Az állam és a jogtudományok helye a tudományok rendszerében

Átírás

1 A társadalmi normák és a jog A tudomány fogalma, rendszere A tudomány a természet, a társadalom és a megismerés objektív összefüggéseiről, fejlődéstörvényeiről felhalmozott ismeretek és következtetések rendszerezett összessége, a valóságot adekvátan tükröző ismeretek rendszere. A tudomány rendszer mert elemekből épül fel: tudományos fogalmak tudományos törvények tudományos hipotézisek mert az egyes tudományágak rendszert alkotnak: természettudományok (tárgyuk a természeti jelenségeket átható törvényszerűségek, a természet objektív összefüggéseinek vizsgálata) társadalomtudományok (tárgyuk a társadalmi együttélés objektív törvényszerűségeinek vizsgálata). Az állam és a jogtudományok helye a tudományok rendszerében Az állam- és jogtudomány társadalomtudomány. Tárgya: az állam és a jog objektív törvényszerűségeinek, e fogalmak tartalmának és formáinak, az állami és jogi jelenségek más társadalmi jelenségekkel való kölcsönhatásának vizsgálata. Belső tagozódása: általános állam- és jogtudományok (állam- és jogbölcselet, egyetemes állam- és jogtörténet, nemzeti állam- és jogtörténet), ágazati állam- és jogtudományok (pl. büntető jog, magán jog). A normák A társadalmi norma magatartási szabály, amely a lehetséges cselekedetek közül előírja a helyeset, a követendőt. Típusai: szokásnorma erkölcsi norma vallási norma jogi norma illem divat szakmai-technikai előírások politikai és szervezeti norma 1

2 A társadalmi normák közös jellemzői Érvényesség (a társadalmi együttélés eredményeként a közösség életét szabályozó normákat adott körben be kell tartani). Általánosság (a címzettek számára egyenlően állapítja meg a magatartás zsinórmértékét). Ismételtség (sosem egyszer előforduló eseményre vonatkozik). Hipotetikus szerkezet (a norma érvényesülésére meghatározott feltételek esetén kerül sor). Normativitás (a norma a jövőre irányul, s visszatérően követni kell). Szankció (a norma érvényesülését kényszer biztosítja). Reciprocitás (jogosultságok és kötelezettségek kölcsönössége). Értékviszony (a követendő magatartás tételezésével értékelést fejez ki). A társadalmi normák szerkezeti elemei a magatartás leírása (megfogalmazása), a magatartás normatív minősítése (tilos, kötelező), a normasértés következményeinek leírása (szankció). A társadalmi normák formái autonóm (a normaalkotó és a címzett egybeesik) és heteronóm (elkülönül), elvi (érdektelen) és célszerűségi (érdektartalmú), zárt normák és nyitott normák, hatékony és hatástalan normák. A normák funkciói információ nyújtása, a közösség integrációjának és kooperációjának biztosítása, az egyén és a közösség életének stabilizálása, értékmérés, segíti mások jövőbeli magatartásának kiszámíthatóvá tételét. A jogi norma Fogalma a társadalmi norma egy sajátos fajtája. Sajátos jellemzői magatartási szabály általános jellegű, kötelező erejű, állam vagy áll.-i szerv alkotja, s biztosítja érvényesülését. Funkciói integratív funkció, konfliktus megoldó funkció (bíróságok), közreműködés a társadalom tudatos alakításában, tervezésében. 2

3 A jog Olyan általánosan kötelező magatartási szabályok összessége, amelyek keletkezése állami szervekhez kötődik, s amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják. A jogképződés A jogképződés módjai szokásjogi, jogalkalmazói (bírói), jogalkotói. A szokásjogi jogképződés a jogképződés legősibb módja, folyamata: a szűkebb vagy tágabb közösségek együttélése során kialakult szokásnormát az állam elismeri, szankcionálja (pl. áldomás Tripartitum), a szokás szokásjoggá alakulása történeti folyamat eredménye, elsősorban a bíróságok adhattak elismerést konkrét ügyek eldöntése során bizonyos szokásoknak (pl. menyasszonytánccal összetáncolt pénz). A szokásjogtól meg kell különböztetni a jogszokást: a jogszokás a jogalkalmazói gyakorlat szokássá válása, a társadalom tagjainak jogi jellegű szokásai (pl. jegyesség, alku). A jogalkalmazói (bírói) jogképződés Alapvető vonása, hogy a jogalkalmazó a társadalmi viszonyoktól a jogi normához egy meghatározott konkrét eset kapcsán jut el. A konkrét jogeset eldöntésének folyamatában és annak eredményeként alkotja az új jogi normát. A jogalkalmazó a konkrét, egyedi esetekre koncentrál: a jogi norma tartalmát a társadalmi egyediség alkotja (nem a tipikus, hanem az egyedi a hangsúlyos). E jogalkalmazó egy individuális tényállást akar eldönteni. A jogalkalmazás jellemzője az ex post facto szabályozás. Rendkívül hajlékony, a társadalmi változásokhoz gyorsan igazodik. E jogképzés kevéssé rögzített, szilárd. A jogalkotói jogképződés A jogalkotói jogképződés lényege a jogalkotói (törvény és rendeletalkotói) hatáskörrel felruházott apparátus jogképző munkája (pl évi III. törvény). A jogalkotó tevékenysége eleve jogi normák létrehozására irányul (nem melléktermék ). Jövőbeni és előre történő szabályozás. Az alkotott jogszabály jellemzője: szilárdsága, rögzítettsége. Absztrakt (elvonatkoztat az egyedi, esetleges mozzanatoktól). Általános (az adott viszonyokat és a bennük megnyilvánuló emberi magatartásokat általánosságukban igyekszik megragadni, a legáltalánosabb, legjellegzetesebb vonásokat sűrítve és koncentráltan fejezi ki, teszi a jogi norma tartalmává). 3

4 A jogforrás fogalma A jogforrás olyan jogi forma, amelyből megismerhetők a jogalanyok jogai és kötelezettségei. A jogi normák keletkezésének két lényeges vonatkozására utal: jogalkotói hatáskörre, a jog megjelenési formáira. A jogforrások csoportosítása Anyagi jogforrás (a jogi normát létrehozó állami szerv pl. országgyűlés, kormány, miniszter, képviselőtestület). Alaki jogforrás (az a forma, amelyben a jogi norma megjelenik pl. törvény, rendelet). Belső jogforrás (a jogi normát létrehozó állami szerv pl. országgyűlés, kormány, miniszter, képviselőtestület). Külső jogforrás (az a forma, amelyben a jogi norma megjelenik pl. törvény, rendelet). Elsődleges jogforrás (maga a jogalkotó hatalom, az állam, a jog ősforrása pl. törvény). Másodlagos jogforrás (minden más, az elsődleges jogforrásból táplálkozó jogforrás pl. helyi önkormányzati rendelet). Formális jogforrás (a kötelező jogi dokumentumokban megjelenő, artikulált szöveges formájú jogforrás pl. precedens) Nem-formális jogforrás (nélkülözi az írott formát, jogilag mégis szignifikáns anyag, mert bírósági döntés alapulhat rajta pl. méltányosság) Írott jogforrás (az állam jogalkotó szervei által létrehozott és általános kötelező magatartásszabály formájában kifejezett jogszabály pl. törvény, rendelet). Nem-írott jogforrás (az állam jogalkalmazó szervei döntéseiben keletkezett jog pl. jogalkalmazói döntés, amely az ismétlődő követés, ill. kikényszerítés és az állam jogalkotó szerveinek hozzájárulása révén általánosan kötelező jogi szabállyá válik szokásjog, bírói jog). A jogforrások hierarchiája Hierarchia = alá-fölérendeltségi viszony. Jogforrási hierarchia: a jogforrások alá-fölérendeltségi viszonya az adott állami jogforrási rendszerben. Következménye: az alacsonyabb szintű jogforrások rendelkezései nem állhatnak ellentétben a magasabb szintű jogforrásokban foglaltakkal. Ha mégis: az alacsonyabb szintű jogforrás rendelkezései érvénytelenek. A jogforrások történeti fejlődése Szokásjog (ókori és középkori jogrendszerben a jog első megjelenési formája, uralkodó jogforrás, de már jelen vannak a törvényi és bírói jogképződés előképei is pl. Urukagina reformjai, Codex Hammurabi, Sachsenspiegel, Schwabenspiegel, Tripartitum). 4

5 Jogalkalmazói jog (pl. római jogfejlődésben a ius honorarium, azaz a praetoralkotta szabálycsoport is jogforrássá vált, az angol jogfejlődés: a precedensrendszer, a common law). Jogalkotói jog (a polgári társadalom az új követelményeknek eleget tevő, általánosságánál, szilárdságánál, hozzáférhetőségénél fogva a valamennyi állampolgár számára azonos, általános érvényű jogi szabályozást tartotta fontosnak, s a törvényt emelte a jogforrási hierarchia csúcsásra pl. Code Civil kontinentális jog). A Magyar Köztársaság jogforrási hierarchiája Alkotmány (1949. évi XX. törvény) Országgyűlés Törvény Országgyűlés Rendelet Kormányrendelet Kormány Miniszteri rendelet Miniszterelnök, miniszterek Önkormányzati rendelet Önkormányzat (Törvényerejű rendelet) (Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa) A jogszabály Norma-jogi norma A társadalmi norma magatartásszabályt jelent, mely a lehetséges magatartási formák közül a helyeset, a követendőt adja meg és az előírás be nem tartása esetén hátrányos jogkövetkezményeket helyez kilátásba. A jogi norma egy speciális társadalmi norma, amely mindenkire általánosan kötelező, általában az állam alkotja, érvényesülését is az állam biztosítja. Jogszabály általános, mindenkire kötelező norma, amelyet az állam alkot és az állam biztosítja az érvényesülését is. A jogszabály szerkezeti elemei: Hipotézis: feltétel, tényállás. Diszpozíció: rendelkezés. Szankció: jogkövetkezmény. 5

6 A jogszabályok fajtái A hipotézisben kifejezett magatartás szerint: parancsoló, tiltó, engedő. A jogszabályban meghatározott magatartás kötelező volta szerint: mindig kötelező (kategorikus), megengedő (diszpozitív). Tárgyi alapú csoportosítás rendszabályozó jogszabály (alkohol, dohánytermék, Kresz), szervezeti jogszabály (bíróságok működéséről szóló törvény), eljárási jogszabály (különféle eljárások szabályai), utaló jogszabály (önkormányzati rendelet), fogalommeghatározó jogszabály, garanciális normák, jogszabályok (Alkomány). A jogszabályok érvényessége Négy feltétele van: 1. A jogszabályt jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv bocsássa ki. 2. A jogszabály illeszkedjék a jogforrási hierarchiába. 3. Megfelelő módon legyen kihirdetve. 4. Feleljen meg a megalkotására előírt speciális eljárási szabályoknak. A jogszabályok hatálya hatálya azt jelenti, hogy az adott jogi norma meghatározott időben, területen és személyi körre vonatkozóan végrehajtandó, alkalmazandó. A hatály fajtái személyi hatály, időbeni hatály, területi hatály, szervi hatály, tárgyi hatály. 6

7 Jogértelmezés, joghézag A jogértelmezés A jogértelmezés fogalma: a jogi norma tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenység, amely nélkülözhetetlen eleme a jogkövetésnek és méginkább a jogalkalmazásnak. A jogértelmezés fajtáinak csoportosítása: aszerint, hogy ki értelmezi milyen módszerrel milyen terjedelemben. A jogalkalmazói értelmezés (autentikus értelmezés): a jogalkotó határozza meg a jogszabály tartalmát, lényegében egy jogszabályról egy másik jogszabály ad magyarázatot, a jogalkotói akarat hiteles és kötelező, a jogszabály tartalmát a bíróság vagy más jogalkalmazói szerv határozza meg egy adott eset kapcsán, ez az értelmezés csak egy bizonyos esetre vonatkozóan világít rá a jogszabály tartalmára, a konkrét esetre vonatkozó értelmezés, kötelező. Jogtudományi, jogirodalmi értelmezés: a jogszabályok értelmezésén, gyakorlati érvényesülésük kutatásán, tudományos vizsgálatán alapszik, tudományos magyarázat fogalmazódik meg, kötelező ereje nincs, a jogtudós vagy a gyakorlati szakember tekintélyén alapszik. Nyelvtani, grammatikai értelmezés: a jogalkalmazó a jogszabály nyelvtani szerkezetéből, a szavak értelmezéséből állapítja meg a jogszabály mondanivalóját. Logikai értelmezés: a jogszabály előírását a formális logikai törvényeinek figyelembevételével, a szöveg logikai összefüggésének vizsgálatával tárja fel: ellenkezőből következetés contrairo többről a kevesebbre való következtetés a mairi ad mius jogszabállyal ellentétes tételek képtelensége seductio absurdum kevesebbről a többre való törekvés a minori ad maius Rendszertani értelmezés: a jogszabály tartalmát úgy deríti fel, hogy a vizsgált jogszabályt egybeveti más jogszabályokkal, a jogszabályok egész rendszerével. Történeti értelmezés: úgy állapítja meg a jogszabály értelmét, hogy tanulmányozza a jogszabály keletkezésének körülményeit, de figyelembe veszi a megváltozott körülményeket is. A jogszabály értelmezés terjedelme: Megszorító: a jogszabály tartalma szűkebb, mint ahogy a jogszabály szószerinti értelméből következne. 7

8 Kiterjesztő: a jogszabály értelme tágabb lesz, mint ahogy a jogszabály szövegéből kifejezésre jut. Joghézag Előfordul, hogy nincs az adott egyedi esetre megfelelő jogszabály - joghézag - kitöltése: törvényanalógia új jogszabály alkotása A jog érvényesülése jogszerű magatartás jogkövetés jogalkalmazás Jogszerű magatartás: nem is tudunk róla. Jogkövetés: valamely meghatározott jogi norma utólagos, akaratlagos követése. Az önkéntes jogkövetés típusai: szankciótól való félelem racionális megfontolás jogszabály autoritása (a magatartás belső értékeit veszi figyelembe a jog iránti tisztelet). Tradíciók szerepe - vendetta (vérbosszú) - nálunk nincs meg ez a szokás, nem is konfrontálódik. Fontos elemei: jogtudat (a jogi jelenségekkel szembeni tudati viszony) ennek központi eleme a jogismeret, amely a jogkövetés alapvető feltétele, értékelő elemek. Önbíráskodás még ma is. Jogalkalmazás: Ha nincs önkéntes jogkövetés A jogalkalmazás állami, ill. az állam által erre feljogosított társadalmi szervek, jogi szabályok érvényesítésére irányuló tudatos tevékenysége, mely során jogilag szabályozott eljárás keretében, a természetes és jogi személyek között egyedi jogviszonyokat megállapítanak, létesítenek, változtatnak vagy megszüntetnek, és e tevékenység eredményeként hozott jogalkalmazói aktus nem-teljesítése állami kényszerintézkedést von maga után. Funkciói: Általános feladat: az általánosan kötelező jogszabályok minden esetben való érvényesítésének biztosítása. Közvetlen feladat: egyedi, konkrét ügy rendezése pl. becsületsértés elbírálása 8

9 A jogalkalmazás szakaszai: 1. Tényállás megállapítása - a jogilag releváns tények feltárása 2. Értelmezés jogszabályi értelmezés - másik jogszabály állapítja meg értelmét jogalkalmazói értelmezés pl. Legfelsőbb Bíróság irányelvei, elvi döntései (próbaidő) csak adott esetre kötelező erejű jogirodalmi vagy tudományos értelmezés nincs kötelező jogi ereje, kivéve Svájc 3. Határozathozatal a tényállás jogi minősítése, a jogkövetkezmények megállapítása. A jog hatékonysága Érvényesség érvényesülés hatékonyság Jogérvényesülés: amit követnek az állampolgárok, alkalmaznak a bírói és közigazgatási szervek. Hatékonyság: a jogszabályok érvényesülésének tényleges eredménye és azon társadalmi célok közti viszony, amelyek elérésére megalkották őket. Hatékonyság fajai: jogi társadalmi Meghatározói: gazdasági feltételek, kulturális sajátosságok, erkölcsi normák és szokások, politikai kultúra, jogi feltételek, jogalkotás optimális volta, jogalkalmazói tevékenység hatékonysága, jogtudat színvonala. 9

10 A jog tagozódása Jogcsalád: a jogrendszerek azon csoportja, amely azonos fejlődési sajátosságokat mutat. Jogrendszer: egy adott időben és adott térben létező, tehát a hatályos jogi normák összessége. Leggyakoribb felosztás alapján van: tradicionális (hagyományokon alapuló pl. iszlám jogrendszer) angolszász (common law jogrendszer: brit birodalom és USA) kontinentális jogrendszer (az európai országok) megkülönböztetünk: germán (szláv, skandináv) latin (olasz, francia spanyol, latin-amerikai) jogrendszereket Jogterület: Jogág: közjog magánjog az azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogi normák összességei. Közjog: a felek alá-fölé rendeltségén nyugszik, a közjogi testületnek egymáshoz, illetve a polgárokhoz való viszonyát szabályozza a közérdek biztosítása céljából. A közjog legfontosabb területei: Alkotmányjog Büntetőjog Közigazgatási jog Pénzügyi jog Nemzetközi jog Magánjog: a felek egyenjogúságán és mellérendeltségén alapszik, célja a magánérdek biztosítása. Olyan életviszonyokat szabályozó normák összessége, amelyek célja az egyes személyek magánérdekének biztosítása. A magánjog legfontosabb területei: Polgári jog Családjog Szellemi alkotások joga Társasági jog Értékpapír jog 10

11 Jogalkotás A jogalkotás fogalma Kifejezetten jogalkotói hatáskörrel felruházott állami szervek, jogilag szabályozott eljárásban és kizárólagosan általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenysége. Jogalkotás közben tevékenységük csak normaalkotásra irányul, nem foglalkoznak egyedi ügyekkel közvetlenül jogszabályok létrehozására törekszenek. A jogalkotás céljai A jog által eleddig nem szabályozott, ún. természetes viszonyok, társadalmi viszonyok jogi formába öntése. Pl.: névviselés szabályai. A jog erejével új társadalmi viszonyok létrehozása. Pl.. elektronikus aláírás, ombudsman intézménye. A már meglévő jogi szabályozás megváltoztatása, módosítása. (Bcs-ből szabálysértés). A meglévő szabályozás megszüntetése. (hatályon kívül helyezés). A jogalkotás sajátosságai a legfelsőbb állami szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége, a parlament végzi, nagyobb mértékben támaszkodik az elmélet eredményeire, a törvényhozó testület figyelemmel tudja kísérni a társadalmi összmozgást, a törvényhozás a leginkább alkalmas arra, hogy az uralkodó osztály politikai törekvéseit általánosan juttassa érvényre, időigénylő, tárgya a legjelentősebb társadalmi viszonyok, emberi magatartások, megalkotása, megvitatása, elfogadása nyilvános vitákon megy végbe, az állampolgárok figyelemmel kísérhetik, a törvényhozás által alkotott jogszabályok számíthatnak az állampolgárok támogatására, legitimitása a legkevésbé vitatható. A jogalkotás elé támasztott követelmények A törvények és más jogszabályok alkotmányossága (anyagi és eljárásjogi értelemben) A címzett jogalanyok számára követhető legyen A törvények tartósságának, stabilitásának követelménye A jogrendszer tartalmi koherenciájára és a jogszabályok formai koherenciájára vonatkozó szabályok, elvek betartása A jogalkotás fajtái Törvényalkotás: legalapvetőbb viszonyokat szabályozzák, tartósság igénye, tudomány eredményeire is támaszkodik, a folyamat részleteiben szabályozott, átlátható, magasabb szintű jogforrás. 11

12 Rendeletalkotás alapvetően a törvények végrehajtását szolgálják, a társadalmi viszonyok egy szűkebb körét szabályozzák, kevésbé szabályozott, transzparencia hiánya, alacsonyabb szintű jogforrás. A jogalkotás folyamata 1. A jogszabály kibocsátásának kezdeményezése (minden jogszabály rögzítve van hogy ki kezdeményezheti pl. törvénykezdeményezési joggal rendelkezik a kormány, országgyűlési bizottság, köztársasági elnök). 2. A jogszabály tervezet elkészítése, a döntésre jogosult szerve elé terjesztése, a szabályozási elvek és koncepciók meghatározása és megvitatása, a forma meghatározása részletes szövegezés, sajátos jogtechnikai megoldások jogalkotói értelmezés, vélelem: megdönthetetlen, megdönthető. (A jog egy valószínű, de nem biztos tényt fogad el valósnak és ehhez fűz joghatást fikció jogtechnikai megoldás, tekintsd úgy mintha tekintsd a valótlant valósnak.) 3. Jogszabály javaslat megvitatása. 4. Javaslat elfogadása (ez adja a kötelező erőt). 5. A jogszabály kihirdetése (publicitás elve, pl. a Magyar Közlönyben). Törvény Országgyűlés Magyar Közlöny évi XX. törvény 1949:XX.tv. Törvényerejű rendelet 1989-ig NET Magyar Közlöny évi 23. tvr./ Kormány rendelet Kormány Magyar Közlöny 149/1997. (IX.10.) Korm.r. / között MT rendelet Minisztertanács Magyar Közlöny 91/1990. (V.2.) MT sz.r./ Miniszterelnöki Miniszterelnök Magyar Közlöny 4/1992. (VII.29.) ME r. rendelet Miniszteri rendelet Miniszter Magyar Közlöny 11/1987. (XII.29.) IM r. Min. hiv. lapja 3/1991. (X.8.) TNM r. /Államtitkári ren Országos hat.körű delkezés szerv vez.-ével Magyar Közlöny 1/1987. (IV.23.) ÁISH rendelk./ megbízott áll.titk Min. hiv. lapja Önkormányzati Képviselőtestület önkorm. hiv. rendelet Közgyűlés lapja, vagy a 1/1988. (I.20.) Főv.Kgy.r. a helyben szokásos módon 12

13 A jogviszony A jogviszony A társadalmi viszony az emberek közötti kapcsolat, ennek keretében az emberek egymással szemben elvárásokat támaszthatnak, jövőbeli magatartásokat követelhetnek meg. A jogviszony jogilag szabályozott társadalmi viszony, amelynek keretében a jogviszony alanyai (a jogalanyok) egymás számára jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg. A jogviszony szerkezete abszolut a jogosultat írja körül pl. tulajdonjog relatív a jogviszony mindkét pólusán meg van határozva a jogalany pl. kártérítést csak a károkozótól kérünk A jogviszony szerkezeti elemei A jogviszony alanyai Természetes személyek Jogi személyek Állam Jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervezetek (meghatározott körben) A jogviszony tárgya A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony irányul. Vagyoni viszonyokban a leggyakoribb: dolog vagy szolgáltatás. A jogviszony tartalma A jogviszony tartalmán a jogalanyok jogosultságainak és kötelezettségeinek összességét értjük. Jogalanyok Jogképesség A személyeknek az a képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanyai, hordozói lehetnek. Jogalanyok I. Természetes személyek Az ember jogképessége: Általános (mert minden embert megillet). Egyenlő (mert életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő mértékben illeti meg az embert). Feltétlen (mert az élve született embert minden feltétel nélkül, a törvény alapján). 13

14 A természetes személy jogalanyisága a születéstől visszafelé számított 300. naptól (fogamzás időpontja) kezdődik élve születés esetén, jogképessége a halállal szűnik meg. Jogalanyok II Jogi személyek és az állam Jogi személy: (jogszabályban megengedett célok szolgálatára létrejött olyan szervezet, amelynek az állam által elismert szervezeti és működési szabályzata, valamint elkülönített vagyona van, és cselekményeiért vagyoni felelősséggel tartozik (pár, vállalat, egyetem, stb.) - jogképessége célhoz kötött, korlátozott. Állam Az állam és a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli szervezetek keletkezésük időpontjától egészen megszűnésükig jogképesek. Cselekvőképesség Csak természetes személy esetében beszélünk cselekvőképességről! Cselekvőképesség: Azt jelenti, hogy az ember rendelkezik olyan szintű belátási képességgel, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy a saját nevében jognyilatkozatokat tegyen. A cselekvőképesség fokozatai: Cselekvőképesség Korlátozott cselekvőképesség Cselekvőképtelenség Cselekvőképes nagykorú (18. életévét betöltött, vagy 16. életévét követően házasságot kötött személy), aki nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt és az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen, az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alá helyezett. Cselekvőképtelen a 14. életévét még be nem töltött kiskorú személy, továbbá az a 14. életévét betöltött személy, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, az a 14. életévét betöltött személy, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik (pl. ittas). Cselekvőképes: Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. Korlátozottan cselekvőképes: A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy 14

15 utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is - tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja; - megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket; - rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat; - megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. Cselekvőképtelen: A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el. Az állam Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. Az állam a társadalom történetileg meghatározott hatalmi-politikai szervezete, amely meghatározott terület és népesség felett főhatalommal rendelkezik. (Legitim erőszakszervezet.) Az állam nemzetközi elismertségének 4 feltétele: terület állandó népesség kormány vagy államszervezet képesség arra, hogy a többi állammal kapcsolatba léphessen (szuverenitás) Szuverenitás A szuverenitás az államnak a nemzetközi jog által biztosított alanyi jogként elismert az a képessége, hogy saját területén mindenkire kiterjedő hatalmat gyakorol és független más államok irányában létesített kapcsolataiban. Belső szuverenitás: Az állam önállósága, képesség, hogy saját maga döntsön belső rendjéről és jogi rendjéről, illetve annak fenntartásáról önállóan gondoskodjon. Külső szuverenitás: Az állam független más államokkal folytatott kapcsolataiban. Államformák Anarchista közösségek Anarchizmus Arisztokrácia Autokrácia Demokrácia 15

16 Despotizmus Diktatúra Felvilágosult abszolutizmus Iszlám köztársaság Konföderáció Konszociális demokrácia Köztársaság Monarchia Perszonálunió Pártállam Reálunió Tanácsköztársaság Türannisz Kormányformák A kormányforma a kormányzati tevékenységben résztvevők szervek egymáshoz való viszonyát jelenti. Parlamentáris monarchia (Anglia) A végrehajtó hatalomnak formálisan két csúcsszerve van: az uralkodó és a kabinet. A parlament szerepe a meghatározó. A végrehajtó. hatalom feje a király, de igazi jogosítványai nincsenek, sem politikailag, sem jogilag nem felel tevékenységéért. A tényleges csúcsszerv a kabinet, ami nem azonos a kormánnyal. Ez egy szűkebb testület a Min. Elnök vezetésével, az általa kiválasztott tagokból áll. Meghatározza a kormány politikáját, felelős is érte a parlament előtt. Ha a parlament megvonja a kormánytól a bizalmat, le kell mondania hivataláról, tehát politikai-jogi felelőssége van, rendelkeznie kell a parlament bizalmával. Prezidenciális köztársaság (USA) A végrehajtó hatalom csúcsszerve az elnök, ami ötvözi a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki funkciót. A kongresszus előtt politikai felelősséggel nem tartozik, a kongresszus nem vonhatja meg tőle a bizalmat. A törvényhozó hatalom elsőbbsége csak annyiban érvényesül, hogy a végrehajtó hatalom szervei kötelesek a törvényeket betartani és végrehajtani. Alkotmány- és jogsértés esetén a szenátus megfoszthatja tisztségétől. Az elnök a hatalmat az általa kinevezett minisztereken keresztül gyakorolja, ők sem felelősek a kongresszusnak, csak az elnöknek. Az elnök nem feltétlenül a kabineten keresztül gyakorolja hatalmát, hanem széleskörű tanácsadó testülettel rendelkezik. Az elnök jogosítványai: a hadsereg főparancsnoka, ő nevezi ki az Legfelsőbb Bíróság bíráit, nemzetközi szerződéseket köt, vétójog illeti meg, törvényt kezdeményezhet. Alkotmánysértésért felelősségre vonható, ez esetben az Legfelsőbb Bíróság jár el. A Legfelsőbb Bíróság alkotmánybíróságként is működik, nagy befolyása van a törvényekre, alakítja az Alkotmány tartalmát. Félprezidenciális köztársaság (Franciaország): Átmeneti kormányforma a parlamentáris és a prezidenciális köztársaság között. A végrehajtó hatalomnak két csúcsszerve van, a Közt. Elnök és a kormány. A parlamentnek felelősséggel csak a kormány tartozik. 16

17 A Köztársasági Elnököt közvetlenül választják, politikai felelőssége van. Vezetheti a kormány üléseit: ilyenkor minisztertanácsnak hívják a gyűlést. Ha nem ő vezeti, kabinet a neve. Parlamentáris köztársaság (Mo., Olaszo., Portugália, Görögo.): A végrehajtó hatalom csúcsszerve a kormány, amely a parlament bizalmát kell, hogy élvezze, politikailag felelős. A Közt. Elnök csak formálisan feje a végrehajtó hatalomnak vagy még úgysem, politikai felelősségre nem vonható. A Közt. Elnök nevezi ki a Min. Elnököt, aki általában a többségi párt vezetőjét vagy a koalíció által megjelölt személyt. Jogállam A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. 17