KOMMENTÁR TARTALOM

Átírás

1 KÖZÖSSÉG HAGYOMÁNY SZABADSÁG KOMMENTÁR TARTALOM MOLNÁR TAMÁS KÖRÜL Mezei Balázs: Filozófia és vallás Molnár Tamás életművében Környezet, forrásvidék, perspektívák 3 A történelemnek vannak önelhatározásai Molnár Tamás filozófus a jövőről 11 MŰHELY Balás Endre: Kereszténység és piaci szabadság 17 Benei Péter: Propaganda és mozgalom a politikai kommunikáció két útja 27 Hámori Péter: Horkay Hörcher Ferenc: MAGYAR ALAKOK Grünwald Béla és Acsády Ignác: A magyar parasztság felfedezése 35 HONI FIGYELŐ Hogyan zárható le a kommunizmus öröksége és a hideg polgárháború? Megfontolások a nemzeti megbékélés lehetőségéről 51 MESSZELÁTÓ Navracsics Tibor: Pártok az európai belpolitikában 65 VITA Pápay György: Néhány gondolat a demokráciáról Reflexiók Megadja Gábor tanulmányára 86 Megadja Gábor: Demokrácia, dogmatika és totalitarizmus Válasz Pápay Györgynek 93 Halm Tamás: Laczó Ferenc: RE:CENSOR A gazdasági válság okok és tanulságok A Critical Review különszáma 96 SZEMLE Egy gazdag pretudományos hagyomány mélyenszántó tudományos elemzése (Romsics Gergely könyvéről) 106

2 Kommentár Tartalom Szakály Sándor: Szakszerűen és hitelesen revízióról, irredentizmusról, Trianonról (Zeidler Miklós könyvéről) 111 Eőry Áron: Egy bőtartalmú élet jelentőséges útja (Képes György könyvéről) 114 Laczó Ferenc: Sikerre forradalom (Békés Márton könyvéről) 117 Számunkat Murányi Kristóf munkáival illusztráltuk. Köszönjük a művész nagylelkű segítségét. Lapunk megjelenését a Biczi és Tuzson Ügyvédi Iroda, az E-On Hungária Zrt., Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. KOMMENTÁR kéthavonta megjelenő közéleti és kulturális folyóirat Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Ablonczy Balázs (főszerkesztő), Czibere Károly, Hatos Pál, Mike Károly, Ötvös István, L. Simon László Főmunkatárs: Pesti Sándor és Benkő Levente Csongor Olvasószerkesztő: Csillag István Kiadja a Kommentár Alapítvány (1364 Budapest, Pf.: 78.) titkarsag@kommentar.info.hu Szerkesztőségi titkár: Zsumbera Árpád Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Lapterv: Artinpress Tördelés: Syrena Bt. Nyomdai előállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14. A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Előfizethető postán, kézbesítőnél, ben: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: (06-1) ISSN

3 Kommentár Molnár Tamás körül Mezei Balázs FILOZÓFIA ÉS VALLÁS MOLNÁR TAMÁS ÉLETMŰVÉBEN Környezet, forrásvidék, perspektívák 1. Filozófia és vallás a konzervativizmus szempontjából Összekapcsolható-e a filozófia és a konzervativizmus? Nem állt-e szemben a filozófia az adott korszak hagyományaival és nem nyitott-e minden időszakban jelentős, új lehetőségeket a gondolkodásban, tudományban, művészetben, politikában? Akár csak egy futó pillantás a filozófia történetére azonnal azzal a válasszal jár, hogy a filozófia minden jelentős korszakban újdonságot, olykor gyökeres újdonságot hozott a gondolkodás világában. Platón ideatana, Arisztotelész etikája, Plótinosz emanáció-felfogása, Boethius, Ágoston úttörően új szempontjai, Szent Anzelm forradalmian új kérdésfeltevése, Szent Tamás új arisztotelizmusa, Descartes, Leibniz, Kant vagy akár Marx, Nietzsche, Husserl és Heidegger nem jelentettek-e kivételes újdonságot formában, tartalomban és módszerben? A válasz erre a kérdésre nyilvánvalóan igen, de a kérdés ezzel nincs lezárva. A konzervativizmus és a liberalizmus kifejezését napjainkban hajlunk ideologikusan, politikai törekvésekhez kapcsolódva használni. Konzervatívnak, illetve liberálisnak politikai csoportokat nevezünk, s a politikai mozgósításnak megfelelő leegyszerűsítésekkel és szembeállításokkal teszünk köztük különbséget. Bár felfogások csoportosíthatók és végeredményben visszavezethetők alapvető világfelfogásokra, beállítottságokra, a konzervatív és a liberális ezen a mélyebb szinten sokkal szorosabban összetartozó elementumok, mint amit a népszerű politikai küzdelem felfed. A filozófia terén a legnagyobb szerzők egyszerre konzervatívak és liberálisok, vagyis egyszerre őrzik meg a hagyományok egyes vonalait és állnak elő lényeges újításokkal. A filozófiatörténet népszerű tankönyveiben szereplő legfontosabb személyiségek mindegyike nemcsak újító, hanem többé vagy kevésbé konzervatív. Egyesekben az egyik vagy a másik vonal erősebben jelentkezik. Platón esetében az újítónak ható természettudományos törekvések, a démokritoszi atomelmélet ellensúlyképpen egy hatalmas, konzervatív szintézis születését láthatjuk, amely másfelől az ideatan révén döntő újdonsággal is előáll. Ezzel szemben Kant a dogmatikus, hagyományos filozófiával szemben olyan újszerű módszertant és tartalmat állít, amely meghaladja a régi gondolkodást. Hegel a kanti újításhoz képest sokkal inkább összefoglaló és továbbgondoló, konzervatív bölcselő; ám Hegellel szemben Marx forradalmian újszerű redukciókkal él. Nietzsche újszerűségéhez képest Max Scheler inkább konzervatívnak hat, noha a 20. századi tudomány fontos újításai kötődnek a nevéhez. Husserl megújít és konzervál, megőriz és továbbvezet, míg Heidegger a kezdeti forradalmi újdonsághoz képest késői felfogásában a hagyományok újraértelmezése révén igyekszik megőrizni és továbbvinni lényeges elemeiket. 3

4 Kommentár Molnár Tamás körül Általában nem könnyű egyoldalúan fogalmazva kijelenteni, hogy a filozófus konzervatív vagy újító; a nyugati gondolkodás története egy hatalmas, megőrző gondolkodással veszi kezdetét (Platón), és egy minden értéket átértékelő gondolkodóval fejeződik be (Nietzsche). Ekképpen a filozófiai gondolkodás egy lényeges funkciója teljesül, amely arra irányul, hogy a konzervatív-megőrző tevékenység által a gondolkodás eljusson a hagyományok továbbgondolásáig, végül ahhoz a ponthoz, ahol lehetővé válik a leggyökeresebb újragondolás és átgondolás. A konzervativizmus a filozófia lényegéhez tartozik, de nem öncélúan, a politikai zsargon szerint vett egyoldalúsággal, hanem arra tekintettel, hogy valódi újdonság jöhessen létre. Másfelől amikor az újítás kultusza ideológiává válik, avagy a létrontás katasztrófájában lényegtelen klikkérdekek, az egyéni gazdagodás vagy a politikai gonoszság fedőneveként kerül elő, elvész belőle az, ami a konzervativizmus egyetemes céljaként különleges szerepet tölthet be. A filozófus tehát elsősorban gondolkodó, nem pedig konzervatív vagy liberális. Hiszen a gondolkodás elengedhetetlen része, hogy van min gondolkodnunk, s ez mindig adott a gondolkodás hagyományaiban. Másfelől gondolkodásunk nem céltalan, hanem éppen a hagyományok megértése, továbbgondolása, eljuttatásuk belső teleológiájuk kifejtéséhez, vagyis egy, még soha nem létezett újdonság létrehozásához. A mai gondolkodás, amennyiben a politikai zsargonból kölcsönvett, diszkriminatív jellegű jelentéseket alkalmaz, nem teljesíti a gondolkodás valódi feladatát, vagyis nem őriz meg és nem gondol tovább, nem hoz létre történelmi újdonságot, hanem azt éppen lehetetlenné teszi. A mai liberálisnak nevezett filozófia ez utóbbi körbe tartozik: saját magát, a gondolkodás jellegét súlyosan félreértve belekerült a felszínesség csapdájába, ahol diszkriminatív jellegű elméleteiben egyre kevesebb szerep jut a valóságnak és az igazságnak. Molnár Tamás konzervatív gondolkodó, de semmiképpen sem a politikai zsargon értelmében. A politikai izmusok bármelyikének alkalmazása személyére és munkáira csak előítéletekből, elfogultságokból, felszínességből fakadhat. Gondolkodása ugyanis a hagyományok sokrétű és sok szempontú átgondolásából ered, valamint azon belátásokból, melyekre a szerző, életidejének jelentős szakaszaiban, főképpen 1945 után jutott. E belátások gyakran nem fedik a népszerű propaganda téziseit, de ilyesmi nem is lehet célja egy mélységre törekvő filozófusnak. Molnár azon gondolkodók körébe tartozik, akik az ideológiává szerveződő újító gondolkodás egyes képviselőit, mint amilyen Jean-Paul Sartre, kétkedve figyelték, míg korának jelentős befolyású tudósai és gondolkodói, mint amilyen Eric Voegelin vagy Mircea Eliade, mélyebben meghatározták tájékozódását. Ez a tájékozódás pedig kiemelkedően összetett és alapos, ez a gondolkodás olykor a legmélyebbre hatoló. Anélkül, hogy túlzásokba eshetnénk, ki kell mondanunk, hogy a magyar anyanyelvű, de külföldön alkotó gondolkodók között Molnár Tamás az egyik legjelentősebb. Sok tekintetben közel áll olyan személyekhez, mint Mannheim Károly, Kolnai Aurél vagy Polányi Mihály, noha felfogását más formában juttatta kifejezésre: inkább esszéisztikusan, semmint szisztematikus tudományban. Mindezzel együtt Molnár egyes munkái, így első átfogó alkotása, Az értelmiség alkonya jelentős eszmetörténeti elemzéseket és filozófiai következtetéseket tartalmaznak. Molnár Tamás életműve olyan konzervatív gondolkodóé, akinek ott a helye a legjelentősebb magyar anyanyelvű filozófusok között. 4

5 Mezei Balázs: Filozófia és vallás Molnár Tamás életművében 2. Vallás és konzervativizmus A konzervativizmusnak mint eszmetörténeti áramlatnak a valláshoz való viszonya távolról sem egyértelmű. Ennek oka egyes konzervatív kultúráknak a valláshoz, a vallás történetéhez, illetve a pozitív vallásokhoz, ezen belül az egyházakhoz fűződő viszonya. Például a német vagy az olasz konzervativizmus s a magyart is ide sorolhatjuk erősen kötődik a valláshoz, noha nem feltétlenül a pozitív és az egyházi valláshoz, hanem inkább egyfajta misztikus vallásossághoz, melyben az Istennel való közvetlen viszony döntő jelentőségű. Ilyen Rudolf Otto, Friedrich Heiler, Martin Heidegger vagy Giovanni Gentile konzervativizmusa. S ilyen természetű Pauler Ákos, Polányi Mihály, Mannheim Károly vagy Hamvas Béla konzervativizmusa is. Másfelől a francia és az angol konzervativizmus sokkal inkább politikai jellegű, sokkal szorosabb kapcsolatban áll a politikai filozófiával, mint ez a németeknél, olaszoknál vagy az említett magyar gondolkodóknál megfigyelhető. A magyar jogi-politikai gondolkodás egyébként ugyancsak konzervatív és a valláshoz erősen kötődik, de a vallást soha nem tekinti külsődleges referenciának, eszköznek vagy merő tradíciónak, mint ez a francia és az angolszász gondolkodóknál megfigyelhető. Ez utóbbiakra nézve feltűnő, hogy a vallás viszonylag csekély szerepet játszik náluk, s az is alárendelt viszonyban áll a társadalom- és politikafilozófiai gondolkodással. Burke, Hamilton, Godkin, Lord Acton csak néhány nevet említve a vallást politikai és morális jelenségként kezelik és távolról sem tulajdonítanak neki kiemelt fontosságot. Más szerzők, mint Coleridge, Newman, Santayana vagy Dawson a vallás mélyebb felfogását árulják el, de mégis viszonylag távol állnak attól a misztikától, mely a korábban említett felfogásokra jellemző. A nagy francia konzervatív szerzők, mint de Bonald, la Maistre vagy Maurras a vallást kifejezetten politikai szempontból kezelik mint a konzervatív politika elengedhetetlen hatalmi eszközét. E tekintetben kivétel François-René de Chateaubriand, aki a Génie du christianisme-mal azon, viszonylag kis számú francia szerzők sorához csatlakozik, akik a vallást annak misztikus mélységében fogták fel. Molnár Tamás műveiben a vallás olyan helyzetben jelenik meg, amely középen áll a vallást inkább politikai szerepe felől felfogó, illetve a misztikus mélységre törekvő szerzők között. E tekintetben Molnár semmiképpen sem követi az angolszász konzervativizmust, közelebb áll a franciákhoz, s ezen belül talán egy lépéssel közelebb azokhoz, akik nem érzéketlenek a vallás misztikus mélysége iránt. Molnár ezzel is elárulja közép-európai gyökereit; noha soha nem válik olyan misztikussá, mint Fénelon, Pascal vagy Chateaubriand, semmiképpen sem redukálja a vallást politikai funkcióra. Másfelől mégis elutasítja a germán idealizmus misztikáját, az immanens Isten gondolatát, amely e misztika legmeghatározóbb vonása. Molnár számára a vallás ugyan nincs híján a misztikának, de ez a személyesség körébe tartozik, amihez képest a vallás elsősorban társadalmi-intézményi és történelmi valóság. Ez a felfogás közel áll a katolicizmus tradicionalista értelmezéseihez, melyek határozottan elkülönülnek a protestantizmus láthatatlansági elvétől, a pietizmustól, az egyéni misztika sokszor homályosnak tűnő, de érzelmileg gazdag mélységeitől. 5

6 Kommentár Molnár Tamás körül Molnár határozottan úgy véli, hogy a vallás ez utóbbi felfogása eredetében gnosztikus és szoros szálakkal kötődik az utópikus gondolkodáshoz, mely a régi európai társadalmi rend felbomlásáért felelősnek tartott baloldali törekvések eredete. Molnár tehát nem a keresztényekkel tart, nem a vallási újítókkal, amilyenek Krisztus követői voltak az antikvitás 4 5. századában, hanem Symmachus szenátorral, aki a régi, államilag szabályozott, racionálisan leszűrt, konzervatív vallás képviselője volt a nevezetes ütközetben, amely Victoria istennő szobrának újbóli felállítása körül zajlott a 300-as évek utolsó évtizedében. Molnár Tamás büszkén azonosítja magát Symmachusszal, a konzervatív vallás képviselőjével, mert ettől a vallástól reméli a barbárság eluralkodásának megakadályozását. 3. Források Most pontosítom annak a forrásvidéknek a körvonalait, ahol Molnár Tamás gondolkodása ered. A legfontosabb ihlető tényező e gondolkodásban a katolicizmus. Molnár katolicizmusa az intézményes, történeti, dogmatikai és politikai szempontokat hangsúlyozza, míg a személyes istentisztelet és istenhit írásaiban ritkán kerül előtérbe. Mindazonáltal nem a teológiai környezet a fontos számára, hanem a szervezeti integritás, ezen belül az eretnekségek elleni küzdelem. A gnoszticizmus általános elítélése és világtörténeti jelenségként való kezelése visszatérő motívum Molnár munkáiban. E vonatkozásban is a politikai-társadalomfilozófiai jelentőség emelkedik ki, hiszen a gnoszticizmus mint számos szerző, például Hans Jonas is állította nem a történeti múlt jelensége, hanem eleven gondolati valóság, melynek gyakorlati, társadalmi és politikai következményei vannak. A második fontos tényező Molnár gondolkodásában az egyetemes vallástörténet, melynek legismertebb képviselője Eliade. Ő nagyszabású szintézisekben kapcsolta össze a 17. századtól kibontakozó vallástörténeti kutatásokat a tipológiai gondolkodással, melynek filozófiai eredete Schellingre és Hegelre vezethető vissza. A vallástörténeti tipológia alkalmas eszköz arra, hogy a vallás, a filozófia és a történelem nagy kérdéseit jól áttekinthető elemek pontosan leírható viszonyaként mutassuk be. Molnár gyakran idézi Eliadét, és még gyakrabban alkalmazza a tipológiai gondolkodás eszközét érveiben. Itt azonban hangsúlyoznom kell, hogy Molnár Tamás hatalmas könyvtárában jelen vannak azok a kötetek, amelyek a tipológiai gondolkodáshoz szükséges eredeti anyagok olvasását lehetővé tették számára. A tipológiai-vallástörténeti gondolkodás másik képviselője, aki Molnárra nagy hatást gyakorolt, Eric Voegelin. Voegelin maga is mérsékelt konzervatív beállítottságú gondolkodó lévén olyan egyetemes eszmetörténet megalkotására törekedett, amelyben a vallási motívum változásai fejezik ki a történeti változások fő irányait, illetve ezen változásokat magukat is vallási szempontból lehet a legteljesebben megérteni, e változásokba bekapcsolódni. Ez a történeti gondolkodás, noha elmélyültebb törekvésű, mint Eliade munkássága, a 19. század tapasztalatával gazdagon nem merészkedik a misztikus speku- 6

7 Mezei Balázs: Filozófia és vallás Molnár Tamás életművében láció schellingi vagy hegeli mélységeibe, ezért is volt alkalmas arra, hogy Molnár gondolkodására hatást gyakoroljon. A francia eszmetörténet melynek témájából Molnár doktori munkáját is készítette a harmadik jelentős forrás. Ezt a témát Molnár nagyszabású, igen gazdag monográfiájában dolgozta fel, mely magyarul Az értelmiség alkonya címmel jelent meg 1996-ban. A monográfia pontos képet nyújt Molnár tájékozódási pontjairól, illetve széles körű olvasottságáról. A munka vezérmotívuma szorosan kapcsolódik az as évek francia szellemi vitáihoz, melyekben a marxizmus döntő szerepet játszott, Molnár pedig azon kisebbséghez tartozott, amely a marxizmussal, az ideologikussággal, a kibontakozó globalizmussal, egészében véve a felvilágosultnak tekintett radikálisan modernista retorikával élesen szembefordult. Ehhez képest Molnár alaposan ismeri a másik felet, annak minden fontos vonatkozását, hiszen a nevezett könyvből úgy tűnik, Molnár mindenkit elolvasott. Minden idegenkedése ellenére az ideologikus modernizmustól, s annak ellenére is, hogy egyes publikációi e körben jelennek meg, Molnár távolságot tart a szélsőjobboldali francia köröktől (ne feledjük, Maurras 1952-ben halt meg, hatása még egy évtizedig igen erős). Viszonylag közel áll azonban ahhoz a nem-akadémiai tradicionalizmushoz, melyet mások mellett René Guénon vagy Henry Corbin neve jelez, ám ennek keresztény-ellenességétől elhatárolódik. (Megjegyzem, Guénon a kapcsolat Molnár és Hamvas között, ám Molnár sokkal kritikusabban használja ezt a forrást, mint a korai Hamvas Béla.) Ami Molnárt a francia jobboldalhoz köti, az a baloldaliság éles elvetése, illetve határozott katolicizmusa. Mai szemmel olvasva e könyvet és ismerve a korszak egyébként híressé vált munkáit csodálkoznunk kell azon, hogy Molnár csupán a viszonylag ismert szerzők körébe került be a francia szellemi életben az 1960-as évek folyamán. Munkáinak minősége, széles tájékozottsága és meglátásainak nem egyszer élesen találó volta révén, más politikai atmoszférában, a legelső szerzők között szerepelhetne. E tényezőkön keresztül Molnár egyébként olyan szerzőkhöz is kapcsolódik, mint Jünger vagy Heidegger. A németek hatása szoros életkapcsolata ellenére német anyanyelvű személyekkel Molnár életművében viszonylag csekély, mivel a germán idealizmust a már említettek szerint összefonódni látja a gnoszticizmus világjelenségével. Ezzel együtt újra meg újra elismerő szavakkal emlékezik meg egyes szerzők kiemelkedő gondolatairól, legyen az Eckhardt, Kant, Hegel vagy Gadamer. Amikor éles kifejezéseket használ egyes szerzőkre nézve például Heideggert sarkosan bírálja, gondolatait mindenkor a francia kontextus figyelembe vételével kell értenünk, mivel Molnár elsősorban ezt a kultúrát érzi magáénak. A feszültség Molnár konzervativizmusa és a germán idealizmus között tükrözi a francia-angol felvilágosodás idegenkedését a német romantikától és annak folyományaitól. A német konzervativizmus ugyanis romantikus gyökerű, noha a romantika mást jelentett itt, mint az angoloknál vagy nálunk. Másfelől a német romantika nem egy vonatkozásban katolikus irányú volt, ami segíthette volna Molnár katolikus kötődéseinek megerősítését. A negyedik tényező Molnár gondolkodásában az angol-amerikai konzervativizmus. Ez még nem az új, hanem a régi konzervativizmus, melynek szellemi vezéralakjai között 7

8 Kommentár Molnár Tamás körül olyan személyiségek szerepelnek, mint Russell Kirk, Robert Nisbet, Wilhelm Röpke vagy John Lukacs. Ez a kör az évtizedek folyamán átfejlődött a neo- vagy újkonzervativizmusba, erősorban Irving Kristol révén, aki majdnem egyidős Molnárral, de a mai konzervatív öntudatban a neokonzervativizmus keresztapjaként szerepel. Az újkonzervativizmus eszmei célkitűzései élesen eltérnek a megelőző nemzedék kevésbé aktuálpolitikai, mint inkább ideológiakritikai és ekképpen filozófiai célkitűzéseitől. A régi konzervativizmus tehát csak másodlagosan politikai-ideológiai, sokkal inkább eszmei-filozófiai mozgalom (noha politikafilozófiai törekvésekkel), és filozófiai karakterét még nem a szélsőséges utilitarizmus, politikai haszonelvűség, hanem a morál önállóságának hangsúlyozása határozza meg. Látnunk kell, hogy Christopher Dawson sokkal közelebb áll a német romantikusokhoz és a francia misztikusokhoz, mint Leo Strausshoz; s Molnár közelebb áll Dawsonhoz, mint Kristolhoz. Itt kell megjegyezni, hogy Thomas Molnar neve minden jelentős felsorolásban szerepel, amely az amerikai konzervativizmussal foglalkozik; könyvei megtalálhatók a nagyobb amerikai könyvtárakban, és nevét jól ismerik az efféle gondolkodás iránt érdeklődők. Molnár Tamás Lukács János mellett a legismertebb magyar származású ókonzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban. Itt fel kell tennünk a kérdést arra nézve, hogy Molnár konzervativizmusa pontosan milyen értelemben adhat eligazítást azok számára, akik a mai Magyarországon egy jól meghatározott konzervatív hagyomány felújításáért, továbbfejlesztéséért munkálkodnak. Mint fentebb említettem, a konzervativizmus a filozófiai gondolkodásban nem lehet cél, csupán eszköz, mivel a filozófia nem a régi felújítására, hanem az új lehetővé tételére törekszik, ám egyben arra is, hogy az újszerűséggel visszaélő, ideologikus, utilitarista és nihilista liberalizmust megcáfolja, meghaladja. Molnár kultúrfilozófiája és ideológiakritikája a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy a magyar baloldali liberalizmus eszmetörténeti és filozófiai felszínességét és narcisztikusságát bemutassa. A baloldal filozófiai gyökerei azonban belenyúlnak abba a talajba, ahol a filozófiai gondolkodás legjelentősebb eredményei is fakadnak, mint amilyen a platonizmus, a germán idealizmus vagy a misztikus gondolkodás. Ezért egy filozófiai értelemben konzervatívnak tekinthető gondolkodás ezen a téren óvatosan kell hogy eljárjon, mivel nem engedheti le a gyereket a kádvízzel együtt. A legélesebb különbség a mély értelemben konzervatívnak mondható gondolkodás és a liberalizmus között az, amit Husserl a mélylátás és a síklátás különbségével kívánt megragadni: a síklátás felszínes, szofisztikus, mindig naturalisztikus-utilitarista, vagyis visszaélő jellegű mindazzal szemben, ami a valóság gazdagsága. A mélylátás ezzel szemben történelmi, a hagyományt eleven összefüggésében látja és érti, és a valódi történeti újdonság előállításán dolgozik. Ez utóbbi vonatkozásban megfontolandók azon különbségek, amelyek egyes liberális kritikusok és Molnár gondolkodása között fennállnak. Molnár ugyanis a mélylátást segíti elő, s ezért is vívja ki maga ellen azok haragját, akik méltatlanul és elfogultan a politikai zsargon izmusaival igyekeznek megbélyegezni a személyét. Végül megemlíthető, hogy a francia tradicionalizmus egyes áramlatai melyek végeredményben a Nyugat és a kereszténység elvetéséhez vezettek, mint ahogyan ezt megfi- 8

9 Mezei Balázs: Filozófia és vallás Molnár Tamás életművében gyelhetjük a már említett Guénon és Corbin, illetve mások mellett Roger Garaudy esetében nem ragadták magukkal Molnárt: ő akkor is kitartott a Nyugat egyedülálló jellege és a katolikus kereszténység döntő szerepe mellett, amikor egyes kritikái erre nézve közel állnak az említett tradicionaliták felfogásához. Mivel ez a fajta tradicionalizmus nem utolsósorban a korai Hamvasnak köszönhetően manapság Magyarországon is bizonyos érdeklődést kelt, érdemes odafigyelnünk Molnár álláspontjára e kérdésben. 4. Filozófia, konzervativizmus, vallás Egy bekezdés erejéig vizsgálni szeretném e három kifejezés kapcsolatát. A történeti öszszefüggést említettem, melyben a filozófia konzervativizmusa nem cél, hanem eszköz. A kérdés most az, mindez milyen szerepet játszhat a mai magyar gondolkodásban. Először is leszögezem, hogy van mai magyar gondolkodás, amely ebben a nyelvben és a nyelvben áthagyományozott mentalitásban gyökerezik. Minden ellentétes állítással szemben a magyar nyelv mélyen bölcseleti, és alkalmas nemcsak a régi gondolkodók tolmácsolására, hanem új gondolkodás kialakítására is. G. Fodor Gábor egy alkalommal megjegyezte, hogy a mai magyar helyzetben az újrakezdésnek a szellemiből kell kiindulnia, amely saját felfogásomnak és szavaimnak megfelelően új alapítás formájában valósulhat meg. Én ezt úgy szeretném érteni, hogy a gondolkodásból kell kiindulnunk, vagyis annak tudatából, hogy a gondolkodás tett. E gondolkodás azonban nem lehet más tradíciók másolása, hanem sajátosnak kell lennie, mely szorosan kapcsolódik a magyar sorskérdésekhez nem a napi politika szintjén, hanem a történetiség dimenziójában. A mai magyarság sokféle pusztulással szembesülő nép, melynek nem sikerült új nemzeti identitást kialakítania, s az a maszlag, amelyet a kommunizmus évtizedei alatt és mindmáig vele etettek, gyilkos méregnek bizonyult. E méregtől kell tehát megszabadulnunk, s e szempontból a konzervativizmus, vagyis a hagyományokhoz való visszanyúlás és azok újragondolása éppúgy döntő jelentőségű, mint az ideológiai felszínességgel vagy a politikai rosszal való szembeszegülés. Mindkettő masszívan jelen van a mai magyar világban, mindkettőt jól kifejezik a közéletben aktív, megbélyegző, kirekesztő gondolkodású zsurnaliszták, akik magukat olykor filozófusnak nevezik. Az ideológiai felszínesség mindenkor utilitarista, fizikalista, naturalista, mindenkor személyellenes és látszólag szabályelvű. Valójában azonban önkényes, tagadja a szabadságot és a szabad döntést, egyben elveti a valódi egyéniséget, az autoritást, az érdemet és a felelősséget; a hajszálhasogatáson túl nem képes valódi újdonság létrehozására. A politikai rossz, amely mai valóságunkat áthatja, ma már egyedülállónak tűnik, s igazi politikafilozófiai kérdés ennek feldolgozása saját szempontunkból és történeti perspektívában. A feladat a politikai rossz eredetének megértése, illetve a népszerűen baloldalinak és liberálisnak nevezett felfogásokkal való szükségszerű kapcsolata. A gondolkodásnak azonban túl kell lépnie e reakciókon, és pozitívnak, alkotónak kell lennie, tudniillik egy új gondolkodást megalkotónak. Ez a gondolkodás felfogásom szerint a vallásban gyökerezik, a szót nem pozitív-leszűkítő értelmében véve, hanem tág és komplex módon, 9

10 Kommentár Molnár Tamás körül ahogyan ezt más munkáimban igyekeztem kifejteni. Molnár Tamás életműve, széles tájékozottságával, ideológiakritikájával ebben a munkában érdeme szerint jelentős segítséget hozhat. A feladat azonban futurisztikus, mivel mi, akik ehhez a nyelvhez kötődünk, nem adhatjuk fel eltökéltségünket arra nézve, hogy e nyelv és a nyelvben élő gondolkodás valóságot alkosson, mely történetileg ténylegesen létrejön. A történeti folyamat ugyanis a gondolkodás inkarnációja. 5. Javaslat a Molnár Tamás Archívum felállítására Ezen áttekintés után javaslom a Molnár Tamás Archívum felállítását. Mint Molnár Tamás műveinek egyik fordítója, munkásságának magyarországi meghonosítója, számos alkalommal beszélgetőpartnere, volt alkalmam könyvtárát, kéziratait és cikkeit átnézni. Ezek ismeretében állítom, hogy ennek a hagyatéknak a megőrzése és összefogott elhelyezése elsődleges érdek. Ez az archívum a későbbiek folyamán olyan műhellyé bővíthető, amely nemcsak Molnár Tamás életművével foglalkozhat, hanem azon, külföldre került magyar gondolkodókéval is, akik a tág értelemben vett konzervatív hagyomány körében helyezhetők el, mint amilyen Polányi Mihály, Mannheim Károly, Kolnai Aurél, Brandenstein Béla, Jáki Szaniszló, John Kekes, John Lukacs és még sokan mások. Véleményem szerint a mai és a jövőbeli magyar kultúrának szüksége van Molnár Tamás életművének megőrzésére és méltató, egyben kritikus feldolgozására, annak érdekében, hogy ez a tevékenység beletagolódjék abba a munkába, amelyet idehaza és másutt a magyar anyanyelvű gondolkodás hagyományainak fenntartása és továbbgondolása végett folytatunk. 10

11 Kommentár Molnár Tamás körül A TÖRTÉNELEMNEK VANNAK ÖNELHATÁROZÁSAI Molnár Tamás filozófus a jövőről Amikor 1989 tavaszán a zürichi pályaudvaron először találkoztam Molnár Tamással, az USA-ban élő eszmetörténész idehaza még ismeretlennek számított. Nem volt ez másképpen 1990-ben sem, amikor az első magyar nyelvű fordításon dolgoztam, amely könyvei közül valaha is megjelent. A hatalom két arca végül sikerkönyv lett, mint Molnár Tamás legtöbb kiadványa. A könyv terjedését elősegítendő elkészítettem vele az első, odahaza megjelent interjút (Beszélgetés Molnár Tamással, Élet és Irodalom, szeptember 5.). New Jersey-beli otthonában ismét beszélgetést kezdeményeztem a 86 éves gondolkodóval. A jelenleg súlyosan beteg filozófust egyetlen szempont alapján kérdezgettem: mit gondol a nyugati világ, az USA, Európa, ezen belül Magyarország, valamint a vallás jövőjéről? Beszélgetésünk elején tisztáztuk, hogy Molnár nem szívesen vállalkozna a próféta kétes szerepére; mivel azonban, mint minden gondolkodó embernek, neki is van elképzelése a lehetséges jövőről, hajlandó ezt az adott témákban összefoglalva közreadni. Életrajzi vonatkozások Életem elmúlt tizennégy évét a Gondviselés különleges ajándékának tartom. Amikor 1984-ben, egy családi látogatás keretében első ízben tértem haza Magyarországra, nem gondolhattam arra, hogy írásaim magyarul is megjelenjenek. Mindez 1992-től kezdve mégis megtörtént, aminek következtében egy új világ nyílt meg előttem: a magyar értelmiségi élet, egyetemi kultúra, könyvkiadás és társadalom világa. Mivel betegségem miatt nem tartom valószínűnek, hogy sikerül még egyszer eljutnom Magyarországra, most szeretném kifejezésre juttatni, milyen sokat jelentett az életemben ez az elmúlt időszak. Új barátokra tettem szert, s a magyar állam, a magyar kulturális élet kivételes elismeréseiben részesülhettem. Remélem, írásaim a jövőben is segíteni fogják olvasóimat abban, hogy pontosabb képük legyen a mai világról, hogy támpontot találjanak egy olyan világban, amely egyre kevésbé hajlandó eligazítással szolgálni az újabb nemzedékek számára. A Nyugat általában Mintegy ezer év történelmi jelentősége után a Nyugat teremtő ereje kimerülőben van. Erkölcsi élete nemcsak hogy meggyengült, hanem szinte teljesen el is veszett, amit jól mutat a morális káosz, a vallás általános gyengülése, a kultúra szétesése, az egyetem ősi szerepének szétzilálódása. Ezzel párhuzamosan mindenütt megerősödött a bürokrácia, a szervezés, ami lefojtja az alkotó energiát. A bürokrácia a totalitarizmus valódi táptalaja, s mivel ez a réteg egyre erősebb, a totalitarizmus nemhogy megszűnne és átadná a helyét a szabadság világának, hanem éppen ellenkezőleg: Huxley Szép új világa, Orwell 11

12 Kommentár Molnár Tamás körül 1984-e jelzik az irányt, amelyet követünk. Ennek jelei a nyugati társadalmakban a minden korábbinál burjánzóbb korrupció, lelki és morális romlottság, melyet jelenleg az általános jólét leple fedez, s amelyet az Egyesült Államok politikája eredményezett. Ezért nem látszik, hogy itt a szervezet teljes korróziójáról van szó. A kereszténység hatása egyre gyengébb, ezzel párhuzamosan minden a növekvő anarchia felé halad. Lásd a jelenlegi iraki háborút, amelynek során a gyorsan elért katonai győzelmet nem követte az ország újjászervezése. Az USA erre még képes volt a II. világháború után, ma azonban, úgy látszik, egyre kevésbé. Képesség helyett marad a képmutatás: a nyugati ember még ma is úgy tesz, mintha példakép lehetne, de aki belülről megismeri ezt a világot például az USA-t elözönlő ázsiai és latinó elemek, hamar ráébrednek a Nyugat belső szétforgácsoltságára. Ez oda vezet, hogy a felemelkedő országok nem példaképnek tekintik a Nyugatot, hanem lehetőségnek saját meggazdagodásukra, ami nem jár együtt a nyugati hagyomány, a kereszténység elfogadásával. Miközben a Nyugat továbbra is imperialisztikus, egyre inkább jellemző, hogy hatalmát és gazdagságát mások szerzik meg. Korunkban elkezdődött a Nyugat kifosztása. A gazdasági termelés súlypontjai fokozatosan áttevődnek Kelet-Ázsiába. Ez azonban nem jelent kulturális teremtést, mivel Kína, hagyományához híven, továbbra is magába fordul, s csupán kihasználja a nyugati termelés sajátosságait gazdasági helyzete megerősítéséhez. Politikailag, kulturálisan Kína jelentősége továbbra sem tekinthető kiemelkedőnek. India hasonló pályán mozog, ám a szervezettség alacsonyabb szintje miatt nem valószínű, hogy valaha is képes felszámolni az anyagi nyomort, amely évszázadok óta jellemzi. Kína az ázsiai befelé fordulás, India a szétaprózódás jelképe. A mai nyugati kultúra alapvetően szexkultúra. Ebben benne van a pornográfia és a reklámvilág túlzó érzékisége, az egyéni élvezet előtérbe helyezése, a nemiség hagyományos felfogásának felbomlása, valamint a libido dominandi, az uralkodási ösztön, amely már Ágoston szerint is a szexuális libidó válfaja. Az Egyesült Államok Az USA nem nevezhető nemzetnek a szó szoros értelmében. Inkább olyan politikai képződmény, amely a hétéves háború óta (amelyben az angolok legyőzték a franciákat Észak-Amerikában) politikai-gazdasági hegemóniára tör. Ezt beleöltöztetik a világ világossága vallási terminusaiba. Az USA eszerint a hegyen épült fénylő város, amelynek feladata a világ felvilágosítása. A szólamok mögött azonban nincs valódi kultúra. Az egymással vetélkedő elnökjelöltek ugyan gyakran folyamodnak vallási kifejezésekhez, ám ezek szerepe merőben instrumentális. Nem kétséges azonban, hogy korunk az USA hegemóniájának a korszaka, amelyben nincs erkölcsi-vallási tartalom, van azonban technikai erőszak. A rengeteg bevándorló riasztó civilizációs süllyedéshez vezet: egyre nagyobb számban inka és azték arcok jelennek meg az amerikai nagyvárosokban. Mintha az ősi népek arra készülnének, hogy láthatatlan légióként, évszázadok elmúltával visszafoglalják földjüket a nyugati embertől. 12

13 A történelemnek vannak önelhatározásai Oroszország összeomlása az USA-t is súlyosan érintette, mivel megszűnt az erkölcsi és kulturális legitimáció, amelyre korábban hivatkozhatott. Oroszország, mint a régi orosz népmesében, a világhatalom kacsalábon forgó palotájából visszazuhant a repedt fateknő és a düledező kunyhó szegénységébe: jó időre kiesett a történelemből. Az USA ezért arra kényszerül, hogy új ellenséget keressen és találjon magának. A moszlim veszély azonban nem elég erős ahhoz, hogy a korábbi szovjetellenességhez hasonló ideológiai tápként szolgáljon. Legfeljebb egy-két háború támogatásához elegendő, de semmiképpen sem hosszabb távú célok eléréséhez. A veszély abban áll, hogy egyre nehezebb lesz megszervezni a háborús politika belső támogatását, vagyis egyre manipulatívabb lépésekre kerülhet sor. Másfelől az USA arra kényszerül, hogy folytassa hódító politikáját, ám ez a törekvés nem mehet a végtelenségig. Európa A jelenlegi európai folyamatok átmenetiek. Az egyesülés mögött nincs valódi érdek, túl sok tényező érdekelt abban, hogy Európa gyenge maradjon. Ehhez járul, hogy minden jelentős történelmi hatalom erős katonaságra épült, sőt abból nőtt ki, mint Poroszország, az USA vagy Oroszország. A mai Európának nincs militáris gerince, s nehéz is elképzelni, hogy pontosan milyen célok érdekében lehetne ezt megszervezni. Oroszország összeomlott, s az USA nem kívánhat magának egyenlő erejű versenytársat. Mindebből adódik, hogy az európai egység nem kis részben retorikus marad, a helyi érdekek ezen keresztül érvényesülnek, és a periferikus hatalmaknak amilyen Törökország vagy Izrael nagy befolyásuk lesz az európai ügyekben. Az európai nemzetállamok most válnak semmivé, mivel Francia- és Németország is az USA utánzásával van elfoglalva. A kulturális irányzat, az ideológiaként vállalt szekularizáció tartalmatlan. A szekularizáció a kereszténységgel szemben határozta meg magát, merő negatívum, amely a kereszténység egyes elemeit amilyen az emberi személy méltósága fordította szembe a kereszténység egészleges felfogásával. Isten száműzése az európai alkotmányból e felfogás következetes kifejeződése, s képmutatás lenne, ha ellenkezőképpen történne. A múlttal való szakítás úgy történik meg, hogy nincs semmilyen valódi pótlék, csupán utánzatok. Érvényes ez a neopaganizmusra vagy az újmarxizmusra is: átmeneti, jelentéktelen, epigonális jelenségek. A szekularizáció elkerülhetetlenül hedonizmusba fullad, ami minden kultúra végórája. Európának nincs szellemi elitje, ami nélkül nem létezik valódi kultúra. Az elit helyett bürokrácia van, egyéni haszonlesés, legfeljebb lobbizmus, vagyis kis érdekcsoportok hatalmi vetélkedése. Az igazán erős lobbik azonban az USA-ban találhatók, s az európai csoportok ezekkel szemben alárendelt szerepet játszanak. Elitet persze nem lehet merő kívánságra létrehozni. Az elithez kultúra, hagyomány, moralitás kell. Noha ilyen csoportok kétségtelenül léteznek a mai Európában, de társadalmi szerepük szinte a nullával egyenlő. Otto von Habsburg kiválóan beszél magyarul, horvátul és számos nyuga- 13

14 Kommentár Molnár Tamás körül ti nyelven, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy a neveltetésében adott moralitást tágabb körben is hozzáférhetővé tegye. Magyarország Magyarországnak mintegy tizenkét esztendő adatott arra, hogy éljen az ingyen kapott szabadsággal. Ez az időszak kaotikus volt, de legalább útkeresés és bizonyos fokú szabadság jellemezte. Ebben az időszakban volt módom arra, hogy megjelenjek és tevékenykedjem egykori hazámban. Mindez, úgy tűnik, elmúlt. A káosz persze nem szűnt meg, de ma már olyan erővonalakat követ, amelyek tendenciája az egyre több szabályosság és az egyre kevesebb szabadság. Az, amit jelenleg látunk, a totalitarizmus új formáinak megjelenése, ám nem gondolhatjuk, hogy ez egyedülálló lenne a világon. Az Európai Unióban is hasonló tendenciák érvényesülnek, s a kortárs világban már csak néhol találni országokat, ahol e tendenciák nem kerekednek felül. Van személyes felelőssége azoknak a politikusoknak, akik, noha döntési helyzetben voltak, nem tették meg a szükséges lépéseket e tendenciák feltartóztatására. Magyarország tehetséges politikusai nem ismerték fel, hogy nincs olyan fölöttes szerv, amelyre hivatkozva a szabadság automatikusan gyökeret verne Magyarországon. A meggyökeresedést csak erőteljes földmunkával, figyelmes ültetéssel és gondozással lehetett volna elérni. De minden esetben megmarad az a körülmény, hogy Magyarország politikai és gazdasági környezete inkább kedvezőtlen, túl sok erő érdekelt belső és külső elszegényedésében. A mai helyzetben a külső adottságokhoz hozzájárul a belső megroppanás is. Mégis úgy vélem, hogy Magyarország kultúrája, a maga évszázados sűrűségével, nemcsak hogy hosszú időn át fog hatni a környezetében, hanem egyes területeken továbbra is kiemelkedő eredményekhez vezethet. Katolicizmus A vallás általános hanyatlása a katolicizmust sem kíméli. Mint Ratzinger fogalmazott, a hit lassan elszivárog az intézmények életéből. Az USA-beli katolicizmus ezen belül is óriási gondokkal küszködik; kétségtelen, hogy a hit, a bizalom elvesztése itt már a papság jelentős részét érinti. Kivételt jelenleg csak az afrikai és a dél-amerikai katolicizmus képez. Mindezek ellenére kitartok amellett, hogy a katolikus egyház nem szűnhet meg. Ezen belül Jézus Krisztus története bizonyíték számomra az egyház természetfeletti jelentőségére vonatkozóan. Ezt azonban hittel vallom, s nem tudok szemet hunyni a számtalan nehézség fölött. E nehézségek már a katolikus dogmatikában is megjelennek, például a hit és a tudás viszonyának tisztázatlanságában. Noha a Credo az igazság teljes foglalata, mégis nehézséget jelent a tételek pontos megértése. Mint emberi intézmény az egyház 14

15 ezt az alapvető gyengeséget mutatja ezer és ezer formában. Elmaradnak a nagy, katolikus személyiségek, amilyen például Newman kardinális volt. Ez mégsem jelenti azt, hogy volna olyan intézmény vagy elme, amelyben vagy akiben inkább bízhatunk. Az egyház jövője emberileg szólva nyitott, s reménykedjünk abban, hogy lesznek valódi szellemi és morális vezetői. Alátámasztja ezt a reményt, hogy az emberi történelem valamiképpen gondviselésszerű. A történelemnek vannak önelhatározásai, amelyek végeredményben a jó győzelméhez és a rossz bukásához vezetnek. Noha ezt a reális események sokaságában nehéz fölismerni, a hit fényében mégis lehetséges. New York, 2007 A történelemnek vannak önelhatározásai (Lejegyezte és bevezette: Mezei Balázs) 120 lakás 15

16 Kommentár Ebéd után II. (részlet) 16

17 Kommentár Műhely Balás Endre KERESZTÉNYSÉG ÉS PIACI SZABADSÁG Igazság nélkül, az igazságba vetett bizalom és szeretet nélkül nem létezik társadalmi lelkiismeret és felelősség, minden tevékenység kizárólag a magánérdeket szolgálja és a hatalom logikáját követi, elmélyítve a társadalmi törésvonalakat, különösen a globalizálódó társadalmakban, olyan nehéz időkben, mint napjaink. 1 Sokan gondolják azt az egyházakról köztük a katolikus egyházról is, hogy maradiak, elavult, megkövesedett társadalmi struktúrák fenntartásához ragaszkodnak, nem ismerik el a piaci szabadság eszméjét és az embertől teljes önmegtagadást várnak. Az említett előítéletek képviselői szerint az egyházak maradjanak a templomok falai között, igéikkel ne álljanak a társadalmi haladás útjába. Pedig ha közelebbről megvizsgáljuk például a katolikus egyház társadalmi tanítását, azt látjuk, hogy az nagyon is naprakész, megfontolandó gondolatokat tartalmaz, még ha el is vonatkoztatunk annak hitbéli alapjaitól. E tanítás első jelentős dokumentuma XIII. Leó Pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikája volt, melyben a pápa a 19. század végén jelentkező szociális feszültségekkel, társadalmi kihívásokkal kapcsolatos egyházi álláspontot ismertette. Ezt követően több enciklika is született, amelyekben az éppen hivatalban lévő pápa a társadalmi változásoknak megfelelően továbbfejlesztette e tanítást, illetve újabb kérdésekre mint például a környezetvédelem vagy a bioetika is megpróbált válaszokat találni. Az egyházi tanítás nem tartalmaz konkrét politikai vagy akár gazdaságpolitikai programot, nem határozza meg azt sem, hogy milyen alkotmányos berendezkedést tartana üdvösnek. Mindezektől távol tartja magát, és csupán a keresztény vallással összhangban lévő elvi alapok lefektetésére szorítkozik, iránymutatást adva a hívek és az érdeklődők számára. Rövid írásomban a Kommentárban korábban megjelent, a kereszténység és a kapitalizmus összefüggéseit boncolgató írásokhoz hasonlóan 2 a katolikus egyház kapitalizmussal és gazdasági növekedéssel kapcsolatos állásfoglalásait vizsgálom. A folyóiratban megjelent korábbi tanulmányoktól eltérően azonban jelen írásban az egyházi tanítást megpróbálom párhuzamba állítani a libertariánus, szabadpiacpárti kapitalista felfogásokkal, kiemelve a hasonlóságokat és a különbségeket. Bár a két világnézet kiindulási alapja különböző, következtetéseik sok szempontból egybeesnek. Látni fogjuk, hogy az egyház tanításában a józan észnek megfelelően ötvöződik a kapitalizmus elfogadása, a társadalmi kohézió megóvása és a fenntartható fejlődés gondolata. 1 Caritas in Veritate, 5. pont. 2 Szalai Ákos: Keresztény-kapitalista gondolatok (2006/4.), Horkay Hörcher Ferenc: Önérdek és szolidaritás (2007/1.), Csák János Mike Károly Szalai Ákos: A szeretet társadalmi tanítása (2009/4.). 17

18 Kommentár Műhely Nagyon leegyszerűsítve, és csak a jelen írás szempontjából a tudományos meghatározás igénye nélkül libertarianizmus alatt azokat a gazdasági és politikai ideológiákat értem, amelyek az egyéni szabadság lehető legszélesebb körű kiterjesztését és az állami szerepvállalás minimálisra csökkentését tartják üdvösnek. 3 Az e körbe tartozó ideológiák alapja az individualizmus és az objektivizmus. Kiindulópontjuk szerint az emberek cselekedeteit pusztán önérdekük és vágyaik motiválják, az egyén célja nem más, mint magánérdekeinek minél nagyobb hatásfokú érvényesítése. A libertarianizmus elutasítja a determinizmust és a kollektivizmust, a szabad akaratot és magát az egyént helyezi középpontba. E gondolatkör nagyon széles spektrumot fog át a magántulajdon-ellenestől (például mutualizmus) a tulajdonpárti vagy az államot teljesen megszüntetni akaró anarchista felfogástól az állam szerepét szűk körben elismerő nézetekig. A későbbiekben a libertariánus eszmekör két szűkebb csoportjára talál utalásokat az olvasó. A jobboldali libertarianizmus 4 magántulajdon-párti, elismeri a természeti erőforrások korlátlan magántulajdonba vételét, és az állam létjogosultságát sem vonja kétségbe. E körbe tartozik például Friedrich A. Hayek, a Ludwig von Mises által alapított osztrák közgazdasági iskola követői és az angolszász konzervatív gondolkodók. A piaci anarchizmus (vagy anarcho-kapitalizmus) viszont a magántulajdon elismerése mellett az állam felszámolásának igényével lép fel, mivel úgy gondolja, hogy az állami monopóliumokat kiválóan tudják helyettesíteni a piaci vagy nonprofit alapon működő magánintézmények. Az elnevezést az irányzat alapítója, Murray Rothbard használta elsőként. Magántulajdon, szabad verseny Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mi a véleménye a katolikus egyháznak a kapitalizmus mint gazdasági-társadalmi rendszer alapvető intézményeiről, a magántulajdonról és a szabad versenyről. A teremtést követően az Úr így rendelkezett: töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá (Ter 1,28). Ezzel feljogosította az embert arra, hogy a természet javait saját céljai elérése érdekében birtokba vegye, hasznosítsa. E birtokbavétel oly módon történik, hogy az ember a természet egyes javain magántulajdont szerez. A magántulajdon jogosságát az egyház a hetedik parancsolatból vezeti le, amely így hangzik: ne lopj. A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma (a továbbiakban: Kompendium) 5 szerint a magántulajdonnak csak akkor lehet létjogosultsága, ha azt jogosan szerezték. Ugyanakkor az egész emberiség közös szükségleteinek kielégítéséhez szükséges javak (például a tiszta levegő, a víz) közös rendeltetésének elsőbbsége van azok egyéni 3 A libertariánizmus mint politikai filozófia meghatározásához lásd Libertarianism és 4 E jobboldali libertariánus nézetekkel kapcsolatos írások és videók gazdag tárházát találja meg az érdeklődő az interneten a Mises Institute honlapján: 5 A Kompendiumot XVI. Benedek pápa adta ki 2005-ben azzal a céllal, hogy kérdés-felelet formájában segítséget nyújtson a híveknek az egyház társadalmi tanításainak megértésében. 18

19 Balás Endre: Kereszténység és piaci szabadság hasznosításával szemben (504. pont). A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója így fogalmaz: az embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is hasznára lehessen (69. pont). Az egyház tehát a magántulajdon létjogosultságának elismerése mellett elsőbbséget tulajdonít a közös szükségletek kielégítését szolgáló javak közösségi rendeltetésének. A tulajdonost arra kötelezi, hogy javait ne csupán saját önös igényei kielégítésére, hanem mások javára is hasznosítsa, tekintettel embertársaival és teremtőjével szembeni kötelezettségeire. A szabadság a Kompendium szerint hatalom arra, hogy az ember cselekedjen vagy ne cselekedjen, tekintettel a jó és rossz közötti választás lehetőségére, vagyis a szabadság szorosan összefügg az igazsággal. Az ember szabadsága révén felelős cselekedeteiért (363. pont). A szabadság alapja a személyi méltóság, amely minden ember sajátja. A magántulajdon szorosan kapcsolódik a szabadsághoz, hiszen az egyén személyes szabadságát tulajdona által tudja biztosítani. Az egyház mindezek alapján elismeri az egyéni szabadságot a gazdasági tevékenység végzése során is. Ennek megfelelően az egyén autonóm mozgástérrel rendelkezik, amelybe az állam nem avatkozhat be. II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájában a gazdasági szabadsággal kapcsolatban így ír: a gazdaságban, miként minden más területen is, a szabadsághoz való jog ugyanúgy érvényesül mint az a kötelezettség, hogy a szabadsággal felelősen kell élni (32. pont). A libertariánius nézeteket vallók véleménye is igen közel áll a fentiekhez, amennyiben e világnézetnek is központi eleme a szabadság: a szabad piac ellen felhozott érvek többségéből hiányzik a szabadságba vetett hit írja Milton Friedman. A korlátlan magántulajdon és a vállalkozás szabadsága az egyéb szabadságok eredője, vagyis a demokratikus társadalom előfeltétele e jogok illetve szabadságok megfelelő érvényesülése. A különbség csupán a szabadság minőségében van. Míg az egyházi álláspont a szabadság kérdését elválaszthatatlannak tartja az igazságtól, addig a libertarianizmus a szabadságot abszolút értékként kezeli, függetlenül annak erkölcsi tartalmától. Az egyéni cselekvés akkor helyes, ha az az egyén számára hasznos. Azonosság, hogy mind a libertariánus felfogás, mind az egyház az állammal szemben az embert helyezi középpontba, az egyéni felelősségnek tulajdonít meghatározó szerepet. Mivel az egyéni felelősség mindkét eszmerendszerben azonos hangsúllyal érvényesül, a végkövetkeztetés is azonos: az állam tartsa tiszteletben az egyének gazdasági autonómiáját. Az autonóm mozgástér mértékének és a magántulajdon közösségi aspektusainak megítélésében ugyanakkor már vannak hangsúlybeli különbségek az egyházi és a libertariánus elméletek között (illetve ez utóbbi eszmerendszeren belül is). Állam A szabadság kérdéskörével kapcsolatban érdemes közelebbről megvizsgálni az állam szerepével kapcsolatos egyházi és libertariánus álláspontot. Az állam feladata a Katolikus 19

20 Kommentár Műhely Egyház Katekizmusa 6 szerint az önkorlátozás, a szabadságjogok, az önálló állampolgári kezdeményezések minél szélesebb körű biztosítása, és több egyházi dokumentumban is központi szerepet kap az öngondoskodás eszméje. A katolikus egyház nem ismeri el azt, hogy a piac alkalmas lenne minden társadalmi probléma kezelésére. Fontos, hogy az állam megfelelő szabályozási keretet biztosítson a társadalmi együttélés biztosítása érdekében, és e szabályoknak érvényt is szerezzen, továbbá egyes társadalmi tevékenységeket megszervezzen. Elősegítse a társadalmi reprodukciót, és a nemzeti össztermék növelése valamint a munkalehetőségek gyarapítása érdekében megteremtse a gazdasági tevékenység optimális feltételeit. Az egyházi és a libertariánus álláspont megegyezik abban, hogy az állami intervenció és a jogalkotás önmagában nem alkalmas eszköz a gazdasági vagy akár a társadalmi problémák kezelésére, sőt a libertariánus gondolkodók úgy vélik, hogy sokszor éppen az állam okoz zavarokat a túlzott szabályozás illetve a nagy arányú újraelosztás fenntartásával. Láthatjuk, hogy az agyonszabályozott piac sem működik zavarmentesen, mivel a legrészletesebb jogszabályokban is lehet kiskapukat találni, ezek hiányában pedig korrupciós eszközökkel lehet utat nyitni a tisztességtelen szándékoknak. Hayek szerint a piac természetes működése rendkívül hatékony módja az emberi magatartások erőszak és hatalom alkalmazása nélkül történő koordinációjának. 7 Éppen ezért javasolja a lehető legtöbb tevékenység piaci alapú megszervezését. Önmagában azonban a teljes dereguláció sem alkalmas a piac zavarainak kezelésére, hiszen akkor még keretei sincsenek a versenynek. De az intézményrendszerek megváltoztatása sem vezet a problémák megoldódásához, sőt az új intézmények a bürokrácia növekedését okozzák, még több forrást elvonva (adó formájában) a gazdaság szereplőitől. A keretszabályok állami meghatározása és betartatása mellett erkölcsös döntéshozókra van szükség. Ahogy arra XVI. Benedek pápa is rámutat Caritas in Veritate kezdetű enciklikájában: Nem jöhet létre sem a teljes fejlődés, sem pedig az általános közjó egészséges szellemű és erkölcsű emberek nélkül (76. pont). A szélsőségesen kapitalista világnézet is a központosított államot tartja a szabad egyén legfőbb ellenségének, és úgy gondolja, hogy a szabad társadalom csakis alulról szerveződve tud kialakulni és funkcionálni. A felelős polgárok közösségi szükségleteik kielégítéséről az állam beavatkozása nélkül is tudnak gondoskodni. Az anarcho-kapitalisták szerint nincs olyan társadalmi tevékenység, amit magánosok (profitorientált vagy nonprofit) szervezetei ne tudnának ellátni. Kevésbé radikális híveik igen szűk körben, a honvédelem, a rendvédelem illetve az igazságszolgáltatás területén elfogadják az állami szerepvállalást. Az állammal szembeni fenntartásaikat azzal is igazolják, hogy a széleskörű állami felelősségvállalás a korrupció melegágya. Henry David Thoreau A polgári 6 A Katolikus Egyház Katekizmusa a katolikus hit alapjainak, hitelveinek rendszerezett bemutatását tartalmazza. A dokumentumot a Joseph Ratzinger bíboros (a jelenlegi pápa) vezette hittani kongregáció állította össze, és II. János Pál pápa adta ki 1992-ben. 7 Idézi BOZÓKI András SÜKÖSD Miklós: Az anarchizmus társadalomfilozófiája és mai öröksége = Anarchizmus, szerk. Bozóki András Sükösd Miklós, Századvég, Budapest, 1991 (hálózati verzió: /02003/html). 20