1992. évi XXXVIII. törvény. az államháztartásról I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK. Alapvető rendelkezések

Átírás

1 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról Az Országgyűlés annak érdekében, hogy az államháztartási rendszer újraszabályozásával elősegítse az államháztartás kívánatos pénzügyi egyensúlyát; figyelemmel a jogállamiság működésében az állami feladatvállalást meghatározó közmegegyezésen nyugvó új törvényekre; a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtésére; érvényesítve a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetőség és a nyilvánosság alapelvét; az államháztartásról az alábbi törvényt alkotja: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Alapvető rendelkezések 1. (1) (2) E törvény határozza meg az államháztartás működésének és ellenőrzésének legfontosabb szabályait. BH Normatív költségvetési támogatás hiányában az alapítvány a költségvetési juttatással nem rendelkezhet (1992. évi XXXVIII. törvény 1., 7., 9., 94., 98. ). 2. (1) Az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerből áll. (2) Az államháztartás központi alrendszere magában foglalja a) a Magyar Államot, mint közjogi kötelezettségek és jogosítványok (beleértve az alapszerűen finanszírozott állami feladatokat) alanyát és b) az alábbi jogi személyeket: ba) a Magyar Államot, bb) a központi költségvetési szerveket, bc) mindazokat a jogi személyeket, amelyeket törvény a központi alrendszerbe sorol, bd) törvény eltérő rendelkezése hiányában azon költségvetési szerveket, amelyeknek alapítója a Kormány vagy a központi alrendszerbe tartozó jogi személy. (3) Az államháztartás önkormányzati alrendszere az alábbi jogi személyeket foglalja magában: a) a helyi önkormányzatokat, b) a kisebbségi önkormányzatokat, c) az önkormányzati költségvetési szerveket, d) mindazokat a jogi személyeket, amelyeket törvény az önkormányzati alrendszerbe sorol, e) azon költségvetési szerveket, amelyek alapítója az önkormányzati alrendszerbe tartozik. 2/A. (1) Az államháztartás mindkét alrendszerének gazdálkodását érintő fogalmak: a) költségvetés: az államháztartást alkotó, a 2. (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott jogalanyok gazdálkodásának alapjául szolgáló olyan pénzügyi terv, amely szembeállítja az állami vagy önkormányzati feladatok ellátására fordítható költségvetési kiadásokat a költségvetési bevételekkel, b) költségvetési bevétel: a pénzeszközök állományának tranzakcióból eredő növekedése, beleértve a pénzforgalommal nem járó, a 8/B. (4) bekezdése szerint elszámolt kiegészítő tételeket is, de ide nem értve a pénzügyi eszközök cseréjéből eredő tételeket, c) költségvetési kiadás: a pénzeszközök állományának tranzakcióból eredő csökkenése, beleértve a pénzforgalommal nem járó, a 8/B. (4) bekezdése szerint elszámolt kiegészítő tételeket is, de ide nem értve a pénzügyi eszközök cseréjéből eredő tételeket, d) elsődleges bevétel: a hitelviszonyon alapuló pénzügyi eszközök utáni kamatbevételek nélkül számított költségvetési bevételek, e) elsődleges kiadás: az adóssághoz kapcsolódó kamatkiadások nélkül számított költségvetési kiadások, f) egyenleg: a bevételek és a kiadások különbözete, g) többlet: az a pozitív összeg, amennyivel a bevételek meghaladják a kiadásokat, h) hiány: az a pozitív összeg, amennyivel a kiadások meghaladják a bevételeket,

2 i) adósság: hitelviszonyon alapuló tartozások névértéken számítva. (2) Az államháztartás központi alrendszerének gazdálkodását érintő fogalmak: a) állami költségvetés: az államháztartás központi alrendszerének konszolidált költségvetése, b) államadósság: az államháztartás központi alrendszerének konszolidált adóssága, c) külső tételek: költségvetési törvények által közvetlenül nem befolyásolható, a 3. szerinti elsődleges bevételek és kiadások, d) belső tételek: külső tételnek nem minősülő elsődleges bevételek és kiadások. 3. (1) Külső tételnek csak olyan költségvetési tétel tekinthető, amelyről e törvény kifejezetten kimondja, hogy külső tétel. (2) Azok az elsődleges bevételek és kiadások minősíthetők külső tételnek, amelyek a) egyedi jogosultságot vagy kötelezettséget létrehozó törvényi rendelkezés végrehajtását szolgálják, és b) adott évre vonatkozó összegét az a) pontban meghatározott törvényi rendelkezés, valamint magángazdasági és demográfiai folyamatok egyértelműen meghatározzák. (3) Külső tételnek minősülnek a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott kifejezett fizetési kötelezettségek teljesítését szolgáló elsődleges bevételek és kiadások. BH Az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet - annak az APEH által történt engedményezése esetén - az adós részvénytársaságot a tartozás keletkezésekor közvetlenül irányító ÁPV Rt. - mint mögöttes felelős - köteles az engedményesnek megfizetni [1992. évi XXXVIII. tv. 3., 42. ; 151/1996. (X. 1.) Korm. rend. 10. ; évi XCI. tv. 3. ; évi IL. tv. 80. ; évi VI. tv ; évi XXXIX. tv. 5., 9., 70. ; évi IV. törvény 328. ; 33/1993. (V. 28.) AB határozat; 2/2004. PJE határozat]. BH II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. (1) bek., 9. (1) bek., 35., 37. (1) bek., 70/A. (1) bek., Ptk. 1. (1) bek., 2. (1) bek., 4. (4) bek., 7. (1) bek., 28. (1) és (3) bek., 198. (1) és (2) bek., 200. (1) és (2) bek., 205. (1) bek., 207. (1) bek., 219. (2) bek., 227. (1) bek., 300., 312. (1) és (2) bek., 313., 318. (1) bek., 339. (1) bek., évi LXXXIX. tv. 1. (1) és (2) bek., 4., 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 9., 12. (2) bek., 12/A., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., 31., 33. (1) bek., 35., 42. (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4., évi CXLVI. tv. 34. ]. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. EBH Az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet - annak az APEH által történt engedményezése esetén - az adós részvénytársaságot a tartozás keletkezésekor közvetlenül irányító ÁPV Rt. - mint mögöttes felelős - köteles az engedményesnek megfizetni [1992. évi XXXVIII. törvény 3., 42. ; 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet 10. ; évi XCI. törvény 3. ; évi IL. törvény 80. ; évi VI. törvény 328. ; évi XXXIX. törvény 5., 9., 70. ; évi IV. törvény 328. ; 33/1993. (V. 28.) AB határozat; 2/2004. Polgári jogegységi határozat]. 4. Az elkülönített állami pénzalap (a továbbiakban: alap) az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják (a továbbiakban: a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése). 7. (1) Az államháztartás egyes alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. (2) (3) A költségvetési év megegyezik a naptári évvel.

3 BH Normatív költségvetési támogatás hiányában az alapítvány a költségvetési juttatással nem rendelkezhet (1992. évi XXXVIII. törvény 1., 7., 9., 94., 98. ). BH II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. (1) bek., 9. (1) bek., 35., 37. (1) bek., 70/A. (1) bek., Ptk. 1. (1) bek., 2. (1) bek., 4. (4) bek., 7. (1) bek., 28. (1) és (3) bek., 198. (1) és (2) bek., 200. (1) és (2) bek., 205. (1) bek., 207. (1) bek., 219. (2) bek., 227. (1) bek., 300., 312. (1) és (2) bek., 313., 318. (1) bek., 339. (1) bek., évi LXXXIX. tv. 1. (1) és (2) bek., 4., 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 9., 12. (2) bek., 12/A., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., 31., 33. (1) bek., 35., 42. (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4., évi CXLVI. tv. 34. ]. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. 8. (1) (2) A költségvetési kiadások között kell elszámolni a nyújtott hiteleket, kölcsönöket - a 8/A. (3) bekezdés g) és j) pontjában meghatározott hitelek, kölcsönök kivételével -, illetve bevételként azok visszatérülését. (3) A költségvetési egyenleget érintő tételként kell elszámolni a Magyar Nemzeti Bankról szóló évi LVIII. törvény 65. -a alapján a Magyar Nemzeti Bank és a központi költségvetés közötti elszámolásokból a Magyar Nemzeti Bank nem árfolyamváltozásból származó eredményének (ideértve az eredménytartalékot is) tulajdonítható részt előjelre való tekintet nélkül. (4) A költségvetési kiadások között kell elszámolni az Európai Unió közös költségvetéséhez való, a közösségi jogszabályok alapján meghatározott hozzájárulásokat, és bevételként a vámok, valamint a cukorágazati hozzájárulás beszedési költségének közösségi jogszabály szerinti megtérítését. (5) A többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok számviteli eredményének az állami tulajdonra eső arányos részét a mérlegkészítés évében költségvetési tételként el kell számolni. A veszteséget kiadásként, a nyereséget bevételként kell elszámolni. (6) Amennyiben gazdálkodó szervezet a Magyar Állammal vagy önkormányzattal kötött, legalább 5 év lejáratú szerződés keretében beruházást hajt végre annak érdekében, hogy a létrehozott eszköz felhasználásával szolgáltatást nyújtson, akkor a) a beruházás számviteli aktiválásakor a szerződésben nevesített eszköz értékét költségvetési kiadásként el kell számolni; b) az eszköz a) pont szerint költségvetési kiadásként elszámolt értékét az aktiválás évétől kezdve a szerződés hátralévő futamideje alatt évenként időarányos részletekben költségvetési bevételként el kell számolni; c) amennyiben a szerződés a szerződés szerinti határidő előtt megszűnik, akkor a megszűnésekor a b) pont szerint még el nem számolt részt egy összegben bevételként el kell számolni. (7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti célra irányuló szerződés határozatlan idejű, akkor a (6) bekezdés b) pont alkalmazása tekintetében 5 év lejáratúnak kell tekinteni. (8) A (6)-(7) bekezdésekben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha többségi állami tulajdonú gazdasági társaság nem szerződés, hanem tulajdonosi döntés alapján hajt végre a (6) bekezdés szerinti beruházást. (9) A (6)-(8) bekezdésben foglaltakat a január 1-jét követően megkötött szerződések esetén kell alkalmazni. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. 8/A. (1) A költségvetés megállapításakor, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor (a továbbiakban: zárszámadáskor) rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról, zárszámadáskor, illetve helyi önkormányzatoknál a 69. szerint jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját.

4 (2) A költségvetési többlet évközi hasznosítása, illetve a költségvetési hiány fedezése - e törvény előírásai között - finanszírozási célú pénzügyi műveletek útján, az aktív és passzív pénzügyi műveletek egyenlegének figyelembevételével történik. (3) A finanszírozási célú pénzügyi műveletek a következők: a) értékpapírok kibocsátása, értékesítése és visszavásárlása; b) hitelek felvétele és törlesztése; c) szabad pénzeszközök - törvényben szabályozott - betétként való elhelyezése és visszavonása; d) a 113/A. (2) bekezdésének e) pontja alapján az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaság (a továbbiakban: ÁKK Rt.) által állampapírokkal végzett repóügyletek; e) a Magyar Nemzeti Bankról szóló évi LVIII. törvény 65. -a alapján a Magyar Nemzeti Bank és a központi költségvetés közötti elszámolásokból a Magyar Nemzeti Bank deviza-árfolyamváltozásból származó eredményének (ideértve az eredménytartalékot is) és az értékpapírok értékesítéséből származó realizált eredményének tulajdonítható rész, előjelre való tekintet nélkül; f) a Magyar Nemzeti Bankról szóló évi LVIII. törvény 17. (4)-(5) bekezdései alapján a Magyar Nemzeti Bank kiegyenlítési tartalékaira nyújtott térítés és az azokról kapott visszatérítés; g) a 18/B. (1) bekezdés d), zs) és x) pontjaiban meghatározott megelőlegezési és likviditási hitelek; h) a Magyar Fejlesztési Bankról szóló évi XX. törvény 5. -ának (2) bekezdése alapján vállalt árfolyamgaranciából eredő, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. és a központi költségvetés közötti elszámolások előjelre való tekintet nélkül; i) állami tulajdoni részesedés értékesítése; j) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re (a továbbiakban: MNV Zrt.) rábízott állami vagyonba tartozó gazdasági társaságoknak nyújtott hitel-, kölcsön és annak visszatérülése, valamint az MNV Zrt.-nek a rábízott vagyonnal való gazdálkodás során hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal végzett műveletei; Az állami vagyongazdálkodás új szabályozási és szervezeti keretek közé történő helyezésével az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások teljes köre megjelenik a központi kormányzat elszámolásaiban. Közelítve a magyar törvények előírásait az uniós elszámolási módszertanhoz, a kezelt állami vagyon bevételei és kiadásai közvetlen költségvetési tételként jelennek meg. Az uniós elszámolási módszertan számos kivételt tartalmaz a költségvetési egyenleget érintő elszámolás alól, amelyek közül a költségvetési gazdálkodás szempontjából indokolt szabályokat az Áht.-ba is célszerű átvenni. Ennek megfelelően a társasági részesedések értékesítéséből származó bevétel ( privatizációs bevétel ) nem javíthatja a költségvetési egyenleget, csak a költségvetés finanszírozásában vehet részt. Ugyancsak a finanszírozó tételek között kell elszámolni az állami vagyonkezelő társaság által nyújtott tulajdonosi kölcsönöket és azok visszatérülését. k) többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok osztalékának elvonása (ideértve az osztalék-előleget is); l) többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok tőkéjének emelése és csökkentése. (4) A finanszírozási célú pénzügyi műveletek költségvetési előirányzatként, illetve annak teljesítéseként el nem számolható és meg nem jeleníthető finanszírozási bevételek és finanszírozási kiadások teljesítésével járnak együtt, a pénzeszközök változását eredményezik. (5) A devizában képződött, illetve törlesztett adósságnak a felvételkor, illetve törlesztéskor érvényesített devizaárfolyammal - az árfolyamfedezeti műveletek figyelembevétele mellett - meghatározott forintértékét kell finanszírozási bevételként, illetve finanszírozási kiadásként elszámolni. (6) Az aktív és passzív pénzügyi műveletek a következők: a letéti, a függő, az átfutó, a kiegyenlítő és a helyesbítő kiadások és bevételek. (7) A költségvetésben nem lehet a (3)-(6) bekezdésben foglaltak szerinti pénzügyi műveleteket a költségvetési hiányt, illetve költségvetési többletet módosító költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként elszámolni. 8/B. (1) A pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását potenciálisan veszélyeztető helyzetben a Magyar Állam a szabad pénzeszközeinek kezelése keretében a) a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott kötvényt szerezhet, b) a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézetnek kölcsönt nyújthat. (2) Az e -ban foglaltak teljesítése során a Magyar Állam nevében az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján jár el. (3) Az államháztartásért felelős miniszter az (1) bekezdés a) pontja szerint szerzett értékpapírt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézetnek értékpapír-kölcsön ügylet keretében kölcsönadhatja. (4) Az államháztartásért felelős miniszter az értékpapír-kölcsön ügyletről vagy a kölcsönnyújtásról szóló döntését megelőzően javaslatot kér a) a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, amely tartalmazza

5 aa) a hitelintézet pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása szempontjából történő értékelését, a más szabályozott intézményre, pénzügyi piacra, pénzügyi infrastruktúrára, és a reálgazdaságra gyakorolt hatásának vizsgálatát, ab) a hitelintézet rövid távú likviditási helyzetének értékelését, és ac) a legfontosabb pénzügyi piacok helyzetéről, a rendelkezésre álló likviditásról szóló elemzést, valamint b) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökétől, amely tartalmazza ba) a hitelintézet szavatoló tőke helyzetéről szóló értékelést, bb) a hitelintézet közép- és hosszú távú likviditási helyzetéről szóló értékelést, és bc) összevont alapú felügyelet vagy kiegészítő felügyelet alá tartozó hitelintézet esetén a csoportszintű közép- és hosszú távú likviditási és szavatoló tőke helyzet megítéléséről szóló értékelést. (5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti kölcsönnyújtáshoz kapcsolódóan az államháztartásért felelős miniszter a kölcsönfelvevő kötelezettségeként olyan feltételek teljesülését írja elő, amelyek biztosítják, hogy a kölcsön a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozási forrásainak bővítését szolgálja. (6) A (3) bekezdés szerinti értékpapír-kölcsön ügylethez kapcsolódóan a kölcsönbe adó legalább a) a kölcsönbe vevő kötelezettségeként olyan feltételek teljesítését írja elő, amelyek biztosítják, hogy a kölcsönbe kapott értékpapír hasznosítása által elérhetővé váló pénzügyi forrás a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozási forrásainak bővítését szolgálja, és b) kölcsönzési díjat köt ki. (7) Az (1) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésben meghatározott ügylet az Áht. 8/A. -a szerinti finanszírozási célú pénzügyi műveletnek minősül, amely költségvetési előirányzatként, illetve annak teljesítéseként nem számolható el. 8/C. (1) A megvalósult költségvetési bevételek és kiadások elszámolásakor alkalmazni kell az alábbi elveket: a) minden költségvetési kiadást és bevételt el kell számolni (teljesség elve); b) csak olyan kiadást és bevételt lehet elszámolni, amely számviteli bizonylattal alátámasztható (számviteli megalapozottság elve); c) azt az elszámolási módot kell választani, amely leginkább alkalmas a tényleges gazdasági folyamatok bemutatására (tartalom elsődlegessége a formával szemben). (2) Az (1) bekezdésben foglalt elvek érvényesülése érdekében, ahol szakmai szempontból lehetséges, alkalmazni kell az alábbi elveket: a) az elszámolási módok tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell (következetesség elve); b) a költségvetési bevételek és kiadások - törvényben szabályozott esetek kivételével - egymással szemben nem számolhatók el (bruttó elszámolás elve). (3) A költségvetést az (1)-(2) bekezdésekben foglalt elvekkel összhangban kell elkészíteni. (4) A pénzforgalomban megvalósuló tételek mellett az olyan, pénzforgalommal nem járó, kiegészítő tételeket is el kell számolni költségvetési bevételként vagy költségvetési kiadásként, amelyek elszámolása az (1) bekezdés c) pontjában foglalt elv érvényesítése érdekében szükséges. (5) A költségvetési elszámolási szabályok összessége az a módszertan, amely alapján a számviteli adatokból kiindulva meghatározhatók a költségvetési egyenleg és az adósság tételei, valamint a költségvetési egyenleg és az adósság összefüggései. (6) A költségvetési elszámolási szabályok tartalmára a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék elnöke által együttesen jelölt - legfeljebb egyéves megbízatással rendelkező, tiszteletdíjra vagy más juttatásra nem jogosult - szakértőkből létrehozott testület tesz szakmai javaslatot. 9. (1) Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának a pénzügyi fedezetét részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve biztosítja. (2) Az állami feladatok tartalmát és követelményeit külön törvények írják elő. (3) Az államháztartás egyes alrendszerei az állami feladatok ellátásához a költségvetésükben meghatározott módon és mértékben járulnak hozzá. (4) A Kormány a maga feladatkörében olyan új állami feladatot írhat csak elő, amelynek ellátásához az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési fejezetek költségvetésében megfelelő egyszeri és tartós pénzügyi fedezet áll rendelkezésre, vagy a fedezet megteremtéséhez felhatalmazással rendelkezik. Amennyiben a pénzügyi fedezet, illetve a felhatalmazás már nem áll rendelkezésre, intézkedni kell ezen új állami feladat megszüntetéséről. (5) A helyi önkormányzat, valamint a települési, a területi és az országos kisebbségi önkormányzat a maga feladatkörében olyan új feladatot vállalhat, amelynek ellátásához a költségvetésében megfelelő egyszeri és tartós pénzügyi fedezet áll rendelkezésre, vagy a fedezet megteremtéséhez felhatalmazással rendelkezik. Amennyiben a

6 pénzügyi fedezet, illetve a felhatalmazás már nem áll rendelkezésre, intézkedni kell az említett új feladat megszüntetéséről. 1. Az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.), mely azóta számtalan alkalommal és elemében módosult, mára nem tudja a kívánatos mértékben betölteni eredendő szerepét, hogy egy átlátható, stabil, ugyanakkor a változó körülményekhez való alkalmazkodást lehetővé tevő keretszabályozást adjon a közszféra működéséhez. Még kevésbé alkalmas arra, hogy aktívan segítse az államháztartás reformját, ezen belül a közszolgáltatások színvonala javítását, ugyanakkor a tartós egyensúlyi követelmények teljesítését. Konszenzus van abban, hogy az Áht. (pontosabban az államháztartási rendszer és a közfeladat-ellátás szabályozása) átfogó módosításra szorul. Jelen törvény nem ezt a szerepet tölti be. Ugyanakkor több igen jelentős területen fontos új szabályozást teremt az államháztartási működésben. Megvalósítja mindenekelőtt a költségvetési szervi működésnek és gazdálkodásnak az új, törvényi szintet igénylő, rendszerszerű, összehangolt szabályozását. Ismérveket, feltételeket és eljárásokat rögzítve támogatja a közfeladat-ellátás különféle formái közötti választást. Végül: néhány, az előbbiekkel is összefüggő témában (pl. irányítás, felügyelet, ellenőrzés) rendezi a szükséges törvényi szintű szabályozást. A törvény jelentőségét jól illusztrálja, hogy mintegy 600 központi és önkormányzati költségvetési szervet, valamint az általuk foglalkoztatott több mint 700 ezer munkavállalót érint. A teljes államháztartás költésének több mint 30%-ára (a GDP mintegy 20%-ának megfelelő közkiadásra) ad a törvény megújuló szabályozást. A törvény megalkotásának fő oka, hogy - a demokratikus intézményrendszer kialakításával, s a piacgazdaságra való átmenet intézményi és szabályozási feltételeinek megteremtésével járó feladatok elvégzése után - a jogalkotó is a korábbiaknál nagyobb figyelmet tud és nagyobb figyelmet is kell szentelnie a közpénz védelmére, ugyanakkor hatékony felhasználására, ellenőrzésére. Az előírások célja a gazdaságos, hatékony, eredményes működés és folyamatos önkontroll kikényszerítése mellett a forrásokat rendelkezésre bocsátó és közterheket viselő társadalom, lakosság felé való elszámolás. Ez is eleme annak a szemléleti megújulásnak, amely az államot visszahelyezi jogaiba az adófizetőktől származó források felhasználása során. 2. A törvény formailag két alapvetően elkülönülő részből áll. Ez nem befolyásolja a szabályozás tartalmi egységét, e részek feltételezik egymást. A törvény első része sui generis szabályozást tartalmaz a költségvetési szervek jogállására ( státusára ), s egyes ehhez kapcsolódó kérdésekre nézve. A második rész a hatályos Áht.-t módosítja. Ennek első blokkjában többi között rögzíti, kiegészíti az irányító/felügyeleti szerv funkcióit. A második blokkban (az Áht. VII. fejezetének felváltásával) a költségvetési szervek gazdálkodásának új - általános és differenciált - alapját teremti meg. A harmadik blokkban (az Áht. VII/A. fejezettel való kiegészítésével) a költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire, a gazdálkodó szervezetek általi közfeladatellátásra és a közfeladat költségvetési szerv és gazdálkodó szervezet közötti (kétirányú) átadására vonatkozó szabályokat tartalmazza. Végül a negyedik blokk az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer - elsősorban fogalmi tisztázást jelentő - módosuló szabályairól rendelkezik. 3. A törvény gerincét a költségvetési szervek új típusainak, jogállásuknak és legfőbb működésigazdálkodási szabályainak rögzítése jelenti. E szabályok egységes szerkezetben régóta hiányoznak az Áht.-ból (és a teljes magyar joganyagból), ma már elégtelen módon és színvonalon néhány paragrafusba vannak belezsúfolva. Az egységes követelményrendszer hiánya, az esetenként még ma is hiányzó alapító okiratok, hiányos nyilvántartás miatt még az sem egyértelmű, hogy valójában hány és milyen típusú költségvetési szerv van ma Magyarországon. (Bizonytalan - főleg a helyi önkormányzati, illetve a helyi és országos kisebbségi önkormányzati intézményi körben - maga a költségvetési szervi minősítés és az indokoltság.) Ilyen adottságok mellett a különféle nyilvántartások összekapcsolása, ezzel pl. az üvegzseb program céljainak elérése, az ellenőrzés lehetőségének erősítése, a felesleges adminisztráció leépítése sem valósítható meg. Mint minden jogi személynek, a költségvetési szervnek is közhiteles nyilvántartásban kell megjelennie. A költségvetési szerv alapító okirata által, de - jogszabályban (határozatban) foglalt kivétellel - a bejegyzés szerinti időponttal jön létre. Jelentős szabályozási defektus megszüntetésére kerül sor azzal, hogy egyfelől a külön állami aktus (jogszabály vagy határozat kiadása), másfelől a nyilvántartást vezető szerv (a kincstár) és az egységes tartalmú nyilvántartás révén a garanciális jogállami követelmények fokozottan érvényesülni tudnak. A költségvetési szerv attól költségvetési szerv - az állami, az önkormányzati és a köztestületi költségvetési szerv egyaránt -, hogy a részére az alapító által pénzügyi és szakmai tartalommal, különféle módszerekkel meghatározott költségvetésből (a közpénzekre szükségszerűen jellemző korlátosságot kifejezve) a folyamat

7 egészére szabályozott módon gazdálkodik, felette az állam kijelölt szervezete útján irányítási/felügyeleti jogokat gyakorol. A törvény ennek megfelelően egyértelműen fellép a közfeladatok ellátásának túlzott és deformált kiszervezése, mesterséges civiljogi-kereskedelmi jogi formákba bújtatása (és a már lezajlott ilyen irányú folyamat) ellen; a költségvetési (közpénzzel, közvagyonnal való) gazdálkodástól és működéstől idegen, jelentős piaci forrásokat és piaci viszonyokat feltételező szabályozási logikával szemben. Ilyen ellátási módnak abban az esetben van legitimitása, ha a költségvetési szervi feladat-megoldás lehetősége - vizsgálat alapján - kimerült, az alapfeladatok és kapcsolódó, de más jellegű feladatok piaci környezetben, ilyen jellegű forrásra terhelhetők, illetve a működés infrastrukturális hátterét illetően az indokolt. Egyes intézménycsoportok (pl. egészségügy, felsőoktatás egyes intézményei) körében markánsan megjelenő versenyjelleg közbenső megoldásokat is indokol, amelyeknek a törvény az alapjait fogalmazza meg. A törvény hangsúlyozottan a költségvetési szervi formát priorizálja a közfeladatok ellátására nézve oly módon, hogy arra nézve tartalmaz konkrétan szigorítást, hogy mikor látható el állami tulajdonú (állami részesedéssel működő) gazdálkodó szervezet által a közfeladat költségvetési szervi forma helyett. Ha e kiterjedt feltételrendszernek a feladat, a nyújtott szolgáltatás keresleti-kínálati viszonyai, valamint maga a szervezet nem tud megfelelni, azaz valós piaci feltételek nem állnak fenn, vagy a piaci működés más ok miatt nem indokolt, akkor a költségvetési szervi forma választása kötelező. De még ha e feltételek fenn is állnak, a közfeladat természete egyértelműen az állami tulajdont és szabályrendszert teszi adekváttá, a privatizáció a szabályozás témaköre, az általa lefedett intézményi kör tekintetében nem szóba jöhető megoldás. Az érem másik oldalaként rendezni kell a költségvetési szervi feladatellátás feltételeit is: egyrészről meg kell szüntetni a költségvetési szervek szervezeti-jogi uniformizáltságát, és megfelelő szervezeti formaválasztékot kell nyújtani a gyakorlat számára, másrészről - meghatározott szervezeti körben - rugalmasabbá kell tenni, másutt pedig szigorítani a költségvetési gazdálkodást. A markánsabb előírások az eddigi átlagra vonatkozó egységes szabályozás helyett a testreszabott differenciált megoldások irányvonalát követik. Ez utóbbi megfelelő keret lehet, pontosabban kell, hogy legyen a szaktörvények és végrehajtási szabályozás számára. A törvény hatályba lépését követően az abban megadott időpontig a költségvetési szerveket az alapító (irányító) szervének felül kell vizsgálni és a szükséges intézkedéseket - ilyen a besorolásuk is - meghozni. A közfeladat-ellátás szervezeti formája megválasztásában az okszerűséget, ti. hogy a feladat jellegéhez, ellátása feltételeihez és követelményeihez igazodjék a szervezeti forma, érdemben erősíteni kell A törvény működési szempontból két költségvetési szervi alaptípust különböztet meg, nevezetesen a közhatalmi költségvetési szervet és a közszolgáltató költségvetési szervet. A közhatalmi és közszolgáltató funkciók egy intézményen belüli viszonylag széles körű megjelenése miatt szükséges egyértelműen kijelölni az irányadó szabályokat e vegyes esetre is. A közhatalmi költségvetési szerv - ahogyan az elnevezés is tükrözi - jogszabály által közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szerv. Jellemzően a jogalkotói, jogszabály-előkészítési, igazságszolgáltatási, védelmi, rendvédelmi, közigazgatási jogalkalmazói, hatósági és törvényességi ellenőrzési feladatot ellátó szervek tartoznak ide, de e lista akkor válik majd teljessé, amikor az egyes szervek besorolása a törvényi kötelezettségnél fogva megtörténik. Itt kell megjegyezni, hogy léteznek olyan közhatalmi szervek, amelyek - sajátos politikai-közjogi szerepüknél fogva - közjogi értelemben jogalanyok, polgári jogi értelemben azonban nem jogi személyek, s így költségvetési szervek sem lehetnek (pl. Országgyűlés, Kormány). Vagyis a közhatalmi költségvetési szervek összessége nem jeleníti meg a közhatalom összességét, s ez nem is lehet elvárás. A közszolgáltató költségvetési szerv - az elnevezés ezt is jól kifejezi - a köz számára nyújt szolgáltatást, amely lehet: közoktatási, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, közgyűjteményi, közművelődési, szakképzési, felnőttképzési, vagy más klasszikus szellemi közszolgáltatás, illetve más költségvetési szerv(ek) részére gazdasági-pénzügyi-műszaki ellátás ( GAMESZ ) ( közintézmény altípus); felsőoktatási, tudományos kutatási, egészségügyi, fejlesztési, művészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi, sportcélú és informatikai közszolgáltatás ( közintézet vagy vállalkozó közintézet altípus, amely kategóriába tartozhatnak külön törvény szerint országos közgyűjtemények is); illetve pl. más költségvetési szerv vagy lakosság számára nyújtott fizikai (technikai) szolgáltatás, ellátás, településgazdálkodási, -üzemeltetési, műszaki szolgáltatás ( közüzem altípus, amely kategóriába tartoznak a fogvatartottak foglalkoztatását végző költségvetési szervek is). Természetesen - egyebek mellett éppen a vegyes profilú szervek miatt - a közhatalmi és közszolgáltató elnevezések nem minden esetben tükrözik pontosan az adott szerv tevékenységének, vagy tevékenysége egy részének jellegét. Nem a szavak az érdekesek, hanem az, hogy egy adott szervre nézve az a

8 szabályrendszer érvényesüljön, amit a létrehozásának alapvető céljaként meghatározott feladat, alaptevékenység (mint egyben a besorolás fő ismérve) megkíván. Jogi kategóriaként nem jelenik meg ugyan a háttérintézmény fogalma, de a törvény a jellemzően ilyen megnevezéssel illetett szervek által végzett feladatot nevesíti, s annak ellátására a költségvetési szervi formát írja elő azzal, hogy tiltja gazdálkodó szervezetben való ellátásukat. A piacgazdasági viszonyok kialakulásával és fejlődésével, valamint egyes költségvetési szervtípusok tevékenységének piaci jellegűvé válásával (ilyenné tételével) indokolttá vált olyan költségvetési szervi típusokat létrehozni, amelyekre nézve a szabályrendszer hasonlóságot mutat a versenyszférában magánjogi gazdálkodó szervezetekre érvényes előírásokkal. E szándék összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy az államnak és különböző szerveinek csak a mindenképpen szükséges mértékben legyen non-profit gazdálkodó szervezete, megtisztuljon az állam kvázi-vállalkozói vagyona. Jól illeszkedik továbbá a közalapítványok számának a szükséges minimális mértékűre való csökkentésének tendenciájába. Ugyanakkor mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetési szerveknél általában nem célszerű megtiltani a gazdálkodó szervezet alapítását, vagy az abban való részesedésszerzést, hiszen feladataik egy részénél, vagy azt folytató, támogató funkcióknál ez lehet az optimális ellátási mód. A törvény a közintézeteket, a vállalkozó közintézeteket és a közüzemeket olyan gazdálkodási szabályozási környezetbe helyezi, amely illeszkedik e szervtípusok megváltozott környezetéhez, szerepéhez, illetve az általuk ellátott feladatok optimális megoldási módjához. Magyarán: az e típusokba sorolandó szervek - gazdálkodási, irányítási-vezetési viszonyaik, jogosítványaik tekintetében - ma már nem kezelhetők a klasszikus értelemben vett költségvetési szervként, hiszen de facto kiléptek a klasszikus költségvetési rendszer keretei közül, jellemzően vagy jelentős részben piaci koordinációs mechanizmusok alapján, más piaci szereplők környezetében, piaci technikákkal, jelentős eszközállománnyal, évek között áthúzódó feladatokkal működnek. Szükséglet keletkezett arra, hogy a működési-gazdálkodási viszonyaikban is ennek megfelelő változások történjenek, természetesen eltérő módon a jellemzően (de nem kizárólag) fizikai jellegű szolgáltatást nyújtó, általában szervezetileg lényegesen kisebb és egyszerűbb közüzemek, valamint a nagy mérettel és komplex működési móddal, érdemi bevételi hányaddal jellemezhető közintézetek és vállalkozó közintézetek esetében. Ezeknél a szervezeteknél fogalmazható meg leginkább a feladatalapú gazdálkodás, a szerződéses típusú kapcsolat az irányító szervvel, más finanszírozóval. A versenyszférához legközelebb álló vállalkozó közintézeti típus megalkotásának jelentősége éppen abban áll, hogy a magyar jogrendszerből mindeddig hiányzó kompromisszum születik a tekintetben, hogy e szervek képesek legyenek a piaci koordináció, piaci mechanizmusok, módszerek hasznos elemeivel élni, a piacon a lehető legteljesebb értékű részvevőként működni, ugyanakkor a közpénz védelme a költségvetési szervekre érvényes szabályokkal továbbra is biztosítva legyen. A közszolgáltató költségvetési szervek folytathatnak vállalkozási tevékenységet, s a működéshez szükséges forrásuk saját bevételből is részben előteremthető; létszámukra - a közintézmény kivételével, ahol a ( felfelé, vagyis a növelés irányába) kötöttebb létszámgazdálkodás indokolt - elegendő irányszám-jellegű (vagyis saját maguk által mindkét irányban módosítható) előirányzat megállapítása; a személyi ösztönzési formák gazdagok; előirányzatainak évközi módosításában csak kis mértékben korlátozott (külön meghatározott körben teljes) szabadságot élveznek, az előirányzat-maradvány felett a korábbiakhoz képest fokozottan rendelkeznek; finanszírozásuk jellemzően teljesítésarányos; az intézményvezetés (szakmai, gazdasági) többféle szervezési formát ölthet, de mindenképpen fokozott felelősséggel. A törvény az irányokat egyértelműen kijelöli, de a részletszabályok megalkotása - éppen a sokszínűségre figyelemmel - további törvényi és rendeleti szintre marad. A szabályozástól mindenekelőtt az várható, hogy e szervek a mainál is rugalmasabb keretek adta lehetőséget az alaptevékenységük lehető legszínvonalasabb ellátásának szolgálatába állítják. A törvény továbbá - elsősorban a közintézeti, vállalkozó közintézeti körben - igyekszik az állam megrendelői funkcióját erősíteni. E körben kevésbé érvényesülnek az állam szigorúbb irányítási, operatív beavatkozási funkciói, a szerződés szerinti teljesítést elváró partneri pozíció felé történik elmozdulás azzal együtt, hogy rugalmasabb gazdálkodási szabályozás a hangsúlyosabbá váló teljesítményelvvel, a vezetői felelősség növelésével társul Lényeges újdonság a költségvetési szerv-forma differenciált felfogása aszerint, hogy az adott költségvetési szervnek a szakmai alaptevékenysége ellátása mellett milyen funkciókkal indokolt rendelkeznie. E szabályok a jelenleg meglehetősen vegyesen alkalmazott, s általános tapasztalatként rosszul értelmezett önállóan, illetve részben önállóan, valamint teljes jogkörűként, illetve részjogkörűként való működésre vonatkozó előírásokat hivatottak - más tartalommal - felváltani.

9 A költségvetési szervek egy részénél indokolt a szaktevékenységet támogató, kiszolgáló szellemi (informatika, humán erőforrás gazdálkodás stb.) és fizikai (üzemeltetés, nyomda, garázs stb.) funkciók, valamint gazdasági (pénzügyi, számviteli, munkaügyi) szervezeti egység önálló fenntartása is ( önállóan működő és gazdálkodó szervek egyik csoportja). Az önállóan működő és gazdálkodó szervek másik csoportjánál azonban a kis üzemméret, illetve centralizálható gazdasági funkciók miatt nincs szükség saját gazdasági szervezeti egységre (e kört és a szabályozási eltéréseket kormányrendelet határolja majd le). A szerveknek egy jogilag újonnan létrehozott (azonban de facto létező és bővítendő) kategóriájában a támogató, kiszolgáló funkciók saját kapacitással való ellátása is indokolatlan, lényegében elegendő a szaktevékenység szellemi bázisa ( önállóan működő költségvetési szerv). Mindez a létszámnak és a fizikai kapacitásnak üzemméret, szakszerű vezetői és ezen keresztül hatékonyság szempontjából való optimalizálását segíti elő. A valósan gazdálkodási feladatokat ellátó intézményeknél (elsősorban közintézeteknél és vállalkozó közintézeteknél) szervezeten belül a személyi adottságoktól függően - és más szabályozás ilyen rendelkezése esetén - megvalósulnak (menedzser-vezető) vagy szétválnak a szakmai és gazdasági vezetői funkciók, megjelennek a gazdasági felügyelő testületek, míg másutt (önállóan működő szervek) ez a szétválás szervezetek közötti munkamegosztással oldódik meg. Az önállóan működő kategória létrehozása biztosítja továbbá, hogy - a jogi személyiségű szervezeti egység egyfajta inverzeként - amennyiben az egyéb szempontok önálló költségvetési szervi státuszt indokolnak, akkor ez lehetővé válhasson a szakmain kívüli funkciókra önálló kapacitás kiépítésének jogszabályi tiltásával párhuzamosan A törvény új alapokra helyezi az állam (illetve önkormányzat, köztestület) és költségvetési szervei között fennálló viszonyt. Ezen új alapok létjogosultságát a piacgazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás, s az adófizetőknek a közpénzből működő szervezetekkel szembeni indokolt elvárásainak való megfelelés szándéka teremti meg. Jelenleg a költségvetési szerv a költségvetési lehetőségeihez igazodóan a jogszabályokból adódó kötelezettségek szabályszerű teljesítésével gyakorlatilag eleget tesz a vele szemben támasztott követelményeknek. Az irányítást/felügyeletet ellátó szervnek nincsen intézményesített gyakorlata arra, hogy évről-évre számba vegye és megfogalmazza a szerv működésével és teljesítményével (szakmai és gazdálkodási vonatkozásban egyaránt) kapcsolatos elvárásait. A költségvetési keret és a jogszabályok biztosította mozgástér ugyanis nagy: a tényleges működési, feladatellátási módra, a számszerűsíthető teljesítményre, az inputok és outputok optimális, a forrásokkal összehangolt alakulására nézve a költségvetési szervek ma sok esetben nem kapnak - akár számon is kérhető - instrukciót, illetve nem adnak értékelhető, kezelhető információt. A lehetőség erre ma is adott, ám tapasztalat, hogy határozott kötelezettség hiányában e lehetőséggel az irányítást/felügyeletet ellátó szervek jellemzően nem élnek. Az elemi költségvetés, s a hozzá kapcsolódó dokumentumok - kötelezően előírt tartalom és gyakorlat híján - nem tekinthetőek olyannak, amelyek az adófizetők éves (érdemi) elvárásait tartalmaznák a költségvetési szervekkel szemben, garantálnák a végrehajthatóságot és számonkérhetőséget, mert pusztán fiskális funkciót töltenek be, elfedik, mellőzik a reálfolyamatok kezelését. Az ilyen tartalommal is bíró, sőt, a hangsúlyt erre helyező költségvetési egyeztetések egy évtized alatt csaknem elhaltak. E hiányosságot pótolva bevezetésre kerül a költségvetési szervek valamennyi típusára vonatkozóan a megvalósítási terv, valamint - a közintézetek, a vállalkozó közintézetek és a közüzemek esetében - a teljesítményterv. Előbbit a szerv elsősorban saját maga számára készíti, s a feladat-megvalósítás mikéntjét hivatott írásba foglalni. E dokumentum - teljesítményterv hiánya esetén - a közhatalmi költségvetési szerveknél és a közintézményeknél az éves működés számon kérhető alapjait fekteti le, dokumentálja a költségvetés végrehajtásának tervezett módját, annak realitását, megvalósíthatóságát bizonyítva. Utóbbi esetben a megvalósítás (intézményi felelősséget jelentő) mikéntje mellett az irányító szerv és a költségvetési szerv közötti egyeztetés és megállapítás tárgya kell, hogy legyen a költségvetési szervtől elvárt teljesítmény (amely itt kimenetet /output/ és társadalmi eredményt, hatást /outcome/ egyaránt jelenthet), s e dokumentumot az irányító szervnek is jóvá kell hagynia. E szerveknél a jogszabályokból adódó feladatok ellátási módja és volumene széles spektrumon mozoghat, így meg kell határozni a számszerűsített elvárást. Ugyanakkor sajátos megoldásként csak ún. feladatellátási megállapodást kell kötni, ha nem az irányító szerv a finanszírozó. A fenti dokumentumokban foglaltaktól eltérő működés teljesítmény-indokolási kötelezettséget keletkeztet, s amennyiben az felróható a szervezet vezetőjének, akkor jogalapot szolgáltat a megfelelő negatív jogkövetkezmények alkalmazására. A vezetői felelősség ennél is tágabb megfogalmazása különösen fontos, hiszen az intézményi közszolgáltatások jóval kevésbé tehetők ki piaci kockázatoknak, s az alapkövetelménynek nem megfelelő működést nem jelzik feltétlenül piaci mechanizmusok. A törvény fontos célja, hogy az irányító/felügyeleti szerv, ezen belül is a minisztérium feladatának és felelősségének rögzítésével, kikényszerítésével e szervek valóban váljanak - szabályozási és végrehajtási

10 oldalról egyaránt - a közfeladat-ellátás, szükség esetén ehhez szervezet-működtetés tényleges irányítóivá, megrendelőként a hatékony közpénz-felhasználást generáló tényezővé A költségvetési szervként való működés rugalmasságát segíti elő az a rendelkezés, amely - az alapítványra és az egyesületre vonatkozó szabályozás után, s kibővítve az eddigi egyedi törvényalkotási lehetőséget - a szervezetrendszerként működő, vagy egyébként összevonással kialakult költségvetési szerveknél, végül a jogi személyiség jogszabályban történt előírására, de kis üzemméretre figyelemmel lehetővé teszi a különböző belső szervezeti egységek származtatott jogi személyiségét, anélkül, hogy sértené a költségvetési szerv szervezeti egységességét. Az új konstrukciótól az várható, hogy gátat szab a viszonylagos szakmai önállósággal, esetlegesen saját költségvetési kerettel működő szervezeti egységek olyan önállósodási, adminisztratív különállási törekvéseinek, amely egyébként nem indokolt. A jogi személyiségű szervezeti egység - megfelelő eljárás után - saját részelőirányzattal rendelkezhet, kötelezettséget vállalhat (az anyaszerv, illetve az irányító szerv mögöttes kezességével), szerződést köthet. 4. A törvény pótolni igyekszik az Áht. egyik fontos hiányosságát, amikor kísérletet tesz a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség fogalmának törvényi szintű megfogalmazásra. Ennek célja azonban túlmutat az önmagában is értéket képviselő fogalmi tisztázottságon: a meghatározások a költségvetési szervek működésének és gazdálkodásának immáron törvényi alapon számon kérhető követelményeként jelennek meg. A meghatározás származékos haszna továbbá, hogy tartalommal töltődnek meg a jogszabályokban, határozatokban, stratégiákban és egyéb döntésekben és döntés-előkészítésekben számolatlanul megjelenő, jellemzően csak a minden szempontból optimális működés utáni vágyat kifejező, de konkrét követelményekre nem bontható, s így számon sem kérhető kritériumok. 5. A törvény külön blokkját képező, a költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire vonatkozó szabályozás célja egyrészt a (piaci viszonyok meglétét adott esetben kifejező) források és e szervezettípus közötti összhangot megteremtő, másrészt a közfeladat rendeltetésszerű ellátását, biztonságát támogató előírások megfogalmazása. A legfontosabb, sajátos előírások ebben a körben: a létrehozásra felsőbb engedélyezés, ehhez indoklási kötelezettség (megadott követelményekkel), korlátozott felelősség, menedzser-vezetés, illetve közpénz felhasználásnál megalapozott költség, támogatás meghatározás, versenypiaci ellenőrzés és ellátási kötelezettség. A közfeladat átadása költségvetési szervtől gazdálkodó szervezetnek, illetve gazdálkodó szervezettől költségvetési szervnek akként valósítható meg, hogy az elődszervezet megszüntetése az utódszervezet létrehozásával összehangoltan történik, és a közfeladat ellátásának folyamatossága biztosított; a (kijelölt vagy az új) utódszervezet a megszűnés napját követő nappal megkezdheti (folytathatja) a feladatellátást. Az átalakításhoz feltétel az irányító szerv előzetes engedélye, illetve, hogy a tartozásállomány, a foglalkoztatottak és az átszálló vagyoni jogok és kötelezettségek kérdése rendezve legyen. A részletes előírásokat szaktörvények fogalmazzák meg. 6. A törvény - szintén hiánypótló jelleggel - előírja mindazon vizsgálatok elvégzését, szabályzatok, határozatok és jogszabályok megalkotását, amelyek a megfelelő szinten és - az egységesség miatt jellemzően Országgyűlés vagy a Kormány által meghatározott - tartalommal biztosítják, hogy a közfeladat ellátása mint naturális folyamat és mint forrásfelhasználó tevékenység jól szabályozottan, nyomon követhetően, a beavatkozási lehetőségek tudatosításával, a tevékenységhez kapcsolódó költségek és bevételek meghatározásának lehetőségével, ezzel a pontos tervezést és finanszírozást elősegítve folyjék. A néhol talán öncélúnak, s a bürokrácia gerjesztésének tűnő szabályok valójában olyan ismeretek lefektetését, olyan mechanizmusok láthatóvá tételét, az átláthatóság, számon kérhetőség feltételei explicit megjelenítését és ezzel tudatosítását követelik meg, amelyek nélkül az elvárható színvonalú és a szükséges és teljesíthető forrásigényt meghatározni képes működés a közpénzből, közvagyonból működő közszférában nem is képzelhető el. Sok helyen ilyen rendszerszerűség, dokumentumok, számítások, szabályzatok előállítása eddig is a mindennapi működés része és elengedhetetlen feltétele volt, de mára megérett rá a helyzet, hogy ez általános és (valamiféle önállóságra hivatkozva sem megkerülhető) törvényi kötelezettséggé váljék. Az ezekhez hasonló dokumentumok és kalkulációk léte és létjogosultsága a magánszférában megkérdőjelezhetetlenül természetes. Csakhogy amíg a magánszférában minderre a piaci törvényszerűségek és mechanizmusok adnak garanciát, addig a rendszerint ezek híján működő közszférában átfogó és számos ponton speciális, adminisztratív eszközöket kezelő jogszabályi előírásra van szükség. A közpénz felhasználására vonatkozó követelmény ugyanis egyebek mellett ebben sem különbözhet a magánpénz felhasználásától. 7. A törvényben több esetben történik utalás külön törvény, vagy jogszabály rendelkezésére. Ez nem a szabályozás bizonytalanságát jelzi, hanem annak megjelenített következménye, hogy a szabályozandó terület:

11 a közfeladat-ellátási rendszer, annak kettős, szakmai és gazdasági célrendszere, az ágazati irányítás heterogén. Így az egységes (erőltetetten homogén) szabályozás a jogi szépség ellenére kivitelezhetetlen, eredménye semmitmondó, parttalan, további jogalkotásra késztető gumiszabályok előírása lenne. A külön törvényekre (általában a szakmai-ágazati törvényekre) való utalás nem pusztán engedély az eltérő szabályozásra. Ellenkezőleg: felhívja a figyelmet arra, hogy megjelölt témák sorában a szaktörvényeknek kell megadniuk a szabályozást az általános előírásoknak az ágazati specialitásokat érvényesítő továbbvitelével (pl. a közfeladat meghatározásakor, a jogállás egyes kérdéseiben, a költségvetési szervtípusok, a szervek vezetői vonatkozásában). Ez ma még jórészt hiányzik. Tudatosodnia kell azonban annak, hogy a közszféra működése és finanszírozása érdemben múlik a szaktörvények és alsóbb szintű szakjogszabályok finanszírozhatósági és hatékonysági követelményeknek való megfelelésén. 8. Összegezve: a törvény célja a költségvetési szféra, az államháztartási rendszer megszilárdítása és stabilizálása, a közpénzek felhasználásában az átláthatóság, tudatosság, rendszerszerűség, és ezzel is a takarékosság biztosítása, a közszolgáltatások nyújtásának hatékonyabbá tétele, az eddigi negatív tendenciák kiküszöbölése, megelőzése, mindezzel az államháztartási rendszer korszerűsítésének sajátos eszközökkel való segítése. A törvény új, kidolgozott feltételekkel rendelkező szervezeti formákat kíván nyújtani a költségvetés hatékony felhasználásához, az ágazati korszerűsítések kibontakozásához. A jelenleginél egyértelműbb fogalomhasználat szintén hozzájárul a költségvetési szféra stabilizációjához, finanszírozhatóságához. A törvényben foglaltak természetszerűen nem jelenthetnek visszaható hatályú szabályozást. A törvény két lépcsőben (jogállási és gazdálkodási rész) kerülne alkalmazásra, a költségvetési szervi formák részletesebb működési, gazdálkodási szabályainak ágazati előírásaival, támaszkodva a megindult vizsgálatokra és intézkedési programokra, intézkedésekre az állami feladatok körét és intézményrendszerét illetően. Közfeladat meghatározása, előírása törvényi szinten vagy rendeletben történhet. A Kormány, illetve a helyi önkormányzat az Alkotmány alapján közvetlenül nyer felhatalmazást arra, hogy alkotmányos feladatkörében önállóan határozzon meg (írjon elő) állami, illetve önkormányzati feladatot. Hasonló jelleggel (bár nem eredeti jogalkotói hatáskör gyakorlása útján) lehetséges továbbá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a helyi kisebbségi, valamint az országos kisebbségi önkormányzat önként vállaljon magára közfeladatot. E - szűkebb értelemben vett - közfeladatok előírása (önkéntes vállalása) elé állítja a feltételként, hogy ilyen önálló feladat meghatározás csak valós pénzügyi fedezet megléte esetén lehetséges. A pénzügyi fedezet egyszeri (induláskori) és tartós (a folyamatos ellátást biztosító) meglétének megkövetelése a finanszírozó kényszerhelyzetbe hozását hivatott gátolni (ami pl. évközi feladat indításával állna elő). A financiális háttér biztosítható aszerint is, hogy a forrásra vonatkozóan felhatalmazás alapján külön rendelkezés történik (pl. jogszabály bevételről gondoskodik: díj előírása, emelése stb. révén). BH Normatív költségvetési támogatás hiányában az alapítvány a költségvetési juttatással nem rendelkezhet (1992. évi XXXVIII. törvény 1., 7., 9., 94., 98. ). BH II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. (1) bek., 9. (1) bek., 35., 37. (1) bek., 70/A. (1) bek., Ptk. 1. (1) bek., 2. (1) bek., 4. (4) bek., 7. (1) bek., 28. (1) és (3) bek., 198. (1) és (2) bek., 200. (1) és (2) bek., 205. (1) bek., 207. (1) bek., 219. (2) bek., 227. (1) bek., 300., 312. (1) és (2) bek., 313., 318. (1) bek., 339. (1) bek., évi LXXXIX. tv. 1. (1) és (2) bek., 4., 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 9., 12. (2) bek., 12/A., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., 31., 33. (1) bek., 35., 42. (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4., évi CXLVI. tv. 34. ]. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. 10. (1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. (2) A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő.

12 (3) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani - a díj és a bírság kivételével - csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet. (4) Fizetési kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt napnak kell eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési kötelezettségek, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti. (5) A fizetési kötelezettség részletes szabályait - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány állapítja meg. (6) A díjat - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány, illetve felhatalmazás alapján a miniszter rendelettel állapítja meg. (7) (8) A bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg. (9) BH Adójogviszonyból származó követelés engedményezése felszámolási eljárásban; az e körben irányadó szempontok [Ptk (2) bek., 227. (2) bek., 328., 329. ; évi XCI. tv. 6. (2) bek., 23. (3) bek. g) pont, 25. (2) bek. f) pont, 49. (1) bek., 2. sz. melléklet I/2. pont; évi IL. tv. 3. (1) bek. c) pont, 80. ; évi XXXVIII. tv. 10. (1) és (2) bek., 108. (2) bek. ; évi LXV. tv. 2. (8) bek., 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5. ; 593/B/1998. AB határozat]. EBH Adójogviszonyból származó követelés engedményezése felszámolási eljárásban; az e körben irányadó szempontok [Ptk (2) bek., 227. (2) bek., 328., 329., évi XCI. tv. (a továbbiakban: Art.) 6. (2) bek., 23. (3) bek. g) pont, 25. (2) bek. f) pont, 49. (1) bek., 2. sz. melléklet I/2. pont, évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 3. (1) bek. c) pont, 80., évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 10. (1) és (2) bek., 108. (2) bek., évi LXV. tv. 2. (8) bek., 55/ (IV. 11.) Korm. rendelet 5., 593/B/1998. AB határozat]. 10/A. (1) E törvény hatálya alá tartozó bevételek és kiadások - az e törvényben szabályozott kivételekkel - kizárólag forintban teljesíthetők. (2) A 113/A. (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feladatokkal kapcsolatos ügyletek kiadásai teljesíthetők devizában is. 11. (1) A fizetési kötelezettséget előíró jogszabály rendelkezik arról, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszere, szervezete javára számolható el, illetve mely alrendszert, továbbá törvény erre vonatkozó rendelkezése alapján mely államháztartáson kívüli szervezetet illeti meg. (2) A helyi önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott bevételei esetén a törvényben megállapított keretek között a 10. (3) bekezdésben említett feltételeket saját hatáskörben szabályozhatja. 11/A. 11/B. 11/C. A hatóság által - a rá irányadó ügyintézési határidő ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének nem felróható okból történő túllépése alapján - saját költségvetése terhére megfizetett összeg a központi költségvetésből nem téríthető meg, és az igazgatási szolgáltatási díjmérték számításánál költségelemként nem vehető figyelembe. Amennyiben a közigazgatási eljárásokban az eljáró hatóság az ügyintézési határidőt (nem az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének felróható okból) nem tartja be, akkor meghatározott összeg kifizetésére köteles. Ahhoz, hogy valódi szankcióként érvényesüljön a fizetési kötelezettség, és megelőző hatásként rá legyen szorítva az érintett, valamint más hatóság az ügyintézési határidők betartására (speciális és generális prevenció), szükséges egyértelművé tenni, hogy a központi költségvetés nem téríti vissza az érintett hatóságnak a szankciós jellegű kifizetést. Az államháztartás gazdálkodásának alapelvei 12. (1) Az államháztartás alrendszereiben minden pénzmozgásról el kell számolni. (2) Az államháztartás alrendszereiben a költségvetési gazdálkodás - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettségét és a kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultságát foglalja magában. A kiadási előirányzat nem jár felhasználási kötelezettséggel. (3) A bevételi előirányzatok előirányzat-módosítás nélkül is túlteljesíthetők, ha a bevételekre vonatkozó jogszabályi előírások év közben nem változnak. Ellenkező esetben az előirányzatokat az arra jogosultnak módosítania kell.

13 (4) Költségvetési kiadás a központi alrendszerben csak törvény alapján teljesíthető. (5) A külső kiadások és a kamatkiadások a költségvetési törvény kifejezett rendelkezése nélkül is teljesíthetők. (6) A költségvetési törvény eltérő rendelkezése hiányában a tervezett összeget meghaladó belső kiadás nem teljesíthető, kivéve, ha a kiadásra korábbi költségvetési törvény adott felhatalmazást, és ezt törvény vagy a Kormány törvény felhatalmazása alapján kiadott rendelete nem korlátozza. (7) A költségvetési törvény csak a következő belső kiadások esetében adhat felhatalmazást a tervezett összeget meghaladó kiadás teljesítésére: a) a devizában teljesítendő kiadások esetében az árfolyamváltozás hatásának mértékéig, b) a jogszabályon vagy szerződésen alapuló visszavonhatatlan kötelezettségvállalásokból eredő kiadások esetében. (8) A jogerős bírósági döntésen alapuló kifizetések a tervezett összeget meghaladóan is teljesíthetőek. (9) Amennyiben egy költségvetési szerv bevételei meghaladják a tervezett értéket, akkor költségvetési törvény által meghatározott esetekben és mértékig - de legfeljebb a bevételi többlet mértékéig - a költségvetési szerv kiadásai is meghaladhatják a költségvetési törvényben tervezett mértéket. (10) A külső bevételek túlteljesülése nem alapozhat meg olyan jogszabályi változást, amely a legújabb technikai kivetítéshez képest az elsődleges egyenleget rontaná. (11) A bevételi előirányzatok elmaradása, illetve más kiadások túlteljesülése, illetve a belső tételek egyenlegének tárgyévet megelőző költségvetési törvényben előírt követelményétől való eltérés esetén a kiadási előirányzatok jogszabályi előírások alapján csökkenthetők, zárolhatók, illetve törölhetők. (12) A zárolás az előirányzat egy része vagy egésze adott költségvetési évi felhasználásának időleges, feltételhez kötött korlátozása, felfüggesztése. A zárolás feloldásáról vagy a zárolt összegeknek megfelelő előirányzat csökkentéséről, illetve törléséről legkésőbb a költségvetési év zárását megelőzően intézkedni kell. BH II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. (1) bek., 9. (1) bek., 35., 37. (1) bek., 70/A. (1) bek., Ptk. 1. (1) bek., 2. (1) bek., 4. (4) bek., 7. (1) bek., 28. (1) és (3) bek., 198. (1) és (2) bek., 200. (1) és (2) bek., 205. (1) bek., 207. (1) bek., 219. (2) bek., 227. (1) bek., 300., 312. (1) és (2) bek., 313., 318. (1) bek., 339. (1) bek., évi LXXXIX. tv. 1. (1) és (2) bek., 4., 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 9., 12. (2) bek., 12/A., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., 31., 33. (1) bek., 35., 42. (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4., évi CXLVI. tv. 34. ]. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. 12/A. (1) A költségvetés végrehajtása során az államháztartás alrendszereiben tárgyévi fizetési kötelezettség a jóváhagyott kiadási előirányzatok mértékéig - a saját bevételek teljesülési ütemére figyelemmel - vállalható, és kifizetések - kivéve a jogszabályon, bírósági, illetve közigazgatási jogerős határozaton alapuló kötelezettségeket és járandóságokat, továbbá a 12. (4) bekezdésében meghatározott kiadásokat - is ezen összeghatárig rendelhetők el (utalványozás). (2) Az államháztartás alrendszereiben tárgyéven túli fizetési kötelezettség - ide nem értve a jogszabályon, jogerős bírósági, illetve közigazgatási döntésen alapuló kötelezettséget - csak olyan mértékben vállalható, amely a kötelezettségvállalás időpontjában ismert feltételek mellett az esedékesség időpontjában, a rendeltetésszerű működés veszélyeztetése nélkül finanszírozható. A Kormány által egyedileg jóváhagyott fejlesztési programok esetén a kötelezettségvállalás a Kormány által meghatározott feltételek szerint - figyelemmel a 22-23/A. -okban foglaltakra is - történhet. A költségvetési fedezetet a költségvetés tervezésekor kell biztosítani. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alkalmazása a 48. b) és q) pontjában foglaltakra figyelemmel történhet. Az (1) bekezdésben foglaltakat figyelmen kívül kell hagyni a függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek és kiadások, valamint a helyesbítő tételek esetében. (4) A központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok számára külön jogszabályban rögzített esetekben, a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami, illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök átmenetileg vagy megbízás alapján bonyolított forgalma

14 letéti kezelésben történik. A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként. (5) A közbeszerzésekről szóló évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) hatálya alá tartozó - a mindenkori nemzeti értékhatár kétszeresét elérő vagy meghaladó mértékű, az állami költségvetésből finanszírozandó - közbeszerzések esetén az ellenszolgáltatás teljesítése feltételének tekintendő a költségvetési szerv részére vagy meghatározott fejlesztés, beruházás céljára a költségvetési törvényben vagy az Országgyűlés által a költségvetési törvényjavaslat központi költségvetés fejezeteinek bevételi és kiadási főösszegéről, továbbá a költségvetési hiány (többlet) mértékéről történő határozathozatalával megállapított dologi kiadási vagy felhalmozási előirányzat. (6) Központi költségvetési szerv, illetve az állam nevében eljáró szerv (személy) kivételesen, az (5) bekezdés szerinti előirányzat hiányában is megkezdheti a közbeszerzési eljárást a Kormány előzetes engedélye alapján, kivéve, ha - a 22. (2) bekezdése vagy a 23. (2) bekezdése alapján - az Országgyűlés előzetes felhatalmazását kell kérni. A Kormány engedélyező határozatában rendelkezik arról is, hogy mely időpontig, milyen összegben és milyen módon kell a szükséges pénzügyi fedezetet biztosítani. A Kormány engedélyének megszerzésére irányuló előterjesztésben be kell mutatni a közbeszerzés elindításának szükségességét, és indokolni kell, hogy az összhangban van a költségvetés tervezésére vonatkozó szabályokkal, illetve a több éves költségvetési keretszámokkal. (7) Az államháztartás körébe tartozó szervezet köteles a közbeszerzési eljárással összehangoltan biztosítani a szükséges forrásai rendelkezésre állását. A szervezet közbeszerzési eljárást - a (6) bekezdésben foglaltak, a 22. (2) bekezdésében és a 23. (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás, továbbá a 13/B. (2) bekezdésében foglaltak kivételével - csak megfelelő pénzügyi (előirányzati) fedezet ütemezett rendelkezésre állása esetén indíthat. (8) E rendelkezéseit kell alkalmazni a 22. (2) bekezdése szerinti eljárásokra, valamint azon beszerzésekre is, amelyek esetében a Kbt a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján nem kerül sor közbeszerzési eljárás lefolytatására. BH II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. (1) bek., 9. (1) bek., 35., 37. (1) bek., 70/A. (1) bek., Ptk. 1. (1) bek., 2. (1) bek., 4. (4) bek., 7. (1) bek., 28. (1) és (3) bek., 198. (1) és (2) bek., 200. (1) és (2) bek., 205. (1) bek., 207. (1) bek., 219. (2) bek., 227. (1) bek., 300., 312. (1) és (2) bek., 313., 318. (1) bek., 339. (1) bek., évi LXXXIX. tv. 1. (1) és (2) bek., 4., 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 9., 12. (2) bek., 12/A., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., 31., 33. (1) bek., 35., 42. (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4., évi CXLVI. tv. 34. ]. BH I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. (1) és (2) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. (1) bek., 7. (1) bek., 8., 9., 12. (1)-(2) bek., 12/A. (2) bek., 19., 22. (1) bek., 23. (1) bek., 28. (1) bek., ai, 33., 35., 63. (1) bek., 101. (3) és (5) bek., évi LXXXIX. tv. 3. (3) bek., 8. (1) bek., 17., 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r ai, ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. (6) bek., 87. (7) bek., 92. (1) bek. b) pont]. 12/B. (1) E törvény alkalmazásában hosszú távú kötelezettségvállalásnak minősülnek az állami költségvetés terhére szolgáltatás vásárlásra, lízingre, eszköz üzemeltetésre és karbantartásra, illetve bérlésre irányuló, több évre szóló (több év kiadási előirányzatait terhelő) fizetési kötelezettséget jelentő szerződések (megállapodások). E alkalmazásában szolgáltatás vásárlásának minősül az is, ha a szolgáltatási díjban a szolgáltatás nyújtásához szükséges eszköz létrehozását is megtérítik. Hosszú távú kötelezettségvállalás kizárólag e rendelkezései alapján köthető. Nem minősülnek hosszú távú kötelezettségvállalásnak a) az Európai Unió költségvetéséből, illetve az Európai Gazdasági Térség Európai Unión kívüli tagállamainak költségvetéséből finanszírozott támogatási programok; b) azon határozatlan időre kötött szerződések, amelyek esetében az állami költségvetést terhelő éves fizetési kötelezettség az 500,0 millió forint, általános forgalmi adó nélkül számított értéket nem éri el; c) azon határozott időre kötött szerződések, amelyek esetében az állami költségvetést terhelő fizetési kötelezettség folyóáron számított összértéke (a továbbiakban: összérték) az 5000,0 millió forint, általános forgalmi adó nélkül számított értéket nem éri el. (2) A hosszú távú kötelezettségvállalásokból eredő kifizetések várható, éves összege egyik évben sem haladhatja meg a költségvetési törvényben kifejezetten az ilyen kötelezettségvállalásokra az adott évekre megállapított értékhatárt (a továbbiakban: kifizetési keret).

15 (3) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti összérték megállapításakor az ugyanazon programhoz kapcsolódó - akár eltérő jogcímen alapuló - valamennyi várható költségvetési kifizetést együttesen kell figyelembe venni. E vonatkozásában program alatt együttesen azon szolgáltatásvásárlásokra irányuló szerződéseket kell érteni, amelyekhez a Kormány, illetve az Országgyűlés ugyanazon döntés keretében adja meg a felhatalmazást. (4) A hosszú távú kötelezettségvállalás jóváhagyása érdekében a kötelezettségvállalás kifizetésének forrását biztosító fejezetet irányító szerv az államháztartásért felelős miniszterrel együttesen előterjesztést nyújt be a Kormányhoz. A fejezetet irányító szerv gondoskodik arról, hogy az előterjesztés megfelelő szakmai színvonalú, gazdasági hatékonysági vizsgálatokat is tartalmazzon. (5) Hosszú távú kötelezettségvállalás - a 22. (1) bekezdésében foglalt kivétellel - csak a Kormány határozata alapján történhet. (6) A Kormány, illetve az Országgyűlés hosszú távú kötelezettségvállalási felhatalmazásának (a továbbiakban: kötelezettségvállalási felhatalmazás) tartalmaznia kell a kötelezettségvállalás valamennyi lényeges elemét, amelyek körét a Kormány rendeletben állapítja meg. (7) Amennyiben a kötelezettség vállalásához közbeszerzési eljárást, koncessziós pályázati eljárást, vagy más versenyeztetési eljárást kell lefolytatni, akkor a kötelezettségvállalási felhatalmazást - figyelemmel a 12/A. (5) bekezdésére - az eljárás megkezdéséhez (a pályázati kiíráshoz) kell kérni. (8) Az éves kifizetési kereteket a kötelezettségvállalási felhatalmazásban szereplő éves értékek a Kormány, illetve az Országgyűlés kötelezettségvállalási felhatalmazásának hatálybalépése időpontjától terhelik. Amennyiben annak a szerződésnek a megkötése elmarad, amelyre a kötelezettségvállalási felhatalmazás szólt, a kifizetési keret lekötött része a kötelezettségvállalási felhatalmazásban megadott értékekkel automatikusan csökken. (9) Fennálló hosszú távú kötelezettségvállalás lényeges elemének módosításához a kötelezettségvállalási felhatalmazást adó Kormány, illetve Országgyűlés jóváhagyása szükséges. (10) A kifizetések jóváhagyott ütemezésének megváltoztatása miatt, a tárgyévi kifizetési keret tárgyévben nem kifizethető részét a Kormány nyilvános határozatában, az indok részletes bemutatása mellett átcsoportosíthatja a következő költségvetési évre, feltéve, hogy az átütemezett kifizetés a következő év június 30-ig megtörténik. (11) A devizában denominált kötelezettségek a Kormány, illetve az Országgyűlés kötelezettségvállalási felhatalmazásának hatálybalépése időpontjában érvényes, hivatalos MNB árfolyamon átszámított forint összeg mértékével terhelik a kifizetési keretet. (12) A kifizetési keret nem lehet nagyobb, mint a kötelezettségvállalás évében a központi költségvetés bevételi főösszegének 3%-a. 12/C. (1) A kincstár negyedévente kimutatást készít a hosszú távú kötelezettségvállalásokról. A kimutatásnak tartalmaznia kell a kötelezettségvállalások állományát a fejezetek és a várható kifizetések éve szerinti bontásban. (2) Az (1) bekezdés szerinti - törvény eltérő rendelkezése hiányában - teljes kimutatást a kincstár a tárgynegyedévet követő 60 napon belül, honlapján nyilvánosságra hozza. (3) A fejezetet irányító szerv köteles gondoskodni az (1) bekezdés szerinti, fejezetéhez tartozó kötelezettségvállalások összesítéséről, nyilvántartásáról és annak negyedévenkénti, legkésőbb a tárgynegyedévet követő 30 napon belül a kincstár felé történő jelentéséről. (4) A fizetésre kötelezett szerv vezetője köteles a hosszú távú kötelezettségvállalás alapját jelentő szerződést a megkötést követő 15 napon belül a fejezetet irányító szervnek bejelenteni. Gyakran eltérés mutatkozik a költségvetési szervek által a kincstárhoz beküldött, illetve a fejezetek által felösszesített értékeket tartalmazó adatlapok között. Nagyobb pontosság várható, ha a fejezet a szükséges javítások elvégzése után, az intézmények adatlapjaival együtt juttatja el az összesített jelentését a kincstárba. Ez esetben a papíralapú adatszolgáltatás is kiváltható az elektronikus adattovábbítással. (5)-(6) (7) A költségvetési törvényjavaslat, illetve a zárszámadási törvényjavaslat benyújtásakor a Kormány tájékoztatni köteles az Országgyűlést a hosszú távú kötelezettségvállalások állományáról a fejezetek és a várható kifizetések éve szerinti bontásban. A tárgyéven túli állami kötelezettségvállalások jóváhagyása - a költségvetés középtávú mozgásterének szűkítése miatt - szabályozást igényel. A tárgyéven túli kifizetésekkel járó beruházások és felújítások költségvetési évben elvállalható nominális összértékének összegét, a költségvetés bevételi főösszegének arányában korlátozzuk. A tárgyéven túli állami kötelezettségvállalások jóváhagyása - a költségvetés hosszú távú mozgásterének szűkítése miatt - speciális szabályozást igényel. A szabályozás körének meghatározásához szükséges a hosszú távú állami kötelezettségvállalások fogalmának bevezetése. A hosszú távú állami kötelezettségvállalások a költségvetés éves mozgásterét abban az esetben determinálják jelentős mértékben, ha a kötelezettség állam általi felmondása nagyobb mértékű kifizetést jelent

16 a következő költségvetési évben, mint a kötelezettség fenntartása. Ebbe a körbe tartoznak, és azt túlnyomórészt lefedik a határozott idejű szerződések, illetve az 1 évet meghaladó felmondási időt magukban foglaló határozatlan idejű szerződések. A hosszú távú kötelezettségvállalások korlátozása egyfelől a kötelezettségek jóváhagyásának szigorításban nyilvánul meg, másfelől egy a költségvetés bevételi főösszegének arányában meghatározott érték túllépésnek tilalmában. A jóváhagyás előkészítése során a pénzügyminiszter kiemelt szerepét az indokolja, hogy adott fiskális politika mellett megengedhető jövőbeni kiadásokkal kapcsolatban a pénzügyminiszter rendelkezik összesített információkkal, és e kiadások mértékért elsősorban a pénzügyminiszter felel. A hosszú távú kötelezettségek összesített nyilvántartásának hiányában nem hozható felelős döntés a további kötelezettségek vállalásáról. Az összesített adatokról, a költségvetést érintő döntéseket megelőzően indokolt tájékoztatni az Országgyűlést. Az összesített adatok nyilvánosságra hozása nyilvánvalóan része az adófizetők felé az állami kiadásokkal kapcsolatos elszámolási kötelezettségnek. Ezért szükséges a kincstár felé történő megbízható és aktualizált adatszolgáltatás biztosítása. Annak érdekében, hogy az adatszolgáltatásra az elvárt időhatárokon belül és az elvárt minőségben sor kerüljön, indokolt az adatszolgáltatás elmulasztását szankcionálni. 13. A költségvetési év során az államháztartás alrendszereiben a költségvetési bevételeket és a költségvetési kiadásokat, a finanszírozási célú pénzügyi műveleteket, valamint az aktív és a passzív pénzügyi elszámolásokat pénzforgalmi szemléletben - a pénzforgalom nélküli és a pénzforgalmi tételek megkülönböztetésével, de azok egyenértékű kezelésével - részletesen, teljes összegükben - az adó, illeték és más bevételek esetében a törvény által biztosított kedvezményekkel és visszatérítésekkel együtt - kell számba venni. 13/A. (1) Az államháztartás alrendszerei részére juttatott, az Európai Unióból származó források (a továbbiakban: EU források), adományok, segélyek elkülönített elszámolás mellett és kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre az adományozó juttatta. A támogatások jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a felhasználót - a (8) bekezdésben és a külön jogszabályokban meghatározottak szerint - visszafizetési kötelezettség terheli. (2) Az államháztartás alrendszereiből, továbbá az EU forrásokból finanszírozott vagy támogatott szervezetek, illetve magánszemélyek számára számadási kötelezettséget kell előírni a részükre céljelleggel - nem szociális ellátásként - juttatott összegek rendeltetésszerű felhasználásáról. A finanszírozó köteles ellenőrizni a felhasználást és a számadást. Amennyiben a finanszírozott vagy támogatott szervezet, illetve magánszemély az előírt számadási kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, e kötelezettségének teljesítéséig a további finanszírozást, támogatást fel kell függeszteni. A támogatások jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a felhasználót - külön jogszabályokban meghatározottak szerint - visszafizetési kötelezettség terheli. (3) Az államháztartás alrendszereiből finanszírozott, illetve támogatott feladatok ellátása során az előirányzatok tervezett céltól eltérő felhasználását az előirányzat-átcsoportosítás e törvényben foglalt szabályai szerint lehet kezdeményezni. (4) A központi költségvetésből és az elkülönített állami pénzalapokból támogatás akkor adható, ha a támogatás igénylője előzetesen írásban hozzájárul, hogy a 18/C. (13)-(14) bekezdésében meghatározott adatait a 18/C. (12) és (13) bekezdésében felsorolt szervek az (5)-(8) bekezdésben, valamint a 18/C. (12)-(13) bekezdésben foglaltak szerint felhasználják. (5) A (4) bekezdésben megjelölt alrendszerekből támogatás - a 12. (4) bekezdésében foglalt, valamint a társadalmi szervezetek és az alapítványok által igényelt, a program befejezéséhez kapcsolódó támogatások (ide nem értve a humán szolgáltatások nem állami fenntartói által igényelt támogatásokat) kivételével - nem folyósítható, amíg a támogatás kedvezményezettjének adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása van. A támogatás iránti kérelem benyújtója ezért a támogató által meghatározott határidőig nyilatkozik arról, hogy adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása nincsen, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a támogatás folyósítója e nyilatkozat valóságtartalmának igazolását kérje a 18/C. (13)-(15) bekezdésében meghatározott eljárásban, vagy közvetlenül az állami, önkormányzati adóhatóságtól és a vámhatóságtól. Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése szempontjából e hozzájárulás az eljárás megindítása iránti kérelemnek minősül azzal, hogy az általános tételű eljárási illetéket azon adóhatóságok számára tekintettel kell leróni, amelyektől hozzájárulás hiányában külön-külön igazolást kellene beszerezni a támogatás folyósítása érdekében. Hozzájárulás hiányában a támogatás vagy az egyes támogatási részletek folyósítását megelőzően a támogatóhoz, az általa meghatározott határidőig be kell nyújtani az állami adóhatóság, vámhatóság, a székhely, illetőleg lakóhely szerinti önkormányzati adóhatóság 30 napnál nem régebbi igazolását arról, hogy a támogatás kedvezményezettjének nála nyilvántartott adó-, járulék-, illeték- vagy

17 vámtartozása nincsen. Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban. (6) A (4) bekezdésben megjelölt alrendszerekből megítélt és folyósításra kerülő támogatásból - a 12. (4) bekezdésében foglalt támogatás kivételével, törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint - a támogatások kedvezményezettjét terhelő köztartozások összege visszatartásra kerülhet. A visszatartás a kedvezményezett támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit nem érinti. (7) A (6) bekezdésben foglalt visszatartásról a kedvezményezettet a támogatást nyújtó szerv írásban értesíti. A támogatást nyújtó szerv a visszatartott összegből 8 napon belül utalja át a köztartozás jogosultjának a kedvezményezettel szemben fennálló követelését. Ha a folyósítandó támogatás összege a kedvezményezettet terhelő köztartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt a támogatást nyújtó szerv a köztartozások arányában utalja át a jogosultaknak. (8) Az európai uniós támogatásból megvalósuló program kedvezményezettjével kötött szerződésben biztosítani kell, hogy a (2) bekezdésben írt feltételek teljesítésének elmaradása esetén a kedvezményezett haladéktalanul köteles visszafizetni a nem rendeltetésének és céljának megfelelően felhasznált közpénzeket, európai uniós támogatást, központi költségvetési juttatást és fejezeti kezelésű célelőirányzati juttatást. A rendeltetés- és célellenesen felhasznált összegek adók módjára behajtandók. (9) Ha a folyósított központi költségvetési támogatást jogosulatlan igénybevétel vagy felhasználás miatt a jogosult közigazgatási hatósági eljárásban követeli vissza és a követelést a kötelezett határidőben nem teljesíti - és e törvény alapján más módon nem hajtható be -, a követelés köztartozásnak minősül, melyet az állami adóhatóság megkeresésre adók módjára hajt be. (10) A (4)-(9) bekezdésben foglalt rendelkezés végrehajtásának részletes szabályait a Kormány rendeletben szabályozza. (11) Ha az Európai Unió Bizottsága az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás visszafizettetését rendeli el, a visszafizetendő támogatás adók módjára behajtandó követelésnek minősül. 13/B. (1) Az államháztartás körébe tartozó szervezet köteles a támogatások felhasználását - ha ennek a Kbt. szerinti feltételei fennállnak - a Kbt. alkalmazásához kötni. A támogatásról szóló határozatban vagy szerződésben úgy kell meghatározni a támogatás felhasználásával kapcsolatos határidőket, hogy a megvalósítandó közbeszerzésre irányuló eljárás lefolytatásához a Kbt. alapján szükséges időtartam rendelkezésre álljon. (2) A támogatás nem köthető olyan feltételhez, hogy az árut szállító, szolgáltatást nyújtó vagy építési beruházást megvalósító szervezetet (személyt) előzetesen válasszák ki. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a támogatási kérelem elbírálását megelőzően közbeszerzési eljárás kerüljön megindításra, illetve, hogy az (1) bekezdés szerinti támogató - indokolt esetben - a támogatásért folyamodó szervezetet, személyt a támogatási kérelem elbírálását megelőzően közbeszerzési eljárás megindításra kötelezze. (Áht. 13/B. ) Az Áht. 13/B. -ának jelenleg hatályos rendelkezése megtiltja, hogy a támogatást nyújtó szerv az igénylőket még a támogatás odaítélése és a támogatási szerződés megkötése előtt a közbeszerzési eljárás előzetes lefolytatására, illetve a szerződés megkötésére kötelezze. A jelen módosítás azonban - időtakarékossági okokból, és élve a közbeszerzési törvény 48. -a szerinti lehetőséggel - indokolt esetben megengedi a támogatás nyújtójának, hogy az igénylőket kivételesen indokolt esetben a közbeszerzési eljárás megindítására kötelezze. Ilyen indok lehet pl. az adott támogatási program gyors megvalósításához fűződő érdek. 13/C. (1) Európai uniós támogatás visszafizetési kötelezettségének megállapítása vagy valamely Európai Unió által társfinanszírozott program, projekt terhére történő közvetlen levonás érvényesítése esetén, amennyiben a visszafizetési kötelezettség vagy levonás szabálytalanság miatt kerül megállapításra, a szabálytalanságért felelős, illetve annak hiányában a szabálytalanul felhasznált forrást folyósító fejezet költségvetéséből kell a visszafizetést, visszapótlást teljesíteni. Amennyiben a visszafizetési kötelezettség vagy levonás más okból kerül megállapításra, a forrást folyósító fejezet költségvetéséből kell a visszafizetést, visszapótlást teljesíteni. (2) Az (1) bekezdés szerinti visszafizetést, visszapótlást a felhasznált európai uniós támogatás céljával megegyező célú előirányzatról kell teljesíteni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a visszafizetést, visszapótlást a Kormány által meghatározott előirányzatról kell teljesíteni. Ez a rendelkezés kivételt jelent a 24. (9) bekezdésében foglalt rendelkezés alól. (3) Amennyiben a szabálytalanságban érintett összeg a későbbiekben behajtásra, megtérítésre kerül, úgy ezen összeget az (1) bekezdés szerinti fejezet (2) bekezdés szerinti előirányzata részére kell visszatéríteni. 14. (1) Az államháztartás alrendszereinek hiányát rendezni, tartozásokat átvállalni, elengedni, visszatérítendő támogatást vissza nem térítendő támogatássá átalakítani költségvetési előirányzattal megtervezve és költségvetési kiadásként elszámolva lehet.

18 (2) A tartozást az átvállalás, illetve az elengedés időpontjáig terhelő kamatokat és az egyéb - jogszabály, bírósági döntés, hatósági határozat vagy szerződés alapján - fizetendő terheket is tartozásátvállalásként, illetve tartozáselengedésként kell a költségvetésben elszámolni. (3) A tartozáselengedéssel és a visszatérítendő támogatás vissza nem térítendő támogatássá alakításából származó költségvetési kiadással szemben olyan - költségvetési vagy finanszírozási - bevétel számolandó el, amelyet a tartozás vagy a visszatérítendő támogatás megfizetése eredményezne. (4) Az alapok adott évi hiányából a 18/B. (1) bekezdésének d) pontja szerint nyújtott megelőlegezési, likviditási hitellel finanszírozott rész a központi költségvetés adósságát növeli. (5) A központi költségvetés adóssága a) a központi költségvetés hiányának finanszírozási szükséglete, b) a 8/A. (3) bekezdése d)-j) pontjai miatti adósságállomány-változás, c) a központi költségvetés devizaadóssága árfolyamváltozásából eredő, forintban kifejezett összegének változása, továbbá d) a kincstári egységes számla és devizaszámlák, valamint azok betétként elhelyezett állományának az előző év december 31-éhez képest - az a)-c) pontokban foglaltakon túli okok miatt - bekövetkező állományváltozásából adódó összegének változása miatt változhat. A évi zárszámadás vizsgálata kapcsán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) javasolta az adósságátvállalásra vonatkozó szabályozás pontosítását. Az ÁSZ javaslatának megfelelően az átvállalás időpontjáig felhalmozódott kamatokat is adósságátvállalásként rendeli a továbbiakban az Áht. elszámolni. Ezzel analóg módon a követelés-elengedés esetén a felhalmozódó terheket (késedelmi kamat, késedelmi pótlék stb.) is követelés-elengedésként szükséges elszámolni. Mind az adósságátvállalás, mind a követelés-elengedés bruttó módon elszámolandó tétel. Adósságátvállalásnál a költségvetési adósságállomány növekszik, tehát látszólag hitelfelvételt kell elszámolni. Követelés-elengedés esetén nem ilyen egyszerű a helyzet, így indokolt egyértelművé tenni, hogy a pénzforgalommal nem járó követelés visszatérüléseként elszámolandó összeget hogyan kell kimutatni a költségvetésben. A törvény szerint akkor kell az implikált visszatérülést költségvetési bevételként elszámolni, ha a követelés megfizetése is megjelenne a költségvetésben, eltérő esetben a visszatérülést finanszírozó tételként kell kimutatni. 15. (1) A központi költségvetésből és az elkülönített állami pénzalapokból a 13/A. (4)-(5) bekezdésében foglalt feltételeken túlmenően akkor nyújtható támogatás, ha a támogatás iránti kérelem benyújtója megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok e törvényben meghatározott követelményének. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feltétel teljesülését nem kell vizsgálni a) a külön jogszabály alapján alanyi jogon járó támogatásokra, b) azokra a támogatásokra, amelyeket állami, önkormányzati feladat ellátására tekintettel normatív támogatásként fizetnek ki, továbbá c) abban az esetben, ha a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye a támogatás iránti kérelem benyújtója vonatkozásában - munkavállaló foglalkoztatásának hiányában - nem értelmezhető, d) akkor, ha a magyarországi foglalkoztatási jogszabályok hatálya a foglalkoztatóra - Magyarországon történő foglalkoztatás hiányában - nem terjed ki. (3) Az (5) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek teljesülését nem kell vizsgálni, ha a támogatás iránti kérelem benyújtójánál szakszervezet, üzemi (közalkalmazotti) tanács (üzemi megbízott, közalkalmazotti képviselő) nem működik, feltéve, hogy ezek működése hiányát nem a támogatás iránti kérelmet benyújtó munkáltató - a munkavállalók szervezkedési jogának megsértését eredményező - jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított jogsértő eljárása idézte elő. (4) A rendezett munkaügyi kapcsolatok (5) bekezdésben meghatározott feltételeinek való megfelelés hiánya esetén - a (7) és (8) bekezdésben foglaltak kivételével - támogatás nem nyújtható. (5) Nem nyújtható támogatás, ha a támogatás igénylőjével szemben a) a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség [az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 16. (4) bekezdés a) pont] elmulasztása mellett a járulékfizetési kötelezettség elmulasztása, b) a munkavállalók képviselőivel (szakszervezet vagy üzemi tanács, üzemi megbízott, illetve közalkalmazotti tanács, közalkalmazotti képviselő) vagy a szakszervezet, üzemi tanács, illetve közalkalmazotti tanács képviselőjével összefüggésben ba) a szakszervezet szervezését biztosító szabályok megsértése, vagy bb) a Munka Törvénykönyve 23. -a (4) bekezdésében meghatározott, a munkáltatót a szakszervezeti kifogással érintett intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztása, vagy

19 bc) a Munka Törvénykönyve 28. -ának (1) bekezdésében meghatározott munkáltatói kötelezettség elmulasztása, c) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések közül a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony tartalmának meg nem felelő megállapodás kötése [Munka Törvénykönyve 75/A. -a], d) jogszabályban vagy kollektív szerződésben - ideértve a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződést is - megállapított munkabér összegére, valamint a munkabér védelmével összefüggésben a munkabér kifizetésének határidejével kapcsolatos rendelkezések megsértése, e) a munkaidő-nyilvántartás hiánya vagy kettős munkaidő-nyilvántartás vezetése [Munka Törvénykönyve 140/A. (1) bekezdés a) pont], f) külföldi Magyarországon engedélyhez kötött foglalkoztatása esetén az engedély megkérésére vonatkozó munkáltatói kötelezettség elmulasztása, g) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, a Munka Törvénykönyve 193/D. -a (1) bekezdésének a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályainak megsértése, valamint h) az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a hatáskörében eljáró illetékes hatóság, illetőleg a bíróság a támogatás igénylésének időpontját megelőző két éven belül jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált közigazgatási határozattal, illetőleg jogerős bírósági határozattal a (6) bekezdésben meghatározott hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott. (6) A támogatásra való jogosultságot kizárja, ha a támogatás igénylőjét a) a munkaügyi hatóság munkaügyi bírsággal sújtotta, vagy az (5) bekezdés f) pontjában meghatározott jogsértés elkövetése miatt a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre kötelezte, vagy b) az állami adóhatóság az (5) bekezdés a) pontjában meghatározott jogsértés elkövetése miatt az adózás rendjéről szóló törvény szerinti mulasztási bírsággal sújtotta, vagy c) az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóság az (5) bekezdés h) pontjában meghatározott jogsértés elkövetése miatt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény alapján bírsággal sújtotta, és d) - amennyiben az a)-c) pontokban meghatározott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet indítottak - bíróság a keresetet érdemben elutasította. (7) Az (5)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően támogatás nyújtható, ha a) a támogatás iránti kérelmet benyújtó munkáltatóval szemben az (5) bekezdés c)-h) pontja szerinti jogsértés elkövetése miatt a (6) bekezdés szerinti jogkövetkezményt alkalmazták, és b) az a) pontban meghatározott jogsértést megállapító közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított két éven belül a hatóság a korábbival azonos jogsértés elkövetését nem állapította meg. E rendelkezés alkalmazásában több telephellyel rendelkező munkáltató esetében a jogsértést megállapító közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított két éven belül elkövetett ismételt jogsértésen az ugyanazon telephelyen kétéves időszakon belül jogerős és végrehajtható határozattal megállapított azonos jogsértést kell érteni. (8) Az (5)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően támogatás nyújtható, ha a támogatás iránti kérelmet benyújtó munkáltatóval szemben az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: AMtv.) alapján történő foglalkoztatással kapcsolatosan az (5) bekezdés a) pontja szerinti jogsértés elkövetése miatt a (6) bekezdés szerinti jogkövetkezményt alkalmazták, de a munkáltató az AMtv. 6. (2) bekezdésében foglaltak szerint teljesítette a közteherjegy-beragasztási kötelezettségét. A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének érvényesítése, a közélet tisztaságának biztosításához fűződő érdek mellett a törvény lehetővé teszi a jogsértő munkáltatók munkavállalóinak foglalkoztatásához fűződő érdek figyelembevételét. A munkáltató állami támogatásból történő kizárása ugyanis a munkáltató felszámolásához és így a munkahelyek megszűnéséhez is vezethet. A változás lényege, hogy a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség megsértése nem abszolút módon, hanem csak akkor eredményezi a rendezett munkaügyi kapcsolatok megsértését és ennek jogkövetkezményeként automatikus kizárást az állami támogatásokból, ha a járulékfizetési kötelezettség elmulasztásával is párosul. Emellett a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség megsértése alkalmi munkavállalás esetén akkor sem eredményezi a támogatásokból való kizárást, ha ugyanakkor a munkáltató a közteher-beragasztási kötelezettségének eleget tett.

20 (9) A támogatást nyújtó szerv a támogatási megállapodás megkötése előtt is köteles ellenőrizni, hogy a támogatásra való jogosultság feltételei fennállnak-e. Amennyiben - a (7) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - a) a támogatás igénylőjével szemben a támogatás igénylése és a támogatási megállapodás megkötése közötti időszakban az (5) bekezdésben meghatározott jogsértés miatt a (6) bekezdés szerinti jogkövetkezménnyel sújtott, munkaügyi jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható közigazgatási, illetőleg bírósági határozatot hoztak, vagy b) a támogatás igénylése előtt elkövetett jogsértést megállapító közigazgatási határozat a támogatás igénylése és a támogatási megállapodás megkötése közötti időszakban emelkedik jogerőre és válik végrehajthatóvá, a támogatásra való jogosultság megszűnik. Ebben az esetben a támogatást nyújtó szerv - amennyiben a támogatásról döntést hozott - a támogatást megállapító döntését köteles visszavonni. A támogatástól eleső munkáltató helyébe - új támogatási döntéssel - a rendezett munkaügyi kapcsolatok e -ban meghatározott feltételeinek megfelelő új munkáltató léphet. (10) A támogatási szerződés megkötését követően jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált közigazgatási határozattal megállapított jogsértések, illetve ezeknek a hatóság honlapján a támogatási szerződés megkötését követő nyilvánosságra hozatala a támogatásra való jogosultságot nem befolyásolja. (11) A támogatás jogosulatlan igénybevételének minősül, ha a támogatás igénybevételét követően a támogatást nyújtó szerv tudomására jut, hogy a központi költségvetésből, illetve az elkülönített állami pénzalapokból nyújtott támogatás kedvezményezettje a támogatás igénylésének vagy a támogatási szerződés megkötésének időpontjában nem felelt meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok e törvényben meghatározott feltételeinek. Ebben az esetben a támogatást nyújtó szerv a támogatásra vonatkozó jogszabályban meghatározottak szerint intézkedik a támogatás visszafizetése érdekében. E rendelkezés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a jogsértést megállapító közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet indítottak, és a perben hozott jogerős érdemi bírósági határozat a keresetet elutasította vagy - a közigazgatási határozat jogalapját nem érintve - a hatóság által alkalmazott hátrányos jogkövetkezmény mértéke tekintetében hozott megváltoztató döntést. (12) E alkalmazásában munkáltatón munkavégzés céljából természetes személyt foglalkoztató természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet kell érteni. Amennyiben a támogatás igénylője helyi önkormányzat, önkormányzati költségvetési szerv, illetve többcélú kistérségi társulás vagy annak költségvetési szerve, úgy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének - a támogatás céljától függően -, amennyiben a) a támogatást költségvetési szerv használja fel, vagy a támogatás felhasználása egyértelműen költségvetési szervet érint, a költségvetési szerv, b) a támogatás felhasználása költségvetési szervet nem érint, az önkormányzat képviselő-testületének hivatala, illetve a többcélú kistérségi társulás munkaszervezete tekintetében kell teljesülnie. A törvény 1. -a az Áht.-t módosító rendelkezéseket tartalmazza. A törvény pontosítja és egységesíti a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményrendszerét az Áht.-ben, szélesebb értelemben értelmezve a munkaügyi kapcsolatok fogalmát. Ennek megfelelően megszünteti a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételei közötti kettősséget, egységes feltételrendszert állítva. A törvény a súlyos munkaügyi jogsértéseket (a bejelentési kötelezettség munkáltató általi elmulasztását, valamint a munkavállalók képviselőivel, a szakszervezetekkel, illetve a szakszervezeti képviselőkkel szemben elkövetett egyes jogsértéseket) tekinti a központi költségvetésből és az elkülönített állami pénzalapokból történő támogatások nyújtásából való kizárást automatikusan eredményező körülménynek. A jogsértések másik köre - a kevésbé súlyos jogsértések - ezzel szemben csupán abban az esetben fog kizárást eredményezni az állami támogatásokból és az elkülönített állami pénzalapokból, ha a támogatást igénylő munkáltató két éven belül követi el ugyanazt a bírsággal sújtott jogsértést. Több telephellyel rendelkező munkáltató esetében az is szükséges a kizáráshoz, hogy az Áht a (5) bekezdésének c)-i) pontjában felsorolt, két éven belül ismételten elkövetett, azonos jogsértést a munkáltató azonos telephelyén kövessék el. Az Áht.-ben korábban nevesített - az állami támogatásokból való kizárást eredményező - jogsértések köre egyrészt kibővül: a munkaviszony létesítésének bejelentésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztásával, a külföldi munkavállaló munkavállalási engedélyének megkérésére vonatkozó munkáltatói kötelezettség elmulasztásával, a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos súlyos jogsértések elkövetésével, továbbá egyes, munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos. A kizárást eredményező jogsértések köre másrészt szűkül, fő szabály szerint alapvetően azon jogsértések kerülnek ki a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye köréből, amelynek ellenőrzésére a munkaügyi hatóság vagy más, a munkaügyi szabályok betartását ellenőrizni hivatott hatóság hatásköre nem terjed ki. Ebből következően elhagyásra kerül az Áht ának (9) bekezdésében korábban szereplő jogsértések egy része, valamint az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való