DOUGLAS ADAMS Galaxis útikalauz stopposoknak. fantasztikus regény. Előszó

Save this PDF as:
 WORD  PNG  TXT  JPG

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "DOUGLAS ADAMS Galaxis útikalauz stopposoknak. fantasztikus regény. Előszó"

Átírás

1 DOUGLAS ADAMS Galaxis útikalauz stopposoknak fantasztikus regény Előszó Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett,isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk. Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá,jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettőlfogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett. Ez a történet nem a leányról szól. Ez a történet a szörnyen ostoba katasztrófáról és egynémely következményéről szól. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA! Ez a történet, mely a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről, valamint arról a szövevényes kapcsolatról szól, mely e következményeket összefűzi e figyelemreméltó könyvvel, egyszerűen kezdődik. Ez a történet egy házzal kezdődik. 1. fejezet A ház a falu szélén állt egy enyhe emelkedőn. Magányos épület volt, kilátással a szélesen elterülő tanyavilágra. Az égvilágon semmi feltűnő se volt rajta. Ugy harmincéves, szögletesen guggoló téglaépület volt,négy utcai ablakkal s olyan méretekkel és arányokkal, melyek többé-kevésbé megbízhatóan kivívták szinte mindenki nemtetszését. Arthur Dent volt az egyetlen személy, akinek jelentett valamit a ház, és neki is csak azért, mert történetesen ő lakott benne. Körülbelül három éve lakott itt, azóta, hogy kiköltözött Londonból, mert idegesítőnek és zavarónak találta. Ő is harmincéves lehetett; magas, sötét hajú és sohasem igazán nyugodt. Leginkább az nyugtalanította, hogy az emberek folyton megkérdezték tőle, mitől olyan nyugtalan. A helyi rádiónál dolgozott, melyről gyakran mondta barátainak, hogy sokkal érdekesebb annál, ahogy ők látják. Igaza volt, barátai általában hirdetésekkel foglalkoztak.szerdán egész éjjel zuhogott az eső. A ház előtt az ösvény nedves volt és sáros, de a csütörtök reggeli nap tisztán ragyogva virradt fel Arthur Dent házára; mint később kiderült, utoljára. Arthur még nem fogta fel teljesen, hogy a tanács le akarja rombolni a házát, hogy gyorsforgalmi utat építsen a helyére. Csütörtökön reggel nyolckor Arthur nem érezte igazán jól magát. Kábán ébredt, kibújt az ágyból, bávatagon kóválygott a szobában, ablakot nyitott, meglátott egy buldózert, belebújt a papucsába, és a fürdőszobába trappolt mosdani. Fogkrém a fogkefére - megvan. Sikálás. Borotválkozótükör - a plafonra mered. Arthur beállítja. A tükörben felvillan a másik buldózer képe a fürdőszoba ablakán át. A tükör beállítása jó, Arthur borostáit tükrözi. Arthur leborotválja őket, mosdik, törülközik, kitrappol a konyhába, hogy bekapjon valami jóízűt.kanna, villásdugó, tej, kávé. Ásítás. Átvillan a fején a szó: buldózer. Hogy jön ez ide? A buldózer a konyhaablak túloldalán meglehetősen hatalmas jószág.arthur rámered.sárga - gondolja, és a hálószobába trappol öltözni.utban a hálószoba felé megáll, hogy igyék egy jókora pohár vizet, majd még egyet. Másnaposságra gyanakszik. Mitől is másnapos? Ivott volna az elmúlt éjjel? Föltehetőleg. Fölvillan valami a borotválkozó tükörben.sárga - gondolja, és kitrappol a hálószobába..megáll és elgondolkozik. 1.oldal

2 A kocsma, gondolja. Hűha, a kocsma! Halványan rémlik, hogy dühös volt, méghozzá valami nagyon fontos dolog miatt. Mindenkinek mesélte: gyanítható, hogy hoszszasan mesélte mindenkinek: legtisztább vizuális emlékei a többi ember arcára fagyott üveges pillantásokra vonatkoznak. Valami új gyorsforgalmi útról volt szó, melyet akkor fedezett fel. Hónapok óta lehetett hallani róla, de valahogy senki se tudott róla semmit. Nevetséges! Még egy hatalmas kortyvíz. Majd elrendeződik az ügy magától, gondolja, a tanács ezúttal elvetette a sulykot. Majd elrendeződik. Uristen, micsoda borzasztó másnaposságba kerül ez neki! Belenéz a hálószobatükörbe. Kiölti a nyelvét.sárga - gondolja. Átvillan a fején a szó: sárga. Vajon hogy jön ez ide? Tizenöt másodperc múlva Arthur a háza előtt fekszik, egy hatalmas, sárga buldózer útjában, mely a kerti ösvényen halad fölfelé. Ahogy mondani szokás, Mr. L. Prosser is csak ember volt. Más szavakkal szén alapú, kétlábú életformához tartozott, mely a majomtól ered. Még pontosabban, negyvenéves volt, kövér és elhanyagolt. A helyi tanácsnál dolgozott. Érdekes tény, hogy Dzsingisz kán egyenes leszármazottja volt férfiágon, bár erről ő maga sem tudott. A közbülső generációk és a faji keveredés úgy összekuszálták a génjeit, hogy nem is maradtak kifejezetten mongolos vonásai. Csupán tömzsi testalkata, valamint a kis szőrmekalapok iránti vonzalma utalt csökevényesen a nagy hatalmú ősökre.szó sincs róla, Mr. Prosser nem volt harcos alkat: ideges volt és gondterhelt. Aznap éppen különösen gondterhelt volt, mivel súlyos akadály gátolta munkája elvégzésében - abban, hogy még naplemente előtt eltakaríttassa Arthur Dent házát az útból. -Ugyan már, Mr. Dent - mondta -, maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők végezetéig. Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá.arthur a sárban feküdt. -Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb. -Attól tartok; bele kell törődnie - mondta Mr.Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe-körbe gyűrögette a feje búbján. - A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik. -Most hallok erről először - mondta Arthur -, már miért kellene megépíteni? Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta. -Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi útlesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell.a gyorsforgalmi utak olyan eszközök, melyek lehetővé teszik, hogy egyesek A-ból B-be rohanhassanak, míg mások B-ből A- ba rohannak. Azok az emberek, akik az A és B pontok közötti tetszőleges C helyen élnek, gyakran eltűnődnek rajta, vajon mi lehet olyan remek A-ban, hogy annyian odasereglenek B-ből, és hogy mi lehet olyan remek B-ben, hogy annyian odasereglenek A-ból. A C-beliek leginkább azt szeretnék, ha a népek egyszer s mindenkorra eldöntenék végre, hogy hol a fenében akarnak lenni tulajdonképpen.mr. Prosser D-ben szeretett volna lenni. Teljesen mindegy volt számára, hol is van ez a D, feltéve, hogy A-tól, B-től és C-től is igen-igen messze van. Szép kis kunyhót építene oda, fejszékkel az ajtó fölött, s kellemesen eltöltené az időt E-ben, mely nem más, mint a D-hez legközelebb eső kocsma. A felesége persze jobban szeretné a futórózsát, de ő marad a fejszéknél.fogalma sincs,hogy miért - egyszerűen szereti a fejszéket. Mr. Prosser elvörösödött a buldózervezető gúnyos vigyorának kereszttüzében. Mr. Prosser áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, de az is ugyanolyan kényelmetlen volt. Valaki döbbenetes alkalmatlanságról tett itt tanúbizonyságot: Mr. Prosser erösen remélte, hogy ez a valaki nem ő volt. -Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben jegyezte meg. -A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam elöször az egészről, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem azért, hogy szétrombolja a házat.persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg. -De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában! -O, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Ugy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi. -De hiszen a tervek ki voltak állítva. -Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket. -Ott van a kiállítási részleg. -Zseblámpával. -Talán leszakadt a villanyvezeték. -Meg a lépcső. -Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem? -O, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap! A fejük fölött elúszott egy felhő. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét. -Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg. -Sajnálom. Nekem például tetszik. -A gyorsforgalmi út is tetszeni fog. -O, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot. Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetősen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát. 2.oldal

3 -Mr. Dent - szólt. -Mi van? - mondta Arthur. -Hadd szolgáljak némi tényszerű felvilágosítással.van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer, ha simán keresztülengedném magán? -Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur. - Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szőrös lovas, aki mind ővele üvöltözik. Érdekes egybeesés folytán a semekkora azt is pontosan tükrözi, mekkora esélyt tulajdonított volna a majomtól származó Arthur Dent annak, hogy egyik legközelebbi barátja korántsem a majomtól származik, de még csak nem is Guildford városából, amit általában állítani szokott, hanem a Bételgeuse mellől, egy kis bolygóról. Arthur Dent ezt sohase gyanította volna.arthur Dent barátja mintegy tizenöt évvel ezelőtt érkezett a Földre, és keményen dolgozott, hogy beilleszkedjék az ottani társadalomba; el kell ismerni sikeresen: Így például mind a tizenöt évet azzal töltötte, hogy állástalan színésznek adta ki magát, ami eléggé hihető is volt. Csupán egy bakit követett el, mert kissé összecsapta az előkészítő kutatásokat. Előzetes információi alapján úgy vélte, hogy a Ford Prefect név kellemesen feltűnésmentes lesz.nem volt feltűnően magas, vonásai megkapóak voltak, de nem feltűnően csinosak. Drótmerev, vörösesszőke haját a halántékából hátrafésülte. Arcbőre olyan benyomást keltett, mintha hátrahúzódna az orrától. Volt benne valami alig érezhetően különös, de nehéz lett volna megállapítani, hogy mi. Talán az, hogy nem pislogott elég gyakran, s akik egy darabig beszélgettek vele, azok előbb-utóbb helyette is könnyezni kezdtek. Talán az, hogy kicsivel szélesebben mosolygott a kelleténél, amitől az embereknek az a zavaró érzésük támadt, hogy Ford mindjárt a torkuknak ugrik.legtöbb Földön szerzett barátja szerint különc volt, de ártalmatlan: féktelen duhaj, fura szokásokkal.gyakran állított be hívatlanul egyetemi fogadásokra.ilyenkor egykettőre berúgott, és hozzálátott, hogy bohócot csináljon az összes asztrofizikusból, akit előtalált, amíg csak ki nem rúgták.időnként erőt vett rajta az ábrándozás, s úgy bámult bele az égbe, mintha hipnotizálnák. Ha ilyenkor megkérdezték, hogy mit csinál; némi zavart röstelkedés után elvigyorodott, és viccelni próbált: -O, csak repülő csészealjakat lesek - mire mindenki nevetett, és megkérdezték, hogy miféléket. - Zöldeket - vigyorgott fenyegetően Ford, hahotázott egyet, majd sietve betért a legközelebbi kocsmába, ahol egyik hatalmas rundot a másik után rendelte.az ilyen esték általában rosszul végződtek. Ford teljesen elázott a whiskytől, félrehúzódott egy sarokba valami lánnyal, és arról zagyvált neki, hogy a repülő csészealj színe, becsszóra, nem is olyan fontos.amikor pedig félig bénán támolygott hazafelé a néptelen utcákon, meg-megkérdezte az arra járó rendőröket, nem ismerik-e véletlenül az utat a Betelgeuséhoz. Amire a rendőrök azt felelték: - Nem gondolja, uram, hogy ideje volna hazamenni? - Éppen azt próbálom, picinyem, éppen azt próbálom - hangzott minden esetben Ford válasza. A valóságban, amikor az égre meredt, teljesen mindegy volt neki, hogy miféle csészealj jön. Csak azért mondott mindig zöldet, mert ez volt a Betelgeuse kereskedelmi felderítő naszádjainak a hagyományos színe. Ford elkeseredetten várta, hogy bármiféle repülő csészealj érkezzék, mert tizenöt év roppant hosszú idő ahhoz, hogy megrekedjék valahol az ember, hát még akkor, ha ezt olyan észbontóan unalmas helyen teszi, mint amilyen a Föld. Ford már csak azért is várta a repülő csészealjakat, mert tudta, hogyan intse magához őket, és hogyan kell felkéredzkedni rájuk. Tudta, hogyan nézheti meg a Világegyetem összes Csodáját kevesebb mint napi harminc altair dollárért. Mert Ford Prefect valójában annak a szerfelett figyelemreméltó könyvnek, a GALAXIS Útikalauznak az utazó informátora volt. Az ember alkalmazkodóképessége mesés. Arthur háza körül ebédidőre kialakult a dolgok nyugodt rendje. Arthur elfogadott szerepe az volt, hogy a sárban heverve pancsoljon, és időről időre az ügyvédjét, az anyját, illetve az olvasnivalóját követelje. Mr. Prosser szerepe az volt, hogy időről időre új ötletekkel döfködje Arthurt,például a Közjóról vagy a Fejlődés Menetéről szavaljon, elmondja, hogy Egyszer az én Házamat Is Ledöntötték, Vissza Se Néztem, és hogy mindenféle fenyegetéssel és hízelgéssel próbálkozzék. A buldózervezetők elfogadott szerepe az volt, hogy körben üldögélve kávézzanak, és a szakszervezet szabályaival kísérletezve megvizsgálják, hogyan fordíthatnák a helyzetet saját - anyagi - hasznukra.a Föld lassan haladt napi pályáján.a nap mindinkább felszárította Arthur pocsolyáját. Ismét árnyék vetődött Arthurra. -Helló, Arthur! - mondta az árnyék. Arthur a napba hunyorgott,és meglepődve észlelte, hogy Ford Prefect áll fölötte. -Ford! Helló! Hogy vagy? -Remekül - mondta Ford. - Figyelj csak, ráérsz? -Hogy ráérek-e? - hördült fel Arthur. - Hát ha eltekintek attól, hogy itt kell feküdnöm, különben ezek a buldózerek lerombolják a házamat, ráérek. -Miért? A Betelgeusén ismeretlen fogalom az irónia; ha Ford Prefect nem koncentrált, gyakran nem is értette. -Nagyszerű! - felelte. - Hol beszélgethetünk nyugodtan? -Hol micsinálhatunk? - kérdezte Arthur. Ford néhány pillanatig nem figyelt oda. Meredten bámulta az eget, mint a nyúl, mely el akarja gázoltatni magát egy autóval. Aztán leguggolt Arthurhoz. -Beszélnünk kell - mondta sürgetően. -Rendben - mondta Arthur. - Beszélj. -És innunk - mondta Ford. - Életbevágóan fontos, hogy beszéljünk és igyunk. Most rögtön. A faluban, a kocsmában. Ujabb ideges, várakozásteljes pillantást vetett az égre. -Figyelj, hát nem érted?! - süvöltötte Arthur. Prosserra mutatott. - Az az ember le akarja dönteni a házamat! Ford értetlenül nézett. 3.oldal

4 -Ehhez terád nincs szükség, nem? - kérdezte. -De én nem akarom, hogy szétverje a házamat! -Aha. -Figyelj, Ford, mi bajod? - kérdezte Arthur. -Semmi. Semmi baj. Nézd, soha életedben nem hallottál még olyan fontos dolgot, mint amit mondani akarok. Most kell elmondanom, és a Ló és Lovász bárjában kell elmondanom. -Miért? -Mert nagy adag italra lesz szükséged. Ford Arthurra meredt, és Arthur meglepve észlelte, hogy gyengül az akarata. Nem tudhatta, hogy ez annak az ősi kocsmai játéknak a következménye, melyet Ford az Orion Béta naprendszer madranitbánya-övezeteit kiszolgáló hiperűrkikötökben gyakorolt.a játék távolról emlékeztetett a Földön ismert indián birkózásra. Két versenyző ül az asztal két oldalán, mindegyikük előtt áll 1 egy pohár.a két pohár közé egy üveg ó-janx-szesz kerül (melyet a régi-régi orioni bányásznóta tesz halhatatlanná: " O, ne tölts többet az ó-janx-szeszből, Nem, ne tölts többet az ó-janx-szeszből, Mert fejem rááll, nyelvem megáll, szemem szétáll, éltem leáll, Nem; már csak egyet tölts abból a bűnös ó-janx-szeszből "). A két versenyző most teljes akaraterejével az üvegre koncentrál - a cél az, hogy az üveg megbillenjen, és a szesz az ellenfél poharába ömöljön, akinek ezután természetesen ki kell ürítenie a poharát.a palackot ekkor újratöltik, és a játszma folytatódik.ujra és újra. Aki egyszer veszíteni kezd, az valószínűleg végig veszíteni is fog, mivel a Janx-szesz egyik hatása az, hogy csökkenti a telekinetikus potenciált.amikor az előre megállapított mennyiségű szesz elfogyott, a vesztes zálogot ad; a zálog kiváltásához rendszerint obszcén feladatokat kell teljesíteni.ford Prefect, ha csak tehette, vesztett.ford pillantásának súlya alatt Arthur egyre inkább érezte, hogy vágyódik a Ló és Lovász ivójába. -De mi lesz a házammal?... - kérdezte tétován. Ford Mr. Prosserre nézett, és gonosz ötlet villant át az agyán. -Le akarja dönteni a házadat? - kérdezte. -Igen, és a helyébe egy gyorsfor... -De nem kezdhet hozzá, mert itt fekszel a buldózer útjában? -Igen, és... -Bízom benne, hogy kidolgozhatunk valamilyen kompromisszumot - jelentette ki Ford. - Elnézést kérek! - kiáltotta. Mr. Prosser (aki a buldózervezetők szószólójával vitatkozott arról, hogy veszélyezteti-e Arthur Dent a dolgozók egészségét, és ha igen, mennyi pénz jár a dolgozóknak) körülnézett. Meglepve és némi ijedelemmel tapasztalta, hogy Arthurnak társasága akadt. -Igen? Tessék? - kiáltotta. - Észhez tért végre, Mr.Dent? -Föltételezhetjük-e egyelőre - kérdezte Ford -hogy nem? -Nos? - sóhajtotta Mr. Prosser. -Föltételezhetjük-e azt is - folytatta Ford -, hogy ma már nem is fog? -És akkor mi van? -Akkor az ön emberei egész nap ott állnak, és nem csinálnak semmit, nemde? -Meglehet, meglehet... -Nos, ha ön ebbe így is, úgy is beletörődött, akkor már nem szükséges, hogy Arthur továbbra is ott feküdjön, ugye? -Micsoda? -Nem szükséges -ismételte Ford türelmesen -hogy Arthur továbbra is ott feküdjön. Mr. Prosser elgondolkodott. -Hát nem, tulajdonképpen nem - mondta - nem igazán szükséges... Prosser ideges volt. Úgy vélte, hogy kettejük közül az egyik nem viselkedik igazán ésszerűen. -Ha tehát ön hajlandó olybá venni, hogy Arthur továbbra is itt fekszik, akkor nem volna akadálya annak, hogy félórácskára elugorjak vele ide a kocsmába. Mit szól hozzá? Mr. Prosser úgy vélte, ez kész őrület. -Ésszerűen hangzik - mondta megnyugtató hangon; és azon tűnődött, kit akar megnyugtatni. -S ha utána ön is elugrana egy gyors kortyra, számíthat az együttműködésünkre - ajánlotta Ford. -Nagyon köszönöm - Mr. Prossernek már fogalma se volt, mit mondhatna - nagyon köszönöm, igazán kedves... - Összeráncolta a szemöldökét, aztán elmosolyodott, aztán megpróbálta a kettőt együtt, nem ment, görcsösen belemarkolt a szőrmekalapjába, és körbegyűrte a fején. Akárhonnan nézte, úgy látszott, hogy győzött. -Ha tehát - folytatta Ford - ön volna szíves idejönni és lefeküdni... -Micsoda? - kérdezte Mr. Prosser. -O, sajnálom -mondta Ford -, úgy látszik, nem értettem meg magam elég világosan. Valakinek le kell feküdnie a buldózerek elé, nem? Hiszen különben mi sem gátolná őket abban, hogy lerombolják Mr. Dent házát, nemde? -Micsoda? - kérdezte újfent Mr. Prosser. -Egyszerű - mondta Ford. - Az ügyfelem, Mr.Dent, mindössze ahhoz a feltételhez köti távozását az ön buldózerjeinek az útjából, hogy ön fekszik ide helyette. -Miről beszélsz? - kérdezte Arthur, de Ford oldalba bökte a cipőjével, hogy maradjon csöndben. -Maga tehát azt akarja - Mr. Prosser megpróbálta, hogy ezt a szokatlan gondolatot megfogalmazza a saját számára -, hogy én menjek oda és feküdjek le? -Ugy van. -A buldózer elé? -Ugy van. 4.oldal

5 -Mr. Dent helyett. -Úgy van. -Bele a sárba. -Bele, ahogy mondja, a sárba. Mr. Prosser felismerte, hogy vesztett, és ettől úgy megkönnyebbült, mintha hatalmas terhet vettek volna le a válláról. Ez volt az a világ, amelyben otthon volt.felsóhajtott. -És ennek fejében ön magával viszi Mr. Dentet a kocsmába? -Pontosan - helyeselt Ford. - Hajszálpontosan. Mr. Prosser tett néhány óvatos lépést, majd megállt. -Megígérik? - kérdezte. -Megígérjük - felelte Ford. Arthurhoz fordult.gyerünk - mondta -, kelj fel, hogy az emberünk lefekhessen. Arthur felállt. Úgy érezte, álmodik.ford intett Prossernek, aki szomorúan, nehézkesen leült a sárba. Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e. A sár lassan összezárult az ülepe és a karjai körül, s kezdett a cipőjébe szivárogni.ford szigorúan nézett rá. -Semmiféle fondorlatos házrombolás a távollétünkben, így van? - kérdezte. -A puszta ötlet - morogta Mr. Prosser - még el sem kezdett gondolkodni azon - folytatta és hátradőlt-, hogy adjon-e esélyt önmagának arra, hogy felbukkanjon a fejemben. Közeledett a buldózervezetők szakszervezetének képviselője. Mr.Prosser hátraengedte a fejét, és becsukta a szemét. Igyekezett felsorakoztatni érveit annak bizonyítására, hogy most sem veszélyezteti saját egészségét. Korántsem volt biztos ebben - elméjét ricsaj töltötte be, lovak, füst, vérszag. Mindig ez történt vele, ha pocsékul érezte magát, vagy ha úgy vélte, hogy rászedték. Sose tudta megmagyarázni magának.abban a sokadik dimenzióban, amelyről oly keveset tudunk, a hatalmas kán dühödten üvöltött, miközben Mr. Prosser vacogott némileg, és halkan nyüszített.érezte; hogy könnycseppek szurkálják belülről a szemhéját.bürokrata baromságok, mérges pasasok a sárban, érthetetlen idegenek, akik megmagyarázhatatlan megaláztatásokban részesítik, és egy egész ármádia ismeretlen lovas, aki mind rajta röhög a saját fejében - micsoda nap! Micsoda nap! Hogy lebontják-e Arthur házát még ma, vagy sem -Ford Prefect tudta, mindez annyit se számít, mint egypár ingókutyavese.arthur még mindig nyugtalan volt. -Megbízhatunk benne? - kérdezte. -A magam részéről a világ végezetéig megbíznék benne - mondta Ford. -Na persze - mondta Arthur. - Mikor lesz az? -Úgy tizenkét perc múlva - felelte Ford. - Gyerünk, hadd igyak valamit. 2. fejezetaz Encyclopaedia Galactica egyik cikkelye az alkoholról szól. Megtudjuk belőle,hogy az alkohol színtelen, illékonyfolyadék,melyet cukrok erjesztésével nyernek.egy megjegyzés kitér az alkohol intoxikáló hatására egyes szénalapú létformákesetében.az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel.megtudjuk belőle, hogy alegjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó.A Pángalaktikus Gégepukkasztóhatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel,melyet vaskos aranytéglára erősítettek. A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy mely bolygókon mixelik a legjobb Pángalaktikus Gégepukkasztót, várhatólag mennyit kell fizetni érte, és miféle jótékony szervezetek segíthetnek az utólagos rehabilitációban.a GALAXIS- Útika- lauz azt is elmondja, hogyan mixeljűnk magunknak Pángalaktikus Gégepukkasztót.- Töltsűnk be egy palackkal a jó öreg ó-janx-szeszből hangzik a recept. Adjunk hozzá egy rész vizet a Santagrinus-V tengereiből.o, az a santagrineánus ten- gervíz - teszi hozzá a GALAXIS Útikalauz., azok a santagrineánus halak!!! Olvasszunkfel a keverékben három kocka Arcturus Megagint - alaposan meg kell jegelni, kűlönben elvész a benzin! Buborékoltassunk át négy literfalliánus mocsárgázt a keveréken, mindazon boldog Stopposok emlékére akik belepusztultak a gyönyö-rökbe Fallia Mocsaraiban.Gördítsűnk egy mérce Qualactin Hiper Menta Extraktumotegy ezűstkanál hátára, hadd hozza magával a sötét Qualactin Zónák nehéz illatát,áthatóan, édesen, misztikusan.ejtsűk bele az algoliai naptigris egy fogát.figyeljűk, mint oldódikfel, és mintjuttatja el az Algol Napok tűzét az italszíve mélyéig.loccsantsunk rá Zamphourt.Adjunk hozzá egy olajbogyót.igyuk meg... nagyon-nagyon óvatosan... A GALAXIS Útikalauz érezhetően kelendőbb, mint az Encyclopaedia Galactica.- Hat korsó sört - mondta Ford a Ló és Lovász csaposának. - Čs kérem siessen,nyakunkon a világvége!a Ló és Lovász csaposa, méltóságteljes idősebb úr nem ezt a stílust érdemelte.feltolta szeművegét az orrán, és Fordra pislogott. Ford fűtyűlt rá, az ablakonbámult kifelé. A csapos jobb híján Arthurra nézett aki tehetetlenűl vállat vont,és hallgatott. Így a csapos csak ennyit szólt:-valóban? Szép napunk van hozzá - és nekilátott a csapolásnak.aztán újrapróbálta:-akkor megnézik a délutáni meccset?ford körűlpillantott.-á, nem, nincs értelme - mondta.-miért, eleve lefutott meccsre számít? - kérdezte a csapos. - Az Arsenal esély-telen?-nem, szó sincs róla - mondta Ford. - Csak az a helyzet, hogy itt a világvége. -, igen, uram, már mondta - a csapos a korsók felett gyors pillantást vetettarthurra - az Arsenal olcsón megúszná, ha úgy volna.ford őszinte meglepetéssel nézett rá.-á, nem, szó sincs róla - mondta, és összeráncolta a szemöldökét.a csapos levegő után kapkodott.- Parancsoljon, uram, a hat korsó - mondta.arthur halványan rámosolygott, és ismét vállat vont.aztán halványan rámosolygotta többiekre is a kocsmában, hátha hallotta valamelyikűk, hogy miről volt szó.egyikűk se hallotta, és nem is értették, miért mosolyog rájuk Arthur.A Ford mellett űlő vendég rájuk nézett, aztán a hat korsóra nézett, gyorsfejszámolást végzett, az eredmény megnyerte a tetszését, s ostobán reménykedővigyor jelent meg az arcán.-kopj le! - mondta Ford. - Ezek a mi korsóink.-arckifejezése láttán még egyalgoliai naptigris se merte volna félbeszakítani, amit csinál.ford egy ötfontos bankjegyet tett az asztalra.-tartsa meg a visszajárót.-hogyan, 5.oldal

6 egy ötfontosból? Nagyon köszönöm uram.-még van tíz perce, hogy elköltse;a csapos jobbnak látta, ha odébbáll.-ford - mondta Arthur. - Megmondanád végre, hogy mi történik itt? -Igyál - mondta Ford. - Három korsóval kell végezned.-három korsóval? - kérdezte Arthur. - Ebédidőben?A Ford mellett űlő ember vigyorgott, és boldogan bólogatott. Ford nem törődöttvele.-az idő illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidő kétszeresen az. - Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene kűldened a Reader's Diggestnek. Egyegész oldalt tartanak fenn a magadfajtának.-igyál.-minek kell egyszerre három korsóval meginni?-izomlazítóul, szűkséged lehet rá.- Izomlazítóul?-Izomlazítóul.Arthur a sörére meredt.-valami rosszat tettem ma - kérdezte -, vagy a világ mindig is ilyen volt, csakén túlságosan el voltam foglalva önmagammal, és nem vettem észre?-na jó - mondta Ford. - Megpróbálom megmagyarázni. Mióta ismerjűk egymást?-mióta? - Arthur gondolkodott. - Ööö...öt vagy hat éve. Čs ez az idő nagyrészében értelmesnek tűnt, legalábbis akkor.-najó - mondta Ford. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy nem Guildfordbólszármazom, hanem a Betelgeuse mellől, egy kis bolygóról?arthur vállat vont, mint akinek oly mindegy.-nem tudom - mondta, és beleivott a sörbe.-miért, úgy gondolod, hogy ilyesmitfogsz mondani?ford feladta. Nyakukon a világvégével, a dolog tényleg nem sok szót érdemelt.csak ennyit szólt:-igyál! - Aztán hozzátette, teljesen tárgyilagosan:- Itt a világvége. Arthur halványan rámosolygott a többiekre a kocsmában. A többiek a homlokukat ráncolták. Az egyik vendég intett neki, hogy hagyja abba a vigyorgást, és törődjön a saját dolgával.-ma csak csűtörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsűllyedni a söreimögött. - A csűtörtök sose volt az én napom. 3. fejezetezen a bizonyos csűtörtökön valami csöndesen osont az ionoszférán át, sok-sokmérföldre a földfelszíntől.sőt nem is egy, hanem egész csomó valami volt, többtucat vaskos, sárga böhöm, hatalmasak, mint egy-egy irodaépűlet, hangtalanok,mint a madár. Könnyűszerrel szelték át az eget, sűtkéreztek a Sol csillagelektromágneses sugaraiban, csoportosultak, felkészűltek.odalenn a bolygó nagy részének fogalma sem volt jöttűkről, és ez pontosanmegfelelt a jövevények pillanatnyi szándékának. A nagy sárga böhömök észrevét-lenűl haladtak át Goonhilly fölött, Cape Canaveral sem észlelte őket, Woomera ésjodrell Bank keresztűlnéztek rajtuk, ami nagy kár volt, mivel pontosan erre azeseményre vártak annyi hosszú éven át.mindössze egyetlen eszköz észlelte ottlé-tűket.a csendesen pislogó, parányi, fekete Szub-Čta Detekt-o- Méter annak abőrszűtyőnek a mélyén rejtőzött, amit Ford rendszerint a nyaka körűl viselt.ford Prefect szűtyőjének a tartalma méltán tarthatott volna érdeklődésre számot,és láttára a Föld bármely fizikusának kiguvadt volna a szeme, úgyhogy Fordjobbnak látta, ha két köteg szamárfűles színdarab-kézirattal álcázza a holmiját,úgy téve, mintha színházi meghallgatásra készűlne belőlűk.a Szub-Čta Detekt-o-Méter és a kéziratok mellett egy Elektronikus Kar hevert:rövid, zömök, fekete rúd, sima és fénytelen, az egyik végén lapos kapcsoló és mutatók. A táskában még egy készűlék volt ezeken kívűl, mely leginkább nagyobbacska elektronikus kalkulátorra emlékeztetett. Vagy száz pici, lapos nyomógombja volt, meg egy 6x2 hűvelykes képernyője. Milliónyi " oldal " bárme-lyikét lehetett egyetlen szempillantás alatt megjelentetni rajta. Bolondítóanbonyolult készűlék volt; ez volt az egyik oka annak, hogy kellemesen kézhezállóműanyag dobozára a következő szavakat nyomtatták barátian nagy betűkkel: NE ESS PÁNIKBA!A másik ok az volt, hogy ez a készűlék volt az a bizonyos könyv, mely a legfi-gyelemreméltóbb, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainakgondozásában - a GALAXIS Útikalaúz stopposoknak. Čs természetesen azért adták kimikroszub-mezon elektronikus eszköz alakjában, mert ha a szokásos könyv alakbanadták volna ki, akkor a csillagközi stopposnak néhány kényelmetlenűl nagyépűletet kellene magával cipelnie. Ford zsákjában a felsoroltakon kívűl párgolyóstoll, jegyjegyzettömb és egy nagyobbfajta fűrdőlepedő a Marks és Spenceráruházából.A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törűlközőkről.a törűlköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Laglan-Béta hideg holdjain; heverhetűnk rajta, míga Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Mothfolyón, takarózhatunk vele, miközben Knkrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk, megnedvesíthetjűk és fegyverként használhatjuk kézitusában, fejűnkre tekerhetjűk, hogy távol tartsuk amérges gőzöket, vagy hogy elkerűljűk a Traal bolygó Mohó PoloskapattintóFenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem láttéged, te se látod őt - annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyonmohó), veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetűnk, ha még elég tiszta hozzá.másrészt, és ez a fontosabb, a törűlközőnek roppant pszichológiai jelentőségevan. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak vantörűlközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, dobozkétszersűltje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőka-bátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak afelsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenűl" elvesztett ". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltébenhosszában bejárjastoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel nézfarkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törűlközője - azigazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.innen ered a kifejezés, mely astoppos szlengbe is átkerűlt már:-hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja,hol a törűlközője!hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefekűdni valakivel,klufi: nagyszerű, belevaló fickó,sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó. Ford Prefect szűtyőjében, a törűlköző tetején a Szub-Čta Detekt-o-Méterpislogása felgyorsult: Néhány mérföldre a bolygó felszínétől a hatalmas sárgaböhömök legyezőszerű alakzatba fejlődtek. Jodrell Bankban úgy vélték, idejeteázni.- Van nálad törűlköző? - fordult hirtelen Arthurhoz. Arthur a harmadik korsóvalkűszködött. -Hogy micsoda? 6.oldal

7 Nem, nincs:.. miért, kellene? -Arthúr már meg se lepődött szemlátomást nem lett volna értelme:ford mérgesen csettintett. -Igyál - sűrgette.e pillanatban tompán morajló robaj hangja szűrődött át a kocsmát betöltő sustorgáson, a zenegép zaján és a csuklássorozaton át, amelyet a Ford mellettipasas hallatott, míg a whiskyt szopogatta, amire Ford mégis meghívta.arthur félrenyelte a sörét, és talpra ugrott.-mi ez?! - sűvöltötte.-ne aggódj - mondta Ford. - Még nem kezdték el. -Hála istennek - nyugodott meg Arthur.-Valószínűleg a te házadat döntik csak le. - Ford az utolsó cseppeket engedte lea torkán.-micsoda?! - ordította Arthur. Ford varázsa meg tört.arthur vadul körűlnézett,és az ablakhoz rontott.-te jóisten, de még mennyire! Ledöntik a házamat!mi a frászt keresek én a kocsmában, Ford?-Ahogy a dolgok most állnak, mindez nem sokat számít - mondta Ford. - Legyenmeg az a kis öröműk.-öröműk?! - sűvítette Arthur. - Öröműk! - Gyors pillantást vetett az ablakra,hogy ellenőrizze, ugyanarról beszélnek-e. - A pokolba az öröműkkel - zúgta,és félig űres korsóját fenyegetően rázva kirontott a kocsmából. Nem szerzettott túl sok barátot aznap.-megállni, ti vandálok! Otthonok feldúlói! - Arthur tajtékzott. - Ti féleszűvizigótok! Azonnal álljatok le!ford látta, hogy utána kell mennie. Gyorsan a csaposhoz fordult, és kért négy zacskó pörkölt mogyorót.-parancsoljon, uram - mondta a csapos, és a pultra lökte azacskókat. - Huszon-nyolc penny, ha volna szíves. Ford volt szíves - újabb ötfontost adott a csaposnak, lemondva a visszajáróról.a csapos ránézett a pénzre, aztán ránézett Fordra. Megborzongott: teljesenérthetetlen érzet töltötte el, olyan, amilyen még senkit soha a Földön el nemtöltött. Erős stresszhatás alatt az összes létforma halvány, tudat alatti jelzést bocsát ki. Ez a jelzés pontosan, csaknem patetikusan közvetíti azt, hogy az illető lény milyen messze érzi magát a szűletése helyétől. A Földön senki se kerűlhet tizenhatezer mérföldnél távolabb. Ez valóban jelentéktelen távolság, ezért az ilyen jelzések észrevehetetlenűl enyhék. Ford Prefect most igazán nagy stresszhatásnak volt kitéve.a Földtől 600 fényévre szűletett a Betelgeuse kör- nyékén.a csapos megszédűlt, amint meglegyintette a felfoghatatlan, döbbenetes távolság érzete. Nem tudhatta, mit érez, de friss tisztelettel, csaknemáhítattal nézett Fordra.-Komolyan mondja. uram? - suttogta olyan halkan, hogy az egész kocsma elcsende-sedett. - Komolyan úgy véli, hogy itt a világvége?-igen - mondta Ford.-Még ma délután?ford magához tért. Visszatért léhasága is.-hogyne - felelte vidáman, Legfeljebb két percet adnék még neki.a csapos nem hitt a fűlének - de annak az érzésnek se hitt, amelyet csak egypillanattal előbb élt át.-mit tehetnénk? - kérdezte.- Semmit - mondta Ford, és zsebre vágta a mogyorókat.az elnémult kocsma mélyén valaki hangosan felröhögött: milyen hűlye letthirtelen mindenki.a Ford melletti vendég már teljesen elázott. Pillantása lassan kapaszkodott felfordhoz.-úgy gondoltam - mondta -, hogy ha itt a világvége, akkor le kell fekűdnűnk,vagy papírzacskót húznunk a fejűnkre, vagy mi.-ha kedvűk van hozzá, csak tessék - mondta Ford.-Így mondták a seregben - mondta a részeg, és szemei megkezdték hosszú útjukat awhisky felé.-az használ? - kérdezte a csapos.-nem - mondta Ford, és barátságosan rámosolygott. - Elnézést - mondta -, mennemkell.-búcsút intett és távozott.a kocsma egy percig néma volt. Aztán a röhögősvendég ismét zavaróan felröhögött. A lány, akit magával rángatott a kocsmába,az elmúlt óra alatt alaposan megutálta; nem kis megelégedésére szolgált volna,ha megtudja, hogy tán másfél perc múlva a pasas hidrogén, oxigén és szén-monoxidkis felhőjévé oszlik. Sok öröme azonban nem lesz belőle, mert a nagy pillanatsorán túlságosan el lesz foglalva a saját feloszlásával.a csapos a torkátköszörűlte. Meglepve hallotta saját hangját:-hölgyeim és uraim, kérem az utolsó rendeléseket.a nagy sárga gépek megindultak lefelé, és mind gyorsabban ereszkedtek. Fordtudott róluk; Nem így akarta.arthur csaknem felért az ösvényen a házához. Nem tűnt fel neki, hogy lehűlt alevegő,nem észlelte a szelet,sem a hirtelen, megmagyarázhatatlan felhőszakadást.semmit se látott, csak a buldózereket, melyek hernyóként másztak rommá lettotthona fölött.-barbárok! - sűvöltötte. - Kiperelem a tanácsból az utolsó fillérűket is,felakasztatlak titeket, megfojtatlak, felnégyeltetlek! Čs megkorbácsoltatlak! Čsmegfőzetlek! Amíg... amíg... megemlegetitek! Ford rohant utána. Nagyon gyorsan. Nagyon-nagyon gyorsan.-čs aztán kezdem elölről! - kiabált Arthur. - Čs ha befejeztem, ugrálni fogok adarabokon!arthur nem vette észre, hogy mindenki fut a buldózerek felől; azt se, hogymr.prosser zaklatottan bámul az égbe. Mr. Prosser azt látta, hogy hatalmas sárgaböhömök sűvítenek át a felhőkön. Hihetetlenűl nagy sárga böhömök.-čs addig ugrálok rajtuk - űvöltött Arthur még mindig futva -, míg feltörik atalpam, vagy amíg kigondolok valami még borzasztóbbat, és aztán...arthur megbotlott, elvágódott, átfordult, és a hátára fordulva maradt. Végremeglátta, hogy valami történik. Karja az égnek lendűlt.-mi a fene az?! - sikoltotta.akármi volt is, szörnyű sárgaságában keresztűlszáguldott az égen, észvesztőzajjal szakította át a levegőt, s a messzeségbe szökkent. Mögötte a levegőakkora csattanással záródott össze, hogy az ember fűle hat láb mélyen akoponyájába sűllyedt.a böhömöt egy újabb követte, s ugyanazt tette, csak mégzajosabban.nehéz lenne elmesélni, mit tettek az emberek a bolygó felszínén,mivel maguk se tudták. Nem is igen volt értelme - kirohantak a házakból, bero-hantak a házakba, a zaj elnyomta az űvöltözésűket. A világ összes városábanmegteltek emberekkel az utcák, az autók egymásba faroltak, ahogy a zaj rájukzúdult, majd szökőárként söpört végig hegyeken és völgyeken, sivatagokon ésóceánokon, mintha ellapítana mindent, amit elér.csak egyvalaki állt és figyelteaz eget, szemében mélységes szomorúság, fűlében gumi fűldugó. Pontosan tudta, mitörténik. Pontosan tudta azóta, hogy Szub-Čta Detekt-o-Métere az éjszaka közepénpislogni kezdett a párnája mellett és felriasztotta. Čvek óta várt erre a jelre, amikor azonban magányos, sötét szobájában gubbaszt-va megfejtette a kódot, megborzongott, és hideg görcs markolt a szívébe.a Galaxis összes faja közűl ki más is űdvözölhette volna elsőként a Földet, hanem pont a Vogonok.Čs mégis, még most is tudta, mi a teendője. Ahogy a Vogonűrjármű elsűvített az égen, ő kinyitotta a szűtyőjét. Kihajította belőle ajózsef és a Lenyűgöző Technikolor Álomkabát kéziratát;kihajította belőle azisteni Varázsige kéziratát; ahová 7.oldal

8 most készűlt, ott nem lesz szűkség rájuk.minden rendben volt, minden elő volt készítve.tudta, hol a törűlközője.hirtelencsönd szállta meg a Földet. Ez talán még a zajnál is rosszabb volt. Kis ideignem történt semmi.az égen, valamennyi földi nemzet fölött, óriási, mozdulatlanhajók fűggtek. A természet megcsúfolása: ott fűggtek mozdulatlanul, hatalmasan,súlyosan, rezzenetlenűl az égen. Többen már attól sokkot kaptak, hogy meg-próbálták felfogni, amit látnak. A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogypéldául a téglák sohasem.még mindig nem történt semmi.aztán egész halk sustorgáshallatszott, az egész világot betöltő, halk sustorgás. A világ összes hifiké-szűléke, összes rádiója, televíziója, kazettás magnója, basszus hangszórók és acsipogók és a közepeshangsugárzók - mind csöndesen bekapcsolták magukat.minden konzervdoboz, minden szemetesvödör, ablak, autó, borospohár, minden táblarozsdás vaslemez akusztikailag tökéletes hangforrássá változott.mielőtt a Földmegsemmisűlt volna, részesűlhetett mindabban, ami a hang visszaadásának legmagasabb fejlettségét jelképezi. Ez volt a Földön valaha megépített legnagyobbhangosítóberendezés. De nem koncert következett, se zene, se fanfár, csupánegyszerű űzenet. -Földlakók, figyelem! így szólt egy hang.a hangminőség csodálatos volt.csodálatosan tökéletes kvadrofónia, oly alacsony torzítással, hogy a legerősebbember is sírva fakad.-itt Prostatikus Vogon Jeltz beszél, a Galaktikus Hiperűr Tervezési Tanácstólfolytatta a hang. - Amint azt nyilván önök is tudják, a Galaxis kűlsőterűleteinek fejlesztését célzó tervek megkövetelik, hogy hiperűrbekötőutatépítsűnk az önök Naprendszerén keresztűl.sajnálatos módon az önök bolygójaegyike azoknak, melyek szanálásra kerűlnek. A folyamat kétföldi percnél valami-vel kevesebbet vesz igénybe. Köszönöm a figyelműket.a hangosítóberendezéskikapcsolt.döbbent, értetlen rettegés szállta meg a Föld figyelő népét. Aziszonyat végiggördűlt az összeverődött csoportokon, mintha mágnest mozgatnánakaz asztalra szórt acélsörét alatt. Ismét kitört a pánik, a menekűlési kényszer,de nem volt hová menekűlni.ennek láttán a Vogonok ismét bekapcsolták a hangosí-tó berendezést.-semmi értelme meglepődést tettetni. Valamennyi tervrajz és megsemmisítésiutasítás ötven földi év óta megtekinthető a helyi tervezőhivatalban az AlfaCentaurin, úgyhogy bőven volt rá idejűk. hogy hivatalos panaszt jelentsenek be.semmi értelme, hogy ilyen későn kezdjék a felhajtást.a hangosítóberendezésmegint kikapcsolt. A visszhang lassan dűbörgött keresztűl a földeken. A hatalmas hajók sietség nélkűl, könnyedén elfordultak. Alsó részűkön egy-egy zsiliptárult fel, sötéten ásító négyszög.valakinek valahol eddig tartott, hogyűzembe helyezzen egy rádiót, kiválasszon egy hullámhosszt, és űzenetet kűldjön avogon hajóknak, szót emelve a bolygó érdekében. Senki se hallotta, hogy mitmondanak, csak a válasz hallatszott a hangosítóberendezésből:- Mit akarnak azzal mondani, hogy sose voltak az Alfa Centaurin? Az isten szerelmére, emberiség, hiszen csak négy fényévre van! Sajnálom, de ha magukat enynyire sem érdeklik a helyi űgyek, az igazán a maguk baja!- Megsemmisítő sugárzást bekapcsolni!a zsilipeken keresztűl fény özönlött a Földre.- Nem is tudom - szólt a hangosítóberendezés -rohadt egy apatikus bolygó. Nemkár érte - és kikapcsolt.szörnyű, hátborzongató csend támadt.szörnyű, hátbor-zongató zaj támadt.szörnyű, hátborzongató csend támadt.a Vogon Čpítész Flotta elsuhant a csillagos, tintakék űrbe. 4. fejezetmessze kűnn a Galaxis túlsó spirálkarján, ötszázezer fényévre a Nap nevűcsillagtól, Zaphod Beeblebrox, a Birodalmi Galaktikus Kormány Elnöke, Damograntengerein száguldott keresztűl ionmeghajtású deltahajójában, mely csillogott-villogott a damogran nap fényében.a forró Damogran; a távoli Damogran: Damog-ran, melyről szinte senki se hallott.damogran, az Arany Szív titkos hazája.a hajó száguldott. Jó soká tart, míg célba ér, mert Damogran elég kényelmetlenűlvan berendezve.semmi más nincs rajta, csak közepes és nagyméretű, sivatagosszigetek, melyeket bájos, de bosszantóan széles tengerek választanak el.a hajó száguldott.földrajzi hátrányai miatt Damogran mindig is néptelen volt.ezért jelölte ki ezt a bolygót a Birodalmi Galaktikus Kormány az Arany SzívProgram számára, lévén a bolygó elhagyatott, az Arany Szív Program pedig titkos.a hajó pattogva száguldott a tengeren, mely az egyetlen számottevő méretűszigetcsoport fő szigetei között terűlt el. Zaphod Beeblebrox útban volt a piciny űrkikötő, a Húsvét-sziget (a név csupán véletlen egybeesés miatt érthető;a Galaxisban elterjed galakton nyelven húsvét annyi, mint " kicsi, lapos ésvilágosbarna ") felől az Arany Szív szigete felé, melyet ugyanilyen véletlenegybeesés folytán Dániának hívtak. Az Arany Szív Programmal kapcsolatos munkák egyik mellékhatása az volt, hogyegymást érték a teljesen értelmetlen egybeesések. Az azonban nem a véletlenműve, hogy a nap, a Program betetőzésének napja, a nagy leleplezésé, a nap,amelyen bemutatják az Arany Szívet az ámuló Galaxisnak, ez a nap egyúttal ZapnodBeeblebrox számára is a betetőzés napja. E nap kedvéért szánta el magát arra,hogy induljon az elnökválasztáson, bár döntése a megdöbbenés hullámait keltettemindenűtt a Birodalmi Galaxisban: Zaphod Beeblebrox? Elnökké? Tán csak nem azaphod Beeblebrox? Tán csak nem Elnökké? Többen csattanós bizonyítékát láttákebben annak, hogy a teremtés, már amennyire megismerhető, teljesen megbolondult. (Elnök. A teljes cím: A Birodalmi Kormány Elnöke. A Birodal- mijelző fennmaradt, noha manapság már anakronizmusnak tűnik.)az örökös Császár csaknem halott - néhány száz éve már. Halálos kómája utolsóperceiben sztázisba helyezték, mely állandó és változatlan állapotban tartja.örökösei valamennyien halottak, minek következtében a politikai hatalom mindendrasztikus változás nélkűl, egyszerűen és hatásosan lejjebb csúszott egy-kétfokkal a létrán, és most az a testűlet gyakorolja, mely korábban mint a Császártanácsadóinak szervezete tevékenykedett: megválasztott kormányzó testűlet, melysaját kebeléből választ elnököt. A látszat ellenére a tényleges hatalmat sem ez,sem más hasonló testűlet nem birtokolja. Az Elnök csupán jelképes figura, aki azégvilágon semmiféle hatalmat nem gyakorol. Tényleg a kormány választja, de alegfőbb követelmény, melynek eleget kell tennie, nem a vezetői rátermettség,hanem a finoman mérlegelt közbotrány. Emiatt az Elnök mindig ellentmondásosszemélyiség, egyszerre tenyérbemászó és elbájoló.nem az a 8.oldal

9 feladata, hogygyakorolja a hatalmat,hanem hogy elterelje róla a figyelmet.e szempontok alapjánzaphod Beeblebrox egyike a Galaxis legsikeresebb elnökeinek: tíz elnöki évébőlkettőt már börtönben töltött csalásért. Alig néhányan vették észre, hogy sem azelnöknek, sem a Kormánynak nincs semmi hatalma, s közűlűk is csak hatan tudjákhol a politikai hatalom végső forrása. A többiek általában úgy vélik, hogy avégső döntéshozatalt egy számítógép végzi. Nagyobbat már nem is tévedhetnének Zaphod vigyorgott, és a gázra lépett.zaphod Beeblebrox, kalandor, exhippi,életművész(gazember? - minden bizonnyal), mániákus önreklámozó,kapcsolatterem-tésben használhatatlan, akiről sokan vélik, hogy egyszer s mindenkorra házon ésmagánkívűl van.elnök? Pedig senki se bolondult meg, legalábbis nem így.az egészgalaxisban mindössze hatan értették azt az elvet, mely meghatározza a Galaxiskormányzását,ök tudták: ha egyszer Zaphod Beeblebrox bejelenti, hogy indul azelnökválasztáson, akkor a dolog többékevésbé el is dőlt: Zaphod ideális töltelékaz Elnök posztjára.csupán azt nem értették, hogy Zaphod miért vállalja...zaphod élesen bekanyarodott, hatalmas vízfalat lőve az ég felé.eljött a nagy nap; eljött a nap, amikor mindenki megtudja, mire készűlt Zaphod.Ezért a napért vállalta, hogy indul az elnökválasztáson. Aznap volt a kétszáza-dik szűletésnapja, ismét egy véletlen egybeesés.a hajó nagyokat szökkentdamogran tengerein, míg Zaphod csöndes mosollyal élvezte, hogy milyen csodála-tosan izgalmas napja lesz. Lazított tartásán, két karját lustán végigfektette azűlés hátán. Harmadik karjával kormányzott, azzal, amelyet nemrég illesztetett ajobb alá, hogy könnyebben tudjon síbokszolni.- Hej - hízelgett önmagának -, te hidegvérű fickó,te! - de az idegei olyanmagasan sivítottak, mint egy kutyasíp.dánia szigete húsz mérföld hosszú volt, ésa közepén öt mérföld széles, homokos és félkör alakú.nem is annyira sziget volt,mint inkább annak a hatalmasan ívelő öbölnek a körvonala, amelyet határolt. Ezt a benyomást tovább fokozta, hogy a félhold belső ívét szinte mindenűttmeredek sziklák alkották. A sziklák tetejéről lassan simult a táj az öt mérföldre levő túlpart vonalába.a sziklák tetején állt a fogadóbizottság.tagjai főként kutatók és mérnökök voltak, akik megalkották az Arany Szívet;többségűkben humanoidok, de akadt köztűk néhány hűllőszabású atommérnök,két-három zöld, kolibri alkatú maximegalaktikus, egy vagy két nyolclábúfizikostrukturalista és egy Hooloovoo (a Hooloovoo a kék színnek egy szuperin-telligens árnyalata). A Hooloovoo kivételével mindenki az űnnepi, tiritarkamunkaköpenyében pompázott; a Hooloovoot az alkalom tiszteletére egy szabadonálló prizmába vetítették.valamennyien beleborzongtak az űnnepélyes izgalomba.egyűtt és egymás között elérték és meghaladták a fizika összes törvényeit,újjászerkesztették az anyag alapvető szerkezetét, kifacsarták és megtörtéka valószínűség és a valószínűtlenség törvényeit, és mégis azt tartották alegizgalmasabbnak, hogy találkozhatnak egy pasassal, akinek narancsszínű kendővan a nyakában (a Galaxis Elnöke hagyományosan narancsszínű kendőt viselt anyakában). Az se számított volna sokat nekik, ha tudják, mekkora hatalomilleti meg az elnököt: semekkora.az egész Galaxisban csak hatan tudták, hogy agalaxis Elnökének a feladata nem az, hogy gyakorolja a hatalmat, hanem az, hogyelterelje róla a figyelmet. Zapnod Beeblebrox rendkívűl tehetségesen vé-gezte a dolgát.a tömeg a naptól és a hajózási bemutatótól elkápráztatva kapko-dott levegő után,amint az Elnök hajója a hegyfokot megkerűlve az öbölbe siklott.csillogva-villogva, hatalmas ívű kanyarokban suhant a tengeren át.tulajdonképpenérintenie se kellett volna a vizet, mivel az ionizált atomok ködös párájafenntartotta a látvány kedvéért azonban néhány uszonyszerű pengével isfelszerelték, amelyeket a vízbe lehetett ereszteni.a pengék sziszegve hasítottáka tengert, magasra csapott a víz, és míg a hajó a part felé száguldott, a mélyárkok bolondul kergetőztek mögötte, majd dús habot vetve összeomlottak.zaphodimádta a hatást; ehhez értett a legjobban.člesen megcsavarta a kormányt. A hajóvadul csúszkálva a szikla alá fordult és könnyedén megpihent a hullámok hátán.másodpercek múlva már a fedélzeten volt, vigyorgott, és integetett a több mintháromkvintillió nézőnek. Persze nem volt személyesen jelen mind aháromkvintil-lió, de az Elnök minden mozdulatát közvetítette számukra a kis 3D robotkamera,mely alázatosan szállongott a közelben. Az Elnök groteszk szereplései mindigborzasztóan népszerűek voltak a 3D-n; ezért is találták ki őket.zaphod megintvigyorgott.a háromkvintillió és hat néző nem is sejtette, hogy ezúttal kisségroteszkebb lesz a groteszk, mint szerették volna.a robotkamera az Elnök kétfeje közűl a népszerűbbikre fókuszált.az Elnök ismét integetett.a dupla fejtőlés a harmadik kartól eltekintve, többé-kevésbé humanoid volt.szőke, kócos hajavéletlenszerű irányokba meredt,kék szeme megmagyarázhatatlan fényben csillogott,és az arca csaknem teljesen borotválatlan volt.húsz láb magas gömb lebegett ahajóhoz, gördűlve és pattogva, csillogva a nap fényében. Belsejében hatalmas,félkör alakú, vörös bőrhuzatú kerevet lebegett. Minél jobban pattogott és görgött a gömb, annál mozdulatlanabb volt a kerevet; biztosan állt, mint egy vörös bőrhuzatú szikla. Mint minden, ez is leginkábba hatásvadászatot szolgálta.zaphod átlépett a gömb falán, és a kerevetre heveredett.két karját hosszan kinyújtotta, harmadikkal lesöpört valami port a térdéről.a fejei körűlnéztek, mosolyogtak; a lábát magasan felrakta. Úgy érezte, mindjárt sikít. A víz felforrt a buborék alatt, bugyogott és kilövellt.a buborék a levegőbe szökkent, ugrándozott és pörgött a vízsugáron. Egyrefeljebb kapaszkodott, vakító fénycsóvákat kűldve a szikla tetejére. Mind feljebbszökkent a vízsugáron, a víz szétporladt a több száz lábnyi mélységben.zaphodelképzelte önmagát, és mosolygott.kétségkívűl nevetséges közlekedési eszköz, dekétségkívűl gyönyörű.a szikla tetején a gömb imbolygott egy pillanatig,rágördűltegy sínekkel felszerelt rámpára, onnan egy homorú platformra gurult, majdmegállt.zaphod Beeblebrox hatalmas tapsvihar közepette kilépett a buborékból,narancsszínű kendője csillogott a fényben.megérkezett a Galaxis Elnöke.Várt,hogy elcsendesedjék a taps, majd űdvözlésre emelte kezeit.- Helló! - mondta.melléosont egy kormánypók, hogy a kezébe nyomja az előreelkészített elnöki beszéd egy példányát. Az eredeti példány lapjai, a harmadik-tól a 9.oldal

10 hetedikig,ázottan úszkáltak Damogran tengerén, jó öt mérföldre az öböltől.az első két oldalt egy Páfránylevél Tarajú Damogran Sas mentette meg azenyészettől; a két lap már be is épűlt abba a kivételesen újszerű fészekbe, amita Sas talált fel. A fészek fő építőanyaga a papírmasé volt, s a konstrukció gyakorlatilag lehe-tetlenné tette az újszűlött sasfióka számára a kitörést.a Páfránylevél TarajúDamogran Sas már hallott a fajok fennmaradásáról, s a maga részéről a pozitívhozzáállás mellett döntött.zaphod Beeblebrox tudta, hogy nem lesz szűksége abeszédre, úgyhogy gyengéden eltolta maga elől a kormánypók példányát.-helló! - mondta még egyszer.sugárzó arcok nézték mindenhonnan, vagy legalább-is majdnem mindenhonnan. Zaphod meglátta Trilliant a tömegben. Trillian csakegy lány volt, akit Zaphod mostanában szedett fel, amikor a vicc kedvéért inkog-nitóban meglátogatott valami bolygót. Trillian karcsú, kreol humanoid volt,hosszan hullámzó fekete hajjal, telt ajakkal, pici, furán kerek orral és nevet-ségesen barna szemekkel. Az ő sajátos módján megkötött piros kendője és hosszanelomló, selymes, barna ruhája miatt akár arabnak is nézhették volna. Nem minthavalaki is hallott volna a jelenlevők közűl az arabokról.legújabban az arabok márnem léteztek, s amikor még léteztek is, ötszázezer fényévre voltak Damograntól.Trillian tulajdonképpen senki se volt, legalábbis Zaphod szerint. Čpp csak elégsokat voltak egyűtt Zaphoddal, és megmondta neki, amit gondolt róla.-helló, szivi! - mondta Trilliannak.Trillian gyors mosolyt villantott fel éselfordult.aztán visszafordult, hogy melegebben is rámosolyogjon, de Zaphodaddigra már mást nézett.-helló! - mondta az egy csomóba verődött lényeknek, akik a sajtót képviselték,és alig várták, hogy Zaphod befejezze a köszöngetést, és hozzáfogjon a szónok-lathoz.zaphod kűlön örömmel vigyorgott rájuk, mert tudta, hogy perceken belűlolyan szónoklatot kapnak, hogy megemlegetik.mindazonáltal a következő szavaise vóltak a sajtó hasznára. Az egyik tisztviselő ingerűlten megállapította, hogyaz Elnöknek szemlátomást semmi kedve sincs ahhoz, hogy elmondja az oly gondosanelőre megszerkesztett beszédet, és elkattintotta a zsebébe rejtett távvezérlőkészűlék kapcsolóját. A gyűlekezettől kissé távolabb hatalmas fehér kupoladagadt az égnek; a kupola most középen végigrepedt, elhasadt, és kétfelé nyílvaa földre omlott. Mindenkinek elállt a lélegzete, holott pontosan tudták, hogyennek kell történnie, hiszen ők építették ilyenre.oriási csillaghajó váltszabaddá a kupola alatt.százötven méter hosszú, alakja mint egy karcsú sport-cipő, tökéletesen fehér és tébolyítóan gyönyörű. A hajó láthatatlan méhében, kisaranydobozban fekűdt a legészvesztőbb eszköz, melyet valaha is kitaláltak - azeszköz, mely a hajó kűlönleges helyét biztosította a Galaxis történetében;melyről a hajót elnevezték: az Arany Szív. -Hűha! - mondta Zaphod Beeblebrox a hajónak.semmi mást nem tudott kinyögni.aztán megismételte, csak hogy a sajtót boszszantsa:-hűha!a tömeg várakozóan nézett rá. Zaphod Trillianra kacsintott, aki felhúzta aszemöldökét, és kerek szemeket meresztett rá. Trillian tudta, mit akar Zap-hod mondani és szörnyen felvágós alaknak tartotta érte.-hát ez elképesztő! - mondta. - Ez aztán igazán olyan elképesztően elképesztő,hogy kedvem volna ellopni.csodálatos elnöki megnyilatkozás, tökéletesen megfelel a szokásoknak. A tömegelismerően nevetett, a sajtó emberei buzgón pöntyögtek Szub-Čta Telex-o-Matáik billentyűin, és azelnök vigyorgott.vigyorgott, míg szívében a sikoly tűrhetetlenűl felhangosodott;ujjai rásimultak a kis Paraliz-o-Mat bombára, mely a zsebében nyugodott.nem bírta tovább. Čgnek emelte fejeit, vad csatakiáltást hallatott dúr-tercekben, abombát földhöz vágta, és átrohant az immár dermedten sugárzó mosolyok tengerén. 5. fejezet Prostatikus Vogon Jeltz nem volt szép látvány, és ebben még a többi Vogon is egyetértett. Magasra boltozódó orra messze a disznószerü, alacsony homlok fölé nyúlt. Sötétzöld, gumiszerű bőre elég vastag volt ahhoz, hogy a Vogon Tisztviselői Karban vigye valamire, hogy a tengerben akár ezer láb mélységben is tetszőleges időt töltsön mindenféle káros következmények nélkül. Nem mintha úszni járt volna. Ahhoz túl zsúfolt volt a napirendje.azért volt olyan, amilyen, mert sok-sok millió év előtt, amikor az első Vogon kimászott Vogária henye őstengereiből, és ott zihált és dagadozott a bolygó szűz partjain, amikor a ragyogó, fiatal Vogszol nap elöször ragyogott rájuk aznap reggel... akkor és ott az evolúció erői lemondtak róluk, undorodva elfordúltak, és leírták őket, mint valami szerencsétlen, csúf hibát.sosem fejlődtek tovább; ki kellett volna pusztulniuk.nem tették, és ezt kétségkívül az ő renyhe agyú, ragacsosan konok természetük javára kell írnunk.evolúció? - mondták maguknak. - Kinek kell az? És amit a természet nem tett meg a kedvükért, azt egyszerűen elnélkülözték, míg el nem érkeztek az idők, amikor is a nagyobb anatómiai kellemetlenségeket sebészeti úton enyhítették. A természet erői közben sebes túlórába kezdtek Vogária bolygóján, hogy kijavítsák az előző mulasztásokat.előálltak a Sziporkákkal Ékesített Zsilipfúró Rákkal, melyet a Vogonok felfaltak, miután a héjukat vasbunkókkal szétverték; lélegzetelállítóan karcsú és tarka, égre törő fákkal, ezeket a Vogonok kidöntötték, hogy megégessék velük a rákhúst; selyembundás, harmatos szemű, gazellákhoz hasonlatos lényeket kreáltak, ezeket a Vogonok befogták és meglovagolták. Szegények nem váltak be közlekedési eszközként, mert a gerincük azonnal eltört, a Vogonokat azonban ez nem zavarta abban, hogy rájuk üljenek.így múlatta Vogária bolygója a boldogtalan évezredeket, amíg egyszer a Vogonok felfedezték a csillagközi utazás elveit. Néhány rövid Vogon-év leforgása alatt valamennyien elvándoroltak, és a Megabrantishalmazban, a Galaxis politikai centrumában telepedtek le.ők alkotják most a Galaktikus Tisztviselői Kar hihetetlenül hatalmas gerincét.megkísérelték, hogy műveltségre tegyenek szert; megkísérelték, hogy modort és társadalmi viselkedést tanúljanak, de a mai Vogon a legfőbb vonatkozásokban alig-alig különbözik primitív elődeitől. Minden évben huszonhétezer Sziporkákkal Ékesített Zsilipfúró Rákot importálnak,s azzal múlatnak el egy görbe éjszakát, hogy vasbunkókkal szétverik őket. Prostatikus Vogon Jeltz, mélységes hitványságában, teljesen tipikus Vogon volt. Ráadásul a stopposokat se szerette. 10.oldal

11 Mélyen lenn, Prostatikus Vogon Jeltz zászlóshajójának belsejében, egy sötét kis kabinban idegesen rezdült egy gyufa lángja. A gyufa gazdája nem Vogon volt, de mindent tudott a Vogonokról, és jó okkal idegeskedett. Ford Prefectnek hívták. Ford körülnézett a kabinban, de nem sokat láthatott: furcsa és ijesztő árnyak hajladoztak és ugráltak a lángocska fényében, de minden csöndes volt. Ford halk köszönetet rebegett a Dentrassiaknak.A Dentrassiakat, az ínyenceknek ezt a rakoncátlan törzsét, melybe egy csapat vad, de kellemes fickó tartozott, a Vogonok legújabban szívesen alkalmazták hosszújáratú hajóikon szakácsnak, azzal a szigorú feltétellel, hogy megelégszenek a saját maguk társaságával.ez tökéletesen megfelelt a Dentrassiaknak, mivel fölöttébb kedvelték a Vogon pénzt, mely egyike a Galaxis legkeményebb valutáinak, viszont ki nem állhatták magukat a Vogonokat. A Dentrassiak egyetlen fajta Vogont kedveltek: a felbosszantott Vogont. Ford Prefect nem vált hidrogén, oxigén és szén-monoxid kis felhőjévé.ford Prefect eredeti neve csupán a Betelgeuse egy obskurus nyelvjárásában érthető; a nyelv gyakorlatilag azóta halott, hogy a Nagy Lezúduló Hrung Katasztrófa a Betelgeuse- VII összes ősi Praxibetel közösségét elsöpörte a Galaxikus-Sziderikus Év-ben. A bolygó teljes népessége elpusztult a Nagy Lezúduló Hrung Katasztrófa során. Ford apja volt az egyetlen túlélő; életét egy rendkívüli véletlennek köszönhette, amelyről sose tudott számot adni. Az egész históriát mély rejtély övezi: igazából mindmáig senki se tudta megmondani, hogy mi is az a Hrung, és hogy miért pont a Betelgeuse-VII-et tüntette ki a ezúdulásával. Ford apja nagyvonalúan félresöpörte az őt szükségképp körülvevő gyanú felhőjét, és letelepedett a Betelgeuse-V-ön, ahol Fordnak lett apja és nagybátyja; immár kihalt fajának tiszteletére az ősi Praxibetel nyelven keresz- telte meg a fiút.ford képtelen volt rá, hogy megtanulja a nevét, úgyhogy az apja végül belehalt a szégyenbe, mely a Galaxis egyes részein még mindig halálos betegség. Az iskolában a többi gyerek Ix-nek nevezte, ami a Betelgeuse-V nyelvén azt jelenti, hogy " fiú, aki nem képes kielégítően megmagyarázni, mi az a Hrung, sem azt, hogy miért pont a Betelgeuse-VII-et tüntette ki a lezúdulásával " Halk nyögést hallott. Nehézkes árnyék mocorgott a földön a gyufa fényében. Gyorsan elrázta a lángot, kotorászni kezdett a zsebében, kivette, amit keresett. Felszakította és megrázta. Lekuporodott a földre. Az árny megmozdult. -Hoztam mogyorót - mondta Ford Prefect. Arthur Dent megmozdult, ismét felnyögött, érthetetlenül motyogva. -Tessék, vegyél - sürgette Ford, a zacskót rázogatva. - Valószínűleg vesztettél némi sót és proteint, hiszen most próbáltad először az anyagátviteli sugarat. A sörök kipárnázták némileg a szervezetedet. -Vhrrr... - mondta Arthur. Felnyitotta a szemét. -Sötét van - mondta. -Valóban - mondta Ford Prefect -, sötét van. -Nincs fény - mondta Arthur. - Sötét van, nincs fény. Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: " Szép napunk van ", vagy " Maga nagyon magas ", vagy " Ó,kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy? " A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni. Később elvetette ezt az elméletet is a benne rejlő rosszindulatú cinizmus miatt, és úgy döntött, hogy alapvetően kedveli az emberi lényeket. Továbbra is borzasztóan zavarta viszont azoknak a dolgoknak a rettentően nagy száma, amelyekről az embereknek fogalmuk se volt. -Úgy van - egyezett bele. - Nincs fény. - Megkínálta Arthurt néhány szem mogyoróval. - Hogy érzed magad? -Mint a rosszul fizető vállalat -mondta Arthur.-Egyes részeim folyton kilépnek tőlem. Ford értetlenül meredt rá a sötétben. -Mit gondolsz - kérdezte Arthur -, megbánnám,ha megkérdezném, hol a pokolban vagyunk? Ford felállt. -Biztonságos helyen - mondta. -De jó - mondta Arthur. -A Vogon Építész Flotta egyik űrhajójának a konyharészlegében vagyunk, egy kis kabinban -mondta Ford. -Úgy tűnik - mondta Arthur -, ez a "biztonságos"szónak valami egészen szokatlan értelmezése, melyről eddig nem volt tudomásom. Ford újabb gyufát gyújtott, és keresni kezdte a világítás kapcsolóját. Az idomtalan árnyak ismét hajladoztak és szökelltek. Arthur feltápászkodott, és aggodalmasan átnyalábolta magát a karjaival. Félelmetes idegen árnyak tolongtak körülötte, a levegő áporodott szagokkal volt terhes, melyek azonosíthatatlanul jutottak a tüdejébe, s valami halk, szűnni nem akaró zümmögés hallatszott, mely meggátolta abban, hogy összeszedje a gondolatait. -Hogy kerültünk ide? - kérdezte kissé borzongva. -Stoppoltunk és felkéredzkedtünk - mondta Ford. -Micsináltunk? - kérdezte Arthur. - Azt akarod bebeszélni nekem, hogy csak feltartottuk a hüvelykujjunkat, mire valami gülüszemű zöld szörny kidugta a fejét, és odakiáltott: Helló, haverok, pattanjatok csak fel, elviszlek benneteket egészen a basingstoke-i elágazásig? -Hát - mondta Ford -, a hüvelyk egy elektronikus Sub-Éta jelzőkészülék, az elágazás innen hat fényévre van Barnard Csillagánál, de egyébként igen, a dolog többé-kevésbé stimmel. -És a gülüszemű szörny? -Tényleg zöld. -Remek - mondta Arthur -, mikor mehetek haza? -Semmikor - mondta Ford, és megtalálta a fény kapcsolóját. - Takard el a szemed -mondta és felkapcsolta. Még maga Ford is meglepődött. -A bánatba is - mondta Arthur -, valóban ilyen a repülő csészealj belülről. Prostatikus Vogon Ieltz végigvonszolta visszataszító zöld testét a parancsnoki hídon. Mindig maradt benne némi bizonytalan ingerültség,ha lakott bolygókat kellett megsemmisítenie. Szerette volna, ha valaki elmagyarázza neki, milyen helytelenül is cselekedett, s akkor ő kedvére kiüvöltözhetné magát, és megkönnyebbülne. Teljes súlyával ráhuppant a 11.oldal

12 vezérlőpult előtti székre, hátha eltörik, és akkor valóban dühös lehet valamiért. A szék azonban panaszosan nyekergett, és épen maradt. -Takarodj! - üvöltött egy fiatal Vogon őrre, aki e pillanatban lépett a hídra. Az őr azonnal visszavonult, mélyen megkönnyebbülve. Örült, hogy mégsem neki kell átnyújtania a jelentést, amit éppen most kaptak. A jelentés hivatalos közleményt tartalmazott, mely szerint a Damográn bolygón létesített állami kísérleti telepen éppen most adják át azt a csodálatosan új típusú űrhajót, melynek rendszerbe állítása a jövőben szükségtelenné teszi a hiperűrexpressz utak építését. Ujabb ajtó nyílt fel, a Vogon kapitány azonban most nem üvöltött, mivel ez az ajtó a konyhai traktushoz szolgált, ahol a Dentrassiak az ő táplálékát készítették. Mi sem lenne most jobb, mint egy étkezés.hatalmas, szőrös lény szökdelt át az ajtón, kezében az ebéd tálcájával. Bolondul vigyorgott. Prostatikus Vogon Jeltz el volt ragadtatva. Tudta:ha egy Dentrassi ennyire boldog, akkor valahol ezen a hajón valami olyasmi történik, amitől kedvére feldühödhet. Ford és Arthur körülnéztek. -Na, mit szólsz? - kérdezte Ford. -Kissé mocskos, nem? Ford szemöldökét ráncolva nézte a szűk kabinban szétszórt maszatos matracokat, mosatlan edényt s az idegen alsónemű bűzös, azonosíthatatlan darabjait. -Ez munkahely, tudod - mondta. - A Dentrassiak egyik hálófülkéjében vagyunk. -Mintha azt mondtad volna, hogy Vogonoknak vagy minek hívják őket. -Úgy is van - mondta Ford. - A Vogonok vezetik a hajót, a Dentrassiak a szakácsok, ők engedtek fel minket a hajóra. -Zavaros - mondta Arthur. -Nézd ezt - mondta Ford. Leült az egyik matracra, és kotorászni kezdett a zsákjában.arthur gyanakodva megpiszkálta a matracot, és maga is leült. Alig-alig volt gyanakodnivalója; az Acsargó Kagylók bolygójának mocsaraiban növő matracokat nagyon gondosan megölik és kiszárítják, mielőtt használatba vennék. Legfeljebb egy-egy éled fel közülük olykor.ford odaadta a könyvet Arthurnak. -Mi ez? - kérdezte Arthur. -Ez a GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Egy elektronikus könyv. Bármiről megmond minden szükséges tudnivalót. Ez a feladata. Arthur idegesen forgatta a könyvet a kezében. -Tetszik a borítója - mondta. - NE ESS PÁNIKBA! Ez az első segítőkész vagy érthető dolog, amit ma hallok. -Megmutatom, hogy működik - mondta Ford.Elragadta a könyvet Arthurtól, aki még mindig úgy fogta, mint egy két hete halott pacsirtát. Kihúzta a borítójából. - Ezt a gombot megnyomod, akkor a képernyőn megjelenik a tartalomjegyzék. A mintegy háromszor négy hüvelyk nagyságú képernyő kivilágosodott, karakterek futottak át rajta: -Téged a Vogonok érdekelnek, tehát beléptetem ezt a nevet így - és még néhány billentyűt lenyomott. -Tessék. A képernyőn zölden villogtak a szavak: Vogon Építész Flották.Ford megnyomta a képernyő alatti nagy piros gombot, s megindult a szavak villogó áradata. Ugyanakkor a könyv hangosan is mondta a cikkely szövegét, nyugodt, csöndes, kimért hangon. Ezt mondta: Vogon Építész Flották. Ha stoppot akarsz kapni tőlük, egyet tehetsz: lemondhatsz róla. A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bürokratikusak; fontoskodóak és érzéketlenek. Kisujjukat se mozdítanák, hogy megmentsék saját nagymamájukat a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadjától, hacsak nem kapnak írásos utasítást három példányban, aláírva, beküldve, visszaküldve, várakoztatva, elveszítve, megtalálva, nyilvános vizsgálatnak alávetve, ismét elveszítve, végül három hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva.ha italt akarsz kapni egy vogontól, legegyszerűbb, ha ledugod a torkán az ujjadat.ha fel akarod bosszantani, vesd a nagymamáját a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadja elé.semmilyen körülmények között se hagyd, hogy egy Vogon a jelenlétedben olvassa fel a verseit. Arthur pislogott. -Micsoda könyv! És hogy kaptunk mégis stoppot? -Éppen ez az. A könyv elavult - mondta Ford, és visszacsúsztatta az útikalauzt a tokjába. - Az Új, Átdolgozott Kiadás számára végzek terepkutatást, s a javasolandó változások egyike az, hogy a Vogonok mostanában Dentrassiakkal főzetnek maguknak, ami elég hasznos kiskaput tár fel a számunkra.fájdalmas kifejezés cikázott át Arthur arcán. -Kik azok a Dentrassiak? - kérdezte. -Nagyszerű fickók - felelte Ford. - Tényleg ők a Galaxis legjobb szakácsai és legjobb mixerjei, és minden másra fittyet hánynak. És mindig készséggel felveszik a stopposokat, részben mert kedvelik a társaságot, főleg pedig, mert ezzel is bosszantják a Vogonokat.És éppen ez az, amit tudnod kell, ha elszegényedett stoppos létedre szeretnéd kevesebb mint napi harminc altair dollárért megnézni a Világegyetem Összes Csodáját. És éppen ez az én munkám. Izgalmas, nem? Arthur levertnek látszott. -Káprázatos - mondta, és rosszalló pillantást vetett az egyik matracra. -Sajnos megrekedtem a Földön, és a tervezettnél több időt kellett ott töltenem -magyarázta Ford. -Eredetileg egy hétre jöttem, de tizenöt évig ottragadtam. -Hogy kerültél oda a legelején? -Egyszerűen. Stoppoltam egy cukkolót. -Egy cukkolót? -Igen. -Ööö... az mi -A cukkoló? Általában valami gazdag kölök, akinek semmi dolga. A cukkolók bejárják a Galaxist, olyan bolygókat keresnek, melyek még nem teremtettek csillagközi kapcsolatot, és megzümmögik őket. 12.oldal

13 -Megzümmögik őket? - Arthurban egyre erősödött az az érzés, hogy Ford élvezettel keseríti meg az életét. -Igen -mondta Ford - megzümmögik őket. Keresnek valami isten háta mögötti zugot, ahol alig jár valaki, azután leszállnak néhány szerencsétlen, mit sem sejtő lélek orra előtt, akinek a kutya se hisz majd, fel-alá korzóznak előttük, ostoba antennákkal a fejükön, és bip-bip hangokat hallatnak. Igazán gyermeteg vicc.ford feje alá tette a kezeit, hátradőlt az egyik matracon,és tenyérbemászón önelégült arcot vágott. -Ford - makacskodott Arthur -, tudom, hogy hülyén hangzik, de mondd: mit keresek én itt? - Azt te is tudod - mondta Ford. - Kimentettelek a Földről. -És mi történt a Földdel? -Á! A Földet megsemmisítették. -Tán csak nem - Arthur fel sem emelte a hangját. -De igen. Egyszerűen elpárolgott, bele az űrbe. -Nézd - mondta Arthur -fájlalom a dolgot. Ford a homlokát ráncolta, és látszott, hogy Arthur kijelentésén töpreng. -Igen - mondta végül. - Megértem az álláspontodat. -Érti az álláspontomat! - Arthur felháborodottan üvöltött. - Érti! Ford felpattant. -Nézd a könyvet - sziszegte sürgetően. -Mit? "NE ESS PÁNIKBA!" -Nem estem pánikba! -De igen. -Jó, hát akkor pánikba estem, mi mást tehetnék? -Tarts velem, és érezd jól magad. A Galaxis remek hely. Szükséged lesz erre a halra a füledben. -Hogy tetszik ezt mondani? - kérdezte Arthur megítélése szerint a lehetőségekhez képest udvariasan.ford kezében kis üvegedényt tartott, melyben teljesen tisztán látszott a vonagló sárga hal. Arthur pislogott.szerette volna, ha talál valami egyszerűt és felismerhetőt, amiben megkapaszkodhat. Szerette volna, ha nem csupán a Dentrassi alsóneműt és az Acsargó Kagylók matracait látja, és egészen biztonságosan érezte volna magát, ha csak egy pirinyó zacskó zabpelyhet talál. Ehelyett a Betelgeuséről származó pasast látta, aki azt ajánlotta, hogy dugjon egy sárga halat a fülébe. Nem érezte biztonságban magát.fülrepesztő zaj szakadt hirtelen rájuk. Arthur még a forrását se találta. Rémülten kapkodott levegő után az érthetetlen hangok áradatában, mely úgy hangzott, mintha valaki gargarizálni próbálna, miközben támadó farkasfalkával viaskodik. -Cssst! - mondta Ford. - Figyelj, ez fontos lehet! -Fo...fontos? -A fedélzeti hírközlő rendszer a Vogon kapitány üzenetét mondja. -Azt akarod mondani, hogy ez a Vogon beszéd? -Figyelj! -De hát nem tudok vogonul!, -Nem is kell tudnod. Elég, ha ezt a halat beteszed a füledbe. Ford villámgyors mozdulattal Arthur fülére csapott. Arthur émelyegve érezte,hogy a hal belecsúszik a hallójárataiba. Elszörnyedve kapkodott levegő után,s pár másodpercig a fülében kotorászott, aztán szép lassan elkerekedtek a szemei a megdöbbenéstől. Annak a vizuális élménynek az auditív megfelelőjét érezte, amikor az ember két arc árnyképét nézi, s egyszer csak egy fehér gyertyatartót lát. Vagy amikor az ember egy csomó színes pöttyöt néz egy papírlapon, melyek hirtelen hatos számjeggyé állnak össze, s ez azt jelenti, hogyjókora összeget kell fizetni az optikusnak az új szemüvegért. Arthur még mindig a vonyító gargarizálást hallotta,ezt jól tudta; ám most mindez teljesen érthető angol szöveggé állt össze. Ez hallatszott... 6.fejezet -Hluu bluu gargla bloo hluu bluu gargla bloo hlu hlu hloo hloo gargla hloo hloo hlu gargla bluu bluu hloo gargla gargla szlöörp hloo uuuff hogy bárki más jól érezze magát. Ismétlem. Itt a kapitányotok beszél, úgyhogy bármit csináltok is, hagyjátok abba, és figyeljetek ide. Elsősorban látom a műszereinken, hogy a hajón két stoppos dekkol. Helló, akárhol bujkáltok is.szeretném magam nagyon világosan megértetni: egyáltalán nem látunk szívesen titeket. Keményen dolgoztam, hogy idáig felküzdjem magam, s nem azért váltam egy Vogon építészhajó kapitányává, hogy taxival szolgáljak egy rakomány degenerált potyautasnak. A kutatóosztag már elindult, s mihelyst megtalálnak titeket, kihajíttatlak a hajóról. Ha nagyon szerencsések vagytok, akkor esetleg felolvasok előbb néhányat a verseimből.másodsorban hamarosan végrehajtjuk az ugrást a hiperűrbe, Barnard Csillaga felé.megérkezésünk után hetvenkét órát a javítódokkban töltünk. Ez alatt az idő alatt senki se hagyhatja el a hajót. Ismétlem, az összes planetáris eltávozási engedély érvénytelen. Épp most vagyok túl egy pocsék szerelmi kudarcon, s nem látom be, miért kellene hagynom, hogy bárki más jól érezze magát. Vége! A zaj megszűnt.arthur szégyenkezve észlelte, hogy a földön fekszik kis csomóba kuporodva, karjaival a feje körül. Halványan vigyorgott. -Elragadó férfiú - mondta -, bárcsak lenne egy lányom, megtilthatnám neki, hogy hozzámenjen. -Fölösleges volna - világosította fel Ford. - Körülbelül annyi vonzerejük van, mint egy országúti balesetnek. Nem, ne mozdulj - tette hozzá, ahogy Arthur kezdett volna kigömbölyödni. - Jobb, ha felkészülsz az ugrásra a hipertérbe. Kellemetlenül hasonlít a berúgásra. 13.oldal

14 -Mi olyan kellemetlen a berúgásban? -Kérdezz meg egy pohár szeszt. Arthur ezen eltűnődött. -Ford - mondta aztán. -Igen? -Mit csinál ez a hal a fülemben? -Fordít. Ez egy Bábel-hal. Ha akarod; nézd meg a könyvben. Odalökte a GALAXIS Útikalauzt, s maga is embriópózba kuporodott, hogy felkészüljön az ugrásra.és ekkor Arthur agyának kiesett az alja.szemei kifordultak. Lábai a feje búbján szivárogtak kifelé.a szoba simára lapult körülötte, körbeperdült, a semmibe távozott, s magára hagyta Arthurt, aki szép lassan belecsúszott a saját köldökébe.ez volt a hiperűrugrás. -A Bábel-hal - mondta csöndesen a GALAXIS Útikalauz - kicsi, sárga és pióca alkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben.agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon,amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentálisfrekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot,amely a tudatos mentálisfrekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegijelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki egy Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhullámmátrixot, amelyet a Bábelhal táplál a hordozója agyába. Mármost bizarrul valószínűtlen, hogy pusztán az evolúció tiszta véletlenje eredményeképpen létrejöhet valami, ami ennyire észbontóan hasznos. Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten nem létezésének végső és legkézenfekvőbb bizonyítékát látja benne.e gondolkodók nagyjából így érvelnek: -Nem vagyok hajlandó rá - mondja az Úr -, hogy létezésemről bizonyítékot szolgáltassak. Mert a bizonyíték kizárja a hitet, s hit nélkül én semmivé válok. -A Bábel-hal viszont - így az Ember - kész lebukás,nem? Sose fejlődött volna ki véletlenül. Tehát létezésedet bizonyítja; ez esetben pedig a saját érvelésed alapján nem létezel. Quod Erat Dernonstrandum. -A fenébe - mondja az Úr. - Erre nem is gondoltam-és menten felszívódik egy logikai buborékban. -Ez könnyen ment - mondja az Ember, és gyorsan megpróbálja bebizonyítani, hogy a fekete az fehér, míg el nem gázoltatja magát a legközelebbi zebránál. Legtöbben a mérvadó teológusok közül úgy vélik, hogy ez az érvelés annyit se számít, mint egy pár dingókutyavese.-ez azonban nem gátolta meg Oolon Colluphidot abban, hogy szép kis vagyont keressen, mikor ezt a vitát választotta Ez Majd Végre Betesz az Úrnak című sikerkönyve fő témájául.mindez nem akadályozta meg, hogy a szegény Bábel-hal hatásosan lerombolja a különféle fajok és kultúrák közti összes kommunikációs akadályt, és így több és véresebb háború okozójává váljék, mint bárki vagy bármi a történelem folyamán. Arthur halkan felnyögött. Elszörnyedt a felfedezéstől, hogy a hiperűrön át megtett ugrás nem ölte meg. Hat fényév választotta el attól a helytől, ahol nemrég még a Föld létezett.a Föld.Émelyítő emlékképek suhantak át háborgó elméjén.képzelőereje nem bírt megbirkózni az egész Föld elvesztésének a gondolatával. Próbálta noszogatni az érzéseit. Az apja, anyja, húga elvesztésére gondolt.semmi. Rengeteg közeli ismerősére gondolt. Semmi.Arra a vadidegen fickóra gondolt, aki mögött sorban állt két napja a szupermarketben -hirtelen ütést ér-zett. Oda a szupermarket! Minden oda van. Nelson Oszlopa oda van! Oda lett Nelson Oszlopa, és még csak föl sem hördül senki, mert mindenki oda lett, aki felhördülhetne. Mostantól fogva Nelson Oszlopa csak az ő elméjében létezik. Anglia csupán az ő elméjében létezik, idezárva, ebbe a nyirkosan bűzlő, acéllal bélelt űrhajóba. Érezte, hogy rátör a klausztrofóbia.oda lett Anglia. Ezt megértette - valahogy sikerült felfognia. Újrapróbálta. Amerika - gondolta -odalett. Hiába. Megint szerényebben próbálkozott. New York oda lett. Semmi. Eddig se hitt a létezésében igazán. A dollár - gondolta - egyszer s mindenkorra lezuhant. Enyhe borzongás. Elsöpörték a Bogartfilmeket - mondta magában, s ez jócskán mellbe vágta. McDonalds - gondolta. Nincs több hamburger, se hot dog. Elájult. Arra tért magához egy másodperccel később, hogy az anyjáért zokog. Felpattant. - Ford! Ford felnézett a sarokból, ahol csöndben dudorászva üldögélt. Az űrutazásnak azt a részét, amelyet az űrön keresztülutazással kellett tölteni, meglehetősen fárasztónak tartotta. -Mi van? - kérdezte. -Ha ennek a könyvnek az utazója vagy, és a Földön jártál, akkor nyilván gyűjtöttél róla anyagot. -Hát igen, sikerült valamelyest bővítenem az eredeti szócikken. -Hadd lássam, mit ír ez a kiadás. Látnom kell! -Jó, tessék. - Ford ismét odalökte a könyvet.arthur megmarkolta a könyvet, és megpróbált uralkodni keze reszketésén. Betáplálta a megfelelő oldal adatait. A képernyő villogva örvénylett, majd nyomtatott szöveggé alakult. Arthur meredt szemmel nézte. -Nincs is ilyen szócikk! - kiabálta. Ford belenézett a könyvbe Arthur válla fölött. -Dehogyis nincs! - mondta. - Ott lenn, nézd csak,a képernyő alján, mindjárt az Eccentrica Gallumbit, az Eroticon-VI háromkeblűfekete örömlánya után. Arthur pillantása követte Ford ujját. Egy pillanatig fel se fogta, amit lát. Aztán kitört: -Micsoda? Ártalmatlan? Ez minden a Földről? Ártalmatlan! Egyetlen szó! Ford vállat vont. 14.oldal

15 -Százmilliárd csillag kering a Galaxisban, s a könyv mikroprocesszorai véges kapacitásúak - mond-ta - és persze senki se tudott sokat a Földről. -Az ég szerelmére, remélem, legalább te finomítottál egy kicsit ezen! -Na igen, összehoztam egy új szócikket, és továbbítottam a szerkesztőnek. Itt-ott meg kellett nyirbálnia egy kicsit, de azért érezhető a fejlődés. -Mért, most mit ír? - kérdezte Arthur. -Jobbára ártalmatlan - vallotta be Ford zavartan köhécselve. -Jobbára ártalmatlan?! - üvöltött Arthur. -Mi ez a zaj? - sziszegte Ford. -Én üvöltök! - üvöltötte Arthur. -Ne. Csönd! - mondta Ford. - Attól tartok, baj van. -Még ő tart attól, hogy baj van! Az ajtón túlról menetelő léptek hallatszottak. -A Dentrassiak? - suttogta Arthur. -Nem, ezek vasalt csizmát viselnek. Élesen csörgő zörej hallatszott az ajtó felől. -Hát akkor kik ezek? - kérdezte Arthur. -Ha szerencsénk van - mondta Ford - akkor csak a Vogon osztag jött, hogy a világűrbe hajítson minket. -És ha nincs? -Ha nincs szerencsénk - mondta Ford komoran -akkor a kapitány komolyan gondolta, hogy előszőr felolvas nekünk a verseiből. 7. fejezet Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié.Amikor az Azgót Költők Nagymestere, Dagályos Morrogh előadta Óda a Kis Csomó Zöld Dagadékhoz, Melyet A Hónom Alatt Leltem Egy Nyári Reggelen című poémáját, a hallgatóságból négyen a helyszínen kimúltak belső vérzés következtében, és a Közép-Galaktikus Művészet-Manipuláló Tanács elnöke is csak úgy menekült meg, hogy lerágta a saját lábát. Morrogh mint jelentették, " csalódottan értesült " a költemény fogadtatásáról, és Kedvenc Fürdőszobai Gargarizálásaim című, tizenkét kötetes eposzának felolvasására készült, amikor is a saját vastagbele elkeseredett gesztusra szánta el magát az élet és a civilizáció védelmében. Egyenesen keresztül szökent Morrogh nyakán, és kiszorította agyából a szuszt.a világmindenség mindenkori legrosszabb költészete a szerzővel,paula Nancy Millstone Jenningsszel (Greenbridge, Essex, Anglia) együtt elpusztult, amikor megsemmisítették a Föld nevü bolygót. Prostatikus Vogon Jeltz lassú mosolyra húzta az arcát. Nem is annyira a hatás végett tette, mint inkább azért, hogy felidézze az izommozgások megfelelő sorrendjét. Éppen befejezte terápiás szempontból roppant hatékony üvöltözését foglyaival, úgyhogy most kellemesen elernyedt,és készen állt egy kis érzéketlenkedésre.a foglyok egy-egy, a Költészet Élvezetét Szolgáló Székben ültek -beszíjazva. Költészetük várható fogadtatásának tekintetében a Vogonok nem tápláltak illúziókat. Valamikor régen a fejükbe vették, hogy kielégítően fejlett és művelt fajként ismertetik el magukat. Korai irodalmi erőfeszítéseiket is ennek jegyében fejtették ki. Utóbb ezt feladták, és egyetlen hajtóerejük a mohó vérszomj maradt.hideg verejték verte ki Ford Prefect homlokát, s lassan csordogált a halántékához rögzített elektródok körül. Az elektródok bonyolult elektronikus készülékekhez kapcsolódtak -képzeterősítőkhöz,ritmikus modulátorokhoz, alliteratív rezonátorokhoz, hasonlattárakhoz -, valamennyi a költemény nyújtotta élmény fokozott átélését szolgálta, és azt, hogy a költői gondolatokból a legapróbb nüansz se vesszen kárba.arthur Dent vacogva ült a székben. Fogalma se volt, mi vár rá, de tudta, hogy aznap semmi kedvére való se történt, s nem bízott a gyors javulásban. A Vogon hozzálátott, hogy felolvassa a saját maga kreálta, bűzös kis passzust. -Ó, pirsönő morgolosta - kezdte. Fájdalmas rángások futottak végig Ford testén; erre még ő se számított. Vizelevényeid mint a / többözös rejtjeméh hátán a szederjes gennyekély. -Aaaaaaauuuuuuuuhhhháááááhh! - nyögött Ford Prefect, és fejét hátrarángatta, míg a fájdalom csomókban taposott át rajta. Halványan látta, amint Arthur előre-hátra hintázik a szomszéd széken. Összeszorította a fogát. -Huss,fohászom száll feléd- folytatta a könyörtelen Vogon -,kedvelátos zümmögényem! Hangja a szenvedély borzasztó magasságaiba csikordult. -Abroncskodón körbesarj suhogó pettyeleveddel,mert szétmarcangolom tukobibircs csókjaidat pucugánycsökömmel, rrreglásrl! -NNNNNNNNjjjjjjjjjuuuuuuuhhzhhhhhhhauuuuuhhhhh!-üvöltötte Ford Prefect és még egyszer megvonaglott, ahogy az utolsó sor elektronikus lelkesültsége telibe kapta a halántékai között. Összecsuklott. Arthur lezseren hátradőlt. -És most, Földlakók - berregte a Vogon (nem tudta, hogy Ford Prefect tulajdonképpen a Betelgeuse környékéről származott, s fütyült volna rá, ha tudja) -Egyszerű választási lehetőséggel ajándékozlak meg benneteket! Vagy elpusztultok az űr vákuumjában,vagy... - rövid hatásszünet - vagy pedig megmondjátok, hogy tetszett a versem! Hátravetette magát a hatalmas, bőrszerű, denevér formájú székben, és a foglyait figyelte. Megismételte a mosolyt.ford hörögve kapkodott levegő után.végiggörgette berozsdásodott nyelvét száraz szájában, és felnyögött.arthur vidáman így szólt: -Az igazat megvallva, nekem tetszett. Ford leesett állal bámulta. Ez a megközelítés föl se merült benne. A Vogon meglepődve húzta fel a szemöldökét; ezzel sikeresen eltakarta az orrát, ami önmagában is hasznos volt. 15.oldal

16 -Nagyszerű! - berregte meglehetős ámulatban. -Hogyne - mondta Arthur. - Némely metafizikai szóképet igazán különlegesen hatásosnak találtam. Ford tovább bámulta Arthurt, s azon volt, hogy gondolatait e totálisan új koncepció szolgálatába állítsa. Lehet, hogy innen is kiszemtelenkedik magukat? -Folytasd csak - bátorította a Vogon. -Ó... és... ööö:.. a ritmikai eszközök is érdekesek-folytatta Arthur - ahogy jól érzékelhetően ellenpontozták a.:. ööö... - és belezavarodott. Ford a segítségére sietett és megkockáztatta:-ellenpontozzák a metaforák szürrealizmusát,melyek a... ööö... - Ő is elakadt,de Arthur már újra felkészült...melyek a szerző könyörületes lelkéből fakadó humanitásra... -Vogonitásra - sziszegte Ford. -Vogonitásra (bocsánat) - Arthur kezdte biztos talajon érezni magát - vogonitásra alapozódnak, és átszövik az egész versstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisan, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével -Arthur a diadalmas crescendo felé közeledett -míg az olvasó kifejező és életteli betekintést nyer a... ööö...a... - A crescendo majdnem kudarcba fulladt, ám Ford megadta a kegyelemdöfést....betekintést nyer a költemény mondanivalójába!-vágta ki. Aztán a szája sarkából odasúgta: - Jól van,arthur, ez nagyszerű volt! A Vogon szemügyre vette őket. Fajának megkeseredett lelke megrezzent egy pillanatra, de aztán másként döntött. Túl kevés, túl késő. Hangja most leginkább a nejlonharisnyát szaggató macskáéra hasonlított. -Tehát úgy vélitek, azért írok verseket, mert komisz, szívtelen, könyörtelen külsőm mélyén igazában arra vágyom,hogy szeressenek? - Várt egy kicsit.-?gy van? Ford idegesen felnevetett. -Igen, akarom mondani, igen, ugye - mondta -végül is mindannyian, lelkünk mélyén, hiszen tudod...ööö... A vogon felállt. -Teljes tévedés - mondta. - Azért írok, hogy ko-misz, könyörtelen, szívtelen külsőmet kellemes megkönnyebbüléshez juttassam. Egyébként mindenképpen kidobatlak titeket a hajóról. Őrség! Vigyétek a foglyokat a hármas számú légzsiliphez, és hajítsátok ki! -Micsoda?! - kiabált Ford. Tagbaszakadt, fiatal Vogon őr lépett mögéjük, és dagadt mancsaival kitépte őket a szíjak közül. -Nem dobhattok minket az űrbe! - kiabálta Ford. -Könyvet akarunk írni! -Az ellenállás értelmetlen - bömbölte a Vogon őr. Ez volt az első kifejezés, melyet a Vogon Őrök Testületében elsajátított. A kapitány szenvtelen élvezettel figyelte őket egy darabig, majd hátat fordított. Arthur vadul körülnézett. -Nem akarok meghalni! - kiáltotta. - Még mindig fáj a fejem! Nem akarok fejfájósan menni a mennyországba, utálatos lennék, és nem élvezném! Az őr mindkettejüket erélyesen nyakon ragadta, s alázatosan meghajolva a kapitány háta felé, letaszajtotta őket a parancsnoki hídról. Az acélajtó becsapódott, s a kapitány magára maradt. Halkan dudorászva mélázott, míg könnyedén pörgette versesfüzete lapjait. -Hmmm - mondta - ellenpontozzák a metaforák szürrealizmusát... - Gondolkodott egy pillanatig, majd komoran elvigyorodott. - A halál túl jó nekik -mondta. A hosszú acélfolyosó visszhangzott a gumiszerű Vogon hónaljakba csippentett humanoidok erélytelen küszködéseitől. -Ez óriási - köpködte Arthur. - Eressz el, te barom! A Vogon őr továbbrángatta őket. - Ne aggódj! - mondta Ford. - Mindjárt kigondolok valamit.- Nem sok remény volt a hangjában. -Az ellenállás értelmetlen! - bömbölte az őr. -Te csak ne mondj ilyeneket - makogott Ford.-Hogy tartsam fenn pozitív szellemi hozzáállásomat, ha te ilyeneket beszélsz -Úristen! panaszkodott Arthur. - Te beszélsz pozitív hozzáállásról, mikor a te világodat meg sem semmisítették ma! Reggel felébredtem, arra gondoltam, kellemes, könnyű napom lesz, olvasgatok, megfésülöm a kutyát... Még alig múlt négy, és már kifelé hajítanak egy idegen űrhajóról, Hat fényévre a Föld füstölgő maradékától! - Hörgött és krákogott, ahogy a Vogon őr szorított a fogáson. -Jól van, jól van - mondta Ford. - Elég legyen a pánikból! -Ki beszél itt pánikról? - csattant fel Arthur. - Ez még csak a kulturális sokk. Csak várj, míg beleélem magam a helyzetbe, és megtalálom a helyemet. Majd akkor kezdem a pánikot! -Arthur, te hisztériázol. Fogd be a szád! - Ford elkeseredett erőfeszítést tett, hogy gondolkozzék, de az őr azonnal félbeszakította: -Az ellenállás értelmetlen! -És te is befoghatod a szádat! - förmedt rá Ford. -Az ellenállás értelmetlen! -Ugyan, maradj már! - mondta Ford. Addig csavarta a fejét, amíg egyenesen az őr arcába nézhetett.átvillant a fején egy ötlet. -Mondd csak, élvezed, amit csinálsz? - kérdezte hirtelen. Az őr megtorpant, s lassanként szétolvadt arcán a végtelen butaság kifejezése. -Élvezni? - zúgta. - Hogy érted ezt? -Úgy értem - mondta Ford -, hogy teljes, kielégítő életet biztosít-e? Csörtetsz, üvöltözöl, kihajítod az embereket az űrhajóból... A Vogon az alacsony acélmennyezetre bámult,szemöldökei csaknem átbuktak egymáson. Álla leesett. -Hát - mondta -, az időbeosztás jó... -Jónak is kell lennie - helyeselt Ford. Arthur Ford felé csavarta a fejét. 16.oldal

17 -Ford, mit művelsz? - suttogta ámultan. -Érdeklődöm a környező világ iránt - felelte Ford. -Szóval az időbeosztás kellemes? - tért ismét a tárgyra. A Vogon lebámult rá, miközben lustán küszködtek a gondolatai a ködös mélységben. -Egen - mondta -, hogy szóba hoztad, maguk a feladatok elég utálatosak. Kivéve... - megint gondol-kodott, ehhez a plafonra kellett merednie -kivéve némi kiabálást, amit élvezek. Teletöltötte a tüdejét, és bömbölni kezdett: -Az ellenállás... - Hogyne, igen - szakította félbe Ford sietve: -Kitűnően csinálod, tudjuk. Ha azonban többnyire utálatos - mondta lassan, hogy minden egyes szó célba érhessen -, akkor miért csinálod? Miért? A lányok miatt? A zsozsóért? Mert férfias? Vagy úgy véled, érdekes kihívást jelent, ha ki kell egyezned a feladattal járó lélektelen unalommal? Arthur zavarodottan kapkodta ide-oda a fejét köztük. -Ööö... - mondta az őr. - Ööö... Nemtom. Azt hiszem, én csak... csak csinálom. A nénikém azt mondta, hogy az ürhajószolgálat az jó karrier egy fiatal Vogonnak; tudjátok, az egyenruha, a mélyen csüngő kábítópisztoly-táska, a lélektelen unalom.. -Látod, Arthur - szólt oda Ford, s a hangján érződött, hogy érvelése végső következtetéshez ért -és még te beszélsz problémákról.jogosan, vélte Arthur. A szülőbolygóját ért kellemetlenségen túl, a Vogon őr félig már megfojtotta, és különben se tetszett neki túlzottan a gondolat, hogy kivágják az űrbe. -Próbáld beleélni magad az ő problémájába - nógatta Ford. - Nézd a szegény fickót, másból sem áll az élete, mint csörtetésböl, emberek űrbe hajigálásából... és üvöltözésből - tette hozzá az őr. -És üvöltözésből, hogyne - mondta Ford, miközben barátságos leereszkedéssel megveregette a nyakát szorongató dagadt mancsot. - És még csak nem is tudja, miért csinálja.arthur elismerte, hogy ez nagyon szomorú. Pici,erőtlen gesztussal jelezte egyetértését; a beszédhez nem volt elég levegője.a zavarodottság mély morajlása hallatszott az őr felől. -Hát, ha így teszitek fel a kérdést, akkor azt hiszem... -Okos ifjú - bátorította Ford. -Jól van, no! - A moraj folytatódott. Nos mi mást tehetnék? -Egyszerű - mondta Ford ragyogva, de lassan -hagyd abba az egészet. Mondd meg nekik folytatta- hogy nem csinálod tovább. - Úgy érezte, hozzá kellene tennie valamit, egyelőre azonban úgy látszott, az őr elméjét az is leköti, hogy az eddigieket megeméssze. -Öööörrrrrmmmmmmmmmmmmmm... - mondta az őr -- öhm,ez nem hangzik valami jól. Ford érezte, hogy az alkalom kisiklik a kezéből. -Na, várj egy kicsit - mondta. - Ez még csak a kezdet, látod, ennél sokkal többről van szó, tudod.ám az őr új fogást vett, és folytatta feladata elvégzését, azaz tovább ráncigálta foglyait a zsilip felé.szemmel láthatólag elérzékenyült. -Nem, azt hiszem, ha nektek mindegy - mondta -akkor mégis inkább belöklek titeket ebbe a zsilipbe, aztán megyek, és a többi kiabálnivalómat elintézem. Ford számára egyáltalán nem volt mindegy. -Ugyan már... figyelj csak! - mondta kevésbé vidáman, kevésbé lassan. -Huhhhggggmmmmmm - mondta Arthur,alig ügyelve a hangsúlyokra. -Nehogy máris feladd - makacskodott Ford. -Még nem beszéltünk a zenéről meg a művészetekről meg egy csomó másról sem! Arrghhh! -Az ellenállás értelmetlen! - bömbölte az őr, aztán hozzátette: - Tudjátok, ha kitartó vagyok, előbb-utóbb akár Üvöltörzsőrmesternek is kinevezhetnek, és hát nem nagyon keresnek olyan altiszteket, akik nem üvöltöznek, és nem taszigálják a népeket, úgyhogy inkább maradok annál, amihez értek. Elértek a zsiliphez. Az erős, súlyos acéllemezzel fedett nyíláshoz, melyet a hajó belső borításába vágtak.az őr bekapcsolt valamit, és a nyílás feltárult. -Azért köszönöm, hogy érdeklődtetek irántam -mondta az őr. - Viszlát! Berepítette Fordot és Arthurt a nyílás mögötti kis kamrába. Arthur levegő után kapkodva hevert a padlón. Ford az ajtóhoz mászott, és vállát a becsukódó ajtónak vetette - eredménytelenül. -De hát figyelj! - üvöltötte az őrnek. - Egy egész ismeretlen világ vár rád! Mit szólsz például ehhez? -Kétségbeesetten kapaszkodott az egyetlen pici kultúradarabkába, ami eszébejutott: Beethoven V. szimfóniájának első taktusaiba. -Da-da--da-dum! Semmit se kavar ez fel benned? -Nem - mondta az őr. - Egyáltalán nem. De majd megemlítem a nénikémnek. Ha mondott is még valamit, már nem hallatszott.a zsilip légmentesen bezáródott, s a motor halk zúgásán kívül semmi se szűrődött át hozzájuk. Csillogóra polírozott, hat négyzetméteres, henger alakú kamrában voltak.ford lihegve körülnézett. -Okos kölyöknek tartottam - mondta, és hátát a fal görbületének vetette. Arthur még mindig ott feküdt a padló hajlatában,ahová az őr lökte. Nem nézett fel. Csak feküdt és lihegett. -Csapdába estünk, nem? -De igen - mondta Ford. - Csapdába estünk. -Nem sikerült kieszelned semmit? Mintha azt ígérted volna, hogy kigondolsz valamit. Lehet, hogy kigondoltál valamit, csak én nem vettem észre. -Hát persze hogy kigondoltam valamit - lihegte Ford. Arthur várakozásteljesen felpillantott. -Sajnos - folytatta Ford - amit kigondoltam, az többé-kevésbé feltételezi, hogy a vasajtó túlsó oldalán vagyunk.- Ford belerúgott az ajtóba, amin most hajították őket keresztül. -Azért jó ötlet volt, nem? 17.oldal

18 -Dehogynem, pompás. -Mi volt az? -Izé... Még nem értem rá, hogy kidolgozzam a részleteket. Most már ugye nem is érdemes? -Akkor... ööö, most mi lesz? - kérdezte Arthur. -Ó, ööö, nos, ez a zsilipajtó itt előttünk néhány pillanat múlva automatikusan kinyílik, mi nyilván kilökődünk a világűrbe, és megfulladunk. Ha jól teleszívod a tüdődet, akár harminc másodpercig is húzhatod az űrben... - mondta Ford. Kezeit a háta mögé dugta, felhúzta szemöldökét, s egy ősi betelgeusei harci himnuszt kezdett dúdolni. Arthur szemében hirtelen nagyon idegennek tűnt. -Hát ez az - mondta Arthur. - Meg fogunk halni. -Igen - mondta Ford -, azaz... nem! Várj egy cseppet! Keresztülvetődött a kamrán valamiért, ami Arthur látószögén kívül volt. -Mi ez a kapcsoló?! - kiáltotta. -Micsoda? Hol?! - kiáltotta Arthur, és megperdült. -Á, csak vicceltem - mondta Ford. - Tényleg mindjárt meghalunk. Megint nekivetette hátát a falnak, és tovább dúdolt. -Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam. - Miért, mit mondott? -Nem tudom. Nem figyeltem. -Aha. - Ford tovább dúdolt. Rémes - gondolta Arthur. - Oda lett Nelson Oszlopa, oda lett a hamburger, semmi más nem maradt, csak én és az a két szó, hogy jobbára ártalmatlan. Még egy másodperc, és csak a jobbára ártalmatlan marad.pedig még tegnap is úgy tűnt, hogy simán forog a világ. Felberregett egy motor.a távozó levegő halk szisszenése fülsiketítő robajjá duzzadt, ahogy a külső zsilipkapu kitárult az üres feketeségre, melyet lehetetlenül ragyogó fénypontok tarkítottak. Ford és Arthur kiröpültek, mint a játék puska dugója. 8. fejezet A GALAXIS Útikalauz szerfelett figyelemreméltó könyv. Az elmúlt számtalan év során számtalanszor megszerkesztette és átszerkesztette számtalan szerkesztőbizottság. A könyv rengeteg utazó és kutató közreműködésével készült. A bevezetés így kezdődik: " Az űr - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,észbontóan nagy.ugy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hoszszú az út, de ez csak egy szem mogyoró az űrhöz képest. Figyelj:.." és így tovább. Egy idő után persze megállapodik a stílus, s a könyv olyan dolgokat is közölni kezd, melyekre tényleg szükség van.?gy például megtudjuk, hogy a mesésen szép Bethselamin bolygó immár annyira aggódik az évi tízmilliárd turista okozta kumulatív erózió miatt, hogy az étkezésekkel elfogyasztott, illetve az exkrementummal távozó súly közötti nettó különbséget a kilépéskor sebészeti úton eltávolítják a turista testéből, ezért aztán húsbavágóan fontos, hogy valahányszor meglátogatjuk ott az illemhelyet, mindíg kérjünk elismervényt. A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy amikor a csillagok közötti mérhetetlen távolságok érzékeltetéséről van szó, nevezetesebb koponyák is elbizonytalanodnak, nemhogy az útikönyvek bevezetőinek szerzői.egyesek így kezdik: Vegyünk mondjuk egy mogyorót Readingben és egy diót Johannesburgban.....meg egyéb hasonlóan szédítő dolgokat javasolnak. Az igazság azonban az, hogy a csillagközi távolságok meghaladják az emberi képzelőerőt.a fény például oly gyorsan halad, hogy a legtöbb faj számára évezredeket vesz igénybe puszta mozgásának felismerése. Szóval még a fénynek is időbe telik, míg egyik csillagtól a másikig elér. A SOL csillagtól például nyolc perc alatt jut a fény oda, ahol azelőtt a Föld nevű bolygó volt, s további négy év, míg a Solfénye a legközelebbi csillagszomszédjára, az Alfa Proximára vetődik.ahhoz, hogy a fény a Galaxis túloldalára érjen, hogy például elérje Damogran bolygóját, ennél kissé tovább kell utaznia: ötszázezer évig. E távolságon a stoppos rekord valamivel kevesebb mint öt év, persze ilyen tempó mellett nem sok mindent lehet látni útközben.a GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy ha az ember jól teleszívja a tüdejét, akkor harminc másodpercig bírja ki az űr abszolút vákuumában. A könyv mindazonáltal azt is közli, hogy - tekintettel az űr észbontó méreteire - annak esélye, hogy az embert ez alatt a harminc másodperc alatt egy másik űrhajó felszedi: kettő a kétszázhatvanhétezerhétszázkilencedik hatványon az eggyel szemben. Meghökkentően döbbenetes egybeesés következtében ugyanennyi annak az fislingtowni lakásnak a telefonszáma, ahol Arthur pompás házibulin vett részt valamikor. Ott találkozott egy remek lánnyal, akivel egyáltalán nem tudott zöldágra vergődni - a lány meglépett egy hívatlan vendéggel. A Föld, az islingtowni lakás és a telefon megsemmisültek ugyan, némi vigaszt azonban meríthetünk abból a tényből hogy egyszer volt létük, ha szerényen is, felidéztetett, midőn huszonkilenc másodperccel később Fordot és Arthurt megmentették. 9. fejezet Egy számítógép riadtan csörgött magában, amint érzékelte, hogy az egyik zsilip minden látható ok nélkül kinyílik és becsukódik.nem is történhetett volna okkal - az Ok aznap házon kívül vacsorázott. A Galaxis kilyukadt. A lyuk szélessége a másodperc elenyésző töredéke, hosszúságánál a centiméter elenyésző töredéke volt, s egyik végétől a másikig jó pár millió fényév volt a távolság. Amikor bezárult, hatalmas halom papírkalap és ünnepi léggömb hullott ki belőle, és 18.oldal

19 szóródott szét a világmindenségben. Egyméteres piackutatók hét főnyi csapata is kihullott belőle,és mind meghaltak, részben oxigénhiánytól, részben a meglepetéstől... Kétszázharminckilencezer puhára sütött tükörtojás is kihullott belőle, és a Pansel-rendszerhez tartozó Poghril bolygó éhínség sújtotta területein materializálódott hatalmas, kocsonyásan rezgő kupac formájában.poghril teljes népessége éhen pusztult, kivéve azt a túlélőt, aki néhány héttel később koleszterinmérgezésben halt meg. A lyuklét deltaaránya a lehető legvalószínűtlenebb módon verődött oda-vissza a térben. Közben súlyosan roncsolt egy véletlenszerűen összeverődött atomcsoportocskát, mely a múlt mély sötétjében sodródott az űr steril ürességén át. A roncsolás következtében az atomok a lehető legszokatlanabbul valószínűtlen módon kapcsolódtak össze. A létrejött egységek egykettőre megtanulták, hogyan másolják le önmagukat (éppen ez volt bennük oly rendkívüli), és súlyos bajok okozóivá váltak minden bolygón, ahová elsodródtak.?gy keletkezett az élet a világegyetemben.az Események öt vad őrvénye kavargóan viharzott át az ésszerűtlenségen, és felböfögött egy járdát. Ott feküdt rajta Ford Prefect és Arthur Dent, mind a ketten tikácsoltak, mint a félig megfulladt halak. - Na ugye! - Ford levegő után kapkodott, és négykézláb mászva tapogatózott a járda után, mely az Ismeretlenség Harmadik Kiterjedésén száguldott keresztül. - Megígértem, hogy kigondolok valamit! - Ó, hogyne - mondta Arthur. - Hogyne. - Nagyszerű ötlet volt tőlem - kérkedett Ford -hogy találjak egy erre járó űrhajót, és megmentessem vele mindkettönket.a valódi mindenség émelyítően elhajlott alóluk.számos utánzat szállongott a nyomában, sorjában, mint a hegyi kecskék. Az idő kivirágzott, az anyag összezsugorodott. A legmagasabb prímszám halkan kifejlődött az egyik zugban, és mindörökre elrejtőzött. - Ugyan, hagyd már - mondta Arthur. - Csillagászati nagyságú valószínűtlenség szólt az ötleted ellen. - Ne szóld le. Bevált. - Miféle hajón vagyunk? - kérdezte Arthur, miközben az örökkévalóság verme ásított alattuk. - Nem tudom - felelte Ford. - Még nem nyitottam ki a szememet. - Még én se - mondta Arthur. A világmindenség felpattant, megdermedt, megborzongott, és szétfröccsent néhány váratlan irányba.kinyitották a szemüket, és meglehetős döbbenettel néztek körül. - Te magas ég! - kiáltotta Arthur. - Ez pont olyan, mint a parti strand Southendnél! - Igazán megnyugtattál - mondta Ford. - Miért? - Már azt hittem, megbolondultam. - Lehet, hogy megbolondultál. Lehet, hogy csak képzelted, hogy mondtam. Ford ezen eltöprengett. - Hát akkor mondtad vagy sem? - kérdezte. - Azt hiszem, mondtam - felelte Arthur. - Lehet, hogy mindketten megbolondultunk. - Persze - vélekedett Arthur. -Ha mindent egybevetünk, meg kellett bolondulnunk, hogy azt higgyük, ez itt Southend. - Azt hiszed, hogy ez itt Southend? - Hát persze. - Én is. - Akkor mindketten megbolondultunk. - Szép napunk van hozzá - közölte egy arra járó őrűlt. - Ki volt ez? - kérdezte Arthur. - Kire gondolsz? Az ötfejű pasasra azzal a sós heringet termő bodzabokorral? - Igen. - Nem tudom. Akárki. - Aha. Mindketten a járdán ültek, és feszélyezetten figyelték, amint hatalmas kisgyerekek ugrándoznak nehézkesen a homokban, és vadlovak vágtatnak keresztül az égen, hogy gondoskodjanak a vasbeton rácselemek utánpótlásáról a Bizonytalan Területeken. - Tudod - mondta Arthur zavartan köhintve -, ha ez Southend, valami nagyon nem stimmel rajta... - Arra gondolsz, hogy a tenger mozdulatlanul áll, míg az épületek föl-le hullámzanak? - firtatta Ford. - Igen, ez nekem is feltűnt. Valójában - tette hozzá, amint Southend,hatalmas pukkanással hatfelé hasadt, és részei kicsapongó bujasággal pörögtek és táncoltak egymás körül szédítő sebességgel - az egésszel nagyon nem stimmel valami. Fúvósok és vonósok vadul jódlizó hangja szűrődött át a szél süvítésén, forró fánkok pattantak ki az útból darabonként tíz pennyért, ocsmány halak viharzottak alá az égből, Arthur és Ford úgy döntött tehát, hogy elszelelnek.hangok vaskos falain, archaikus gondolatok hegyein, szalonzene völgyein, ócska cipők gyülekezetein és vacak teniszütőkön nyomakodtak át, míg hirtelen egy lány hangját hallották. A hang teljesen normálisnak tűnt, holott azt mondta: - Kettő a százezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken. Ford leszánkázott egy fénysugáron, és vadul forgolódott, hogy meglelje a hang forrását, de semmit se látott, amiben komolyan hihetett volna. - Mi volt ez a hang?! - kiabált Arthur. - Nem tudom! - üvöltött Ford. - Nem tudom.valószínűségi mérőszámnak hangzott. - Valószínüség? Miről beszélsz? 19.oldal

20 - Valószínűség. Olyasmi, tudod, mint a kettő az egyhez, három az egyhez, öt a néggyel szemben. Azt mondta, hogy kettő a százezredik hatványon az eggyel szemben. Ez ugyebár eléggé nagy valószínűtlenséget jelent.fejük felett figyelmeztetés nélkül felborult egy kád, benne egymillió gallon puding. - Mit jelentsen ez?! - kiáltotta Arthur. - Mi, a puding? - Nem, a valószínűtlenség mérőszáma. - Nem tudom. Fogalmam sincs. Azt hiszem, valami űrhajófélén vagyunk.-csak abban reménykedhetek - mondta Arthur -, hogy nem ez az első osztályú szakasz. Kitüremkedések jelentek meg a tér-idő szövedékében. Csúnya, nagy kitüremkedések. - Haaaauuuúrrrghhh -közölte Arthur, míg teste megpuhult, és váratlan irányokba hajladozott.southend elolvadt, úgy látszik, a csillagok örvénylenek...pormacska....a lábaim elsóvárogtak a naplementébe... a bal karom is oda lett... Rémisztő gondolat csapott belé: - A fenébe is! Hogyan állitsam be a kvarcórámat? - Elkeseredetten forgatta szemeit Ford felé. - Ford! Mindjárt pingvinné változol. Kérlek, hagyd abba. Ismét megszólalt a hang - Kettő a hetvenötezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken.ford dühödten körbetotyogott a medencéjében. - Hej, kicsoda vagy? - hápogta. - Hol vagy? Mi történik itt, és hogy lehet megállítani? - Kérem, lazítsanak - mondta a hang kedvesen, mintha csak a stewardess nyugtatná az utasokat a repülőgépen, melynek csak egy szárnya maradt, és két motorja közül az egyik lángol - nyugodjanak meg, teljes biztonságban vannak. - Nem ez a lényeg! - háborgott Ford. - A lényeg az, hogy én a teljes biztonságban pingvinné változtam; a kollégámnak pedig mindjárt elfogynak a végtagjai! - Minden oké, már visszakaptam őket - mondta Arthur. - Kettő az ötvenezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken - mondta a hang. - Az igazat megvallva - tünődött Arthur -, kicsit hosszabbak, mint amilyeneknek szeretem őket, de Nem gondolod - rikoltozott Ford szárnyaló dühében -, hogy némi magyarázat azért elkelne? A hang megköszörülte a torkát. Óriási pilótakeksz vánszorgott a messzeségbe. - Isten hozta önöket - mondta a hang - az Arany Szív ürhajón! A hang folytatta: - Kérem, ne rémüljenek meg attól, amit maguk körül látnak vagy hallanak. Elkerűlhetetlen, hogy bizonyos kellemetlen kezdeti tüneteket érezzenek, mivel az a valószínűtlenségi szint, melyen megmentettük Önöket a biztos haláltól, igen magas volt: kettő a kétszázhatvanezredik hatványon az eggyel szemben, talán még magasabb. Jelenleg a hajó valószínűtlenségi állapotának szintje kettő a huszonötezredik hatványon az eggyel szemben, csökkenő. Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.köszönöm.kettő a húszezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken. A hang kikapcsolt.ford és Arthur egy pici, rózsaszínű világítókamrában voltak. Ford magánkívül volt az izgalomtól. - Arthur! - mondta. - Ez fantasztikus! A Végtelen Valószínűtlenség Hajtóerejével működtetett űrhajó szedett fel bennünket! Hihetetlen! Korábban is hallottam a rémhíreket. Hivatalosan cáfolták őket, de úgy látszik, mégis megcsinálták. Megépítették a Valószínűtlenségi Hajtóművet! Arthur, ez... ez... Arthur! - Mi baj? Arthur teljes testével a kabin ajtajának feszült, igyekezett szorosan bezárni, de az ajtó rosszul illeszkedett.vékony, szőrös kezecskék nyomakodtak keresztül a résen, ujjaik tintafoltosak voltak. Vékony hangocskák csattogtak bolond módra.arthur felnézett. - Ford! - mondta. - Végtelen sok majom van odakint, és meg akarják beszélni velünk azt a Hamlet szövegkönyvet, amit kidolgoztak! 10. fejezet A Végtelen Valószínűtlenség Hajtóműve csodálatos új eszköz, mellyel roppant csillagközi távolságok a másodperc elenyészö része alatt áthidalhatók, és még csak arra az unalmas piszmogásra sincs szükség a hiperűrben. Véletlen szerencse folytán fedezték fel, és a Galaktikus Kormány damograni kutatócsoportja fejlesztette kormányozható meghajtássá.a felfedezés rövid története a következő: Természetesen réges-rég ismert volt az elv, mellyel véges valószínűtlenségek generálhatók. Ehhez csak arra van szükség, hogy egy Szupra-mütyür 57-Szub-Mezon Agy logikai áramköreit egy atomi vektor-plotterhez kapcsoljuk, miközben az utóbbit valamilyen erélyes Brown-mozgás Generátorba meritjük (például egy csésze forró, illatos teába). Gyakorta fel is használták ezeket a generátorokat arra, hogy a házibulikon felolvasszák a kezdeti fagyos hangulatot, például úgy, hogy a háziasszony fehérneműjének molekuláit arra késztették, hogy szimultán ugorjanak egy lábnyit balra, összhangban a Határozatlansági Elvvel.Tekintélyes fizikusok egész sora jelentette ki, hogy nem állják az ilyesmit - részint mert ez a tudomány lealacsonyítása, főként viszont, mert őket nem hívták meg azokra a bulikra.a kitartó kudarcsorozatot sem állhatták, mely azirányú erőfeszítéseiket kísérte, hogy olyan gépeket konstruáljanak, mellyel végtelen valószínűtlenségi mező lenne generálható. Az ezzel felszerelt csillaghajó a legtávolabbi csillagok közötti észbénító távolságokon röpdöshetne. Végül ki kellett jelenteniük, hogy az ilyen gép megépítése virtuális lehetetlenség.aztán az egyik diák,akit valamelyik nap egyedül hagytak, hogy egy különösen rosszul sikerült buli után söpörje fel a labort, azon kapta magát; hogy így gondolkodik: - Ha - okoskodott - egy ilyen gép megépítése virtuális lehetetlenség, akkor szükségképpen véges a lehetetlensége. Ezért ahhoz, hogy egy ilyen gépet építsek, ki kell számolnom, mennyire valószínűtlen az építése.ezt a számot be kell táplálnom a véges valószínűtlenségi generátorba, friss csésze nagyon forró teát kell töltenem neki... és be is kapcsolhatom.meg is tette,és meglepődve észlelte, hogy sikerült a semmiből megcsinálnia a hőn áhított és rég keresett Végtelen Valószínűtlenség 20.oldal

DOUGLAS ADAMS. Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden

DOUGLAS ADAMS. Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 1. fejezet A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen tudatára ébredt, hol is van. Nem csupán azért, mert a barlang hideg volt, s nem is csupán azért,

Részletesebben

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen Gyönyörű Idegen Ahogy a régi életem véget ért, az minden volt, csak nem finom és nőies; inkább egy hatalmas robbanáshoz tudnám hasonlítani. De, hogy őszinte legyek, én voltam az, aki meggyújtotta a zsinórt.

Részletesebben

Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj

Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaac Asimov & Robert Silverberg Nightfall Published 1991 by Pan Books Ltd. Copyright 1990 Nightfall Inc. and

Részletesebben

EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti

EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság ellen, melyek

Részletesebben

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Fiatal lány korában Fern elvesztette családját, s azóta senkit sem enged igazán közel magához. Szerelem és szenvedély helyett egy megbízható régi barátságra alapozná

Részletesebben

Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT. (Tartalom) vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT. (Tartalom) vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT (Tartalom) A robotika három törvénye 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Részletesebben

GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV. Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV. Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaac Asimov: Foundation and Earth Doubleday and

Részletesebben

Ken Follett - Hat nap múlva telihold

Ken Follett - Hat nap múlva telihold Ken Follet Hat nap múlva telihold Ken Follett - Hat nap múlva telihold Fordította Ladányi Katalin A mű eredeti címe: Ken Follett: Hornet Flight Copyright GABO Kiadó Felelős kiadó: Földes Tamás Copyright

Részletesebben

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY (Tartalom) A titokzatos stylesi eset Első fejezet Stylesba megyek Az élénk érdeklődés, amely az annak idején stylesi eset -ként emlegetett ügyet kísérte,

Részletesebben

ELSŐ FEJEZET A fekete csillag

ELSŐ FEJEZET A fekete csillag ELSŐ FEJEZET A fekete csillag Sötét éjszaka volt; úgy tűnt, mintha a teliholdat csak úgy ráakasztották volna az égre, és csillagok milliárdjai ragyogtak, mint kék és vörös lámpácskák. A mennybolt fényei

Részletesebben

V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED

V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED Rae Helmsworthnek és Janine Wilsonnak. Ők tudják, miért 1. fejezet Korábban átélt már melegebb napokat is, de azért még most is elég forrón tűzött

Részletesebben

Julie Garwood Ha eljő a tavasz

Julie Garwood Ha eljő a tavasz Julie Garwood Ha eljő a tavasz A Clayborne legenda folytatódik! Adam, Douglas és Travis boldog házasságban élnek, szeretett Rose mamájuk pedig el van ragadtatva a csodálatos hölgyektől, akiket fiai választottak.

Részletesebben

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz!

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Kresley Cole MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Kresley Cole: If You Deceive A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál

Részletesebben

Ha eléggé vakmerő vagy ahhoz, hogy a megvilágosodást keresd, a következőket ajánlom:

Ha eléggé vakmerő vagy ahhoz, hogy a megvilágosodást keresd, a következőket ajánlom: A SZÍV ÉBREDÉSE Elmélkedések rövid történetek alapján Anthony de Mello SJ A csend szava, Egy perc bölcsesség, valamint a Szárnyalás szerzője KORDA KIADÓ KECSKEMÉT 1998 Figyelmeztetés Nagy titok, hogy bár

Részletesebben

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Szerkesztő: Dr. Pétery Kristóf Műszaki szerkesztés,

Részletesebben

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek...

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... Rövid ismertető a hátoldalról: Sissy élete alkonyán már csak emlékeinek él Íróasztalán díszes keretben ott áll leghűségesebb lovagja, gróf Andrássy

Részletesebben

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Eduardo Sacheri: La Pregunta de sus ojos PUNTO DE LECTURA, Spain, 2010. Fordította: Smid Bernadett

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Eduardo Sacheri: La Pregunta de sus ojos PUNTO DE LECTURA, Spain, 2010. Fordította: Smid Bernadett Egy kegyetlen gyilkossággal indul ez a különös, ám ellenállhatatlan utazás Argentína igazságszolgáltatási rendszerébe A Szemekbe zárt titkok sötét helyként ábrázolja a világot, amiben az egyedüli fényforrás

Részletesebben

Ken Follett. Egy férfi Szentpétervárról. Regény

Ken Follett. Egy férfi Szentpétervárról. Regény Ken Follett Egy férfi Szentpétervárról NNCL1551-534v1.0 Regény Árkádia Budapest 1985 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Ken Follett The Man From St. Petersburg William Morrow and Company, Inc.

Részletesebben

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Szerkesztő: dr. Pétery Kristóf Műszaki szerkesztés,

Részletesebben

Hazudd, hogy szeretsz!

Hazudd, hogy szeretsz! 1 Hazudd, hogy szeretsz! 1. Hattyúból kiskacsa Február végi péntek délután volt. Az utolsó rajzórám utolsó negyede, amit azzal töltöttem, hogy álmodoztam a kábé két óra múlva bekövetkező csodás változásról,

Részletesebben

NNCL604-3BFv1.0 ISAAC ASIMOV A MEZÍTELEN NAP MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

NNCL604-3BFv1.0 ISAAC ASIMOV A MEZÍTELEN NAP MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ NNCL604-3BFv1.0 ISAAC ASIMOV A MEZÍTELEN NAP MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Isaac Asimov: The naked sun In: Isaac Asimov: The rest of the robots 1964 by Isaac Asimov

Részletesebben

Egy haláli szingli meséi

Egy haláli szingli meséi MARYJANICE DAVIDSON MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. 1 MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. Könyvmolyképző Kiadó, 3 Szeged, 2011

Részletesebben

George Orwell. Regény. Fordította: Szíjgyártó László

George Orwell. Regény. Fordította: Szíjgyártó László George Orwell 1984 Regény Fordította: Szíjgyártó László Első rész 2 1 Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve, gyorsan besurrant a Győzelem-tömb

Részletesebben

ISAAC ASIMOV: AZ ISTENEK IS

ISAAC ASIMOV: AZ ISTENEK IS NNCL1174-49Dv1.0 ISAAC ASIMOV: AZ ISTENEK IS Cédrus Kiadó A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaac Asimov: The Gods Themselves Granada, London, 1982 Fordította: JÁSZ ISTVÁN MESTERHÁZI MÁRTON

Részletesebben

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss Botho Strauss AZ IDŐ ES A SZOBA SZEMÉLYEK JULIUS OLAF MARIE STEUBER FÉRFI, AKINEK NINCS MEG AZ ÓRÁJA TÜRELMETLEN NŐ FRANK ARNOLD ALVÓ NŐ FÉRFI TÉLIKABÁTBAN TELJESEN ISMERETLEN FÉRFI Szoba három nagy, utcára

Részletesebben

KATEE ROBERT. Rossz ágy, jó pasi

KATEE ROBERT. Rossz ágy, jó pasi KATEE ROBERT Rossz ágy, jó pasi Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Katee Robert: Wrong Bed, Right Guy Fordította Rákócza Richárd ELSŐ FEJEZET Ma este el fog ja csábítani

Részletesebben

SZABÓ MAGDA. Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS

SZABÓ MAGDA. Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS SZABÓ MAGDA Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS Szabó Magda, 1970, 1997 Móra Könyvkiadó, 1994, 1997 TARTALOMJEGYZÉK GINA INTÉZETBE KERÜL... 3 MATULA PÜSPÖK ISKOLÁJA... 7 AZ

Részletesebben

Családom és egyéb állatfajták

Családom és egyéb állatfajták GERALD DURRELL Családom és egyéb állatfajták EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1996 FORDÍTOTTA SÁRKÖZI GYÖRGYNÉ A VERSBETÉTEKET KISS ZSUZSA FORDÍTOTTA A FEDÉLTERVET ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE

Részletesebben

Az első gyilkosságom

Az első gyilkosságom Leena Lehtolainen Az első gyilkosságom SKANDINÁV KRIMIK animus Budapest, 2012 2 Viszi az ár csónakom, hová sodorja vajon? Hullára csap orrába, oldalába. Mi az emberi lét? Nyughatatlan lidércfény, nyughatatlan

Részletesebben