ERDÉLYI MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGON BEN. Út a menekültkérdés tagadásától az évi genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozásig

Átírás

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori disszertáció Kaszás Veronika ERDÉLYI MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGON BEN Út a menekültkérdés tagadásától az évi genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozásig Történelemtudományok Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Székely Gábor DSc, egyetemi tanár Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem Doktori Program A program vezetője: Dr. Balogh András DSc, egyetemi tanár A bizottság tagjai: Elnök: Dr. Balogh András DSc, egyetemi tanár Bírálók: Dr. Tóth Judit CSc, egyetemi docens Dr. Maruzsa Zoltán PhD, egyetemi adjunktus Titkár: Dr. Pál István PhD, egyetemi tanársegéd További tagok: Dr. Kiss J. László CSc, habil. egyetemi tanár Dr. Búr Gábor PhD, habil. egyetemi docens Dr. Szilágyi Ágnes, habil. egyetemi docens Témavezető: Dr. Majoros István DSc, egyetemi tanár Budapest, 2013

2 Köszönetnyilvánítás E disszertáció megírása során számos, a kutatási témámhoz személyes élmények vagy tudományos érdeklődés miatt kapcsolódó személytől nyertem magam is inspirációt. Az erdélyi menekültek történetének kutatásába hét évvel ezelőtt Sik Endre bátorítására fogtam bele, akkor még csak sejtve azt, hogy a jelenkori történeti téma kutatása kihívásokban és élményekben gazdag, izgalmas és összetett munkát fog jelenteni. Munkám során sok támogatást kaptam a migráció témakörének kiváló szakértőjétől, Tóth Judittól is. Köszönöm mindkettőjüknek a kutatói munkámhoz adott iránymutatást. Köszönöm témavezetőmnek, Majoros Istvánnak a disszertációm fejezeteihez fűzött értékes észrevételeit, és azt, hogy mindig számíthattam tanácsaira. Az elmúlt években számos alkalommal nyújtottak munkámhoz szakmai segítséget az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Tanszék többi kollegái is. A forrásanyagok felkutatása során hasznos útmutatásokat és értékes forrásokat kaptam Révész Bélától, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár, a Budapesti Fővárosi Levéltár, az Országgyűlési Könyvtár, a Magyar Vöröskereszt és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság budapesti irodájának segítőkész munkatársaitól. Köszönettel tartozom mindazoknak az interjúk sorában megnevezett szemtanúknak, akik megosztották velem a vizsgált időszakkal kapcsolatos személyes emlékeiket, meglátásaikat, megismertették velem saját forrásgyűjteményüket, és megmutatták számomra a két és fél évtizeddel ezelőtti történések emberi oldalát. Végül hálával gondolok kitartóan támogató családomra: édesanyámra és nővéremre a dolgozatom átolvasására szánt idejükért, folyamatos biztatásukért és tanácsaikért, férjemre és kisfiamra pedig azért, hogy annyi örömet vittek a kutatással és írással töltött napjaimba, hónapjaimba is. 2

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A témaválasztás indoklása Források és szakirodalom áttekintése Nemzetközi kontextus magyar diplomáciai és politikai mozgástér a nyolcvanas évek végén Változások Moszkva Kelet-Európa politikájában Bővülő magyar mozgástér? (Kényszer)nyitás a Nyugat felé Belső reformok Moszkva jóváhagyásával Nyugati félelmek Az erdélyi menekültek ügyének hazai kezelése: a magyar állam szerepvállalása Migrációs hullámok és menekültpolitikai előzmények Magyarországon a 20. században Erdélyi menekülthullám a nyolcvanas évek végén Románia kisebbségpolitikája a második világháború után - a kivándorlás okai A magyarországi áttelepülés kérvényezése Romániában: legális átjövetel, legális itt maradás Érvényét vesztett kiutazási engedélyek: legális átjövetel, illegális itt maradás Illegális átjövetel: visszaadás vagy itt maradás? Mit tegyen a magyar állam? A lehetőségek mérlegelése A Tárcaközi Bizottság felállítása A Tárcaközi Bizottság tevékenysége A Magyarországon tartózkodás legalizálása A tartózkodási engedéllyel járó jogok illetve korlátozások Méltányosság megjelenése a magyar hatóságok eljárásában A legfőbb kihívások: lakhatás és munkahely biztosítása A letelepedés szabályozása A Letelepedési Alap létrehozása 69 3

4 3.5. Tovább Nyugat felé? A kiutazás feltételei és korlátai A Magyar Vöröskereszt szerepe a menekültek helyzetének rendezésében A Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom alapelveiről Szembesülés a menekültek okozta új társadalmi kihívással, a Magyar Vöröskereszt hazai szerepvállalása A Magyar Vöröskereszt állami felkérése A Vöröskereszt részvétele a Tárcaközi Bizottságban A segélyezési munka megszervezése és értékelése Nemzetközi tevékenység a menekültek ügyében A nemzetközi segélyezés megszervezése Menekültek a szófiai magyar nagykövetségen Fellépés a családegyesítések érdekében A Vöröskereszt, mint a külföldi tényfeltáró csoportok fogadószervezete Tevékenység kettős elvárás alatt A magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért Az állam és az egyházak kapcsolata Magyarországon az államszocializmus időszakában Egyházi vezetők kinevezése Új tendenciák az állam és az egyházak viszonyában Nemzetpolitikai törekvések megjelenése az egyházak külkapcsolataiban Tájékoztató tevékenység a romániai kisebbségek és a menekültek helyzetéről Nemzetközi egyházi és jogvédő szervezetek Bilaterális egyházi kapcsolatok A magyar emigránsok egyházi szervezeteinek fellépése Az erdélyi menekültszolgálat megszervezése az egyházaknál Együttműködés az állami szervekkel a menekültek helyzetének rendezésében A rákosszentmihályi református gyülekezet menekültszolgálata A menekültügy mint kitörési lehetőség az egyházak számára 129 4

5 6. A magyar közvélemény és a társadalmi szervezetek szerepe A magyarországi közhangulat és az erdélyi menekültek A menekültkérdés (hiánya) a hazai sajtóban Az alternatív szervezetek aktivitása Az állam és az alternatív szervezetek viszonya Magyar szervezetek az erdélyi magyar kisebbség és a romániai menekültek védelmében Új és újjáalakult pártok Klubok, körök, baráti társaságok Ügyvédi csoportok, jogvédő szervezetek A Menedék Bizottság Erdélyi és román szervezetek megalakulása Magyarországon A Romania Libera csoport Társadalmi szervezetek tiltakozása a falurombolás ellen Tiltakozások a magyar menekültügyi eljárással szemben Hírek és híresztelések a magyar-román határ melletti eseményekről Tüntetések Erdélyért és a romániai menekültekért A magyar-román konfliktus megítélése a szocialista országokban Nemzetfelfogás az államszocialista rendszerben A magyar-román konfliktus megítélése: kormányzati és társadalmi reakciók valamint sajtóvisszhang Szovjetunió NDK Csehszlovákia Lengyelország Jugoszlávia Bulgária Nyugati országok kommunista pártjai Sajtóvisszhang a szocialista országokban Az emberi jogok védelmének kérdése a keleti blokkban A romániai kisebbségpolitikára és menekültügyre adott nyugati reakciók A nyugati magyar emigráció szerepe Kormányzati és társadalmi fellépés valamint sajtóvisszhang Nyugaton NSZK 214 5

6 Ausztria Nagy-Britannia Franciaország Olaszország Svájc Benelux országok Skandináv országok Egyesült Államok Kanada Japán A nyugati reakciók áttekintése A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon A kétoldalú diplomáciai lehetőségek kimerítése Kisebbségvédelem a nemzetközi jogban az 1980-as években ENSZ-dokumentumok Az ENSZ Alapokmánya Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata A népirtást tiltó egyezmény A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya UNESCO-dokumentumok Elmozdulás az ENSZ kisebbségpolitikai szemléletében az 1960-as évektől kezdve Regionális szervezetek, egyezmények és nyilatkozatok Európa Tanács Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Fellépés a multilaterális fórumokon ENSZ-fórumok ENSZ Közgyűlés ENSZ Emberi Jogok Bizottsága ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete A Magyar ENSZ Társaság tevékenysége Románia érdekérvényesítése az ENSZ-ben Regionális fórumok Európa Tanács Az EBEÉ bécsi utóértekezlete Európai Parlament 300 6

7 9.4. A magyar multilaterális diplomáciai fellépés mérlege Út az évi Genfi menekültügyi konvencióig Menekültek védelme a nemzetközi jogban Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az évi genfi menekültügyi egyezmény Az évi genfi egyezményhez történő magyar csatlakozás mérlegelése érvek pro és kontra Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával történő kapcsolatfelvételtől a konvencióhoz való csatlakozásig A magyar csatlakozás jelentősége és következményei Menekültek Magyarországon a csatlakozást követően A konvencióhoz való csatlakozás és az évi NDK-s menekültügy összefüggései Záró gondolatok 337 Felhasznált irodalom 343 Egyéb felhasznált források, dokumentumok 355 Újságok, folyóiratok 355 Interneten elérhető források, archívumok 355 Levéltári források 356 Fontosabb felhasznált levéltári dokumentumok 357 Interjúk, beszélgetések 366 A disszertáció témájához kapcsolódó publikációk 367 A disszertációban előforduló rövidítések jegyzéke 368 7

8 1. Bevezetés 1.1. A disszertáció témaválasztása és céljai Magyarország március 14-én sajátos nemzetközi körülmények között, a Varsói Szerződés tagállamai közül elsőként csatlakozott az évi genfi menekültügyi egyezményhez, és az azt kiegészítő évi New York-i jegyzőkönyvhöz. E lépés lehetővé tette, hogy az ország az egyezményben meghatározott kritériumok alapján, nemzetközileg elfogadott módon fogadhasson be menekülteket. A disszertáció azt a feltevést kívánja alátámasztani, hogy Magyarország az évi genfi konvencióhoz történő csatlakozással valójában egy diplomáciailag érzékeny, mind a szocialista, mind a nyugati országokkal fenntartott kapcsolatokra kiható, a nemzetközi és a magyar közvéleményt is foglalkoztató bilaterális probléma magasabb, multilaterális szinten történő megoldását választotta, meghozva egy hosszú távon tágabb nemzetközi kötelezettségvállalásokkal járó döntést. A magyar döntéshozók körében kezdetben erőteljesen vitatott lépést az között egyre nagyobb számban érkező erdélyi menekültek 1 helyzetének rendezése miatt választotta az ország elejére elsősorban a kisebbségek erőszakos asszimilációját célul kitűző román kisebbségpolitika - így egyebek mellett az 1988 áprilisában meghirdetett, a romániai falvak számát 13 ezerről 5-6 ezerre csökkenteni kívánó településrendezési terv hatására a Romániából Magyarországra érkező menekültek száma a hivatalos adatok szerint megközelítette a 13 ezer főt, míg a be nem jelentettekkel együtt számukat mintegy 20 ezer főre becsülték. Az ország egyik napról a másikra olyan új diplomáciai, társadalmi, jogi és szociális problémával került szembe, melyre nem akadt korábbi precedens. A menekültek egyre növekvő létszáma és az új jelenségre adott társadalmi reakciók következtében egy ponton túl a magyar pártállami vezetés már nem tehetett egyszerűen úgy, mintha a probléma nem is létezne. A helyzet politikai és szociális rendezése során az állam a legkevesebb 1 A doktori dolgozatban többnyire a köznyelvben és a vizsgált időszak irodalmában általánosan elterjedt erdélyi menekültek elnevezést tág értelemben használom, tehát nem csak kizárólag az Erdélyből, hanem Románia egész területéről érkezőket értem a megnevezés alatt, beleértve a nem magyar nemzetiségű román állampolgárokat is. Ahol mégis szükséges, nevesítem a menekültek nemzetiségi hovatartozását is. Ugyanígy a menekültek fogalmát is az évi genfi konvencióban meghatározott nemzetközi jogi definíciónál tágabb értelemben alkalmazom a szülőföldjüket különböző okokból és módon elhagyó román állampolgárokra. 8

9 feszültséget generáló megoldást igyekezett keresni, mely egyúttal eleget tesz a három irányból érkező, egymással részben ütköző elvárásoknak. Mindenekelőtt a szocialista blokk írott és íratlan ideológiai kötelezettségei szorították korlátok közé a magyar bel- és külpolitika mozgásterét. A Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamainak egységét igyekezett kifelé demonstrálni, ahol a táborhoz tartozó országok viszonyát az internacionalista testvériség szellemisége hatja át, és ahol a nemzeti kisebbségekre mint a népek közötti barátság építőköveire hivatkoznak. Ilyen körülmények között Románia és Magyarország viszonylatában menekültkérdésről nem lehetett beszélni, hiszen egy szocialista országból másik baráti, szocialista országba való menekülés a hivatalos ideológia szerint elképzelhetetlen volt. A hatvanas évek végétől kezdve azonban Magyarország már nemcsak Moszkva, hanem a Nyugat bizonyos elvárásainak is igyekezett megfelelni, elsősorban gazdasági okokból: az ország stabilitását és a magyar lakosság életszínvonalát a csökkenő gazdasági teljesítmény mellett a növekvő mértékű nyugati hitelekből tudta fenntartani. Miután nyugati nyomásra a nyolcvanas évek második felétől a Kelet-Nyugat párbeszédnek a katonai és kereskedelmi témák mellett az emberi jogok kérdésköre is fontos témájává vált, a magyar diplomácia arra az elhatározásra jutott, hogy a bilaterális próbálkozások kudarca után a nemzetközi fórumokon elsősorban az emberi jogok általános védelmére hivatkozva tudná felvetni az erdélyi magyar kisebbség illetve a Magyarországon tartózkodó menekülteknek hivatalosan nem nevezett román állampolgárok ügyét. Hitelesen azonban csak abban az esetben tudta képviselni az ügyet Magyarország a Nyugat felé, ha magatartásával azt volt képes bizonyítani, hogy a menekültügy kezelésében ő maga messzemenően eleget tesz a nyugati emberi jogi normáknak. Harmadik helyen pedig a magyar közvélemény és a különböző társadalmi kezdeményezések irányából érkező nyomást kell megemlítenünk, amit a magyar pártvezetés a nyolcvanas évek végén már nem hagyhatott teljesen figyelmen kívül. Ezek az elvárások azonban olykor ellentmondtak egymásnak. A nemzeti érzésen alapuló szolidaritás és a humánus segítőkészség mellett a magyar lakosság egy része saját életszínvonalát féltette az idegenektől. A pártnak számolnia kellett azzal is, hogy az alternatív szervezetek és az egyházak menekültügyi tevékenysége e közösségek népszerűségének és ismertségének növekedéséhez is hozzájárulnak. Az állam úgy igyekezett ellensúlyozni e szervezetek növekvő befolyását, hogy közben saját lehetőségeinek korlátai miatt a segítségükről sem mondhatott le teljes mértékben. 9

10 Célom azon összetett bel- és külpolitikai, valamint társadalmi folyamatok és kezdeményezések bemutatása, melyek az erdélyi menekültügy megoldását célozták, egyrészt hazai terepen, másrészt a kétoldalú és a többoldalú diplomáciai kapcsolatokon keresztül. Ennek során megvizsgálom, hogy a történetben kulcsszerepet játszó egyes szereplők a magyar állam, a Magyar Vöröskereszt, az egyházak és a társadalmi szervezetek mennyiben rendelkeztek önálló mozgástérrel, és azt hogyan voltak képesek a maguk eszközeivel kihasználni. Az állami magatartást vizsgálva bemutatom azt a folyamatot, hogyan jutott el a pártvezetés odáig, hogy intézményesített szinten foglalkozzon a menekültek ügyével, és miként igyekezett megoldani a szükséges intézményi és jogszabályi háttér hiányában is az átjövő román állampolgároknak a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásokba is ütköző nehézségeit. Megvizsgálom, milyen nehézségekkel szembesültek a Romániából Magyarországra áttelepülni kívánók, a legális papírokkal a határt átlépő, de hazatérni nem kívánó román állampolgárok, valamint az illegális határátlépők, és azt, hogy hogyan kezelte a menekültek e három csoportját a magyar állam. Külön kitérek az állam eljárására azoknak az esetében, akik Magyarországról a Nyugat felé kívántak továbbutazni. Fontosnak tartom részletesen bemutatni az államtól ugyan a vizsgált időszakban nem teljesen független, de mégiscsak nem állami szereplők, így a Magyar Vöröskereszt, a nyugati magyar emigráció, a magyarországi egyházak és a társadalmi szervezetek menekültügyi tevékenységét. A szoros értelemben vett segélyező és menekültmisszió mellett kitérek e szervezeteknek a nemzetközi tájékoztató és érdekérvényesítő tevékenységére, mely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen a romániai kisebbségek helyzetéről és az erdélyi menekültek áradatáról. A disszertációban nagy hangsúlyt kap a romániai emberi jogi helyzet és az erdélyi menekültügy nemzetközi megítélésének a bemutatása. Ennek során külön vizsgálom a szocialista blokk és a Nyugat országainak kormányzati, társadalmi és sajtóreagálásait, bemutatva, mely országoknak állt érdekében felvállalnia a nemzetközileg érzékeny kérdést, míg más államokban inkább a konfliktusba való be nem avatkozás és távolságtartó magatartás volt a jellemző. Az áttekintés egy nemzetiségi kisebbségi ügyet érintő, két szocialista ország közötti konfliktus nemzetközi kezeléséről és megítéléséről tágabb kontextusban értelmezve is képet ad a hidegháborús időszak végének diplomáciai viszonyairól. 10

11 Külön vizsgálom azt a kérdést, milyen nemzetközi fórumokon volt lehetősége a magyar diplomáciának nemzeti kisebbségi illetve emberi jogi kérdésekben szót emelnie, és az érdekérvényesítésnek ezeket a csatornáit milyen módon és mértékben, milyen eredményeket elérve használta ki az ország. E multilaterális intézményeken belül egyszerre voltak jelen a hallgatóságban a nyugati országok és a Varsói Szerződés államainak delegáltjai, külön kihívást jelentett tehát, hogy a magyar diplomácia úgy kívánta érdekeit érvényesíteni, hogy a szocialista retorika elemeit is alkalmazva, baráti szomszédja nyílt támadását elkerülve, mégis a nyugati fülek számára is érthetően fogalmazva vesse fel az erdélyi magyarok és a Romániát elhagyók ügyét. Végezetül áttekintem azt a folyamatot, melynek során a magyar vezetésben megérett az évi genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozás gondolata, mint lehetséges megoldás az erdélyi menekültek státuszának rendezésére. A disszertáció feltételezése szerint a magyar döntéshozók lépését alapvetően nem a konvenció szellemisége vezérelte, sőt erőteljes fenntartásokkal kezelték az abban foglalt kötelezettségvállalásokat, amennyiben azok a csatlakozást követően nem csak az erdélyi menekültekre alkalmazandóak. Ezzel együtt úgy tűnt, hogy a romániai menekültek ügyének legkevesebb diplomáciai konfliktussal járó rendezését nyújthatta egy egyetemesen elfogadott ENSZ-szervezet által kidolgozott egyezmény. Bár fontosnak tartom annak bemutatását, hogy a magyar külügyi vezetés csupán azt követően döntött a magyar-román konfliktusnak a nemzetközi fórumokon történő tárgyalása mellett, amikor végleg belátta a kétoldalú próbálkozások eredménytelenségét, a disszertációnak alapvetően nem célja a magyar-román kétoldalú kapcsolatok elemzése. Az erdélyi menekültek ügyét a magyar állami és nem állami szereplők, a magyar diplomáciai érdekérvényesítés szempontjából vizsgálom, nem térek tehát ki részletesen a román fél nemzetiségi, kisebbségi illetve migrációs politikájának ismertetésére. Ahogyan a dolgozat címében is jelzem, a disszertáció az es évekre fókuszál. Bár a menekülthullám már 1987-ben megindult Románia felől Magyarországra, a magyar pártvezetés csupán 1988 elején látta be, hogy a jelenség állami szinten is intézkedéseket igényel. Az állami és nem állami szereplőknek az erdélyi menekültek védelmében tett lépéseit 1989 márciusáig, az évi genfi konvencióhoz való csatlakozásig tekintem át részletesen, bár a csatlakozás következményeire is kitérek, áttekintve a konvencióban való részesség és az 1989-es keletnémet menekültügy főbb összefüggéseit is. 11

12 A téma összetettségére tekintettel a disszertáció nem tekinthető egy klasszikus diplomáciatörténeti dolgozatnak, az általam vizsgált folyamatoknak ugyanis bizonyos jogi, belpolitikai és társadalomtörténeti aspektusait sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Bízom benne, hogy az összetett szemléletmódnak köszönhetően a disszertáció a feldolgozott témán keresztül egyúttal hiteles képet nyújt a magyarországi rendszerváltozás időszakának politikai és társadalmi helyzetéről, az állam, az egyházak és a különböző társadalmi, ellenzéki szervezetek kapcsolatáról, valamint a hidegháború utolsó éveinek nemzetközi viszonyairól A szakirodalom áttekintése A rendszerváltozás éveinek magyar menekültpolitikáját a köztudatban a keletnémet menekültek történetével, mint a határnyitásnak, a berlini fal leomlásának, a német egység visszaállításának közvetlen kiváltó előzményével kapcsolják össze. A magyar diplomácia és természetesen a történetben részt vevő szereplők sikertörténeteként elkönyvelt eseményre tíz, húsz vagy huszonöt év távlatából is lelkesen emlékezik vissza a világ. A történet kulcsfiguráinak többsége már megírta többnyire emberi elfogultságtól nem mentes visszaemlékezését, 2 a történészek pedig igyekeztek objektíven, hiteles pontossággal összerakni, hogy hogyan is született meg valójában a döntés a keletnémet menekültek előtti határnyitásról. Ezek közül kiemelném Oplatka András munkáját, melynek értékét a gazdag felhasznált forrásanyag az MSZMP Politikai Bizottságának, a Határőrség Országos Parancsnokságának, valamint a Külügyminisztériumnak az osztrák, nyugat- és keletnémet vonatkozású iratai - mellett a magyar és német döntéshozókkal és szemtanúkkal készített interjúk adják. 3 Gyarmati György és Jobst Ágnes magyar állambiztonsági levéltári források alapján foglalkozik a keletnémet menekültekkel, 4 Tóth Imre pedig a Német 2 Lásd a volt berlini magyar nagykövet, a magyar külügyminiszter és az NSZK kancellárjának visszaemlékezéseit: Horváth István Németh István (1999): És a falak leomlanak. Magyarország és a német egység Magvető Kiadó, Budapest; Horn Gyula (1991): Cölöpök, Kossuth Kiadó; Kohl, Helmut: Ich wollte Deutschlands Einheit, Propyläen, Berlin, Oplatka András (2008): Egy döntés története, Helikon Kiadó, Budapest 4 Gyarmati György (2010): A vasfüggöny és az állambiztonsági szervek alkonya Magyarországon 1989-ben, In: Uő. (szerk.): A páneurópai piknik és a határáttörés húsz év távlatából, Sopron Megyei Város Önkormányzata és L Harmattan Kiadó, Budapest, 2010, ; Jobst Ágnes (2010): Az állambiztonság és a keletnémet menekültügy. Dokumentumok a genfi menekültügyi egyezményhez való magyar csatlakozásról, Betekintő 2010/3., Megtekintve: március

13 Külügyminisztérium Levéltára (Das Politische Archiv des Auswärtigen Amts) anyagaira támaszkodva dolgozta fel a magyar határnyitás és az NDK-ból érkező menekültek történetét. 5 A romániai menekültek ügye e művek többségében csak igen röviden kerül megemlítésre, mint az évi genfi konvencióhoz való magyar csatlakozás kiváltó oka. Történeti áttekintés az 1980-as évek végén érkező erdélyi menekültek ügyének hazai és diplomáciai kezeléséről, a konvencióhoz való csatlakozás előzményeiről a ma már elérhető levéltári források feldolgozása alapján egyelőre nem született. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni e doktori dolgozat. Nem kifejezetten történeti szemléletű, a Magyarországra érkező erdélyi menekültekkel foglalkozó tanulmányok, könyvek azonban jelentek meg, többségükben az új helyzet létrejöttével és a magyar menekültügyi intézményrendszer kiépülésével egy időben, az as évek végén, 1990-es évek elején. Történész szemmel ezért fontos művekről, bizonyos értelemben kordokumentumokról van szó, melyek a vizsgált időszakban az akkori terminológiát alkalmazva, testközelből mutatják be a jelenséget és az általa kiváltott gyakorlati problémákat és dilemmákat. Némi leegyszerűsítéssel e szakirodalmat három csoportba sorolnám. Születtek egyrészt az erdélyi menekültek társadalmi jellemzőit, átjövetelük módját, illetve a magyar közvélemény reakcióit bemutató társadalomtudományi, szociológiai elemzések. Ide tartoznak a TÁRKI és az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete valamint a Magyar Közvéleménykutató Intézet által végzett kutatások. 6 A tanulmányok következő csoportjában Tóth Judit, Kolláth György, Nagy Boldizsár, Görög János írásaiban 7 a jogi megközelítés dominál, áttekintve a menekültek Magyarországon 5 Tóth Imre (2010): A keletnémet menekültkérdés hatása a Berlin-Bonn-Budapest háromszög kapcsolatrendszerére, In: Gyarmati György (szerk.): i. m Lásd: Sik Endre (1989a): Jelentés az erdélyi menekültekről, július, Gyorsjelentések 3., TÁRKI, Budapest; Uő.(1990): Erdélyi menekültek Magyarországon, In: Andorka Rudolf-Kolosi Tamás-Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1990, TÁRKI, Budapest, ; Bokor Ágnes - Gombás Gábor - Karajánnisz Manolisz (1989): A közvélemény 1988-ban. A Magyar Közvéleménykutató Intézet 1988-as vizsgálatai. In: Kurtán Sándor - Sándor Péter - Vass László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 1988, R- Forma Kiadói Kft., Alföldi Nyomda, Debrecen, Lásd: Tóth Judit Kolláth György (1989): A menekült-kérdés néhány főbb szociális, szervezett, jogi és tartalmi problémája, In: Timoránszky Péter (szerk.): A nemzeti kisebbségek és a menekültek jogai, I. kötet, MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, Budapest, ; Nagy Boldizsár (1989): Menekülők menekültek, In: Külpolitika 1989/ ; Görög János (1989): A menekültek helyzetéről szóló évi 13

14 maradásával, ügyeik intézésével vagy éppen továbbutazásával járó szociális, rendészeti, diplomáciai jogi bonyodalmakat, és a szóba jövő belső vagy nemzetközi jogi megoldásokat. Végül születtek különböző visszaemlékezések, szubjektív beszámolók, riportok, újságírók és szemtanúk tollából: itt említhetjük meg Ágoston Vilmos, Forró Tamás, Havas Henrik, Franka Tibor, Kende Péter könyveit. 8 Történeti jellegű művek elsősorban nem a menekültügyről, hanem a magyar-román kétoldalú kapcsolatok alakulásáról, valamint a román nemzetiségpolitikáról születtek. 9 A bilaterális kapcsolatok alakulását átfogó módon, 1956-tól 1989-ig tekinti át Földes György az MSZMP központi szerveinek, a Külügyminisztériumnak valamint a Politikatörténeti és Szakszervezeti levéltár gyűjteményének vonatkozó dokumentumaira támaszkodva. 10 Román dokumentumokat gyűjtött össze Ceauşescu nemzetiségpolitikájának bemutatására Novák Csaba Zoltán. 11 Kifejezetten az általam vizsgált időszak kétoldalú kapcsolataira fókuszálnak Vincze Gábor szintén külügyi és pártiratokra is hivatkozó - egyes tanulmányai. 12 Érdemes megemlítenünk Stefano Bottoni friss tanulmányát is, mely új nézőpontból, a magyar állambiztonság dokumentumain keresztül vizsgálja a rendszerváltozást megelőző időszak genfi konvencióhoz és annak évi kiegészítő jegyzőkönyvéhez való csatlakozás kérdése, In: Timoránszky Péter (szerk.): i.m Lásd: Ágoston Vilmos (1989): Húzd a Himnuszt, ne káromkodj!, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest; Forró Tamás Havas Henrik (1988): Arad után ki tudja merre? Háttér Lap- és Könyvkiadó, Budapest; Franka Tibor (1988): Most jöttem Erdélyből. Láng Kiadó, Budapest; Kende Péter (1988): Erdélyből jöttek. Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó, Budapest. 9 Utóbbiak közül kiemelném az Erdélyből történő elvándorlásokra reagálva, 1988-ban összeállított elemzést: Ara-Kovács Attila Dávid György Joó Rudolf Kőszegi László Nagy József Tóth Károly Antal Vásárhelyi Judit (1988): Jelentés a romániai magyar kisebbség helyzetéről, In: Medvetánc, ELTE, Budapest, ; Az erdélyi magyarság 20. századi történetét tekinti át Lipcsey Ildikó is, részben levéltári, külügyi anyagok feldolgozásával: Lipcsey Ildikó (2008): Utak és tévutak az erdélyi magyarság huszadik századi történetében, Codex Print Kiadó, Budapest 10 Földes György (2007): Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés , Napvilág Kiadó, Budapest 11 Novák Csaba Zoltán (2010): Aranykorszak? A Ceausescu-rendszer magyarságpolitikája , Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 12 Vincze Gábor (2006): Lãncrãnjantól Lãncrãnjanig. Fejezet a magyar román kapcsolatok nyolcvanas évekbeli történetéből, In: Magyar Kisebbség, 2006/3-4., valamint Uő. (2009): Lefelé a lejtőn. Magyar-román kapcsolatok 1989 első felében, a magyar diplomáciai iratok tükrében, In: Székelyföld (2009) 7. szám, ; Uő. (2009): Tovább a lejtőn a gödör aljáig. Magyar román kapcsolatok 1989 második felében, a magyar diplomáciai iratok tükrében. In: Székelyföld (2009) 12. sz

15 magyar-román kapcsolatait. 13 Kimondottan az erdélyi menekültügyre koncentrálnak Révész Bélának állambiztonsági, külügyi és pártiratokat is feldolgozó egyes írásai. 14 Ami a migrációtörténet szakirodalmát illeti, a Magyarországot érintő huszadik századi migrációs folyamatokat elemzi több írásában Kapronczay Károly, Tóth Judit valamint Tóth Pál Péter. 15 Az Erdélyből illetve Romániából Magyarországra irányuló kivándorlási hullámokat vizsgálja szociológus szemmel Horváth István, valamint a rendszerváltozást követő időszakban Gödri Irén A kutatás módszerei A kutatás során a szakirodalom feldolgozása mellett a történeti forráselemzés, a dokumentumelemzés és az interjúkészítés módszereit használtam. Az elérhető levéltári dokumentumok közül feldolgoztam a Külügyminisztérium, az MSZMP KB Külügyi Osztálya illetve Agitációs és Propaganda Osztálya, az MSZMP Budapesti Bizottsága, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal és a Magyar Vöröskereszt témámra vonatkozó iratanyagait. Forrásként támaszkodom továbbá az Országgyűlési jegyzőkönyvek és a Külügyi Évkönyvek dokumentációira, a Magyar Távirati Iroda (MTI) illetve a Szabad Európa Rádió hírarchívumaira, a Népszabadság és Magyar Nemzet napilapok és évi híranyagára, a Beszélő számaira, valamint az Élet és Irodalom és a HVG bizonyos cikkeire. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, valamint az Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) belügyi anyagaiból az Open Society Archívumnak (OSA) Révész Béla által összeállított menekültügyi forrásválogatását használtam a munkám során. Segítségül szolgáltak még az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) archívumában és budapesti képviseletének könyvtárában elérhető dokumentumok és irodalmak. 13 Bottoni, Stefano (2013): Vonakodó kémek. A magyar állambiztonság és Románia, , In: Történelmi Szemle 2013/1., Révész Béla (2009): A magyar román viszony problématörténetéből az 1980-as években. In: Acta Universitatis Szegediensis. Sectio politico-juridica, 72. (2009) ; Uő (2008): Out of Romania! Reasons and Methods as Reflected in State Security Documents , In: Regio, Volume 11/2008, Lásd: Kapronczay Károly (1993): Menekültek Magyarországon, Valóság 1993/ ; Tóth Judit (1994): Menedékjog kérdőjelekkel, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest; Tóth Pál Péter (2001): Népességmozgások Magyarországon a XIX. és XX. században, In: Lukács Éva Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, Horváth István (2005): Az erdélyi magyarok Magyarország irányú migrációja, In: Uő. (szerk.): Erdély és Magyarország közötti migrációs folyamatok, Scientia Kiadó, Kolozsvár, ; Gödri Irén (2004): Az erdélyi magyarság kivándorlása a rendszerváltás után, In: RODOSZ Évkönyv, Kolozsvár,

16 A romániai menekültügyet kifejezetten magyar diplomáciai, politikai és társadalmi szempontból vizsgáló disszertáció nem vállalkozik a romániai menekültügy bukaresti levéltárakban fellelhető iratanyagának áttekintésére. Ezen dokumentumok feldolgozása ugyanakkor lehetőséget nyújtana a történészeknek a jövőben az erdélyi menekültügynek egy újfajta, a román döntéshozók szempontjából történő vizsgálatára is. 17 A vizsgált időszak múltbeli közelségének következtében kutatói munkám során lehetőségem nyílt a menekültügyben érintett, illetve annak alakításába különböző állami, egyházi vagy társadalmi szervezeteken keresztül bekapcsolódó szereplőkkel interjúkat készítenem, akiknek köszönhetően eltérő nézőpontokból ismerhettem meg az évi menekültügyi események történetét. Az elbeszélt történelem ( oral history ) sajátossága, hogy a visszaemlékezések húsz év távlatából sem mentesek a megélt eseményekhez kötődő érzelmi töltettől, olykor a múlt és az abban játszott személyes szerep nosztalgikus megszépítésétől vagy éppen a régi sérelmek, érdekellentétek, indulatok felelevenítésétől. Dolgozatomban támaszkodom e személyes visszaemlékezésekre is, de a korabeli dokumentumok és források tükrében a történések hiteles feltárására, leírására törekedtem. 17 Varga Andrea történész információi szerint a leggazdagabb román forrásgyűjtemény az erdélyi menekültekről a Securitate irattárában (CNSAS) található. 16

17 2. Nemzetközi kontextus magyar diplomáciai és politikai mozgástér a nyolcvanas évek végén Az erdélyi menekültek kezelésének mikéntje illetve az évi Genfi menekültügyi konvencióhoz való magyar csatlakozás előkészületeinek jelentősége az akkori nemzetközi kontextus ismeretében nyer valódi értelmet. A következőkben azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy mekkora mozgástérrel rendelkezett Magyarország a szovjet blokk tagjaként kül- és belpolitikájában a nyolcvanas évek végén, és milyen nemzetközi reakciókra számíthatott a pártvezetés a korábbi szovjet irányvonaltól eltérő döntési meghozatala során Változások Moszkva Kelet-Európa politikájában A szocialista blokk diplomáciai lehetőségeit alapvetően megszabták a Szovjetunióban a nyolcvanas évek közepétől kezdődő változások. Gorbacsov SZKP 18 főtitkárként való hatalomra kerülése 1985-ben nemcsak belső reformokat vont maga után a Szovjetunióban a peresztrojka (átalakítás) és a glasznoszty (nyilvánosság) elveinek meghirdetésével, hanem a külpolitika terén is gyökeres átalakulás kezdődött, mely természetesen az egész keleti blokkra, valamint a kelet-nyugati viszonyra is kihatott. 19 Gorbacsov a szovjet gazdasági korlátokat belátva tudomásul vette, hogy Moszkva alulmarad a Nyugattal szemben folytatott fegyverkezési versenyben, ezért a kölcsönös biztonság elvét és a tárgyalásos együttműködést helyezte külpolitikája előterébe. 20 Eduard Sevarnadze külügyminiszter is ezt a vonalat képviselte az Egyesült Államokkal folytatott fegyverzetcsökkentésre irányuló egyeztetések során. A korábban elképzelhetetlennek tűnő, december 8-án Gorbacsov és Reagan elnök között Washingtonban létrejött megállapodás a közép- és rövid-hatótávolságú rakéták leszereléséről jól szemlélteti az új korszak kezdetét. 21 Azzal együtt is, hogy ekkor még Moszkva kitartott amellett, hogy nem hajlandó egyoldalú lépéseket tenni a fegyverzetcsökkentés terén. E ponton 1988 nyarán tört meg a szovjet vezetés, amikor is a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete (VSZ PTT) júliusi ülésének keretében Sevarnadze a külügyminiszterek szűk körű megbeszélésén kifejtette, hogy a Nyugat a fegyverkezési versenyben egyértelműen felülmúlja a keleti blokkot, így a Szovjetunió nem 18 Szovjetunió Kommunista Pártja 19 Lásd: Dunbabin, John (1994): The Cold War: The Great Powers and their Allies, Longman Publishing, New York Végképp nyilvánvalóvá vált a behozhatatlan amerikai előny a csillagháborús terv néven ismert Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) márciusi meghirdetésével. 21 Johancsik János (2010): Magyarország külpolitikája , L Harmattan Kiadó,

18 képes az eddigi helyzet további fenntartására. Az ENSZ december 7-i közgyűlésén Gorbacsov már egyoldalú csapatcsökkentést jelentett be, 25%-kal, azaz ötszázezer fővel csökkentve a Magyarországon, Csehszlovákiában és az NDK-ban állomásozó erőit. 22 A nyolcvanas évek második felétől a Szovjetuniónak a keleti blokk országai irányába gyakorolt magatartása is átalakuláson ment keresztül. 23 Gorbacsov ezen országokkal gyakoribbá tette a bilaterális és multilaterális találkozókat, melyeken a korábbi gyakorlathoz képest eltérő szemléletének is hangot adott. Bár a keretek és Moszkva vezető szerepe a szocialista térségben nem változtak, a szovjet pártfőtitkár hangsúlyozta az addigi gyámkodás politikájának feladását, mely azt jelentette, hogy a szocialista modellen belül nagyobb önállóságot kaptak az államok politikájuk gyakorlati érvényesítésében. 24 Ahogyan Gorbacsov 1987 áprilisában Prágában fogalmazott: minden párt független, felelősséggel tartozik saját országa népének, és jogosult eldönteni az ország fejlődésének kérdéseit. 25 Ez a relatív szabadság azonban nem jelenthette egy valóban demokratikus politikai rendszer kiépítését és a szovjet szocialista irányvonallal való szakítást. A továbbra is fenntartani, ugyanakkor megreformálni is kívánt Varsói Szerződésből vagy a KGST 26 -ből való kilépés ekkor még elképzelhetetlen lett volna nyarától a szovjet külpolitikában még szembetűnőbb változások vették kezdetét, melyek célja elsősorban a nyugati országok szimpátiájának elnyerése volt. Nemcsak az Egyesült Államokkal törekedtek bizalmi viszony kialakítására, hanem a nyugat-európai országokkal is újfajta párbeszéd vette kezdetét. Részben a Nyugat bizalmának megszerzéséhez járultak hozzá a szocialista térség irányába tett szovjet gesztusok is, még ha azok részben belső kényszer hatására is születtek. Valamennyien felkapták a fejüket az júniusi SZKP konferencián elhangzottakra: minden népnek joga van saját gazdasági-társadalmi rendszerének megválasztására. E kijelentés egyik olvasata szerint ez egy figyelmeztetés is volt a keleti blokk kommunista 22 Békés Csaba (2004a): Vissza Európába. A magyarországi rendszerváltás nemzetközi háttere, In: Békés Csaba: Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttüzében, , Gondolat Kiadó, Budapest, és Romsics Ignác (2003): Volt egyszer egy rendszerváltás, Rubicon Kiadó, Budapest, Lundestad, Geir (1999): East, West, North, South. Major Developments in International Politics since 1945, Oxford University Press, Oxford, Békés (2004a) Idézi: Romsics (2003) Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 27 Ezt igazolja, hogy 1985 áprilisában került sor a VSZ további húsz évre történő meghosszabbítására, illetve a KGST 15 évre szóló új programjának kidolgozására is. Romsics (2003)

19 vezetőinek, hogy a jövőben maguknak kell kezelniük belső problémáikat és biztosítaniuk a belső rendet, Moszkva segítségére ne számítsanak. Explicit módon azonban nem került kimondásra, hogy az érintett országoknak nem kell tartaniuk a szovjet beavatkozástól, ha túl messzire mennek a reformok bevezetésében. Ezt a tudatos szovjet taktikát nevezi Békés a Brezsnyev-doktrína lebegtetésének. 28 Az egyes országok maguk próbálták értelmezni illetve tesztelni a határokat, amelyek még nem lépnek túl a szocializmus megőrzésének megszabott keretein, azaz még beleférnek a Gorbacsov által kétoldalú találkozókon is megerősítetett növekvő manőverezési lehetőségbe. E taktika a Nyugat szempontjából is hatékonynak bizonyult a térség stabilitásának fenntartásában, megengedve a fokozatos átalakításokat, ám megelőzve a radikális lépések megtételét. Moszkva kétértelmű kinyilatkoztatásai ahhoz is hozzájárultak, hogy a kommunista vezetők a régióban Romániát leszámítva - nem mertek drasztikus eszközökkel fellépni az ellenzéki megmozdulásokkal szemben, mivel nem lehettek biztosak abban, hogy maguk mögött tudják a Szovjetunió támogatását. 29 Az SZKP Politikai Bizottsága január 21-i ülésén már megfogalmazódott, hogy a keleteurópai országok esetleges erőteljes, valódi önállósodási törekvéseivel szembeni fellépéshez Moszkvának már nincsenek meg az eszközei, csakhogy ezt az érintett országok egyelőre még nem tudták. Az SZKP célja tehát ebben a helyzetben már csupán az lehetett, hogy ezt az állapotot, a keleti blokk bizonytalanságát minél tovább fenntartsa. Emellett azzal a feltételezéssel nyugtathatták magukat Moszkvában, hogy még a korábban elképzelhetetlennek tartott reformfolyamatok a kommunista pártok koordinálása melletti megvalósulása is a szocializmus egy újfajta modelljét fogja eredményezni július 6-án, az Európai Tanács strasbourgi ülésén Gorbacsov már nyíltan utalt arra, hogy a Brezsnyev-doktrína érvényét vesztette, és a társadalmi és politikai rendszerek szükségszerű változása mellett elfogadhatatlan valamely ország belügyeibe beavatkozni, avagy az államok szuverenitását korlátozni Békés (2004a) Uo Uo Fejtő, François (1992): La fin des démocraties populaires. Les chemins du post-communisme, Éditions du Seuil, Paris,

20 2.2. Bővülő magyar mozgástér? A magyar külpolitika önállóságáról a rendszerváltást megelőző időszakban megoszlik a történészek véleménye. 32 Az alábbiakban a külpolitikai mozgástér és a nemzeti érdekek érvényesítésének vizsgálata során Békés Csaba alapfelvetéséből indulok ki, mely egyben a nézőpontbeli különbségekre is magyarázatul szolgál: ( ) a kommunista diktatúra keretei között a külpolitika, az önálló külpolitika, illetve a nemzeti érdek fogalma csakis akkor értelmezhető, ha ezeket a kategóriákat nem a demokratikus berendezkedésű államok gyakorlatával, lehetőségeivel vetjük össze, hanem az adott rendszeren belül vizsgáljuk őket. 33 Ezt szem előtt tartva kijelenthető, hogy a szovjet külpolitikai nyitással párhuzamosan egyre bővült a többi szocialista ország diplomáciai mozgástere is. Igaz, Magyarország esetében a nyugati nyitás hátterében ahogyan arról a későbbiekben szó lesz elsősorban gazdasági megfontolások álltak. Magyarország ugyanakkor a bővülő lehetőségekkel élve is szem előtt tartotta a Szovjetunió biztonsági érdekeit és Moszkva számára egészen 1989-ig megbízható, lojális partnert jelentett. 34 A magyar-szovjet viszonyban a Békés által konstruktív lojalitás politikájaként bemutatott magatartás a politikai konfliktuskerülést és a szovjet elvárásokhoz történő alkalmazkodást is jelentette, mely nem zárta ki azonban a mozgástér határainak folyamatos, óvatos tesztelését. Az együttműködő magyar partneri szerep mely számos esetben, multilaterális keretekben a szovjet álláspont következetes érvényesítésében is megnyilvánult - az ezzel járó korlátozásokkal együtt is Moszkva jóindulatának reményével kecsegtetett a magyar vezetés számára, egyes számára fontos kérdésekben. A politikai lojalitás kompenzálásaképp elsősorban a magyar külgazdasági mozgástér bővülése volt megfigyelhető. 35 A magyar külpolitika ezen arculatának megteremtése és fenntartása, mely szerint a hazai pártvezetés a nemzeti érdekek képviselete érdekében Moszkvával is hajlandó 32 Erről lásd: Dunay Pál (2004): Az átmenet magyar külpolitikája. In: Gazdag Ferenc - Kiss J. László (szerk.): Magyar külpolitika a 20. században. Tanulmányok, Zrínyi Kiadó, Budapest, Békés Csaba (2004b): Magyar külpolitika a szovjet szövetségi rendszerben, In: Gazdag Kiss J. (szerk): i.m Kiss J. László (2004): A kádárizmustól az EU-tagságig: a magyar külpolitika metamorfózisa. In: Gazdag Kiss J. (szerk): i.m Békés (2004b)

21 kisebb csatákat megvívni, a magyarországi rendszer társadalmi elfogadottságához és legitimációjához is jelentősen hozzájárult (Kényszer)nyitás a Nyugat felé Az elkötelezettség egyértelművé tétele Moszkva irányába a Nyugat felé történő háborítatlan gazdasági nyitásnak is előfeltétele volt, mely az egyre inkább eladósodó magyar gazdaság helyzetére tekintettel már a hatvanas évektől magyar politikai prioritássá vált. A nyugati hitelek segítették a vezetést az elviselhető életszínvonal fenntartásában, és így a társadalmi elégedettség szintjének erősítésében. A Nyugat felé történő nyitás folyamata már a hatvanas években teljes mértékben Moszkva beleegyezése mellett zajlott. Kádár Brezsnyevet és a későbbi SZKP-főtitkárokat is meggyőzte arról, hogy a nyugati kapcsolatok és hitelek Magyarország gazdasági és így egyúttal politikai stabilitását is erősítik. Ez a megoldás Moszkva számára egyféle gazdasági tehermentesítést is jelentett. Annak ellenére is, hogy a Szovjetunió tisztában volt azzal, hogy e folyamat a Nyugati befolyás növekedését is maga után vonja, mellyel szemben azonban nem voltak eszközei. 37 A nyugati hitelek egyre növekvő mértékű felvétele azonban előbb-utóbb komoly adósságspirált eredményezett melyre az és évi olajválság hatása is ráerősített -, csődközeli helyzetbe juttatva a magyar gazdaságot. 38 A nyolcvanas évekre a felvett új kölcsönök egyre nagyobb hányadát kellett a korábbi hitelek törlesztésére fordítani, így a Moszkvától való politikai és gazdasági függés mellett - fokozódott a nyugati kormányoktól, pénzügyi intézetektől és nemzetközi pénzügyi szervezetektől való függőség, akik előbb-utóbb a hazai gazdasági döntésekre is befolyással bírtak. 39 Az ország gazdasági teljesítménye egyre gyengült: az es években még 3-6% körülire becsült GDP az 1980-as évek első felében 1-2, míg második felében fél százalék körüli értéket ér el. 40 A növekedés újbóli megindításának előfeltétele lett volna a termelés hatékonyságának javítása, mely nem volt a szocialista gazdaságpolitika erőssége ben az IMF-hez és a Világbankhoz történő magyar csatlakozás, illetve az így kapott gyorssegély segített elkerülni az államcsődöt. Ennek ára azonban az volt, hogy a magyar gazdaságpolitika lépéseit az IMF által szabott kemény 36 Ripp Zoltán (2006): Rendszerváltás Magyarországon , Napvilág Kiadó, Budapest, Békés (2004a) 303. és Ripp (2006) Békés (2004b) Büky Barna (2001): Visszapillantás a hidegháborúra. Balassi Kiadó, Budapest, Romsics Ignác (2010): A Kádár-rendszer legitimitásvesztése az 1980-as években. In: Gyarmati György (szerk.): A Páneurópai Piknik és a határáttörés húsz év távlatából, Sopron Megyei Város Önkormányzata L Harmattan Kiadó, Sopron Budapest,

22 feltételekhez kellett igazítani. A nyolcvanas évek második felében hitelek tekintetében Budapest bilaterális kapcsolataiban elsősorban az NSZK-ra számíthatott, aki között 2 millió márka hitelt nyújtott Magyarország gazdasági átalakulásához. 41 Az újabb és újabb kölcsönök ellenére is tovább romló gazdasági helyzet, a növekvő infláció, a lakáshoz jutás nehézsége mind hozzájárultak a rendszer legitimitásának megkérdőjeleződéséhez utolsó negyedévében a fizetési mérleg hiánya már megközelítőleg 100 millió dollárral az IMF által megszabott felső határ felé kúszott, így után Magyarország ismét a problematikus országok kategóriájába került. Eközben a folyó fizetési mérleg 60 millió dollár hiányt mutatott, a Magyar Nemzeti Bank tartalékai pedig kritikusan leapadtak. 43 Az 1989 februárjára megszülető IMF megállapodás még tovább növelte az ország gazdasági függőségét, viszont némi könnyebbséget hozott a súlyos terhek vállalása fejében kapott, február 24-én bejelentett 140 millió dolláros Világbank-kölcsön, mely a szerkezetátalakítás finanszírozására szolgált. A nyugati pénzügyi szervezetek által diktált gazdasági liberalizációs folyamatot egyre kevésbé lehetett teljesen elválasztani a külpolitika területétől, ahol szintén megérett a helyzet az orientációváltásra. 44 Az 1989-es első negyedévi adatok már világosan mutatták, hogy a magyar gazdaság egyik makrogazdasági mutató esetében sem képes teljesíteni a hitelfelvételkor vállalt feltételeket, azaz alapvető szerkezeti változások válnak szükségessé. 45 A nyolcvanas évek végén, a magyar külpolitika önállóságának erősödését is bizonyító új diplomáciai kapcsolatfelvételek hátterében szintén fontos szerepet játszottak a gazdasági motivációk ban Budapest újra diplomáciai kapcsolatokat létesített Izraellel és decemberben a keleti blokkból elsőként nyitott képviseletet Szöulban, majd február 1- jén fel is vette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával. 46 Az eladósodott ország e kapcsolatok felvételéből komoly hasznot remélt. Dél-Korea esetében előfeltétel volt egy 1-1,5 milliárd dollár értékű betét elhelyezése a Magyar Nemzeti Bankban, az ország esetleges likviditási gondjainak orvosolására. Az izraeli közeledéstől pedig a nyugati, elsősorban 41 Békés (2004a) Romsics (2003) és Ripp (2006) Ripp (2006) Uo Az évre tervezett költségvetési hiányt már az első negyedév adatai 7 milliárd forinttal, a folyó fizetési mérleg hiányát pedig 270 millióval haladták meg. Ripp (2006) Kiss J. (2004) 48. valamint Kun, Joseph C. (1993): Hungarian Foreign Policy. The Experience of a New Democracy, Praeger Publishers, Westport, Connecticut,

23 amerikai pénzügyi-gazdasági körök jóindulatának erősödését remélték, mely pozitívan hathat az IMF és a Világbank Magyarországot érintő politikájára. 47 Az MSZMP PB március 14-i ülése már a világgazdasági nyitást tűzte ki az elsődleges gazdaságpolitikai célnak. 48 A nyugati kapcsolatok felélénkülését jelzik a nyolcvanas évek végének magas szintű diplomáciai látogatásai is: október között John C. Whitehead amerikai külügyminiszter járt Budapesten, november 3-5. között Grósz Károly Ausztriában tett látogatást Franz Vranitzky kancellárnál november közepén Horn Gyula külügyi államtitkár részt vett az Észak-Atlanti Közgyűlésen Hamburgban, Grósz Károly pedig ezzel egyidőben Spanyolországban a Felipe González miniszterelnökkel, I. János Károly királlyal, majd Franciaországban François Mitterand köztársasági elnökkel és Michel Rocard miniszterelnökkel is tárgyalt júliusában George Bush első amerikai elnökként tett látogatást Lengyelországban és Magyarországon. 50 A gazdaság terén a nyolcvanas évek végére Moszkva maga is belátta a nyugati nyitás elkerülhetetlenségét: így jöhetett létre az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és a KGST között június 25-én, Luxemburgban aláírt közös nyilatkozat, mely feloldotta a két szervezet közötti kapcsolattartási tilalmat. Magyarország az engedménnyel mielőbb élt is: már 1988 szeptemberében aláírták a december 1-jén hatályba lépő, az EGK és Magyarország közötti kereskedelmi és gazdasági megállapodást, mely a kereskedelmi kapcsolatokban a GATT 51 legnagyobb kedvezmény elvét érvényesítette. (E kedvezmény ugyanakkor nem vonatkozott a magyar agrártermékekre az EGK-piacon.) Az EGK és a keleti blokk országai között ez volt az első ilyen jellegű megállapodás. 52 A lakosság szintjén áttörést jelentett a nyugati kapcsolatok fejlesztésében a világútlevél bevezetése 1988-ban. Ebben az évben a magyar állampolgárok nyugati országokba történő kiutazásának száma elérte a 10,7 milliót, ami az előző évhez képest 3,6 millió növekedést jelentett. Az új szabályozás 19 ezer forint értékű kemény valuta három éven belüli vásárlását 47 Békés (2004a) Uo Ripp (2006) Uo General Agreement on Tariffs and Trade (Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény) 52 Kiss J. (2004)