A SZERZŐRŐL... 3 BEVEZETŐ... 3 ELSŐ RÉSZ: HOZZÁÁLLÁS...4 MOTIVÁCIÓ... 4 MIÉRT AKARSZ MEGTANULNI EGY NYELVET?...5 FONTOS A JÓ BENYOMÁS...

Átírás

1 NYELVHACK KÉZIKÖNYV Írta: Benny Lewis Tartalom Oldalszám A SZERZŐRŐL... 3 BEVEZETŐ... 3 ELSŐ RÉSZ: HOZZÁÁLLÁS...4 MOTIVÁCIÓ... 4 MIÉRT AKARSZ MEGTANULNI EGY NYELVET?...5 FONTOS A JÓ BENYOMÁS...6 DEHÁT HIBÁZNI FOGOK!...7 A HELYES HOZZÁÁLLÁS...8 MI VAN, HA NEM VAGYOK SZÜLETETT TEHETSÉG?...9 MÁSODIK RÉSZ - AKCIÓTERV...10 A KÜLDETÉS A SZÜKSÉGES LÉPÉSEK...11 MINICÉLOK A CÉLOK MEGHATÁROZÁSA...12 ÍRJ NYELVI NAPLÓT!...13 HARMADIK RÉSZ: KOMMUNIKÁLNI AZ ELSŐ NAPTÓL KEZDVE...14 Mikor állok készen arra, hogy beszélni kezdjek az adott nyelven?...14 A NYELV TÖBB MINT INPUT ÉS OUTPUT...15 NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ...16 HOGYAN BESZÉLGESSÜNK ANYANYELVŰEKKEL ÚGY, HOGY SZINTE SEMMIT NEM TANULTUNK MÉG...18 CÉLORSZÁGBELI ÉS OTTHONI NYELVI KÖRNYEZET...20

2 NYELVI KÖRNYEZET A BESZÉDBEN...21 HOGYAN KEZDJ EL AZONNAL BESZÉLNI?...23 A SZÜKSÉGES FESZÜLTSÉG...25 HOGYAN ISMERKEDJ MEG GYORSAN AZ ÚJ NYELVVEL?...26 HIBÁKAT ELKÖVETNI KÖTELEZŐ!...27 FONTOSSÁGI SORREND A TANULÁSBAN...28 ÁTUGRANI A PALÁNKOT...29 NEGYEDIK RÉSZ: BESZÉLGETÉS ANYANYELVŰEKKEL...30 CSAK KÉRNI KELL...30 AZ EMBERI TÉNYEZŐ...32 TÚL SZÉGYENLŐS A BESZÉDHEZ...33 ÁTHIDALÓ SZÓFORDULATOK...35 TÖBB NYELV EGYÜTTES TANULÁSA...36 ÖTÖDIK RÉSZ: TANULÁSI SEGÉDLETEK...37 MEMÓRIAFEJLESZTÉS...38 KÉPASSZOCIÁCIÓ...38 EMLÉKEZETFEJLESZTÉS ZENÉVEL...41 TEREMTS IDŐT! INGYENES MÓDSZEREK ARRA, HOGY ANYANYELVŰEKET TALÁLJ UTAZÁS NÉLKÜL ONLINE ANYAGOK...45 HATODIK RÉSZ: KONKRÉT NYELVI PROBLÉMÁK...47 MIÉRT LÉTEZNEK NEMEK EGY NYELVBEN?...47 SZÓKINCSTURBÓ...48 AKCENTUSFEJLESZTÉS...49 INTERJÚK LEZÁRÁS... 51

3 A SZERZŐRŐL Benny (Brendan) Lewis-nak hívnak. Az írországi Cavanból származom, vegetáriánus vagyok és nem iszom alkoholt. Magamra egyfajta "technomád"-ként gondolok - aki teljes időben járja a világot. Az elmúlt évtizedben sok állásom volt már, többek között angoltanárként, matektanárként, francia/spanyoltanárként, fotósként, hátizsákos hotel recepciósaként, idegenvezetőként, jógabolt-vezetőként, elsősegély-asszisztensként, elektromérnökként is dolgoztam. Jelenleg ennek a könyvnek az eladásából szeretném eltartani magamat - előtte pedig világjáró szabadúszó fordítóként kerestem a kenyerem. Célom, hogy az eladásokból és az egyéni, nyelvi tréningszolgáltatásból kényelmesen élhessek Moszkvában és Tokióban (mindkét helyen 3 hónapot). Természetesen ennek nyelvi apropója van, szeretnék megtanulni oroszul és japánul is, de sajnos ez a két város a világ legdrágább helye. Addig is az olcsóbb helyeket fogom előnyben részesíteni a három hónapos nyelvi küldetéseimhez. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv, a fordítások, a feladatlapok és az interjúk sokat fognak neked is segíteni nyelvtanulási céjaid elérésében. Ezek a dolgok gyökeresen megváltoztatták az életemet az elmúlt évtizedben és megnyitották előttem a kommunikáció és nyelvtanulás csodálatos világát. Köszönöm, hogy megvetted a könyvet, sok sikert a célnyelv megfejtéséhez! BEVEZETŐ Mikor 21 lettem, az egyetlen nyelv, amit beszéltem, az angol volt. Az iskolában németül és írül is tanultam, de mindkettő elég gyengén ment. Éppen ezért abszolút nyelvi antitalentumnak tekintettem magam és elfogadtam, hogy soha az életben nem fogok más nyelvet beszélni az angolon kívül. Az egyetemen elektromérnöknek tanultam. A diploma megszerzése után Spanyolországba költöztem és annyira megtetszett a kultúra, hogy úgy döntöttem, szeretném jobban megérteni az ottani embereket - és nem csak azokat, akik beszéltek angolul. Hat hónap alatt rengeteg mindent kipróbáltam, hogy megtanuljak spanyolul, de többnyire csak alkalomadtán és csak a hagyományos tantermi keretek között. Még ennyi idő után is elég szegényes volt a szókincsem és a nyelvtanom is. Aztán egy nap elhatároztam, hogy tényleg beleadok apait-anyait és kipróbálok pár, a nyelvi kurzusokon soha nem hallott, szokatlan módszert. Megszületett hát a nyelvhack! Természetesen nem én vagyok az egyetlen nyelvhacker a világon, hiszen már sokan mások is megtanultak nyelveket villámgyorsan. Rengeteg emberrel találkoztam az utazásaim során és sokat tanultam tőlük, mi több, a könyv részét képezi több jól ismert nyelvtanulóval készült interjúsorozat, melyben saját technikáikról számolnak be, melyek segítették őket a

4 gyors és hatékony tanulásban. Ez a kézikönyv tartalmazza a legfontosabb leckéket, melyeket a nyelvtanulási kalandjaim során megtanultam. Azáltal, hogy megosztom másokkal az elkövetett hibákat, remélem, megkímélek más nyelvtanulókat a frusztrációtól, amin én mentem keresztül, hogy eljussak eddig a pontig. Az emberek éveket töltenek nyelvtanulással úgy, hogy közben az alap kommunikációs szituációkon kívül semmit nem tudnak kezelni - én nekik akarok segíteni. Hitem szerint azonnal el kell kezdeni kommunikálni az adott nyelven, és a megfelelő technikák segítségével hónapok alatt el lehet jutni egy egészen magas szintre. A kézikönyvben rengeteg ingyenes forrást és módszert találsz arra, hogy gyorsan elérhesd azt a szintet, amikor már nyugodtan és magabiztosan tudsz beszélgetni anyanyelvűekkel az adott nyelven. Mindenkinek megvan arra a lehetősége, hogy tökéletesen megértsen egy kultúrát azáltal, hogy a benne élő közösséggel kommunikál. Remélem, hogy az ezeken az oldalakon található tanácsok segítenek ezt elérni! ELSŐ RÉSZ: HOZZÁÁLLÁS Az ezer kilométeres utazás is egy egyszerű lépéssel kezdődik. A nyelvtanulás pedig egy valódi utazás! Tehát megtetted a legfontosabb lépést ezen az izgalmas úton - elhatároztad, hogy megtanulsz egy nyelvet, de hogy ezt hogyan teszed, nos, az rengeteg dologtól függ. Az elmúlt évtizedben jó néhányszor megtettem már ezt a lépést, volt néhány jó döntésem (és néhány borzasztóan rossz) annak érdekében, hogy elsajátítsak egy új nyelvet. Minden hibából tanultam, és továbbra is tanulni fogok. Ebben a kézikönyvben arról lesz szó, hogy hogyan lehet megtanulni egy nyelvet folyékonyan, méghozzá a lehető legrövidebb idő alatt. Úgy írom ezt a kézikönyvet, mintha a 21 éves önmagamhoz beszélnék, aki kényelmetlenül érzi magát idegenek között és nem magabiztos - valaki, aki meg van róla győződve róla, hogy soha nem fog egy másik nyelvet elsajátítani. Utam az elmúlt hét év során csodálatos volt (és még nem ért véget!) és ezt az érzést semmire nem cserélném el! De sokkal egyszerűbb és főleg sokkal élvezetesebb lett volna, ha akkor tudtam volna mindazt, ami most ebben a könyvben van. Az biztos, hogy kevesebb időt vesztegettem volna el. Folyékonyan megtanulni egy nyelvet rövid idő alatt nem csak a tananyagtól, vagy a tanulási módszertől függ - mi több, a legfontosabb tényező a hozzáállás és motiváció. Ahhoz, hogy látványos haladást érj el egy új nyelven, a legfontosabb, hogy rendelkezz a megfelelő hozzáállással. A világon a legjobb technikák és a legdrágább kurzusok sem tudnak azokon segíteni, akiknek ez nincs meg. MOTIVÁCIÓ Csupán akarni megtanulni egy nyelvet nem elég. Már elnézést, de nagyjából mindenki a világon képes lenne megtanulni egy nyelvet, ha az nem igényelne semmi extra befektetést. Ha jobban belegondolok, akkor még soha nem találkoztam senkivel, aki ne "akart" volna megtanulni egy új nyelvet. Ha csak úgy ímmel-ámmal csinálod, elég kis eséllyel pályázol a folyékonyságra. Rengeteg emberrel találkoztam a nyári táborokban, akik szinte semmi haladást nem értek el hónapok, vagy akár évek alatt.

5 Valójában ez azért van, mert nekik nem kell. Minden barátjukkal, párjaikkal, férjükkel/feleségükkel/gyerekükkel a saját anyanyelvükön beszélnek (például angolul). Anyanyelvükön eznek, olvasnak könyvet és néznek tévét. A külföldön élők gyakran nem merülnek el teljesen az őket körülvevő nyelvben/kultúrában, és pontosan ez az, amiért hónapok-évek után sem tanulják meg a nyelvet. Ez azonban remek hír azoknak a nyelvtanulóknak, akik nem élnek abban az országban, ahol a célnyelvet beszélik. Ha a külföldön élők képesek létrehozni egy nyelvi buborékot maguknak, hogy megőrizzék saját nyelvüket, akkor mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt otthon, hogy megtanuljunk egy másik nyelvet? A válasz egyszerű - mert nem akarjuk annyira. Például spanyolul beszélni a pároddal, akivel dél-amerikai túrára mész nem "szükséges", mert sokkal egyszerűbb az anyanyelveteken kommunikálni. Furcsa lenne másképpen csinálni. Az egyik legnagyobb áttörés, amit elértem a nyelvtanulás során az az volt, hogy megváltoztattam az "akarni"-t "muszáj"-ra. Hogy ez hogyan is történt, arra később szeretnék rátérni - egyelőre csak annyit szeretnék, hogy ezt tényként fogadd el. Ha muszáj az adott nyelven beszélned, valami teljesen más történik, mint amikor csak úgy hébe-hóba foglalkozol egy kicsit vele. Ez egy belső kényszer, hogy az adott nyelvvel töltsd meg az életed és hagyd, hogy átvegye feletted az irányítást. Ez a fajta áldozat szinte teljesen ismeretlen az átlagos tanulók számára. DIÓHÉJBAN: Változtasd meg az "akarni" hozzáállást "muszáj"-ra. MIÉRT AKARSZ MEGTANULNI EGY NYELVET? Annak, hogy valaki meg akar tanulni egy nyelvet, sok oka lehet, és persze erősen függenek a személytől. Talán hogy felderítsd a családfádat? Imádsz utazni? Át akarsz menni a vizsgán? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak érdekelnek a nyelvek és szeretnéd egy kicsit tágítani a látókörödet? Ezek nagyszerű motivációt adhatnak hosszú távon, de őszintén szólva, nem lesznek hasznodra, hogy rövidtávon elérd a folyékony kommunikáció szintjét. Ezek a célok túl ködösek és nincs hozzájuk egy adott határidő rendelve (vagy csak a nagyon távoli jövőben). Lehet, hogy van egy eltökélt célod, ám ha nem lehet kis részletekre lebontani, akkor nem is tudod mérni a haladásodat. Éppen ezért én nem is törekszem a végcélra (ami általában a folyékony beszéd) - ehelyett inkább rövidtávú célokat tűzök ki, amik azonban reálisak és közben fokozatosan nyomon tudom követni a fejlődésemet. Ezáltal saját magadra nyomást gyakorolsz, ami létrehozza a szükség állapotát, melynek segítségével gyorsan és rövid idő alatt elérheted a célodat. Ez a "szükség" egyszerűen nem része a legtöbb nyelvtanfolyamnak. A vizsgák hasznosak lehetnek ezen állapot létrehozásában, de a legtöbb akadémiai tanfolyamnak semmiféle valós nyelvi értéke nincsen. A nyelvtan magas fokú ismerete és a bő szókincs még nem jelenti azt, hogy tudsz is kommunikálni. Jómagam rengeteg emberrel találkoztam, akik hatalmas akadémiai tudással is úgy érezték, hogy még nincsenek felkészülve a beszédre. Noha a végcélom általában "folyékonyan beszélni három hónap alatt", a rövidtávú céljaim nagyjából ilyesmik: "venni egy SIM kártyát ma délután", "megtanulni az internettel kapcsolatos szakszavakat, hogy a Wikipedia cikkeket olvasgatva nagyjából megértsem, hogy miről van szó", vagy "eljutni a reptérről a hotelbe angol használata nélkül".

6 Ezek a célok nem igényelnek többhónapos felkészülést, nagyon specifikusak, és pár óra leforgása alatt fel lehet rájuk készülni, miután elkezdtél ismerkedni a nyelvvel. Az alkalmazandó technikákról később szeretnék szót ejteni. Ha eléred a kitűzött célt, akkor nem számít, hogy sokat "ő"-zöl, megállsz, nem értesz mindent, vagy felidegesíted a másik személyt (ami velem nagyon kevésszer fordult elő. Később azt is elmagyarázom, hogy hogyan érheted el te is ugyanezt). A lényeg, hogy elérted a célodat. DIÓHÉJBAN: Legyenek praktikus, rövidtávú céljaid a nyelvvel. FONTOS A JÓ BENYOMÁS Lehet, hogy azt hiszed (főleg, ha jártál nyelviskolába, vagy valamilyen modern programmal/online anyaggal tanultad a nyelvet), hogy az eredményes nyelvtanuláshoz két dolog szükséges: nyelvtan és szókincs. Helytelen. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy legyen önbizalmad a saját képességeidben és abban, hogy tudod használni a nyelvet. Dobálózhatnánk itt technikai szakszavakkal, hogy miért a német, kínai, svéd vagy az orosz a "legnehezebb" nyelv a világon - de csak a saját időnket pocsékolnánk. Teljesen mindegy, hogy melyik nyelvről van szó, ha csak arra figyelsz, hogy mi teszi azt nehézzé úgyis az lesz a legnehezebb számodra. Mindig csak annyira lesz nehéz, amennyire te azt gondolod. Számtalan, nálam valószínűleg sokkal okosabb emberrel találkoztam, akik szinte semmilyen haladást nem értek el a nyelvtanulásban, mert mindössze csak azt tudták hajtogatni, hogy mik azok a dolgok, amiért nem tudják azt megtanulni. Állandóan csak ezekre a kellemetlen részekre összpontosítanak, így nem csoda, hogy a nyelvhez való hozzáállásuk is teljesen zavaros. A nyelvhackerek ennek pontosan az ellenkezőjét teszik: mindig csak a pozitív dolgokra figyelnek - már rögtön a legelejétől. Egy példa: Bemutatlak egy barátomnak, de előtte elmondok pár dolgot róla: utálja a gyerekeket; erős véleménye van; mikor ideges, állandóan szellent; valamint rettentően idegesítően nevet. Mindez lehet, hogy igaz, de ez igazán nem lenne szép dolog a részemről, ha már a bemutatkozás előtt lerontanám az esélyeit nálad. Valószínűleg te is egy kicsit visszafogottabban érdeklődnél iránta, hiszen már előre tudsz pár rossz dolgot róla. A második esetben odamegyek valaki máshoz, és elkezdek beszélni ugyanerről a srácról. Elmondom, hogy a NASA-nál dolgozik, nagyon kedves és remek humora van, tele van érdekes sztorikkal Afrikáról, mert egy segélyszervezetnél dolgozott ott - és ezek szintén igazak lennének róla. Ebben az esetben azonban sokkal jobb fényben tűnne fel és valószínűleg egyből mindenki érdekesnek találná. Idővel persze az új barátok is felfedeznék néhány idegesítő szokását, de addigra már elfogadják azt a személyt olyannak, amilyen. Elfogadják, mert a barátok már csak ilyenek. Miért ne tehetnénk meg ugyanezt a nyelveknél? Én úgy tekintek a nyelvekre, mint egy olyan barátra, akit jobban meg szeretnék ismerni - nem pedig egy ellenségre, akit le kell győzni. Arra törekszem, hogy megtaláljam az összes jó tulajdonságát és nem hagyom, hogy mások lejárassák. A kézikönyv utolsó részében arról lesz szó, hogy miért könnyű megtanulni bizonyos részeit a nyelvnek (szókincs, nemek, stb.). Ezek a nyelvek jó barátaim és azt szeretném, ha te is a jó oldalukról ismerkednél meg velük. Például, ha azt mondod, hogy a francia azért nehéz, mert nő és hímnem is van benne, akkor én erre azzal válaszolok, hogy viszont a szókincs nagy része majdnem teljesen azonos az angoléval - valamint, hogy a szóvégződések miatt rendkívül egyszerű emlékezni, hogy melyik hím és melyik nőnem.

7 Ha azt mondod, hogy néhány ázsiai nyelv azért nehéz, mert furcsa hangsúlyszabályok vannak benne, akkor én erre azt mondom, hogy ha alaposabban megnézed őket, rájössz, hogy ezek a szabályok nem is olyan nehezek, mi több, ezeknél a nyelveknél többnyire nincsenek különböző esetek, nemek, ragozások, egyeztetések, bonyolult szórendek, vagy más kacifántos részek, amik a többi nyelvben megtalálhatók. Minden nyelvnek megvannak a könnyű részei mindig ezekre kell koncentrálni! Bárhogyan is, az engem aktuálisan érdeklő nyelv sosem annyira nehéz. Ha kicsúfolod a barátaimat a hátuk mögött, akkor én megvédem őket, mint ahogy minden jó barát ugyanezt tenné. Ha azt szeretnéd, hogy a nyelvek a barátaid legyenek, úgy is kell kezelned őket! Ez a fő oka a sikeremnek a nyelvtanulásban - noha a legtöbb külső szemlélő egyszerűen csak azt gondolja, hogy nekem bezzeg könnyű, hiszen én okosabb vagyok náluk. De ez nem így van. Ez hozzállás kérdése, nem pedig az intelligenciáé. DIÓHÉJBAN: Ne gondolj arra, hogy miért nehéz az adott nyelv, az sehogy nem fog segíteni! Mindig összpontosíts a pozitív részre! DEHÁT HIBÁZNI FOGOK! A nyelvek "nehéz" részeit természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért ajánlom azt, hogy tekints rájuk máshogy és tiszteld őket. Bárhogyan is legyen, természetesen időbe fog telni, amíg megszokod az anyanyelvedtől eltérő tulajdonságait - éppen ezért az, hogy hibákat követsz el elkerülhetetlen. Ha ezt elfogadod, akkor a korai szakaszban nem is kell aggódnod ezek miatt a nehéz részek miatt. Sokkal jobb, ha egyszerűen ráérzel azok használatára - ahelyett, hogy a nyelvtannal bíbelődnél. Például, ha egy angoltanuló figyelmen kívül hagyná az alanyeset/tárgyeset közötti különbséget, és azt mondaná, hogy That phone call is for 'I' (ahelyett, hogy azt mondaná 'me'), akkor én semmiképpen sem tekinteném ezt a részéről hibának, ha még csak pár hete foglalkozik a nyelvvel. Mi több, le lennék nyűgözve, hogy egyáltalán mondott valamit ennyi idő után. A lényeg, hogy megértesd magad és, hogy megértsd a nagy részét annak, amit válaszolnak. Ha a fenti tanuló először hónapokat töltött volna nyelvtantanulással, majd hat hónap után azt mondaná "I" ahelyett, hogy "me", kommunikációs szempontból semmivel nem ért volna el többet. Lehet, hogy jobban beszél, ám a másik esetben, mikor a tanuló egy hét tanulás után egy hibás mondatot kimond, azt jelenti, hogy ő már kommunikált. Elvégre a nyelv a kommunikációról szól! Ha egy nyelvvizsga kedvéért tanulsz, és nem értékeled magát a kommunikációt, akkor mindössze a nyelvtani szabályokat és a szólistákat fogod látni az egészből. Márpedig ez nem maga a nyelv. A nyelv maga azt jelenti, hogy kommunikálsz más emberekkel, és ha először még nem is teszed ezt tökéletesen helyesen, attól függetlenül te még kommunikálsz! Tehát kövess el hibákat és ne aggódj miattuk! Nem tanulhatsz meg magabiztosan járni anélkül, hogy előbb egy kicsit botladoznál! Szintén fontos még, hogy a hibákra úgy tekints, mint egyfajta lehetőség a tanulásra, ne pedig akadályként! Én egyszerűen fogom és "kitörlöm" őket az emlékezetemből, ha sikerült belőlük tanulnom valamit - ezáltal úgy tudok tekinteni a mögöttem lévő útra, mint haladásom mérőfokára. DIÓHÉJBAN: Hibázni a tanulás természetes része, fogadd el és ne feledd: ez nem fog megakadályozni abban, hogy kommunikálj!

8 A HELYES HOZZÁÁLLÁS A nyelvtanulással eltöltött éveim során rengeteg emberrel találkoztam, akik sokkal gyorsabban fejlődtek, mint én. Rengeteget tanultam tőlük. Sajnálatos módon azonban nagyon sok olyan emberrel is találkoztam, akik viszont egyáltalán nem értek el semmilyen haladást a nyelvtanulásban (éppen ezért van szükség erre a kézikönyvre is). És tudod mit? Tőlük is sokat tanultam. Pontosan megtanultam, hogy hogyan nem szabad egy nyelvet tanulni. Tudod mi a közös bennük? Csak a nyelv nehéz részeire figyelnek. Az ő poharuk (vagy még pontosabban, a nyelvük) félig üres, ahelyett, hogy félig tele lenne. Már elnézést, ha ez úgy hangzik, mintha túlságosan leegyszerűsíteném a dolgokat, de véleményem szerint ez a legnagyobb különbség egy sikeres és egy sikertelen nyelvtanuló között. Realisztikusnak lenni fontos, de a nyávogók (a nyelvhackelők ellentétei) már-már szinte vallásos elfogultsággal figyelnek a nyelv negatív részeire. Ezek az emberek a kifogások széles palettáját vonultatják fel, hogy igazolják magukat, miszerint miért lehetetlen megtanulni a nyelvet. Hosszú listákkal állnak elő azokról az okokról, amik visszatartják őket (vagy miért nem fogod te megtanulni az adott nyelvet), és mikor valakinek sikerül elérni azt, amiről azt állítják, hogy lehetetlen, akkor egyszerűen csak azt mondják, hogy ő a szabályt erősítő kivétel, vagy egyszerűen csak zseni. Ennek semmi köze a lustasághoz. Állandóan emlékeztetnek a nyelvek különböző nehéz részeire (a szláv nyelvek eseteire, a nemekre a latin nyelvekben, a hangsúlyokra az ázsiai nyelveknél, stb.). És tudod mit? Technikailag igazuk van - természetesen keményen kell dolgoznod, hogy a számodra idegen dolgokat elsajátíthasd az adott nyelven, és a pohár valóban félig üres. Ez mind igaz. Ám ők képesek még tovább menni és még további bizonyítékokra vadásznak. Például mondjuk, ők már egy évtizeden keresztül tanulnak egy adott nyelvet nyelviskolában, tehát azt nem lehet gyorsan elsajátítani. Technikailag "igazuk" van. Még akkor is igazuk van, mikor azt mondják, hogy az általad éppen tanult nyelv a "világon a legnehezebb"! Minden nyelv a világ legnehezebb nyelve - már ha úgy tekintesz rá. A "nehéz" fogalma relatív - mint ahogy a nagy vagy a szép is - és nagyban függ a megfigyelő személyétől. De fals logikát követve és csak azzal foglalkozni, hogy valami mennyire, nehéz abszolút nem fog segíteni a célod elérésben. Így hát azt javaslom, tekints a saját poharadra úgy, hogy félig tele van! Az optimizmus és a pozitív hozzáállás rettentően fontos a nyelvtanulásban. Nem szeretek úgy tekinteni az egyes nyelvi sajátosságokra, hogy azok "nehezek" - inkább csak "mások". És ahogy azt már mondtam, a nyelv az én barátom, meg is fogom védeni. Sok "rossz hírrel" fogsz találkozni az utadon, ám meg kell tanulnod kiszűrni ezekből a valóságot, ahelyett, hogy csak a más által beleképzelt nehézséget látnád benne. Például mikor hallottam, hogy a cseh nyelvben hét eset van, sopánkodhattam volna rajta egy csomó ideig (és hidd el, rengeteg emberrel találkoztam, akik így is tettek). De ezzel nem mentem volna semmire! Annyit már most leszögezhetek, hogy a világ összes sopánkodása sem visz közelebb a folyékony nyelvismerethez. Kár, hogy nem, mert rengeteg ember igazán kiválóan tud panaszkodni! Meg kell szabadulnod mindentől, ami visszatart a haladástól - pesszimistának lenni pedig igen erősen ebbe a kategóriába tartozik! A csehnél úgy gondoltam, "hát, tök mindegy", és először a rossz esetet használtam, de aztán fejlődtem és folyamatosan kerestem a mintákat, ami könnyebbé tette a tanulást. És tudod mit? Sikerült megoldanom és elég magabiztosan használtam mind a hét esetet beszélgetés közben. Éppen ezért a legelején alig figyelek a nyelvtanra. Azt lesni, hogy még milyen sok munka van hátra, elég ijesztő lehet - éppen ezért én rögtön beleugrok a közepébe és egyből elkezdek beszélni (azonban tudatában vagyok annak, hogy rengeteg hibát követek el), majd a nyelvtannal csak később foglalkozom. És tudod, mi történik? A nyelvtan többé nem egy

9 félelmetes szörny, amit le kell mészárolni - igazából érdekes, mert már ismerős. Ilyen vicces módon tanulni a nyelvtant sokkal élvezetesebb, és ahogy haladok, egyre magabiztosabbnak érzem magam vele kapcsolatban. Ez a pozitív gondolkodás egy hólabda effektust hoz létre, ami megfelelő löketet ad a további fejlődéshez. Mindegy, hogy azt hiszed, hogy valamit tudsz, vagy nem - mindig igazad van. - Henry Ford MI VAN, HA NEM VAGYOK SZÜLETETT TEHETSÉG? Ez megint csak egy nagyon népszerű nézet, ami eredményesen tartja vissza az embereket a nyelvtanulástól: az, hogy ők nem elég tehetségesek, vagy, hogy nem elég szerencsések, mert nem gazdagok/okosak/szabadok. Nekik könnyű rám, vagy a más, hozzám hasonló emberekre nézni és azt mondani: persze, mert nekünk velünk született tulajdonságunk a jó nyelvérzék, vagy egyszerűen csak szerencsések vagyunk. Mi több, magam is így gondoltam egészen addig, amíg igazán meg nem akartam tanulni egy nyelvet. Most már tudom, hogy mi az a tehetség és szerencse. Mondhatnád, hogy de bizony így a genetika, meg úgy a többi előny, de végeredményben mindegy, hogy milyen kifogást találsz, valaki már azt is legyőzte előtted, és sikeresen elérte a kitűzött céljait. A különbség annyi, hogy ezek az emberek kitartóan próbálkoztak, vagy ügyes módszerekkel megkerülték a problémákat. A titkok nem is annyira titkok, egyszerűen csak tanulnod kell az ő tapasztalataikból, vagy megtalálni a saját utadat. Példaként hadd mondjam el egy olyan valakinek a történetét, aki a rengeteg hátrány ellenére is sikeresen megtanult franciául, németül, görögül, latinul, és még ennél is sokkal többet elért ban született az amerikai Alabamában, majd a Harvard egyetem női karára, a Radcliffe College-be járt. Akkoriban egy nőtől azt várták, hogy maradjon otthon, nevelje fel a gyerekeket, meg hasonló konzervatív dolgok. Mindezek ellenére ő még tovább ment, írt egy könyvet, amit 25 nyelvre fordítottak le, életében találkozott az összes amerikai elnökkel és személyes jó barátja volt Alexander Graham Bellnek és Mark Twainnek. Nem rossz, ugye? Persze könnyű azt mondani, hogy "szerencsésnek született" - a legtöbb embernek nem sikerül ilyen dolgokat elérnie, főleg nem nőként, abban az időben. Lehet, hogy csak egyszerűen szerencsés volt? Aligha. Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy közben már másfél éves kora óta süket és vak volt, valamint beszélni is alig tudott. Helen Kellernek hívták. El tudod képzelni, hogy neki milyen volt? Én még csak hozzá sem tudnék szólni, hogy milyen nehéz lehetett. Az ő története nagyszerűen példázza, hogy ahelyett, hogy áldozatként sajnáltatta volna magát - mint ahogy a legtöbb ember tette volna ezt a helyében -, csodálatos dolgokat hajtott végre és fantasztikus élete volt. Mint minden embernek, neki is megvoltak a nehéz pillanatok az életében, de ő ezek ellenére is csak tette a dolgát. Nem számít, hogy mi tart vissza, mindig le tudod győzni. Ahányszor csak felmerül bennem a kétség, hogy valamelyik álmom megvalósítása "lehetetlen", mint például beszélni egy számomra teljesen idegen nyelvet; hogy nagyon kevés pénzből utazgatni, stb., olyan emberekre gondolok, mint ő, akik még mostohább körülmények között is sokkal többet elértek, és arra, hogy milyen szánalmasak az én kifogásaim. Több száz példa létezik még, és minden problémára van megoldás, már ha feltalálod magad. Abszolút módon a "probléma" nem a probléma, hanem maga a személy, és hogy mennyire veszi komolyan magát. Nem érdekes, hogy milyen kifogásaid vannak, ha elég elszánt vagy, megtalálod a megoldást. Mindez része annak a nézőpontnak, ami az elmúlt években olyan nagy segítségemre volt a

10 nyelvtanulásban. Ahelyett, hogy azt mondogatnánk, hogy valaki szerencsés, valaki meg nem, tehetséges, vagy nem, arra kell figyelned, hogy te hogyan tudod elérni azt, amit azok a 'szerencsés' emberek. Néha valakinek tényleg van valami előnye, ami könnyebbé teszi a dolgát, de az az ő dolga, nem a tiéd. Neked is vannak bizonyos képességeid, ami több millió más embernek nincs meg. Könnyedén rátalálhatsz a saját utadra, amivel bármit elérhetsz - például folyékonyan beszélni egy adott nyelven abszolút ide tartozik. És ehhez semmi köze a szerencsepatkóknak, csillagállásoknak meg a kuruzslóknak. A kézikönyv későbbi részében leírok néhány példát, hogyan győzhetsz le tipikus problémákat (nincs elég időd, bekapcsolódni egy beszélgetésbe a nagyon kevés tudás ellenére, stb.). Addig is azonban gondolj azokra a problémáidra (házas vagy, gyermekkel, túl nagy hiteled van, sikertelenül próbáltál megtanulni egy nyelvet nyelviskolában, stb.), amikről úgy gondolod, hogy visszatartanak. Aztán gondolj arra, hogy hányan voltak már előtted ugyanezekkel a problémákkal, mégis sikerült megoldaniuk és sikerre vinniük a nyelvtanulást. DIÓHÉJBAN: Ráfogni valamit a szerencsére, tehetségre vagy a génekre gyenge kifogás. Bármilyen akadályt legyőzhetsz és elérheted a céljaidat. MÁSODIK RÉSZ - AKCIÓTERV A KÜLDETÉS Az én végcélom általában a folyékony szint elérése, de néha (főleg mostanában) az akcentusom javítása. Kezdésnél a legtöbb ember boldog lenne egy alap vagy egy középfokú szinttel. Ez lényegében mindegy is, ami fontos, az az, hogy legyen egy akcióterved. Nem úgy, mint az újévi fogadalmak, vagy ami még rosszabb, a "jó lenne ha...", vagy "remélem..." hozzáállás - ezekkel ellentétben én küldetéseket jelölök ki magamnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy átfogalmaztam a fent említetteket: a küldetés egy sürgős akcióterv, ami segít elérni a célodat - ehhez azonban egy újfajta megközelítés szükséges. Biztos vagyok benne, hogy neked is sok célod volt már: leszokni a dohányzásról, eljárni a konditerembe, kevesebb tévét nézni, lépcsőzni a lift helyett, stb. Ezen célok némelyike dramatikus változtatásokat kíván és sok ember nem is fogja fel, hogy ezt milyen nehéz véghezvinni. A Scott Younggal készített interjúban hallhatsz néhány érdekes tippet ezzel kapcsolatban, úgyhogy ne felejtsd el meghallgatni - megtudhatod belőle, hogyan kell egy látszólag bonyolult feladatot sok kicsi, könnyen elvégezhető részre lebontani. A baj az, hogy ha egy olyan célod van, hogy folyékonyan beszélni három/hat/tizenkét hónap alatt, az túl homályos és nehéz megfogni. Sok emberrel találkoztam, akik újévi fogadalomként megígérték, hogy megtanulnak beszélni spanyolul/franciául, stb. az év végére - és szinte soha nem érték azt el. Ez azért van, mert nem definiálták megfelelően a beszélni fogalmát, valamint mert az év végére túl messze van, mindig van kifogás "későbbre" halasztani a tanulást. Az sem segít, ha rövidebb időintervallumot jelölnek ki, akkor is csak azt fogják mondogatni, hogy de jó lenne megtanulni. Egy pontos tervre van szükség. A kézikönyvben találsz jó néhány tippet, amik jól működtek számomra, de rengeteg más, sikeres nyelvtanuló van, akik teljesen máshogyan csinálták (például Khatzumoto, akivel szintén készítettem egy interjút). A közös bennünk nem feltétlenül maga a terv, hanem az, hogy mindegyikőnknek VAN egy. Mindenkinek megvan a saját módszere és aszerint haladunk. Még egy félkész terv is (és lássuk be, egyik módszer sem tökéletes) sokkal nagyobb segítség, mint jó ötletekkel rendelkezni és azokat soha nem

11 megvalósítani. Ha elolvasod az egész kézikönyvet és meghallgatod az interjúkat, majd úgy távozol, hogy van nyelvtanulásról fogalmad, akkor úgy érzem, semmit nem sikerült átadnom. Ezeket az ötleteket alkalmaznod kell. De tényleg. Most azonnal készíts egy tervet a következő hónapra, és írd fel az elérendő célokat az adott nyelvben. Meg szeretnéd érteni a sorozatok nagy részét hat hónapon belül? Írd le! Húsz másodpercen keresztül akarsz magabiztosan és folyékonyan társalogni egy anyanyelvűvel? Írd le! A mellékelt feladatlapokon van néhány gyakorlat, amik segítenek - és ez az egyikük. Nyomtasd ki, vagy másold le kézzel, de ne hagyd a számítógépeden! Ha valami kézzel fogható kint van az asztalon, vagy a zsebedben, az nagyszerűen alkalmas arra, hogy állandóan emlékeztesd magad a céljaidra. Jómagam is technikai beállítottságú vagyok, de ha van valami kézzelfogható, az nagyban megkönnyíti a dolgodat! Az a darab papír, amit rácelluxoztam az asztalomra, nem megy sehová - mikor kikapcsolom a gépet, akkor sem. Még nem kezdtél el írni? Akkor miért olvasol tovább? Mostanra már le kellett volna írnod a céljaidat! Nem viccelek! Kezdd el most, aztán ha később látsz még valamit a kézikönyvben, egészítsd ki, vagy változtass rajta, de legyél tisztában azzal, hogy mi felé haladsz. DIÓHÉJBAN: A világ legjobb ötletei sem érnek semmit, ha nem használják őket! A SZÜKSÉGES LÉPÉSEK Amint megvan a végcélod, egyszerűen csak le kell bontanod apró, könnyen megvalósítható részekre. Lásd magad előtt a végcélt. Meg fog valósulni, tehát dolgozz visszafele, és lásd magad előtt a logikus lépéseket, amik a cél eléréséhez szükségesek. Gyorsan felejtsd el a talán lehetőségeket. Feküdj rá és valósítsd meg! Ha a fenti példát vesszük alapul, hogy szeretnéd megérteni a sorozatokat, értelemszerűen a hallgatási képességedet kell fejlesztened. Lehetséges, hogy rögtön belecsapsz a lecsóba és már kezdésnél rögtön sorozatokat kezdesz el nézni, kényszerítve magad a haladásra (az interjúkban erről hallhatsz Khatzumotótól), de az is lehet, hogy direkt nyelvtanulóknak készült anyagokkal kezdesz, hogy jobban hozzászokj a nyelvhez (jómagam mindkét módszert felváltva használom, ami nem jelenti azt, hogy valamelyik "jobb", egyszerűen számomra így élvezetesebb a dolog). Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy elkötelezted magad! A végcél eléréséhez szükséges az elkötelezettség, hogy minden nap foglalkozz a nyelvvel, mégpedig a lehető legtöbbet - minden nap azon kell dolgoznod, hogy a haladásod folyamatos legyen. Töltsd le előre a sorozatokat, amik csak arra várakoznak, hogy megnézd őket - így nincs kifogás, hogy most "nincs kedvem". A fokozatos megközelítésnél szintén szükség van arra, hogy az anyagok rendelkezésre álljanak, és még elkötelezettebbnek kell lenned, hogy gyorsan végig tudj menni rajtuk. A lassú, teljesen alap szövegek nem túl hasznosak, mikor a valós életbeli párbeszédeket akarod megérteni, de ha feltornászod a nehézségi fokot, akkor sokat segíthetnek: drasztikusan rövidítsd le a rászánt időt és csináld sokkal intenzívebben (mivel maga, amit hallgatsz, lényegében könnyű szöveg), így már jóval a kitűzött időpont előtt elkezdheted gyakorolni a végcélhoz szükséges képességeket. Ez csak egy példa - de a legfontosabb, hogy tartsd szem előtt a végcélt és bontsd fel a folyamatot kis, megoldható részekre, és foglalkozz velük minden nap. Ha úgy tudod szervezni, hogy minden nap tudsz a nyelvtanulásra x időt szánni, akkor tovább léphetsz a következő részre.

12 MINICÉLOK A minicél egy olyan dolog, amit egyvégtében el tudsz érni. A baj azzal, hogy majd egy nap jól fogok beszélni az, hogy nem valós, időben túl messze van, hogy kézzelfogható legyen, ezért könnyű elnapolni. Határidőkre van szükség, még akkor is, ha csak magadban állítod fel őket. A legjobb határidő a legközelebbi. Mi lenne ideálisabb, mint a MOST és a MA? Ahelyett, hogy azt tűznéd ki célul, hogy majd egyszer jó szókinccsel rendelkezel, tanuld meg (például) az összes testrészt 30 percen belül. Nekem a következő működött: a számítógépem képernyőjére kiraktam egy óriási stopperórát (elfoglalta a képernyő negyedét), ami minden másodpercben fenyegetően nézett rám és hajtott a célom felé. Mielőtt rágyúrnál az akcentusod javítására, három napig csak az 'r' betűk kiejtésével foglalkozz, próbálgasd a különböző nyelvpozíciókat, nézz videókat Youtube-on és kérj meg anyanyelvűeket, hogy javítsanak ki (személyesen vagy Skype-on). Ezek mind részei a végcélodnak, melyeket sokkal könnyebben elérsz, már ha tényleg komolyan gondolod. Könnyű nyelvzseniként bélyegezni valakit, de valójában ők is csak ezeket a könnyű célokat valósítják meg nap, mint nap. Ha jól tervezel, ezek a kis minicélok összeadódnak és a végcél könnyen elérhető, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egyes kis részeket megvalósítani még egyszerűbb. A megfelelő hozzáállással a reményekből célok lesznek. DIÓHÉJBAN: Készíts havi/heti tanulási tervet, amiket kis részekre osztasz fel, melyeket könnyű megvalósítani. A CÉLOK MEGHATÁROZÁSA Az egyik legfontosabb szempont, hogy pontosan tudd, hogy mi a célod. Érteni akarod az idegen nyelvű rádiót? Nem elég jó - mondd azt, hogy legalább felét meg szeretnéd érteni az elhangzottaknak és utána képes akarsz lenni azt elmagyarázni valaki másnak. Lehet, hogy az a célod, hogy túléld az első hetet a célországban. Érthető, de ez egy homályos cél - fogalmazd meg pontosabban! Mondjuk, határozd el, hogy képes akarsz lenni arra, hogy útbaigazítást kérj, hogy kaját rendelj, hogy megérts hasznos kifejezéseket, hogy megjegyezz néhány alapvető szót, stb. Ha nem tudod rendesen körbeírni a célodat, akkor az nem is cél - csak egy ködös valami, ami nem lesz segítségedre a célod elérésében. Ha van egy rövid válaszod az is jó, de tisztában kell lenned, hogy ez mit jelent számodra. Én például mindig folyékonyságra törekszem. Ez egy rövid, egyszavas válasz, ám ennek van egy nagyon jól meghatározott definíciója. Ha te is a folyékonyságot tartod szem előtt, könnyen abba a hibába eshetsz, amibe a legtöbb ember: azt hiszed, hogy a folyékony beszéd egyenlő a tökéletességgel. Tökéletességre hajtani egy hatalmas hiba, mert természeténél fogva ez egy elérhetetlen állapot. Homályos és túl magas cél ahhoz, vagy valaha is elérd. Tehát, mit jelent a folyékonyság számomra? Természetesen mindenki máshogy definiálja, de az én véleményem szerint ennek semmi köze a tökéletességhez, hogy anyanyelvűként beszéljünk, vagy, hogy bármilyen témáról tudjunk beszélni az adott nyelven. Én nem tudok csak úgy "bármilyen" témáról beszélni, még angolul sem, tehát biztosra veheted, hogy nem is hajtok erre más nyelveken sem. Persze, nagyon jó lenne, de ez nem reális és valójában teljesen felesleges is. Ha lányok beszélnek cipőkről, vagy építészek a barokk építészeti stílusokról, mindegyikük egy speciális szókincset használ, amit én nem

13 fogok érteni (márkanevek és technikai meghatározások), mégis angol anyanyelvűnek mondhatom magam. Sőt, még azt is el kell ismernem, hogy ha nem lenne egy normális helyesírás-ellenőrző programom, akkor ez a kézikönyv is tele lenne helyesírási hibákkal. Ha a tökéletesség nem elérhető állapot még az anyanyelvűek számára sem, akkor nekünk, szerény nyelvtanulóknak miért kellene erre hajtanunk? Számomra a "folyékony" fogalma lebontható kis részekre, amiket aztán becélozhatok. Az eredeti meghatározás szerint (én általában az Oxford English szótárat használom): 1. tiszta és érthető stílusban írni vagy beszélni. 2. könnyen és pontosan használni egy adott nyelvet. Amint látod, a tökéletességnek vagy anyanyelvűségnek ehhez semmi köze. Könnyen és pontosan használni egy olyan cél, amit bárki könnyedén elérhet. Hogy még pontosabb legyek, folyékonynak tekintem magam, ha megértetem magam, viszonylag kevés hibával (de azért természetesen nem tökéletesen), megértek majdnem mindent, amit nekem mondanak normál beszélgetésben, és tudom követni az anyanyelvűek által folytatott beszélgetést, ha azok nem specifikus témákról szólnak (melyekről a saját anyanyelvemen sem beszélnék). Nekem a folyékonyság nagyjából úgy százalékos "tökéletesség", ami már egy nagyon magas szint, amire bárki büszke lehet. A maradék 5+ százalék nem érdekes a legtöbb ember számára, főleg nem rövidtávon. Természetesen hosszú távon én is arra törekszem, hogy ez a fennmaradó rész minél kisebb legyen, de egy éven belül elérni a 90 százalékot nagyon is reális cél - már ha igen elkötelezett vagy. Ha teljes időben tudsz a nyelvre koncentrálni, ezt a szintet akár pár hónapon belül is elérheted. Tehát, mikor meghatározod a nyelvtanulási céljaidat, nagyon pontosnak kell lenned: hány hónap alatt, milyen alap vagy középfokú szituációkat akarsz tudni kezelni, hány másodpercig akarsz folyamatosan beszélni anélkül, hogy megkérdezd, mit jelent egy szó - teljesen mindegy, csak definiáld! Ha anélkül próbálsz megtanulni egy nyelvet, hogy pontosan tudnád, hogy mire is hajtasz, és hogy mire kell figyelned (Beszéd? Hallgatás? Olvasás? Megértés? Önbizalom a beszédhez?), akkor nagyon megnehezíted a saját dolgodat. "X nyelvet jól beszélni" nem egy meghatározott cél, ebből kifolyólag nem is lehet hozzá normális tervet készíteni. Ha tudod, hogy merre tartasz, felrajzolhatod magadnak előre a térképet, hogy biztos legyél benne: el fogod érni a célt. Mi a te célod? A második feladatlapon pontosan le kell írnod a célodat. Írj olyan sokat, amennyit csak tudsz! ÍRJ NYELVI NAPLÓT! Az ebben a kézikönyvben tárgyaltak nagy részét az elmúlt hét év során sikerült megtapasztalnom, de vannak olyan dolgok, amelyeket csak a múlt évben fedeztem fel. Az egyik ilyen, hogy sokkal könnyebben jutsz sikerre, ha van egy nyelvi naplód. Egy olyan napló, amiben a nyelvi haladásodat rögzíted, osztod meg másokkal, olyanokkal, akik hasonló problémákkal küszködnek. Ha egyedül vágsz neki a dolgoknak, sokkal könnyebben szem elől téveszted a célt, és elveszíted a lendületet. Ha közzéteszed a haladásodat, az egy extra nyomást gyakorol rád. Ha sok ember olvassa a blogodat, az eleve jobban sarkall rá, hogy mindig frissítsd azt, további haladásra ösztönözve saját magadat. Újra elmondom: ha elolvasod ezt a kézikönyvet és meghallgatod az interjúkat, attól még nem leszel eredményesebb nyelvtanuló: az itt leírtakat használnod kell. Ennek fényében azt javaslom, hogy most azonnal kezdj el írni egy nyelvi naplót (vagy más néven blogot). Menj

14 a oldalra, kattints a "sing up now" gombra és regisztrálj egy ingyenes fiókot, találj ki valami érdekes nevet a blognak (valami nyelvi vonatkozásút - itt nincs helye a Youtube-os macskás videóknak!), és miután bejelentkeztél írj egy új bejegyzést (new post) arról, hogy milyen nyelvi céljaid vannak. Ezt akár pár perc leforgása alatt megteheted. Ha nem szeretnél a nyilvánosság előtt szerepelni, írj kézzel egy naplót, vagy kezdj el írni egy új dokumentumot a saját számítógépeden - de határozd el, hogy folyamatosan haladni fogsz vele! A baj ezzel csak annyi, hogy nem kapsz visszajelzést, valamint bíztató szavakat - ami viszont állandó velejárója egy blog írásának. Érdekes témákról írj, olyan dolgokról, amiket te magad fedeztél fel nyelvtanulási kalandjaid során - ezzel tarthatod fenn az emberek érdeklődését. Lényegében én is ezt csinálom, és mások segítségével győzöm le a nehéz akadályokat. Ha nem lenne a blogom, biztos vagyok benne, hogy tavaly nem értem volna el ilyen hatalmas haladást. A tavalyi év előtt is egészen jól haladtam, de közel sem voltam ilyen elkötelezett - sokkal könnyebben ellustultam. Most, mikor arra gondolok, hogy kellene tartani egy hét szünetet, csak emlékeztetem magam, hogy lassan itt az ideje megírni a havi jelentést a haladásomról a blogra! A haladás mellett a saját nehézségeimről is írtam és rövid időn belül egy csomó választ kaptam az olvasóktól, amikben megoldásokat, linkeket és anyagokat javasoltak - mindez nagyban hozzájárult a gyors haladásomhoz. Az olvasók száma nem számít. Az első hetekben csak egy pár tucat ember olvasta a blogot, de ez már éppen elég volt ahhoz, hogy ne hagyjam őket cserben. És hogyan veszed rá ezeket az embereket, hogy olvassák a blogodat? Kommentálj az ő blogjukon! Ezzel te is részt veszel az ő kalandjaikban. Ne aggódj azon, hogy "jó író" legyél - írj úgy, mintha beszélnél. Már évekkel ezelőtt elkezdhettem volna írni a blogot, de nem tettem, mert azt hittem, hogy az angoltanáraim által tizenegy éve adott jegyek befolyásolják azt, hogy hogyan fejezem ki magam. Kész van hát a saját blogod? Megírtad az első cikket? Nem? Ok, addig itt várok Még mindig várok - ne aggódj, nem megyek sehova. Csukd be az ablakot, vagy tedd félre a kinyomtatott könyvet, kapcsold be a gépedet, regisztrálj a fenti linken és írd meg az első bejegyzést! Készen vagy? Remek! A pozitív hozzáállással, az akciótervvel és a bloggal felszerelkezve készen állsz a nagy kalandra! Azt hiszem eleget prédikáltam már, itt az ideje nekiállni a feladatnak! A következő részben arról lesz szó, hogy miért és hogyan tudsz már az első naptól fogva beszélni az adott nyelven. HARMADIK RÉSZ: KOMMUNIKÁLNI AZ ELSŐ NAPTÓL KEZDVE Mikor állok készen arra, hogy beszélni kezdjek az adott nyelven? A nagy része, amit felfedeztem, és ebben a kézikönyvben megosztok, sok nyelvtanuló szempontjából teljesen egyértelműnek tűnhet. Több tapasztalt nyelvtanulóval készített interjúm során (melyeket hangfájlként mellékelve találsz meg a kézikönyv mellett) arra

15 kellett rájönnöm, hogy egyes dolgok (megfelelő hozzáállás, bizonyos tanulási technikák, stb.) minden sikeres tanulónál megtalálhatók. Persze nem mindenben értünk egyet - az egyik ilyen dolog, hogy mikor kezdjen el a tanuló beszélni. A többi sikeres nyelvtanuló, aki inkább vár a beszéd elkezdésével, szerintem sokkal lassabban haladt, mint én - pontosan éppen ezért. Az egyik interjúalany - Moses McCormick - is már rögtön az első naptól kezdve gyakorolja a beszédet. A probléma valójában abban rejlik, hogy a tanuló nem tudja, hogy mikor áll készen a beszédre. Logikusnak tűnhet azt gondolni, hogy amíg nincs legalább egy alap szókincsed, némi nyelvtani ismerettel fűszerezve, valamint az a képesség, hogy a válaszokból legalább valamit megérts, addig nem állsz készen rá. Nos, igen... de mikor mindez megvan, még mindig van min javítani: kiküszöbölni a nyelvtani hibákat, kifejezéseket tanulni, elsajátítani a szlenget, fejleszteni az akcentusodat, stb. Akkor ez most azt jelenti, hogy addig nem állsz készen, míg mindezek meg nincsenek? Talán... de akkor még mindig nem tudsz hivatalos leveleket írni és kiválasztani a megfelelő szavakat, és ne felejtsük el a kulturális különbségeket sem: tévéprogramok, zenék, amik számodra ismeretlenek lesznek. Érted már, hogy mire gondolok? Ezt az egészet a végtelenségig lehet fokozni, és mindig azt fogod gondolni, hogy még nem állok készen a beszédre. Sajnos nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki így gondolkozik. Őszintén mondhatom, volt olyan is, aki nálam sokkal mélyebb megértéssel rendelkezett az adott nyelvről, mégis én sokkal jobban és sokkal többet beszéltem nála. A már említett tökéletességre való törekvés csak hátráltat, ugyanis ez egy elérhetetlen állapot. Soha nem leszel száz százalékig készen arra, hogy beszélj az adott nyelven. Mikor megkérdezek más nyelvtanulókat, hogy ők mikor állnak készen, csak ködös és zavaros válaszokat kapok: "úgyis tudni fogom, mikor eljön az idő" - és szerintem pontosan ezért várnak még tovább. Szóval, ha még nem találtad volna ki, az én véleményem szerint már az ELSŐ NAPTÓL készen állsz a beszédre. Pontosan ez az, amiért gyorsabban meg tudok tanulni egy nyelvet - mert már rögtön az elején elkezdek beszélni. Számomra ez tiszta matek. Ha többet beszélsz, ugyanannyi idő alatt sokkal jobban fogsz tudni beszélni másoknál, egyszerűen azért, mert többet gyakorolsz. Felmerhülhet azonban a kérdés, hogy mi van akkor, ha a hibák "betokozódnak". Úgyis mindeki fog elkövetni hibákat, néhányan azonban azon aggódnak, hogy helytelenül gyakorolnak be bizonyos dolgokat, és azokat már később nem tudják "elfelejteni" vagy "kijavítani", így örökre úgy fognak beszélni. Szerintem ez egyszerűen csak az emberi intelligencia leértékelése. Valóban nehezebb egy nyelv bizonyos részeit máshogy mondani, mint amihez már hozzászoktál - de ahogy én látom ez az egyetlen előnye annak, hogy várj a beszéd elkezdésével, hiszen már az első alkalommal is helyesen fogod mondani őket. Ennek ellenére - hogy nehezebb megszabadulni a hibásan begyakorolt formuláktól - sokkal gyorsabban fogsz valóban kommunikálni. DIÓHÉJBAN: Felejtsd el a "majd ha készen állok" dolgot és kezdj el beszélni most azonnal! A NYELV TÖBB MINT INPUT ÉS OUTPUT Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a kommunikáció a legfontosabb a beszélt nyelvnél, nem pedig az, hogy az embereket lenyűgözd a bemagolt ragozási táblázatokkal, vagy azzal, hogy az éppen tökéletesen megfelelő szót használod, mikor egy másik ugyanolyan jól közvetíti az üzenetet, vagy azt gondolni, hogy ha elég sokáig teszed ki magad egy nyelvnek,

16 akkor az automatikusan azt jelenti, hogy beszéled is azt. Ha beszélni akarod az adott nyelvet, a nyelv eredeti funkciójára kell helyezned a hangsúlyt. Ez pedig a kommunikáció. Ez azonban felvet egy érdekes kérdést: hogyan tudsz beszélni, ha nem tudsz semmit az adott nyelven? Egy elmélet szerint minden komplex rendszert le lehet bontani inputra (bevitt adat) és outputra (kinyert adat) - mérnökként én is pontosan ugyanezt csináltam, hogy bemutassam bizonyos gépek működését. Meglepődve tapasztaltam, hogy vannak olyanok, akik a nyelvtanulást is pontosan így akarják felépíteni, ami számomra a valóság nevetséges módon való leegyszerűsítése: 1. Vegyél egy embert, aki nulla tudással rendelkezik az adott nyelven. 2. Táplálj be inputot az emberbe szólisták és nyelvtani szabályok formájában, vagy egyszerűen csak tedd ki idegennyelvi-hatásnak hosszú időn keresztül. 3. Ismételd a kettes lépést hosszú ideig (évek vagy évtizedekig). 4. Egy szép napon majd az ember képes lesz elfogadható szinten beszélni az adott nyelven. Nagyon csábító hinni ebben a teóriában, mivel ez az általánosan bevett módszer a nyelvtanulásban. Egyszerűen képtelen vagy valamit kimondani, amit előtte még soha nem hallottál. Inputra van szükséged ahhoz, hogy valamit létre tudj hozni (output). Mikor éppen csak elkezdted tanulni a nyelvet, nem tudsz beszélni, mert még annyi minden van, amit nem tanultál meg. Ugyanezen elmélet mentén haladva, ha valaki már az első héten beszélne, akkor annak biztosan zseninek kell lennie, mert valamilyen mágikus varázslattal irgalmatlan méretű szókincsre és nyelvtanra tesz szert lehetetlen sebességgel. Nem vagyok zseni és nincsenek varázstrükkjeim, sőt az is biztos, hogy az első hét után még RENGETEG alap dolgot nem tudok, ami ahhoz kell, hogy jól beszéljem a nyelvet - mégis többnyire sikeresen kommunikálok az adott nyelven. Ez pedig azért van így, mert nem a fent ábrázolt módon tekintek a nyelvtanulásra. Nem egy doboz vagyok, amibe inputot kell tölteni, hogy azután outputot tudjak produkálni. Én nem egy "ember vagyok, aki nem tud X nyelven" - és te sem! Már eleve előnnyel indulsz - egy nyelvet nem lehet "nulláról" kezdeni. Néha teljesen nyilvánvaló, hogy valaki miért tud jobban kommunikálni egy másik nyelven. Az angol anyanyelvűek például rengeteg hasonló szóra bukkanhatnak több más nyelvben (amiről majd a kézikönyv utolsó részében szeretnék szót ejteni), hiszen rengeteg párhuzamos dolog van a kettő között. Mikor Olaszországban voltam, sokkal könnyebben beszéltem már egy hét után, mert akkor már tudtam spanyolul - a két nyelv ugye nagyon hasonló. Könnyebb volt elkezdenem németül kommunikálni, mert valamennyit már tanultam az iskolában. Persze voltak olyan esetek is, amikor egyáltalán semmi kiindulási alapom nem volt a nyelvvel kapcsolatban, mégis elég sokat tudtam beszélni már rögtön a kezdeteknél. Például egy héttel Prágába érkezésem után majdnem mindent sikerült elintéznem csehül, előzetes tanulmányok nélkül. Egy pár hetes hanyag Thai tanulás után egy hétvégén, mikor igazán megpróbáltam beszélni, nem is ment olyan rosszul és elég sok alapvető dolgot sikerült megoldanom, annak ellenére, hogy igazából csak pár napig gyakoroltam. Amiért képes voltam erre, az az volt, mert nem arra koncentráltam, hogy mit nem tudtam, hanem (ahogy arról már az első részben is szó volt) arra, amit tudtam. Már a kezdetek előtt rengeteg "input" van bennem, jóval több annál, amit az előbbiekben leírtam. Ebben a részben egy pár ötletet szeretnék adni, hogy hogyan is tudsz hatékonyan kommunikálni már rögtön a tanulás első hetében! NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

17 Mikor valaki azt mondja, hogy egy nyelvet úgy kellene tanulni, annak természetes mivolta miatt, ahogy a gyermekek teszik - azzal magam is egyetértek, és a kézikönyv nagy része is ebben a hitben fogalmazódott meg. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy van egy hatalmas különbség a gyerekek és a felnőttek között: a felnőttek már tudják, hogy hogyan kell kommunikálni. Ez tehát azt jelenti, hogy a kommunikáció az egy nemzetek felett álló és nem verbális dolog. Egyszerűen nem becsülhetjük le azokat a nem verbális kommunikációs módszereket, melyek segítségével át tudjuk vészelni a nyelvtanulás kezdeti nehézségeit. Egy UCLA tanulmány szerint érzelmeink kifejezésére 93%-ban nem verbális eszközöket használunk. Hogy egy kicsit pontosabbak legyünk, a száz százalék így áll össze: 7 százalékot tesznek ki a szavak, 38 százalékot a hanghordozás/intonáció/hangerő, stb., valamint 55 százalékot nem verbális kommunikáció. Persze ezt nehéz pontosan meghatározni, de nagyjából az a hét százalék, ami a szavakból jön, akárhogyan is nézzük, nagyon kevés. Természetesen néha ez a hét százalék közvetíti magát a teljes kommunikálni kívánt dolgot, ám én arra törekszem, hogy legyek olyan "folyékony" a maradék 93 százalékban, amennyire az csak lehetséges - ezzel helyzeti előnyt kovácsolva magamnak. Ezek a számok főleg érzelmek közvetítésére érvényesek, de a kommunikáció többi aspektusa is hasonló értékeket mutat. Véleményem szerint ez az előny adja meg a lehetőséget a sikeres nyelvtanulásra. Ez a nem hagyományos módszer a folyékonyság elérésére és a képesség a kezdetektől való kommunikációra, mely a szavak elsajátításán, a nyelvtanon és az idegennyelvi-környezeten keresztül valósul meg. Már elnézést, hogy ennyire bölcsészesre veszem a figurát (bocs, csak egy kicsit még ölelgetném ezt a fát... Jól van, vissza a lényeghez!), de ez az előny adja a nyelvek emberi értékét, melyet a legtöbb ember szívesen figyelmen kívül hagy, és akik csak az "input és output"-ot látják a nyelvtanulásban. Az itt leírtak nem azt jelentik, hogy én a mondandómat pantomimmel és táncban adom elő, azt viszont igen, hogy már az első naptól kezdve ki tudom fejezni magam, amihez szinte soha nincs szükségem az angol használatára. A következő részben néhány példát szeretnék mutatni erre, előbb azonban nézzük meg, hogy mit is értünk nem verbális kommunikáció alatt. Először a testbeszéd jut eszébe: nem ismered az "ivás" szót? Tegyél úgy, mintha egy pohár láthatatlan vizet/sört hajtanál fel! Azt akarod kimutatni, hogy valami nem tetszik? Vágj egy csúnya grimaszt és undorodva fordítsd el a fejed! Ezek a dolgok minden nemzetnél megtalálhatók, a gyermekek ösztöneiktől vezérelve is így tesznek. Persze, tudom, hogy vannak olyan formák, melyek nem nemzetköziek - a Balkánon, ha helyeselni akarsz valamire, akkor nem biccentesz, hanem megrázod a fejedet. Amikor ökölbe szorított kezünkkel felfelé mutatjuk a hüvelykujjunkat, az néhány országban azt jelenti, amit mi a középső ujjunk felmutatásával értelmezünk... De a legtöbb nem verbális kommunikáció megegyezik minden kultúrában. Biztos vagyok benne, hogy néhányan még további példákkal tudnának szolgálni, de ez már az első részben említett félig üres pohár hozzáállás. Persze, hogy vannak különbségek, de a legtöbb ugyanaz. Testbeszéd, testhelyzet, tekintet, arckifejezések, gesztusok, érintés (vállak, kezek, vállveregetés, stb.) a tónus és a hangerő megváltoztatása - millió és millió módon kommunikálunk, méghozzá szavak nélkül. Egy kedves mosoly, hogy elsimítsd a kezdeti kellemetlenségeket; egy kutyaugatást imitálni, jelezve azt, hogy egy kutyáról beszélsz; egy fájdalmas tekintet, miközben a fájós testrészre mutatsz - ezek a dolgok tökéletesen átadják a mondanivalódat. Nem azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal mindent helyettesíteni lehet, de fontos megjegyezni, hogy ezekkel felszerelkezve már nem indulsz nulláról. Nem egy doboz vagy, ami csak arra vár, hogy beletöltsék az inputot - egy emberi lény vagy, aki képes többféle módon is kommunikálni, és akinek mindössze arra van szüksége, hogy egy

18 kicsit finomhangolják a tudását az adott kultúrához és nyelvhez igazítva. Most pedig itt az ideje, hogy megnézzünk pár példát! HOGYAN BESZÉLGESSÜNK ANYANYELVŰEKKEL ÚGY, HOGY SZINTE SEMMIT NEM TANULTUNK MÉG "Oké, elég a mellébeszélésből!" - már hallom is a bíráló szavakat! Itt az ideje bemutatni, hogy mire is gondolok. Mielőtt bármit is betöltenék a memóriámba, általában az első pár, az országban töltött héten csak egy kis kifejezéskönyvet hordok magamnál. Ebben gyorsan és könnyen kikereshetem azokat a dolgokat, amiket mondani akarok, és mielőtt még ezt megtenném, magamban elismételhetem őket ("Merre van a...?" "Kaphatnék egy...?, stb.). A Tanulási segédlet részben arról is lesz szó, hogy hogyan szoktam ezeket a számomra ismeretlen kifejezéseket megjegyezni. Ennek semmi köze az input/output elvhez, hiszen lényegében csak felolvasom azt, ami a könyvben áll, anélkül, hogy bármi fogalmam is lenne a mondat felépítéséről vagy a szavakról. Ha nagyjából helyesen olvasod ki a leírtakat (vagy a nem európai nyelveknél) van némi fogalmad a tónusokról, akkor kb. azt fogod mondani, amit szerettél volna, az emberek pedig meg fognak érteni. Egy megfelelően részletes kifejezéskönyvvel és szótárral (vagy egy hasonló programmal az okostelefonodon) hatalmas mennyiségű információt tudsz kommunikálni, főleg, ha elfogadod a tényt, hogy hibásan fogsz beszélni, vagy csak egyszavas válaszokra támaszkodhatsz - mindehhez azonban az kell, hogy előbb kikeresd azokat a dolgokat, amiket mondani akarsz! Ez persze hosszú távon nem működik, de ezzel a módszerrel már rögtön az első nap elkezdtem valóban használni a nyelven. Lehet, hogy mesterségesen hangzik, de a lényeg, hogy kommunikálok, még ha egy kicsit "csalok" is. Szintén szükséges, hogy kikeressek tipikus válaszokat (szavakat, vagy kifejezéseket), amiket nagy valószínűséggel mondani fognak a beszélgetőpartnereim, így a lényeget meg fogom érteni. Természetesen ezzel a módszerrel nem tudsz valódi beszélgetéseket folytatni, de nem fognak eladni, ami nem is olyan rossz kezdet. Ha egy új országban járok, már rögtön az első napon el tudok mindent intézni egy kifejezéskönyvvel és egy jó szótárral (amivel kiegészíthetem a hiányzó szavakat). Nem fogok mondatokban beszélni, de a könyvek használatával ki tudom fejezni az alapvető szükségleteimet - ez persze csak átmeneti állapot. Ha kérdezned kell, próbálj meg memorizálni pár kifejezést (erről szintén később). Ez a példa is azt mutatja, hogy tényleg képes lehetsz kommunikálni (még ha nagyon korlátozottan is) az adott nyelven, akár megfelelő nyelvi input nélkül is. Az inputból rögtön output lesz. A saját anyanyelvedhez közel álló nyelveken egészen magas hatásfokkal kivitelezheted ezeket a dolgokat. Az európai nyelveknél, amelyeknél nincsenek jelentésmegkülönböztető tónusok, ez rettentően leegyszerűsíti a dolgokat. Gyakorlatilag bármit meg tudsz kérdezni egy pár kifejezéssel felszerelkezve (természetesen tudnod kell, hogy hogyan kell kiolvasni a szavakat - de a legtöbb könyvben van kiejtési útmutató). Nem fognak anyanyelvűnek nézni, az már egyszer biztos, de kommunikálni fogsz. Ha 30 év tanulás után sem fogod elérni a "tökéletes" tudás állapotát, akkor miért kellene már rögtön az első napon szenvedned vele? A következő példák a kontextus és az extrapolálás fontosságáról fognak szólni. Nem feltétlenül ki nem mondott kommunikáció, azonban rendkívül fontos mechanizmusok, melyeket elméd analizál, függetlenek attól, hogy "mennyit" tudsz az adott nyelven. Csak egy kis gondolkodás által sokkal többet tanultam, mintha értelmetlen ragozási táblázatokat magoltam volna.

19 Berlinbe érkezésem napján a gimnáziumban elvesztegetett tanulmányaimat próbáltam felszínre hozni: egy SIM-kártyát akartam venni az iphone-omhoz. Biztos akartam lenni abban, hogy a 3G internet működni fog, mielőtt megvettem a kártyát - így az eladó elmagyarázta, hogy hogyan kell beállítani a dolgokat. Ez a beszélgetés olyan volt, amit még az ellenségemnek sem kívánnék. Amit már írtam: alap kérdések, alap válaszokkal vajon tényleg ez a legtöbb, amire számíthatsz? Persze, hogy nem! Ez még mindig nem az az alap, felnőttekhez méltó intelligencia, amivel mindannyian rendelkezünk. Mondott egy csomó mindent, amit nem értettem, majd mikor azt mondta, hogy... Netzwerk, Mobiles Datennetzwerk, akkor már tudtam, hogy a "Beállítások/Általános" részhez kell mennem először, hiszen ez nagyon hasonlított a...network, Cellular Data Network szavakhoz. Persze mondhatta volna ezeket a szavakat előbb is, de az, hogy nem értettem az előtte lévő dolgokat, nem akadályozott meg abban, hogy azt csináljam, amit mondott. A lényege ennek a példának nem az, hogy a "Netzwerk" hasonló a "Network" szóhoz, hanem az, hogy extrapoláltam az általam nem ismert szavak jelentéséből, mégpedig a kontextus segítségével. Természetesen az is segít, hogy ismerem az iphone menüjét, de a legtöbb dolog, amiről beszélni fogsz, az így vagy úgy amúgy is ismerős lesz. Még ha nem is ismersz fel speciális szavakat, a helyzet maga fog a megfelelő irányba terelni - ebben az esetben a megértésem olyan 20 százalék körül volt, de extrapolálással sikerült elérni 100 százalékos hatásfokot. Ezek csak egyszerű példák - van ilyenekből még több ezer. A testbeszéd tanulmányozása például nagyban segített beilleszkedni az adott ország kultúrájába. Európában például (ahol a bőrszín miatt nem lógok ki a sorból) az emberek azt hitték, hogy helybéli vagyok a viselt ruháim, a testhelyzeteim, az arckifejezéseim, a hangsúlyom és a használt tónusok, stb. miatt - ezek olyan dolgok, amire a legtöbb külföldön élő ember nem figyel, és éppen ezért mindig ki is fognak lógni. Persze miután beszélni kezdek és több mint egy-két szavas válaszokat kell adnom, mindez már nem igaz - de meg kell jegyeznem, hogy volt nem is egy olyan ember, akivel egy épületben éltem és hetekig azt hitték, hogy én is helybéli vagyok. Tegyük hozzá, hogy általában csak egy jó reggelttel köszöntöttem (és sikerült ezt a két szót egy nem felismerhető akcentussal elmondanom). Ez a fajta szerepjáték is egyfajta kommunikáció, mely végeredményben segítségemre van abban, hogy az emberek a saját nyelvükön beszéljenek hozzám, még akkor is, ha én sokkal kevesebbet beszélek az ő nyelvükön, mint ők angolul. Ezeket a képességeket nehéz egyben leírni és egyszerűen csak abból fakadnak, hogy az információ nem egyértelmű forrásaira koncentrálsz, ahelyett, hogy végig csak a szavak jelentését keresnéd. Ahelyett, hogy rád erőltetném, hogy most azonnal tanuld meg ezeket, örömmel közlöm, hogy már tudod őket! Ha valakivel telefonon beszélsz a saját anyanyelveden és nagyon rossz a vonal minősége és a beszélgetés egyes részeit hallod csak, akkor is tudod, hogy miről beszél a másik. Ez főleg a "töltelékszavaknál" igaz: mint; tudod...; mit szólnál, ha..., stb. Később azonban ezeknek a töltelékszavaknak is hasznát fogjuk venni (lásd az Áthidaló szófordulatok részt), azonban, ha nem hallod, vagy nem érted ezeket a szavakat, akkor sem maradsz le semmi lényegesről. Egy másik példa: néztél már filmet, vagy beszéltél valakihez a saját anyanyelveden, de egy másik dialektusban? Volt, amikor amerikai filmeket néztem, vagy mondjuk a Simpsons-ból egy részt és nem értettem szavakat vagy kifejezéseket, mert egyszerűen soha nem hallottam még őket. Vajon megállítottam a filmet, kikerestem a szót, és nem folytattam addig a filmnézést, amíg pontosan nem tudtam, hogy mit jelent az adott szó? Persze, hogy nem. Legtöbbször kitaláltam a kontextusból. Mikor először jártam Amerikában, sok olyan szóval és kifejezéssel

20 találkoztam, amit előtte soha nem hallottam, ám mivel sokrétű kontextusba voltak ágyazva, teljesen egyértelmű volt, hogy mit jelentenek. Soha nem tanultam ezeket a szavakat, de a kontextus segítségével képes voltam rá, hogy megértsem, majd később használjam őket. Sőt! Az angol szókincsem nagy részét kontextusból sajátítottam el. Persze gyerekként játékokból tanultam meg az állatneveket, stb., de az anyanyelvem nagy részét kontextuson keresztül szívtam magamba, ahelyett, hogy egy szólistát magoltam volna definíciókkal és magyarázatokkal. Ebben az esetben egyszerű dolgom volt, mert már ismertem a nyelvet, de ugyanezt az elvet lehet alkalmazni az idegennyelv-tanulásnál is. Egy másik példa: sok országban a boltban fizetés előtt sokszor kérdeznek valamit, amit nem teljesen értek (talán mert látják, hogy mennyit fogok költeni zöldségekre?). A nagy multinacionális boltoknál nem ritka, hogy van valamiféle hűségkártyájuk, nekem azonban nincs ilyenem, ám szinte mindig megkérdezik tőled, hogy van-e? Az első napokban jó, ha annyit megértek, hogy "Van... kártyája...", majd a tónusból érzékelem (mely hasonló a legtöbb európai nyelvnél), hogy kérdésről van szó. Az adott helyzetben nem nagyon lehet szó más kártyáról (nyugdíjas kártyám még értelemszerűen nem lehet, bankkártyáról szintén nem lehet szó, mivel készpénzben fizetek), szinte biztosra vehetem, hogy erről a bizonyos hűségkártyáról beszélnek. A helyzet egyszerűen megmutatja, hogy mit akarnak jelenteni a szavak, még akkor is, ha én egyáltalán nem ismerem őket. Tehát igenis lehetséges, hogy többet értesz, mint gondolnád, és többet is tudsz mondani, mint gondolnád, még akkor is, ha csak néhány napja kezdted el tanulni a nyelvet. Éppen ezért a lehető legjobb tanács, amit adhatok azoknak, akik komolyan veszik a gyors haladást, az a következő: merülj el a nyelvben, amilyen korán csak tudsz - helytől függetlenül. A következő részben erről lesz szó. DIÓHÉJBAN: A kommunikáció sok dologból tevődik össze: testbeszéd, tónus és hanghordozás, extrapolálás, olyan szavak/kifejezések használata, melyeket nem teljesen értesz, valamint kontextus. Ezek a nem verbális kommunikációs módok nagy segítségedre lehetnek abban, hogy anyanyelvűekkel úgy beszélgess, hogy még csak nagyon keveset tanultál. CÉLORSZÁGBELI ÉS OTTHONI NYELVI KÖRNYEZET Mielőtt nekiállnék a nyelvi környezetről értekezni, fontos elmondani, hogy ehhez nem feltétlenül kell elrepülnöd a célországba - nyelvi környezetedet a saját otthonodban is kialakíthatod (igaz ez csak részidőben igaz). Khatzumoto például úgy tanult meg másfél év alatt japánul professzionális szinten, hogy előtte nem is járt az országban (lásd az interjút). Én a nyelvi környezetre szeretek úgy tekinteni, mint a folyékony beszédre - minden attól függ, hogy te magad hogyan definiálod, éppen ezért érdemes mindegyikre egy kicsit távolabbról, metaforikus formában tekinteni. A folyékonyság olyan, mint egy folyó. Nem feltétlenül (valójában soha) csak víz, és főleg nem egy egyenes vonal - szépen kerülgeti a hegyeket-dombokat. Éppen ezért a folyékonyságból nem következik a tökéletesség. A nyelvi környezet is hasonló ehhez: mikor belemerülsz a vízbe, akár az egész napodat is a víz alatt töltheted (már amennyiben búvárruhát hordasz), vagy csak belecsobbanhatsz, úszkálhatsz egy kicsit, majd újra a felszínre jöhetsz levegőért. De ettől még benne vagy a vízben.