A büntetőjogi felelősség felvetése és jogi realizálása

Átírás

1 A büntetőjogi felelősség felvetése és jogi realizálása

2

3 ÁSZ Jogalkalmazási Segédlet A büntetőjogi felelősség felvetése és jogi realizálása Állami Számvevőszék, 2006

4 Szervezetirányítási és Működtetési Igazgatóság Szervezetirányítási és Kapcsolattartási Főcsoport Jogi Osztály Összeállította dr. László Adrienne számvevő tanácsos A kézirat lezárva július 1. Állami Számvevőszék, 2006

5 Tartalomjegyzék Bevezetés (7 A hatályos joganyag fontosabb rendelkezései (11 0I. fejezet Büntetőjogi alapvetések (11 1. A felelősség fogalma és formái ( Az Állami Számvevőszék helye, szerepe a büntetőjogi felelősség megalapozásában, a feljelentés jogi alapja ( Fogalomtár ( 25 II. fejezet Az egyes bűncselekménytípusok (31 1. Hivatali visszaélés ( A számvitel rendjének megsértése ( Sikkasztás ( Csalás ( Jogosulatlan gazdasági előny megszerzése ( Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése ( Hűtlen kezelés ( Hanyag kezelés ( 65 A követendő eljárás szabályai (69 III. fejezet A büntetőjogi felelősség felvetése és jogi realizálása (69 1. A feljelentés ( A feljelentés utóélete ( 77 Első rész Második rész Ajánlott irodalom és jogszabályjegyzék (83 5

6

7 Bevezetés Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerveként a közvagyon, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését végzi. A számvevőszéki ellenőrzések megállapításait tartalmazó jelentések nemcsak az Országgyűlés számára adnak fontos jelzéseket, de a tapasztalatok szerint azokkal kapcsolatosan napjainkban a média és a társadalom is fokozódó érdeklődést mutat. Középtávú stratégiánknak is meghatározó eleme, hogy a számvevőszéki jelentések megalapozottak legyenek, különösen fontos mindez a jogi felelősség mindenekelőtt a büntetőjogi felelősség kezdeményezésénél, amely a számvevőszéki megállapítások utóéletének kiemelt területét képezi. 1 A feljelentések, illetve az ismert és ismeretlen tettesek évenkénti megoszlása ( ) 1. ábra (darabszám) (évek) feljelentések száma (db) ismert tettesek száma ismeretlen tettesek száma 1 Lásd az 1. ábrát. 7

8 Az intézmény 15 éves fennállása alatt számos olyan tanulmány, módszertan, kézikönyv jelent már meg, amely az ellenőrzéseket végző számvevők munkáját van hivatva segíteni, bár némelyikük saját górcsövén keresztül szükségszerűen említést tesz a büntetőjogi felelősségről, azonban olyan jogalkalmazási segédlet, amely tisztán jogi megközelítésből és a téma gyakorlati összefüggéseit rendszerezve foglalkozna ezzel az egyébként kiemelkedően fontos témával, mind ez ideig nem készült. Akár egy konkrét eset kapcsán a vizsgálati osztályokkal folytatott együttműködés keretében, de attól függetlenül is gyakran merülnek fel a büntetőjogi felelősség felismerésével és realizálásával kapcsolatos kérdések. Ezekre természetesen megpróbálunk többnyire közvetlenül, illetve a belső jogi oktatás keretében választ adni. Mindez azonban amellett, hogy csak egyes kérdésekben és csak a számvevők egy szűkebb köre számára nyújt segítséget magában hordozza azt is, hogy miután már csak jóval az adott probléma felmerülése után kínál cselekvési iránymutatást a helyszíni ellenőrzések lezárulása miatt, valamint a büntetőjogi felelősség realizálásának körülményeire tekintettel, erre a cselekvésre esetleg már nincsen lehetőség februárjában született döntés arról, hogy szükség van egy olyan jogalkalmazási segédlet összeállítására, amely már előzetes jelleggel, a vizsgálat során is hasznos segítséget, cselekvési iránymutatást nyújt a számvevőknek, lehetőséget biztosítva ezáltal a büntetőjogi felelősség felvetések minél szélesebb körű és megalapozottabb realizálására. A számvevőszéki ellenőrzések során esetlegesen feltárt tények számos bűncselekménytípus elkövetésének gyanúját megalapozhatják. Jelen jogalkalmazási segédlet kiadásakor azonban nem célunk (és nem is lehet az) egy büntetőjogi tankönyv megalkotása, és lehetetlen a bűncselekmények körét tekintve a teljességre törekednünk. A jogalkalmazási segédlet alapelve az, hogy az eddigi számvevőszéki tapasztalatok szerint leggyakrabban előforduló bűncselekmények 2 tekintetében segítse, orientálja a helyszíni ellenőrzésben részt vevő számvevőt annak érdekében, hogy eljárása során p p p helyesen értékelje az eléje kerülő tényeket; képes legyen felismerni az adott bűncselekmény elkövetésének gyanúját, valamint az annak megalapozottságát alátámasztó összes körülményt. 2 Lásd a 2. ábrát. 8

9 A büntetőjogi alapfogalmakkal is praktikusan csak a tárgyalt néhány bűncselekménytípusra tekintettel és csak olyan mértékben foglalkozunk, amennyiben az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit végző számvevők tevékenységére figyelemmel különösen indokolt, tudva azt, hogy a tárgyalt bűncselekmények köre a későbbiekben bővíthető, ha az ellenőrzés más bűncselekménytípus(ok)ba tartozó eseteket is felderít. Az egyes cselekmények felismerésének elősegítése érdekében típusonként meghatározzuk, illetve gyakorlati példákkal is bemutatjuk az adott bűncselekmény megvalósulásához szükséges együttes feltételek körét, mindezt a vizsgáló számvevő munkáját segítve pragmatikus megközelítésben, többek között elméleti modelleket bemutató ábrák segítségével. Ezt követően röviden ismertetjük az Állami Számvevőszék, illetve a vizsgálatot végző számvevő lehetséges részvételét a büntetőjogi felelősség realizálásának folyamatában, végezetül pedig a téma iránt mélyebben érdeklődők részére ajánlható szakirodalmat és jogszabályokat foglaljuk össze. A bűncselekmények típusa szerinti megoszlás ( ) 2. ábra Számviteli fegyelem/számvitel rendjének megsértése (31 db) Szolgálati titoksértés (1 db) Államtitoksértés (2 db) Adó-, társadalombiztosítási csalás (1 db) Hűtlen kezelés (17 db) Gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése (1 db) Jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (20 db) Sikkasztás (3 db) Visszaélés okirattal (1 db) Hivatali visszaélés (2 db) Magánokirat-hamisítás (7 db) Hanyag kezelés (10 db) Csalás (7 db) Tartozás fedezetének elvonása (1 db) Összesen: 104 db (63 feljelentésben) A segédlet összeállítására a kézirat lezárásakor hatályos jogszabályok alapján került sor. Ezen jogalkalmazási segédlet kizárólag belső használatra (az Állami Számvevőszék munkatársai számára) és azzal a céllal készült, hogy a napi munkában gyakorlati segítséget adjon az ellenőrzést végző számvevő számára. E megfontolástól vezérelve összegyűjtöttük és e kiadványba rendezzük azoknak az általunk relevánsnak tartott büntetőjogi fogalmaknak, 9

10 illetve bűncselekménytípusoknak a fő elemeit a rájuk vonatkozó szükséges magyarázatokkal és példákkal, amelyek a nem jogi végzettségű kollégáknak segítenek rávilágítani az egyes, eddigi gyakorlatunkban leggyakrabban előforduló bűncselekmények megvalósulásának együttes feltételeire, és cselekvési minták révén eligazodást nyújtanak az ellenőrzést végző számvevők gyakorlati munkájában, egyértelművé téve a követendő munkafolyamatot és eljárást. Budapest, december

11 Gyakoriság A hatályos joganyag fontosabb rendelkezései Első rész Büntetőjogi alapvetések I. fejezet 1. A felelősség fogalma és formái A társadalmi együttélés kezdeteitől a közösségek tartós fennmaradásuk érdekében számos magatartási szabályt, normát fogalmaztak meg tagjaik számára. E normák különböző formái közül a történelmi fejlődés során kiemelkedett a jogi norma kategóriája, amely meghatározott területen, illetve feltételrendszer koordinátái között pontosan megfogalmazott, vagy legalábbis keretek közé behatárolt viselkedést, cselekvést ír elő és az esetek nagy részében be nem tartásukhoz valamilyen jellegű jogkövetkezményt fűz. A jogrendszer napjainkig történő fejlődése során a jogágakra tagozódás szerint valamennyi jogág megfogalmaz akár ugyanarra a cselekményre különböző jogkövetkezményeket. E jogkövetkezmények viselésére való kötelezést nevezzük felelősségnek és a jogági tagozódás szerint beszélünk polgári jogi, munkajogi, szabálysértési stb. és végső soron büntetőjogi felelősségről. A jogi felelősség elméleti modellje 3. ábra Szükséges együttes feltételek száma büntetőjogi szabálysértési (bírság, elzárás) munkajogi (fegyelmi, illetve maximált kártérítés) polgári jogi (teljes kártérítés) 11

12 A végső soron kifejezést szó szerint kell érteni, hiszen egy adott cselekményért való felelősségi hierarchia csúcsán egyértelműen a büntetőjogi felelősség áll, mind a megvalósulásához megkövetelt feltételrendszer szigorúsága, mind a nem kevésbé szigorú jogkövetkezményekre való figyelemmel. Pontosan e kritériumoknak köszönhető ugyanakkor az, hogy számosságát tekintve a sorrendben az ellenkező végpontra helyezhető. 3 A következőkben a hatályos magyar jogszabályokon alapuló felelősségi rendszer különböző felelősségi formáinak szerepét, lényeges elemeit és egymáshoz való viszonyulását ismertetjük. A polgári jogi felelősség A polgári jogi felelősség többirányú lehet: létezik helytállási (pl. szavatossági igénynél), teljesítési (elsősorban fizetési) kötelezettség, de az esetek többségében valamilyen kár okozásával kapcsolatban merül fel a felelősség, azaz a kár viselésére való kötelezés kérdése. A polgári jog szabályai rendezik, hogy a felmerült kár viselésére kit és milyen mértékben lehet kötelezni. Ezt nevezzük kártelepítésnek, amelynek módjai a következők lehetnek: p kártérítés (a kárt főszabályként a károkozó viseli, mégpedig akkor, ha a kárt okozó magatartása jogellenes és felróható); p kártalanítás (az előzőhöz hasonló, de itt a kárt jogszerűen, tehát valamilyen jogszabályi felhatalmazás alapján vagy a jog által elismert érdekből okozzák, pl. kisajátítás vagy szükséghelyzetben okozott kár esetében); p kárveszély viselése (ebben az esetben a károsult maga viseli mindazt a kárt, amelyet nem tud valamilyen alapon másra hárítani). Amennyiben a károkozó és a károsult valamilyen arányban együttesen köteles a kárt viselni, kármegosztásról beszélünk. A kárért való felelősség, kárfelelősség a felmerülés körülményeitől függően lehet: p szerződésszegési (ekkor valamelyik fél a felek közt fennálló érvényes szerződés megszegésével okozza a kárt); p vagy szerződésen kívüli (a károkozó és a károsult közt nincs szerződéses kapcsolat vagy van, de a károkozás nincs azzal összefüggésben, a felelősség pusztán a károkozás tényén alapul). 3 Lásd a 3. ábrát. 12

13 A kártérítés szabályait részletesen a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésen kívül okozott károkkal kapcsolatos fejezete rendezi. A polgári jogi kártérítés rendszere egy általános és több speciális, ún. felelősségi alakzatból tevődik össze. Az általános felelősséget a Ptk a határozza meg, amely szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni és ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez tehát az általános felelősségi forma, melynek együttes feltételei: p a jogellenes magatartás (a büntetőjog tételes, azaz taxatív felsorolásával ellentétben a polgári jog nem sorolja fel a felelősség alapjául szolgáló magatartásokat minden károkozás, ami nem minősül jogszerűnek, az már jogellenes, és ehhez nincs is szükség valamely konkrét jogi előírás megszegésére), p a kár felmerülése (lehet vagyoni és nem vagyoni jellegű is a vagyoni kár a vagyontárgyban bekövetkezett tényleges értékcsökkenés mellett az indokolt költségeket és az elmaradt jövedelmet is magába foglalja, a nem vagyoni kár pedig a személyhez fűződő jogok megsértése esetén merülhet fel, a polgári jogi kárfogalom tehát nem azonos a büntetőjogban használt, a 3. számú fogalommeghatározásnál kifejtett kárfogalommal), p a magatartás és a kár közti okozati összefüggés (e magatartás nélkül a kár nem következett volna be az okozati összefüggés vizsgálatának nagy szerepe van a kármegosztás esetén a kárviselés arányának megállapításánál is) és p a magatartás felróhatósága (a kárfelelősség vétkességi alapú tehát akkor áll fenn, ha a károkozó személy vétőképes, azaz rendelkezik olyan belátási képességgel, amellyel előre látja magatartása lehetséges következményeit, és tudja, mi az ezzel kapcsolatos általános társadalmi megítélés, de ennek ellenére akár szándékosan, akár gondatlanul nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lenne, ez a vétkesség, szándékosság, illetve gondatlanság azonban nem azonos a büntetőjogban használt és a 8 9. számú fogalommeghatározások alatt kifejtettekkel!). Ezen általános felelősségi alakzat mellett a polgári jog egyéb, speciális felelősségi alakzatokat is ismer, amelyekre a fentiektől eltérő feltételek vonatkoznak (általában az, hogy a felelősség vétkesség nélkül, objektív alapon is fennáll). Ilyen a fokozott veszéllyel járó tevékenység végzőjének, 13

14 a munkáltatónak az alkalmazottért, a megbízónak a megbízottért, a felügyelő személynek a vétőképtelen személy tevékenységéért való felelőssége, illetve az épületekkel kapcsolatos károkért, a vadkárért, a személyiségi jogok megsértéséért fennálló felelősség, valamint a termékfelelősség miatti kárfelelősség. A polgári jog alapvetően a teljes kár megtérítését írja elő, a bíróság azonban a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján (ezt a jogszabály nem határozza meg pontosan, körülhatárolása a bírói gyakorlat által történik) a felelősség alól részben mentesítheti. Ilyen mentesítésre sincs azonban lehetőség a szerződésszegéssel okozott kár, illetve a termékfelelősség körében felmerülő kár megtérítése esetében. A szerződéssel okozott károkra is alapvetően a szerződésen kívüli kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az előbb említett eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésére ebben az esetben nincs lehetőség. A munkajogi felelősség A munkajogi felelősség egy igen tág fogalom, hiszen ezen a munkaviszonyból, közszolgálati (köztisztviselői, közalkalmazotti), szolgálati (bírák, ügyészek, fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a hivatásos és szerződéses katonák) jogviszonyból, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból eredő felelősséget is értjük. Jelen módszertan céljára és a terjedelmi korlátokra tekintettel eltekintünk valamennyi jogviszonyhoz kapcsolódó szabály részletes ismertetésétől, és összefoglaló jelleggel csak az alábbiakat emeljük ki: A munkajogi felelősség alapvetően fegyelmi vagy kártérítési jellegű lehet. Fegyelmi felelősségről akkor beszélünk, ha a közszolgálati, illetve szolgálati viszonyban álló a jogviszonyból eredő valamely lényeges kötelezettségét megsérti. A fegyelmi felelősség fennállása akkor is vizsgálandó, ha nincs szó más, pl. büntetőjogi vagy szabálysértési felelősségről. Fegyelmi jellegű felelősség munkaviszony vagy ilyen jellegű jogviszony esetén nincsen, a munkáltató részére csak a rendes, illetve a rendkívüli felmondás lehetősége áll rendelkezésre. A fegyelmi felelősséget megállapító és a jogviszony sajátosságaiból eredő, különböző jellegű fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozat meghozatalához elengedhetetlen egy megfelelő jogi biztosítékokkal pá- 14

15 rosuló (jogi képviselet, jogorvoslati lehetőség) fegyelmi eljárás lefolytatása. Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén az eljárás megindítását a munkáltatói, kinevezési jogkör (önkormányzati közalkalmazott esetében a képviselő-testület), illetve fegyelmi jogkör gyakorlója jogosult és egyben köteles is elrendelni. A munkajogi kártérítési felelősség a fentiekben felsorolt valamennyi jogviszony esetében szabályozott felelősségi forma. Kétirányú, hisz fennállhat úgy a munkavállaló, közalkalmazott, köztisztviselő, szolgálati jogviszonyban álló (a továbbiakban: munkavállaló), mind a munkáltató oldalán is. A munkajogi kártérítés különbözik a polgári jogi kártérítéstől, ugyanis a jogalkotó figyelemmel van a munkavállaló munkáltatóval szemben fennálló egyenlőtlen helyzetére és a munkavégzésből eredő sajátosságokra is. A munkavállaló kártérítési felelőssége éppen ezért főszabály szerint vétkesség esetén áll fenn, de vétkességre tekintet nélküli a leltárhiányért felelős személynek a leltárhiányért, illetve minden munkavállalónak a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett, állandóan őrizetében tartott, általa kizárólagosan használt vagy kezelt dolgokban bekövetkezett hiányért való kártérítési felelőssége. További sajátosság, hogy bár szándékos károkozás esetén a teljes kárt köteles megtéríteni, gondatlan károkozás esetében a kártérítés főszabályként (vannak kivételek) a jogszabályban, kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott összeg erejéig maximált. A megtérítendő kár teljes kártérítés esetében is csak a ténylegesen felmerült vagyoncsökkenés összegét jelenti. A munkáltató kártérítési felelőssége ezzel szemben sokkal szigorúbb, objektív, azaz vétkességre tekintet nélkül is fennáll, a felelősség alóli mentesülésre pedig csak meghatározott esetekben van lehetőség. A munkavállaló kártérítési felelősségének mértékével szemben a munkáltató kártérítési kötelezettsége minden esetben a teljes kárra vonatkozik, amely ráadásul a munkavállaló tényleges vagyoni kára (elmaradt jövedelem, dologban bekövetkezett értékcsökkenés) mellett a munkavállaló indokolt költségeire, nem vagyoni kárára, sőt adott esetben még a munkavállaló közeli hozzátartozójának felmerült kárára, indokolt költségeire és tartást pótló jellegű kártérítésére is kiterjedhet! Egyik esetben sem kell természetesen megtéríteni azt a kárt, amely 15

16 a másik fél közrehatása folytán következik be, de a munkavállaló esetében ez is csak a vétkes magatartásra vonatkozik. A szabálysértési felelősség A szabálysértési felelősség jellegében és szabályrendszerében sokban hasonlít a büntetőjogi felelősséghez, de tényállásaiban is más, és ahhoz képest egy enyhébb felelősségi fokozatot jelent. E felelősségi forma meghatározására azért van szükség, mert tág azon emberi magatartásoknak a köre, amelyek a társadalomra való veszélyességüket tekintve még nem érik el ugyan a büntetőjogi fenyegetés szükségességét, de p enyhébb mértékben mégiscsak sértik vagy veszélyeztetik a társadalmi együttélés normáit, vagy p akadályozzák, illetve zavarják valamilyen szempontból a közigazgatás működését, vagy p meghatározott tevékenység vagy foglalkozás jogszabály által előírt szabályait sértik, és a jogalkotó megítélése szerint e szabályok betartásának kiemelkedő jelentősége van (pl. veszélyességük miatt a lőfegyverrel, illetve ipari robbanóanyag és pirotechnikai termékekkel kapcsolatos tevékenységek). A szabálysértési felelősség fennállásának feltételeit, a felelősség megállapításához szükséges eljárás szabályait, az eljáró hatóságokat és számos szabálysértési típust a szabálysértésekről szóló évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) határozza meg, de ennek felhatalmazása alapján még több kormányrendelet is tartalmaz egyéb szabálysértéstípusokat, így pl. az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet. Az Szabs.tv. 1. (1) bekezdése értelmében szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, amelyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet annak nyilvánít és az Szabs.tv.-ben meghatározott joghátránnyal fenyeget. A szabálysértés büntetőjogias jellege miatt ahogy azt a fentiekben már említettük a felelősség fennállásához szükséges feltételek, a felelősséget, illetve a felelősségre vonás lehetőségét kizáró okok nagyban hasonlítanak a büntetőjogi felelősség feltételrendszeréhez, ezért ezek ismertetésétől eltekintünk. Az adott magatartás tekintetében azonban a szabálysértési felelősség 16

17 a büntetőjogihoz képest másodlagos jellegű, tehát nem állapítható meg szabálysértési felelősség, ha a cselekmény egyben bűncselekményt is megvalósít. A szabálysértés és bűncselekmény egymáshoz való viszonyulására nézve lásd az értékhatárok fogalom kapcsán kifejtetteket. 4 A szabálysértési felelősséget a büntetőeljáráshoz hasonló jogi garanciákkal (védelem, bíróság előtti jogorvoslat stb.) ellátott szabálysértési eljárásban bírálják el a szabálysértési hatóságok. Szabálysértési hatóság elsődlegesen a jegyző, illetve a rendőrség, valamint a vámhivatalok, de vannak egyéb, szabálysértés miatt eljáró szervek is, pl. a határőrség, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, bányakapitányságok, Hírközlési Főfelügyelet területi szervei, Szerencsejáték Felügyelet, nemzeti park igazgatóságok, valamint az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont. A szabálysértési felelősséget megállapító határozatában az eljáró hatóság a következő joghátrányokat alkalmazhatja: p büntetések (elzárás, pénzbírság, illetve utóbbi meg nem fizetése és be nem hajthatósága esetén elzárás), p intézkedések (járművezetéstől eltiltás, elkobzás, figyelmeztetés, kitiltás). Szabálysértési felelősséggel a számvevőszéki ellenőrzések esetében általában különböző adatszolgáltatások elmulasztásának esetkörében, vagy a tulajdon elleni cselekmények körében találkozhat a számvevő. Utóbbiaknál olyan esetekben, amikor az érték, amelyre elkövették a cselekményt, nem haladja meg a szabálysértési értékhatárt és ezért nem valósít meg bűncselekményt (tipikusan ilyen a lopás, csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés), de a jogszabály szabálysértésnek minősíti. Szabálysértés esetén a felelősség érvényesítése, illetve tisztázása kezdeményezhető. A büntetőjogi felelősség A büntetőjogi felelősség a bűncselekmény elkövetéséhez fűződő következmények elviselésének kötelezettségét jelenti. Ez a legsúlyosabb felelősségi forma, hiszen a hozzá fűződő jogkövetkezmények érintik a legtöbb vonatkozásban (végső soron még a személyi szabadság tekintetében is) és egyben a legsúlyosabban az azt elviselni kénytelen személyt. Éppen 4 Lásd a 4. ábrát. 17

18 ezért jogállami demokráciákban a jogalkotó csak olyan emberi magatartásokkal párosítja, amelyek ellen a társadalmi együttélés rendje és biztonsága miatt a büntetőjog eszközeivel való fellépés a hatékony viszszatartás érdekében elkerülhetetlenül szükséges. A jogalkotó e magatartásokat törvényi szinten, pontosan (csak az minősül bűncselekménynek, amit a törvény annak mond ki, mégpedig csak azt ott megjelölt összes szükséges feltétel együttes fennállása esetén), előre meghatározza (az egyénnek jogkövetési lehetősége érdekében előre ismernie kell a betartandó szabályokat, így visszamenőlegesen nem lehet e szabályokat alkalmazni, csak ha ezek szerint a cselekmény már nem lenne bűncselekmény vagy enyhébben ítélendő meg). Meghatározza emellett a jogalkotó az egyébként szükséges feltételek együttes fennforgása ellenére is a büntetőjogi felelősséget kizáró, illetve a büntetőjogi felelősség fennállásának esetén az azt megszüntető okokat, pontosan megállapítja a büntetőjogi felelősség esetén alkalmazandó/alkalmazható joghátrányok jellegét és mértékét, valamint a felelősségre vonás lehetőségének hiányában is az alkalmazandó intézkedések körét. A cselekménnyel kapcsolatos büntetőjogi felelősség megállapítását csak a törvényi szinten szabályozott és számos jogi garanciával (védelem, jogorvoslat stb.) ellátott eljárás keretében rendeli és egyben engedi lefolytatni. A jogkövetkezmények végrehajtását végső soron állami kényszerrel biztosítja, de kiépíti a végrehajtás törvényességét ellenőrző szervezetrendszert (büntetés végrehajtási bírák, ügyészség), és lehetőséget biztosít a kiszabandó büntetés enyhítésére, a végrehajtás alatt tanúsított magatartás függvényében pedig a végrehajtás alóli korábbi, feltételes szabadulásra és a végrehajtás letelte után a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülésre. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 10. (1) bekezdése értelmében bűncselekmény az a szándékosan vagy ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A bűncselekményeknek két alakzata lehet, a bűntett és a vétség, ezek fogalmára lásd a 6 7. számú fogalommeghatározásokat. A számvevőszéki ellenőrzések során tapasztaltak alapján felmerülhet egy cselekménnyel kapcsolatban valamely bűncselekménytípus elkövetésének gyanúja, és az ehhez kapcsolódó büntetőjogi felelősség fenn- 18

19 állásának kérdése. Fentiek eldöntéséhez részletesebb büntetőjogi dogmatikai elemzésekbe bocsátkozás nélkül az alábbi vizsgálandó szempontok határozhatóak meg, mégpedig alapvetően az adott sorrendiséget követve: 1. Csak az minősül bűncselekménynek, amit a törvény, azaz a Btk. annak nyilvánít. Az egyes bűncselekménytípusokat a Btk. ún. Különös része sorolja fel a társadalomra való veszélyességük jellegénél fogva, csoportokba foglalva. Először tehát az vizsgálandó, hogy a kérdéses cselekmény beleillik-e valamelyik bűncselekménytípusba. 2. A felelősség vizsgálatakor mindig a cselekmény elkövetése idején hatályban lévő törvényi rendelkezéseket kell figyelembe venni és azok szerint kell értékelni a cselekményt, ez az ún. időbeli hatály kérdésköre. Itt hívjuk fel arra a figyelmet, hogy bizonyos bűncselekménytípusok esetében (pl. a számvitel rendjének megsértése, Btk ) a Btk. csak a cselekmény kereteit határozza meg, azt más (pl. számviteli) jogszabályok töltik meg tartalommal, ez esetben tehát e jogszabályok tekintetében is az elkövetés idején hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alapul venni! 3. Ezután vizsgálandó részletesen az, hogy fennáll-e együttesen valamennyi, a törvény által az adott bűncselekménytípus megvalósulásához megkívánt feltétel, amelyek közül a teljességre való törekvés nélkül az alábbiakat emeljük ki: p Elkövetheti-e az adott személy a szóban forgó bűncselekményt? Bizonyos bűncselekményeket ugyanis bárki elkövethet, ilyenkor a törvény az aki kifejezést használja, de vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek ún. speciális alanyi köre van, tehát csak bizonyos személyi kör (pl. csak hivatalos személy) követheti el. Ezt nevezzük az alanyi hatály kérdésének. p A büntetőjog főszabályként csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni, ezért ezt a feltételt a törvény szövege az egyes bűncselekménytípusoknál külön nem tartalmazza. A cselekmény gondatlan elkövetése (fogalmukat lásd a 8 9. számú fogalommeghatározásnál) ugyanakkor csak abban az esetben minősül bűncselekménynek, ha valamilyen megfontolásból a jogalkotó az adott bűncselekménytípus esetében azt külön büntetni rendeli. Gondatlan elkövetés esetén ezért mindig külön vizsgálni kell a büntetni rendeltséget! 19

20 p p p A jogalkotó a bűncselekmény megvalósulásához sok esetben valamilyen eredmény bekövetkeztét kívánja meg (pl. kár a csalás esetében, Btk vagy vagyoni hátrány a hűtlen kezelés esetében, Btk. 319., fogalmukat lásd a 3 4. számú fogalommeghatározásnál). Ilyenkor a bűncselekmény megvalósulásához nem elég, hogy a cselekmény alkalmas legyen ennek az eredménynek a kiváltására, hanem annak konkrétan be is kell következnie. Az előbbiekkel összefüggésben az eredmény és a cselekvés között egy okozati összefüggésnek is fenn kell állnia ahhoz, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítható legyen. Előfordulhat, különösen a vagyon elleni bűncselekmények esetében, hogy a Btk. az elkövetéshez valamilyen célzatot (pl. haszonszerzés végett a csalás esetében, Btk ) is társít. Ilyen esetben tehát meghatároz egy célt, amire a személy a cselekmény elkövetésével törekszik. A büntetőjogi felelősség fennállásához a célzatnak az elkövetés idején fenn kell állnia, de az már nem feltétel, hogy ezt a célt el is érjék. 4. A Btk.-ban meghatározott feltételek együttes fennállása esetén is vizsgálandó a büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak, azaz az ún. büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okok, valamint a büntetőeljárás lefolytatását akadályozó okok fennállásának kérdése, ez azonban elsődlegesen a büntetőeljárásban eljáró hatóságok feladata, mivel alátámasztásuk vagy kizárásuk sok esetben megfelelő szakértelmet és bizonyítást követel meg. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak rendszere az alábbiakban vázolható fel: A büntethetőséget kizáró okok: p a gyermekkor, p a kóros elmeállapot, p kényszer, p tévedés, p társadalomra veszélyesség csekély foka, p jogos védelem és p végszükség. A büntethetőséget megszüntető okok: p az adott cselekményt elkövető személy halála, p az elévülés, p a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása, 20

21 p a törvényben meghatározott egyéb ok és p eljárási kegyelem. A büntetőeljárás lefolytatását akadályozó okok: p a magánindítvány hiánya és p a kívánat hiánya. Amennyiben tehát az 1 4. pontok vizsgálata alapján a büntetőjogi felelősség megállapítható, és a felelősségre vonásnak szembetűnő, egyértelmű akadálya nincsen, az Állami Számvevőszéknek a következő alcím alatt kifejtettek alapján kötelessége a büntetőjogi felelősség felvetése. Abban az esetben azonban, ha az adott cselekmény tekintetében a büntetőjogi felelősség nem is állapítható meg, a számvevő által egyidejűleg vizsgálandó az egyéb felelősségi formák esetleges fennállása és ebben az esetben a megfelelő felelősségi javaslatok megtételének lehetősége. (Büntetőjogi felelősség esetén kötelező a felelősség felvetése, a többi felelősségi forma esetében pedig a felelősség érvényesítése, illetve tisztázása kezdeményezhető.) 21

22

23 2. Az Állami Számvevőszék helye, szerepe a büntetőjogi felelősség megalapozásában, a feljelentés jogi alapja A büntető jogszabályok betartatásának alapfeltétele, hogy a szükséges büntetőeljárást lefolytassák, a megszegésükért kilátásba helyezett jogkövetkezményeket (büntetést, illetve intézkedést) érvényesítsék, tehát a felelősséget felvessék és érvényesítsék. A felelősség felvetésének leggyakoribb formája a feljelentés. Az állampolgárok számára a bűncselekmények észlelése esetén morális, erkölcsi alapú a feljelentés megtétele, ugyanis a büntetőjog csak meghatározott bűncselekmények esetében ír elő számukra feljelentési kötelezettséget. Más a helyzet azonban a közélet szereplőiként eljáró egyének, illetve az egyes állami szervek esetében. Az Állami Számvevőszék, valamint a képviseletében eljáró számvevő, mint hivatalos személy általános jellegű feljelentési kötelezettségét az alábbi előírások alapozzák meg. p A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 171. (2) bekezdésének értelmében A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt ha az elkövető ismert, annak megjelölésével feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni. p Az Állami Számvevőszékről szóló többször módosított évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ásztv.) 25. (2) bekezdése szerint: Ha az Állami Számvevőszék az ellenőrzése során bűncselekmény gyanúját állapítja meg, megállapításait az illetékes hatósággal haladéktalanul közölni köteles. Egyéb mulasztás esetén a felelősség tisztázását, illetve érvényesítését kezdeményezheti. A megkeresett szerv az eljárás megindításával kapcsolatos álláspontjáról törvény eltérő rendelkezése hiányában hatvan napon belül, az eljárás eredményéről pedig annak befejezését követő harminc napon belül tájékoztatja az Állami Számvevőszéket. A fenti előírások egyértelmű kötelezettségként határozzák meg, hogy az Állami Számvevőszéket (illetve a képviseletében eljáró számvevőt, mint hivatalos személyt) az eljárása során tudomására jutott bűncselekmények tekintetében (de csak ebben a körben) feljelentési kötelezettség terheli. 23