MISKOLCI EGYETEM. Állam- és Jogtudományi Kar. Agrár- és Munkajogi Tanszék

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék Az öregségi nyugdíj jogi szabályozásának alakulása napjainkig kritikai értékeléssel The development of the legal regulation of the old age pension up-to-day with critical interpretation SZAKDOLGOZAT Készítette: Nagy Anikó x9i51b Konzulens: Professor emeritus Dr. Prugberger Tamás Miskolc, 2013

2 Köszönet nyilvánítás Szeretném megköszönni és tiszteletemet kifejezni konzulensemnek és téma vezetőmnek, Dr Prugberger Tamásnak, hogy hasznos ötletekkel, jó tanácsokkal és odafigyeléssel segítette a dolgozat megszületését. Köszönettel tartozom munkatársaimnak és osztályvezetőmnek, Bárdosné Máté Csillának, hogy sokszor és türelmesen mellőztek a munkám mellől és rugalmasságukról és segítőkészségükről bizonyítékot adva támogattak. Tiszta szívvel köszönöm szüleimnek és gyermekeimnek, hogy felneveltek, gondoskodtak rólam a legnehezebb pillanatokban is, kitartóan és türelmesen szerettek és szeretnek mind a mai napig. Még a akkor is amikor a könyv kupac alól ki sem látszottam. Végül, de nem utolsó sorban szeretném hálásan köszönni kedvesem végtelen támogatását, kitartó türelmét és a szürke mindennapok alatt nyújtott csöndes menedékét, ahová bármikor visszavonulhattam, ha nyugalomra vágytam. Köszönöm! ISTEN kísérje mindannyijukat útjukon tovább. 1

3 TARTALOMJEGYZÉK KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS... 1 TARTALOMJEGYZÉK... 2 I. BEVEZETÉS A témaválasztás indoklása A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fogalmak... 6 II. AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyugdíj kialakulásának kezdetei A két világháború közötti fejlődés...16 Az évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosításról...17 Az évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról A második világháború utáni rendszerek...23 Az első egységes nyugdíjtörvény...24 A második nyugdíjtörvény...25 A harmadik egységes nyugdíjtörvény Az öregségi nyugdíj szabályozása az évi II. törvény alapján A társadalombiztosítási rendszer reformját megelőző intézkedések, az öregségi nyugdíjrendszer megújítása az évi törvényekig...32 Az 1991 évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975 évi II. törvény módosításáról...34 Az 1991 évi LXXXIV. törvény...34 Az 1992 évi IX. törvény...35 Az 1992 évi LXIV. törvény...35 Az 1993 évi VIII. törvény...35 Az 1993 évi LII törvény...37 Az 1993 évi XCVI törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról...37 Az 1995 évi CXVIII törvény...38 Az 1996 évi LIX törvény...38 III. AZ 1997 ÉVI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI REFORM MAGYARORSZÁGON Az évi törvénycsomag

4 Az 1997 évi LXXX. törvény...41 Az 1997 évi LXXXI törvény...41 Az évi LXXXII. törvény...44 Az 1998 évi XXXIX törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről Az önkéntes biztosítási rendszer változása...46 A évi CLVI törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról A 2006 évi újabb reform igény...47 A évi CVI. törvény évi CXVII. törvény a foglalkozt atói nyugdíjról és intézményeiről...48 IV. A XXI. SZÁZAD VÁLTOZÁSAI...50 Az évi CXXVII. törvény Széll Kálmán Terv hatása a nyugdíjrendszerre A nők kedvezményes öregségi nyugdíja és a hozzá kapcsolódó szolgálati idő A évi változások, különös tekintettel a magánnyugdíj-pénztárakra évi CLXVII. törvény január 1.-jétől érvényes változások /2012. (XII.29.) Kormány határozat...55 V. ÖSSZEGZÉS...57 VI. IRODALOMJEGYZÉK...59 VII. ISMERTETETT JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

5 Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja. 1 I. BEVEZETÉS 1. A témaválasztás indoklása Rohamosan változó világunkban fontos szerepet kellene kapnia az idősek és a betegek létfenntartásának. Az öregséggel, illetve betegségekkel együtt járó keresőképesség elvesztésével az ember egyre jobban törekedne a létfenntartásáról, melyhez segítséget a ledolgozott évek és a befizetett és lerótt kötelezettségek után joggal vár el az államtól. Egész felnőtt, aktív életünkben arra törekszünk, hogy az állam részére a nyugdíjjárulékfizetési kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy öregségünk esetén halálunkig ellátásban részesüljünk, illetve hozzátartozóink segítségként ellátásban részesülhessenek. Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány formája, családokban, együtt dolgozók között, falvakban figyeltek egymásra és segítették a rászoruló boldogulását. Az ókori államokban már az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő intézményes formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és árvaság esetén segítették, gondoskodtak róluk. Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán. Napjainkban a jóléthez, megélhetéshez való jog emberi joggá vált, melyben az állam alapvető kötelessége a tagjairól való gondoskodás, a tagok közös kockázatvállalásával, 1 Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk (4) bekezdés 4

6 az ezen rendszer által biztosított ellátások igénybevételéhez a közös kockázatvállalással működő rendszer fedezetéhez, a kötelezettségek teljesítése az egyén feladata. Az állam ezen tevékenysége az újraelosztás révén működő szociálpolitika intézményrendszere, melynek része a társadalombiztosítás, illetve az öregség esetén járó ellátások. A társadalombiztosítás illetve ezen belül az öregség esetén járó ellátások kialakulása folyamatos változásokon ment keresztül napjainkig, a 21. századra a korhatárok emelkedésével komoly gondokat okozva az ezen ellátás igénybevétele előtt álló biztosítottaknak. A munkám során, amit szeptember 1.-je óta a közigazgatás leginkább ehhez kapcsolódó területén, a Hajdú-Bihar Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál végzek, megfigyeltem az emberek kiszolgáltatottságát az öregségi nyugdíj jogosultsághoz közeledve. Úgy gondolom, igazán segítséget akkor tudok adni a velem kapcsolatba kerülő ügyfelek részére, ha elhivatottan, elkötelezetten végzem munkahelyi feladataim, folyamatosan képezve magam és odafigyelve az emberekre. Sajnos ebben a rohanó mindig változó világban elég nehéz ezt kellő figyelemmel megvalósítani, de a munkámhoz való szeretetemmel igyekszek átsegíteni minden ügyfelet a nyugdíjba vonulás előtti érzékeny időszakon. Szakdolgozatomban szeretném bemutatni az öregségi nyugdíj intézményrendszerét napjainkig Magyarországon, valamint rövid összehasonlításként a svéd és német modellt érinteném. Dolgozatom tárgyát képezi még a magánnyugdíjrendszer kialakulása és a magánbiztosítási rendszerek rövid felvázolása, valamint ezek kritikai elemzése. A magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan elsősorban a jogszabályokra támaszkodtam, a nemzetközi összefüggésekre vonatkozóan azonban különböző tanulmányokat vettem figyelembe. 5

7 2. A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fogalmak A társadalombiztosítás a modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak szociális biztonságáról, amelynek keretében a tagok meghatározott mértékű ellátásra jogosultak azokban az élethelyzetekben, amikor saját magukról, illetve hozzátartozójukról átmenetileg, vagy tartósan nem tudnak gondoskodni. A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer egyik meghatározó része. Az anyagi jóléthez és biztonsághoz való jog mára emberi joggá vált, ehhez az államnak alapvető kötelessége minden tagjáról gondoskodni, az önmagukat ellátni részben vagy teljes egészében képtelen, illetve erre képes tagjai tekintetében egyaránt. Az állam erre irányuló tevékenységét a szociálpolitika intézményrendszerével valósítja meg. Szociálpolitikának nevezünk minden olyan állami tevékenységet, amely újraelosztás révén kívánja növelni az általános társadalmi jólétet. A szociálpolitikának egyik jelentős részét képezi az önmaguk ellátására képtelen személyekről való gondoskodás. Az állami gondoskodásnak három formája alakult ki a történelem fejlődése során: - társadalombiztosítási ellátások, amelyek körébe azon ellátások sorolhatóak, melyek a kötelező járulék befizetésével és meghatározott biztosításban töltött idő megszerzését követően járnak - állami ellátások: ezek központi költségvetésből finanszírozott, alanyi jogon járó ellátások, illetve - szociális segélyek és támogatások rendszere, melyek a nevéből adódóan az érintettek egyedi körülményeire tekintettel, szociális rászorultság alapján járó, alapvetően állami költségvetésből finanszírozott ellátások. 2 2 Fabók András Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest

8 Ezen gondoskodások közül a társadalombiztosítási ellátások köré különösen rendszerezett jogszabályok épülnek. A társadalombiztosítás egy biztosítási elven alapuló, kötelező részvételt előíró rendszer. Fogalmát az alábbiak szerint határozhatjuk meg: A társadalombiztosítás egy olyan társadalmi kockázatközösség, amelyben a törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. A biztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva jön létre. 3 A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer része, melyben az állama társadalom egyes rétegeit arra kötelezi, hogy megfelelő tartalékok képzésével gondoskodjanak a jövőjükről úgy, hogy ezen tartalékokat fizessék be a központi alapba. Ezért cserébe ellátásokra (betegség, öregség, illetve halál esetén hozzátartozójuk részére) lesznek jogosultak. 4 A társadalombiztosítás rendszere a Tbj.-ban meghatározott alapelvekre épül, illetve ezen joganyag tartalmazza az ellátásokkal összefüggésbe hozható szabályozásokat. A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. A társadalombiztosítás mai felépítése a következő: I. Egészségbiztosítási ellátások: 1. Egészségügyi szolgáltatás (természetbeli ellátások) - térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások (a betegség megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások, gyógykezelés céljából végzett ellátások, és egyéb egészségügyi szolgáltatások például betegszállítás, szülészeti ellátás, rehabilitációs gyógykezelés) - árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyászati ellátások támogatása, utazási költségtérítés, költségtámogatás) - részleges térítéssel igénybe vehető szolgáltatások (fogszabályozás, 18 év felett fogmegtartó ellátás, nem a beutaló orvos által kezdeményezett egészségügyi 3 Gecse Istvánné Jakab Nóra Menyhárt Szabolcs Prugberger Tamás Tóth Hilda Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc oldal 4 Czúcz Ottó Társadalombiztosítás a változó világban Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest oldal 7

9 intézménytől történő ellátás, saját kezdeményezésű ellátás, magasabb színvonalú korházi ellátás) - méltányosságból igénybe vehető szolgáltatások (az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának egyedi határozata alapján szolgáltatások térítési díja, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ára részben vagy egészben) - külföldön történő gyógykezelés (a magyar biztosítottak külföldi munkavállalása, külföldön folytatott tanulmányok esetén sürgősségi ellátásként vehető igénybe, melynek költségeit Magyarországon belföldi összegnek megfelelően térítenek meg) 2. Pénzbeli ellátások - táppénz (keresőképtelenség miatti keresetpótló ellátás) - terhes-gyermekágyi segély (szülést megelőzően és követően MT.-ben meghatározott hétig jár a jogosultnak) - gyermekgondozási-díj (a szülő, ha a szülést megelőzően a külön törvényben meghatározottak alapján biztosított voltgyermekgondozási-díj illeti meg) 3. Baleseti ellátások - baleseti egészségügyi szolgáltatás (üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén járó gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz árához teljes összegű támogatás) - baleseti táppénz (ha a keresőképtelenség üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt következik be) - baleseti járadék (szintén üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében kialakult egészségi állapot csökkenés alapján járó ellátás) 5 4. Megváltozott munkaképességűek ellátásai - rehabilitációs ellátás (a rehabilitálható megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra jogosult) - rokkantsági ellátás 6 (a megváltozott munkaképességű személy rokkantági ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy foglalkoztathatósága rehabilitációval helyre állítható, vagy aki tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel, illetve a megváltozott munkaképességűek ellátása iránti kérelme 5 Károlyi Géza Prugberger Tamás Szilágyi Judit Szűcs Péter Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Könyvkiadó Debrecen oldal 6 a rehabilitációs és rokkantsági ellátások elbírálása július 1.-jétől a Kormány Hivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve által történik 8

10 II. benyújtásának vagy a felülvizsgálatának időpontjában a re irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig 5 évnél nem hosszabb időtartam van hátra. Nyugdíjbiztosítási ellátások 1. Saját jogú nyugellátás - ÖREGSÉGI NYUGDÍJ 7 2. Hozzátartozói ellátások - özvegyi nyugdíj (házastárs, különös szabályozás alapján elvált, különélő házastárs, élettárs halála esetén járó ellátás) - árvaellátás (annak a gyermeknek jár, akinek szülője elhunyt, és halálig a korcsoportjára előírt szolgálati időt megszerezte) - szülői nyugdíj (azt a szülőt illeti meg, akinek gyermeke a korcsoportjára előírt szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi nyugdíjasként halt meg, és a szülő gyermeke halálakor megváltozott munkaképességű, vagy 65. életévét betöltötte, illetve a szülőt gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta) - baleseti hozzátartozói nyugellátások (hozzátartozó részére baleseti hozzátartozói ellátás akkor jár, ha a sérült üzemi baleset következtében hunyt el, szolgálati időre tekintet nélkül járó ellátás, a hozzátartozói ellátásokra vonatkozó szabályok alkalmazásával kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy a nyugellátás alapjául szolgáló öregségi nyugdíj-összeg hatvan százaléka jár) - özvegyi járadék (magánnyugdíjpénztárból visszalépett elhunyt jogszerző után járó ellátás, ha annak összege magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege lenne) 3. Rehabilitációs járadék (kifutó ellátás, december 31.-ét követően nem állapítható meg, december 31.-ét követően már nem szerepel a nyugdíjbiztosítási ellátások között) 8 A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítási ágazatban vehetők igénybe, ebben a Nyugdíjbiztosítási ág egyik fő része a saját jogú nyugellátások csoportjába tartozó öregségi nyugdíj, mely köré szakdolgozatom épül. Saját jogú nyugellátásoknak azokat a nyugellátásokat nevezzük, melyek a saját biztosításuk fennállásáért, illetve a teljesített járulékfizetésért cserébe a biztosítottak 7 dolgozatom témája 8 HVG Társadalombiztosítási különszám 2013 alapján 9

11 szolgáltatásként kapnak. Tehát a keresettől függő rendszeres pénzellátás, amely a törvényben meghatározott szolgálati idő megszerzése és az előírt egyéb feltételek (öregségi nyugdíjnál mindenképpen a reá irányadó korhatár betöltése) fennállása esetén jár a biztosítottnak. Az öregségi nyugdíj a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer egyik legfontosabb és a nyugdíjrendszert tulajdonképpen leginkább lekötő szolgáltatása. A törvényben meghatározott életkor elérése és a szolgálati idő megszerzése esetén járó saját jogú nyugellátás. 9 A nyugdíjrendszer a társadalom egyik kiemelt intézménye, melyet alapelvekkel véd az öregség, rokkantság illetve az ezzel kapcsolatos jövedelem kiesés ellen. E miatt nevezzük a nyugdíjkockázatok kezelésére kialakult kockázatközösségnek. 9 Gecse Istvánné Jakab Nóra Menyhárt Szabolcs Prugberger Tamás Tóth Hilda Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc oldal 10

12 II. AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA 1. A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyugdíj kialakulásának kezdetei Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány formája, családokban, együtt dolgozók között, falvakban figyeltek egymásra és segítették a rászorulók boldogulását. Az ókori államokban az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő intézményes formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és árvaság esetén segítették, gondoskodtak róluk. Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán. A múltba tekintve azt figyelhetjük meg, hogy a társadalom támogatásánál elsőként az özvegyek és árvák megsegítése alakult ki, a kisebb közösségek egymás között tartalékot képeztek az elhunytak hozzátartozóinak megsegítésére. A társadalom fejlődésének kezdetén a társadalom tagjai kockázatelosztáson alapuló, közvetlen újrafelosztás elvén működő önsegítő rendszerbe tömörültek. Tipikus példa a vagyonbiztosításon alapuló, görög tengeri hajósok hajóelsüllyedés esetén kártalanító Rodosi Szerződése, amelyet i.sz. 408-ban kötöttek. A mezőgazdaságban az időjárási károk enyhítése céljából paraszti önsegélyezőönbiztosító szervezetek alakultak, melyek szervezeti formában működtek. A Római Birodalomban különböző szakmák szerint kollégiumok alakultak, a pater familias elhalálozása vagy családfenntartásra képtelenség esetére a család megsegítésére. Ezek a kollégiumok a saját önkormányzattal egyesületként működtek és különböző foglalkozási ágazatok köré alakultak. 10 Ilyenek voltak még a személybiztosítás terén kialakult önsegélyező egyletek, késöbb a bányatársaságok önszervezéseként a bányatársládák. A társadalombiztosítás a szabad versenyes kapitalizmus elméletének megfelelően 10 Fabók András Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest oldal 11

13 alakult, melyek a bányatársládák, mint legelső szociális jellegű intézkedések a magánjogi eszközök felhasználásával és a kölcsönös öngondoskodás biztosításávál valósultak meg. 11 Magyarországon a bányavárosainkban a XV. századtól vannak feljegyzések a Fuggerek és Thurzók bányáiban kezdődő szervezkedésekről. Besztercebányán a Thurzó család bányáiban a bányamunkások már vallási jellegű egyesületet alakítottak. Először csak alamizsna nagyságú segítséget nyújtottak. A bérmunkásosztály kifejlődésével azonban segélyforrásokká alakultak. A bányászat veszélyessége folytán kialakultak a beteg, rokkant bányászok megsegítése mellet a halott társaik hozzátartozóit is segítő bányatársládák, amelyek ekkor önkéntes alapon működtek. A társládák pénzügyi alapjait a munkásoktól levont járulékok, tagi hozzájárulások és a munkaadók hozzájárulásai képezték. A megképzett, összegyűjtött tartalékot egy csatos ládában helyezték el, innen született az elnevezés. 12 Az önsegélyezés ilyen formája a XV. század végére szinte minden bánya városban teljesen elterjedt, ami a társadalombiztosítás már egy szervezettebb múltját mutatja, melyet a XVIII. század végéig mindennemű állami beavatkozás nélkül működött, önkéntes alapon, azonban a belépett tagok részére kötelező befizetések mellett. 13 Az emberre nagy hatást gyakorló vallás is rámutatott az elesettek megsegítésének követelményére, valamint az ezzel kapcsolatos példamutatásra. 14 A vallási követelményekből adódóan ezen szervezetek a történelem során nagy szerepet játszottak az adománygyűjtésben, illetve ezen adományok elosztásában. A középkorból ismert céhrendszer is elég korán felismerte a szociális helyzet kezelésének szükségességét, próbált gondoskodni tagjairól, s nagy figyelmet fordított azok életfeltételeinek biztosításáról, segítéséről. A munkások körében különböző önsegélyező egyletek alakultak ki, melyek jellemzője volt, hogy kölcsönösségen alapuló intézmény, mely a hirtelen, váratlanul kialakult 11 Csizmadia Andor Kovács Kálmán Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest oldal 12 Czúcz Ottó- Gecse Istvánné- Prugberger Tamás Magyar és Európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog Miskolci Egyetemi Kiadó 1994., 11. oldal 13 Laczkó István: A magyar munkás és társadalombiztosítás története, Táncsics, Budapest 1968., 7-8 oldal 14 Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert Urbis Könyvkiadó Budapest oldal 12

14 szükséghelyzetekre adott megoldást. Ezen egyleteket a munkaadók kisebb nagyobb mértékben támogatták. (például a nyomdászok segédegylete, mely folyamatosan megújulva működött, ennek bizonyítéka, hogy 1863-ban a Pest- Budai Nyomdászok Segítő Egyesületének alapszabályait a Helytartótanács jóváhagyta). Az állam egyre nagyobb mértékben vett részt a szociális biztonság fejlesztésében, törvényeket alkotott, kezdetben elsősorban az állami alkalmazottak részére, később a tagjainak legnagyobb részére kiterjesztve. Bár az állam szerepe egyre nőtt, de ezen kor mottója mégis az volt, hogy senkinek sincs joga teljes mértékben igénybe venni a közösség támogatását, hanem mindenki próbálja önállóan megállni helyét az öregkort követően is. Ez azt jelentette, hogy az iparosoknak életük végéig kellett magukat ellátni, mely nagyon nehéz körülményeket teremtett. A városok, falvak szegény rétegeit ugyanis ezek a kiöregedett vagy keresőképtelenné vált kisiparosok alkották. Az elszegényedett kisiparos a község vagy az egyház szegénygondozó-intézményeinek volt terhére. Németország társadalombiztosítási fejlődésének bemutatása lényeges része dolgozatomnak, mivel a magyarországi társadalombiztosítás ezen mintára alakult ki. Németországban a munkások biztosítási ügyeivel először az 1845-ös iparrendtartás foglalkozott, mely már akkor engedélyezte a segédek kölcsönösségén alapuló segélypénztárainak létesítését. Későbbiekben ez a törvény még szélesítette a biztosításokat, bevonták a gyári munkásokat és az ipari alkalmazottakat is. Az első, állam által megszervezett, szociális ellátórendszer az egységes Porosz Királyság es megszervezése után született, de a munkásmozgalom fejlődése már ezt megelőzően is igen jelentős volt. Németország iparilag még elmaradt volt más nyugat-európai országokhoz képest, ezért egyre erősebben törekedett arra, hogy behozza elmaradását. Ennek megfelelően ipari proletariátusa gyorsan növekedett. A XIX. század közepére egyre több német haladó értelmiségű foglalkozott a kialakuló munkásosztály problémájával, melynek legkiemelkedőbb alakjai Marx és Engels, valamint Ferdinand Lassalle voltak. Lassalle kezdetben arra törekedett, hogy a német burzsoázia is felfigyeljen a munkások problémáira, de később másként közelítette meg a problémát, a munkások figyelmét próbálta a politika felé fordítani, a marxizmust terjeszteni, de az államról vallott felfogása más volt, mint a marxi tanítások. Azt vallotta, hogy a 13

15 választójog útján a munkásság eljut a céljához. Komoly problémának tartotta, hogy a segélyezés csak egyes munkásokon segít, ezért az állam segélyező szerepét kell erősíteni. A német uralkodó osztály ezzel szemben a Schultze-Delitzsch tanait képviselő önsegélyező egyleteket támogatta, akik a német tőkés társadalomból szervezkedtek. Ezen mozgalmak leverése nem volt sikeres. Változást hozott az XIX század végén a Német Szociáldemokrata Párt előretörése az egységessé vált országban. Ekkor került hatalomra a konzervatív vezető Bismarck. Erőteljes munkásvédelmi és munkásvédelmi intézkedéseket hozott, de nem tagadta, hogy intézkedései nem a munkások érdekeit, mindinkább a munkásjólét emelésével a társadalmi és gazdasági élet zavartalan menetét biztosították. Bismarck felfogása szerint az állam és a társadalom számára a legnagyobb veszélyt a szociáldemokrácia jelentette. A szociáldemokrácia veszélyét konkrét szociális reformokon keresztül próbálta elhárítani, azokat a rétegeket célozta meg, akik leginkább ki voltak téve a szocialista szabad szakszervezeteknek és ezzel együtt a marxi alapokon álló szociáldemokratáknak, illetve akiknek és családjaiknak a megélhetési biztonsága az iparosodás következtében rendkívüli mértékben függött keresőképességüktől. A Bismarck kormány legjelentősebb szociális intézkedése a társadalombiztosítás bevezetése volt. Már 1876-ban megalkották a bejegyzett segélypénztárakról szóló törvényt, majd június 15.-én elkészült, és december 1.-jén életbe lépett a kötelező társadalombiztosítási törvény. A törvény alapján a pénztár szolgáltatásai a betegség esetén járó ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, segédeszköz, tápdíj volt ben bevezetésre került a nyugdíj- és rokkantsági nyugdíj intézménye is. A Bismarcki rendszer jelentőségét nem maga az elsőként létrehozott társadalombiztosítás volt, hanem az, hogy nem elsősorban az adóterhek növelésével kívánta előteremteni a szociális védelem kiadásait. A betegségi, baleseti, majd később a nyugdíjbiztosítás fedezete a munkavállalók saját béréből történő befizetése, illetve a munkaadók kötelező járulékfizetése volt. Így a társadalombiztosítási alapokat a felek (munkáltató, munkavállaló) közösen, önkormányzati elven kezelték. Ezek az intézkedések, illetve a munkaszerződések kötelezővé tétele, a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetése, a szakszervezetek korlátozása ige nagy hatást 15 Laczkó István A magyar munkás és társadalombiztosítás története Táncsics oldal 14

16 gyakoroltak az Európai kormányzatokra és szociális törvénykezési hullámot indított el. 16 Magyarországon, a dualizmus korára jellemző volt a nagy ütemű kodifikáció, a fontosabb jogintézmények szabályanyagának egységes törvénybe foglalása 17, illetve a gyors kapitalista polgári fejlődés, mely az iparosodás emelkedésével magyarázható. Ugrásszerűen megnövekedett az iparban dolgozók száma, azonban az ipari munkásság biztosítását csak magánbiztosítók útján tudták megoldani, ugyanis az állam az állami alkalmazottak megélhetésével foglalkozott. Így a megszülető jogszabályok csupán egyes ágban dolgozókra irányított figyelmet, nem volt egységes, teljes országra kiterjesztett jogszabályalkotás. Mivel a központosítást szolgálata a népoktatási igazgatás kiépítése 18, azért az 1868-as kötelező népoktatásról szóló törvényt a népoktatásban dolgozók nyugdíjazásával foglalkozó törvény követte, az évi XXXII. törvénycikk a Népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanítóinak s nevelőinek, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolításáról, az évi LI. törvénycikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a magyar királyi honvédség egyéneinek katonai ellátásairól, illetve az évi XI törvénycikk Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról. Az évi XIV. törvény meglehetősen munkásellenesre sikerült, ami kiélezte a helyzetet a munkások és az uralkodói osztály között. A századfordulóra az ipari munkásmozgalmak hatására kivételes, kiéleződött állapotok köszöntöttek be, melyek a kormány élére állított főispánnak volt köszönhető, akit az erős kéz politikájának megtestesítőjeként neveztek. Viszont az Ő politikája sem volt elég a munkásmozgalmak megállításához. A századfordulóban bekövetkező ipari válság azonban változásokat hozott, a nagyfokú munkanélküliség hatására a szociális helyzet javításáért hatalmas sztrájkmozgalmak indultak, melyben egyre jobban kihangsúlyozásra került a társadalombiztosítás reformjának kérdése. Erre az vezethetett, hogy az 1891-es törvény megalkotásánál szóba sem jött többek között az öregségi biztosítás bevezetése. A Szakszervezeti Tanács 1891-es beadványában szorgalmazta az 16 Fabók András Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest oldal 17 Csizmadia Andor Kovács Kálmán Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 363. oldal 18 Csizmadia Andor Kovács Kálmán Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 342. oldal 15

17 aggkori biztosítás bevezetését. A Magyar Szociáldemokrata Párt évi programja tartalmazott ilyen célú követeléseket. Ezen előzményeket követően született meg az évi XIX törvény, mely erőtelje előrelépés volt a társadalombiztosító intézeteket és a szolgáltatásokat tekintve egyaránt. Az 1938.december 21-én kiadott törvénnyel Németország rendezte a kisiparosok öregkori ellátását, és kötelezte őket a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetébe való belépésre. A nyugat-európai szabályozásban az 1950-es években a Német Szövetségi Köztársaság kódexben fésülte össze az addig keletkezett törvényeket, melynek elnevezése a Socialgesetzbuch volt. Ez a kódex egy 13 könyvből álló jogi elrendezés volt, melynek 6. könyve az öregségi nyugdíjbiztosítás. 2. A két világháború közötti fejlődés A korának megfelelően működő bányatársládák dualista korabeli független működésüket, melyet az évi XIX. törvénycikk biztosított számukra, igyekeztek megőrizni. A bányanyugbér reformját az 1925 évi XXXIV. törvénycikk szabályozta, az ezzel kapcsolatos feladatok az Országos Munkásbiztosító Pénztár kezébe helyezte, azonban a bányászokra vonatkozó jogszabály alkotásával a bányamunkások helyzete sok esetben romlott. 19 A Tanácsköztársaság bukása után megszüntették az Országos Munkásbiztosító Pénztár önkormányzatát, és visszaállították az előtti állapotokat, a betegbiztosítás területének rendezésére kormánybiztost neveztek ki. Az szétágazó törvényekben szabályozott biztosítási szabályanyag egységesítésére történt előkészítési munkák az 1927-es törvény megszületéséhez vezettek. 20 Az évi XXI. törvénycikk bevezetése nyomán tovább erősödött a szervezeti centralizáció és újabb reformok valósultak meg. Kis mértékben tovább szélesítették a biztosítottak körét, és szabályozták a betegségben szenvedő ellátásait. A törvény az Országos Társadalombiztosítási Intézetre ruházta át mindazon feladatokat, amit eddig az időpontig az Országos Munkásbeteg-segélyező Pénztárak hatáskörébe tartoztak. A törvénycikk hiányossága, hogy a mezőgazdasági munkásokat kizárta a biztosításból. 19 A magyar társadalombiztosítás ötven éve OTI Budapest oldal 20 Gecse Istvánné Jakab Nóra Menyhárt Szabolcs Prugberger Tamás Tóth Hilda Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc oldal 16

18 Már az évi XV. törvénycikk előkészítésénél megfigyelhető volt a kormányzat célja, mely szerint a bányanyugbér és az ipari munkásokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket egységesíteni kell. E törekvések eredményeként született meg a hazai szinten egyedüli törvény, mely megvalósította az első teljes állami ágazatokat átfogó nyugdíjrendszert. Az évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosításról A társadalombiztosítás magyarországi történetének egyik legjelentősebb állomása a német mintára történő törvénycikk megalkotása, mely célja az volt, hogy az ipari munkásság részére biztosította a rokkantság, öregség esetén járó ellátásokat. Ezen törvénycikk egyes részei mai joganyagunkban is fellelhető. A nyugdíjrendszer működését váromány fedezeti elven működtette, teljesen elkülönülve az egészségbiztosítás rendszerétől, illetve lehetőséget adva magánbiztosítás rendszerének. A törvény január 1.-jén lépett hatályba. a) A biztosítási kötelezettség 21 Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére történő biztosítás biztosítási kötelezettségnek számít. A törvénycikk a biztosítási kötelezettséget az 1927 évi XXI. törvénycikkben meghatározottakon túl kiterjeszti a üzemeken, hivatalokon és foglalkozásokon felül más vállalatokra, üzemekre, hivatalokra és foglalkozásokra rendelettel kiterjessze még akkor is, ha betegségi biztosítási kötelezettség alá nem esnek, feltéve, hogy azok a 2. - ban felsorolt tiltó rendelkezések hatálya alá nem tartoznak. 22 A törvényben meghatározott biztosítási kötelezettséget azonban nem terjesztette ki a mezőgazdaságra és az erdei termelésre, halászatra, állattenyésztésre, kert és szőlő művelésre, különösen pedig ezen ágazatok otthoni művelésére, illetve még több foglalkozást megemlít, mint tiltott ágazatot. Ebből látszik, hogy még az ágazatok szerinti lebontás itt is jelentős volt. 21 bővebben: évi LX. törvénycikk évi XL. törvénycikk 1. (2) 17

19 Az öregségi illetve rokkantsági ellátásra szóló biztosítottak meghatározása korra, nemre tekintet nélkül azok a munkavállalók voltak, akik a törvény értelmében a meghatározott üzemekben, vállalatoknál munkabér fejében munkát végeztek. Meghatározta a munkabér és a természetben nyújtott támogatások fogalmát, a mellékfoglalkozások körét, illetve jövedelem korlátot, akikre a biztosítás vonatkozik. b) Önkéntes biztosítás 23 A törvény lehetőséget ad azok számára a önkéntes biztosításban való részvételre, akik kikerültek a biztosítás alól és vállalták, hogy önként vállalták, hogy megfizetik a szükséges járulékokat. Ehhez igénylési kötelezettség és már meglévő biztosítási idő volt szükséges. Az önkéntes biztosítást engedélyezte a kisiparos, kereskedők, vallásfelekezet tagjai, és számos ágazatban dolgozó részére, akikre a biztosítási kötelezettség a törvénycikk az 1)-14) paragrafus alapján nem terjed ki. Meghatározta az önkéntes biztosítás megszűnésének feltételeit is. c) Biztosítási járulékok 24 A törvény III. fejezete tárgyalta és határozta meg a biztosítási járulékok megállapításának módját, 5 évenkénti felülvizsgálatának szükségességét, a járulékok kulcsát és számításának módját, mértékét. Az öregség, betegség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás költségeit a biztosítástechnikai módszerrel megállapított és minden biztosított után fizetendő átlagjárulék fedezi. 25 A járulékokat a törvény utasítása szerint úgy kellett meghatározni, hogy a biztosítási ellátásként adott ellátások költségét teljes egészében fedezze. A kötelező és a biztosított önkéntes járulék megállapítása a miniszter feladata volt, erről rendeletben határozott. A járulékok fizetésére és a munkabérből való levonásra a munkáltatót kötelezte, Az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékokat vagy a tényleges javadalmazás alapján, vagy napibérosztályok szerint fizetik. A tényleges javadalmazás alapján fizetett járulékok a tényleges javadalmazás 4%-át, a 4. -ban megjelölt biztosításra kötelezetteknél pedig a tényleges javadalmazás 5%-át nem haladhatják meg. A 23 bővebben: évi LX. törvénycikk bővebben: évi LX. törvénycikk évi LX. törvénycikk

20 napibérosztályok rendszerének alkalmazása esetén a járulékok az átlagos napibérnek legfeljebb 3.5%-át, a 4..-ban megjelölt biztosításra kötelezetteknél pedig az átlagos napibérnek legfeljebb 4.3%-át érhetik el. 26 A járulékok pontos meghatározásán túl lehetőséget biztosított az önkéntes többletbiztosításra, biztosítási szüneteléseket szab meg, definiálja a többlet járulékok és a munkaadó fogalmát. A biztosítás váromány fedezeti rendszeren alapult. d) öregségi ellátások meghatározása E törvény szempontjából az eléléssel járó biztosítási eset (öregség) a hatvanöt életév betöltése. 27 A törvény öregségi nyugdíj jogosultságként megszabja a 65 életév betöltését, a szükséges várakozási idő (életkor) és a várományi idő épségét. 28 Várakozási időnek az az időtartam minősül, amely a törvényben meghatározottak alapján keletkezett biztosítási idő kezdete és a járadékra való igény benyújtása között telt el és a törvényben biztosított szolgáltatásra való jogosultság igénybevételéhez szükséges. A várományi időbe be kellett számítani a betegség miatti keresőképtelenség idejét, kivéve ha betegségét szándékosan okozta vagy felépülését késlelteti. A várományi idő épsége a következő jogosultsági feltétel, amely azt jelentette, hogy a várakozási időben nem lehet nagyobb megszakítást, mint azt a törvény engedélyezi. A törvényben meghatározott megszakítás miatt a várakozási idő elvész és az új biztosításba kerülést követően számítása újra kezdődik. Azonban a törvény a várományi idő feléledését is kihangsúlyozza, melyet meghatározott feltételekhez köt. 29 Az öregségi nyugdíj mértékét a 120 pengőben meghatározott fix összegű járuléktörzs és a fokozódó járadékrész adta, mely egy-egy évre a biztosított után lerótt járulék 24 %- a. 30 Az ellátás növelésének másik lehetősége volt a gyermeket nevelő szülőnek a évi LX. törvénycikk 22. (2) bekezdése évi LX. törvénycikk bővebben évi LX. törvénycikk évi LX. törvénycikk évi LX. törvénycikk 51. (1)-(2) bekezdése 19

21 gyermekpótlék, ami a járadék 5%-át teszi ki, de nem haladhatta meg több gyermek esetén sem a 20 %-ot. 31 e) Vegyes rendelkezések A biztosítással kapcsolatos feladatok ellátását két országos intézmény kezébe helyezte, az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI), valamint a rendszerben részt vett néhány vállalati nyugdíjpénztár is. A törvény következő paragrafusai különös figyelmet szentelnek a biztosítás szolgáltatásain, az igényjogosultság szünetelésén és megszüntetésén túl a biztosítás szervezetének pontos meghatározására, a bejelentési kötelezettség részletezésére, az igényelbíráláshoz kapcsolódó szabályanyagok rendszerbe foglalására. A törvény értékelése: A fejlettségében, korszerűségében korának egyedülálló törvénye volt az évi LX törvénycikk, mely a mai joganyagokhoz hasonlóan igen kidolgozottnak tűnt. A törvény haladó szellemiségű volt, tekintettel arra, hogy a kötelező biztosítás mellett lehetőséget adott az öngondoskodásra az önkéntes biztosítások lehetőségével. További pozitívuma, hogy járulékfedezeti elven működött a rendszer, és lehetőséget biztosított a járulékok 5 évenkénti felülvizsgálatára. Sajnos a II. világháború merőben hátráltatta bevezetését. A nyugdíjrendszer az közötti időszakban több jelentős változáson ment keresztül, többek között megoldást találtak a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjbiztosítására. Az évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról Az évi XXXVI. törvénycikk megjelenésével és hatályba lépésével biztosította a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítását. A törvény végrehajtását a az Országos Gazdasági Munkáspénztár kezébe helyezte, mely új néven, Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetként folytatta munkáját. Az ezen törvényben foglalt kötelező biztosítás csak és kizárólag a gazdatisztekre vonatkozott, ezen belül is meghatározta azon gazdatisztek körét, akik nem szereztek jogosultságot az ellátásokra évi LX. törvénycikk

22 Előírta a gazdatisztek bejelentését az Intézetnél, valamint, hogy mindenkori javadalmazásuk alapján biztosítási osztályokba kell sorolni őket. Kilenc féle biztosítási osztályt határozott meg, 1500 és 5700 pengő közötti éves jövedelem alapján. 32 Meghatározta a gazdatisztek után fizetendő járulékok összegét, melyet a munkaadó volt köteles fizetni a kifizetett jövedelem után. A járulék mértékét is az osztályokhoz igazította, az 1-es osztályban félévre 72 pengő, míg a többi osztályban félévenként 36 pengővel emelkedett. 33 Módot adott arra is, hogy a biztosításból kiesett gazdatiszt önkéntes tovább-biztosítást fizessen az utolsó foglalkoztatásában besoroltak vagy eggyel alacsonyabb osztály szerint, illetve hogy biztosítása nem vesszen el, átvételi lehetőséget adott a következő biztosításba. 34 A gazdatisztek esetén járadékszerű szolgáltatásra az volt jogosult, aki a húsz félév várakozási időt letöltötte és jogosultsági feltétel a várakozási időn túl a 65. életév betöltése. A földművelésügyi miniszter külön rendeletben határozta meg azon gazdatisztek körét, akik e törvény alapján 60. életév betöltésétől már nyugdíjba vonulhattak. Az öregségi nyugdíj összegét az alábbiak szerint határozta meg: Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj nyugdíjtörzsből és fokozódó nyugdíjrészből áll. A nyugdíjtörzs évi 120 pengő, a fokozódó nyugdíjrész évenkint 19%-a a) a biztosított javára a folyósításig akár a jelen törvény alapján kötelező biztosításban, akár az önkéntes továbbiztosításban (7. ) befizetett díjak és b) az önkéntes többletbiztosításban (8. ), úgyszintén átutalt járuléktartalék (9. és 10. -ok) fejében a biztosított javára írt összegek együttes összegének. 35 Abban az esetben ha a biztosított legalább három olyan gyermeket nevelt, akik halála esetén nevelési segélyre lennének jogosultak, gyermekenként további 5 % gyermeksegéllyel növelte az öregségi ellátás összegét évi XXXVI. törvénycikk 4. (1)-(2) bekezdése évi XXXVI. törvénycikk 5. (1)-(2) bekezdése évi XXXVI. törvénycikk évi XXXVI. törvénycikk 16. (1) bekezdés 21

23 Az ellátás gyermeksegéllyel sem haladhatta meg a paragrafus szerint meghatározott összegeket. 36 Az 1938 évi XII törvénycikk alapján minden olyan férfi gazdasági munkavállaló, aki a 18. életévét betöltötte öregség esetére biztosítási kötelezettség alá tartozik a törvényben meghatározottak kivételével. 37 A biztosítás alatti járuléklevonást és munkában töltött idő biztosítási könyvbe, vagy igazolványba jegyezték. Ezen törvény szolgáltatásként csak az öregségi és haláleseti járadékot jelölte meg. A szolgáltatás előfeltétele a várakozási idő eltöltése volt. A biztosítási időbe csak azok az évek számítottak be, melyre a biztosítási kötelezettség keretében a járulékokat megfizették. Öregségi ellátásra az volt jogosult, aki a 65. életévét (tűzharcos esetén 63. életévét) betöltötte és legalább 15 év várakozási időt töltött el és járuléktartalékát más intézethez nem utalták át. Az öregségi járadék járadéktörzsből, járadéktörzs-pótlékból és fokozódó járadékrészből állt. A járadéktörzs évi 60 pengő. A járadéktörzset annyiszor 1 pengő 50 fillérrel kell csökkenteni, mint ahány naptári évben a munkavállaló tizennyolcadik életévének betöltése és a jelen törvény hatálybalépése után biztosítási kötelezettség alá nem esett vagy biztosítási kötelezettség alá esett ugyan, de utána járulékot hat hétnél rövidebb időre róttak le. Nem lehet a járadéktörzset csökkenteni ama évek után, amelyekben a munkavállaló mindvégig keresőképtelen volt. A járadéktörzs-pótlék évi 1 pengő 50 fillér minden olyan naptári év után, amelyre a biztosított javára biztosítási kötelezettség alapján legalább huszonöt hétre a járulékot lerótták. Ilyen évnek kell számítani azt az évet is, amelyben legalább húsz hétre a járulékot lerótták, feltéve, hogy a járulékheteket önkéntes fizetéssel huszonötre kiegészítették évi XXXVI. törvénycikk 16. (4) bekezdés 37 Az évi XII. törvénycikk (3) bekezdése sorolta fel a biztosítási kötelezettség alá nem eső munkavállalók körét. 22

24 A fokozódó járadékrész a kötelező biztosításban évenként húsz százaléka annak az összegnek, amelyet a járadékra vonatkozó igényjogosultság megállapításáig járulék címén leróttak. 38 A törvény részletesen taglalja az igényérvényesítés szabályait, többek között a fel nem vett ellátások igénylésére vonatkozóan, illetve a szünetelésre és végkielégítésre is kitér. A mezőgazdasági törvények értékelése: A II. világháború előtti mezőgazdasági munkásokra vonatkozó törvények hasonlóan az évi LX törvényhez részletesen szabályozták a jogosultsági feltételeket és szinte teljes körű lehetőséget biztosította a gazdasági ágazatban résztvevők számára. Azonban érdekes a gazdasági tisztek teljes javadalmazásának meghatározásánál a természetbeni vagyon bevonása az osztályba soroláshoz. Ezen járulék fizetési mód a korhoz mérve igazságosnak tekinthető, mivel a vagyon, földbirtok figyelembe vételével magasabb járulékot fizettek a jobb módban élő birtokosok. 3. A második világháború utáni rendszerek A második világháború nagymértékben megsemmisítette az állami vagyont, így a társadalombiztosítás vagyonát képező ingatlanok nagy része elpusztult, értékpapírjai elértéktelenedtek, és olyan mértékű adóság terhelte, hogy az állam szinte teljesen fizetésképtelenné vált. A Gazdasági Kutató Intézet akkori becslése szerint a pusztítás 40 %-os volt. A nyugdíjrendszer teljesen összeomlott, az infláció elértéktelenítette a befolyt összegeket, a járulékfizetők száma nagymértékben lecsökkent. A rekonstrukció időszakának egyik fő feladata a darabjaira esett szociális ellátó rendszer helyreállítása és újraszervezése volt. A háborút követő években megszűntek az önálló társadalombiztosítási intézmények, létrejött az Országos Nyugdíjintézet, mely a nyugdíjak és járadékok kifizetését végezte. A háborút követően az 1944-ben lecsökkentett nyugdíjkorhatárt visszaállították 65. évre a pénzügyi bevételek megőrzése, stabilizálása érdekében. Az elértéktelenedett fizető eszköz helyett bevezetésre került a forint, amely enyhítette az inflációt a nyugdíjak újraszámításával évi XII. törvénycikk 7. (3)-(5) bekezdése 39 Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap- és Könyvkiadó Budapest oldal 23

25 Az ország 1947.január 1-jétől áttért a felosztó-kiróvó nyugdíjfinanszírozási rendszerre, mivel az állami tartalékokat képtelen volt másként pótolni, ezáltal azonban biztosítani tudták a járadékok további kifizetését. A nyugdíjak reálértéke ezt követően jóval alacsonyabb volt az 1938-ban megállapított összegeknél. A kormány az állami bevételek növelése érdekében kiterjesztette a biztosítottak körét. Az 1950 évi 36. számú törvényerejű rendelet az állami társadalombiztosítás szervezeteiről rendelkezett, melyben a szakszervezet részére ruházta át a az állami társadalombiztosítás igazgatását, melynek irányítását a Szakszervezetek Országos Tanácsa, főfelügyeletét pedig a Minisztertanács látta el. Mindazon feladatokat, melyeket addig a Népjóléti Minisztert illették, a SZOT elnökségének hatáskörébe kerültek. 40 Létrejött a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, az OTI, a MABI és a többi társadalombiztosítási intézet pedig ezzel egyidejűleg megszűnt. 41 Az első egységes nyugdíjtörvény január 1-jén hatályba lép a évi 30. számú törvényerejű rendelet. Ez tekinthető az első egységes nyugdíjtörvénynek, mely szabályozta az öregségi, rokkantsági és hozzátartozói ellátásokra való jogosultságot. Öregségi nyugdíjra e szerint a 60. életévét betöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő jogosult, legalább 10 év szolgálati idő megszerzése esetén. Emelt összegű ellátásra volt jogosult a 65. életévét betöltött férfi, illetve a 60. életévét betöltött nő. Az évi 30. törvényerejű rendelet 23 (3) bekezdése kimondta, hogy az 1945 előtt szerzett biztosításban töltött időket csak a Minisztertanács engedélyéve, az általa meghatározott mértékben lehetett figyelembe venni. Megjelent a korkedvezményre jogosultság. Az egészségre különösen ártalmas, vagy föld alatt, bányában végzett 15, 20, 25 év után korkedvezményre szerezhettek jogosultságot. Az öregségi nyugdíj két részből állt: a nyugdíjtörzsből és a nyugdíj kiegészítésből. Kiegészítésre a nyugdíjkorhatár betöltését követően továbbdolgozó volt jogosult. A törvény meghatározza, hogy 4 %-os nyugdíjjárulék fizetésre csak a munkáltató kötelezett, a munkavállalókat nyugdíjjárulék fizetése nem terheli. 40 Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert! Urbis Könyvkiadó Budapest 2010, 60. oldal 41 Fabók András Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest oldal 24

26 Értékelés: az első egységes nyugdíjtörvény jogosultsági feltételei hasonlítanak a mai jogosultsági feltételekhez, a különösen veszélyes munkát végzőkre vonatkozó kedvezmények is pozitívan értékelhetőek, azonban messze alul marad az ellátások összegének tekintetében az évi LX törvénytől. Az 1945 év előtti szolgálati, illetve biztosítási idő beszámításának feltételeit elfogadhatatlannak érzem, illetve a biztosítás jellegének megszűnése is túlzott volt a kormány részéről. Jelentősége volt, hogy megszüntette a járulékok mértéke között a foglalkozás veszélyességi foka szerinti különbséget. 42 A második nyugdíjtörvény A második egységes nyugdíjtörvény október 1-jén lépett hatályba, és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról rendelkezett és meglehetősen fontos változásokat hozott az öregségi nyugdíjrendszer működésében. Alapjaiban megegyezett, azonban elsőként az évi 30. tvr.-ben meghatározott normál és emelt szintű ellátásra jogosító nyugdíjkorhatárt egyesítette. Az érvényben maradt nyugdíjra jogosító életkor férfiak esetében a 60., nők esetében az 55. életév betöltése volt. 43 Meghatározta a különösen veszélyes munkakörben foglalkoztatottak részére a korkedvezmény igénybevételét, a korhatár betöltését megelőző legkorábban 5 évvel hamarabbra. 44 Jelentősen megemelkedett a törzsnyugdíj, melyet a kereset 15 százalékáról 50 százalékra emeltek. 45 E törvényben meghatározták a nyugdíj összegének minimumát, valamint a figyelembe vehető kereset felső határát. A nyugdíj minimum összege 500,- Ft volt, a figyelembe vehető munkabér felső határa 6000,- Ft. 46 Nagyon fontos változásnak tekinthető, hogy az állam a bevételeket növelheti a munkavállalói járulék beszedésével, ezért bevezette a munkáltatói 4 százalékos járulékfizetése mellett a 3 százalékos munkavállalói járulékot. A törvény értékelése: a korhatárok egységesítése, a különös méltánylást igénylő ellátások bevezetése nagyon pozitívan értékelhető. Komoly és átgondolt változásokat 42 Fabók András Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest oldal 43 Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap és Könyvkiadó Budapest oldal évi 28. törvényerejű rendelet évi 28. törvényerejű rendelet évi 28. törvényerejű rendelet

27 hoztak ezzel a törvénnyel, a nyugdíjrendszer mind a fedezeti mind a jogosultság területén. A harmadik egységes nyugdíjtörvény január 1-jén lépett hatályba egy addigiaknál sokkal racionálisabb, úgynevezett harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törvény a biztosítottak körében, illetve az öregségi nyugdíjjogosultság feltételeiben az előző két törvényhez képest nem hoz változást. A nyugdíjjogosultságot továbbra is a korhatár betöltéséhez és a szükséges szolgálati idő megszerzéséhez köti, meghagyja a korhatárokat és a korkedvezmény intézményét. Ezzel szemben viszont lényeges változás az öregségi teljes és résznyugdíj bevezetése. Öregségi résznyugdíjra az lehetett jogosult, aki legalább 10 év szolgálati időt szerzett, a 25 év szolgálati idővel rendelkezők részére már öregségi teljes nyugdíjat állapított meg. 48 Az öregségi nyugdíj összege két részből tevődik össze, a törzsnyugdíjból és a nyugdíj kiegészítésből. A törzsnyugdíj az öregségi teljes nyugdíj esetén a kereset 50 százaléka, mely után szerzett minden teljes év után 1 százalékkal került kiegészítésre. Az öregségi résznyugdíj összege ezzel szemben a kereset 50 százalékánál annyiszor 2 százalékkal kevesebb, ahány év hiányzott a 25 év szolgálati idő megszerzéséhez. A törvény egyben megszabta az öregségi nyugdíj minimum összegét, mely továbbra is 500 Ft, de meghatározta az ellátás maximumát is 3500,- Ft-ban. 49 A nyugdíj összegét az utolsó 5 év kereset alapján kellet kiszámítani. Az előző két nyugdíjtörvényhez képest továbbra is meghagyta a méltányosság intézményét. A nyugdíjkiadások fedezetére szolgáló nyugdíjjárulékot csak a későbbiekben, 1966-tól kezdték megemelni, a munkavállalói járulék 3- és 10 százalék között mozgott, míg a munkáltatók által fizetett nyugdíjjárulék az adóköteles munkáltatóknak 17 százalék évi 40. tvr a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról évi 40. tvr évi 40. tvr