMDSZ-tõl függetlenül járja az útját. Az elmúlt hat évben kisebb-nagyobb sikerekkel igyekeztünk jelen lenni a közéleti szférában, közben tagszervezeteink élték a maguk szervezeti életét, gazdag programkínálatot nyújtva az erdélyi magyar fiataloknak. Ám az elmúlt hat év ezzel együtt folyamatos küzdelem volt egy olyan erõtérben, ahol az ifjúsági szervezeteknek is politikai lojalitás alapján osztják a támogatásokat. Mindeddig nagy erõfeszítésekkel, szûkösen sikerült megszerezni az épp elégséges forrásokat. Mára viszont több ifjúsági szervezet jövõbeli fennmaradása és mûködése is kérdésessé vált. A megváltozott támogatási rendszerben most már egyértelmûen csak azoknak jár és jut, akik együttmûködnek hírhedt érdekvédelmi szövetségünkkel, fõként annak mindenható csúcsvezetõivel. Az ifjúsági szervezetekben felhalmozott tudás és tapasztalat, valamint önerõ korántsem bír olyan stabilitással, hogy könnyedén átálljanak az Európai Unió támogatási rendszerére. Természetesen, az elsõ lépések már ez irányban is megtörténtek, de ezzel együtt is igen szomorú képet fest a MIT és a köreibe tartozó ifjúsági szervezetek anyagi helyzete. A programokra szánt pénz egyre kevesebb, az önfenntartás pedig még nagyobb gondokat vet fel. Eközben az RMDSZ-szel együttmûködõ ifjúsági szervezetek a Miért köré csoportosulva követhetetlenül sok pénzt kapnak fejlesztésekre, programokra, fesztiválokra. Végzetesnek tartom azt a politikai módszert, mely egyértelmûen a másképp gondolkodók elfojtására törekszik, ráadásul az ifjúság körében is A fiatal nemzedék többségének másként gondolkodása örökérvényû tulajdonság. Bármely társadalom dinamizmusát a fiatalok kezdeményezõ kedve és másként akarása befolyásolja. Ezt az erõt és energiát elfojtani ráadásul erdélyi körülményeink között több mint káros a közösségünkre nézve. Természetesen mondhatnám, hogy nem adjuk fel, és csak azért is megmutatjuk és hasonlók Sajnos, komoly kétségeim vannak efelõl. Amikor szervezeteink elsõsorban saját fenntartásukra kell fordítsák energiájuk nagy részét, akkor nehéz új ötleteket kitalálni és azok megvalósításáért hatékonyan dolgozni, mert nincs mibõl. Örök bizakodóként persze, azt mondom, hogy mindent megpróbálunk, és hátha sikerül, de a kilátások nem ígérnek sok jót. Talán túl sokat beszéltem már a saját gondjainkról, így gyorsan áttérek a közös témáinkra, hiszen voltaképpen ezért vagyunk most itt. Kezdem az EP-választásokkal. Véleményem szerint mielõbb össze kellene üljön az országos kampánystáb és folytatni kell a munkát, elõkészíteni a terepet, a hátteret. Most jó esély van arra, hogy Tõkés László közös jelöltünk bejusson az Európai Parlamentbe, ám a siker eléréséhez ezúttal még több munka és idõ kell. Az RMDSZ elnöke által felajánlott tárgyalási lehetõségtõl egyelõre el kell tekinteni. Amennyiben szándékuk megerõsödik, és mindenáron tárgyalni szeretnének velünk, akkor meg kell ismételnünk az eddigi együttmûködési alapfeltételeinket. Azután majd meglátjuk Ám, ha jól megszervezzük a munkát, elsõsorban a tennivalókra figyelünk, és nem veszünk el a részletekben, akkor saját erõnkbõl is sikerre vihetjük ezt az ügyet. A MIT nevében nem akarok nagyokat ígérni. Mi az eddigiekben megtapasztaltak szerint igyekszünk részt venni a kampányban, fiatal önkénteseket toborozni és a helyi, regionális hálózatok kiépítésében segíteni. Néhány szóban megemlítem az autonómia kérdéskörét is. Ezen a téren ismét oda jutottunk, hogy ki-ki a saját útját járja. Ez nem feltétlenül rossz, de idõnként szükség lenne az egyeztetésekre, a tervek véleményeztetésére és az e téren kifejtett munka, lobbi stb. összehangolására. Ezt a szervezõmunkát az EMNT-nek kell felvállalnia a továbbiakban is. A MIT részérõl azt szeretnénk, ha kidolgozásra kerülne egyfajta stratégiai terv vagy hosszú távú program, mely alapján ki-ki végezné a rá háruló munkát, és következetesen lépnénk fel az autonómia (Folytatása a 6. oldalon)

6 6. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY kérdésében, nemcsak szavakkal, hanem újszerû tettekkel is. A Bolyai egyetem ügye újabb közös cél. A BKB következetes és folyamatos munkát végez e téren. Talán ez az egyetlen olyan téma, ahol jelentõs nemzetközi figyelmet és elõrelépést könyvelhetünk el. Ezen a téren úgy tûnik, immár hazai pályán is egyetért a magyar közvélemény. Reméljük, ez a közeljövõben eredményhez is vezet. Szólnék két szót az MPSZ pártként való bejegyzésérõl is. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ez eddig nem történt meg. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy e hosszasra nyúlt huzavona csak ártott mind az MPSZ, mind vezetõinek megítélésének. Sajnos, sokan elfordultak ettõl az ötlettõl, és köreimben azt tapasztalom, hogy egyik kutya, másik eb -mintájára immár kevesen rajonganak a bejegyzésért. Valamit elrontottak az elmúlt pár évben. Érdemes volna az ilyenfajta kudarcok után kiértékelni az MPSZ eddigi munkáját és levonni a következtetéseket. Nem tudom, hogy mi lesz a bejegyzés után. Lesz-e lelkesedés, új remények, lendületes munka? A MIT köreiben gondolkodó fiatalok részérõl nem ezt tapasztalom. Márpedig csak akkor érdemes új pártot alapítani, ha a soraiba olyanok kerülnek már a legelején, akik bíznak benne és hajlandók áldozni is érte idõt, energiát és akár anyagiakat is. Engedjék meg, hogy a végén részben ez utóbbi témához kapcsolódva néhány magunkra vonatkozó gondolatot fogalmazzak meg. Nagyon sok kritika éri az ún. ellenzéki táborunkat. Nem vagyunk elég szervezettek, ellentmondásosan nyilatkozunk, feszültségek rontják a légkört, nem cselekedünk, csak szavakkal élünk stb. Igen, részben ezek a hibáink, és tudom, hogy nem csak én találkozom ilyenfajta vélekedésekkel. Elõttünk áll egy nagy bizonyítási lehetõség: az európai parlamenti választásokon való szereplés. Ha ezt sikerül elérni, akkor ez nagyszerû példája lesz az összefogásunknak, és elvezethet akár egy közeli erdélyi magyar rendszerváltáshoz Szilágyi Zsolt szóhasználatával élve. Ám ezt mindannyiunknak akarni kell és ez még nem is elég. Hatékony munka és szervezettség függvénye a siker. Javasolom, hogy álljunk oda, ki amennyire tud, és ne merüljünk el a részletekben, ne legyünk túlzottan önérzetesek, és mindenekfelett ne viselkedjünk úgy, mintha mi mindent jobban tudnánk és tennénk, mint a másik. Emellett pedig, ha arról beszélünk, hogy az RMDSZ mennyire központosított és diktatórikus mûködésû, közben ne felejtsük el ezt a problémát elõbb házon belül orvosolni. Tudom, tudjuk, hogy milyen ellentétek, eltérõ nézõpontok léteznek köreinkben. Ezeket az elkövetkezõkben háttérbe kell szorítani, és csakis a közös tennivalókra összpontosítani. Elnézést kérek, ha helyenként kissé kioktatónak érezték a hangnemet, vagy netán kényelmetlen vizekre eveztem. Csupán jobbító szándékkal tettem, és a körülöttem élõ fiatalok gondolatait tolmácsoltam. Végezetül kívánom, hogy a mai fórumon hasznos döntések szülessenek, és kövesse ezeket több más alkalom, hogy végre úgy érezzük, érdemes összefogni és látszata is van a közös munkának! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak! Marosvásárhely, június 30. SÁNDOR KRISZTINA, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke KÖZLEMÉNY július én erdélyi magyarságunk képviseletében háromtagú küldöttség járt Strassbourgban, melynek tagjai Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Fodor Imre, volt marosvásárhelyi polgármester, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, volt parlamenti képviselõ, az EMNT alelnöke, a Duna-Tisza Társaság brüsszeli irodavezetõje voltak. Ez a látogatás részét képezi annak a látogatás-sorozatnak, melyet erdélyi magyar egyházi, polgári és politikai, közéleti emberek az utóbbi két-három esztendõben, az Európai Unió fõvárosaiban Brüsszelben és Strassbourgban eszközöltek. Jószolgálati útjuk során romániai magyar közösségünk képviselõi felkeresték az Európai Parlament számos képviselõjét és vezetõ tisztségviselõit köztük Hans-Gert Poettering EP-elnököt, Joseph Daul európai néppárti frakcióvezetõt és Brian Crowley EP-képviselõt, a Nemzetek Európájáért Unió képviselõcsoportjának elnökét. Fogadták õket Szájer József, a Magyar Néppárti Delegáció elnöke, Tabajdi Csaba magyar szocialista frakcióvezetõ, az Intergroup kisebbségi munkabizottság elnöke, valamint Szent-Iványi István, az EP liberális frakciójának tagja. Nagy segítségükre volt Gál Kinga képviselõ, aki a határon túli köztük az erdélyi magyarság ügyeinek élen járó képviselõje. Erdélyi küldötteink megbeszéléseik során átfogó tájékoztatást nyújtottak a Románia európai csatlakozása óta eltelt fél esztendõ tapasztalatairól. Az azóta elért szerény elõrehaladást elismerve, felhívták a figyelmet azokra a súlyos problémákra és hiányosságokra, melyek megoldására nézve a román kormány kötelezettséget vállalt. Szem elõtt tartva, hogy az uniós tagság önmagában nem jelenti az elõírt kötelezettségek automatikus teljesülését, a küldöttség határozottan szorgalmazta a csatlakozási feltételek megvalósulásának szoros nyomon követését mindenekelõtt a korrupcióellenes harc, az igazságügyi reform, valamint az emberi jogok és a kisebbségvédelem területén. Tõkés László püspök felemelte szavát az európai keresztény-nemzeti értékek mellett, és elismerését fejezte ki Hans-Gert Poettering elnöknek az európai alkotmányos reformfolyamat folytatásáért, amelynek egyebek mellett szerves részét képezi a kisebbségvédelem. Szilágyi Zsolt sajnálatát fejezte ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hazai és nemzetközi pozíciójának a meggyengülése miatt, másfelõl pedig az Európai Parlament képviselõinek a támogatását kérte a romániai magyar közösség hiteles európai képviseletének a megvalósításához, kiemelve annak fontosságát, hogy az EP kövesse figyelemmel a küszöbön álló romániai európai parlamenti választások egész folyamatát. Fodor Imre beszámolt az SZNT szervezésében zajló, székelyföldi belsõ népszavazásról. A székely területi autonómia széles körû támogatottsága ismeretében az EU politikusainak támogatását kérte annak megvalósításához. A küldöttség tagjai felhívták a figyelmet a Románia csatlakozásával kapcsolatos európai országjelentésekben foglalt elõírások teljesítésének, illetve folyamatos monitorizálásának a fontosságára a következõk szerint: a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elveinek az alkalmazása a magyar kisebbségi közösség védelmében; a kulturális autonómia bevezetése; a magyar felsõoktatás helyreállítása; az elkobzott egyházi és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása; a választási és a párttörvény diszkriminatív jellegének a megváltoztatása; a moldvai csángó-magyarok védelme stb. Külön is szóltak a felekezeti oktatásról, a kolozsvári Babeº Bolyai Tudományegyetem egyes tanárainak az állásukból való törvénytelen elbocsátásáról, az egyházi téren tapasztalható többségi diszkriminációról és a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának a megoldatlan helyzetérõl. Az Európai Parlament képviselõi és vezetõ tisztségviselõi egyetértettek abban, hogy formális felvételén túlmenõen Románia tényleges európai csatlakozása egy hosszan tartó folyamat, melyet szoros együttmûködéssel és a romániai helyzet monitorizálásával kell és lehet elõsegíteni. Aggodalmukat fejezték ki a romániai belpolitikai bizonytalanság, a tartós kormányválság, valamint az RMDSZ politikája vonatkozásában; másfelõl elégtétellel nyugtázták Traian Bãsescu államelnöki tisztségében való, népszavazás általi megerõsítését. Fontosnak tartották az uniós csatlakozással kapcsolatos romániai reformok következetes folytatását, ugyanakkor pedig a romániai magyar közösség EP-képviseletének létrejöttét. Üdvözölték Tõkés László európai parlamenti képviselõ-jelöltségét. Hans-Gert Poettering indokoltnak és legitimnek ismerte el az erdélyi magyarság autonómia-igényét mint olyan demokratikus törekvést, amely nem veszélyezteti Románia területi épségét. Michl Ebner dél-tiroli képviselõ (Olaszország) teljes körû összefogást tartott szükségesnek a kisebbségi magyar önrendelkezés megvalósítása érdekében, ezen belül pedig nagy fontosságot tulajdonított történelmi egyházaink ez irányú támogatásának. Brian Crowley szerint hosszas folyamat, kitartó küzdelem eredményeképpen érhetjük el céljainkat s ebben az EU befolyása és ajánlásai is nagy segítségünkre szolgálhatnak. Fodor Imre a Székelyföld autonómiájáról rendezett népszavazásról adott tájékoztatója után az ír politikus, frakcióvezetõ meghívta az SZNT elnökét, hogy a referendum befejezése után mutassa be annak eredményeit a Nemzetek Európájáért Unió képviselõcsoport frakcióülésén. Michael Gahler a kisebbség lojalitását és a többség nagyvonalúságát ítélte fontosnak kisebbségi kérdéseink rendezésében. A Magyar Néppárti Delegáció ülésén résztvevõ küldötteink tájékoztatása nyomán a képviselõk sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy az RMDSZ hibájából meghiúsult egy közös nemzeti európai parlamenti jelöltlista felállítása. Mindazonáltal reményüket fejezték ki és támogatásukat ígérték egy hiteles erdélyi magyar képviselet létrehozásához. Elmar Brok elfogadta küldöttségünk meghívását Erdélybe, egy utóbb egyeztetett alkalomra. A Fidesz EP-képviselõi támogatásukról biztosították Tõkés Lászlót a közelgõ európai parlamenti választáson. Küldöttségünk tagjai egyetértéssel üdvözölték Kónya-Hamar Sándor írásbeli kezdeményezését a kolozsvári Bolyai Egyetem helyreállítása ügyében, és valamennyi tárgyalófélnél közbenjártak annak támogatása érdekében. Hasonlóképpen szót emeltek a bukaresti római katolikus Szent József Székesegyház dolgában, továbbá a kisebbségellenes brutalitásnak áldozatul esett, szlovákiai Malina Hedvig védelmében. Az EMNT és az SZNT vezetõi strassbourgi útjuk alkalmával megerõsödtek abban a meggyõzõdésükben, hogy erdélyi magyarságunk nemzetközi képviselete és érdekérvényesítése terén az eddiginél is határozottabb nyitásra és az RMDSZ eddigi politikájának a meghaladására van szükség. Ez viszont õszinte párbeszédet és széles körû összefogást tesz szükségessé, melyre mind az EMNT, mind az SZNT készen állnak. Nagyvárad, július 12. A DUNA TISZA TÁRSASÁG TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

7 Erdélyi magyar küldöttség látogatása Strassbourgban július Találkozók Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke Elmar Brok képviselõ, a Külügyi Bizottság tagja (Németország), az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja Brian Crowley képviselõ (Írország), a Nemzetek Európájáért Unió Képviselõcsoportjának társelnöke Joseph Daul képviselõ (Franciaország), az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának elnöke Michl Ebner képviselõ (Dél-Tirol, Olaszország), az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja PARTIUMI KÖZLÖNY AZ ERDÉLYI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYHÁZAK, EGYHÁZMEGYÉIK ÉS EGYHÁZKERÜLETEIK NEVÉBEN SUCH GYÖRGY ÚRNAK, A MAGYAR RÁDIÓ ZRT. ELNÖKÉNEK 1800 Budapest, Bródy Sándor u Tárgy: Kérelem Tisztelt Elnök úr! Erdély-szerte híveink többsége számára a Kossuth rádió az egyetlen folyamatosan magyar nyelven sugárzó adó. Pontosan egy hete, június 4-én, Trianon évfordulóján indították el az adó új mûsorrendjét, amellyel kapcsolatban híveink sok észrevételt tettek. Ezek közül a számunkra legfontosabbra szeretnénk kitérni. Megdöbbenve hívták fel a figyelmünket arra, hogy a Határok nélkül címû, számukra igen kedves rádiómûsort reggeli ismétlésben immár nem hallják. Tájékozódtunk, és megtudtuk, hogy az adó új struktúrájában, bár a menedzsment számos más mûsort kezdett el ismételni, a Határok nélkül reggeli sugárzása nem szerepel. Elõször arra gondoltunk, hogy e döntés része annak az általános, magyarországi kormányzati politikának, amelyet nap mint nap az anyaország kormánya részérõl irányunkban felfedezni vélünk. Ám arról is tájékoztattak bennünket, hogy Elnök Úr gyakran hivatkozik arra, hogy 7. OLDAL tevékenysége gyakorlásakor a magyarországi politikai pártoktól, mozgalmaktól független és kizárólag a Magyar Rádió Zrt. Kuratóriuma útján tartja velük a kapcsolatot. Kérjük az Elnök urat, hogy a Határok nélkül címû, nálunk igen közkedvelt mûsor reggeli változatát állítsák helyre, amennyiben ez nem ütközik akadályba. A mûsor óra közötti vagy más idõpontban való megismétlése a hallgatók egyöntetû tetszésével találkozna. Ugyanakkor a Magyar Rádió bukaresti tudósítói tisztségének a megszüntetését is sajnálattal tesszük kifogás tárgyává. Megítélésünk szerint ez az intézkedés a határon túli magyarság irányában éppen olyan rossz üzenetet hordoz, mint például a Duna Televízió határon túli mûsorainak a korlátozása. Felvetéseink és kéréseink figyelembevétele reményében tisztelettel küldjük üdvözletünket: június 24. DR. JAKUBINYI GYÖRGY DR. PAP GÉZA római katolikus érsek református püspök TÕKÉS LÁSZLÓ református püspök SCHÖNBERGER JENÕ római katolikus püspök TEMPFLI JÓZSEF római katolikus püspök DR. SZABÓ ÁRPÁD unitárius püspök Michael Gahler képviselõ, a Külügyi Bizottság alelnöke (Németország), az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja Ignasi Guardans képviselõ, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság alelnöke (Katalónia, Spanyolország), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport tagja Doris Pack képviselõ, a Kulturális és Oktatási Bizottság tagja (Németország), az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja Gál Kinga képviselõ, az Állampolgári Jogi, Belés Igazságügyi Bizottság alelnöke, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja Szájer József képviselõ, a magyar néppárti EPdelegáció vezetõje, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoport Frakciójának alelnöke Szent-Iványi István képviselõ, a Külügyi Bizottság tagja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport tagja Surján László képviselõ, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselõcsoportjának tagja Tabajdi Csaba képviselõ, a Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációjának vezetõje, az INTERGROUP kisebbségi munkabizottság elnöke, az Európai Parlament Szocialista Képviselõcsoportjának tagja A NYUGAT-EURÓPAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT HITTUDOMÁNYI ÉS VEZETÕSÉGI TANÁCSKOZÁSÁRÓL A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) névadásának félévszázados évfordulóját ünnepelte a bajorországi Bayreuth-Oberwaiz református gyülekezeti központban július 5 8. között. A háromnapos tanácskozás vezérigéje Épüljetek fel lelki házzá (1Péter 2,5.9) apostoli intése volt. A reggeli és az esti áhítatokat az egyes országokból érkezettek tartották. Két elõadás hangzott el: dr. Fodorné dr. Nagy Sarolta református lelkész, fõiskolai tanár Történelmi lecke a Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948-ban létrejött egyezmény megkötésének körülményeirõl és hatásáról különös tekintettel a nevelésre is dr. Rémesné, dr. Köpeczi Bócz Edit, egyetemi magántanár, történelemkutató az Állami Egyházügyi Hivatalról és annak áldatlan tevékenységérõl. A Vezetõségi ülés foglalkozott a nyugat-európai gyülekezetek gondjaival, egyházpolitikai kérdésekkel és jövõt meghatározó terveket dolgozott ki. A NyEMRLSz megerõsítette eredeti és hagyományos küldetését. Kinyilvánította ökumenikus nyitottságát és együttmûködési készségét a területén mûködõ egyházi közösségekkel. Református hitvallása megtartásával és közös református hagyományai keretében gondolkodva, a Szolgálat saját történelmi múltja, ill. a jelenkor kérdéseinek feldolgozásával meghatározta az egyetemes magyar református egyházépítésben reá váró feladatait. Önerejébõl középiskolás ifjúsági táborozást szervez jövõ év júliusára, amelynek házigazdájául az õshonos felsõõri református egyház vállalkozott (Ausztriában). Ezen a nyugat-európai magyar reformátusok és a Kárpát-medence magyar nemzetrész református ifjúsága (Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Erdély) találkozhat a magyar határ közelében. A NyEMRLSz ismét megerõsítette elkötelezettségét a Magyar Református Egyházak Egyetemes (Tanácskozó) Zsinata és a Magyar Reformátusok Világszövetsége mellett. Közös célkitûzésének tartja a Kárpát-medencén túli magyar reformátusság összefogását és a világon szétszórt magyar reformátusok számon tartását, illetve misszionálását. E két törvényesen bejegyzett szervezetet és azok jogszerûen megválasztott elnökségét mint eddig is anyagilag támogatja. A magyar reformátusság gazdag szellemi kincseinek továbbadása embertársaink javát szolgálja az egész világon. A résztvevõk megtekintették a mártírlelkészekrõl a Duna TV által is bemutatott dokumentumfilmet. Bayreuth építészeti nevezetességeinek megtekintése után a Tudom az én Megváltóm él dicséret eléneklésével tisztelegtek Liszt Ferenc síremléke elõtt. A tanácskozás vasárnap istentisztelettel és úrvacsorával zárult. A NyEMRLSz Enöksége megbízásából: DR. BÉKÁSSY N. ALBERT világi elnök

8 8. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Istenért, hazádért, népedért küzdj, s ha kell, áldozd fel önmagad A Magyar Diakóniai Szeretetszolgálat megalakulásának 70. évfordulóján interjút kértünk Mészáros Edit nyugalmazott tanárnõtõl, aki megálmodta, valóra váltotta és hûen, elhivatottan igazgatta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kebelében a Mária Családsegítõ Alapítványt. Hol végezte tanulmányait? Hogyan indult pályája? Elemi és középiskolai tanulmányaimat a Lorántffy Zsuzsanna Református Leánygimnáziumban végeztem. A családból hozott indíttatás, az iskola szellemisége, a cserkészeknél végzett tevékenység alapvetõen meghatározta késõbbi életteremet. Már elemista koromban az iskola vezetõsége sokszor átvitt szerepelni az árvaházba, és a váradi börtönben is tartottunk karácsonyi ünnepélyt, segélyosztást. Észak-Erdély 1940-es hazatérése után iskolánk élete felvirágzott. Ezekben az években alapították meg az Árvaházi Barátok ÁBC csoportját. Rendszeresen látogattuk az árvaházat, majd gyalog, hétvégeken a közeli falvakba jártunk kultúrmûsorokkal: népszínmûvekkel, szavalatokkal, népdalokkal, táncokkal, egyházi énekekkel. A begyûlt adományokat és az élelmet az árvaház és a hozzárendelt szegényétkezde kapta meg. Pedagógiai pályája kettétört. Idõnap elõtt összeütközésbe került a tanügyi és a politikai hatóságokkal. Édesapja váratlan halála és édesanyja tragikus balesete után éveken keresztül nagy odaadással és szeretettel ápolta ágyhoz kötött édesanyját. Különbözõ egyházi felekezetek, más magánszemélyek felkérésére intézi a rászorulók, árvák, kisemmizettek ügyeit az Ön életében is óriási változást hozott Beszélgetés Mészáros Edit nyugalmazott tanárnõvel Végre szabadon mozoghattam. Legálisan intézkedhetett minden rászoruló ügyében. Sokszor a legelemibb emberi jogokért harcoltam. Bekapcsolódtam a Székesegyház segélyprogramjába, majd megalakulása után a Caritas Catolica segélyszervezetnél is tevékenykedtem. Aztán 1990 nyarán visszatértem a Nagyvárad-Õsi Egyházközségbe, ahol igazából bontogatni kezdte szárnyait a diakóniai munka. Bábáskodtam a Tenkei Református Szeretetotthon létrehozásánál is. Nagy tisztelettel és hálával emlékezem dr. Mester Zsolt rektor úrra, akivel megálmodtuk és megvalósítottuk a Mária Családsegítõ Alapítványt, s amely törvényesen bejegyzett, a Moszkva utca 14. szám alatt mûködõ karitatív ökumenikus szervezet volt. Sajnos, csak volt, mert már tíz éve nem mûködik Hasonlóképpen tisztelettel és hálával említem meg Tóth Ágnes újságíró nevét, aki óriási empátiával segítette közös ügyünket; vagy említhetném János Etelka tárkányi testvérünket is, aki például szülõfalujában gyûjtött élelmiszert, fõznivalót és hozta rendszeresen, amibõl aztán télirevalót tettünk el és fõztünk a betévedõ rászorulóknak és családlátogatáskor vittük az ágyban lévõ betegeknek. Dédelgetett álmunk volt, hogy amikor a Sulyok István Református Fõiskolán végeznek a szociális munkások, bedobjuk õket a szociális intézményekbe, hivatalokba és az egyházközségekbe Váradon és falun, ahol a lelkészek irányításával, karöltve a nõszövetségekkel, hegyeket fognak majd megmozgatni. Sajnos, ez is csak egy elveszett illúzió, csak egy álom volt. A végzettek közül csak kevesen maradtak a pályán. Mivel is foglalkozott az Ön vezetésével a Mária Családsegítõ Alapítvány? Elsõsorban a rászorulók istápolásával, ugyanakkor a diakóniai hallgatók gyakorlati képzését is vállaltuk. Volt egy 40 tagú önkéntes szakemberekbõl álló kollektívánk, akik lelkigondozást, pedagógiai, pszichológiai, jogi tanácsadást végeztek; ugyanakkor gyógypedagógiai és családtervezési tanáccsal is szolgáltak. Ezenkívül az Alapítvány mindennapi látható és láthatatlan építményének a gondozását is magunk végeztük. Ilyeténképpen az épület felújítását rekord idõ alatt, az AIDROM-tól kapott segélyekbõl, sikerült befejezni. Ugyanakkor munkatársaink bizonyos fokú házigondozást is vállaltak: részt vettek kisebb beszerzésekben, számlák kifizetésében. Ha szükséges volt, akkor betegeket kötöztek, takarítottak, mostak. Egyházunk és népünk érdekében fenntartás nélkül, elkötelezetten szolgáltuk a cselekvõ szeretet jegyében felebarátainkat. Egész embert szükségeltetõ, testet-lelket nem kímélõ, kemény munka volt, sok-sok sikerélménnyel és áldással kísérve. Sajnos, napjaink anyagias, egyre romló erkölcsi világában egyre több a segítségre szoruló, magányos, idõs, tanácstalan ember, hajléktalan vagy elhagyott gyermek. Sokasodnak a kisemmizettek, akik sem a jogaikat, sem a törvényeket, sem az állam nyelvét nem ismerik, viszont szakszerû segítségre szorulnak. Ma már magam is segítségre szorulok, ezért konokul harcolok a házigondozás megszervezéséért. Remélem, hogy megértõ fülekre és támogatókra sikerül találni. Széchenyi gróffal vallottam egy életen át: Istenért, hazádért, népedért küzdj, s ha kell, áldozd fel önmagad. Lejegyezte: V. Gy. Az iskolai vallásoktatásról Õszinte megütközéssel olvastam lapjuk június 21-i számában az iskolai vallásoktatással kapcsolatos hírösszefoglalót. A Pro Europa Liga következtetései és ajánlásai teljes hozzá nem értésrõl tanúskodnak. Abban az egyben igazat adok a ligának, hogy a felekezeten kívüli szülõk kívánságára bevezetett, polgári erkölcsöket oktató tantárgy tankönyvének és tantervének nem szabad egyetlen egyház tanítását elõnyben részesítõ fejezeteket sem tartalmaznia. Van elég szabadkõmíves és francia forradalom korából származó szakirodalom az ilyen könyvek szerzõi, tervek összeállítói számára. Ebbõl következõen abban is igazuk van, hagy az erre vállalkozó oktatók alkalmasságát nem szabad az egyházaknak vizsgálniuk A Szekuritáté és a pártkabinet ideológiai osztálya kidolgozta ennek a vizsgálatnak a módszertanát. Azokat a vallásórákat viszont, amelyeket ugyancsak kívánságra az ortodox, görög katolikus, római katolikus, református, unitárius, evangélikus, baptista, adventista, pünkösdista, izraelita vagy muzulmán hívõ közösséghez tartózók gyermekei számára tartanak, vallástanári szakképesítést igazoló egyetemi diplomával, pedagógiai vizsgával rendelkezõ, saját egyházuk bizalmát élvezõ tanárok tartsák. Természetes követelmény velük szemben, hogy egyházuk tanítását alaposan megismertessék tanítványaikkal, hiszen ezért választották szüleik az iskolai vallásoktatást. Az ökumené pedig nem azt jelenti: hogy a létszámban kevesebbek naponta bocsánatot kérjenek létezésükért a nagyobb lélekszámú egyházhoz tartozóktól. Ha meg mi nem nevezzük Székelykeresztúrt unitárius városnak, Gyulafehérvárt római katolikus megyeszékhelynek, akkor elvárjuk a többségiektõl, hogy az egész ország ortodox kizárólagosságának igényét hagyják pihenni. DR. PÉTER MIKLÓS református lelkipásztor, egyetemi docens (KRÓNIKA, június 26.) LAPSZEMLE LEVÉLVÁLTÁS A PRO UNIVERSITATE PARTIUM ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMÁNAK A PARTIUMI ÍRÓTÁBOR SZERVEZÕINEK TÕKÉS LÁSZLÓ püspök úrnak, a Kuratórium elnökének TOLNAY ISTVÁN professzor úrnak, a Kuratórium tagjának BARABÁS ZOLTÁN költõnek, a Partiumi Írótábor fõszervezõjének Megilletõdve és hálás köszönettel vettem át június 10-én magyarországi szülõfalumban, Ménfõcsanakon, a III. Partiumi Írótábor által nekem adományozott két gyönyörû plakettet és Díszoklevelet. Megilletõdésem elsõsorban afölött érzett örömömbõl fakadt, hogy a Kárpát-medencében már újból odáig jutottunk: egyre fogy az akadálya annak, hogy a magyar szellemi élet a határok fölött egységesülni tudjon. Másodsorban pedig annak szól örömöm, hogy a magyar szellem és irodalom világszerte szétszórt mûhelyei egyre élénkebben figyelik és segítik egymás tevékenységét. A Partiumi Írótábor és a Pro Universitate Partium köré csoportosultak erõs és lehetõségekben gazdag mûhelye ezzel a megtisztelõ díjjal most az én norvégiai, szerény, kis egyszemélyes mûhelyemre irányította a figyelmet. Ezért északi magányomban nem lehetek elég hálás, hisz ez azt tudatosítja bennem, hogy a magyarul leírt szó messzire eljuthat, ha figyelünk egymásra. Nagyon köszönöm, hogy megtisztelõ módon most az én tevékenységemre irányult ez a figyelem. S nagyon köszönöm még egyszer a Partiumi Írótábor díját. Oslo/Billingstad, június 28. SULYOK VINCE

9 PARTIUMI KÖZLÖNY 9. OLDAL A Királyhágómelléki Református Egyházkerület június 29-i Közgyûlése TÁJÉKOZTATÁS A Királyhágómelléki Református Egyházkerület június 29-i Közgyûlésének fontosabb tárgysorozati pontjai és határozatai 1. Egyházkerületi átalakítások. Személyi változások 2. Új egyházközségi javadalmi rendszer bevezetése (díjlevelek) 3. Egyházkerületi Program felülvizsgálata és kibõvítése Cselekvési program a évre: általános (I.) és konkrét (II.) feladatok és célkitûzések Egyházkerületünkben Egyházi közéleti szolgálat és szerepvállalás Európai parlamenti választások támogatása 4. Tanügyi tárgyú határozatok: Tanügyi Törvény módosítása. Felekezeti oktatás Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációja, fejlesztési stratégiája Szatmárnémeti Református Oktatási Központ létrehozatala A Zilahi Református Wesselényi Kollégium elkobzott épületének visszaszerzése Sportpálya-ügyek 5. Elõkészületek a nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre 6. Állásfoglalás a CE-Szövetség polgári egyesület ügyében a Református Egyház viszonylatában 7. Állásfoglalás az Egyházunkat ért botrányos célzatú belsõ támadások ügyében. Fegyelmi intézkedések 8. Báthori Gyula felfüggesztett gencsi lelkész fegyelmi és peres ügyei 9. Az Egyházkerület titkosszolgálati átvilágítása 10. Állásfoglalás a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítása tárgyában 11. Pro Ecclesia Díj odaítélése gróf Degenfeld Pál részére 12. Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriuma 13. Elõkészület Kálvin János születésének 500. évfordulójára (2009) 14. Elõkészület a temesvári népfelkelés 20. évfordulójára (2009) HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: Báthori Gyula felfüggesztett gencsi lelkész fegyelmi és peres ügyei Egyházkerületi Közgyûlés tiltakozik az ellen, hogy Romániában a világi igazságszolgáltatás durván megsérti az egyház autonómiáját, a hatalmi ágak szétválasztásának európai alapelvét és elõírását is megsértve ezáltal. A Szatmárnémeti Törvényszék Báthori Gyula gencsi lelkész ügyében hozott június 27-i határozata kirívó példája a világi hatalom egyházi ügyeinkbe való illetéktelen beavatkozásának. Éppen ezért Egyházkerületi Közgyûlés nyilvános tiltakozását fejezi ki a Törvényszék törvény- és jogsértõ ítéletével szemben, és panasszal fordul ez ügyben a Kultuszminisztériumhoz. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mélységes megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az elmúlt napokban a Szatmárnémeti Törvényszék, kétszeri elnapolt ítélethozatal után, Báthori Gyula felfüggesztett gencsi lelkipásztor javára hozott döntést az általa indított munkajogi perben, kimondván mind a Nagykárolyi Egyházmegye Fegyelmi Bizottsága, mind az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság által, nevezett lelkész ügyében hozott, jogerõs fegyelmi határozatok semmisségét, formai okokra hivatkozva. Teszi ezt a Szatmárnémeti Törvényszék annak ellenére, hogy a 486/2006-os vallásügyi törvény szavatolja az egyház autonómiáját, a 23., valamint a 26. szakaszokban pedig kimondja, hogy fegyelmi ügyek tekintetében kizárólag az egyházi alapszabályi és kánoni elõírások alkalmazandók. Említésre méltó, hogy ez év elején a Vallásügyi Államtitkárság is ebben az értelemben utasította el Báthori Gyula feljelentését, világosan leszögezve, hogy az államtitkárságnak nincs beleszólása az egyházi fegyelmezésbe, amely kizárólagosan az egyházkerület hatáskörébe tartozik. Mindezek ellenére a Szatmárnémeti Törvényszék olyan ítéletet hozott, amely az egyház tekintélyének és autonómiájának a végletes csorbítását jelenti. Egyházmegyei és egyházkerületi fegyelmi hatóságaink egyértelmûen elmarasztalták Báthori Gyula gencsi lelkipásztort az egyházi vagyon hûtlen kezelése miatt, ugyanis az Új Kézfogás Közalapítványtól 2002-ben, egyházi földvásárlás céljából elnyert USD-t, a banki átutalás után nem vételezte be az egyházi pénztárba, azt sajátjaként kezelte, kénye-kedve szerint vásárolván és eladván az egyes földterületeket, nem számolván el sem az adományozó közalapítvány, sem a kedvezményezett egyházközség felé. Ezen cselekedetei kimerítik a céltámogatás eltérítésének, valamint a sikkasztásnak a bûncselekményét. Mindezek ellenére Báthori Gyula az, aki valóságos pereskedési hadjáratot indított egyházi elöljárói, valamint hatóságai ellen: pert indított a KÖZLEMÉNY Tekintettel a sajtóban megjelenõ félrevezetõ hírekre és hazugságokra, Közgyûlés meghagyja, hogy a közvélemény hiteles tájékoztatása végett Egyházkerületi Elnökség egy közleményben nyújtson tárgyszerû tájékoztatást a gencsi ügy kapcsán. Közgyûlés meghagyja, hogy az Egyházkerületi Elnökség adjon ki egy másik Közleményt is, melyben tájékoztatást nyújt a gencsi ügy anyagi természetû hátterérõl. Közgyûlés elismerését fejezi ki Szomor Attila lelkipásztornak, aki vállalta a gencsi botránysorozatban a helytállást. Nagykárolyi Egyházmegye Fegyelmi Bizottsága és az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság ellen mind a szatmárnémeti, mind a nagyváradi törvényszéken; továbbá többrendbeli panaszt tett a rendõrségen a Nagykárolyi Fegyelmi Bizottság elnöke, Csáki Gedeon lelkipásztor ellen, a gencsi gyülekezeti tagok, presbiterek, valamint a gencsi helyetteslelkipásztor, Szomor Attila ellen; sõt Tõkés László püspök ellenében egymást követõen három büntetõjogi panaszt nyújtott be a bukaresti Legfelsõbb Ügyészséghez. Báthori Gyula az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság jogerõs határozata, valamint a Nagykárolyi Esperesi Hivatal és a gencsi Presbitérium felszólításai ellenére sem volt hajlandó kiköltözni az általa jogtalanul használt parókiáról, arra kényszerítve a Gencsi Református Egyházközséget, hogy Szomor Attila kinevezett lelkészt albérleti lakásban helyezze el. Ennek nyomán a gencsi gyülekezet kénytelen volt köztörvényes kilakoltatási pert indítani volt lelkipásztora ellen, és gyorsított eljárás útján kilakoltatását kérni. A vonatkozó bírói rendelet alapján folyamatban van Báthori Gyula kilakoltatása. Báthori Gyula viselt dolgaival és meg nem szûnõ zavarkeltõ ténykedésével megszegvén a lelkipásztori esküben tett fogadalmát immár közel három esztendeje felmérhetetlen kárt okoz a gencsi gyülekezetnek és egész egyházkerületünknek. Egyházkerületi Közgyûlésünk június 29-i ülésén tiltakozását fejezte ki a Szatmárnémeti Törvényszék június 27-i határozata, illetve a világi hatalomnak egyházi autonómiánkat sértõ, durva beavatkozása ellen. Ugyanakkor, a közvélemény hiteles tájékoztatása végett, elrendelte ezen közlemény kibocsátását. Nagyvárad, július 2. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE

10 10. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: A Visky Béla-féle botránykeltési akciózás 1. A rendelkezésére álló, vaskos terhelõ sajtóanyag ismeretében Egyházkerületi Közgyûlés fegyelmi eljárás indítását kezdeményezi Visky Béla, a kolozsvári Babeº Bolyai Tudományegyetem Református Didaktikai Fakultásának tanárával szemben, a Romániai Református Egyház Fegyelmi Szabályzata 30. cikkelyének vonatkozó pontjai szerint, illetve az azokban felsorolt fegyelmi vétségek elkövetése miatt. 2. Másodsorban Közgyûlés határozati úton szólítja fel Székely József lelkipásztort, a Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség jelenlegi elnökét, hogy a Szövetség internetes fórumán az Egyházunk törvényeit és fegyelmi rendjét sértõ módon ne nyújtson teret nemtelen egyházellenes és személyeskedõ támadásoknak. HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: Az Egyházkerület titkosszolgálati átvilágítása Az elmúlt tizenhét esztendõben 1989 óta, különösképpen pedig az utóbbi idõben tapasztalható gyanús esetekre és körülményekre való tekintettel, Egyházkerületi Közgyûlés határozatban irányozza elõ az Egyházkerület teljes titkosszolgálati átvilágítását. Elsõ lépésben kimondja az egyházi lelkészi és nem lelkészi vezetõk átvilágíttatását és ennek céljából megkereséssel fordul az országos átvilágítási hatósághoz (CNSAS). Közgyûlés ugyanakkor elõírja, hogy az átvilágító hatóságtól nyert információkat a maga rendjén össze kell vetni a vezetõ beosztású egyházi személyeknek a választások alkalmával tett írásbeli nyilatkozataival. A vonatkozó dokumentumokat megvizsgálva Egyházkerületi Elnökség és Igazgatótanács zárt körû ülésen hivatott dönteni a következtetések és a szükségesnek mutatkozó intézkedések tárgyában. Közgyûlés annak tudatában rendeli el a személyi átvilágítást, hogy a múlt megismerése és a bûnök bevallása nélkül az egyházi élet megtisztulása és megújulása nem lehetséges. HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: A CE-Szövetséggel folytatott párbeszéd 1. A CE-Szövetséggel folytatott párbeszéddel kapcsolatban Közgyûlés sajnálattal állapítja meg, hogy az ígéretes kezdetek után, az Egyházkerület minden jószándéka ellenére, zátonyra futott, és ennek következtében nem látszik annak esélye, hogy a szervezet belátható idõn belül az Egyház szervezeti rendjébe visszatérjen. 2. Egyházkerületi Közgyûlés sajnálattal tapasztalja, hogy a CE-Szövetség egyes prominens lelkészi képviselõi rágalmakkal illetik Egyházunkat és annak vezetõit, az Anyaszentegyház hitelének rombolására irányuló megnyilatkozásaikkal pedig közvetve vagy közvetlenül a Visky Béla által elindított botránykeltõ akciózás malmára hajtják a vizet. 3. Közgyûlés teljességgel megalapozottnak tartja az Erdélyi Református Egyházkerület álláspontját, mely szerint, az említett okok miatt nem kíván bekapcsolódni a párbeszédbe. 4. Közgyûlés a maga részérõl is megállapítja, hogy a CE-Szövetség joggal kifogásolt magatartása nem kedvez a közeledésnek. Párbeszéd és megegyezés csakis a szervezet viszonyulásának a felülvizsgálatával és megváltoztatásával válhat lehetségessé. 5. Visszautalva az Igazgatótanács 136/1998. számú határozatára, Közgyûlés újólag megállapítja, hogy: A CE-Szövetség saját statútuma értelmében nem képezi részét a Református Egyháznak, hanem független polgári szervezetként fejti ki tevékenységét. A CE-Szövetség egyházon kívüli jogállása nem az Egyháznak tulajdonítható, hanem a szervezet önmagát zárta ki Egyházunk intézményes keretébõl azáltal, hogy az Egyház joghatóságát visszautasítja. 6. Mindezeket figyelembe véve, Egyházkerületi Közgyûlés meghagyja, hogy mindaddig, amíg az Egyház és a CE viszonya nem rendezõdik, a szervezethez tartozó vagy azzal rokonszenvezõ lelkipásztorok az egyházon belül és az egyházi intézményekben ne folytassanak egyleti tevékenységet. Ugyanez érvényes a parókusi jog tiszteletben tartása viszonylatában. HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: Állásfoglalás az ún. Generális Konvent ügyében 1. Egyházkerületi Közgyûlés sajnálattal tapasztalja a Generális Konventnek nevezett szervezõdés és az Egyetemes Zsinat, valamint a Magyar Reformátusok Világszövetsége viszonyában megmutatkozó zûrzavart Kárpát-medencei egyházaink kapcsolatainak viszonylatában. Fájdalommal állapítja meg, hogy a rendszerváltozás kezdete (1989) utáni anyaországi határon túli kapcsolataink mélypontra süllyedtek. 2. A fennálló helyzet láttán Közgyûlés Isten segítségét kéri a belkörû magyar református kapcsolatok megjobbításához és a testvéri egység helyreállításához, ugyanezt szorgalmazván az érintett magyar református egyházak, illetve egyházkerületek részérõl. 3. A Kárpát-Medencei Magyar Református Egyházak Egyházkerületi és Egyházmegyei Elnökségeinek július én, Sárospatakon sorra kerülõ tanácskozásának napirendjére kitûzött közös alkotmánytervezet elfogadását Egyházkerületi Közgyûlés mindaddig nem tudja támogatni, amíg a Magyar Reformátusok Világszövetsége (1), a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinata (2) és az ún. Generális Konvent (3), illetve tagegyházaik (4) kölcsönös viszonya végérvényesen nem tisztázódik, és megnyugtatóan nem rendezõdik. Közgyûlés önmagában sem tartja elfogadhatónak az alkotmánytervezetet, mivel az, a jelenlegi állapothoz viszonyítva egyházaink egységesülése szempontjából nem jelent érdemi elõrelépést. A tervezet ugyanis az egyházi egységnek csak az eszményét és elveit körvonalazza a tényleges egységet megvalósító jogkövetkezmények nélkül. Továbbá a közös alkotmány a sárospataki értekezleten azért sem fogadható el, mivel a résztvevõ egyházak képviselõi saját zsinataik kifejezett elõzetes felhatalmazása nélkül nem hivatottak dönteni ebben a kérdésben. A Generális Konvent ilyetén határozatok meghozatalában nem illetékes. 4. Királyhágómelléki Református Egyházkerület eredeti álláspontjának megfelelõen és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház állásfoglalásával egybehangzóan támogatja a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinata augusztus 31-i, közös indítványát a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítására nézve (1), és ezúton is határozatilag szorgalmazza az erre irányuló hivatalos tárgyalások mielõbbi elkezdését (2).

11 PARTIUMI KÖZLÖNY IV. PARTIUMI ÍRÓTÁBOR 11. OLDAL Nagyvárad, július 5 7. A Pro Universitate Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület szervezésében július 5 7. között rendezték meg Nagyváradon a IV. Partiumi Írótábort, amelyen csaknem hetven magyarországi, felvidéki, erdélyi és partiumi író, költõ, szerkesztõ, könyvkiadó és számos érdeklõdõ vett részt. Az idei együttlét központi tárgykörét Ady Endre életmûvének üzenete képezte. Megnyitó beszédet tartott Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke. Ezt követõen Serfõzõ Simon költõ, a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke és Tõkés László királyhágómelléki református püspök köszöntötték az egybegyûlteket. Hölgyeim és uraim! Kedves vendégeink! Tisztelt írótársak! Még egyszer... Elõadást tartottak: dr. Pomogáts Béla, Péter I. Zoltán, dr. Ködöböcz Gábor, dr. Bertha Zoltán, Székelyhidi Ágoston. A könyvbemutatók rendjén Péter I. Zoltán, dr. Pomogáts Béla és Szõcs Géza legújabb köteteit mutatta be Barabás Zoltán, Székelyhidi Ágoston és dr. Bertha Zoltán. Színvonalas pódiummûsorral szolgáltak Réti Árpád (Eger), továbbá Kiss-Törék Ildikó és Varga Vilmos színmûvészek. A péntek esti vidám együttléthez Szõcs Lõrinc és zenekara szolgáltatta a fülbemászó muzsikát. A IV. Partiumi Írótábor díját Lászlóffy Csaba kolozsvári költõ kapta. Laudatiót mondott dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész. A jeles esemény társszervezõje az Anyanyelvi Konferencia volt. Fésületlen, folyamatos reményvesztésben összekuszált világban élünk. A múlt század magyar történelmének irdatlan hordaléka, a sorozatban bekövetkezett traumák makacs zsákként nyüvik vállainkat. Sötétben bukdácsol az igaz, pislákoló lélekkel keresi a kiutat, miközben a pártütõk egyre gyakrabban összehajolnak a mocskos pénz fölött. Ady Endre betlehemi metaforája százöt esztendõvel ezelõtt itt, Nagyváradon, a Napló hasábjain látott napvilágot. Feketeség fekszik a világon a koponyákon. Ennél érzékletesebben ma sem tudnánk kifejezni a lélektelenséget s a reménytelenségbe kényszerített ember lélekállapotát, helyzetét. Nézd a bedugult idõt s hazug tereket jajdult fel hetvenöt évvel ezelõtt az egyik legszebb lelkû magyar költõ. Babits Mihály invokációja ma is megállja a helyét, látleletként pedig kérlelhetetlenül hasít maradék nyugalmunkba. Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb / s elérhetetlen éden-álma hogy / enni legyen kinek-kinek / elég! nézz a gonosz nyájra mely / naiv báránykora multán / nem vél többé magáról semmi jót. Döbbenetesen pontos, megfellebbezhetetlenül igaz kórképe ez a harmadik évezred legelejének is. Mi több: szemünk láttára válik valósággá Németh László irodalmi/mûvészeti jövendölése. Azzal a teherrel a lelkiismeretünkön léptük át még nem is olyan régen az évezredek közötti küszöböt, hogy egész magyarul beszélõ világunkat is bekebelezni látszik a mûvészet eltûnéseként diagnosztizált folyamat! Szörnyûséges kimondani vagy leírni: az irodalomnak nincs többé erkölcsi, társadalmi hatása. Az utóbbi évtizedben az elit kultúra, jelesül a költészet fokozatosan visszaszorult. Helyébe lépett a kétes értékû zsurnalizmus, a televíziózás, a számítógépfüggõség, a blogírás, az ezoterikus ködevés. És menetrendszerûen megszületett a visszaesés elmélete is: vége a szolgáló, közösségi lírának. Pedig csak arról van szó, hogy a totalitárius diktatúrákat elszenvedett posztkommunista középkelet-európai országokban Isten csodálatos 1989-es szabadítása nyomán megszûnt a kétféle nyilvánosság. Nincs többé egy hivatalos, tehát lényegébõl fakadóan is hazug, és egy nem hivatalos nyilvánosság, melynek éltetõ forrása a színvonalas irodalom, a színház vagy a képzõmûvészet volt amire a dicstelen politikai rendszerek kisemmizettjei, arculcsapottjai igenis számot tartottak. A szükségszerû politikai átmenet mentén, azzal szinte egy idõben végbement egy másik hatalomátvétel is. A paradigmaváltás ahogyan ezt fellengzõsen meghatározták eredményeit ma már csak a hermeneutika, a recepciós esztétika vagy éppenséggel a dekonstruktivizmus lelkes híveit szellemi munícióval ellátó új teoretikusok tudnák csak lajstromba szedni. A hagyományos értelemben vett költészethez szokott olvasó csak azt tapasztalja, hogy megcsappant a verseskönyvek száma s a mindenképpen jobb sorsra érdemes irodalmi folyóiratokat elárasztják a modern versként aposztrofált fércmûvel, nyakatekert szójátékok, a szétírásos módszerrel készülõ silányságok, a zûrzavaros szövegek. Valami eltörött. Minden láng csak részekben lobban. Ha még lobban... És elõtüremkednek a törésvonalak tisztán, világosan. Mint ahogyan már százegy esztendõvel ezelõtt is látszottak. Hiszen a Budapesti Napló május 13-i számában a következõket írja Ady a bécsi béke és Bocskai István halálának háromszázadik évfordulója alkalmából: Várad kapitánya, Stephanus Bocskai nagy ember és magyar úr volt. Sokkal típusosabb magyar, mint például Pázmány Péter. Félünk, hogy plántája kipusztult már ennek a szép fajtának. Mert micsoda gyönyörû ember volna egy mai Bocskai István. Az Európában megihletett erdélyi kultúrában felnõtt. Protestáns, jeles, újító, nagy elme. Fõképpen pedig bátor és bölcs magyar. Hiba és beteg csoda történhetett a magyar lélek evolúciójában. Iszonyúan pici magyarok a mai magyarok. Leszaladás történt a magyar típusok skáláján. Ugye, milyen könnyû volna most az aktualitások jegyében folytatni Ady Endre 1906-ban elkezdett gondolatmenetét? Csakhogy... Adyt sem abból a fából faragták: kemény szavak kövével teremt nyomatékot igazának kimondásához. Ma a magyar intellektuálisak a hajdúk. Nagyszerû csapat, mellyel új Magyarországot lehetne csinálni, ha egy új, mai Bocskai akadna... De új Magyarországot nem tudunk csinálni. Talán föléltük a magyar matéria értékesebb felét. Ha Bocskai István föltámadna, nagyon megvetne bennünket írja férfias keserûséggel. Hölgyeim és uraim! Tisztelt pályatársak! Alapvetõen elhibázott dolog volna kimondani, hogy Ady tévedhetetlen, sõt: mindenben elfogulatlan volt. Bár a költõ publicisztikájában mindvégig kiemelt szerepet kap az éles társadalombírálat s a magyar Ugar rémisztõ látomása ahogyan azt érzékletes példákkal alá is támasztja Láng Gusztáv a Szent lélek hajdani lovagja címmel közreadott dolgozatában, ma már ki kell mondani: aki a század eleji Magyarország politikai, gazdasági, mûvelõdési viszonyait kizárólag a költõként befutott Ady írásaiból igyekszik megismerni, az elõbb-utóbb zsákutcába jut. Ady publicisztikájában világosan kitûnik a kiindulópont: az eszme- és értékválság. Ebbõl kiindulva jut el az eszményállító magatartásig. Közben minduntalan a megoldáskeresõ nyugtalanság erkölcsi kötelességére figyelmeztet, s azokra az eszményekre, melyekhez e keresés közben a valós vagy vélt megoldás-lehetõségeket a mai embernek ismernie kell... (Láng Gusztáv) Ha valaha szükség volt érték-helyreállító kiútkeresésre, a válság illúziótlan fel- s megismerésére és vállalására írja ugyancsak Láng Gusztáv, akkor a mi korunkban okvetlenül. Annak tudatával együtt, hogy a megoldás nem a visszatérésben, a hamvukba holt utópiák újraélesztésében keresendõ. Az a történelmileg»hamis«kép, melyet Ady koráról rajzolt, a válságtünetek önkínzó számbavételére lehet ma is ösztönzõ példa. Ady élesen szembehelyezkedik mindenféle nacionalizmussal és eközben a hiteles magyarságtudat megteremtéséért száll síkra. Az ünnepi szónok írja Illyés Gyula, aki csak a kegyelet ünnepiességével hazugságaival idézi emlékét és érdemeit, egyszerre csak õt magát látja kilépni a holtak márványoszlopai közül, gúnyosan vagy ellenségesen. Az ünnepeltetésnél mindig jobban szerette jóérzésnek is a harcot. Az eleveníti meg, amit fölkelt: az indulat. Nincs nem méltó rá, aki nem küszködik vele... Akinek nem lett személyes ügye, az sosem ért el hozzá. Hogy végül ki a magyar, annak át kell menni az õ sorozásán is. Aki nem reagál rá, az alkalmatlan. Tisztelt Barátaim! A ma kezdõdõ és két és fél napon át tartó IV. Partiumi Írótábor tétje szerencsésen egybecseng Illyés Gyula szentenciájával: át kell menni az õ sorozásán is. A költõ szavaival kívánom, hogy még egyszer legyen erõnk az önösszeszedésre, a helytállásra. Nagyvárad, július 5. BARABÁS ZOLTÁN

12 12. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Ady Endre korszerûsége Ady Endre költészetének halhatatlan géniusza átragyog a teljes huszadik századon de immár a jövendõ huszonegyediket is éles fénnyel világítja be. Ez azonban egyáltalán nem tekinthetõ magától értetõdõnek, ha mégoly közhelyszerûnek tetszik is. Hiszen a késõromantikus vétetésû váteszi, prófétikus hangzásvilág megszólító ereje mára kétségkívül megfogyatkozott, hatástörténeti értelemben a régi klasszikusoknak kijáró tiszteleten túli poétikai kapcsolódás-módokat viszonylag kevéssé ösztönzi. Az Ady-hang különleges (irodalom)históriai egyszeriségének és folytathatatlanságának felismerése egyébként már Erdélyben is korán megfogalmazódott. Az ötvenéves, majd a tíz éve halott Adyról szólva (1927-ben és 29-ben) Kuncz Aladár egy korszellem megtestesülésének nevezi a költõt, akinek zsenijén keresztül játszotta el a kor a maga komor és zord melódiáját, halálszimfóniáját ; s leszögezi, hogy a márványos, éteri tisztultságba sõt a mesebeliségbe távolodott és zárkózott Ady Endre a múlté. Mert a múlté az a világ, az a sok rettenetes szenvedés is, amelyet ez a szörnyû látomású vátesz megjósolt. Az apokaliptikus pusztulás utáni életkezdés, a kiküzdendõ új életöröm történelmi vágyának és reménységének az érzülete fûti Kuncz Aladár szavait, miképpen a Dsida Jenõéit is, aki (szintén 1927-ben, a félévszázados születési jubileum alkalmából) ugyancsak azt taglalja, hogy sötét magyar homloka körül babérkoszorúval, a nagy lelkek glóriájával Ady belépett a klasszikusok mozdulatlan, noha lelkeket mozgató glédájába, s hogy így a mást kívánó korízlésnek engedve senki többé nem írhat az õ hangján. Örök magyar emberi új lírája a mai ember szemében már csak a múlt forradalmát jelenti még ha Erdély Trianon utáni lírájából bár tompán és messzirõl zöngve, de mindenhol kiérezhetõ az Ady-intonálás. Ady úgy nevezhetõ kanonizációja tehát ekkorra megtörtént, nem kis részben a Dsida által is méltatott Magyar fa sorsa címû könyvnek Makkai Sándor nagyszerû 1927-es értelmezésének és értékelésének köszönhetõen. Költészetének bizonyos eltávolító archiválása éppen nem jelentette egyúttal világteremtõ eredetiségének, univerzális látókörének, gyökeresen magyar és szférikusan egyetemes szellemi-mûvészi teljességvarázsának és igazságérvényének a megkérdõjelezését. Verseinek összességét Ady-Bibliaként olvasó közvetlen utókora erõt és erkölcsi-szemléleti biztonságot merített belõle évtizedeken keresztül a tragikus magyar szétszóratásban is. S ha napjaink társadalmi értékválságának közegében, a posztmodern értékrelativizmus jegyében és nevében, s a jellegzetesen nemzeti sorskérdések iránti fogékonyság apályának idõszakában olykor már nemcsak az adys tónusok, hanem a látásmód távlatainak az érvénytartalmai is elavultaknak minõsülhetnek akkor mégis mi adhat jelzést e kolosszális líramû idõk fölött állóságáról, mindig revelációszerû aktualitásáról: a fénysugárzó fárosz iránymutatásának feltétlen tisztaságáról és eligazító állandóságáról? Egyrészt talán e versvilág hallatlan esztétikai és poétikai összetettsége, amelyben bármikor elõtérbe kerülhetnek korábban alábecsült sajátosságok, kielemzésre és újraértelmezésre váró tényezõk; bizonyos legújabb irodalomelméleti szempontok szerint például a látomásos, hallucinatív szimbólumformákat megrétegzõ gondolati-retorikai több-szólamúság, jelentéssokszorozódás elemei és alakzatai. Másrészt a modernség egész korszakát bevezetõ, korokon átnyúló alaphangulatokat és életérzéseket sugalló döntõ felismerések biztosíthatnak máig és tovább ható közlésképességet ennek a beszédmódnak: azok a minden Egész eltörött típusú megnyilatkozásokban rejlõ feszültségek, amelyek a végletes és végzetes fragmentáltság emberiségtörténeti dimenziójába nyilallanak és világítanak be, s amelyek a létezés lebírhatatlan változásairól (és változékonyságáról) hoznak hírt. Mert Ady éppen nem kerüli meg az emberi egzisztencia fundamentális ellentmondásosságát, lételméleti és antropológiai problematikusságát, a véges és a végtelen, a test és a lélek, a természet és a természetfölötti horizontjain kifeszülõ ellentéteit és feloldhatatlan kettõsségeit (sõt ellentett indulatok egész kis kozmoszát hordja magában /Németh László/). Eruptív, drámai ajzottságban csatázik, birkózik szerelem és mindenség, egyén és közösség, az Én és a Másik, élet és halál, ember és Isten egzisztenciális adottságaival és sorsszerû késztetéseivel, nekigyürkõzve s így samanisztikus médiumává is válva a megoldhatatlanságban való megoldáskeresésnek, a világtalánynak, a teremtésrejtélynek, a Minden-titkoknak. Költõi univerzuma a ciklikusan szervezett jelképi és fogalmi rendszerekben forgó, a létezés egészét a tudatalatti tárnáktól a globális földi történelmen és kulturális emlékezeten át az eszkatologikus perspektívákig hiánytalanul átfogó világteljesség mintha a teremtett kozmikus univerzum analogonja volna: részjelentések törvényszerû összességébõl kibontakozó, végtelen árnyalatosságában mozgósított, szellem alkotta mindenség. ( Én nem bûvésznek, de mindennek jöttem.) És nem utolsósorban ez a mitologikus és filozofikus teljességigényt egységbe olvasztó archaikus bölcseleti mélység az, ami szüntelenül elevenné tudja újítani ezt a líravilágot. Csak úgy árad belõle a metafizika ahogyan Vatai László is annyiszor hangsúlyozza Az Isten szörnyetege címû nagyszerû monográfiájában. Mert Ady az örök mûvészet és költészet nyelvén, állandó szakrális hangoltsággal folyvást a legvégsõ létkérdések, õstények és õsigazságok felfogása, megragadása, kimondása felé tört. A lehetõ legszemélyesebb, legszubjektívebb átéltséggel, a legdrámaibb önfeltárással és öntanúsítással közvetíteni, fejezni ki a legáltalánosabb emberfölötti létfilozófiai lényegvalóságokat: páratlan kísérlet ez a lelki univerzumnak a világmindenséggel egylényegûvé, homológ formátumúvá tágítására, abszolút expanziójára. Szembesülni minden lehetetlenséggel, megvívni minden töredékességgel, hiánnyal és relatívummal, átérezni a végesség és viszonylagosság meghaladhatatlan létszerkezeti kínját, megmerítkezni minden létparadoxonban, s közben mégis sejteni és tudni a végokok transzcendens abszolútumát és rejtelmes primátusát. Mert szörnyûséges, lehetetlen, / Hogy senkié vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet. A legbonyolultabb, legszövevényesebb látomásos és szimbolikus, álomi és szürreális képzetek rengetegének õsiségét és modernségét köti össze Ady a kijelentéstétel archaikus elementaritásával. Könyvtárnyi szakirodalom boncolgatja, hogy az érzékek összességét felbolydító vizuális, akusztikus és egyéb lírai hatásformák mélyén, a szimultán verselés beláthatatlan összetettségén (az õsmagyar tagoló ritmus- és dallammenetet az antik lendülettel és a nyugatos hajlékonysággal egyeztetõ komplex metrikai rendszereken) keresztül milyen szinte már versen, lírán, költészeten túli (mert a versformai jegyeket észrevétlenné finomító) sugallatképzõdés zajlik; hogy a mondatalakok hangsúlyos, nyomatékos, rendszerint ereszkedõ hanglejtésû, kijelentéses karaktere miképpen sugároz úgyszólván mágikus, biblikus energiákat. Mert a mondandó közepébe vágó versindítás, a körülíró, képfejlesztõ vagy képkifejtõ ismétlésesség, a párhuzamosságokra épülõ emfázisfokozódás, a tõszavassá sûrített, ekképpen mindenki számára érthetõ és mindenkire nézve egzisztenciális jelentõségû, létérdekû, szakrális atmoszférájú igazságközlés: voltaképpen az igei kijelentésmód nyelviségéhez és nyelventúliságához hasonul. A súlyosszavúság borzongató misztériuma a világrend felülmúlhatatlan önközlésének és próféciájának delejezõ mítoszi varázsához közelít. A sorsom: menni, menni, menni / S az álmom: az Isten ; Lesz, mozog és elfogy az ember. / Itt egy nagy Valaki kormányoz. / Nem látni õt emberi szemmel, / De itt van és kormányoz lehet-e ezt ennél elemibben, egyszerûbben, egyszersmind megbabonázóbb hitelességgel mondani? Efféle és így talán valóban csak egyszer (ismételhetetlenül és utánozhatatlanul) volt mondható a magyar költészetben. A megérzõ és megértõ lényegtudás élményforrásaiból fakadó kijelentések, állítások, tézisek enciklopédikus bõségében derítik fel ember és világ egész lehetséges alapvonatkozás-rendszerét, a létezésszférák sorsmeghatározó érzéki és logikai viszonylatait. A nagy témakörök összefüggésrendszere metafizikai õstörvényszerûségek leképezõdésévé gazdagodik. Élet és halál együtt mérendõségében az egység és a különbözés, az ellentét és az összetartozás, a paradox egymásból következés minden változata feltárulkozik ( Lehet: Élet se volna, / Hahogyha nincs Halál, / Holott ott van mögöttük / Titokzatos Uruk, / Valami õs és vad, szörnyû / Szabálytalan Szabály ). Vonzás és taszítás, érzéki és szellemi, vágy és teljesülés megrétegzõdõ és egybefonódó paradoxonözöne egy lírai szerelemfilozófia demonstratív, felkavaró példatárává összegzõdik és lényegül. A szerelem mulandóságában is a végtelent ostromló, az idõt legyõzni szándékozó, a szakadatlanul újraéledõ lázas vágyakat és a beteljesülés halálos ( víg halott -i) vágytalanságát egyszerre és utolérhetetlenül hajszoló-kergetõ személyiség a tusakodás minden stációját végigjárja az elfogyni az ölelésben kívánalmától a lelkeddel hálni óhajáig, a meg akarlak tartani -féle eltávolító megõrzéskísérlettõl a csókokban élõ csóktalanok reménytelen reménykedéséig, vagy az add nekem a szemeidet individuumhatárokat lebontó kívánságáig. De még a mámor, a tudatalászállás, az önkívület, a testhalál megannyi végletes és bonyodalmas jelenség-összefüggéseinek a beláthatatlan belátásáig is. És Ady Isten-élményében pedig az ember Isten-kapcsolat számtalan módozata révén olyan vallásfilozófia boltozódik föl, amelyben a pszichikum érzelmi konvulziójától az egymásnak szükségképpen ellentmondó Isten-képzetek sokaságáig úgyszintén minden benne foglaltatik. Makkai Sándor a személyes bûnvallás és bûnbánat katartikus mélységeire irányította a figyelmet, Barta János a misztikus, magyar és egyetemes õsmítoszi Isten-látás rejtett pszicho-ontológiai dimenzióira, Németh László a teológus Ady értelmi-gondolati erõfeszítéseire és teljesítményére, Vatai László a keresztyén egzisztenciális átvalósulás fájdalmas folyamataira. S csakugyan, minden regiszter valóságos és autentikus viszonymódokat szólaltat meg: a perlekedéstõl az önátadásig, a hálaérzettõl a könyörgésig, a fohászos imádságtól a hiszek hitetlenül hitparadoxonáig, a közönyös Mindenható képétõl a könyörületes, részvevõ, Krisztus-arcú Úr megtalálásáig, el egészen a bölcseleti istenbizonyítékok logikai szofisztikájáig. Mert Ady lírai axiómái, gnómikus tételmondatai és szentenciózus megfogalmazásai az emberi gondol- (Folytatása a 13. oldalon)

13 PARTIUMI KÖZLÖNY kodástörténet során felhalmozott végsõ kérdések és válaszlehetõségek drámai erejû sûrítményei. A ráció határainak innensõ és túlsó oldaláról származó megkísértései az ésszel felfoghatatlannak. Nemcsak a hangulatok: a tömör gondolatok nyelvi-eszmei katedrálisai is. Az, hogy Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy, létlenül is leglevõbb, nem puszta aforisztikus szójáték: hanem (minden egyéb határtalan jelentéstartomány mellett) annak a hiparchológiai alapigazságnak is a pontos megfelelõje, miszerint léttel, egzisztenciával a véges létezõ bír, a végsõ, abszolút valóságnak, a legfõbb valónak pedig érvényessége, fennállása, szubszintenciája van. Vagyis ami nincs, ami létlen egzisztenciálisan, az fennálló valóságában õsörök; igaz tehát, hogy úgy nincs, hogy más dimenzióban mégis van. Nem látni õt emberi szemmel, / De itt van és kormányoz. Õs magyar névvel: az õs-állat merthogy a régi magyar nyelvben az állat szó állapotot, állandóságot (azaz: fennállást) is jelölhetett. S hogy Itt: van egy legnagyobb Valóság : tisztán cseng össze akár Canterbury Szent Anselmus theodiceájával, istenérvével is, mely szerint Isten mint legnagyobb valóság az, aminél nagyobb sem az értelemben, sem a valóságban nem gondolható és nem létezhetõ. És ez a szubsztancia a létalapja az emberi szellemnek is: Az Isten van valamiként: / Minden Gondolatnak alján. Tehát nemcsak úgy az alján, hogy minden érzés, hangulat, feszengõ lelki vágy, motoszkáló sejtés vagy spirituális ihletettség mélyén, minden szellemi törekvés alapösztönzõjeként, alapmotívumaként hanem magának a szellemi létformának a tényleges, teremtõ ontológiai fundamentumaként is. És nem egy nagy valami (vagyis öntudatlan objektív törvényszerûség) kormányozza a világot, hanem: Valaki teremtõ s tartó, nagy ész -szel. A személyes Fönnvaló, akinek alanyi szabadságában áll a világteremtõ aktus is ( Õ: a nagy-nagy Élet-folyóvíz ; Õ: a folyásnak akarója, / Melynek forrása s vége nincsen ); a transzcendens abszolútum ekképpen kategoriálisan szubjektumszerû (vagyis szellem és nem tárgyi valóság) miképpen például Hegel kifejtett tételeiben is. S metaforikus érzékletességében is mennyire lényeglátó transzcendencia és immanencia változékony összekapcsoltságának és másságának az ilyen kifejezése: Az Isten a szívemben vagyon, / Csak néha-néha el-kisétál. Vagy az, amely mintegy skolasztikus luciditással leszögezi az örök múlt és emlékezet által örökkévalóvá rögzítését minden valahai egyszerinek és megismételhetetlennek, s hogy milyen a hajszálhullásig mindenre kiterjedõ gondviselés: mindenre, ami az idõben, megváltoztathatatlanul, végbement: az a nagy Valaki akarja, / Hogy az eszébõl ki ne essék / Emléke egy köd-múltnak ; Hajunknak egy õsz, hulló szála / Följegyzett bú nála. S amilyen eleven az Isten-kérdés minden vetülete, épp olyan nyugtalanító az Ady-féle magyarságproblematika összes vonatkozása is. Megdöbbentõen érvényes sorstörténelmi és karakterológiai látleletek sorakoznak a magyar Ugar -ról, a magyar Messiások -ról, akik Ezerszer is meghalnak / S üdve nincs a keresztnek, / Mert semmit se tehettek, / Óh, semmit se tehettek, a hõkölés népé -rõl, amely Vertnek született, nem verõnek. / Önerejét feledte mindig, / Sohse szegzett erõt erõnek, s amely Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rugott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rugáshoz, s ha néhányan nem kiáltoznánk, / Azt se tudná, hogy õt pofozzák ; az utálatos, szerelmes náció -ról, hogy nekünk Mohács kell, és hogy nincs szánandóbb a magyarnál, mert õsi nép ( regéknek õsi népe ) és jöttment ; arról, hogy Most alszik a magyar a magyarban. / Minden nációnak van terve. / A magyar azt mondja, ha tönkrejut: / Így akartam ; hogy a földnek bolondja, / Elhasznált, szegény magyarok : Rossz, drága fajta, ki felé / Kerekedtek mindig a latrok, de En-sirásunkat végigsírnunk / Hangosabb sírások / Nekünk soha meg nem engedték ; hogy húsvéttalan a magyarság, s Úgy elfogy a magyar, / Mintha nem lett volna : Hõs fajom döglik, / Hiába harc, hiába fájdalom ; Mert gyáva volt és szolga volt / S életét élni sohse merte, / A Sors, a sorsa, / Hajh, be megverte, be megverte, így aztán Elvész az ország, / Ha elfogytak az aszkéta szivek : s elveszünk, mert elvesztettük magunkat. Kísérteties, torokszorító, vérlázító mai sorskérdés ez mind. Mint ahogy az a szükség, amely a Hajlongni emerre, amarra: / Bús sorsot mértél, Uramisten, / A magyarra állapotából, az Önnön-valónktól félve félni / S elvegyülni törpe gyávákkal, / Halva élni: / Ezt adtad, Te, nekünk nyomorúságából kiszakadva a magyar megmaradás, a magyar önállóság, az önálló történelmi magyar mûhely megteremtésének távlata felé kell, hogy mozdítson. (Erre a forradalmas és függetlenségi, kurucos-szabadságharcos elszánásra a protestáló hit -re és küldetéses vétó -ra egyébként az érmelléki és a tágabb szülõföld is szinte predesztinálta Adyt; a Hajdúszélen, Szabolcsban, Biharszélen, Beregben, Szatmárban, Ugocsaszélen, Szilágyszélen élõ, a Tiszaháton, a Nyírben, az Érmelléken, a Berettyó-völgyben meglátott magyarok lakta tájék Magyarország dagasztó teknõje ; itt volt víg aratása a javított vallásnak, mert e nem demokrata országnak e tájékán született meg a világ legkülönösebb demokráciája ; hiszen itt vannak, akik a Kálvin istenébõl bölcs, külön, magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verõdött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az elsõ foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan ahogy Móricz Zsigmondot üdvözölve írta.) Kelet és Nyugat, ázsiai tunyaság és despotizmus, illetve nyugati anyagelvû versenygátlástalanság, eltorzult egyenlõség- és szabadságelvek, elvakult politikai és gazdasági erõszakfajták (embertelen kollektivizmus és kíméletlen liberalizmus) közepette, kétféle hatalmi diktatúra ellenében válhatna küldetéses néppé a magyar: a harmadik út erkölcs- és társadalomfilozófiai eszmemodelljének a termékeny kialakítójává Ady nyomán és Szabó Dezsõ, Németh László, Kodolányi János, Bibó István és mások szellemében. Mert Ady éppen ennek a hiányát keseregte. Hogy egyrészt a magyar uralkodást magán nem tûr, másrészt szabadságra érdemetlen ; egyfelõl Keletrõl elszakadt ( Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon ), de másfelõl erõnk nincs a küzdelemre. Viszont különleges, sajátos értékké emelkedhet ez a gyakorlati erõtlenség (hogy ennél tragikusabb és szebb sors nincs / Isten és emberek elõtt ): Más fajta nép roboghat tova, / De íly szép, álmos, láncolt fajnál / Poétább faj nem élt soha. A magyar tragédia, hogy nekünk senki sem örül, hogy Mi nagy szépségünknek / Sohase volt ismerõje / És merõje, / Mert a magyar mindig dõre. // Voltunk páriái / Nagy és pénzes oknak, / Gazdagoknak / S befogó hatalmasoknak. Ehhez képest sürgetõ a magyar megmaradás és a magyar értékidentitás kiteljesítése: Van-e célja és nagy akarata, / Hoz-e valamit, ami övé, / Ami magyar, ami igaz maga? Most pedig jöjj, jó magyarság, / Nomádságnak szabad élte, / Nyugat ellen Nyugatot hozz / S csörtess új erõt a vérbe: / Sokáig nem tarthat ez a zavar. S ez az eltorzítatlan keleti és nyugati értékminõségeket (szabadságot, egyenlõséget, testvériséget, poétás szellemiséget) egyeztetõ, új, vérátömlesztõ nagy kísérlet volt és még inkább lehetett volna: 1956 harmadikutas, nemzeti demokratikus forradalma és szabadságharca. Vatai László tisztán 13. OLDAL vezette vissza Adyhoz a huszadik század legfénylõbb magyar dicsõségét: a Jövendõ fehérei a szörnyû, sátáni eszme ellen lázadtak a magyarság és az emberség nevében ; a munkásság 1956-os magatartásában csodálatos szépen ragyogott fel az örök magyarság. De ha a Templomot (a magyar önazonosság és összetartozás, a lelki és morális nemzetegység szentségét) mégse építjük föl: népét Hadúr is szétszórja, s fölolvaszt a világ kohója. Tetveinktõl ellepetten, elgyengülve várjuk, hogy mit kezd velünk a más népek sorsa. Valamelyik nagy nép gyarmatbirtokába olvadunk be? Szomszédaink darabolnak fel, hogy egységüket védjék? Vagy egy internacionalista néptestvériségnek leszünk osztjákjai? Mindegy / / elveszünk, mert elvesztettük magunkat fejezi be Ady (A szétszóródás elõtt) citálásával 1933-as Debreceni kátéját Németh László. S az õ születésének nyolcvanadik évfordulójára írott versében (Üdvösség vagy halál) pedig Illyés Gyula (vagylagos képletében, szintén Ady kapcsán, s legalább esélyként) mégis-hitre és reményre buzdít: Vagy fölépítjük mi is azt a Templomot, / vagy népét Hadúr is szétszórja. Érdekes, hogy Kányádi Sándor viszont azt vallja, hogy ez a templom tulajdonképpen már felépült: mert nem más az, mint a magyar költészet sok évszázados csarnoka. Tanúsítva amit Czine Mihály annyiszor idézett Adytól (Vallomás a patriotizmusról címû cikkébõl), hogy a magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezetõ útja számára. Ady mûve tehát igazító és igazoló energiaforrásunk. Abban az értelemben is, ahogyan képkapcsoló nyelvi mágiája velõtrázó ráébredésekre vezethet. Csoóri Sándor egyik esszéje beszéli el a felfedezõ Teller Ede emlékezését, hogy õt az Ady-szimbólumok és képzettársítások érzelmi-szellemi magasfeszültsége, többletenergiája döbbentette rá: energiát nemcsak maghasadással lehet elõállítani, hanem magfúzióval is! S ez a transzformált Ady-szuggesztió sugárzik olykor napjaink lírájának egy-egy darabjából is. Áthallások, reminiszcenciák, idézetparafrázisok, allúziós hangütések utalnak rá erdélyi költõk verseiben is Kányáditól és Jánosházy Györgytõl Lászlóffy Aladárig és Lászlóffy Csabáig, Farkas Árpádtól, Király Lászlótól Ferenczes Istvánig, Gittai Istvánig, Cseke Gáborig, Szõcs Gézától, Markó Bélától, Egyed Pétertõl Kovács András Ferencig, Egyed Emeséig, Orbán János Dénesig. S csak két friss példa a romániai magyar irodalomból (nem is a történelmi értelemben vett Erdélybõl, hanem a Kárpátokon túli keleti végekrõl, illetve a nyugati, partiumi határszélrõl). Végre hát így / Így kezdek újra / Mint Ady új vizeken járni mondja egyik versében a moldvai csángó Iancu Laura, s egy másikban, hogy: Ady útját betûzöm, / S az idõ kibontja nyomait. A nagyváradi Barabás Zoltán pedig Ady városában panaszolja megrázón lüktetõ elégikus vers-vízióiban, hogy Váradot mármár / felveti a szemét, s a fõutcán, / a piszkos tükörablak elõtt / most balkáni és bizantin / kerülgeti a koldus szavakat ; s az eltévedt lovast övezõ fénytelen ködsûrûségre asszociálva meg az ütemes verssor-ismétlések sajgó hullámzására kapcsolódva jeleníti meg a rémült tekintetû fûzfák -at s a bestiális szürkület -et: Utoljára egyetlen undok / Utoljára egyetlen undok // fagyseb volt az ég, / fagyseb volt az ég, / de már az is felszívódott / de már az is felszívódott // a jajtipró ködhomályban. / a jajtipró ködhomályban. Ady hagyománya, mint látható, minden körülmény dacára: élõ örökségünk. Korszerûsége pedig nem más, mint örök idõszerûsége. DR. BERTHA ZOLTÁN irodalomtörténész (Elhangzott Nagyváradon, július 6-án)

14 14. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriuma Árpád, július 8. Hatalmas horderejû volt a megemlékezés, jó 2500 atyánkfia sereglett fel az Árpád apánk nevét egyetlenként viselõ faluba. A Kárpát-medencében több helyen is találunk Árpád-halmot, és nemcsak a hagyomány tartja ezt így, de egy ilyen halom nyoma ma is látható az árpádi határban. Délelõtt zsúfolásig telt meg a templom, ahol a magyarországi testvérgyülekezet képviseletében Bikádi László Károly, Hajmáskér és Soly lelkipásztora prédikált. Kiemelt üzenete: fogadalmunkhoz legyünk hûek, becsüljük meg nemzeti örökségünket. Ábrahám is hit által engedelmeskedett, amikor elhivattatott arra, hogy új helyre költözzön. Díszõrséget állt az érmihályfalvi vitézi rend, és áldás után a helybéli gyermekek énekeltek, szavaltak. Istentisztelet végeztével folytatódott az ifjúsági mûsor: honfoglaláskori jurta állítása, korabeli öltözet és fegyverzet bemutatása, nyíllövés gyakorlása hogy csak a látványosabbakat említsük. Magyaros közebéd várta a vendégeket, töltött káposztából 1500 töltelék kelt el, foszlós kalács és puha kenyér volt bõségesen, a maradéknak is volt becsülete. Az árpádi hívek és az Erdõháti Szövetség gyülekezetei kitettek magukért, megfelelõ képviselettel jelentkeztek. Ez a nap egyben a Szövetség XI. évi rendezvényének is számított. Reménység szerint jövõre Vadászon találkozunk, nem kisebb lelkesedéssel. Fõtiszteletû Tõkés László püspök urat most is örömmel fogadták. Éljenzés közepette érkeztek a hintók az emelvény elé a sarkadi lovasbandérium kíséretében. Lelki elõkészítés gyanánt a nagyszalontai református énekkar szolgált, ezt követõen pedig a püspök emelkedett lélekkel hirdette Isten Igéjét az V. parancsolat alapján. Elhangzott az örök igazság: ahhoz, hogy hosszú ideig élhessünk ezen a földön, elsõsorban az istenfélelem gyakorlásában kell jeleskedni. Szükséges emlékeznünk a megtett útra, hõsi elõdeink áldozatára, amely Krisztusban nyeri el értelmét. (Püspökünk prédikációját nemsokára nyomtatásban is olvashatjuk, akárcsak az ünnepségen elhangzott köszöntõket és elõadásokat.) Az ünnepi mûsor részeként Kovács Zoltán fõgondnok üdvözölte a résztvevõket, õt követte Mikló Ferenc esperes, Toró T. Tibor parlamenti képviselõ, David Kilgour kanadai szenátor, Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke és mások. Filep Ferenc árpádi lelkipásztor köszöntõje után a meghívott elõadók beszéde hangzott el. Az ünnepi emelvényen, amelyet Egyházunk szimbólumai, a brassói Cenktetõrõl származó és Trianon óta féltve õrzött Árpád-fej, valamint a Tõkés László püspök úrnak ajándékozott Árpád-pajzs díszített, fellépett Maczkó Mária és Miller Lajos, akik Árpád fejedelemrõl énekeltek, illetve Szörényi Levente mûveibõl adtak elõ részleteket. Tolnay István, egyházkerületünk világi fõjegyzõje, laudatióban ismertette Szörényi Levente zeneszerzõ és elõadómûvész tevékenységét. Méltatása után fõtiszteletû püspök úr Árpád-díjat adott át Szörényi Leventének, aki nemzedékekben tartotta a lelket akkor, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Emlékoszlop állítására is sor került, amelyet Tõkés László püspök áldott meg. A négyméteres pompás emlékoszlopot a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állíttatta. Készítõi az alsócsernátoni Haszmann-fivérek. A tölgyfát a tusnádi Albert Tibor ajándékozta, aki szintén jelen volt az ünnepségen. Az emlékoszlop állításának ez az igei üzenete: mindezidáig megsegített minket az Úr! Dr. Hermán M. János beszédét követõen huszonnyolc faluból és Kárpát-medencei városból hoztak földet a zarándokok, ezzel is kifejezve összetartozásunkat, hisz ideje van az építésnek, a kövek és az õsi föld egybegyûjtésének. Az árpádi ünnepség jelentõs hozadéka a Tõkés László püspök által felolvasott Nyilatkozat, egybegyûlt népünk azon kívánsága, hogy a falu nevét Arpãºel-rõl hivatalosan is módosítsák Árpádra, legyen ez is úgy, mint régen volt. Sokat lehetne írni a környezõ magyar falvak néptáncosainak felléptérõl, a bográcsgulyás-fõzõ verseny remekeirõl, hosszasan lehetne sorolni azoknak a nevét, akik szervezték és lebonyolították Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriumi megemlékezését. DR. HERMÁN M. JÁNOS HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése június 29-i ülésének Jegyzõkönyvébõl Tárgy: Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriuma Árpád nagyfejedelem halálának és a gyõztes pozsonyi ütközetnek (907) az évfordulóján Egyházkerületi Közgyûlés hálát ad Istennek a honalapításért és a megtartatásért. Teszi ezt az V. parancsolat szellemében: az atyák iránti tisztelettel, hogy Isten hosszú ideig éltesse azon a földön, amelyet Árpád vezér népének örökül hagyott. A diadalmas Nándorfehérvári csata (1456) és a Bécsi Béke (1606) évfordulóinak tavalyi megünneplése nyomán az idei jubileum szintén elõremutató történelmi példát jelent a jövõre nézve, hogy gyászünnepeink veszteség- és vereségtudatán felülemelkedve, múltunk gyõzelmeibõl és sikereibõl merítsünk erõt jelenkori küzdelmeinkhez. Ennek szellemében Közgyûlés egyházkerületi rangú eseményként hirdeti meg a július 8- án, a Bihar megyei Árpád faluban sorra kerülõ ünnepséget, amelyre honfiúi keresztyén szeretettel hívja és várja Egyházunk hívõ népét és valamennyi keresztény magyar Testvérünket. A magyar Szent Korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított Hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erõvel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fönntartotta. (Részlet a Magyar Országgyûlés 1896./VII. Törvénycikkébõl) A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése a Magyar Országgyûlés millenniumi törvénycikkelye szellemében ad hálát Istennek, hogy Megfogyva bár, de törve nem / Él nemzet e hazán! Hálát adunk, hogy Árpád népe hazára talált itt, a Kárpát-medencében, hogy tatár, török, Habsburg és bolsevik elnyomás ellenére is megmaradt, és honára lelt a hazában. Hálát adunk, hogy a trianoni országcsonkítás után is talpra tudtunk állni, és a mai nap is bízó hittel tekinthetünk a jövõ elébe. Irántuk való hálaadással gondolunk nemzetünk nagyjaira, akik életüket áldozták a hazáért, a nem egyszer hálátlan utókorért. Áldozatuk nélkül Ebbõl az alkalomból Egyházkerületünk millecentenáriumi Emlékoszlop felállításával adózik Árpád vezér dicsõ emlékének. Ugyanakkor az emlékmû elkészítéséért köszönetet mond az alsócsernátoni Haszmann-testvéreknek. Az Erdõháti Napok keretében adományozott Árpád-díj kitüntetettjének, Szörényi Levente zenemûvésznek köszönetet mond az ünnepségen való felléptéért, és elismerését fejezi ki az Árpád üzenetét hirdetõ zenemûveiért. Az Árpád-emléknap alkalmából Egyházkerületi Közgyûlés elhatározza, hogy hivatalos formában kezdeményezi Árpád falu eredeti magyar elnevezésének a helyreállítását (Arpãºel Árpád). Az Árpád-év alkalmából Közgyûlés felhívással fordul a gyülekezetekhez, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg a jeles évfordulóról. Végezetre, Árpád halálának és a pozsonyi csatának az emlékére Közgyûlés évfordulói Ünnepi Nyilatkozatot tesz közzé. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlésének JUBILEUMI NYILATKOZATA ma nem hangzana magyar szó a Kárpát-medencében, áldozatuk nélkül nem lenne ország, haza, nemzet esztendeje annak, hogy Árpád apánk hõs Fiaival együtt megvívta a pozsonyi csatát, és annak gyõzelmét halálukkal pecsételték meg. Diadaluk és áldozatuk akkor a haza megmentését, az ország végleges megszilárdulását jelentette, és ebben az értelemben történelmünk kiemelkedõ eseményei között tarthatjuk számon. Emlékét azért idézzük, hogy kiemeljük a feledés homályából. A Jubileumi Árpád-Év alkalmából Egyházkerületi Közgyûlésünk méltó megemlékezésre hívja és kéri egyházunk népét. Emlékezzünk Árpád apánkra, hogy kései utódaiként, az elõdeink és nemzetünk nagyjai iránti tisztelet jegyében, példát merítve az Õ hitükbõl, haza- és nemzetszeretetükbõl, jövõt építhessünk utódainknak. Nagyvárad, június 29. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYÛLÉSE

15 PARTIUMI KÖZLÖNY 15. OLDAL ÁRPÁD-DÍJ Szörényi Levente zenemûvész részére A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ezen kitüntetésben részesíti az egyház, az oktatás, a kultúra, a közélet és a gazdaság azon kiválóságait, akik hûséges és értékes munkásságukkal hozzájárultak az Erdõhát magyarságának hitbeli, erkölcsi, szellemi és anyagi megmaradásához, felemelkedéséhez és összefogásához. Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriumán Egyházkerület rendkívüli kitüntetésben részesíti Szörényi Levente zenemûvészt, az erdõháti kisrégión messze túlmutató, a nemzet, a magyar kultúra és a mûvészet terén szerzett elévülhetetlen érdemeiért. Ez a Díj és a vele együtt járó Emlékérem a jelenkori hon- és térvesztés ellenében jelentsen hitbeli és erkölcsi buzdítást a Nemzetért folytatott további szolgálatra. Árpád, július 8. OKLEVÉL Az Árpádi Református Egyházközség részére A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ezen oklevéllel köszöni meg hûséges és értékes szolgálatukat, melynek köszönhetõen létrejött az Árpád nagyfejedelem halálának évfordulójára emlékezõ felemelõ ünnepség. Ez az elismerés jelentsen indítást és buzdítást arra, hogy Árpád falu és az egész Erdõhát területén élõ Árpád népe a folyamatos hon- és térvesztés ellenében találjon magára, és egy újkori honfoglalás jegyében vívja ki és építse közös jövendõjét. Árpád, július 8. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok TÕKÉS LÁSZLÓ püspök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok LAUDATIO Szörényi Levente zenemûvész tiszteletére Hálás feladatot jelent számomra Szörényi Leventérõl méltatást írni, hiszen egyazon nemzedékhez tartozunk. Annakidején partiumi, határmenti fiatalokként a kibontakozó magyar könnyûzene minden rezdülésére odafigyeltünk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az Amikor én még kissrác voltam budapesti elhangzásának másnapján már itt is kórusban énekeltük, s ha zeneszerszám is került, akkor tökéletes volt a boldogságunk. S ki ne emlékezne diákkori pártosodásainkra aszerint, hogy éppen az Illésnek, a Metrónak vagy az Omegának voltunk rajongói? Szörényi Leventének elévülhetetlen érdeme volt és van abban, hogy a közönség, az ifjúság megszerette a magyar könnyûzenét, a Kárpát-medence népzenéjébõl ihletõdõ új zenei irányzatot között az Illés együttes, majd között a Fongráf együttes frontembereként a magyar könnyûzene egyik legmeghatározóbb és legnépszerûbb személyiségévé vált. Zenei pályafutásának következõ szakaszában szerzõi ambíciói túlnõttek a dalok, lemezek keretein. Egész sor filmhez komponált zenét, majd ben színpadi szerzõként mutatkozott be a Kõmûves Kelemen címû rockballadával. Ezt követte talán legismertebb mûve az István, a király, 1983-ban. Bizonyára sokan emlékeznek a legkeményebb romániai diktatúra éveire, amikor úgy hallgattuk Koppány dalát, vagy éppen a zenemû himnikus záróakkordjait, hogy közben figyelni kellett, nehogy a zene áthallatsszék a tömbház-lakás vékony falán. A fontos az volt, hogy idõközben megszületett gyermekeink is ezen a muzsikán nõttek fel. És jöttek sorba Szörényi Levente újabb mûvei: Attila, Isten kardja (1993), Kiátkozott (1997), Veled, Uram (2000), Árpád népe (2006), melyek mindenike a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik: megosztottságunkkal, a hatalmi harcokkal, önérdek és közérdek ütközésével, a kétféle magyar igazsággal, a hit kérdéseivel. Sajátos eszközeikkel ezek a Szörényi-mûvek nemzedékeket tanítottak vagy éppen mentettek meg a magyarság számára. Szolgálatát méltóképpen emelte ki az Erkel-díj, a Kossuth-díj és még számos alkotói díj és kitüntetés. Mi is tisztelegni akarunk Szörényi Levente munkássága elõtt: az Árpád népe szerzõjének itt, a Kárpát-medence egyetlen olyan falujában, mely Árpád apánk nevét viseli, Árpád-fia Leventének átadjuk elismerésünk jelét. Legyen ez az alkalom memento mindnyájunk számára: induljon be ezen a vidéken Szörényi Levente szellemiségében is egy új, modern honfoglalás, hogy megmaradhassunk azon a földön, melyet atyáink szereztek számunkra. Árpád, július 8. TOLNAY ISTVÁN, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület világi fõjegyzõje Transylvanian Monitor Hosszú évtizedeken át a kommunista diktatúra kiszolgáltatott áldozatai az elrejtettség magányában voltak kénytelenek elszenvedni mostoha sorsukat. Egyedül abban hihettek, hogy Isten mindent lát, látja a sok gonoszságot és jogtalanságot, és valamikor igazságot szolgáltat számukra. Miként a népmesék hõse, csak abban bízhattak, hogy: végül az igazság gyõzni fog. Erkölcstelen és cinikus elnyomóik viszont nem féltek ettõl, hiszen nem hittek abban az Istenben, aki mindent lát, és nem hittek az isteni igazságban. Amikor 1989-ben a kelet-közép-európai ateista-kommunista rezsimek sorra összeomlottak, meggyõzõdhettünk róla, hogy Isten valóban meglátta nyomorúságunkat, s elhozta igazságunkat és szabadulásunkat. Beteljesedett Jézus szava, aki erre buzdított: amit fülbe súgva hallotok, a háztetõkrõl hirdessétek (Mt. 10,27). Fény derült a sötét Ceauºescu-diktatúra rémtetteire, és ledõlt a félelembõl épített hallgatás fala. A robbanásszerûen megvalósuló nemzetközi nyilvánosság megteremtette a lehetõségét a valóság megismerésének, az igazság kimondásának, a jogtalanság leleplezésének, a félelem és az elnyomatás leküzdésének, a szabadság kivívásának a demokratikus rendszerváltozásnak. Egykor egyedül az Isten látott minket de a világ nem figyelt reánk. Ma már, Istennek hála, meg tudjuk mutatni magunkat, és jótékony nemzetközi szolidaritás és közfigyelem kíséri küzdelmeinket. Megtanultuk, hogy az elzártság és a némaság csak a gonosznak a zsarnoknak kedvez. Éppen ezért a nyilvánosság erejét hívtuk segítségül súlyos gondjaink és problémáink megoldásához. Tizenhét évvel a rendszerváltozás kezdete után, Romániában még mindig sokan vannak azok, akik továbbra is el akarják rejteni a valóságot, fenn akarják tartani a jogtalanságot, el akarják némítani az igazságot, és megkísérlik félrevezetni a nemzetközi közvéleményt. A létében veszélyeztetett, hátrányos kisebbségi megkülönböztetést szenvedõ erdélyi magyarság helyzete megváltoztatásának is ez az egyik legfõbb akadálya. Ezért határoztuk el, hogy a modern kommunikáció technikáját és a széles körû nemzetközi hírközlés lehetõségeit igénybe véve, folyamatos figyelõszolgálatot indítunk be, és útjára bocsátjuk a Transylvanian Monitort. Három év leforgása alatt összesen 30 számot ért meg idõszaki kiadványunk, ráirányítva a demokratikus nemzetközi fórumok, segítõ szándékú külföldi testvéregyházaink és barátaink figyelmét a posztkommunista Romániában uralkodó közállapotokra, erdélyi magyar közösségünk és egyházaink mindennapi valóságára. Ezeknek a sokatmondó lapszámoknak a teljes gyûjteményét tartja a kezében az olvasó. Köszönjük a nekünk szentelt figyelmet. Köszönjük a testvéri szolidaritást. Köszönjük cselekvõ segítségüket. Nagyvárad, július 5. TÕKÉS LÁSZLÓ

16 16. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Árpád-pajzs hét közszereplõnek Árpád fejedelemre emlékeztek budapesti értelmiségiek szombat délelõtt. Hét közszereplõnek Árpád-pajzs kitüntetést adott át a Holdvilágárok Alapítvány. Német krónikák szerint július 7-én, gyõztes csatában halt meg a magyarok honszerzõ fejedelme, Árpád. Az esztendõt, a 907. évet már Anonymus és Kézai Simon Gestája is megerõsíti. Vezérünk eltávoztának évfordulója alkalmából Árpád-pajzs kitüntetést adtak át szombaton délelõtt a budai Várban, a Szentháromság téri székházban. A Holdvilágárok Alapítvány az Árpád-év kezdetén, az idén januárban határozta el, hogy Árpád-pajzzsal kitüntet hét magyar közszereplõt. A díjalapító, Szörényi Levente zeneszerzõ az utolsó pillanatig titkolta a kitüntetendõk nevét. Balczó András olimpiai bajnok öttusázó, Kisida Elek orvos, Kallós Zoltán néprajzkutató, Kondor Katalin újságíró, Tõkés László református püspök, Szokolay Sándor zeneszerzõ és Makkay János történész vehette át az Árpád pajzs feliratú díjat a több száz fõs közönség elõtt. Az ünnepséget, melyen több száz budapesti vett részt, a Duna Televízió élõben közvetítette. LAUDATIO Tõkés László püspök tiszteletére Emlékezünk még a hangjára? Az elsõ megszólalására a Magyar Televízióban: Miért mindig a hallgatás fala? Miért épüljünk bele mi is abba? Ez a fal sokkal masszívabb és áthatolhatatlanabb, mint a berlini fal, és úgy érzem, hogy valakiknek ezt a falat meg kell bontaniuk! Tizennyolc esztendeje, 1989 nyarán, Temesvárott egy szekus öklöktõl fenyegetett, kilakoltatás elõtt álló lelkész átkiáltotta a hallgatás falát, átlépett a félelem falán. Egeket ostromolni mondotta hallgatással nem lehet. Égbekiáltó helyzetünknek meg kell találnia hiteles szavait és képviselõit. Kérdeztük akkor sokan idehaza: ki õ, ki Tõkés László? Honnan jött hirtelen ez a harminchat éves fiatalember, aki Ady Endre biblikus hangját zengette meg felettünk? Honnan küldte a sors, hogy egyszerre reménységet adjon Erdély és mert nincs külön jólét, külön biztonság a négybe-ötbe aprított nemzet magyarságának? Kérdeztük akkor: honnan meríti az erõt, a halált megvetõ bátorságot ez az ifjú ember? Tõkés István teológusprofesszor fia, az egykori kolozsvári diák, a dési Ifjúsági Bibliakör szervezõje, a temesvári meghurcolt és körülkerített? Õ felkészült mindenre, és üzente: Temesvár ostroma zajlik egész egyházunkban, összes városainkban és falvainkban. Élethalálharc folyik a végeken És ezt is üzente: A szabad elvonulás nem más, mint csapda. A várral együtt a seregnek is buknia kell. Ezért nem szabad feladni a várat! Maradunk, tartjuk állásainkat. Inkább választanánk Zrínyi kirohanását, mint Losonczy István megadásának útját Akkor már tudtuk, hogy ki õ. Várvédõ. Nem egy erõsség, egy mégoly fontos végvár, hanem a Vár, a jelképes Vár kapitánya. Valahányszor sajnos ritkán találkozom Tõkés Lászlóval, mindig eszembe jut a mondat, amelyet az 1990-es magyarországi balesete után, a budai ORFI kórházban hallottam tõle: Mindenre fel kell készülni! Arra is, hogy meg akarnak fosztani bennünket a templomainktól, az iskoláinktól. Az Úristen azonban, ahogy eddig sem engedte, ezután sem engedi földre esni az Igét. Még ezt is mondta: Én ugyanaz maradtam. A néppel szeretnék egyházat építeni. Emlékezem az RMDSZ 1991-es marosvásárhelyi kongresszusára. Tófalvi Berta nénire, a szállásadó gazdámra. A kétségbeesésére, hogy Romániában semmi sem változott. A kongresszus záró napján Tõkés László másfél órára odahagyta a tanácskozótermet. A Vártemplomba várták istentiszteletre, jó tízezer ember gyûlt össze. Este, a vacsoránál csillogott Berta néni szeme: Meghallgattuk a püspök urat! Most már megint bírjuk tovább! Tõkés László ugyanaz maradt. Halk, szelíd, közvetlen, de már nemcsak a temesváriaké, nemcsak az erdélyieké. Mindnyájunké. Õ, aki úgy nevelkedett, hogy az Egyházat az Erdélyi Fejedelemség történelmi-szellemi örökösének, a püspökséget az Erdélyi Fejedelemség kései jogutódjának lássa, maga is fejedelmi rangra emelkedett. Mert van ilyen rang is: a hiteles szavak, a hiteles képviselet fejedelme. Mert fejedelemre szabott feladat égbekiáltó helyzetekben: nem engedni földre esni az Igét. Nem föladni a Várat. Õ ugyanaz maradt. Várvédõ. Ezt a várat is ostromolják, ez a vár is körbe van kerítve, mint tizennyolc esztendeje a temesvári, ebben a végvárban vagyunk most már mindnyájan. Élet-halálharc folyik. Iskoláért, templomért, fennmaradásért. A példát õ állította elénk: A várat feladni nem szabad! És ezt is Tõkés Lászlótól tanultuk: Nem azért vannak jogaink, mert azokat mások adják. Hanem azért, mert létezünk! KÓSA CSABA Már Árpád is szalonképtelen A hivatalosság agyonhallgatta Árpád fejedelem halálának és csodálatos csatanyerésének évfordulóját. Illegalitásban ünnepelte július 7-én és 8-án néhány száz magyar a honfoglaló vezért. Budán, Gyálon, Kisrozvágyon, Nagymaroson, a partiumi Árpádon, a felvidéki Dévényen és még néhány településen összesereglettek magyarok, hogy üzenjenek a magasságba a fejedelemnek: maradtunk még páran. Hogy milyen jelzõket érdemelnek azok, akiknek nemcsak a nevét, hanem beosztását sem szabad kimondani Árpáddal egy mondatban, tudjuk. Meg is kapták ezeket a jelzõket. Egyvalamit azért érdemes kiemelni a ki nem mondott tanulságok közül. Árpád megtagadói méltatlanok Európához. Semmi keresnivalójuk nincs nemcsak az Európai Unióban, hanem a földrészen sem. Árpáddal ugyanis az európai történelmet, sõt az európai jelent is kirekesztették, szalonképtelennek minõsítették. Ugyan a hungarofób rasszistákon kívül ki kételkedik abban, hogy a honfoglalással egy hallatlanul érdekes, színes és értékes kultúra eresztette le gyökereit a földrész közepén? Ez a kultúra az utóbbi 1100 évben az egész kontinens fejlõdését elõmozdította. Ezernyi példát említhetnénk attól a Mátyás királytól, aki a reneszánsz mûvészetet felhozta délrõl, és elterjesztette német területeken, azokig a magyar futballmágusokig, akik Trianon után Románia, Ukrajna labdarúgását civilizálták, s zárkóztatták fel az élvonalba. A magyar kultúra nemcsak bõgatyából és fütyülõsbarackból állt egy évezreden át, hanem Könyves Kálmánból, Janus Pannoniusból, Pázmány Péterbõl, Rákócziból, Széchenyibõl, Szent-Györgyi Albertbõl és regimentnyi más szellemi óriásból, s ezek életmûvébõl. És ama névtelen milliók teljesítményébõl, akik az életet napi keservek között fenntartották az arany mezõk, ezüst folyók hõs vértõl ázott, könnytõl áradó országában. A nemes kultúrát, mely az egész emberiség számára fontos értékeket termett, Árpád hadvezéri zsenialitása alapozta meg a térségben. És õ indította el a jövendõ felé azt a dinasztiát is, amely négy évszázadon át jelentõs hatalomként tartotta egyben a Kárpát-medencét, s amely dinasztia megbecsült, sok helyen mind máig szentként tisztelt királynékat adott Nyugatés Észak-Európa uralkodó családjainak. Ezt az európai történelmi nagyságot tagadták meg azok, akik De ne folytassuk. Méltatlan lenne a nagysághoz a mélységet társítani. Az Országházzal is üzletelni akaró menedzserek szalonképtelennek minõsítették azt a katonát, aki mai ügyleteikhez egykor megszerezte a mert nekik a haza földje ez telket Régen volt. És a hála nem üzleti kategória. BALOGH T. GYÖNGYVÉR Címünk: ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/ krekpht@partium.ro PARTIUMI KÖZLÖNY ISSN oldal ára 1,50 lej Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában