AGRÁRPROBLÉMÁK KÁRPÁTALJÁN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN

Átírás

1 Mandrik, Ivan AGRÁRPROBLÉMÁK KÁRPÁTALJÁN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN Az ukrán történetírás nagy jelentőséget tulajdonított a falusi agrárkérdés elméleti feltárásának. Jelentős tudományos érdeklődésre tart számot a kárpátaljai parasztság története a XIX. század második felében, a XX. század elején. Tekintet nélkül arra, hogy ennek a problémának jó néhány tudományos munkát szenteltek, nem minden oldalról került sor megfelelő mélységű feltárásra, és sok eleme elavult. A vidék agrártörténetének általános munkáiban a témát a magyar tudósok tárták fel. A probléma mély elemzésére szolgáló, meglévő archív anyagok közlemények, források magyar nyelvűek. Az es magyar forradalom, megszüntetve a jobbágyságot, nagy teret nyitott az ország mezőgazdaságában az áru- és pénzviszonyok fejlődésének. Ez a folyamat még jobban felgyorsult az 1867-es kiegyezés után, amely Magyarország politikai helyzetének stabilizációjához vezetett. A feudális viszonyok maradványa megjelenik a magán- és állami nagybirtokok meglétében, a kisbirtokos falusi parasztság különböző kizsákmányolási formáinak megmaradásában (bérmunka, legelők, stb.). A nagy földbirtokok, a felülről megvalósított agrárreform a falu változásának lassú ütemét jelölte ki. A kapitalizmus fokozatosan utat tört a földművelés haladásának irányába, amely átfogta a produktív erőket, mint a termelési viszonyok körét, beleértve a kárpátaljai falu társadalmi szerkezetét is. AXIX. század végi, XX. század eleji Kárpátalja mezőgazdaságában megtaláljuk a kapitalista gazdálkodás tipikus vonásait, a bérleti rendszer kiszélesedését, a pénztőke fokozatos beáramlását, a falusi gazdaságok lerombolását és a társadalmi differenciálódás erősödését, a bérmunka alkalmazását. Gazdasági, társadalmi és pszichológiai változások mentek végbe, ami új vonásokat hozott a falusi parasztság életébe. A XX. század elejétől jelenik meg a terület agrár túlnépesedése, amely különböző változatokban kíséri végig a lakosságot a XX. század végéig. A falvakban mindig volt munkaerő-felesleg, ami különféle problémákat vetett fel. Erről napjainkban is meggyőződhetünk. Az agrár túlnépesedésnek szerintünk különböző okai voltak: természeti, demográfiai, gazdasági és politikai. Az utóbbi évtizedekben kutatóink hajlottak arra, hogy a gazdasági és politikai tényezőket helyezzék előtérbe, holott ki kell deríteni, fel kell tárni e jelenség objektív okait, amit nem tudtak megoldani az egész XX. század folyamán, bár megpróbálták "orvosolni" még az úgynevezett "Hegyvidéki akció" alatt, mely Egan Ede nevéhez fűződik.

2 A jelenlegi Kárpátalja területén négy közigazgatási vármegye volt - Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros, melyek összterülete km. 1 E terület egy harmada ma Románia, Magyarország és Szlovákia része. A négy vármegyében 1869-ben fő élt évre a lakosság száma elérte a főt, azaz 40 év alatt 270 ezerrel növekedett. Nemzetiségi összetétele: főképp ukrán, a statisztika szerint fő, magyar nemzetiségű fő, zsidó fő, román fő, szlovák fő, német fő, más nemzetiségű fő 3. Kárpátalja népszaporulata, tekintet nélkül a magas halálozásra és kivándorlásra a legmagasabb volt egész Magyarországon belül. Kárpátalja mezőgazdasága, mint ipara is a XIX. század végén, XX. század elején lassan fejlődött, Magyarország bármelyik régiójához képest ez a terület volt a legelmaradottabb. Az alföldi részeken a nagy földbirtokok fennmaradása, a hegyvidék kis területű termőföldjei, a jelentéktelen ipar nem volt képes felszívni a munkaerő felesleget. Az agrár túlnépesedés, a munkaerő-felesleg kivándorláshoz vezetett, ami a XX. század végétől mind nagyobb méreteket öltött ben Kárpátalján a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma fő, azaz a munkaképes lakosság 86,7%-a. Az évre az agrár ágazatban fő dolgozott, ami a munkaképes lakosság 81,1%-a 4. Mint látható, 10 év alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma közel 35 ezer fővel növekedett, ami visszahatott az általános gazdasági folyamatokra. A vidék agrár problémájának középpontjában a jelentős földnélküliség volt. Rendkívül kevés szántóföld volt a hegyi és hegyaljai körzetekben, amely ráadásul egyenlőtlenül oszlott meg. így Bereg vármegyében az évi statisztikai adatok szerint a gazdaságok 52,99%-a a kisgazdaságokhoz tartozott (5 holdnál kevesebb), 46,4%-a középgazdaság (5-100 hold között), 0,49%-a nagygazdaság ( hold), 0,11%-latifundium (1000 hold felett). A földbirtokok mértéke az alábbiak szerint oszlott meg: 6,13%, 36,94%, 8,27% és 48,56% 5. Ily módon a termőföldek több, mint a fele a nagybirtokosok tulajdonában volt, akik az árutermékek legnagyobb részét állították elő. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kárpátaljai viszonyok között az 5 hold földdel rendelkező parasztság nem tudta eltartani a családját még akkor sem, ha az egész földtulajdona termőföld lett volna. Ezért a parasztság azon része, melynek 5-10 hold földje volt, alig tudott ötről a hatra vergődni, az uzsorások kezére jutott, csődbement ben a Perecsenyi járásban Bercsényifalvának (Dubrinics) 1200 lakosa volt. Itt 251 kisgazdaság és 2 nagyobb gazdaság volt. A parasztság összes földbirtoka 530 hold szántóföld, 710 hold kaszáló, 448 hold legelő, 821 hold erdő. A falu birtoka összesen 2660 hold, melyhez még hozzá kell adni 152 hold háztájit. Alakosság 800 db szarvasmarhát, 127 db lovat, 122 db juhot, 184 db sertést, azaz összesen 1233 db állatot tartott. 6

3 Másrészről, Bereg és részben Ung megyében 240 ezer hold földbirtok a Schönborn uradalomhoz tartozott. Ugocsa vármegyében 6500 hold birtok a Perényi báró tulajdonában volt. 7 A feudalizmus maradványát tükrözte agrárviszonylatban az ún. "elidegeníthetetlen földek" állami, községi, egyházi, iskolai és különböző társaságok földjei. Ezek a földek örökös tulajdonban voltak, így nem képezhették a tőkenövelés körét. A birtokok nagy részét erdők képezték. Ung vármegyében 48,7%, Máramaros vármegyében 49%, Bereg megyében 53,7%-a az összes földterületnek az ún. "elidegeníthetetlen földek"-hez tartozott. 8 Az áru-pénzkapcsolatok fejlődését e területen a föld bérbeadása, a jelzáloghitel kísérte. A kevés földdel rendelkező és földnélküli parasztság kénytelen volt földet bérelni a földbirtokostól, és pénzkölcsönt felvenni rendkívül hátrányos feltételekkel. A szegényparasztság között a ledolgozás és természetes bérlet volt elterjedve, a tehetősebbeknél a pénzkölcsön. A kisgazdaságok hozama olyan alacsony volt, hogy még a hitel kamatát sem tudták visszafizetni, kénytelenek voltak újabb kölcsönöket felvenni, míg teljesen el nem adósodtak. Jellemző az alábbi példa: 1902-ben három vármegye Bereg, Ung és Máramaros 5427 parasztgazdasága "banki szolgáltatáshoz" folyamodott. Az általuk felvett 1 millió 208 ezer korona hitelből 567 ezer a korábbi adósság és kamatok törlesztésére ment, azaz a pénz fele improduktív módon került elköltésre re a hitelbankok kihelyezett összes hitele földzálogra Bereg vármegyében elérte a 24 millió 584 ezer koronát, Ung vármegyében a 11 millió 604 ezer koronát, Máramaros vármegyében a 6 millió 547 ezer koronát, Ugocsa vármegyében a 10 millió 150 ezer koronát. A négy vármegyében ez az összeg 52 millió 885 ezer koronát jelentett. 10 Csak nagy nehézségek árán tudott a kis- és középparasztság pénzhez jutni a banktól, de föld és vagyon jelzálogra adtak hitelt az uzsorások. A parasztság a kegyetlen uzsora kizsákmányolás tárgyává vált. Ennek mértékéről nincsenek statisztikai adataink, de a hírek eljutottak az akkori sajtóba. Például 1 évre kölcsönzött 300 korona után Micko Dmitro paraszt kamatként 125 koronát fizetett ki. 11 Mint ismeretes, az uzsorások a parasztoknak 20-tól 100, néhol még több kamatot is számoltak fel. 12 A parasztok állandó panasszal éltek az államigazgatási szervek képviselőinél az uzsorások visszaélései és önkényeskedései miatt. Az év első felében csak Bereg vármegyében 737 bírósági eljárást indítottak az uzsorások ellen, de csak jelentéktelen része volt megbírságolva. 13 Akis- és középgazdaságokra nehéz terhet róttak a helyi és egyéb adók. Az állami, helyi és egyéb adónemek adótartozásainak összege fokozatosan növekedett és évről évre meghaladta az adók összegét, így a parasztságot örökös adósokká változtatta. Az Ung vármegyei alispán évi beszámolójában megemlítet-

4 te, hogy korona adó folyt be a megyében, az adósság pedig korona. 14 Az államhatalmi szervek különböző módszerekkel igyekeztek behajtani a hiányzó összeget. Letartóztatások, fogdák, tulajdonok elárverezése mindazon eszközök között szerepeltek, amivel az adótartozásokat behajtani igyekeztek. A parasztság lázadozott az adórendszer ellen, követelték a progresszív földadó bevezetését. A bevételek egy részét a tanítók, bírók, jegyzők, orvosok, őrök, erdészek és más közalkalmazottak fenntartására fordították. Például 1905-ben a Munkácsi járás Pisztraháza (Pisztrjalove) községében a lakosság a mezőőrök fenntartására 1069 koronát fizetett ki. 15 E dolgozat keretében nincs lehetőség arra, hogy több egyéb okot vizsgáljunk meg, melyek a vidék mezőgazdasági elmaradottságának okait feltételezték és ösztönözték az agrár túlnépesedést. Ezek közül meg lehet említeni az alábbiakat: áru- és pénzviszonyok fejletlensége, szükséges tőkebefektetések hiánya, az ipar alacsony fejlettségi szintje, háziipar, közlekedés elmaradottsága. Ezekhez járult még a patriarchális gazdálkodás megmaradása, az alacsony szintű mezőgazdasági technika, rossz földminőség, a földművelés szerkezete, az állattartás rossz hozama, a természetes legelők és poloninák (hegyi legelők) kis kihasználtsági foka. Ugyancsak hozzájárult még a falusi konzervativizmus, uzsora, ivászat - és a parasztság teljes kizsákmányolási rendszere. Negatív hatásként jelentkezett a mezőgazdasági termékek fogyasztási piacának hiánya, kevés város kis számú lakossággal. így Ungvár város lakossága az évi 6677 főről re főre növekedett, Munkácsé 6005-ről 10 53l-re, Beregszászé 3297-ről 8078-ra. 16 Több város gyakorlatilag nem volt. Még a városi lakosság is szoros kapcsolatban állt a mezőgazdasági termeléssel, részben kielégítették szükségleteiket a háztáji gazdaságból és üdülőkertekből. Alakosság nagy része életének állandó velejárója volt a hiány, sőt az éhség, leggyakrabban pedig az állandó feszültség. A helyzet még a XX..század elejére sem változott meg. Ezt kénytelenek voltak elismerni a helyi hivatalos szervek is. így, ban a Hegyvidéken éhség uralkodott. Kormányzati segélyként a legalacsonyabb áron árusítottak kukoricát, amelyet 36 ezer családnak szállítottak 240 lakott helységbe. 17 De amint azt az újság is megírta, még ezt követően is 20 ezer főnyi lakosság 30 településről egy darab kenyér nélkül maradt ben Bániczki Ede képviselő a magyar parlamentben a földművelési miniszterhez fordult és felvetette a hegyvidéki ruszin lakosság körében uralkodó éhség kérdését. 19 Az "Az Est" újság szerkesztője írja, hogy a magyar lakosságnak fogalma sincs, milyen szegénység uralkodik Ökörmező (Mizshirja) vidékén, ahol számos család évtizedeken keresztül nem eszik húst, és csak zabkenyeret esznek. 20 Ilyen volt a helyzet a hegyvidéken. Nem sokkal jobb az élet a síkvidéken sem. Olexandr Tezlovics tanító keserűen ír az éhségről, mely a Nagyszőlősi járás Tiszahetény (Hetinya) községben uralkodott, ahol az iskolások 90%-a nem lakott jól kukoricakenyérrel sem. 21

5 A gazdasági élet változásában többször megmutatkozik a falusi parasztság társadalmi elégedetlensége ben követeltek a Schönborn gróf által elfoglalt földeket a Bereg vármegyei Nagylucska (Veliki Lucski) község lakosságai A következő évben Záhony faluban jelentkeztek az elégedetlenség jelei, amely átterjedt Csapra (Csop), Tiszasalamonra (Szolomonove), Téglás községekre is. 23 A XX. század elején a falusi szegénység aktivizálódott, követelte a földesúri, állami es egyházi földeket. Amint a korabeli okiratokból kitűnik, 1903 tavaszán a Nagybereznai járás Hajasd (Voloszjanka) és környékbéli falvakban erőszakkal hozzáláttak a földek elosztásához "ezt te szántod, amazt meg te" szöveggel. A hivatalnokok szerint a mozgalom igazi szocialista jelleget öltött. 24 Buzat F. képviselő felszólalva a magyar parlamentben megjegyezte, hogy Alsóverecke (Nyizsnyi Vorota) községben és a Vblóci járás szomszédos falvaiban olyan helyzet alakult ki, hogy a helyi hivatalnokok nem merik őrség nélkül elhagyni a községet. 25 A kárpátaljai parasztság gazdasági helyzetének romlására kénytelen volt figyelmet fordítani a magyar kormány is, mivel politikai következménnyel járhatott, kiélezhette a nemzetiségi problémákat közepétől megkezdődtek a "magyar ruszinok gazdasági helyzetének javítására" irányuló intézkedések, Egan Ede vezetésével. 20 papot és jó néhány hivatalnokot rendeltek ki ennek megvalósítására. Maga Egan többször hangoztatta, hogy az állam és a kormány nem törődik a parasztság anyagi helyzetével, aki "koldussorsra" jutott. A helyi hatalom közömbös a lakosság problémáival szemben. "Itt senki nem törődik a hivatali szervek ellenőrzésével" írja Egan az iskolákkal, utakkal és általában a közügygyei. A falusi proletariátus "az isten kegyelmére és gondoskodására van bízva." 26 Nézete szerint az állam politikája tud segíteni a kárpátaljai parasztságon. Fájdalmasan írja e keserű szavakat: " keserűség fog el e haldokló nép láttán. Szinte meg lehetne mondani azt a napot, amikor az utolsó ruszin is eltűnik e vidékről. Mindeddig nincs két-három ember sem, akik foglalkoztak volna e proletárok sorsának javításával." 27 Az "Az orosz parasztok gazdasági helyzete Magyarországon" c. munkából kitűnik, hogy szerzője nem volt a radikális megoldások híve, csupán fokozatos gazdasági változásokat kívánt bevezetni az állami szervek vezetésével ben a kirendeltség hold földet bérelt a Schönborn uradalomtól 25 éves időtartamra. Nagyobb része legelő, főleg hegyi legelők (poloninák), rétek és egy kevés szántó. Később a bérelt földek nagysága holdra emelkedett. Az állattartás hozamának növelése érdekében Svájcból, Németországból tenyészállatokat hoztak be, melyet szétosztottak a parasztok között. A kirendeltség hozzájárult a nyúltenyészet, baromfitartás, méhészet és kisegítő háziipar fejlesztéséhez. Segítségével hitelegyletek, termelési szövetkezetek, mintagazdaságok, tejgazdaságok jöttek létre, mint pl. Alsóverecke (Nyizsnyi Vorota) községben a tejgazdaság. Az első hitelegylet 1899-ben alakult, egy év múlva pedig már 1867

6 tagot számlált, kiknek tagjai szerény kamat mellett hitelhez jutottak. Mindezek az új intézkedések, ha nem is hoztak gyökeres változást, mégis pozitív hatásúak voltak, valamelyest csökkentették a társadalmi feszültséget és hozzájárultak a földművelés kultúrájának növeléséhez. A "Rutén akciót" sok ellenzéki politikus kritizálta amiatt, hogy sokba kerül az államnak. Amint azt a megyei újság, az "Ung" írja, veszteség alig volt, mivel a Schönborn uradalomtól bérelt földekért a rutén parasztok becsületesen fizették a járadékot. Az első évben az adósságuk mindössze 110 forint, a második évben "Egy eltűnőben lévő nép érdekében mennyi áldozatot hozhat az állam" - írta az újság. 28 Függetlenül attól, hogy Kárpátalja mezőgazdaságának agrotechnikai szintje növekedett, az átlagos magyar szinthez képest alacsony termelékenységű és elmaradott maradt, ennek következtében nem volt versenyképes. A földnélküliség, az adók, alacsony bérek, nagy jelzálog adósság, magas földbérleti díjak - mindezek arra késztették az embereket, hogy kiutat keressenek a rendkívül nehéz gazdasági és társadalmi helyzetből. A XIX. század 70-es éveitől egyik ilyen kiutat jelentette a munkaképes lakosság elvándorlása mezőgazdasági munkákra Magyarország központi megyéibe, főleg a hegyvidéki és hegyaljai részekről. Különösen felerősödött a mezőgazdasági vándormunkások elvándorlása a múlt század 90-es éveiben, és növekedett a XX. század elején. Kárpátaljai munkásainkat leggyakrabban mint sztrájktörő munkásokat alkalmazták a magyar sztrájkoló napszámosok helyett. Nincsenek pontos számadataink az elvándorlásokról, csak körülbelüli számukat tudjuk megbecsülni. Az Ilosvai járás körzeti parancsnoksága szerint innen 4000 főnél több ember vándorolt az Alföldre) másik része pedig Magyarország különböző régióinak vállalataihoz és bányádhoz szegődött. 29 A vidék négy vármegyéjének évi statisztikája bérmunkás és napszámosról ad számot. 30 Itt több tízezer kisfölddel rendelkező falusi ember kénytelen volt munkára elszegődni. A vidék agrár túlnépesedése miatt az agrár proletariátus negyede nem tudott ezen a helyen állandó munkát találni. Ezzel magyarázható a nagyfokú országon belüli (ún. belső) vándorlás, valamint a növekvő külföldi kivándorlás, amely jobban érintette Kárpátalját, mint Magyarország más megyéit. A hivatalos adatok szerint a legnagyobb vármegyéjében, Máramaros megyében 1897-ben fő keresett munkát, a munkaadók pedig csak 5 ezer főt tudtak foglalkoztatni a mezőgazdaságban és fakitermelésnél. 31 A kínálat meghaladta a keresletet. Az emberek kénytelenek voltak munkaerejüket megyén kívül értékesíteni, főképp a magyarországi alföldi megyékbe szegődtek el mezőgazdasági munkákra. Az ilyen elvándorlás, főleg az aratásokra, évről-évre növekedett.

7 Csak a "Hegyvidéki kirendeltség" közvetítésével 1907-ben munkás ment el mezőgazdasági munkára. 32 Az aratásokra a szerződéseket általában már tavasszal megkötötték, hogy a nagy földbirtokosok számára időben biztosítva legyen a munkaerő. Az elvándorlás minden vármegyén és járáson belül is jellemző. A napszámosok vándorlása elsősorban a nagy földbirtokosok számára volt előnyös, mivel biztosította az olcsó munkaerőt, bár az új járásokban az érkezők valamivel magasabb bért kaptak és lehetőségük volt néhány mázsa gabona beszerzésére. Mindezt útiköltség, családtól való távollét, kimerítő munka kísérte. Gyakran az időszakos munkásokat előre verbuválták az állami szervek helyben vagy a földesúri birtokon, hogy felhasználják a felesleges munkaerőt a magyar parasztság sztrájkja esetére. Amint az látható a "Hegyvidéki kirendeltség" beszámolójából, 1906-ban Magyarország központi járásaiba munkaerő vándorolt ben Roklic hatósági képviselő 2000 munkást verbuvált Ung megyéből, akiket június 27-én direkt e célból megrendelt vagonokban szállított Bábolnára. 34 Az emberek napi 2 korona járandóságot kaptak, biztosították számukra az útiköltséget és étkezést. Az emberek egy része a szomszédos Galíciába, Ausztriába, Csehországba és még Németországba is vándorolt. Ily módon a mezőgazdasági munkákra való elvándorlás jelentős helyet foglalt el a kárpátaljai parasztság társadalmi-gazdasági életében, létezésének fő tényezőjévé vált. A mezőgazdasági belső vándorlás mellett megjelenik a külföldi, tengerentúli kivándorlás is. Igaz, 1867-ben a magyar kormány kezdeményezésére, hogy tisztázzák a lakosság kivándorlásának mértékét, az Ung megyei hivatalnokok azt közölték, hogy senki nem vándorolt ki es nem települt at ide külföldről. 35 Ugyanakkor Kárpátalja hegyvidékeire a szomszédos Galíciából áttelepültek a szegény zsidók. így a XIX. század 80-as év folyamán a nagybereznai (Velikij Bereznij) zsidó lakosság majdnem megkétszereződött. Ezt a növekedést nemcsak az áttelepülés, hanem a Kárpátaljára jellemző természetes népszaporulat is okozta. A lakosság életkörülményeinek romlásához hozzájárult az infláció, az alapvető élelmiszerek árainak növekedése. Ily módon a XX. század első felében a kenyérárak 38,8%-kal növekedtek. 36 A húsárak és egyéb termékek árnövekedése még ennél is magasabb volt. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kis létszámú és kevés gyár sem tudott munkát biztosítani Kárpátalja falusi lakosságtömegének. Ilyen körülmények között, a nép nagyobb részének a kiutat ebből a helyzetből a kivándorlás jelentette, amely a század 70-es éveitől mindinkább növekedett. Sok paraszt, kisiparos-kézműves, kereskedő a tengerentúlra vándorolt pénzt keresni, hogy visszavásárolja a lefoglalt földet és más vagyontárgyát, a többség pedig azért, hogy megszabaduljon az éhségtől. Ung járás körzeti parancsnoka 1909-ben írja: "Akivándorlás okait a vidék szegénységében, a kereseti forrás hi-

8 anyában kell keresni"." Természetesen, az emberek nagy tömegű kivándorlásának konkrét oka különböző volt. Akivándorlás Kárpátaljáról, ugyanúgy mint Magyarországról még a XIX. század 70-es éveiben megkezdődött és mértéke 1907-ig növekedett, amikor is elérte a csúcspontot. A magyar statisztika adatai szerint az 1892-től 1902-ig terjedő időszakban csak Ung vármegyéből fő vándorolt ki. 3 «Hasonló mértékű volt a kivándorlás más megyékből is, ahol ukránok laktak. Ennek ellenére a es évekről pontos statisztikai kimutatások nincsenek, mivel rendszeres állami nyilvántartást nem vezettek. Még teljesebb kép bontakozik ki a XX. század elején. Amint a levéltári anyagokból kitűnik, között Kárpátalja négy vármegyéjéből, ahol a lakosság többségét ukránok képezték, több mint 47 ezer ember kapott kivándorló útlevelet. Azonkívül ezen évek alatt fő utazott ki útlevél nélkül ig például csak az Ilosvai járás Drágabártfalva (Dorobratove) községéből az USAba 300 fő vándorolt ki. 40 Az emberek egy része Dél-Amerikába utazott, főképp Argentínába, Brazíliába, Uruguayba. Amint azt az ugocsai újság is megírta, voltak kivándorlók még Dél-Afrikába is, ahová azok juthattak ki, kiknek 480 koronájuk volt. 41 Akivándorlók nagy része ukrán nemzetiségű volt. Köztük voltak olyanok is, akik a szomszédos vármegyében laktak. A statisztikai adatok szerint, 1900-ban Magyarország egész területéről 3116 ukrán nemzetiségű lakos vándorolt ki, 1905-ben már 7287 fő re számuk már 5088 főre csökkent. 42 Puskás Julianna kutató az alábbi adatokat hozza fel: 1899-től 1910-re az ukrán kivándorlók száma egész Magyarországról fő. 43 Érdekes a társadalmi Összetételük: földművelők 43,4%, kézműves-iparosok mindössze 2 %, mezőgazdasági napszámosok 37,2%, szellemi dolgozók csak 0,1% és 17,4% más társadalmi réteg képviselői. 44 Az említett számok azt bizonyítják, hogy a kivándorlók zömét a falusi lakosság legalacsonyabb szegény rétege alkotta. A Kárpátaljáról kivándorolt lakosság átlagos számát az első világháború előtt azért is fontos kimutatni, mivel a statisztikai adatok nem mutatták ki azokat, akik illegálisan távoztak. A hivatalos magyar statisztikai adatokra támaszkodva Ilko V. kutató írja, hogy az 1899-től 1913-ig terjedő időszak alatt Kárpátaljáról fő vándorolt ki. Azokkal együtt, akik e vidéket illegálisan hagyták el, a kivándorlók száma ezen időszak alatt az ő számításai szerint közel 120 ezer fő. 45 Feltételezzük, hogy ez az adat kissé túlzott, és nem jelenti a lakosság teljes veszteségét. Először is, között a Magyarországra bevándoroltak százaléka 24,3%. 46 Másodszor: figyelembe kell venni, hogy ezekben az években a lakosság egy része hazatért, időnként másodszor, harmadszor is kivándorolt. Azaz: ugyanazon személyek kerültek a statisztikai kimutatásokba többször is. Harmadszor: figyelembe kell venni, hogy a négy vármegye területe nagyobb volt, mint a jelenlegi Kárpátalja területe. Ez pedig objektív nehézséget jelent a kutatóknak.

9 így vagy amúgy, Kárpátalja ukrán és más nemzetiségű lakosságának tízezrei jutottak a határokon túlra, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába, és ezen országok állandó lakosaivá váltak. A kivándorlók pénzügyi gyarapodásának egyik következménye: a földárak növekedése. így pl. egy közepesen termő föld értéke: 1 hold korona. 47 Közel sem mindenkinek sikerült összegyűjteni annyi pénzt, hogy megfelelő mennyiségű földet vásároljon, új házat építsen és ténylegesen javítson életkörülményein. A nép többsége, hazatérve folytatta a bérmunkára való elszegődést és csak kisebb részének sikerült önálló gazdaságot alapítani. A keresett pénzből sikerült egy kevés földet venni, kifizetni az adósságot, felépíteni a házat, de a nép többségének nem volt lehetősége gazdasági helyzetének javítására. Egyidejűleg a kivándorlás az agrár mozgalmak és a társadalmi elégedetlenség "leeresztő szelepét töltötte be". Ily módon, a XIX. század végén, XX. század elején a gazdasági változások egész komplexuma a falu társadalmi differenciálódásának felgyorsulásához vezetett és a felesleges munkaerő kialakulásához. Ez pedig a társadalmi feszültség növekedését idézte elő, olyan jelenségeket szült, mint a munkaerő vándorlása és kivándorlás, ami rányomta bélyegét az élet minden területére, demográfiai és társadalmi változásokat hozott és összességében felgyorsította az áru- és pénzkapcsolatok megerősödését. Tekintet nélkül a szerény állami segítségnyújtás próbálkozásaira, a munkaerő piacán a helyzet nem javult, ami fokozta a feszültséget és a kilátástalan, kiúttalan helyzet érzését keltette az emberek többségében. Ebben az időszakban az agrár túlnépesedés Kárpátalja állandó tényezőjévé vált. A XX. században lényeges változások nem következtek be. Az agrár problémák más irányúak lettek, ami mindig negatív hatással volt a vidék gazdasági és társadalmi fejlődésében. A politikai változások, az agrár reform sem vezetett az objektív problémák megoldásához jelzet, p j p j p j p j. 10. p j. 10. p j. 33. p j. 53. p j j p j j. Jegyzetek

10 j p j p j. 5.p j p j p j , j p j j j p j. 11, 22. p j. 27. p j j. 50. p j. 52. p j j. 13. p j p j p j. 54. p j. 67. p j. 43. p j j. 24. p j p j. 22. p j. l.p j. 13. p j j. 53. p j.462.p j p j p j p j. Felhasznált források és irodalom 1. Kárpátaljai Területi Állami Levéltár (a továbbiakban KTÁL.), 4. fond, (a továbbiakban f.), 2. opisz (= csoport, a továbbiakban csop.), 119. od. zb. (= őrzési egység, a továbbiakban ő. e.). 2. KTÁL. 4. f. 16. csop ő. e. 3. KTÁL. 7. f. 1. csop ő. e. 4. KTÁL. 7. f. 3. csop ő. e. 5. KTÁL f. 17. csop ő. e. 6. KTÁL f. l.csop. Lő. e. 7. KTÁL f. 1. csop ő. e.

11 8. KTÁL f. 3. csop. 66. ő. e. 9. KTÁL f. 1. csop ő. e. 10. KTÁL f. 1. csop ő. e. 11. KTÁL f. 1. csop ő. e. 12. KTÁL f. 1. csop ő. e. 13. KTÁL f. 1. csop ő. e. 14. KTÁL f. 1. csop ő. e. 15. KTÁL f. 2. csop ő. e. 16. KTÁL f. 2. csop ő. e. 17. KTÁL f. 2. csop ő. e. 18. Negyelja, X Egan, E.: Ekonomicsne polozsenye ruszkih szeljan v Uhorscsinyi. Prága, Ilko, V. I.: Z isztoriji szeljanszkih ruhiv na Zakarpattyi v dnihij polovinyi XIX. szt. = Naukovi zapiszki. 36. k. Uzshorod, Ilko, V. I.: Zakarpatszke szelő na pocsatku XX. szt. Lviv, A magyar szent korona országainak évi népszámlálása. 2. rész, Bp., A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 4. köt. Bp., A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 5. köt. Bp., A mezei munkát és mezei munkásokat keresők kimutatása. Bp., Magyar statisztikai évkönyv. Új folyam. 4. köt Bp., Magyar statisztikai évkönyv. Új folyam. 8. köt Bp., Magyar statisztikai évkönyv. Új folyam. 13. köt Bp., Magyar statisztikai évkönyv. Új folyam. 20. köt Bp., Magyar statisztikai közlemények. Árstatisztika. Bp., Magyarország földművelésügye az évben. Bp., Alkotmány, XI Az Est, XII Budapesti Közlöny, Hazánk, VI Ugocsa, III Ugocsa Vármegye Hivatalos Lapja, V Ung, II Ung, IV Ungvári Közlöny, X Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban Bp., 1982.