Fiatalok műhelye (24) TATÁR ESZTER

Átírás

1

2 SZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L MÉ L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T X V I I I. É V F O L Y A M 12. SZÁM DECEMBER FŐSZERKESZTŐ: B O L D I Z S Á R I V Á N FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: C S A B A I N É TŐRÖK M Á R I A Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthory u. 10. Telefon: , TARTALOM játékszín TARJÁN TAMÁS Sötét vn (1 ) SZÁNTÓ JUDIT A cic már csk dorombot (5) KOVÁCS DEZSŐ A láthttln Rejtő (9) SZŰCS KATALIN Ppírform szerint (10) CSÁKI JUDIT Mit hoz múlt?" (12) NÁDRA VALÉRIA Tündöklő Jeromos (14) PÓR ANNA Látomások (16) CSIK ISTVÁN Brecht és Jrry z Állmi Bábszínház műsorán (19) világszínház Megjelenik hvont A kézirtok megőrzésére és visszküldésére nem válllkozunk Kidj Lpkidó Válllt, Budpest VII., Lenin körút Levélcím: 1906, postfiók 223. A kidásért felel: Siklósi Norbert vezérigzgtó Terjeszti Mgyr Post Előfizethető bármely hírlpkézbesítő posthivtlnál, Post hirlpüzleteiben és Hírlpelőfizetési és Lpellátási Irodánál (HELIR) Budpest V., József Nádor tér közvetlenül vgy postutlványon, vlmint átutlássl HELIR pénzforglmi jelzőszámr Előfizetési díj: 1 évre 360,- Ft, fél évre 180,- Ft Példányonkénti ár: 30,- Ft Külföldön terjeszti Kultúr Külkereskedelmi Válllt, H Budpest, Postfiók 749 Indexszám: Atheneum Nyomd, Budpest Eves mgsnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigzgtó HU ISSN A borhón: A poznni Tetr Nowy Európ kputt című elődás (rhusi fesztivál) A hátsó borítón: Jelenet jpán bugku-játékból (rhusi fesztivál) KOLTAI TAMÁS Mesterség és mítosz (21 ) NÁNAY ISTVÁN Fitlok műhelye (24) TATÁR ESZTER Oslo, Bergen, Stvnger (27 ) színháztudomány BÉCSY TAMÁS Az vntgrde drám két változtáról II, (35) színháztörténet Szemle KERÉNYI FERENC Az elsó mgyr rendezői drám"? (40} BŐGEL JÓZSEF Mgyr szcenográfi felszbdulás után I. (41 ) SIVÓ EMIL Nyitott szemmel (44) ANTAL GÁBOR Mgyr Bálint: A Mgyr Színház története (47) drámmelléklet GÁLL I s t v á N : Nő körúton

3 játékszín TARJÁN TAMÁS Sötét vn A Coriolnus Kton József Színházbn Kellemetlen, feszengtető félhomály. Visszverődő, rozsdás flktól rőten elmocskolt fényfoltok. Vkoskodás. Minth z éjszkáb készülne zuhnni pusztuló világ. Szembántón megnyíló fénykpu színpd mélyén: bizonytln forrású túl sok világosság kontrszt-j sötétséggel. Föl-le kttintott kézilámpák vlltó élessége. Kszboló, izgtott sugrk: krdok, kszák villnás. Ngy-r nőtt, orgyilkos árnyk z lkok srkábn. A sjátjuk vgy másoké. A reflektorok lerántják z rcról z álrcot, vgy épp kámzsábn hgyják fejeket. Az elődásteremtés első vgy utolsó mozznt volt-e fényhtások kimunkálás? Mindegy. Székely Gábor színpdán lőn sötétség. Nem bevilágított besötétítette Coriolnus jeleneteit. Akárh állndón éjszk lenne. Éji felleg súlyosodik történetre. Shkespere e kevéssé kedvelt és ritkán sikeres trgédiájábn Cjus Mrcius - Petőfi-fordítás így dj nevét legyőzi Rómát fenyegető volszkokt. Az el-lenség vezére, Aufidius már sokdszor kényszerül térdre előtte. A hős beveszi Corioli városát, kiérdemli Coriolnus melléknevet. A konzuli jelölést is. De mert ő, büszke ptrícius, tudvlevően, véleményét nyíltn és indultosn hngozttv, gyűlöli z lcsony, tömeget, nép visszvonj iménti igenlő szvztit, s nemrég válsztott képviselői, tribunusok révén közítélet elé vonj Róm legngyobb fiát. Coriolnust - mert, úgymond, zsrnoki htlomr tört - száműzik. A kivert ember ellenségeihez megy, hol zonbn nem hlál, de fővezérség vár rá: bosszúszomjs (színleg brátkozó) Aufidius kettőt kr ütni egy cspásr. Rómát elfogllni, Coriolnust eltenni láb lól. Az áruló vezette sereg csk z nyi könyörgésre fordul vissz z Urbs fli lól. A Coriolnus nélkül mrdt, mgtehetetlen Rómát megmenti e második árulás - Cjus Mrciust gyonverik, mint egy kutyát. Bevégeztetett. Ngy, tágs, mguk módján ünnepi helyszíneket kívánn Coriolnus huszonkilenc epizódjánk többsége. Plotát, fórumot, Cpitolt ", nyilvános teret, hdi tábort, cstmezőt. Zászlócskákt, zászlókt, lobogókt kellene fúni szélnek. Hiszen centrum mindegyik., hol gbonínség és háború mitt forrongó köztársság sorsdöntő, lényegi ügyei intéződnek, dőlnek el. Székely László díszlete városperemi, sőt világvégi. Huztos, rideg; árd belő-le diszhrmóni. Döngő vstáblák, térbe belemetsző trverzek, dülöngő kerítések. Egy pd minth pályudvrr emlékeztetne. Minth ngy megfutókt várná. A Tolsztojokt. Ez tetthely nem gzdgoké és nem szegényeké: egyikükhöz sem trtozik. Mjdhogynem senkiföldje. A látvány zonbn - melynek kegyetlenül, mesterien metszett összképében csk bloldlt, elöl elhelyezett, szerephez egyszer is lig jutó kút fölösleges - mg nygszerűségével mégiscsk képes közvetett beszédre. Ez z táj, hol zápfog rág, város érdes része. Coriolnus egy lenyűgöző morális progrm trgikus zsenijeként emelkedik föl és bukik el. De innen és ezért. Gyűlölheti, kell is gyűlölnie, ostorozni plebset - mégsem Aufidius cselvetése, hnem ez vidék sors. Ez z élettér hlálánk motiválój. Ez gyármező, mg kétkezi embereivel. És körös-körül láthttlnul hlmozódó, hegyekbe gyűlő ócskvssl. A drám Bertolt Brecht átdolgozt változtánk 1965-ös, nemzeti színházbeli elődását, Mjor Tmásnk berlini Weckwerth-Tenschert-féle rendezést tudtosn másoló, ngyot és hsznost - bukó interpretációját nem láttm. Láttm viszont hét évvel ezelőtt Royl Shkespere Compny produkcióját, Terry Hnds színpdr állításábn, Aln Howrddl főszerepben. Az ő minden értelemben fölényes szerepformálásán kívül főként z állndón felelősségre vonó megszólításokr emlékszem: Ko-rájo-léé-nösti! Szinte mindig szótgolv, elnyújtv, szünetek közt vgy különösen emelt hngon mondták ki e nevet, nevét, melyet ők dtk neki. Noh mg szerezte didlávl; s noh mg nem kérte. Coriolnust bbn z elődásbn névdás ceremóniájávl nem egyedivé és mgfölöttivé tette, hnem önmgáb és tuljdonává sorozt nép. A névvel együtt z emberre és tetteire is jogot krt szerezni. Aln Howrd olykor hngosn fölkcgó Coriolnus nem gőg: mindenáron őrzött szuverenitás jegyében fordult z övéi ellen. A sját egyszeriségével, egyetlenségével provokált: nem nyájt krok látni! Nem rctlnul egymás nyomábn tülekvőket! Kitetszett, hogy nem néppel vn bj, csk ezzel néppel. Mely csupán népség. A drbot, meglehetősen ponttlnul, sokszor szokták monodrámánk " nevezni Shkespere-irodlombn. Igz ugyn, hogy főszereplő utolsó leheletéig mondj mgáét, egyénisége zonbn gzdgon rjzolt, és egymást is motiváló viszonyrendszerek középpontjábn áll. Coriolnus teljes embersége nem ítélhető meg pusztán néppel vló konfliktus lpján (és nép semmi esetre sem tekinthető oszttlnnk). Sorsdöntő z Aufidiussl vló különleges kpcsolt, és döntő kérdés, mifélék zok szálk, melyek vezért, közembert csládjáb kötik, nyjához, feleségéhez fűzik. Székely Gábornk elsősorbn zért sikerült kiváló elődást létrehozni, mert vlmennyi emberi viszonylt-nk végére járt. Leglábbis zokbn z esetekben - z esetek döntő többségé-ben -, mikor szikr vlóbn végpontok közötti fényirmlás. Amikor figurák plló egyik és másik végén állnk frksszemet nézve, s vágyk, krtok, prncsok deszkszál oly keskeny, hogy cskis z egyik mehet át rjt. Mély és megrendítő tehát Coriolnus-Aufidius, Coriolnus-Volumni, Coriolnus- Virgili, illetve Coriolnus-nép viszony; kevésbé érdekes köztes " szereplőkhöz vló kpcsolódás. Ezt lényegében - úgy vélem, kellőképp meg nem rövidített, és fordítás-beli gondokkl is küszködő - mű eleve mgávl is hozz drmturgiájábn. Menenius Agripp, két tribunus: Sicinius és Brutus, vlmint Cominius, Titus Lrtius, Vleri és egy-két melléklk szituációk sodrától és színészi beleérzéstől függően jár jobbn vgy rosszbbul - de közülük múgy is csk három vn döntő befolyássl drám menetére. Minden bonyolultság ellenére is még mindig legegyszerűbb Coriolnus- Aufidius viszony, noh Székely ezt: z ellenséggel vgy leglábbis ellenféllel vló bánás, hozzá vló közelítés problemtikáját kivételes gonddl kezelte. Az I. felvonás 8. színében, mikor

4 Shkespere: Coriolnus (Kton József Színház). A címszerepben: Cserhlmi György Aufidius szerepében: Eperjes Károly rómi vezér immár ötödször bírj le volszkot, s megdhtná kegyelemdöfést, párbjozás viszonylg zonos fizikumot és készültséget hngsúlyozz ugyn, de silány jellem, sunyiság már közben is vereségre ítéli, húzz le földre Aufidiust. A lovgis - és undorodó - Coriolnus futni hgyj nemtelen ellenfelét; hiszen, h kell, legközelebb megint ő kerekedik fölül. Eperjes Károly kitűnően ért hhoz, hogy kis pillntásokkl, prózott mozdultokkl, lesipuskás módon keresse Coriolnus (zz kkor még csk Cjus Mrcius) esetleges gyengéit, s mivel ilyet nem tlál, zt belső reménytelenséget is kivetíti rcár, mi ktonember végső csődje: tudom, hogy becsületes cstábn mindig én húzom rövidebbet! Amikor később száműzöttet megjátszott brátsággl mgához vonj, ugynez z lárendeltség érződik, s mert ki is mondtik, szinte bedőlünk mézesmázos Aufidius ármányánk. Eperjes, ki áltlábn behozz" figurát, és egy sebességgel, egy lendülettel végig is csinálj, de - mert szerepei sem ngyon kívánták - nem szokott váltni, most még félre " - szövegeiben is derék és hitvány, bölcselgő és bosszuló között hintázttj z lk lelkületét. Csk hng-erejével gzdálkodik rosszul: nem mindig érteni, mit mond, pedig ide koncepciózus suttogás" sem vezethet. A Coriolnus végső visszkozás mitt ngyhtlmi, egyedurlmi reményei-ben keserűen csltkozó - vgyis tulj donképp htodszor is lulmrdó Aufidius vérszomjs összeesküdtek kezére dj örök legyőzőjét. De lig vonszolják elő tetemet, Eperjes megint z álnok kettős játék hngján tud meg-szóllni: Elmult hrgom, / S bú száll reám. Emeljétek fel őt, / Három legjobb vitézem; negyedik / Mgm leszek... / Csk tisztelettel emlegessük őt. / Segítsetek. " Természetesen Székely Gábor számár evidenci volt, hogy ez befejezés szinte szó szerint zonos Hmletévl. Négy százdos / Emelje Hmletet, mint ktonát, / A rvtlr: mert belőle, h / Megéri, ngy király vált voln még. / Útján kövesse hrci tisztelet " - hngzik Arny János mgyrításábn. A Kton József Színház elődásánk záróképe messzemenően kihsználj párhuzmot. Aufidius nnyivl jobb - rosszbb? - Fortinbrsnál, hogy ő részt is válll végtisztesség megdásából. Megbánt vétkeit - vgy vn pofáj hozzá. A sírb csúszttás pillnt mint Hmletbemuttók állndósult metforáj jelenik meg, de itt nem z előzmények, összefüggések lényegesek, hnem z, hogy látvány és szöveg jóvl ellentmondásosbb egyéniségű Coriolnust Hmlet-szerűvé mgsztosítj. Székely ezzel z átjátsztássl is nyomtékosítj, hogy szerinte Coriolnus monumentális figur, kiben hibákkl szemben ngy értékek dominálnk. (Az iménti és későbbi Coriolnusidézetek Petőfi Sándor fordításából vlók, noh z elődás szövege Eörsi István fordításánk felhsználásávl készült ". Eörsié pedig Petőfiének felhsználásávl; hogy még nem egészen véglegesre, zt Brecht-féle Coriolnust fordító Vs István egyes psszusink átvétele jelzi. Ez keveredés igen előnytelen, nnál is inkább, mert Székely htározottn nem Brecht átirtát vette elő: nnk lpján nehéz lett voln ilyen Coriolnust mintázni. A fedve mrdó műhelyproblémákon túl mostni tolmácsolás z újrfordítások egyik döntő nehézségével szembesít ismét. Klsszikus költőink Shkespereátültetései m már nem teljes egészükben lklmsk színpd számár - mi nem zt jelenti, hogy teljes egészükben lklmtlnok! Így vn ez már évtizedek ót, s rendező, színész, drmturg - h sub ltt is - mindig elvégeztebeikttt több-kevesebb szükséges jvítást. Gondolom, érzékenyebb lelkű s irodlmunk fordításkincseit féltő literátorok sem elleneznék, h régiek mellé merőben újk is készülnének. Cskhogy Petőfi, Arny, Vörösmrty ngyon sok részletben olyn megoldásokr lelt rá, melyeket nem kezdett ki s tán nem is fog kikezdeni z idő. Milyen utk járhtók tehát? Legkézenfekvőbb mozikos " megoldás, vgyis megőrizni megőrizhetőt, s hhoz hngoltn újrfordítni, mi vult vgy ponttln. Igz, z őrzendőben is menynyi ponttlnság...! Ennek z eljá-

5 Rjhon Ádám (Menenius Agripp) ás Máthé Erzsi (Volumni) Cserhlmi György (Corioínus) és Bodnár Erik (Virgili) (Iklády László felvételei) rásnk hátulütője, hogy mi fordítót nem engedi messzire szkdni régi stíltől. Kívántos voln rdikálisn új szöveg kimunkálás - ehhez viszont klsszikusink fordításib nem nézni bátor, virtuóz tudású poéták - vgy tökéletes színpdismeretű, rögvest mondott s nem z olvsott szövegre ügyelő-fülelő drmturg-fordítók kellenek. Eörsi István vgy mások kár. Változtlnul számb jön - és vegyes fordítástechnikávl szemben egyelőre vonzóbbnk tetszik - régi mgyrítások tpinttos, csk legszükségesebb pontokon elvégzett, hozzáértő igzítás. Nem z érthetőséggel vn hj - e követelménynek száz-százötven év teltével is jobbár sorról sorr megfelel-nek -, hnem mondhtósággl: ngyon gykori közbevetéses szerkezetek-kel, színpdon vártlnul multságosn htó szófordultokkl és így tovább. H z elvi kérdésektől és bevégzettségtől függetlenül vizsgáljuk, Eörsi fordításánk bizonyos jelenetekben ngyon sokt köszönhet z elődás. Nál sokkl mellbevágóbb, hevesebb száműzéskép; mi néző számár elevenebb, tisztább szöveg szociális töltése, jellegzetesebb nép hngj. De zért illő lett voln színlpr Vs István és Petőfi Sándor nevét is kinyomttni. Bodnár Erik (Virgili) jóvoltából, átszellemült néhány játékperce révén z elődás egyik megrendítő mozznt lesz, m i t veszít mg igzánk föltépett terepéről csládi tűzhely békéjéhez vissz nem húzódó férfi. Hogy Cserhl-mi György jeleskedni fog ngy indultú vezér szerepében, zt sejteni lehetett, de hogy ilyen jó társ lesz z intimebb hngultú, meghittebb pillntok-hoz, zt tlán kevésbé. Ketten kétféleképp értik és értetik meg, hogy mgán-élet és közélet, szerelem erkölcse és z életide erkölcse nem lehet eggyé. Bodnár Erik mg tünékenységével mint fátylt lebbenti meg z áttetsző sszony-lkot. Akinek most már nem mrd más, mint remegve inteni cstáb induló férje után, vgy sóhjtón rámosolyogni, h vissztért. Aki szeret, és kit szeretnek, mindhiáb. Vleri, brát-és társlkodónő szerepe igencsk hálátln, de Ronyecz Mári energikusn élv-kereső lkot hoz. Mennyi otthoni boldogság nem lett voln Coriolnus osztályrésze, h véletlenül ezt nőt veszi el! Cjus Mrcius nem születhetett más nyától, mint ktonás lelkületű, cskis fi nyilvános dicsőségét, közsikereit áhító Volumniától. Ő z, ki szenvedni, meghlni engedné - de meglázkodni nem. Aztán - mg fog meglázkodni, Rómánk kegyelmet koldulni. 0, z ny. Nemhiáb nőnemű z Urbs szó is ltin nyelvben. A kiszolgálttott város és letérdepelt ny: együtt nykép. Úgy véljük, z nymotívum s e vonzó-tszító, mindenképp példdó jellem megmuttás kiváltképp mbíciój lehetett Székely Gábornk, és egyik srkköve elemzésének. Sjnos zonbn Máthé Erzsi megbetegedett, s így ez művészegyéniségéhez olynnyir illő szerep gzd nélkül mrdt. Azz mrdt voln, h Koós Olg lefegyverző szkmi tudássl és színészi elegnciávl villámgyorsn át nem válllj figurát, megmentve premiert. Teljesítményének és áldoztkészségének csk elismeréssel dózhtunk: szárz, fojtott és fojtó mter ő, ki minth eltökélte voln, hogy z élettel együtt hlált is dj gyermekének. Megközelíthetetlen lélek - könyörgése ezért is megrendítő. A testámentumhgyó ny helyett fölényes ngysszony jelenik meg most már Máthé Erzsi lkításábn: ő nem ktlizálj fi sorsát, mg ítéli e sorsár. S h Coriolnus vlóbn z figur, kinek mjd befejezésül mondjuk, kkor ngyon is lényeges, miként szól bele életébe és hláláb, létébe és elmúlásáb z ny, vgyis A z Any. Immár nem személy, hnem kivé-mivé jelképesen emelkedik. Székely elődásvezetésének döntő tényezője nép árnylt, egyénített ábrázolás. Arctln tömeget utálni ellenszenves risztokrtizmus. Arccl bíró ljemberekkel vitáb szállni, ősi rómi szokás szerint tőlük konzulsághoz szükséges szvztokt egyesével összekoldulni - erőprób és vesszőfutás. Am vjon tényleg ljemberek-e ezek véleményüket oly könnyen cserélő, megtéveszthető és megvesztegethető, lincseléshez mindig közönségnek tóduló lkok? A Horváth József játszott, mckóform művezető? A Gry József

6 megformált nyugdíj öreg szki? A Vrg Zoltán megjelenítette, szemüveges diák, ki iprosok közt settenkedik egy évig, egyetem előtt? S mind többiek, Szkács Györgyi egységesen mtt tónusú, fkultkopotts munkruháibn? A színészek köré Székely mgyr színház és film legkrkteresebb lklmi sttisztáiból válogtott csptot. E civil rcok és színészrcok is zt beszélik el, hogy Coriolnusbn fölvonuló rómi nép romlott ugyn, de nem eleve gonosz és hitvány. Ez nép meggyötört és tnácstln. Es Coriolnust nem gőg, nem z utált trtj távol tőlük; sokkl inkább nem-zonosulás. S Coriolnus ngyon tudj utálni önnönmgát is. Utálj hgyománynk mondott szokásokt - vokskoldulást -, és utálj m-gát, mert mégis belemegy kutykomédiáb. Ez coriolnusi önutált soh nem felejthető el néputált mellől. S oly mérvű ugynkkor, hogy kevésbé érzéketlen nép megtnulhtná áltl utál-ni önmgát. De oldjuk föl z utált szót: csupán lelkiismeret-vizsgáltot, z önmgunkkl vló szembenézés bátorságát, dolgok néven nevezését és mind-ennek vlós értéke szerinti méltánylását helyettesítisűríti. Micsod állpotok vnnk Rómábn! A színpd sötétje, félhomály mindvégig jelzi. Egyének és csoportok ki s be rohngászás, ki s be óvkodás is. Teljes fejetlenség. Teljes z összerendezetlenség. Íme, prdoxon: nép is Róm, Coriolnus is Róm. A nép is Rómát szereti, Coriolnus is Rómát szereti. Csk Coriolnus nem szereti népet, és nép nem szereti Coriolnust. Róm, mint zót tudjuk, örök. Székely ngyszerű ötlete - tétov, nevetséges kisemberszerepek specilistájánk, Hollósi Frigyesnek és testmozgását ki tudj hánydszor átstilizáló Sinkó Lászlónk nyílt színi tpsot érdemlő pompás kivitelében - törvény-szolgák rövidke jelenete. A szolgjelenet. Ez két fickó már ezerszer készítette elő tnácskozáshoz termet. Nekik z-tán mindegy, ki tnácskozik. Ismerik dörgést. Vgy mindenesetre úgy tesznek. Véleményt mondnk, és gyorsn z ellenkezőjét is. De csk míg kettesben vnnk. Után nem szól szájuk, hogy ne fájjon fejük. Kicsit később z egyikük leül. Háttl nézőtérnek. Még jó, h csk hllg-tózni fog. Szépen rímel vissz erre, s sötét, komor elődásb újr humor színeit hozz másik szolgjelenet. Aufidius házánál, z álruhás, száműzött Coriolnust piszkálv Újlki Dénes hoppon mrdó erőművésze és Bán János okoskodó mitugrász hozz megint shkespere-i bohócpárost - szokás szerint ugynúgy belejátsztv z bszurdot klsszikusb, mint hogy z egész este is Becketthez vn közelebb, mint Brechthez. Az nép, melyet Horváth József józnságr és jóságr is hjló kézműve-se, Gry József sertepertélő örege, Vrg Zoltán idő előtt stréberségnek indult ifjonc, e három mívesen kidolgozott lkítás testesített meg - ez z épp dolgozó vgy épp lógó nép ugyn több-e, kevesebb-e, mint törvényszolgák és háziszolgák képviselte régió? Úgy tűnik, még mindig z előbbiek kívánhtják el több joggl nép nevet. De osztottságukbn, különbözőségük-ben is: egyformán szerencsétlenek. Coriolnus nem zsrnok kr lenni: morális terrort kr bevezetni Rómábn. A gbonínségtől megzvrodott, föl-tüzelt, már-már csőcselékké lntsult nép erre rá is szolgáln - de terror nem megoldás. A közvetítés ptrícius állmférfik és plebsből kiemelkedett tisztségviselők, tribunusok dolg lenne. Cskhogy z előbbiek már leszerepeltek történelem e színpdán. Vjd László békülékeny Cominiusát mint ngy lég-gömböt fújkásszák z állndón változó szelek. Dörner György Titus Lrtius képtelen érdemben beleszólni z eseményekbe. Kun Vilmos csk krját tárhtj szét: öregembert játszik, de nem bölcset. (Puskás Tmás és Márton András nevét kell még említenünk, egyfelől zzl jelzéssel, hogy Aufidius táborábn sem jobb helyzet, mint Rómábn: leglább hitványságábn erős vezér mellett ott is ingtg, jelentéktelen mindenki. Másfelől zzl megjegyzéssel, hogy drám e kétségtelenül hálátlnbb szerepeit nyomtékosbbá lehetett voln tenni, h vlmiféle egyénítés történik, kár csk egyetlen vonássl is. Erre Székely nem tudt vgy nem kívánt rá-bírni most említett színészeit.) A két tribunus, Sicinius (Ppp Zoltán) és Brutus (Blky Géz) zvrb ejtő jelenség. Nemrég szerzett pozíciójukt féltve szítják néphrgot Coriolnus ellen, eljárásik tisztességtelenek - de nép nevében mégiscsk megérzik coriolnusi mgtrtás rossz pillntbn jött rdikális voltánk veszélyeit, polgárháború előszelét. Ppp Zoltán ördögi, Blky Géz rcionálisn prktikus számítási, gesztusi tnúsítják, miként torzítht jellemet poszt. Ok is munkruhábn vnnk: hivtlnokruhábn. Kettejük - nem egészen közös - lpállását értjük, pálfordulásikt kevésbé. A Coriolnus-elemzésekben sokkl pozitívbb és sokkl negtívbb megítélésükre is vn péld. Székely Gábor tlán épp minden egyértelmű döntéstől félő, tktikázó, okosnk ostob, ostobánk okos középszerűséget krt voln leleplezni? Az gg Menenius Agripp z egyetlen férfiú, kit nép és Coriolnus is tisztel, vgy leglább elfogd. Rjhon Ádám korbn, lktbn nem testére szbott szerepet ügyesen oldj meg, külsőleg és lelkileg is egyik végletből másikb ejtve figurát. Az esernyő, mellyel állndón levegőt vgy földet döfködi, kpór jön neki, mégsem látom túl szívesen ezt z - bszurd drámáktól mtőrszínházi produkciókig - gyon-hsznált kelléket. E fogódzó híján Rj-hon kis nevetgélések, behízelgő csitítások, öreges totyorgások és hirtelen nekiirmodások mellé más gesztusokt, fogásokt is társíthtn. Így is jó, hogyn állndón békepipát" nyomn szemben állók kezébe. Ami persze nincs. (Máthé Erzsi sjnáltos kiválásán, illetve Koós Olg örvendetes elődás-mentésén kívül ez másik pont, hol szereposztás döntően beleszólhtott koncepciób. H z eredeti elképzelések-nek megfelelően Mjor Tmás játszht-j Agrippát, vele - egyéniségével, legendájávl - olyn, szeretetből, tiszteletből és gyűlöletből gyúrt mögöttes világ került voln színpdr, mellyel szép sikert rtó Rjhon szükségképp nem rendelkezhet. Mjor jelenlétével z elő-dás vllomásértéke más: erősebb lett voln.) Cserhlmi György nem ngyurt játszik, sőt elsősorbn nem is ktonát ( vívó és ostromjelenetek koreográfiáját jobb lenne egyébként is elfeledni...), Cserhlmi prófétát játszik. Midőn égő néppel z utc rohn, őt düh, hrg élteti - hogy z ember újr s zót is árv z ember-form pogányok hdseregében. Dikciój mjd-nem mindvégig: prófétáló beszéd, z átkok beszéde. Annál ngyobb brvúr, hogy nem csupán z említett, Virgiliávl közös percekben, hnem z önm-

7 gár döbbenés pillntibn is csöndes meditációb tud fordulni. Hrsogás áltlábn helyénvló, mesterségbelileg hiteles, kimunkált - szerep kívánt hngosság, néh mégis elveti sulykot. Ezért némságábn, csöndjeiben, vissz-fogott megszóllásibn tetszik még inkább. A száműzetés-jelenetben - mikor viszontválszul ő száműzi népét, ide - és z Aufidiushoz történő bekéredzkedéskor, meglázottságot gúnyr, gúnyt fölényre váltv muttkozik ngy színésznek. Coriolnusszl vló tlálkozás mrdndón emlékezetes színházi esemény. Ngy gondolti erővel kivitelezett, bár sját szellemi irmát szünet után kevésbé bíró elődás ez. A kivételes erkölcsi felelősségű korképek közé sorolódó. Önvllomás Székely Gábortól - természetesen nem vlmiféle közvetlen önéletrjzi értelemben. Rómánk kell megváltozni, mert míg így mrd, Coriolnus is elbukik, nép is csk zsivjog. De Róm: Coriolnus és nép. Eligzít-e sötétben Cjus Mrcius Coriolnus legszebb mondt:,,... mgm / Módján inkább leszek szolgájuk, mint uruk / Az ő módjukon "? H nem? Akkor - El, mindnyájn", Shkespere: Coriolnus (Kton József Színház) Az elődás szövege Eörsi István fordításánk felhsználásávl készült. Drmturg: Duró Győző. Díszlet: Székely László. Jelmez: Szkács Györgyi. Zeneszerző: Sári László. Rendező: Székely Gábor. Szereplők: Cserhlmi György, Rjhon Ádám, Koós Olg, Máthé Erzsi, Vjd László, Ppp Zoltán, Blky Géz, Eperjes Károly, Dörner György, Bodnár Erik, Ronyecz Mári. SZÁNTÓ JUDIT A cic már csk dorombol A Mcsk forró bádogtetőn Várszínházbn A Nemzeti Színház - elvileg dicséretesen - igyekszik olyn repertoárt kiépíteni és nyilván, h lehet, hosszbb időre konzerválni, melyen egy-egy jellegzetes művükkel képviseltetik mgukt hzi és külföldi drámírás időálló értékei, régebbi és modern klsszikusi. Am színház, melynek színészi állomány, főképp főiskoláról kikerült fitlok révén, szerencsésen erősödik, rendezőkkel még mindig nincs ideálisn ellátv, s így nehezen győzi z egymást érő felújításokt. Ritk kivétel volt z érdekesen elgondolt s kiválón megvlósított Trtuffe; áltlábn inkább csk múzeumi tárgyk kerülnek tárlókb, s ezek bár könnyen konzerválhtók, z eleven élmény forróság már kezdettől hiányzik belőlük. Elsősorbn Ibsent és Shw-t érte mostoh sors, de Victor Hugó-nk és Gorkijnk lerótt hódolt is inkább csk gesztus mrdt. És z új évd elején máris megérhettünk egy újbb reprízt, mely, kifejező ngol meg-htározássl, mg non-event ", mondjuk: ntiesemény. A modern klsszikus-ként szervírozott Tennessee Willims drámáját, Mcsk forró bádogtetőnt érte ez sors. Pedig hát épp nemrég elhunyt meriki írór ngyon is ráfért voln egy konkluzív perújrfelvétel. Utókoránk friss, tehát rendkívül kényes szkszábn jár: vgy egyáltlán nem játsszák - korunk vezető rendezőcspt egyéb-ként mindig is trtózkodott tőle - vgy, h játsszák, élénk vitákt vált ki: jelentős drámíró-e egyáltlán, vgy csk gyorsn évülő egykori divtjelenség. Nálunk is meglehetősen polrizált visszhng. Legjv kritikusink szerint e drámáknk legföljebb szórkozttó-ndlító vlőrjeik vnnk, s mgár vlmit dó rendezőnek (színháznk) ligh érdemes lefújni róluk még vékony, de igencsk tpdós porréteget - de például épp SZÍNHÁZ hsábjin Fejes Endre íróilg igen szép esszében tett hitet A vágy villmos mint remekmű mellett. A Vágy egyébként nézetem szerint is fénypontj egy múgy eléggé romlékony életműnek ; Willims nem volt elég kemény, könyörtelen, ítélkezni kész művész hhoz, hogy igzán jelentős drámíró mrdhsson. Több okkl értékelhetjük - kitűnő mesterségbeli felkészültségén túl - lágy és érzékeny szín-pdi lírikusként; elsősorbn e minőségé-ben írt leggyengédebb s tán leghrmonikusbb drámáját, z Üvegfigurákt. Eleve is erősen szubjektív színpdi lírájábn zonbn később elburjánoztk privát rögeszméi, nem szólv e lír egyre irritálóbb szecessziós és szimbolist sllngjiról, melyek utolsó műveit mármár élvezhetetlenné teszik. A Mcsk forró bádogtetőn természetesen nem trtozik ez utóbbik közé; z író első s legerősebb korszkánk kevésbé sikerült lkotás. Voltképp A vágy villmosánk lpkonfliktus tér itt vissz, szép és kifinomult örök vesztesek és nyers életerőt jelképező gátlástln győztesek között, persze megszelídítve záltl, hogy míg Stnley Kowlski bszolút közömbös volt áldozt, Blnche iránt, ddig Mggie, z életerős mcsk szerelmes dekdensen esendő Brickbe, vgyis nem zúzz szét, nem teszi tönkre, hnem beéri zzl, hogy krtát rákényszerítve ágyb vigye; így ztán Willimsnek, ki múgy szép vesztesek pártján áll, módj nyílik, hogy mindkettőjükkel rokonszenvezzen. Természetesen más környezet is: szegényes proletárnegyedből milliomos ültetvényesek világáb lépünk, kikért Willims, poét ugyn nem rjong, de véleménye se ngyon vn róluk; tökéletesen meg vn elégedve zzl perspektívávl, hogy számító, ellenszenves Gooper-ág helyett rokonszenves és vrázsltosn életrevló Mggie, vlmint rokonszenves és vrázsltosn életre nem vló Brick és ivdékik válnk Delt legngyobb gypotültetvényének " urivá - így már helyrebillent világ-rend. Ez z igzságtétel erősen líri, vgyis elfogult, mert nézőnek zt szuggerálj, hogy Mggie és Brick még meg se fognt mgzt feltétlenül méltóbb milliókr, mint Gooperék öt egyöntetűen nyktln kis szörnyetege, születendő htodikkl egyetemben - ugyn miért? Másfelől Willims nem is titkolj, hogy Mggie, Brick visszhódításán túl, birtok meghódításábn is érdekelt: Hát erről vn szó! Hogy tináltok legyen minden, és nekünk kegyeket osztogsstok! - robbn ki Gooperék ellen, kiket nem sok erkölcsi lppl mrsztl el kpzsiság, mohóság, pénzsóvárság" bűnében, hiszen bármily

8 megrendítőnek szánj is Willims Big Dddy lábi előtt tett hzug vllomást terhességéről, Mggie pontosn tudj, hogy e vllomássl nemcsk megédesíti hldokló végnpjit, de birtokot is mguknk szerzi meg. Arról már nem is szólv, hogy Big Dddy lkjánk elérzékenyült monumentlizálás sem éppen meggyőző - z, hogy cslád többi tgjávl szemben egyedül Gooperék viszik el kpitlizmus minden blhéját, lírilg hiteles ugyn, de drámírói állásfogllásként ligh fogdhtó el. Zárójelben: nem kívánnék holmi vulgármrxizmus gynújáb esni, tudom, mindez nem elsőrendűen fontos és minősítő erejű, hiszen szereplők egy zárt, számukr mgától értetődő világbn élnek, s vgyon épp olyn természetes járndóság szemükben, mint shkespere-i királydrámák rokonszenves és kevésbé rokonszenves hősei számár egyránt htlom. Az írói véleményezés zonbn mindenestül hiányzik, és ez szükségképp kiht mindenkori elődásokr is. Az z impozáns humnizáló művelet, melyet A vágy villmos kposvári elődásán Ács János végrehjthtott, itt lighnem megismételhetetlen, mert - két drám részleteinek számos különbségén túl - rendező hiáb foglln el szöveghez képest egy külső nézőpontot: z író rokonszenvének ten- Tennessee Willims: Mcsk forró bádogtetőn (Várszínház). Trokán Péter (Brick) és Esztergályos Cecili (Mggie) getik, sőt, egy esetben Spekert - zz Szpíkert - is hllottm), Brick lelki összeomlásánk és lkoholizmusánk okát - nem csekély joggl úgy érzik, ez mozznt érdektelen, esetleges, ezt is pótolhtná bármi más, kár Brick dekdenciáj egymgábn, minden külső indok nélkül is. A homoszexuális Willims számár zonbn, mint nnyi más művében, itt is döntően fontos volt ez komplexus (Brick ugynzt trgédiát éli meg Skipperrel, mint Blnche fér-jével); mg számár, mg érdekében krt itt vlmit kiírni mgából, vlmiről meggyőzni közönségét és ön-mgát. És ez háromszög-konstelláció Mggie, Brick és hlott Skipper között fontosbb számár z egész ültetvényesmiliőnél, Big Dddystül-Big M-mástul; líriság elszívj teret z igzi drám elől. Néhány kritikuskollégám kárhoztt-t z elődást zért is, mert két hrmdik felvonás közül későbbit válsztott: zt, melyet Willims, kedve ellenére meglkudv, z ősbemuttó rendezőjének, Eli Kznnk kívánságár írt, s mely állítólg rdikális visszlépést jelentene z eredeti koncepcióhoz képest. Nos, kétségtelen, hogy z eredeti hngvételét m elfogdhtóbbnk érezzük, s mostni repríz rendezőjének ízlését mindenképp jellemzi, hogy második verzió mellett döntött: hlálos beteg Big Dddy látványos comebckje és z előtte térdre borulv kegyeset hzudó Mggie fölösen megrendítő drámi pillnti erősen hollywoodi ízűek - de lpvetően, koncepcionálisn két verzió között nincs különbség. Igz, z elsőben Brick nem htódik meg nnyir felesége hzugságán, és záró-jelenetre több fnyrságot őriz meg, de itt sem kétséges, hogy még m éjjel bedj derekát (hogy eufemizmussl éljek), és Mggie itt is ugynolyn joggl mondhtj el hírer zárómonológot gyönge, szép emberekről ", kik csk megdni tudják mgukt", mi pontosn nnyit jelent, mint második változtbn milyen elegánsn tudjátok földni hrcot" kifejezés. A két változt közötti válsztás tehát csk z elődásr ht ki; mgánk műnek megítélését különbség nem érinti. (Egyébként második változtból merítette rendező Szurdi Miklós z egyes felvonások élőképes átkötésének ötletét, vgyis zt, hogy z előző zárómozzntát szünet után következő meg-ismétli. Ami Willimsnek csk másoddenciózus és végső soron elfogdhttln megoszlás minduntln megkdályozná szemléletének következetes érvényesítésében. Es végül, de nem utolsósorbn: néző dolg sem kevés, h zonosulni kr - márpedig Tennessee Willims-féle drmturgi ezt igényli tőle, s h e célját nem éri el, kkor szép, ngy, egzotikus virágként menet közben hervd el. Azonosulni itt csk egyvlmivel lehet: egy mkcs, szívós, erőszkos sszony hrcávl, melyet kiszemelt hím meghódításáért folytt. Ez önmgábn nem feltétlenül rokonszenves; ezért nőnek szépnek és fitlnk kell lennie, és szerepet persze megejtő szuggesztivitássl kell eljátszni; s z sem árt, h kiszemelt hím nemcsk z ő számár értékes zsákmány. És többi? Hovtovább kiderül, hogy z egész ültetvényesmiliő, cslád vlmennyi többi tgj esetleges; ezt szexuális támdó-háborút ők is végigsszisztálhtják, de épp úgy megtennék egészen más személyek is. Holott ez elvben nem lenne szükségszerű, kpcsolódási láncolt lehetne szerves is; Willims szemléleté-nek lzság, ítélkezésének puhság állj csk útját. Figyelemre méltó részlet: drám kritikusi áltlábn meg se említik Skipper-vonlt (őt szereplők egyébként Skeepernek, zz Szkípernek emle-

9 jár, egy hígbb változtbn jutott eszébe, z elődásnk is fölöslegesen teátrális tehertétele.) A priori ugynis nem állíthtó - mint hogy soh semmilyen érdemleges művel kpcsoltbn sem -, hogy Mcskából ne készülhetne izglms, újszerű, drám rejtett lehetőségeit kiknázó elődás. Bevllom, ez esetben ugyn foglmm sincs, hogy ez miféle elődás lehetne; felől viszont bizonyos vgyok, hogy szó hgyományosbb értelmében vett htásos, feszült és - nem utolsósorbn - ngyszerű színészi lkításokkl ékeskedő elődás itt és most is születhetnék Willims drbjából. Szurdi Miklós zonbn nemcsk hogy nem véleményezte művet, nemcsk hogy lkotó módon nem lépett fel vele szemben, de jó szórkozttó színházzl is dós mrdt. Az lpállás z lehetett, hogy ez mű nem jelent problémát; közönség megfogásár elegendő, h szöveg- és instrukcióhíven, minél teátrálisbbn, z egyes mozzntok közmegegyezéses le-jelzésével végigmennek rjt. Némi gynút kelt már díszlet, Csikós Attil munkáj is. Tudom, Willims írt elő, hogy bútorzt középpontjábn z ágy és bárszekrény legyen - így illik ez egy olyn drbhoz, melyben hős lkoholist, hősnő pedig mondott lkoholistát ágyb krj terel-ni. Am z ötvenes évek szimbolist-nturlist jelzésrendszeréhez nemcsk zért nem kéne rgszkodni, mert nincs divtbn; zért nincs divtbn, mert m másképp látunk. Közvetettebben, bonyolultbbn, meglepő, vártln sszociációk iránt érzékenyebben, és szájbrágós helyettünk-értelmezést idegesítően gyermetegnek érezzük. De h már Willimshez hűek vgyunk: miért nem dj vissz színpdkép willimsi koncepció líri titokztossá-gát is? A színpdi kép zonbn világért se legyen oly nturlist, mint milyet ez leírás suglmz. Úgy gondolom, flk mennyezet helyett olvdjnk át titokztosn levegőbe, z ég boltozz be z egész színpdot, s csillgokt és holdt csk opálos, sápdt fény jelezze, minth rosszul be-állított távcső lencséjén keresztül rendezés viszont egy rózsdombi kisipros-vállánk se válnék becsületére. Amely elgondolást respektálni lehetne, h z elődás szellemisége netán mi vlóságunkhoz krná közelíteni drámát. Igz, ez művelet nehezen lenne végrehjthtó, de ilyen szándékot egyebekben z elődás nem is mutt. Így hát bele kell nyugodnunk: díszlet nturlist és érdektelen. Egyébként meg-lepően unlms és elmosódott kísérő-zene is (összeállítóját nem jelzi plkát), pedig e korszkhoz és miliőhöz ztán bőven állt voln rendelkezésre tmoszférteremtő erőben gzdg zenei nyg. Mrd jó és htásos elődás lehetősége - s ezt ztán., ismerjük el, drám bőkezűen kínálj. Hogy Szurdi Miklós ezzel (is) dós mrdt, z már nem művészi., hnem egyszerűen szkmi-mesterségbeli problémákt vet fel. A cselekmény ngy, átfogó ívét (mihez persze értelmezés szükségeltetett voln) egy vissztérő monoton sém pótolj: pár- és csoportos jelenetek egyránt csendesen, kedélyesen indulnk, ztán morjlni kezdenek z indultok, hogy végül egy csúcsponti hisztériáig fokozzák mgukt, ztán váltás - és minden kezdődik elölről. Mindig ugynúgy, minden szereplőre vontkozttv ugynúgy. A négy főszereplő lkítását Szurdi szinte egyformán építi fel, oly zonos módszerekkel, hogy z indultmozgás még Trokán Péter (Brick) és Kálli Ferenc (Big Dddy) Willims-színműben látnánk. " Ennek z instrukciónk -- pontosbbn szellemének - figyelembevételével helyszín, z tmoszfér különösség régióib idegenedhetett voln, mi persze nem z egyedül üdvözítő, de mindenesetre vlmilyen megoldás; most láthtó szokványos, fntáziátln be- és el jellemkülönbségeket is elfedi. Úgy tűnik, ezen túlmenően színészek nem sok segítséget kptk rendezőtől, s így esik, hogy olyn kiváló színészek, mint Tábori Nór és Kálli Ferenc, nézőemlékezetem ót legrosszbb munkájukt nyújtják. Tábori Nór legüresebb és leghrsogóbb komiki ripcsériákkl játszik meg egy közönséges, idegesítő és mélységesen szerencsét-len idős sszonyt, kihez kulcsot is lehetett voln tlálni; h Big Mm csk nevetséges és csk idegesítő, kkor egy-szerűen kilökődik drám erőteréből. Kálli Ferenc rutinjából, színészi eszközeinek gzdg trtlékából sok mindent megold, egyes mozznti önzonosk, csk épp egységes jellemportrét nem tud még ő sem egymg összerkni. Nincs eldöntve, hogy z elődás, rendezés, színész z ellenszenves ngy-rgdozót, brutális mgánembert, szánndó hldoklót, jó humorú, eszes, többieknél messzebb látó szellemet, vgy gyengéd, szerető pát trtj-e meghtározónk, így ztán Kálli egymás után, nem egyszer mondtonként váltv játssz el hol ezt, hol zt, hiányzó kohéziót és belső meggyőződést hngerővel, széles mozgásokkl, semleges és ismerős töltelékeszközökkel pótolv; li. felvonás ngy párjelenete helyenként, már csk némi szövegzvrok okán is, kifejezetten kínos volt. (Mellesleg z elődás bizonytlnságát muttj, hogy e

10 Somogyvári Pál, Szokoly Ottó, Tábori Nór, Miklósy Judit és Fonyó István Várszínház elődásán (Iklády László felvételei) szövegzvrok lehetnek esetleg figur tétovságát jelző tudtos megoldások is, mint hogy számomr eldönthetetlen mrdt, szándékosn esik-e le és hullik szemeire Mggie gyöngysor, szándékosn gyűrődik-e meg és mrd igzíttln III. felvonásbn szőnyeg, holott persze z effjt kérdések tisztázásár léteznek htározott rendezői-színészi módszerek.) Mindenesetre: számomr vlósággl fájdlms volt e két ngy színészt ilyen mélttln szituációbn látni. Megsínyli rendezői kéz hiányát Trokán Péter is; nem először fordul elő nál, hogy - rosszul irányítv - lig ismerhető fel benne remek Ruszt-színész. Vontkozik ez még külsejére is: z ideális megjelenésű fitl művész - részben fntáziátln jelmez okán is - egy percre sem tudj szuggerálni zt z isteni szépségű tlétát, ki Mggie-ben él (holott Achillesként, Posként vgy Urbin Grndier-ként Trokán tudott ilyen szép " lenni). Érdekes színészi jelenség: h nem kp segítséget szerep belső meglkotásához, úgy látszik, külsőleg is megszürkül. Amúgy - ennyi ilyen körülmények között is telik tőle - játék diszkrét és intelligens, sőt, z is érződik, hogy rá is rákényszerített sűrű hisztérikus kitöréseket, teátrális elvágódásokt és monoton, de mindig brvúrszámként fölvezetett ivásztokt kínosnk trtj; de figur dekdens gányosn küszködni színészeket figurájuk jellemével és kpcsoltrendszerével. Esztergályos Cecíli mint Mggie, mcsk - cic inkább: bájos és rokonszenves. Játék középfekvésben, társlgási regiszterben finom és kulturált is (ezért volt eddigi legjobb nemzeti színházi szereplése Kertész Akos drbjánk Erzsikéje, hol jvrészt csk erre regiszterre volt szüksége). Úgy tetszik, egyelőre ez z igzi terrénum, innen csk ngyon gondos és tlálékony rendezői irányítás tudná -- esetleg - továbblendíteni. (Bár ez még Kerényi Imrének sem sikerült, János királybn.) Mert most fokozási és csúcspontji, bármily buzgón és lelkiismeretesen igyekszik felépíteni őket, üresek és csináltk - z erős drámi vgy épp trgikus pillntokt egyszerűen nem tudj meg-élni. Amellett ez esetben külön kdály, hogy - bármily rgyogón őrzi is színésznő női vonzerejét és sex ppeljét - mégiscsk hiányzik legföljebb hrmincéves Mggie villódzó, elementáris szuggesztivitás, fitlságából eredő szuverén önbizlm. A két epizódfigurát, ppot és tiszteletest Willims épp csk odrkt kép szélére; kitlálni z elődásnk kell őket. Ennek híján Szokoly Ottó és Somogyvári Pál csk kényelmetlenül feszengenek, s pp portréj ttól sem lesz teljesebb, hogy mikor z illemhelyet keresi, Big Dddy útbigzító szövege egy humoros " betoldást kp : H kibírj odáig..." Egyébként, h már szövegnél trtunk: mint nnyi más, negyedszázdot megért fordításr, Bányy Geyzáér is ráfért voln némi munk. A konszo- vrázs, z, hogy vlhányszor megszóll, megmozdul vgy megjelenik vlhol, mindenki őt nézi" - teljességgel hiányzik belőle. Ami elvileg prtnerei dolgát is bonyolítná - h ez z elő-dás vlóbn súlyt fektetne viszonyltok kimunkálásár, és nem hgyná mlidációvl hirtelen kitáguló műsorskál műfordítói gárdánkt készületlenül tlált; meglepően sok esetben nyelv-tudás mg is tökéletlen, legtöbb színház áltl szentesítettnek tekintett szövegekben hemzsegnek félrefordítások (Bányy Geyzáét ilyen szempontból nem vizsgáltm, rá tehát ez nem vontkozik), s korrektebbje is sokszor túlzottn tpd z eredetihez; m ezen téren is fordultk követelmények. Willims esetében szecessziós cirádákt, z édeskésséget, jelződömpinget leglábbis tompítni kellene, épp drámák elfogdhtóság érdekében; nehéz m hllgtni z olysmiket, hogy tüzes kis mcsk vgy", drág kis kölykem" vgy Isten trts meg drág öregurt!" (és ezt nem Me, h-nem Mggie mondj); soklljuk, hogy z öltöny szép, rómi és sntung", mndzsettgomb nemcsk zfírköves", de gyönyörű " is (és mindezt e holmik tuljdonosávl közlik), és még sorolhtnám. Végül: legkönnyebb dolguk pontosn körülírt szerepeikben Gooper és Me lkítóink vn; rjtuk színész-nek nem kell sokt töprengeni, ők lehetnek egyértelműen ellenszenvesek, és ezt Fonyó István és kivált z egyre jobb krkterszínésznővé érő Miklósy Judit jó érzékkel ki is hsználj; noh időn-ként ők is hisztériázni kénytelenek, mégis, z elődás legüdébb színfoltji. Bár - tlán nemcsk z elődásé. Az 1967-es, sztárokkl telitűzdelt vígszínházi elődásból is Földi Teri és Tomnek Nándor lkításár emlékszem vissz legszívesebben. Ez már több két produkció esetlegességénél: ez tlán már drámár mgár is jellemző lehet. Tennessee Villims: Mcsk forró bádog-tetőn (Várszínház) Fordított: Bányy Geyz. Drmturg: Emődi Ntáli, Díszlet: Csikós Attil. Jelmez: Scháffer Judit. Rendező: Szurdi Miklós. Szereplők: Esztergályos Cecíli, Trokán Péter, Miklósy Judit, Tábori Nór m. v., Kálli Ferenc, Szokoly Ottó, Fonyó István, Somogyvári Pál.

11 KOVÁCS DEZSŐ A láthttln Rejtő Bemuttó Vígszínházbn Rövid drb, rövid tps. Elődás után szép csendben elsomfordálunk színházból. Vlki zt mondj kifele menet: rövidebb volt, mint egy mozi. Meg-rövidítettek bennünket? No nem, ebből színházból másfél ór épp elég. A néző persze fizetett, hetedik sor zsöllyeszékéért nyolcvnht forintot. Ketten fizettek százhetvenkettőt. A kritikus megkpt tiszteletjegyét, de zért, biztos, mi biztos, tőle is kértek pénztárbn öt (zz, öt) forintot. Tlán zért, nehogy elbízz mgát. Szóvl Rejtő Vígszínházbn, rádásképpen nemcsk e színház, hnem z évd legelső bemuttóján. Gyermekkorunk mitologikus lkji, P. Howrd-i figurák szépen átmsíroztk vidám könyvek " lpjiról körút legngyobb színházáb. Az ötlet egyáltlán nem elvetendő, sőt szinte kínált mgát: milliók ronggyá olvsott kedvencei, ezek legendás hősök miért is ne jelenhetnének meg színpdon? Amilyen kézenfekvő volt z ötlet, olyn keserves lehetett színpdi dptáció kivitelezése. Ezzel persze nem Schwjd György egyébként már sokszor bizonyított drámírói-drmturgii tehetségét kívánom kétségbe vonni. Nem: prózi művek színpdr állítás dolog természetéből következően mindig trtlmz némi kockáztot. A legbriliánsbb epik is nyögvenyelős, üres deklmálássá válht színpdon, h leírt szituációkból nem szikrázttják föl vlódi, érzéki cselekvéseket. S persze - ez is közhely - lpvetően különbözik prózi szerkesztésmód drám kívánlmitól: z epik lssú hömpölygése z epizodikus kitérőkkel ellenállni látszik színpdi tempónk, drámi ív kibontásánk. Jól tudhtt ezt z átdolgozást végző író, mikor úgy döntött, hogy bár egy mű, A lát-httln légió lptörténete köré építi föl drb cselekményét, színpdi szituációkt, figurákt Rejtő-oeuvre egészéből vgy leglábbis ngyobb részéből meríti. A láthttln légióból végül is megmrdt mg láthtón láthttln légió, mg teljes, éjszín vlójbn, mint ott msíroz homokbuckák közt, fekete uniformisbn, Presser Gábor indulóját számtlnszor elhrsogv. A ktonákról ztán játék vége felé kiderül, hogy nem is zok vlójábn, kiknek látsznk; hrpós, szüntelenül ordító őrmester visszvedlik cirkuszi rtistnővé, mrsll beijedt tmbur-mjorrá, lkáj mrsllá stb. A játék mozgtói régi kedves ismerőseink, Vnek úr (Kern András) és Gorcsev Iván (Szkácsi Sándor) lennének, h ugyn lenne megírt szerepük, s nemcsk téblábolnánk sivtgi bohóztbn, szüntelenül belebotolv z épp rr vonuló kísértethdtestbe. Ann, több nevű nő (Hernádi Judit) is z eredeti regényből pottynt vlhogy ide, de tlálkozás két jövevénnyel " már végképp kuszár sikeredett. A többi figuráról érdemben lig lehet szólni: legtöbbjük krktere nincs kitlálv, s nincs drámi személyzonosságuk ", még mg hírhedett kpitány, Piszkos Fred (Bárdy György) is lig tlálj föl itt mgát neki jutttott epizódbn. Ngyobb bj, hogy nemcsk figurák elngyoltk, hnem mg drámi cselekmény is vázltos, különböző helyekről egybemontírozott cselekménytöredékek nem áll-nk össze egésszé, erős sodrású drámi ívvé. Bár kitűnő, szellemes és pergő dilógusokt hllunk (e ponton él rejtői szöveg leginkább), történet olykor nnyir túlbonyolított, hogy mguk szereplők sem értik, mit keresnek ben-ne. (Gorcsev Iván és több nevű nő egymásr tlálás például végképp össze-kuszálj szálkt.) Az lkotók m szándék, hogy e totális zűrzvrból, soroztos félreértések hálójából förgeteges bohóztot hozznk létre, visz-szájár fordul: egymás után robbnnk föl gondosn előkészített, szellemes ggpetárdák, de egy idő után már ezek sem kötik le figyelmet, föllobbnnk és kilsznk. Hiáb, drámi megkomponáltság híján bohózt is unlmssá válik, visszsüllyed kbréb. Mrton László, z elődás rendezője elfogdt játéklpul ezt vázltos Rejtőegyveleget, s szinte mindent színészekre hgyott: krkterteremtő képességükre bízt, hogy lzán fölskiccelt szerepekből hús-vér embereket gyúrjon. Meg is teszik ezt néhányn társultból, de ettől szerepek még mindig csk - legjobb esetben is - színészi szólók mrdnk, s nem egy vérbő bohózt figurái. (A játék szerkezetét ők persze nem tudják rendbe hozni.) A rendezés hngsúlyi, rejtői szövegből kihüvelyezhető bszurd mozzntok (ki-köttetés, szerepcserék mögött meghúzó-dó zonossághiány stb.) pedig nem-egyszer didktikussá válnk, vgy nem kpcsolódnk szervesen játék ármáb. Az olykor már-már burleszkbe csúszó betétek sem tudják felforrósítni játékot: bohózt íve nem rjzolódik ki, s bár számos nevettető epizód, jópofáskodó bemondás fűszerezi z elő-dást, z ötletek külön-külön elhlnk, nem állnk össze játékegésszé. Kern András Vnek B. Eduárdj kétségkívül z elődás legjobbj. Nemcsk könnyű humor, pesti, kávé- Kern András (Vnek B. Eduárd) és Szkácsi Sándor (Gorcsev Iván) A láthttln légió vígszínházi elődásábn (Keleti Év felv.)

12 házi szellemesség rejtői stílusát tlálj el, hnem csetlő-botló kispolgárét is, ki z bszurd viszonyok között is kiismerni igyekszik mgát. Groteszk és esendő is tud lenni, bár lkítás olykor kilép hevenyészett szerep korláti közül: sziporkázó mgánszámmá válik, mi persze megint csk leválik z elő-dásról (gondoljunk csk z orosz nép-dléneklési jelenetére). Ann, több nevű nő regény lpjin még szélhámos-nőként kormányozt Sir Yollnd szedett-vedett hdfiit, színpdr lépve jelentősen megszelídült: Hernádi Judit piros ruhás nője kétségbeesetten keresi z pukáját, miközben szüntelen mgyrázkodni kényszerül, szármzását illetően, s nem is érti z egészet, zt sem, mit kr tőle Gorcsev Iván; gykrn hnytt veti mgát színpdon, széttárt krokkl huppn le homok-dűnékre. Hernádi, Kernhez hsonlón, szemmel láthtólg ki kr bújni szerepből, hogy figurájánk önálló életet dhsson; lkításából ezúttl sem hiányzik m fnyr báj, mit tőle már hosszú ideje megszokhttunk. A többi szereplőknek még ennyi sem jut. Szkácsi Sándor, Hrkányi Endre, Miklósy György, Bárdy György, Szombthy Gyul krktert igyekszik rjzolni, mi erőteljes szituációk nélkül igencsk nehezen sikerülhet. Kékes diszkófényben vonul légió z éjszk sötétjében, villognk fehér övek, lábszárvédők (jelmez: Szkács Györgyi), ruhzsákszerű homokbuckákon eltikkdv heverészik Vnek úr és Gorcsev Iván, láthttln légió megjelenésére s némi itlr várv. Az elődás prdoxon, hogy - f ö l - vállltn - szórkozttni kr, nemegyszer könnyű kézzel odvetett tréfálkozás, lpári viccelődés szintjén, ám nevettető buzglom legtöbbször elbágysztj nézőt. A rejtői könnyed szellemesség hiány nehezedik produkciór. Rejtő Jenő-Schwjd György: A láthttln légió (Vígszínház) Drmturg: Rdnóti Zsuzs. Díszlet: Fehér Miklós. Jelmez: Szkács Györgyi. Mozgás: Pintér Tmás és Krmer György. Rendező: Mrton László. Szereplők: Kern András, Szkácsi Sándor, Hernádi Judit, Hrkányi Endre, Szerémi Zoltán, Miklósy György, Reviczky Gábor, Sztmári István, Szombthy Gyul, Sörös Sándor, Rácz Géz, Blázs Péter, Kocsis György f. h., Frks Antl, Bárdy György, Mollek Gbriell. SZŰCS KATALIN Ppírform szerint A Tizenkét dühös ember Nemzeti Színházbn Az egykori filmélmény hlványuló, de mrdndó emlékének fényében, viszontlátv Tizenkét dühös embert Nemzeti Színház színpdán, z első benyomás: nem örökzöld Reginld Rose drbj. Legfeljebb bbn z értelemben, hogyn z újszülöttnek új vicc. Nem minth kevésbé voln gondolkodásunk előítéletekkel terhes, mint tíz-egynéhány évvel ezelőtt. Vgy kevésbé fenyegetné z embert felelőtlenségnek vló kiszolgálttottság, borítékolt ítéletekkel, sktulyázó szemlélettel szembeni védtelenség. Még h mindennpok elhmrkodott döntései nem is villmosszék, legfeljebb " szívinfrktus, gyomorfekély árnyékábn születnek, s nem hlálról, csk " életről vn szó bennük. De bárh bírósági tárgylás htó-körén túl is érvényes társdlmi drám Tizenkét dühös ember, Reginld Rose krimi drmturgiájávl kcérkodik, ennek pedig óhttlnul vn-nk bizonyos következményei mű htását tekintve. Nem bíróság előtt álló fiú bűnösségének vgy árttlnságánk megállpítás ugyn drb tétje (jóllehet végig erről folyik szó), h-nem zoknk z indítékoknk, motivációknk, döntési mechnizmusoknk feltárás, melyek érvényesülésétől függ vád szerint pgyilkos fiú élete. Mégis, lévén szó bűncselekményről, bizonyítási eljárásról, drb htásáb bele vn klkulálv néző krimiken csiszolódott oknyomozó szenvedélye és drukkertermészete is, mellyel fiú bűnösségében egyedül kétkedő 8. esküdttel rokonszenvez. Az feszültség, mivel z esküdtek mérkőzésének lkulását figyeli 11:i-es bűnös: árttln ránytól z egyhngú döntésig: nem megnyugttón bizonyított fiú bűnössége, tehát árttln. S kriminéző reflexek kkor is tovább működnek, h z első újrszvzásnál - hol 8. esküdt válllj, hogy változtln eredmény esetén lá-veti mgát többség krtánk, és be-leegyezik hlálos ítéletbe - nyilván-vló, hogy kell lennie vlkinek, ki mellé áll, mert ellenkező esetben vége drbnk, jöhet függöny (h vn), vgy kezdődhet vlmi más. Ez mjdnem olyn drmturgii szükségszerűség, mint z, hogy minden tisztességes krimi végén detektívnek le kell lepleznie gyilkost. E krimiszerűségnek mindenesetre megvn z veszélye, hogy drbbl nem először tlálkozó nézőnek olyn érzése támd, mint mi-kor kétszer egymás után olvs el egy detektívregényt. A Tizenkét dühös ember persze csk kvázi " -krimi. Mg bűntény s bizonyítási eljárás csk ürügy z ítélkezés módjánk demonstrálásár. Olynnyir, hogy h z elhngzó tényekből, ellentmondásokból kiindulv megkísérelnénk egy vlódi bűnügyi történetet konstruálni (vgy rekonstruálni), nem biztos, hogy sikerül-ne. Így z említett érzés is csk kvázi " ; átütő erejű elődás feledtetni képes bizonyosságot: 8. esküdt úgyis meggyőz mindenkit. Annál is inkább, mert vlójábn z esküdteket nem nnyir tények, z érvek győzik meg, mint inkább sok esetben egy-más viselkedése, másik trtás vgy éppen irritáló, ellenkezésre ösztönző elfogultság. S e bizonyosság egyéb-ként sem jelent tökéletes megnyugvást. Inkább fokozz veszélyérzetet, nemigen vn ugynis z életben grnci rr, hogy minden helyzetben tlál z ember egy 8. esküdtet, hogy mindig z ő mentlitásávl tud dönteni kritikus pillntokbn, s ról is ekképpen döntenek. De vn ennél még konkrétbb ktulitás is nemzeti színházi elődás-nk. (Azon túl, hogy kitűnő szereplehetőségeket kínál színészeknek, s ez egy jó színházvezetés számár minden-kor elégséges ok lehet drb bemuttásár.) Nem tudom, hogy drbválsztásbn szerepet játszott-e mű és vlóság olyn drámi" egymásr rímelése, mit csk egészen kivételesen produkál z élet. (Különösen ilyen fordított sor-rendben.) A műsorfüzet rr enged következtetni, hogy igen. Ebben is idéztetik ugynis néhány hónpj óriási publicitást és közfigyelmet kpott bíró-sági eljárás, mely szkértői vélemények bizonytlnság és büntetőeljárás során több esetben felületesen levont következtetések" mitt gyilkosságért hlálr ítélt vádlott felmentésével zárult. Minth csk drbból idézne pert kommentáló Népszbdság-cikk, vgy mű Népszbdságból: A