Macedónia mezőgazdasága kis tigris, vagy csak macska?

Átírás

1 SZABÓ MÁRTON Macedónia mezőgazdasága kis tigris, vagy csak macska? A kis Macedónia jelentős szerepet töltött be a volt Jugoszlávia élelmiszer-ellátásában és számos terméke ma is jelen van a környező országok piacain. Az ország felszíni-éghajlati viszonyai igen változatosak - gyakran sakktáblához hasonlítják ami számos növényi kultúra számára kínál lehetőséget. A mezőgazdasági termelésnek komoly hagyományai vannak. Mindezek alapján indokolt a kérdés: várható-e Macedóniától sikeres agrároffenzíva a következő évtizedben, lesz-e macedón sikertörténet? Macedónia területe 23 ezer négyzetkilométer, népessége 2004-ben 2 millió 66 ezer fő volt így tehát Magyarországnak negyede-ötöde. Az ország szegény: az egy főre jutó bruttó nemzeti termék 2002-ben 2429 USA dollár volt - a szlovén mutatónak csupán ötöde, a magyarnak harmada, a horvátnak fele. Az elmúlt években Macedónia számottevő segélyeket és támogatásokat kapott a fejlett országoktól, elsősorban az Európai Uniótól. Nagy politikai és gazdasági jelentőségű fejlemény, hogy az ország 2005 decemberében hivatalosan az Európai Unió tagjelöltje lett. Ezzel a várhatóan 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária, valamint a csatlakozási tárgyalásokat folytató Horvátország után előkelő helyen áll a sorban, megelőzve Albániát, Bosznia-Hercegovinát, valamint Szerbia és Montenegrót. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg korábban a tagjelölti státusz automatikusan maga után vonta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, Macedónia esetében ez nem így van. Egy szellemes megfogalmazás szerint az ország számára egy új előszobát találtak ki Brüsszelben. Macedónia mezőgazdasága Az ország alacsonyabb fejlettségi szintjének megfelelően a mezőgazdaság aránya a bruttó

2 nemzeti termék előállításában még mindig 10 százalékos, bár csökken. Összehasonlításként Magyarországon a mutató 3-4 százalékra esett az utóbbi években. Hivatalos adatok szerint a foglalkoztatottak 11 százaléka dolgozik az agrárszektorban, míg nálunk csupán 5 százalékuk. Megjegyezzük, hogy az önellátó gazdaságokat is figyelembe véve a macedón mutató még sokkal magasabb lenne. A földterület 80 százalékát egyéni gazdaságok művelik, melyek átlagos mérete mindössze 2,4 hektár. Az elaprózott üzemszerkezet még inkább jellemző, mint Magyarországon, ahol az összes mezőgazdasági területnek csak 40 százalékán gazdálkodó egyéni gazdaságok átlagos mérete 3,5 hektár. Macedóniában a mezőgazdasági terület fennmaradó ötödén gazdasági társaságok működnek, a volt agrokombinátok utódai. Talán meglepő, hogy ezek gazdálkodási színvonala lényegesen elmarad a magángazdaságokétól, a hozamok nem ritkán lényegesen alacsonyabbak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a magángazdálkodás Macedóniában a szocializmus időszakában is folytonos volt. A háztáji gazdaságok területét 0,5 hektárban korlátozó magyar szabályozásnál lényegesen liberálisabb módon a magángazdaságok mérethatárát annak idején 10 hektárban állapították meg. Ellentétben a közép-kelet-európai térség legtöbb országával, a macedón mezőgazdaság az átmenet éveiben sem élt át számottevő termelés-visszaesést. Ennek számos oka van. A földmagántulajdon fennmaradása miatt az agrárszektor nagy részében nem került sor privatizációra, elmaradt az ezzel kapcsolatos szervezeti-szerkezeti átalakulás. Az ágazat kisebb részét jelentő agrokombinátok magánosítása viszonylag későn, a kilencvenes évek végén kezdődött és csak a közelmúltban fejeződött be. Az export aránya nem volt olyan nagy, mint például Magyarországon, ahol a KGST megszűnése automatikusan a piacok jelentős részének elvesztését is jelentette, a környező országokba irányuló macedón kivitel viszont nagyrészt túlélte a kilencvenes éveket. A reáljövedelem csökkenése is enyhébb volt, mint a legtöbb közép-keleteurópai országban. Végül nagyon jelentős különbség, hogy a vidéki lakosok számára a saját gazdaságban termelt élelmiszerek a fogyasztás és egyben az ágazati termelés - igen számottevő részét alkotják, ezt a kört pedig a makrogazdasági és piaci sokkok kevésbé érintik. A macedón mezőgazdaság termelési szerkezete nem lesz akadálya az EU csatlakozásnak. Az

3 ország belépése - a bor és a dohány kivételével - nem fogja növelni az Unió feleslegeit, a kis Macedónia viszont importjával némileg hozzájárulhat a nagy gondot okozó uniós feleslegek értékesítéséhez. A macedón agrárszerkezetben viszonylag nagy súlyú ágazatok egyben nettó exportőrök is: a zöldségtermesztés (elsősorban paradicsom, paprika, káposzta), a gyümölcstermelés (főként étkezési szőlő, szilva), a borászat, a dohánytermelés és a juhágazat (tej és hús). Viszonylag kisebb súlyú ágazatok, amelyek termékeiből az ország nem önellátó, tehát tartósan behozatalra szorul: a marha-, sertés- és baromfihizlalás, a gabona-, olajnövény- és cukorrépatermesztés. Agrár-külkereskedelem Az Unió mezőgazdasági szerkezetéhez való szerencsés illeszkedésnek megfelelően az élelmiszerbehozatal zöme már ma is az EU-ból származik: hús, cukor és tejtermékek utóbbiaknál megemlítendő a jelentős szlovén import. Számottevő még az USÁ-ból érkező baromfihúsbehozatal. Hasonlóképpen, a fő exportpiac is az Unió, elsősorban Németország (bor, dohány) és Görögország (bárány). Jelentős még a Szerbia és Montenegróba irányuló zöldségkivitel. A nemzetközi kereskedelemben kínálkozó lehetőségeknek ma még csak töredékét használja ki az ország, a kereskedelem intenzitása alacsony. Az exportban rejlő lehetőségeket még távolról sem használják ki. Az agrárkivitel 2004-ben mindössze 210 millió eurót tett ki (a magyar agrárexportnak alig 7 százalékát), az import 331 millió, az agrár-külkereskedelem deficitje pedig 121 millió euró volt. Az agrár-külkereskedelem nemzetközi liberalizációja a hagyományosan meglehetősen protekcionista kereskedelempolitikát folytató Macedónia számára is nagy próbatétel. A WTO-

4 megállapodás értelmében a forgalommal súlyozott agrár-importvámszintet 2002 és 2008 között 28 százalékról 7 százalékra kell csökkenteni. Nem kisebb követelményeket támaszt az Európai Unióval kötött Stabilizációs és Csatlakozási Megállapodás (SAA), amely szerint szintén 2002 és 2008 között az átlagos agrárimportvámszintet 21 százalékról ugyancsak 7 százalékra kell mérsékelni. Egyidejűleg viszont Macedónia igen jelentős vámkedvezményeket, a legtöbb termék esetében vámmentességet kapott az Uniótól. Az EU-val kötött megállapodás az egyes agrártermékeket az importoldalon a következőképpen kezeli: - a Macedóniában nem, vagy csak kis mennyiségben termelt, ún. nem érzékeny termékek behozatala vámmentes lett (déligyümölcs, vetőmag, élőállat stb.) - a közepes érzékenységű cikkeknél, amelyekből az ország nem önellátó, tehát jelentős importra szorul (növényolaj, tejtermékek stb.) növekvő vámkvóták mellett fokozatos vámcsökkentést alkalmaznak - az agrárjövedelmek képzésében különösen fontos, valamint a felesleggel rendelkező ágazatok termékeinél, az úgynevezett érzékeny termékeknél (zöldség, gyümölcs, bor, bárány, cukor stb.) a vámcsökkentés csak a következő években kezdődik, addig fennmarad a jelenlegi magas, százalékos vámvédelem. Végül meg kell említeni a volt jugoszláv tagköztársaságokkal, valamint a térség más országaival (beleértve még Ukrajnát, Moldáviát is) az utóbbi években kötött bilaterális kereskedelmi egyezmények és kedvezmények bonyolult rendszerét, amelyet várhatóan 2007-ben felvált egy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás. A macedón mezőgazdaság versenyképessége

5 A macedón mezőgazdaság számos kedvező adottsággal rendelkezik. A leglényegesebbek: - kedvező klimatikus adottságok - többnyire tiszta környezet - kedvező földrajzi elhelyezkedés: az EU piacaihoz viszonylag közel, az európai logisztikai folyosók mentén - bőséges és olcsó munkaerő - szakértelem és termelési hagyományok (pl. zöldség, bor) - a macedón élelmiszerek elismertek és bevezetettek a környező országok piacain - a macedón fogyasztók többnyire előnyben részesítik a hazai termékeket az importtal szemben. A macedón mezőgazdaság hibalistája azonban lényegesen hosszabb. Csak a legfontosabb tételek: - kisüzemi szerkezet; emellett még egy-egy kis birtok is több darabból áll - gyenge horizontális együttműködés a termelők között, aminek következménye alacsony kínálat-koncentráció és gyenge alkuerő a felvásárlókkal szemben - kezdetleges vertikális koordináció (termelők - kereskedők - feldolgozók kapcsolat); az ad hoc piaci kapcsolatok jellemzőek, kevés az állandó termelő - kereskedő/feldolgozó kötődés - a szervezetlenség és az információhiány gyakran túltermeléshez vezet (egyik évről a másikra túl sokan kezdenek egy-egy divatos, az előző idényben jól jövedelmező termékkel foglalkozni) - a szerződéseknek gyakran nem lehet érvényt szerezni - alacsony munkatermelékenység - a gazdák jelentős része nem képes fejlődésre, nem hajlandó változtatni a régi, meghaladott módszereken - hiányzik a vállalkozói gondolkodás - gyenge piaci orientáció a termelők körében, akiknek tipikus alapállása, hogy megtermelik

6 az árut és várják, hogy a kereskedő megtalálja őket - az alkalmazott agrotechnológia sok helyen elavult - gyenge minőségű szaporítóanyag - kevésbé piacképes fajták alkalmazása (pl. alma, meggy) - a zöldség-gyümölcs ágazatban különösen nagy az elmaradás az ún. post-harvest tevékenységben (hűtés, tárolás, válogatás, osztályozás, csomagolás) - tőkeszegénység (beruházások és forgótőke tekintetében is) - a termelők nemigen jutnak hitelhez - a nemzetközi kereskedelemben általános termékszabványokat alig ismerik és nem alkalmazzák (pl. zöldség-gyümölcs) - igen alacsony támogatási szint (a évi agrártámogatások összege 6 milliárd forintnak felel meg, Magyarországon hatvanszor ennyit kaptak a termelők) - kis létszámú és hiányos felkészültségű mezőgazdasági adminisztráció, ami a csatlakozási felkészülés szempontjából is szűk keresztmetszet - nincsen piaci információs rendszer - a szaktanácsadó rendszer gyengén működik: létszáma kicsi, technikai felszereltsége hiányos, tevékenysége nem piacorientált - a bonyolult és hosszadalmas határátlépés nehezíti az exportot. Milyen agrártermékekkel lehetnek esélyei Macedóniának? Általánosságban a következő termékcsoportok kínálhatnak lehetőségeket a bel- és a külpiacon: - kézimunka-igényes termékek (az alacsony bérköltség miatt) - a bővülő keresletű élelmiszerek - az olyan termékek, amelyekből viszonylag alacsony a túlkínálat az Unióban - biotermékek (kihasználva a tiszta környezetet és azt, hogy a szűkös források miatt a hagyományos mezőgazdasági termelés is kevés ipari inputot használ fel, jelentős része már ma is kvázi-biotermelésnek tekinthető).

7 A fenti követelményeknek megfelelő, potenciálisan versenyképes termékcsoportok lehetnek: - egyes zöldségfélék pl. piros édes paprika feldolgozva az EU etnikai piacaira, spárga és más munkaigényes niche -termékek - egyes gyümölcsök (bogyós gyümölcsök málna, szeder, áfonya; meggy, étkezési szőlő) - juh- és kecsketermékek (tejtermékek, hús) - bor - biotermékek. Támogatáspolitika és csatlakozás tanulságok Magyarországról A csatlakozási folyamatban az agrárpolitika egyik fő feladata az Unió piacán való sikeres szerepléshez szükséges strukturális alkalmazkodás elősegítése, amelynek a belépés időpontjára már be is kell fejeződnie. A magyar csatlakozás ezen a téren Macedónia számára is megszívlelendő tanulságokkal járt. A hazai agrárpolitika a belépés pillanatáig folytatta a veszteségtérítő támogatáspolitikát, noha tudott volt, hogy azzal legalábbis abban a mértékben fel kell hagyni. Lényegében annál nagyobb támogatást kapott egy ágazat, minél kevésbé volt versenyképes ha most eltekintünk az egyes ágazatok, illetve a bennük érdekelt csoportok eltérő lobbierejétől. Ahelyett, hogy a potenciálisan versenyképes ágazatokat támogatták volna - a zöldség- és gyümölcstermelést beruházási támogatásokkal, a termelői értékesítő szervezeteknek nyújtott segítséggel; a gabonatermelést termelői tárolók építésével, a szállítási infrastruktúra fejlesztésével - a csatlakozás után nyilvánvalóan (nagyrészt) versenyképtelen ágazatokat támogatták: a sertés- és baromfihizlalást, a tejtermelést, a zöldség-gyümölcs ágazaton belül pedig a konzervuborka, a paradicsom, a csemegekukorica, az alma termelését. Ezzel félreorientálták a termelőket, a csatlakozási sokkot nem enyhítették, hanem éppen ellenkezőleg, jelentős mértékben növelték. Az ésszerű támogatáspolitika ezzel szemben hozzásegíti a potenciálisan versenyképes ágazatokat, hogy valóban versenyképesek legyenek majd a csatlakozás után, a várhatóan versenyképtelen ágazatokban viszont orientálja a termelőket és előkészíti a gyengébbek számra a visszavonulást a

8 támogatások fokozatos, előre meghirdetett menetrend szerinti csökkentésével. * A kérdés, hogy a macedón mezőgazdaság kis tigris-e, vagy csak macska, ma még nem válaszolható meg. Az országnak kétségtelenül vannak adottságai, amelyek révén egyes termékekkel az éles nemzetközi versenyben is megállhatja a helyét, félő azonban, hogy a lehetőségek kihasználásához kevés az erőforrás és rövid az idő.