Babarczy Eszter Ez a szöveg nem létezik

Átírás

1 Babarczy Eszter Ez a szöveg nem létezik Első fejezet: a miértről Nem is próbálom most felfrissíteni az emlékezetem. 1987? 1988? A Magyar Televízió székházával szemben, vagy a Parlamentnél? Csak arra emlékszem, hogy a tömeg hátsó szélén álltam meg, az öntöttvas kerítésbábnak támaszkodva. Nyomta a hátam. Elöl valaki szónokolt valamiről a Dunáról vagy arról, hogy Ceauşescu dózerolja a magyar falvakat, én vártam. Eszembe sem jutott még, hogy lelkesen fényképezzek, megörökítsem a rendszerváltás első pillanatait. Amiről otthon beszéltünk, hogy Kádárnak mennie kell, meg a többi forró, lelkesítő várakozást nem tömegtüntetés formájában képzeltem el. Álltam tehát a tömeg szélén, és az a kényelmetlen érzésem volt, hogy nem tudom, tényleg le kell-e állítani a bős nagymarosi erőmű építését. Hogy Ceauşescu nagyon rossz fej, azt tudtam, erdélyi kirándulásokon volt módom beszélgetni erről, de hogy pontosan mi a falurombolás, azt nem. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy minden megváltozott. Annak a szektának, amelyben felnőttem, az úgynevezett demokratikus ellenzéknek, nincs többé jelentősége. Kezdettől félreértés volt az egész. Egy értelmiségi publikálhat, szónokolhat, de a valódi világnak két szerep- 9

2 Grecsó Krisztián Nem hagyni: örök jelen idő * A felelősségérzet kutya dolog, mert kétlényegű, a lélek és az ész nevű halmazok metszetében sínylődik, mintha egy körgangra csukott, túllocsolt muskátli lenne, két gyökérrel. Felelősséget szívből érzek a hazáért, de az eszemmel szeretem, már ha szolgálni is akarom, ha nem szlovák rendszámú luxusautóból fenyegetem szigorú szavaimmal hazám fiait. A kétlényegűsége teszi olyan idegenné, veszélyessé a felelősséget, hogy tanulni kell, mint a szerelmet, de aki kitanulta, és jól ismeri, az el is tudja játszani. Érti, hogyan kell alakítani a felelős polgárt, értelmiségit. Nem elég, kérem, felelősnek lenni, annak is kell látszani. The responsibility of intellectuals, ahogy a nem olyan régen még kirakatokat beverő angol szociológus mondaná. Az értelmiségi felelőssége közhely, fémes íz lesz tőle a számban, és köpni kell, mondanám, ha nem jelentene az mást, ha nem nyitná még szélesebbre az egyébként is rendesen kitárt gyűlölet szuvas székely kapuját. Sipos Pál írta a 2011/5-ös Mozgó Világban, idézem: Mit várjunk azoktól az alkotó művészektől (írók, színé- * A Bibó István Közéleti Társaság 2012-es évértékelő konferenciá ján elhangzott előadás átdolgozott szövege. 73

3 Radnóti Sándor A harmadik köztársaság vége Ha nem tévedek, a Miért hagytuk, hogy így legyen az Illésegyüttes egy 1969-es kislemezén jelent meg először. A 68- as nemzedéknek, amelyhez tartozom, kultuszdala lett, s akár gondoltak erre szerzői és előadói, akár nem, a 68-as remények (nyugaton Párizs, keleten Prága) összeomlására olvastuk rá. Népszerűsége nem csökkent a keletkezése óta eltelt több mint négy évtizedben; politikai dallá vált, s gyakran hangzott fel tüntetéseken. Pedig egy betű a hagytuk múlt ideje a hagyjuk jelen ideje helyett korlátozza politikai felszólító erejét, s inkább a meditatív visszatekintésre teszi alkalmassá a finitista önsajnálattól a komoly mérlegelésig terjedő széles skálán. Régi szokása a tépelődő magyar értelmiségnek, hogy nagy kataklizmákban vagy az után ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ. Kemény Zsigmond írt a Forradalom után, Szekfű Gyula az első világháborút követően a Három nemzedékről, a második világháborúban Valahol utat vesztettünk címen, Németh László Szárszón beszédet mondott, s a háború után Bibó István tanulmányai is ebbe a körbe tartoztak. Az említettekhez mérhető jelentőségű elmélkedő nemzetpolitikai dokumentumot 1956 után nem ismerünk. 139

4 Spiró György Bekerítve A kérdés azt sugallja, hogy nagy lehetőség nyílt meg Magyarország előtt 1989-ben, és ami rossz azóta történt, azért csak magunkat hibáztathatjuk. Ezzel nem értek egyet. Nem mintha semmi szerepünk nem lett volna, de az alapvető irányok ki voltak jelölve: az amerikaiakkal szövetséges németek fennhatósága alá kerültünk vissza, mert az orosz birodalom katonailag visszavonult, helyrehozva Sztálin hibáját, aki a Balkánon valamivel túlterjeszkedett az oroszok hagyományos befolyási övezetén. A rendszerváltozás révén, ez a fő érdeme, elkerültük a szovjet öszszeomlást, amely maga alá temethetett volna bennünket. Amúgy is szívesebben látom Magyarországot a nyugati, mint a keleti féltekén, és nem győzök örvendezni, amiért még mindig békében élhetünk. E kedvező fejleményért azonban magam érdemben nem tettem semmit, és nem is igen tehettem volna. Amit tehettem, annak a globális folyamatokra semmi hatása sem volt. Magyarországon is akadtak bátor emberek, akik a szovjetekkel szemben valamiféle idealizált demokráciáért politizáltak, de értékelésem szerint a Szovjetunió széthullását egyrészt a belső szovjet történések, másrészt a világgazdasági folyamatok okozták. Úgy fest, a Szovjetunió azért esett szét, mert a nemzeti maffiafőnökök megegyeztek az orosz főnökök- 169

5 Tamás Gáspár Miklós Racionális meghökkenés Mér hagytuk, hogy így legyen? azaz: hogy a csudába volt ez lehetséges? Hogyan omlott össze a liberális jogállami rendszer? Miért tűri ezt a közvélemény? Ezekre a kérdésekre van két fontos technikai válasz. Az első: a 2010-i (helyes ejtés: a kétezer-tizediki, mai kurrens ejtés: a kettőezer-tízes évben lefolyt ) választások előtt és alatt a jobboldal nem árulta el valódi szándékait, támogatóinak fogalmuk se lehetett róla, hogy ER- RE szavaznak. A második: a médiatörvény, a médiaalkotmány és a médiák üzleti összetétele. A magyar nép többsége olyan forrásokból tájékozódik a közszolgálati televízió híradója, a Kossuth Rádió, a megyei napilapok, az ingyenes újságok (főleg a Helyi Téma és a már gleichschaltolt Metropol), amelyek még csak kormánypropagandát se folytatnak, hanem egyszerűen eltitkolják a törvényhozás és a kormányzás tényeit. Depolitizálnak és infantilizálnak. Általános hangulatukban alkalmazkodnak a konzervatív korszellemhez, de kerülnek minden konfrontációt, vitát, konfliktust. A kormányzatot ért külhoni bírálatot érthetetlen szerencsétlenségnek állítják be, amely természeti erőként (földrengés, szökőár) lassítja, akadályozza a helyreállítást, a gyarapodást, az önállósulást. 207

6 Bródy János Miért hagytuk, hogy így legyen? Babarczy Eszter Ez a szöveg nem létezik Bruck Gábor Hazudni egy titok nélküli világban Darvasi László Éhes zsoké Ferge Zsuzsa Nem kell hagynunk, hogy így legyen Grecsó Krisztián Nem hagyni: örök jelen idő György Péter Mik vagyunk? Heller Ágnes Amit elmulasztottunk Ludassy Mária A liberális katolicizmus elhalasztott lehetősége Majtényi László Az alkotmány helyreállítható! Pléh Csaba Baloldaliak és liberálisok: hol tévesztettünk utat? Radnóti Sándor A harmadik köztársaság vége Schilling Árpád Hol a program? Spiró György Bekerítve Szilágyi Ákos Hagyta a fene! Tamás Gáspár Miklós Racionális meghökkenés