A BELSŐ-VILÁG ÁLDOTT VIDÉKE

Átírás

1 ROBIN FURTH A BELSŐ-VILÁG ÁLDOTT VIDÉKE E gy késő őszi délutánon, mikor Roland, Alain és Cuthbert még elég fiatalok voltak ahhoz, hogy unatkozzanak óráikon, bölcs tanáruk, Vannay egy ajánlatot tett nekik. Ha abbahagyják az ásítozást, a nap hátralévő részét a szabadban tölthetik. A fiúk tomboltak az örömtől, de Vannay nyersen hozzátette, hogy ez nem azt jelenti, hogy ellóghatják az órát. Épp ellenkezőleg. Az aznapi tananyaguk a Belső-Világ földrajza volt, és egy ilyen témát épp olyan jól meg lehet tanítani Gan zöld mezőin is, mint egy tömött osztályteremben. Ahogy a fiúk elhelyezkedtek az ősi vasfa árnyékában, az ősz, bicegő Vannay megemelte sétapálcáját, és egy kört rajzolt vele a homokba. Ahogy a fiúk a kört bámulták, Vannay egy mutatók nélküli órává változtatta, csak a számok helyett tizenkét x-et rajzolt. A kör közepére Vannay beszúrta a sétapálcáját. Amint meggyőződött róla, hogy a bot magától is megáll, lassan félrehajolt, és a fiúk segítségével ő is törökülésbe helyezkedett a földön, és elkezdte. A földet, amin éltek - és amelyen játszottak és tanultak - Belső-Világnak hívták. A Nemes Nyelven Mid-Gard, vagy Mindenek Kertje volt a neve. Évszázadokkal a Nagy Mérgezés előtt Mid-Gard egy erős királyság volt, amely a sötétség idején is tisztelte és követte a Fehér útját. Amikor utolsó háborújuk végleg elpusztította a Régi Népet, Mid-Gard elesett, de a nagy királyság emléke megmaradt. Mid-Gard az ősi világ emlékeztetője lett, egy mérgektől és mutánsoktól érintetlen föld, hol az igazság még mindig erősebb volt a hazugságoknál és megtévesztésnél. Hamarosan az egész Földet ezen a néven illették, a pusztaságot is, amelyet az emberek megszállottan próbáltak Édenkertté varázsolni. Térképére mutatva Vannay elmagyarázta a fiúknak, hogy a Belső-Világ lapos és kerek. Minden irányból víz határolja, a Nyugati Tenger, a Déli Tenger, a Tiszta Tenger és a fagyott, jéghegyekkel borított Északi Tenger. Valójában az összes tenger ugyanaz, rajtuk túl van a világ határa, és azon a határon túl terül el a varázslatos Prim, a Teremtés őslevese. A Primen túl pedig a révülés sötétsége húzódik, ami a végtelenségbe nyúlt. Ezután, Vannay a térkép széle mentén található x-ek egyikére mutatott, és megkérdezte a fiúkat, tudják-e, hogy mit jelentenek. Alain izgatottan emelte fel a kezét. ~ 1 ~

2 - Minden x - mondta - egy ajtót jelez ami a Belső-Világból nyílik. A tizenkét Kaput hat mágneses Sugár köti össze. A Sugarak felelősek az idő, a tér, a kiterjedés és a dimenziók egyben tartásáért. Mivel hat Sugár és tizenkét Kapu van, a Sugarak a szemközti Kapukat kötik össze. És mivel minden Kaput egy-egy állati totem őriz, a Sugarakat is ezek az állatok őrzik, és a nevüket is róluk kapták. Tanára elismerő bólintásától felbátorodva (esetleg barátai irigykedő morgásának köszönhetően), Alain óvatosan elvette Vannay sétapálcáját a térkép közepéről, és odanyújtotta Rolandnak. Miközben pufók ujját továbbra is rajta tartotta, keresztül húzta a homokban, felosztva ezzel a kört. - Az Oroszlán Kapujától a Sas Kapujáig - mondta. - És hogy hívják a Sugarat? - kérdezte Vannay. - Az Oroszlán Sugara, a Sas Útja - sipította Cuthbert. - És ha a Sastól utazol az Oroszlán felé? - A Sas Sugara, az Oroszlán Útján - mondta Cuthbert. Alain egyesével összekötögette a szemközti Kapukat, és Cuthbert megnevezte őket. Nyúl és Denevér, Hal és Patkány, Teknős és Medve, Kutya és Ló, egészen addig, amíg egy Sugár maradt csak, az amely a tizenkettőtől indult és a hatban végződött. A Sugárra mutava Vannay megkérdezte a nevét. - Elefánt és Farkas - mondta Cuthbert. - És a másik neve? - kérdezte ismét Vannay. - Gan Sugara - válaszolt Alain. Vannay ezután Rolandhoz szólt, aki - szokásához híven - ezidáig egy szót sem szólt. - És mi a helyzet veled, kis szószátyár? Meg tudod mondani nekünk, hogy kicsoda Gan? De ahelyett, hogy megszólalt volna, Roland felállt, és visszahelyezte Vannay vasfa sétapálcáját a kör közepére, oda, ahol az összes Sugár találkozott. Olyan erővel vágta oda, hogy a bot egy majdhogynem suhogott a levegőben. - A Setét Torony - mondta Roland. - A Torony Gan, és Gan a Torony. Vannay bólintott, majd a tíz éves fiúra emelte szemét bozontos ősz szemöldöke alól. Habár sosem lesz olyan gyors az esze mint barátaié, Steven Deschain fiának néha remek megérzései ~ 2 ~

3 voltak, így nem volt meglepetés, hogy ő fogta fel először a sétapálca jelentőségét. Mégis, annak ellenére, hogy alkalmanként megcsillogtatta tudását és Vannaynak titkos reménye volt, hogy a fiú egyszer majd jobban fog figyelni a tanulmányaira, Roland mindig is inkább katona maradt, mint tudós. De ez talán nem is akkora hátrány a dinh fiánál. A nyugtalanság korában az emberek inkább követnek egy kardot forgató vezetőt, mint egy könyvet tartót. Akár az apja, és az apjának az apja, a Deschain fiúból is remek dinh lesz valamikor, a Fehér és a Torony hű védelmezője. Legalábbis ha megtanulja, hogy irányítsa az érzelmeit, és hallgat a tanácsadóira. Ahogy Vannay elábrándozott, az előtte álló, korához képest igen magas fiú egy pillanatra árnyékba borult a mögötte lenyugvó Nap fényáradatában. Úgy tűnt, Roland átalakult, Vannay belső szeme nem egy fiút látott az árnyban, hanem egy szürkésfekete tornyot, minek alapja nem kő, hanem egy edzett test, aminek folyosóin elveszett lelkek sírása visszhangzik, és aminek spirál alakban emelkedő ablakaiban hátborzongató kék fény dereng. Mintha a fiú és a Torony eggyé vált volna, vagy mintha a fiút és a ka-ját a Torony elnyelte volna. Abban a pillanatban, az idős férfi, aki komolyságra és szelídségre tanította a kezdő harcosok generációit maga előtt látta tanítványa jövőjét, mint egy lassan lecsavarodó, véres szalagot. A szalag végén pedig baljóslatúan emelkedett ki a Torony a Can -Ka No Rey vörös mezejéből, bíborszínű éneklő virágok sűrűjében. De alighogy Vannayban tudatosult a látomása, már el is tűnt. Roland ismét csak egy makacs fiú volt, egy nemes fiú, és az egyetlen kék fény fakókék szemének ragyogása volt, egy ilyen fiatal korban szokatlanul szúrós szempáré. - És mi a Torony? - kérdezte halkan, miközben Roland szépen lassan visszatelepedett a fa alá, és újra némaságba burkolózott. - A kapocs, ami egyben tartja az időt és a teret - válaszolta Cuthbert és Alain, szinte egyszerre. - És ez pontosan mit is jelent? - kérdezte Vannay. A fiúk nem szóltak, így Vannay elmagyarázta. A Belső-Világ egy korong alakú sziget ami a Prim tengerében lebeg, és mivel a Prim nem más, mint egy apró csepp a révülés ürességében, a Belső-Világ sincs egyedül. Arthur Eld birodalmát Világmindenségnek nevezte, de ez a név félrevezető. Az Eld birodalma az összes ismert és lakott földre kiterjedt, de csak egy Belső-Világi birodalom volt. Csak a Torony egyik szintjén létezett. ~ 3 ~

4 Megérintve rajzát, Vannay elmondta tanoncainak, hogy megszámlálhatatlanul sok világ létezik az Univerzumban. Némelyik pont olyan, mint amit ők ismernek, némelyik azonban idegen kulturákkal átszőtt. Mások üresek vagy lakhatatlanok. De a Belső-Világhoz hasonlóan, mindegyikbe Kapukon keresztül lehet be- és kilépni. A Belső-Világ legnagyobb és legjobban védett kapui a Sugarak Kapui voltak, amiket Alain és Cuthbert megnevezett. Akkor jöttek létre, amikor Gan létrehozta az univerzumot a Prim varázslatos anyagából. De a fiúk tudták, hogy nem csak ezek a Kapuk voltak a Belső-Világ kijáratai. Az ősi Beszélő Körök is egyfajta Kapukat jelentettek, de ezeket az ajtókat démonok őrizték. A hasadások - azok az elpusztult vidékek, ahol a valóság szinte teljesen elvékonyodott - ugyancsak átjárók voltak, de a hasadások a révülés sötétjébe és az ott kószáló éhes szörnyekhez vezettek. Nem voltak biztonságosak. De még ezeken kívül is voltak átjárók a világok között. A manniták vallásos csoportja tökélyre fejlesztette az átjárást a világok között. A kékkabátosok, akik magukat Kereső Népnek vagy a Ka Szárnyának Utazóinak nevezik. Minden mannita férfi éveken át tanulja a meditációt és a függőingák és mágnesek használatát, amik átsegítik őt a révülésen vagy a valóság más lyukain. De a manniták többször is igazolták: utazásaiknak nagyon sok kockázata van, és az utazó sosem tudhatja, hogy a Föld verziója, ahová visszaérkezik ugyanaz lesz-e, mint amit itthagyott. Az utazás lehetséges az Őrzők Kapuin keresztül, a Beszélő Körökben, vagy a révülésen keresztül, de a központi pillér - amit a világok körülölelnek, mint a gyöngy a cérnát - nem más, mint maga a Setét Torony. A világok keringenek, az évszakok elmúlnak, de a Setét Torony időtlen. A Torony hozta létre az időt. Füstszürke színű és spirál alakban emelkedő ablakaiból hátborzongató kék fény sugárzik. A Torony a létezés kapcsa, az Univerzum központja. Megmászni olyan, mint belépni egy kagyló belsejébe. Minden egyes keskeny, csavargó lépcsője a teremtés más világaiba vezet, legyen az messze az időben, egy alternatív valóságban vagy akár egy teljesen elképzelhetetlen verziójában a jelenünknek. Ezekben az alternatív világokban létezik a másik valónk, amit Vannay egyszerűen ikernek hív. Ezért a saját védelmünk érdekében tilos belépni a Toronyba, és bár sokan próbálták sorsukat megváltoztatni vagy a ka-jukat megfordítani, végül mindannyiuk elbukott. Még a Régi Nép is elpusztította magát, akik a Torony varázslatát használva ajtókat építettek az idő és világok között. A Torony tudja, hogy védje meg magát, és hogyan tartsa meg a valóságok integritását. Habár a Torony van a Belső-Világ térképének közepén, valójában egy Vég-Világnak nevezett pusztaságban található. Gileád és a többi Belső-Világi báróság nincs rajta a térképen, mint ahogy ~ 4 ~

5 a Külső Ív sincs, hiszen ezek az elnevezések az emberi kultúra teremtményei, nem a Belső-Világ földrajzának részei. A Tornyot csak egy Sugarat követve lehet elérni, viszont ahhoz, hogy egy Sugarat követni lehessen, először találni kell egyet. Fájó térdeire támaszkodva Vannay felállt, elvette botját a kör közepéről, és elindult a gileádi Nagyterem felé. Intett diákjainak, hogy kövessék. Ahogy elérték a Nagyterem mögötti teret, ahol a fiúknak majd egyszer tanárukat, Cortot kell legyőzniük, hogy megkaphassák fegyvereiket, Vannay megállt. Megkérte tanítványait, hogy nézzenek körül, és szóljanak, ha észrevesznek valami furcsát. A fiúk csak a vállukat vonogatták, így Vannay benyúlt mély zsebébe, és elővett egy kis agyagcsészét, amit Cuthbertnek adott, hogy töltse meg a közeli kútban. Ahogy a fiú elszaladt, Vannay kihúzott egy acéltűt kabátja ujjából. Mikor Cuthbert csurom vízesen visszatért, fogta a csészét, és beleejtette a tűt. Ahogy a fiúk sejtették, a tű lesüllyedt a csésze aljára. De ahogy Vannay az udvar közepe felé indult el, a tű felemelkedett, lassan pörögni kezdett, majd kelet felé fordult. Cuthbert megkérdezte, hogy mestere egy bűvésztrükköt mutatott-e be, de Vannay megrázta a fejét. - Ha ez trükk, akkor az egész univerzum a szélhámos -mondta. Átadta a csészét Alainnek, majd Vannay a másik zsebébe nyúlt és előhúzott egy apró zsákocskát, ami vasreszelékkel volt töltve. Szétszórta a földön, abban az irányban, amerre a tű mutatott, és a vasreszelék egyetlen vonallá állt össze - ami szintén kelet felé, a Nagycsarnoktól elfelé mutatott. A fiúk nem jutottak szóhoz. Vannay eltemetett egy mágnest a földön, anélkül, hogy megmondta volna nekik? Az öreg tanár újra megrázta a fejét, majd megkérte őket, hogy nézzenek még egyszer körül, de ez alkalommal ne egy bizonyos tárgyat keressenek, hanem csak pihentessék a szemüket abban az irányban, amerre a tű mutat. És ott volt. A közeli fenyőfák csúcsai, a homokban húzódó lábnyomok, sőt, még az árnyékaik is mintha kelet felé tartottak volna. Ha hat lépést távolodtak vagy előre mentek, a varázslat eltűnt, de ott, Gileád legnagyobb és legrégibb építménye előtt, a téren, ahol az ifjú harcostanoncok generációkon át bizonyították be tudásukat, még a felhők is halszálka formába rendeződtek, mintha valami vonzaná őket kelet felé. Vannay kérésére becsukták a szemüket. Érezték is. Egy hatalmas, láthatatlan folyó vette őket körül, egy folyó, ami magával rántja őket is, ha hagyják. Ott álltak egy Sugár, az egyik hatalmas mágneses erő alatt, amely nem csak a Belső-Világot, hanem az egész multiverzumot egyben tartotta. Vannay mosolyogva nézte, ahogy a fiúk arca ~ 5 ~

6 egytől egyig elámul. És egy pillanatra, a Sugár erejének köszönhetően látta a férfiakat, akikké majd egy nap felnőnek. A fiúk még mincsig csukott szemmel hallgatták tanáruk szavait. - A Sas-Oroszlán Sugár a Nagycsarnokon, majd az udvaron és a Kastély-dombokon halad keresztül - mondta. - Ezért választotta ezt a helyet Arthur Eld a birodalmának központjaként, és ez az oka, hogy a Nagy Mérgezés után a Belső-Ív báróságai sokkal gyorsabban talpra álltak, mint a Külső-Ív földjei. A Sas és az Oroszlán erős Őrzők voltak, olyan erősek mint a Teknős és a Medve, és majdnem olyan erősek, mint az Elefánt és a Farkas. Épp ezért volt Gileád áldott föld. Épp ezért áldottak a harcosok is. Vannay elengedte az osztályt. Miután meghajoltak tanáruk előtt és megköszönték neki a tanulságos órát, elszaladtak játszani. Elfutottak a Sugár útja alatt, és bár nem mondták el tanítójuknak, de aznap egy új játékot találtak ki. Úgy hívták, hogy A Torony Meghódítása. FORDÍTOTTA: BRUZSY ~ 6 ~