Horvátországi magyarság

Átírás

1 Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Horvátországi magyarság 2005 T a r t a l o m: Oldal Előszó Történelem 5 2. Általános adatok 9 3. Jogi helyzet Érdekképviselet Újjáépítés, gazdaság Civil társadalom Oktatás Művelődés, kultúra, tudomány Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás Tömegtájékoztatás 23

2 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 2 / 24 HTMH 2005 Kedves Olvasónk! A határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított sorozat hatodik, a 2004-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített aktualizált kiadását tartja kezében. Az elmúlt évek folyamán sorra teljesültek a rendszerváltás fő külpolitikai céljai: csatlakoztunk az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és az Európai Unióhoz. Magyarország a fejlett, demokratikus országok közössége köztiszteletnek örvendő tagjaként folytathatja szomszédságpolitikáját. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. A nemzeti kisebbségek kérdése a bővítés kapcsán a figyelem előterébe került az Európai Unióban, hiszen az új tagországok jelentős lélekszámú nemzeti kisebbséggel rendelkeznek. A kisebbségi jogokért folytatott érdekvédelmi törekvéseink összhangban vannak az európai demokráciák alapelveivel, és e küzdelemben ezúttal nem állunk egyedül. A nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében segítségünkre lehetnek azok az államok, amelyek szintén nagy lélekszámú kisebbséggel rendelkeznek, ezért célunk az ezekkel az országokkal való intenzív együttműködés a kisebbségvédelem terén. A kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unióban az érdekérvényesítés sikere az egybeeső érdekekre építve, megfelelő szövetségek kialakításával biztosítható. Fontos feladatunk a nemzeti és etnikai kisebbségek életét közvetlenül vagy közvetve érintő európai kisebbségi jogok kiterjesztése és biztosítása. Kedvező fejlemény az EU keretén belül az is, hogy nemcsak a szabályozás szintjén, hanem a monitoring, vagyis a szabályok betartásának ellenőrzése terén is bővülnek a lehetőségek. Az Európai Parlament megújult bizottságai közül a jövőben három is foglalkozik a kisebbségi kérdéssel: a Külügyi Bizottság az EU-n kívüli országok kisebbségi kérdéseit vizsgálja, a Polgári Szabadságjogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörei között szerepel a kisebbségek védelme az EU területén, a Kulturális Bizottság pedig a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmének és előmozdításának kérdéseivel foglalkozik, amely szintén szorosan kapcsolódik a kisebbségi lét problémáihoz. Az EU-n belüli törekvései során a magyar kormány szem előtt tartja azokat a kisebbségvédelmi szempontból fontos és előremutató fejleményeket, amelyek európai intézmények keretében bontakoztak ki. Az integrációs folyamatok, mechanizmusok előrehaladtával korábban nem tapasztalt lehetőséget kapott a magyar nemzeti identitás határokon túl történő kulturális megerősítése is. A határainkon kívül élő magyarok hétköznapjait azonban továbbra is az egyes országok belső jogrendjei fogják meghatározni, emiatt is elengedhetetlenül fontos, hogy megerősítsük a nemzetiségek európai szinten biztosított jogait, fokozottan

3 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről figyeljük azok betartását, s adott esetben határozottan fellépjünk e jogok érvényesítésének érdekében. A határon túli magyarok érdekeinek képviselete a közelmúltban külön hangsúlyt kapott a nemzetközi fórumokon. Vajdasági magyarokat ért támadások, atrocitások kapcsán bebizonyítottuk, hogy ha az ellentéteket és pártérdekeket félretéve, egységesen emeljük fel szavunkat az európai fórumokon, akkor siker koronázza erőfeszítéseinket: Európa felfigyel a magyar kisebbség problémáira. A hazánkat képviselő magyar politikusok erőfeszítéseinek köszönhetően mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács foglalkozott a vajdasági magyarokat ért incidensekkel januárjában az Európai Parlament tavaly év végén felállított tényfeltáró bizottsága a helyszínen tájékozódott a vajdasági kisebbségekkel szembeni kilengések és jogsértések hátteréről. Ennek során a bizottság megbeszéléseket folytatott mind az érintett kisebbségek képviselőivel, mind pedig a szerbiai köztársasági és vajdasági tartományi illetékesekkel. Hazánk EU-taggá válásával alapvetően más megközelítést igényelnek a velünk egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. A szlovákiai és szlovéniai magyar kisebbség jövőbeli sorsa precedens jelleggel fog bírni a később csatlakozó országokban élő magyarok helyzetének alakulása tekintetében, előre jelezve a többi területen élők számára az uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket, illetve az elkerülendő potenciális nehézségeket. Lényegesnek ítéljük, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt szomszédaink sikeres felzárkózásáért és az európai vérkeringésbe történő fokozottabb bekapcsolásáért. Nem kizárólag amiatt, mert ezekben az országokban sok magyar él de nekünk ilyen szempontból mégis különleges a felelősségünk. Ezért minden eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy ne jöjjenek létre újabb elválasztó falak. A kormány alapvetése, hogy a szülőföldjükön maradó határon túli magyarok ne érezzenek belső, lelki határokat, amelyek választóvonalat húznak az érvényesülés és az identitás megélése közé, de ne akadályozzák őket a fizikai határok sem az anyaország és a szülőföld közötti szabad átjárásban. Ha viszont arra az elhatározásra jutnak, hogy Magyarországon akarnak letelepedni, illetve megszerezni a magyar állampolgárságot, akkor az anyaország biztosítson számukra gyors, méltányos és egyszerű eljárást, amelynek keretében erre mindannyiuknak lehetősége nyílik.

4 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 4 / 24 HTMH 2005 A szomszédos államokban élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítását, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítését szolgálja a határon túli magyarságot támogató pénzügyi forrás, a Szülőföld Alap létrehozásáról az Országgyűlés február 14-ei ülésnapján elfogadott évi II. törvény. A törvény értelmében a Szülőföld Alap elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatának fenntartását és erősítését elősegítő támogatások nyújtása. A kormány az Alap működési céljait támogató és kiegészítő Gazdaságfejlesztési és Munkahely-teremtési Keretprogram a Szülőföld-programcsomag megvalósításával kívánja ösztönözni a határon túli magyarság szülőföldjén történő boldogulásának gazdasági megalapozását. A kormány eltökélt abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá tegye a nem Magyarországon élő nemzettársaink támogatását. Az eddig eseti alapon működő rendszer helyett általános fejlesztési politikát kíván kialakítani az EU támogatásainak felhasználásával. A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet a Kárpát-medencei magyarsággal közösen dolgozza ki. Bálint Pataki József

5 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A horvát állam a IX. században a mai Dalmácia és Bosznia Hercegovina területén alakult ki. A ma középpontjának tekintett egykori három vármegye: Zágráb, Varasd és Belovár Körös felváltva frank, horvát és magyar fennhatóság alatt állt. Ezt a szláv népességű területet hívták eredetileg Szlavóniának. Szent László ban foglalta el, 1091-ben az örökösödés jogán, meghívásra bevonult az Unán és Kapelán túli területekre, ben pedig megalakította a zágrábi püspökséget, Könyves Kálmánt 1102-ben Biograd Tengerfehérváron horvát királlyá koronázták, és ezáltal Horvátország Szlavónia 800 évre a magyar királyság (széleskörű autonómiával rendelkező) társországává vált. A Száva, Dráva és Duna közét a Szerémséggel a honfoglalás után a magyarok népesítették be. A XV. századig túlnyomóan magyar többségű négy keleti megye: Verőce, Pozsega, Valkó (Vuka) és Szerém Magyarországhoz és a Kalocsai érsekséghez tartozott. A magyar települések lánca Zimonytól (Zemun) Verőcéig (Virovitica) húzódott, s viszonylag keveset szenvedett a mongoloktól. A tatárok elől IV. Béla Zágrábon át menekült; 1242-ben a várost hűségéért szabad királyi várossá tette. A XIV XV. században Dél-Magyarország más tájaival együtt ez a vidék a középkori magyar királyság legsűrűbben lakott, gazdag, az európai szellemi áramlatokkal (humanizmus) lépést tartó, Itáliával szoros kapcsolatokat ápoló vidéke volt. Itt húzódtak a Közép-Európát Itáliával, a Balkánnal Bizánccal és a Közel-Kelettel összekötő fő útvonalak, amelyek jelentősége (pl. az eszéki híd) a török hódoltság idején is fennmaradt. Az ottani települések részesedtek a kereskedelem hasznából, de a vonuló hadak nagy pusztítást végeztek. A XV. század elejétől egyre több szerb és horvát költözött be délről, akik kivették részüket a török elleni harcokból. E tájon 170 évig tartott a török uralom. Az állandó harcok és az azoknál is több áldozatot szedő mocsárláz- és pestisjárványok következtében az őslakos magyarság csaknem teljesen eltűnt. A XVII. és a XVIII. század fordulóján került sor a Szávától északra a Bécsi Haditanács alá rendelt Határőrvidék (Vojna Krajina, Militärgrenze) megszervezésére, amely szolgálatba fogadta a Koszovóból elmenekült szerbeket, akik később kiváltságaik birtokában vallásuk és életformájuk miatt állandó konfliktusban álltak a magyarokkal és a horvátokkal. Mária Terézia 1746-ban a horvát bán fennhatósága alá rendelte az akkor már Szlavóniának nevezett három keleti vármegyét (Valkót felosztotta Verőce és Szerém között), amelynek követei 1848-ig megjelentek a zágrábi száborban és a pozsonyi

6 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 6 / 24 HTMH 2005 magyar országgyűlésben is. Az elpusztult népesség pótlására a horvátok és szerbek mellé a királyi kamara és a földbirtokosok németeket, cseheket, szlovákokat és olaszokat telepítettek. A XIX. század közepén a magyarok száma Horvát Szlavónországban alig haladta meg az 5 ezret. (Megjegyzendő, hogy a Drávaszög és Muraköz 1918-ig Magyarországhoz tartozott.) A Fényes Elek által kimutatott magyar Kelet-Szlavóniában, a Valkó (Vuka) és a Dráva mocsarai által védett, a XVI. századtól református falvakban (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) és néhány szerémségi szórványban (Maradék, Ürög, Erdőség) élt. A fordulatot a jobbágyfelszabadítás, a Határőrvidék polgárosítása és a modern termelési viszonyok meghonosítása hozta. A munkához nem szokott szerb határőrök olcsón eladták földjeiket és a bácskai, baranyai vagy somogyi kisgazda, eladva 5 hold földjét, tízszer akkorát vehetett az árából a Dráván túl. A nagy uradalmak magyar cselédséggel dolgoztattak, a fakitermelésben erdőgazdaságban, a vasútépítésnél, a folyamhajózásnál, s a kevés, főként élelmiszeripari üzemben is főként magyar és cseh munkásokat alkalmaztak. E gazdasági folyamatok eredményeként a századfordulóra Szlavónia csaknem minden településén éltek magyarok, de szétszórtan, alig néhány településen alkotva többséget. Számuk anyanyelv szerint re elérte a főt, de a mai Horvátország területére módosítva a valós szám körül lehetett. Mivel az 1868-as magyar horvát kiegyezés home rule -t biztosított, horvát szerb nyelvű közigazgatással, oktatással, egyházi élettel, horvát vezényleti nyelvű honvédséggel, a szórványban élő és társadalmilag, gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő magyarok között már a századforduló előtt megindult az asszimiláció. Ezt felismerve alakult meg egy átfogó, nagyobb magyarságmentő akció (Románia Moldva, Egyesült Államok) részeként 1904-ben gróf Klebersberg Kuno miniszterelnökségi államtitkár vezetésével a horvátországi magyarok elsősorban katolikusok anyanyelven történő elemi iskolai oktatása, hitélete, művelődésének megszervezése, iskolák és könyvtárak létesítése céljával a Julián Egyesület. A legtöbbször nehéz körülmények között dolgozó tanítók missziói munkát végeztek: istentiszteleteket tartottak, gazda- és olvasóköröket szerveztek, színi előadásokat rendeztek. A tevékenység köre később gazdasági segélyezéssel, hitelszövetkezetek kiépítésével bővült ben 82 Juliánus, MÁV és református iskolában volt a magyar nyelven tanulók száma. Az 1918 novemberétől állandósuló szerb katonai megszállás, az SHS Királyság megalakulása (1918. december 1.), majd a trianoni békediktátum mindennek véget vetett. A néhány református iskola kivételével az összes magyar tannyelvű iskolát és valamennyi könyvtárat bezárták. Az értelmiség és a polgári iparos réteg nélküli, szétszórtan, településeiken is kisebbségben élő, gyenge nemzettudatú parasztok agrárproletárok gyorsan asszimilálódtak. Nem kevesen azért vallották magukat szerbnek, illetve horvátnak, hogy a szláv népelemet erősítő föld- és telekosztásban ők is részesüljenek. Sokan kivándoroltak, átköltöztek Magyarországra, a legtöbben

7 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről azonban behúzódtak a városokba, ahol a munkanélküliek számát szaporították, s feladva nemzetiségüket, átváltottak az államnyelvre. Így a városok (Zágráb, Varasd, Zimony) magyarsága már 1921-re negyedére, a falvaké pedig több mint harmadával, összességében főre csökkent. Leginkább a hatalomváltozással egzisztenciájában fenyegetett városi lakosság (értelmiség, tisztviselők, állami alkalmazottak, vasutasok) változtatta meg hovatartozását vagy repatriált. A magyarság számának és arányának csökkenése a három szlavóniai megyében Fő % fő % Verőce , ,4 Pozsega , ,6 Belovár Körös , ,2 1. táblázat A magyar népesség statisztikai visszaesésének másik oka az ún. névelemzés volt (a számlálóbiztosok a szlávos családnevűeket szerb horvát nemzetiségűeknek írták be és gyermekeik csak többségi iskolákba járhattak, még akkor is ha a család minden tagja csak magyarul beszélt). A királyi Jugoszláviában a horvátországi magyarok a közösen elszenvedett szerb elnyomással szemben a horvátokkal, németekkel, csehekkel fogtak össze, és a választásokon a Radić Maček vezette ellenzéki Horvát Parasztpártra szavaztak. Az együttélés, a horvát nyelvű katolikus egyházi élet természetes következménye lett a vegyes házasságok általánossá válása és az önfeladás, a nyelvváltás. Az évi Sporazum, a horvát Bánság létrejötte, majd a független horvát állam megalakulása (1941) megteremtette a lehetőséget a Horvátországi Magyar Közművelődési Közösség (HMKK) megalakítására, amely a Julián Egyesület célkitűzéseit igyekezett folytatni. Bár miniszteri rendelet lehetővé tette a magyar tannyelvű párhuzamos tagozat létrehozását, 1945-ig egyetlen ilyen sem működött. Kényszermegoldásként a HMKK égisze alatt vándortanítók szerveztek írás- és olvasás-tanfolyamokat gyermekeknek és felnőtteknek tavaszán a magyar csapatok megszállták a csaknem tisztán horvát Muraközt is, így a megromló horvát magyar államközi viszonyok mellett a fokozódó partizántámadások is növelték a magyarok rossz közérzetét, fenyegetettségét. Sokan költöztek Magyarországra, és 1944 őszén már tömeges kényszer-kitelepítésekre is sor került. Másfelől az is igaz, hogy a Magyarországhoz tartozó területeken az ország egészét érintő háborús intézkedések (behívás, beszolgáltatás) mellett rend és nyugalom volt a front megjelenéséig; a horvátok és szerbek is biztonságban és viszony-

8 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 8 / 24 HTMH 2005 lagos jólétben élhettek, kiáltó ellentétként a Dráván túl folyó testvérgyilkos partizánháborúval. A Szerémségben és a Dráva mentén 1944 októberétől 1945 áprilisáig tartott a sok polgári áldozatot is követelő állóháború. Az április májusi megtorlások itt nem voltak olyan tömegesek, mint a Bácskában, de a másik oldalon a jugoszláv partizánhadsereg kötelékében harcba vetett, jelentős részben horvátországi magyarokból álló Petőfi Brigád tagjai közül sokan elpusztultak. A II. világháború alatt és után mintegy magyar hagyta el Horvátországot. A szovjet jugoszláv szakítás után számos magyar és horvát ellen indítottak koncepciós pert, közülük sokan börtönökben, a Goli Otokon vagy kivégző osztagok előtt végezték életüket. A megfélemlített túlélők magyarságtudata megingott: nyilvános helyen, sőt már a családban is alig mertek magyarul beszélni. A magyar nyelvű oktatást felszámolták, az egyházak tevékenységét korlátozták, ugyanakkor nagy súlyt helyeztek az államhűség elmélyítésére és az öntudat átformálásra. Az eszéki rádió 1945-ben meginduló magyar adása, a Magyar Néplap, majd az 1949-től hetilapként megjelenő Magyar Képes Újság fő feladata a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése volt. Ez utóbbi 1950 márciusában 16 tisztán magyar szövetkezetről (Baranya, Kórógy, Szentlászló) tudósít és 1953 között a magyar gazdák %-át bekényszerítették a termelőszövetkezetekbe. Az 1950-es évek közepétől, s különösen az évi reform után a magyarok helyzete is valamelyest javult. Szorgalmuk, hozzáértésük és nem kevésbé a nyugati munkavállalás lehetőségének köszönhetően életszínvonaluk emelkedett. Beruházás híján azonban kevés új munkahely létesült, a térség vezető agráripari kombinátjában a bellyeiben magyarokat és horvátokat alig alkalmaztak vezető pozícióban. A paraszti életforma egyébként sem vonzotta a fiatalokat: a közép- és felsőbb iskolákat végzettek inkább városokban (Eszék, Zombor) telepedtek le vagy Nyugat- Európában vállaltak munkát ben részben a Magyarországtól való elidegenítés szándékával megalakult a Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség, amely 1967-ben a Horvátországi Magyarok Szövetsége nevet vette fel. Legfontosabb feladatának az anyanyelvi oktatási és művelődési tevékenység újjászervezését tartotta. Működési köre korlátozott volt, tevékenysége nem terjedhetett ki Horvátország egész területére. A művelődési tevékenység szervezésében az 1950-es évek közepéig egyértelműen kiemelkedő szerepet játszott, különösen a szlavóniai szórványmagyarság életében: a magyarul írni olvasni már nem, sőt sok esetben beszélni is csak törve tudó magyar származásúak kerültek aktív kapcsolatba anyanyelvükkel és gyenge nemzeti azonosságtudatuk is erősödött től felsőbb sugallatra a kulturális munkában a súlypont a politikamentes szórakoztatásra, valamint a termelésben hasznosítható gyakorlati ismeretterjesztésre tevődött át. A hatvanas évek közepétől Magyarország Jugoszláviával kialakított kulturális és gazdasági együttműködése eredményeként megélénkült a határmenti együttműködés is, ami kedvező hatást gyakorolt a drávaszögi és keletszlavóniai tömbmagyarság nemzettudatának erősödésére, az anyanyelv presztízsé-

9 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről nek visszanyerésére és az anyanemzettel való mindennapos kapcsolattartásra. A nyolcvanas évek végére a Baranyában és Kelet-Szlavóniában élő magyarság rendezett társadalmi, politikai, oktatási, művelődési és egyházi élettel, valamint jól működő, gazdag intézményhálózattal rendelkezett június 25-én a Horvát Köztársaság kilépett a Jugoszláv Föderációból, és kikiáltotta függetlenségét; az ottani magyarok is az önálló horvát államot támogatták, nem kevesen fegyverrel. Hamarosan megkezdődtek a fegyveres összecsapások a sebtében megszervezett horvát alakulatok és a horvátországi szerb szabadcsapatok között augusztusától a Jugoszláv Néphadsereg nyíltan is beavatkozott a harcokba a szerbek oldalán. A szerbek által megszállt területeken Horvátország területének mintegy 1/3-án kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, amely a tömbmagyarság lakóterületét is magába foglalta. Ezzel lezárult egy történelmi korszak. Az új helyzet tragikus és visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat hozott a horvátországi magyarság életében. Az évi szerb agresszió menekülésre kényszerítette a terület lakosságának jelentős részét, így a magyarságot is, valamint szétzúzta azt a létfontosságú intézményi rendszert, amely döntő szerepet játszott a magyarság szellemi életének fennmaradásában és fejlődésében. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: km 2. Összlakosság: (2001). Népsűrűség: 80 fő/km 2. Etnikai csoportok (2001): horvát 89,63 %, szerb 4,54 %, bosnyák 0,47 %, magyar 0,37 %, szlovén 0,30 %, olasz 0,44 %, egyéb 0,49 %. Vallások (2001): katolikus (87,83 %), szerb ortodox (0,91 %), protestáns (0,90 %), muzulmán (1,28 %), egyéb (0,11 %), felekezeten kívüli (2,22 %). Beszélt nyelvek: horvát. Népegészség: csecsemőhalandóság 7,4, várható életkor 77,0 év (nők), illetve 69,2 év (férfiak). Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelsőbb szerve a kétkamarás (a április 23-ai alkotmánymódosítást követően egykamarás) parlament, a végrehajtó hatalom élén a kormány áll. Az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság. Alkotmánybíróság. Főváros: Zagreb (Zágráb, fő). Egyéb városok: Split, Rijeka, Eszék (Osijek), Zadar, Karlovac, Dubrovnik. Városi lakosság: 51%.

10 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 10 / 24 HTMH 2005 Közigazgatási beosztás: 20 megye és a (megyei jogú) főváros. Parlamenti mandátummal rendelkező politikai pártok: Horvát Demokrata Közösség (HDZ), Horvát Szociálliberális Párt (HSLS), (Horvát) Liberális Párt (LS), Horvát Parasztpárt (HSS), Szociáldemokrata Párt (SDP), Horvát Néppárt (HNS), Isztriai Demokrata Szövetség (IDS), Liberál-demokraták Pártja (Libra), Horvát Jogpárt (HSP), Demokratikus Centrum (DC), Független Szerb Demokrata Párt (SDSS), Tengerparti Hegyi Szövetség (PGS), Szlavón Baranyai Horvát Párt (SBHS), Horvát Nyugdíjasok Pártja (HSU), Horvát Demokratikus Parasztpárt (HDSS). GDP/fő: USD (2003). GDP évi növekedési ráta: 3,8 % (2004). Árfolyam: 7 kuna / USD (2003). Infláció: 2,1 % (2004). Munkanélküliség: 18,0 % (2004). Külföldi befektetés: 7,5 Mrd USD ( ). Külföldi adósság: 27,35 milliárd USD (2004). Export: 6,19 Mrd USD (2003). Import: 14,2 Mrd USD (2003). Fizetési mérleg hiánya: 1,8 Mrd USD (2003). A népszámlálási adatok jól érzékeltetik a horvátországi magyarság rohamos fogyását, amely a Kárpát-medencében példa nélküli: 1. ábra A horvátországi magyarok számának és arányának alakulása 1910 és 2001 között

11 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről A évi népszámlálási adatok szerint a Horvát Köztársaság területén magyar nemzetiségű állampolgár élt, több mint 25 %-kal kevesebb, mint 1991-ben. Ennek a népességnek mintegy négyötöde a horvát Dunamente vidékén, pontosabban a Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában összpontosult, abszolút vagy relatív többségben. A Drávaszög jellegzetesen mezőgazdaságból, szőlészetből, kertészetből, halászatból, erdészetből élő aprófalvas vidék. Csak kevés településének lélekszáma haladja meg az ezret. Ötvenegy helységében amelyek közül a mezővárosra emlékeztető közigazgatási központ Pélmonostor és Hercegszöllős népessége számosabb lakos élt az évi összeírás idején. Tíz évvel korábban valamennyivel kevesebben, en voltak. Ekkor fő vallotta magát közülük horvátnak, szerbnek, magyarnak, jugoszlávnak, pedig egyéb nemzetiségűnek. Az 1991-es népszámláláskor a magyarok száma már csak Legtöbbjük falun (Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács, Bellye, Nagybodolya stb.) lakott az 1991-ben kitört háború előtt. A háború a drávaszögi magyarság jelentős részét mintegy főt messzire sodorta otthonától. 2. ábra Magyarok Horvátországban Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területén az évi népszámlálás adatai szerint magyar élt. Többségük nyolc falusias jellegű településen (Apáti, Csákovac, Dálya, Erdőd, Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Marinci) lakott. Az 1991-ben megkezdődött háború, amely hadszíntérré változtatta a magyar többségű falvakat, földön-

12 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 12 / 24 HTMH 2005 futóvá tette a térségben élő magyarság mintegy felét. Kelet-Szlavónia megszállt területén magyar közösség nem maradt ban a Horvát Köztársaság területén megjelent a megye, mint közigazgatási egység, ezért a évi népszámlálás már megyei adatokat közöl. E kimutatás szerint Eszék Baranya megyében (ami az egykori Drávaszög területének felel meg) 9.784, Vukovár Szerém megyében (egykor Kelet-Szlavóniaként szerepelt) 2.047, Bijelovár Bilogora megyében 1.188, Zágrábban 841, a többi pedig szórványban köztük a tengermelléken magyar él. A Baranya, Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területéről elmenekült magyar nemzetiségű állampolgár jelentős része becslések szerint fele Magyarországra, illetve nyugati országokba távozott. A horvát hatóságok adatai szerint a háború ideje alatt mintegy magyar halálozott el. A szervezett betelepítések következtében , más források szerint szerb érkezett Baranyába és Kelet-Szlavóniába horvátországi és boszniai szerb területekről. Az novemberi erdődi megállapodás megnyitotta a megszállt területek Horvátországhoz történő békés reintegrációjának útját, de a menekültek kétoldalú viszszatérése csak 1997 nyarán kezdődött meg őszéig a magyar szervezetek becslései alapján a menekültek 75 %-a tért vissza lakóhelyére, vagy rendszeresen látogatja azt. A délszláv háború során a horvát Dunamente lakosságának összetételében olyan mélyreható változások következtek be, amelyek hatására a magyarság az 1991-ben még abszolút vagy relatív többségű körzetekben helyi kisebbséggé vált vagy válhat. A magyar többségű falvakból az 1991-es háború miatt elmenekült magyar népesség Helység Magyar Menekült Százalék Baranya Kiskőszeg/Batina Pélmonostor/Beli Manastir Bellye/Bilje Dárda/Darda Darázs/Draž Karancs/Karanac Hercegszöllős/K.Vinogradi Kopács/Kopačevo Sepse/Kotlina Laskó/Lug Újbezdán/Novi Bezdan Nagybodolya/Podolje táblázat

13 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről Helység Magyar Menekült Százalék Csúza/Suza Várdaróc/Vardarac Vörösmart/Zmajevac Kelet-Szlavónia Dályhegy/Dalj Erdőd/Erdut Haraszti/Hrastin 175 szabad terület Szentlászló/Laslovo Eszék/Osijek szabad terület Kórógy/Korog Marinci/Marinci Ójankovác/St. Jankovci Vinkovci/Vinkovci 260 szabad terület Csákovác/Čakovci Újlak/Ilok Apáti/Opatovac Vukovár/Vukovar JOGI HELYZET Az január 1-jétől hatályos, 2000-ben módosított horvát alkotmány is néven nevezi, és államalkotó tényezőként ismeri el (más autochton kisebbségekkel együtt) a magyarságot december 13-án a horvát Szábor elfogadta a Nemzeti Kisebbségek Jogairól szóló új, alkotmányerejű kisebbségi törvényt, amely egyebek mellett lehetővé teszi a kisebbségi önkormányzatok létrehozását is. A kisebbségi önkormányzati választásokra 2003 első felében kerül sor. Az új horvát kisebbségi törvény alapján új helyzet jön létre. Egyrészt azért, mert a korábban megválasztott települési, járási és megyei önkormányzati képviselő-testületek a kisebbségek arányától függően kötelező jelleggel újabb kisebbségi képviselőkkel bővülhetnek, másrészt a kisebbségek megyei (25 tagú), városi (15 tagú) és járási (10 tagú) szinten megválaszthatják kisebbségi önkormányzataikat. A kisebbségi önkormányzatok a megyei, a városi és a járási önkormányzati testületek mellett működnek, és a kisebbségeket érintő kérdésekben javaslattételi, valamint véleményezési joggal rendelkeznek. A 2002 decemberében elfogadott törvény alapján május 18-án tartották meg első ízben a horvátországi kisebbségi önkormányzati választásokat. A 2000 májusában elfogadott nemzetiségi oktatási törvény és a kisebbségi nyelvek egyenrangúságáról szóló törvény tovább bővíti a Horvátországban élő kisebbségi közösségek, így a magyarság jogosítványait.

14 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 14 / 24 HTMH 2005 A horvátországi magyarok képviseletében az alanyi jogon rendelkezésre álló egy képviselői helyre 1992-ben Faragó Ferenc, 1995-ben Jakab Sándor, 2000-ben Dr. Szántó Tibor, 2003-ban Ádám Jenő szerzett mandátumot a horvát Száboran. Mindannyian a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének jelöltjeként és színeiben szereztek képviselői jogot. Az áprilisi helyhatósági választásokon az egymással is versengő két magyar szervezet a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Horvátországi Magyar Néppárt közül 13 képviselői hely megszerzésével egyértelműen a HMDK függetlenként (független járási lista), illetve az ellenzéki Horvát Szociálliberális Párt megyei listáján induló jelöltjei kerültek fölénybe a Horvátországi Magyar Néppártnak a HDZ-vel közös listán induló jelölteivel szemben. A választások eredményeként a hercegszöllősi, a bellyei és a tordinci járás képviselőtestületében magyar képviselők tevékenykedtek. Az említett járások közül kettőben a képviselőtestület magyar elnököt választott júniusában Szántó Tibor elnökletével, 13 taggal megalakult a Magyar Képviselők Közössége. A május 20-án megtartott helyhatósági választásokon a HMDK jelöltjei részben függetlenként, részben a Horvát Szociálliberális Párttal, illetve a Liberális Párttal (LS) indultak közös listán a magyarság által lakott területeken. A négy önálló járási lista mindegyike elérte az 5 %-os bejutási küszöböt. Különösen jól szerepeltek a bellyei járásban, ahol koalíciós partnereikkel együtt az önkormányzat meghatározó erejét alkotják. Eszék Baranya megyei szinten a HMDK-nak az LS-lista 3. helyén szereplő alelnöke a megyei közgyűlés tagja lett, és vezeti a megye emberi jogi és kisebbségi bizottságát. A HMDK-n kívül más magyar szervezet nem vállalta a megmérettetést. A HMDK támogatását élvező két korábbi járási vezető horvát pártok színeiben vett részt a választáson november 23-án Horvátországban általános országgyűlési választást tartottak, amelynek során 15 politikai párt 144 képviselője arányos, a nemzeti kisebbségek 8 képviselője pedig többségi választási rendszerrel került a nemzetgyűlésbe. A választáson győztes Horvát Demokrata Közösségnek (HDZ) 66 képviselője van, a legerősebb ellenzéki szociáldemokrata pártnak (SDP) további három párttal (Liberáldemokraták Pártja /Libra/, /Horvát/ Liberális Párt /LS/, Isztriai Demokrata Szövetség /IDS/) koalícióban 43, míg a Néppártnak (HNS) két másik párttal (Tengerparti Hegyi Szövetség /PGS/, Szlavón Baranyai Horvát Párt /SBHS/) együtt 11, a Parasztpártnak (HSS) 9, a Jogpártnak (HSP) 8, a Szociálliberális Pártnak (HSLS) és a Demokratikus Központnak (DC) együttvéve 3, a Nyugdíjasok Pártjának (HSU) 3, a Horvát Demokratikus Parasztpártnak (HDSS) pedig 1. A választásokon győztes kormányzópárt, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) és a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) közötti, 2003 decemberében kötött szóbeli koalíciós megállapodást április 1-jén írásban is megerő-

15 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről sítették. A szerződést Zágrábban, a HDZ székházában dr. Ivo Sanader, a HDZ elnöke, horvát miniszterelnök, valamint Jakab Sándor, a HMDK ügyvezető elnöke látta el kézjegyével. A Horvát Köztársaság 1991 decemberében csatlakozott a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén elnevezésű nyilatkozathoz december 16-án Magyarország és Horvátország megkötötte a Barátsági és Együttműködési Szerződést április 5-én Eszéken aláírták a Magyar Horvát Kisebbségvédelmi Egyezményt, ezt követően októberben megalakult a Magyar Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely december 19-én megtartott hatodik ülésén elsősorban gazdaságfejlesztési, újjáépítési, foglalkoztatási és oktatási kérdéseket vitatott meg ben a két ország kormánya Oktatási, kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írt alá áprilisában kétoldalú oktatási és tudományos, 1999 júliusában új kulturális egyezmény született. 4. ÉRDEKKÉPVISELET november 29-én alakult meg a drávaszögi és kelet-szlavóniai magyarság legrégebbi szervezete, a Horvátországi Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség, amely június 4-én vette fel a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) nevet. Megalakulásától kezdve főleg az anyanyelvápolás, a közművelődés, a néphagyományok, a helytörténeti emlékek gyűjtése és bemutatása terén tevékenykedett. A háborús években tapasztalható politikai polarizáció hatására 1993-ban a HMSZ vezetőinek egy része kivált, és új szervezetet hozott létre. Ettől kezdve a két szervezet közötti ellentétek mindennapossá váltak. A HMSZ-t különösen érzékenyen érinti, hogy a magyarságot immár a harmadik ciklusban a HMDK által támogatott személy képviseli a horvát országgyűlésben. A HMSZ és annak vezetősége a megváltozott körülmények között is az évtizedes hagyományok megőrzésére, a magyar közösség oktatási és művelődési érdekeinek képviseletére törekszik, elsősorban az eszék baranyai régióban. A szervezet 2000-ben megtartott tisztújító közgyűlése Pecho Ferenc vörösmarti tanárt választotta elnöknek, ám 2002-ben ismét Csörgits József került a szervezet élére. A HMSZ ben szüneteltette tevékenységét. Az 1990 márciusában Vörösmarton megalakult Horvátországi Magyar Néppárt elnöksége tulajdonképpen a HMSZ vezetőségével egyezik meg. Elnöke Csörgits József. Pártprogramjuk tengelyében a kisebbség egyéni és közösségi jogai, a falu és a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a környezetvédelem áll. A különböző szintű választásokon eddig önálló képviselői mandátumot nem szerzett. Mindkét szervezet a tíz éven át kormányzó HDZ politikai szövetségese volt, de a Néppárt huzamosabb idő óta szünetelteti tevékenységét. A Horvátországi Magyarok Szövetségéből kivált vezetők egy része előbb 1991-ben létrehozta a HMSZ Ideiglenes Elnökségét, majd a horvátországi értelmiséggel kar-

16 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 16 / 24 HTMH 2005 öltve április 6-án Zágrábban megalakította a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét (HMDK), amelyet a horvát Igazságügyi Minisztérium május 17-én jegyzett be. Ezzel egyidejűleg a HMDK a szórványban élő magyarság körében is sorra alakította meg egyesületeit. Ily módon lehetővé vált, hogy a HMDK a Horvátországban élő tömb- és szórványmagyarság érdekeit egyaránt képviselje. Tevékenységének az a törekvés az alapja, hogy megőrizze a horvátországi magyarság identitását, és hogy nemzetközi téren is ismertté tegye a baranyai és kelet-szlavóniai magyarságot ért tragédiát. Kiemelt fontosságot tulajdonít az anyanyelvű óvoda- és iskolahálózat szavatolásának, működésének és fejlesztésének. Az anyanyelvi tájékoztatás fejlesztése érdekében 1996-ban létrehozta a HUNCRO Könyv- és Lapkiadó Vállalatot. A magyarságot immár harmadik ciklusban a HMDK által támogatott személy képviseli a horvát parlamentben január 29-én, Csúzán megtartott közgyűlése az alapszabály-módosítás mellett az elkövetkező két év feladatait is meghatározta, amelyek közül a szervezeti felépítés további erősítésével, az újjáépítéssel, az oktatással, a nyelvhasználattal, a foglalkoztatási problémák orvoslásával kapcsolatos törekvések emelhetők ki. A HMDK legfőbb politikai szövetségesei a Horvát Szociálliberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Liberális Párt. Elnöke Pasza Árpád től a HMDK országos elnöksége és zágrábi egyesülete közötti ellentétek amelyek a tömbmagyarság és a fővárosi értelmiség közötti érdekellentétként a háború előtt is léteztek egyre kiélezettebb formában jelentkeztek, különösen a magyar kisebbségi parlamenti képviselő (Jakab Sándor) tevékenységével és a pénzelosztással összefüggésben február 21-én a horvátországi magyarság újabb országos hatáskörű érdekképviseleti szervezeteként létrejött a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ), amelynek első elnöke Sostarec Iván lett. Az országos magyar csúcsszervezet igényével fellépő MESZ tagszervezetei közül a legjelentősebb a Zágrábi Ady Endre Kultúrkör, az Eszéki Népkör Magyar Kultúregyesület, a Pélmonostori Kultúregyesület, valamint a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság. A 2000 januárjában megtartott közgyűlés az alapszabály értelmében az elkövetkező négy éves időtartamra öt alelnököt választott, akik közül Ágh Izabellát bízta meg egy esztendőre az elnöki teendők ellátásával ben az elnöki feladatokat szintén közgyűlési döntést követően Szekeres Péter vette át ben a MESZ jelentősen növelte táborát, és immár 24 művelődési egyesületet tömörítő szervezetté vált. Szekeres Péter lemondását követően Juhász Sándor lett az elnöke. A 2004-ben megtartott tisztújító gyűlésen újból Juhász Sándort választották meg elnöknek. 5. ÚJJÁÉPÍTÉS, GAZDASÁGI HELYZET A háború összesen 27 milliárd kuna közvetlen kárt okozott Horvátországnak; a horvát Dunamentén 13 milliárd kuna összegű kár keletkezett. A Drávaszögben lévő magyar falvakat viszonylag kevés épületkár érte, de annál nagyobb méreteket öltött a harci cselekmények idején és azt követően a félkatonai szervezetek által tör-

17 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről ténő kifosztásuk. Kelet-Szlavóniában hatalmas pusztítást végzett a háború. Mindkét területen potenciális veszélyforrást jelentenek a felszedetlen aknák. A JSZSZK volt tagköztársaságai 2004 májusában megállapodtak az egykori Jugoszláv Nemzeti Bank mintegy 107 millió dollár értékű aranyfedezetének elosztásáról. Ennek értelmében a JSZSZK vagyonának és pénzügyi kötelezettségének 38 %-a Szerbiát és Montenegrót, 23 %-a Horvátországot, 15,5 %-a Bosznia Hercegovinát, 7,5 %-a Macedóniát, 16 %-a pedig Szlovéniát illeti meg. A 8,5 tonna aranyat a zürichi Credit Suisse Bankban és a francia központi bankban (Banque de France) őrizték, és megállapodás született a volt Jugoszláv Nemzeti Banknak a franciaországi, nagy-britanniai és az egyesült államokbeli aranyért felelős bizottság birtokában lévő aranya elosztásáról is. Miután a volt JSZSZK kötelezettségeit vizsgáló tanácsban megállapodás született az aranyfedezet elosztásáról, felvetették a volt Jugoszláv Nemzeti Bank egykori kereskedelmi bankjaiban nyitott devizaszámlákon lekötött összegek elosztásának tervét is. Ebben a kérdésben még nem jött létre megállapodás, ugyanis az illetékes tanács még nem kapta meg az említett számlák állásáról, azok módosításáról szóló teljes dokumentációt, sőt azokról mintegy 589 millió dollárnak is nyoma veszett. Horvátországnak külkereskedelmi szempontból Olaszország, Németország, Szlovénia, Ausztria és Oroszország után Magyarország a hatodik legnagyobb partnere ban az ország Magyarországra irányuló kivitele 80,5 millió USD, onnan származó behozatala pedig ennek ötszöröse, 424,4 millió USD volt. A két legtöbb háborús kárt szenvedett szlavóniai magyar település Kórógy és Szentlászló újjáépítésére tervet dolgoztak ki, s ennek alapján Kórógyon megtörtént az aknamentesítés és megkezdődött néhány középület felújítása. Szentlászlón a magyar SFOR-kontingens katonáinak segítségével 1998 nyarán fejeződött be az aknamentesítés, majd egy évvel később a település vízellátása is megoldódott. A lakóházak újjáépítése mindkét településen de az egész Drávaszögben is messze elmarad a szomszédos horvát településeken tapasztalható felújításokhoz viszonyítva, nem tükrözi a magyarság építkezési szokásait, és nem ad lehetőséget a falusi gazdálkodási formák visszaállítására. Kórógy egyik legfontosabb intézménye, az általános iskola épületének felújítására az előzetes és többször megismételt ígéretek ellenére 2002-ben nem került sor. A menekültek hazatérése és a magyar közösségi élet újraélesztése céljából a magyar kormány 1999-ben 200 millió forintos újjáépítési segélykeretet hozott létre. Ennek felhasználásával épült újjá a kopácsi és a kórógyi református templom, a szentlászlói református imaház, a laskói ifjúsági, valamint a vörösmarti és az újbezdáni művelődési ház. A kopácsi református templom és a vörösmarti művelődési ház ünnepélyes átadására november 13-án a két miniszterelnök jelenlétében került sor. A horvát kormány ígéretet tett a lakóházak, az iskolák és egyéb középületek, valamint a közüzemek felújításának felgyorsítására.

18 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 18 / 24 HTMH 2005 A háború következtében a horvátországi magyarság gazdasági helyzete katasztrofálissá vált. A környék mezőgazdasági és ipari nagyüzemei tönkrementek. A magángazdaságok a modernizációs hitelek hiánya és az értékesítési nehézségek miatt nem tudnak talpra állni. A korábban jól működő háztáji gazdaságokat teljesen kifosztották. A térségben nagy hagyományokkal rendelkező szőlő- és földművelés, valamint az állattenyésztés eszközei szinte teljes egészében hiányoznak. Az utóbbi évek magyarországi közalapítványi támogatásainak köszönhetően számottevően enyhültek a térség mezőgazdaságának gondjai. A visszatérő menekülteknek köztük a magyaroknak is létbizonytalansággal kell szembenézniük. Nincs megélhetési lehetőség, ugyanis csak részlegesen működik és súlyos finanszírozási gondokkal küzd a drávaszögi magyarság nagy részének munkalehetőséget biztosító Bellyei Mezőgazdasági Kombinát. A leadott termények ellenértékét legjobb esetben is csak 6 8 hónapos késéssel tudja kifizetni. A Bellyei Rt négyszeri sikertelen kísérlet után 2004 végén továbbra is a privatizációs folymat középpontjában állt. Adósságállománya a 2004-es esztendő végén meghaladta a 620 millió kúnát (a Vrbovec agráripari kombinát kötelezettségei 544 millióra rúgnak!). A baranyai kombinát fizetési listáján állandó dolgozó neve szerepelt, de 319 idénymunkást is foglalkoztatott. A horvátországi magyarság foglalkoztatási helyzetében súlyos problémák mutatkoznak. A visszatérő menekülteket az állami vállalatok nem veszik vissza, a háború és megszállás idején otthon maradottakat pedig sorra bocsátják el, s helyükre magyarul nem beszélő, gyakran távoli vidékről érkező, esetenként alacsonyabban kvalifikált munkaerőt tesznek. A tömbmagyarság lakóterületén az államigazgatási és államhatalmi szervekben dolgozó magyar nemzetiségű személyek száma messze elmarad lélekszámarányuktól. (Baranyában a bíróságokkal és tanácstagokkal együtt 40 50, a Dunamentén, Eszékkel együtt, állami, helyi és megyei tisztségviselővel számolhatunk.) Horvátország adóssága 2004 első tíz hónapjában 2003 hasonló időszakához képest 3,8 milliárd USD-vel (15,9 %-kal) növekedett, s jelenleg 27,35 milliárd USD. Mindemellett az adósság növekedésének lassulása tapasztalható, lévén, hogy 2002-höz képes 2003-ban a növekedés még 5,6 milliárd USD-t (36,3 %) tett ki. A Horvát Munkaközvetítő Hivatal 2004 júliusának végén munkanélkülit tartott nyilván, ami 2003 azonos időszakához viszonyítva 6,7 %-kal azaz fővel kevesebb munkát és megélhetést kereső személyt jelent júliusában an kérték felvételüket a munkanélküliek listájára, ugyanakkor az illetékesek személy adatait törölték az adatbázisból. Közülük szerződéses munkaviszonyba lépett (az idegenforgalmi főidényben 2003-ban csaknem en kaptak munkát), munkanélküli személy adatait pedig nyugállományba vonulás, a törvényes előírások figyelmen kívül hagyása vagy a katonai szolgálat megkezdése miatt törölték a névsorból.

19 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről A Horvát Munkaközvetítő Intézet regionális hivatalának adatai szerint 2004 végén Eszék Baranya megyében csaknem 35 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami 1,8 %- kal több a megelőző év azonos időszakában regisztrált adatnál (országos szinten a munkát keresők száma meghaladja a 300 ezret). A éves munkanélküliek száma valamelyest csökkent ugyan, de az ötven évnél idősebbek körében ugrásszerűen megnőtt a megélhetés nélkül maradottak száma. 6. CIVIL TÁRSADALOM Az 1991-es háborút megelőzően a horvátországi magyarság körében számos egyesület és civil szervezet foglalkozott a hagyományápolás legkülönbözőbb formáival. A szerb agressziót követően ennek lehetőségei Baranyában és Kelet-Szlavóniában megszűntek. A horvát Dunamente területén működő művelődési egyesületek csak 1998-ban szerveződtek újjá. A művelődési egyesületek és könyvtárak épületei lepusztult állapotban vannak. A magyar nyelvű könyvtári anyag pótlása hosszú ideig eltartó folyamat. Szinte teljesen megsemmisültek az egyedülálló értéket képviselő helytörténeti és néprajzi gyűjtemények, közöttük a kórógyi, laskói, kopácsi és vörösmarti is. A fentiek ellenére a háború alatt, még a menekültlét napjaiban is folyamatosan működtek a hagyományápoló művészeti együttesek, pl. a kórógyi és a szentlászlói néptánccsoport. 7. OKTATÁS A háborút megelőző, es tanévben a horvátországi magyarság oktatási helyzete az alábbiak szerint alakult: A horvátországi magyar oktatási intézmények, valamint tanulóik számának alakulása az es tanévben Intézménytípus Intézmények száma, Tanulók száma, db fő Óvodák Általános iskolák Középiskolák Anyanyelvápoló intézmények Összesen táblázat Az 1991-es háborús események során a horvátországi magyar nyelvű oktatási rendszer teljes mértékben megsemmisült, és az óvodai hálózatot a mai napig sem sikerült helyreállítani, a súlyos anyagi gondokkal küzdő önkormányzatok ugyanis nem tud-

20 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről 20 / 24 HTMH 2005 ják biztosítani az óvodák fenntartásával kapcsolatos költségeket (óvónők fizetése, rezsi). A Hercegszöllősi járás területén Csúzán és Vörösmarton, a Bellyei járás területén pedig Laskón, Várdarócon és Kopácson működik magyar óvoda őszén az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban két fős óvodai csoportot indítottak, és ez 4 óvónő alkalmazását teszi lehetővé. A horvát fennhatóság alá visszakerült Dunamente valamennyi iskolájában az as tanévtől horvát program szerint zajlott az oktatás. Horvátország területén ekkor csak két önálló nyolcosztályos magyar általános iskola működött Vörösmarton és Laskón, 232 tanuló és 20 pedagógus részvételével. Az es tanévtől a kórógyi magyar általános iskola is megkezdhette munkáját, de az épület felújítása nem indult el, így az oktatás 2 tanítóval és 11 gyermekkel a es tanévben is az egészségház épületében folyt. Az es tanévben a vörösmarti iskolaközpontba összesen 146, a laskói iskolaközpontba 99 gyermek járt. A as tanévben a Drávaszög és Kelet-Szlavónia magyar nyelvű oktatási intézményeit látogató gyermekek száma a következőképpen alakult: Eszék 114 (teljes vertikumban), Vörösmart 146, Laskó 110, Kórógy 15. Összesen tehát 437 diák tanult az anyanyelvén. Néhány településen közöttük Zágrábban is kétnyelvű oktatás zajlik. Az anyanyelvápolás (a magyar nyelv és irodalom, történelem, ének zene, tánc szervezett oktatása) lehetőségei alig néhány horvát tannyelvű általános iskolában biztosítottak. Ennek hatásfoka igen szerény, jelentősége a megmaradás szempontjából elenyésző. A magyar nemzetiségű általános iskolai diákok száma a háború előttihez viszonyítva a felére csökkent. Az általános iskolákban foglalkoztatott nevelők létszáma megközelíti a 80 főt márciusában megtörtént az eszéki Magyar Oktatási és Kulturális Központ alapkő-letétele, az szeptemberi átadási határidőt azonban a horvát kormány nem tudta teljesíteni. Így az oktatási tevékenység az es tanévben több eszéki horvát iskolában szétszórtan és mostoha tárgyi feltételek mellett, kinevezett vezető nélkül kezdődött meg. A horvát Oktatási és Sportminisztérium április 23-án Kucsera Bandit nevezte ki a központ ideiglenes igazgatójának. Az intézmény működését akadályozó jogi és adminisztratív nehézségek csak 1999 augusztusára hárultak el, s szeptember 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepélyes keretek között megnyitotta az óvodát, általános iskolát és gimnáziumot magába foglaló központot. Horvátország területén 1999 szeptemberétől két középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. A as tanévben az eszéki központban a gimnáziumban 36, a közgazdasági szakon 31, a kereskedelmi és bolti eladói szakon pedig 28 összesen tehát 95 tanuló valamennyi tantárgyat magyarul hallgatja. Pélmonostoron, az 1969 óta működő kétnyelvű középiskolában 2001-ben megszűnt a magyar diákok oktatása. Az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban 27 pedagógus dolgozik.

21 HTMH / 24 Jelentés a horvátországi magyarság helyzetéről Az Eszéki Egyetemen a tervezett magyar nyelvű pedagógusképzés megindítása nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a horvátországi magyarság pedagógus-utánpótlása az anyaországi egyetemekre, főiskolákra járókkal megoldható. A Zágrábi Egyetemen 1994 óta Hungarológiai Tanszék működik az Általános Nyelvészeti és Orientalisztikai Intézet szervezeti keretein belül, szinte kizárólag nem magyar nemzetiségű hallgatókkal. A felvételi vizsgán is horvát nyelvből és irodalomból kérdezik a jelölteket őszén Ádám Jenő személyében magyar szaktanácsadót neveztek ki. Sürgető feladat az általános iskolai tankönyvek magyar nyelvre történő átültetése, a magyar iskolák felszerelésének korszerűsítése, javítása, valamint a nemzeti azonosságtudat szempontjából fontos tantárgyak keretében az ún. nemzeti tartalmak megfelelő óraszámban történő tanításának biztosítása szeptember elsején a vörösmarti magyar tannyelvű központi általános iskolában és kihelyezett tagozatain (Csúza, Sepse, Újbezdán) összesen 147 magyar tanuló kezdte a tanévet. A laskói központi általános iskolában és kihelyezett tagozatain (Kopácson és Várdarócon) 93, míg az Eszéken működő Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban összesen 109 diák folytatja tanulmányait magyar nyelven. Az év eleji számvetés alapján csökkent a tanulók száma a horvátországi magyar iskolákban. A ös tanévet 17-tel kevesebben kezdik, mint az előzőt. (2000- ben 395-en, 2001-ben 394-en, 2002-ben 396-an, 2003-ban 383-an voltak, az idei tanévben pedig 366-an tanulnak összesen.) A csökkenő tendencia szinte minden általános iskolára vonatkozik, kivéve a Magyar Oktatási és Művelődési Központ általános iskoláját és az újbezdáni tagozati iskolát. Az előbbibe 4, az utóbbiba 5 gyermekkel többet írattak be. A kopácsi általános iskolának ben még nem kellett bezárni a kapuit három III. osztályos diák tanul még a település iskolájában. Az eszéki iskolaközpont középiskolai tagozataira is kevesebb gyermek jár, mint a es tanévben, ami elsősorban annak következménye, hogy júniusban három, viszonylag nagy létszámú osztály búcsúzott el ben fordult elő először, hogy az általános iskola nyolc osztálya után a szülők tömegesen nem taníttatták tovább gyermekeiket. A jelenség oka, hogy nincs pénz a taníttatásra. (Horvátországban en járnak a különböző kisebbségi iskolákba.) Minden igyekezetünk ellenére az utóbbi években Laskóról, Várdarócról és Kopácsról egyre több elsőst írattak szüleik a bellyei horvát tannyelvű általános iskolába, és ennek következményeként a laskói iskola diákjainak létszáma 86-ra csökkent, noha 2003-ban még 114 tanulóval dolgoztunk. A kopácsi tagozatra három éve egyetlen elsőst sem írattak be, pedig minden évben volt a településnek egy két kisiskolása, akik Bellyén kezdték meg tanulmányaikat horvát nyelven nyilatkozta a tanév elején Keresztes Árpád, a laskói általános iskola igazgatója.