A TÖMEGÁRÚK NEMESÍTÉSE

Átírás

1 r u ii> m n n n * 'I n m m m n ^ ^ n in n n»a * il» il «a n m m u wi n i» n ** m ^ * ^at A TÖMEQ- ÁRÚK NEMESÍTÉSE bodon Károly : Faragott fabetét. K. Bodon: Geschnitzte HolzfUllung. A TÖMEGÁRÚK NEMESÍTÉSE BÁRCZY ISTVÁN ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDE ELMONDOTTA AZ O. M. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT ÉVI ÁPRILIS HÓ 16-ÁN világháborúnak réscin kérésziül lelki szemeinkkel a jövőbe igyekszünk kitekinteni s a történelemnek mostani lüktetése a tömegek jólétének és műveltségének kialakulása irányába tereli érdeklődésünket. Bennünket, akik nem csupán egy-két kiváltságos osztály kifinomodott művészi igényeit akarjuk kielégíteni, hanem a magyar társadalom minden rétegének életét át akarjuk itatni a nemes anyagok, a szép formák, jó bútorok, ízléses házieszközök, a lakás, a kert, az utca, szóval az egész mindennapos élet esztétikájával, bennünket elsősorban az érdekel : milyen lesz a nagy háborút követő nemzedék gazdasági helyzete és fogékonysága a mi munkánkkal szemben. Hogyan kell beleilleszkednünk nekünk mint Társulatnak, mint alkotó művészek, tervezők, iparosok, fogyasztók és műbarátok érdekképviseletének tevékenységünkkel a háború után következő gazdasági újjászervezés és közművelődési fejlődés kereteibe. Legfőképpen pedig: hogyan kell megóvnunk magyarságunkat s annak a népnek sajátos vonalnyelvét és színeit, amelynek lelki nagyságát most, a fegyverek tüzében látjuk legszebben fellángolni. Ennek a népnek hatalmas lendületéből át kell vinnünk a termékeny erőket a békekornakmunkáiba. Pompás naiv kedélyének virágaiból beleültetni a mi mindennapos életünkbe TARTOTT KÖZGYŰLÉSÉN a legszebb palántákat. Módokat kell találnunk arra, hogy iparművészetűnk, amely elsősorban a városi élet formáit van hivatva az anyagok szépségeivel megfinomítani, egy sokszázados népiesség levegőjével és illatával teljék meg. Nem hisszük, hogy amikor ezt akarjuk tenni, hűtlenek leszünk eddigi törekvéseinkhez, csak fokozottabb mértékben kell a tömegek, a kultúrában felfelé törő néprétegek, a kisemberek és a munkásosztály százezreinek igényeire tekintenünk. Szervező erőinket és Társulatunk nevelő hivatását a legszélsőbb keretekig ki kell fejlesztenünk. Ebben a tekintetben is a mi nagy szövetségeseinkhez, a németekhez kell fordulnunk tanulságokért, mint mindenkor, valahányszor a céltudatos nevelés és a tervszerű kulfúrmunka példáit keressük. Nos, legyen szabad ebből a szempontból a sok tanulság közül egyet, amely nagyon jellemzőül kínálkozik, kiragadnom. A német iparművészeknek és gazdaságpolitikusoknak az a hatalmas testülete, mely Werkbund néven irányítja ott a műipari ízlést és egy másik nagyarányú szervezet, a Dürerbund, mely a szélesebbkörű népművelést szolgálja olcsó kiadványaival, közös elhatározással kibocsájtott nemrég egy nagy német árúkönyvet. Vagy háromezer kereskedelmi cikk képét látjuk ebben a könyvben, olyan tömegárukét, melyek forma és minőség dolgáiban a német ipari termelés legjavát teszik. A könyv kiadói hangsúlyozzák, hogy nem 133 Magyar Iparművészet. 1

2 iparművészeti, hanem ízléses ipari termékeket mutatnak be, mint ők mondják kvalitásos" árúkat. Egyszerű üvegholmikat, fémtálcákat, porcelláncsészéket, evőeszközöket, főzőedényeket, fonott kosarakat, kerti bútorokat és világítótesteket meg sok-sok mindent, ami polgári háztartásokban használatos. Megmulatja ez a könyv, milyen az a portéka, amely szolid, A TÖMEGncm cifra, kézhezálló, szilárd a váza, egysze- ÁRÚK r^en és logikusan van elgondolva. Ott van az NEMESÍTÉSE ára is, a cég is, amely csinálja s a könyv kioktat mindenkit arról, hogy nem a portéka árát, hanem tartós és nemes kivitelét kell néznie, mikor vásárol. A német iparművészek s esztétikai nevelők a háború s a nemzeti küzdelem e mostani viharaiban megtanítják népüket a maguk iparának megbecsülésére s fogyasztókat nevelnek, de ízléses fogyasztókat. A példa és főképpen a benne rejlő szelid kapacitálás mint az természetes is nem maradt ellenmondások nélkül. Hosszú és érdekes viták fejlődtek ki a könyv körül, melynek megjelenési időpontja egybeesett a nemzetgazdasági szempontból nagyfontosságú lipcsei vásárral. Nagy elvi kérdés rajzolódott ki élesen ebből a szenvedelmes vitatkozásból s ez körülbelül akként volna körülírható, hogy van-e joga egy erkölcsi testületnek bizonyos cégeket azért ajánlani (s ezzel együtt másokat ezért háttérbe szorítani), mert az ajánlott cégek holmijai jobbak, szebbek s a tömegízlés szempontjából célszerűbbek? Szabad-e rést ütni a kereskedelem szabadságán azzal, hogy hivatalos bélyeget ütünk árúcikkekre, szinte azt mondhatni : az ízlés fémjelzésével látjuk el? A vitákból és ellenmondásokból arra lehet következtetni, hogy ez a kérdés nagyon is megosztja nemcsak a kereskedelmi, hanem a művészköröket s a gazdaságpolitikusokat is és még hosszú ideig kell érlelni, amire a kérdés végleg eldől. Annyi azonban bizonyos, hogy már magának a kérdésnek felvetődése is jellemző tünet és nem véletlenség, hogy éppen e mostani időkben merült fel, amikor mélyebben nyúl be a közérdek az egyén magánéletébe, mint bármikor azelőtt. Gondoljuk el, hogy vájjon csakugyan olyan nagy jogtalanság volna-e az, ha az általános ízlés irányítására hivatott testület, mondjuk azt, még egy lépéssel tovább is menne. S így szólna: én nemcsak ajánlom, hanem erkölcsi kötelességeddé teszem te kisember, te gyámoltalan, ezerféle csalásnak, rablásnak prédájává lett vásárló, hogy ilyen kancsót, ilyen teafőzőt, ilyen virágpoharat vegyél, mert ez biztos lábon áll, célszerű, nemes a rajza és a matériája. Éppen napjainkban, amikor az állam beavatkozása úgyszólván elvonhatja az egyéni szabadságokat, mikor az állam megszabhatja mit és mennyit együnk, honnét és mennyiért vegyük életünk legnélkülözhetetlenebb elemeit, vájjon csakugyan a legnagyobb sérelem volna-e az egyén jogain, hogyha egy magasabbrendű közösség, mondjuk egy tisztán erkölcsi alapon álló testület azt is megmondaná, hogy milyen elemekből álljon lakásunk, háztartásunk, egész berendezkedésünk, hogy egy esztétikai tömegízlés legelemibb követelményei helyet kapjanak benne. Nehéz volna ezt akérdést. n elyet e viszonyok így felvetettek, már ira közrr egelégedésre eldönteni. Még soká kell bennünk az individuális szabadság délibábjai helyett a szociális jólét tudatának erősödnie. Ez a háború alkalmasint nagyon sokban elő fogja segíteni annak a kérdésnek tisztázását, hogy életünk ellátásában, létünk biztosításában, egészségünk s művelődésünk irányításában, lakásviszonyaink s berendezkedésünk szabályozásában, a kenyérhez, vízhez, levegőhöz és a szép élethez való jussunkban mik és mely téren meddig terjedhetnek a társadalmi közakarat megnyilvánulásai. De addig is résen kell lennünk s azokban az időkben, melyek a béke napjával fognak ránk virradni, elsősorban a tiszta és öntudatos fömegízlés irányára kell szabályozóan hatnunk. Ezerféle mód és alkalom kínálkozik arra, hogy egy ilyen társadalmi nevelésre hivatott testület, mint a mienk, a maga természetes gazdasági feladatait, az iparművészetnek érdekképviseletét összeegyeztesse nagy és általános eszményekkel. Minden pályázat azt a célt szolgálja, amellyel a szegényebb néposztályok puhafabútorait szebbé tenni segítünk ; amellyel olcsó és jó háborús emléklapokkal szorítjuk ki a selejtes árút ; amellyel az élők szeme elé nagy és nemes tömegsírok arányait állítjuk a névtelen hősök emlékezetére ; amikor megjavítani igyekszünk a hivatalos használattal előírt országos címereket és a postabélyegek ama millióit, melyek a pénzzel együtt a társadalomnak leghatásosabb művészi nevelői és amidőn iskolákban és miniszteri szobákban, a hivatalokban és a templomokban sürgetjük az iparművészet, a választékosabb ízlés fokozottabb érvényesítését. A mi törekvéseink értelme a küzdő, munkában fáradó és majdan a legöldöklőbb harcból visszatérő embermillióknak pihentetése a szépség világában. S útjaink bármerre fussanak is, eszközeink változatosságából biztatóan kell hogy felénk mosolyogjon az a nagy nemzeti ajándék, mellyel visszaférő katonáinknak és dolgozó polgáraink millióinak tartozunk : a tiszta és derűs magyar lakás, melyhez jussa van minden magyar embernek, aki ezt a jogot vérével és verejtékével megváltotta.

3 A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL Bodon Károly": Faragott fabetét. À DÍSZÍTŐ M.ŰjVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL IRTA FIEBER HENRIK II. ÉSZAKIAK ÉS DÉLIEK. férfias és nőies, a szerkesztő és díszítő természet a Iegszembeszökőbben a ruházatban nyilvánul meg. Nem kell erőltetni, mesterkélni; magától elárulja magát, kisugárzik ; a két nem érzésvilága ösztönszerűleg kiverődik. Természetes, hogy a nő inkább a díszre, a férfi a gyakorlati használhatóságra veti a fősúlyt. Éva anyánk ősbűne, a hiúság, a művészi gyönyörök soha el nem apadó forrása lesz. A férfi önérzetes tetszelgése mérsékelt formák közt keres kielégülést, de még a reneszánsz és bárok pompázó világában is megérződik rajta a konstruktív váz valamelyes nyoma. Nem is említve a régi korok szertelenségre hajló dekoratív irányát, a mult század is meglepő bizonyítékokat szolgáltat a ruházatban megnyilvánuló nemi különbségre. A díszítő kedv a női nem keretében a krinolin-korszakban érte el tetőpontját. A szoknya páncélszerű; abroncshálózatra borult; a kabát a termetet ezer fogással javító fűzőre simult ; a hajzat a bábeli toronyépítés eszményképe lehetett volna, amire a madárés növényvilág minden remeke került. Mindez a sok dísz nem emelte ki a női test idomait ; nem hangsúlyozott egy testrészt sem. A test csupán hordozója, alárendelt, jelentéktelen váza K. Bodon : Geschnitzte Holzeinlage. volt a ruhának. Élő ruhafogas. Ha úgy tetszik, a legerkölcsösebb viselet, az erény megkö- zelítheteflen védőbástyája. De perdül-fordul a világ s még a női nem is megérzi a szerkezeti elemet kiemelő hangulatot. Ám megviaskodik vele, mert nem természete. Meghódol neki, hogy kijátszva uralkodhassék felette. A háború előtti viselet, amitől a férfivilág megkótyagosodott s négy-öt év óta erkölcseiben arra koldult, a legraffináltabb számítással emelte ki a női test izgató formáit, de egyúttal elleplezte díszítő ravaszkodásával. De azt a semmit is milyen hafásvadászással rakták magukra! Leplezték magukat, de az a lepel annyira stilizált, annyira, hogy úgy mondjam, konstruktív, hogy a megbomlott férfiagyvelő annál vadabban kalimpálhatott és annál szabadabban ereszthette neki képzeletét kiegészítésre. Mert hiszen a tegnapi női öltözet, minden tüntető szerkezeti jellege dacára, nem volt őszinte : többet sejtett, mint amit takar. Tapasztalt viveurök csodákat mesélnek csalódás tekintetében. De azért stilizáltak, konstruktív kiemelésekre törekedtek. A fűzött derék túlhajtása a természetalkotta motivumnak, amelyből a női nem nem enged, mert ősanyái óta kipróbált vadászeszköz. A hajzat is a koponyaalkathoz simult Cleo de Merode, Gretchen vagy annak formáját, szerkezeti vonalait hosszabbította meg a görög ős frizura. A hajzatfésülésben valóságos építészeti talentumok vesznek el. Eggyel nem bír és úgy látszik sohasem fog bírni a konstruktív irányzat, a női kalappal. Abban a női nem valósággal fejeskedik : dekoratív érzésének bevehetetlen mentsvára marad 135 í*

4 mindörökre. Hiába viaskodik vele a férfiélcelés, irányítja gúnynyilait a kosár, harang, nyomott cső, lapos tepsi formákra, virágerdőkre, szalagzuhatagokra, tollbokrétákra. És méltóztassanak vigyázni, ez A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET a felülről jövő díszáradat hova-hamar el ÚJABB IRÁNYÁRÓL fogja árasztani a női ruházatot is, mert a nőben még az érzéki tetszésvágynál is erősebb az ősi elem, a dekoratív érzés, a díszítő kedv. Ami szín, pompa, dísz, forma van a világon, mind a női termetre gravitál. De valljuk be, hogy a férfivilág kívánságára. Mert hisz a férfi az, aki a világ minden kincsét a nő lábaihoz rakja, minden szépségét termetére szórja. A női divat teremtői nem nők, hanem effeminált férfiak, a Poirefk. A ma divatos ringó harangalakú szoknya és meghosszabbított derék, főként prémmel keretelve, máris a dekoráló Bodon Károly :Far agott ízlés valljuk be ízléses bejelentkezése. És ha már nem képes a kor fabetét. konstruktív szellemének ellenállani, kikeresi mindazt, amit a konstruktív korok és szellem keretelésben, síkdíszítésben, színjátékban, forma-zenében, idomok csengő ritmusában, szóval építészeti szépség tekintetében kitalált. Egy maroknyi az, amit a modern szabászat a női viseletre erőszakolni képes volt. Az angol nyári szalmakalap, nemez (!) sapka, panamaforma, utazóruha az egész, ami a modern férfiruha szerkezeti alakjaiból a nőire átragadt. Az úgynevezett női reformruha úgyis rövidéltű tiszavirág volt. Főgondolata abban csúcsosodott ki, hogy minden ruhát a váll hordozzon, kövesse a test vonalait és emelje ki a mozdulatokat. Nem utolsó okként szerepelt az erkölcsi érzés, a női szeméremérzet ápolása, az egészségtan követelménye s feminista körökből kiindult etikai gondolat, a nő függetlenítése a férfivilág érzékiségétől. Tíz-tizenöt év előtt Németországban sok vitára adott alkalmat s az úgynevezett szecessziós körökben napi divattá lett. 136 De csak napivá. A komoly művészet, amely már akkor konstruktív irányba terelődött, nem látott benne egyebet, mint az empir feltámasztását, amely az antikra nyúlt vissza, de nem tudott vele boldogulni. A női nem szebbik része meg egyenesen tiltakozott ellene, bár antik formájával kissé kacérkodott. Semmiképp sem tudott lemondani a csípők és derék kiemeléséről, az uszályok pompájáról, a fejdíszek paradicsomi bujaságáról. A női nemre nézve rövidesen vége lett a konstruktív elem uralmának, bár nyomai a modern női ruhán tagadhatatlanul megismerhetők és átengedték eredeti viselőinek, a férfiaknak, akik azonban feltétlenül meghódoltak szellemének. Miután a férfivilág letette rizsporozott vendéghaját, elvetette mindazt, ami nőies bábbá tette a rokokó idejében; ruházatát a tiszta logika szabályai szerint szabatta, amerikaias szerkezetre fordította. Ha előbb a ruházat minden esztétikai ingere a díszítésben gyökerezett, most nem kevesebb mesterkedéssel az egyszerűséget, természetességet kell művészi magaslatra emelni, mert nem áll rendelkezésére más, mint a fest idomainak egyéni követésében való ügyesség, a mozdulatokhoz simuló szabás, szóval a testnek megismétlése szövetkiadásban. Színekkel sem érhet el különös hatásokat, mert klaviatúrája igen szűk, alig arasznyi ; színbeli díszítésre alig enged itt-ott helyet a monochrom hatásokra lefokozott modern ízlés. Ez az angol férfidivat. Bár az éledő dekoratív irány a férfiöltözetben is éreztetné erejét, ha volna férfivilág. A Molináry-dal szerint maradt itthon kettő-három" stb., míg a hölgyek szemefénye vagy nyugszik dúló csaták után", vagy csak a lövészárokban elmélkedik a Misogáék kreáló"-képességéről. Tagadhatatlan ugyan, hogy csekélyke kis hatása már megjelent a télikabátok kéznyílásának prémelésében. Folytatása a háború után következik. A modern érzés tehát erősen nemek szerint fejlődik ki. Minden díszítő erejét és kedvét a nőre pazarolja, akit mint csecsebecsét beburkol ; szerkezeti, logikai gondolkozását a férfivilágnak tartja fenn ; a szerkezet megbecsülését férfias erénnyé teszi. Természetesen, mint már említettük, a modern irányzatban a nő angolosítása épp úgy megvan, mint megvolt a régi korban a férfi franciásífása. Erős hullámzásban van mindkettő, kölcsönös hatásokat váltanak ki s mindkettő jogosult, a művészetnek pedig fejlődését biztosító két pszichológiai erőtényezője. Mert a dolog gyökere voltaképpen két lelki alapérzésünkben van, mely minden díszítésben megnyilvánul és mely hol elleplez, hol leleplez. Ha délvidékibb a temperamentumom, szeretem a díszítés gazdagságát, amely leplez, burkol ; ha germán vér csergedez ereim-

5 1111*1 I ^ nu» Il 1» 111^ml» I * Il m 111^ I w m m I «i I ^ IlWfc Ml Il m m m nu» m» n Wl um il ^ n W in»i i ben, levetkőztetek, nyárspolgárias becsületességgel megmutatok mindent, ami szellemem vázát képezi, mesteremberi büszkeséggel tüntetek erőteljes karjaimmal, pőrére vetkeztetem gondolatvilágomat, beavatok mindenkit alchimistakonyhám titkaiba. Első pillanatra szinte megdöbbent ez az okoskodás. Hogyan, hiszen a délvidék kultiválja az aktot, naiv önfeledtséggel szabadon hagyja minden bájait; minél lengébb ruhába burkolja tagjait; öntudatlan szemérmetlenséggel siklik át a nemek különbözőségén, mintha Éva anyánk fügefaköntöséről tudomást sem vett volna? Ellenben a józan és erkölcsös germán világ nyakig gombolódzik. Münchenben véres utcai verekedésre adja fejét a tiroli nadrág térdbeli fogyatékossága miatt, s míg Itáliában Boccacciót dómba helyezik nyugalomra, északon az emberek ökölre mennek a lex-heinze miatt. A látszat azonban csal. Most ugyanis nem a moralitás, az erotikum forog szóban, hanem az, hogy a Madonna della sedia sávos kendőjével milyen megejtő dekoratív lendületet varázsol elő és egy szerény ruhadarabbal mily királyi redőzetet vet, nem hagyva figyelmen kívül a ruhán át duzzadó gömbölyded formák dekoratív vonalmeneteit; míg Holbein Polgármester Madonnája erőteljes csípőivel oly rendíthetetlenül nyugszik oszlopos lábain, mintha gránitból lett volna faragva. Ott a formák szimfónikus zenét adnak, merőben szépséghatásokra csoportosulnak, szóval dekorálnak; itt a csupa-erő germán asszony kimeríthetetlen termékenysége szimbolizálódik vasszerkezetű felépítésben. De azért ez a mélységes barázda nem éghajlatok szerint vonul, mint azt Taine hirdette. Mert hiszen a belga máris északi nép s mégis mindig a dekoratív irányzat zászlóvivője, akár van Eyck és Rogier van der Weyden finom kirajzolásán diadalmaskodjék a színek pazar csillogása, akár Rubens lendületes formáiban és vonalainak orgiájában ejtse bámulatba a nézőt. Mi mindezeknek valamelyes ötvözései vagyunk. Úgy látszik keleti eredetünk tüzes vérmérsékletünket folyton izgatja és a déliekkel rokon módon a csillagokig rugaszkodtatja fantáziánkat. Mint Botticelli prima veraja virágot szórva jár a magyar művészi géniusz és tetőzött mértékkel hinti szét díszítő kincseit. A szerkezet nem ereje, de azért sokszor bódul meg a germán mákonytól, pedig szinte alig van bódító ereje. Mert a bódulás megittasodás, elragadtatás, tehát valamelyes módon művészi állapot. A német hatás szolgaiság; ám a magyar nem nyakas nemzet, bármennyit is szidalmazza érte a Tripartitum epés szerzője. Kezes bárány, aki csak néha-néha köti meg magát. így a német hatás alatt megtagadja önmagát és fut az uralkodó divat után. A dekoralív és konstruklív irányzat között lebeg folytonosan Mahomed koporsója gyanánt. De hát hiszen más nemzetek is gyakran cserélnek művészi mentét. A művészettörténelem tanúsága szerint alig néhány százados egységes művészeti irány multán új után sóvárog az emberi szellem ; sőt a régi nehézkes mozgású világban sem tudott századokig ugyanazon csapáson lépegetni, hanem folytonos főnixi megújulásban élt. Mihelyt megunja apái formavilágát és új után néz, először az ősök rengeteg díszeitől igyekszik megszabadulni. Valahogy mindig megcsömörlik az összegyülemletf gazdagságtól ; kényelmetlennek érzi a túlhalmozott díszítést és könnyíteni igyekszik magán azzal, hogy mindent félretol, minden díszt Bodon Károly : Faragott levet és puritán erkölcsökbe öltözködik. A stílusváltozások ha- fabetét. tármesgyéjén mindig támadnak Rousseauk, akik a természeteshez vagyis a szerkezethez való visszatérést hirdetik. Először a stílus vázát alakítják ki s midőn így a szerkezeti szépség egyszerűségét végig kiélvezték s minden konstruktív lehetőség már megszűnt, feltámad a játszi szellem, mert hiszen akkorra már a kultúra ismét túlfinomult, a nőies rész jut diadalra és dekorál. A román-kor marcona vasasait a gótika trubadúrjai váltják fel és a marburgi dómot elhomályosítja a strassburginak filigrán gazdagsága. De a germán szellem még a dekorációban is mindig szerkezetet sokszorosít, a konstruktív elemek elaprózásával és halmozásával törekszik gazdag hatást elérni. A déli népek vérében van a díszítő hajlam, mely a legtisztább szerkezeti stílusban, a görögben is bámulatos finomságú összdekorációt teremt. Akár az Akropolist, akár Olimpiát nézzük, akár Paestum hatalmas templomait bámuljuk vagy Taormina romjain andalogjunk, az összességben mindig építészeti bijout lá- A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL 137

6 tunk, mely már magaslati helyzeténél fogva is dekoratív jelleggel bír. A római meg sehogy sem képes fékentartani díszítőkedvét, azért a görög isteni finomságot feláldozza a szertelen gazdagságnak. Még az ó-keresztény bazilikában is, mely a célszerűség és szerkezeti gondolat kőbe merevített kánonja, a mozaik csillogásával ismét áttöri a konstruktív érzést. A DÍSZÍTŐ A román zömökség nincs Ínyére, azért a MŰVÉSZET lombardiai homlokzatokon százával helyezi ÚJABB IRÁNYÁRÓL e ' az árkádos futamokat. A gótikában meg egyenesen fittyet hány minden építészeti logikának, a magasbatörés eszméjét feláldozva, mindig tágas térhatásra vadászik és sokkal fontosabbnak tartja a fekete vagy vörös és fehér sávos márványdíszífés szépségét, mint az általa meglazított szerkezeti statikát ; valamint készebb kulisszákat állítani a sienai és orvieíoi dómok oromfalazatához, semmint lemondjon a kecses felépítés, színes-mozaikos homlokzathatás szépséges játékáról. A reneszánsz egyenesen fejetetejére állít minden eddigi építészetfejlődési logikát: nem a szerkezet újdonságával, hanem a díszítés pazar frisseségével állít be a szépség varázsával megejtett világba. Eddig mindig a váz alakul ki előbb, azután látják el díszítéssel. A reneszánsz aprólékos díszek tündéri szépségével és szédítő bőségével állít be s csak utóbb a virágzó korban fér át előkelő mérséklésre és szerkezeti szépségekre. De még akkor is az olasz válfajában mindig dekoratív jelleggel bír. Már magában az a jelenség, hogy a festők rendszerint egyúttal építészek is s festményeiken a legművészibb építészeti háttereket alkalmazzák, jelzik a reneszánsz építészet ízigvérig dekoratív szellemét. Hiszen a műtörténészek is nem az alaprajzra és keresztmetszetekre fektetik a fősúlyt, hanem esztétikai elemzéseikben öntudatlanul is a homlokzatok és külső tagolások szépségeibe merülnek el. Ez nem azt jelenti, hogy a reneszánsz nem térdiszponáló művészet,'denem ezadjamegművészi ambíciójának tetejét. A bárok meg bár a nagy belterek mesteri kora, mégis jelesen dekoratív stílus, mely a megjelenés királyi gazdagságát és ünnepélyességét ezernyi fogással, a dekoráció szédületes káprázaíával gazdagítja. Azért barokstílus csak délen van igazán s ott ahol déli mesterek szabadon fejthetik ki tevékenységüket vagy sugalmazó szellemüket. Franciaországban a bárok csak küzdelem a klasszicizmussal, míg Ausztriában és Bajorországban, valamint részben nálunk szépséges friggyé lesz az erős téralkotó konstruktív erő és a déli dekoratív lágyság között. Az északi protestánsoknak barokja annyi, mint a semmi, nincs hozzá temperameníumuk. A régi Berlin ennek a germán, számító, szerkezetekben mozgó, minden díszítést pusztán merevséggel elutasító észjárásnak tipikus képe.*) Bodon Károly : Faragott fabetét. K. Bodon : Geschnitzte Holzeinlage. 138 t ) Befejező cikk következik. A szerk.

7 Bodon Károly : Faragot! tölgyfafriz. I) (^ZUBBAXMKAIMA&MMIM^^ JMBÍ SZÍNPADI K. Bodon: Geschnitzter Fries. Eichenholz. SZÍNPADI ARCHITEKTÚRA IRTA MÁRKUS LÁSZLÓ [ ÜOSIDRIÍLIIRŰOÚIII^ ARCHITEK- cm tudom, véletlen volt-e, hogy Lajta Bélával, lehát építésszel terveztették meg a Sába királynője" díszleteit. Ha nem véletlenségről, hanem tudatosságról van szó, akkor az operaház új vezetősége nem egyszerűen egy szép dekoráció létresegítésével szerzett érdemet, hanem egy olyan elvi állásfoglalás írható javára, amely éppen az operaház vezetője részéről egész színpadi művészetünk reformjának lehet impulzív okozója. Az építész a színpadon: der richtige Mann am rechten Fleck", ahogy nagy szövetségeseink mondják, sajnos, nem a színpadon jelenlévő építészre vonatkoztatva, mert éppen a német kultúrának köszönhetjük azt a zsákutcába jutott színpadi reformot, amely az architektust megint hosszú időre leszorította a színpadról, végzetes tévedésből a piktort invitálván helyette segítségül. A színpad több művészet örök konfliktusának harci tere, s olyan kompromisszum, amely az óhajtva sejtett Gesamtkunst"-ot, az irodalmi és képzőművészeti hatások egészséges kiegyenlítődöttségét létre tudta volna hozni, egészen a mai időkig merőben nem sikerült. Régtől fogva gondolnak már arra emberek, hogy a színpad, persze egy végső, művészi értelmezésben, valami külön dolog, s ami a színpadon megjelenik, az nem lehet elrecitált irodalom, mert a közvetítő színész beszéd- és mozgáskvalitásai és a látott színpadi kép egyéb elemei szerint az olvasás útján közölhető hatásoktól egészen különböző hatások lépnek fel, tehát az irodalom eleve kénytelen mintegy a képzőművészeti appercipiálás lehetőségeivel számolni, viszont azonban a képzőművészet önmagában csak lelketlen panorámákat hozhatna a színpadon létre, s a szurrogátumokból megépített valóság értelmetlen volna, ha nem a meleg emberi életnek volna organikus környezete. De ha a színpadi művészet képzőművészeti eszközök útján kifejeződő irodalom, akkor kérdés, melyik az a képzőművészet, amely anélkül hogy korcs illusztrációvá sülyedne, a maga teljes tisztaságában képes realizálni irodalmi szándékokat. Azt hiszem, már Appia így érezte, de kétségtelenül Gordon Craig ismerte fel azt a meglehetősen nyilt igazságot, hogy a színpadon az egyetemes művészet három kvalitása dominál : a ritmus, még pedig az időben valósággal előrehaladó és nem a rajz imaginér ritmusa a beszédben, a mozdulatokban és a zenében, aztán a világítás, mint akcentuáló és értékelő motívum és végül a három dimenzióban való tagoltság, amely az eleven embernek egyetlen lehetséges milliője. Első pillanatra látszik, hogy ezek a kvalitások nem a festőművészet kvalitásai s a mindig változó színpadi kép a maga előrehaladó ritmusában nem komponálható a rajz momentalifása szerint, a sűrített és elvont cselekmény változó poénjeihez képest változó világítás nem lehet a piktúra beállítottsága és a perspektíva nem lehet festői illúziók folytán létesülő, hanem szigorúan valóságos, mert a színész valóságosságával folytonosan kontrollált. Akik a piktúrát rászabadították a színpadra, azok egy torz panorámastílus veszedelmét idézték fel és hosszú időre megakadályozták, hogy minden művészet két alapvető imperafivuma : a célszerűség és az anyagszerűség valamely tiszta színpadi stílusban megformálódhassék. TÚRA Egy festői kép, ha intérieur, akkor a falak, bútorok, szövetek anyagát, ha tájkép, akkor a föld, a füvek, a fák és vizek anyagát érezteti. A festett képen ezek az anyagok a valőr, a perspektíva és a forma illúziójában valóságosak, de a színpad szükséges valóságában hamisak, mert oda nem szimbolikus, de valóságos holmit kell berakni, s így jön létre a 139

8 cmfc^fcotfma C^IKT^B^XT^kj IT^^C^JCNÄ^: jnfcoc^l^ mocm«rmac^oc^ä cr^bfc^c^jíc^j: r^^m^c-m^i vászonból kasírozott kő, a gyapjúból bogozott pázsit, a pappendckli fatörzs, a zselatinból készült üveg és a fiitteres fátyolból hamisított víz. Mentől teljesebb Reinhardtnál, vagy a Roller bécsi képein a festményszerű hatás, annál több benne a hazug és kendőzött szurrogátum, s ha még meggondoljuk, hogy ez a tehetetlen realizmus az irodalomra is SZÍNPADI milyen gátlólag hat vissza, be kell lát- ARCHITEK- nunk, hogy a festői színpad teljes csődje TÚRA elkerülhetetlen. Az igazi színpad itt van, Lajta Bélának ezen a lefotografált négy makettjén. Mi a célja a színpadnak? Az, hogy egy költő ritmikusan előrehaladó evolúciójával együtt változóan mindig megújulván, minden pillanatban milliője lehessen a színpadi életnek, a szemnek szóló hatásokkal organikusan ki tudja egészíteni a hallás útján közölt hatásokat teljes művészi egységgé, Gesamtkunsttá".Ésmiazanyaga?A deszka, a gipsz, a szövet és a villanyosvilágítási berendezés. Nem kell sok bizonygatás annak felismeréséhez, hogy ez a négy anyag őszintén és a célnak megfelelően változó ensembleban csak mint felület, mint lépcső, mint függöny, mint szobor és ezek árnyékjátékait motiváló világítás jelenhetik meg a színpadon, s az anyagszerűség csupán úgy érhető el, ha a használt anyagot a maga kvalitásai szerint használjuk, ha architektónikus formát, szobrot, lépcsőt, függönyt, tehát háromdimenziós tagoltságot építünk belőlük, s egy olyan felületekkel tagolt teret létesítünk, melyben az adott cél szerint változó hatásokat kelthet a világítás, íme, a Lajta díszletein a kő és a márvány csak szimbolikusan jelzett mellékesség, mindenekfölött való pedig a felület és az árnyék, amely egy olyan elvont, szinte szublimált architektúrát létesít, amelyben az architektúrának térbelisége mintegy anyagtalanul kifejeződik. Ezekben a díszletekben a mozgó ember olyan viszonyban van az architektúrával, mint a kőszobor a merev kőarchitektúrával, s a színész rákényszerül a mozgás plasztikájára és változó attitűdjei szerint a környező architektúra mindig megfelelően változik. Ha a színész művészetét bizonyos mértékben időbe transzponált plasztikának nevezhetjük, a színpadi művészet nem lehet más, mint ugyancsak időbe transzponált architektúra és mert egyelőre a reinhardti kísérletekben félretaposott és színházi üzletekben ellaposodott drámairodalom az ilyen színpadművészetnek kellő irodalmat nem szolgáltatja, csak a zenés dráma házaitól várhatjuk a reformot s ezért lesz még az irodalomra is impulzív hatású esemény, ha Lajta díszletei, az architektónikus színpadnak ezek az első tiszta példái, megjelennek az operaház előadásában. Nóvák J. Latos ra za. J. L. Nóvák : Buchschmuck. 140

9 BODON KÁROLY, TELCS EDE Bodon Károly : Irodai pénztár ablaka tölgyfából, 156. K. Bodon : Kassenfenster. Geschnitztes Eichenholz, faragott díszítéssel Teles Ede : Arcképplakett E. Teles: Bildnissplakett.,.. mellső és hátsó lapja. 141 Magyar Iparművészet. 2

10 BODON KÁROLY Bodon Károly : Iroda folyosója K. Bodon: BUrofiui 1

11 BODON KÁROLY Bodon Károly : 160. Dolgozószoba részlete Ülésterem. K. Bodon : 160. Arbeitszimmer Sitzungssaal. 143

12 r BODON KÁROLY ' V "i? Bodon Károly Nőiszoba résziele K. Bodonj Teil eines Damenzimmers.

13 BODON KÁROLY 163. Bodon Károly: Sarokszekrény K. Bodon : Eckschrank. 145

14 BODON KÁROLY Bodon Károly: Reggelizőszoba, 164. K. Bodon : Frlihstlickszimmer.

15 BODON KÁROLY S - Í6S. Bodon Károiy : Ebédlő részleié. Í65. K. Bodon : Teil eines Speisezimmers. 147

16 BODON KÁROLY Bodon károly : 166. Forgatható könyvespolc. 16?. K. Bodon : 166. Drehbares Büchergestell Teil Falburkolat faragolt részlete. einer geschnitzten Wandverkleidung.

17 ttt^^.^'steluflàilhwiww iut WVW 'Mi HitMjJAtíJJut:,^ Bodon Károly : Faragott tölgyfafriz. K. Bodon : Geschnitzter Fries Eichenholz. STRÓFÁK A DIVATRÓL IRTA NÁDAI PÁL 1. a l a h o l arról volt szó, milyen más a mai divatlap mint a hajdani. Nem az a divatlap, melyet a szabónő tereget eléd s nem is az, melyet a kávéházi uzsonnához szervíroznak, hanem az, amelyet művészek terveznek s Ernst Stern, Karl Walser, Yribe, Pascin vagy Kainer Lajos jegyeznek. A színezett fénynyomalok, a kézzel kolorizált rézmetszetek, melyekkel divatkiállításokon, ízléses divatszalonokban, simítolt japán papirosú díszkiadásokban találkozni. Első tekintetre semmi köze sincs a divatlaphoz. Olyan, mintha bieder nagymamák soványcsontú,pergamenbőrű unokája lenne. A sonkaujjú, puffos,vuklis tantik kissé túlfinomult huga. A mai divatlap modellje csavart derekával, fonott fekete hajfürtökkel,pirosan festett ajkaival, a szoknya szeszélyesen kígyózó vonalaival, a kicsiny szűk melleivel egy hiperesztéziás kor gyermeke. Nem a divat a fontos rajta, hanem az ötlet, nem a valóságérzet, hanem a szín- és vonalromantika. Látszik, hogy nem a szabóműhelyekben készül, hanem egy grafikus elméjéből pattan ki, nem is az elméjéből hanem hangulatából, szeszélyéből. Egy színes capriccio, nem több. Egy este viziója, melyet valaki, egy művész, valamely álmodozó, a suhogó selymek közt töllött hangversenyteremben vagy az ötórás teánál. Toulouse-Lautrec, Beardsley, Utamaro után nem lehet a nőt, a nagyvilági, törékeny és kicsit dekadens nőt a régi egészség piros pozsgáival látni és visszaadni. S lényének ez az illata a toalettjén is megérzik. Ebben is van valami szín-líra, dúskálódás azokban az ötletekben, melyeket a gyengéd és gáláns portréfestők mint becses örökséget hagytak ránk. A mai divatlap igazi őse mégis egy francia illusztrátor, a kicsit feledésbe ment Boutet de Monvel. ő tanította meg a mai divatinspirátorokat arra, hogy meglássák, mit érdemes a régi rézmetszetkabinetekből átültetni a mai szabóműhelyekbe. A régi stílus nemes értékei s a modern idők célszerűségi gondolatai közt ő teremtette meg az egyensúlyt, ő tanította meg a divatlaprajzolókat arra, hogyan lehet az ő alkotásuk megtermékenyítő minta, pompás sugalmazó s egyúttal egy kis művészi remek is. S ha a mostani divatlaprajzoló önkéntelen odahúzódik a krinolinszabású szoknyák korához és minden tettetett szemérmetességét a formás bokákat láttató aljak bőségével fejezi ki, ez javarészt az ő sugalmazásának eredménye. A divatlap, mióta ő fogalmazta meg lényegét, nem a lemásolásra szoktat, hanem felcsillantja a vágyat arra, hogy a toalettkészítők gondolkozzanak s tnegérezzék a szépet a test hajladozó vonalaiban s a kelme lágy képességeiben és a kettőből kivonják a lényeget. 2. Alapjában minden jóízlésű nő divatlaprajzoló és kosztümfoltokban látja a világot. Csak nem mindig éri az a szerencse, hogy megvalósítsa zsongó gondolatait. De érdekes megfigyelni, mennyire egyéni és ötletes ott, ahol felszabadul a divatlap s a divatszalonok kényszere alól s a pillanat játékos hangulata dönti el kreációja sikerét. A féli sporthely ezernyi alkalma szilli a mai nő divatszeszélyeinek legszebb színörömeit, legmerészebb övkötéseit, legszilajabb escharpe-csokrait és a bébé-imitációktól a hóember-modellig minden fantasztikus elgondolás felröppenhet a fantáziában. Négy-öt darabja a toalettnek, negyven-ötven színe a tricotagenak, egypár hang és sok-sok szólam, ezekből csinálja meg a Semmering vagy Tátra örvendő fiatal nője a maga toalettjét. Mindennap másként hangszerelve, de mindig a fehér téli táj gyönyörű moll-hangnemében. S a messzi hegyoldalban pici piros, mozgó foltok, melyeknek színei egyetlen élő ritmusban kergetőznek, íme egy színes pantomim, egy modellbemutatás, egy divatrevű, melynek soha- 149 Magyar Iparművészet. 7

18 STRÓFÁK D1VATRÓL JgQ sem volt szerzője, tervezője, rendezője, csak száz meg száz színésze, aki maga írt e mozgáshoz zenét, amely nem hallatszik és szöveget, amely színfoltokban oldódik fel. 3. Nem szomorú gondolat-e, hogy az örök kaleidoszkóp-mozgásnak ez a sok ezer szülötte elmúlik a pillanattal? A divatrajz s a divatkreáció tiszavirág-élelet él. Nem volna-e helyes a mai életnek ezt a ntozgó művelődéstörténeti adalgyüjfeményét, e színes erkölcsrajzokat múzeumokba gyűjteni? Berlinben már terveznek is ilyesmit. Megalakult egy új egyesület, az élén Jessen Péterrel, a jeles iparművészeti szakemberrel s céljául tűzte ki egy olyan múzeum létesítését, melyben mindazt, ami a mának, múltnak és holnapnak divatjára vonatkozik, össze fogják gyűjteni. E múzeumnak, melynek keretében szakszerű kiállításokat és tanfolyamokat is terveznek, nagy jövőt jósolnak gazdasági hatás dolgában. Kitűnő szervező erő áll e mozgalom élén és így el lehet hinni, hogy Berlin nemcsak egy tanulságos látnivalóval lesz gazdagabb, de egy igazi emporiumot is kap önállósuló divafntűvészefe szántára. S mennyivel nagyobb volna még az ilyesminek a területe nálunk, ahol talán még több a multaknak szertefoszló hagyatéka és ahol a nehézkesség, az északi temperamentum nem köti annyira a fantázia szabad csapongását. És ha összegyűjtenék a régi magyar kosztümöket, ékszereket, hímzéseket, csipkéket, a népművészet bujaszínű viseleteit és a mai kísérleteket, melyek a nyugati divatáramlatok lecsapódásai, még szembeszökőbb tanulságok kínálkoznának egy iparágnak, amely még ezután válik iparművészeti ággá. Divatmúzeum a szóban ellentmondás látszik a divat lényegével. Holott valójában a divatban is csak az a művészet, aminek útja bizfos az időtlen élet, a múzeum felé. 4. Berlin múzeumon töpreng, mi a divatfényűzés csillapításán. A németségnek gazdasági és szellemi függetlenedést jelent a háború a divat terén, minekünk a legféktelenebb kicsapongást. Ott nemzetgazdasági erőforrás lesz a német ízlés felülkerekedéséből, itt a valutánk csökkenését jelenti a francia- és amerika-majmolás. A magyar főrangú hölgyek ligáját, mely a divat vitustáncait akarja lefogni, mi nem társadalmi vagy gazdasági morál szempontjából akarjuk megítélni, hanem a magyar ipar- Nagy Sándor; A Tá,_ tos c. könyvkiadóvállalat vignettála. művészet szempontjából s akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy ez a mozgalom helyes. A modern iparművészet legnagyobb jótéteménye az, hogy megtanította a világot az egyszerű formák tiszteleiére, ötven év óta senkinek sincs joga azt mondani, hogy én nem szerezhetek magamnak ízléses bútort, csinos kötésű könyvet, jólorntájú üvegpoharat, mert kevés a pénzem. A modern világszemlélet alapelve az iparművészetben így fejezhető ki : a lényeg kiemelése s a mellékes elhagyása; az alkalmazkodás a viszonyok korlátaihoz ; a hasznosság által szentesített szépség. A modern iparművészel forradalmi cselekedet volt, mely az arisztokratikus stílusokat a vérpadra hurcolta. Úgy látszott eddig, mintha a női divat megmenekült volna e sorstól, minden toalettművészelben maradt egy parányi az iparművészet heroikus korából. A női ruha nem akart engedelmeskedni a logika könyörtelenségének, örökkön égett benne a baroknak egy szikrája, a szertelenségnek megnevezhetetlen önkénye. Talán csak az angol kosztüm jelentett ez alól kivételt, mely mint egy józan, konstruktív elv érvényesülése a nőiruhaszabásban, úgy állt ott dacolva a Poiref-k és Paquin-ek szép vízióival. Helyes, fogják mondani e mozgalom tamáskodói, ám csinálják meg az arisztokrata nők azt a ligát, de arisztokrata legyen, aki olyan jó anyagból, olyan szabóval tud dolgoztatni, hogy nincs szüksége sem csipkékre, sem prémekre, sem selymekre, sem hímzésekre, A jó matériának s a kifogástalan façonnak nincs szüksége díszre, de ki tudja azt megfizetni? Ám aki így beszél, nem is lát elég mélyen abba az elvbe, mely az anyag szolidságát s olcsóságát nem téveszti össze. Igaz, a jó ruha sohasem olcsó s az ízlést meg kell fizetni, ha egyszerű isv De a divatdacolás senkire sem parancsol sem szőrcsuhát, sem - ami csúnyább - reformruhát, még csak azt sem kívánja, hogy olcsó ruhákat viseljenek a nők, éppen csak a divat kapkodását akarja meggátolni, azt az őrjöngést, mely a túlzást imádja, mert az drága és célszerűtlen. A divatszeszélyek helyére maradandóbb értékeket keres és ezúttal is be fog bizonyulni, mint már annyiszor, hogy az anyagi eszközök megfogyatkozása nem ártalmára, hanem egész- A. Nagy: Vignette. S é & é r e Vált 3 Nílusnak.

19 Kovács Pál rajza. p. Kovács: Buchschmuck. A KALOTASZEG! VARROTTAS IRTA KŐRÖSFŐI K. ALADÁR alotaszegi varrottas: milyen érzések járják át az ember lelkét ennek a szónaka hallatárai Mindennel megbékítő gyönyörűség íog el bennünket, ha a ncmes 81 físf^íx kalotaszegi gl varroltasra gondolunk, vele együtt azonban mélységes, kegyetlen fájdalom annak a tudatában, hogy ez a hajdan oly gyönyörűséges népművészet most milyen silány, vásári portékává vedlett! Idők kérlelhetetlen múlása, mondhatná valaki és csendesen belenyugszik a dolgok új rendjébe, mert valóban bajos és háládatlan dolog az idők kerekébe belekapaszkodni! Másutt mégis megtették. Svédországnak volt textil népművészete ; elpusztult. Néhány lelkes svéd asszony összeállott és feltámasztották a halottnak vélt leányzót. Még Oroszországban is tettek már sokat ebben az irányban. Csakhogy ez nagy odaadást, ugyanannyi önzetlenséget és még annyi szerény hozzáértést igényel! És nőknek, egymást megértő és együtt fáradozó nőknek kell ezt megcsinálniok, mert a szövés a nő dolga, az ő dominiuma. És hogy is kellene, hogyan is lehetne ezt a kérdést megoldani? Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a kalotaszegi asszony újra, mint régen, csakis szép, nemes anyaggal dolgozzék. Maga-szőtte vászonra, növényi festékkel festett tiszta gyapjúfonállal. Viszont aztán arra nézve is kellene biztosítékot szerezni, hogy az ilyen munkának nagyobb kelendősége, jobb ára legyen! Mert a nép is csak akkor fog a neki most már nem oly kényelmes újításba belemenni, ha látja, hogy nagyobb anyagi haszna is van belőle. Tehát valami központ, amely egyrészt gondoskodik a feldolgozandó anyagról. Ez munkát jelent. A vászon előállítása házilag igen nehéz lesz. Pedig a híres kalotaszegi fodorvásznat másképp nem kaphatjuk meg. A fonal megfestéséhez pedig festőműhelyt kellene berendezni. A növényi festés nagyban sokkal költségesebb és körülményesebb. De mindezt Svédországban megcsinálták, megcsinálhatjuk tehát mi is. Ezzel szemben aztán a központnak a munkák kereskedelmi értékesítését is vállalnia kellene mintegy garanciát nyújtva mindazoknak, akik az ő anyagával dolgoznak, hogy munkájuk el is kel és jobb áron kel el a többiekénél. Pedig ebbe sem fog könnyen beleszokni Kalotaszeg népe, mert élelmes és gyakorlati lévén, maga szereti az országot portékájával bejárni s maguk közt szerveztek az egyes falukban ilyen értékesítési szövetkezeteket. És mit mondjak végül arról, a szavakkal ki nem fejezhető, mértékkel nem mérhető művészi értékről, amely a régi, maguk használatára szánt varrottast az eladásra, szokványmódra készült új varrottastól megkülönbözteti? Mivel pótolhatjuk, helyettesíthetjük a népléleknek azt a régebbi állapotát, amelyben az a gyönyörűséges régi varrottas fogant!? Ez a legnehezebb oldala a kérdésnek. Itt egyszerűen beleavatkoznia, diktálnia még a legnagyobb művésznek sem lehet! 7*

20 ii-i ~n n~n m~t> rr» n «i n~ioi~i iitin~mirii>pin rn h~i i\~m nrm r ~m irin m m n mriri* m «n»m un am m «uni iim am mu «un»mim À KALOTASZEGI VARROTTAS Itt kellene igazán megnyilatkoznia a hozzáértő, gyengébb női léleknek, amely biztatással, apostolkodva, mintegy új életre tudná kelteni a nép lelkében a fonnyadni készülő virágot, újra megszólaltatni a már-már elfeledett régi hangokat 1 Tehát lehet-e még feltámadása Kalotaszeg művészetének? Eszem szinte azt mondja, hogy : nem. S mégis szívem botorságában, makacsságában fellázad s azt mondja, hogy : igen, igen, kell még feltámadásának lennie! Soha jobb időpontunk erre nézve nem ' volna, mint éppen most, majd a nagy, világrázó háborúnk után! Mert mindent importálhat majd ide a mi gyámoltalan, primitív hazánkba a nagy Németország, csak éppen egyet nem : az őseredeti népművészet színes, viruló termékeit! S magam láttam nem egyszer országunkban járó német tiszteket, hogy milyen szakértelemmel s mekkora lelkesedéssel válogatták ki a sok selejtes, tetszetős modern holmi közül a régi, szerény, értékes népies hímzéseket! És milyen országos sikere volt a kalotaszegi munkák kiállításának néhány év előtt Berlinben! Minden egyes darabját megvették, elkapkodták! Felemelem tehát szavamat hazám hölgyeihez! Akad-e közöttük olyan, aki vállalja ezt az odaadó, kitartást és szeretetet igénylő munkát! Aki úgy megy el Kalotaszegre, hogy ne csak tanítson, de tanuljon is, aki hozzá tud férkőzni a nép lelkéhez és meg tudja őket győzni, a saját érdekükben, missziójának üdvös voltáról,de másrészt azután kemény kézzel meg is tudja szervezni és rendben tartani az egészet! Mind a kettőre egyaránt szükség van : ideális lelkesedésre és gyakorlati, kérlelhetetlen szigorra! Ez a pár szavam tehát Magyarország hölgyeinek szól : Kalotaszeg vaitottasainak sorsa a mi igazán művelt hölgyközönségünk kezébe van letéve. 152 Sebestyén Artúr : Márványból faragott A. Sebestyén : Entwurf einer Krlegeremléktábla épulet belsejében. Szemel- gedenktafel. Marmor, vény a M. Építőművészek Szövetségének Isten kardia" c. művéből.

21 168. Lajta Béía : MiniafUr-Szinpad Sába királynője C. operához. I. felvonás : A királyi palotának udvara. E tervnek bármilyen felhasználása tilos. Magyar Iparművészet tí. Lajta : Maquelte zum I. Akt der Ôper Königin v. Saba. Hof des königlichen Palastes. Alle Kechte vorbehalten. 7

22 LAJTA BÉLA 154 Í69. Lajta Béla : MiniatÜr-színpad [Sába királynője c. operához. II. felvonás I. képe : Kerti jelenet. K tervnek bármilyen felhasználása tilos. Í69. B. Lajta : Maqiletíe zum í. Bííd des H. Áktés dér Oper Königin v. Saba. Gartenszene. Alle Rechte vorbehalten.

23 LAJTA BÉLA 1?0. Lajta Béla : Miniatűr-színpad Sába királynője c B. Lajta : Maquette zum II. Bild des II. Aktes 'der operához. II. felvonás II. képe : Salamon király temploma. Oper Königin v. Saba. Tempel des Königs Salomon. E tervnek bármilyen felhasználása tilos. Alle Rechte vorbehalten. 10C^/

24 LAJTA BÉLA Lajta Béla : Miniatűr-színpad Sába királynője c B. Lajta : Maquette zum IV. Àkt der Öper Königin operához. IV. felvonás : Sivatag. v. Saba. Wiiste. E tervnek bármilyen felhasználása tilos. Alle Rechte vorbehalten.

25 I. m..il. 'J i^ii, a.ir^g^c^^y^^tnct^c^^tnakjc^^ HÁBORÚS VILÁG À ROKKANTAK ÉS AZ IPARMŰVÉSZET. Nincs ma égetőbb és nehezebb társadalmi kérdés a rokkantak ügyénél. Nem csoda, hogy ha hivatalos, félhivatalos és jótékonysági körök a legtöbb szeretettel e legfájóbb háborús seb gyógyításához látnak. Csak természetes, hogy a rokkantak ipari kiképzésének kérdése mellett az iparművészeti érdekeltségek sem haladhatnak el szó nélkül, hiszen itt a háborúban amúgy is megcsappant ízléses alkotóerők nagy tömegű friss erővel való ellátásáról van szó. Nos bátran elmondhatjuk, hogy ebben a tekintetben nálunk olyan szervezett és céltudatos munka folyik, melyben még a szervezőerejükről híres németek is hozzánk fordulnak példákért és útbaigazításokért. A rokkantak képzésének elbírálásánál nálunk az a felfogás volt döntő, hogy azt teljesen az ipari szakoktatás kereteibe kell utalni, tehát a rokkant katona nevelésénél nem orvosi s nem katonai, hanem csupán pedagógiai érdekek a döntők. Az első dolog természetesen a kezét-lábát vesztett szerencsétlen ember lelkivilágának rendbehozatala. A munka áldásával és az egyéni öntudatnak a teremtőerőből sugárzó fokozásával érik ezt el. Szükség van rád, mert az a kosár, kefe, játék, bádogkanna, cipő, ruha, melyet csinálsz, a békés társadalomnak eleven szükséglete, tenéked magadnak kenyérkereseted és léted joga így szól hozzá az első munka, mely az. asztalán készen áll. A magyar rokkanfügy intézői igen helyesen az ipari szakoktatás nagy, kész apparátusát, a jó iskolákat, tanáraikat s tanításuk anyagát vonták bele a munkába. Természetesen, amennyire lehet mindenkit, aki azelőtt kézműves volt, meghagynak régi mesterségében, csak továbbképzik s általában arra törekszenek, hogy a rokkant katonának olyan mértékű ismereteket adjanak, amelyek mellett szülőfalujában tisztességes iparos gyanánt, családja körében megélhet. Budapesten két ilyen rokkantiskola működik : a pozsonyi-úti barakkban és a szegényház-utcai iskolában. Van azonkívül rokkantiskola Pozsonyban, Kolozsvárott, Debreczenben, Kassán, van külön iskola az építőiparosok részére, de szó van róla, hogy az ország valamennyi ipari szakiskoláján létesítenek a számukra tanfolyamokat. Mindezen tanintézetekben természetesen elsősorban a rokkant katona képességeivel és a kis vidéki községek kívánalmaival számolnak, tehát valami különleges iparművészeti ízlésről legalább ez időszerint még szó sem lehet. Az iskolák sorsát s a rokkantak élethivatását intéző hatóságok azonban jól tudják, hogy a tanuló munkája kvalitásának állandó fokozásával olyan eredményeket érhetnek el, mely a különösebb tigyességűeket az iparművészet régióiba tereli. Nem idegenkednek tehát attól a gondolattól sem mely azonban csak a távol jövő programmjába van írva, hogy azokból, akiknek helyzete, családi viszonyai és egyéni rátermettsége azt kívánatossá teszi, idővel nagyobb, közös munkára nevelt kolo- HÁBORÚS niákat alkossanak s ezeknek iparművészek VILÁG bevonásával egységes művészi vezetést adjanak. Egyelőre kívánatos volna, hogyha az ipari szakiskolák mellett a sajátosan iparművészeti jellegű tanintézetek is gondolkoznának a rokkantak számára való külön kurzusokról, úgy amint azt a Reimann Albert vezetése alatt álló berlini iskola teszi, mely a háborúban megsebesült iparművészek, festők, és rajzolók részére rendes tanfolyamokat vezet, teljesen díjmentesen. Általában azonban elmondhatni, hogy a mi rokkanfképzésünk valóban európai színvonalon áll s a munkák, melyek kezeik közül kikerülnek, máris megerősítik azt a hitet, hogy a magyar kéz még csonkán, bénán is a becsületes, tiszta munka hajfásait neveli az anyagokból. LIMANOVAI PLAKETT. Estéről estére köny- ^ nyes szemmel, fel-feltörő zokogással hallgatja mosf a nemzet első színházában a megilletődött közönség a magyar huszárok legendáját. Az álmodozás fehér felhőjén száz kis árvával, magyar zsolozsmával odaröpíti Molnár Ferenc a gondolatokat, ahol szűz lélekkel járnak az égbolt fényességében a limanovai huszárok. A véres csatát, mely e nemzetnek annyi gyönyörű fiái szakította el tőlünk s amelynek messzehafó jelentősége volt az egész hadviselésünk folyamára, valaha a történeti megváltás nimbusza fogja körülfonni. A stratégia feladata lesz, hogy fontosságát megállapítsa, a krónikaíróké, hogy a magyarság históriájába beiktassák. A mienk csak az, hogy csöndesen vérző szívünk szeretetébe zárjuk őket, a sáros, csukaszürke, rongyos huszárokat, akiket odafenn aranyos mentébe, ragyogó csákóba öltöztet a jóságos tündér. Minden alkalom nagy és szent nekünk, mely e fiaink és testvéreink megdicsőülését juttatja eszünkbe. Ezért volt Társulatunk életének magasztos mozzanata az, amikor legutóbbi választmányi ülésünkön alelnökünk, Alpár Ignác szárnyaló és meghatott szavak kíséretében bejelentette, hogy a Magyar Iparművészeti Társulat is le akarja róni kegyeletének adóját s a limanovai nagy haditettei az érc nyelvén, az emlékérem formájában akarja megörökíteni. A nemzet elismerése a monumentális szobrot sem fogja tőlük sajnálni, mikor ennek az ideje elkövetkezik. Addig 157 Magyar Iparművészet. 7

26 maiml um um nu» ni «é ni n Hi nu» una una um ni> HhHIM hl I ill il n ni < ni miwi inim ni w il»» mit amennyiben pályázat útján szerzi be a Társulat a mintát azoknak kell majd versengeniük a művészi forma kifejezéséért, akik a plakett kisebb, aprólékosabb vonalaival tudnak beszélni. Bizonyosra vesszük, hogy amikor a felhívásban Társulatunk s mögötte az egész ország művészi közvéleménye fog appellálni kisplasztikusaink hazafiasságára és komolyságára, e pályázat eredménye öntudatos akarások finom beszámolója lesz és vallomása annak, hogy a magyar iparművészek szívükbe zárták a limanovai huszárokat. MŰTÁRGYAK MEGADÓZTATÁSA. Németországban komoly veszedelem fenyegeti a művészi tárgyak birtokosait. A veszedelem nem éppen közeleső, inkább csak a távoli égboltnak horizontján látszik, de a német művészek és iparművészek máris nyugtalankodnak miatta : hivatalos oldalról bevallották, hogy a műtárgyak megadóztatásának gondolatával foglalkoznak. Kétféle adózási eszme is kóvályog a levegőben. Az egyik csak azokra vonatkozik, akik a háborúban szerzett jövedelmeiket műtárgyak, ékszerek stb. vásárlására fordították. Rendszerint nem a művészet szomjuhozása miatt tették ezt, hanem inkább azért, hogy az adókivető hatóságokat elkerülhessék. Ámbár az adókivető bizottság szeme mindent lát, most még így is utoléri őket a pénzügyigazgatóság sújtó keze. Ennek az adónak csak örülni lehetne. De van egy ennél veszedelmesebb reformgondolat is : valamennyi magánbirtokban levő bútort, dísztárgyat, művészi alkotási meg akarják adóztatni s ezzel egy már három év előtt felmerült, de akkor visszautasított gondolatot akarnak megvalósítani. Természetes, hogy a német kormány ily szándékai hallatára a német 158 művészeti egyesületek egymásután beadványokat írnak és főleg amaz érzékeny károkra utalnak, melyek ezáltal a művészekre nehezednek, akik amúgy is legjobban érzik a háború súlyát. Tiltakoznak az ellen, hogy a művészi becsű alkotásokat a drágakövekkel egy kalap alá fogják, melyeknek még sincs sok vonatkozásuk a német kultúra fogalmával. S hivatkoznak arra a körülményre is, hogy a műtárgyak megadóztatása természetszerűleg maga után vonná azoknak külföldre való özönlését, ami csakhamar az egész német művészi élet érzékeny vesztesége volna. Mindenesetre aggasztó jelenség a németek tervezett új adóneme, melynek, ha megvalósul, bizonyára sokkal több követője fog akadni a kisebb államok közt, mint a német állami műpáríolásnak. MIKOR D-ANNUNZIO JOGOSAN HÁBOR- GOTT. Érdekes, hogy nálunk, kik pedig kétezer évvel később" jutottunk a kultúrához, nem esett meg soha oly botrányos barbárság, mint amilyennel a harmadik Róma fiai kezelték szépséges örökségüket. Méltó szavakat talált rájuk D'Annunzio, kitől minden emberi egyéni hitványsága ellenére is igazi ismerői nem tagadhatják meg nemcsak a stilisztai kiválóságot, hanem időnként a mélyebb, nemesebb költői tartalmat sem. A Vergini delle Rocce"-ból idézzük a következőket :... Az az idő volt ez, mikor a legzavarosabban buzgott a rombolók és építők munkássága Róma talaján. A porfelhőkkel együtt terjedezett a nyerészkedési vágy őrülete is, mint gonosz forgószél, mely nemcsak a mész és tégla szolganépét ragadta magával, hanem még a pápai hitbizományok legrátarfósabb örököseit is, kik pedig mindeddig megvetéssel néztek a betolakodottakra ablakaiból travertin palotáiknak, melyeket még nem rendíthet-