Tatay Sándor. Lődörgések kora

HTML
DOWNLOAD

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Tatay Sándor. Lődörgések kora"

Mihály Németh
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 Tatay Sándor Lődörgések kora

3 TATAY SÁNDOR Lődörgések kora 2011

4 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja

5 1 Balekvizsga Engem már régen föl kellett volna akasztani. Tudom, ebben sokan egyetértenek velem, és nekik van igazuk. Nem azoknak, akik mentséget találnak számomra. Hogy mégsem történt meg velem, sőt még néhány évi börtön nel sem sújtottak, kizárólag gyávaságomnak köszönhe tem. Életemben számtalanszor voltam tanúja ártatlan emberek megkínzásának, tömeggyilkosságnak, az igazság lábbal tiprásának, és nem emeltem fel ellene szavam. Mondhatnák, hogy ilyen alapon milliók bűnösök egyformán velem, és tiszta csak az, aki meghalt. De én magamról beszélek, senki másról. Én, Tatay Sándor, hordozom apáim bűneit és méltó vagyok az ítéletre a szarajevói gyilkosság után következett vérözönért, az orosz mezőkön megfagyottakért, a Dolomitok forró kövein elaléltakért, a halált etető dölyfös parancsokért, a frontra küldött nyüves szalámiért, a papírbakancsokért, magyarok milliói nak kitaszításáért, a dühöngő terrorért, becstelen vagyon szerzésért, a hárommillió koldusért, szorgalmas emberek portáinak dobra veréséért, az ujjongásért, mely nyomorú ságában megváltóként köszöntötte a sátánt. A haláltábo rokért és másodszor is a világ lángolásáért, a hűségükben megtiportakért, a hitükben megcsúfoltakért. Sok jó ma gyaroknak szétszóratásáért. Életem jelentős része oly időkben telt, amikor nem is kellett tett, az igazság elkiáltása elég volt az akasztófához.

6 De én hallgattam és nem nyertem el a mártíromság koszorúját. Pedig hányszor volt a nyelvemen a szó. Ha ez a világ, amelyben most élünk, a legjobb az összes lehetők között a lakosság döntő többsége számára, nem az én érdemem. Nem láttam előre, nem küzdöttem érte erőm legnagyobb teljességében. A falvak újjáépülése, a birtoklásért folyó gyilkos harc megszűnése, az ország iparosodása, a munkanélküliség eltűnése, szabadulás a nincstelenségből, a munkára hiába kész testi és szellemi erő megalázottságából mások ifjúkori álmai szerint tör tént. Miért írok hát akkor az életemről? Az elmúlt években jóval többet társalogtam, mint írtam. Ezt is meg kell írni, azt is meg kell írni: biztattak barátaim hallgatván történeteimet közismert emberekről, csodálkozva, vagy harsányan nevetve. Vagyis hogy vannak dolgok, amiket nem illik a sírba vinni. Éppen ezért életemnek annál a szakaszánál kezdem, amikor először forgolódtam irodalmi ügyekben. Megnevezem majd mind azokat, akik a nagy nyilvánosság előtt szerepeltek, vagyis maguk vitték bőrüket a vásárra, de ha szükségét látom, átkeresztelem, elrejtem, felismerhetetlenné teszem azokat, akik ettől életükben óvakodtak. Különösen akkor, ha rossz oldalukat mutatták felém. Mert lehetséges, hogy et től eltekintve jóravalók, sőt nemes lelkűek. Nem lehet az ember szüntelen jóravaló és nemes lelkű, és ők nem szállhatnak velem vitába. Csak azok, akik nagyobb nyilvánosság előtt éltek, mint amilyet ez a könyv nyújthat. Ha már elkezdtem írni, munkám legnagyobbrészt még is magamról szól óhatatlanul, akkor is, ha másokról be szélek. Botlásaimról, tévedéseimről, megfutamodásaimról, bölcsességgé magasztosított tétlenségemről, 6

7 elfecsérelt talentumokról, tapintatnak szépített erélytelenségeimről, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás hamis erényei ről. Nem hőse, csak tárgya leszek e műnek. Könyöklök a soproni evangélikus teológusok újonnan épült otthonának udvari ablakában. Lent az építkezés ma radékait takarítják a hallgatók. Zömében elsőévesek, mint magam, de derekasan dolgoznak jó néhányan a felsőbb évfolyamokból is. Zömök barnák, gömbölyödő tányérképűek, vállas gyérhajúak. Magyar, szlovák, német szárma zásúak, aszerint körülbelül, ahogy a lutheri egyház meg oszlik az országban. A pallér szerepét az ószövetségi teo lógia professzora tölti be. Kemény tartású, tömör kis em ber, kopasz fején csúszkál a délutáni napfény. Oroszlán részt az ő törhetetlen akarata, hite hozta létre ezt a pom pás, új otthont. Nem egy papot ismertem életemben, aki az égiek szolgálata mellett kitűnően látott el gazdasági feladatokat, hiszen ilyenek nélkül hová lett volna az egy házak ereje, hatalma. Tatay úr páholyból néz bennünket mondotta Deák professzor csak úgy háttal nekem, de azért, hogy halljam. Páholyból néztem a szorgoskodást, sőt némi megvetéssel. Valamikor, még kisdiák koromban néhány hónapig voltam cserkész. Mindjárt az elején a szolgálat és jócselekedet ilyen intézményesítésével kezdték. Borzadtam ettől és nem bírtam elviselni, hogy nyamvadt alakok, akik stréberségükkel valamilyen rangra tettek szert, nekem paran csoljanak olyan hatalommal, amilyen az apámnak sem volt felettem. Nem is igényelte. Nem szabadulhattam 7

8 a gondolattól, hogy az egész csak értük van, akik uralkodni akarnak a lelkünkön. A nagy kalap, a hosszú bot, a lilio mos jelvény, minden csak azért. Szabadságjogaim ravasz kijátszásának találtam és megszöktem. Sosem lesz belő led a társadalom hasznos tagja mondta akkor a reverendáját macskanadrágra felcserélő pap-cserkészparancsnok. Mert az első második gimnáziumot katolikus iskolában jártam. Ma sem felejtem otromba válaszomat. Nem is aka rok a társadalom hasznos tagja lenni. Hát mi akarsz? kérdezte elképedve. Felnőtt ember feleltem kínomban. Ott, az otthon emeleti ablakában még nem voltam igazában felnőtt, mert az ószövetségi teológia professzorának kihívása eltalált. Majd megmutatom én nekik! Lezúdultam a lépcsőn. Nem a szolgálatkészség alázatával, nem a gyönyörű intézmény csinosodásáért, hanem azzal a gőggel, hogy majd én megmutatom, sőt felhívom magamra a figyelmet, ha beledöglöm is. Ácskapoccsal összeakasztott pallódeszkákon talicskázták felfelé egy épülő dombra a törmeléket. Egy tolta a talicskát, kettő kétoldalt húzta, támogatta. Fogtam egy talicskát, belelapátoltam amennyi csak felfért. Megindultam vele, lendületet vettem a laposon és megfeszítve min den erőmet felszaladtam a roppant teherrel a csúcsig. Nem voltam erősebb semmivel sem, mint a legtöbb, de nagyon dühösen akartam. Minden munkának van tempója, rit musa, szívverése, kimért törvénye az ember képességei szerint, de én mindezzel nem törődtem, csak rohantam, mint kos a tükörnek. Nem azért, hogy az otthon udvara tiszta legyen és virágos, hanem a sikerért. Tán még azt is vártam, hogy a végén majd tapsolnak. Nem 8

Hasonló dokumentumok

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol