Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Levelező tagozat Public Relations szakirány

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Levelező tagozat Public Relations szakirány A KÖZSZOLGÁLATI ÉS KERESKEDELMI MÉDIUMOK MŰSORSTRUKTÚRÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE Készítette: Pap Judit Budapest, 2006.

2 Tartalomjegyzék: I. Bevezetés 4. oldal II. A hazai televíziózás története 7. oldal III. 1. A televíziós modellek kialakulása 10. oldal III. 2. A néző televíziója, avagy a harmadik modell 12. oldal IV. Törvényi szabályozás 14. oldal V. A közszolgálati és a kereskedelmi televíziók közötti különbségek 16. oldal V.1. Mitől közszolgálati a közszolgálati média? 16. oldal V. 2. A kereskedelmi média fogalma 18. oldal V. 3. Hasonlóságok és különbségek 19. oldal VI. Televíziós műsortípusok 23. oldal VI. 1. Információs műsorok 23. oldal VI. 2. Filmműsorok 24. oldal VI Sorozatok 25. oldal VI. 3. Kulturális és oktatási műsorok 26. oldal VI. 4. Sportműsorok 27. oldal VI. 5. Szórakoztató műsorok 28. oldal VII. A közszolgálati és kereskedelmi csatornák műsorstruktúrájának összehasonlítása 31. oldal VII november első hete (1997. november ) 31. oldal VII november első hete (november ) 36. oldal VII novemberének első hete (november ) 40. oldal VII májusának első hete (május ) 45. oldal VII májusának első hete (május ) 49. oldal VIII. Összegzés 52. oldal Felhasznált irodalom 57. oldal Mellékletek 58. oldal 3

3 I. Bevezetés Sokunk számára a televízió egy nagy csoda, hiszen ez az az eszköz, amely szórakoztat, tájékoztat, olykor tanít bennünket, máskor pedig indulatokat, érzelmeket vált ki belőlünk. Emlékezzünk csak vissza, amikor nagyszüleink otthonában a es években először megjelent ez a masina, és az egész környék a csodájára járt, hiszen csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy vegyenek egyet. Anyukám elmondása szerint a nagyszüleim a 60-as évek elején szerezték be az első tévéjüket, és így elsőként lehettek birtokosai e csodagépnek. A szomszédokkal, kollégákkal lélegzet visszafojtva figyelték a kezdeti fekete-fehér adásokat. Persze nem mindennap, hiszen eleinte csak ritkán volt adás és persze nap közben is csak a sötét képernyőt bámulhatták. A műsorokat főként az esti műsorsávban sugározták, igaz a paletta korántsem volt olyan színes, mint ma. A műsorok jelentős részét híradások, sportközvetítések, színházi és opera előadások közvetítései tették ki. Ezt követően már felgyorsultak az események a televíziózás történetében, hiszen a kezdeti hetenként kétnaponta jelentkező adást egyre sűrűbb műsorsugárzás követte, és persze nem felejthetjük el a színes televíziók megjelenését sem. A szüleim első színes televíziójukat a Moszkvai Olimpia idején, 1980-ban vették. Természetesen ez is csoda számba ment, hiszen elég borsos ára volt, így nem sokan engedhették meg maguknak ezt a luxust. Ebben az időszakban is jellemző volt a hétfői adásszünet, és elsősorban hazai gyártású műsorokat sugárzott a televízió. Ma már fel lennénk háborodva, ha csak egy csatornát nézhetnék, ha korlátoznák az adások idejét, és egyáltalán, ha nem lenne olyan hatalmas televíziós választék, amit ma már természetesnek veszünk. Mára már mindennapi életünk meghatározója a televízió, szinte már élni sem tudunk nélküle, sok embernek a televíziózás az egyetlen szórakozási lehetőség. Sokunknak szinte az egész napját végigkíséri, illetve keretbe foglalja, hiszen ébredéskor bekapcsoljuk a tévét és legtöbbször háttér-televíziózva nézzük, vagy csak hallgatjuk valamelyik reggeli műsor híreit. Napközben sem tudjuk 4

4 elkerülni, hiszen bevásárlóközpontokban, orvosi rendelőkben, éttermekben gyakran be van kapcsolva a televízió, igaz néha már észre sem vesszük. Munka után is szinte ez az első, amit bekapcsolunk, ha hazaértünk, igaz ezt már lehet, hogy csak megszokásból tesszük. És persze az esti híradót sem hagyhatjuk ki, ha tájékozottak szeretnénk lenni, majd valamelyik csatorna egyik programjából választva megpróbálunk kikapcsolódni. A televíziózás kezdetén, amikor még csak egyetlen adó, a Magyar Televízió sugárzott műsorokat, ezen médium a tájékoztatás eszköze volt. Majd 1997-ben bekövetkezett Magyarországon is az, ami már Nyugat-Európában megszokott volt, hogy megjelentek a kereskedelmi csatornák konkurenciát teremtve az MTV-nek. Ekkor már a televízió funkciója is átalakult, a tájékoztatás helyett már a szórakoztatásé lett a főszerep. Ezt a funkcióját azóta is tartja, hiszen a műsorok jelentős részét nem a hírműsorok, hanem szórakoztató műsorok sugárzása teszi ki. Szakdolgozatom témájául a közszolgálati és kereskedelmi média műsorstruktúrájának összehasonlítását választottam, amelyben megpróbálom szétválasztani a közszolgálatiságot, a kereskedelmiségtől. Szeretném részleteiben megvizsgálni, hogy a sajtótörvényben meghatározottakon kívül, miben rejlik a különbség a két televíziózás között, mitől lesz az egyik kereskedelmi, a másik pedig közszolgálati. A dolgozatomban a közszolgálati csatornák közül a Magyar Televízióval és a két nagy kereskedelmi csatornával, a TV2, illetve az RTL Klub műsorstruktúráját hasonlítom össze. Mindenképpen számba szeretném venni a televíziós műfajokat, azért, hogy el tudjam különíteni, hogy mely műfajok jellemzőek a közszolgálati, és mely műfajok találhatóak meg kimondottan a kereskedelmi csatornák műsorpalettáján. Ebből következően érdekes lehet az, hogy mitől lesznek egyes műfajok csak az egyik típusra jellemzőek, míg mások kimondottan csak a másikra, és persze az is, hogy mely műfajok találhatóak meg mindkét csatornán. 5

5 Konkrétan is összehasonlítom a két televízió típus egy-egy hetének a műsorstruktúráját. A vizsgálatom tárgyát 5 hétre terjesztem ki, november első hetére, amely a kereskedelmi csatornák indulását követő időszakot jelenti, majd a következő négy évben ugyanezen heteket vizsgálom meg 2001 és 2005-ben. A tavaszi időszakot is áttekintem, hogy milyen különbségek lelhetők fel, így az 1999 május első hetét és a 2003 május első hetét vetem össze. A kutatásom célja, hogy kiderítsem, volte, van-e olyan műsor, amely a kezdetektől fogva végigkíséri az egyes csatornák műsorprogramját, vagyis, hogy van-e olyan műsor, amely a mai napig létezik, és ha igen, akkor ugyanabban az időpontban jelentkezik az első adás óta. A vizsgálatom tárgyát képezi az is, hogy milyen szempontok alapján születhettek olyan döntések, hogy egyes műsorokat melyik műsorsávban sugározzák, mennyire jellemző a konkurenciaharc a közszolgálati és kereskedelmi csatornákra. 6

6 II. A hazai televíziózás története Magyarországon a televíziós adások megindulása a nyugat-európai országokhoz képest évtizedeket késett, hiszen például Nagy-Britanniában, vagy Franciaországban már az 1930-as években létezett televíziós közvetítés. Ehhez képest nálunk az első próbaadások csak decemberében indultak el. Négy év múlva már rendszeres adások szórakoztatták a közönséget először heti két napon, majd heti három napon főként irodalmi és zenei adásokkal, majd állandósultak a sport- és színházi közvetítések is ban heti ötre emelték az adásnapok számát, így hétfő és péntek kivételével a hét minden napján tévézhetett a közönség. Ennek köszönhetően az emberek egyik legkedveltebb kulturális tevékenysége a tévézés lett, az olvasás és a rádióhallgatást megelőzve ben a televíziónak már egymillió előfizetője volt. Az első színes adást április 05-én sugározták ben különvált a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Még ebben az évben újabb adótornyokat helyeztek üzembe az ország több pontján, így a vételi lehetőségek még jobbak lettek. Hat év múlva az előfizetők száma már volt. Az adásidő háromnegyedében hazai, a fennmaradó részben külföldi és filmprogramokat sugároztak. A politikai és tájékoztató műsorok aránya 26%, a szórakoztató adásoké 51%, az ifjúsági-, gyermek-, és oktató műsoroké 11%, a sporté 10%, míg a reklámé 2% volt ben takarékossági okok miatt korlátozták az adásidőt, így az esti műsor átmenetileg óráig tartott, a délelőtti műsorok pedig elmaradtak, kivéve az Iskolatelevízió adásait. Az ekkor bemutatott műsorok 43%-a új, saját gyártású, 26%-a vásárlásból származott, 31% pedig ismétlés volt. Ez volt az utolsó év, amikor az MTV még önfenntartó volt. Négy év múlva már hétfőn is, így a hét minden napján volt adás. Az egyes program egész nap, a kettes pedig délután öt órától sugárzott műsorokat. 7

7 1994. januárjában kezdte meg adását a másik közszolgálati televízió a Duna Televízió. Ugyancsak januártól a budapesti kábeltévé tulajdonosok már foghatták az HBO kereskedelmi adó és a TV4. Az MTV körzeti stúdiói már minden nap órától jelentkeztek hírekkel. November 03-án kezdte meg működését a TV3 független tévécsatorna, amely elsősorban romantikus sorozatokat, játékos vetélkedőket, kulturális és politikai háttérműsorokat sugárzott hétköznap esténként órától, hétvégén pedig tól éjfélig ban új műsorstruktúrát vezetett be az MTV, minek következtében csökkent a dokumentumfilmek száma, de nőtt a különböző műveltségi, kisebbségi, szolgáltató és magazinműsor. Egy év múlva az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) pályázatot hirdetett országos kereskedelmi televíziós szolgáltatásokra, melynek nyertese az MTM-SBS (a mai TV2) és az RTL Klub lett, így október 04-én a TV2, október 09-én pedig az RTL Klub kezdte meg műsorszolgáltatását. (Magyarország a XX. Században / A Magyar Televízió története, ) A verseny a közszolgálati és kereskedelmi csatornák, valamint maguk a kereskedelmi csatornák között ekkor indult meg. Verseny a nézőkért, verseny a reklámozókért, és persze verseny a profitért. Úgy tűnik, hogy a versenyt a kereskedelmi csatornák meg is nyerték, melyet az AGB Hungary médiakutató által végzett felmérések is alátámasztanak harmadik negyedévében, és azt megelőzően, amikor a kereskedelmi csatornák még nem indultak el, a közszolgálati televízió nézettsége 70% körül mozgott. Ez a szám a negyedik negyedévben, amikor a kereskedelemi csatornák megkezdték adásiak sugárzását, hatalmasat zuhant, már csak 33,7% volt, míg a kereskedelmi televízió nézettsége azonnal 55% fölé emelkedett. (1. számú melléklet) A következő évtől fokozatosan még tovább süllyedt a közszolgálati televíziók, és nőtt a kereskedelmi csatornák nézettsége, míg végül egy 15-20% : 75-80% arányra 8

8 beállt. A fennmaradó nézettséget az egyéb adók vitték el. Ez a szám egyértelműen felhívja a figyelmet a közszolgálati televízió nézettségének problémájára, amely ellen úgy tűnik, - csak a számadatokat nézve -, hogy a televízió nem igazán tett semmit, vagy ha tett is, annak nem sok eredménye született. A közszolgálati televízió még annak ellenére sem lett népszerűbb, hogy a lakosság a szabadidejének jelentős részét a képernyő előtti szórakozással tölti. Míg 1995-ben napi három és fél órát tévéztünk, addig majdnem tíz évvel később, 2004-ben más napi négy és fél órát töltöttünk a televízió képernyője előtt, amely óriási szám (2. számú melléklet). Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki napi nyolc órát dolgozik, és nyolc órát alvással tölt, akkor a fennmaradó időnek több, mint felét tévézéssel tölti el. A nézettségi mutatókat a televíziók folyamatosan figyelemmel kísérik, hiszen ezek az adatok árulják el számukra, hogy mely műsorok sikeresek, és melyek kevésbé népszerűek. Melyek azok, amelyeket át kell tenni egy másik műsorsávba, és melyek azok, amiket végleg le kell venni a műsorról. Másik oldalról a reklámozók számára is igen fontosak ezek az adatok, hiszen számukra sem mindegy, hogy mely műsorok előtt, illetve alatt fut a reklámjuk, és így azt hányan nézik, miután számukra a cél az, hogy az üzenetüket minél több emberhez eljuttassák. 9

9 III. 1. A televíziós modellek kialakulása Horvát János tanulmánya szerint a televíziózás a világon két irányból Európából és az USA-ból indult útnak. A fejlődésük valójában meglehetősen hasonló, igaz teljesen egymással szemben történt. Európában a posta és a telefonszolgáltatás is kizárólag állami monopóliumként működött. Ebből természetesen adódott, hogy amikor a század elején megjelent a rádió, az is állami tulajdonba került. A II. világháborút követően a televízió is mindenütt állami televízióként kezdett el működni. Mindkét műsorsugárzó fenntartásáról az állam úgy gondoskodott, hogy a televíziókészülékek után előfizetési díjat szedett. Ezeket a közpénzből működő intézményeket Európa legtöbb országában kezdetben állami televíziónak és rádiónak hívták, később közszolgálati adóknak nevezték. A tengerentúlon teljesen más volt a helyzet; míg a posta állami tulajdonban volt, a telefonszolgáltatás nem. Kezdetektől fogva magán telefontársaságok alakultak, melyek mintájára jöttek létre később a magánrádiók és magántelevíziók, melyek nem előfizetési díjból, hanem reklámokból tartották fenn magukat. Finanszírozásukból adódóan kereskedelmi rádióknak vagy tévéknek nevezték őket, mivel alapvetően kereskedelmi vállalkozások voltak. A két modell elsősorban abban különbözött egymástól, hogy milyen pénzből működtették őket. Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején műsoraik kísértetiesen hasonlítottak egymásra, egyetlen komoly különbség volt, hogy az amerikai műsorokat olykor reklámok szakították meg. Néhány esztendő múlva azonban mindkét modellnek kezdtek kiütközni a gyenge pontjai. Európában egyre inkább kiderült, hogy az igényes televíziózás rengeteg pénzbe kerül. A nézői igények egyre változatosabbak lettek, és egyre kevésbé elégedtek meg azzal, hogy csak és kizárólag azokat a műsorokat nézzék, melyeket a televíziós csatorna meghatározott. Ha választhattak árucikkek, politikai pártok között, miért nincs meg 10

10 ehhez a joguk a televízióban? Kettőnél több csatornát működtetni előfizetési díjból, esetleg állami költségvetésből azonban még egy gazdag ország sem képes. Így az európai modell elsősorban financiális okokból a 60-as évek elejétől kezdve lassan elmozdult a kereskedelmi televíziózás irányába, és ez a folyamat a 80-as években igencsak felgyorsult. Először Angliában engedélyezték a kereskedelmi televízió megjelenését a 60-as években. Később nyugat-európai országok többsége is hozzájárult az új adók beindulásához, és egyre több helyen alakult ki egy kettős rendszer, amelyben egymás mellett létezik a közpénzekből fenntartott állami és a reklámokból élő kereskedelmi televízió. Az állami adók hamarosan rájöttek arra, hogy némi reklámot beépítve a műsorukba, komoly bevételre tehetnek szert. A néző számára tehát a képernyőn kezdett eltűnni a különbség, itt is, ott is reklámokat látott. (Európában egyedül a BBC őrzi a reklámmentességét.) A volt szocialista országokban sokáig nem volt vitatéma, hogy létezhetett-e az állami tévé mellett másfajta adás is. A szocialista rendszer széthullásával azonban a legtöbb országban új lehetőségek nyíltak a médiumok számára, sokhelyütt új törvények is születtek, és ma már a legtöbb helyen működik helyi vagy országos kereskedelmi adás. A másik oldalon, az Egyesült Államokban is elég korán megjelentek bizonyos problémák a kizárólagosan létező kereskedelmi modellel kapcsolatban. Az elsődleges kereskedelmi érdek egyre inkább kiszorított olyan műsortípusokat, amelyek fajlagosan drágák voltak, és ehhez képest kevés reklámot lehetett hozzájuk kapcsolni. Az amerikai kereskedelmi televíziózás első komoly áldozatai az igényes tévéjátékok és gyerekműsorok voltak. Helyüket egyre inkább átvették a mozifilmek televíziós változatai, a sorozatfilmek, valamint az igénytelen, kevés mozgású és gépies módon készült rajzfilmek. A pergő kereskedelmi műsorok nem bírták el a hosszú komolyzenei közvetítéseket, koncerteket sem. Hamarosan ezek is eltűntek a műsorokból, és veszélybe kerültek az igencsak drága természet- és dokumentumfilmek. A 70-es évek 11

11 közepére a képernyőkön háttérbe szorult a kultúra egy jelentős része. Ezért állami közbenjárásra létrehoztak egy olyan országos tévéláncot, amely nem reklámpénzekből, hanem adókból és önkéntes adakozásból tartja fenn magát. Ez a PBS (Public Broadcasting System), amely megpróbálja a háttérbe szoruló műfajokat a képernyőre segíteni. Vagyis az amerikai modell, ahol kezdetben a kereskedelmi televíziózás kizárólagos volt, szintén elmozdult egy új irányba, megjelent a központi, a kulturális műsorokat támogató kezdeményezés. Az európai és amerikai mozgás tehát látszólag egymás felé közelíti a modelleket, egy alapvető különbség azonban továbbra is fennmaradt. Nevezzék bárhogyan is televíziójukat (köztévék, nemzeti adók, közszolgálati műsorszórók, stb.), az európai államok nehezen mondanak le beleszólási jogukról legalább egy országos adó műsorába. Az Egyesült Államokban az állam ilyen igénnyel nem jelentkezik, és ha voltak is beleszólási kísérletek, ezek hamar elbuktak. III. 2. A néző televíziója, avagy a harmadik modell Míg a két modell között áldatlan csatározás folyt, és az egyes országok médiatörvényeinek megalkotása újult erővel lángolt fel, addig a néző, mind az Egyesült Államokban, mind Európában egyre inkább maga vette kezébe a döntést. Felnőtté, önállóvá vált, kapcsolgat csatornáról csatornára, működteti a videót, a neki tetsző időben néz gyerekmesét, sportot vagy filmet. Ha tetszik, saját televíziós műsorát szerkeszti. A korábban késhegyre menő vita, amely a kereskedelmi és a közszolgálati televíziózás között zajlott, lassan értelmét veszti. Napjainkban egyre inkább egy harmadik modell, a nézői modell ölt testet. E modell lényege, hogy a néző maga állítja össze a tévéműsorát. Egyik csatornán sportot néz, utána a másikon egy koraesti filmet, aztán átkapcsol a hazai híradóra, majd visszatér az előző csatornára, ahol újabb filmet néz, vagy akár bekapcsolja a videóját. Ma már korántsem olyan szűk a kínálat, mint az volt akár tíz évvel ezelőtt. A 12

12 magyarországi lakásoknak több, mint 50%-ában megtalálható a kábel, amely sokszor 30 programot is az otthonokba visz. A Magyar Televízió egyes és kettes programja mellett a lakások közel 20 százalékában fogható a szintén állami Duna Televízió, és 1997-ben kezdte meg adását a két országos kereskedelmi csatorna: az RTL Klub és a TV2. Mindezek mellett szép számban jelen vannak már a helyi adók is. A nézőműsorszerkesztő tehát kedvére válogathat a műsorlehetőségekből, épp úgy, mint a nagy televíziók műsorszerkesztői. 13

13 IV. Törvényi szabályozás Az Országgyűlés karácsonya előtt 90%-os többséggel fogadta el a médiatörvényt február 01-én lépett hatályba az évi I. törvény az úgynevezett médiatörvény. Innentől kezdve beszélhetünk a hazai rádiózás és televíziózás intézményrendszerének és működésének átalakulásáról. A törvény legfontosabb eleme, hogy Magyarországon is megvalósult az Európa legtöbb országában már bevezetett alapstruktúra: a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók és televíziók kettős rendszere. A rendelkezés egyik fő célja, hogy a médiumok ne lehessenek politikai alkudozások tárgyai. Alapelvei között leszögezi, hogy a műsorszolgáltatás szabadon gyakorolható. A műsorszolgáltató ugyanakkor köteles tiszteletben tartani az alkotmányos rendet, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas személyek, nemek, népek, nemzetek; nemzeti, nyelvi, etnikai és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat sem valamely kisebbség, sem bármely többség nyílt, vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A törvény a tájékoztatás legfontosabb alapelvei között említi azt is, hogy a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetve ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom szolgálatában. A jogszabály a műsorszolgáltatás elvei között meghatározza a hazai gyártású műsorok arányát, a reklámozásra és műsortámogatásra (szponzorálásra), valamint a közszolgálati és közműsor szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat. 14

14 Számos kötelezettséget is meghatároz ez a norma mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziókra egyaránt. Így többek között előírja, hogy a kiskorúak védelmében milyen intézkedéseket kötelesek végrehajtani, a reklámok tartalmát, azok megjelenési idejét is korlátozza, és természetesen ezek vonatkozásában a tilalmakat, jogsértéseket is meghatározza. A törvény rendelkezik továbbá a média felügyeletét ellátó testületről (Országos Rádiózási és Televíziózási Testület). Az ORTT alapvető feladata a szólásszabadság védelme, a sajtószabadság alkotmányos elvei érvényesülésének figyelemmel kísérése, a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítése, a tájékoztatási monopóliumok lebontása és újak létrejöttének megakadályozása, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelme. 15

15 V. A közszolgálati és a kereskedelmi televíziók közötti különbségek V.1. Mitől közszolgálati a közszolgálati média? A Magyar Virtuális Enciklopédia meghatározása szerint közszolgálati médiumoknak hagyományosan azokat a rádiókat és televíziókat nevezik, amelyek a British Broadcasting Corporation által kidolgozott műsorpolitikát követik. A BBC alapelveit Lord John Reith, az intézmény első elnöke alkotta meg a 1920-as években: a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatást, a nemzeti és az univerzális kultúra ápolását, az oktatóműsorok sugárzását tűzte ki célul. A közmédia az állam tulajdonában van, ám szervezetileg független a mindenkori kormányzattól; bevételeit főként az előfizetési díjból fedezi. (Magyar Virtuális Enciklopédia, ) A Rádiózásról és televíziózásról szóló évi I. törvény megfogalmazásában a közszolgálati műsorszolgáltató olyan műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg. A közszolgálati és kereskedelmi csatornák közötti alapvető különbség tehát a finanszírozásukban rejlik. Míg a közszolgálati televíziók bevételi forrását a hirdetések mellett az előfizetési díj jelenti, addig a kereskedelmi televíziók kizárólag a reklámokból tartják fenn működésüket. A közszolgálati televízió hazánkban még az előfizetési díj mellett állami támogatásban is részesül, de még ez sem elég ahhoz, hogy nyereségesen tudjon működni. Nemcsak hazánkban, hanem a legtöbb országban is a hirdetési bevételek és az előfizetési díj együttesen nem fedezi a köztévék kiadásait, így azok sokszor alulfinanszírozottak. Ezáltal függésbe kerülnek egyrészt a hirdetőkkel szemben, másrészt kénytelenek közvetlenül az országgyűléshez folyamodni támogatásért. (2000 végén például a Magyar Televízió 20 milliárd forintos adósságának finanszírozásáról döntött a kormány.) 16

16 Mindamellett a közszolgálatiság nem csak az állami támogatottságban különbözik a kereskedelmiségtől, hanem a sugárzott műsorok összetételében is jelentős különbségek vannak. A közszolgálati televízió rendszeresen tűz olyan műsorokat a képernyőre, amelyek pontosan, átfogóan és elfogulatlanul számolnak be a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről; beszámol összefüggésekről, vitatott kérdésekről, a történésekhez kapcsolódó véleményekről, ugyanilyen hangsúllyal az ellenvéleményekről. A médiatörvény meghatározza azt is, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató biztosítja a műsorszámok és a nézetek sokszínűségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, a műsorszámok változatosságával gondoskodik a nézők széles köre, illetve minél több csoportja érdeklődésének színvonalas kielégítéséről. Vagyis a közszolgálati televíziók nem kerülhetik el, hogy olyan műsorokat is képernyőre tűzzenek, amelyek a hazánkban élő kisebbségekkel, a magyar kultúrával foglalkozzanak, még akkor is, ha köztudottan ezeknek a nézettsége egyáltalán nem magas, hiszen ezek egyértelműen rétegműsorok. A közszolgálati média egyik alapproblémája, hogy egyfelől eleget kell tennie az olyan hagyományos elvárásoknak, mint a tájékoztatás, a véleményformálás, a kultúra és a különféle kisebbségi csoportok kommunikációs szükségleteinek kielégítése, másfelől meg azoknak az új követelményeknek, amelyek értelmében a digitális kommunikáció úttörőjének kell lennie, és persze állnia kell a kereskedelmi médiával folytatott versenyt is. A Médiakutató című lap téli számában talált cikk, tökéletesen kifejezi a hazai médiapiac helyzetét, a közszolgálati és kereskedelmi médiumok között kialakult helyzetet. A közszolgálati média jelenléte a médiapiacon kedvező hatást gyakorolhat a kereskedelmi versenytársakra, azaz egy igényes audiovizuális piac csak egy egészségesen működő közszolgálati médium meglétével válhat teljessé. A piac 17

17 önmagában nem képes megteremteni az igényes televíziózást, mivel a csatornák zöme főként amerikai tömegfilmeket, teleregényeket és reklámműsorokat tűz műsorára. Az igényes és színvonalas műsorok előállításához olyan környezetet kell biztosítani, amelyben az alkotói szabadság a piac befolyásoló hatásától védetten érvényesülhet. A közszolgálati média által közvetített értékekre azért is van olyan nagy szükség ma, a digitális kor küszöbén. A közmédia viszont csak abban az esetben maradhat életerős, és csak akkor gyakorolhat befolyást a piacra, ha képes klasszikus szolgáltatásainak megtartására. A tendencia viszont sajnos az, hogy legtöbbjük új szolgáltatásokat vállal, miközben gyakran megfeledkezik a hagyományos közszolgálati műsorokról, amelyek a vagy teljesen eltűnnek, vagy átkerülnek az alacsonyabb nézettségű rétegcsatornákra. (Cinzia Padovani Michael Tracey Lustyik Katalin: A közszolgálati média helyzete, ml, ) V. 2. A kereskedelmi média fogalma Az előző fejezetben kifejezetten a közszolgálatiság fogalma került meghatározásra. A kereskedelmi média fogalmának meghatározása azonban a közszolgálati média elhatárolásával határozható meg, vagyis a két fogalom különbsége az, ami megmutatja, hogy mi is valójában az egyik, és mit takar a másik fogalom. A Magyar Virtuális Enciklopédia meghatározása szerint a kereskedelmi média üzleti vállalkozásként működik. A kereskedelmi rádiók és később a megjelent tévék magántulajdonban vannak. A közönség maximálásának szándéka arra ösztönzi szerkesztőiket, hogy szórakoztató műsorokat könnyűzenét, szappanoperákat, kvíz- és kívánságműsorokat, játékfilmeket sugározzák. A kereskedelmi média amerikai találmány, amely csak lassan, a második világháború utáni évtizedekben hódította meg Nyugat-Európát, ma már azonban a hallgatottsági-nézettségi adatok szerint itt is egyértelműen népszerűbb, mint a közmédia. Hívei szerint a kereskedelmi média szolgálja igazán a közönséget, hiszen szemben a közmédia elitista 18

18 műsorpolitikájával azt nyújtja az embereknek, amit azok valóban hallani-látni akarnak. Úgy vélik, a minőség igazi garanciája a szabad piaci verseny. Bírálói szerint azonban a kereskedelmi média demokratizmusa hamis, mert csak a közönség fizetőképes rétegeit szolgálja ki, a hátrányos helyzetű kisebbségekről nem vesz tudomást. Műsorai sablonosak és repetitívek, hírei pedig infotainment jellegűek, azaz hiányoznak belőlük a valóban fontos információk. (Magyar Virtuális Enciklopédia, ) Ismerőseim körében végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint mai felfogásunk szerint a kereskedelmi televíziók a műsorok színes világát jelentik, vagyis, hogy itt sokkal változatosabb, igaz kommerszebb műsorokat láthatunk. Kezdve a sorozatok végtelen számától, a sportműsoroktól, a kvízműsorokig, a ma népszerű mozifilmek bemutatójáig. Ami a legtöbb embert zavarja, az a reklám, amely minden egyes műsort megszakít. A közszolgálati televízióban sokszor ezért néznek szívesebben egy filmet, mert nem zavarja meg a szórakozást reklámszünet. Amikor megindultak a hazai kereskedelmi televíziók szinte úgy éreztük, hogy kinyílt a világ, hiszen egy addig nem, vagy csak korlátozottan látott világ tárult elénk. Ez persze azzal is járt, hogy a magyar kultúra háttérbe szorult, hiszen a kereskedelmi televíziók a nyugati és amerikai világ erős befolyásolását, az ottani értékrendek, szokások elterjedését segítik elő, háttérbe szorítva ezzel a magyar hagyományok és kultúra széles körben való ismertetését. Bármennyire is próbálunk az emlékeink között kutatni, nem találunk magyar rajzfilmeket, régi magyar filmeket a két kereskedelmi csatorna műsorán az elindulásuk óta eltelt majdnem tíz esztendőben. V. 3. Hasonlóságok és különbségek Már a kereskedelmi televízió fogalmának meghatározásakor látható volt, hogy önmagában azt meghatározni nem lehet. Mindenképpen a különbségek alapján ismerhető meg a fogalom. 19

19 A legalapvetőbb és legfontosabb különbség a televízió típus között azok finanszírozásban rejlik. A kereskedelmi médiát a pénz hajtja, kizárólag a profit érdekében állítja össze műsorprogramját. A május 24-i Média Hungary Konferencián Bozóki András, a Nemzeti Kulturális Örökségi miniszter a következőképpen fogalmazta meg a különbséget: A nemzeti/közszolgálati média azzal törődik, amivel a kereskedelmi média csak akkor, ha az üzletileg kifizetődő. A közszolgálati média célja az is, hogy egyenlően ossza el a tudást, és megteremtse a tudás iránti igényt. Az állam akkor működik jó gazdaként, ha egyaránt serkenti polgárát és az azt kiszolgáló közszolgálati médiát: ha olyan környezetet teremt, melyben polgára hajlandó idejét a közszolgálati tartalmakra áldozni, illetve olyan feltételeket hoz létre, amelyek segítségével a közszolgálati média valóban ki tudja szolgálni nézőit, hallgatóit, látogatóit. (Digitális kultúra, új média, közszolgálatiság Bozóki András beszéde a tihanyi Média Hungary konferencián, május )) A miniszter megfogalmazásából is kitűnik, hogy a hagyományok ápolása, a magyar kultúra terjesztése csak akkor látható a kereskedelmi csatornákon, ha az számukra kifizetődő. Így olyan műsorokat, melyek például a hazai kultúrával foglalkoznak (pl. Strucc a TV2-n, amelyet reggel 6.00 órakor vetítenek), csak a kora reggeli vagy késő esti műsorsávban találhatunk. Magyar filmek közül is elsősorban azokat tűzik műsorukra, amelyek kortárs alkotások, és a mozikban már bizonyították, hogy hozzák a nézettséget. Ilyen filmek például a Valami Amerika, a Kontroll, vagy éppen a Meseautó című klasszikus film mai feldolgozása. Régi magyar, fekete-fehér filmet talán még soha nem vetítettek le. A közszolgálati televízió igen nehéz helyzetben van a kereskedelmi csatornákkal szemben, hiszen elvárják, hogy nézett legyen, de ugyanakkor ne legyen kereskedelmi. Elvárják, sőt törvény írja számára elő, hogy ápolja a hagyományokat, sugározzon olyan műsorokat, amelyek a magyar zenei, irodalmi és művészeti kultúrát mutatják be. Természetesen ezeket a rétegműsorokat vagy olyan műsorsávban sugározzák, mint például a délutáni, amikor nem sokan látják őket, leginkább csak azok, akiket ez 20

20 kimondottan érdekel. A másik megoldás, hogy eleget tegyen a jogszabályi előírásoknak, az az, hogy ezeket a műsorokat átteszi a kevésbé nézett M2 csatornára, melynek nézettsége igen elenyésző. A reklámok sugárzásának rendje szigorúan törvényben meghatározott, a médiatörvény a következőképpen határozza meg: 16. (1) A napi műsoridőnek legfeljebb tizenöt százaléka lehet klasszikus reklám. A reklámidő elérheti a húsz százalékot, ha az magában foglalja a televíziós vásárlásnak a televíziós vásárlási műsorablak nélkül számított időtartamát. (2) A műsoridő bármely módon számított egy óráján belül a reklám nem haladhatja meg a tizenkét percet, ide nem értve a televíziós vásárlási műsorokat. (3) A televíziós műsorvásárlási ablak nem haladhatja meg a napi nyolcat. Teljes időtartalmuk nem haladhatja meg a két órát. (5) A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató óránként három perc reklámot sugározhat. Törvény határozza meg azt is, hogy a kereskedelmi televíziók óránként tizenkét, a közszolgálati televíziók pedig hat perc reklámot sugározhatnak. Saját gyártású műsorokkal, mind a Magyar Televízió, mind a kereskedelmi csatornák rendelkeznek. A közszolgálati televízióban szinte minden műsor saját gyártásban, vagyis saját stúdióban, saját stábbal, saját költségen készült. Ezek azok a műsorok, amelyek a legnagyobb kisadást jelentik a csatorna számára. Ugyanakkor itt is egyre több olyan műsor látható, amely külső gyártásban készült. Ilyen volt például a Névshowr című zenés szórakoztató műsor vasárnap esténként, amely azonban már átkerült egy másik csatornára. A műsor nagy népszerűségnek örvendett, így az MTV Krém címmel egy szinte ugyanilyen műsort készített el már saját gyártásban. Érdekes módon ez a műsor a várt nézettséget nem hozta. A kereskedelmi televíziók is készítenek saját gyártású műsorokat, igaz jelentős részben ezeket külső cégek készítik, pl. Nem a Te napod a TV2, melyet az Interaktív Kft. készít. Számos műsor, mint például a Legyen Ön is milliomos, a Szerencsekerék, vagy a Nincs kegyelem úgy készült hazai gyártásban, hogy a licencet vette meg a 21

21 csatorna, amely alapján elkészítette a műsor hazai változatát. Tisztán saját gyártású műsorai szinte csak a Híradók mondhatók, valamint a híradók stábja által készített XXI. Század című dokumentumsorozat és a Házon kívül című politikai műsor az RTL Klubon. Fontos különbség a két televízió között, hogy a közszolgálati televízió felügyeletét kuratórium látja el, amely igencsak beleszólhat a televízió műsorstruktúrájába, de akár a műsorvezetők személyéről is dönthet. A kuratórium civil és politikai pártok delegáltjaiból áll, akik közül az előbbieknek csak véleményezési joguk, az utóbbiaknak pedig már döntési joguk is van. Természetesen a kereskedelmi televízióknak is van felügyeleti szervük, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), amely mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati média törvényes felügyeletét ellátja. Nemcsak a közszolgálati televízióknak vannak közszolgálati kötelességei, hanem a kereskedelmi csatornáknak is. Ez azt jelenti, hogy ők is gyártanak, illetve sugároznak olyan műsorokat, amelyek a hazai közéletről nyújtanak objektív képet a nézőinek. Ezek között vannak olyanok, amelyek csak szűkebb rétegeket érdekelnek, mint például a TV2 csatornán késő éjjel sugárzott, illetve korán reggel ismételt Strucc című esélyegyenlőségi magazin, vagy a Propaganda című kortárs művészeti, kulturális műsor. Természetesen a híradó is közszolgálati műsor, persze a benne szereplő hírek már nem minden esetben nyújtanak erről tanúbizonyságot. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a kereskedelmi csatornák olyan műsorokat is, mint például a Fókusz az RTL Klubon közszolgálatinak minősítenek. 22

22 VI. Televíziós műsortípusok Általában a műsorok öt nagy típusát különböztethetjük meg: - információs műsorok (híradók, háttérműsorok, beszélgetések, riportok, stb.) - filmműsorok (saját készítésűek és vásároltak) - kulturális és oktatási műsorok (pl. iskolatévék, zenei műsorok, színházi közvetítések) - sportműsorok - szórakoztató műsorok (show-műsorok, vetélkedők, szórakoztató magazinok). VI. 1. Információs műsorok Az információs műsorok alkotják a televíziózás legdinamikusabban fejlődő részét. A világ minden részén a lakosság ezekből a televíziós műsorokból szerzi be információinak jelentős részét, nem pedig az írott sajtóból. Egyre nagyobb műsoridőt foglalnak el, és egyre változatosabb formát öltenek. Az is elmondható, hogy egyre inkább ezek a műsorok adják az adott csatorna karaktereit, ismert arcait. Az információs műsorok közül legfontosabb a híradó, melyet az úgynevezett háttéradások támogatnak. Az utóbbiban kerül sor egy-egy a híradóban is szereplő téma bővebb kifejtésére (pl. az Este az M1-en, vagy a Házon kívül az RTL Klub műsorán). Egyre népszerűbbek a szolgáltató magazinműsorok (pl. A tévé ügyvédje az M1 csatornán), a heti összefoglalók (pl. A szólás szabadsága az M1-en), a politikusokkal készített televíziós interjúk, a magazinműsorok és kerekasztal-beszélgetések. Már nálunk is egyre nézettebbek a reggeli magazinműsorok, melyek között a három nagy csatorna nézettsége áll az élen. Az információs műsorok sugárzása egyaránt jellemző a közszolgálati és a kereskedelmi csatornákra, ugyanakkor a bennük szereplő hírek összeállításában, azok sorrendjében már fellelhető a különbség a két televízió típus között. A csatornák nagy hangsúlyt fektetnek a híradó küllemére, a bemondók megjelenésére, és ezeket 23

23 időközönként meg is újítják, a nézők megtartása, és újabb nézők megszerzése érdekében. A híradó műfajban a képi megjelenítés nagyon fontos, mert akár tökéletesen kiegészítheti a felolvasott híreket, még színesebbé téve azokat. Az vitathatatlan, hogy különösen a kereskedelmi televíziók szenzációsabban próbálják a híreket tálalni, mint a közszolgálati médiumok, hiszen számukra a versengés kenyérre menő. A kereskedelmi televíziózás egyik alapkövetelménye, hogy azok a háttér-televíziózók figyelmét is felkeltsék, számukra is érthetőek, követhetőek legyenek. A mozgóképi anyagnak kettős funkciója van: egyrészt oldják, mozgalmassá, érdekessé teszik, és ezzel figyelemfelkeltőbbé teszik a televíziós riportot, hitelesítik a tudósító szavait, másrészt önmagukban is hírhordozók. A híradók kezdésének időpontja is sokat változott a kezdetektől ben, a kereskedelmi csatornák indulásakor még az MTV műsorstruktúráját próbálták követni, és egységesen kor kezdődött a híradó mindhárom csatornán. Mára ez már jelentősen átalakult, a két kereskedelmi csatorna egységesen ra tette át a híradókat, ezzel versenyezve egymással. A Magyar Televízió a hagyományokat megtartva, és talán tudva, hogy a versenyt nem tudja felvenni a két kereskedelmi csatornával, a mai napig is kor sugározza az esti híradóját. VI. 2. Filmműsorok Akár közszolgálati, akár kereskedelmi típusú egy televízió, műsorideje legnagyobb részében filmeket sugároz; régi és új mozifilmeket, tévéfilmeket, sorozatokat, dokumentumfilmeket. A filmek a világ valamennyi televíziójában a műsoridő közel felét foglalják el. Minél nagyobb és gazdagabb egy csatorna, annál inkább van arra módja, hogy gyártasson filmeket, és minél szegényebb, annál inkább arra van szorulva, hogy készterméket vásároljon. 24

24 A törvényi szabályozás szinte minden országban meghatározza a hazai gyártású filmek és a külföldről vásárolt filmek arányát. Az európai országok mára közösen elfogadott gyakorlatában úgynevezett kvótákat, vagyis kötelező mennyiséget írnak elő. Legalább 50 százaléka a sugárzott műsoroknak Európából kell, hogy származzon. A hazai gyártás, illetve a hazai nyelv is kvóta lehet. A rádiózásról és televíziózásról szóló évi I. törvény ezt a következőképpen fogalmazza meg: 7. (1) A televíziós műsorszolgáltató az évi teljes műsoridő több, mint felét európai művek és több, mint harmadát eredetileg magyar nyelven készített művek bemutatására köteles fordítani. (2) A televíziós műsorszolgáltató évi teljes műsoridejének legalább tíz százalékát olyan európai művek, legalább hét százalékát olyan eredetileg magyar nyelven készített művek számára köteles fenntartani, amelyeket tőle független előállítóval készíttetett, vagy attól öt évnél nem régebben készült műként szerzett be. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott arányokat a műsorszolgáltatónak a nézői iránt viselt tájékoztatási, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelősségére tekintettel -, ha szükséges fokozatosan kell elérnie. Amennyiben a műsorszolgáltató nem teljesíti az (1) és (2) bekezdésben meghatározott arányt, őt terheli annak bizonyítása, hogy ilyen gyakorlata e bekezdésre figyelemmel jogszerű. Ma már a hírműsorok mellett, vagy talán azokat meg is előzve a filmműsorok ültetik le a legtöbb nézőt a képernyők elé. Ezért nem mindegy, hogy milyen filmeket sugároznak. A közönség igényét leginkább az átlagrétegnek készített amerikai filmek elégítik ki, így főként ezeket tűzik műsorukra főműsoridőben. Az igényesebb filmeket, művészfilmeket, vagy akár régi magyar filmeket, melyek csak szűkebb kört érdekelnek legtöbbször a késő esti műsorsávban sugározzák. VI Sorozatok Az újságok megjelenése óta népszerűek a lapokban megjelenő folytatódó történetek, melyekkel heteken keresztül fent lehet tartani az olvasók érdeklődését. A 25

25 rádió megjelenésével azonnal lecsaptak erre a műfajra és ott is meghódították a közönséget a folytatásos rádiójátékok. Természetesen a televízióból sem hiányozhatott ez a műfaj. Ma már nem lehet tudni, hogy melyik ország a szülőhelye a szappanoperáknak. Az viszont biztos, hogy a világ legnagyobb sorozatgyártói az amerikaiak és a brazilok. A műfaj időbeli szabadságot ad az alkotóknak, hiszen bőven van idejük kibontani egy történetet, és nem kell másfél-két órába összesűríteni egy hosszabb eseménysorozatot. Eleinte a nagy regényeket, irodalmi alkotásokat filmesítették meg, azonban hamar kiderült, hogy a közönség inkább a romantikus történeteket szereti. A folyamat a minőség romlásához, az igényesség csökkenéséhez vezetett, hiszen megjelentek a kommersz, sikerorientált sorozatok. Olyan sikersorozatok születtek, amelyek egy-egy család ügyes-bajos dolgait mutatta be (pl. Dallas). Hazánkban a legnagyobb sikert aratott hazai gyártású sorozat a Szomszédok, amely szinte az egész országot a képernyők elé ültette kéthetente esténként közel 20 éven át. Mai hasonló próbálkozása a Magyar Televíziónak az Életképek című, hetente egyszer jelentkező sorozata, de ennek sikere meg sem közelíti az elődjét. A sorozatok a televíziók leginkább szégyellnivaló, de annál inkább pénzügyileg kifizetődőbb műsorai. A sorozatoknak ma már negatív megítélésűek, sokan megvetéssel beszélnek róluk, de ettől függetlenül a televíziók belőlük élnek a világon mindenütt. VI. 3. Kulturális és oktatási műsorok Kijelenthetjük, hogy színházi közvetítéseket kizárólag a Magyar Televízió tűz műsorára, a kereskedelmi csatornák egyáltalán nem. Koncertek közül is maximum könnyűzenei koncerteket sugároznak az utóbbi csatornák. Komolyzenei koncertek teljesen hiányoznak a palettájukról. A televíziózás kezdetén a csatornák feladatuknak tekintették, hogy fontos kulturális eseményeket (színházi előadásokat, koncerteket) közvetítsenek, és, hogy 26

26 mindenféle formában népszerűsítsék az irodalom és a művészetek klasszikusait, a tudomány eredményeit. A Magyar Televízió a 70-es években félszáznál is több színvonalas tévéjátékot gyártott. Ma már az ilyen műsorokra egyre kevesebb pénz jut, ha jut egyáltalán, és azokat pedig speciális, úgynevezett tematikus csatornákon találhatja meg a néző. Saját gyártású műsorok helyett, - melyek előállítása meglehetősen drága -, a legtöbben mozifilmeket vásárolnak. Ugyanakkor egyetlen nemzeti csatorna sem teheti meg, hogy nem tűz olyan műsort a képernyőre, amelyben hazai történeteket mutat be hazai szereplőkkel, színészekkel. A gyerekműsor olyan műsortípus, amit csak gondos szakértelemmel, igényesen szabad készíteni. Ez azonban igen drágává teszi ezt a műfajt. A hazai televíziózás kezdetén rengeteg rajzfilm, bábjáték, mesejáték készült, ezeket azonban felváltották a minőségtelen tucat-rajzfilmek. Oktatási műsorokat mint például a Mindentudás egyeteme, vagy a Delta - kizárólag a közszolgálati televízió programjában találhatunk. A kereskedelmi csatornákon hazánkban egyedül a TV2-n sugárzott Magellán című műsor mutatja be a tudomány és a környezetünk legújabb vívmányait, igaz azokat is inkább bulváros formában. A zenei, képzőművészeti műsorok miután csak egy szűk réteget érdekelnek elsősorban késő este, főműsoridőn túl jelentkeznek, vagy a közszolgálati televízió esetében a kevésbé nézett M2 csatornán kapnak helyet. A kereskedelmi csatornák főleg könnyűzenei koncerteket tűznek műsorukra, ha egyáltalán sugároznak koncertet. VI. 4. Sportműsorok Ma a sportesemények közvetítése egybeforrt a pénz és a reklámok fogalmával. A hirdetők, főként a sportszergyártók milliárdokat szánnak szponzorálásra, reklámra. Mindezek miatt a sportműsorokat ma már leginkább a kereskedelmi televíziók 27

27 csatornán láthatjuk, hiszen a legtöbb sportág egyben reklámhordozó is lett. Gondoljunk csak a Forma-1-re, melyet hazánkban Forma-1 Marlboro Nagydíjnak hívtak, addig, amíg nem volt tilos a dohánytermékek televíziós reklámja. A másik ok a reklámidő törvényben meghatározott időkorlátja; vagyis, hogy amíg a kereskedelmi televíziók óránként 12 perc reklámot sugározhatnak, addig a közszolgálati televíziók csak 6 percet szánhatnak termék-, illetve szolgáltatás-népszerűsítésre. Ma tehát a közszolgálati televíziók elsősorban összefoglalókra, sporthírekre, perces sportadásokra építhetik a sportműsoraikat, és a nagy eseményeket egyre inkább elviszik a kereskedelmi televíziók és a tematikus csatornák (pl. Sport1). A sportesemények közvetítésénél az is meghatározó, hogy időben mikor történik, hiszen a világ másik felében délelőtt zajló verseny nálunk délutáni időpontnak felel meg, így annak közvetítése felboríthatja a megszokott programot. A műsorokat összeállítóknak pedig azokra is gondolniuk kell, akik nem szeretik a sportközvetítéseket. A műsorszolgáltatok ma már legtöbbször úgy állítják össze a programcsomagjaikat, hogy a legolcsóbb csomagban nincsenek benne a kereskedelmi televíziók. Emiatt azok, akik nem tehetik meg, hogy előfizessenek egy drágább programcsomagra számtalan fontos sporteseményről lemaradnak. Ugyanakkor az lenne a normális, ha a világeseményeket, mint például az Olimpiák, a labdarúgó Európa Bajnokság, stb. a Magyar Televízió közvetítené, de a közvetítési jogokat rendre, sorra a kereskedelmi csatornák szerzik be. Véleményem szerint annak a lehetősége, hogy ilyen fontos események részesei legyünk, mindenki számára elérhetővé kellene tenni, ez nem lehet pénzfüggő. Egy magyar sportoló kiváló sportteljesítménye így a közszolgálatiság-ba tökéletesen beleillik. VI. 5. Szórakoztató műsorok A legtöbb reklám a szórakoztató műsorokhoz kötődik, így ezek teszik ki a legnagyobb részt a műsorok közül, és ez ma már a közszolgálati televíziókra is igaz. A műsortípusok legnagyobb választéka is ebben a kategóriában található, hiszen ide 28

28 sorolhatók a filmek, a show-műsorok, talk-showk, vetélkedők, valóság-showk, gyermekműsorok, kabarék, stb. Ezen műsorok előállítása rengeteg pénzt emészt fel, hiszen a díszletek, a sztár műsorvezetők, a sztár vendégek, a legújabb technika sokba kerül. Ugyanakkor ezek a műsorok hozzák a legtöbb bevételt a televízióknak, hiszen a hirdetők is itt szeretnek reklámozni, mivel ezeket nézik a legtöbben. A szórakoztató műsorok között a vetélkedők jelentős része már a világon mindenhol uniformizálódott, vagyis egy licenc alapján sugározzák őket. Ez azt jelenti, hogy valamelyik országban kitalálták a műsor formáját, és annak kereteit és ezt a formátumot adják el a többi ország televíziós csatornáinak. A televíziók ilyenkor jogdíjat fizetnek a műsor jogtulajdonosának, aki időnként ellenőrzi, hogy a műsor megfelel-e az eredeti változatnak, és változtatni is csak az ő engedélyével lehet. Ilyen műsorok a Szerencsekerék, vagy a Legyen ön is milliomos, amelyek a világ bármely részén ugyanolyan díszletek között, ugyanolyan formában és szabályok szerint zajlanak. Hasonló uniformizálódás tapasztalható a talk-showknál is, hiszen majdnem mindegyik ugyanolyan háttérnél (pl. esti kivilágított városkép), ugyanolyan körülmények között (foteles díszlet, tapsoló közönség, élő zenekar, stb.) kerül felvételre. Az öt televíziós műfaj közül az információs műsorok egyaránt szép számban megtalálhatók a kereskedelmi és közszolgálati televíziók műsorstruktúrájában. Filmműsorokat és sportműsorokat is egyaránt nézhetünk mindkét televíziós típusban. Azonban kulturális és oktató műsorokat szinte kizárólag a Magyar Televízió műsorai között találunk. Szórakoztató műsorokat a közszolgálati televízió már a kezdetektől fogva műsorára tűzött, emlékezzünk csak vissza, hogy a Szeszélyes évszakok, vagy a Parabola évtizedekig a Magyar Televízió egyik legsikeresebb szórakoztató műsora volt, milliókat ültetve a képernyők elé. Így összességében elmondható, hogy valamennyi televíziós műfaj megtalálható mindkét televíziós típus műsorpalettáján, azonban az 29

29 arányuk már jelentősen különbözik. Nagy különbség van tehát abban, hogy egy-egy műsortípus milyen terjedelemben jelentkezik a közszolgálati és kereskedelmi csatornák képernyőjén. 30

30 VII. A közszolgálati és kereskedelmi csatornák műsorstruktúrájának összehasonlítása A következőkben konkrétan vizsgáltam meg a két televízió típus műsorstruktúrájának összetételét. Elsőként november első hetét nézem át, azt az időszakot, amikor a kereskedelmi csatornák indultak. Feltételezem, hogy akkor még sok hasonlóságot találok a Magyar Televízió és a TV2, valamit az RTL Klub műsorainak összeállításában. Ezután összehasonlítottam és novemberének első heteit, és megnéztem történt-e változás a műsorok összetételében, továbbá, hogy mennyire távolodtak egymástól a két televíziós típus műsorstruktúrái. Két évben pedig ben és 2003-ban a tavaszi időszakot vetettem össze. A napi műsort műsorsávokra osztottam, melyekben megvizsgáltam a műsorok összetételét, a csatornák programjai közötti hasonlóságokat és különbségeket. Az általam felosztott műsorsávok a következők: - reggeli műsorsáv: délelőtti műsorsáv: délutáni műsorsáv: esti műsorsáv: késő esti műsorsáv: VII november első hete (1997. november ) Reggeli műsorsáv A vizsgált három csatorna közül a Magyar Televízió kezdi meg leghamarabb a napi adását, 5.30-kor a Gazdatévé című műsorral indít, melyet 5.50-kor a Nap-kelte című reggeli magazin követ. A TV2 Jó reggel, Magyarország! című reggeli magazinja 6.00-kor kezdődik, míg az RTL Klub indítja utolsóként reggeli adását, 6.30-kor a Jó reggelt! című információs magazinnal. Látható, hogy a két új csatorna átvette az MTV 31

31 és feltehetően külföldi televíziók példáját, és reggel egy olyan információs magazint sugároz, amelyet még otthon, munkába indulás előtt, készülődés közben lehet nézni. Ezekben a műsorokban rövid beszélgetések, hírek, közérdekű információk, időjárásjelentés, útinform, lapszemle, stb. találhatók, vagyis olyan információ-szolgáltatást nyújt, amelynek megértéséhez nem feltétlenül kell a képernyőre tapadni. Vagyis ezek a reggeli műsorok tipikusan a háttér televíziózás műfajába tartoznak. Az MTV 9.00 óráig a Nap-keltét sugározza, míg a két kereskedelmi csatorna már 8-30-kor befejezi az információs magazint, és rajzfilmet, illetve sorozatot sugároz. Délelőtti műsorsáv A Magyar Televízió a hagyományoknak megfelelően műsorismertetéssel indítja a délelőttöt. A műsorismertetés az MTV kezdete óta jellemző a csatornára, melyet a két kereskedelmi adó egyáltalán nem vett át. A TV2 egy évig foglalkoztatott klasszikus bemondónőt, aztán áttért a filmes műsorismertetőre (a kereskedelmi csatornák programigazgatói elavultnak tartják ezt a műfajt). A bemondónőknek fontos szerepe volt a köztévében, a kezdetekkor ők számítottak ismerteknek, talán olyanok voltak, mint a mai televíziós sztárok. A Magyar Televízió továbbra is foglalkoztat bemondónőket, de régi jelentőségük jócskán megkopott. Persze a funkciójuk mellett a szép beszédet is közvetítették a nézők felé. Ezután egy sorozatot és rajzfilmeket sugárzott egész délelőtt. Az RTL Klub hasonlóan rajzfilmekkel és sorozatokkal tölti meg a délelőttöt. A TV2 ezzel szemben Délelőtt a TV2-vel címmel életmódmagazint sugárzott, melyet egyegy sorozat szakított meg. Délutáni műsorsáv Délben híradóval egyedül a TV2 jelentkezett. Az MTV a hagyományokat követve délen déli harangszóval, műsorismertetéssel és időjárás-jelentéssel folytatta adását. Híradót órakor sugárzott. Az RTL Klub műsorában észre sem lehetett venni, hogy délután lett, hiszen folyamatosan sugározta a sorozatokat, melyet egy talkshow-val (Randevú Edittel címmel) egészített ki. A két kereskedelmi csatorna délutáni műsorában egyaránt a német és amerikai sorozatok váltották egymást. Az MTV-n 32