Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát?

Átírás

1 VERSENY ÉS SZABÁLYOZÁS Közgazdasági Szemle, LV. évf., október ( o.) VALENTINY PÁL Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? A szabályozás hatékonyságát elsõsorban a szabályozó szervezetek mûködéséhez szükséges feltételek meglétén vagy hiányán keresztül próbáljuk meg felmérni. Nem foglalkozunk a szabályozók döntéseinek helyességével, a szabályozás jóléti hatásai val, a szabályozás költség haszon elemzésével. A cikkben összegezzük a nemzetközi szervezetekben, a tudományos kutatásban és az állami ellenõrzési rendszerekben a szabályozó szervezetek hatékonyságának mérésére tett kísérleteket. Szabályozó szer vezeteken a cikkben elsõsorban a hálózatos szolgáltatások ágazati szabályozását végzõ intézményeket érjük. A cikkben említett elemzési módszerekkel ugyanakkor a versenyszabályozó hatóságokat is elemezni szokták.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: H11, K23, L novemberében az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Bulgária ellen, mert nem látta biztosítottnak a távközléssel foglalkozó hatóság függetlenségét. Érvelésük szerint a nem megfelelõen mûködõ hatóság rosszul mûködõ távközlési piacot is jelent, ami kihat az ország versenyképességére, és károkat okoz a szolgáltatóknak és a fogyasztóknak. Hasonló eljárás folyik Szlovákia és Lengyelország ellen. A Szlovéniával, Ciprussal és Finnországgal szemben 2005-ben megkezdett eljárások 2006-ban lezárultak. Az utóbbi három esetben és Szlovákiában a tagországok állami szerveinek tulajdonosi, vállalatfelügyeleti és szabályozói feladatkörei nem különültek el egymástól: ugyanaz a minisztérium felügyelte a szabályozó szervezetet, amely egyes távközlési szolgáltatók tulajdonosa is volt. A szlovén, ciprusi és finn esetben gyors megoldás született, a tulajdonosi jogok formálisan legalább máshova kerültek. 1 Lengyelországban és Bulgáriában a függetlenség megsértésnek más eseteit sérelmezte a Bizottság. Lengyelországban 2006-ban olyan törvények születtek, illetve a meglévõk úgy módosultak, hogy az elektronikus hírközléssel foglalkozó szabályozó szervezet vezetõjének kinevezési és felmentési jogosítványai kizárólagosan a miniszterelnök hatáskörébe kerültek; a kinevezés idõtartamára és a felmentés lehetséges indokaira vonatkozó paragrafusok kikerültek az addigi törvénybõl. Bulgáriában a nemzeti szabályozó szervezet a Bizottság megállapítása szerint már egy ideje nem volt képes ellátni feladatát, többek között azért sem, mert hosszú ideig nem volt kinevezett vezetõje. A szabályozó szervezet nem végezte el a szabályozási döntése * A cikk a Valentiny Kiss [2008] kötetben megjelent tanulmány rövidített, frissített változata. Elkészítését az OTKA T számú programja támogatta. 1 Az egyes esetekrõl itt és a továbbiakban lásd EC Press Release [ ]. Valentiny Pál az MTA KTI tudományos fõmunkatársa. A tanulmány a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ támogatásával jelenik meg.

2 892 Valentiny Pál ket megelõzõ piacelemzéseket, emiatt a döntéseit halogatta, illetve azok csak jelentõs késéssel születtek meg. A szabályozás függetlenségét a bolgár távközlési vállalkozások és a szabályozó szervezetek közötti személyi összefonódások is megterhelték. A domináns távközlési szolgáltató igazgatóságának tagja az egyik szabályozó szervezet vezetõje volt. A Bizottság azért kényszerült a jogsértési eljárás megindítására, mert a függetlenség kérdésében felmerülõ problémák megoldását sem a személyes találkozások, sem a hivatalos levelezés nem mozdította elõ. A személyi feltételek teljesülése (a szabályozó szervezet vezetõjének kinevezése és az igazgatósági tagságról való lemondás) után a Bizottság 2008 júniusában megszüntette Bulgária ellen az eljárást. A Bizottság nyolc további ügyben találta úgy, hogy a nemzeti hírközléssel foglalkozó szabályozó hatóságok (Finnország, Spanyolország, Lengyelország, Szlovákia, Észtország, Németország esetében) hatásköre nem teljes, a nemzeti törvénykezés nem biztosítja az EU irányelveiben szereplõ jogosítványokat vagy erõforrásokat a hatóságok mûködéséhez. Az ezekben az ügyekben indított jogsértési eljárások közül több esetben (például Németország, Lengyelország, Finnország) az eljárás az Európai Bíróságon folytatódik. A távközléshez képest közel egy évtizedes késéssel megnyíló energiapiacokon 2007 elejéig 20 ország ellen indult jogsértési eljárás. A hat legfontosabb hiányosság között szerepelt, hogy a szabályozó hatóságok nem rendelkeznek kellõ hatáskörrel (A földgáz [2006] 6. o., A belsõ [2008] 2. o.). A Bizottságnak a földgáz és a villamos energia belsõ piacának jövõbeli lehetõségeirõl szóló közleménye megállapította, hogy a szabályozó hatóságok tevékenységének hatékonyságát gyakran rontja, hogy nem függetlenek a kormányzattól, és nincsen kellõ jogkörük vagy hatáskörük. Az országjelentések például arra derítettek fényt, hogy a szabályozó hatóságoknak nincs valós mérlegelési jogkörük, például a funkcionális szétválasztás vagy a díjazástól eltérõ hozzáférési feltételek szabályozására. Más esetekben a szabályozási feladatokat a szabályozó hatóság és egy minisztérium vagy versenyhivatal közösen látja el. Az országjelentésekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy ahol a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre korlátozott, ott következetlen döntések születnek, és nem alakul ki az irányelveknek való megfelelés. (A földgáz [2006] 12. o.) A hatáskörök korlátozottságán túl a szabályozó hatóságok nem kielégítõ mértékû függetlensége is tényként szerepel az Európai Unió tervezett irányelveinek indoklásában. A meglévõ szabályozások ugyan felszólítják a szabályozó hatóságokat az energiaipar szereplõitõl való függetlenség biztosítására, de nem foglalkoznak a függetlenség biztosításának módozataival és fõleg a függetlenség tényének bizonyíthatóságával. A nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének erõsítésére vonatkozó célkitûzést a villamos energiáról és a földgázról szóló, 2007 szeptemberében elkészült irányelvtervezetek egyaránt tartalmazzák: A Bizottság javasolja, hogy a szabályozó hatóság legyen jogilag különálló és funkcióiban minden más köz- vagy magántestülettõl független, hogy személyzete és döntéshozó szervezeti egysége minden piaci érdektõl függetlenül járjon el, és ne kérjen, és ne fogadjon el utasítást egyetlen kormányzati vagy más köz-, illetve magántestülettõl sem. E célból a Bizottság javasolja, hogy a szabályozó hatóságok jogi személyiséggel, költségvetési autonómiával és megfelelõ humán és pénzügyi erõforrásokkal, illetve független irányítással legyenek felruházva. (Javaslat... [2007a] o., Javaslat... [2007b] o.). Hasonló problémák merültek fel a vasúti szabályozás területén is, ahol többek között a vasúti ágazatbeli versennyel kapcsolatos problémák jogorvoslatához elegendõ hatáskörrel felruházott, független szabályozó szerv létrehozásának elmulasztása miatt a bizottság 2008 júniusában hivatalos felszólító leveleket küldött a tagországoknak. Látható, hogy az Európai Unió mind a szabályozott szektorokkal összefüggõ gyakorlatában, mind a szabályozók mûködésének további alakításában a szabályozók megfelelõ

3 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 893 hatáskörének és függetlenségének kérdését rendkívül fontosnak tartja. E cikkben áttekintést próbálunk adni arról, hogy milyen szempontok szerint ítélhetõ meg a jó szabályozás, a szabályozó szervezetek hatékonysága. Nem foglalkozunk a szabályozók döntéseinek helyességével, a szabályozás jóléti hatásaival. A szabályozás hatásfokát elsõsorban a szabályozó szervezetek mûködéséhez szükséges feltételek meglétén vagy hiányán keresztül próbáljuk megbecsülni. A cikk következõ részében elõször az ágazati szabályozó szervezetek néhány fontosabb jellemzõjét emeljük ki, majd összegezzük a szabályozó szervezetek hatékonyságának mérésére tett kísérleteket a nemzetközi szervezetekben, a tudományos kutatásban és az állami ellenõrzési rendszerekben. A szabályozó szervezetekrõl A szabályozó szervezetek sajátos szerepet töltenek be a jogrendszerben. Amíg a törvényhozás a szabályozott szolgáltatókat érintõ általános feltételek kialakításával foglalkozik, és a bíróságok a vitatott esetekre próbálják a jogalkotó akaratát értelmezni, addig a szabályozó szervezetek az elõbbi két intézménnyel ellentétben a szabályozottakkal közvetlen kapcsolatban maradva a szabályozottak tevékenysége feletti ellenõrzést végzik. A hálózatos szolgáltatások piacain mûködõ monopóliumok szabályozására kialakított intézményrendszerben a fogyasztók védelme mellett a szabályozóknak arra is súlyt kell fektetniük, hogy a szabályozott vállalatok ne szenvedjenek jogtalan hátrányt, megõrizzék életképességüket, a befektetõk, részvényesek érdekei ne sérüljenek. A szabályozó szervezet ezen érdekek közötti egyensúlyozó feladatát fellebbviteli fórumok egészítik ki, ahol meg kell teremteni a szabályozott piac minden résztvevõje beleértve a szabályozó szervezetet is közötti egyensúlyt. Azt, hogy a szabályozó szervezet mit tehet, és mit nem, általában törvények szabják meg. Esetenként azt is elõírják, hogy azt, amit a szabályozó tehet, milyen feltételek mellett teheti, milyen eljárásmódokat kell kialakítania az egyes ügyek, felülvizsgálatok elõkészítésénél, a döntések meghozatalakor. Ezek az elõírások meglehetõsen általánosak és elnagyoltak, ezért a szabályozó szervezetek gyakran maguk alakítják ki tevékenységük végzésének részletes eljárásmódját, a szabályozottakkal és a fogyasztókkal való kapcsolattartás módozatait. Az eljárásmódokkal, a szabályozó intézmények jogrendszeren belüli szerepével összefüggõ problémák a hálózatos közszolgáltatásoknál általában hasonlók, sõt sok helyen ezekre az ágazatokra együttes szabályokat dolgoznak ki. A szabályozó szervezetek az intézményrendszerbe fokozatosan épültek be. Több évtizedbe tellett, amíg a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmi ágak között meglelték sajátos szerepüket. Ez a szerep idõben változott, míg kezdetben elsõsorban a túlzott piaci hatalommal, a monopolhelyzettel való visszaélés korlátozása volt a tevékenységük középpontjában álló feladat, addig a mai szabályozási rezsimek inkább a verseny lehetõségének minél több területen való megteremtését és a kívánt magatartási mintákra való ösztönzést tekintik céljuknak. A szabályozó szervezetek funkcióik minél jobb ellátásához egyre inkább élnek az áttekinthetõ eljárásmódok kialakításával, ugyanakkor egyre nagyobb a külsõ nyomás is a minél részletesebb, nyilvános eljárásrendek megalkotására. A szabályozó szervezetek felállításában, mûködtetésében élenjáró két ország (Egyesült Államok, Egyesült Királyság), valamint az Európai Unió egységesülõ piacain látható folyamatok azt mutatják, hogy a szabályozó intézmények tanulnak egymástól, a szabályozási piac intézményi formái és eljárásrendjei közelednek egymáshoz, amit a kontinentális Európa sok országában elsõsorban az Európai Unió irányelvei közvetítenek. Másutt az ázsiai és latin-amerikai országok nagy részében is az angolszász gyakorlat alapján (gazdagodva a sok új tapasztalatot és szabályozói változatot felmutató kanadai, ausztrál

4 894 Valentiny Pál és új-zélandi modellekkel) szervezõdnek a szabályozó intézmények. Általános trendként az eljárások formalizáltabb, nyilvánosabb volta, a szabályozási folyamat átláthatóságának megteremtése, a szabályozás politikai befolyásolástól való függetlenítése, a szabályozási piac szereplõinek (fogyasztók és szolgáltatók) minél teljesebb körû bevonása a jellemzõ. Kísérletek a szabályozók hatékonyságának mérésére Nemzetközi szervezetek A nemzetközi szervezetek közül az OECD, az EBRD és a Világbank több mint húsz éve foglalkozik a szabályozás reformjának kérdéseivel. Többek között a szabályozás módszereirõl, a szabályozók hatékonyságáról, a szabályozás minõségérõl is próbáltak adatbázisokat összeállítani (Indicators: EBRD [2004], Kaufmann és szerzõtársai [2007], Estache Goicoechea [2005]). A világbanki adatbázisok a széles körû összehasonlíthatóság érdekében viszonylag kevés indikátorral igyekeznek a szabályozott ágazatoknál zajló piacnyitás legfontosabb jellegzetességeit megragadni. A szabályozott ágazatok közül a legtöbb adat a távközlés és az energia azon belül is a villamos energia ágazatra gyûjthetõ össze. A Világbank egyik kiadványában közzétett adatok szerint a távközlésben a vizsgált országok több mint kétharmadában, a villamosenergiaiparban az országok több mint felében mûködött független szabályozó hatóság 2004 ben. 2 Ezek az adatok a másfél évtizeddel korábbi 4-5 százalékos aránnyal összevetve, feltûnõen magasak (1. táblázat). Megnevezés 1. táblázat Egyes infrastrukturális ágazatok átalakulásának elterjedése, * (százalék az adott mintában) Villamos energia Távközlés Azon országok aránya, ahol 1990-ben független szabályozó hatóság mûködik (141) (153) (115) Azon országok aránya, ahol 2004-ben független szabályozó hatóság mûködik (134) (153) (120) A független hatóság felállításának éve (átlag) Azon országok aránya, ahol az ágazatban, ben megjelent a magántõke (135) (129) (125) Azon országok aránya, ahol az ágazatban 2004-ben megjelent a magántõke (136) (144) (125) A privatizáció éve (átlag) * Zárójelben a mintában szereplõ országok száma szerepel. Forrás: Estache és szerzõtársai [2006] 6. o. Víz 2 A szabályozó hatóságok elterjedésének folyamatát sokan nem a piacnyitások szükséges kellékeként, hanem az állami beavatkozás további burjánzásaként, a szabályozó állam modelljének kiteljesedéseként fogják fel (Majone [1996], Thatcher [2002]). A nézetek jó összefoglalása található Piroska [2006].

5 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 895 A szabályozó hatóságok elterjedése vagy sok esetben a hatóságok megjelenésétõl várt eredmények elmaradása miatt a nemzetközi szervezetek is egyre többet foglalkoznak a jó szabályozás fogalmának operacionalizálásával, a szabályozási folyamatok értékelésével, a szabályozók különbözõ szempontú rangsorainak elkészítésével, a szabályozási eljárások helyes módszertanával. A Világbank kézikönyvet adott közre, amely a szabályozók értékelésének szempontrendszerén túl az alkalmazható módszertanokra, a szabályozók mûködésének vizsgálatához szükséges kérdõívekre, a vizsgálatok típusától függõ költségés idõigényekre is kiterjed (Brown és szerzõtársai [2006]). A Világbank megbízásából készített tanulmányok 3 között egyes részterületek alaposabban elemzésével is találkozhatunk, mint például a szabályozási folyamat egészének átláthatósági kérdései, a szabályozás kiszámíthatósága, a szabályozói döntések meghozatalának nyomon követhetõsége, a szabályozók beszámoltathatósága stb. (NERA [2005]). A világbanki ágazati elemzések többsége a szabályozók teljesítményét a szabályozás feltételezett outputjaival veti össze, anélkül, hogy a szabályozás és a vizsgált output közötti oksági kapcsolatot elemeznék (Plaut [2007]). Az OECD-országok körében folyó vizsgálatok egyes tekintetben részletesebb összehasonlításokra adnak lehetõséget (OECD [2005], Malyshev [2006]). A szabályozó hatóságok függetlenségének kérdése minden vizsgálatban szerepel. (A függetlenség mérésének lehetséges változatait lásd Oliveira és szerzõtársai [2005].) A szabályozás intézményeinek vizsgálatakor a függetlenség a piaci szereplõk partikuláris érdekeitõl és a politikai befolyásolástól való minél teljesebb mentességet jelenti. A függetlenség természetesen relatív fogalom, hiszen a szabályozás intézményei is meghatározott jogi és adott kormányzati struktúra feltételei között mûködnek, amelyeket a törvényhozás vagy a bíróságok döntései közvetlenül, a végrehajtó hatalmi ág lépései pedig közvetve módosíthatnak. A szabályozó hatóságok felállításánál többnyire törvényben rögzítik azokat a célokat, amelyeket a hatóságoknak hosszú távon követniük kell. A hálózatos szolgáltatások szabályozásának korábbi fázisaiban, az 1970-es évekig, a szabályozás fõ feladata leegyszerûsítve a természetes monopolhelyzettel való visszaélés lehetõségének csökkentése, a fogyasztók érdekeinek a védelme volt. Ehhez fokozatosan társadalompolitikai célok is társultak: a fogyasztók diszkriminációmentes ellátását az egyetemes szolgáltatás intézményének kialakítása segítette. A brit szabályozó hatóságok létrejöttekor es évek ez a feladatkör kiegészült a szabályozott ágazaton belüli verseny ösztönzésének célkitûzésével, majd egyre inkább teret nyertek a fenntartható fejlõdés társadalmi céljának megvalósításával összefüggõ feladatok, elsõsorban az energiaiparban és a vízszolgáltatásban (Owen [2006]). A szabályozó hatóságok függetlenségét tehát az a készség is befolyásolja, hogy mennyiben képesek teljesíteni a létrehozásukkor megfogalmazott célokat, és mennyiben tudnak alkalmazkodni ezek változásához. Az OECD közötti kérdõíves adatgyûjtései alapján (Malyshev [2006] o.) a szabályozó hatóságok kétharmadáról (66 százalék) lehetett elmondani, hogy vezetésük önálló, a felelõs minisztérium legfeljebb az általános gazdaságpolitikai célokat közvetíti, egyedi ügyekbe nem szól bele. A hatóságok egy kisebb hányada (8 százaléka) inkább önálló tanácsadó jellegû tevékenységet végez, amelynek eredményét, javaslatait nyilvánosságra hozhatja. A szabályozó hatóságok negyede (26 százaléka) minisztérium alá rendelt intézmény, amely ugyan erõs hatáskörrel is rendelkezhet, törvényes felhatalmazásai alapján távol tarthatja magát a kormányzati befolyástól, de a miniszter beavatkozási lehetõsége mindig fennáll. A vizsgált 92 szabályozó hatóság 70 százaléka (65 hatóság) testületi formában mûködött. A kinevezések idõtartama általában 5-8 évre szól (1. ábra). Ez egyfajta biztosítékot jelent arra, hogy a szabályozó hatóságok mûködését a politikai (választási) ciklusoktól függetlenítsék. 3 Részletes annotált bibliográfia található a Brown és szerzõtársai [2006] kézikönyv oldalán.

6 896 Valentiny Pál 1. ábra A kinevezések idõtartama egyes ágazatok szabályozó hatóságainál (N = 95) Forrás: OECD [2005] 85. o. Kutatási eredmények Felmérések készültek a szabályozó hatóságok döntéshozóiról abból a szempontból is, hogy mennyire kötõdnek pártokhoz. E vizsgálatok esetében már jól látszanak az összehasonlíthatóság korlátai, hiszen az egyes országok közigazgatási, jogi, politikai berendezkedése, kulturális tradíciói mind befolyásolják a szabályozó hatóságok mûködését. Az eredmények legalább annyit mondanak a determináló tényezõkrõl, az állam szerepérõl vallott közfelfogásról, mint a hatóságok mûködésében mutatkozó különbségekrõl (Thatcher [2005], [2007]). Négy nagyobb európai ország vizsgálata (2. táblázat) azt mutatta, hogy a függetlenség kérdésében a brit szabályozási modell a legszigorúbb, míg a szabályozás politikai befolyásolásának lehetõsége leginkább Olaszországban áll fenn. 2. táblázat Politikai kapcsolatok a szabályozó hatóságok döntéshozói körében, (százalék) Nagy- Francia- Német- Olasz- Megnevezés Britannia ország ország ország (33 fõ) (46 fõ) (13 fõ) (26 fõ) Kormányhivatal betöltése, választáson való jelölés a hatósági munka elõtt vagy után Ismert pártkötõdés Megjegyzés: a versenyszabályozó hatóságok tagjai is szerepelnek, többnyire csak az elsõ számú vezetõvel. Forrás: Thatcher [2005] 207. o. A tradíciók és a politikai kultúra ilyen mértékû különbségével az Egyesült Államokban nem kell számolni, a tagállamok eltérõ történelmi gyökerei, a szabályozás kialakulásának és a szabályozó szervezetek mûködtetésének sajátos vonásai azonban érdekes összehasonlításokat tesznek lehetõvé. Az ott készített tanulmányok egy jelentõs köre nem egyszerûen a pártkapcsolatokat, hanem valószerû feltételezésekkel élve a politikai érintettség további dimenzióit vizsgálja (a tanulmányok részletes összefoglalását lásd Teske [2004]). Bár a függetlenség az állami, kormányzati szervekrõl éppen levált vagy leválni készülõ európai intézmények nagy részében a legégetõbb kérdés, a függetlenség ezekben az esetekben nem csupán a pártoktól és az állami bürokráciától való távolságot jelenti,

7 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 897 hanem inkább a cégekkel való hosszú szabályozotti szabályozói együttélésbõl kiindulva a szabályozó hatóságok érdekcsoportok általi foglyul ejtésének, befolyásolásának lehetõségétõl való eltávolodást. A vizsgálatokban elsõsorban a kilencvenes évekre vonatkozóan az érdekcsoportok és a szabályozás egymásra hatását, az ideológiai különbségek szabályozásban való leképzõdését, a kinevezések befolyásolási lehetõségét és a szabályozó szervezetek szakmai felkészültségét próbálták 50 tagállamban felmérni. A kiinduló pont a szabályozott ágazatok két fogyasztói csoportja, a lakossági és az üzleti fogyasztók egymáshoz viszonyított helyzetének a tarifák arányával mért változása volt. A távközlés szabályozását elemezve több feltételezéssel éltek. A szabályozottakkal kapcsolatban a helyi és a távolsági forgalomban szolgáltatók piaci részesedését és magatartását vizsgálták, és a helyi szolgáltatók érdekeként az alacsony lakossági árak fenntartását tételezték fel. Az ideológiát mérõ változók esetében úgy vélték, hogy azok az államok, ahol a lakosság nézetei liberálisabb színezetûek, a szabályozók a lakossági fogyasztóknak kedveznek. A pártkötõdésekre vonatkozóan a tagállami törvényhozás demokrata párti többsége esetén számítottak hasonló eredményre. A szabályozó hatóságokat vizsgálva a nagyobb hatáskör a szabályozottaktól való nagyobb függetlenedést, egyben a lakossági érdekek erõsebb támogatottságát jelentheti. A szabályozó hatóságok döntéshozóinak számát növelve viszont valószínûsíthetõ, hogy a szabályozottak egyes csoportjai nagyobb befolyást szerezhetnek. Az Egyesült Államokban az is vizsgálható volt, hogy milyen hatása lehet a szabályozó hatóságok mûködésére, ha a döntéshozókat választják. Azokban a tagállamokban, ahol választják õket, az várható, hogy nagyobb a hatáskörük, és a lakossági fogyasztókat részesítik elõnyben. A szabályozó hatóságok jogállásával összefüggõ feltételezés úgy szól, hogy amennyiben nem tartoznak sem a törvényhozói, sem a végrehajtói hatalmi ág alá, akkor megnõ a gyakorisága annak, hogy a lakossági fogyasztókat támogassák. A szabályozók szakismeret hiánya várhatóan a piacelemzési készséget csökkentené, és az egyes szolgáltatói részérdekek érvényesülésének lehetõségét megnövelné. A szabályozottakkal való összefonódás esélyét viszont csökkentheti az az elõírás, amely a szabályozói tevékenység befejezése után a szabályozottaknál való munkavállalást szabályozza. Az Egyesült Államok távközlési hatóságaira vonatkozó információk elemzése (Teske [2004] o.) megerõsítette a szabályozó hatóságok hatáskörével, a szakismerettel, az intézményi környezet kialakításával összefüggõ várakozásokat, ugyanakkor a párthovatartozások vizsgálata nem hozta meg a várt eredményt. Ez összefügghetett az adatsorok viszonylag rövid voltával ( ), azzal, hogy az éppen uralkodó párt nem változott. A liberálisabb tagállamokban viszont valóban tapasztalható volt a lakossági piaci szegmens kedvezõbb pozíciója, amit a helyi szolgáltatók piaci részesedésének változója is indokolt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az Egyesült Államokban a tagállami szintû szabályozó hatóságok részérõl nem lehetett tetten érni sem a szabályozottak érdekeit egyoldalúan képviselõ, sem az egyszerûen a szavazókat elõnyben részesítõ szabályozói magatartást. A szabályozás ennek alapján inkább a politikai, intézményi, gazdasági érdekek közötti egyensúly kialakítását jelenti. A villamosenergia-szabályozás esetében hosszabb idõsorokkal dolgoztak, és a távközléstõl némileg eltérõ eredményeket kaptak (uo o.). Az közötti adatok elemzése azt mutatta, hogy a lakossági fogyasztókat a liberálisabb szemléletû törvényhozással mûködõ tagállamok és a választott szabályozói döntéshozók határozottan elõnyben részesítik, míg más változók esetében az összefüggések nem voltak elég szignifikánsak. A hosszabb idõszak ugyanakkor az árváltozások tekintetében nem volt egységes. A korai, közötti szakaszra a nagymértékû áringadozások és áremelkedések voltak a jellemzõk, szemben az közötti egyenletesebb ármozgásokkal. A vizsgált periódus két részre bontásakor az elsõ periódusban a teljes idõszakra vonatkozó ered-

8 898 Valentiny Pál ményt kaptak, míg a második idõszakra már a kormányzó párt hovatartozása, az üzleti (nem a szabályozott ágazaton belüli) érdekcsoportok befolyásolási lehetõsége és a szabályozók rendelkezésére álló erõforrások (szakismeret, költségvetés) is szignifikáns tényezõkké váltak. A demokratatöbbség és a nagyobb szabályozói felkészültség a lakossági érdekek érvényesülését mutatta. Azokban a tagállamokban is a lakossági érdek érvényesült, ahol relatíve magasabb volt az ipari lobbicsoportok (dolgozói létszámban mért) ereje. Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy az energiaárak kérdése a távközléssel szemben inkább számít újraelosztási kérdésnek. A villamosenergia-piac fokozatos megnyitásának, deregulálásának folyamatát külön elemezték a szabályozók álláspontjának kialakulása és függetlensége szempontjából. Azokban a tagállamokban, ahol a törvényhozók és a szabályozók szakmai felkészültsége nagyobb volt, és a villamosenergia-árak viszonylag magasabbak voltak, valamint magasabb volt a független áramtermelõk aránya, a piacnyitás nagyobb valószínûséggel következett be. A piacnyitást viszont nem befolyásolta a szabályozó hatóságok döntéshozóinak kiválasztási rendszere, a törvényhozási választások eredménye, az ipari fogyasztók érdekcsoportja és a szomszédos államokban követett piacnyitással összefüggõ magatartás sem. A piacnyitás vizsgálata összességében arra a megállapításra vezetett, hogy a testületek szakmai felkészültsége döntõ fontosságú a piacnyitási döntésekben. Az Európai Unió tagországaiban mûködõ szabályozó hatóságok függetlenségérõl és mûködési hatékonyságáról elsõsorban ágazati tanulmányok, jelentések születnek. Az Európai Bizottság a liberalizált piacok mindegyikén törekszik nemzetközi összehasonlításokat készíteni vagy készíttetni (a vasútról lásd Rail Liberalisation [2007], az energiapiacokról lásd Third benchmarking [2004], az elektronikus hírközlésrõl lásd 12 th Report [2007]). Ezekben olyan összesített indexeket használnak, amelyekben a szabályozás is helyet kap, azonban a szabályozók mûködési hatékonyságával foglalkozó részletek alig szerepelnek, vagy csak országonkénti elemzést találunk a szabályozás pillanatnyi helyzetérõl. Kísérletek történnek európai adatbázisok összeállítására is, mint például az európai távközlés versenyösztönzését célul tûzõ nemzetközi szervezet, az ECTA (European Competitive Telecommunications Association) 18 EU-tagállamra és Norvégiára vonatkozó adatgyûjtése (ECTA [2007]), vagy a London Business School mellett létrehozott, 15 EU-tagország adatait tartalmazó EU Regulatory Institutions (EURI) Database, mindkettõ azonban csak távközléssel foglalkozik. Az utóbbi adatbázisban a szabályozó függetlenségének mérésére 12 indikátort alkalmaztak, amelyek a szabályozó hatóságok intézményi jellegzetességein (egy- vagy többszektorú, testületi vagy egyéni döntés, beszámolási kötelezettség stb.) túl a tagok kinevezésére és hivatali idejének hosszára, a pénzügyi keretek megfelelõsségére és a szakértelemre vonatkoznak. Az EURI adatbázisa alkalmat adott a szabályozói függetlenség és az állami tulajdon együttes hatásainak vizsgálatára is az európai távközlésben. A szolgáltatók közötti összekapcsolási díjakat vizsgáló tanulmány (Edwards Waverman [2006]) megállapította, hogy az állami tulajdon jelenléte jelentõs mértékben befolyásolta a szabályozók összekapcsolási díjakkal összefüggõ döntéseit, azaz az állami tulajdonú, a piacon már korábban is bennlévõ vállalatok nagy valószínûséggel magasabb összekapcsolási díjat kérhettek, mint a hasonló helyzetû privatizált vállalatok. Ezen a helyzeten némileg enyhített, ha az állami tulajdon formálisan függetlenebb szabályozó szervezetekkel társult a távközlési piacon. Ahol a távközlési szolgáltatók állami tulajdoni rész nélkül tevékenykedtek, ott a szabályozás függetlenségének mértéke nem állt kapcsolatban az összekapcsolásért fizetett díjak nagyságával. Az EURI szabályozói függetlenséget mérõ indexe inkább a függetlenség formális jegyeinek, a jogszabályi környezetnek a mérésére alkalmas. Erre utal az a tény is, hogy az index alapján a brit szabályozás nem teljesít túl jól, holott az általános vélekedés szerint a brit szabályozás európai példaként szolgál. A szabályo-

9 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 899 zás tényleges függetlenségét az index kevésbé képes megragadni, a brit szabályozásban pedig elég sok az informális elem. Amint erre a szerzõk is utalnak, a szabályozás formális és informális függetlensége között negatív korreláció állhat fenn: a befektetõk megnyerése érdekében a leggyengébb informális függetlenséggel jellemezhetõ országokban kell a legerõsebb formális függetlenségi jellemzõket felmutatni (Edwards Waverman [2006] o.). Ehhez hasonló megállapításra jutottak az Európai Unió régi tagországaiban és Norvégiában végzett, a villamosenergia-iparra vonatkozó felmérésben is (Larsen és szerzõtársai [2006]). Az energiaiparban az európai szabályozó hatóságok függetlenségének vizsgálata rövidebb múltra nézhet vissza, mivel ezek felállítására csak a 2003-ban hozott irányelvek (Directive [2003a] 23. cikk, Directive [2003b] 25. cikk) kötelezték a tagországokat. Sok országban azonban már ezt megelõzõen is mûködtek az ilyen jellegû intézmények, különösen ott, ahol privatizáció is történt. A felmérésekre, interjúkra és országtanulmányokra épülõ vizsgálat jellegzetes különbségeket állapított meg a tagországok között. Olaszország, Franciaország, Írország és Portugália nagyobb mértékben támaszkodott a függetlenség intézményesített formáira, míg Luxemburgban, Dániában, Norvégiában és Finnországban feltûnõen hiányoztak az intézményi megerõsítések. A déleurópai országok mindegyikében (Görögország, Portugália, Spanyolország és Olaszország), valamint Franciaországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban és Dániában a szabályozók bizottsági, testületi formában hozzák döntéseiket. A legtöbb észak-európai országban (Hollandia, Svédország, Norvégia, Finnország) ezzel szemben az intézményt vezetõ igazgató egyszemélyi döntést hozhat. A szabályozó hatóságok többségének hatásköre kiterjed a tarifák meghatározására, a hálózatokhoz való hozzáférés és a szolgáltatás feltételeinek jóváhagyására. A francia, a spanyol, a görög és a luxemburgi hatóságok ezeknek a hatásköröknek csak egy részével rendelkeznek, ugyanis több esetben csak tanácsadó szerepük van (Larsen és szerzõtársai [2006] o.). A vizsgálat összességében azt állapította meg, hogy elég kevés kapcsolat mutatkozik a szabályozó formális függetlensége és a szabályozó mûködési módja között. A szabályozó hatóságok állami értékelése Természetesen nem csak a nemzetközi szervezetek és a tudományos világ érdeklõdik a szabályozók mûködésmódja, teljesítménye iránt. Számos országban a közigazgatás rendszerén belül kialakult az intézmények rendszeres értékelése, felmérése, teljesítményvizsgálata. A teljesítményértékelések gyakorlata kezdetben nem annyira intézmények, inkább nagyszabású programok vizsgálatából állt. Költségvetési nehézségek, megszorítások idején a felesleges kiadások csökkentése érdekében egyre nagyobb mértékben támaszkodtak a teljesítményértékelés módszereire. Az utóbbi idõben az értékelések szempontrendszere kibõvült, egyre több tényezõ figyelembevételével kísérleteznek, amelyek között a hatékonyság és az intézmény szolgáltatási minõségének számbavétele és értékelése kiemelten fontossá vált (OECD [2004]). A szabályozó hatóságok állami értékelése rövid múltra tekint vissza, hiszen az országok többségében csak az elmúlt két évtizedben létesültek. A szabályozás teljesítményének, hatékonyságának vizsgálata a szabályozási reform mozgalmának 90-es években megkezdõdött terjedése után vált gyakoribbá. Az új intézmények kormányzati struktúrába illesztésének feladata egyes országokban további lökést adhatott a szabályozó hatóságok teljesítményének vizsgálatához. Értékelést sokféle szervezet készíthetett. Gyakran maguk a szabályozó szervezetek végeztek felmérést tevékenységük javítása érdekében. Jellemzõ volt, hogy a szabályo-

10 900 Valentiny Pál zóktól félig független szervezetek mint például egy másik kormányszerv (szabályozási reformért felelõs bizottság) vagy a számvevõszékek értékelték a szabályozók teljesítményét. Más esetekben parlamenti bizottságok jártak el, és mindezt kiegészíthette bármely fenti szervezet által megbízott külsõ szakértõ értékelése. A minisztériumi értékelésre, kormányzati reformbizottságra, számvevõszéki jelentésre, a külsõ szakértõ által készített részletes értékelésre, valamint a parlamenti bizottsági ellenõrzésre egyaránt találunk példát Nagy-Britanniában. A természetes monopóliumok brit szabályozási rendszerének évi felülvizsgálatát, amelyre az energiaipar szabályozásáról szóló törvény (Utilities Act [2000]) alapult, az ipari és kereskedelmi minisztérium vezette. Az értékelések készítésének feladatát késõbb az 1997-ben felállított Better Regulation Task Force vette át, jelentésük 2001-ben készült el (Economic Regulators [2001]). Ugyanebben az évben a brit pénzügyminisztérium szakértõi tanulmányt készíttetett a hálózatos szolgáltatások négy szabályozó szervezetérõl (External [2001]). A tanulmányt a postai szabályozószervezet megbízásából 2002-ben kiegészítették a postaszabályozás értékelésével (Postal Services [2002]). A hálózatos szolgáltatások mûködését és a szabályozók tevékenységét 2002-ben együttesen értékelte a brit számvevõszék (Pipes and Wires [2002]). A parlament felsõházában 2006-ban alakult bizottság pedig 2007 novemberében tette közzé jelentését (UK Economic Regulators [2007a]). Az értékelések és felülvizsgálatok sok szempontból különböztek. Változott a vizsgált ágazatok köre, más és más értékelési szempont szerint elemezték az ágazatokat. Hol a szabályozás intézményrendszere, hol az alkalmazott szabályozási eszközök, hol a szabályozott ágazatokban tapasztalható befektetési tevékenység állt az értékelések középpontjában, bár mindegyik vizsgálat többé-kevésbé érintette a szabályozók mûködési hatékonyságának, a szabályozó szervezetek függetlenségének, hatáskörének kérdéseit is. A mûködési hatékonyságot legrészletesebben a pénzügyminisztérium és a postai szabályozó számára készült jelentések elemezték (External [2001], Postal Services [2002]). A pénzügyminisztériumi jelentés megállapította, hogy a szabályozás költségei jóval az infláció felett növekedtek, de még így is elenyészõk a szabályozott ágazatok forgalmával összevetve (3. táblázat). A szabályozói intézmények mûködési költségeinek és alkalmazotti létszámának növekedése a megalakulásuktól 2001-ig számított 8-15 év alatt jelentõs volt. A szabályozók feladatai részben a szabályozó szervezetek összevonásával, beolvasztásával, részben az újabb törvények révén megszaporodtak. A létszám és a költségek éves növekedési ütemét foglalja össze a 4. táblázat, ahol a szabályozó neve mellett megalakulásának évét is feltüntettük. 3. táblázat A szabályozás költségei Nagy-Britanniában 1999/2000 Szabályozó szervezet Megnevezés Ofgem Oftel Ofwat ORR (áram és gáz)(távközlés) (víz) (vasút) Létszám Teljes költség (millió font) 33,9 13,5 10,8 13,6 A szabályozott ágazat forgalma (millió font) Költség/forgalom (százalék) 0,09 0,06 0,15 0,16 Fogyasztók száma (ezer fõ) * n. a. Költség/fogyasztó (font) 0,70 0,25 0,45 n. a. * A fogyasztók száma az Ofgem esetében az összes elektromos és gázszámlázási helyet, az Oftel esetében a vezetékes és mobilágazat elõfizetõit, az Ofwat esetében a háztartások számát jelenti. Forrás: External [2001] 19., 56. o.

11 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? táblázat A brit szabályozó szervezetek létszámának és mûködési költségének növekedése, (százalék) Szabályozó szervezet A mûködési költségek éves átlagos növekedési üteme reálérték nominális érték ( ) ( ) Az alkalmazottak létszámának éves átlagos növekedési üteme Ofgem (1986) 10,5 4,5 9,3 0,0 Oftel* (1984) 6,8 3,2 4,2 1,4 Ofwat (1989) 7,4 1,4 7,3 3,0 ORR** (1993) 14,4 2,9 8,3 23,1 * 2002 után Ofcom néven. ** A bérköltségek között évi 5 százalékkal nõttek. Forrás: External [2001] o., UK Economic Regulators [2007a] o. A szabályozás intézményrendszerének megerõsödését, a szabályozással mint új tevékenységformával való megismerkedést követõen a szabályozás költségalakulásával is foglalkozni kezdtek. A legnagyobb éves költségnövekedést felmutató szervezet, az Ofgem 2005-tõl a szabályozott ágazatok ársapka-szabályozásához hasonló formulát alkalmazott önmaga tevékenységére is, azaz vállalta, hogy öt évig csak a kiskereskedelmi árindex mínusz 3 százalékponttal növeli éves költségeit. A költségnövekedés között a négy szabályozónál lelassult, sõt a vasúti szabályozó bérköltségen kívüli költségei jelentõs mértékben csökkentek. A vasúti szabályozáson kívül a létszám alig bõvült, inkább stagnált, illetve csökkent. A négy szabályozó szervezet tevékenységének értékelésére további viszonyítási pontokat is kerestek. Összehasonlították 1999-re vonatkozóan nyolc brit, elsõsorban végrehajtó jellegû hatóság és hét (brit, illetve külföldi) ágazati szabályozó szervezet adatait a vizsgált négy szervezetével. A legmeglepõbb különbséget az úgynevezett támogató tevékenységek (emberi erõforrások, informatika, pénzügy) költségeinek magas szintje (20 százalék felett), valamint az összehasonlítás során használt mércékhez képest kétszeres nagyságú, egy fõre jutó elhelyezésre fordított összeg szolgáltatta (5. táblázat). Ezek együttesen mint rezsiköltségek meghaladták az összköltségek egyharmadát, ami kétszerese volt az összehasonlításul alapul vett intézményekének. A szabályozó szervezetek megítéléséhez igyekeztek megállapítani, hogy mekkora volt a szabályozásra fordított költséghányad. Ezt a szabályozással közvetlenül foglalkozó alkalmazottak bére és a külsõ tanácsadókra fordított összeg együttesének az összköltséghez viszonyított aránya fejezte ki. A négy, eddig vizsgált ágazati szabályozóra és a postai szabályozóra kiterjedõ elemzés százalék közötti szabályozási költséghányadokat talált a 2000/2001-es üzleti évben (Postal Services [2002] 19. o.). A külsõ tanácsadókra fordított összegek nagyon szóródtak, az összköltségen belül 6,6 és 30,4 százalék közötti részarányt értek el (a kontrollként szolgáló ausztrál szabályozó hatóságoknál az arány 16 és 60 százalék között mozgott). A különbségeket több tényezõ magyarázhatta. Általában a frissen felálló hatóságok szakértelme relatíve alacsonyabb, ezért támaszkodhatnak eleinte nagyobb mértékben külsõ segítségre. Ilyen volt a brit mintában a 30,4 százalékos tanácsadói költséghányadot mutató Postcomm, amely a vizsgálat idején egy éve mûködött. A legalacsonyabb hányadot (6,6 százalékot) az Ofwat mutatta ki, e hatóság esetében éppen két árfelülvizsgálat közötti idõszak volt. Ezzel szemben a 20,9 százalékos részarányú ORR az árfelülvizsgálat köze-

12 902 Valentiny Pál Megnevezés 5. táblázat Szabályozói költségek összehasonlítása, össze- Négy ágazati hasonlításhoz szabályozó használt intézmény Egy fõre jutó irodaterület (m 2 ) Egy fõre jutó elhelyezési költség (font) Elhelyezési költségek aránya az összköltségben (százalék) 10,8 5,2 Egy fõre jutó számítógépek száma 1,6 1,3 Támogató tevékenységek költségének aránya az összköltségben (százalék) 23,5 12,0 Támogató tevékenységek létszámának aránya az összlétszámhoz viszonyítva (százalék) 19,8 14,0 Egy alkalmazott átlagos költsége (font) Létszámváltozás aránya az összlétszámhoz (százalék) 24,5 14,9 Hiányzások (százalék) 4,5 4,5 Megjegyzés: súlyozatlan átlagok Forrás: External [2001] 63. o. pén tartott, vagyis az árfelülvizsgálatok idején jelentõsebb külsõ segítséget vesznek igénybe a szabályozók. Ugyanakkor a szabályozó szervezetek egyre inkább érdekeltek ennek a külsõ tanácsadói aránynak a csökkentésében, mert egy vezetõ beosztású alkalmazott költségeinek háromszorosát-ötszörösét teheti ki egyetlen tanácsadó alkalmazása. Részben emiatt, részben a szakmai felkészültség emelése, a ki- és belépések arányának csökkentése és a szakmai integritás növelésének érdekében az említett vizsgálatokban megfogalmazott javaslatok a magas képzettségû alkalmazotti kör megerõsítését (többek között versenyképes fizetéssel) ajánlották. Egyéb pozitív hatásai mellett költségcsökkentõ hatásúnak tartották a konzultációs mechanizmusok átalakítását, az érdekelt felek korai bevonását a szabályozási folyamatba, amely a késõbbi felesleges, siettetett és rossz hatékonyságú egyeztetési feladatokat csökkentené (External [2001] 72. o.). A függetlenség kérdését a brit vizsgálatok és jelentések többnyire a szabályozott piac szereplõinek megkérdezése, felmérése alapján jellemezték, és általában kedvezõen ítélték meg. A szabályozókra kirótt feladatok szaporodása, a hatáskörök növekedése a szabályozók beszámoltatási kötelezettségeinek változását is magával hozta. A szabályozókat arra ösztönözték, hogy költségeiket a fontosabb szabályozói tevékenységekhez rendeljék hozzá. Az energiaipari szabályozó, az Ofgem éves jelentései az egyes kormányzati célokra történt ráfordításokat számszerûen tartalmazzák. Ebbõl megtudhatjuk, hogy mekkora összeget fordítottak egy adott évben a verseny megteremtésére, a hálózatos szolgáltatók szabályozására, az energiaellátás biztonságára, az európai vezetõ szerep biztosítására, a környezetvédelemre és a rászorulók támogatásának kezelésére (UK Economic Regulators [2007b] 225. o.). A legutoljára megszületett felsõházi jelentés is a költségek pontosabb nyomon követésének, a legjobb gyakorlat megismertetésének, a szabályozói eljárások lehetséges mértékû egységesítésének szellemében született. Az egységesítést, a rendszeres értékelést, az

13 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 903 összehasonlítások szükségességét, a szabályozók közötti együttmûködést, az ellenõrzés és beszámoltatás rendszerének formalizálását szorgalmazták, részben törvénykezési lépéseket, részben a parlament ellenõrzõ szerepének növelését javasolva (UK Economic Regulators [2007a] o.). * Az ágazati szabályozó szervezetek mûködési hatékonyságának kérdése az intézménytípus elterjedésével egyre inkább a figyelem középpontjába került. Az észak-amerikai kontinensen a sok évtizedes mûködésüket követõen az 1970-es években indult, a szabályozás kiváltotta többletköltségeket sokalló és piacnyitást szorgalmazó deregulációs hullám teremtette meg az ágazati szabályozás hatásosságának és emellett mûködési hatékonyságának, költségérzékenységének vizsgálati feltételeit. Az Európai Unióban ugyan egyes országokban már a nyolcvanas években sor került bizonyos piacok megnyitására, de ez csak a kilencvenes évek utolsó harmadában vált az Európai Unió egészére kiterjedõ folyamattá. Sok szolgáltatás piacán csak az utóbbi években létesültek a szabályozó intézmények. Mûködésük eddigi hiányosságai alapján az Európai Unióban eljárások indultak egyes országok ellen. Többek között a Bizottság szakértõi a szabályozók függetlenségének mértékét és hatáskörük korlátozottságát tették szóvá. A szabályozott piacokra vonatkozóan készülõ újabb uniós irányelvek az eddiginél több támpontot próbálnak adni a szabályozás hatékonyságát érintõ jelenségek pontosabb körülírásához, a legjobb gyakorlat alkalmazásához. Láthatók olyan törekvések is, amelyek szeretnék megalapozni a szabályozók mûködési hatékonyságának mérhetõségét. A szabályozók mûködési hatékonyságával összefüggõ adatbázisok (ECTA, OECD, EURI) képzése és az ezek alapján készített elemzések nagy része összefüggéseket keres a szabályozói rangsorok és a szabályozás vélt vagy valós hatásait mutató indikátorok között. A szabályozók rangsorainak készítésekor azonban általában elsikkad, hogy már a rangsorok is csak nagyon korlátozott számú tényezõt vesznek figyelembe, amelyek miatt a szabályozás objektív módon nehezen mérhetõ. A számba vett tényezõk között viszont olyanok is vannak, amelyek mint például a verseny mércéjeként alkalmazott piacszerkezet és piaci részesedések okként és okozatként egyaránt szóba jöhetnek, ami körkörös érveléshez vezethet. A legtöbbször vizsgált függetlenség és hatáskör kérdésében sincs egységes vélekedés a mérhetõséget illetõen. A függetlenség vizsgálatakor általában feltételezik, hogy a független és jól mûködõ szabályozó szervezet esetében a szabályozók a társadalmi jólét maximalizálásában érdekeltek, holott ez gyakran keveredhet a hatáskör kiterjesztésében való személyes érdekeltséggel. Az eddig végzett elemzésekben sok érdekes megállapítás szerepelt, a kutatások azt mutatják, hogy a mérés megbízhatósága a jövõben feltehetõen nõni fog. A szabályozó hatóságok brit felülvizsgálatai együttesen már kellõen átfogó képet nyújtanak az intézmények mûködési feltételeirõl, és az elemzésekben kísérlet történik a hatékonyság mérésére is. Az azonos politikai környezet megkönnyíti a szabályozók közötti összehasonlítást, természetesen itt az ágazatok közötti különbségek, az eltérõ feladatok összemérést nehezítõ tényezõjével kell számolni. Az összehasonlítások ugyanakkor elkerülhetetlenül kiváltják az esetenként erõltetettnek tûnõ egységesítés igényét, ez a brit szabályozás értékelésének jelenlegi fázisában jól érzékelhetõ. A brit felülvizsgálatok mindenesetre a rendszer fokozatos átalakításához érveket és indokokat is szolgáltattak.

14 904 Valentiny Pál Hivatkozások 12 TH REPORT [2007]: European electronic communications regulation and markets (12 th report), SEC(2007) A BELSÕ [2008]: A belsõ gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladás. A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Brüsszel, , COM(2008) 192 végleges. A FÖLDGÁZ [2006]: A földgáz és a villamos energia belsõ piacának jövõbeli lehetõségeirõl. A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, Brüsszel, COM(2006) 841 végleges. HU:PDF. BROWN, A. C. STERN, J. TENENBAUM, B. GENCER, D. [2006]: Handbook for evaluating infrastructure regulatory systems. World Bank, Washington, infra_regulation/fulltoolkit.pdf. DIRECTIVE [2003a]: Directive 2003/54/EC of the European Parlament and of the Council Official Journal of the European Union, , L 176/37. ewea_documents/documents/policy/external_documents/030715_directive_internal_market_ electricity.pdf. DIRECTIVE [2003b]: Directive 2003/55/EC of the European Parlament and of the Council Official Journal of the European Union, , L 176/57 directive_gaz_en.pdf. EBRD [2004]: Transition report 2004: Infrastructure. EBRD, november. EC PRESS RELEASE [ ]: MEMO/05/478, MEMO/06/158, MEMO/06/271, MEMO/06/ 487, IP/07/1786, MEMO/07/255, IP/08/1018, IP/08/1031. ECONOMIC REGULATORS [2001]: Economic Regulators. Better Regulation Task Force, július, /archive.cabinetoffice.gov.uk/brc/upload/assets/ ECTA [2007]: Regulatory Scorecard, Report on the relative effectiveness of the regulatory frameworks for electronic communications in Austria, Belgium, Czech Republic, Denmark, Finland, France, Germany, Greece, Hungary, Ireland, Italy, the Netherlands, Norway, Poland, Portugal, Slovenia, Spain, Sweden and the United Kingdom. European Competitive Telecommunications Association, november, EDWARDS, G. WAVERMAN, L. [2006]: The Effects of Public Ownership and Regulatory Independence on Regulatory Outcomes, A Study of Interconnect Rates in EU Telecommunications. Journal of Regulatory Economics, Vol. 29. No o. ESTACHE, A. GOICOECHEA, A. [2005]: A Research Database on Infrastructure Economic Performance. World Bank Policy Research Working Paper, 3643.június, worldbank.org/external/default/wdscontentserver/iw3p/ib/2005/06/16/ _ /Rendered/PDF/wps3643.pdf. ESTACHE, A. GOICOECHEA, A. RUJILLO, L. [2006]: Utilities reforms and corruption in developing countries. World Bank Policy Research Working Paper, december, worldbank.org/servlet/wdscontentserver/wdsp/ib/2006/12/06/ _ / Rendered/PDF/wps4081.pdf. EXTERNAL [2001]: External Efficiency Review of Utility Regulators. WS Atkins Management Consultants, Oxera, február, INDICATORS: Indicators of regulation in energy, transport and communications. OECD, JAVASLAT... [2007a]: Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelve a villamos energia belsõ piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról. Brüsszel, , COM(2007)528 végleges. COM:2007:0528:FIN:HU:PDF. JAVASLAT... [2007b]: Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelve a földgáz belsõ piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról. Brüsszel, , COM(2007)529 végleges :FIN:HU:PDF.

15 Hogyan mérik az ágazati szabályozó szervezetek hatékonyságát? 905 KAUFMANN, D. KRAAY, A. MASTRUZZI, M. [2007]: Governance Matters VI: Aggregate and Individual Governance Indicators World Bank Policy Research Working Paper, július, govmatters6.pdf. LARSEN, A. PEDERSEN, L. H. SORENSEN, E. M. OLSEN, O. J. [2006]: Independent regulatory authorities in European electricity markets. Energy Policy, Vol. 34. No o. MAJONE, G. [1997]: From the Positive to the Regulatory State? Causes and Consequences of the Changes in the Mode of Governance. Journal of Public Policy, Vol. 17. No o. MALYSHEV, N. [2006]: Regulatory policy: OECD experience and evidence, Oxford Review of Economic Policy, Vol. 22. No o. NERA [2005]: Regulatory transparency: International assessment and emerging lessons. A Final Report for the World Bank, NERA, London, június, activity.nsf/files/final%20transparency%20report.pdf/$file/final%20transparency%20 Report.pdf. OECD [2004]: Regulatory performance: Ex-post evaluation of regulatory tools and institutions. Working Party on Regulatory Management and Reform, 15. október. OECD [2005]: Designing independent and accountable regulatory authorities for high quality regulation. Proceedings of an Expert Meeting in London. Egyesült Királyság, január, OLIVEIRA, G. MACHADO, E. L. NOVAES, L. M. FERREIRA, C. B. G.[2005]: Aspects of the independence of regulatory agencies and competition advocacy. International Competition Network, Competition Policy Implementation Working Group, Subgroup 3. Competition Advocacy in Regulated Sectors, május, Independence%20of%20Regulatory%20Agencies%20and%20Com.pdf. OWEN, G. [2006]: Sustainable development duties: new roles for UK economic regulators. Utilities Policy, Vol. 14. No o. PIPES AND WIRES [2002]: Pipes and Wires. National Audit Office, március, publications/nao_reports/01-02/ pdf. PIROSKA DÓRA [2006]: Tulajdonosból szabályozó: a független szabályozó szervezetek európai terjedésének okai. Külgazdaság, 50. évf sz o. PLAUT [2007]: Plaut Economics Regulation Index. Plaut Economics, Olten, augusztus. POSTAL SERVICES [2002]: Postal Services Commission, Efficiency Review: Final Report, WS Atkins Planning & Management Consultants, január, RAIL LIBERALISATION [2007]: Rail Liberalisation Index. IBM Global Business Services. attachements/position papers/study rail liberalisation index 2007 complete version.pdf. TESKE, P. [2004]: Regulation in the States. Brookings Institution Press, Washington, D.C. THATCHER, M. [2002]: Analysing Regulatory Reform in Europe. Journal of European Public Policy, Vol. Vol. 9. No o. THATCHER, M. [2005]: Independent regulatory agencies and elected politicians in Europe. In: Designing Independent and Accountable Regulatory Authorities for High Quality Regulation. Proceedings of an Expert Meeting in London. Egyesült Királyság, január, OECD, o. THATCHER, M. [2007]: Regulatory Agencies, the State and Markets: a Franco-British Comparison. EUI Working Papers, RSCAS 2007/17. RSCAS_2007_17.pdf. THIRD BENCHMARKING [2004]: Third benchmarking report on the implementation of the internal electricity and gas market, DG TREN Draft Working Paper, Brüsszel, energy/electricity/benchmarking/doc/3/3rd_bencmarking_report_en.pdf. UK ECONOMIC REGULATORS [2007a]: UK Economic Regulators. Volume I: Report, House of Lords Select Committee on Regulators, 1st Report of Session , 13 November 2007, HL Paper 189-I.