Polihistória. Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából

Átírás

1 Polihistória Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából

2 Polihistória Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából Szerkesztette Bagdy Emőke Demetrovics Zsolt Pilling János AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

3 Megjelent a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, a Klinikai Pszichológiáért Alapítvány, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet és a Magyar Addiktológiai Társaság támogatásával ISBN Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117, Prielle Kornélia u Első magyar nyelvű kiadás: 2009 Akadémiai Kiadó, 2009 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

4 A KÖTET SZERZŐI Bagdy Emőke Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, Baráth Árpád Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Pécs Biró Gyula Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, A.T. NLP Hungária Kft., Bozsonyi Károly Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézet, Piliscsaba i Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Csepeli György Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociálpszichológia Tanszék, Deme Tamás Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar, Esztergom Demetrovics Zsolt Eötvös Loránd Tudományegyetem Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport, Elekes Zsuzsanna i Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Erős Ferenc Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Felvinczi Katalin Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Grezsa Ferenc Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, Grünczeisz Attila Beroendecentrum, Stockholm Haraszti László Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa Harmatta János Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály (Tündérhegy), Horányi Özséb i Műszaki Egyetem, Hoyer Mária Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszék, Józan Péter Központi Statisztikai Hivatal, i Corvinus Egyetem, Kapitány Ágnes Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet,

5 Kapitány Gábor Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet, Kelemen Gábor Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Pécs Kézdi Balázs Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet, Pécs Kmetty Zoltán Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Kar Szociológia Intézet, Piliscsaba Kolozsi Béla Fővárosi Szent István Kórház Addiktológiai Rehabilitáció Komlósi Piroska Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció Tanszék, Komoróczy Géza ELTE BTK Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszék, Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatóközpont, Koós Tamás Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Kopp Mária Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, László János Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Lőke János Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház, Tatabánya Paksi Borbála i Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet Viselkedéskutató Központ, Pikó Bettina Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézet, Szeged Pilling János Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Pléh Csaba i Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszék, Rácz József Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Somlai Péter Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar, Süle Ferenc Dr. Süle Jungi Lélekgyógyászati és Képző Bt. Szilágyi Vilmos Szőnyi Gábor MentalPort kft. Topolánszky Ákos Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Túry Ferenc Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Varga Katalin Eötvös Loránd Tudományegyetem Affektív Pszichológiai Intézeti Központ, Zonda Tamás Magyar Szuicid-Prevenciós Társaság

6 TARTALOM Prológus KÖSZÖNTŐK Bagdy Emőke: Aranyérmes szellemi olimpikonunk köszöntése (avagy a hosszútávfutó magányossága) Deme Tamás: Buda Béla térdére teszi a billentyűs írógépet Erős Ferenc: Buda Béla, a polihisztor Grezsa Ferenc: Amin kívül nincsen számunkra hely Grünczeisz Attila: Harcban a lélek szabadságáért Harmatta János: Buda Béla köszöntésére Komlósi Piroska: Ajándék az élettől Kopp Mária: A magyar pszichiátria Kazinczyja Lőke János: Miért tisztelem Buda Bélát? TANULMÁNYOK ÉS ESSZÉK BUDA BÉLA MUNKÁSSÁGÁRÓL Kelemen Gábor: Rácsodálkozás és újrakezdés Baráth Árpád: Dubrovnik : Buda Béla jelenléte és szerepe az európai önsegítő mozgalom és ideológiai megújhodásában Szőnyi Gábor: A terapeuta szándéka és rejtett üzenete Szilágyi Vilmos: A szexuális kultúra és a szexuálterápia úttörője KÖSZÖNTŐ TANULMÁNYOK ÉS ESSZÉK Tudománytörténet Pléh Csaba: A pszichológia alakulása a hivatások rendszerében László János: Narratív pszichológia Somlai Péter: Szerepelméletek útjai és állomásai

7 Pikó Bettina: Az orvosi szociológia múltja és jövőbeli kihívásai: az elmélettől a gyakorlatig Felvinczi Katalin: Az egészségfejlesztéssel kapcsolatos tudományos gondolkodás alakulása Kommunikáció, nyelvészet Horányi Özséb: Arról, ami problematikus, arról, ami szignifikatív, valamint arról, ami kommunikatív Lőke János: A metakommunikáció és a kongruencia viszonya Komoróczy Géza: Szavak és kőtáblák: a tízparancsolat Antropológia Csepeli György: A politikai mező antropológiai állandói Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor: Recycling, szimbolizáció, kulturális antropológia Epidemiológia és adatgyűjtés Józan Péter: A II. világháború utáni epidemiológiai fejlődés fontosabb jellemzői Magyarországon Koós Tamás: A kezelésiigény-indikátor (TDI) adatgyűjtési rendszerének bevezetése Magyarországon Addiktológia Elekes Zsuzsanna: Az alkohol- és drogprobléma változó megjelenése a politikai és a közgondolkodásban Paksi Borbála, Bozsonyi Károly és Kmetty Zoltán: Adalékok a drogfogyasztás strukturalista magyarázatához Rácz József: Kvalitatív kutatások: injekciós droghasználói élettörténetek 361 Kolozsi Béla: A HIV/AIDS-megelőzés drogvisszaéléssel összefüggő kérdései Túry Ferenc: Az evészavarok a modern addikciók között Haraszti László: Gyűjtés és Szexualitás, kötődés, család Hoyer Mária: Nők, addikció és szexualitás Varga Katalin: Szexualitás, szülés, kötődés: az oxitocin pszichoemotív hatásai Süle Ferenc: Teher vagy áldás?

8 Szuicidológia Kézdi Balázs: A diszkurzív szuicidológiáról Zonda Tamás: A magyarországi öngyilkossági szcéna múltja és jelene Pszichoterápia Biró Gyula: Egy allergiás lelkisége és kibontakozása: pszichoterápiás esettanulmány Topolánszky Ákos: Terápiás közösségek kezelési modalitásainak fejlődése BUDA BÉLA PUBLIKÁCIÓI Pilling János: Buda Béla publikációi

9 PROLÓGUS Az ünneplés életigenlés, a köszöntés szeretetkifejezés. Ünneplő köszöntésünk ekképp illeti meg az emberszolgálati professziók puritán professzorát és polihisztorát, Buda Bélát, aki életútján elérkezett a hetvenedik év megállójához. Ez a kötet tisztelgés páratlanul impozáns szellemi teljesítménye, fénylő szellemisége, mintaadó moralitása, szakmaetikai magatartása, intellektuális tevékenysége és különleges kapcsolathálózat építésére képes, mások megsegítésére, kollégáinak szolgálatára mindig kész személyisége előtt. Lényében sűrűsödik a század(ezred)fordulónak a múltat a jövővel összekötő értelmiségi személyiségeszménye: a hiteles, autentikus, körülményfüggetlen, szabad alkotó ember, aki (pl. akár térdére helyezett írógépén is) bármely mostoha körülményben rendkívülit képes alkotni. Tisztelettel köszöntjük a közvetlen emberi kommunikáció szerelmesét, aki komputeromorf világunkba belenőve ma már az internetről is játszi könnyedséggel sugározza szét a legfrissebb szakmai-tudományos információkat, tudást terjeszt, tanít nem középiskolás fokon. Életművének eddig született értékeire tekintve mindünket elfoghat az ámulat alkotó erőinek sokágúsága, a szellemi dimenziók tágassága és műveinek már-már számbavehetetlen sokasága láttán. Bibliográfiájának teljességét ily módon legfeljebb óhajtani lehet, a tökéletes teljesség összeállításán (talán az Ő segítségével is) tovább kell dolgoznunk. A kommunikáció elméleti művelése és zsonglőri gyakorlatának valósága alkotja mégis az alapszövetet, amelyben a tudományterületek képviseletének sokszínűsége szőtte, formálta ki az összetett mintázatot. Buda Béla kétségkívül évtizedek óta mindenütt jelen van a magyar értelmiségi létezés valóságában. A tudománytörténet, kommunikáció, nyelvészet, antropológia, szociológia, addiktológia, szexológia, szuicidológia, pszichiátria-pszichoterápia (a pszichoanalízistől a családterápián át a csoportterápiákig) és a mentálhigiéné területein éppúgy otthonos, mint a szakképviselet és a kapcsolatok nemzetközi színterein, ahol szakmai nagykövetünknek tekinthetjük. Minden közösségisége mellett mégis benne tisztelhetjük a szellemi szabadságát soha fel nem adó, megvesztegethetetlenül autonóm embert. 11

10 Ünneplő köszöntésünk és a tisztelgő Bagdy tanulmányok, Emőke esszék negyven szerző írását fogják csokorba, a szándékozók azonban messze többen vannak a kötetbe kerülők számánál. A személyes köszöntéseket olyan tanulmányok és esszék követik, amelyek Buda Béla munkásságáról szólnak. A további tanulmányokat megkíséreltük tudományos és szakmaképviseleti területek szerint rendezni, mintegy ezáltal is tükröztetve Buda Béla szellemi kisugárzásának hatásmezejét. Sokunk óhaja, hogy Buda Béla az elkövetkező évtized után, a nyolcvanadik fordulót is alkotó produktivitásának olyan teljességében élje meg, amilyet most tapasztalhatunk. Ehhez kívánunk számára mindannyian a kötet szerkesztői, szerzői, a születésnapot ünneplő barátok, kollégák, kortársak, tanítványok, tisztelők és követők jó egészséget, derűt, alkotókedvet és áldást., 2009 tavaszán A szerkesztők 12

11 KÖSZÖNTŐK

12 Bagdy Emőke ARANYÉRMES SZELLEMI OLIMPIKONUNK KÖSZÖNTÉSE (AVAGY A HOSSZÚTÁVFUTÓ MAGÁNYOSSÁGA) Kedves Barátom, mienk az idő üzeni a csaknem száz évet megélt Dienes Valéria. Sorstársak, kortársak vagyunk, életmintánkat sorsidőnk szövetébe közös történelmi szálak szőtték, ahogy haladunk előre a rendelt időben, lassacskán múlttá lesz a jövőnk. Az ünneplés, mint az elmozdulás misztériuma most mégis jelenvalóvá teszi a múltat, és egy tünékeny pillanatra megállítja lelkünkben az időt. Igen! Alig tegnap ünnepeltünk Téged a hatvanadik születésnapodon a Lipóton, az OPNI-kápolna ismerős meghittségében, kollegiális, baráti és tanítványi körben, s lám máris itt toporog a hetvenedik. Akkor úgy terveztük, hogy majd ezt is az OPNI világában üljük meg, abban az intézményben, mely maga is a hazai pszichiátria mementójaként a tradíciók és ünnepek eleven hordozója volt. Ma már azonban ezt az intézményt (miként az általad vezetettet is) feláldozta az esztelen konzumista merkantilizmus, gazdaságossági lépésnek címkézve a szakmai, emberi és erkölcsi amputációt. Most, amikor Téged köszöntünk, a sokszorosan megcsonkított segítő szakmákban már csak a reménység tartja az életet. Tíz éve azt hittem, legalábbis reméltem, hogy a 70. megállónál a Téged megillető országos magaslaton ér az a méltó kitüntetés, amelyben elismerő tisztelettel mond köszönetet egy virágzó szakma, a magyar pszichiátria, pszichoterápia, addiktológia, alkohológia, szuicidológia, kommunikációtudomány, pszichológia és mindazon szakterület, amelyet alkotó életed során szolgáltál. Mindez másként történt, virágzás helyett itt a fagy, mi mégsem felejtünk, emlékezünk és megemlékezünk. A hetedik évtizeded fordulóján összejöttünk, hogy személyesebben, bensőségesen, közvetlenül köszönthessünk, s ez most így van rendjén. Tudjuk, hogy megveted a külsőségeket, manapság pedig különösen nem tartasz igényt olyan hatalom hajbókolására, amely szívós kegyetlenséggel pusztította mindazt, amit felépítettél és híven szolgáltál. Ekképp hát veszteségeink csatamezején körülnézve ma mégis felemeljük a fejünket, és hozzád méltó baráti ünneplést készítettünk elő: azok köszöntenek, akik tisztelnek, szeretnek, akik nagyrabecsüléssel mi több, ámulattal tekintenek hatalmas teljesítményeidre, szakmaépítő szolgálatodra. 15

13 BAGDY EMŐKE A hatvanadik megállóban azt a kérdést vetettem fel, miképp látlak a magyar szakmai páston, ki vagy számomra abban a bajvívásban, amelyben soha nem találtalak élretörőnek, mégis mindig legelöl voltál. Jólesik visszaidéznem, megerősítenem, hogy számomra Te vagy az self made man, aki pozitív marginalitásában, identitásának önteremtő útján, kívülálló egyediségében megoldotta a hatalom és a szabadság együttes birtoklásának szinte megoldhatatlan dilemmáját. Független vagy a mindenkori hatalomtól, mely integrációt kívánna, nem vegyülsz, nem elegyülsz, a neked járó privilégiumokat szinte stigmaként kezeled. A peremen maradsz, mint autonóm self, aki az alkotásban mint legszakrálisabb játékban megteremti és újrateremti magát. Tíz év múltán sem változott a rólad alkotott kép, a világ azonban nagyot fordult, olyannyira, hogy alkotó sorsodra tekintve most két kép vetélkedésének feszültségében látlak. Az egyik az aranyérmes győztesé, aki a szellem olimpiai küzdelmében verhetetlenül, magasan az első helyen áll. A második mögöttes vonulat a hosszútávfutó magányossága, azé a tehetségé, aki mint Alan Sillitoe hőse a versenyfutás biztos győzelmének tudatában önmaga dönt: nem versenyez mások elvárásának nyomására, mert nem adja fel a magányos futás függetlenségének, szabadságának gyönyörűségét. Laudációm fő címének ihletője (nem is tagadom) a 27. pekingi nyári olimpia, amelynek zajlásában élet-halál kifeszített kötelén egyensúlyoznak és vergődnek a magyar versenyzők, körülöttük örvénylő indulatok és győzelemre parancsoló erők feszültségében, mint egykor az életükért küzdő gladiátorok: győzni vagy meghalni! S van, akinek az utóbbi jut osztályrészül. Az embertelen versengésben hovatovább a győztes válik vesztessé, mindent feláldoz a dobogós helyezésért. Te, a szellem embere vajon nem ezt tetted-e, anélkül hogy győzelmed aranyérme megmozdítaná a büszkeségedet vagy megérintené érzelmeidet! Pedig summa cum laude illet meg szellemi csúcsteljesítményedért, amely imigyen szól az elismerés ünnepén: Köszöntünk dr. Buda Béla, aranyérmes magyar olimpikonunk! Nemzetközi híred minden magyar fölé emel. Büszkék vagyunk rád. Tudjuk, hogy vonakodsz a dobogóra állni, és csak kérésre, rábeszélésre teszed meg, hogy átvedd azt az aranyat, amely akár gyémánt is lehetne. Nem ezért küzdöttél, nem az érem bűvöletében edzettél éjjel-nappal, minden mást a felkészülés, szintelérés, nívóemelés és csúcsteljesítmény mögé parancsolva egész életedben. Milyenek is voltak a csúcsteljesítményeid eléréséhez számodra adott feltételek? Magyarmódiak, szegényesek, sokszor kiharcolással elérve is, csak legfeljebb közepesek. Edződ sose volt. Teljesítményed mérésére sem került gyakorta sor, helyette inkább elmarasztaltak, miért keresel új és új edzőterepeket. Sokan nem látták (be), hogy a magas teljesítmény mögött milyen elszánt, szívós, puritán és fegyelmezett életvezetés küzdelmei állnak. Magad edzője lévén nem hordozta sikered glóriáját más. Minden elért többleted azt ingerelte, akinek kevesebbje 16

14 ARANYÉRMES SZELLEMI OLIMPIKONUNK KÖSZÖNTÉSE volt, mint neked, így új és új terepeken kellett kipróbálnod és erősítened magad. Sokan azt sem értették, miért térsz le a neked megszokott versenypályáról, de Te nem álltál be a (be)futók sorába, mert tudott volt edzettséged és verhetetlen teljesítményed. Elvárták tőled, hogy egyik vagy másik csapatba beállj, és a színeikben fuss, de nem sokáig tűrted magadon a neked készített mezt, inkább saját pályádon edzve kívülről segítetted azokat, akik egy-egy csapatból erre kértek. Gyakorta együttműködtél olyan társakkal, akik bíztak benned, és megértették, hogy számodra nem a győztes szerep fontos, hanem maga a futás, az út, a szellemi erőnlét és az ügy iránti elköteleződés. Ki is mérhetné hitelesen a teljesítményt a magyar ég alatt? Ki az, aki méltóképpen elismerhetné a szellem diadalát? A magyar olimpikonok mostoha sorsában kötelező és életveszélyes a dobogó elérése, győzelmek nélkül nincs támogatás, elismerés. A befektetés, felkészülés, edzés, önfeláldozás nem érték, csak az érem, semmi más nem érdem. A te aranyérmedet most mégis azok adják át neked, akik ámulattal kísérték pályád eddigi teljesítményeit, aszketikus, fegyelmezett életedet, segítő önzetlenségedet, amellyel mások (be)futását elősegítetted. Nem hagyhatjuk a dobogós elsőség dicsérete és ünneplése nélkül egy alkotó pálya hosszútávfutásának győzelmét, folyamatosan magas teljesítményét, a tehetség karbantartásának példaértékű mintáját, az edzettségi nívókövetelmény modelljét. Mégis, hadd szólaljon meg egy halk belső hang az ünnepelt aranyérmes mögött, Sillitoe (alcímben) megidézett hősének, az istenadta tehetségű hosszútávfutónak a szavaival: Elkezdtem futni. Úgy éreztem, hogy én diktálom a tempót, de ez annyira mégsem érdekelt, hogy meg is győződjek róla Aztán már nem láttam többé senkit magam mellett és megtudtam, milyen az a magányosság, amit a hosszútávfutó érez a mezőn csak annyit tudtam, hogy az embernek futni, futni kell, futni a mezőkön át, hiába nem tudja, mikor visz az útja föl és mikor le és ennek a célszalag se vet véget, hiába éljenezi az embert a tömeg, mert muszáj tovább futnia, mielőtt még lélegzethez jutna Kíváncsi volnék, vajon én vagyok-e az egyetlen a futó szakmában, aki elfelejti magáról, hogy fut, és erre azért vagyok képes, mert folyvást gondolkodom arra gondoltam, engem úgysem palizhatnak be ezzel a versenymókával, ezzel a»fuss és próbálj győzni«mesével, kékszalag ígérgetéssel, mert nem ez a módja, hogy az ember boldoguljon, még ha ezek esküsznek is rá Mert győzni annyit jelent, mint túlélni. Ha marad az emberben egy kis élet, akkor győzött és az is kell, hogy tudomásul vegye az élet egy s más kellemetlenségét és szépségét, különben az is megkeseredik benne, ami jó (Sillitoe, 1970, 198, ). Kedves Ünnepeltünk, Te is ilyeténképpen láttatod hosszútávfutó talentumodat. Sillitoe szabálytalan életű ifjú hősének pozitív devianciájához hasonlatos a 17

15 BAGDY EMŐKE tiéd is, melyet olyan nyíltsággal társz elénk, mint Montaigne az önvallomásaiban: Ha a világ tetszését keresném, jobban felékesítettem volna magam és mesterkélt tartásban mutatkoznék. De én azt szeretném, hogy egyszerű és természetes valómat lássák, keresetlenül és kendőzetlenül, hiszen önmagamat ábrázolom, élethű képet adok leplezetlen lényemről (Montaigne, 1977, 25). Így látunk téged, hosszútávfutásod pozitív deviáns jelesét, a (sorból is) kiállás futóbajnokát, a befutókat messziről szemlélő, folyvást gondolkodó igazi győztest, a magányos és eltökélten autonóm kívülállót. Mi végre is hát akkor ez a hosszú és küzdelmes futás? tehetjük fel mindannyian a döntő kérdést, hiszen azt már tudjuk, hogyan műveled, azaz milyen a pályafutásod. Azt azonban csak sejthetjük, hogy a miértre távlatosabb a válasz: a küldetés maga. De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel (Apostolok cselekedetei 20,24). Kedves Béla, tisztelt és szeretett Barátunk, adja az ég, hogy beteljesítsd küldetésed és ennek jutalmát, örömét, békéjét hozza el életedbe a következő évtized! Isten óvja életedet, melyre mindnyájan áldást kívánunk. Irodalom Montaigne, M. (1977) Az olvasóhoz. (Fordította: Réz Ádám.) In: Gyergyai A. (vál.) Ima az Akropoliszon (25). A francia esszé klasszikusai. Európa, Assmann, J. (1999) A kulturális emlékezet. Atlantia Kiadó, Sillitoe, A. (1970) A hosszútávfutó magányossága. Európa, 18