András Zoltán TRIANON

Átírás

1 Vagyunk... leszünk... Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban június Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja Gyimesbükk. Az ezeréves határ A TARTALOMBÓL EKOSZ-dokumentumok 4 Reflexiók Nyirõ-témában 6 Csapó Endre elemzõje 9 Orbán Viktor népszerû Moszkvában 12 Károlyi Mihály valós arca 16 In memoriam Nyirõ József 24 Dr. András Zoltán 26 Balázs Imre 29 Levelesláda: Levél egy orvoskollegához 32 Átalvetõk 33 Az állatok nászának kisszótára 36 Kis színesek 40 Veszendõ Bánság Oravica 42 Eleven hagyomány Tormai Cécile 56 András Zoltán TRIANON A gyáva sors megfutott/ és itthagyott / daliás erdõt, selymülõ mezõt: / karcsú kelyhekbõl / omló illatot, harsogó folyót / és szelíd patakot. // ( ) Áldott kenyerünk / kétharmadán / osztoztak a koncnokok. A nap orcája / sötétre váltott, / elsápadtak/ a csillagok ékes kastély / csillári alatt / tort ültek/ a bitang nagyok.

2 2 EKOSZ EMTE Híreink EKOSZ Május között Monoron tartotta a szövetség éves rendes közgyûlését. A házigazda Bethlen Gábor Erdélyi Kör, valamint az önkormányzat vendégszeretetét élvezhettük a Monori Vigadó patinás épületében. A tanácskozást rövid kulturális körkép vezette be, a városi egyesületek és a helyi erdélyi kör avatott elõadóinak közremûködésével. Különösen üdítõleg hatottak ránk a Monori Strázsák Néptánc Együttes fergeteges mûsora. A gyûlésen határozat született: az EKOSZ zászlajának és címerének elfogadásáról, az állami és civil szféra együttmûködésében való részvételünkrõl, a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek hathatós támogatásáról, a közös munkában részvételt nem vállaló egyesületek kizárásáról, jubilálók köszöntésérõl, s végül az elkövetkezendõ választmányi és közgyûlési idõpontokról. Felállításra került az EKOSZ jelölõ és választási bizottsága is, hiszen a 2013-as esztendõ a tisztújítás éve is lesz szövetségünk életében. A tanácskozás hivatalos részének zárultával átadhattuk magunkat a házigazdák által szervezett kötetlen beszélgetésnek, találkozásoknak, megismerkedhettünk Kádas János és Neje csángókat és erdélyi magyarokat segítõ munkájával, finom tolcsvai és monori borokkal, és elnöktársaink jókedvû énekhangjával. Vasárnap, az istentiszteleteket követõen, városnézés közben folytattuk a megbeszélni valók sorát, majd ebéddel és áldásmondással zártuk a testvéri találkozást. A hivatalos részt baráti és otthonos találkozássá tette, hogy a monoriaknak sikerült megvalósítaniuk az EKOSZ régi szándékát a közgyûlés résztvevõinek elszállásolása tekintetében. Mindnyájan családoknál nyertünk elhelyezést, ezzel jó szót, és így egymás jobb megismerésével megerõsítést is a közös munka folytatására. Mindezekért, az elvett testi-lelki-szellemi jókért, Isten után köszönet illeti a Monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör minden kedves szolgálattevõjét, különösképpen Dr. Szekeres Sándor elnök urat és kedves Feleségét. Isten tartsa jó szokásukat! Nagy Árpád az EKOSZ elnöke Az Ötágú Síp Kulturális Egyesület (Szeged) 2012-ben teljesített programjai január 13.: Gazdaság és nemzetpolitika címmel dr. Becsey Zolt miniszterelnöki megbízott tartott elõadást február 14.: Ó, én édes hazám, te jó Magyarország ez volt a mottója Bálint-napi rendezvényünknek. Verset mondott: Fabulya Endre elõadást tartott dr. Bagi Zoltán Balassi a reneszánsz vitéz címmel A Dugonics András Gimnázium kamaramûhelye megzenésített Balassi verseket adott elõ. A nagyszámú résztvevõ az elsõ pohár bort az idei Balassi-kardos költõre és mûfordítóra koccintotta március 20. Esélyek az esélytelenség határán (a délvidéki magyarság lehetõségei a szerbiai privatizációban) címmel Maurer Oszkár királyhalmi szerémségi borász tájékoztatót tartott saját vállalkozásáról és a szerbiai magyarság pillanatnyi gazdasági elképzeléseirõl. 4. Egy temesvári és egy szabadkai rendezvényen vettünk részt, ahol ismertettük Szögedi nemzet elnevezésû programunkat és elképzeléseinket ennek jövõjével kapcsolatban. Szegedi E.K. A Szegedi Erdélyi Kör és a Mihalik Kálmán alapítvány részvételével zajlott le a Székely Himnusz zeneszerzõje, Mihalik Kálmán új sírhelyének felszentelése, a Szegedi belvárosi temetõben. Ez alkalommal, május 22-én kettõs ünnepet ültünk, Mihalik halálának 90-ik évfordulóját és a Himnusz elsõ nyilvános megjelenésének a napját. A zuhogó esõ ellenére sokan vettek részt e jeles ünnepen. Itt volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki megható beszédet mondott. Pártok, sok civil szervezet és magánember koszorúzott. A Székely himnusz eléneklésével zárult az ünnep. Gál Imre KOMLÓ A Komlói Erdélyi Kör újonnan választott elnöksége nagy lendülettel kezdte a 2012-es évet. Január 21.: Békemenet A magyar kormány melletti hatalmas tömegmegmozduláson csoportosan vettünk részt. Január 30. A magyar Szent Korona eszme birtoktana és õsisége címû, Ruzsinszky László, körünk elnökének újabb nagy sikerû elõadásán a Kányádi terem zsúfolásig megtelt az érdeklõdõkkel. Február 11.: Hagyományos (15-ik) Batyus Farsangi bálunkat tartottuk 120 fõ részvételével. Papp Attila és Kiss Anikó (ismert elõadók) hazafias dalokat énekeltek gitár kísérettel Február 27.: Az Agyagfalvi székely népgyûlésrõl tartott érdeklõdéssel kísért elõadást dr. Tamás Attila Március 26.: Szakács Gábor rovásíráskutató, a Forrai Sándor Rovásíró Kör vezetõje tartott nagy sikerû vetítõképes elõadást A Boszniai piramishegyek rovásjelei címmel. Március 27.: Lassan József fafaragó Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Szabó M. Attila (Székelyudvarhely) Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító fõszerkesztõ: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/ ekosz@tolna.net A kiadásért felel a lap fõszerkesztõje ISSN Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd Átalvetõ

3 EKOSZ EMTE 3 Híreink (körünk tagja) 3 mívesen faragott pipát ajándékozott az ipafai pipamúzeumnak 11 tagú csoport kíséretében. Kitüntetõ szeretettel fogadták, a falu polgármestere, a múzeum gondnoka köszönték meg az ajándékot. Április 2.: Erdélyi mûemlék grafikák címmel Debreceni László ( ) grafikus mûvész kiállítása. Debreceni László grafikus Makkai Sándor püspök megbízásából több mint 356 templomot, faépítményt, 476 terítõmintát, 108 ónedénydíszítést rajzolt le. Munkái nagy mûvészettörténeti és mûemlék-grafikai értékûek. A kiállítást dr. Tamás Attila nyitotta meg, a mûvészt értékelõ és ismertetõ méltatással. Végezetül: a Komlói Erdélyi Kör szép emléklapot kapott Hagyományok és értékrendjük megõrzésében, azok további ápolásában tanúsított kimagasló helytállásáért a Székely Nemzeti tanács és a Mi vagyunk a Nép Mozgalom elnökeinek aláírásával. IKEM Izsák A esztendõben a kör 10. életévébe, s talán eddigi legnehezebb idõszakába is belépett. Teljesen beszûkülõ anyagi lehetõségeink mellett a kitartás és lelkesedés is fogyni látszik... Mindazonáltal, a legmegátalkodottabbak nem adták fel, s megfogadva a költõ tanácsát, ahogy lehet...folytatjuk. Az éves közgyûlést követõen, márciusban Szentesi Zöldi László tartott elõadást Izsákon, A Tanácsköztársaság igazi arca: a vörös terror Magyarországon címmel.áprilisban igyekeztünk másik fontos segédeszközzel is lépre csalni a nagyérdemût. Maurer Oszkár délvidéki atyánkfia tartott avatott és ihletett bemutatót a szerémségi borokról. A kóstolások nyomán már jól értettük, hogy mit sajnált Ulászló király annyira a szerémségi területek török kézre kerülésekor. Május havában a Délvidékrõl még délebbre kalandoztunk Dr. Nagy Miklós Mihály ny. alezredes úr segítségével, aki a második búr háborúban, Dél- Afrikában harcolt magyarok vitézkedésérõl adott számot mívesen közöttünk. E sorok írásakor azzal a reménységgel vagyok, hogy az Összetartozás Napja alkalmából Dr. Gyõri-Nagy Sándor mond majd emlékbeszédet az izsáki református templomban. Nagy Árpád elnök Magyar Örökség Díj a Tékának Március 24-én, gyönyörû tavaszi napon, hatalmas érdeklõdés mellett adták át a Magyar Örökség Díjat a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A hat díjazott között szerepelt a marosvásárhelyi Teleki Téka is (jelenlegi nevén Teleki-Bolyai Könyvtár.) Sajnálatos módon az utóbbi idõben sok rossz hír jelent meg a lapokban a Tékával kapcsolatban. A Népújság március 12-i számában megjelent cikk szerint hiányzik a Tékából 538 kiadvány, nagyon sok a 15., 16., 17-ik századból, szerencsére nem hiányzanak õsnyomtatványok és unikumok. A kitüntetés erkölcsi értéke nagy, talán némi védelmet is jelent a Téka számára a mohó és intoleráns többséggel szemben. Az ünnepség felemelõ volt, az elsõ kitüntetett egy amerikai Magyar Baráti Közösség magyarságmentõ szolgálata volt, a Téka mint hatodik díjazott utolsóként került sorra, méltó zárásaként a díjátadó ünnepségnek. Kitüntették továbbá Tormay Cécilet, Veress Pétert, a Gulyás testvérpárt, Korzenszky Richárdot és a Középiskolai Matematikai es Fizikai Lapokat. A laudációt ismert szakemberek tartották, a Téka esetében Dr. P. Vásárhelyi Judit könyvtörténész, az OSZK munkatársa. Dr. Czakó Józsefné gr.teleki Julianna MTA életmûdíj A Magyar Tudományos Akadémia Arany János-életmûdíját Csedõ Károly, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem professor emeritusa vehette át az MTA éves közgyûlésén. Lapunk megkülönböztetett tisztelettel, büszkén és szeretettel gratulál Csedõ professzornak. Németh Géza-emlékdíjakat adtak át Csíkszeredában a Németh Géza Egyesület január 22-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából immár tízedik alkalommal adott át emlékdíjat olyan pedagógusnak, aki sokat tett a magyar kultúra ápolásáért, valamint egy általa megnevezett tanítványának. Németh Géza budapesti református lelkész volt az, aki a nyolcvanas években kiállt az erdélyi menekültek mellett, megsegítésükre szervezte a magyar fõvárosban az Erdélyi Gyülekezetet és a karitatív jellegû, Reménység Szigete elnevezésû intézményrendszert. Hálájuk jeléül, emlékére hozták létre 1995-ben a csíkszeredai pedagógusok a Németh Géza Egyesületet, és osztják ki évente a Németh Géza Emlékdíjat. Ez évben Lõrincz József székelyudvarhelyi magyartanárt, közírót, irodalomkutatót, költõt lapunk barátját részesítették a kitûntetésben, és vele együtt volt tanítványát, Bálint Tamást, Kolozsváron élõ fiatal közgazdászt, két kötetes sikeres költõt. A Közmûvelõdés Napja tiszteletére Az EMKE Maros megyei szervezete az Erdélyi Magyar Közmûvelõdés Napja (április 12) tiszteletére ünnepi mûsort tartott a Maros Mûvészegyüttes termében. Rövid visszatekintést és összegzést követõen Dr. Ábrám Zoltán megyei elnök jelképes köszönetet mondott mindazoknak, akik a közmûvelõdést szolgálják, értékeinek megõrzésén munkálkodnak. Az ünnepi mûsor keretében az Országos Elnökség részérõl oklevélben részesültek néhányan, akik a helyi kisközösségek önszervezõdõ tevékenységében eredményes munkát vállaltak. EMKE-oklevelet vehetett át Bíró István lelkész, a segesvári közmûvelõdési életben való részvételéért, kiemelten Bethlen Miklós és Kemény János fejedelem szellemisége ápolásáért kifejtett áldozatos tevékenységéért, továbbá Tóth Sándor tanár, közmûvelõdésszervezõ, a marosludasi Hajdina néptánccsoport vezetõje, a néptánc, a népi kultúra értékeinek a megõrzése érdekében kifejtett erõfeszítéseiért és Demeter József vállalkozó, lemezlovas, a marosvásárhelyi Jazz&Blues Klub mûködtetõje, elismerésül és biztatásul, hogy a szórakozóhely változatos mûvészeti és mûvelõdési eseményeknek nyújt otthont. Az ünnepség keretében Pál-Antal Sándor történész, akadémikus elõadást tartott a a 350 éve elhunyt Kemény János fejedelemrõl, közremûködtek az EMKE által mûködtetett Fagyöngy citeraegyüttes, valamint a marosludasi Hajdina Néptáncegyüttes. Mûsorvezetõ: Ábrám Noémi. Az EMKE Maros megyei szervezete sajtószolgálata Lapunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával jelenik meg. Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztérium támogatásával jelenik meg június

4 4 EKOSZ EMTE Dokumentumok ERDÉLYI KÖRÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HATÁROZAT a magyar anyanyelvû képzés ügyében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége a leghatározottabban tiltakozik a román hatóságok és az új román Kormány intézkedései ellen, melyeket a MOGYE magyar nyelvû tagozatának ügyében tesznek. Marosvásárhelyen két évtizeddel ezelõtt még nagy többségben élt, mára mintegy 40 %-ra olvadt a magyar nemzeti közösség. Ennek oka a román állam intenzív betelepítési és iparpolitikája mellett a diszkriminatív román felsõoktatási politikában és joggyakorlatban jelölhetõ meg. A magyar fiatalok anyanyelven történõ továbbképzési lehetõségeinek fokozatos korlátozása szülõföldjük kényszerû elhagyásához vezet, ami a lakosság kor-összetételének (korfájának) gyors elöregedésén keresztül halmozottan hozzájárul a mielõbbi Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége a május 19-i, Monoron megtartott Közgyûlésén állást foglalt a magyar autonómiák ügyében indított uniós polgári kezdeményezés ügyében. A kezdeményezést kiemelten fontosnak tekintjük, mert a jelenlegi európai kisebbségvédelmi egyezmények nem terjednek ki a szülõföldjükön élõ, õshonos népcsoportok helyzetének rendezésére. Állásfoglalásunkat az alábbiakban foglaljuk össze: asszimilációhoz. Sajnálatos, hogy mindehhez a román kormányokban közel másfél évtizeden keresztül koalíciós szerepet vállaló RMDSZ megalkuvása és tétlensége is hozzájárult. Az erdélyi magyar nemzeti közösségnek létérdeke fûzõdik az anyanyelvû felsõoktatás fennmaradásához, mi több, elvesztett jogainak visszaszerzéséhez. A magyar közösségnek Romániában, az Európai Unió bármely tagállamához hasonlóan, joga van az államilag finanszírozott felsõoktatáshoz. A magyar történelmi gyökerekre épülõ kolozsvári székhelyû Bolyai Tudományegyetemet és annak Marosvásárhelyen mûködõ Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetét a román állam 1945, 1946 és 1948-ban kiadott törvényerejû rendeletei a Határozat az uniós polgári kezdeményezés ügyében 1. A legnagyobb külhoni, magyar entitás, a Székelység autonómia-követelésében a Székely Nemzeti Tanácsot tekintjük eljárásra jogosult, hiteles közjogi szervezetnek, ezért az uniós állampolgári kezdeményezés ügyében csak olyan javaslatot támogatunk, amellyel az Székely Nemzeti Tanács is egyetért. 2. Egyetértünk azzal, hogy az uniós polgári kezdeményezés célja egy olyan uniós szintû jogszabály elfogadtatása, amely a nemzeti, nyelvi és kulturális sajátosságokat õrzõ európai régiókat megvédi a hátrányos megkülönböztetéstõl és biztosítja azok hosszú távú fennmaradását, gazdasági fejlõdését. 3. Kiemelten fontosnak tekintjük, hogy az Európai Bizottság elé terjesztendõ kezdeményezés minden tekintetben pontosan határolja körül a vonatkozó jogszabálytól elvárt követelményeket, melyek bármely európai országban számbeli kisebbségben élõk részére és az általuk lakott nemzeti régiókra egyaránt érvényesíthetõek kell legyenek. 4. A tárgyban a Székely Nemzeti Tanácsnak a április 23-án kelt, az Európai Unióban élõ, szülõföldjükön õshonos népek által lakott nemzeti régiók köztük a székelyföldi magyarok jogaira, azoknak uniós szintû szabályozásra vonatkozó aláírásgyûjtési kezdeményezésével egyetértünk, azt önkéntes munkával is támogatjuk. 5. Az Európai Parlament és Tanács 211/2011/EU számú, február 16-án elfogadott, április 1-tõl hatályos, az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozó Rendeletének elõírásai szerint annak napirendre tûzéséhez az Unió legalább hét tagállamából legalább egymillió aláírás összegyûjtése szükséges. A kezdeményezés sikere érdekében arra buzdítunk minden, a székely nép és Európa más kisebbségben élõ õshonos népei iránt elkötelezett személyt és szervezetet, hogy önkéntes munkájával járuljon hozzá az egymillió aláírás összegyûjtéséhez. Erre vonatkozó további részletek megtalálhatók a Székely Nemzeti Tanács következõ internetes oldalán: 6. Felkérünk minden, a külhoni magyarság szülõföldön való boldogulásáért elkötelezett magyar érdekvédelmi és civil szervezetet, politikai pártot, hogy sorakozzanak fel a Székely Nemzeti Tanácsnak 2008 óta következetesen képviselt és szorgalmazott, szakmai alapossággal kidolgozott kezdeményezése mögé. 7. Valljuk, hogy minden olyan párhuzamos akció, amely az SZNT által kidolgozott és már elindított kezdeményezést keresztezné, félrevezetõ és megtévesztésre alkalmas, a székely autonómia ügyének kárt okozna. Felkérjük a magyar és nemzetközi szervezeteket, hogy a fenti ajánlásunk szellemében járjanak el! Átalvetõ

5 EKOSZ EMTE 5 Dokumentumok magyar kisebbség részére hozták létre. Az önálló magyar nyelvû felsõoktatási intézményeket a romániai kommunista diktatúra 1962-ben megszüntette és kétnyelvû oktatási rendszert vezetett be. Azóta azonban a felsõoktatásban lehetõséghez jutó magyar diákok részaránya rohamosan csökkent. A válságot tovább mélyítette, hogy az 1/2011 sz. oktatási törvény ugyan még a román és magyar nyelvû, multikulturális egyetem között sorolja fel a MOGYE-t (mellette a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemet és a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemet említi meg), de az egyetem román többségû vezetõsége nem hajlandó a törvény betartására. Az úgynevezett multikulturális egyetemeken a kisebbségek nyelvén önálló struktúrát kellett volna létrehozni, az oktatás hivatalosan deklarált nyelve a román és a magyar nyelv lenne. Az egyetem szenátusának merev ellenállása a magyar közösség már többszörösen és egyoldalúan megcsonkított felsõoktatáshoz való jogainak végleges megsemmisítését célozza. Ezek az intézkedések most is nélkülözik a tárgyilagos párbeszédet, a Romániában élõ államalapító nemzetek egyenlõ jogán alapuló, arányos, államilag finanszírozott felsõoktatáshoz való jogának elismerését. A magyar anyanyelvû közösség újabb jogfosztását nem nézhetjük tétlenül, ezért a Romániában kialakult helyzetet a nemzetközi közösség elé tárjuk. Miután a felsõoktatás kérdésében a nemzeti közösségünk érdekeit figyelmen kívül hagyó, visszafordíthatatlan döntések várhatóak, immár céltalan és reménytelen a tárgyalásos megoldásra várni Ezért követeljük: 1. A romániai magyar nemzeti közösség önálló, magyar anyanyelvû, létszámarányos és állami finanszírozású felsõoktatási intézményeinek visszaállítását, erre vonatkozó, hosszú távú, garanciát biztosító törvényeket. 2. Az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyar közösségre gyakorolt egyre növekvõ mértékû jogfosztás és asszimilációs nyomás beszüntetését az anyanyelvû felsõoktatás területén is. 3. Románia nemzetközi kötelezettség-vállalásához híven - tartsa tiszteletben az Európa Tanács 1201-es ajánlásában foglalt elõírásokat, különös tekintettel annak 3. fejezete, 8. cikkelyében foglaltakra. Wesselényi Alba Jelen lapszámunk képillusztrációit az Erdélyi elfelejtett udvarházak címû összeállításból válogattuk. Állásfoglalás Nyirõ József újratemetésének ügyében Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége május 19- i Monoron megtartott Közgyûlése örömmel vette tudomásul, hogy a budapesti Ábel Alapítvány és a székelyudvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány kezdeményezésére és Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyûlés elnökének támogatásával a nagy székely apostol, Nyirõ József hamvai, végakaratának megfelelõen, hazakerülnek Székelyudvarhelyre. Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége ugyanakkor elfogathatatlannak tartja a Nyirõ József hamvainak hazahozatala körül kialakult méltatlan és kegyeletsértõ eljárást, mellyel az RMDSZ-es Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester és csekély többségû képviselõtestülete, illetve Románia kormánya a székelység egyik legnagyobb írójának emlékét meggyalázza. Felszólítjuk Románia Kormányát, az RMDSZ-es Bunta Leventét és a mellette álló képviselõket, illetve mindazon személyeket és intézményeket, melyek minden alap nélkül rágalmazzák a nagy székely írót, hogy ne akadályozzák Nyirõ József hamvainak méltó újratemetését. Monor, május. 19. Az MSZP Roma Tagozata nem ért egyet Nyirõ József újratemetésével A Roma Tagozat felháborodását fejezi ki, hogy egy volt nyilas, nyíltan antiszemita és rasszista parlamenti képviselõnek az ünneplésében, éltetésében aktívan részt vállal a Fidesz-KDNP kormány, mit sem törõdve a hazai vallási és etnikai kisebbségek, valamint a demokráciához kötõdõ magyar emberek történelmi emlékezetével. A Nyirõ József újratemetése körüli szándékos kormányzati felhajtás a Roma Tagozat szerint egy ízléstelen, minden politikai normát áthágó provokáció. A MSZP Roma Tagozata sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Nyirõ József újratemetése által képviselt kormányzati politikai üzenet fokozza a félelmet, a határon innen és túl élõ magyar emberek szívében és lelkében. Láttuk már egyszer hova vezet ennek a folyamatos izgatásnak a vége, mivel a XX. században Európában mindenki átélte, de sokan túl nem élték ezt a politikai irányt. MSZP Roma Tagozat Kiadó: MSZP Országos Központ június

6 6 EKOSZ EMTE Reflexiók Mi is jól látjuk (Tõkés László szavaival) azt a politikai vadkeletet, aminek a romániai politikai élet tekinthetõ. A naiv reménykedés után ismét eljött a meztelen igazság ideje, a központosított román nemzetállam eszméje ismét diadalát üli, az intolerancia újra elsöpörni látszik mindenféle látszatengedményt. Teheti, hiszen Magyarországot és vele együtt a magyar ügyet a vádlottak padjára ültették a bel-és külhoni liberális erõk. A Nyirõ-temetés ügye e folyamat lakmuszpapírjaként is felfogható, ezért kiemelten foglalkozunk vele mi is, csokorba szedve az alábbi reflexiókat. Nyílt levél Victor Ponta úrnak, Románia miniszterelnökének Miniszterelnök Úr! Ön a napokban közzétette Románia régiósításának új tervét, amely Székelyföldet három különbözõ régióba tagolná. Ez a terve rávilágít arra, hogy meg akarja elõzni politikai ellenfeleit, akik csak egy nagyobb megyébe akarták beolvasztani Székelyföldet. Õk, is, Önök is megfeledkeznek arról, hogy mindkét tervezet sérti Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, a közigazgatási térkép pedig nem rajzolható át a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezmény, a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának figyelmen kívül hagyásával. Emlékeztetünk arra, hogy a megyéknél nagyobb közigazgatási egységeket létrehozó reformnak tekintettel kell lennie a helyi közösségek akaratára, és nem lehet régióhatárokat kijelölni az érintett közösségek népszavazás útján történõ konzultálása nélkül. Mi székelyek, Székelyföld többségi lakói nem fogunk megszavazni egyetlen olyan tervezetet sem, amely Székelyföldet szétdarabolná, vagy egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolná. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy új régiók létrehozása érinti a statisztikai régiók (fejlesztési régióként emlegetik nálunk) kijelölését is, amelyeket az Európai Unió azért hozatott létre a tagállamokkal, hogy azok eszközei legyenek kohéziós politikájának, amely nem használható fegyverként a tagállamok területén élõ, a többségtõl eltérõ nyelvû és kultúrájú népek ellen.mi több, az Unió 1059/2003 számú, a statisztikai célú területi egységek nomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendelet leszögezi, hogy ezeket a régiókat úgy kell kialakítani, hogy azok tükrözzék a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi vagy környezeti körülményeket. Ennek az elõírásnak a figyelembe vételével lett önálló NUTS 2 régió Dél-Tirol, Valle d Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne. Románia az egyetlen ország Európában, amely a történelmi, kulturális, földrajzi követelményeket figyelmen kívül hagyta, és Székelyföldet beleerõltette egy olyan régióba, ahol az egy tömbben élõ, Székelyföldön 75%-os többséget alkotó székely-magyar közösség részaránya 30% alatt van. Az ön által bemutatott tervezet a jelenlegi helyzetünket tovább akarja rontani, és fel akarja robbantani a történelmileg, kulturálisan, nyelvileg egységes Székelyföldet.Az idézett uniós rendelet azt is kimondja, hogy a NUTS osztályozást nem szabad túl gyakran módosítani, annak hosszútávon stabilnak kell lennie. Az önök tervezetérõl azt biztosan nem lehet elmondani, hogy hosszú távú stabilitást biztosítana, hiszen alapja nem a társadalmi kohézió, a régió lakóinak szolidaritása, nyelvi, kulturális, társadalmi, és földrajzi egysége, hanem az állampolitikai rangra emelt nacionalizmus. Hadd emlékeztessünk arra, hogy Nicolae Ceausescu a falvakat azért akarta lerombolni, hogy eltûnjön Románia térképérõl több ezer magyar falu minden mûemléke, temploma, temetõje, eltûnjön minden bizonyítéka a magyarság történelmi jelenlétének Erdélyben. Ceausescu sem vette észre, hogy nemcsak a magyarok, de egész Románia ellen, saját népe ellen is cselekszik. Hasonlóan az Önök terve is ellentmond a gazdasági racionalitásnak is, nem hogy elõmozdítaná, hanem lehetetlenné teszi Romániában az Unió kohéziós politikáját, és mélyebb válságba taszítja az országot, amelynek jövõjéért Ön és kormánya felelõs. Végül biztosítom Önt, hogy mi székelyek nem fogjuk engedni szülõföldünket a hozzá nem értés és a gyûlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megõrizzük. Van viszont egy másik, Románia szempontjából elõnyösebb út a közigazgatási reform felé. Ha az Ön kormánya tiszteletbe kívánja tartani Románia alkotmányát, és mindazokat a nemzetközi szerzõdéseket, amelyeknek Románia részes állama, akkor a Ioan Stanomir professzor által vezetett szakértõi bizottság jelentését tekintik Önök is a közigazgatási reform kiindulási pontjának, és ez a párbeszéd és együttmûködés alapja lehet. Mi készek vagyunk a párbeszédre, az együttmûködésre, de csakis akkor, ha az Önök politikája a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és konstruktív együttmûködésre épül. A választás felelõssége Öné miniszterelnök úr: a párbeszédet és a társadalmi békét választja, vagy a nemzetiségi feszültségek elmélyítését? Mi a béke, a párbeszéd és az együttmûködés oldalán állunk.befejezésül felhívjuk a figyelmét arra, hogy a székely nép és hazája, Székelyföld eleven valóság lesz akkor is, amikor a beolvasztásunkat, szétszórásunkat célzó tervezetek rég feledésbe merültek. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Átalvetõ

7 EKOSZ EMTE 7 Reflexiók Levél Nyirõ József kapcsán Victor Ponta úrnak Románia miniszterelnökének Excellenciás Miniszterelnök Úr! Mint magyar állampolgár, szeretném Önnek kifejezni nagyrabecsülésemet és hálámat az utóbbi napok eseményeinek okán, néhány alapvetõen a magyar nemzet épülésére hozott jó döntését illetõen. 1./ Ha Önök az elmúlt napokban, hetekben nem teszik meg azokat a lépéseket a világ összmagyarsága ellen, amelyeknek tanúi vagyunk, továbbra is abban a hitben élnénk, hogy az Ön országa szakítva rövid történelmének hagyományaival európai országgá vált. Önök Székelyudvarhely polgármestere kezdeményezésére megkímélték a világot ettõl a tévhittõl, s bebizonyították, hogy hûek ahhoz a képhez, amely Önökrõl Moldva és Havaselve egyesítése óta kialakult Európában és a nagyvilágon. Hiszen Önök nem hívei a félrevezetésnek 2./ Ha Ön és kormánya nem köt bele Nyirõ József végakarata szerinti temetésébe, akkor milliónyi magyar állampolgárnak továbbra sem lenne fogalma arról, ki is volt az Önök magyar elvbarátai által csaknem fél évszázadon keresztül indexen tartott egyik legnagyobb székely-magyar író. Így Önnek és kormányának mindazok hálával tartoznak, akik ismerik, tudják és tisztelik Nyirõ irodalmi munkásságát, s mindazok, akik az Önök jelen magatartása okán kíváncsian elolvassák Nyirõ József írásait. 3./ Ha Ön és kormánya nem teszi meg azt a szívességet a magyarságnak, hogy Nyirõ Józsefet a székelyudvarhelyi polgármester kezdeményezésére fasisztának nevezik, soha nem derült volna ki a magyar közvélemény elõtt, hogy Nyirõ nem volt fasiszta, csupán képviselõi esküjéhez hû politikus, aki látva a kialakult európai helyzetet, nem volt hajlandó a szovjet megszállás alá került Magyarországot, illetve annak Önök által jól ismert okból töredékét elviekben sem magára hagyni. 4./ Ha Ön és kormánya nem kovácsolja össze a magyarságot a magyarellenesség Bukarestben kevert mérgével, akkor a magyarság lelki, kulturális, gazdasági és hitbéli nyomorában egyre mélyebbre süllyedt volna, s ennek komoly következményei e nemzet romlásához vezetnének. Ön azonban, mint méltó elõdje, Nicolae Ceausecu a falurombolással, összefogta nemzetünket, és ezt a régen tapasztalt egységet Önnek köszönhetjük. 5./ Ha Ön és kormánya nem vegzálja titkosszolgálati eszközök által felderítve a magyar autósokat, és állami megbízottunkat, abban a tévhitben maradtunk volna, hogy Romániában megszûnt a Securitate meglehetõsen európaiatlan módszere. Így azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy ez nem így van, s figyelnünk kell arra, hogy ezeket a Ceausecukorban mindennaposként alkalmazott kommunista módszereket lehetõség szerint kijátsszuk, de legalábbis tisztában legyünk az Önök baloldali játékszabályaival. Ön és kormánya tehát, a magyar nemzet kultúrájáért, összetartásáért, és az egységbe vetett hitéért igen sokat tett néhány nap leforgása alatt, mert a magyar nemzet akkor tart össze, ha veszély fenyegeti, ha múltját és önbecsülését semmibe veszik. Ön mindent megtett azért, hogy lelkileg, hitében és nemzettudatában magához térjen a magyarországi nemzetrész, amit az is igazol, hogy soha annyian nem voltunk Csíksomlyó, mint idén, köszönhetõen annak, hogy Ön jól irányzott támadást intézett nemzetünk, múltunk és önbecsülésünk ellen. Munkájához kívánok Önnek és kormányának további hasonló bölcsességet, magyar és székely nemzetünk felemelkedésének és összetartásának érdekében. A közúton magyar autósoktól lefoglalt üres urnákat pedig, használja fel Ön és kormánya. Üdvözlettel: Stoffán György Nemzeti Internet Figyelõ Álláspont I. Kevés európai népet ruházott fel az Úr annyi erénnyel, mint a románokat ez a roppant eredeti megállapítás Mircea Eliadétól származik, aki amellett, hogy az európai mítoszkutatás megkerülhetetlen alakja, egy cseppet utálta a nyilván kevesebb erénnyel felruházott népeket, úgymint a zsidókat, a magyarokat és így tovább. Mircea Eliade holtában is ünnepelt alakja az egyetemes és a román közgondolkodásnak, pedig egy gyenge pillanatában volt szíves arról értekezni, hogy a nyomor és a vérbaj mellett a zsidók zabálják fel az õ szent román nemzetét. Ezt is õ írta: Hitler megelégedett a koncentrációs táborokkal, ami mégiscsak kevésbé súlyos, mint a tarkólövés vagy az akasztás. De a vita mégis Nyirõ Józsefrõl folyik Romániában. Csak vele van baj, egyébként minden jól mûködik ebben a toleráns, kedves, kulturált országban, amelyet a világ legerényesebb népe lakott be. A románok persze védekezzenek a nemzetközi zsidóság ellen, ahogy tudnak erényes népük belügye ez, meg aztán ilyesfajta idézeteket bõven találni abból a korból, de azért álljunk meg egy pillanatra. Mircea Eliadéról Románia-szerte közterületeket és intézményeket neveztek el, felsorolni is sok volna. Csak az elrettentõ példa kedvéért idézem, hogy Szatmárnémeti maradék magyarsága kénytelen a helyi Mircea Eliade Általános Iskolába járatni a gyerekeit. Akiknek meg nem tetszik a dolog, járathatják éppen az Avram Iancu Általános Iskolába, olyan is akad, hogy valami penetráns magyargyûlölõrõl vagy Mihály arkangyal azonnali eljövetelét váró félnótásról legyen elnevezve. Felszólítom az új román kormányt, hogy szíveskedjen azonnal visszavonni a Mircea Eliadéról elnevezett összes tanintézmény névhasználatát. Mégiscsak elborzasztó, hogy egy holokauszttagadót felmagasztalnak vagy nem? A szélsõséges, provokáló jellegû cselekményekre Románia kormánya európai módon, a törvény és az alkotmány szellemében reagál szögezte le a napokban Victor Ponta miniszterelnök. Nos, az új román kormány máris bizonyíthatja mélységes európai elkötelezettségét, sõt egy csapásra új híveket is szerezhet. Vakolják le, verjék le, távolítsák el az összes náci, gyilkos, elmebeteg, xenofób bolond nevét az intézményekrõl, utcanévtáblákról, közterekrõl, és ekkor, csakis ekkor van joguk annak eldöntésére, hogy az adófizetõ és törvénytisztelõ székelység kinek állíthat síremléket gyakorlatilag száz százalékban magyar anyavárosában. Eszembe jut egy másik Mircea, egy valóban jó ember és jó román önkritikus mondata. Mircea Dinescu, a híres író mondta nekem vagy tizenöt évvel ezelõtt, hogy Romániának igazá június

8 8 EKOSZ EMTE Reflexiók ból egyetlen jó szomszédja maradt, no, melyik lehet az? Gondolkodóba estem: Bulgária, Magyarország, Ukrajna, Szerbia, Moldova, hát, egyik sem tûnik annak. Egyik sem, persze, szögezte le Dinescu szomorkásan: mert a Fekete-tenger az. Õk az utolsó jó szomszédok... Én csak arra kérem Romániát, annak minden állami vezetõjét, a felfuvalkodott prefektusokat, a bunkó rendõröket és a magyargyûlölettõl fröcsögõ kisembereket, hogy elõször a saját házuk táján söprögessenek. Az ország, ahol egyáltalán szóba kerülhet, hogy Antonescu marsallnak ennek a brutális tömeggyilkosnak, akihez fogható ben nem élt Magyarországon, s akihez képest Szálasi Ferenc kismiska akár egy árva utcanévtáblával is adózzanak, szóval ott valami nagyon nincs rendben. Ahol Corneliu Zelea Codreanu aki nyilvánvalóan vallási megszállott vagy elmebeteg volt, esetleg mindkettõ már-már afféle háziszentje a mai nácikkal összekacsingató ortodox egyháznak, tényleg nincs mirõl beszélni. Ha mi nem nézünk szembe állítólagos bûneinkkel, akkor a románok viszont mindannyian világtalanok. Kidekorálják városaikat nemzeti panteonjuk legalantasabb figuráival, közönséges gyilkosokat dicsõítenek, történelmet hamisítanak. Ami nem baj, csak azt a szegény, árva székely írót ne állítsák pellengérre. A végén úgyis hazai földben nyugszik majd Nyirõ, ez teljesen nyilvánvaló. Lehetetlen megakadályozni. Kár a gõzért, mostantól minden újabb tiltás újabb és újabb ellenállást szül. Szentesi Zöldi László Álláspont II. Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla. Továbbá azért, hogy egyértelmûek legyenek mindörökre Kövér László szavai: gyõzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, akiktõl még haló poraikban is félnek. Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat. Ugyanis arra készültek, Nyirõ József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. S mivel az újratemetéshez engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd úgysem adják meg. Igen ám, de kiderült, hogy Nyirõ József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély nem kell. S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még õk is kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyártsanak. Tehát csütörtökön minden készen állt, pénteken aztán a székelyudvarhelyi esperes atya figyeljetek, feleim, jönnek a honi árulások! bejelentette, neki bizony szüksége van még egy papírra, mert anélkül nem temethet. A magyar szervezõk mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára a papírért. A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen két rubrikát kell kitölteni: a temetendõ nevét meg egy iktatószámot. A nevet sikerült eltalálni Nyirõ József, az iktatószámot meg adta az önkormányzat. Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ-es polgármester, s úgy tûnt, minden rendben. Olyannyira, hogy Bunta Levente még nyilatkozatot is kiadott, amely szerint mindenben támogatja az újratemetést. Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is. És akkor, most figyeljetek, kiadták a papírt péntek délelõtt. A kiadás után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyei román prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett. Mivel a prefektus Csíkszeredában székel, az meg órányira van Udvarhelytõl, nem tûnik életszerûtlennek, hogy elõre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sõt a nevezett okmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezett Bunta Leventétõl. És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette, hogy az okmányon téves az iktatószám! A prefektus roppant sajnálta a dolgot, s mondta, így az újratemetés nem lehetséges, ellenben ha kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya. Ez is megoldhatónak tûnt péntek dél körül még, ám ekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Õ csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb. Láttak már ilyen szép összjátékot? Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, ha egyszer gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttak Nyirõ-hamvakat keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak az összes pofonba, amelybe bele lehet futni. Mindközül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott taxiba ült, és indult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogy urna van nála, azt tudták idehaza néhányan az a kérdés, miként tudták meg a derék román hatóságok. De megtudták s bár a történet végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk, félelmetes is ám! Szóval a románok Korondon megállították a Lukácsot szállító taxit, és felszólították Csabát, nyissa ki a csomagjait. Õ pedig közölte, hogy nem nyitja. Ugyanis bejárta már a világot, de olyan nincs, hogy csak úgy nyitogatják az ember csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt, majd akkor kinyitja. Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt a korondi rendõrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román különleges ügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy ügyész, és hozták a papírt, hogy kábítószercsempészet a vád. És akkor vegyvédelmi cuccba öltöztek a jó románok, s a nagy turkálás közben aztán változott a helyzet: kiderült, hogy irredenta, antiszemita és xenofób anyagok birtoklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát, egy xenofób zoknit meg egy antiszemita ümögöt. S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát! No, felragyogtak, hogy akkor itten van a casus belli, és viszik hamar Bukarestbe. S olyannyira megörültek, és olyannyira amatõrök voltak, és olyannyira türelmetlenek, hogy még csak álltak ottan Korondon a nyitott bõröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirõ József hamvait. S ekkor Csaba barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az urnát. És kinyitották. És ott állt az urna körül egy halom román, s úgy álltak ott, hogy Kusturica sírva könyörgött a receptért. Mert az urna üres volt! Tök üres. S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett, hogy vádat fog emelni a hatóság félrevezetéséért. Csaba pedig szelíden kérte, hogy õrizzék meg az eddigi civilizált hangvételt, amúgy õ a maga részérõl ült egy taxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja már meg valaki, kit vezetett õ félre és mivel. Kussolt erre az összes román, Csaba pedig, hóna alatt az üres urnával, távozott a rendõrségrõl. Ennyi a történet, barátaim. S hogy hol voltak eközben a hamvak? Ez a jó kérdés. Nézzék majd meg a felvételt az emlékünnepségrõl, s nézzék meg Szõcs Géza amúgy gyönyörû beszédét. Látni fogják, hogy Szõcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi. Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen. Bayer Zsolt Átalvetõ

9 EKOSZ EMTE 9 elemzõ Csapó Endre Egy divatos politikai megbélyegzés június Nem újkeletû, de most nagy igény van rá a politikai lejárató iparban szükséges lett egy olyan kifejezés használatba tétele, ami alkalmas a közutálatra kiszemelt olyan politika és politikusok megbélyegzésére, akik nem minõsíthetõk kiközösítendõ bûnözõként, de mint maradi, ostoba, faragatlan, mûveletlen és hasonló lealacsonyító kifejezéssel illethetõket hiteltelenné lehessen tenni a nagyközönség elõtt. A populizmusról van szó, és a populistákról. Populáció, vagyis népesség az alapszó, a populizmus ebbõl eredõen néppártiságot jelent, ám a populista szó jobbára megbélyegzõ szóként használatos. A XIX. századi magyar népfi afféle okoskodó, a tudatlan népbõl éppen kiemelkedett kivagyiságra utal. ( ) Magyarországot és a magyar kormányt továbbá fõként Orbán Viktort naponta támadják nyugatról és országon belülrõl. A támadások heve és gyakorisága arra utal, hogy a támadók türelmetlenek és ellenségesek, egyik-másik utal arra is, hogy a magyar miniszterelnök távozását, eltávolítását akarják elérni. A Fidesz által meghirdetett konszolidáció nem más, mint egy újabb populista irányváltás, amely sikeresen fordította át az egyre nyilvánvalóbb kormányzati kudarcot a külvilág és a»ballibek«elleni gyûlöletbe. Így szól a Heti Világgazdaság internet kiadványának április 29-i közzétételében M. Kovács Tibor nevû munkatárs. Azt mondja, hogy ez sokba kerül az országnak: Az ár, amelyet ezért Magyarországnak fizetni kell, hatalmas. A populizmus olyan mélyre ássa a politikai oldalak között az árkot, mintha több országban élnénk. A versenyellenesség, az állam gazdasági szerepének növelése, az oligarchia erõsödése, a képességek és vállalkozások politikai alapú diszkriminációja gyengíti a reálgazdaságot, a versenyképességet és a teljesítményt. Azt sugallja, hogy a populizmus a vérében van a magyaroknak: Igaz ugyan, hogy az EU-n belül nem teljesedhet ki a populista rendszer, és ez védi némileg a gazdaságot is. Ám valódi változást még az sem hozna, ha Orbán Viktor valamiért hirtelen megbukna. Hívei akkor sem politikáját, hanem a nyugati összeesküvõket okolnák. Egy kormányváltással, de még egy rendszerváltással sem tûnne el ez a kultúra, így garantált, hogy az országot egy fordulat esetén se lehessen normálisan kormányozni. A polgári és populista kultúra állandó harca miatt a vergõdés az ilyen országok lényegévé válik. A populizmus-szakértõ csalódott lehet, hogy Orbán Viktor még nem bukott meg, pedig nagyon remélte, hogy nyugatról leváltják. Múlt év december 20-án M. Kovács írásának már a címében is ebben reménykedett: Megbuktatja-e Orbánt az IMF EU páros? Olyan mértékben csökkent az országgal szembeni és az országon belüli bizalom, hogy az okozott kárt még a fegyelmezett költségvetési politika sem képes ellensúlyozni. A teljes»cselekvõképesség«megvalósítása, a társadalom és gazdaság»forradalmi«átalakítása, a vélt magyar érdekek harcos védelme rengeteget ártott. A jogbizonytalanság, a multikkal szembeni diszkriminatív intézkedések, a különadók irreális mértéke, az államosítások, a kiszámíthatatlanság és a rögtönzések, a kapkodás, az állandó erõfitogtatás elriasztotta a külföldi befektetõket, megijesztette a magyar vállalkozásokat, leállította a mûködô tõke beáramlását, a hitelezést, és így durván a régió átlaga alá rántotta a gazdasági növekedést. A külföldi befektetõket valójában egy másik politikai lépés ijesztette el: az amerikai hitelminõsítõk rossz osztályzata. De olvassuk csak tovább: Az IMF delegáció nem kérheti az Orbán kormánytól amit szokott, hanem a politika alapjait érintõô kérésekkel kell elôállnia. Hogy ezt a lehetõséget komolyan kell venni, arra a delegáció hazarendelése világított rá. Úgy néz ki, az EU és az USA elszánta magát, hogy az IMF-en keresztül politikai nyomást gyakoroljon Magyarországra. Ezt a tárgyalódelegáció hazarendelését követõ nyilatkozatok egyértelmûvé teszik. Világosan látszik, hogy a Magyarországot ért pénzügyi támadásnak nem gazdasági háttere van, hanem politikai, ezért az ellene indított támadások is politikai téren folynak. Thomas Melia, akinek papíron semmi köze az IMF-hez, sõt a gazdaságpolitikához sem (az EU-hoz meg pláne nem), egyértelmûen fogalmaz a Heti Világgazdaságnak adott interjúban a Magyar Nemzeti Bank törvénytervezete kapcsán: Ez a terv sajnálatosan csak gyarapítja azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek miatt már korábban kifejeztük aggodalmunkat. Meglátásunk szerint egymást követõen több olyan jogszabályt léptettek életbe az ön országában, amelyekkel gyakorlatilag mintegy eliminálni akarják a kormányzati hatalommal szembeni fékeket és ellensúlyokat. Az utóbbi idõk sarkalatos törvényei nemcsak bennünket, hanem a legfõbb európai szövetségeseinket is riadóztatták. Amerika és szövetségesei azért riadóztak, mert a polgári Batthyány Élesd

10 10 EKOSZ EMTE Elemzõ kormány egyedül kormányoz, kihagyják galádul a liberalista ellenzéket a döntéshozatalokból. Baloldali kormányzás idején nincs riadózás. Az, hogy egy magasrangú amerikai kormánytisztviselô így nyilatkozik a delegáció hazautazásának kérdésében, világossá teszi, hogy az USA magányos harca véget ért, ezentúl az EU-val egyeztetett álláspontjával állunk szemben. Az elmúlt napokban a nyugati sajtóban több mértékadó vélemény is megjelent, amelyik éppen ezt sürgette. Így Charles Gati, és fôleg Krugman Nobel-díjas közgazdász, vagy ezzel egyidõben a Die Zeit, amelyik terjedelmes írásban javasolta a most megvalósulni látszó taktikát Magyarországgal kapcsolatban., mert az EU-nak ezen a területen vannak a legnagyobb jogi leheõôségei. Még a médiatörvény kapcsán is azt ajánlják, hogy azt a nyugati médiavállalkozások befektetéseinek korlátozása miatt kell támadni, mert így van lehetõség a megváltoztatására. Thomas Melia az erõ talajáról fogalmaz: Elég erõs az Európai Unió bírósága ahhoz, hogy a szabadpiacot és az alapjogokat biztosítsa. Az hogy Magyarországot eladósították még a Kádár-korszakban, és hogy végbevitték a rendszerváltoztatást és a privatizációnak nevezett országvagyon széthordást, a mûveletnek csak egyik fele. A másik mûvelet és itt nemcsak Magyarországról van szó, hanem egész Európáról (mint korábban Dél-Amerikáról) az eladósítással és az állami vagyonok széthordásával kiszolgáltatott állapotba szorított országok, népek teljes gazdasági és politikai irányítás alá vetése. A maga részérõl Magyarország ebbôl igyekszik kiszabadulni. Emiatt van a felháborodás, ez idézi elô a folyamatos támadást. Olli Rehn (az Európa Tanács alelnöke) a Népszabadság információi szerint legutóbb azt találta mondani, hogy hazánknak orvosolnia kell az Egyesült Államok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által is jelzett szélesebb demokratikus aggodalmakat, és hogy a politikai kultúra javítását is elvárják tõlünk. Az a politikai kultúra, amihez két évvel ezelõtt a magyar választók kétharmados felhatalmazást adtak a nemzeti érdekeket felvállaló Fidesz és kereszténydemokrata politikai mozgalomnak, nem hirtelen ötlete, nem is kisiklása a szélesebb demokráciának, hanem húszéves politikai tapasztalat érlelménye. Ma még csak kormányprogram, de tudható, hogy ez a nemzeti megmaradás megtalált útja, amelyrõl nem szabad letérni. Ennek a meggyõzõdésnek a birtokában azt kell megvizsgálni, hogy oly heves és dühödt ellenzõi honból és külhonból hova tévelyegnek az általuk hirdetett szabadság és demokrácia valóságos talajáról. Miért mondják, hogy nekünk kell helyreigazítani politikai kultúránkat, amikor lenyúzott bõrünkön érezzük az önvédelem követendõ törvényeit. A nyugati országok polgárai nem nélkülöznek, nem is érdekli õket a politika, nem látják, hogy nem értük, hanem ellenük dolgozik az a politika, amit tengeren túlról dirigálnak ismeretlen hatalmasságok. Az európai baloldalt elvitte az internacionalizmus vonata ismeretlen állomásokra. Errõl tanúskodik Alain de Benoist francia filozófus a Heti Válasznak adott interjújában az alábbi mondatokkal: A baloldal és a szélsõbaloldal elfelejtette történelmi gyökereit, küldetését, és így Európa minden országában tökéletesen elszakadt a néptõl, a nép valódi problémáitól. A szociáldemokraták teljesen elárulták baloldaliságukat, és gyakorlatilag a globális kapitalizmus hívei lettek maguk is. A szélsõbaloldal pedig megelégszik azzal, hogy a társadalom periférikus csoportjaival, a bevándorlókkal, az illegális menekültekkel, a homoszexuálisokkal, a drogosokkal foglalkozzon, pedig ezen témák és kisebbségek irányába a nép többsége eleve érdektelen vagy ellenséges. A baloldal még mindig nem látja be, hogy a túlzott bevándorlás okozta társadalmi problémák elsõ számú vesztese maga a munkásosztály. A munkásosztály észrevette tehát, hogy a szélsõbaloldal valójában a bevándorlókkal egy új proletariátust akar képezni, s azzal cserélné le a nemzeti munkásosztályokat. A szélsõbaloldal tehát már nem az alsóbb osztályok érdekeit képviseli, hanem a bevándorlókét és az egyéb marginális csoportokét. Éppen ezért a baloldal és a szélsõbaloldal számos egykori szavazója a Nemzeti Frontot választja, mert Marine Le Pen pártja lett a valódi munkáspárt. A munkásság 35 százaléka õrá szavazott, a baloldal jelöltjei jóval elmaradnak ettõl az aránytól. Arra a kérdésre, hogy követi-e a magyar fejleményeket, így válaszolt: Igen, nagyon nagy érdeklôdéssel figyelem Magyarország vitáját az európai intézményekkel. Nem tudom, Orbán úrnak megvannak-e az eszközei, hogy harcában kitartson, de már az nagy szó, hogy egyáltalán a célt megfogalmazta. Látom azt is, amint Európa keresztény gyökereit próbálja védelmezni. Emlékezzünk, a nevezetes januári Európai Parlamenti gyûlésen Orbán Viktor idézte Robert Schuman francia kereszténydemokrata politikust, aki szerint Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Majd intette támadóit: Európát a kultúrája teszi európaivá. A vitában sokszor nem konkrét tényeket, hanem dühöt és alaptalan vádakat kapott, ezek pedig nem méltóak Európához, mert a pártpolitikai düh vezérli ezeket. Magyarország a szabadságharcosok földje volt, és az is marad. Kérem jöjjenek Magyarországra, ismerjék meg a magyar népet! Guy Verhofstadt, az Európai Liberálisok frakcióvezetõje Orbán egy korábbi kijelentésére reagálva azt mondta, nem hiszi, hogy liberálisnak lenni betegség. Maga is az volt, mielôtt még nacionalista lett volna. Megint értelmezéstani zavar van. Liberálisnak lenni erény, ellenben a politikai liberalista egy türelmetlen és szélsõséges nemzetközi ideológia híve. A nacionalista szó alkalmazást kap egyaránt a soviniszta és a nemzeti kifejezésre. Számunkra most fontosabb kérdés, hogy milyen változáson Mocioni de Foen Arad Átalvetõ

11 EKOSZ EMTE 11 Elemzõ ment át az Európai Unió az alapító atyák idejétõl mostanáig, miként távolodott el attól a képtõl és a hangoztatott elvektõl, amit felmutatott a közelmúltig, aminek alapján nyolc évvel ezelõtt Magyarország népe megszavazta a tagságot egy szebb jövõ reményében. Egy hvg.hu írásból (Martin József: Hogyan lett Európa az Orbán-kormány fõ mumusa?) megismerjük, hogy a baloldaliak miként értelmezik a nagy alapítók uniós elgondolásait: Robert Schuman egykori francia kormányfõ és külügyminiszter úgy látta, hogy a nemzetek közötti szolidaritás, a nacionalizmusok régesrégi alapzatára egy új emeletet kell felhúzni: a nemzetekfelettiség nemzeti alapokon nyugszik majd. Nincs szó tehát a dicsõ múlt semmiféle megtagadásáról, sokkal inkább a nemzetek életerejének új kibontakoztatásáról, éppen annak révén, hogy azt a nemzetek feletti közösség szolgálatába állítják. Vagyis Robert Schuman,»ez a szerény, tartózkodó és jóságos ember, akit az Istenbe vetett mélységes hite inspirált«(utóbb, 1986-ban, a francia nemzetgyûlés elôtt Mitterrand szocialista államfõ jellemezte így születésének századik évfordulóján az integráció alapítóját) a nemzeti jelleget és a nemzetekfelettiséget összekapcsolta, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ennek alapján húzták föl az újkori integráció elsô,»kettõs«szerkezetû építményét, az Európai Szén- és Acél-közösséget, a Montánuniót, melyben helye volt a nemzeti gondolatnak ezt a tagállamok képviselték, és a szupranacionalizmusnak ismert hat ország szénbányászatának és acélgyártásának egyesítését, a közös érdekek képviseletének tekintetében, a Fõhatóságra bízták. Ebbôl a nem is olyan kicsi magból az ötvenes évek legelején, az energiavilágnak ezek voltak a meghatározó ágazatai csírázott ki a Közös Piac, illetve a mai Európai Unió szervezeti rendszere, meghagyva és megerõsítve a nemzeti és szupranacionális jelleg egyidejû, egymással párhuzamos létezését. Az integrációs rendszer e ketõôssége, ennek dinamikája, az ebbõl fakadó viták, olykor súlyos, sôt»történelmi«konfliktusok hullámzása végigvonul az integráció több mint hat évtizedes történetén.... A mélyen hívõ Schuman nagyot nézne, ha ilyen interpretációra bukkanna, hiszen már idézett munkájában úgy vélekedett:»a demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus elõtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok.«európa egyik legnagyobb nemzetének a fiaként azt is megragadta az integrációban, ami a legkisebbeket mindenkor vonzotta a múltban Luxemburgtól Litvániáig, és vonzani fogja a jövõben is, lásd a belépni szándékozó balkáni államokat: a nemzetek feletti szervezetek ahogyan Schuman írta tágabb cselekvési teret nyitnak a nemzeti jelleg számára, anélkül, hogy azt korlátoznák vagy magukba olvasztanák. Ez természetesen ránk is vonatkozik, ezért van jó helyen, sôt a lehetséges legjobb helyen társadalmunk népszavazással is megerõsített döntése értelmében Magyarország. Orbánnak abban igaza van, hogy otthon érezhetjük magunkat, s abban is, hogy az»unió sosincs kész, folyamatosan alakul«. Schuman ezt is megjósolta, tudta, hogy nem konfliktusok nélkül és nem egy csapásra valósul meg Európa, amelynek»lelke az egymástól eltérõ minôségek és törekvések sokféleségébõl formálódik«. Ha ebbõl indulunk ki és mi másból lehetne, akkor nem érdemes, sõt nem szabad a nemzeti jelleget kijátszani az ördögtõl valónak feltüntetett szupranacionalizmussal szemben. Itt csúsztat a HVG-cikk szerzõje, Martin József. Mindaz amit elmond, Orbánt és a magyar álláspontot igazolja, de alig észrevehetõen belelopja a szupranacionalista szót, mintha azt az alapítók alkalmazták volna. Nem azzal van baj, hogy Európa nemzetei, államai összefogásához kell egy ernyõszervezet, ebben mindenki egyetért. Ha ezt nevezzük szupranacionalizmusnak, akkor minden rendben van, de ha az unió egy politikai szélsõség filozófiáját követi, ami elveti a nemzetet, mint a társadalom természetes rendjét, és elveti a nemzet állama létjogosultságát és szabad részekkénti megjelenítését egy homogén blokkban, akkor az ilyen unió megtagadja alapítóinak szándékát, és becsapja a tagságra felhívott és önként belépett népeket és államokat. Nem politikailag ideológiák egyikébe kényszerítve kell homogénná tenni Európát, hanem a tagállamokat gazdaságilag egymást kiegészítõ és összegezõ termelési és értékesítési rendszerbe szervezni, hogy a nemzetek, államok együttesen boldoguljanak és gyarapodjanak. A hvg.hu cikkében nem az idézett Robert Schuman használta a szupranacionális kifejezést, hanem a cikk szerzõje így:...megerõsítve a nemzeti és szupranacionális jelleg egyidejû, egymással párhuzamos létezését... Megint egy szóértelmezési probléma: mi az értelme, tartalma ennek a szónak, mit mond vele nekünk a szerzõ? Aki ugyancsak ismeri a Magyarország elleni uniós és általános baloldali politikai támadásokat. Azt akarja velünk magyarokkal elhitetni, hogy az alapító atyák akarata szerint jött létre a mai Európai Unió, hogy az olyan, mint amit az alapítók akkor akartak. Hét évvel ezelõtt Lóránt Károly foglalkozott ennek a rusnya szónak az értelmével. (Magyar Nemzet május 28.): Brüsszel fõterén van egy kicsi, ám drága étterem, amelynek titkolt nevezetessége, hogy annak idején Marx Károly itt írta a Kommunista kiáltványt. Most, Brüsszelbõl kiindulva megint kísértet járja be Európát, ezúttal nem a kommunizmus, a nemzetköziség, hanem a szupranacionalizmus, a nemzetek felettiség kísértete. A szupranacionalizmus hívei legalább olyan megszállottak, mint Marx követôi voltak. Margot Wallström, az Európai Bizottság kommunikációért felelôs biztosa például épp a minap jelentette ki, hogy aki a szupranacionalizmust megvalósító európai alkotmány ellen szavaz, az tulajdonképpen fasiszta.... Wallströmnek a magyar politikai gyakorlatból is ismerõs érvelésére Daniel Hannan brit európai parlamenti képviselõ a következõket válaszolta:»a modern kor legpusztítóbb háborúit nem a nemzeti rivalizálás, hanem olyan transznacionális ideológiák okozták, mint a jakobinizmus, a fasizmus, a kommunizmus és az iszlám fundamentalizmus. A nemzetállamok sokszor éppen a totalitárius diktatúrákkal szembeni ellenállás központjai voltak, pontosan azért, mert a nemzetállam az az egység, amelyben a képviseleti kormányzás a leginkább mûködik. A szupranacionalizmus, amelyet Wallström javasol, sohasem létezett együtt a demokráciával. A szupranacionalizmus tehát ugyanaz, mint az internacionalizmus, az pedig a kommunizmusnak és a libaralizmusnak közös programja a nemzetek és a nemzetállamok megszüntetésére. A jelek szerint az Európai Unió mai vezetõi ezt a programot erõltetik. Ezzel a programmal ütközik most Magyarország, aránytalan erõviszokokkal küzdve. (Magyar Élet, június 10.) június

12 12 EKOSZ EMTE A magyar ügy Orbán Viktor népszerû lett Moszkvában Ljubov Siselina: a balliberálisok bevonták külföldi barátaikat a belügyekbe A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmezõ magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben mondta el a Magyar Hírlapnak adott interjúban Ljubov Siselina professzor. Az Orosz Tudományos Akadémia Kelet-Európa-felelõse szerint a Nyugat kettõs mércét alkalmaz mind Magyarországgal, mind Kelet-Közép-Európával szemben. Moszkváig eljut a Magyarország elleni nemzetközi támadások híre? Természetesen. Ugyanakkor a Szovjetunió széthullása után a minimálisra csökkent a külföldi orosz tudósítói hálózat, így a hazai média zömében az euroatlanti hírügynökségek anyagaiból tájékozódik. Amíg a Nyugatról van szó, ezzel nincs is különösebb gond, de Kelet- és Közép-Európát illetõen már más a helyzet. Ezt a régiót még mindig úgy tekintjük, amelyhez különös gazdasági és érzelmi kapcsolat fûz minket így a róla szóló információkat is fenntartásokkal fogadjuk. Az orosz médiában mindez hogyan jelenik meg? A liberális sajtó fenntartások nélkül veszi át a nyugati verdiktet. A nemzeti és konzervatív média ugyanakkor messze nem vette készpénznek a nyugati értékelést, a tények alapján igyekszik megítélni Budapest politikáját. S mit látunk? Magyarországgal, az új magyar kormánnyal szembeni támadások túlnyomó része alaptalan, politikai elõítéleteken alapszik. A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmezõ magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe így egyértelmûen pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben miközben az Európai Unióval kapcsolatos, a Baltikumban élõ oroszok megkülönböztetése miatt eddig is meglévõ fenntartások megerõsödtek. Mennyire megalapozottak a Magyarország elleni támadások? Ön gyakran megfordul hazánkban, úgy látja, hogy fasiszták és antiszemiták vagyunk, nincs szabad magyar sajtó? A fasiszta, antiszemita címkét ma az Európai Unióban sokan saját kényük-kedvük szerint ragasztják másokra. Daniel Cohn-Bendit például feltûnõen hallgat, amikor Rigában szabadon vonulnak fel a Waffen-SS egykori lett legionáriusai, hagyományõrzõi. Ugyanakkor a demokratikusan megválasztott magyar kormányra özönével használja ezeket a jelzõket. Az unió korifeusai ahelyett, hogy megértenék, miért kapott kétharmados többséget a Fidesz, automatikusan a leszerepelt szociálliberális erõk oldalára álltak. S innentõl amikor az Orbán-kormány él törvényes társadalmi felhatalmazásával, Brüsszelben azonnal fasisztává válik. Látja, a kettõs mérce felénk sem ismeretlen Pontosan errõl van szó. Hiszen hol volt az Európai Parlament, amikor Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy évekig félrevezették az EU-t, csaltak a gazdasági adatokban? Miért nem volt semmi érdemi reakció, amikor 2006-ban erõszakot alkalmaztak a békés tüntetõk ellen? Brüsszelben ezt észre sem vették Magyarország uniós csatlakozása után más tagállamokhoz hasonlóan többször nem felelt meg a különbözõ uniós kritériumoknak, mégsem volt semmilyen komoly szankció. Igaz, Budapesten nyolc évig szocialistaliberális kormány volt. Így talán költõi is a kérdés, miért változott meg mára Brüsszel Magyarországhoz való viszonya. Mi állhat tehát ezek a támadások mögött? A támadásoknak objektív és szubjektív okai vannak. Objektív szempont a világgazdasági válság. Az uniót meghatározó Németország szemmel láthatóan az új, kisebb és gyengébb tagállamokat korlátozva, illetve kihasználva akarja kezelni saját válságát. A meghatározóak ugyanakkor a szubjektív okok. Magyarország a nemzeti függetlenség megerõsítésének az útjára lépett, szembeszállt a mindent globalizálók és liberalizálók táborával. Ez újdonság volt az unióban. Ne feledjük, miután a kelet- és közép-európai államok kiszabadultak a keleti blokkból, szinte azonnal csatlakoztak a NATO-hoz, majd az EU-hoz. Azaz frissen szerzett függetlenségüket azonnal újra korlátozták. Most ennek kárát látják, Magyarország most ezen akar változtatni. Ráadásul az Orbán-kormány a válság kezelésének új útját választotta, nem kímélte a bankokat, a multinacionális cégeket sem, õket is bevonta a közteherviselésbe. Nyereségük egy részének elvesztését ezek az érdekcsoportok nem bocsátották meg Budapestnek. Aztán ott van a már említett kétharmad, a kisebbségek korában Brüsszelben sokan egyenes sértésnek érzik, hogyan lehet demokratikusan is ilyen arányban gyõzni. Végül, de nem utolsósorban a vesztes balliberális erõk a magyar belpolitikai játszmába bevonták külföldi barátaikat akik, noha néha komikusan tájékozatlanok a magyarországi helyzetben, egy percig sem zavartatva magukat alkotnak megkérdõjelezhetetlen véleményt. Ön is említette, hogy a Nyugat kettõs mércét alkalmaz, tapasztalják ezt Oroszországgal kapcsolatban is? Higgye el, ha valakik, mi, oroszok évszázadok óta tapasztaljuk, mit jelent a nyugati kettõs mérce, a félretájékoztatás, a manipuláció. Még Dosztojevszkij írta, hogy Európa értve ezen a fennkölt Nyugatot pontosan annyit tud Oroszországról, amennyit tudni akar, és pontosan azt tudja, amit tudni szeretne. Kelet- és Közép-Európát a Nyugat elõször gazdaságilag kihasználta, idehozva termelését és bankjait, most pedig a válság miatt elkezdte a kivonulást, a nemzeti termeléstõl a konkurenciától megfosztott felvevõpiacot hagyva maga után. A nyugati gazdasági érdek ráadásul eltipor olyan nemzeti szimbólumokat, mint a lengyeleknél a hajóépítés vagy éppen az uniós elõírásokkal halálra ítélt Malév. Legutóbb pedig már eurómilliókat vontak meg Magyarországtól, miközben a hasonló költségvetési kérdésben vétkes Spanyolország csak figyelmeztetést kapott. Mi ez, ha nem a legtisztább kettõs mérce? (MHO) Átalvetõ

13 EKOSZ EMTE 13 A magyar ügy Német professzor: a Szentkorona népének szolidáris üdvözletünket küldjük Tájékoztatás holland módra Most, hogy a magyarellenes médiacikkek száma némileg alábbhagyott, fontos feltenni a kérdést: tudatlanságból fakadtak vagy egy összehangolt hecckampány részei? Ha utóbbi az igaz, az messzemenõ következtetésekkel jár. Akkor Magyarország és miniszterelnöke ellen csúfos koncepciós per folyik, és az úgymond szabad nyugati sajtó nem is annyira szabad, inkább irányított, vezényelt óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az Európai Intézetben, mint kelet-európai szakértõ. Nagyon jól tudom, hogy Nyugaton hihetetlen a tudatlanság Magyarországról. Az elmúlt több mint fél évszázadban ugyanis jórészt azok közvetítettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük a külvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkrõl-bajainkról. Néhány héttel ezelõtt a holland állami köztelevízió egyik hírmûsora, az Een Vandaag szerkesztõje, bizonyos Rik Smit felhívott. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem ki szakértõi véleményemet január 24-i mûsorukban a jelenlegi diktatórikus helyzetrõl Magyarországon. Hozzátette, hogy miután a holland képviselõházban a baloldali pártok kérdéseket intéztek a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat is jól volna szakértõként bevonni a mûsorba, hiszen annak politikai súlya is lenne. Félbeszakítottam, és azt feleltem, hogy nem vagyok hajlandó a jelenlegi diktatórikus helyzetrõl szakértõi véleményt mondani, mert az állítás egyszerûen nem igaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszán át soroltam a tényeket. Smit beismerte, hogy errõl õ semmit nem tudott, illetve a beszélgetésünk után most már másképpen látja a helyzetet, világosabb lett a kép, sõt megdicsérte a szaktudásomat. Befejezésül arról is szót ejtettem, hogy a holland állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az egyoldalú tájékoztatást Magyarországról. Nem egy bojkott kezdõdött úgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akik megharagudtak. Egy holland-magyar kereskedelmi konfliktusra a válság közepette nincsen semmilyen szükség - mondtam, és Smit úr ezzel bizony egyetértett. Hétfõn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit A Junge Freiheit legújabb számában Klaus Hornung, a hohenheimi egyetem egykori professzora úgy véli: Európa jövõje nagyban függ attól, hogy a kelet-európai népek és így a magyarok megtörjék a nyugati balliberális hagyományokat. Az idõs tudós visszaemlékezik tübingeni egyetemi éveire, amikor nagy lelkesedéssel hallgatták az os magyar forradalomról szóló híreket. A magyarok voltak akkoriban a Szovjetunió elleni harc elõharcosai [...] Aztán ben a magyarok voltak az elsõk, akik átvágták a vasfüggöny szöges drótját [...] Ma ismét e büszke nemzet többsége az, amelyik fellázad a brüsszeli nomenklatúra beképzeltsége ellen - von párhuzamot Hornung 1956 és a mai kor között. A CDU-tag idõs tudós szerint a brüsszeli finánckapitalista nomenklatúra az egyetlen kötelezõ gyanánt akarja mindenkire erõszakolni a maga balliberális, antifasiszta elképzeléseit a demokráciáról. Szerinte ez ellen a magyarok tiltakozása ezeréves történelmük nevében nem maradhat el, de úgy véli, mindenkinek feladata, hogy ellenálljon az európai hagyomány és identitás nevében a brüsszeli történelemnélküli szellemiséggel szemben. Hornung szerint kiégett a jelenlegi Európai Unió. Európának nincs jövõje népeinek, különösen a keletieknek, a magyaroknak, a lengyeleknek, a baltiaknak öntudata nélkül - írja a berlini hetilapban. A konzervatív publicista szerint a kelet-európai népek példaképek a nyugat- és dél-európaiak számára, mert csak így lehet elkerülni, hogy Európa a fogyasztók és termelõk olvasztótégelyévé váljék. Európa nem veszítheti el morális erejét, ahogy ezt a globális oligarchia szeretné - óv Hornung. Az Orbán-kormány országának hagyományait képviseli, amelyek amúgy Európa legjobb hagyományai is egyben - írja a magyar kormánnyal kapcsolatban. Konfliktusa a történelmileg sok tekintetben vak brüsszeli bizottsággal éppen ezért jellemzõ; és elég ok arra, hogy a Szentkorona népének szolidáris üdvözletünket küldjük - fejezi be írását Klaus Hornung a radikális jobboldali német újságban. (2012. február 20.) teljesen más hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudni arról, hogy félmillió magyar vonult ki az utcára, hogy voksát tegye a kormány mellett. Végül azt válaszolta, hogy a mûsorban nincs szükség az én véleményemre: Marácz úr, Ön túl sok tényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykövet, Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kormány álláspontját védelmezi. A kormány elleni álláspontot a balliberális európai parlamenti képviselõ, Sophie in t Veld asszony képviseli majd. Meghökkentett, amit a szerkesztõ mondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a mûsor valóban tárgyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogy koncepciós anyag készül Magyarország ellen. Kedden, január 24-én este fél hétkor kezdõdött a mûsor. Nem hittem a szememnek, fülemnek. A mûsorvezetõ, Pieter Jan Hagens elkezdte sorolni, hogy Magyarországon új diktatúra készül, a melegeket üldözik, a liberálisokat kirúgják állásaikból, nincsen szólásszabadság, nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlogeneket nagybetûkkel a képernyõn feliratozták. A diktátort, vagyis Orbán Viktort lassított, hangtalan felvételeken mutatták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós parlamenti felszólalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyar származású szakértõkkel, akik igazolták, hogy nincs demokrácia, vagy kialakulóban van a diktatúra, hiszen a katolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez az Orbán-kormány bõkezû támogatást nyújt. A végén megszólalt a képviselõ asszony, aki már nem diktatúráról, hanem egyfajta autoriter rendszerrõl prédikált. Szerinte nem az egyes törvényekkel van baj, hanem az egész csomaggal, és hozzátette: már alig támogatják az Orbán-kormányt (a békemenet három nappal elõtte volt!). Néhányszor, nagyon röviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint a diktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Ha nem tudtam volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s ha nem informáltam volna a szerkesztõséget arról, hogy valójában mi is zajlik ott, én is elhittem volna nekik. De ilyen jellegû prekoncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945 elõtt mutattak be a mozi híradóban, mikor a holland közvéleményt Goebbelsék irányították, vezényelték Berlinbõl. Dr. Marácz László június

14 14 EKOSZ EMTE Napló Szász István Tas naplójából Mélység és magasság között avagy uniós mércével apokrif gondolatok Banki számlámra megérkezik szerény nyugdíjam. (Mint a kétsebességes Európa lakójának, mellesleg jut csupán eszembe az eretnek gondolat, hogy ez a csökkentett görög nyugdíjnak is csak kis töredéke.) Utóbb kézhez veszem a havi banki elszámolást is. Természetesen megfelelõ költségfelszámítással, mely egyéb, általam ki nem ismerhetõ tételekkel kiegészülve, bankszámlakivonatomon egy háromjegyû szám. Olykor észlelhetem, hogy egy- vagy kétszámjegyû kamat is megjelenik rajta. A bank az Bank. Már régen rögzült korszerûsített tudatomban, hogy feladata mindenbõl pénzt csinálni. Most azonban elgondolkodom a pénzügyi mûvelet másik oldalán is. Kamatot kaptam. Mibõl? És eszembe jut, hogy ha én valamit nyertem, akkor valakinek veszítenie kellett. Ezt most úgy mondják, hogy a pénzem dolgozik. Mikor ezt kimondják, senki nem figyel arra, micsoda mélységekbe zuhantunk. Ha azonban jól átgondolom, egyszerre kitágul elõttem a horizont, mely már nem rõt, hanem a bankvilág szivárványos színeibe öltözik. Az emberiség boldogulása forrásának, ezért szükségesnek, sõt elkerülhetetlennek meghirdetett globalizáció nem a globális egyenlõség felé haladó kiegyenlítõdést, hanem a globális alárendeltségen uralkodó globális elit uralmát jelenti. Hatalmas pénzek dolgoznak. Csakhogy, mint tudjuk, a pénz nem dolgozik. Még az a virtuális sem. Sõt. A munkát mások végzik. A várva várt nyereséget másoktól veszik el. Nekik ez veszteség. Még nevetséges kamatocskám is. Arra is rájövök, hogy ebben az esetben éppen a tõlem elvettnek egy részecskéje. De, ha több pénzem lenne, akkor annak nyeresége már mástól vándorolna a zsebembe. És ez így van adósságcsapdában vergõdõ országunkkal is. Az adósságba kergetéssel már rendszert is buktattak. Már birodalmat is összedöntöttek. Sajnos nem bélyegezhetjük szélsõségesnek azt a megállapítást, hogy az adósság visszatéríthetetlen. Kicsiben látja ezt a frankadós, nagyban országunk és társai. De végignézhettem egy mai magyar város sorsán keresztül is, ahol a nagy ellenpropaganda és tagadás ellenére nyilvánvaló, hogy az eladósodott városra egy bank tenyerelt reá. Egyén, kis és nagyobb közösség, ország, birodalom, kontinens, - nem számít. Mindent a banknak. És a lánc végén mindig mi vagyunk. Az emberek, a szerencsés dolgozó és a szerencsétlen munkanélküli emberek. Mindenkitõl van mit elvenni. A pénz elrablása mellett pedig az ehhez szorosan és módszertanilag hozzátartozó, nélkülözhetetlen lelki, szellemi kifosztás is tetten érhetõ. Aztán azon gondolkodom, hogy ha a banktól merészel egy-egy még a liberális doktrína jegyében le nem bontott állam valamit olykor visszavenni, folyamatosan a bank veszteségérõl beszélnek. Pedig csupán az extranyereségét nyirbálták meg, s azt is csak átmenetileg. Itt kell a szokásosnál sokkal nagyobb hangsúlyt adni annak, hogy ezek a bankok hazánkban a saját anyaországaikénál sokkal, olykor több mint kétszeres mértékkel nagyobb hasznot zsebelnek be. Ezenközben azonban, ha gyarmatosításról (neokolonializáció) beszélünk, akkor most Európaellenességgel bélyegeznek meg. Egyelõre. Mert a kétsebességes Európa fogalma sem volt néhány éve még deklarált valóság. Ma, ha a gyarmat szót netán egy menet élén írják a transzparensre, akkor rá is dupláznak egy antiszemitával, ami teljesen logikátlan, s éppen a vádaskodót keveri összeesküvés-elmélet gyanújába. Ne feledjük tehát: a globalizációs pénzügyi tápláléklánc végén mi vagyunk. Csakis mi, még akkor is, amikor saját pénzünk kamatocskáját markoljuk fel. Néha megkísért egy utópisztikus gondolat. Ha a bankvilág azt akarná bizonyítani, hogy láthatatlan birtokosai nem azt teszik, amit mi látunk, lehetne hozni egy olyan szabályt, hogy az adós, amennyiben kamat formájában a törzstõke (és itt a hasamra ütök) mondjuk ötszörösét kifizette, az adósság megszûnik. Nem értek hozzá (ebbõl is látszik), de ez esetben nem lehetne-e Magyarország és számos magyar állampolgár is már adósságmentes? A bank az ötszörös haszonnal nem lehetne elégedett? Ennek lehetõségét csak a mesterségesen kitalált szabályozók cáfolják. A bankvilág és a mögöttes hatalom azonban mindent megtesz és meg is fog tenni, hogy adósok maradjunk és, hogy azt soha ne tudjuk kifizetni. Az, ami most történt velünk, mikor azt hittük, hogy sikerült néhány százalékkal csökkenteni adósságunkat, de azt pusztán néhány aggodalom bejelentésével rögtön el is apasztották, ezt a véleményt igazolja. Nem kérdés már, hogy rabok vagyunk vagy szabadok. Rabok bizony és még választanunk sem lehet. Ezernyi részletkérdésen rágódunk, mérgelõdünk, emésztõdünk és marjuk egymást. Az egység, az összefogás reménye is messze szállt. Természetesen azt is tudták, hogy miként kell ezt elérni. Mert ez még rájuk is veszedelmes lehetne. Így egy önpusztításra nevelt és rövidlátó tömeg ott fortyog a kádjukban, mint a pénznek nevezett bódító ital cefréje. Csupán ki kell fõzni. S ennek módját már régen kifõzték. Évszázados gyakorlat vezetett a mai kifinomult módszerekhez. Még a piszkos munkát is velünk végeztetik. A morális hanyatlás legmélyére jutottakból kerül ki a végrehajtók hada. Kicsik és nagyok. Élükön a hazát eláruló és kiárusító komprádorokkal. A függönyhúzogatás és a díszletmesteri munka az úgynevezett szakértõké. Õket hallgatjuk nagy áhítattal, és soroljuk ide meg oda, miközben nem tudjuk, kinek hihetünk. Pedig a most megélt válság s annak éppen most reánk többszörös erõvel lesújtó gazdái már olyan gátlástalan és hazug formában jelentkeznek, hogy a legegyszerûbb, legelvakítottabb, legmegvadítottabb embernek is észre kellene vennie, hogy annak a hatalomnak a felismerhetõsége lóláb módjára lóg ki minden díszlet mögül. A pata nem is a lóé, hanem maga a gonosz viseli azt. Fel kell ezt mutatni mindenkinek. El kell juttatni az errõl szóló információt mindenhova. Hatalmas lehet ennek a hazugságot leleplezõ ereje s a megnyíló elmék ezután roppant vákuum módjára igényelnék és szívnák magukba az igazságot. Legelõször leleplezõdne a média, a leghatalmasabb erejû fegyver. Túllépne a naiv tömeg azon a megszokott szinten, hogy ez van, hiszen az újság is megírta. Átalvetõ

15 EKOSZ EMTE 15 Napló És mégis mozog a föld A baloldali, tehát ma már európai vélemény szerint is (vajon miért ez az uniszónó?) szabadságától megfosztott magyar médiavilágban, valahogy még mindég a bal-liberális hangot lehet hangsúlyosabban hallani. Hogy a közszolgálati médiában ez miért lehetséges, elgondolkoztató. Vajon a sokat emlegetett kirúgások után is a bal-liberális szakemberek vannak többségben vagy vezetõ pozícióban? Vagy netán a médiapolitikát ért külsõ kritikák miatt akarnánk ennyire cáfolni az igaztalan vádakat? Megrögzött aggodalmak, öncenzúrák mûködnek? Vagy a mi megítélésünk, a közönség ítélete szubjektív? De lehet ennek még számos más oka. Akár az az egyszerû tény, hogy egy kormánypárti hírre ma már sokszor négy ellenzéki vélemény jut. És persze sokkal könnyebb s fõleg látványosabb a kákán is csomót találni, mint a szuronyerdõként ránk meredõ támadások, meg a válság közepette, egy adósságcsapdában süllyesztett országban- megoldást találni egy sor sürgetõ gondra. Nos, ez a vélemény hangos és lesajnáló mosoly kíséretében, máskor a hazugság szót sem mellõzve állítja, hogy Magyarországnak az Unió csakis jót akar, hogy Orbán vadította el tõlünk a javunkat akaró és a demokrácia szabályait maradéktalanul betartani óhajtó Európát, hogy üldözési mánia vagy belpolitikai fogás az Unió kettõs mércéjét emlegetni, hogy semmiféle hátsó gazdasági érdek nem mozgatja a politika kinti méregkeverõit. És állítják, hogy az általunk is aláírt és elfogadott tézisek vonta határokon túl belügyeinkbe soha nem akarnak beleszólni, hogy szuverenitásunk és általában a szuverenitás fogalma szent és sérthetetlen stb. Jólöltözött, elegáns és jó beszédû urak, szabatos mondatokba foglalva osztják az észt a bámész tömegnek, s nem egyszer felfedezhetõ náluk a kígyóbûvölõ ügyessége is. No meg a lefegyverzõ gátlástalanság, ami a médiában sajnos ma még nagy elõnyt jelenthet egy mértéktartó és õszinte szóhoz nem szokott közönség esetében. Egy-egy ilyen fejtegetés után a kellõen fel nem készült hallgató szinte szégyenkezni kezd saját kételyei miatt. Pedig ott vannak a letagadhatatlan bizonyítékok. Az adósságcsapda országot és egyént egyaránt sanyargató jelenléte, a görög és olasz példa, ahol a választókat mellõzve ültette nyakukba saját embereit a pénzvilág, a sanyargatók önmaguk Aztán leleplezõdnének a kiszolgálók. A tudatosan, érdekbõl ártó vagy a megzsarolható politikusok. Figyeljük csak meg ezek európai élcsapatát! Mekkora számban vannak köztük deviáns viselkedésû emberek! Ennek kapcsán a kivénhedt liberalizmus mai ártó ideológiájának mibenléte is többek számára világosodna meg. Aztán már csupán egy lépés és felrémlene ama láthatatlan erõ. Igen! A tömegnek vissza kell adni látását! Ha ezt el lehetne érni, rövid idõ alatt bekövetkezne az egység s mert elkerülhetetlenné válna a szemléletváltás is. Az a szemléletváltás, mely megakadályozza nagyban a bolygó, kicsiben a haza, azon belül a lánc végén robotoló és mindég megdolgozott pénzzel virtuális adósságát törlesztõ egyén kifosztását. Az a szemléletváltás, mely a szakadék szélének észlelése mellett a menekülés ösvényének felismerését is jelenti. Azt, hogy a pénz hamis világának vége van. Már nem regnálhat soká. Egy dolgot azonban soha ne feledjünk. Fontos ez, mert arra is volt gondjuk, hogy elfelejtsük. Arra figyelmeztetnék, hogy az ember komfortra törekvése nem lehet csupán a testi komfort igénye, különösen annak határokat nem ismerõ formájában. Vissza kell nyernünk igényünket a lelki-szellemi komfortra is, mely valóban határtalan. A testi komfort tulajdonképpen az ennél magasabb rendû lelki-szellemi komfort elérésének feltételeit szolgálhatja. A test a lélek temploma! Ez a képesség vezethet el legzökkenõmentesebben és legbiztosabban a felemelkedést jelentõ szemléletváltáshoz. Ahhoz a szemléletváltáshoz, mely hacsak az a hatalom önmagával együtt már elõbb el nem pusztít minket is a felemelkedés, az új világ felé vezetõ egyedüli út. Vannak, már vannak, kik ezt nem csupán remélik vagy érzékelik, de tudományos igazságként is kezelik. Õk annak tudói, hogy földhöz kötött emberi gondolkodásmódunk fölött létezik egy másik, egy magasabb gondolkodásmód is. A minket is törvényei szerint mûködtetõ mindenség megközelítésének egy másik dimenziója. Vajon meg kell várni az apokalipszist, vagyis a kinyilatkoztatást ahhoz, hogy ezt elfogadjuk? Az út felett a magasságban, mint ama pásztorok és három királyok számára a betlehemi csillag, ott ragyog nekünk a hit. Csak fel kell emelnünk szemeinket. Leányfalu, február 25. által karikírozott szereplései a képernyõn, a kinti sajtó minden épeszû ember számára blõd és primitív vádjai stb. És most megtudjuk, hogy szerintük mégis mozog a föld a kormány alatt. A Róna Péter nevû megmondó ember, a nagytekintélyû tudós professzor bejelenti, hogy olasz és görög mintára, Orbán Viktort Andor László váltja rövidesen. Aztán megint történik valami és a megmondó magyaráz. Orbán és Merkel paktumot kötött! Mondja. Merkel, aki az Uniós perifériát kézi vezérléssel irányítja, a békemenet üzenetét érzékelve nem akart nagyobb zûrzavart és feltételekhez kötött egyezségre jutott Orbánnal. Paktum születet. Punktum. Akkor viszont mi is van most? Hol az az európai haza, hol van a jót akarás, hol van a be nem avatkozás, hol a szuverenitás és minden egyéb szép szó? A cenzúra alatt sínylõdõ média errõl mit fog mondani? Kíváncsian várom. (Hiába vártam utólagos megjegyzés) Nekünk pedig 22 év után ismét eszünkbe juthat egy azóta már megismert paktum. Akkor köttetet, amikor a nyugati pénzvilág megfenyegette az általa szentesített váltás utáni elsõ miniszterelnököt azzal, hogy amennyiben nem jár el kedvük szerint, kivonja a tõkét és rövid úton tönkreteszi az országot. Punktum. Az új miniszterelnök belement az alkuba. Elõdje Németh Miklós állítja, hogy õ egyik megoldásként javasolta a nyilvánossághoz fordulás lehetõségét is, de Antal nem merte ezt az utat járni. Kockázatosnak vélte. Az országot aztán fokozatosan tették tönkre, 22 év alatt. Kivásárolták. Igenis: gyarmatosították. Úgy, ahogy azt a marxista szemináriumokon tanították. Változatos neokolonializációs eszközökkel. Ezt most a volt marxisták és leszármazottaik tagadják a legvehemensebben. Na nem véletlenül, hiszen közöttük van a legtöbb haszonélvezõ. A hivatalos sajtó pedig csak a foga közt mormol, mint az inkvizítori megfélemlítést elszenvedett Galilei. Mások rámutatnak ama zsákra, mely a kilógó szegektõl már sündisznóhoz hasonlatos. Ha a tömeg bámész fele ezek után sem veszi észre, hogy mirõl is van szó, akkor Akkor majd mi is megérezhetjük, hogy mégis mozog a föld. Eppur si muove. Éppen húzzák ki alólunk. Ez lehet a finálé. Leányfalu március június

16 16 EKOSZ EMTE Trianon évadján Naplójegyzetek Károlyi évadján Amikor elõször olvastam Marxot, egész életemet és pályafutásomat eldöntötte, mert Marx nemcsak az értelmemre, hanem az érzelmeimre is hatott. Károlyi Mihály) Ki tudja közülünk, hogy ki volt Kuusinen? A finn kommunisták megingathatatlan vezére az I. világháború után a finn önrendelkezés, vagyis hazája ellen csatlakozott a bolsevikokhoz, az 1939/40-es téli háborúban szovjet bábkormányt alakított, a közbeesõ és az ezt követõ idõkben fáradhatatlanul árulta hazáját. Egy fél évszázadon át. Mégis a norvég Vidkun Quisling számunkra a hazaáruló, a báb archetípusa, pedig szegényt még a német megszállásról se értesítették Hitlerék amellyel amúgy a már folyamatban lévõ angol-francia megszállási kísérletet elõzték meg. Quisling áruló, Kuusinen pedig egy derék baloldali demokrata. Valahogy mindig ez a párosítás jut eszembe, ha a vörös grófról hallok. Károlyi, az osztálykorlátait legyõzõ, az európai, a pacifista demokrata, az elsõ köztársasági elnök, Közép-Európa wilsoni elvek szerinti rendbetevõje ***** Mályusz Elemér írta: Szellemileg erõsen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyû orránál fogva vezetni, mert csekély szellemi képessége és önhittsége egyaránt megakadályozzák annak felismerésében, hogy csupán eszköz mások kezében. A tömegek félrevezetése végett takargatják hibáit, és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nimbuszba burkolni. Finomítsuk Mályusz Elemér képét! Károlyi nem ismerte a magyar helyesírást a politika tudománya végképp idegen volt tõle. Hatalmas vagyonát hazárdjátékokra, esztelen tivornyákra pazarolta. Egyetlen napig volt miniszterelnök de ennyi éppen elég volt számára, hogy fizetését koronáról re emelje, és elõrelátóan elõre felvegye egész évi fizetését... Miközben védtelen határainkon özönlöttek be az idegen csapatok, képes volt ezt kinyilatkoztatni: A pacifista program nemcsak egy szûkebb program, hanem egy világprogram. Ebbe a világprogramba a magyar nemzetnek, a magyar fajnak is be kell kapcsolódnia, mert csak az a nemzet fog haladni, amely bele tud kapcsolódni abba a világprogramba, amely egy szóval kifejezve: pacifizmus. Házmesteri gondolatmélység ***** Az európai demokrata politikusnak államvezetési elképzelése, társadalmi programja soha nem volt. Politikai elvek híján csupán olcsó demagógiára futotta a fegyvertárából. Látta ezt már a század elsõ éveiben is a Borsszem Jankó karikaturistája. ***** Az elsõ köztársasági elnök Nos IV. Károly valóban kinevezi, de miniszterelnöknek (1918. október 31.) Jogszerû a hivatalba lépés de ez a hivatal egyetlen napig se tart A szedett-vedett Nemzeti Tanács már másnap köztársasági elnöknek kiáltja ki az a leginkább EU-komisszár legitimitású Nemzeti Tanács, amelynek tagjai maguk sem tudják, hányan is vannak! Mûködésük, összetételük végig homályos néhány hét alatt túllépik az ezerfõs határt is! De az elnöki tündöklés vége is szánalmas. A Franchet d Esperay elõtti bricsesznadrágos megszégyenülés következménye tán, hogy egy pökhendi alezredes (mindössze alezredes!) lesz az antant afféle prokonzula Magyarországon. Fernand Vix alezredes úr helytelen viselkedésünk megtorlásaként iskolás büntetéseket is szabhat ki ránk, mérhetetlen mûveletlensége miatt pedig még Károlyi helyettese, Böhm Vilmos is kifakad. (Azért ne felejtsük el, hogy még ennek a bárdolatlan gyarmati tisztnek is feltûnik a csehek-románok gátlástalan területrablása Csucsán még lövetéssel is megfenyegeti az utóbbiakat!) Megalázó jegyzéke után Károlyi március 20-án bejelenti a kormány lemondását, és azt is, hogy köztársasági elnökként tárgyalást rendelt el a börtönben ülõ kommunistákkal kormány alakítására. Az egyik feltétel: õ marad. Csakhogy szocialista barátai elhallgatják, hogy éppen errõl szó sem lehet. Elcsapják, mint egy rossz cselédet. Az újságokból értesül másnap a saját lemondásáról. ***** Tudunk-e a Horthy-korszak negyedmilliónyi kisparaszt-gazdaságot megteremtõ intézkedéseirõl? Biztosan kevesebbet, mint Károlyi (osztálykorlátait átlépõ) kápolnai földosztásáról Gyurcsányi méretû legenda szövõdött köréje, pedig mindössze az február 9-i földosztási törvényt hajtotta végre azon a birtokán, amelynek minden négyszögölét csillagászati jelzálog terhelte... Ó, nem hadikölcsönökbõl fakadt ez a tartozás A századvégi Pesten azon derültek, hogy csupán Budapest võlegénye, Podmaniczky Frigyes polgármester és a vagyonát rég elmulatott Károlyi látható a fõváros forró utcáin a nyári szezonban... ***** Szárazak a tények. A padovai (páduai) fegyverszüneti tárgyalásokon Magyarországot szuverénként kezelték a dualizmus megszûnése nem érintette sem jogainkat, sem kötelezettségeinket november 3-án aláírjuk a (padovai) fegyverszünetet, amely meghagyja Magyarország területi épségét! Sõt: az olaszok felajánlják, hogy csapataikkal biztosítják történelmi határainkat. (Carbone-misszió). Persze nem szerelembõl kellemetlen már számukra is a franciák közép-európai térhódítása. Másnap a versaillesi haditanács is jóváhagyja a fegyverszünetet. Megúsztuk? Ezalatt (hangsúlyozom: ezalatt) Károlyi nevében, majd jelenlétében Linder Béla tárgyal a Szávát már átlépõ antanttal majd november 13-án alá is írja a cseheknek - szerbeknek románoknak elkötelezett franciákkal a belgrádi katonai egyezményt feladva a Maros-Szabadka-Pécs vonaltól délre esõ területeinket. Noha formailag csupán a padovai fegyverszünet rendelkezéseinek alkalmazását rögzítették, a valóságban precedenst teremtettek. A szerbek elõnyomulásának példáján indultak meg a románok Erdély, a csehek Felvidék felé. A gát átszakadt. Károlyi szobrot és díszsírhelyet kapott egy országtól, ame- Átalvetõ

17 EKOSZ EMTE 17 Trianon évadján lyet tönkretett. Linder Béla, a részeges tüzértiszt ennyire azért nem vitte. Egy-egy hétig volt magyar hadügyminiszter ( Nem akarok többé katonát látni! ) no meg egy szerb- magyar szakadár-államocska vezetõje és ezért díszsírhelyet kapott attól az országtól, amelyet szolgált. Jugoszláviában élt haláláig, 1962-ig, nem zargatta sem Sándor király, sem Tito, sem Drazsa Mihajlovits. Mi sem. ***** Létezett-e olyan politikus dehogy politikus, hétköznapi ember! aki nem tudta akkoriban, hogy kit és hol gyilkoltak meg június 28-án? Egyrõl biztosan tudok, õ még le is írta: Woodrow Wilson amerikai elnök (civilben tanár), a híres 14 pont, a jól csengõ képmutatás kiötlõje decemberében a frissen megválasztott Wilson felhívja a hadban álló hatalmakat: közöljék céljaikat, hátha összeegyeztethetõk. A brit-francia közös válasz mestermû a maga nemében: világmegváltó magasztos elvek, közöttük a szent nemzeti önrendelkezés. A fõellenséget, Németországot épp, hogy érintik Elzász-Lotharingiával de Lengyelország s a balti államok tabu, hisz ez sértené a szövetséges orosz birodalmat. Mi marad? Törökország, olajjal kecsegtetõ arab tartományaival és természetesen az a Monarchia, amellyel harcérintkezésben sehol sincsenek... Ezen az elvi alapon készül a híres 14 pont. Elsõ pontja kimondja: ne legyenek titkos szerzõdések, dolgozzon nyíltan a diplomácia! Hogy mennyire komolyan gondolják: 1916 augusztusában már kötöttek titkos szerzõdést Romániával, a majdani békekötés és területrendezés alapjául is ez szolgál! A 10. pont (a nemzetiségek késõbbi autonómiájának kikötésével) feltételezte a monarchia fennmaradását miközben Wilson már függetlenséget ígért a cseheknek, lengyeleknek, délszlávoknak, románoknak Persze a porhintésen kívül remek kibúvót is jelentettek a wilsoni elvek: az alárendelt nemzetiségek így megmenekültek a vereség terheitõl mi több: a gyõztesek közé kerültek! ***** Károlyi miatt a béketárgyalásokból is kiesett egy teljes évünk. Képtelen lévén fenntartani saját (víziókon alapuló) rendszerét, teret adott a nemzettõl idegen kommunistáknak a katonai összeomlástól Horthy Miklós pesti bevonulásáig exlex állapot, káosz uralkodott. Ezalatt Benes formálhatta a szláv korridor ötletét 1919 májusában már az ötös tanács is megsokallja, a korridor területét felajánlják a végtelenül meglepett Ausztriának. Egy hónappal késõbb Wilson ismét felveti, de még megmarad az 1867-es nyugati határunk. Volna mozgástere egy magyar (hangsúlyozom: magyar) kormánynak. Hisz népmozgalmak indultak Balassagyarmattól Szomorócig fegyverrel, majd késõbb népszavazással, vizsgálóbizottság elõtti személyes kiállásokkal tartjuk meg Sopront és a Hûséges Falvakat. De nélkülünk tárgyalnak. (Kun Béla állt volna ki értünk?) - július végén a döntés: kapja meg Ausztria nyugati határszélünket. ***** Kicsodák ezek az Ötök? Wilsont már kitapasztaltuk. Clemenceau Károlyi elvbarátjának látszik: ateista, materialista családból származik. Húsz éven át szerkeszt egy beszélõ nevû kommunista lapot: La Justice (oroszul Pravda!). Még börtönbe is kerül miatta! Kormányra kerülésekor nem demokráciát, hanem diktatúrát valósított meg (A. J. P. Taylor). Az antant szocialistái nemzeti érzelmûek és harcosak. Károlyiék: internacionalisták és a brosúrákat szó szerint értõ pacifisták. Ezt nem vette volna észre Jászi Oszkár, Böhm Vilmos, Károlyi Mihály? ***** Károlyi 1919 júliusáig egy svábhegyi villában húzza meg magát Katinka felesége, Cara kutya és egy Kun Béla által adományozott tehén társaságában. Aztán a talaj forrósodott hamis útlevéllel, ausztriai kitérõvel keres búvóhelyet. Masaryk és Benes szívesen látja vendégül: ki tudja, mire lesz jó a vörös gróf! Aztán augusztusban megbukik a kommunista rémuralom. Károlyi elérkezettnek látja az idõt egy demokratikus emigráció megszervezésére miközben már rég négy-ötfelé szakadtak elvtársai. (Kun Béla és Landler kommunista frakciói, Jásziék polgári radikálisai, Kunfi és Böhm szocdemjei stb). Benes támogatja az ötletet hisz a fegyveres beavatkozást sem zárja ki a Friedrich-kormány ellen. Azért megszületik egy Jászi-memorandum 1920 elején. Károlyinak nem tetszik, mert a bolsevizmusra vonatkozó passzusokat is tartalmaz. Három ízben is kéri törlésüket, hiába. Kommunistabarát fellépése még Kun Béláéknak se tetszik, úgy vélik, árt nekik. Aztán ismét felértékelõdik Benes szemében ezúttal utoljára. A Lengyelország elleni szovjet támadás megijeszti Beneséket. Hisz Horthy felajánlja támogatását az élet-halálharcot vívó lengyeleknek, Varsóban megjelenik a francia segítség jelképeként (az amúgy egyetlen konkrét lépést sem tévõ) Weygand tábornok hátha benyújtják a számlát a magyarok? Izibe küldenék a megbízható Károlyit Leninhez: hajlandók-e a szovjetek garantálni Kárpáto-Russzia és a Felvidék függetlenségét? Vagyis Magyarországtól való elcsatolását Károlyi, a hû eb menne is hazája ellen áskálódni felveszi a kapcsolatot egy vöröskeresztesnek álcázott szovjet kémcsoporttal. Ez viszont szarvas hiba a csehek kiutasítják a lázítással, szabotázscselekményekkel is próbálkozó társaságot. Károlyi még a hazát is rosszul árulja Aztán 1920 nyárvégén a visztulai csoda : Pilsudski tönkreveri a szovjeteket, Károlyi hoppon marad. Benes háttérbe vonulásra kéri, októberben a Károlyi-család Olaszországba távozik. Ismét elcsapták, mint egy rossz cselédet. ***** A kép kiteljesedett a derék baloldali demokratáról lehullott az álarc. Annak a Benesnek állt szolgálatába, aki mindent elkövetett, hogy Magyarország a legkedvezõtlenebb békefeltételekre kényszerüljön, aki a békekonferencia után is hazánk tökéletes elszigetelésén ügyködött. És mindennek tetejében még politikai és fegyveres segítségét is igénybe akarta venni saját hazája ellen. Nem csoda, hogy a nemzetellenes politikai oldal úgy szeret önmagára ismerni a testileg-lelkileg torz, még a hazaárulásban is pancser senkiháziban május 15. Sárközy Csaba június

18 18 EKOSZ EMTE Trianon évadján Sajó Sándor Magyar ének 1919-ben Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszketõ ölén ; És én, mint véred lüktetõ zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg, A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendíti meg: Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom? Mivé tettétek az én szép hazámat? Hová süllyedtél, pusztuló fajom? Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenség magad és neved, - Én mit tegyek már? - Romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet. Laokoon kínja, Trója pusztulása Mesének oly bús, sorsnak oly magyar : A sírgödör hát végképp meg van ásva, A föld, mely ápolt, most már eltakar ; Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, De kínja vád s a csillagokra száll, Ha végzetem lett magyarrá születnem : Magyarnak lennem mért ily csúf halál? Nemzet, mely máglyát maga gyujt magának, És sírt, vesztére, önszántából ás, Hol számûzötté lett a honfibánat És zsarnok gõggé a honárulás, - Hol a szabadság õrjöngésbe rothad S Megváltót s latrot egykép megfeszít, Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - Ah, rajtunk már az Isten sem segít! Pattogva, zúgva ég a magyar erdõ, Az éjszakába rémes hang üvölt, Lehullt az égbõl a magyar jövendõ, Milljó göröngyre omlik szét a föld ; De bánatomnak dacra-lázadása - Mint õrület, mely bennem kavarog - Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra, Még nem haltam meg, - élni akarok! A mindenségbe annyi kiáltson, Ahány megyar rög innen elszakad; A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom, Kiásom a földbõl a holtakat: Meredjen égnek körül a határon Tiltó karjuknak végtelen sora, S az ég boltján fönt lángbetûkkel álljon Egy égõ, elszánt, zordon szó: soha! Soha, soha egy kis göröngyöt innen Se vér, se alku, se pokol, se ég - Akárhogy dúl most szent vetéseinkben Idegen fajta, hitvány söpredék: E száz maszlagtól részegült világon Bennem, hitvallón egy érzés sajog: Magyar vagyok, a fajomat imádom És nem leszek más, inkább meghalok! Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul. Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull: De ezt a lelket itt hagyom örökbe S ez ott víjjog majd Kárpát havasán És belesírom minden õsi rögbe: El innen rablók - ez az én hazám! És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentõl visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt: Bölcsõvé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklõ Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! Államférfiak a trianoni béke-parancsról Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetõje június 4-én a következõket mondta: Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendõs magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt. Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és fõszerkesztõje, június 21- i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun) címû cikkében a következõket írta: Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicsõ nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerzõdést. Vladimir Iljics Lenin: Rájuk erõszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak. André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix címû könyvében: Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében. Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924 szeptemberében: Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erõs emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelõsséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a gyõzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.. Átalvetõ

19 EKOSZ EMTE 19 Fórum A szerzõdéseket be kell(ene) tarta(t)ni Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves Kollégák, Barátaim! Amikor valami, amit sokan akarnak (mint pl. a román állam által a magyar nemzetiségûek adólejeibõl is finanszírozandó önálló magyar orvos- és gyógyszerészképzés Marosvásárhelyen, a félévszázadnál hosszabb hagyománnyal rendelkezõ intézmény bázisán, telephelyén, oktatóival és hagyományaival), hosszú idõ (negyed évszázad) alatt sem akar megvalósulni, fölvetõdik egy kérdés. Mivel tiszteljük és becsüljük mindazokat, akik a fent említett jó ügyünket felvállalták, nemcsak sûrû bólogatással kellene erõfeszítéseiket támogatni. Annál is inkább, mivel itt egy speciális ügyrõl van szó, ami távolról sem csak magyar ügy, de még csak nem is román-magyar, netán erdélyi belügy. A valóság az, hogy függetlenül ízlésünktõl, neveltetésünktõl, politikai és politikából fakadó pénzérdekeinktõl, netán filozófiai vagy vallási preferenciáinktól az Ügy keményen nemzetközi, mi több, az európai status quot érintõ ügy. Unió elõtti ügy. Olyan mélyrétegbéli politikai ügy, amihez hasonló miatt a Balkánon mészároltak, Dél-Tirolban villanyoszlopot, Baszkföldön embert robbantottak, stb. A jelenlegi európai status quo bizonyos elemei, pl. hogy Biharkeresztesnél van a magyar határ, nem pedig Marosszentpálnál, hogy a Kígyók szigete körüli olaj miatt még megengedett szájalni, hogy Kalinyingrád/Königsberg ügyben illik hallgatni a rozsdás atombombákról, hogy Vama Veche után már a bolgár határ jön, stb.: mindezek nem EU kérdések, és nem feszegetik õket, mint majdnem biztos pofonos-zsákokat. Ahol meg mégis, mehet az IFOR, KFOR rendet teremteni. Ezeket azért emlegetem vájkálok a feledni kívánt múltban, mert szeretném gyakorlatias megoldáskeresésként ünneprontásként felemlegetni azt a kínos tényt, hogy az európai status quo vérre ment (menõ) kérdéseit nem a Trianoni Békeszerzõdések, hanem az ezeket semmissé tevõ és jelenleg is érvényes, a II. Világháború utáni párizsi békeszerzõdések alapozzák meg és szabályozzák. Bizony, az egyes nemzeti alkotmányoknál fontosabb, azokat akár felülíró jogszabályok ezek, melyeket Európában betartanak betartatnak, akár fél Belgrádot leromboló cirkálórakétákkal is, és részben akár Európán kívülrõl is. Mi köze ennek a MOGYE ügyéhez? Több mint gondolnánk. Nem lévén nemzetközi jogász, csak nemzetközi jogászok véleményét tudom idézni, nevezetesen, hogy amennyiben az 1947-tõl semmis (ha nem jól tudom, javítsanak ki) Trianoni szerzõdés magyar kisebbségi jogokra vonatkozó elõírásait annak idején betartották volna, bizony jó világot élt volna az erdélyi magyarság oktatási-kulturális téren. De nem tartották be. Ezzel a román állam (nem a román nép!) diszkereditálta magát trianonilag, mert a be nem tartással a gyõztes nagyhatalmakból csinált majmot (akik ezt legyünk objektívek nehezen tolerálták). Nem így a Párizsi Békeszerzõdést és a II. Világháború lezárásaként létrejött többi szerzõdést, melyeket már nem lehetett be nem tartani, mivel a II. Világháború után más lett a helyzet. Így aztán létrejött a Maros Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem, majd az általunk jól ismert módon Marosvásárhelyen az IMF (ez nem azonos a mai, hasonló néven aposztrofált, de angolosan ejtett mûintézménnyel a szerk.), ahol mi is Hipokrátész követõivé lettünk. Nehogy azt mondja valaki, hogy a korabeli, elvadult moszkovita-komcsi bukaresti kormány szívjósága vagy pillanatnyi elmezavara miatt történt mindez. Bizony, kemény külsõ kényszer miatt engedett recsegve-ropogva a nagyromán sovinizmus marxi-leninisztálini álarcba bújtatott pillanatnyi estabilishmentje, és hozta létre az általa eleve kérészéletûnek szánt struktúrákat. Mert bizony szerzõdések ide, szerzõdések oda, ezekbõl a vívmányokból vajmi kevés, jószerint semmi nem maradt meg mára. Miért említem hánytorgatom fel mindezt pont most? Most érkeztem el, Ádámig-Éváig tett kitérõvel ahhoz, amit a legelején bátorkodtam javasolni. A probléma gyökeréig nyúlva el kellene kezdeni közösen gondolkodni. Javasolom, hogy keresse meg mindenki baráti körében azt a szakembert, aki ért a nemzetközi joghoz. Bányásszuk elõ és tegyük az értünk küzdõk asztalára azokat a rég elfeledett, de a cirkálórakéták nagyon is valós kilövése elõtt mindig leporolt dokumentumokat, amelyek elõírják azt, hogy pl. a román állam fennhatósága alá tartozik Erdély, de ilyen és ilyen feltételekkel, melyeket be kell (és nem lehet, ajánlott, stb., hanem, ismétlem: be kell) tartani, mint pl. egy mai Autonóm Tartomány (székelyföldi régió), állami fenntartású magyar egyetem nem sorolom tovább, ezek mind ott állanak a szerzõdésekben. Amely szerzõdéseket annak idején betartottak. Egy (magyar és nem magyar) nemzetközi jogászok által összeállított és pár százezer erdélyi és nem erdélyi, magyar és nem magyar aláírással megtámasztott beadványra lenne szükség, nem Brüsszelbe, hanem Hágába küldve. Melynek nyomán nem az EU-s jog alapján, hanem a II. Világháborús békeszerzõdések Románia általi be nem tartásával indokoltan nemzetközi peres eljárást lehetne indítani. Ez elég volna ahhoz, hogy mint kutyapiszkon, átlépjünk az akadékoskodókon és erõvel érvényt szerezzünk jogainknak. Most van itt a pillanat. Románia elég gyenge periódusát éli, a nemzetközi közösség szankciói olyan csõdöt okoznának, melyek miatt bedõlne az egész román gazdaság és politikai elit. Mivel a Balkánon a status quo miatt bombáztak is, ugyancsak a status quora, a békeszerzõdésekre és az egyenlõ elbírálásra alapozva elég nagy eséllyel ki lehetne verni a román államból azt, amiért annyi ideje küzdünk. Civilizált módon, peres úton, szankciók árnyékában, mely szankciók most nagyobbat robbannának Bukarestben bármely Tomahawk rakétánál. Eljött a preventív hátba szúrás ideje (nem a román nép, ismétlem, a román állam hátba szúrásának ideje). Próbáljunk végre méltóak lenni a Berlint kellõ idõben megsarcoló Hadik András generálishoz, hogy amikor ránk néz lováról a bécsi adventi vásári rumpuncsunk szürcsölgetése közben, mondhassa, hogy a vér nem vált vízzé. Dr. ifj. Czimbalmos (Gyergyói) Ferenc - Olaszország június

20 20 EKOSZ EMTE Fórum A Magyar Jutitia Bizottság postaládájából Szívünk sajog, szemünk könnybe lábad, gyomrunk összeszorul arra a nem várt (borzalmas) hírre, hogy Kertész Ákos honfitársunk Kertész Imre példáját követve, búcsút intett hazánknak és Kanadába távozott, mert nem bírta tovább a rettegést, az üldöztetést és/vagy a megaláztatást a genetikusan alattvaló (Sic!) magyaroktól. Sajnos úgy tûnik, hogy nincs szerencsénk a Kertészekkel, illetve a Kossuth és/vagy Nobel-díjas íróinkkal,- pontosabban nincs szerencsénk a genetikusan felettes személyekkel, mert nem becsültük meg õket, nem vagyunk méltók arra, hogy egy országban, egy levegõt szívjanak velünk. Kertész Imre például - csupán a fukarságunkra jellemzõ szerény elismeréseket markolhatta fel a gyûlölt magyaroktól: 1/ Füst Milán-díj (1983), 2/ Forintos Díj (1986/, 3/ Artisjus Irodalmi Díj /1988), 4/ József Attila-díj (1989), 5/ Déry Tibor jutalom, 6/ Az Év Könyve-jutalom (1990), 7/ Örley-díj (1990), 8/ Márai Sándor díj (1996), 9/ Kossuth-díj (1997), 10/ Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Nagydíja (1997), 11/ Budapest díszpolgára (2002). Kertész Ákos egy csipetnyivel többet mondhat magáénak, de koránt sem annyit, mint amennyit megérdemelt volna: 1/ SZOT-díj (1966), 2/ József Attila-díj (1972), 3/ József Attiladíj (1984), 4/ József Attila-díj (1992), 5/ Szépirodalmi Kiadó Nívódíja (1990), 6/ Mûvészeti Alap Irodalmi Díja (1991), 7/ A Magyar Köztársasági Érdemkereszt tiszti-keresztje (1992), 8/ Arany János-díj (1991), 9/ Hazám-díj (2002), 10/ Táncsics Alapítvány Életmû Díja, 11/ Kossuth-díj (2008), 12/ Budapest díszpolgára (2002). Alighanem a különféle díjakat osztogatók maximális figyelmetlenségét fémjelzi, hogy ezek a kimagasló tehetségek, a genetikusan felettes író-óriások, ennyire el voltak nyomva! Az meg egyenesen felháborító és a genetikusan alattvalók IQ-jára jellemzõ, hogy a Kertészek értékes mûvei a könyvtárakban porosodnak és az eladott (megvásárolt) példányok száma szégyenletesen kevés, olyan személy pedig még nagyítóval sem található, aki képes lenne felsorolni a két Kertész termésének a címeit. Érthetõ és elfogadható, hogy Kertész Ákos agymûködésében - ekkora mellõzés és kirekesztés reakciójaként,- elhatalmasodott a paranoia egyik (ún. üldözési mániája/téboly jellegû) típusa, amelyrõl ugyanúgy nem tehet, mintha krónikus hasmenésben vagy lumbágóban szenvedne. Kertész paranoiáját igazolja az az állítása, hogy minimum háromszor megkergették Budapesten, és alig tudott megmenekülni üldözõitõl, ami arra utal, hogy nyolcvan éves kora ellenére igen gyors futónak bizonyul, vagy üldözõi a kilencvenes kor közelében jártak, és vénségükre jutott eszükbe kergetõsdit játszani. Más alkalommal (az uszodában) a vízbe akarták fojtani, de szerencsére résen volt és meghiúsította a merénylõ tevékenységét. Kertész azt is sérelmezte, hogy esetenként durva megjegyzésekkel illették, köpködtek felé, sõt egyszer le is köpte valaki. Igazat kell adni a nagy írónak, csúnya, illetlen és gusztustalan a köpködés, de jusson eszébe, hogy õ volt a kezdeményezõ,- õ az egész magyarságot köpte szembe az USA-ból, azokat (is), akiktõl felmarkolta a díjak és elismerések tömegét, akik révén jólétben fürdött, tehát messze nem lett kiegyenlítve az érintettek számlája egyetlenegy viszontválasszal. Jóindulatú figyelmeztetésnek szánom Kertész Ákosnak, hogy nem a megfelelõ helyet választotta ki magának éjjeli vagy nappali menedékül, hiszen Kanadában is él szépszámú genetikusan alattvaló magyar, akik között biztosan van olyan, aki nem kimondottan szimpatizál a genetikusan felettes egyénekkel. Talán még nem késõ megváltoztatni menedékhelyét, és menedékjogot kérni az Orosz Föderáció, Szíria, Izrael vagy Irán illetékeseitõl, ott sokkal kevesebb genetikusan alattvaló magyar van, mint Kanadában. Csupán arra vigyázzon, nehogy azokat is sértegesse, mert ott nem ússza meg egy kis kergetõdzéssel vagy köpködéssel! Búcsúzzunk el tehát Kertész Ákostól, éljen sokáig, jó egészségben, kezeltesse a paranoiáját, az is gyógyítható, ha betartja a szakorvosok utasítását. Mi valahogy megleszünk (kibírjuk) nélküle, és talán - a túlvilágon, Arany János, József Attila, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, valamint a többi, egykori nagyjaink is elégedetten veszik tudomásul, hogy csökken a haszonlesõk, a gyûlölködõk, a hazudozók, a vádaskodók, a képmutatók és a hazaárulók száma. Adja Isten, hogy Göncz Kinga, Gyurcsány Ferenc, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Gurmai Zita, Ungár Klára, Mesterházy Attila, Schiffer András, Szanyi Tibor, Lévai Katalin, Lendvai Ildikó és hasonszõrû társaik kövessék a két Kertészt, megfogadván Gyurcsány tanácsát, miszerint: Nem kötelezõ itt maradni tessék - el lehet menni. Szent meggyõzõdésem, hogy senkinek sem hiányoznának... (Prof. Dr. Bokor Imre) a MJB elnöke Bethlen Árokalja Átalvetõ