A DANREG projekt geotermikus potenciál térképének magyarországi vonatkozásai

Átírás

1 Földtani Közlöny 128/2-3, (1998) Budapest A DANREG projekt geotermikus potenciál térképének magyarországi vonatkozásai Geothermal Potential Map of Danube Region concerning Hungary ROTÁRNÉ SZÁLKAI Ágnes 1 Abstract The target area of the DANREG project is on the northern part of the Little Hungarian Plain, the north-eastern part of the Transdanubian Range and the North-Hungarian Palaeogen Basin. A part of this programme is the geothermal revaluation of this territory. The purpose of the project is to carry out a uniform investigation of the thermal water reservoirs which exceed the national boundaries. These tepid- and thermal springs have been known for hundreds of years. The research area (consisting of different geological units) is built up of two independent, but connecting thermal water reservoir systems. One of the representatives of these two systems is the porous reservoir of the Neogen Basin in the Little Hungarian Plain. The other member is the karstic complex of the Transdanubian Range and its subsurface countinuation in the basement below the young sediments. The mainly aquitards sediments of the North-Hungarian Palaeogene Basin do not contain any significant thermal water reservoirs. Using the data of thermal water wells, hydrocarbonwells, and structural exploratory wells, as well as the geological hydrogeological maps, it was possible to produce the Geothermal Potential Map of this region. The scale of the map is 1: , and shows the distribution of the thermal water with respect to expected temperatures. The legend of the maps was compiled together with our Austrian and Slovak partners and it takes into account the differences in the basic data of the different countries. The differences between 4 temperature categories (< 20, 20-50, , >100 ) were examined. The respective temperatures examined represent the highest temperature of the existing aquifers. The map which has been created is a part of the map series of the DANREG project; the latter supplies geological, hydrogeological, and environmental information about the Danube Region. Manuscript received: Összefoglalás A DANREG program keretében a Duna menti területek (Kisalföldi-medence északi térségére, a Dunántúli-középhegység északkeleti részére, illetve az Észak-magyarországi paleogén medence nyugati szegélye) geotermikus viszonyainak újraértékelését végeztük irodalmi adatok alapján. Vizsgálataink célja az országhatárokon túlnyúló hévízrendszerek egységes módszerrel történő vizsgálata volt. E hévíztárolók langyos- és hévforrásait már évszázadok óta ismerik és hasznosítják. A különböző földtani szerkezeti egységekből felépülő térségben két külön, de egymással közvetlen kapcsolatban álló hévíztároló rendszer található. É két rendszer képviselője egyfelől a Kisalföldimedence porózus üledékeiből álló hévíztároló rendszer, másfelől a Dunántúli-középhegység karsztos képződményeiből, és a nagy vastagságú laza üledékkel kitöltött medence alatti, lezökkent 1 Magyar Állami Földtani Intézet 1143 Budapest Stefánia út 14.

2 488 Földtani Közlöny 128/2-3 karbonátos alaphegység! képződményekből álló hévíztároló rendszer. A paleogén medencét kitöltő többnyire vízzáró kőzetek nem tartalmaznak említésre méltó hévízkészletet. A vizsgált térségben található termálkutak, szénhidrogénkutató fúrások, és szerkezetkutató fúrások adatai, valamint a rendelkezésünkre álló földtani és geotermikus adatokat tartalmazó vízföldtani térképek alapján megszerkesztettük a térség geotermikus jellemzőit általánosan bemutató geotermikus potenciál térképet. Az 1: méretarányú térkép a hévíztároló képződményekben elérhető legmagasabb térbeli eloszlását mutatja be. A várható legmagasabb meghatározására négy i tartományt különítettünk el (< 20, 20-50, , > 100 ). A szerkesztés alapjául a feltárható hévíztároló összletek térbeli határai, illetve a már meglévő hévíz- és egyéb kutakban mért és számított réteg-adatok szolgáltak. A általunk szerkesztett térkép része és kiegészítése a DANREG kutatási területre megszerkesztett térképsorozatnak, mely a térségben széles körű információkat szolgáltat a földtani, alkamazottföldtani, geofizikai kutatások számára. Bevezetés Az Ausztria, Szlovákia és Magyarország által közösen létrehozott DANREG projekt között a három ország szakembereinek együttműködésével a Duna menti területek állapotértékelését végezte földtani, környezetföldtani és vízföldtani szempontból. A projekt Magyarországon a Kisalföld északi részét, a Dunántúli-középhegység északkeleti szárnyát és a Duna balpartja menti észak-magyarországi terület nyugati szélét érintette. Az újabb vizsgálatok mellett sor került a térség geotermikus viszonyainak újraértékelésére, melynek célja az országhatárokon túlnyúló hévízrendszerek egységes módszerrel történő vizsgálata volt. Az értékelésre csak irodalmi adatok szolgáltak alapul, új fúrás mélyítésére, illetve a meglévő hévízkutakban hidraulikai mérések végzésére nem volt lehetőség. A Dunántúli-középhegységnek, illetve a középhegységi mezozoos összlet mélybe süllyedt rögeinek langyos vizű és hévforrásait már évszázadok óta ismerik és hasznosítják. Európai viszonylatban is elsők közé tartozott a múlt század végén Budapesten a Margitszigeten (1867) és a Városligetben ( ) mélyült hévízkút, melyeket a század elején számos új fúrás követett. A Kisalföld északi részén a hévízfeltárás 1962-ben Győr városában kezdődött meg, és az ezt követő évtizedekben a hévízkutak száma megsokszorozódott. E térségek hévízviszonyaival számos tanulmány foglalkozott az országos hévízfeltárási lehetőségek vizsgálatán belül, míg a területet önállóan ALFÖLDI (1966, 1981), KORIM (1973, 1981), LIEBE (1982) és LORBERER (1977, 1982, 1986, 1996) vizsgálták. A geotermikus adottságok jellemzéséhez szükséges a földtani felépítés rövid áttekintése. Földtani felépítés A DANREG program keretében vizsgált magyarországi terület különböző földtani szerkezeti egységekre, a Kisalföldi-medence északi térségére, a Dunán-

3 ROTÁRNÉ Sz. A.: Geotermikus potenciál Magyarországon 489 túli-középhegység északkeleti részére, illetve az észak-magyarországi paleogén medence nyugati szegélyére esik. A Szlovákiában is folytatódó kisalföldi harmadidőszaki mélymedence aljzatát két eltérő korú és kifejlődésű egység alkotja. Az egységeket elválasztó Rábavonaltól nyugatra az aljzatot paleozoos-mezozoos metamorf képződmények építik fel. A medencealjzat a medence Ny-i peremén a felszín közelébe, illetve a felszínre emelkedik. A tektonikus vonaltól keletre eső területen a medencealjzat lisztrikus vetők mentén mélybe süllyedt középhegységi típusú mezozoos kőzetekből áll, melyek a Dunántúli-középhegység északkeleti részeként, a Gerecse, illetve a Pilis hegység területén felszínre bukkannak. A Rába-vonaltól nyugatra paleogén képződményeket nem ismerünk, ennek K-i oldalán a medence peremeken eocén képződmények jelenléte bizonytalan, ugyanakkor a triász alaphegységre diszkordánsan települő oligocén márgaagyagmárga rétegeket Komárom térségében elérték a fúrások. A miocén képződmények a medence peremeken szinte mindenhol megtalálhatók, és a medence középső régiójában nagy vastagságban vannak jelen. A miocén összletre a Kisalföldi-medence egész területén jelentős vastagságban nyugodt településű pannóniai képződmények települnek. A nagy vastagságú, főleg pélites alsópannóniai képződmények a medence peremén, illetve a kiemelkedéseken kivékonyodott rétegsorral jelennek meg. A felső-pannóniai képződményeket homok, homokkő, aleurit és agyagmárga váltakozása jellemzi. A rétegsort a területileg változó vastagságú, de a medencében általános elterjedésű negyedidőszaki folyóvízi, durvaszemcsés, törmelékes összlet zárja. A Gerecse hegységben az alaphegységet alkotó nagy vastagságú felső-triász karbonátos összletet vékony jura rendszer fedi. A kréta üledékeket a Dunántúli- -középhegység többi kifejlődésétől eltérő flis jellegű törmelékes sorozat alkotja. A hegység peremi területein (Tatabányai-medence, Dorogi-medence) jelentős vastagságú eocén és oligocén összlet található. A Budai- és Pilis-hegységben a nagy felszíni kiterjedésű és vastagságú triász összlet mellett szinte teljesen hiányoznak a jura és kréta képződmények, de az eocén és az oligocén sorozat megtalálható. A miocén üledékek csak kisebb foltokban jelentkeznek a térségben. Annál fontosabb képződmény a miocén vulkanizmus során keletkezett andezites összlet, amely a Viságrádi- és a Börzsönyhegység túlnyomó részét alkotja. A Pilisi-törés mentén északkelet felé mélybesüllyedő középalpi-óalpi szerkezet helyet ad a paleogén medencének és miocén vulkáni hegységnek. A harmadidőszaki üledékekkel fedett medencealjzat két részre különíthető, melyek a Rába-vonal keleti folytatásaként értelmezett Diósjenői-vonal mentén kapcsolódnak egymáshoz. A mélybesüllyedt középhegységi mezozoos alaphegységi képződményeket e tektonikai vonal mentén északi irányban vepori jellegű metamorf kristályos palákból álló aljzat váltja fel. Az eocénben megindult süllyedés következtében a térségben nagy vastagságú harmadidőszaki üledékek rakódtak le. A főként pélites oligocén képződmények törmelékes üledékekből álló megfelelői a medenceperemen találhatók. A miocén üledékképződés homokos, kavicsos üledékek lerakódásával kezdődött, melyeket mind vertikális,

4 490 Földtani Közlöny 128/2-3 mind horizontális irányban slír képződmények váltanak fel. A térség egyik legjellemzőbb miocén képződménye a bádeni andezitből és piroklasztikumokból álló vulkáni összlet. Termálvíz tároló összletek és jellemvonásaik A vizsgált terület földtani egységei két külön, de egymással közvetlen kapcsolatban álló hévíztároló rendszert alkotnak. E két rendszer képviselője egyfelől a Kisalföldi-medence porózus, neogén üledékeiből álló hévíztároló rendszere, másfelől a Dunántúli-középhegység felszíni és felszín közeli karsztos képződményei és a nagy vastagságú harmadidőszaki üledékkel fedett, lezökkent karbonátos alaphegységi képződményekből álló hévíztároló rendszer. A paleogén medencét kitöltő uralkodóan vízzáró kőzetek nem tartalmaznak említésre méltó hévízkészletet. A medencebeli hévíztároló rendszert döntően a felső-pannóniai törmelékes képződmények alkotják, a medence peremén azonban az idősebb miocén összlet is fontos lehet hévízbeszerzés szempontjából. A felső-pannóniai rezervoár minden irányból jól lehatárolható. A rezervoár felső határát a 35^10 izoterma felület alkotja, mely m közötti mélységben húzódik. Mélybeli kiterjedését az alsó-pannóniai impermeábilis rétegek határozzák meg. A rezervoár tál alakú képződmény, melyben jelentős hévíztároló szint települ m mélységben. A hévíztároló többszintes, sok telepes rendszert alkot, amely változó vastagságú (130 m) permeábilis homok, laza homokkő és ezeket elválasztó (120 m) impermeábilis aleurit, agyag-agyagmárga és márga váltakozásából épül fel. A vízadó rétegek kifejlődése és hidraulikus paraméterei széles határok között változnak. A medence belseje felé haladva a hévíztároló homokkő rétegek száma nő, de egyúttal az egyes rétegek vastagsága, hézagtérfogata és permeabilitása csökken, szoros összefüggésben a fiatal üledékes medencében lejátszódott rétegtömörödéssel, kompakcióval. A homoktestek gyakran lencsés kifejlődésűek, laterálisán nem követhetők nagy távolságon keresztül. Gyakori a homokkő és agyag-agyagmárga rétegek összefogazódása okozta több komponensű, nagy dimenziójú hévíztároló egységek és rendszerek megjelenése m mélység alatt a kompakció mértéke ugrásszerűen megnő, melynek következtében a rétegek vízadó képessége és porozitása hirtelen lecsökken. A hévízkutak legfontosabb adatait az I. táblázat ismerteti. Az alsó-pannóniai finomszemcsés, pélites összlet regionálisan vízzáró tulajdonsággal rendelkezik. A medence belsejében ez alkotja a porózus hévíztároló rendszer alsó határát. A pannóniai sorozat feküjét alkotó miocén sorozatban, amelyet uralkodóan aleurit és agyagmárga rétegek építenek fel, helyenként kisebb vastagságú porózus mészkő, meszes homokkő, homok és konglomerátum rétegek is előfordulnak. A miocén képződmények a medence belsejében a több ezer méter vastag pannóniai sorozat alatt, nagy mélységben helyezkednek el, ahol a nagymértékű

5 A porózus hévíztárolót megcsapoló hévízkutak legfontosabb adatai The most important data of the geothermal wells of the porous reservoir system l. táblázat -Table I Hévízkataszteri szám Helység Kút száma Építés éve Talp (m) Nyugalmi vízszint (m) Vízhozam a/p) Kifolyóvíz Mélységi Mőmérséklet mérés mélysége (m) 10-4 Ács ,0 33, Győr ,0 28, Győr ,4 14, Győr ,0 23, Győr ,0 21, Csorna ,5 37, Győrszemere ,1 17, Abda ,0 10, Mosonmagyaróvár ,9 14, Mosonmagyaróvár ,0 16, Lébénymiklós ,0 49, Lébénymiklós ,0 25, Lipót ,0 18, Lipót ,5 25, Л9 Kapuvár ,0-12, Kapuvár ,0-10, Hegykő ,0 27, Petőháza ,0 3,

6 492 Földtani Közlöny 128/2-3 kompakció miatt kifejlődésüktől függetlenül termálvizet nem tartalmaznak. A medence peremén megfelelő mélységben települve azonban ezek a rétegek alkalmasak lehetnek termálvíz tárolására. A vizsgált térségben a miocén rezervoárok hévízbeszerzés szempontjából kevésbé jelentősek, hasznosításuk legtöbb esetben valamilyen másik tárolóval együttesen történik. A vizsgált kisalföldi területen két feltárásuk ismert: a süllyedek nyugati szélén Hegykő, illetve annak keleti peremén Bábolna térségében. A mezozoós hasadékos, karbonátos hévíztároló összlet a Dunántúli-középhegység főkarsztvíz-tárolójának a Rába-vonalig terjedő mélybesüllyedt folytatása. Fő hévízadó képződményei a középső-felső-triász mészkövek, dolomitok, amelyeknek vastagsága helyenként a 3000 m-t is meghaladja. Az alaphegység hidraulikai szempontból is szoros kapcsolatban van a felszíni rétegekkel. A triász hévíztároló összlet a Dunántúli-középhegység területén felszínen lévő karbonátos képződményeken keresztül beszivárgó vízből kapja utánpótlását. A beszivárgó csapadékvíz kényszerpályák útján a mélybe áramlik, miközben egyre jobban felmelegszik. A főkarsztvíztárolót a peremeken a karsztvíz nyugalmi szintjénél magasabb térszíni helyzet vízzáró, felső-kréta és paleogén képződmények fedik, s így a főkarsztba beszivárgott csapadékvíz túlnyomó része csak a medencealjzatban áramolva juthat el a megcsapolásokhoz, illetve a hegységperemeken szerkezeti vonalak mentén juthat a felszín közelébe. A vízmozgás olyan kényszerpályák mentén történik, amelyet alapvetően a karsztosodott alaphegység felszíne, illetve a karbonátos összlet felett települő vízzáró medenceüledékek feküfelszíne határoz meg. A feltolódások és áttolódások miatt a vízvezető karbonátos kőzettömegek folytonosságát helyenként vízrekesztő mezozoós rétegek, és ezek szerkezeti zónákba becsípett, elvonszolt rétegei szakítják meg, így az egyes törések vízvezető képessége korlátozott lehet. A kőzettömegben tározott karsztvíz jelentős része csak a feltolódás-sorok csapása mentén mozoghat a tárolóban a természetes megcsapolások felé. A jó vízvezető zónák főleg az ÉNY-DK irányú haránttörések, míg a hegység csapásirányával párhuzamos hosszanti, EK-DNY-i irányú törések többsége vízrekesztő jellegű. A hévízkutak legfontosabb adatait a II. táblázat mutatja be. Jelentőségük miatt fontos külön megemlíteni a Budapesten és környékén található hévforrásokat, és hévízkutakat melyek szintén a Dunántúli-középhegység főkarsztvíz-tárolóját csapolják meg (III. táblázat). A Duna mentén kialakult szerkezeti zóna lehetőséget biztosít a kiemelt karsztos területeken beszivárgott, és a mélybe áramlás közben felmelegedett víz felszínre jutására. A szerkezeti öv mentén azonban a közeli beszivárgási területekről hideg víz áramlik a megcsapolási helyek felé. A meleg és a hideg víz keveredési arányának megfelelően különböző ű források, gyakran forrás csoportok jelennek meg. Az észak-magyarországi paleogén medencét kitöltő paleogén és neogén üledékekben nem alakult ki említésre méltó hévíztároló rendszer. A 35 -nál magasabb ű jelentős vízadó képződmények ritkák, nem rendelkeznek megfelelő utánpótlással. Nagyobb hozamú termálvíz beszerzésre csak a mezozoós alaphegységi főkarsztvíztároló alkalmas, elsősorban azokon a területeken, ahol az alaphegység 1000 m-nél nagyobb mélységben helyezkedik el.

7 I ROTÁRNÉ Sz. к.: Geotermikus potenciál Magyarországon 493. táblázat- Table II Hőmérsékletmérés mélysége (m) Mélységi Kifolyóvíz Vízhozam (] Nyugalmi vízszint (m) Talp (m) Kút száma Helység 0 0 со ч< C Й С in O O -88,2 N Berkenye O О о сч -3,3 752,4 3/а Biatorbáey 692,6 O N m tn Ю 1200 о ю ,8 ю m а\ v > ,6 1 ю со С О Ю С О С О CS 15, С О ю С О Göd Leányfalu Szentendre С О 0 0 С О О о -31, ю Veresegyház 1900 со со" 1301,7 Visegrád со С О о -19,2 632,5 Törökbálint Geotermikus potenciál térkép Az egységes vizsgálati módszer kialakítása során figyelembe kellett venni az egyes országokban rendelkezésre álló adatok eltérő jellegét, valamint a hévíztároló képződmények országonként eltérő részletességű megkutatottságát. Részletes értékelésre ezért nem volt lehetőség, így célunk a térség geotermikus jellemzőit általánosan bemutató geotermikus potenciál térkép megszerkesztése volt. Az együttműködés végeredményeként megszerkesztett 1: méretarányú térkép (2. ábra)* a termálvíz elérhető legmagasabb eloszlását mutatja be. A várható legmagasabb meghatározására négy i tartományt különítettünk el (<20, 20-50, , >100 C). A szerkesztés alapját a feltárható hévíztároló összletek térbeli határai, illetve a már meglévő hévízkutakban mért, vagy rétegek határozták meg. A szerkesztéshez figyelembe vettük továbbá a területen található szerkezetkutató fúrások és szénhidrogénkutató fúrások adatait, az esetleges mért paramétereket. A hasadékos mezozoos tároló rendszerben uralkodó ek meghatározásánál figyelembe vettük a főkarsztvíztároló geotermikus jellemzőit ábrázoló térképet (LORBERER 1987). A Kisalföldi-medence területén tengerszint alatt 1000 m mélyen 50-60, 1500 m mélyen között változik a, míg a medence központi területén 2000 m mélységben a 90 -ot is meghaladhatja. Hévízkataszteri szám * A dolgozat térképmellékletét lásd a kötet végén.

8 A budapesti hévízkutak legfontosabb adatai The most important data of the geothermal wells of Budapest Hévízkataszteri szám Hely Kút száma Építés éve Talp (m) Nyugalmi vízszint (m) Vízhozam d/p) Kifolyóvíz Mélységi III. táblázat-table III Hőmérsékletmérés mélysége Lukács fürdő ,5-0, Gellért fürdő ,0-10, Margitsziget (XÜI.K) ,5 9, , Margitsziget ,7 9, Margitsziget ,5 6, , Szabadság fürdő ,0 9, , Elektromos művek ,0 2, Városliget (XIV. ker) ,0 13, Tétényi út (XI. ker) ,0 4, Városliget ,0 17, , Rudas fürdő , Csepel (XXI. ker) ,0 7, Lukács fürdő ,0-1, Csepel ,0 7, Lukács fürdő 10a ,2-2, Zugló ,0 10, Rudas fürdő ,3-0, , Gellért rakpart ,0-8, Gellért rakpart ,4-1, Elektromos művek ,0 1, Várkert (I. ker) ,0 16, Budafok (XXII. ker) ,0 1, Lukács fürdő ,2 0,

9 Hévízkataszteri szám Hely Kút száma Építés éve Talp (m) Nyugalmi vízszint (m) Vízhozam d/p) Kifolyóvíz Mélységi Hőmérsékletmérés mélysége Pesterzsébet (XX. ker) , , Rácz fürdő Lukács fürdő , Margitsziget , ,5 37, Lukács fürdő , Közraktár u. (IX. ker) , Kvassay J. út , Rudas fürdő , , Rácz fürdő Apenta , , Engels tér (V. ker) , Gellért-rakpart , Gellért-táró , Gellért-táró , Gellért-táró , , Rudas fürdő , , Rudas fürdő , , Rácz fürdő , , GANZ-MÁVAG (X. ker) , Rudas fürdő , Apenta , Lukács fürdő ,

10 496 Földtani Közlöny 128/2-3 A karbonátos tárolóban az áramlási pályákat elsősorban a törések, tektonikai vonalak határozzák meg, ezért a különböző mélységekben uralkodó területileg is igen változó. A mélyben áramló, felmelegedett víz feláramlási helyei a hegység peremi területeinek szerkezeti zónáihoz kötöttek. Ilyen zóna mentén találhatók a Duna-menti termális karsztforrások, illetve itt mélyültek a terület legfontosabb hévízkútjai is. Tovább nehezíti a eloszlásának pontos meghatározását, hogy a feláramlási területeken a felmelegedett karsztvíz helyenként a beszivárgó hideg vizekkel keveredve jelenik meg. A hegyvidéki, beszivárgási területen nem áll rendelkezésre konkrét mérési adat, de a karsztvíz e feltehetően 1000 m mélységben sem haladja meg a 20 -ot. A kutatási területen a geotermikus gradiens értéke igen széles határok között változik. A Kisalföldi medence térségében értéke 3247 /km. A Dunántúli-középhegység területére a geotermikus gradiens értéke nem határozható meg. A termálvíz feltárás szempontjából perspektivikus területeket bemutató geotermikus potenciál térkép szerkesztéséhez nem vizsgáltuk a termálvízkészleteket, sem pedig a kitermelhető termálvíz mennyiségét. A regionális kiterjedésű hévíztároló rendszerekbe történő bármilyen beavatkozás nagy távolságban érezteti hatását. Mind a neogén porózus, mind a mezozoos karbonátos rezervoárokban a több évtizede tartó víztermelés miatt a sztatikus rétegnyomás csökkenése figyelhető meg. Ez a nyomáscsökkenés az egész régióra jellemző, és együtt jár a nyugalmi vízszint csökkenésével, amely ma már több méteres nagyságrendű. A általunk szerkesztett térkép része és kiegészítése a DANREG kutatási területre megszerkesztett térképsorozatnak, mely a térség széles körű információkat szolgáltat a földtani, alkamazott-földtani, geofizikai kutatások számára. Irodalom - References DÖVÉNYI, P., HORVÁTH, F., LIEBE, P., GÁLFI, ]., ERKI, I. 1983: Geothermal conditions of Hungary - Geophisical Transaction 29/1, FRANYÓ F., JUHÁSZ Á., DEÁK M., VÉGH S., BIHARI D., KORPÁSNÉ HÓDI M., RÓNAI A., Szűcs L. 1971: Magyarázó Magyarország 1: es térképsorozatához. - L-33-VI. Győr, MÁFI Kiadvány, Budapest 157 p. JÁMBOR Á., MOLDVAY L., RÓNAI A. 1966: Magyarázó Magyarország 1: es térképsorozatához. - L-34-II. Budapest, MÁFI Kiadvány, Budapest, 358 p. KORIM K. 1973: A Kisalföld hévizei az újabb kutatások tükrében - Hidrológiai Közlöny 53/11., KORIM K. 1981: Üledékes medencében előforduló termálvizek kutatásának módszerei és eszközei - GEOINFORM 1981, MÁFI Kiadvány, Budapest, 102 p. LIEBE P., LORBERER Á. 1982: A Kisalföld hévízföldtani viszonyai - Magyarhoni Földtani Társulat Kiadványa - Építésföldtani Ankét Győr, október 22-25, LORBERER Á. 1977: Hidrogeológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez - Hidrogológiai Közlöny 57/9, LORBERER Á. 1986: A Börzsöny- és a Cserhát-hegységek és előterük hévízbeszerzési lehetőségeinek összefoglalása - VITUKI, Kézirat 28 p.

11 ROTÁRNÉ Sz. A.: Geotermikus potenciál Magyarországon 497 LORBERER Á. 1987: A mezozóos karsztvíztároló geotermikus jellemzői (1: ), - VITUKI, Kézirat. LORBERER Á. 1987: A mezozóos főkarsztvíztároló geotermikus jellemzői. M=l: VITUKI, Kézirat. LORBERER Á. 1996: Négyoldalú (szlovén-osztrák-szlovák-magyar) közös hidrogeológiai kutatás a Ny-Dunántúli határterületeken, különös tekintettel a felsőpannóniai hévíztárolóra. - VITUKI, Kézirat, 37 p. Magyarország hévízkútjai I-VI. Kötet. - VITUKI Kiadvány, Budapest, 1988 p. SZENTES F., VÍGH G., BÖJTÖSNÉ VARRÓK K., DÉR I., Szűcs L. 1968: Magyarázó Magyarország 1: es térképsorozatához. - L-34-I. Tatabánya, MÁFI Kiadvány, Budapest, 158 p.