Az alternatív növények szerepe az Észak-alföldi Régióban

Átírás

1 Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézet Az alternatív növények szerepe az Észak-alföldi Régióban Nyíregyháza június 22.

2 Az alternatív növények szerepe az Észak-alföldi Régióban Szerkesztı Dr. Gondola István Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézet H 4400 Nyíregyháza Westsik Vilmos út 4-6. Lektorálta Dr. Dobránszki Judit Felelıs kiadó Prof. Dr. Blaskó Lajos fıigazgató Technikai szerkesztı Henzsel István ISBN Nyomdai munka: Center-Print Nyomdaipari Szolgáltató Kft. Külsı borító kép: pohánka (hajdina) virágzat (Fagopyrum esculentum Moench) 2

3 Tartalomjegyzék Elıszó...5 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN, KÜLÖNÖS SÚLLYAL A BIOLÓGIAI ALAPOK BIZTOSÍTÁSÁRA..9 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN NEMESÍTETT ALTERNATÍV NÖVÉNYEK HELYZETE ÉS JELENTİSÉGE...27 ALTERNATÍV NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE ÉS HASZNOSÍTÁSA MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS...77 ALTERNATÍV NÖVÉNYEK KUTATÁSA A DE AGTC KUTATÓINTÉZETEIBEN...97 AZ ALTERNATÍV NÖVÉNYEK ÉLELMEZÉSI JELENTİSÉGE SZÖSZÖSBÜKKÖNY (VICIA VILLOSA ROTH) PANNONBÜKKÖNY (VICIA PANNONICA Crantz) TAVASZI BÜKKÖNY (VICIA SATIVA L.) SZEGLETES LEDNEK (LATHYRUS SATIVUS L.) CSILLAGFÜRT (LUPINUS SPP.) CSICSERIBORSÓ (CICER ARIETINUM L.) ÁTTELELİ LENCSE (LENS CULINARIS Medik) POHÁNKA (HAJDINA) (FAGOPYRUM ESCULENTUM Moench)..207 A POHÁNKA (FAGOPYRUM ESCULENTUM) NEMESÍTÉSÉT TÁMOGATÓ BIOTECHNOLÓGIAI KUTATÁSOK TRITIKÁLE (x TRITICOSECALE Wittmack) KÖLES (PANICUM MILIACEUM L.) TAVASZI ZAB (AVENA SATIVA L.) CIROK (SORGHUM SPP.) MOHAR (SETARIA ITALICA L. P. Beauv.) FÉNYMAG (PHALARIS CANARIENSIS L.) DÍSZNAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) SZENNYVÍZISZAP KOMPOSZT ALKALMAZÁSA A TRITIKÁLÉ TÁPANYAG-UTÁNPÓTLÁSÁBAN (x TRITICOSECALE Wittmack) ALTERNATÍV NÖVÉNYEK ALTERNATÍV TRÁGYÁZÁSI LEHETİSÉGEI

4 4

5 Elıszó A biológiai sokféleség, más szavakkal fajgazdagság, biodiverzitás, a Földi élet meghatározó jellemzıje, és egyben a fenntarthatóság egyik feltétele. Természetes ökoszisztémákban a fajok gazdagsága földrajzi helytıl függıen változik, általában a trópusokon nagyobb, a szélességi fok emelkedésével csökken. A tudomány mai álláspontja szerint a Földön valaha élt fajok 99,9 százaléka mára kipusztult részben a sok millió éves evolúció természetes folyamata során, de emellett gyorsuló ütemben az emberi faj néhány ezer éves tevékenysége eredményeként is. A veszélyeztetett fajok száma ma is nagy, sok közülük kihal még az elıtt, hogy megismerhetnénk ıket. Globális méretekben a természetes biodiverzitás mértéke hatással van a Földi élet szempontjából alapvetıen fontos tényezıkre, mint a levegı és a víz minısége, az ökoszisztéma (így a klíma) egyensúlya, az erózió elleni védelem. Az ENSZ évet a biológiai sokféleség évének nyilvánította azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a biodiverzitás megırzésének fontosságára, valamint a sokféleséget veszélyeztetı tényezıkre. Kultúr ökoszisztémákban a biodiverzitás a termesztett fajok térbeli és/vagy idıbeli változatosságát jelenti. A termesztett növényfajok az élelmiszerek és egyéb termékek (köztük gyógyszerek, ipari nyersanyagok) közvetlen forrását adják, felhasználási területük a jövıben várhatóan tovább bıvül. A szántóföldi sokféleség kedvezıen hat a termésbiztonságra, a termelési folyamat fenntarthatóságára, és fékezi a környezet további romlását. Ismert a pillangós virágú, és egyéb zöldtrágya növények talajtermékenységben játszott pótolhatatlan szerepe, és történelmi példák igazolják a genetikai változékonyság sikeres felhasználását növénykórtani katasztrófák (betegségek, járványok) elhárításában. A vetésváltás nagy lehetıségeket tartogat a tápanyagutánpótlás és a növényvédelem számára, ipari eredető input nélkül is. A biodiverzitásra való törekvés a fajok között, és fajon belül a fajták tekintetében egyaránt indokolt. Ezzel kapcsolatban fontos szerep hárul a génbankokra a mezıgazdaságilag fontos genotípusok, tájfajták, nemesítési alapanyagok folyamatos fenntartásában, gazdagításában, a nemesítı munka kiszolgálásában. A szántóföldi sokféleség az élelmiszerek kellıen széles skáláját biztosítja, hozzásegít az étrendi változatossághoz, az egészség megırzéséhez. Az emberiség döntı többségének élelmezéséhez 5

6 Elıszó napjainkban nem több mint növényfajt használunk, miközben az erre alkalmas fajok száma több ezer. Az Európai Unió évi most ciklusa második felénél tartó közös agrárpolitikájának (KAP) egyik stratégiai célja az élelmezési önellátás, ezért a KAP egyúttal közös élelmiszer politika is. A korábban széleskörően támogatott mennyiségszemlélető, egydimenziós, területkárosító, iparszerő gazdálkodással szemben az EU Közös Agrárpolitikájában prioritást kap a vidék fenntartható fejlesztése, az egészséges környezet megırzése, a táj védelme, vagyis a multifunkcionalitás. A mezıgazdaság fenntarthatóságához, a környezet megóvásához alapfeltétel a vidék gazdasági fejlıdése, és össztársadalmi érdek a vidéken élık helyben tartása, az elvándorlás, a városiasodás mérséklése. Továbbra is érvényes azonban az eredeti cél: a versenyképesség javítása a globális piacokon. A fenntarthatóság egyik lényeges eleme a gazdaságosság: amennyiben nem biztosított a megélhetés, úgy aligha várható el az egyéntıl a környezettudatos szemlélet. A magyar gazdálkodók versenyképességét jelentısen rontja az a tény, hogy az agárágazat szereplıinek többsége nem tartozik a gazdaságilag erıs szervezetek közé. Az Észak-Alföld kedvezıtlen adottságú talajain (nyírségi homok, Közép-Tisza mente nehéz mechanikai összetételő talajai) korlátozottak a termelési lehetıségek, kevés a sikeresen és eredményesen termeszthetı növényfaj, ugyanakkor nagyobb a termelés kockázata, mint a jobb adottságú régiókban. A kedvezıtlen adottság behatárolja a termeszthetı növényfajokat, a termesztési módot és a várható eredményt. Elsıdleges és döntı szerepe van ezért a helyes vetésszerkezet és növényi sorrend meghatározásának. Ebben a térségben a mezıgazdaság fejlesztése nemcsak közgazdasági, hanem szociális és társadalompolitikai szempontból is fontos. Magyarországra így az Észak-alföldi Régióra is a gabonaközpontú termelésszerkezet jellemzı, és ezen belül is kisszámú faj szerepe a meghatározó. Az ország többi részéhez hasonlóan meghatározó a kukorica és a búza, mely fajok az ökológiai igényüknél fogva csak mérsékelt eredménnyel termeszthetık e térségben. Viszonylag alacsony területi aránnyal szerepelnek ugyanakkor a tájba illı növényfajok. A DE AGTC KIT kutatóintézeteiben nemesített alternatív növények alkalmasak az élelmiszer alapanyagok választékának bıvítésére és a 6

7 Elıszó szántóföldi biodiverzitás növelésére a növényfajok és a termesztési módok tekintetében egyaránt. E növényfajok és nemesített fajtáik közös jellemzıje, hogy jól alkalmazkodnak a Kárpát-medence, ezen belül az Észak-Alföld agroökológiai viszonyaihoz, és különösen alkalmasak a kedvezıtlen adottságú területek hasznosítására. Többségük iránt stabil kereslet mutatkozik, így jövedelem-kiegyenlítı szerepet játszhatnak a meghatározó növények ismert évenkénti ár- és keresletingadozása mellett. Korábbi történelmi korokban e növényeket a mainál nagyobb területen termesztették. Napjainkban a megtermelt áru jelentıs részét külföldi piacokon értékesítik, ahol folyamatos az igény irántuk. Ennek oka, hogy e növényfajok fontos szerepet töltenek be egyes funkcionális élelmiszerek elıállításában, továbbá jelentıs a környezetgazdálkodásban betöltött szerepük is. Az itt tárgyalt növények többségének értékes sajátossága, hogy környezetkímélı, extenzív módon termeszthetı, alacsony energia- és egyéb ipari eredető input felhasználásával. A peszticidek visszafogott használata (esetleg mellızése) folytán jól illeszkednek az ökológiai gazdálkodás rendszerébe, fajtáik nem génmódosítottak. Termıterületük növelése összhangot teremt a mezıgazdaság különbözı funkciói között a térségben, nevezetesen az árutermelés és élelmiszer ellátás, a térségi foglalkoztatottság javítása, mint gazdasági szempont az egyik oldalon, valamint a táj és a természeti értékek fenntartása, az élıhelyek védelme és a biodiverzitás növelése a másik oldalon. A biológiai sokféleség napjainkban is tartó vészes csökkenése ellentétes az emberiség érdekeivel, mert ha e tendencia folytatódik, egy nem túl távoli határon túl a Homo sapiens faj maga is veszélyeztetetté válhat. Ennek elkerüléséhez egy kis lépés a szántóföldi sokszínőség, melyhez szerény eszközeivel és lehetıségeivel e kiadvány is igyekszik hozzájárulni. Dr. Gondola István tudományos fımunkatárs szerkesztı Nyíregyháza, június hónap 7

8 8

9 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN, KÜLÖNÖS SÚLLYAL A BIOLÓGIAI ALAPOK BIZTOSÍTÁSÁRA Nagy János Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma A Föld fejlett mezıgazdaságú országaiban egyre gyorsabb a gazdasági, technikai elırehaladás, amelynek következményeként a társadalom gazdasági helyzete jelentısen változik. A különbözı integrált tudományterületeken kibontakozó kutatási, fejlesztési együttmőködés serkentıleg hat a már korábban is szélesedı munka hatékonyságára és eredményességére. Magyarország feladata a nemzetközi együttmőködésbe bekapcsolódva folyamatosan biztosítani a tudományos munka színvonalának, eredményességének emelését, s nem utolsó sorban az eredmények hatékonyabb gyakorlati alkalmazását. Az Európai Unión belül fontos az egyetemek számára is együttmőködési rendszerben való részvétel. Ez alkalommal a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumában folyó kutatások leglényegesebb vonásait kívánom röviden összefoglalni azzal a szándékkal, hogy egyrészt ismertessem az itt folyó eredményes kutatási tevékenységet, másrészt pedig, hogy példát mutassak a mezıgazdaság területén kibontakozó inter-, illetve multidiszciplináris együttmőködés hasznosságára. Napjainkban a mezıgazdaság tudomány körébe tartozó szakterületek köre rendkívül széles, ezért csupán azokat a legfontosabb kérdéseket érintem, amelyek egyrészt jellemzik az együttmőködést, másrészt bizonyítják, hogy a mezıgazdasági kutatók mindenkor nyitottak és készek befogadni a különbözı más tudományterületekrıl származó hasznosítható eredményeket. A mezıgazdaság jelentısége A mezıgazdaság rendkívül széles szakmai terület, ennél fogva funkciói szerteágazó irányban bontakoznak ki. A mezıgazdálkodás nemcsak egyszerően árutermelés, a vidéki térség pedig nem csupán annak színtere, hanem elsısorban biológiai és társadalmi élettér. A mezıgazdálkodás ma már arra is hivatott, hogy a 9

10 Nagy János vidék sokoldalúságát, a táj esztétikai és környezeti, természeti, valamint kulturális értékeit fenntartsa (Gencsi 2003). A tudomány és technika elırehaladása nyomán a mezıgazdaság funkcióinak száma rohamosan növekszik, s elveszítve az egykori élelmiszer-alapanyag termelésére szorítkozó szerepét, tevékenysége multifunkcionálissá vált. A multifunkcionalitás példájaként említhetı az élelmiszertermelés kiszélesítése, ipari alapanyagok elıállítása, az ipari szennyezıdés közömbösítése. Továbbá a tájgazdálkodás megalapozásával és megszervezésével, a területfejlesztés feladatainak meghatározásával a megvalósítás útjának keresésével, egészen a szabadidı eltöltéséig és a falusi turizmusig (Széles és Dobos 2005). Az élelmiszertermelés az elmúlt ötven évben igen sokrétővé vált, a hagyományokhoz mérten új növény- és állatfajok termesztése és tenyésztése indult meg, ami megkövetelte új technológiák kidolgozását, a termelés technikai stabilitását és nem utolsó sorban a megtermelt élelmiszer-alapanyag hatékony feldolgozását. Az élelmiszerláncolatban a mezıgazdaságra háruló feladatok rendkívül szélesek és egyre szigorúbb követelményeknek kell eleget tenni a nemzetközi elıírásoknak megfelelıen, vállalva a minıség biztosítását, szavatolását. E tekintetben a Debreceni Egyetem jelentıs lépéseket tett ennek az iránynak a kibontakoztatásában, kiépítette azt a széleskörő, sokrétő mőszerparkot, melynek segítségével a termékek minısége ellenırizhetıvé vált. Ki kell emelni, hogy egyre fontosabb a termékek minıségének biztosítása. Nemcsak élelmiszerek, hanem fontos ipari alapanyagok elıállítása is mezıgazdasági feladattá vált. Bár az élelmiszeripar alapanyagának elıállítása áll a középpontban, de számtalan olyan készítmény található az ipari termékek között, melyeknek alapanyaga a mezıgazdasági termelésbıl származik. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy napról-napra bıvül a gyógyászati célokat szolgáló növényi termékek elıállítása. Sajnálattal kell megemlíteni, hogy a mezıgazdasági termelésnek súlyos akadályokkal is meg kell küzdeni. Elsısorban az ipari szennyezıdés tényét szükséges megemlíteni. A városok mellett a vidéki települések is óriás mennyiségő szilárd hulladékot termelnek. A folyékony települési hulladék és a szennyvizek veszélyeztetik a termesztett növények és a tenyésztett állatok egészségét, ezen keresztül a növényi, illetve állati termékek minıségét (Kerényi et al. 2003). Hasonlóképpen veszélyezteti a környezetet a fosszilis tüzelıanyagok fogyasztásának civilizációval együtt járó növekedése, ami a környezet 10

11 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN jelentıs mértékő károsodását vonja maga után. Bár hosszadalmas volna az ezekbıl származó károk maradéktalan felsorolása, ennek ellenére ki kell emelni az egészséges levegı veszélyeztetettségét, egyrészt a metánkibocsátás növekedésével, másrészt pedig a széndioxid egyre erısödı emissziójának általánossá válásával. Annak ellenére, hogy az ipari környezet törekszik a szennyezés közömbösítésére, mégis a károk egy része eléri a növénytermelést. Az ipari szennyezıdésnek igen sok forrása van, így az ülepedı por is jelentıs veszélyt képez a különbözı növényi kultúrák számára. Fıként a zöldség- és gyümölcstermelés területén tapasztalható száraz ülepedés az, amely a növényi életfunkciók zavartalan mőködését akadályozza. Korábban a mezıgazdaság az energia-felhasználók sorába nyert elhelyezést. Bár jelenleg is tetemes energiát használ fel, de egyidejőleg jelentıs energia-alapanyag termelı is. Részesedése a magyar energiatermelésben ma még viszonylag alacsony csupán közelíti a teljes energiatermelés 5%-át azonban a tendenciák olyan reményekkel kecsegtetnek, hogy az említett arány értékét a közel jövıben messze meghaladhatjuk. A kutatások amelyeket zömmel az egyetemek mezıgazdasági tanszékei folytatnak nagyon ígéretesek, a jelenleginél magasabb szint elérésére képesek. Napjainkban ismertek azok a mezıgazdaságban folyó kísérletek, melyek fıleg a gyengébb termıképességő talajokon folynak energia-alapanyag elıállítási célzattal. Ez alkalommal ismét meg kell említeni a Debreceni Egyetemen erre irányuló vizsgálatok eredményeit. Az ország északkeleti területeinek kedvezıtlen adottságai predesztinálják e feladat megoldását egyetemünk keretei között. Közismert, hogy hazánkban a vízi-, szél- és geotermikus energia termelésének gyors növelésére aligha lehet számítani, de kiemelkedıen jelentıs a fitomassza és a kommunális hulladék megújítható energiaforrásainak növelése. A mezıgazdaság komplex fejlesztésének egyik legfontosabb feladata a tájgazdálkodás tájtermesztés jelenleginél lényegesen szélesebb körő megvalósítása. A tájgazdálkodás tájtermesztés fogalmi köre már sokszor fölmerült a mezıgazdasági termelés fejlesztési lehetıségének keresése során (Dobos és Széles 2005a). E gondolat legerıteljesebben az 1920-as évek második felében merült fel, amikor a történelmi körülmények kényszerítették hazánkat egy új termesztési rend kialakítására. Ennek az új rendnek az alapkoncepciója a tájtermesztés megvalósítása volt. Sajnos az akkori alacsony társadalmi-technikai fejlettség ennek elérését nem tette 11

12 Nagy János lehetıvé. Azóta több alkalommal újból elıtérbe került ennek megvalósítása, illetve a megvalósítás módja. A jelenlegi feltételek e téren lényegesen kedvezıbb körülményeket biztosítanak, így nem tőnik hiábavalónak a tájgazdálkodás és a tájtermesztés szélesebb körő kiterjesztését célzó tervezés. A Nagyalföldet a mezıgazdaságon kívülállók általában egy nagy homogén területnek tekintik, a valóság azonban ettıl nagyon eltér. Magyarországon a mezıgazdasági termelésben hasznosított területek a talajadottságok, a természetes vízellátottság mértéke, a klimatikus feltételek tekintetében rendkívül nagymértékben különböznek egymástól. Egységes termelési irányelvekrıl alig lehet beszélni, helyette szükségessé válik a táj adottságaihoz alkalmazkodó gazdálkodás elvének és módjának kidolgozása és megvalósítása. Az ország mezıgazdaságilag hasznosított területén a tájbeli eltérésektıl csak súlyos károk árán lehet eltekinteni. A károk elkerülése úgy lehetséges, ha mind a növénytermesztés, és állattenyésztés, mind az élelmiszer-ipari alapanyagtermelés azokon a területeken folyik intenzívebb formában, ahol az adottságok maradéktalanul megfelelnek. Az egysíkú, faj- és fajtaszegény növény és állattenyésztés helyett ki kell alakítani azt a sokrétőséget, amely egyrészt biztosítja az értékesítés feltételét, garantálja a termékek kívánt minıségét és lehetıvé teszi a területek gazdaságos hasznosítását. Magyarország kedvezı lehetıségekkel rendelkezik az említettek okán a biodiverzitás kiszélesítésére. A mezıgazdasági termelés során hasznosított terület aránya Magyarországon rendkívül kedvezıen alakul, hiszen több mint 80%-a a mezıgazdaság valamely ágazatában hasznosítható. A hasznosíthatóságot örömmel kell tudomásul vennünk, azonban ezek az örömök ürömmel vegyülnek, ugyanis területeinknek jelentıs hányadán a mezıgazdasági hasznosítás jelentıs költségeket igényel. Mindebbıl következik az, hogy a hasznosított területek karbantartása, átrendezése hosszú távon nem halasztható. A területek jelentıs hányada erózióveszélyes, részben már pusztult is, vagy belvízkárokkal veszélyeztetett. Meg kell említenünk az árvizek által kiváltott veszélyforrásokat is. A talajok ennek folytán eltérı termékenységőek és értékük rendkívül különbözı, emiatt magukban hordozzák a termelési kockázat magas szintjét is. Bár a tápanyaggazdálkodás tekintetében hazánk nem foglal el kedvezıtlen helyet, a talajok minıségi és egészségi állapotának figyelembevételével meg kell teremteni annak feltételét, hogy a már kibontakozó korszerő, magasabb 12

13 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN szintő, nagyobb és stabil produkcióval kecsegtetı mezıgazdasági termelés általánossá válhasson. A Debreceni Egyetem széleskörő vizsgálatokat folytat az ország északkeleti és a Nagyalföld egyéb területein, ahol modern monitoring rendszer segítségével nyomon követhetı a térség állapotváltozása, aminek alapján diagnosztizálhatók mindazok a további feltételek, amelyek figyelembe vétele a termelés biztonsága érdekében szükséges. Eddigi eredményeink jelentısek, hiszen e vizsgálatok tapasztalatai nemcsak az országon belül, de határainkon kívül is ismertek és elismertek. E munka továbbfolytatását újabb technikai eszközök bevonásával kívánjuk biztosítani, mivel a területfejlesztés a mezıgazdaság elırehaladásának egyik kulcskérdése. A földhasználat a világon és hazánkban Amikor Magyarország mezıgazdaságának helyzetérıl, kiterjedésérıl és a termelés színvonaláról beszélünk, nem tekinthetünk el attól, hogy mekkora az a területi arány, amelyet a világ mezıgazdasági célokra hasznosít és e területek milyen sajátosságokkal rendelkeznek. A földterület használatának alakulása világviszonylatban az alábbiak szerint tagolható: termıterület 11%, legelı 26%, erdı 32%, egyéb 31%. A különbözı kontinensek földhasználati arányszámait elemezve megállapítható, hogy a legkedvezıbb helyzet Európában alakult ki, mivel a termıterület e kontinensen eléri a 29%-ot, míg a többi kontinensen csupán 6 12% közötti. E rendkívül kedvezı arányszám arra utal, hogy Európa termıterülete közelíti a világ termıterületének 50%-át. Ennek közvetlen következménye az, hogy Európa legalább is napjainkig a Föld éléskamrájának tekinthetı, bár utána Észak- és Közép-Amerika következik 24%-os aránnyal. A világ termıterületének használata ban még alig haladta meg a km 2 -t, 1980-ban már km 2 volt. A mintegy 300 év alatt tehát a termıterületek nagysága több mint hétszeresére növekedett, s a gyarapodás mértéke közel lineárisnak tekinthetı. E néhány adatból is megállapítható, hogy Európának a szerepe rendkívül jelentıs a világ mezıgazdaságában, de egyúttal az is kitőnik egyéb adatok szerint, hogy az európai területen belül rendkívül nagy a magyar mezıgazdasági terület aránya. A XX. században jelentıs átrendezıdés történt, a Föld egészét tekintve a mezıgazdaságilag hasznosított területek folyamatosan növekedtek, de ez alig mondható el Európáról. Hosszú távon elıretekintve 13

14 Nagy János kikövetkeztethetı, hogy a különbözı kontinensek, de különösen Észak- Amerika az európai mezıgazdaság jelentıs versenytársává válhat, figyelembe véve a két nagy észak-amerikai állam gazdasági potenciálját. Bár Magyarország mezıgazdasága kis területe miatt a nagy nemzetközi piacban amely a Földön kialakult nem jut döntı szerephez, mindez figyelmeztetıleg hat abban a tekintetben, hogy az ország mezıgazdaságának fenntartására és biztosítására igen nagy gondot kell fordítani. Ebben benne foglaltatik az oktatás és a kutatás magas színvonalának megvalósítása. A hazai földhasználat jelenének lényege az alábbiakban foglalható össze. Több alkalommal utaltam hazánknak arra a kedvezı adottságára, hogy a mezıgazdasági termelésre az ország területének nagy része alkalmasnak tekinthetı. A régebbi statisztikai nyilvántartásokra és adatokra támaszkodva megállapítható, hogy évek átlagában az ország területének 60,1%-a szántóterület volt, a gyep aránya ekkor 17,3%, az erdıé pedig 12,0% (1. ábra). Erdı 12,0% Nádas 0,3% Mővelés alól kivett terület 6,6% Gyep 17,3% Szántó 60,2% Szılı 2,3% Kert és gyümölcs 1,3% 1. ábra. Magyarország földhasználata KSH adatbázis 14

15 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN A fennmaradó 10,6% egyéb célokat szolgál (kert és gyümölcsös, szılı, valamint mővelés alól kivett terület stb.). A területi arányokat a sokrétő kutatási eredmények szerint elfogadható módon a termelési szokások határozták meg, noha ez egy tág fogalom, mégis elfogadható, mert valóban a mindenkori igényeket kielégítı szokások és hagyományok szerint választották meg a használat módját. A háborút követı évtizedekben ez az arány jelentısen módosult a mezıgazdaság átszervezése nyomán. A rendszerváltás idıszakára a szántóterület 50,6%-ra, a gyep pedig 13,0%-ra csökkent. Jelentısen megnövekedett azonban az erdı területi aránya (18,0%), és mintegy kétszeresére nıtt a mővelés alól kivett terület aránya (2. ábra). Az utóbbi területhasználat növekedése egyrészt az infrastruktúra fejlesztésével, valamint a települések által elfoglalt terület növekedésével magyarázható (Harsányi et al. 2003, Dobos és Széles 2005b) Erdı 18,0% Nádas 0,3% Mővelés alól kivett terület 11,4% Szántó 50,6% Gyep 13,0% Szılı 1,5% Gyümölcs 1,0% Kert 4% 2. ábra. Magyarország földhasználata, 1988 KSH adatbázis 15

16 Nagy János Napjainkra az arányok tovább módosultak, elsısorban a szántóterület csökkenését kell megemlíteni, 2008-ban mindössze 48,6%-ra zsugorodott a szántóterületek aránya. Hasonlóképpen lecsökkent a gyepterületek nagysága is (10,9%), viszont tovább növekedett az erdıterületek által elfoglalt terület. A legnagyobb mértékő változás a mővelés alól kivett területek arányában van, amely 16,5%-ra emelkedett, ami továbbra is az infrastrukturális fejlıdés kiszélesedésével magyarázható (3. ábra). Nádas 0,6% Mővelés alól kivett terület 16,5% Erdı 20,3% Szántó 48,6% Gyep 10,9% Szılı 0,9% Gyümölcs 1,1% Kert 1,0% 3. ábra. Magyarország földhasználata, 2008 KSH adatbázis A magyar növénytermelés szerkezetére az 1900-as évek elején, jellegzetes módon a gabonafélék dominanciája volt a jellemzı. Az I. világháború elıtt is a búza volt a legnagyobb területen termelt növény. Vetésterületének aránya az összes bevetett területbıl 39,9% volt. A kukorica követte 21,4%-os vetésterületi aránnyal. A szálastakarmányok vetésterülete mindössze 12%-ot ért el. Az ipari növények aránya nem volt jelentıs (Kollega Tarsoly 2000). 16

17 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN A két világháború között csökkent a gabonafélék területi aránya, de nem változott a szántóföldi növénytermelés egyoldalú szerkezete. Meghatározó szerepük továbbra is a gabonaféléknek volt. A II. világháború után tovább folytatódott a gabonafélék területi részesedésének csökkenése. Az között a búza területi aránya jelentısen csökkent (32,3%), míg a kukoricáé nıtt (23%). A takarmánynövények vetésterülete elérte a 16,6%-ot. Az ipari növények területi aránya közel ötszörösére nıtt (6,8%). A búza 1970-ig az összes bevetett terület 27,4%-át foglalta el. A kukorica (25,6%) és a takarmánynövények (19,6%) területi aránya emelkedett, az ipari növényeké az elızı évtizedhez képest nem voltozott. Az 1980-as években kezdett a búza vetésterületi aránya emelkedni (28,8%), a kukoricáé (24,0%) és a takarmánynövényeké (19,2%) azonban csökkent. Ipari növényeket számottevı területen termesztettek (13,3%). A rendszerváltást követıen a búzánál 1999-ben láthatunk lényeges különbséget (18,7%), amikor a vetésterülete történelmi mélypontra süllyedt. A kukorica felhasználása egyre szélesebb skálán történik (takarmány, élelmiszer, olaj, bioetanol, energia). Vetésterülete stabil, az elmúlt évek átlagában 1,1 1,2 millió ha (Ványiné és Megyes 2009). A napraforgó 1999-ben ért el jelentıs vetésarányát, 12,6%-ot, majd az ezt követı években csökkent, és 2006-ban területe még az 1999-es évhez képest is nıtt. A rendszerváltást követıen Magyarországon a termelési struktúra rendkívül leegyszerősödött (4. ábra). Mégis elmondható, hogy a gabonatermelés majdnem változatlan nagyságú vetésterülete ellenére az utóbbi években erısen ingadozott (Harsányi et al. 2005). 17

18 Nagy János napraforgó; 12% repce; 6% silókukorica; 2% lucernaszéna; 3% búza; 25% cukorrépa; 0,5% burgonya; 1% zab; 1% rozs; 1% árpa; 7% kukorica; 27% 4. ábra. Magyarország vetésszerkezetének alakulása, 2008 KSH adatbázis Az európai és világ mezıgazdaságának túltermelése, a fokozódó piaci verseny azonban arra ösztönöz, hogy a gyengébb adottságú területeken gazdálkodók ne hagyományos áru-elıállító termelést folytassanak. A felszabaduló területek visszagyepesítésével, erdıtelepítésekkel, az ártereken és lápterületeken pedig vizes élıhelyek visszaállításával lehet az aránytalanságokon javítani. A földhasználatnak igazodnia kell a táj természeti adottságaihoz. A jövıkép körvonalazása során továbbra is figyelemmel kell kísérni ezeknek az arányoknak a módosulását, ugyanis várhatóan a szántóterület további csökkenésével lehet számolni. E jelenség természetesen bizonyos határig ellensúlyozható a termésszintek növelésével, a minıség javításával. Nem lehet eltekinteni a vetésszerkezet várható átalakulásától sem, amely részben magával az életminıség átalakulásával jár együtt. A korszerő táplálkozás általánossá válásával módosulhatnak a különbözı növények vetésterületi arányai, és ezen át, változás állhat be a különbözı célú földhasználat arányszámaiban is. 18

19 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN Klímaváltozás és a mezıgazdaság A mezıgazdasági termelés az az ágazat, amely legerısebben kitett a különbözı tényezık hatásának. A talajnak, mint természeti tényezınek a szerepe általánosan ismert, s abban jelentıs változás nem állapítható meg, sıt a korszerően alkalmazott tápanyag-gazdálkodás megoldásával talajaink állapota hosszú idıtartam alapján ítélve javul. Mindez nem mondható el a másik nagy környezeti feltételrıl, az éghajlatról. Az éghajlat nagyfokú változékonysága a termelés egyik leghatékonyabb kockázati tényezıje, amellyel folyamatosan számolni kell a korszerő mezıgazdaság keretén belül is (Várallyay és Farkas 2008). Évtizedeken, esetleg évszázadokon át az éghajlat állandóságát tételezték fel, ami természetesen ellentmond minden természeti törvénynek, hiszen miként a Föld, mint égitest, úgy maga a légkör is folyamatos átalakuláson megy keresztül, csupán a változás üteme rendkívül csekély. Ez a magyarázata annak, hogy korábban a klímát állandó tényezınek tekintették. Napjainkra ez a nézet módosult, egyre gyakrabban esik szó az éghajlat megváltozásáról. Bár ennek oka ma még egyelıre tisztázatlan, azonban különbözı statisztikai eljárások segítségével a módosulás egyes jelenségekre vonatkozóan szignifikánsan bizonyítható. A változás okát jelenleg az üvegházhatású gázok felhalmozódásával szokás magyarázni, aminek ugyan van fizikai alapja, azonban ez nem tekinthetı olyan kizárólagos effektusnak, amely az éghajlatnak olyan mértékő változását okozná, mint amit a közeljövıre valószínősítenek. Az üvegház-hatású gázok mennyisége igen nagy mértékben növekedett, s ezek közül ki kell emelni a szén-dioxidot. A 19. század második felében (1870) a CO 2 - térfogatarány 280 ppm volt. Az iparosodás következtében ez az érték hamar növekedett, 1900-ra már elérte a 300 ppm-et, a múlt század közepén a földi átlag 330 ppm fölötti volt, míg a múlt század végére, vagyis a jelenlegi idıszakra már ppm az átlagérték. E nagyfokú emelkedés egyes magyarázatok szerint a légkör üvegházhatásának növekedését eredményezte, aminek nyomán megindult a globális felmelegedés folyamata. Ezt az év közötti idıszakra +0,6 +0,8 C-ban állapítottak meg, ami a kultúrnövények termesztési határát a Sarkok felé tolta el. Bár az emelkedés nem folytonos, azonban e hosszú idıre vonatkoztatott tendencia kétségtelenül bizonyítható. Magyarországon a nemzetközileg elfogadott felmelegedés mértéke bizonyítható. Ez önmagában még nem veszélyezteti alapvetıen a 19

20 Nagy János növénytermesztést, sokkal problematikusabb a mezıgazdaság számára az, hogy az emelkedéssel egyidejőleg fokozódnak a hımérsékleti szélsıségek mind a pozitív, mind a negatív irányban. A felmelegedéssel magyarázható a telek és az átmeneti évszakok lerövidülése (Láng et al. 2007). A hımérsékletemelkedés mellett sokkal kedvezıtlenebb hatásként ismerhetı fel a csapadék nagyfokú csökkenése. Hazánk mindig is a mérsékelt égöv kontinentális klíma határán helyezkedett el, ahol a nyári aszályos helyzetek gyakorisága jelentıs méreteket öltött. A csapadék Magyarországon, fıként az ország középsı és déli területein, évi átlagban mintegy 50 mm-t csökkent 100 év alatt, ami a növények vízigényéhez mérten rendkívül nagy. Emellett egyre inkább hosszabbodtak a csapadék nélküli idıszakok és váltak gyakoribbá az aszályos évszakok (Szász 1988, 2005). A feltételezett éghajlatváltozásnak ez a megnyilvánulása rendkívül hátrányosan hat fıként a vízigényesebb kultúrák termesztésére. Az aszály, mint a legsúlyosabb vízhiány gazdasági katasztrófát jelent a növénytermesztésben. A csapadék idıbeni és területi változékonysága az ország területén különbözı, így a szárazság, illetve az aszályhajlam is változó (5. ábra). A feltételezett éghajlatváltozásnak ez a megnyilvánulása rendkívül hátrányosan hat fıként a vízigényesebb kultúrák termesztésére. A kultúrnövények vízellátását elsısorban az atmoszferikus csapadék biztosítja, a csapadék a termést meghatározó egyik legfontosabb tényezı. A hazánk területére lehulló csapadék általában nem elégíti ki a növények igényét, a csapadékellátottság a növények vízigényének közepes mértékő kielégítését biztosítja (Németh 1996, Szász és Nagy 2003). A változás alól természetesen nem kivétel az észak-alföldi régió sem, ugyanis bár e területen a csapadék csökkenése szerényebb, ennek ellenére mégis mintegy mm-es csökkenéssel lehet számolni az évi átlagokat tekintve (6. ábra). Felmerül a kérdés, miként védekezhetünk ez ellen a kedvezıtlen klímamódosulás ellen. Az aktív védekezési eljárások közül ki kell emelni az öntözés kérdését. Jelenleg Magyarországon az öntözés mind ökonómiai, mind mőszaki szempontból megítélve rendkívül nehéz helyzetben van, ennek ellenére szükségesnek tőnik e komplex probléma technológiai és ökonómiai felülvizsgálata és a rendelkezésre álló vízkincs gazdaságos hasznosítása. 20

21 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN Jelmagyarázat: <10: rendkívüli szárazság; 11-20: súlyos szárazság; 21-30: szárazság; 31-40: mérsékelt vízellátottság; 41-50: jó vízellátottság; 51-60: bıséges vízellátottság; 61-70: károsan bıséges vízellátottság; >70: rendkívüli bıséges vízellátottság 5. ábra. A nyári hónapok (VI VIII.) vízellátottsági értékei (Szász-féle egyenlettel számolva) (Forrás: Saját szerkesztés KSH adatok alapján) 70 csapadék (mm) TÉL TAVASZ NYÁR İSZ ÉV ábra. Az Észak-alföldi régió csapadékmennyiségének változása a XX. században (Forrás: Saját szerkesztés KSH adatok alapján) 21

22 Nagy János Genetikai alapok fejlesztése, kutatási eredmények Korunk egyik legnagyobb kihívása a genetikai alapok modernizálása. A természettudományos ismeretek, ezen belül elsısorban a legújabb genetikai információk birtokában számos új növényfaj- és fajta kerül a köztermesztésbe. A molekuláris biológiai kutatások eredményeinek hasznosításával szinte beláthatatlan elırelépés várható a jövıben. Ennek egyik igen fontos formája az olyan fajtaválaszték növelése, amelynek felhasználásával ellensúlyozhatókká válnak a különbözı eredető megbetegedések és kilátásba helyezhetı a minıség jelentıs mértékő javulása. A hagyományos növénynemesítés lényegében véve megtette azt, amire e módszer képes volt, azonban a továbbfejlıdés során olyan új nemesítési eljárások birtokába jutunk, amelyeknek segítségével szinte létrehozhatók azok a tulajdonságok, melyek az igények szerint felmerülnek. A legutóbbi idıkben a nemesítésnek sajátos módja alakult ki, az ún. őrnemesítés. Ennek lényegét az őrhajózás megvalósítása tette lehetıvé, amikor növényi élı szervezetet, magvakat helyeztek el őrhajókon, s juttattak el olyan fizikai környezetbe, amely a Földön nem állítható elı. E nagy jelentıségő kutatómunkában a Debreceni Egyetem és a Kínai Őrnemesítési Központ között tudományos együttmőködés jött létre, melyben a karcagi, nyíregyházi és debreceni kutatók reményteljes munkával vesznek részt. E kísérletezés, illetve kutatómunka nemzetközi jelentıségő, mivel őrkörülmények között lévı magokban a mikrogravitációs térben olyan genom-átrendezıdés következhet be, amely földi körülmények között nem valósulhat meg. A kutatás lényegének legfontosabb vonása az, hogy idegen gén nélkül olyan sejten belüli szerkezetváltozás következhet be, melyet jelentıs tulajdonságváltozás követ. Az említett elven lehetıvé válik a különbözı növények környezetükkel szemben támasztott igényeinek jelentıs mértékő megváltoztatása, és ez fıként a szélsıségek elviselésében juthat egyebek mellett kifejezésre. Az őrnemesítés tehát egy olyan nemesítıi eljárás, amelynek segítségével megvalósíthatóvá válik a növények szélsıséges ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodóképességének növelése. E munka mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban rendkívüli érdeklıdésre tart számot. 22

23 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN Tekintettel arra, hogy a termelés a mezıgazdaságnak komplex tevékenysége, ezért fejlesztése is kellı szervezettséggel valósítható meg. Erre a célra szolgál a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumában több kutatóhely (Szeged, Martonvásár, Szabadegyháza, Budapest) szervezett együttmőködésével létrejött Kukoricakonzorcium, melynek tevékenysége a termelés teljes vertikumára kiterjed. A továbbiakban röviden összefoglalom az új kutatási eredményeket: Új genetikai források feltárása és hatékony felhasználása. Szántóföldi növények nemesítési, agronómiai, gazdasági értékeinek meghatározása és hasznosítása. Az új hibridek alkalmazkodó képességének vizsgálata és termesztéstechnológiájának fejlesztése. Üzemi kipróbálás és szaktanácsadás. Minıségvizsgálat és feldolgozás. Áru és vetımag forgalmazás, szaktanácsadás. A kutatómunka alapjául a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Európában egyedülálló és elismert szántóföldi multifaktoriális (vetésváltás x talajmővelés x trágyázás x öntözés x növényszám x genotípus) tartamkísérletei szolgálnak. Az eredmények bizonyítják a kutatómunka sokoldalúságát, továbbá azt, hogy e feladat vizsgálatát végzı kutatók több évtizedes munkásságuk során jelentıs eredményeket értek el. A precíziós növénytermesztés a hagyományos módon folytatott növénytermesztésnek egy olyan korszerősített monitoring rendszerre támaszkodó, real time rendszerő információs rendszert használó változata, amelynek segítségével folyamatosan nyomon követhetık mindazok az események, amelyek a termıhelyen, a táblán történnek. A precíziós növénytermesztés olyan K+F tevékenység végterméke, amelybe egyidejőleg épülnek be a földhasználat elvei, a modern termesztéstechnológia integrált rendszere, valamint a digitális agrárinformáció alkalmazásának lehetıségei. Ebben a rendszerben együttesen jelenik meg a tábla története, a digitális adatbázis a tábla eseményeirıl, a pontról-pontra történı ellenırzés a talaj tápanyagtartalmáról és termésérıl, valamint a termésstabilitást biztosító háttér információ hasznosítása a mőveleti technológia egyes elemeiben (Németh 1999, Márkus et al 1999, Dobos et al. 2000) 23

24 Nagy János A precíziós gazdálkodás technikáit úgy kell tekinteni, mint elválaszthatatlan részeit a fenntartható földhasználatnak. A fenntartható fejlıdés alapkövetelménye, hogy a természeti források állományát semmilyen negatív változás ne érje (Pearce et al. 1988). A tudományos mőhelyek és a doktori iskolák A kutatásfejlesztés során feltétlenül figyelemmel kell kísérnünk a kutatói utánpótlás lehetıségeit. Ennek biztosítására szolgálnak a doktori iskolák, melyek keretében a különbözı szakmai irányokban lehetséges a legmagasabb tudományos fokozat megszerzése. A Debreceni Egyetemen négy agrártudományt mővelı doktori iskola mőködik: Állattenyésztési Tudományok, Hankóczy Jenı, Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok, Kerpely Kálmán Doktori Iskola. A doktori iskolák keretében a doktorjelöltek számára széles lehetıséget biztosítunk a zavartalan tanulmányok folytatása mellett a hazai és külföldi doktori iskolák, illetve kutatóhelyek megismerésére. Az interdiszciplináris doktori iskolák megszervezésével, különösen a Debreceni Egyetemen igen jó lehetıség nyílik a különbözı szakok, tudományterületek és ágak közötti tudományos együttmőködés kibontakozására. Végül, de nem utolsó sorban utalnom kell a kutatás tárgyi feltételeire is. Ez alkalommal is ki kell emelni a kísérleti telepeknek az oktatásban, a posztgraduális képzésben, valamint a kutatásban betöltött fontos szerepét. A Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma az egyike azoknak az agrár-felsıoktatási intézményeknek, amelyek hosszú múltra visszatekintı és jól kiépített, korszerően felszerelt kísérleti teleppel rendelkeznek. A telepek és a központi laboratóriumok folyamatos fejlesztése lehetıvé teszi, hogy a doktorjelöltek, valamint a fiatalabb kutatók is szőkebb szakterületük mellett elsajátíthassák azokat a természettudományos alapokat, amelyeknek megszerzése munkájuk során elengedhetetlenül szükséges. A kutatómunka egyre sokrétőbbé válása az intézmény vezetıit széleskörő felelısség vállalásra készteti. Ezt átérezve, megismerve a feladatokat az elkövetkezı években úgy kívánok megbízásomnak eleget tenni, hogy történelmi hagyományainknak megfelelve az elırehaladás a Debreceni Egyetemen integráltan, hatékonyan, eredményesen folytatódjon. 24

25 A DE AGTC SZEREPE A RÉGIÓ MEZİGAZDASÁGÁBAN Irodalom Dobos A, Kovács J, Nagy J (2000) Evaluation of agricultural land use in Hungary's "three-border" region. Acta Agron Hung. 48 (1) Dobos A, Széles A (2005a) Tájgazdálkodás lehetıségei a Tisza mentén. Tájépítészet. 6 (2) 4 7 Dobos A, Széles A (2005b) Földhasználatváltás lehetıségei a Tisza árapasztó területén. [In: Baranyi B (szerk.) Közelítések: A határon átnyúló kapcsolatok kilátásai és a mezıgazdaság regionális kérdései az EU keleti peremén.]. MTA RKK, Debrecen, Gencsi Z (2003) Agrár-környezetgazdálkodás: békességben a természettel. AgrárUnió Harsányi E, Harsányi G, Nagy AJ (2005) Területi fejlettségi különbségek Magyarországon és az Észak-alföldi Régióban. Debreceni Egyetem ATC, Agrártudományi Közl., Harsányi E, Sulyok D, Nagy AJ, Harsányi G (2003) A magyarországi földhasználat 50 éve. Debreceni Szemle Kerényi A, Szabó Gy, Fazekas I, Szabó Sz (2003) Környezeti problémák és megoldási lehetıségek. In: Telep I (szerk.) A Tisza és vízrendezése. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, II Kollega Tarsoly I (2000) Magyarország a XX. Században. Babits Kiadó, Szekszárd. KSH kiadványai: Magyar mezıgazdaság , a Mezıgazdasági statisztikai évkönyvek-, a Magyar statisztikai évkönyvek sorozatai. Láng I, Csete L, Jolánkai M (2007) A globális klímaváltozás hazai hatások és válaszok A VAHAVA jelent. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest. Márkus J, Németh T, Winkler P, Zörög Z (1999) A GPS-szel integrált rendszerek jelene és jövıje az agrárgazdaságban és a mezıgazdasági kutatásokban. [In. Harnos Zs. (szerk.) Agrárinformatika 99]. Debrecen, Németh T (1996) Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogén forgalma. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Budapest. Németh T (1999) A precíziós trágyázás alkalmazhatóságának talajtaniagrokémiai feltételei. [In: Nagy J. Németh T. (szerk.) Talaj, növény és környezet kölcsönhatásai.]. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen,

26 Nagy János Pearce D, Barbier E, Markanda A (1988) Sustanaible development and cost-benefit analysis. London Environmental Economics Centre, UK. Szász G, Nagy J (2003) Recens éghajlati trendek és szerepük a kukoricatermesztésben. [In: Marton Cs, Árendás T (szerk.) 50 éves a magyar hibrid kukorica]. MTA Mezıgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár, Szász G (1988) Agrometeorológia. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. Szász G (2005) Termésingadozást kiváltó éghajlati változékonyság a Kárpát-medencében. Agro Széles A, Dobos A (2005) Egy halmozottan hátrányos helyzető kistérség mezıgazdaságának és turizmusának fejlesztése napjainkban. [In: Baranyi B (szerk.) Közelítések: A határon átnyúló kapcsolatok kilátásai és a mezıgazdaság regionális kérdései az EU keleti peremén. ]. MTA RKK, Debrecen, Ványiné Széles A, Megyes A (2009) A hazai kukoricatermesztés eredményeinek értékelése. [In: Baranyi B, Nagy J (szerk.) Tanulmányok az agrár- és a regionális tudományok körébıl az Északalföldi régióban.]. DE AMTC - MTA RKK, Debrecen, Várallyay Gy, Farkas Cs (2008) A klímaváltozás várható hatásai Magyarország talajaira. [Csete L. Harnos Zs. (szerk.) Klímaváltozás: Környezet Kockázat Társadalom.]. Szaktudás kiadó, Budapest,

27 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN NEMESÍTETT ALTERNATÍV NÖVÉNYEK HELYZETE ÉS JELENTİSÉGE 1 Lazányi János Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar Összefoglalás Az agrár- és vidékfejlesztési program szerint a hazai növénytermesztés legnagyobb problémája, hogy tömegtermelı, vetésszerkezete túlságosan egyszerő és gabonatermesztésre épül. A probléma megoldását nehezíti az abrakfogyasztó ágazatok mélypontra kerülése, a belsı fogyasztás visszaesése, továbbá a kereskedelmi, logisztikai rendszerek fejletlensége, a potenciális piacok távolsága és az ebbıl adódó versenyhátrány. Az állatlétszám emelése, ezáltal a gabona hazai piacának megteremtése szintén alapfeladat, mert az állattenyésztés mélyrepülése magával hozta a lucerna és herefélék területének csökkenését. Az állattenyésztés problémáinak kezelése nélkül a mezıgazdaság egyensúlyának helyreállítása nem lehetséges és a növénytermesztı gazdaságok alapvetı problémái sem orvosolhatók. Hazánkban a gabona túlsúly sem termelési, sem piaci oldalról nem megalapozott. Felül kell vizsgálni a termesztésbıl kikerült illetve eddig be nem vont fajok listáját. Támogatni kell az Agrár- és vidékfejlesztési program a fehérjenövény-termesztés fejlesztésére tett erıfeszítéseit, mert a törekvések ellenére, az utóbbi években visszaesett a fehérjenövények vetésterülete, amely vetésváltási, talajhasználati problémákat is felvet. Sajnálatosan csökkent a vetımagtermelés, elsısorban az apró magvak termelése. A piaci viszonyok megváltozása miatt, a napraforgó és repce kivételével eltőntek vagy jelentıs mértékben visszaszorultak az ipari növények. Átrendezıdött és ingadozik a főszer- és gyógynövények termelése. Ezért az alternatív növények szélesebb körét kell a vizsgálat alá vonni és a termesztett növények sokszínőségét megalapozó, saját génkészleteinket tartalmazó és ezzel a minıségi 1 Készült a Westsik Vilmos Nyírségi Tájfejlesztési Alapítvány és az ECO-Select Vidékfejlesztési és Környezetvédelmi Alapítvány támogatásával. 27

28 Lazányi János szerkezetváltás alapját jelentı génbankokat újból mőködıképessé kell tenni. A nemzetközi zöldség-gyümölcs piacokon a friss termékek kínálata nı, míg Magyarország és az EU részesedése csökken a világtermelésbıl. Az 1960-as évek közepe óta Magyarország részesedése folyamatosan csökken, hiszen akkor az ország még a világ termelésének 0,8%-át adta, jelenleg ez az arány mindössze 0,25% és csökkenı tendenciát mutat. Nem jobb a helyzet, ha az EU tagországokat vizsgáljuk. Itt a részesedés 20%-ról 7%-ra csökkent. Az EU tagországok részesedése a Világ gyümölcstermesztésében 30%-ról 10%-ra csökkent. Az 1980-as évek eleje óta ezt a tendenciát követi Magyarország is, hiszen hazánknak csak a 1970-es évek végéig sikerült lépést tartani a Világ országainak termelés növekedésével, azt követıen részesedése rohamosan csökken. A termelési alapok fejlesztésével, a fajtaösszetétel javításával, a korszerőtlen, elöregedett ültetvények lecserélésével, a vízelosztási rendszerek fejlesztésével, célirányos ágazati termékmarketing kialakításával, a minıség biztosítási rendszerek fejlesztésével és a finanszírozás helyzetének javításával az ágazatok fellendíthetık, és a régió kiváló természeti adottságai jobb hatásfokkal hasznosíthatók. Magyarországon a XX. században nem történtek alapvetı változások a vetésszerkezetben, a gabonatermesztés napjainkban is meghatározó. A szerkezetváltoztatási próbálkozásokat a közgazdasági (piaci) feltételrendszer, az agrárvertikumban végbemenı változások, a külgazdasági kapcsolatok illúzióvá tették, pedig az állattenyésztés és a kertészeti ágazatok fejlesztése lehetıséget biztosít a mezıgazdaság munkahelyteremtésben játszott szerepének erısítésére, a vidék népességeltartó képességének javítására. Az ország és az EU versenyképességének záloga a minıségi áru termelése és forgalmazása, de a magyar kertészet ezen elvárásnak az elöregedı ültetvény, a tıkehiány, a vegyes mőszaki és technológiai színvonal, hiányos feldolgozási és tárolási technológiák, a fejletlen infrastruktúra és a heterogén logisztikai háttér miatt egyre kevésbé tud megfelelni. 1. A földhasználat tendenciái a XX. században Magyarországon A földhasználat az egyes kultúrák vetésterületének százalékos részarányával jellemezhetı, amelynek alapján megállapítható, hogy Magyarországon a szántó, a gyep, a kert, a gyümölcsös és a szılı részaránya csökkenı, míg az erdı részaránya növekvı tendenciát mutat. 28

29 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN NEMESÍTETT ALTERNATÍV (1. ábra). A századfordulón az állattartó parasztgazdák is fokozott gondozással, trágyázással, fıként a trágyalé felhasználásával javították rétjeik állapotát, amirıl a hozamok is árulkodtak (Kollega Tarsoly, ). A két világháború között a rét- és legelıterület aránya csökkent a korábbiakhoz képest. Jó minıségő rétek az ország területén alig voltak találhatók, zömük harmadosztályú volt. A gyepterület javítására az as években történtek kísérletek (felülvetés, fektetéses trágyázás), de lényeges változást nem hozott. A II. világháború után a gazdaságok nagy része az évenként szükséges ápolást sem végezte el és gyepek felújítása kis területre szorítkozott. A gyepterületen kiszórt szerves trágya mennyisége nem volt jelentıs, és ez mondható el a mőtrágyázásról is. A napjainkban, a gyepterület állapotát jól jellemzi, hogy a terület több mint felérıl számottevı termést nem takarítanak be. A természetvédelem érdekeit szolgáló ún. Natura-2000 területek a sekély termırétegő, gyakran gyenge termıképességő talajokon helyezkednek el. Termıterület megoszlása mővelési ágak szerint (%) Szántó % Kert, gyümölcsös és szılı % Gyep % Erdı % ábra: Termıterület megoszlása mővelési ágak szerint (KSH adatai) A Kárpát-medencében korábban legnagyobb területen termelt növény a búza volt, a belsı által nem igényelt mennyiséget a Monarchia iparosodott országaiban helyezték el. Ausztria Magyarország egységes vámterületének felbomlása után, nemcsak az addigi fogyasztók egy része veszett el, hanem hamarosan az utódállamok is egyre jelentısebb búzatermelıkké váltak (Kollega Tarsoly, ). A két világháború 29

30 Lazányi János között a búzatermelést alacsony termésátlagok jellemezték. A parasztgazdaságok és a nagybirtokok között nemegyszer 20 százalék különbség mutatkozott a termésátlagokban. Utóbbiakban képzett gazdatisztek irányították a munkákat, itt a termésátlag lassú emelkedése és éves ingadozásának mérséklıdése figyelhetı meg. Mivel a parasztgazdaságokra jutott a búzaterület háromnegyede, külterjes gazdálkodásuk meghatározó volt. A gazdasági válság idején az ágazat kritikus helyzetbe került és elodázhatatlanná vált a búzatermesztés helyzetének javítása. Az elsıdleges cél az exportmennyiség egységesítése volt ben kijelölték a fı termelési körzeteket (búzakataszter), és vetımagakciókkal hozzáfogtak a nemesített fajták elterjesztéséhez. Az állam által kiosztott vetımag döntıen Bánkúti 1201-es búza volt. Mellette még a Székács 1055 és 1242 fajták szerepeltek nagyobb mennyiségben. A búza területének már 70%-át nemesített fajtákkal vetették be 1938-ban és a világpiaci árat meghaladó termelési költségek miatt ártámogatással próbáltak segíteni a gazdákon. A búza- és búzalisztkivitel az összes mezıgazdasági kivitel több mint 20%-át a jelentette. A II. világháború után a búza területe csökkent és rendszeresen behozatalra volt szükség. Az 1960-es évektıl a vetésterület nı majd állandósul. A romló jövedelmezıség és a külpiaci értékesítés beszőkülése miatt az 1980-as évek közepén azután megindult a vetésterület újabb csökkenése, de a termés egynegyede jelenleg is kivitelre kerül. A kukorica vetésterülete az elsı idıszakban növekvı ezt követıen stagnáló állapotot mutat. A rozs és a zab vetésterülete a II. Világháborút követıen erıteljesen csökkent, míg az árpa vetésterülete viszonylagos stabilitást mutat (2. ábra). A szálastakarmányok alig 10%-át foglalták el a vetésterületnek, amely messze elmaradt a belterjes állattartás követelményeitıl. Az 1970-es évektıl a szálastakarmányok vetésterületi aránya is növekedett, de a fehérje takarmányok termelése nem nıtt a kívánatos mértékben, takarmánytermelésünk keményítı centrikus maradt. A takarmánynövények közül a lucernaszéna valamint a silókukorica és csalamádé vetésterülete a II. Világháborút követıen elıbb nıt majd erıteljesen csökkent. A takarmánykeverék és a vörös here vetésterülete a vizsgált idıszakban csökkenı tendenciát mutat, bár az utóbbinak voltak átmeneti emelkedési fázisai is (3. ábra). 30