Elôszó. Ajánljuk a kiadványt a mezôgazdaság és környezetvédelem területén dolgozó környezetünk sorsáért felelôsséget érzô szakemberek figyelmébe.

Átírás

1 Elôszó Az olvasó a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat kiadványát tartja a kezében, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium anyagi támogatásával állítottunk össze és teszünk közzé. A mezôgazdasági termelés és a környezetvédelem feladatai eddig is sok ponton találkoztak, bár e találkozások leginkább közös gondokat, problémás helyzeteket jelentettek. Ilyen közös megoldandó feladat a felszíni és felszín alatti vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelme. Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelôzôen végrehajtott jogharmonizáció keretében született meg a Kormány 49/2001. (IV.3.) rendelete a vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérôl, mely az Európai Közösségek 91/676/EGK tanácsi irányelvével összeegyeztethetô szabályozást tartalmaz. E rendelet 1. számú melléklete rögzíti a Jó mezôgazdasági gyakorlat idevonatkozó szabályait, melyek alapvetô célja a vizek nitrátszennyezésének megelôzése, csökkentése oly módon, hogy egyben biztosítani lehessen a növények optimális tápanyagellátását, valamint a talajok termékenységének fenntartását. Kiadványunkban összefoglaljuk a jó mezôgazdasági gyakorlat legfontosabb tudnivalóit, részletesebben szólunk a talajok tápanyag-gazdálkodására vonatkozó szempontokról és gyakorlati tápanyag-gazdálkodási tanácsokat is igyekszünk adni. Kifejtjük továbbá a jó mezôgazdasági gyakorlat trágyatárolásra vonatkozó elôírásait is. A talajvédelemmel, tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos olyan információkat adunk közre, amelyek segítségével a gazdálkodók könnyebben eleget tudnak tenni a rendeletben leírt jó mezôgazdasági gyakorlat elôírásainak, hiszen ezek betartása nitrátérzékeny területeken kötelezô, más területeken pedig ajánlott. Ajánljuk a kiadványt a mezôgazdaság és környezetvédelem területén dolgozó környezetünk sorsáért felelôsséget érzô szakemberek figyelmébe. Budapest, július 14. Dr. Halmágyi Tibor fôigazgató 1

2 Bevezetés Az Európai Unióban a környezetet veszélyeztetô tevékenységekre szigorú szabályozások vannak érvényben. A csatlakozás egyik feltétele az Európai Unió joganyagának hazai jogrendbe való átültetése, mely túlnyomó részben megtörtént. Ezek közé tartozik a vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmének érdekében megszületett 49/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet. A nitrogén a növények számára fontos tápelem, azonban a vizekbe kerülve szennyezést okoz. A nitráttartalom megnövekedése a vízinövények túlburjánzásához vezet, megbomlik a vízben élô szervezetek közötti egyensúly és romlik a vizek minôsége. A vizek magas nitráttartalma az emberi egészségre is ártalmas. Ezért az ivóvízben a nitráttartalom nem haladhatja meg a 50 mg/l értéket. A vizek minôségérôl szóló hazai jogszabályok 50 mg/l érték fölötti nitráttartalmat tekintik szennyezettségnek. Mindezek alapján a talajok tápanyagellátását és a trágyakezelést különös gonddal kell végezni úgy, hogy a növénytermesztés érdekeinek érvényesülése mellett a vizek védelme is megvalósuljon. A rendelet 1. számú mellékleteként közzétett jó mezôgazdasági gyakorlat elôírásai ezek alapján készültek, melyek betartása nitrátérzékeny területen kötelezô, más területeken pedig ajánlott. A vizek nitrátszennyezésének megelôzése érdekében végrehajtandó jó mezôgazdasági gyakorlat tartalmazza a trágyakezelés és mezôgazdasági területekre való tápanyagkijuttatás szabályait, különös tekintettel a mennyiségi korlátozásra, trágyázási tilalmi idôszakra, a trágya kijuttatására vonatkozó elôírásokra lejtôs területeken, fagyott, hóval borított és vízzel telített talajokon, valamint vizek közelében. Iránymutatást ad továbbá az erózió elleni védelemre és az öntözésre vonatkozóan is. A nitrátérzékeny területek kijelölése megtörtént, a nitrátérzékeny területre esô települések listáját a jogszabály 2. számú melléklete tartalmazza. Magyarország kb. 48%-a nitrátérzékeny terület, amelyek elhelyezkedését az 1. számú térkép mutatja be. 1. térkép 2

3 A kijelölésnél a vizek nitráttartalmát és a szennyezéssel szembeni érzékenységét vették alapul. A nitrátérzékeny területek olyan speciális földtani adottságokkal rendelkezô területek, amelyeken a felszíni és felszín alatti vizek a nitrátszennyezéssel szemben érzékenyek. Ide tartoznak a nagy tavaink vízgyûjtô területei, valamint azok a területek, ahol ivóvíz felhasználás céljára vízkivétel történik. Érzékenyek a karsztos területek, az ivóvízbázisok védôterületei, valamint azok a területek, ahol a talajok vízáteresztô képessége nagy és a fô vízadó réteg a felszín közelében található. Az Európai Unió pályázatai és támogatásai kapcsán a termelôtôl visszamenôleg is kérnek a termelésre vonatkozó adatokat, és bizonyos pályázatok esetén vizsgálják a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelést. A 49/2001. (IV. 3.) kormányrendeletben elôirt nyilvántartás vezetése alapul szolgálhat az európai uniós pályázatokon és a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programban való részvételhez szükséges adatszolgáltatáshoz is. Kiadványunkban összefoglaljuk a jó mezôgazdasági gyakorlat legfontosabb tudnivalóit, részletesebben szólunk a talajok tápanyaggazdálkodására vonakozó szempontokról és gyakorlati tápanyaggazdálkodási tanácsokat is igyekszünk adni. Bemutatjuk továbbá a jó mezôgazdasági gyakorlat trágyatárolásra vonatkozó elôírásait is. A T A L A J A I N K N I T R O G É N T A R T A L M A A növények tápanyagellátása szempontjából a nitrogén talán a legérzékenyebb tényezô, mert a növények számára felvehetô formában nem tud felhalmozódni a gyökérzónában, lemosódik a mélyebb rétegekbe, és elérve a talajvizet szennyezést okoz. A talajban a nitrogén legnagyobb részarányban a talaj szerves anyagához kötötten található. Az összes nitrogén csupán 1-2 %-a fordul elô a növények számára felvehetô ásványi nitrogén (ammónium és nitrát) formájában. Az ásványi nitrogént túlnyomó részben nitrát alkotja. A 1236 mérôhelyet magában foglaló, Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) keretében, a évben végzett mintavételezés alapján hazai talajaink felsô (0 30 cm) rétegének nitráttartalmát a 2. számú térkép mutatja be. 2. térkép 3

4 1. ábra Az 1. számú ábra pedig a nitráttartalom eloszlását tartalmazza a talajok 0 30, és cm mélységû rétegeiben. Az adatok mutatják, hogy a talajok felsô rétegének nitráttartalma a mérôhelyek háromnegyed részén alacsonyabb volt mint 25 mg/kg (1 mg/kg körülbelül 4 kg/ha nitrogénnek felel meg). Az adat értékelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a mintavételezés a TIM módszertana szerint, októberben történt igy az év folyamán a növényzet felhasználta a rendelkezésre álló ásványi nitrogén jelentôs részét. Az 50 mg/kg értéket meghaladó nitráttartalom csupán a mérôhelyek 5,4 %-ban fordult elô. A talajok cm mélységû rétegének nitráttartalma jóval kevesebb mint a felsô rétegé, a mérôhelyek 95%-ban a nitráttartalom alacsonyabb volt, mint 20 mg/kg, és kevesebb, mint 1 %-ban haladta meg az 50 mg/kg értéket.a cm mélységben a mérôhelyek 98%-ban mértünk 25 mg/kg értéknél kevesebbet, 50 mg/kg értéket meghaladó nitráttartalom pedig a mérôhelyek 0,5%-nál volt tapasztalható. Trágyázási tartamkísérletek tapasztalatai (Németh, 1996) szerint a növény nitrogénigényét meghaladó nitrogéntrágyázás hatására nô a talaj nitráttartalma és a kimosódott nitrát mennyisége, mely a talajvizek elnitrátosodását eredményezheti. A tápanyagpótlás miatti elnitrátosodás az eddigi tapasztalatok szerint (Németh 1996) akkor következett be, amikor nem tartották be a növény nitrogénigényének megfelelô trágyázási javaslatot, nagy mennyiségû hígtrágyát alkalmaztak, nagy átlagos csapadékkal jellemezhetô termesztési körzetben, vagy ha az átlagostól eltérô csapadék hullott, illetve kedvezôtlen volt a csapadékeloszlás, a talajvíz a felszín közelében helyezkedett el, a talajszelvény vízzel telített, vagy ahoz közzeli állapotban volt, drénezték a területet, helytelenül öntöztek. Mezôgazdasági területek közül az intenzíven mûtrágyázott területeken, elsôsorban homoktalajokon jellemzô, hogy a talajvíz nitráttartalma többszörösen meghaladja az 50 mg/l határértéket, ami jelzi hogy a talajvíz már elnitrátosodott. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a talajvizek elnitrátosodásának egyik oka lehet a rossz mezôgazdasági gyakorlat. További elnitrátosodás megakadályozása érdekében fontos, hogy a mezôgazdasági eredetû okokat a minimálisra csökkentsük. Mindezek alapján fontos többek között a talajba jutó nitrogén mennyiségének korlátozása, és a növény igényéhez alkalmazkodó tápanyagutánpótlás. Az adott terület talajának nitrogéntartalmát a növények tápanyagellátása és a nitrátkimosódás veszélyének megítélése szempontjából mindig egyedileg kell értékelni, melyhez elengedhetetlenül szükséges a rendszeres talajvizsgálat, valamint szükség esetén (pl. fejtrágyázás elôtt) a talajok ásványi nitrogéntartalmának vizsgálata (N-min módszer). 4

5 A tápanyaggazdálkodás szabályai A termôföldrôl szóló 1994 évi LV. törvény elôírja, hogy a földhasználónak gondoskodnia kell a talaj humuszos rétegének megôrzésérôl, szervesanyag tartalmának fenntartásáról, továbbá a talaj tápanyagszolgáltatását és a növény tápanyagigényét figyelembe vevô környezetkímélô tápanyaggazdálkodás folytatásáról. Ennek érdekében a talajok tápanyagutánpótlását talajvizsgálatokon alapuló számítások alapján kell végezni, melynek során figyelembe kell venni a termesztendô növény tápanyagigényét, a talaj tápanyagellátottságát, az elôvetemény hatását és a korábban kijuttatott szervestrágyából az adott évben felszabaduló tápanyagokat. Amennyiben a talaj tápanyagtartalma alacsonyabb, mint a termeszteni kívánt növény igénye, a hiányt megfelelô mennyiségû, a talaj tulajdonságainak valamint a növény igényeinek legjobban megfelelô trágyaszer kijuttatásával szükséges pótolni. A tápanyagutánpótlás tervezéséhez ismernünk kell az adott termôhely tulajdonságait (elsôsorban a talajadottságokat, éghajlat, domborzat stb.), a termôhely talajának tápanyagellátottságát, valamint a termeszteni kívánt növény tápanyagigényét. A termôhelyre vonatkozó adatokat a talajvizsgálat eredményeként kapjuk meg, a termeszteni kívánt növény tápanyagigénye pedig a növényfaj és a várható termésszint függvényében állapítható meg. A tápanyagutánpótlás tervezéséhez a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat igény szerint szaktanácsot nyújt. A szaktanácsadáshoz szükséges a talajvizsgálati eredmény, a terület nagysága és a termeszteni kívánt növény (faj, fajta, elôvetemény, technológia). Célszerû a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok szakembereit a talajvizsgálat elôtt megkeresni, a tábla nagysága és homogenitása ismeretében a mintavétel tervezésében is segítséget nyújtanak. Nagyobb terület esetén érdemes a mintavételt is szakemberrel végeztetni. A talajmintákat célszerû tápanyagvizsgálatra akkreditált laboratóriumokban vizsgáltatni a nemzeti szabványokban rögzített módszerekkel. Az akkreditáltság a laboratórium tevékenységének folyamatos és részletes ellenôrzését jelenti, mely garantálja, hogy a laboratórium által kiadott eredmények pontosak, megbízhatóak és reprodukálhatóak. A Növény és Talajvédelmi Szolgálat hálózatában mûködô, tápanyagvizsgálatra akkreditált laboratóriumok elhelyezkedése, elérhetôsége az 3. számú térképen látható. 3. térkép 5

6 T A L A J V I Z S G Á L A T Alap talajvizsgálatot kell végezni azokon a területeken, ahol nincs korábbi talajvizsgálati eredmény. Alapvizsgálatkor a tápanyagvizsgálatok (NPK) mellett a kötöttséget, humusztartalmat, ph-t, mészállapotot, összes só mennyiségét stb. is meg kell határozni. Az alapvizsgálatokat 10 évente kell megismételni. A közbeesô években, legalább 5 évente, (gyepek esetében 10 évente), illetve mûvelési ág változása esetén csak a talaj tápelemtartalmát (NPK) szükséges mérni. Biotermesztés esetén célszerû a talaj toxikus elemtartalmát is megvizsgáltatni. A talaj könnyen oldható tápelemtartalma, a tápelemforgalmat befolyásoló talajtulajdonságok alapvetô információt nyújtanak a trágyázási gyakorlat megalapozásához. A vizsgálatok rendszeres ismétlése szükséges a talajok tulajdonságaiban, tápanyagtartalmában beállt változások megismeréséhez, figyelemmel kíséréséhez. Kiemelt fontosságú a talajok mészállapota illetve savanyúságának vizsgálata, mert savanyú talajokban gyengébb a tápanyagok érvényesülése, fokozott a tápanyag veszteség, valamint az elfolyó és a talaj mélyebb rétegeibe szivárgó víz olyan anyagokat tartalmazhat, amely káros a felszíni és felszín alatti vizekre. Az alapvizsgálatok keretében a következô talajtulajdonságokat határozzák meg: A kötöttséget, melyet az Arany-féle kötöttségi számmal adjuk meg (KA). A kötöttségi szám a talaj fizikai féleségére utal, mely jelzi, hogy milyen szemcseösszetételû az adott talaj. Ha értéke alacsony akkor homokos, ha magas, akkor agyagos a talaj. A talaj humusztartalma alapján a talaj nitrogénellátottságára következtethetünk. A talajban a növények által kivont nitrogén utánpótlása természetes folyamatok esetén elsôsorban a talaj humuszanyagának lebomlása által megy végbe. A ph érték a talaj savanyúságára utal, mely fontos tényezô a tápanyagok hasznosulásának megítéléséhez. A talaj mésztartalma tápanyagok hasznosulását szintén befolyásolja A vízben oldott összes só a termeszthetô növények körének megítélése szempontjából fontos. A talaj tápelemtartalmának vizsgálatakor nem a talajban található összes tápanyagmennyiséget határozzuk meg, hanem egy olyan laboratóriumi módszert választunk, amely jelzi azt, hogy a talaj mennyire képes a növény igényeinek megfelelôen szolgáltatni a tápanyagot. A tápelemtartalom vizsgálat a következô elemekre terjed ki: nitrogén, foszfor, kálium, kálcium, magnézium, kén, nátrium, cink, réz, mangán, bór és molibdén. Az N-min módszer a talaj pillanatnyi nitráttartalmát veszi alapul, és ennek ismeretében kiszámítható, hogy az adott területen termeszteni kívánt növény várható terrmésszintjéhez mennyi nitrogén mûtrágya szükséges. A talajok tápanyagtartalmát elektroultrafiltrációs (EUF) módszerrel is meghatározhatjuk, melyet gyümölcs és szôlôültetvények telepítés elôtti, feltöltô trágyázásához, a trágyázási technológia pontosításához, valamint cukorrépa-termesztés irányított tápanyagpótlásához alkalmazzák. A módszerrel a talajban különbözô erôsséggel kötött tápelemek mennyiségét határozzuk meg, mely alapján tervezhetô a tápanyagpótlás (MSz ). T A L A J M I N T A V É T E L A pontos szaktanács, szakvélemény alapját képezô megbízható laboratóriumi vizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerû mintavétel (MSz ). A tápanyaggazdálkodási szaktanácshoz szükséges mintavétel célja az adott területre jellemzô átlagminta felvétele, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Talajok esetében az egy pontról vett minta vizsgálati eredménye félrevezetô lehet, mert a talajtakaró még viszonylag kis területen belül sem egységes és a lokális szennyezôdés (pl. mûtrágyaszemcse), valamelyik talajalkotó relatív feldúsulása stb. miatt az eredmény nem tükrözi a táblára jellemzô értékeket. Átlagminta képzéssel tudjuk ezt a problémát kiküszöbölni. Az átlagmintát talajtanilag viszonylag egységes (homogén) területrôl, azonos genetikai szintbôl, és egységes módszerrel szabad venni. Az átlagmintát megfelelô számú (minimum 20 db), azonos tömegû részmintából kell összeállítani a következôképpen: Szántóföldi kultúráknál a mûvelt rétegbôl (általában a 0 30 cm-es ) max. 10 ha-onként veszünk két átlagmintát, kétátlós párhuzamos módszerrel. Egy átlagminta legalább 20 részmintából álljon. Rét-legelô kultúránál a 2 10 cm mélységbôl ( a 0 2 cm-es gyepréteget eltávolítva) max. 10 ha-onként veszünk két átlagmintát, kétátlós párhuzamos módszerrel. Egy átlagminta legalább 30 részmintából álljon. 6

7 Állókultúráknál max 5 ha-onként veszünk külön-külön átlagmintát, kétátlós párhuzamos módszerrel. A részmintákat gyümölcs ültetvényeknél a 0 20, 20 40, cm, bogyósoknál 0 20, 20 40, cm szôlô ültetvényeknél 0 30, cm mélységbôl kell venni. Mintavételi vázlatok talajminták vételéhez Két átlós párhuzamos módszer szerint a mintázandó területrôl 2 átló mentén, vagy zig-zag vonalban (2. ábra) kell mintát venni, úgy, hogy egy átló mentén legalább 20 vagy rét-legelô esetén 30 ponton veszünk azonos tömegû részmintát. A részmintákat alaposan összekeverjük, és ebbôl az összekevert mintából kb. 1kg-nyi mennyiséget kell a laboratóriumba küldeni elemezésre. Mintavételi egység (tábla) Mintavételi egység (tábla) leszúrások (részmintavétel) helye 2. ábra A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy tilos mintát venni: szántóföldi kultúra esetén a tábla szélen 20 m-es sávban, a forgókban, szalmakazlak helyén, mûtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depók helyén, állatok delelô helyén. 7

8 Alap talajvizsgálatokhoz a mintavétel optimális idôpontja a termés betakarítása után, még trágyázás elôtt, ha a talaj mûvelhetô (nem túl nedves, nem túl száraz). Vehetô még minta: az ôsszel mûtrágyázott területekrôl a következô évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap elteltével tavasszal mûtrágyázott területrôl a betakakrítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nap elteltével szervestrágyázást követô 6, mûtrágyázást követô 3 hónap elteltével Termesztési technológiákhoz kötött talajvizsgálat céljából mintavételt a következô idôszakokban lehet végezni: a tápanyagok kijuttatását megelôzôen, növényi fenofázishoz kötötten, (pl. ásványi nitrogén meghatározásánál optimális. a február, március hónap), állókulturák telepítésénél forgatás, alaptrágyázás elôtt, tereprendezés után, cukorrépa EUF vizsgálathoz, elôvetemény betakarítást követôen. A mintavételi területek kijelölését 1:10000 léptékû térképen ajánlatos végezni. Ezen a térképlapon lehet rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosítóját. A térképnek tartalmaznia kell a táblák határait, a táblák jeleit, a táblák területét, valamint a mûvelési ágat. Mintavételhez szükséges: kézi vagy gépi mintavevô eszköz (fúrók, rétegfúrók), mintazacskó, mely kb. 1kg talaj befogadására alkalmas polietilénbôl készült, mérete lehetôvé teszi, hogy saját anyagával kerüljön bekötésre. A mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátni, mely tartalmazza a megrendelô nevét, a vizsgálat célját, a mintavétel helyét (gazdálkodó, tábla), a tábla jelét, a minta kódját, és a mintavétel mélységét. A mintavételt mintavételi jegyzôkönyvben rögzíteni kell. A T R Á G Y A A D A G O K M E G H A T Á R O Z Á S Á N A K S Z E M P O N T J A I A trágyaadagok meghatározásához a talaj tulajdonságai és a növény igényén kívül a trágyaszer hatóanyag-tartalmát is ismerni kell. Mûtrágyák esetében ez adott, hígtrágya, szennyvíziszap esetén laboratóriumi vizsgálatokkal kell meghatározni. Almos trágya felhasználásakor a trágyavizsgálat nem kötelezô, ebben az esetben a korábbi szervesanyag-vizsgálatok alapján számított átlagértékek használhatók, melyet az 1. táblázat tartalmaz. Törekedni kell azonban arra, hogy a nagy adagú szervestrágya kijuttatás esetén a kijuttatandó mennyiség meghatározása vizsgálati eredményeken alapuljon. 1. táblázat: szerves trágyák átlagos nitrogéntartalma VIZSGÁLAT PARAMÉTER SZERVESTRÁGYA TÍPUS SZARVASMARHA SERTÉS JUH BAROMFI VEGYES N-TARTALOM % (EREDETI NEDVESSÉG- TARTALOMRA SZÁMÍTOTT) 0,5 0,6 0,7 1,0 0,8 (Több évi laboratóriumi vizsgálati eredmények átlagértéke) Nitrátérzékeny területen a mezôgazdasági területre évente szerves trágyával kikerült nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is. Amennyiben egy nitrát-érzékeny területen nagyobb mennyiségû szervesanyag pótlásra van szükség, mint amennyit a nitrát rendelet megenged, lehetôség van a szervesanyag pótlására egyéb alkalmas anyagok (pl. komposzt, tôzeg, szalma stb.) felhasználásával. A hígtrágya, valamint szennyvíz és szennyvíziszap mezôgazdasági területen történô felhasználása a talajvédelmi hatóság engedélyével történhet, talajtani szakvéleményre alapozottan. 8

9 A T R Á G Y A K I J U T T A T Á S Á N A K S Z A B Á L Y A I A trágyákat úgy kell kijuttatni, hogy az a növény számára a legjobban hasznosítható legyen, valamint a környezetvédelmi követelményeknek is feleljen meg. Figyelembe kell venni a termesztett növények tápanyagigényét és ennek idôbeli alakulását, a termôhelyi adottságokat és a termesztési feltételeket. Az így végzett trágyázás lehetôvé teszi, hogy a gazdálkodás során bekövetkezô tápanyagveszteségek és a vizek nitrátkimosódás vagy erózió által okozott tápanyagterhelése elkerülhetô legyen. A trágyázást megfelelô idôben, pontos adagban, egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológai tulajdonságaira gyakorolt kedvezô hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek rendszeres karbantartásáról gondoskodni kell. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya (trágyalé, hígtrágya, könnyen oldódó ammónium- és nitráttartalmú mûtrágya) kijuttatását a növények tápanyagigényének idôbeli változásához igazodva ajánlott végezni. Betakarítás után nem juttatható ki a szántóterületre gyorsan ható nitrogén trágya, kivéve a szalma nitrogéntrágyázását, melynek célja a gyors lebomlást lehetôvé tevô szén-nitrogén arány beállítása (pentozán hatás kiküszöbölése), valamint az ôszi szántás alá kijuttatott istállótrágyát és komposztot. Ha megfelelô talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti idôszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap). Az istállótrágya kijuttatásának jellemzô ideje július-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet. Istállótrágyát, egyéb szervestárgyát elsôsorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsôsorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmánynövények és a repce tartozik ide. A kijuttatott istállótrágyát lehetôleg azonnal a talaj felsô szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetôleg a tél beállta elôtt a trágyatároló kiürüljön. Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerûségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb. További szabály, hogy nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggô hótakaróval borított talajra. Ez az idôszak jellemzôen a december 1. és február 15. közé esô idôszak, ezért ekkor tilos a trágyakijuttatás. Az összefüggô hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja. Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthetô a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására. Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtôs területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésû területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni. Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védôtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztôl, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettôl eltérôen nem rendelkezik. Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsôséges vízjárási viszonyok kialakulásakor. 9

10 A jó mezôgazdasági gyakorlat egyéb szabályai A KÁROS MÉRTÉKÛ TALAJSAVANYODÁS ELLENI VÉDELEM A savanyodás a legtöbb talajban jelen lévô természetes folyamat, mely azonban emberi beavatkozás, légköri savas ülepedés, vagy szakszerûtlen gazdálkodás következtében káros mértéket érhet el. A talajok káros mértékû savanyodását el kell kerülni, erre savanyodásra hajlamos talajokon különös figyelmet kell fordítani. A talajok kémhatását a 4. számú térkép mutatja be. Savanyú talajokkal jellemezhetô tájakon a rendszeres talajvizsgálatok keretében a mészszükséglet meghatározását megalapozó vizsgálatokat is el kell végezni. Ez különösen fontos hígtrágya, szennyvíz, és tiszta vizes öntözésre rendelt területeken, homok, vályogos homoktalajokon a kilúgzódás mértékének megállapítására. A mûtrágyák túlnyomó többségének talajsavanyító hatása van, melyet savanyú talajokon mésztrágyázással tompítani kell. 4. térkép ERÓZIÓ ELLENI VÉDELEM Talajeróziónak azoknak a pusztító folyamatok összességét nevezzük, melyek hatására a talaj felsô rétege fokozatosan elvékonyodik, vagy gyorsan lepusztul, ezáltal termékenysége leromlik, esetleg mezôgazdasági mûvelésre alkalmatlanná válik. A domboldalakról leggyakrabban a talaj humuszban és tápanyagokban gazdagabb, finomabb szemcséjû alkotórészei mosódnak le. Ez súlyosabb esetben terméscsökkenést is okozhat. Az elhordott talajszemcsék más területeken, esetleg az eredeti helytôl távol lerakódnak, vagy az élô vizekbe jutnak, ahol szintén károkat okoznak. A csatornák és vízelvezetô árkok feltöltôdnek, feliszapolódnak, a növényzetet hordalék boríthatja el. 10

11 Az eróziót víz és szél is kiválthatja. A vízerózió kialakulásában a csapadék mennyisége, idôtartama, cseppnagysága és hevessége a meghatározó. Vízeróziót válthat ki a tavaszi hóolvadás is, ha a területet nagy vastagságban borítja hó, és az olvadás olyan rövid idô alatt következik be, hogy a víz nem tud a talajba szivárogni. Az eróziót meghatározza a lejtô meredeksége, hosszúsága, alakja és elhelyezkedése is. Befolyásolja az erózió mértékét a talaj nedvességállapota, vízgazdálkodása, szerkezete és a növényborítottság. Hazánkban a vízerózió jelentôs területet érint, szántóterületeink csaknem 40%-a tartozik valamilyen mértékben a vízerózió által veszélyeztetett talajok közé. Ezeken a területeken a talajpusztulás mértéke átlagosan 40 t/ha. Országos szinten számítva évente millió m3 talajt vesztünk el. Meredekebb lejtôkön nem megfelelô gazdálkodás mellett a talaj lepusztulásának üteme ennek többszörösét is elérheti. Az víz- és szélerózió által veszélyeztetett területek elhelyezkedését az 5. számú térkép mutatja. 5. térkép Az erózió ellen megfelelô agrotechnikai beavatkozásokkal, optimális vetésforgó alkalmazásával, a táblák kialakításával és egyéb meliorációs beavatkozásokkal hatékonyan lehet védekezni. Csak a talajvédô gazdálkodás alkalmazásával is az eróziós károk 1/3 részére csökkenthetôk. Eróziónak kitett területen törekedni kell a minél nagyobb növényborítottságra, különösen a tavaszi és ôszi csapadékos idôszakokban. Ennek érdekében ôszi növények vetését olyan korán kell végezni, hogy tél elejére legalább 25%-os növényborítottság alakuljon ki, illetve betakarítás után a növényi maradványokat a táblán kell hagyni, szükség esetén mulcsozni. Az erózió elleni agrotechnikai védelem fontos módja a talaj szerkezetességének megóvása helyes talajmûveléssel, szükség esetén mélylazítással. A mélylazítás növeli a talaj vízbefogadó képességét, ezzel csökken az elfolyás veszélye. Lejtôs területen a mûvelést lehetôség szerint a szintvonalakat követve végezzük, a szántáshoz váltvaforgató ekét használjunk. Kerüljük a felesleges talajmunkákat, a talaj taposási terheltségét. Minél több mûveletet kössünk össze, próbáljunk egy menetben, egy ütemben minél több mûveletet elvégezni. Kerüljük a talajszerkezet romboló munkafolyamatokat, a talaj porosítását. Az eke- 11

12 talp réteg elkerülése végett gyakran változtassuk a mûvelési mélységet. A talajmûvelést optimális nedvességtartalom mellett végezzük, különösképpen a szántást. A túl nedves talajon végzett szántás keni a talajt, szalonnás lesz, a túl szárazon végzett pedig kôkemény rögöket eredményez. A táblákat lehetôség szerint fasor szegélyezze, mely hatékony a szélerózió csökkentése céljából. Ha a területen vízmosás alakult ki, igyekezzünk annak megkötésére. Erózió által veszélyeztetett területeken meliorációs mûtárgyak építésével is védhetjük a talajt. Nem szabad megfeledkezni az utak, csatornák, vízelvezetô árkok rendszeres karbantartásáról, figyelmet kell fordítani arra, hogy az elvezetôkbôl a gyûjtôkbe a víz akadálytalanul beáramolhasson. A mûtárgyak környékét tisztítani kell, és ellenôrizni, hogy megfelelôen mûködneke. Az útpadkákat, árkokat rendszeresen kaszáljuk, ezzel is elôsegítve a víz zavartalan áramlását. A táblák közötti utak gyepesítésével és rendszeres kaszálásával is sokat tehetünk a víz beszivárgásáért. Ö N T Ö Z É S Öntözött körülmények között a nagyobb nedvességtartalom, kedvezô porozitásviszonyok és optimális víz-levegô arány mellett elôsegíti a talaj tápanyagkészletének feltáródását, illetve a trágyázással talajba juttatott tápanyagok jobb hatásfokú érvényesülését. Az öntözéssel talajba vitt nedvesség jelentôs mértékben hozzájárul a növények folyamatos tápanyagellátásának biztosításához. Túlzott öntözés esetén azonban a talaj szerkezete leromlik, fizikai, és vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezôtlen irányba változnak és túl bô nedvességviszonyok jönnek létre. Ez nehezíti a növények gyökérének levegôellátását, megváltozik a talaj mikrobiális élete, redukciós folyamatok lépnek fel, melynek következtében csökken a tápanyagok feltáródása és felvehetôsége. Az öntözéssel nô a lefelé szivárgó víz mennyisége, mely a tápanyagok fokozottabb kilúgzásához vezethet, ez rosszabb esetben a talajvizet is eléri, ahol szennyezésként jelentkezik. A tápanyagok között a nitrogén a legmozgékonyabb, ezért kilúgzódásának veszélye a legnagyobb. Öntözés esetén számítani kell arra is, hogy jelentôs lesz a kalcium kilúgzódásának mértéke. A felsôbb szintek kalciumtartalmának csökkenése több talajtulajdonságot befolyásol károsan, például romlik a talaj szerkezete, nô a savanyúsága, csökken a kolloidok kationokkal való telítettsége. Öntözés csak öntözési talajtani szakvélemény és az erre alapozott mûszaki terv alapján kiadott vízjogi engedéllyel végezhetô. Az éves öntözôvíz-szükségletet, az egyszerre kiadható öntözôvíz mennyiségét, az öntözés intenzitását a talaj fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságai, valamint az öntözendô növény vízigénye alapján talajtani szakvéleményben kell meghatározni. A víz mozgását a talajban a talaj pórusrendszere, a gravitáció, kapilláris és adszorpciós erôk együttesen határozzák meg. Az öntözési normát úgy kell megállapítani, hogy a talajba jutott víz beszivárgása folyamatos legyen az öntözés során. A talaj maximális vízkapacitásánál több vizet ne juttassunk ki egyszerre, mert a víz nem tud beszivárogni, tócsák képzôdnek, és gyenge vízáteresztô képességû talajokon a víz el is folyik. Jó vízáteresztô képességû, gyenge víztartó képességû talaj esetében viszont a víz a gyökérzóna alá szivárog, ezzel növelve a tápanyagok kimosódásának veszélyét. Törekedni kell a növény igényét is kielégítô kis vízadagú, de gyakoribb öntözésre. Az öntözést legkésôbb akkor kell megkezdeni, amikor a talaj nedvességtartalma a szabadföldi vízkapacitás 50%-ára csökken. Szárazabb talaj esetén nagy a veszélye annak, hogy az öntözés kezdetén, a talajban képzôdött repedések mentén a tápanyagok elsôsorban a nitrogén lemosódnak. Az öntözött terület talaját, valamint a talajvíz szintjét és minôségét amennyiben 7 méteren belül elérhetô 5 évente ellenôriztetni kell. 12

13 Állattartó telepek trágyatároló mûtárgyainak kialakítására vonatkozó szabályok Trágyatároló mûtárgyak méretezésekor az alábbiakban meghatározott tárolási kapacitáson felül figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt is, ami a kihelyezésre használt területen fennálló, elôre nem látható, szélsôséges vízjárási viszonyokból (belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekbôl adódó elöntés) adódhat. A trágya tárolása során eleget kell tenni a felszín alatti vizek minôségének védelmére vonatkozó, külön jogszabályban foglalt elôírásoknak (A felszín alatti vizek minôségét érintô tevékenységekkel összefüggô egyes feladatokról szóló 33/2000 (III. 17.) Kormányrendelet). Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendô méretûnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi idôszakokban biztonságos tárolásuk. Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyûjtésére szolgáló gyûjtôcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhetô. A tárolókapacitásnak elegendônek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra. Mélyalmos trágya amennyiben nem ütközik más elôírással elôzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az elôírások ezt nem teszik lehetôvé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. A karámok csurgalékvizének gyûjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet. Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezôgazdasági tábla szélén legfeljebb 2 hónap idôtartamra olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, és felszíni víz nincs 100 m-en belül. Ideiglenes trágyakazal nem létesíthetô vízjárta területen, alagcsövezett mezôgazdasági tábla szélén. A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkezô silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyûjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket. 13

14 Nyilvántartás, adatszolgáltatás Nitrátérzékeny területen a mezôgazdasági tevékenység helye szerint illetékes talajvédelmi szolgálat felé évente adatszolgáltatást kell teljesíteni a tárgyévet követô év február 28-ig, melyen közölni kell táblánként a trágyakijuttatásra vonatkozó adatokat, állattartó telep esetén pedig a keletkezett és tárolt trágya mennyiségére vonatkozó adatokat. Az ehhez szükséges adatlapot a rendelet 3. számú melléklete tartalmazza. Az adatlapok és hozzá kitöltési útmutató a megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálatnál, és a falugazdászoknál beszerezhetôk. Az adatlapot és a kitöltési útmutatót a kiadvány 1. számú melléklete is tartalmazza. Nitrátérzékeny területen az adatszolgáltatás megalapozásához szükséges, egyéb területen pedig célszerû táblatörzskönyvet vezetni. A táblatörzskönyvben rögzítésre kerülnek az adott tábla jellemzôi, valamit adott táblán végzett gazdálkodásra vonatkozó adatok, például az elvégzett agrotechnikai beavatkozások ezen belül a felhasznált termésnövelô anyagok, talajmûvelés, talajvédelmi intézkedések, és a növényvédelmi beavatkozások. A talajvizsgálati eredményeket szántó terület esetében legalább 5, gyepterület esetén legalább 10 évig meg kell ôrizni. 14

15 Zárszó Ezzel a kiadvánnyal kívánjuk elôsegíteni a jó mezôgazdasági gyakorlat és a környezetkímélô tápanyaggazdálkodás elterjedését. A kiadványban bemutatott elvek és gyakorlati tanácsok a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program szempontjából is fontosak, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán a környezettudatos és környezetkímélô mezôgazdaság folytatása további támogatási forrást is jelenthet. 15

16 Buzás István (szerk.) (1983): A növénytáplálás zsebkönyve, Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Major István (1987): Mindennapi termôföldünk, Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Németh Tamás (1996): Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogén forgalma, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, Budapest Stefanovits Pál (1992): Talajtan, Mezôgazda Kiadó Budapest Irodalom 33/2000 (III. 17.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek minôségét érintô tevékenységekkel összefüggô egyes feladatokról 49/2001 (IV. 2.) Korm. rendelet a vizek mezôgazdasági eredtû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérôl MSz Helyszíni mintavétel mezôgazdasági célú talajvizsgálatokhoz MSz Elektroultrafiltrációs talajvizsgálatok, Általános rész MSz Elektroultrafiltrációs talajvizsgálatok, Mintavétel 16

17 1. melléklet: A mezôgazdasági tevékenységet folytatók kötelezô adatszolgáltatásához szükséges adatlap és kitöltési útmutató 17

18 A V I Z E K M E Z Ô G A Z D A S Á G I E R E D E T Û N I T R Á T S Z E N N Y E Z É S S E L S Z E M B E N I V É D E L M É R Ô L S Z Ó L Ó 4 9 / ( I V. 3. ) K O R M. R E N D E L E T 9. ( 2 ) B E K E Z D É S É B E N A M E Z Ô G A Z D A S Á G I T E V É K E N Y S É G E T F O L Y T A T Ó K S Z Á M Á R A E L Ô Í R T K Ö T E L E Z Ô A D A T S Z O L G Á L T A T Á S Á H O Z A táblázatot az állattartó telepet üzemeltetôknek kell kitölteni, és február 28-ig megküldeni a területileg illetékes megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatnak. Amennyiben a keletkezett szerves trágyát nem a telepet üzemeltetô használja fel, a tényleges felhasználónak csak az 1. és 3. pont alatti táblázatot kell kitöltenie. Amennyiben az egyes kérdéseknél (2.1. és 3. pont) a rendelkezésre álló sorok nem elegendôek, akkor a kitöltést egy másik lapon kell folytatni. Ebben az esetben az oldalakat be kell számozni és az azonosíthatóság miatt az 1. pontot a pótlapon is ki kell tölteni. 1. pont: A székhelynél a település, utca illetve tér nevét, házszámot vagy a helyrajzi számot kell feltüntetni. 2. pont: Állattartó telepenként egy-egy adatlapot kell kitölteni és az állattartó telep címét feltüntetni (település, utca, házszám vagy helyrajzi szám, mint az 1. pontban) pont: Állatfajok kódja: Kitöltési útmutató ló 01 tehén 02 hízó marha 03 tenyész szarvasmarha (növendék üszô) 04 borjú 05 hízó sertés 06 sertés tenyészállat 07 malac 08 tojó tyúk 09 broiler csirke, tyúk 10 pulyka 11 liba 12 kacsa 13 juh, kecske 14 egyéb 15 Állattartás típusának megnevezése és kódja (mindig a jellemzô kódot kell megadni) hígtrágyás 01 almos 02 mélyalmos 03 legeltetéses 04 karám (kifutó) 05 egyéb pont: Ha ugyanazt a fajta anyagot többféle módon tárolják (pl. szigeteletlen földmedencében és szigetelt medencében is), a mennyiséget külön-külön meg kell adni. A keletkezett és tárolt trágyák mennyiségét eredeti nedvességtartalommal kell megadni. A TÁROLÁSI MÓD KÓDJA A KÖVETKEZÔ LEHET: hígtrágya: szigeteletlen földmedencében, agy felszíni mélyedésben 01 vízzáróan szigetelt földmedencében 02 falazott (de szigeteletlen) medencében 03 falazott (épített), vízzáróan szigetelt medencében 04 egyéb tárolás (pl.: földbe süllyesztett mûanyag, vagy acél tartály stb.) 05 istállótrágya (almostrágya): trágyaszarvas 06 trágyatelep szilárd alapon a csurgalékvizek összegyûjtése nélkül 07 trágyatelep szilárd alapon a csurgalékvizek összegyûjtésével 08 egyéb tárolás 09 18

19 nitrogén-mûtrágya: szigetelt aljzat és fedél nélkül 10 szigetelt aljzat nélkül fedéllel 11 szigetelt aljzattal és fedél nélkül 12 szigetelt aljzattal és fedéllel 13 folyékony mûtrágya tároló tartály 14 egyéb pont: Településenként és mûvelési áganként kell egy-egy adatlapot kitölteni. Amennyiben a trágyakijuttatás több településhez tartozó területen történik, érintett településenként és mûvelési áganként az 1. pont kérdéseire adott válaszokkal együtt kell kitölteni. Ide kell beírni a kivett területre (nyárfás, szalmás elhelyezô telep) történô kijuttatás adatait is. A szervestrágya nitrogén hatóanyag tartalmát az eredeti nedvességtartalomra vonatkoztatva kell kiszámítani: A 3. táblázat Szerves trágyával kijuttatott nitrogén (kg/ha) megnevezésû utolsó oszlopába a kijuttatott istállótrágya és hígtrágya összeadott nitrogéntartalmát kell be írni. 19

20 20

21

22 JÓ MEZÔGAZDASÁGI GYAKORLAT (tápanyaggazdálkodás, talajvédelem) A nitrát irányelv végrehajtása érdekében BUDAPEST 2003

23 NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI KÖZPONTI SZOLGÁLAT NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI KÖZPONTI SZOLGÁLAT NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI KÖZPONTI SZOLGÁLAT NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI KÖZPONTI SZOLGÁLAT